Kumogakure Kapuja

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Akihito Aoki on Kedd Nov. 27 2012, 14:20

/Bozontos szemoldok szenszej/

Akihito a senseie utasitasa szerint haza ment. Amikor belepet a hazba levette a cipojet es ellindult a konyha fele. Az anyja is ott volt.
-Na mi tortent? Mar is itthon vagy? - kerdezte csodalkozva.
-Igen, de nem sokara megyek is ell. Csak enni jottem haza meg ossze pakolni. Utanna meg megyek a falu kapujahoz.
-Ertem. Valami kuldetesre mesz?
-Igen valami olyasmire. De nem tudom pontosan. Na mindegy megyek ossze pakolok.
-Jolvan picim, addig csinalok enni. - mondta az anya, Akihito peddig ellindult a szobajaba. Elokereste a taskajat es ellkezdett bele pakolni. Betett 5 kunait meg 5 shurikent, nehany robbano cetlit. Meg valtas ruhat. Igazabol nem nagyon tudta hogy milyen kuldetesre mennek, vagy hogy meddig lesz tavol. Amikor kesz lett kiment a konyhaba, megebedelt, vissza ment a szobajaba, atoltozott, fogta a taskajat es ellindult a kijarat fele. A katanajat a hatara erositette majd felhuzta a cipojet. Az anyukajatol elkoszont es kiment a hazbol. Az utcan setalva nezte a csupan nehany meterrel a feje felett levo felhoket es a Raikage palotajat.
~Hmm.. Egy nap majd en fogok ott lenni abban a szekben. Csak sajnos ez a nap meg messze van. ~ gondolta ahogy halladt az utcan. Hamarosan elerte a fo kaput, de koran jott. Van meg egy jo fel ora delig, ezert addig ide-oda maszkalt. hamarosan elerkezett a del, es a sensei is.


/Bocsi ez egy kicsit rovidre sikeredett :S /
avatar
Akihito Aoki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Csüt. Nov. 29 2012, 12:39

// Nem kérek én kilométer hosszú postokat. Ahogy jól esik, csak ne két-három sorosok legyenek. Very Happy //

Füst, fanfár és piruett. Ezekből a füst és a piruett igaz a fanfár már elmaradt. Így esett, hogy beesett nem csak hasával, de tánctudásával is büszkélkedő oktatód.
- Készen állsz Akihito-kun a küldetésre? Bár mintha kissé túl lennél szerelkezve. Nem meséltem volna a küldetésedről? Nem számít, annál nagyobb a meglepetés. És most kövess ifjú tanítványunk vár ránk a kék horizont! Előre!
A jounin kicsattanó jókedve és különc vidám személyisége rád is átragadt némileg, már ha fogékony vagy az ilyesmire. Mint később megtudtad úti célotok nem más, mint Kanasabi a kereskedő város bár további információt a küldetésedről nem tudtál meg.

// Estig meneteltek, addig kérdezhetsz Teppeitől, amit akarsz. A következő postban majd válaszolok is. Nem foglak nyúzni több napos úttal ezt megígérem, de egy kis edzés és feltételezhetően hosszú távra berendezkedett mestered megismerése nem árthat. Very Happy Ja igen, a selyem útra kérném a postot. //

avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Kyrena on Hétf. Jún. 03 2013, 22:28

- M-máris! – mondom azonnal, amint szól, hogy szedjem össze a holmim.
Nem kell az ilyesmit kétszer mondania. Legalábbis általában nem. Néha azért előfordulhat. Mikor kiegészíti mondandóját, megállok. Pedig már el is indultam, de azt hiszem, ez most fontosabb. Vagy nem? Mindegy, már megálltam. És amit ő mond, az csakis fontos lehet. Főleg, ha az edzéssel kapcsolatos. A tekercsekből előkerülő eszközöket szemlélem. Súlyok, azt jól látni. Azt viszont nem tudom, hogy milyen nehezek és hogy mit kell velük csinálni. Lehet, hogy cipelnem kell őket? De ez hülyeség, akkor miért lenne többféle?
Hamarosan a választ is megkapom. Hordanom kell őket. Lépteim visszavezetem mesteremhez. Kezemmel intek Rinnek, hogy hozza a csomagokat. A bundás fel is kel, szájába veszi táskám egyik pántját és mellénk hozza, majd figyelmesen forgatja fejét, miközben leül. Még jó, hogy kevésből is ért. Elég sokat, ráadásul. Néha csak rá kell néznem. Néha viszont nem akar megérteni semmit. Olyankor egyszerűen nem tudom, hogy mit kellene kezdenem vele. Jómagam a mellényhez lépek, majd felemelem azt. Először egy kézzel próbálkozom, de rá kell jönnöm, hogy egyáltalán nem olyan könnyű, így rásegítek másik kezemmel. Amint azonban testemen van, már nem is tűnik olyan nehéznek. Persze, hiszen úgy sokkal könnyebb cipelni a nagyobb súlyt. A ruhámra vettem fel, hogy ne kezdjék ki bőröm a pántok. Legalább ennyire ügyeljek magamra, ha többnyire nem is szoktam. Nem mellesleg, ha kikezdi a bőröm, utána elég nehéz lenne tovább cipelni. Márpedig nem vehetem le, ezt nyíltan kijelentette tanárom. Amint rajtam van a mellény, még meghúzok néhány pántot, aztán a többi súlyt is magamra illesztem. Ezek már nem annyira nehezek. Összességében azonban egész sok súlyt kell most cipelnem, és akkor még nincs rajtam a táskám. A táskám, amit most magamra veszek mindennek tetejére.
- Negyven… kiló? Az majdnem annyi, mint… én vagyok – suttogom magam elé.
A súly számbeli értéke meglep. Nem is kicsit. Mégis hogy fogok én ezzel messzire jutni? Biztos vagyok benne, hogy egyhamar nem fognak lekerülni rólam. Nem is hagynám, ha jól sejtem. Elvégre belevágtam, meg kell csinálnom. Még akkor is, ha így elsőre, a hallottak után lehetetlennek tűnik. Táskámon még igazítok egyet. Még jó, hogy magammal hoztam és tettem bele némi élelmet is. Biztos elkell majd az úton. Tekintetem Rinnre téved. Velünk tart, ez nem vitás, látom abból, ahogy visszanéz ránk. Nem is baj ez, hiszen hasznunkra lehet még. Amit tud, ő is megtesz, bármikor. Kivéve amikor nem…
Mikor hallom az indulást jelző szavakat, nagyot nyelek, majd bólintok. Az első lépések nem is olyan nehezek. Az első jó néhány lépés nem az, de aztán… Néhány perc és a súlyok kezdenek nehezek lenni. A kiképzőtereptől a kapuig megtett út alatt, egyre nehezebbek lettek tagjaim. Nem hittem volna, hogy ennyire nem bírom. De mi lesz akkor a továbbiakban? Nem, nem adhatom fel, hiszen még el sem kezdtük igazán. Meg egyébként sem, ha el akarom érni azt, amit kitűztem magam elé. És nem is szokásom túlzottan törődni magammal, nemde? Ha úgy viselkedem, ahogy mindig is szoktam edzések alatt, akkor nem lehet baj.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hinata on Csüt. Jún. 06 2013, 18:58

Szóval útra kelt a kis csapatunk néhány vagy is egy tagon. Pontosabban Kyrenán igen nehéz terhek vannak. Lehet még most nem érti. Vagy csak sejti ez mire jó. Seggit majd neki gyorsabban mozogni, arra rövid az időnk, hogy gyorsaságán jelentős növekedés legyen. Már így is jó áloképsége tovább fejlődhet.
Út közben intek egy-két embernek és van aki név szerint jön és üdvözöl. Egyikük örvendezik, hogy múltkor micsoda bulit csaptunk és nem hitte volna ilyen is tudok lenni. Csak elhessegetem mindegyik alakot persze illedelmesen.
- Izgulsz?
Nézek a lányra mosolyogva és kilépek a falu kapuján majd megfordulok és rá nézek. Figyelem ahogy megteszi az első nagy lépést egy új kezdett felé.

Szerencsénk is van az idő ugyan is most nekünk kedvez. Kellemesnek mondható, de távolban van néhány mogorva felhő.
- Ez most más lesz mint a küldetésed itt csak ketten leszünk. Előre szolok, a te érdekedben szigorú leszek. Valamint felkel készülnöd arra, vadállat, esetleg utonálokal találkozunk. Ez esetben ha úgy látom képes vagy elbánni velük egyedül te harcolsz. Igen és a nagy meglepetés, amiről nem tudsz.
Itt most tőlem szokatlan dolog történik. Egy apró de gonosz mosoly, benne kihívás nagy pimaszság.
- Az edzés végén, lesz egy feladatod ami két részből áll. 3 napig egyedül leszel és rám kell vadásznod. Amint a három nap letelik én fogok rád vadászni. Ha érdekel miért kell ez elmondom természetesen.


** Következött ide: KATT
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Szer. Jún. 12 2013, 01:32

/Munashi Jinpachi /

Hosszú ideig kellett sorban állnom, de végre valahára úgy tűnt vége lesz ennek az unalmas procedúrának és teletömhetem a hasam ramennel. De nem volt ilyen szerencsém, mert mire a sor végére értem valaki kihúzott a tömegből.
Ez az ismeretlen nem húzta az időt köszönéssel vagy bemutatkozással, rögtön a lényegre tért.
Azt mondta egy nagyon fontos küldetést kell teljesítenünk és azt is, hogy tíz perc múlva legyek a kapunál. Először nagyon izgatott lettem, de aztán eszembe jutott, mi van, ha ez az egész átverés?
Tudom ostoba ötlet, viszont ez az egész helyzet annyira abszurd volt, hogy csak nehezen sikerült elhinnem.
A küldetés egyébként egy kalózhajó legénysége az elfogása vagy megölése volt, ez egy kis aggodalommal töltött el először is persze azért is aggódtam, mert még soha nem volt ilyen veszélyes küldetésem másodszor, pedig azért mert ismét hajóra kellett szállnom, és félő volt a kalózokon kívül a tengeri betegséggel is meg kell majd küzdenem.
Szóval egy kicsit ideges voltam, de nem rágódhattam ezeken a dolgokon túl sokáig, mert csak tíz percem volt, hogy elkészüljek és elérjek a kapuhoz.
Először hazamentem a felszerelésemért, aztán rohantam is a kapu irányába. Egész pontosan tizenegy percet vett igénybe ez a művelet, de azért reméltem, hogy nem kerülök börtönbe…
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Pént. Jún. 14 2013, 10:05

Egyetlen percet késel, de a Shinobi ezzel nem törődik. Amint megérkezel, egy pálcikát nyújt feléd, amire egy sült hal van húzva, valószínűleg engesztelés képen adta neked. Ezt követően azonnal elindultok, hogy elérjétek a hajótokat.
- A nevem Arashi! Remélem nem ez lesz az első ilyen küldetésed. Ez csak egy egyszerű C rangú feladat, tudjuk a pontos helyét a hajónak. Egy kis szigetnél horgonyzott le, nekünk egyszerűen csak meg kell támadnunk. Készen állsz emberi életek kioltására?
Az út a kezdeti társalgáson túl nem izgalmas, semmi sem történik. Ha bármit kérdeznél, akkor arra természetesen választ kapsz. Nap végére pedig megérkeztek a kikötőbe, ahol már vár a hajó. Nem vesztegetitek az időt, azonnal felszálltok és elindultok, hogy a célpont nyomára akadjatok.
Ha körbenézel, a fedélzeten több shinobit is látsz, közöttük van néhány genin is, de többnyire legalább chuninokkal utazol.

//Kövi reag már ide menjen: http://narutohun.niceboard.org/t114p45-kikoto#28533 //

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Akihito Aoki on Szer. Júl. 03 2013, 14:00

/Bee/

Mikor Akihito belépett a szobába hatalmas felfordulást látott. Először azt hitte hogy rossz helyre lépet be. Ekkor egy nagyon szép, fiatal hölgy lépett a fiúhoz, és elmagyarázta neki hogy a Raikage most épp nem ér rá, mert valami fontos dolga van. Akihito itt egy kicsit megnyugodott, hogy mégis csak jó helyre jött, és nem valamiféle szigorúan titkos hadműveleti szobába jutott be. A Kunoichi elmagyarázta a fiúnak hogy kap egy Chuunin segítőt, és egy előkelő hölgyet kell elkísérniük valahova.
-Ohm... Nem, nem ismerem, de szerintem meg nem is láttam. - mondta a fiú miután megkapta a papírokat. Ezután a szép Kunochi szabályosan elkezdte kifelé lökdösni a teremből. Ennél már csak az lett volna durvább ha meg bele is rúg egyet.
-Ezt a nőt! Kellene szereznie egy pasit hogy lenyugodjon, vagy mit tudom én! - mormogta halkan ahogy sétált kifelé a palotából, és az úrhölgy képét nézegette.
~Szerintem a falu kapujánál kell találkoznom velük. Meg jó hogy nem mondta meg hol lesz a randi. ~ gondolta, és elkezdett rohanni a falu kapujához, hátha ott lesz mar a Chuunin, meg a karaván.
avatar
Akihito Aoki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Killer Bee on Szer. Júl. 03 2013, 19:57

Futásod közben kirajzolódott előtted az a kép, amit már vártál. Chuunin társad, aki konohából jött, és tudja mi a járás a Hullámok földjén, mellette pedig tisztes hintóban az a kisasszony aki kizárólag téged kért, körülötte pedig morcos gorillák, akik az ő védelmét élvezik.
- Akihito- saan! Erre
Kiállt fel egy kedvesnek tűnő Shinobi, aki a társad lesz most



Oda siettél, és illedelmesen végig hajoltad a tisztes társaságot [....] és üdvözölted úri módra őket, majd készen álltál hogy induljatok, mikor Mamono oda invitált maga mellé, hogy sétálj mellette.
- Akihito-san nem ismersz meg? Hehehe, nagyon kicsik voltunk amikor találkoztunk! A szüleid és az én szüleim nagyon közeli ismerősök, direkt téged akartalak! Olyan rééég láttalak már, és hogy megnőttél, nahát fogadok kis szálkás testű lettél oo annyi mondani valóm van!
Mind ezt mosolyogva fogadtad, és a fejedet fogtad elég zűrös dolgokra gondolva, hiszen messziről lelehetett venni, a kedves kunoichi oda van érted....


[...]Távolban két alak, kiknek árnyéka igen csak sötét, és zord hideg természetet hagynak maguk után, bizony egy olyan páros, akik rátok utaznak, és valószínűleg titeket fognak elkapni, de nem mutatkoznak, meg várják a legjobb alkalmat, hogy lecsaphassanak a zsákmányra.


/Jólvan, szóval utazzunk Very Happy  gőz ország, partvidék 2-2 post lesz ott Smile! te kezded ha lehet legyen hosszú foglald egybe az utat kérlek Very Happy nyugodtan beszélgess a lánnyal, a párbeszéd a te részed, hisz te ismered (666) /
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Kira on Vas. Nov. 10 2013, 22:44

Kira Hikuro szemébe nézett, egy ilyen kérdés után, nem is számitott más válaszra. 
- Azt az álmot, nem hagyom cserben. 
Hannyatt feküdt és a sötét estébe bámult, egyszerűen csak nézett ki a fejéből, majd lassan behunyta a szemét és elaludt. Reggel alighogy kinyitotta szemeit, Hikuro máris indulásra hivta, igy felkapta a táskáját és követte a fára. Kijelentette, hogy amig a Kapuhoz nem érnek, edzés lesz végig. Ugy kell közlekedni, mint a vizfelszinén, könnyűnek hangzik, elméletileg. Hikuro megindult, Kira egy chh- t nyögött ki, majd a mélybe pilantott, végül követte a fiút, néha megcsúszott a lába a fák ágain, de egyensúlyát megtartotta, gyors legugolt, fél szemmel a Jounint figyelte, nehogy eltévedjen útközben. Majd követte és igyekezett, hogy időre odaérjenek. Mit is mondott, délre?  
- Hány órás az út, ha egyszer reggel indultunk? Azt hittem, itt lesz egy köpésnyire. - lába ujra megcsúszott és seggre huppant, majd gyors talpra állt és sietett Hikuro után, mintha semmi se történt volna.
avatar
Kira
Játékos

Tartózkodási hely : Északi falvak


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Gawakatsu Hikuro on Vas. Nov. 10 2013, 23:10

Hikuro kissé lassított, és visszatért melléd, nem mondta meg miért, de biztos nem a fáradság lenne az oka, vagy igen? Amit leművelt egy napja a faluban, lehet már megerlőtető ez neki, ki tudja. Ekkor szemed sarkában két shinobit véltél felfedezni, akik integettek, de csak egy piallanatig, hiszen nem álltatok meg, talán valamilyen őrség, már itt az erdőben? Több ilyen "csapattal" is találkozol, míg a két shinboi felér a hegy tetejére, hol mer nem a madarak csicsergése, más-más állatok bőgése, és a fák zaja, a szellő susogása adja az alaphangot, hanem emberek mozgolódása, beszélgetése, edzések zaja, katonák üvöltése, jelentése, fegyverek kemény, érc hangja. Egyszer csak egy hatalmas kapu tárul a szemed elé, egy olyan építmény, mely falban folytatódik, és egy kapu, melyen egy óriási is átlépés nélkül be tudna menni. A kapu nyitva, emberek ki be tolonganak, kereskedők sorban állnak, és katonák vezényelnek. Már állnál be te is a sor végére, amikor mosolyogva legyint a jounin, és elindul előre.
- Utat, vigyáztam, gyerekkel vagyok. - simogatja meg a kis buksid. - Már ennie kell, kicsit nyűgös. Csak egy éves, bár korához képest igen kifejlett példány, ő az új szuperninja. Egy egy éves babagenin. - ennél tovább nem bírta a megalázást, így tanítványa felé fordult. - Mivel így érkeztünk meg, így eltekintek a büntetésedről, nem kell dicsőítened sehol, szerintem ez épp elég lesz. Jól vigyázz a következő edzésen Kira, még nem tudom mit találok ki addigra. - nevetett, majd egy bódéhoz sétáltok.
- Áh, Hikuro-sama, örülök, hogy visszajött. Raikage-sama már fortyogott a dühtől, azt pletykálták, hogy már készült vadász ninjákat is küldeni. Nem túl okos döntés... - ekkor abbahagyta, mert látta a jounin arckifejezését, az öröm, és a mosoly lehúzódott róla, eltűnt, csak a bánat és a szomorúság övezte, illetve a gyilkos szempár, egy olyan férfi nézése, akinek nincs semi veszteni valója, de ez csak pár pillanatig volt, aztán visszaállt minden a régi kerékvágásba. - Sajnálom, az elöző küldetésen történteket, részvétem. A család többi tagját elfogtuk, vallattuk, bár semmi értelme nem volt, már mindent tudtunk. Nos, örültem, és mond ki ez a kölyök melletted? - kérdezte a végén az ismeretlen.
- Kumogakure új legjobb harcosa, az én tanítványom, jobb ha megjegyzed a Kira nevet, még sokszor fogod hallani. - nevetett és besétált veled a faluba. - Nos, hogy tetszik az új hazád, nézz körül, addig én meglátogatom a Raikage-samát, és szólok pár szót az érdemedben.
avatar
Gawakatsu Hikuro
Játékos

Tartózkodási hely : Selyem út - küldetés


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 950

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Kira on Hétf. Nov. 11 2013, 15:49

Végre elérték a falut, rengeteg zajjal és emberrel társulva. A Kapuhoz sétálva Hikuro elindult előre, Kira pedig követte, de a Jounin elkezdett kiabálni, megsimogatta a fiú fejét.
- Inkább végigcsináltam volna azt a dicshimnuszt 16-szor, mint hogy ezt halljam! - felelte, miközben zsebre vágott kézzel nézte az öreget, majd a bódéhoz sétálltak, ott pedig lehunyta a szemét és hallgatta a beszélgetést. Végül beljebb mentek a faluba, a Jounin pedig a Raikage-sama-hoz sietett.
Kira a Kapunál olvasott egy idézetet, igy gondolkodóba esett.
- " A falu, mely a Mennyhez közel épült!" Lekéne ülnöm imádkozni, de nem égetthetem magam itt le ennyi ember elött. Bár, már Hikuro megtette, igaz, ki hallotta ilyen hangzavarban? - lassan körbenézett, néha háttal ment előre és az eget figyelte, nekiment egy- két embernek, de csak ment tovább és  semmi bocsit nem nyögött ki nekik.
- Lassan kisebbségi érzetem kezd lenni! - lassan végignézett az embereken is, ahogy elhaladt mellettük, mindenki magasabb volt mint ő. Majd visszafordult menete felé.
- Vennem kellene majd valami fegyvert. Áh, ráér. Nem sűrgős! Éhes sem vagyok! - majd kicsit ridegen nézett maga elé és ismétt a felhőkre pillantott, majd az egyik épület felé vette az irányt és szaladni kezdett a falon, majd ugrált fel és fel. Egy pillérre érkezett, de tovább sietett felfelé a sziklacsúcsára. Miután felért, ismét zsebre vágta a kezét, majd a tájat kémlelte.
- Ez, gyönyörű. Nem láttam sose a fától az erdőt. Sosem láttam ilyen helyet, a 4 falon kivül. Szóval ez lenne az új otthonom, öreg? - lassan elmosolyodott, miközben a nyűzsgő falut figyelte, majd a falun kivüli dolgokat, végül egy nagy épületre vetődött a szeme. Lassan lehunyta a szemét, érezte a friss levegőt maga körül, majd szemét kinyitva bámulta a felhőket.
avatar
Kira
Játékos

Tartózkodási hely : Északi falvak


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hiraga Natsu on Csüt. Jan. 02 2014, 22:28

//Uchiha Madara//
 
A végső rohamom következett, ami úgy tűnt soha nem ér véget. Az egyik lábammal erőteljesen a vízbe lépek, mely magasra felcsap. Süllyedésről jelen pillanatban szó sem volt, a víz tetejére léptem, csakúgy mint a második lépésemnél a másik lábammal. Ez a valóságban a másodperc tört része alatt történt meg, ám nekem minden egyes újabb lépés sokkal többnek tűnt. Mintha lelassult volna az idő. De a sensei klónja, lassan de biztosan egyre közelebb és közelebb került. Pontosabban.. én kerültem közelebb az egy helyben álló klónhoz. Végül csak véget ért, a véget nem érő hajsza.
- Gyere ki, nem hiszem, hogy olyan sok chakrad maradt. - szólt az előttem álló klón, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.
Igaza van, nem sok chakrám maradt. - Ismertem be magamnak is. Elértem teljesítőképességem határát. Legalábbis azt a határt, amit egy nap alatt képes vagyok véghezvinni. Fáradtan másztam ki a vízből, vagyis.. Még mindig a vízen járás technikáját alkalmazva, azonban az utolsó lépésemnél váratlanul megsüllyedt a lábam. El is buktam volna, de mivel a tó szélénél voltam már, a talaj néhány centi után megfogott.
- Jól van, Natsu, mára elég ennyi szerintem. Menj haza, pihend ki magad, holnap találkozzunk a Város kapujában. Egy új feladatot szánt nekünk a vezetőség, azonban erre a küldetésre csak ketten megyünk. Holnap mindent megtudsz. Most menj, pihenj- zárta le a mai napi tanulást a sensei. Mosolyogva bólintottam mondandójára, majd elköszöntem tőle. Láttam ahogy összeszedi a cuccait, én viszont elindultam, de hova is? Magam sem tudtam. Csak haladtam előre.
Kis idő múlva a falu közepén találtam magam egy bolt előtt. Nem is akármilyen bolt előtt, egy számomra igen hasznos kis bolt előtt, és már jó ideje nem tértem be ide. Egy egyszerű fegyverkereskedés volt ez, telis tele shinobiknak való felszereléssel, és pont ez volt az, amire most szükségem volt. Holnap ismét nagy útra készülök, így hát fel kéne töltenem a készleteimet. - járt a fejemben, miközben beléptem a kicsinyke kis üzletbe.
Összesen 5 kuanit, 5 shurikent, 1 db Fuuma shurikent, 10 m drótot, 1 doboz energiatablettát és 10 db robbanójegyzetet vásároltam. Majdnem az összes vagyonom otthagytam a boltban, amit így utólag meg is bántam. Főleg azok után, hogy a délutáni órákban úgy vonszoltam magam és nagyjából a fél boltot hazáig, mint egy málhás szamár. Tökéletes betetőzése volt ez a mai edző napomnak, így kimerültem még megjárni a falut oda, s vissza.
A nap hátralévő részét otthon, pihenve töltöttem, tudva, hogy holnap minden tudásomra szükségem lesz. Este pedig fáradtan, de széles mosollyal az arcomon zártam le ezt a csodás napot. Hisz ma rengeteg dolgot tanultam, közelebb kerültem a sensei-hez, és holnap új nap virrad, új kihívással. Bizonyíthatok, fejlődhetek, és ismét a mesterem mellett hajthatok végre Kumo-nak egy küldetést. Akkor, abban a pillanatban elszállt minden gond, és úgy éreztem nem is lehetnék boldogabb.
Másnap reggel izgatottan keltem és alig vártam, hogy elkészüljek az újabb kalandra. Hamar megreggeliztem, és pakoltam össze a holmimat és ahogy a sensei is említette tegnap, a város kapujához siettem. Akárhogy is siettem, a senseit nem előzhettem meg. Ő már ott várt engem a megbeszélt helyen.
- Jóóóóó reggelt sensei! - üdvözöltem széles mosollyal mesterem, majd egy nagyot nyújtóztam. Nem mintha nem aludtam volna ki magam, sőt. Elég fitt voltam ma reggel, inkább csak amolyan megszokás volt. Tudtam, hogy nem szükséges rákérdeznem, hogy mégis mi lesz a küldetés, hova megyünk, stb. Annyira már ismertem a senseit, hogy ezt mihamarabb tudatni fogja velem.


//Ha jól számoltam összesen 4150 ryo-t költöttem, "ellenőrzésed" után adatlapon is intézkedek  Smile //
avatar
Hiraga Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Kumogakure no Sato


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Jan. 05 2014, 15:52

Natsu - Kumo reménysége
Miután feltöltötted készleteidet, megindulsz a megadott találkahelyre, a város kapujába. Mestered már várt rád, hátára egy nagy méretű tekercs volt elhelyezve, valamint egy hasonlót tartott állva, kezével támasztva.
- Szép reggelt, Natsu. frissen, mint mindig - mosolya a füléig ért, a mindig életvidám mester most sem hazudtolta meg magát, a hátán lévő kis hátizsákba, amely épp, hogy elfér a tekercs fölött, belekapaszkodik, majd meg is indul.
- Induljunk is, ne vesztegessük az időt. A tekercsekben nagy mennyiségű fém és alapanyag található. Egy kovácshoz kell eljuttatnunk, aki belekezdhet a fegyverek készítésébe. A kovács igen nagy becsben van tartva, hatalmas kovácsműhelye a várostól két napnyi járóföldre van. Holnap az éjszakát a birtokon fogjuk tölteni, majd reggel megyünk tovább, a tekercsekben nem kis mennyiségű faanyag is található, amelyet egy Orayashi nevű férfinak kell elvinnünk. Orayashi egy távolabbi faluban él, ahol tűz ütött ki, és az iskola falait megjavítja. Ehhez kell a fa
Mestered elmondta küldetésetek főállomásait, ahogy hallottad, valóban nincs vesztegetni való időtök, sietnetek kell. Ekkor az álló helyzetben lévő tekercset feléd döntötte, majd ismét elmosolyodott.

A nap első része
Szép időtök van, napsütés és meleg jellemzi. Felhők csupán a távoli hegycsúcsoknál láthatók, így nem kell félnetek az esőtől, egy ideig. Mestered mellett haladsz, kellemes tempót diktáltok, még ha a tekercsek nehéznek bizonyulnak. Térkép segítségével haladtok a kijelölt útvonalon. Füves területen haladtok végig, amely minimálisan emelkedik, majd egy erdőbe térek be, amelyen átvág a kitaposott ösvényetek. Az erdőből kiérve a füves talajt apró kavicsos terület váltja fel, amely fokozatosan emelkedik.
Itt haladunk tovább. Az összeget levonhatod az adatlapodról Smile
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Szomb. Márc. 05 2016, 22:11

Kemény vallatás után végre rájöttek, hogy tényleg nem vagyok kém. Nehéz lehetett rájönniük mondhatom. Pedig én mennyiszer mondtam...pff. Viszont most itt vagyok Kumogakure kapujánál. Miután megbizonyosodtak arról, hogy tiszta vagyok, volt alkalmam beszélni a Raikage személyével és elmondtam neki, hogy azért vagyok itt, mert a szüleim utáni nyomok erre vezettek. Ugyan nem emlékszem a pontos menetére az idekerülésemnek. Még most is ködösek az emlékeim. Mindent megbeszélve a Raikage, csak úgy engedte a nyomozást, hogyha az alatta szolgáló geninek táborát gyarapítom. Mondhatom..szép kis ügy, de nincs más választásom. Annak viszont feltétele van, hogy idetartozó genin lehessek. Egy küldetést kell végrehajtanom, ami szerintem jócskán egy egyszerű kezdő ninja határai felett van. Egy pár fosztogatóval kell leszámolnom, aki a helyi kereskedőkaravánok rendszerinti fosztogatói. Nem tévedhetek nagyot, ha azt mondom, nem számítanak rám visszatérőként, de ha azt hiszik, feladom, vagy megfutamodok, akkor tévednek. Bár őszintén remélem, hogy nem várják el azt, hogy teljesen egyedül menjek. Ha nem is képzett harcosok lennének az ellenfeleim és egyszerre kéne lecsapnom rájuk,akkor az meghaladhatja a ködrejtek technikám korlátait jelenleg. Ráadásul a hegyek felől jövő csípős szél sem a legkellemesebb. Várni fogok, még úgy tíz percet majd elindulok a Monara-völgy felé, elvileg arra van a rejtekhelyük. Ha nem küldenek senkit, akkor viszont nagy gondban lehetek. Reménykedek a legjobbakban.
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szer. Márc. 09 2016, 11:48

A tíz perced mit kitűztél magadnak várakozni lassan a végéhez közeledett. Már épp elindultál volna egyedül amikor valaki a távolban a nevedet kiáltotta. Egy csöpp lány jelent meg a horizonton aki feléd futott. Nagyjából 140 cm magas 38 kg lehetett. Rövid kék haja és hozá illő csodás kék szemei voltak. 8 évesnél nem igen lehetett idősebb és a hangja olyan volt mintha folyton csak héliumot szívna.
- Cia Zauki-kun. A nevem Mimi és engem küldtek, hogy elkisérjelek. Remélem minden renddicsek lesz, Bár már nem kell félned majd én megvédizlek. Ha gondolod tőlem indulhatunk is.- Majd mint akinek természetes nyújtja feléd a két karját jelezve, hogy ő bizony a te nyakadba tervezte az utazást.


//Ha elindultok akkor a köv post helyszínét szabadon megválaszthatod, de akár itt is leállhatok még vitázni.//

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Hétf. Aug. 14 2017, 21:23

[Az Osztag]



A fiatal lány értetlenkedve áll Felszabadítója előtt: ki ez a fiatal idegen, És egyáltalán mi ez az orbitális méretű szexuális energia a levegőben?! ~
A lány tekintetét lesütve, fejét élesen előre biccentve térdel apró és jelentéktelen életének ura és parancsolója előtt – ugyan a legtöbb dologhoz értetlenkedve áll hozzá, mégis jól érzi, hogy most a felnőttek beszélnek.... vagy legalábbis a Hokage, aki úgy tűnik, a vadidegenek jelenlétében is ugyanolyan parancsoló jelenség, egy színtiszta Vízió, már ha egyáltalán, mint a saját népe előtt.
Behódoló testtartásának köszönhetően ezüstös tincsei vékonyka nyakát simítva borulnak gyermeki arcába, ezáltal eltakarva az akaratlanul felsandító lilás szempárt, mikor azokkal aprócska pillantásokat vet, vagy inkább lop az idegen irányába.
A Hokage stabil konstansa különleges állapotban lévő tudatának, ezzel szemben a fiatal férfi jelenléte végtelen kíváncsiságot kelt törékeny lelkében. A fejpánt jele idegen – az viszont biztos, hogy nem a konohai szimbólum áll a tükörfényesre csiszolt rideg fémlapon. A ruházata talán még ismerősen is hathatna, ha rendelkezne felhasználható információval a shinobik öltözködési szokásairól és az egyes igénybe vett ruházati termékekről, azonban mégis a fiatal férfi testtartása az, amit azonosítani, s ezáltal kategorizálni tud.
Az idegenből érkezett shinobi beosztott szerepet tölt be, mégis a szemeiben csillanó határozottságot szinte azon nyomban megirigyeli – kérdéses viszont, hogy az ifjú shinobi által tanúsított alázat a helyiséget jelenlétével teljesen kitöltő és uraló Úrnak, vagy az elérendő célnak szól...
Kíváncsiságtól hegyezett füleit a Vezető szájából csendülő szavak elérik ugyan, de az első pillanatban nem tudja azokat mire vélni: nem tudja társítani a hallott fogalmak többségét a tudatában lévő képekhez. Kirigakure és Kumogakure kifejezések hallatán mindössze harmatgyenge következtetésként tudja felállítani azon hipotézisét, hogy azok – Konohagakure kifejezéséhez hasonló képzésből kiindulva – helységnevek lehetnek, ám ezzel a megdönthető vélelemmel még nem mehet sokra. Hogy is mehetne? Hiszen nem ismeri a világukról készült térképek által vizuálisan megjelenített nemzeteket, azok területeit, sem pedig az azokon feltüntetett, több évtizednyi történelmet fémjelző településneveket sem.
A szörnyeteg kifejezés viszont igenis szerepel aprócskának mondható szótárában: az az öreg, s ha minden igaz, azóta élettelen arc a kifejezés definíciójaként szerepel, míg a megmentő alatt a Hokage arca villan fel – ha már a szörnyeteg szerepet valaki, vagy legalábbis valami betölti a küldetésükben, akkor vajon ők maguk a megmentők szerepében tetszeleghetnek? A képzet egy néma hullámot indít el tudatának mozdulatlan obszidián taván – a lélektavának bodrai könnyed csilingeléssel zavarják fel a csendes világ nyugalmát, s akár a tudatának falába ütköznének és indulnának el abba az irányba, ahonnan jöttek, úgy jelennek meg mentális avatárjának bokái körül a visszatérni látszó fodrok, és a túlpartról mintha halk kuncogás neszét, vagy egy szórakozott sóhajtás dallamát hozzák magukkal. Vagy csupán kósza gondolatainak visszhangja volna?
A végtelen sötétségben felvillanó szimbólum az, ami miatt elkapja tekintetét a bokái körül táncoló fodrokról, s a következő pillanatban ismét a Hokage előtt térdelve találja magát és a különös hang mindössze egy elfeledett napló kopottas lapjain kifakult száraz tinta, semmi több.
Izmai automatikusan emelik fel aprócska testét behódoló testtartásából, na nem mintha túl sokat növelne az általa elfoglalt fizikai téren a mozdulata. Ökölbe szorított jobbját nagy lendülettel helyezi szíve fölé, továbbá hangsúlyos biccentéssel nyomatékosítja a mozdulat komolyságát:
Így lesz, Hokage-sama! – Nincs szükség több szóra, sem hangzatos mottókra, elvégre a hűsége töretlen, így késlekedést nem tűrő jelleggel lép a fiatal idegen után, maga mögött kattanásig húzva a helyiség ajtaját. ~ De ki a faszom az a Djuka Kodomo? ~
Bizonytalanságából eredő nem evilági fintorát arcáról egy villámgyors pofonnal mossa le, majd pedig egy fontoskodó köhintéssel fordul az idegen felé.
Na csá! Shakaku vagyok, te fiú vagy, vagy lány? Miről is fog egész pontosan szólni ez a szipiszupi bevetés? Mármint, értem én, hogy megyünk megmenteni egy bizsut egy mohó szörnyetegtől, de ehhez miért kell két ember? Szerintem nekem jobb érzékem van az ékszerekhez... vagyis... szerintem az van, bár majdhogynem azon sem lepődnék meg, ha lealázol divatdiktálásban... Nem, ez túlzás, hiszen a hajad is hogyállmá'. – A fiatal lány szavai gyors torpedólövegekként hagyják el aprócska száját, miközben kifelé tartanak először az épületből, majd pedig a faluból is.
Ja és remélem, tudod az utat, mert még rohadtul nem voltam a falu határain túl. Vagyis igen, de az nagyjából tíz percecske lehet, ami még egy kvikire is kevés, szóval ja... de ez azért itt van, ha gondolod! – Bök a szemei felé, amik a mozdulat hatására kieresednek és kifehérednek.
A faluhatáron belül ugyan nem volt indoka aktiválni, azonban amint elhagyják a közvetlenül ellenőrzött területeket, érdemesnek találja kikukkolni a bokorbetyárokat.
Ha a fiatal felnőtt le akarja rázni, ő igyekszik tartani a tempót, ha próbálná elhallgattatni, akkor hangosabban beszélne – de természetesen csak egy határon belül, elvégre ő lehet, hogy idióta, de nem egy bolond öngyilkosjelölt. Vagy legalábbis még nem tudja...
Mindenesetre a szemtechnikával folyamatosan ellenőrzi a közvetlen környezetüket, valamint a távolabbi régiókat; talán épp emiatt találhat rá arra a bizonyos felvillanó chakrapontra.
Van előttünk egy csaj... Vajon szatír?


//Bocsi, de nem volt erőm színezni, valamint bocsi, hogy a végét összecsaptam, de ennyire az elején még kb csak a levegőbe sziporkázna a karakter.


avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2010

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Ayokama Makoto on Szer. Aug. 16 2017, 23:55

Legyőztük Kabutot, vagy legalábbis megtettünk mindent ami tőlünk tellett, de lehet úgy is fogalmazni, hogy legyőztük...
Hosszú hetekig tartott a kunoichinek felgyógyulni a sebekből, de bizony itt nem csak a fizikai sérülésekről volt szó sőt inkább a lelki sebekre értendő a hosszú időintervallum. A szeme előtt robbant miszlikre Djuuka Ryuu, Kodomo unokatestvére akit az álnok kígyó tartott fogva. A tudat, a tudat, hogy nyertesként hagytuk el a szigetet, de én úgy éreztem, hogy veszítettünk. Azt a két lábon járó pokolgépet nekünk szánta Kabuto, hogy még akkor se járjunk sikerrel ha őt valami csoda folytán mégis letudtuk volna győzni. Agyafúrt egy fickó volt az Otokage nem véletlenül tart ott ahol. Viszont a tudat, hogy tulajdonképpen a fiúnak már onnantól kezdve meg volt pecsételve a sorsa, amikor a szigetre tették a lábukat, hogy a sorsát előre megírta Kabuto és cselekedhettek volna akárhogy így is, úgy is meghalt volna, na ez az ami nagyon zavarta Makotot. Tudta pontosan jól, hogy szinte páratlan dolog amit véghez vittek hiszen nagyon kevesen élik túl a találkozást Kabutoval, de akkor is kicsoda ő, hogy emberek sorsáról döntsön? Kicsoda ő, hogy istent játsszon? Korábbi ígéretét egy picit átértékelte magában a Kabutoval való találkozás után. Igen védelmezni fogja az életet ezután is minden erejével ám az ilyen alakoknak mint az Otokage vagy éppen a csatlósai és hozzá hasonlók, nos az ilyen embereket meg kell állítani vagy így vagy úgy. Tehát Makoto felhatalmazta magát, hogy adott esetben elvegye az életet, bár ez a tanításokkal szembe megy, de mint tudjuk szerelemben és háborúban mindent szabad, a kunoichi életét pedig a háború járta át...
Éppen ezért indult el Kumogakuréba hosszú lábadozása után, hogy segítsen az oda menekült Takigakureieknek visszatérni a faluba, hiszen azt már nem fenyegette közvetlen támadás most, hogy Kumogakurét érte ennek a háborúnak az egyik legnagyobb offenzívája. Makoto tisztában volt vele, hogy a tűz szövetségének ezen a fronton nem áll jól a szénája éppen ezért önként jelentkezett, hogy segít a civil lakosság visszatelepítésében. Arról viszont fogalma sem volt, hogy milyen erőket engedhetnek szabadjára ebben a harcban. Hallott pletykákat arról, hogy a víz szövetsége egy utolsó mindent elsöprő csapásra készül de bízott benne, vagy inkább reménykedett, hogy ez az övéit nem érinti...
Konoha felé indult, mert szerette volna a lehető legtávolabb elkerülni a Hang országát amerre Kabuto valószínűleg most vissza vonult a sebeit nyalogatni. Hallott egy bizonyos béke konferenciáról ahova fontolgatta a részvétel jogának megpályázását, hogy faluját képviselje, de sajnos állapota nem tette lehetővé, hogy nekivágjon annak a kalandnak. Így tehát egyedül utazott a tűz országának erdeiben a Gőz országának határa felé. Útja során nem találkozott semmilyen furcsasággal, csupán csak a tűz országának határán a megerősített határőrség kérte el a papírjait ám miután sikeresen igazolta magát útjára engedték. Sietnie kellett mert a harcok már elkezdődtek a villámok földjén, így maximális sebesség mellett is úgy számolta, hogy legalább még négy nap mire odaér Kumogakuréba. Azonban hirtelen valami neszre lett figyelmes a háta mögül. A kunoichi megtorpant és az egyik nagyobb ágról elrugaszkodva a földre érkezett majd azonnal hátra fordult és előkapot egy kunai kést...

// Szeretném kérni, hogy egy kör párbeszédes postolás pörögjön még le mielőtt beleszaladunk abba a bijuu bombába, hogy legalább a küldetéssel tisztában legyen Makoto Mire vállalkozik és ne Kodo postjában kelljen összefoglalni ezt... //
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Djuka Kodomo on Csüt. Aug. 17 2017, 13:48

A jounin csak állt, s várta, hogy a fáslikba rejtőző Hokage végigolvashassa a levelet. Kodomo egyenes háttal, némán állt a rezidencia szobájának ajtajánál. Gondolatai ezer irányba tépték lassan elméjét. nem tudta pontosan, hogy mi lesz Danzou válasza. Nem tudta, hogy bizakodjon vagy éppenséggel féljen. Nem tudta, mit fog mondani a vezető. Ugyan nem ismeri túlságosan Konoha jelenlegi vezetőjét, csupán a Namizuo által elmeséltek alapján formálta meg eddig véleményét. Abban az időben, mikor a Hold vezetője még ifjú volt, Konohát egy bölcsebb és érettebb ember irányította, azonban azok az idők, azok a boldog békeidők eltűntek, a háború pedig új vezetőt követelt meg magának. A Víz szövetségének kémei ugyan sohasem tudták meg, mi történt pontosan az előző Hokageval, csupán hogy egy erős kezű és ismert személy vette át a helyét. Shimura Danzounak nem igazán volt jó híre a Víz szövetségén belül. Az is lehet, hogy elutasítja az ajánlatot és elfogatja Kodomot. A jounin csak most értette meg igazán, miért is tanította őt Namizuo. Csak most, itt a Hokage előtt állva értette meg, miért is volt oly fontos a Gőzisten megtanulása. Amennyi speciális alakulatú személy mozog a városban, vajmi kevés esély lehet a menekülésre. Ráadásul itt van ez a férfi, ki a puszta megjelenésével is tiszteletet parancsol. Kodomo nehéz helyzetben volt.
- Elutasítva! - szólalt meg Danzou a mély hangján. Kodomo megremegett, s szinte azonnal elkezdte koncentrálni a chakraját. Készítette magát, mert tudta, hogy pillanatokon belül ANBU-k tucatjai fogják ellepni a termet, hogy elfoghassák őt. Azonban nem így történt. 
A Hokage újabb ajánlatot tett, mely nagyban átformálta a levélben megfogalmazott paktum álláspontját. Danzou azt akarta, hogy a Hold lépjen át a másik szövetségbe, s hogy adjon ki mindent, ami a szövetségeseiről, illetve saját hazájának és klánjának minden egyes személyének az adatait. Vajon Namizuo beleegyezne ebbe? Vajon a Hold vezetősége ezt akarta valójában? Vajon ez az egyetlen módja a háború lezárásának? 
- Nem azért jöttem, hogy újabb háborúba sodorjam az országomat. Nem azért küldtek, hogy a Holdat egyik szövetségből a másikba állítsam. A Hold nem akar több háborút. Elég szenvedés érte már az országot. Túl sok sikoly rengette már meg az utcáit. Elég volt a felesleges véráldozatokból. - Kodomo ekkor megállt egy pillanatra, nyelt egyet, majd folytatta - Nem azért jöttem, hogy eláruljam az országomat. A klánomat. Az életemet. Azért vagyok itt, hogy törleszthessem a Tűz vidékének segítségét. Egykoron a két ország szövetségben állt egymással. Az önök shinobiainak köszönhetjük, hogy jelenlegi királyunk, Michiru életben van. Konoha shinobiai mentették meg az életét, ezt sohasem fogja a Hold elfeledni. Azért jöttem, hogy törlesztve az adósságot, megmentsem a szövetségüket, s az ártatlan civileket egy olyan pusztítástól, amit többek között az önök nemzete is megélt már. Mivel nem hátrálhatok meg, az ajánlatát elfogadom, hogy bevégezhessem a küldetésemet. Azonban nem én vagyok az a személy, akivel a diplomáciai részleteket megoszthatja. Nem én vagyok a Hold vezetője, csupán az, aki az ártatlan életeket akarja menteni. Megóvni a világot az efféle embertelen pusztításoktól. 
Kodomo ugyan folytatta volna, ám mégis megállt. Tudta jól, hogy Danzounak nem mondhat nemet, s nem hogy a Holdat képes lenne kiléptetni a háborúból, hanem a Tűz népét is magukra haragítaná. A jelenlegi helyzetében nem tehet mást, mint fejet hajtva elfogadja a Hokage ajánlatát. 
- A Hold népe segít legyőzni a Bijuut, megakadályozni egy teljes nép kiirtását. Amennyiben át kell lépni a Szövetségbe, egyenrangú félként kell kezelni, nem pedig alárendeltként. Ezt meg kell ígérnie, Hokage-sama - borul ismét térdére a jounin.
Az ajtó hirtelen nyílik ki, miközben a Hokage a küldetés részleteiről beszél a jouninnal. Kodomo megfordul, s meglát egy talán tizenöt éves lányt. Ő lenne, akiről beszélt Danzou? Konoha legjobbja? A kislányból oly természetesen áradt az erő, hogy a jounin, szenzorképességek ellenére is tisztán érzi a hihetetlen nagy mennyiségű energiát, ami a fiatal kunoichiból árad. Vajon ki lehet?
A két shinobi hamar útnak indul, a kapuig az ANBU kísérte, majd onnan pedig kettesben indultak meg az északkeleti irányba. A Tűz vidéke érintetlen völgyei és erdein haladva indultak meg a határ felé.
- Úgy gondolom, illendő bemutatkoznom. A Nevem Kodomo, a Hold országának jouninja vagyok. Városom őrzője és klánom, a Djuka klán örökségének, a perzselő gőz erejének hordozója. A Hold Fehér Tolla. - kezdte Kodomo a bemutatkozását. A mellette haladó lány biztosan nem egy hétköznapi kunoichi. Nem csupán a benne lakozó erő, hanem az az egyedi beszédstílusa is mindenképp felkeltette a jounin figyelmét. Emlékeztette őt valakire. Egy kicsi, kopasz, mégis nagy szájú hollóra. Ezt azonban nem mondta ki nyíltan, mert ha sejtései beigazolódnak, a lánytól talán még nagyobb hülyeségeket fog egész út alatt hallgatni, mint a hollótól. 
- Illúzió és hollótechnikák specialistája vagyok, valamint a Yugeton birtokosa. Véleményem szerint nem árt, ha a küldetés előtt megismerjük egymás képességeit, ugyanis nem egyszerű feladatot bírtak ránk. Mondd csak, Shakaku. Tudod pontosan, mi is az a Bijuu. Hogy mire képes egy farkas démon

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Vas. Aug. 20 2017, 19:33

Szóval te vagy Kodomo! – Csapja magát homlokon a miniatűr energiabomba. – Hát tényleg tök logikus, hogy be kell védenem egy ilyen cingár valagat... – Maga elé motyogását a fiatal jounin könnyedén meghallhatja, de hogy férfiúi büszkeségére miként hat a mondat tartalma, annak csakis az istenek lehetnek a megmondói.
A fiatal lány tetőtől talpig méri végig a mellette haladó humanoid létformát; lábbelijének állapotától, hajszálainak állásáig – rögtön rádöbben, hogy ez a férfinemű sejtszerveződés sokkal összetettebb és összeszedettebb, mint ő maga. A levegőbe megvetően szippant és húzza fel az orrát abban reménykedve, hogy alsóbbrendűségének érzetét legalább látszólagosan elfedheti flegma hozzáállásával:
Tyűha, neked aztán van beszélőkéd... Mi van, balladát nyeltél és azt böfögöd vissza? – A stílusa kifejezetten nyers, viszont az arcára kiülő pírnak nem tud parancsolni; igazán megszokhatná, hogy nála jóval fontosabb és magasabb nívójú személyek társaságát élvezheti, így különösen a Hokage, Okami és a testvérei társaságát, de most itt van egy idegen ország gyermeke, aki máris jóval több jelzővel rendelkezik, mint amivel ő valaha fog. A fiatal férfi bemutatkozásához képest a saját szavai eltörpülnek, silány és fakó másolatként hatnak: mit is mondhatna azon kívül, hogy a neve Shakaku? Nincs múltja, sem hőstettei, amiket felsorolhatna, így hát ragadványnevei sincsenek, de talán még tisztsége sincs – a felismerés azonnal kiszipolyozza orcájából a szégyen vörös jeleit.
A felismerés viharként éri a nyugalom partjait: a kabócák hangja elhallgat, mintha ott se lettek volna; a magányos sziklákat megostromolja a felkorbácsolt hullámok hada, s az égbolton rémisztő villámok cikáznak – de vajon mit hoz a végzetes erejű orkán?
A fiatal lány állkapcsa vészjóslóan megfeszül, ahogyan az izmai is összerándulnak, mintha csak azonnali csapásra készülne; vékony, törékeny ujjai egy ragadozó karmaivá dermednek – a szégyen mintha perszelő dühnek adna helyt, amit magával szemben érez.
A sötétségben azonban felgyúl az aprócska lámpás, ami part menti világítótoronyként jelez az eltévedt, viharban sodródó hajósnak. Nem az számít, ő mit ér el, milyen tetteket vagy jelzőket társítanak nevéhez; csakis az számít, amit Konoha elér. Konoha dicsősége a sajátja is egyben – a múlt ugyan némán hallgat a végtelen sötétség árnyékában és markai között, mégis a füst függönyein túl mintha olyasmi húzódna meg, amit ha akarna is, akkor sem merné végül megtapintani... De mégis, vajon mit találna az obszidián üveg alatt? Akarja ő azt egyáltalán tudni?
~ Ha igaz az, amit a Hokage-sama mondott... ~
Vagy mindez csupán füst, ami képes elvakítani másokat... de vajon őt is?
A tópart túloldaláról érkező kacaj lánccsörgésként visszhangzik tudatának sötétjében; tekintetének ezüstje rémülten fordul a hang irányába, de mentális avatárja semmit sem lát. A feje fölött lobogó levél egy pillanat alatt megremegve tör ki saját aurájából: az egyedüli fényforrás által útnak indított lángfal egy pillanatra felvillantja a tudatának sötétjében rejtőző alakok körvonalait. A néma mumusok, még mielőtt lelepleződhetnének, a sötétségen túl húzódó árnyéktengerbe merülve vesznek oda – ahogyan az őt kínzó férfi arca, úgy válnak ezek is köddé, füstté.
Nagyot nyelve néz maga elé: a dühe félelemtől reszket meg; mégis mi rejtőzhet a végtelen sötétségben?~ Csakis az ellenfeleim kísérthetnek ilyen kitartással... Ha viszont őket már egyszer legyőztem, akkor képes leszek erre újra és újra! ~ Hófehérré sápadó tekintete határozottsággal csillan.
A tűz gyermeke vagyok és nem csak abban az értelemben, hogy itt születtem. A szél a barátom, ahogyan a gyógyítás ugyanolyan könnyedén jön számomra, mint a pusztítás. Ha kell, felégetek, ha kell, porszemmé zúzok puszta kézzel, de ha kell, akkor a poklot is rá tudom idézni az ellenfeleimre. Ha kell, akaratom lánccá formálódva köti gúzsba Konoha ellenfeleit. Ha kell, az égből csapok le... – Ezüstösen csillanó tekintetét az arcára kiülő gúnyos félmosollyal fordítja a nála idősebb férfiú irányába: – Az vagyok, amit kérnek tőlem... Majdnem olyan ez, mint a búcsú: van itt minden!
Szavainak folyama tudatában csendülve halad tovább: ~ Na és vajon a te vezetésed égisze alatt mivé válok, mit kérsz és vársz el tőlem? ~
Már meg sem fordul a fejében, hogy ruházatát megigazítva tűnjön legalább olyan összeszedettnek, mint mindenki más, így különösen mint a mellette haladó jounin – talán sosem érhetné el azt a szintet, amit a fiatal férfi képvisel, még úgy sem, ha aktívan tenne érte. Így hát mi értelme lenne követni azt a példát, amit mások állítanak? Ráadásul egy olyan példát, amit ő csupán megfigyel, de nem ért: mindez felesleges energiapazarlásnak tűnik számára. Nem tudja, hiszen hogy is tudhatná, azonban sejti, hogy sosem lesz olyan, mint a többiek, hiszen feltehetően nekik nincs egy mindent elfoglaló és felölelő sötétség a tudatukban. Mások példája számára így tehát követhetetlen – mások számára vajon elfogadható az a norma, amit ő kíván követni? Vajon a társaságából részesülő személyek elfogadják efféle normatörését? Talán, míg Konoha érdekeit szolgálja a mássága... ~ És ha bebizonyítom, hogy Konoha és a Hokage iránti hűségem töretlen! ~
Mindez bizonytalan és törékeny, mint a jelen pillanata, viszont van valami, ami szinte abszolút bizonyossággal van jelen: a bőre alatt cikázó energia csakis számára értelmezhető dallamot hallat – ebben talán megbízhat... addig, amíg magában is megbízik.
A szavaidhoz képest civilizálatlan barbár vagyok, de tudod mit? Néha egy ilyen finom úri fiúnak szüksége van egy magamfajta barbárra! – Az eddig érzett bizonytalanság és végtelen kételyek köde eloszlani látszik, s arcára a határozott merészség ül ki.
Úgy gondolom, a farkas démon a bárányokat üldözi és vadássza... Valahogy a vidék nem a gyapjútermeléséről híres, szóval feltételezem, ettől eltérő válasszal fogsz szolgálni, drága Holdról érkezett barátom! – Kacag fel, majd jobbjának mutatóujjával a távolba mutatva megjegyzi: – És úgy körülbelül most érünk látótávolságba az ismeretlen idegenhez! Dikk a kunájkése!

A fiatal lány azon nyomban jelzi a jelenlévő(k)nek, ha a hatalmas chakralény beér a látókörébe, továbbá annak környezetében tartózkodók jelenlétét is, de különös figyelmet fordítva annak egyes mozdulataira, a területi adottságokra, melyek közül minden információt azonnal továbbít.
Kodomonak azt is lejelenti, hogy a közeledő kunoichin miféle öltözet, fegyverzet és fejpánt található, valamint azt, hogy a chakrája alapján magasabb szintű személyről van szó és természetesen azt, amint már csak másodpercek vannak az összetalálkozásuktól.
Amint a két shinobi hallótávolságba kerül az idegentől, a fiatal lány elrikkantja magát, mivel a jelenlegi állapotok alapján, legalábbis az oldalukon felmerülő összesített feltehető chakrákból adódóan az esetleges összeütközésük bekövetkezése során taktikai előnyben részesülnének:
Vigyázzá Bokorbanya, áthaladó chakra-tréjn inkáming! És különben is, Te mi a fhaszth keresel az országomban Vízanyókám? – Dörren rá hevesen és még röptében a fiatal pukibomba a nála jóval idősebbnek tűnő nőre.


//Hogy kijöjjön majd a körváltó lépés, a mai nap folyamán dőlten szedett betűkkel, enyhén az eredeti szövegtesttől külön megjelenítetten adtam hozzá pár sort a hozzászólásomhoz, egyébiránt azon nem változtattam – Shakaku (08.23., 21 óra 10 perc)
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2010

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Ayokama Makoto on Csüt. Aug. 24 2017, 18:52

Makoto feszülten figyelt amikor egyszer csak megérezte, egy nagyobb chakratömeg érkezését, bár nem rendelkezett szenzor képeségekkel, de ilyen mennyiségű chakrát valószínűleg már a geninek is kiszúrnak. Egy pillanatra azt gondolta, hogy valaki egyedül érkezik meg ennyi chakrával ellene akkor valószínűleg a mai nap folyamán nem fog eljutni az országhatárra legalábbis egy darabban. Aztán a következő másodpercben a lombok közül előbukkant először egy kislány aki valami furcsaságot dolgot üvöltözött chakra expressről és hasonlókról, aztán pedig egy ismerős arc. Bizony Kodomoba futott bele a papnő és ez annyira meglepte, hogy mikor a másik két shinobi leért a földre még mindig egy kicsit lehet a száját kitátva bámulta őket. Érdekes kompánia itt a tűz országának határához közel. Aztán a kunoichi össze szedte magát és üdvözölte őket annak rendje és módja szerint.
-          Üdv! – Intett először Kodomonak egy félmosoly kíséretében, aztán a lány felé fordult.
-          Üdvözlet neked is! A nevem Ayokama Makoto és a vízesés országának kunoichije vagyok. Kérdésedre válaszolva pedig éppen a Kumogakuréba emigrált Takigakurei civil lakosság visszatelepítésében szeretnék segédkezni ezért megyek a Villámok országának irányába. Ha szabad kérdezni ti merre mentek?
Egy pillanatra belé hasított ismét a Kabuto elleni küzdelem és egy pillanatra oldalához nyúlt, ahol olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy a bikini felsőt soha többet életében nem fogja felpróbálni.
-          Kodomo hogy vagy? Minden rendben van nálatok? Nagyon gyorsan elmentetek az ominózus ütközet után. Igazság szerint gondolkoztam rajta, hogy megpróbálom felvenni a kapcsolatot a szervezettel de azóta róluk és a menyétekről sem hallottam semmit.
 
Egy rövid beszélgetés után a kunoichi teljesen elképed ha Kodomo elárulja neki, hogy mi is az uticél és miért tartanak Kumogakure felé.
-          Persze természetesen veletek tartok és számíthattok a segítségemre is ah esetleg úgy alakul. Már megitn egy öngyilkos küldetés? – Azzal Kodora kacsintana...
Az út hátralévő részében a papnő inkább nem cseverészik fölöslegesen inkább csak hallgat és figyel. Megpróbál minél többet kdieríteni a Hold jouninjának legújabb rejtélyes szövetségeséről de azért ha kérdezik természetesen válaszol.
 
Innentől kezdve Makoto ismét csak Kodomora bízza magát és hagyja jounint, hogy elkészítse a tervet. A cél ismét közös ám ezúttal a módszerek lesznek drasztikusak és a tét is. Inmár Makoto saját nemzete is veszélyben van és ha egy bijou szabadult el akkor nem csak az ő népe hanem egész kumogakure nagy veszélyben van. Ezek azok a bestiák akikkel gyerek korukban ijesztgetik a fiatal shinobikat vagy akik apáiknak okoznak rémálmokat. Ha egy nemzet a bijouk bevetésére vetemedett akkor ez már talán tényleg a háború utolsó szakasza. Makoto hallott már történeteket ezekről a démonokról és tudja, hogy Takigakurénak is volt egy jinchuurikije, de az már régen volt. Most azonban látni is fog egyet és harcolni ellene. Minden erejét össze kell szedniae ha életben akar egyáltalán maradni, de vallásával egyetemben felel a takigakurei lakosságért éppen ezért, most nem fogja magát vissza mint annak idején Kabuto ellen.
 

// Makoto a következőkben úgy cselekszik, ahogy Kodomo terve szól és remélhetőleg így az első támadást is túlélheti. //
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szomb. Aug. 26 2017, 01:56

Kodomo kissé zavartan haladt az ifjú kunoichi mellett. Először furcsállotta a lány igen csak ritka beszédstílusát, s az élet egy még nem épp kiforrott látását. Mégis valahogy érezte, mindez a burok csupán egyfajta látszat. A jounin megfigyelte a lány minden apró rezzenését és mimikáját, miközben saját feladatáról beszélt a falun belül. Biztos értékes tagja az ország shinobi közösségének, elvégre Danzou pontosan tudhatta, miféle küldetésre is szánja a lányt. Ez a lepel pedig hamar megmutatkozott, mikor a lány egyre csendesebben kezdte taglalni képességeinek ismertetését. Igen sokoldalú, s áthatóbb ismeretei vannak nem csupán a chakra irányításáról, hanem az elemi és egyéb chakratípusok ismeretéből. S ez az erő, ami szinte ki akar belőle törni, képtelen volt a jounin agyát megnyugtatni. Ki lehet ez a lány.
- A hűség a shinobi lét egyik legfontosabb alappillére. Azonban nem lehet senkiből fegyver. Nem vagyunk harciszerkezetek, sem pedig eszközök. Ne engedd, hogy a hűség elvegye azt, ami vagy. Ember. - Kodomo látta a lány tekintetében, hogy már ilyen fiatal kora ellenére, számtalan alkalommal volt eddig csak eszköze a vezetőségnek. Abban a rövidke időben, melyben a fiú megismerhette a Hokaget, félteni is kezdte némiképp a lányt. Shakaku tovább folytatta a válaszait, mely némiképp oldotta azt a pillanatnyi szomorúságot.
- Nem épp efféle farkasokra gondoltam - mosolyodott el. - A Bijuuk a világ kilenc leghatalmasabb démona. Eredetük az ősidőkig nyúlik vissza, mikor is Rikudou sennin legyőzte a Juubit, a világot fenyegető bestiát, s annak lelkét kilenc részre osztotta, hogy sohase egyesülhessen többé. Rikudou sennin volt az a személy, akinek a ninjutsut köszönhetjük, illetve a békét a világban. Ezek a démonok hihetetlen nagy, emberfeletti erőkkel rendelkeznek, s igen csak veszélyesek tudnak lenni. Azonban ezek a lények képesek emberekben is élni, ezeket hívják jinjuurikiknek - Kodomo minden tudását, melyet a Holdban, legfőképp tanáraitól és Namizuotól megismert, valamint a senjutsu képzésen elmondottak alapján próbál rávilágítani a Bijuuk erejére - A Tűz országa is rendelkezik egy efféle jinjuurikivel. Ez a fiú mentette meg királyunkat, ezzel megakadályozva a káoszt. A jinjuurikiknél az emberi tényező nagyban befolyásolhatja és korlátozhatja a bijuut. Emlékszem a fiúra, a mosolyára és arra az elszánt tekintetére. Jószívű fiú, aki önzetlenül segített másokon. - Kodomo ekkor némi levegővételnyi szünetet tartott, majd arca ismét komorabbá vált - Azonban vannak, akik ezt az erőt rossz célokra akarják használni. Ha egy efféle lényt feldühítenek, az beláthatatlan pusztításokat vihet véghez. Egy megvadult démon nem számol a tetteivel, nem érzékeli az emberi élet fontosságát, s korántsem érez megbánást. Egy démon, ha tombol, azt dühből teszi, mégpedig mérhetetlen nagy dühből. Ugyan még magam se láttam a saját szememmel ilyen bestiát dühöngni, a nagyapám mesélt a konohai fiúban élő bestia szörnyű pusztításáról Konohagakure falain belül. Kirigakure épp ilyen pusztítást akar véghez vinni. Teljesen meg akarják semmisíteni az ellenségüket és ha nem érünk oda időben, talán meg is fogják tenni.
Shakaku idő közben magas szintű, idegen chakrat érzékelt. Kodomo ugyan hallott, de még sohasem látta a szintén konohai klán egy másik erejét. A három nemesi doujutsuról korábbi éveiben olvasott sokat, főleg mikor szemei felvették a mai formájukat. Kodomo nem értette, miként képes a szem megváltozni, ebben az időszakban ismerkedett meg a Byakugannal. Valóban olyan csodálatos és páratlan képességű szemek voltak, ahogyan azt leírták. Shakaku egy másodperc alatt elemezni kezdte a feléjük közeledő személyt. Ahogyan pedig a személyleírást ecsetelte, Kodomonak ismerős érzete támadt.
- Makoto? - tette fel a kérdést, mikor az ismeretlen látótávolságon belül érkezett. A jounin jobban végigmérve az érkező nőt nyugtázta magában a kérdést. - A sors újból kegyes hozzánk, s egy régi és hű társat küldött. - lépett közelebb. 
Miután a kunoichi befejezte rövid ismertetőjét, egy kissé furcsán megfogalmazott kérdést tett fel, melyet egy kacsintással bélyegzett meg. Kodomo felrántotta fél szemöldökét, majd a papnő felé fordult.
- Ha kérhetem, az efféle megfogalmazásokat kerüljük. Kicsit sok időbe telt, de...elértem azt az állapotot, melyben képes lehetek eggyé válni a természettel. Őt is láttam, Makoto. Beszélhettem újból Ryuuval. Igaz, csupán néhány másodperc volt csupán, mégis...ő segített talpra állnom. Miatta vagyok most itt, a neki szánt ígéretem hozott idáig. Miután Kabuto megtámadta Getsugakure polgárait, a vezetőség úgy érezte, nem várhat tovább egy igen fontos lépés. A Hold országa képes szövetségre lépni a Tűz szövetségével. Kirigakure no Sato kegyetlen terveit nem engedhetjük meg, hogy véghez vihessék. Kumogakure no Satot egyetlen csapással akarják megsemmisíteni. A Víz országa kivonta szinte a teljes katonai alakulatát az országból, s hatalmas flottával támadták meg a Villámok földjét. Azonban ez a kisebbik probléma. A Víz két bijuut is magával szállított a hajóin, melyeket a civil lakosságra akarják ráereszteni. Emberi mértékekkel nem számolható az a veszteség, amelyet egy efféle pusztítás okozhat. Makoto, meg kell állítanunk a bijuukat, ez az egyetlen módja annak, hogy a háború lezárulhasson. A Hokageval folytatott tárgyalás során konoha állítólagosan egyik legképzettebb shinobiját adta mellém, hogy segédkezzen az akcióban. - mutatott a tizenéves lány felé. Shakaku látványa talán épp annyira fogja elhitetni az imént mondottakat, mint amennyire Kodomo is hitt először, azonban a fiatal és rejtélyes lány hihetetlen nagy és erős chakrajára valószínűleg már a papnő is felfigyelhetett. Talán a két jounin szintének együttesével megegyező energia tombolhatott a lányban. 
- A mi feladatunk, hogy leállítsuk Kirigakuret a terveiben, vagy ha már túl késő lenne, akkor megfékezzük a bestiát, mielőtt túlságosan sok életet ontana ki. A két bijuut a város mentén akarják felhasználni, így sietnünk kell.
Ahogy a kis csapat elhagyta az ország területét, s útjuk már jó ideje vezetett a végtelennek tűnő erdőkben, a fiú kézpecséteket alkotott, majd az egyik fára tette kezét.
- Kuchiyose no jutsu - mondta ki, majd a tenyere alól kifutó jelek hatalmas füstöt árasztottak magukból. Az átláthatatlan fátyolból két óriási fekete szárny emelkedett ki. - Kurashi. Szükségünk lesz rád, hogy időben elérhessük Kumogakure no Satot. - A kis csapat, köszönhetően a két női tagjának, könnyedén elfért a hatalmas madár hátán, ki néhány szárnycsapással emelkedne a magasba, majd sebesen indulna meg a Fagy országának jeges tájai felett a távoli hegységek felé. Kodomo az út alatt próbálta összegezni képességeit Shakaku számára, valamint hagyta, hogy Makoto is ismertesse képességeit. Szükségük lesz a csapatmunkára, ezen a küldetésen leginkább. 
- Mivel a bijuukat nem leszek képes illúziócsapdába ejteni, s közelségük sem lesz épp jó döntés, így mindenképp távolsági támadásokkal kell a kitartását rombolni. Esetleg gátló és elfogó technikák is jól jöhetnek, hogy féken tarthassuk a szörnyeteget. Legjobb ismereteim alapján a Kirigakure által elfogott két bijuu suiton, vagy annak valamilyen alfajtájával rendelkezik, így a katon elemet jobb, ha mindig kombináljuk a fuuton elemmel. Ha minden igaz, utóbbival mind a ketten rendelkeztek. Suitonnal nem versenghetünk az ő erejükkel, de talán az utolsó technikánkig be kell majd vetnünk a tudásunk, hogy túlélhessük.
Kodomo idő közben létrehozna egy Kage bunshint, mely egy frissen idézett hollóba rejtőzne el, méghozzá a Hansou no jutsu // Szállító technika segítségével. A klón békésen utazhatna a hollóban, miközben megkezdené a senjutsu chakra összegyűjtését. Koncentrációját nem zavarhatja meg semmi a hollóban.
Ahogy a hatalmas holló elérné a hegycsúcsokból álló térséget, mely Kumogakure térségét jelentené, Kodomo lilás szemei a távolba merednének. Hatalmas, mindent elvakító robbanás rázza meg a távoli térséget, majd a felhőkig érő gombaformájú füst száll a hegyek mögül. 
- Jaj ne! Elkezdődött. Kurashi, szálljunk alább

A madár a várostól alig pár kilóméterre tenné le a csapatot, s tűnne el az idézés feloldása után. A jounin előre indulna, majd megpróbálna közelebb férkőzni a füst forrása felé. Az egyik szikláról beláthatja a város hosszasan húzódó falát. S az előtte gördülő, mérhetetlen nagy bestiát. A hatalmas lény gyors forgással tarolná le a fal mentén húzódó fákat, s próbálná testi erejével áttörni a védelmi vonalat. A jounin néhány csoportot pillant meg a szörnyeteg különböző irányaiban.
- Shakaku, szükségünk lesz a képességeidre. Kik vannak a szörnyeteg körül?
A jounin egy kage Bunshint készítene, s hasonló hasonmás létrehozására felkérné a takigakurei shinobit is. A megfigyelőknek előkészített bunshinokat a jounin közelebb küldené, egyenesen a völgybe, hogy felmérhessék jobban a szörnyeteget és megfigyelve annak érzékelőképességeit. Úgy tűnt, a hatalmas, tüskés páncélzatú teknősdémon észrevette őket, s szája előtt valamiféle sötét gömböt kezdett el gyűjteni, melyet talán figyelmeztetésből, talán a düh miatt kevésbé koncentráltan küldött a megfigyelők felé. A bomba ha betalál, ha nem, valószínűleg a szele is elegendő lesz ahhoz, hogy a két bunshin megszűnjön, s ezzel visszaszállva a chakra a tulajdonosukba, tudhassák, mire is képes az a bomba. A magaslati lesből tekintve pedig a jounin azonnal gondolkodóba esik. 
- Egy biztos. Nem engedhetjük, hogy teljes mértékig koncentrálhasson még egy ilyen támadást. Az végzetes hiba lenne

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Kedd Szept. 05 2017, 00:08

//Igen, elismerem, elfelejtettem, hogy Shakakunak van Byakuganja, így utólagosan megengedtem nektek, hogy megkerüljétek a Bijuu-damát, és a klónjaitokat küldhessétek ki.
A továbbiakban azonban már nem lesz ilyen, mindent egy kör alatt reagáljatok le (ahogy az mindig is szokott lenni), még egy szockodós, tervezgetős kör nem lesz, hogy előzetes egyeztettésel (egymás között) reagáltok-e, az rátok van bízva. Végezetül, Isobu képességeihez adtam egy pár pluszt.//

Résztvevők:
Djuka Kodomo, Hyuuga Shakaku, Makoto

Kodomo beszéde nem hatotta meg a Hokagét, egyszerűen csak némán figyelt rá. Vagy csak úgy tett, mintha figyelne? Az arcából az érzelmek legkisebb szikráját sem lehet kiolvasni. De az, hogy érzéseit kiadhatta magából, talán könnyített Kodomo lelkén. Szükség is volt az ilyesmire, egy ilyen kaliberű küldetés előtt.
A duó Konohából kiérve északkelet felé vette az irányt, ahol aztán Shakaku byakuganjának hála, sikerült észrevenniük az arrafelé tartó Makoto-t, aki épp a takigakurei menekültek megsegítésére indult volna. A páros ismertette vele a küldetés részleteit, melyek hallatára, Makoto is becsatlakozott, így a duó trióvá avanzsált. Ezután, Kodomo hollóján hasítva az égen, indult meg a hármas Kumogakure felé, ahol már észrevehették a Sanbi okozta pusztítást. Egy közeli magaslatra szálltak le, mely inkább volt egy szirt, mintsem egy hegy, de eléggé magas volt ahhoz, hogy még egy akkora méretű lénynek is, mint egy Bijuu, fel kelljen emelnie a fejét, hogy észrevehesse őket. Kodomo javaslatára Makoto-val szinkronban küldtek ki néhány klónt, amivel felméri készültek a Háromfarkú erejét, ő azonban nem éppen mindennapi fogadtatásban részesítette őket: kilőtt egy újabb Bijuudamát, ezzel letarolva a környező tájat, a klónokat pedig megsemmisítette.
A robbanás epicentrumában minden, ami csak volt, porrá lett, és a Bijuudama okozta lökéshullám pedig megtizedelte a környéken található fákat, sziklákat, és növényzetet, majd szélnek eresztette őket. Néhány fa még felétek is száguld, de a szirt kemény fala eléggé megtizedeli őket ahhoz, hogy egy pár kósza ág okozta horzsoláson kívül ne jelentsenek rátok közvetlen veszélyt.
A Sanbi, miután meggyőzödött róla, hogy Bijuudamája betalált, abbahagyja a futást, és megáll. Körbetekint. Jobbra-balra, majd egy pillanatra hátra is, végül előre... majd valami azt súgja neki, hogy fölfelé kell néznie. Talán... a Byakugan miatt? Észre is vesz titeket, amint a szirtről lestek le rá. Hunyorít. Talán... ideges? Egy biztos: innentől nem kerülhetitek el a közelharcot, elvégre nem futhattok le egy hegyet.
A Sanbi villámgyors elhatározásra jut, majd hatalmas ökleit a földbe csapja, ezzel pedig egy jó adagnyi korallt teremt maga köré a semmiből. Kissé összekuporodik, bár ebben a testtartásban inkább hasonlít egy gerincét a magasba emelő macskára, és a páncéljain lévő tüskék hatalmasra nőnek. A mindig csukva tartott jobb szemét kinyitja, és hatalmas csápjait felemeli. Először a tüskéit lövi ki a páncéljából, egyenesen felétek, majd újabbak nőnek a helyükre, melyeket ismét kilő. Másodpercek alatt több száz ezer, kisállat-méretű tüske száguld egyenesen felétek. A Sanbi csápjai is... kinyílnak, valahogy úgy, mintha szájukat tátották volna ki, majd egy hihetetlen erejű vízsugár száguld felétek, ami először a szirt szikláit találja el, hatalmas darabokat leszakítva belőlük. Egy ilyen erejű víztömeg kétségkívül darabokra tépne titeket, ha eltalálna, és éppen felétek céloz a csápjaival. Másodpercek kérdése, amíg egyenesen rátok néz, a vízsugár pedig egy pillanatra sem áll meg. Ha ez még nem lett nem volna elég, a Háromfarkú a szájából vízgolyókat, vagy inkább vízgömböket köpköd, melyek jóval a szirt fölé gravitálnak, majd 360 fokban, esőcsepphez hasonlító apró vízdárdák kezdenek belőlük kifelé száguldani, és mindegyik egy kilőtt pisztolygolyó, vagy éppenséggel egy eldobott kunai erejével bír. Így pár találat, és az is végezhet veletek. Sőt, a vízgömbök kezdenek instabillá válni, mivel láthatjátok, ahogy már a kilövésük pillanatában „remegni” kezdtek, vagy éppen pulzálni, és mivel a Sanbi képes őket mozgatni a levegőben, lehet, hogy felétek fogja dobni őket. Ez olyan robbanóerőt eredményezhet, mintha több ezer méter magasságból ugranátok bele az óceánba: azaz, a víz darabokra tépné testeiteket. Mindennek a tetejébe, az is lehet, hogy a pulzálás a vízgömbök méretének növekedését hivatott előrejelezni.
Ha még ez sem lett volna elég: miután Isobu elhelyezte a vízgolyóit, a szájából, és a szemeiből is vízsugarat kezd lőni, a szemeiből a legvékonyabbakat és a legkisebb erejűeket, míg a szájából a legnagyobb hatósugarút, és erejűt.
Ezt mind nagyjából egy perc hatoda, azaz legfeljebb tíz másodperc alatt viszi végbe (így, legfeljebb egy technika létrehozásához van időtök, mielőtt minden betalál, de a tüskék a leggyorsabbak, bár azok nem túl pontosak, csak száguldanak mindenfelé). Hihetetlen, milyen játszi könnyedséggel manipulálja a chakráját, és mennyire gyorsan küldött felétek egy hihetetlen horderejű támadást. Olyan, mintha egy egyszemélyes hadsereggel harcolnátok.
Szóval, összegezve: Isobu megnövelte a páncéljain lévő tüskék méretét, és mindegyiket felétek lövi ki. A tízmásodperc alatt összerakott technikaözön végére már TÖBB SZÁZ EZER repül felétek, és még több jön. Azonban, ahogy a Sanbi egyre többet lő ki, egyre lassabban teremnek újra a hátán levő tüskék. A csápjaival először a szirtet kezdi lőni, majd egyre feljebb irányítja azokat, felétek. Valószínűleg minden irányba tudja őket mozgatni, így ezzel számolnotok kell, ha többfelé akartok rohanni. Ezenfelül, a vízgömbök folyamatos, „kilőtt pisztolygolyó”-erejű esőcseppszerű dárdákat zúdítanak felétek, majdhogynem pontosan fölöttetek, de a közeletekben. Ha még ez nem lenne elég, a Sanbi a két szeméből, és a szájából is vizet lövell, azt is egyenesen felétek.
A szirt kezd leomlani alattatok, így gyorsan kell cselekednetek. Ha nem mozdultok, vagy nem hárítotok mindent, végetek van. Akár hátrébb is mehettek, de honnan tudhatjátok, hogy a Háromfarkú nem ugrik fel a szirtre?
Amennyiben megpróbáltok szétszéledni, a vízsugarak követni fognak titeket, de nem tudhatjátok, hogy a Háromfarkú melyik testrészéből. És, ha még ez sem lenne elég... Shakaku érezheti a Byakugan használatával, hogy EZ MIND csak egy elterelő hadművelet. A Sanbi készül valamire...

//A következő körben érkezik a Raikage és a csipet-csapata, valamint a következő körben robbannak a vízbombák is, de lehet előtte helyet változtatnak. Vagy nagyobbra nőnek? Ja és szintén a következő körre leomlik a szirt is, akár mozdultok, akár nem.
Szóval, volt egy apró gond. Kodomo posztja szerint kilométerekre álltatok, de Shakaku szkennelt a Byakugannal, így max. hat kilométerre voltatok már akkor, mikor Makotoval elindultatok. Kodomo UTÁNA idézte meg a hollóját, és szállt fel valamiféle magaslat tetejére (amiről én utólag eldöntöttem, hogy szirt), tehát nem állhattatok kilométerekre, hanem sokkal közelebb.
Összegezem még egyszer a biztonság kedvéért: Isobu alattatok van, kicsit távolabb tőletek, úgy pár száz méterre. Vízsugarat lő a három farkából, a hátából tüskéket küld felétek, először nagyon gyorsan, aztán egyre lassabban, de így is már több száz ezer száguld irányotokba egy pár másodperc leforgása alatt, ezenfelül vízsugarat lő a két szeméből (neki nem kell megkerülnie a szemét mert chakrából van, szóval egy bijuunak édesmindegy), és a szájából is, mééég ezek mellett ló-méretű vízgömböket helyezett fölétek, melyek folyamatosan lőnek nagy erejű esőcsepp-dárda-izéket. Ezt mind összesen tízmásodperc alatt. Sorrendben először a tüskék jöttek, aztán a csáp-sugarak, majd a vízgömbök, és végül a szem és száj-sugarak, ja, és a sugarak mind követik a mozgásotokat.
Ebben a körben még befejezhetitek a szockodásos izéteket, de az időrendben a harc előtt történik. Azért, mert az előző körben elcsesztem a Byakugant, Kodomo szállító jutsujáért és a klónokért nem vonok le chakrát, amúgy is csak elenyésző mennyiség lett volna, de a következő körtől jönnek az állapotjelzők is. Előre szólok: nagyon szigorú leszek, borderline unfair. Ne legyen harag. Very Happy
Ha bármi kérdésetek van, megtaláltok PM-ben vagy mindenki kedvenc közösségi oldalán. Még annyi kérésem lenne, hogy mostantól próbáljunk meg gyorsabban haladni.

Ui: A kalandnak még egyelőre nincs neve, majd lesz.//

_________________
Aktív Mesélések:
Kuro, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi, Nara Akane, Kenshiro Mirubi, Hiromi Akio, Yukari Yama, Nanja

Fagyasztott:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Tensei Zento
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL 99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Vas. Szept. 17 2017, 21:27



[A csapat]



A fiatal lány a magasból akár még a különleges vérvonalképessége nélkül is kivehetné a történések főszereplőjének körvonalait, s azt az erőt – és erőfölényt –, amit az óriás demonstrál. A lény által okozott pusztítás ugyanis megkérdőjelezhetetlenül gigászi méretű és tagadhatatlan minőségű; az ilyesfajta támadást még maga a természet, de még a föld legfelsőbb rétegei sem tudják pár nap alatt kiheverni, ahhoz legalább évek kellhetnek majd. Az emberek viszont az efféle támadásból nem kelnek fel, hiszen nem marad olyan részük, amik esetlegesen ebből fel tudna kelni a találat után.
Ha lenne idő rá, elmerenghetne azon a megállíthatatlan pusztításon, amit ez a lény önmagában képes véghez vinni: erre ember nem lehet képes saját erejéből. Talán a későbbiekben, már amennyiben túlélik, felvetheti a kérdést magában, hogy egyáltalán ehhez hasonló teremtmények miért léteznek a világon, ki hozta őket világra, és miért adott a kezükbe ilyen hatalmat.
~ Tyű... mindenesetre ezt megszülni eléggé fájdalmas lehetett... ~
Azonnal kézjelek formálásába kezdene, miközben a testében fellángoló chakra a tudatának engedelmeskedve száguldana végig a szervezetében, s összpontosulna az ujjbegyében mellyel a törékeny ujján megbúvó gyűrű gyémántfelületét megérintve vonná magába és magára annak fizikai attribútumait, ezáltal kihasználva egyrészt az anyag adta lehetőségeket, másrészt pedig esetlegesen a technika adta újjáépülés opcióját.1
Tekintetével alaposabban körüljárná az élőlényt, hogy mindent megtudhasson róla, amit csak a szemeivel lehet: azt talán már láthatja, hogy színtiszta chakralényről van szó, de mint mindenkinek, ennek is lehet sajátos chakrairányítási módszere. Mindenesetre amire feltétlenül koncentrálna, az az, hogy felfedje, milyen felületekről, milyen sebességgel és vizualizációval képes képezni a chakramanipuláció különböző megjelenési formáit; van-e esetleg olyan felület, ahonnan nem tud végtelen pusztítást a nyakukba zúdítani? Van-e olyan része a lénynek, ahol a chakrahálózata elcsökevényesedett valamilyen formában?
Még mielőtt vészes közelségbe érnének a majdhogynem biztos halált képviselő páncélos shikigamihoz, Kodomo parancsának eleget téve irányítaná vészjóslóan villanó ezüstös tekintetét – még csak meg sem fordul a fejében a kérdés, hogy mégis ki tette meg a szedett-vetett csapatunk kapitányának, még csak gondolati szinten sem fogalmazódik meg benne az az esetleges válasz, mely szerint a lényről szerzett információi és tudása alapján alkalmas a fiatal férfi a vezető szerep betöltésére. Bele sem gondol a parancskövető magatartásának gyökereibe: még csak fel sem merül előtte Konoha szimbólumának jelentősége, sem pedig a Hokage alakja, ami már önmagában is különös.
A Hold nemzetének szülötte viszont olyan természetes lendülettel lép a szerepbe, hogy mindennemű kétséget még csírájában elfojtva adja ki számára a közvetett parancsot, amit ő azonnal követve reagál: a messziségbe ellátó tündeszemeivel méri fel a környező területet, méghozzá minden irányban – még a lábuk alatt és a fejük fölötti térséget is, nem csak a horizontális környezetüket pásztázva ezáltal. Mindeközben minden felfedezett információt a szörnyről, valamint a környezetükről továbbít sorsában osztozó társainak.
~ Ha egy ilyen lób@szással állunk szemben, ki tudja, mi sz@rna még a nyakunkba csak mert megteheti... ~  
Csupán remélni meri, hogy a közelükben esetlegesen tartózkodó személyek nem nézik őket támadó félnek, bár mikor a lény feléjük fordul, talán azon nyomban egyesítené az esetlegesen szemben álló halandók evilági célját: elvégre mi más hozza össze az embereket, ha nem egy gigászi titán, ami diszkrimináció nélkül pusztít mindent és mindenkit?
Az viszont kétségtelen, hogy mikor a bestia feléjük fordítja megvető tekintetét, egy pillanatra a szívverése is abbamarad: egyfelől sosem látott még ekkora méretű élőlényt, sem pedig ekkora méretű pusztítást – na nem mintha sokat látott volna ebből a világból. Azonban még a tudatának sötétsége is megdermed egy pillanatra: a sötétség is némán szemléli a történéseket, és mintha megremegve mérné fel az események következményeit és szereplőit. Majd mintha megfeszülne, akár az íj húrja, úgy hajol előre, várva a lény további lépéseit.
Nem kell sokat várnia.
A szörny azonnal kiemelt szerepben kezdi el őket kezelni – miközben egyébként egyszerű katasztrófaturisták is lehetnének – és könyörtelen támadássorozatot indít háremük ellen. Ha eddig voltak annyira balgák, hogy kételkedtek a lény hatalmában, az most efféle kételyeiket porrá zúzta: s talán még őket is fogja...
Elsápadva nyílnak szét megfeszült állkapcsának ajkai, mikor a támadás puszta számszerűségével szembesül; ~ A kurv@ @nyád... ~
Ő, skacok, ez szerintem a pin@jából is vizet tol!


1 Shinranbanshou douka no jutsu
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2010

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szer. Szept. 20 2017, 17:14

A getsugakurei jounin ott állt a szirt tetején. Lilás szemei látták, hogy mily mértékű pusztítást végez a lény. A távoli város lángokban áll, a füst kisebb felhőt alkotott az égen. A hatalmas bestia dühe elérte a kis csapatot is. A halál, a fájdalom és az a temérdek mennyiségű harag, aminek aurája megfagyasztotta a jounint egy pillanatra, a szívéig hatolt. 
Namizuo sama elmondta a Bijuuk keletkezésének történetét, Kodomo tudta, hogy a Sanbi is egyike azon kilenc teremtménynek, melyek magukban hordozzák a világ leghatalmasabb erejüket. A Bijuuk azonban nem voltak vadak és kegyetlenek. A természet szülte őket, a harmónia erejéből keletkeztek. A természet pedig nem gonosz. Azonban vannak olyan emberek, civilek és shinobik, Kagek és Földesurak, akik nem képesek megfelelően használni az efféle hatalmat. Akik nem értik ezen lények mivoltját, csupán az erejükből előállítható fegyvereket akarják kapzsi kezükkel megkaparintani. Akik kihasználják és ezzel elpusztítják az embereket, nemzeteket, országokat, földrészeket, a természetet, s a világot. Az efféle emberek túlságosan is veszélyesek ahhoz, hogy szabad lábon járhassák ezt a világot. S aki ily mértékű rombolásra kényszerített egy ilyen lényt, annak felelnie kell bűneiért. S ezek az emberek egyszer felelni is fognak a tetteikért. 
Kodomo nem elmélkedhetett túlságosan is sokáig, ugyanis a Sanbi észrevette őket. Hirtelen egész teste mozgásba kezdett, s több tucatnyi támadássorozatot kezdett indítani a magasban lévő szirt felé. A Bijuu egyszerre indította hátából hatalmas tüskéit, s a szájából, a páncél mögül kilógó három farkából, majd testének egyre több pontjából kezdett nagyobb mennyiségű vizet felhalmozni, s újabb támadásokat indítani. Úgy tűnt, a Bijuu dühöngött, forrt benne a harag és a félelem szülte pusztító erő. Tombolni akart. S tombolt is. 
A megszámlálhatatlan mennyiségű csapás egyszerre indult a szirt felé, nagy valószínűséggel ha itt maradnak, akkor sem ők, sem pedig a szirt nem fogja sokáig húzni. A madárba rejtett Kage Bunshint a magasba küldené, még magasabbra, észrevehetetlen messzeségre a Sanbitól. A jounin nem várhatja meg, amíg a halál beköszön, így kézpecsétet formálna, s testének egészére kivetítené a Yugeton elemet, szétszórva a testének minden porcikájára, aktiválná a Kawarimi technikáját. A technika lehetővé tenné, hogy a beérkező támadások áthaladhassanak testén, míg a víz elemű támadások egy részét elpárologtathassa, ezzel úszva meg a támadássorozatot. Idő közben talpába újabb chakramennyiséget koncentrálva indulna meg a hegy magasabb pontja felé, hogy elkerülhesse a szirt megsemmisülését.
- Innen mennünk kell! - szólalt meg, s indulna a hegynek felfelé. 
Amennyiben Shakaku képes lenne beazonosítani a távolban harcoló személyeket, szövetséges esetén a fiú az indulás közben alkalmazott módszerrel hozna létre egy hollót, majd a Hansou no jutsu segítségével eltűnne az apró madár szájában. Társai, amennyiben nem képesek elmenekülni a szirtről, próbálná megsegíteni a módszerrel. Makoto számára már ismert képessége a jouninnak talán az egyetlen megoldás a gyorsabb helyváltoztatás érdekében. 
Az apró holló sebesen és cikázva szállna a magasba, megkerülve ezzel a hatalmas bestiát. Talán a hatalmas Bijuu észre sem veszi, ezáltal nehezebben találhatja el a szeménél is kisebb lényt. A holló célja egyértelműen a távoli csapat, hogy Kodomoékkal kiegészülve vethessék be erejüket és sikeresen elfoghassák a Bijuut. Kodomoéknak, ha sikerül eljutniuk a hollóban a csapathoz, a repülés alatt néhány dolgot képes lehet tisztázni mind magában, mind társaival. Shakaku elemzései beigazolódhatnak, ugyanis a Sanbi valóban teljes egészében egy chakralény. Így testének szinte bármelyik pontját képes felhasználni ahhoz, hogy megvédhesse magát, vagy éppen kiadhassa a benne szunnyadó haragot. 
Idő közben a jounin reméli, hogy a másik hollóban pihenő Kage Bunshin hamarosan elvégzi feladatát, s feltölti a fiú számára szükséges senjutsu készletét, ugyanis a most következő harchoz feltétlen szüksége lesz rá. Talán még kelleni fog a tökéletes módjához a klónnak, megpróbál mindent megtenni a siker érdekében. 
- A Bijuut hamar el kell majd fognunk. nem engedhetjük, hogy szabadon pusztíthassa a környéket. Szükségünk lesz elfogó technikára, méghozzá elég nagyra. Ha képesek leszünk leszorítani, akkor ha megölni nem is tudnánk, de egy kis időre ki kell őt ütnünk. Erre készüljetek fel, mert nem lesz egyszerű. A legerősebb képességeinket kell bedobnunk, hogy elkábíthassuk a szörnyeteget. Én magam nem rendelkezem elfogó technikával, de ha nektek esetleg sikerül, és képesek vagytok tartani, akkor van egy ötletem, amivel talán kiüthetnénk.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Ayokama Makoto on Csüt. Szept. 21 2017, 21:15

Miféle pusztítás ez? Milyen ördögi teremtmény képes ilyesmire? Makoto elméjében először ezek a kérdések hangzottak el, amikor megpillantott a pusztítás mértékét. A háttérben lángoló Kumogakure aranysárgára festette a Sanbi mögötti területeket. Akár csak egy festmény gondolta magában a papnő, de aztán a Sanbi tombolása teljesen összekavarta a képet. A bijuu mérhetetlen chakrája és kisugárzása egy pillanatig Makoto lelkét is megtörni látszott, vagy csupán csak az ámulat vett rajta erőt?! Erre azonban most nem volt idő, mert a háromfarkú nagyjából tíz másodperc alatt mutatta meg nekik, hogy a víz elem milyen pusztító is tud lenni megfelelő kezekben. A papnő tudta, hogy minden tudását be kell vetnie ha életben akar maradni és ha a takigakurei menekülteknek, mit csak a menekülteknek, mindenkinek ebben az országban, ezen a földrészen segíteni akar. A szerzetesi chakra amely már szinte összeforrt a sajátjával, nagy sebességgel futott végig chakra hálózatán, aztán engedelmességre bírta és védekezés gyanánt megformálta a különleges pecsétet. Minden eshetőséget figyelembe véve ez lenne az elsődleges védelmi jutsu amit Makoto használ, azonban az idő szűkössége miatt valószínűleg a csapat többi tagja köré nem tudja kiterjeszteni időben a jutsut, így jelen pillanatban a egy kisebb koncentráltabb változatát hozza létre maga körül. 
- Senzeku no Sai!
Remélhetőleg a chakra pajzs kitart az elemi támadások ellen és a tüskék ellen is. normál esetben ez nem is lenne kérdéses azonban jelen helyzetben egy bijuuról beszélünk akinek a chakrája sokkalta erősebb mint egy emberé és sokkal kifinomultabb chakra manipulációra is képes. Azonban a Senzeku no Sai használatával Makoto felszabadítja szerzetesi chakráját melyet az utóbbi években számtalanszor edzett ennek az erősítő gyakorlatsornak a segítségével. Talán csak erre a pillanatra? Tehát a bijuu támadásai ellen ezzel a jutsuval védekezik, az összes ellen remélhetőleg kitart a chakra pajzs. Aztán amikor Kodomo mozgásba lendül Makoto is hasonlóképpen tesz, hiszen a szirt a lábuk alól lassan el fog tűnni.


Az egyik variáció a következő lenne: Amennyiben Kodo megidézi a hollót, és a Sanbi nem zavar be (amit kétlek és a menekülés ezen formáját is kizárnám de hátha) Abban az esetben a chakra pajzsot folyamatosan fenntartva ő is beszállna a hollóba. 
- Egyet értek, ezzel a démonnal nem bírunk el hárman, remélhetőleg Kumogakure valamilyen módon már támadásba lendült és megtudjuk osztani a bijuu figyelmét. Nyilván azzal ti is tisztában vagytok, ha ez nem történik meg akkor nem sokáig fogunk kitartani ellene. Elképesztő ereje van. Egy picit olyan érzésem van, hogy neki mi csak hangyák vagyunk. Viszont Kodomonak igaza van, ezt a bijuut nem szabad itt garázdálkodni, mert a fél országot letarolja, mire megunja, és nem lesz kit megmenteni. Gyorsan keressük meg, hátha Kumogakure is akcióba lendült már. Shakaku javaslom, hogy keress kisebb chakra aurákat a falu irányából. Nyilván a bijuu mellett ez nehéz lehet, de nem hiszem, hogy a Byakugannak gondot okozna, ha találsz akkor azok bizonyára a Kumogakureiek lesznek, ebben az esetben azt javaslom, hogy bármilyen lefogás vagy akció előtt velük kellene egyesíteni erőinket... Mindezek mellett nekem van egy olyan jutsum ami esetleg lefoghatja egy bijuut, de nem vagyok benne biztos, hogy ez egyedül sikerülne. Emlékszel a chakra láncokra Kodomo, amit Kabuto ellen is haszáltam? Talán azzal!


Másik eshetőség szerint: ha a bijuu nem hagyja, hogy Kodo hollójának gyomrába megszökjünk, Makoto követi Kodomot a hegy felé, mert a különválás ebben az esetben egyenlő a biztos halállal. Menet közben chakrát koncentrál a talpába, hogy a nehéz terepen megmaradjon a lábán és nagyobb ugrásokkal a lehető leggyorsabban eljusson a nagyobb hegyre amelyet kiszemelnének célpontnak. Viszont ha a Bijuu tovább támad, akkor kénytelenek leszünk ezt viszonozni hiszen a legjobb védekezés a támadás!
Ebben az esetben Makoto kézpecsétekbe kezd és amíg a csapattársak kiötlenek valamit megpróbálja elterelni a bijuu figyelmét legalább arra a kis időre, hogy esélyük legyen előrukkolni valamilyen tervel. 
Kuchiyose no Jutsu: Sanju Rashomon!
A három démonkapuból az első, mivel magasabban helyezkednek el, közvetlenül a Sanbi fejére idézné, a másik kettőt a háromfarkú és a csapat közé.


Amennyiben minden terv és ötlet befuccsol, Makoto is aktiválná a Mindent Asszimilálő technikát és egy szikla állagát venné fel!

// Minden megemlített jutsut a Senzeku no Sai miatt ismert szerzetesi chakrából hozok létre amennyiben sikerül, hogy minél kevesebb chakrából minél többet tudjak cselekedni, illetve minél hatékonyabban! Makotoval évekig kijátszottam a chakra edzését amikor kalandokon voltam, így már azt hiszem magabiztosan használja ezt a módszert! Amennyiben szükséges vissza lehet olvasni korábbi játéktéri kalandjaimra, illetve élményre! Ez a mini adatlap létrehozásánál kérem legyen figyelembe véve, mert sajnos már megesett, hogy ez elfelejtődött korábban.//
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kumogakure Kapuja

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.