Erdőségek

13 / 13 oldal Previous  1, 2, 3 ... 11, 12, 13

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hyuuga Emi on Szomb. Feb. 25 2017, 14:02

Amikor ébredezni kezdett, pontosan ugyan úgy találta magát, mint amikor elaludt. Sosem forgolódott álmában, általában majdnem megegyező helyzetben kelt fel. Kezét elvette arca elől, hogy ne a sötétségbe nyissa ki szemeit. Ahogy halványlila lélektükrei megszemlélték a környezetet, itt sem változott semmi. Legalább is, amit így hanyatt fekve meg tudott állapítani. Testi ereje viszont egészen jól visszaköltözött belé, már nem érezte a fáradtságot, mint korábban. Azt, hogy mennyi idő telt el - percek vagy órák - nem tudta volna megmondani. A föld alatt volt, ami szintén nehezítette a napszak megállapítását. Szemei már nem fájtak és a chakrája is feltöltődött, a Byakuganját is tudta használni, ha arra kerülne a sor.
Felült az ágyon, ekkor vette észre az ételt az asztalon. Vagyis a férfi nem hazudott, tényleg készített neki vacsorát, vagy reggelit, esetleg ebédet. Az egy kicsit zavarta, hogy mélyen aludt és nem vette észre, amikor az idegen belépett a szobába, majd letette az asztalra az ennivalót. Gyomra már túljutott a hangok kiadásán, egyenesen maró fájdalom csapott bele. Egy jól képzett ninja napokig elvan étel nélkül, de a harc és a halál közeli élmény kivett belőle még többet. Az ágy lábánál lévő cipőjét felvette és az asztalhoz lépett. A zöld növények, amik fénykorukban biztosan csodálatosan néztek ki, már fonnyadásnak indultak. Ebből nagyjából következtethetett, hogy bizony órák is eltelhettek, amíg aludt. Leült a székre, a kancsóból öntött magának egy teljes pohár vizet és azt gyorsan megitta. Édes nedűnek tűnt a hosszú szomjazás után. Az sem zavarta, hogy kihűlt a rizs és a tojás, gyorsan enni kezdett. Még a zöldeket is megette, tudta nagyon jól, hogy szüksége van minden tápanyagra. Nyilván valami ilyesmi miatt állította össze így vendéglátója. Vagy csak hirtelen ezek voltak kéznél. Háborús időben csak a jobb időket megélő ninja falvakban látott halat és egyéb húst. Neki is sokszor kellett beérnie rizzsel, ami nem bánt, egyszerűen és gyorsan elkészíthető energiaforrásnak bizonyult.
Miután befejezte reggelijét - úgy döntött, annak fogja tartani -, még egy jó nagy pohárnyi vizet vett magához. A férfit egyelőre nem látta sehol, még csak be se nézett. Bizonyára mással volt elfoglalva, nem azzal, hogy percenként ránézzen a Hyuugára. A kunoichi visszament az éjjeli szekrényhez, ahol elkezdte átnézni a felszerelését. Igazából főleg a maszk miatt aggódott, elvégezte a feladatát, csupán egyetlen ember előtt bukott le. A rókát ábrázoló álarc helyenként igen csúnya karcolásokkal volt tarkítva.
*Haruka ezért meg fog ölni.* Futott át Emi agyán a gondolat. Bár valószínűleg szövetségese sem vetne rá rosszalló pillantást, hiszen pont az álcázás miatt kapta.
Mást nem is nagyon használt, tekercsei érintetlenek maradtak. Miután viszonylag nyugodtak voltak a körülmények, chakrát vezetett a szemébe és aktiválta a Byakugant. Azért nem ártott egy gyors körülnézés.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 980

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Feb. 28 2017, 15:41

Az álmossága már elmúlt, bár még mindig úgy érezte, hogy tudna aludni, de ezt a luxust nem engedhette meg magának. Éppen ezért megerőltetve magát, felült és nekilátott a ténykedésének. Az étel finom volt, ahhoz képest, hogy egyszerű alapanyagokból készült. A rizs, tojás és a leveles zöldség rendkívüli energiaforrás, teljesen logikus, hogy vendéglátója ezekből a nélkülözhető, ámbár tápláló összetevőkből komponálta meg vendége táplálékát.
Emi nagyokat kortyolt a friss, hideg, a szomjazás után valóságos folyékony kristályként tetsző vízből. Ami azt illeti, talán el is öntötte őt a boldogság. Aki éhes, az nem boldog, feszült... Ha valakinek azonban teli van a pocakja, nos az boldog. Főleg, hogy a lány meglehetősen sokat evett, kissé el is álmosodott. Ha valaki jóllakik azt az étel elnyomja, a vér a gyomorba és a belekbe gyűlik, hogy megkezdődjön az emésztés, az agytól pedig így elvonódik az oxigéndús vér, ami álmosságot okoz. A lány azonban nem fekszik vissza, rögvest nekilát leellenőrizni a holmiját, majd aktiválja a Byakugant. 
Szobák tucatjait hasítja keresztül, most már nyoma sincs az ágyban fekvő alaknak, Emi teljesen egyedül van. Egy raktárat is észrevesz, amiben tekercsek, pecsétjegyzetek, pecséttel lezárt tárolók voltak, amikbe a Byakugan sem lát bele. Tovább megy. Laboratórium, ezer s egy alapanyag, tekercs, jegyzet, és minden egyéb, vendéglátója is itt tevékenykedik... De van itt még valami. A labor jobb oldalán a könyvespolc mögött egy rejtett szoba található. Láncok, kínzó eszközök, emberfejek és testek eltartósítva, szervek, testrészek, állatok tetemei... Mindent beborít a vér! Ám ahogyan ezt Emi észreveszi, látása elhomályosul, hirtelen szédülés tör rá. Byakuganja inaktiválódik, majdnem a földre zuhan. Mintha csak egy körhintáról szállna le, ami már órák óta köröz vele. Hányingert érez, majd elsötétül körülötte minden és képszakadás... 
ALAPRAJZ!
Spoiler:




Nem tud mozogni, bár testét alig észrevehetően képes csak kontrollálni. Izmai rezdülnek, miközben teste egy hideg fémasztalon fekszik. Lábai és kezei bőrpántokkal vannak az asztalhoz rögzítve. Tudata még tompa, teste is alig bír mozdulni, annyira gyenge... Szemeit sem tudja kinyitni. Lépteket hall, csörgést. Mit tesz?


1.) Résnyire kinyitja a szemét, hogy felmérje a helyzetét és tovább színleli, hogy alszik --> Ez esetben látja, hogy a fáslis alak remegő, nehezen irányítható kezeivel valamilyen szert kever ki, miközben testéből barna kígyók nőnek ki, amik kúszva az asztalokon szerszámokra tekerednek, amit lassan odahúznak a Vendéglátóhoz.
2.) Megpróbálja testét egyre jobban és erősebben mozgatni, ezzel zajt csapva --> Ez esetben felkelti Vendéglátója figyelmét, aki megindult felé és a következőt mondja: "Felébredtél? A tested hamarabb leküzdötte a mérget, mint gondoltam..." Kezd bele, miközben kezében egy Emi számára ismeretlen eszközt tart. "Olyan könnyen belerohantál a csapdámba, pedig azt hittem, hogy nehéz dolgom lesz veled. Most megfizetheted a vendéglátásomat, aztán elengedlek." Mondja, miközben megindul Emi felé.


// Nos ha minden igaz, akkor itt adlak át másnak. Az NT-be beteszem a kaland leírásodat, a mesélőd innen folytathatja. DE a következő poszt ide jöjjön: http://narutohun.niceboard.org/t3333-egy-foldalatti-labor  

Jutalmazás
Spoiler:


Ha jól látom, még nem kaptál jutalmat a kalandért mióta elkezdtük, ezért az elejétől kezdem, a Fagy Országától.
Az Eltelt Időre + 20 Chakrát adok, valamint a nem egészen egy éves játék miatt 10-es skálán értékellek. 
Jellemhűség:   10/10                        --> Emi jelleméhez mérten jól hoztad a karaktert ^^
Szerepjáték:   10/10                        --> Nem láttam gondot ebben, egyáltalán nem volt olyan dolog, aminél kizökkentél volna a Szerepjátszásból 
Írás Minősége: 10/6                         --> Jól írsz, nagyon is, de úgy vettem észre, hogy nem használtad ezt ki és sokkal nagyobb hangsúly volt Emi kijátszásán mint azon, hogy mennyire szépen és jól írd le a bizonyos dolgokat. Ennek ellenére természetesen látszik, hogy nagyon jól tudsz írni.
Technika Használat és Taktika: 10/6    --> Nem használod ki a karaktered képességeit úgy vettem észre. Én sosem nézem meg, hogy mire képes egy Adott Karakter, hanem az értékelés után a kaland lezajlása után néztem meg a technikatáradat és úgy láttam, hogy rengeteg kihasználatlan technikád van, amik jól jöttek volna egy-egy esetben.
Aktivitás: 10/10                               --> Mindig írtál egy-két napra rá, miután én írtam.
Összesen: +62 Chakraszint és +22 TJP + 150m Byakugan látótáv.
Továbbá a Státuszod mostantól teljes mértékben Szökött Ninja.

//

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Szomb. Márc. 04 2017, 08:56

/Uchiha Kagami - Kezdőposzt/

// Kicsit rossz érzés ideírni, ilyen minőségi írásokat elrontani azzal, hogy ez jön utána... Very Happy //

"Újabb nap, újabb megpróbáltatások, újabb mérföldkövek!" Mondta mindig apám, ha reggel küldetésre indult. Egy ideig csak hülyeségnek tartottam, hisz mi megpróbáltatás lehet egy shinobi életében? Egy erős személy, aki bárki felett diadalmaskodik. Elkezdve az akadémiát viszont azt hittem, értem már. Mikor szembesítettek minket a shinobik világának sötét, ködös múltjával s jelenével. Majd a csetepaténak induló összecsapásokból háború nőtte ki magát. Egyre több társam esett el a csatározásban, s örültem a szerencsémnek, hogy sosem küldtek ki a frontra... ezidáig. Most engem is kivezényeltek, s ráadásul az ellenség színeiben kell tevékenykednem, hazám ellen cselekedve, kik nagy eséllyel már emlékezni sem emlékeznek rám, tekintve, hogy egy egyszerű kis genin elvesztése, nem teremt maga után nagy káoszt. Maximum volt társaim, barátaim kik észlelhették. Na de... ne szaladjunk előre...

Reggel, ahogy felkeltem kissé örültem, mert nem kaptam semmilyen parancsot vagy utasítást. Alkalmam nyílt egy kis edzésre, melyet az egyik gyakorlópályán meg is tettem. Néha az égre feltekintve, egy-egy füstfelhőt meglátva átéreztem a falu lakóinak félemét. Bármelyik percben itt lehet az ellenség. Tervet is eszeltem ki természetesen erre az esetre, mégpedig fejpántomat egész egyszerűen lekapom, s eldobom, majd az első kirigakurei egységhez szaladok, elárulva nekik rab státuszomat. Reméltem, hogy bejön. Nem lett volna szép viszont eme terv azokkal szemben, kiket kedvelek ebben a faluban, bár tény, hogy egy kezemen meg tudnám számolni ezen személyeket, mégis... ki találtam volna értük valamit. Mindenesetre a saját bőrömet kellett elsőbbségre emelnem. Hamar azonban riadóztató shinobik hangja törte meg az utcák fojtott, félelemmel teli csendjét, habár nem állt vesztésre a szövetség, ahogy az akkori állását ismertem a háborúnak. Edzésemet félbeszakítva egy shinobi jelent meg előttem, ki utasításokkal látott el.
~Ettől féltem...~ Gondoltam magamban, majd hallgattam végig figyelmesen az utasításokat.
Egy osztagba csoportosították a felhasználható chunnin közeli szinten lévő shinobik egy részét, hogy utánpótlást szállítsanak a frontra. Kunaiok, robbanójegyzetek, shurikenek. Minden ami kell. A parancsnoki osztaghoz kellett a felszerelés, ugyanis már a csata odáig fajult, hogy ők is harcba keveredtek. A háború a végéhez közeledett. Szemem azonban itt tágabbra nyílt, ugyanis az előbb említett pár személy közül, Kimiro, az egyik olyan, akit tényleg barátnak tekintek, abban az osztagban harcolt. Tény azonban, hogy a férfi nem volt oly erős, s jó észjárású, hogy azt mondjam, elbír egy sereggel, hisz senki sincs ilyen szinteken. Aggódni kezdtem. Évek óta először, ráadásul egy kumogakureiért. Sosem gondoltam volna, hogy meg fog ez történni, de a pillanat hevében nem is érdekelt. Muníció hiányosan egy ellenséges osztag ellen küzdöttek. Az említett gyülekezőpontra siettem, eddig tőlem kumoban sosem látott elszántsággal. Odaérve pár percet vártam, a többi shinobi érkezésére, ám az indulatok türelmetlenséget szültek. Az óráknak tűnő percek szorzóként növelték bennem az ingert, s nem vártam tovább. Két ládát hátamra kötve, maszkomat felkapva indultam meg a harc helyszínére. A kapun áthaladva csak egy-egy kiáltást hallottam, melyek a kapu őreitől hangoztak, kivenni belőlük, mit is akartak nem tudtam. Reméltem, hogy nem szökésnek gyanítják, de hogy biztosra menjek, előttük elhaladva, egy cetlit hagytam ott.
"Elindultam a felszerelési csomagokat leszállítani."
Látszólag bejött, mivel eddig nem láttam jelét, hogy utánam jönnek. Vagy csak félnek kimerészkedni a háborús övezet felé, ahová jólláthatóan tartottam. Mindenesetre jelenleg a parancsnoki osztag felé igyekszem, melyben a hírhedt Sharingan Kakashi tölti be a vezér szerepét, ahogy az egész haderőben is. Kardomat kivonva haladok, készen állva az esetleges harcra, ha a helyszínen egyből rá kerül a sor. Persze minél feltünésmentesebben akarom leszállítani a dolgokat, s próbálom elkerülni a konfrontációt annak minden formájában. 
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Orochimaru on Szomb. Márc. 04 2017, 19:16

// Akira //

Az út elég hosszúnak tűnt, az idegen pedig csak nem hagyta abba a Bee-ről való kérdezősködést.
- Valamit csak tudsz róla, őt mindenki ismeri. Talán hadititok? Teljesen egyszerű, megbízható civil vagyok, nekem nyugodtan elmondhatod, nem adom tovább senkinek. - bár ez talán nem volt túl meggyőző, elvégre háború van, ilyen időkben pedig nem lehet megbízni senkiben. Talán az illető egy kirigakurei kém? Ez esetben minél előbb el kéne tenni láb alól, ugyanakkor meggondolatlanság lenne, amíg Akira nem tudja biztosra.
A szekér váratlanul egészen balra dőlt, mintha éles kanyart vett volna be, holott egyenesen mentek. A bent lévők egymásnak verődtek, majd a jármű visszabillent.
- Jól vagy? - kérdezte a férfi. A váratlan mozdulat után a szekér ponyvája kissé félre libbent, és amit Akira odakint látott, az egészen rendhagyó volt. A döcögő szekér mellett elhaladó táj különös, fehéres színekben tetszelgett, de ez csak azon a lyukon keresztül látszott így, ami a ponyva helyén tátongott. A shinobinak azonban nem volt ideje megfigyelni a jelenséget, mert utastársa megigazította a ponyvát, bár ehhez át kellett másznia a túlsó sarokból. - Ne haragudj, jobb' szeretem, ha minden a helyén van. - mondta.

_________________

*omae wa mou shindeiru* *nani~~~*
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Kagami on Vas. Márc. 05 2017, 19:38

/Zauki - Fuss, Forest, fuss!/


Elkezdődött. Bár nem kaptál semmilyen fontos utasítást még reggel, és volt egy kis időd edzeni is, azonban láttad, amint az emberek Kumogakuréban minden egyes furcsaságra összerezzentek. Ahogy észrevetted, már egy kis füstcsíkra is azonnal úgy reagáltak, mintha már itt lenne a Víz Szövetségének teljes serege. Hiába, a háború ilyen volt, és a háborús életérzés már átragadt a civilekre is, akik bárminemű kiképzés híján csakis a shinobikra támaszkodhattak. Persze ettől függetlenül az élet nem állt meg, hiszen te is itt voltál az edzőtéren, gyakorolhattál anélkül, hogy... nos, nagyjából eddig is tartott az egész "gondtalanság", ugyanis hamarost egy shinobi jött eléd, hogy bizony... van némi probléma. Persze ezt már várhattad, mivel a riadóhang előbb érkezett, mint a férfi, az edzőtérre. Tudtad, hogy a mostani munkák leginkább abból álltak a geninek számára, hogy össsze kellett állítaniuk az utánpótlást, míg a chuunin szinthez erősségben közel állóknak azt kellett leszállítaniuk.

És most egy ilyen feladatot kaptál te is. A kapunál már gyülekeztek a shinobik, a geninek gyorsan odapakolták a tömött ládákat, de még mindig nem érkezett meg mindenki, akinek kellett volna... ami bizony felnyomta benne a pumpát, főleg azért, mert egy ismerősöd is abban az osztagban harcolt, ahová éppen ezt a muníciót le kellett szállítanotok. Jól tudtad, hogy ez bizony gondot jelentett, hiszen ismerted a srácot és egy ekkora sereg ellen nem tudta felvenni egymagában a versenyt, még úgy sem, hogy ott volt az osztagban a hírhedt Sharingan no Kakashi is. Az erőviszonyokkal azért még tisztában voltál.

Végül nem késlekedtél, hanem hagytál egy cetlit, hogy nekiálltál leszállítani a felszereléseket és elindultál. Ha még tán szökési kísérletnek is hitték, nem érdekelte őket, láthatóan nem mentek utánad. Ahogy gondolhattad... lehetséges volt, hogy tényleg csak féltek a háborús övezetből, amelynek te egyenesen a közepébe rohantál éppenséggel. Az adrenalinszinted jócskán megnőtt, hiszen egyrészt tudtad, hogy merre tartottál éppen, másrészt pedig ott volt Kimiro, aki tényleg a barátjának... vagy valami olyasminek tartott téged. De azon kevesek egyike volt, aki nem úgy bánt veled, mint egy darab hússal, amit bármikor oda lehetett vetni a kutyák kényére-kedvére. Volt egy felállított terved arra is, ha netán Kirigakure elkapna, bár... még nem tudhattad, hogy mibe is vágtad a fejszédet. Egyelőre csak annyit tudtál, hogy oda kellett érned, nehogy Kimironak baja essen. Futottál, ahogy a lábad bírta, kardod pedig a kezed ügyében volt már, akárcsak a maszkod a fejeden.

Odaértél. Hogy honnan tudtad? Vékony köd állt a területen, még pont átlátható sűrűségben kígyózott a fák között. Máshol nem állt köd, te pedig tudtad, hogy ez mit jelenthetet, legalábbis ismerted Kirigakure stratégiáját, vagy... az afféléjét. Ez a köd még csak a megzavarásra szolgált, ez után sűrűsödött csak be, hogy a benne járó emberek azt higgyék, természetes jelenséggel álltak szemben. Érzékeid kiélesedtek, izmaid megfeszültek; a ködben te is otthon voltál, az a te területednek is számított. Már talán épp a terveket állítottad fel a fejedben, amikor egyszer csak egy hatalmas robbanást hallottál, a közelben pedig egy füstfelhőt láttál a magasba szökkenni. Mielőtt még cselekedhettél volna, egy leszakadt kéz zúgott el a fejed mellett, majd csapódott neki az egyik fának mögötted; a lökéshullám egészen idáig repítette. Amennyiben belevetetted magad a dolgok sűrűjébe és elindultál a robbanás irányába a nálad lévő plusz terhekkel, nemsokára kibontakozott előtted a csata is.

Shinobik harcoltak egymással, szinte szemmel követhetetlen módon. Itt-ott villanásokat láttál, fegyvercsörégeseket hallottál. Melletted, a földön fekve megtaláltad a leszakadt kéz tulajdonosát, aki nem volt éppen szép állapotban. A hasán tátongó lyukból a belsőségei a koszos földre folytak, szemei pedig fennakadva révedtek a semmibe. Érezted az undorító szagot, a vér, az ürülék és az égett hús szagának egyvelegét, amely a maszkod ellenére is úgy szivárgott be az orrodba, mintha többé sosem tudnád onnan eltávolítani azt. Ahogy körülnéztél, konkrét harcot valójában nem láttál; mire megfigyelhetted volna, hogy kik harcoltak pontosan egymással, addigra valamelyik fél már halottként feküdt. Itt-ott robbanások hallatszódtak, majd nemsokára majdhogynem a füledhez kaptál, ugyanis olybá tűnt neked, mintha madarak százai csiripeltek volna egyszerre, majd hirtelen azt láttad, amint egy kirigakurei férfi holtteste vágódott melléd, egy hatalmas lyukkal a mellkasában. Tán már el is döntötted, hogy beleveted magadat a csatába, amikor egyszer csak előtted termett Kimiro, háttal neked, láthatóan éppen ide ugrott el valaki elől. Kardjával a kezében éppen támadni készült, de szinte abban a pillanatban egy penge bukkant elő a hátából, a vér pedig egyenesen a maszkodra spriccelt. A férfi ott helyben lehelte ki a lelkét, miközben egy kirigakurei, maszkos tag lerúgta őt a kardról és láthatóan téged vett célba.

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Szer. Márc. 15 2017, 02:05

/Uchiha Kagami/


  Felkészültem arra, hogy a csata közepébe loholva leszállítsam azok számára a talán életet mentő csomagokat, kik életemet szinte csak keserítették, s azok ellen küzdöttek épp, kik közül egy volnék én is. Azok ellen, kikkel régebben együtt edzettem, tanultam, szórakoztam, kockáztatva életem, harcoltam. Sok víz folyt le azóta a folyón, tán már-már el is felejthettek. Maszkom pedig arcomba volt húzva, így még ha nem is így volna, akkor sem ismernének fel. Csupán egy utánpótlást szállító shinobi leszek szemükben. Haladva az erdőségekben, már láttam a fák koronái között átbújó fényeket, lassan elém tárult az a bizonyos csatatér. Ahogy a rengeteg szélén megálltam, egy-egy fa takarásában, szemem önkéntelenül is tágra nyílt, kardom majd elejtettem, lélegzetem egy pillanatra megállt. Tekintetem lassan, de biztosan pásztázta át a terepet. Egy ködfelhő, mely az erdő szélénél oly pontosan végződött, minta mérnökök tervezték volna. Fém csengése, vér fröccsenése, pillanatokig sem látszó alakok kirajzolódása. A rövid összecsapások következményei, a sérültek, halottak. Mégsem tudtam kiverni fejemből azt, ami arra késztetett, hamarabb elinduljak. Vagyis inkább akik... Apám mondta, hogy ritka az olyan barát, kiért életed adnád, hogy megmentsd. Igaza volt. Kirigakurei csapattársaimon és szüleimen kívül két ilyen személy volt összesen eddig az életemben. A sors különös fintora, hogy pont Kumoi ez a két személy. Most pedig itt állok, s próbálom segíteni őket a hazám ellen vívott csatában. S az a baljós köd sem hagyott nyugodni. Idő kérdése volt, hogy rákapcsoljanak és az ember onnantól az orráig sem lát. Lassan kételkedni kezdtem abban, hasznukra lesz-e egyáltalán szállítmányom, de nem töprengtem sokat, sietnem kellett. Az ösztöneim, szüleim, falum tanítása vezetett... pont a falum elleni cselekvésben. Beljebb haladva, a terjengő szagok, melyek a csatával jártak, beférkőztek orromba. A vér és a halál szaga nem volt ismeretlen, ilyen mennyiségben viszont még sosem tapasztaltam. Átjárt az ideg, talán csak ekkor fogtam fel, mibe is cseppentem igazán. Lábaim mintha kissé elnehezültek volna, a szinte tapintható vérszomj, mely a harcoló felekből áradt alighanem megbénított volna, ha nem visz előre a céltudatosság. Még én is éreztem a felszabaduló chakra nagyságát, mely a völgyben keringett. Nem egy-egy emberét, hanem a tömegét. Néhol egy-egy katon jutsu villant, s egy leszakadt karhoz hasonlóan, nem egy kósza, vagy nem kósza shuriken elől kellett kitérnem sem. Ám ez nem volt minden, éreztem, ahogy beljebb és beljebb hatolok az ütközetbe. 

  Ekkor bontakozott ki előttem az igazi csata. Egy-egy villanás szerű csapás, egy hulla a földön. Ennyiből állt egy összecsapás. Hihetetlen profizmussal és erővel rendelkező felek küzdöttek itt egymással, nem ismerve könyörületet a másikkal szemben. A hangok egészen a távolból is eljutottak hozzám, azonban ott sem volt más a helyzet. Fém csengése, húsba mártott pengék hangja, néhány robbanás. Egy azonban más volt. Szinte szúrta fülem az egész közelről, hirtelen előtört hang, melyet nehezen tudtam volna hasonlítani bármihez. Éles, magas hang volt, alighanem egy technikától származik. Olyasmi volt, mintha kisülések keletkeztek volna egymás után, egyre szaporábban, míg már olyan volt, mintha rengeteg fémet csikorgatnának, vagy madarak végtelenített hangját hallaná az ember. Nem egyét, több százét, több ezerét. Fülem, annak ellenére, hogy sokat érzékel, nem érzékeny a nagy hangerőre, nem jobban mint másoké, mégis ahogy közeledett, kikényszerítette, hogy hallószervemhez kapjak, elé rakott kezemmel tompítva a beszűrődő hangot. Remélni tudtam csupán, hogy nem engem vett célba. Gyors fohászom tán meghallgatásra talált, ugyanis egy honfitársam teste vetődött elém abban a pillanatban, jókora lyukkal mellkasán, mintha átdöfték volna.

   Eszemben sem volt csatába szállni, szememmel kerestem azt a személyt, kinek a felszerelést le tudom adni. Ekkor pillantottam meg Kimiro-t harcolni, az egyik olyan személyt, kit már említettem. Hirtelen ugrott elém, s szaporán egymást követő lábaim hirtelen megállásra kényszerültek. Kardját fogta, s kész volt a csapásra, ám ellenfele gyorsabbnak bizonyult. Egy penge bukkant ki a férfi hátából. Vér fröccsen maszkomra. Az előbb épp szólásra készülő számat, mégsem hagyta el hang. Szemeim kikerekedtek, tekintetem üvegessé változott. Egy határozott mozdulat, s a lelkét kilehelt férfi a vértől áztatott földre zuhant. Álarcos ellenfele pedig egyenesen rám nézett. Engem vett célba. Pengém markoló kezem megernyedt, kardom szinte kicsúszott markomból. Lábaimből, mintha kiszökött volna az erő. Dermedten álltam, szinte tudomást sem véve a körülöttem zajló dolgokról.
-K..Kimiro...-
~A szeretteim, a barátaim... mindenki akit óvni akarok... nyoma vész, vagy meghal. Aichi, a szüleim, Kimiro...~
Jobb kezemből pengém lassan kicsúszik s a földre zuhan. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha minden lelassult volna.
~Mennyi esély van rá, hogy ők élnek még? A miattuk indított kis magánakcióm is... ide vezetett, kudarcot vallottam apám, s anyám megmentésében, az ő sorsuk is az én lelkemen szárad.~
Egy-egy könnycsepp csordul le szemeimből, kezeim maguktól szorulnak ökölbe.
~Aichi is... ha akkor gyorsabb vagyok, talán megmenthettem volna.~ 
Tekintetem azonban elszánt lett, vérszomjjal teli éreztem, ahogy chakrám felhalmozódik, s szinte forr a keringési rendszerében.
-Egy valaki még van, akit meg tudok védeni! Nem engedem át nektek!- Hagyja el számat szinte üvöltve a két mondat, s testem mintha magától cselekedett volna, megfeszítette izmait. Fejemben csupán egy dolog járt... 
~Ha meg kell ölnöm minden Kirigakureit és Iwagakureit, hogy megvédjem, hát megteszem!~
Éreztem ahogy bosszúvágyam nő, vérszomjam kiteljesedik. Leszállt a lila köd, s én voltam benne ott lapult a démon...
Nem voltam többé a magam ura, az érzelmeim, a düh és a bosszúvágy lebegett csupán előttem.


// Mivel Zau ritkán veszti el a fejét, de akkor nagyon, s kb teljesen önkívületi állapotba jön ilyenkor, a mesélő kezébe helyezném a sorsát, míg ilyen állapotban van. ^^ // 
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 375

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Akira on Szer. Márc. 15 2017, 20:12

Az idegen nem hagyja abba egy bizonyos Bee-ről való kérdés áradatot, de ha egyszer nem tudok semmit, akkor mit mondjak?
- Hallottam már a nevét a faluban, de nem igazán vagyok beavatva a helyi szokásokba és hírességekhez, mert csak egy felbértelt ninja vagyok, akit ide osztottak. Nem nagyon tudok semmit.
Éppen csak befejeztem a mondandómat, amikor a szekér oldalra dölt, holott egyenesen haladtunk. Nem szeretem ezt az egész helyzetet, gyorsan menekülnöm kell innen. Egyből létrehozom a saját technikámat, bár még hallottam a férfi kérdését, de már válaszolni nem tudok. Higgyen, amit akar. Ezúttal a cél Moon, akinek a szemein keresztül megnézem mi történik kint. Mire visszatérek a testembe még éppen látom azt, ahogy a férfi lehajtja a függönyt és még szemtanúja vagyok valaminek, ami nem igazán tetszik. Szinte minden tiszta fehér, de sajnos jobban nem tudtam megtekinteni.
- Bocsánat, de meg kell néznem valamit!
Ezzel kimászok a kocsiból és megnézem, hogy mi a helyzet kint, ha esetleg Moon szemén keresztül nem azt láttam, amit a sajátommal.

//Légy szíves írd le azt is, amit a technikán keresztül Moonból láttam, amellett, hogy saját szememmel mit látok.//
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 149

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 716

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Márc. 17 2017, 21:00

/Zauki/


//Figyelem, a poszt 18+ jellegű, tekintve, hogy elég naturálisan mutatja be a hulló testrészeket és egyebeket! Továbbá akkor, a karakter irányítását a kritikus sokk - tehát ezen poszt - idejére a kérésed alapján átvettem.//

Vér. Ahogy a maszkodra fröccsent a vér és Kimiro élettelen testét a kirigakurei lerúgta a kardról, lefagytál. Eszedbe jutottak azok a múltbéli esetek, amelyek azóta a szívedet szorították, mióta csak megtörténtek; agyadat elöntötte a düh, a szomorúság, a gyász és a tenni akarás érzéseinek a keveréke. Furcsa, meg nem fogható, szavakkal tán ebben az állapotban le sem írható erőt éreztél a testedben. Úgy érezted, mintha az egész chakrahálózatod felrobbant volna, s esetleg még fel is mérted agyban, hogy fegyver nélkül nincs esélyed... amikor egyszer csak kirobbant belőled. Az érzés egyszerre volt ismerős és ismeretlen, mintha mindig is ott lett volna, de sosem találkoztál volna vele. Az ösztöneid vették át fölötted az irányítást, hisz' fegyvertelen voltál... de mégsem kellett fegyver, mivel te magad lettél az. Automatikusan ütöttél egyet az ellenség felé - kirigakurei, iwagakurei, jelenlegi állapotodban ez oly' mindegy volt, elködösült agyad egyedül csak a fejpántok jelzése alapján tudta felfogni, hogy ki barát s ki ellenség ebben a hatalmas kavalkádban - s az erő, amely ott volt a testedben, kirobbant belőled. Ahogy ütésre emelted a kezedet, egyszer csak gyökerek - igen, gyökerek - robbantak ki belőle, s vették célba az ellenséget, akinek ideje sem volt a kitérésre, azonnal telibe találtad.

A hasán és a mellkasán keresztül hasadt szét, a vér fröcsögött mindenhova, s a majdhogynem az erőhatástól szétrobbant test belső szervei neked csapódtak, véres lenyomatot hagyva a ruhádon. Néhány béldarabka még mindig rajtad csüngött, azonban ez téged jottányit sem érdekelt, egy gép lettél, egy érzelmektől túlfűtött gyilkológép. Mentél előre, s nem kíméltél senkit. Újdonsült erődet ösztönösen használtad, tested több pontjából gyökerek fúrták át az ellenségeket. A vér zuhatagként ömlött rád, leszakadt végtagok, kifolyt szemek, szétroncsolt testek jelezték szörnyű utadat a csatatéren keresztül. Páran bekerítettek, de egy elemi ordítás hagyta el a szádat, s most a földből nőttek ki gyökerek, amelyek átszúrták az ellened törőket. Nőttek az ég felé, s bár nem voltak magasak, mégis, a vérzuhany mindent betelített. Bár nem állt bokáig az, sőt, a talaj hamar felszívta, a körülötted állók hamar megtapasztalhatták, hogy nem érdemes a közeledben lenni. Ámbátor egy kék mellényes figura - már a fejpántok is elmosódtak a szemeid előtt - ezt megpróbálta figyelmen kívül hagyni, s kardjával a kezében feléd futott. Elemi erővel csaptál a földre, majd pont ott nőtt ki egy gyökér, ahol éppen állt; az az alsó felén keresztül behatolt a testébe és a száján keresztül jött ki; érezted a bűzt, amely a testekből áradt, majd, mielőtt tovább indultál volna, egy fej esett le melléd. A beesett, üveges szem szörnyű halálról tanúskodott, ámbátor ez téged nem érdekelt.

Elhatároztad magadban, hogy Mimi védelme érdekében minden ellenséges személyt kiiktatsz, ha törik, ha szakad. Annak ellenére, hogy újonnan felszínre került erődet sokan látták, még mindig volt olyan bátor - avagy botor - aki ellened próbált törni. Sokan voltak. Érezted, hogy az előző mozdulatot nem lesz elég, fegyverre lesz szükséged. Tested ösztönösen cselekedett, karodat kinyújtva nemsokára egy alaktalan, hegyes fa bot nőtt ki a tenyeredből. Bár lett fegyvered, tested automatikusan kilőtte ezt a botot és két embert át is szúrtál vele azonnali hatállyal. Mikor rád támadtak volna a többiek, újfent azt a süvítő hangot hallottad, amely ideérkezésedkor is megütötte a füledet. Fülsiketítő volt, olyan, amely ebben az állapotban még jobban bántotta a dobhártyádat, a levegőben pedig érezhetően megnőtt a töltés. Nemsokára megint egy adag vért és belső szerveket kaptál a nyakadba, ámbátor most nem te tetted, hanem más. A maszkodon keresztül láttad, amint egy még kettőt dobbanó szív csúszott le eléd, s mikor megindultál előre, eltapostad. Azonban, ellenséget már nem láttál, de agyad még mindig vért kívánt, még mindig úgy érezted, nem leszel képes megvédeni senkit. Azonban, mielőtt tovább indultál volna, egy hatalmas, pirosas szemet láttál magad előtt, melynek íriszében fekete jelek kavarogtak. Tán, ha józan lettél volna meg tudtad volna mondani, hogy mi is volt ez, de most elsötétült előtted a világ.


*

- Mélyebbre, Inoichi! - hallottál egy hangot, majd egy másik férfi szólalt meg. - A fiú nem fogja tovább bírni. Erős pecsét védi az... - ennyi és újra sötétség nyelt el. Tartály. Egy tartály falát láttad magad előtt, melyet egy furcsa, nagyon is kígyóra emlékeztető arcú, mosolygó férfi nézegetett. Tompa hangú kuncogás ütötte meg a füledet, majd a kép újfent elsötétült, de megint hangokat hallottál. - Mokuton... Szólj Shikakunak, azonnal! - Valaki nagyon kiabált, de hiába kaptad fel volna a fejedet, a sötétség újfent elnyelt téged. Vér. Por. Belek. Végtagok. Ezek a képek ismétlődtek benned, továbbá egy kirigakurei fejpánt, amelyen egy dobogó szív lüktetett. Körülötted mindenhol gyökerek növekedtek, magasan törtek az ég felé és véreső esett rád. A nap elsötétült, hideg fényt ontott magából a hold... a képek változtak, ezúttal megint a tartályt láttad és ugyanazt a férfit, aki bosszúsan csóválta a fejét. A kép szilánkokra esett, s mikor ezek a szilánkok újfent összeálltak... egy kórteremben találtad magad. Senki nem volt ott, csak te, egy ágyban feküdtél, a nap pedig fényesen sütött a helyiségbe. Torkod száraz volt, nyelved olyan lett, mintha papírt éreztél volna a szádban; szervezeted vízért könyörgött.

//A következő posztodat ide kattintva, a konohai kórházba kérném szépen. Nem kell többet tartalmaznia, mint ennek a lereagálását, amennyiben ki kívánod egészíteni Zauki ámokfutását bármivel is. Fontos még megemlítenem, hogy Zauki agyában feltört a pecsét, amely az emlékeit védelmezte, így azok folyamatosan szivárognak belé vissza. Posztodat ott fejezd be, hogy Zauki felébred az üres kórteremben, s miként éli meg azt, hogy a csatatérről egy teljesen ismeretlen helyre került. Továbbá, felírhatod az adatlapodra a Mokuton feloldását és a következő két technikát: Mokuton: Souju (Fa elem: Dárda) és Mokuton: Sashiki no Jutsu (Fa elem: Szúró Gally Technika). Fontos még, hogy Zauki ezt a két technikát egyelőre ösztönszerűen használta, de a tudás birtokába került ezáltal, viszont evidensen még nincs teljesen tudatában annak, hogy mit is tett pontosan.//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Orochimaru on Hétf. Május 15 2017, 21:35

// Elnézést a késésért. Türelmed 7 chakra értékű rózsát termett, mely a miniadatlapodra is felvezetésre került. //

Ha eddig nem lettek volna érdekesek az események, most egyre szokatlanabbá váltak. Már az elejétől fogva bűzlött ez az egész. A küldetés, az idegen, és úgy általában minden. Akira sikeresen hozta létre a technikát, és rákapcsolódott Moon látóidegeire. Odakint a táj olyan volt, mint egy átlagos erdőség a környéken. Kissé homokos jellegű talaj, rengeteg por, terebélyes lombkoronájú, sudár, zöldellő fák a legkülönbözőbb fajtákból, és békésen zörgő szél a levelek közt. Egyedül talán az ég volt említésre méltó. Nyugtalanítóan kék volt, teljesen tiszta, homogén, egyszínű felület. A Felhők országában ebben a pillanatban közel s távol egyetlen egy felhő sem látszódott. A táj tehát rendben volt. Az éppen oldalra dőlő kocsi kerekei monotonon zörögtek, az azt vontató állatok patái ritmusra kopogtak. A kocsis cifrán káromkodott, talán ráhajtottak egy kőre, és az billentette ki a járművet. De a ponyva kívülről is megváltozott. Helyenként mintha kiszakadt volna a szövete, és a szakadások mélyén ablakok nyíltak egy másik, de ugyanakkor felettébb ismerősnek tetsző világra. Miután Akira a saját szemeivel is látta, szinte biztos lehetett benne, hogy ez nem illúzió. Mindkét irányból fehér csempék látszódtak, bár a kép kiégett a túlvilági fény magas hullámhosszú sugaraiban. Fehér csempék. Olyanok, mint amilyenek a kórházak, krematóriumok, kulturált mosdók falait borítják, és éles fényű lámpák. De milyen kép lehetett ez, honnan jöhetett - mert létezése duplán biztos volt. És mi volt a háttere az idegen különös viselkedésének?
Akira úgy határozott, kiszáll egy kicsit a kocsiból, hogy megszemlélje a kinti helyzetet. Talán manipulálták a technikáját, meg kellett győződnie ennek ellenkezőjéről. Ahogy felső testtel már kint volt a rakodótérből, úti társa felől mintha idegen, női hang szólt volna alig hallhatóan. Nehezen volt kivehető, de mintha azt mondta volna, "elveszítjük". A férfi azonban tagadta, hogy hallott volna bármi hasonlót.
A genin kikászálódott a kényelmes tempóban guruló szekérből, elkezdte felfedezni annak közvetlen környezetét. Hűlt helye sem volt a réseknek, csak egy valami maradt meg, ami jelenlétével nyomasztóan ott terpeszkedett a fejük felett: a felhőtlen, kék égbolt.

_________________

*omae wa mou shindeiru* *nani~~~*
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Isha Dansei on Vas. Május 21 2017, 22:21

// Kagami - Kiherélés Kimesélés a fontról //


~Ó basszus, óóóó basszus!~
Hogy a retekbe is keveredte ide? Nos, ez olyan jó kérdés, mint amikor valakitől azt érdeklődik meg, hogy mis is a Pí utolsó hét számjegye. Vagyis a válasz halvány zöld gőzöm sincs. Miért is nem lila? Konohai vagyok, csesszétek meg azért nem lila. Vagyis valóban kusagakurei, de aztán eljutottam Konohába és ott élek, de ez most pont lényegtelen. Ami viszont lényeg, hogy baromira nem tudom, hol vagyok, és szerintem emellett a fa mellett már elmentem egyszer. Vagy kétszer.
Lényeg a lényeg ideszalasztották az alakulatom, mert állítólag össze kellett varrni néhány katona sebeit. Pl a kifordult beleket visszarakni, a levágott lábat lehetőleg elásni stb. Én meg ezét jöttem ide, de ezek „Előremegyek felderíteni” szöveggel együtt úgy eltűntek, mint az ANBU a pudingos edényben! Szóval jah, eléggé magamra maradtam ebben a sűrű erdőben, vagy miben… Erdő Dansy biosz egyes ülj le!
Igaz nem nagyon megy most a koncentrálás, hiszen nehogy már nekem itt olyan lazán kelljen gondolkoznom, mint amikor kifizetem a pénztáros hölgyikénél a viagrás fagylaltot.
~ Dansei… asszem ideje lenne abbahagynod a filózást. Nem tesz jót az egészségednek. ~
Van benne valami, gondoltam magamban, miközben próbáltam a társaim nyomára lelni. Hátamat már húzta a táskám, és a benne lévő kenceficék, meg tűk, cérnák, fecskendők, meg az a rahedli gyógymótyó. Kellett nekem mozgó műtővé alakulnom, amikor elindultam ide. Most már bánom. De azért egy vakbelet kiszedek, ha azon múlik, legalább a cuccok megvannak hozzá.
Egyik késemmel megjelöltem az egyik fát, valahogy megpróbálva medvenyomnak álcázni, hogy tudjam jártam-e már erre. Amúgy élnek itt medvék egyáltalán?! 

// Elnézést de valahogy nem jött több Very Happy Majd legközelebb Razz //

_________________
Mindenkiben ott lakozik az endoplazmatikus retikulum! 
adatlap

Multi karakterek: Imagawa Takayama; Ago
avatar
Isha Dansei
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin // Medikus Tanonc
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Kagami on Hétf. Május 22 2017, 18:02

/Dansei - frontról való fájdalmas kimesélés/


Előremenni, felderíteni. Igen, pontosan ezzel a szöveggel tűntek el azok, akik egyébként melletted kellett volna, hogy maradjanak, ráadásul szarvashiba az, amikor pont a medikust hagyják hátra. De hát... a háború már csak ilyen volt. Az emberek sokszor hagyták figyelmen kívül a fontos dolgokat, ezúttal téged, a jó kis medikuspalántát. Márpedig, egyszerű genin ide-oda, neked bizony többet kellett nyújtanod sokszor, mint az átlagos frontharcosoknak; belek visszatömködése, amputálások... csak a szokásos orvosmeló. Persze... amit láttál, az nem fiatal szemnek való lett volna, de a háború áldozatokat követelt mindenkitől, s egyeseknek az ép elméje volt ez az áldozat... másoknak az élete, megint másoknak pedig valamelyik végtagja, vagy... nos, bármije. Néhányan könnyen papoltak az áldozathozatalról, de akkor sem voltak képesek felmérni annak tényleges értékét, amikor éppen előttük állt az élő példa... csak akkor, ha önmaguk váltak élő avagy éppen holt példákká. A háború egyszerre volt szép és irtóztató; volt benne valami fenséges, valami megmagyarázhatatlan érzés, ami sok shinobiban ott motoszkált, tán benned is az endoplazmatikus retikulumon kívül. Néha láthattad, amint egyes bajtársaid a veszéllyel nem törődve indultak küldetésekre, és hiába tértek vissza kevesen, újra és újra mentek... megint másoknak már a front lett a második otthona, sőt... inkább az első. Minden emberre máshogy hatott a háború, de valószínűleg nem fért a fejedbe az, hogy mi vihette arra a társaidat, hogy előremenve otthagyják a medikust, aki ki tudja őket rángatni a fekáliából. Néha szó szerint.

No de... az erdő... bizony, a hatalmas erdőség, fák végeláthatatlan sora... madárcsicsergés nélkül. Minden erdőre jellemző hang nélkül. Ezt betudhattad akár a háború hatásának is, de a csend túlságosan nagy volt. Néha ezt a hátborzongató csendet megtörte egy-egy nagyon távolról hangzó sikoly, egy hatalmas ordítás... de tényleg olyan messzeségből jöhetett, hogy foglalkozni sem volt érdemes velük. Maximum körültekintőbben kellett mászkálnod, bár annyira ismétlődött minden, hogy néha tényleg feltehetted magadnak a kérdést, hogy egyáltalán hol a fenében vagy? Nos... mielőtt még megbomlott volna az elméd ettől az egyedülléttől, mikor már bőven eleged volt mindenből, melletted termett a két társad, Arashi és Shoichi, akik nemrég azzal váltak el tőled, hogy előremennek felderíteni. Mindketten chuuninok voltak, Taro középmagas, barna hajú, jóképű srác, akin azonban meglátszott a háború viszontagsága; Shoichi majd' két méter magas, tagbaszakadt, sebhelyekkel teli, morózus arcú férfiú volt, akin látszott, hogy már megjárt ezt-azt. Beszélték is róla a többiek, hogy a háború után érik neki a jounin kinevezés, de ő maga nem beszélt erről egy szót sem, csak tette a dolgát.

- Egy szakasz van előttünk, erre közelednek. Nem fogjuk tudni kikerülni őket, fel kell készülnünk a harcra. Dansei, tudod a dolgod! - közölte Shoichi veled és Taroval együtt nekiálltak védelmi pozíciót felvenni, ami azt jelentette, hogy felcsapdázták a területet, és gyorsan a maguk képére formálták azt. A többiek szerint közeledtek, de hang egy szál se, sőt, a csend még jobban begyűrűzött közétek. Felvettétek a védelmi pozíciót, s remélhetőleg még emlékeztél arra, hogy ez mit is jelentett. Nemsokára köd szállt le közétek, és hallhattad Shoichi elfojtott káromkodását, amiből a "Kirigakure" szót ki tudtad venni... magyarán, nem természetes köd ereszkedett le a tájra. Pillanatok se teltek el, villanásokat láttál, s hamarost előtted termett egy shinobi, karddal a kezében, fején Kirigakure jelével. Nem szólt egy szót sem, csak rádtámadt.

//A következő posztodban kérlek fejtsd ki, hogy milyen taktikával kívánsz megküzdeni az ellenfeleddel. Posztod végén legyűrheted az ellent, ámbátor megkérlek, hogy majd hagyd azt függővégben. Üdv a vágóhídon ^^//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Akira on Szer. Május 24 2017, 07:17

//Jutalom tanulás a front csúszás miatt: Eien no raibaru // nyafogó rivális//

Kirigakure támadásának első felének már két hete lett vége és pár napja tanultam meg egy újabb tűz technikát. Most a kertben ülök és két dologra várok: Tsukinak nőgyógyászati vizsgálatra kellett mennie, mert egy ideje problémái vannak, 1 hónapja csúszik a dolog, amiről nem szeretünk beszélni és arra, hogy mikor jön valaki, hogy szóljon, újra szükség van rám a fronton. Nem tudom melyik okoz nagyobb dilemmát, de az elmúlt pár napban egy kicsit szétszórt voltam. Sikerült leégettnem egy tál rízst, lerakok valamit valahová és amikor keresem, mindenhol megnézem, csak ott nem, ahova raktam. Elfelejtem kivinni Moont sétálni, ha mégis kiviszem, akkor eltévedek. Nem igazán találom a helyem a faluban. Nem igazán értem, hogy mi történik velem. Túl sok gond szakadt a nyakamba. Fiatal vagyok, mégis talán elindultam a felnőtté válás útján. Szükségem lenne a segítségre, nem csak Tsukijéra, ő mindenben segít, amiben tud, sokat beszégettünk mostanában, hogy nem jól döntöttünk, amikor elhagytuk a falut, még ha akkor az is volt a legjobbnak tünő ötlet. Néha még eszembe jut, hogy haza kéne menni elnézést kérni és leülni a büntatést, majd úgy tenni, mintha mi sem történt volna, máskor attól félek, hogy ez a hajó már elment. Nem tudom, írni kéne a szüleimnek, de veszélyes, mind az ő számukra, mind az enyémre. Mi történik velem? Nincs válasz és senki nem tud segíteni, aki igen, az nagyon messze van. Tsuki is ugyanebben a mocsárban lubickol, így belülről látja ő is, amit én, nem sokkal tapasztaltabb, mint én. A gondolataimból egy kopogás zökkent ki. ~Vajon Tsuki vagy a front?~ Felkelek, megiszom az utolsó korty limonádét a poharamból, majd odasétálok az ajtóhoz és kinyitom. Meglepetésemre egyik sem. Egy fiatal, 16 éves chuunin egyenruhás lány állt előttem, körülbelül olyan magas volt, mint én, a vállain egy- egy kígyófejjel. Ahogy megnéztem észrevettem, hogy a fejekhez testek is tartoznak és a kígyók a lány testén húzódnak végig és tekerik körbe a csípőjét.
- Szia!
- Üdv! Azért jöttem, hogy tanítsalak.
Nem tudtam szólni, de a kérdés kiülhetett az arcomra: Mi van?
- Igen, tanítani jöttem. Ugyan lett volna nálam alkalmasabb tanár, viszont ő most a front háttérmunkálataiban vesz részt, így én lettem kiválasztva.
Nem igazán voltam hozzászokva, hogy lány tanít, főleg, hogy fiatalabb nálam. Nagyon mit nem is tudtam kinyögni.
- Rendben!
- Akkor be engedsz? A technika miatt nem érdemes elmenni a gyakorló térre a kerted is megfelelő lesz.
- Természetesen! Kérsz limonádét?
Állok félre és hívom be. Egyszerűen keresztül sétál a házon, majd a kertbe válaszol.
- Megköszönöm.
Én még mindig meglepetted állok, de a válasz kizökkent és egyből a konyhába megyek és egy tiszta poharat veszek el, majd kimegyek és öntök is. A lány felkapja a poharat és az egészet megissza egy kortyra.
- Köszönöm, most pedig térjünk át a technikára!
Eddigi kedves hangnemből egy kicsit szigorúbbá vált. A két kígyó ekkor lekúszott a hátáról, majd a kert közepén felemelkedtek. Ekkor a lány ismerős pecsétet mutatott mire a két kígyóból egy- egy klón emelkedett fel.
- Ők fogják bemutatni a technikát! Addig én magyarázok. A technika, amit tanítani fogok az a dinamikus belépő két személlyel létrehozható változata. Ugyanúgy rejtekhelyről létrehozható technika, mint az eredeti, de akkor lássuk.
Ekkor a lány egy kunait dobott a kert egy pontjába és a két klón egyből nekiugrott és megtámadták a kunait.
- Az ellenfél ott állt, ahol a kunai volt. Neked az lesz a feladatod, hogy a farkasodnak tanítsd meg a technikát. Nekem dolgom van, egy óra múlva visszatérek, addigra sajátítsd el!
Egy pecsétet mutatott, majd ő, a kígyó és a kunai is eltünt. ~Remek.~ Nézek Moonra, aki egy kis nyüszítés után a jobb mancsát a fejére tette, hogy ebből jó nem sülhet ki. Megsimogatam, de vagy 10 percig kellett győzködnöm. 15 perc után végre elfoglalta a helyét aott, ahol korábban az egyik kígyó volt, majd én is pecsétet mutatok, amit a lány körülbelül 20 perccel ezelőtt mutatott. Ennek hatására Moon felvette az alakomat. 8 percem maradt megtanítani neki a technikát, aztán még együtt is használni. Párszor megmutatom Moonnak, hogy mit kell tennie, amit ő a tudásomon keresztül gyorsan megtanulja, majd párszor sikerül is bemutatni rövid időn belül. Pontosan 30 perccel később az eltünése után megjelenik a lány és kéri a bemutatóját. Eldob egy kunait, ami a célpont és azt kell eltalálni. Ugyan az első két próbálkozás nem teljes siker, de 4- 5 próbálkozás után elégedetten teszi el a kunait, majd gratulál és távozik.

//Front poszt//
Egyre kevésbé tetszik ez az egész, vajon mi történik itt? Először Moon szemén keresztül nézem meg a világot, két furcsaságot veszek észre, az egyik az ég, a másik a kocsi ponyváján lévő szakadások, amik egy másik, de ismerős világba engednek belátást.Az ég túlságosan tiszta volt és felhőtlen, a kocsi monoton hangján kívül nem hallatszott más. Ezután feloldva a technikát úgy döntök, hogy kimászok a kocsiból, hogy saját szememmel is megnézzem a dolgot. Minden ugyanúgy néz ki, kivéve a szakadások. Már félig kinn vagyok, amikor furcsa hangot hallok útitársam felöl: Elveszítjülk! ~Mit veszítünk el? Mi van?~ Nem tetszik ez nekem, valami nincs rendben. Újra körbenézek és a társaimat kezdem el keresni, hátha valaki tud magyarázatot adni, ha meg nem találom, akkor elkezdek gyanakodni és más módszerekkel próbálom kitalálni, hogy mi a fene történik itt. Legalább nem vagyok pucér, azért magamra nézek, hogy mi a helyzet. Más módszer? De hogyan? Fogalmam sincs, de biztos vagyok benne, hogy nem a valóságban vagyok, vagyis nem a saját valóságomba. Mi történhetett, amíg a férfival beszéltem és vajon aa férfinak köze van-e az egészhez? Vagy ha nem neki, akkor kinek?
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 149

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 716

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Orochimaru on Csüt. Júl. 06 2017, 12:37

// Üdv! A jutalom tanulásod sajnos így ebben a formában nem fogadhatom el, ugyanis az, hogy jutalom lehetőséget adunk a játékosoknak nem jelenti azt, hogy jutsukat kapnak ingyen és bérmentve. Bár erről a technikáról valóban nem lehet annyit írni, mint egy bonyolultabb, magasabb szintű ninjutsuról, arra kell megkérnem téged, bővítsd az írást jóval több a tanulásról szóló érdemi résszel. Nem kell, hogy élmény hosszúságút írj, de valami hasonlót kéne megcéloznod. Hajrá! ^^ //

Játéktéri poszt ~
Akira kimászott hát a kocsiból, és körbenézett. Az csak természetes volt, hogy ugyanazt látta, mint az imént, bár ki tudja, mi minden történhet ebben a valóságban. Mindenesetre igyekezett ninjaként viselkedni, és megőrizni nyugalmát - szerencsére nem meztelenül. Miután megbizonyosodott a helyzetről, talán kissé megnyugodott, talán kissé gyanakvóbb lett, de lassan változást érzett a levegőben. Különböző szavak villantak be az agyába. Vége. Kétségbeesés. Hachibi. Háború. Halál. Jobb kezébe éles fájdalom nyilallt, egy harapás nyoma jelent meg rajta, majd az egész környezet elmosódni látszott. Moon indult meg felé, de mintha támadni akart volna. Ami még érdekesebb volt, hogy a teste megtekeredett tengelye körül, majd egy nyüszítés kíséretében ugrás közben szimplán eltűnt. Ezzel egy időben az idegen rontott ki a ponyva alól, kezével Akira irányába kalimpálva. Most látszódott csak, mennyi fásli takarja az arcát. Csak az egyik szeme látszott egyértelműen, az is vörös volt, fekete mintával. Már késő volt, az idegen nem érte el a shinobit, a világ megpördült, és Akira egy kórházi ágyon találta magát, jobb kezébe hű kísérője kapaszkodott fogaival.
Csöbörből vödörbe... - szokták volt mondani, és ez kimondottan illett a jelenlegi helyzetre. A kórteremben kettejükön kívül senki nem volt, az ajtó tárva-nyitva állt, és mindenfelől robbanások zaja érkezett. Akira még pár másodpercig nem tudott felkelni, de a csatazaj ösztönzően hatott. Ki kellett jutnia, eddig valószínűsíthető volt, hogy a zűrzavar kellős közepére toppant be, de kérdéses volt, hogy került ide. Az utolsó dolog, amire emlékezett, az egy maszkos alak volt, de ez is csak homályos képként maradt meg.
A kórterem plafonjába váratlanul egy személy ütött lyukat. Keményen landolt, krátert ütött a padlóba, majd a szemközti falon távozott. Narancssárga haja volt, csupán egy nadrágot viselt, és a fél testét szürkés-barnás mutáció díszítette. Jobb keze hatalmas, karmos manccsá alakult, könyökéből, vállából tüskék nőttek ki, a mutáció pedig a fél arcát is eltorzította, azon az oldalon a szemgolyója fekete lett, írisze élénk sárga színben tündökölt. Félelmetesen gyors, és erős volt, gondolkodás nélkül pusztított. Alighanem ő volt a felelős a hely állapotáért.

// Fordulóponthoz érkeztünk, innentől kőkemény harcok lesznek, szóval kapard elő a legjobb tudásodat, mert a karaktered ÉLETVESZÉLYBEN van. Az eddigiekért jutalmad 13 chakra. //

// SZERK.: A következő posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t2924p50-nyugati-partvidek#57160 //

_________________

*omae wa mou shindeiru* *nani~~~*
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

13 / 13 oldal Previous  1, 2, 3 ... 11, 12, 13

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.