Shintaro Yun

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Shintaro Yun

Témanyitás  Shintaro Yun on Pént. Ápr. 08 2011, 22:48



Történet beleépítése a karakter életébe:
Shion, Shoami (NJK-k) és Ogawa, Kensei, valamint Yun megindultak a Víz országába, hogy részt vegyenek a titokzatos Inazama-sama által irányított szervezet terveiben. A bishamon bázis és a démonok országa közötti többnapos út alatt történhetett meg az alábbi jutsutanulás.
(eredeti mesélő: Karin, JK-: Ogawa és Kensei)

Jutsutanulás: Kagura Shingan // Kagura Haramadik Szeme

Yunt továbbra is foglalkoztatta az a dolog, amivel eredetileg felkereste egykori különleges mesterét, Go-t: a chakrájának elfedése. Utálta Shiont, és nem akart ilyen kiszolgáltatott lenni a villámgyorsan közlekedő démonnő minden további szeszélyének: egy kis nyugodtságot kívánt már azzal, hogy leplezheti saját chakrakibocsájtását és érzékelheti másik közeledését.
Az út alatt nem nagyon beszélgetett a többiekkel, de Shoamival néha szóba elegyedett: a különleges fickó Yun számára Shion teljes ellentétének tűnt, nem tudta még mindig megérteni a hófehér hajú, vajon miért házasok ők ketten.
- Korábban is érdekelt már, de lassan égető szükségességét érzem annak, hogy megtanuljam elfedni a chakrám- Szólalt meg Yun, felpillantva Shoamira, aki egy faágon ült feljebb, amikor megálltak pihenni. A nap már lenyugodott, a levegő pedig kezdett kellemetlenül nedves és hideg lenni: az éjszaka lassan végigcirógatta Yun bőrét a pólója alatt, mire a nő dideregve összébbhúzódott.
- Bizony,s hasznos tud lenni. – Válaszolta a férfi szórakozottan, majd leugrott a földre, Yun mellé. – Ha akarod, elmondom az alapokat, úgyis magadtól kell rájönnöd erre. A megfigyeléseink alapján a chakrakontrollod nem mondható éppen rossznak, tehát biztos menni fog. – Yun csak a szemeit forgatta volna legszívesebben, mivel a szervezet ki tudja, mióta figyeli őt: Yunban za is megfordult már, hogy korábban is teszteket alkottak számukra, csak erről ők nem tudtak.
Mielőtt azonban bárki is azt hinné, nem vált Yun és Shoami között barátivá a viszony: az ezüstös hajú nő szimplán beletörődött a helyzetbe, és úgy döntött, inkább Shoamival próbál jobb kapcsolatot mint Shionnal, azon az elven, hogy ezek után ki tudja, kik vannak még a szervezetben.
- Érdekelne. – Jelentette ki tömören, minden köntörfalazás nélkül a nő, s kicsit felemelte a fejét, büszke arckifejezéssel. Azért mindig is szerette, ha értékelik az érdemeit, mint most a chakrakontrollal kapcsolatban.
- Szóval, a lényeg, hogy a chakrádat ki kell vetíteni, megpróbálni lefedni a területet. Azt azért még hozzátenném, hogy mások is akik ismerik a technikát, érzékelni fognak téged, ha tapogatózol. De a másik irányból megközelítve, ha arra koncentrálsz, hogy úgymond kivond magad mások hálója alól, ugyan csökken a saját észlelési készséged, de szinte biztos, hogy rejtve maradsz. Persze, nem előlünk. – Tette még hozzá, apró mosollyal, de ez a gesztus hideg volt Yun számára. Mindenesetre felvésett mindent az agyába, s közben elképzelte a technikát. – Próbáld is meg. Ha sikerül, majd a többiek úgy is jeleznek, hogy éreznek valamit: Ogawa is ismeri talán a techinkát, ha jól sejtem. – Mondta Shoami, mire Yun a többiek felé nézett, akik kicsit arrébb pihentek. Shion kéjes éhséggel sündörgött a foglyuk körül, s közben sűrűn nyúlt türelmetlenül a kunaitartója felé, de a kumogakureit életben kellett tartani Shoami utasítására. Ogawa és Kensei elfoglalták magukat a saját dolgukkal.
- Rendben. – válaszolta Yun, s közben megnyitotta saját chakraáramlását, hogy a különleges energia szabadon áramoljon a testében, felfokozva lassan, hogy ki tudja vetíteni. Az elmélet szerint a ködklón jutsu is ezen alapul, ezt Yun jól tudta, így a már ismert technika stílusából indult ki. Lassan próbálta kiterjeszteni a chakráját a területre, a koncentráció érdekében már a szemét is lehunyta immáron, de nem észlelt semmit sem. Illetve, mintha valamit sejtett volna, de fogalma sem volt, mit is kellene pontosan keresnie.
- És így már érzékelsz legalább engem? – Szólította meg hirtelen Shoami, mire a nő felnyitotta szemeit, s látta, hogy a középkorú ninját lassan körülveszi a chakrája.
- Ta-talán. – Válaszolt, de ismét lehunyta szemeit. Immáron érzett valamit biztosan Shoami irányából, s ugyanezt a különleges intuíciót kutatva indult meg tapogatózva Shion felé, akit szintén már megérzett. Más volt, mint a férfi, de még is hasonlatos. Próbált a távolabb lévő Ogawa felé is terjeszkedni, lassan építve a chakrájából font hálóját, de hirtelen minden összedőlt, ahogyan Shion erőteljes hangon felszólalt.
- Nem cserkésztáborban vagyunk, hogy sötétedékor tábortűz köré gyűlve unatkozunk! Induljunk tovább! – Utasított mindenkit, mire Yun kelletlenül felugrott az egyik faágra.

Másnap tovább próbálta a szabad perceiben a chakraháló terjesztését. Ahogyan ráérzett az ízére rögtön, úgy már inkább az okozott nehézséget, hogy nagy távolság kiépítse a mezőt, és hogy a fejébe összeálljon a térkép. Érzékelt már nagyobb hatótávolságról dolgokat, de több esetben nem tudta meghatározni azok pontos helyét: azzal tesztelte magát, hogy le- lemaradt a csapattól az utazás közben, s próbálta kitalálni, hány méterre távolodtak el tőle, de sokszor nem jól tippelt. A pihenők alatt szintén lehunyt szemmel koncentrált, de Shion mindig megzavarta valamivel, mire ő csak dühösen pillantott a démonnő felé, de félelme megakadályozta, hogy ellenkezni merjen.
- Sikerül kiszedned a lényeges információkat a kiterjesztés során? – Kérdezte Shoami az egyik pihenő alkalmával, mire Yun bután nézett rá.
- Eszembe sem jutott, hogy szűrőt építsek a mechanizmusba… - Vallotta be, hisz chakra járt át minden élőlényt, így Yun azzal is küszködött, hogy az állatok által küldött visszajelzéseket kizárja, megtartva az emberi chakrákat. De ezzel, hogy Shoami felhívta a figyelmét, hogy nem csak a méret a lényeg úgymond, hanem a minőség is, a koncentrációs rutinjába Yun immáron egy chakralimitet is megpróbált beépíteni, hogy bizonyos küszöb alatt ne is foglalkozzon a bejövő információval.
Egészen addig tette ezt, míg egyik nap így Shion is kiesett az érzékelésből: a nő kéjes vigyorral fordult felé egyik ágról, amikor Yun kiterjesztette a chakráját fáradtan.
- Látod, látod, én el tudok rejtőzni előled, de te sosem leszel erre képes. Egy hangya a bolyban csak egy a sok közül, de egy hangyakirálynő az első a többi közül. – Vigyorgott öntelten.
Yun erre inkább úgy döntött, kiveszi inkább a szűrőt, és több információval dolgozik, minthogy Shionnak támadási lehetőséget adhasson. És nem mellesleg, eldöntötte, hogy a jutsu továbbfejlesztéseként ő maga is megtanulja majd fokozatosan leredukálni az érzékelhető chakráját.
Néhány nap alatt sikerült már kiterjeszteni úgy a chakrahálóját, hogy viszonylag nagyobbnak is nevezhető távolságokból is előre fel tudjon készülni bárki érkezésére, noha senki sem közelítette meg őket az út alatt. Amellett, hogy az információ megszűrését még mindig kellemetlennek és hosszadalmasnak tartotta a sok beérkező inger miatt, lassan ráérzett arra, hogy melyik tartozik az emberi chakrák közé- Shiont természetesen ő maga elvből nem is sorolta oda, de lassan megbarátkozott Yun a három férfi, valamint a fogoly chakrájának jellegzetes, sajátos jellemzőivel is, és már minden további nélkül tudta őket kitapintani a láthatatlan ujjaival is. úgy működött a dolog, mintha csak meghosszabbítaná a kezeit, és azokon keresztül a tapintással látna is: az agyában egymás után gyulladtak fel a különböző chakrák az elképzelt térképen, embert jelezve, amikor megpróbálta a technikát kivitelezni.
A Víz országában jártak már, amikor Yun Shoamitól rákérdezett az elfojtás mibenlétére is, mire a férfi egy nem túl kimerítő választ adott: szintén magának az ex-yukigakureinek kell rájönni a dolog nyitjára, ha akarja. Hozzátette még a férfi, hogy igen, hasznos része ez a jutsunak, csak tompítja a saját érzékelést is.
Yun mindenesetre ennek is esélyt adott: éppen az ellenkezőjét akarta kivitelezni, mint a kiterjesztésnél. Szépen bezárta a kiáramló chakrák útját gondolatban, s mintha csak a chakraleszívást akarná kivitelezni, megpróbálta önmagából kiszipolyozni a chakrát, valami láthatatlan, titkos pecsét mögé zárva mindent, hogyha kell, tudja használni. Természetesen nem kérte meg egyik társát sem, hogy mondják el, mennyire érzékelhető-e vagy sem, bölcsen hallgatott arról, hogy saját bevallása szerint talán sikerült rájönnie a dologra: erre engedett következtetni, hogy mindenesetre ilyenkor, amikor megpróbálta lenyomni valami láthatatlan csapóajtó alá a chakráját a testében, mindig szegényesebb lett az érzékelése is, amikor megpróbálkozott a szimpla kivetítéssel: a kettő együtt nehezen ment, mivel ellentétes folyamatok voltak, s vagy csak saját bénasága adta a siker ízét, vagy Yun tényleg rájött a dologra, azt nem tudhatta. Mindenesetre ő elkönyvelte magában, hogy immáron talán szükség esetén ő is tud tájékozódni meglepő elemek hollétéről és talán el is tudja rejteni magát illetéktelen, immateriális szemek elől.

avatar
Shintaro Yun
Játékos

Tartózkodási hely : Middle of Nowhere


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 998

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shintaro Yun

Témanyitás  Karin on Szomb. Ápr. 09 2011, 09:19

Nos a vélemények, tények és egyebek!

- a sorok-szavak száma megfelelő, a minőség és a helyesírás szintén!
- a kijátszási helyszín, idő és minőség is megfelel az elvártaknak!

- plusz pont, hogy éppen olyan személytől tanultad meg, aki ismeria technikát, mivel Shoami az énáltalam kijátszott NJk-m, aki Hana-nak is megtanította annak idején!

- Negatív dolog nálam, hogy hiányzik a történetből a tőled megszokott stílus!

Más szóval és a végére érve, én megadom az engedélyt, hogy ismered a technika alapjait, képes vagy érzékelni a közeledben lévőket egyenlőre és őelőlük elrejteni a jelenléted, de a technika nagy hatoságu használata még bizonytalan! Így úgy gondolom, hogy a játékban fejlesztve a képességedet, hamar eléred a tökéletes szintet!
avatar
Karin
Inaktív


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shintaro Yun

Témanyitás  Shintaro Yun on Hétf. Júl. 25 2011, 20:56

Jutsutanulás: Kazegaeshi

Elhelyezés a történetben: A Bishamonon meghirdetett kényszer-pihenő alatti tanulás.

Az ezüstös hajú nő megfáradtan lépett ki a szobájából. Hiába aludt egyhuzamban több, mint tíz órát, most mégis, mintha csak napokat töltött volna kemény edzéssel- olyan Go-féle bemelegítéssel.
A kimerültsége talán inkább szellemi gyökerekkel rendelkezett: az álmaiban újra csak lepörgött előtte az előző napi jutsutanulási folyamat kísérletező jellegű kegyetlensége, ahogyan az egyik férfit kínozta a saját maga alkotta technika elsajátításának érdekében.
~ Mivé leszek itt? ~ Gondolta, s közben zavartan megigazította a haját, ahogyan a folyosó végén meglátta befordulni Kenseit.
A férfivel azóta nem tudott dűlőre jutni, amióta összevesztek néhány napja, ahogyan a bázisra értek. a kunoichinek be kellett látnia, hogy eléggé különböznek, és szimplán az, hogy együtt akarnak lenni, lehet nem elég: a testi vágy kielégítése mellett a lelki síkon is eddig többé- kevésbé egymás partnerei voltak, de most mintha csak felszállt volna a rózsaszín köd, hirtelen Yun számára minden éles, sértő lett. A sok kis különbség erősödött, s a bizarr események táplálta zavarát most ez még jobban fokozta.
Nem is sietett hát, hogy felzárkózzon a férfihez, hanem éppen lelassított, hogy az eltűnjön a jobb oldali folyosón, míg Yun eredeti célja a kiképzőterep volt amúgy is. egy újabb jutsut szeretett volna megtanulni, hogy tovább növelhesse védelmét: hosszasan gondolkozott azon, hogy kitől kérjen segítséget egy megfelelő technika kiválasztásához illetve oktatásához, de végül belátta, hogy nem nagyon bízik itt az emberekben, és biztos volt abban is, hogy mindenkinek van nagyobb gondja, mint éppen neki átadni a tudását.
Egy olyan valakinek, akiről mindenki tudta valószínűleg, hogy csak a kényszer tartja itt, nem a becsvágy. Tehát bármikor bárki ellen fordulhat.
~ Vajon tényleg azért potenciális árulóként tartanak számon? ~ Erre az egészre hamar rájött: nagy valószínűséggel ő lesz az első, akitől megszabadulnak, ha a helyzet megköveteli. Némi biztosítékot adott számára ugyan Kensei és a korábbi ismeretsége Ogawával, de sejtette, hogy csak az előbbi férfi venné a szívére halálát, próbálná komolyan megakadályozni.
~ Tehát másban nem, csak magamban bízhatok… Kenseit, ki tudja, mikor kapja el a bosszúja, és ködösíti el az agyát olyannyira, hogy megfeledkezik rólam… ~ Ez a gondolat erősítette meg benne, hogy tényleg ideje erősödnie… és az éjszakai álma furcsa módon segített a megfelelő technika kiválasztásában.
Mert nem csak a kegyetlenségéről álmodott. Sokkal kedvesebb, és még is maróbb álom is fojtogatta az éjszaka alatt: a múltjában is járt, a régi életében, ahol akkor még minden tökéletes volt szinte.

… Shinichi tenyere olyan nagy volt, Yun apró kacsója szinte elveszett a meleg szorításban, ahogyan sétáltak a főutcán. A lány arcán lágy, boldog mosoly húzódott, és Shinichi is nyugodt kedéllyel köszöngetett az ismerőseinek, akik szembe jöttek. Már több, mint fél éve alkottak ők ketten egy párt: azóta a kunoichi minden korábbi fájdalma és magányossága a háttérbe szorult, teret engedve a felhőtlen nyugalomnak és boldogságnak, aminek minden percét hálásan kis élvezett a lány. Szerelmes volt, és úgy érezte, vége révbe ért az élete.
A kiképzőpályák felé tartottak: Shinichi a közös reggeli folyamán felvetett az ötletet, hogy gyakoroljanak együtt egy kicsit, mint régen, amikor még ugyanabban a genincsapatban voltak, Akirával kiegészülve, Yamada sensei irányítása alatt. A fiú szeretett volna eltanulni egy- két praktikus víz jutsut Yuntól, akinek ez volt az elsődleges eleme, míg a lány éppen Shinichi elsődleges elemét, a szél elemű technikákat vette célpontba.
- Jó reggelt! – Lépett hozzájuk hirtelen Megumi, Yun gyerekkori, legjobb barátnője. A lány alacsonyabb volt jóval náluk, s kislányos mosolya még mindig ártatlan kamasznak varázsolta volna, ha nincs meg hozzá a megfelelően formás teste. Hála a legyezőtáncnak, Meguminak ugyanazok a kecses nőies mozdulatok égtek bele tudatalattiába, mint Yunnak is: ha ők kettesben sétáltak az utcákon, a férfiak mindig utánuk néztek, az önérzetesebb nők pedig maguk is kiegyenesített háttal, peckesen próbáltak meg továbbsétálni.
- Jó reggelt, Megumi. – Köszönt rá Shinichi a lányra, Yun pedig vadul integetett a fiú túloldalán, széles vigyorral.
- Nah, mi volt Akirával? – Erre Megu elvörösödött, de azután felemelve állát legyintett egyet.
- Túl nyomulós! – Jelentette ki, mire Yun csak kuncogott egyet: ő tudta, hogy Megu kedveli a romantikus, mesekönyvbe illő szerelmi történeteket, de valahol mélyen inkább vágyik arra, hogy az „elrabolja egy kalóz a nyílt tengeren” jellegű vad szerelem érje utol, mint egy végzet. Így hát azt tanácsolta ő korábban Akirának, amikor a fiú tanáccsal fordult hozzá, hogy legyen kettős arcú: mutassa is vágyát Megumi felé, meg legyen érdektelen is. Shinichi csak somolygott, s közben befordultak a kiképzőterepekre, s Yun kissé kelletlenkedve elengedte a fiú kezét.
- Naaa perszeeee. Valld be, hogy igazából tetszett! – Nevetett Megumira, mire ez sértődött-pírral az orcáján tette a csípőjére a kezét. Tudta azonban Yun, hogy a barátnője egyáltalán nem sértődött meg, hanem élvezi a színjátékot.
- Te, Shintaro Yun, bezzeg könnyen beszélsz, amikor rátaláltál a tökéletes fiúra! – Oktatta ki, mire sikerült Yun orcájára is egy kis büszkeséggel teli pírt csalnia.
- Sosem sejtettem volna, hogy tökéletes lennék. – Nevetett a háttérből az emlegetett shinobi, akiről egy pillanatra mindketten megfeledkeztek.
- Mindegy is, inkább eddzzünk! Azért jöttünk, nem? – Lépett a pályára szégyenlősen Megu, aki irigy volt picit Yunra, de természetesen minden jót kívánt tiszta szívéből a párnak.
Az ezüst hajú kunoichi jókedvűen mosolyogva vett elő egy tekercset, s idézte elő a fegyvereit, amit használni akart az edzéshez, de a művelet felénél felfigyelt egy másik párosra, akik a kiképzőpályán gyakoroltak: egy sötét hajú kunoichi és egy középkorú férfi harcoltak, mindkettőjüket nagyon jól ismerték ők hárman. A fickó Megu mestere volt, a nő pedig Murachi, az egyik „híresebb” kunoichi a faluban.


Megumi és Yun szerette a szókimondó, őszinte, és éppen ezért sokak szemében egy picit nyers Murachit, aki amolyan példaképként is tetszelgett a lányok előtt, hisz a nő fiatalon kapott jounin rangot, és elismerésre méltó feladatokat teljesített.
A két shinobi zihálva vált szét, Megu sensei-nek lába hirtelen megrogyott, de lépését rögtön korrigálta, de Murachi megdöbbenve emelte a nyakához a kezét: apró kis csíkban vér kezdett el folyni a nyakán. Csilingelő hangon nevetett fel.
- Látom, rajtad Abaku, még mindig nem tudok fogást találni. Komoly esetben ez gyilkos lehetett volna… - Törölte le a nyakán a vércsíkot, ami változatlanul megjelent azonban. Közben tekintete a három ácsorgó személyre tévedt, s elmosolyodott. – Nocsak, nem Megu-chi és Yun-chi? – Szerette a lányokat becézni, noha ők már néhányszor tiltakoztak a kislányos megnevezés miatt.
Odaléptek a harcolók közelébe, s míg Megu üdvözölte a mesterét, Yun Murachit szólította meg, szintén mosollyal az arcán.
- Sikerült békében eljuttatni a katanát a megrendelőhöz? – Utalt a nő egy korábbi missziójára. Közben átnyújtott egy vászonzsebkendőt, hogy azzal itassa fel immáron már alvadó vérét a másik kunoichi.
- Persze, nem volt semmi komplikáció sem. – Murachi szerette ezt a szót, hogy „komplikáció”, s még jobban imádta, ha fellépett. A kunoichi ügyes közelharcos volt, szél elemű. – És téged mi szél hozott ide? Közös edzés, vagy tanulni akartok valamit? Van éppen időm, ha gondolod, kifundálhatunk valamit! – Kacsintott Yunra, akinek rögtön a lelkesedés csillant meg a szemében.
- Igen! Egy új szél elemű jutsu nem jönne rosszul… - S közben egy amolyan elkéredzkedő mosollyal Shinichire nézett, s elengedte a kezét. – Menjünk! – Hagyták ott a többieket, hogy egy távoli pályára menjenek.

- Van egy új technika, amit én is most sajátítottam csak el, de felettébb érdekes jutsu… és szerintem kevés ember ismeri csak. – Mosolygott sejtelmesen a fekete hajú kunoichi, s közben eltávolodott vagy tíz lépés távolságra Yuntól, ezért picit felemelve hangját kezdett el magyarázni. – igazából azért lepett meg, amikor először láttam, mert ugyan szél elemű jutsu, de konkrét támadás helyett egy hihetetlenül praktikus védekező jutsuról van szó, pedig szerintem a fuuton elem az egyik leginkább támadó jellegű elem. – Ezzel Yun teljesen nem értett egyet, de nem tette szóvá, ráhagyta a nőre. – Támadj rám! – Szólította fel hirtelen őt a nő minden további magyarázat nélkül.
- Ha szeretnéd… - Mosolyodott el a lila szemű, mert amióta nem látta a másik nőt, eltanult egy igen erős fuuton technikát, a Fuuton: Atsugai (Szél elem: Nyomás Sérülés)-t, amit mióta elsajátított, imádott használni.
Pici ránc jelent meg homlokán, mint a koncentráció halovány jele, s már fel is szabadította a szél elemű chakráját.
- Atsugai… - Suttogta el a technika nevét, s érezte, hogy hatalmas szélrobbanás indul meg Murachi felé.
- Kazegaeshi! – Hangzott fel a fekete hajú nő csengő, erős hangja, s a mindent eltaroló szél minden előzetes jel nélkül hirtelen visszafordult, mintha csak Murachi végezte volna el ezt a technikát.
Yun nyelt egyet, de nem volt ideje elgondolkodó azon, hogy mennyire erős is lehet a nő furcsa, visszafordító technikája. Chakrát koncentrált a lábába, s úgy próbált meg kitérni a szél elől, gyorsan eltűnve annak útjából: a szél végül megsemmisült, miután cafatokra szaggatott néhány szalmabábút.
- Ez… lenyűgöző. – Találta meg a megfelelő szót Yun, s a társnője mellé sétált. – Kaze…gaeshi? – Idézte fel a technika nevét, s várakozóan a nőre pillantott. – Hol tanultad ezt?! Eszméletlen erős lehet… mivel ha jól gondolom, tulajdonképpen egy visszafordító technika, mint ahogy a neve is sugallja, nem?
- Igen, valóban az… a fű országában találkoztam egy férfivel… - És itt Murachi hangja furcsán lagymataggá vált, ami nem vallt rá, de megakadás nélkül folytatta, bármilyen kellemes emlék is juthatott az eszébe. – Ő tanította meg. A lényege tényleg abban áll, hogy szimplán az ellenfél saját szél elemű jutsuját fordítod ellene… uralmad alá hajtod a chakráddal az ellenfél támadását, és talán meg is leped azzal, hogy a saját fegyverét fordítod ellene.
- Nagyon praktikusnak tűnik. – Bólogatott helyeselve Yun, majd ellépdelt, hogy kipróbálhassa a jutsut. – Szóval csak a szél elemű chakrámmal megpróbálom valami úton-módon úgymond befogni a felém közeledő technikát? – Kérdezte, mire a nő jóízűen felnevetett.
- Ez nem egy állat, hogy befogd. – okította nővéri szeretettel. – De próbáld csak meg, majd meglátod, hogy nem ennyire egyszerű, mint ahogyan gondolod… - S kicsit nagyobb terpeszbe állt, ahogyan már is összecsapta a tenyereit. – Reppusho! – Kiáltotta el magát, s az ezüstös hajú hiába koncentrált, azon vette magát észre, hogy a felé áramló szél kilendíti az egyensúlyából.
- Haha, ez tényleg nehezebb, mint sejtettem… - Emelkedett fel féltérdről Yun, de intett, hogy próbálják meg újra. Chakrát koncentrált, és most egy pillanatra mintha meg is tudta volna „fogni” a felé érkező széllökést, de valószínűleg csak képzelte, mivel megint csak néhány méterrel arrébb röppent könnyedén a teste, legnagyobb megilletődésére.
- A másodperc töredék része alatt kell tulajdonképpen kielemezned a feléd tartó jutsut, és úgy kell visszafordítanod, hogy tudod, mit csinálsz. – Magyarázta Murachi, miközben tanonca a ruháját porolta. – Próbáljuk meg újra a reppushoval. Nagyából érted már azt a jutsut nem?
- Igen, azt hiszem. Ellentétes irányú szélörvények, nemde? – Kérdezte, s a másik kunoichi csak bólintott.
- Akkor készülj… - Yun most gyorsan lepörgette a fejében, hogyan is történt az előző két reppenése, s már felkészülten fogadta a széllökést, de az eredmény ugyan az volt: megint csak röppent, és megint csak a fenekén landolt.
- Hát… nem túl átütő a siker. – Jegyezte meg picit keserűen, de éppen készült volna a negyedik próbálkozásra, amikor egy pukkanással egy ninja jelent meg a pályájuk szélén, s kicsit érces hangján Murachi fel szólt siettetően.
- Murachi-san, újabb küldetés! Téged és Taguchi-sant jelölték ki gyorsreagálású csapatnak a déli határvidékre banditák ellen. Kérlek, találkozz Taguchi-sannal a falu szélén 5 perc múlva, ő elmondja a részleteket! – Közölte, s újabb hang keretében el is tűnt.
- A déli részre? Áh, pedig gondoltam, végre lazíthatok kicsit… Hát, Yun-chi, akkor sajnos mostanra ennyi, majd egyszer befejezzük a dolgot! – Búcsúzott el egy cinkos kacsintással Murachi, s már el is tűnt.


Yun belép az edzőterembe: természetesen beltéri volt, s a nő bezártság érzetét még a tágas tér sem csökkentheti. A belmagasság nagy, s a terem is hatalmasnak tűnik, s a kunoichi legnagyobb örömére és egyben bosszúságára senki sincs a teremben. Megint csak abba a probléma ütközik, mint legutóbbi tanulásnál, amikor egy saját jutsut próbálgatott: nincs másik fél. Persze most nem indulhat neki a vakvilágnak, mint múltkor, mert most nem tesztalanyok kellettek volna neki, hanem csak valaki, aki türelmesen próbálgatja minden gyilkos szándék nélkül kifejleszteni vele az ellentechnikát… és a türelme mellett szél elemmel is rendelkezik.
~ A francba… ~ mormogt magában picit Yun, s már- már azon van éppen, hogy elővesz egy speciális cetlit, amivel a Kyoumen Shuuja no Jutsu (Tükrözött Támadó Felület Technika)-t aktiválva egy klónt hozhat létre magáról, amikor belép a terembe Shoami.
- Yun. – Biccent az felé, s minden további nélkül fordulna ki a teremből, de a megnevezett nő utána szól.
- Shoami-san! – Valamiért amúgy az enyhén őszülő hajó, pipázó shinobit kedveli mellesleg paradox módon. – Kérhetném… a segítségedet egy kicsit? – Egy pillanatra habozik, de végül legyőzve saját büszkeségét pillant a férfire, aki erre visszafordul, s azzal a barátságos, de egyben veszélyt is jósoló mosolyával csak újra biccent.
- Miben? - Kérdez vissza egyszerűen a shinobi, mire Yun megpróbálva zavarát leplezni, átgondoltan magyarázni.
- Van egy szél elemű jutsut… amit szeretnék megtanulni, csak kellene hozzá valaki, aki közben fuuton-nal rám támad. Egy visszafordító jellegű jutsuról lenne szó…
- Áh, csak nem a Kazegaeshi, a szél visszatérés? – Kérdezi minden habozás nélkül Shoami, s Yun már meg sem lepődik azon, hogy ezt az állítólagosan kevésbé ismert technikát rögtön meg tudja nevezni a férfi.
- Igen, azt szeretném. – válaszol ugyanolyan tömören, mint ahogyan a ninja. Shoami néhány pillanatig gondolkodik, de ez alatt sem tétlenkedik: a zsebében kotorászik, s a pipáját veszi elő.
- Hm… nekem nincs időm most ilyesmire, de el tudlak irányítani valakihez, aki talán ráér. – S a pipát lassan elkezdi komótosan megtömni dohánnyal. – Menj be a faluba, és az északi szélén, egy nagy, sárgára meszelt házban lakik egy testvérpár. Majd valamelyikük foglalkozik veled talán. Elég, ha a maszkodat viszed, az elég lesz, hogy teljesítsék a kérésed. – Mondja, s már meg is gyújtotta a pipát, s elégedetten beszippantja a keserű dohányt.
- Köszönöm. – Hajol meg kicsit Yun, s el is siet, nem akarja vesztegetni az idejét, hisz ki tudja, mikor állítják „csatasorba”. Ugyan némi pihenőt ígért nekik a Bishamon feje, de az is valószínű, hogy leginkább ez csak kényszer pihenő, míg befut a csapat másik fele, a bizonyos Hana és még ki tudja kik.
~ Már egyre kíváncsibb vagyok erre a Hanára… persze, miután Shoami és Shion leszármazottja, biztos elég különc lehet… sajnos, a rossz értelemben. ~ S újra megborzong, amint eszébe jut Shion démoni jellegű, kíméletlen mosolya, amivel belevágta a kardját Kensei tüdejébe. Sosem fogja elfelejteni azt a kéjt, amit Shion arcán látott akkor.
~ A falu északi része… ~ Mondja közben magának, ahogyan kibaktat a bázisról. Rögtön chakrát vegyít a lábába, hogy gyorsabban haladjon, s megindul a megjelölt terület felé.
Nem nehéz megtalálnia a házat: az egyetlen sárga épület a környéken, s ami még jobb, a kapujában vitatkozik éppen két férfi. Yun megigazítja a haját egy kelletlen mozdulattal, majd vékony ujjaival a maszkon is végigfut, de mindent rendbe talál.
Amúgy, így messziről szimpatikus neki a két fickó, akik hiába acsarkodnak szavakkal, rögtön lerí, hogy nem komoly a vitájuk, s hogy amúgy gyöngéd testvéri szeretettel gondolnak egymásra.


- Jó napot. – Lép oda Yun, s biccent a két férfinek, mire azok abbahagyják a szóváltást, s felé fordulnak. A magasabb, akit Yun idősebbnek is saccol, végigfuttatja a szemét rajta, de minden hímneműi érdeklődés nélkül, míg a másik megismétli ugyanezt a mozdulatot, de már nagyobb kíváncsisággal.
- Kit tisztelhetünk a hölgyben? – Kérdezi az idősebb, s a kérdés bármennyire is elutasítónak tűnik, a férfi hanglejtése kellemes.
Yun erre hirtelen nem tudja, bemutatkozzon-e: nyílván azért kapták azt az utasítást, hogy viseljék a maszkot, hogy inkognítójuk némileg megmaradjon… vagy hogy a falu beavatatlan túlbuzgó ninjáinak fejvadász hajlamát letörjék egyszer s mindenkorra… Nem tudja, ezért inkább nem válaszol, hanem teljesen mást mond.
- Azt mondták, hogy a maszkom elég lesz, ha azt szeretném, hogy egy kicsit valamelyikük segítségét kérjem. – S lila szemeivel a két férfi között cikázott.
- Valóban, nekünk ez is elég. – Szólal meg az alacsonyabb, s barátságosan a nőre mosolyog. Látszik rajta, hogy picit zavarja a flörtölését, hogy Yun arcát nem láthatja, csak szemének villanását a vöröses maszk miatt, de láthatóan nem riasztja vissza. A bátyja is erre csak biccent.
- Miben segíthetünk? – Kérdezi meg, nem foglakozva többet azzal, hogy megtudja Yun személyazonosságát. A nőnek tetszik ez a hideg nyugalom, ami ebből a férfiből árad. Nyílván az a típus lehet, aki feleslegesen nem ártja bele magát rá nem tartozó dolgokba… tehát úgy viselkedik, mint ahogyan Yunnak is kellene inkább.
- Annyi lenne a dolguk, hogy rám támadjanak szél elemű jutsuval. Egy visszafordító technikát szeretnék elsajátítani, s ide irányítottak önökhöz… de talán, felajánlhatom a tegeződést is. – Magyarázza el, mit is keres itt, s ajánl fel egy barátságos lépést. A fiatalabbnak tűnő erre elmosolyodik, de a másik szemében is valami elismerés jelenik meg, hogy Yun megtette ezt a lépést.
- Az én nevem Kyouta, a bátyámé pedig Daichi. – Mondja a magasabb, s ki is derül az ezüstös hajú számára, hogy az életkort rosszul saccolta meg, tehát az alacsonyabb az öregebb… pedig úgy tűnik Yun számára, hogy Daichi a komolyabb, míg Kyouta egy vidám, viccelődő jellem lehet. – A bátyám tud ebben alighanem segíteni sajnos csak, mert én katon és raiton elemű vagyok… - Mondja s picit színpadiasan szomorodik el arra, hogy nem ő foglalkozhat a kunichivel a továbbiakban.
- Tehát, tényleg annyit szeretne, ha magára támadnék néhány szél elemű jutsuval? – Kérdezi a magasabb, s közben kinyitja a porta kapuját, s kezével befelé invitáló mozdulatot tesz, előre engedve Yunt. A nő legnagyobb meglepődésére az udvarban egy kisebb méretű kiképzőpálya van, de a körülbelül két méteres falak eltakarják ezt az utca járókelői elől.
- Milyen praktikus, otthoni kiképzőterep. – Mosolyodik el a nő, de inkább csak magának jegyzi meg a dolgot, de már is a pálya közepére sétál. – Igen, csak támadnod kell, s ha minden igaz, nekem előbb- utóbb sikerül visszafordítanom ellened a technikát. – S közben picit azért megsértődik, hogy a férfi nem tegezi vissza, de nem veszi szívére a dolgot.
- Rendben. – Mondja az, s ő maga is a pályára lép, s megropogtatja a nyakát. – Akkor kezdjük. – Daitoppa! – S a kunoichi természetesen már repül is hátra, mint valami könnyed falevél hátra, de a röppályáját tudja módosítani annyira, hogy legalább ne a nemesebb hátsó felére érkezzen.
Minden további nélkül pillant a férfire, aki erre újra kimondja a szót, s Yun felé újabb széllökés közeledik, de a nő megpróbálja a szél chakrájával a jutsut visszaverni, mintha csak egy pajzsot képzelne maga elé a chakrából, s mintha egy pillanatra sikerülne is megfékeznie a technikát, de az végül telibe találja, s most kisebbet röpül ugyan, mégis kudarc a dolog.
- Mehet? – Kérdezi a férfi, s közben egy fél lépést előre lép. Amúgy Yunnak a koncentrálás mellett is feltűnik, hogy Daichi kezdeti érdektelensége kezd feloldódni, s talán kíváncsi arra, sikerülni fog-e neki elsajátítani a jutsut.
- Persze! – Bólint Yun, s amikor az újabb hullám közeledik, megint csak megpróbálkozik a jutsu-pajzs dologgal, s megint mintha csak valami egészen halovány pillanatig a jutsu mintha úgymond megtántorodna, de újra csak Yun felé tart, de a nő most kitér előle oldalirányba.
Még két minden eredmény nélküli próbálkozás után Daichi talán picit megunva a dolgot szólal meg.
- Nem mintha nem lenne időm a Szervezet egy tagjának a képzésére a magasabb jó érdekében, de biztos, hogy ez a helyes kidolgozási mód? – Kérdezi meg udvariasan, amit Yun átfordít magának: ne bénázzon már annyit, mert szánalmas ahhoz képest, hogy a bishamon tagja. Mondjuk, a szervezetre hozott szégyen zavarná a legkevésbé, de az apró rápirítás megteszi a hatását, s önérzetének lángjait felizzítja. A maszk takarja orcáit, de Yun tudja, hogy picit el is pirosodott.
- Vagy hat éve körülbeül öt perc erejéig oktatták nekem ezt a jutsut, de most igyekszem bepótolni ezt az elmaradást. Jobb ötletem pedig… nincs. – Vallja be, de Daichinek mintha ez elegendő válasz lenne, újra csak nekitámad.
Yun most is a chakráját kiterjesztve próbálja meggátolni, hogy a széllöket elérje a testét, de a kezével tesz egy fordító mozdulatot, a koncentrálását jelezve, hogy chakráját is megfordítja úgymond „mozgatni”, s erővel megfordítani a technikát.
S talán mindkettejük meglepődésére most Daichi az, aki elemelkedik a földről, néhány métert hátrébb repülve.
- Bocsánat. – Szabadkozik Yun, amikor a férfi feláll, de az csak legyint, s most egy másik széljutsut vet be a kunoichi ellen, hogy megtudják, a véletlen volt-e a dologban úgymond.
- Fuuryuudan no Jutsu! – S erre egy forgó, orkánszerű sárkány jön létre, mai tekerőzve ront az ezüst hajú kunoichire, aki megint megpróbálja ugyanúgy megfordítani a technikát, mint az előbb: a sárkányt ugyan eltéríti, de nem sikerül visszavernie teljesen, s ennek okán a levegő porral telik meg, mire Yun elkezd felköhögni.
- Azt hiszem, még azért nem… teljesen sikerült… - Mondja, s kezével legyezi a levegőt az arca előtt, de elégedettségére annyira sikerült visszavernie a technikát, hogy Daichinek is bőven jusson a porból, ami lassan oszlik fel a házi kiképzőpályáról.
A férfi bólint, s most először egy pici mosoly jelenik meg az arcán. A szép arcú férfi nem barátságtalan, mivel a szeme kedves, s amúgy a hangja is, bármennyire is szűkszavú, de eddig nem nagyon hagyatkozott az arcmimikára: Yunnak pedig el kell ismernie, hogy egészen helyes a férfi.
- Fuuryuudan no Jutsu! – Kiáltja el magát újra a férfi, s a méltóságteljes sárkány ismét alakot ölt Yun előtt, de a nő már felkészülten fogadja: a chakrájával megfordítja a sárkényt Daichi felé, aki előkap hirtelen egy kést, s azzal hasítja darabokra az immáron felé száguldó szélörvényt. – Azt hiszem, ezt már nagyobb sikerként lehet elkönyvelni. – Mondja, miközben kiegyenesedik, s egy hanyag mozdulattal a chakraérzékeny pengét visszalöki a combjára erősített bőrtokba.
- Ezt én is így gondolom! – Ugrik le az udvaron lévő fa ágáról Kyouta, ahová befészkelte magát, hogy végignézze az elmúlt előző másfél órát. – Mi lenne, ha megünnepelnénk.. például egy ebéddel? – Kérdezi, s bizakodóan Yunra néz, aki azonban megrázza a fejét.
- Nem lehet, vissza kell térnem a bázisra. Talán egyszer, ha erre járok, bepótoljuk. – Válaszol, mert bármennyire is elutasítja a férfiúi közeledést, szimpatikus neki valamiért a testvérpáros.
- Úgy legyen. – Bólint Daichi is, s közben int a kezével barátságosan Yunnak, aki
immáron a kapuban áll, s fordul is ki az utcára, hogy visszamenjen a bázisra.

Kazegaeshi // Szél Visszatérés



Ez egy az igen ritka kontra elemű technikák egyike lényegében a szél alapú támadások visszaverésére alkalmas a használó a rá irányított szél technikát képes az irányítása alá vonni és visszaverni.

Pont: 20
Chakraszint: 150
Szint: C
avatar
Shintaro Yun
Játékos

Tartózkodási hely : Middle of Nowhere


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 998

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shintaro Yun

Témanyitás  Darui on Szomb. Aug. 13 2011, 20:23

Szegény Yun, nagyon eltűntél a süllyesztőben. Ha nem szólnak nekem, hogy ellenőrizzem le az egyik játékos Tanulását, észre se veszem h írtál. Ezúton is bocsánat érte ^^
Nagyon szép szösszenetet dobtál össze itt nekem Very Happy és még a SailorMoon is befigyel. Ezek után hogy tudnám nem elfogadni ezt a technikádat? Very Happy
Írd fel nyugodtan az adatlapodra ^^
avatar
Darui
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Kérdezd a fekete párducot

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shintaro Yun

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.