.::Kikötő::.

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Azumi Yuurei on Pént. Nov. 23, 2012 9:47 pm

- Ugyan ne legyél morci. Egyszerűen nem szeretem ha olyan ember érint meg akit még nem ismertem meg.
Kendőt elfogadom és kezemre tekerem.
- Köszönöm, amint kettesben leszünk.... vagy hármasban viszonzom.
Kyrenára nézek majd meg fordulok. Gawával találom szembe magam és mosolygok, de ezt ő nem láthatja a maszk miatt. Felé lépek egyet, de nem túl közel.
- Tudom, hogy nem olyan vagy mint amilyen ezt majd ha magunk közt leszünk beszéljük meg.
Majd egyszerűen elsétálok Gawa mellet egyenesen a fedélköz felé ahol a konyha található minden bizonnyal. Mikor a férfi mellé érek halkan suttogok neki, hogy senki se hallja.
- Nem szükséges kémkedned utánam és faggatni. Már Konohában is ezt csináltad.
Rövid mondat után elsétáltam le egyenesen a konyha felé. Óvatosan lépdeltem a lépcsőkön és illatokat illetve az út mutatást követve kerestem az étkezdét.
- Helloka van itt valaki?
Ha van bent valaki akkor rögtön hozzá is kezdek, hogy mit szeretnék. Ha pedig senki sincs hát megvárom, hogy valaki felbukkanjon.
- Rögtön az első kérdésem este mielőtt nyugovóra térnénk teának ezt a két tasakot külön külön főzze meg nekem. Ha nagy kérés akkor csak két bögre forró vizet kérek. Tudja mit legyen három bögre forró víz.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Tobi on Pént. Nov. 23, 2012 10:48 pm

A shinobi hármas beszélgetéssel tölti idejét, míg a hajón folynak az események, szinte csak most indultatok, de már kinn is vagytok a nyílt vízen, bizony elrepült az idő. A legénység tovább folytatja munkáját, mi a kapitány lelkesítésének köszönhető, miközben a vezetőtöket, Toriont, nem látjátok sehol.
A kis nézeteltéréstől függetlenül nem történt köztetek komolyabb összetűzés, Yuurei mégis úgy dönt, lemegy és keres egy helyet, ahol ellazulhat, míg Gawa és Kyrena a fedélzeten maradnak.

//Két részre oszlik a csapat, elég lesz a szocializálódásból, max menet közben adtok erre a lehetőségre.//

Yuurei

Leérve a hajóaljba több szobát látsz, talán ez a szállásrészleg, a folyosó végén pedig a kapitány lakhelyére mutat az ajtón lévő kiírás. Oldalt látsz egy ajtót, "legénységi szálló" néven, más ötlet nem jut eszedbe, betérsz oda, ami levezet egyenesen a hajó aljába. Van pár ember ott, iszogatnak és beszélgetnek, míg más alvással tölti idejét, de oldalt ki van szépen alakítva egy kis pult.
- Hali szépségem, nyugalomra vágysz? - Lép eléd egy szép nagy darab férfi, arca enyhén borostás, haja varkocsba van kötve, sokban különbözik a többiektől. Ruhafelső nem volt rajta, félmeztelenül állt előtted, izomzata kidolgozott, több seb díszelgett rajta, jobb karján pedig egy tetoválás húzódott végig, melynek értelmét első pillantásra nem sikerült kibogoznod.

Gawa & Kyrena

Miután Yuurei elhagyta a fedélzetet, látszólag nem változott semmi, minden ugyanabban a mederben folyt tovább, mikor egyszer csak egy pisszenésre lesztek figyelmesek.
A pisszenés a főárboc mellől jön, egy alacsony férfi üldögél ott, messziről látszik rajta, hogy valami nincs rendben vele.
Arca vágásokkal tarkított, foga alig van, azokat is a tombolán szerezhette, mégis az egyik megcsillan a fényben, mely a pillanatra előbukkanó napnak köszönhető. Egy kést forgatott kezével, s néha belekarcolt valamit a mellette lévő fába, majd pördített rajta kettőt, és körmét kezdte piszkálni vele. Ruházata és megjelenése is jóval igénytelenebb volt a többi matrózénál, s mikor közelebb léptek, rájöttök, a szaga is erről árulkodik.
- Van pár infóm ninja úr és ninja asszonyság. Mennyit ér nektek? - Kérdezte sziszegve ocsmány fogai közül, majd körbenézett, biztos nem látja őt senki.


//A válaszok mehetnek a Független területek, Kereskedelmi Vizekhez.//
avatar
Tobi
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem túl sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Vas. Jún. 16, 2013 2:26 am

/Munashi Jinpachi /

Mint mondtam tizenegy percbe telt, amíg elértem a megbeszélt helyre,
 de szerencsére nem lett ebből semmi bajom, sőt még egy halat is kaptam miután megérkeztem.  
Elégé furcsa volt az idegen viselkedése, a ramenesnél hűvös volt és fenyegetőző, ez alkalommal viszont eléggé kedvesen viselkedett, sőt még azt is elárulta, hogy a neve Arashi.
Ezután elmondott még néhány információt a küldetéssel kapcsolatban. 
Aztán megkérdezte az a dolgot, amit reméltem, hogy soha nem fog, mégpedig, hogy készen állok-e ölni.
Tudom shinobi vagyok, és ez ezzel jár, de reméltem, nekem nem kell ezt tennem, vagy legalábbis nem a közeljövőben. Viszont nem akartam ezt közölni Arashi-val.
-          Persze nem probléma, bár remélem, csak elfognunk kell őket. Egyébként megkérdezhetem mennyire tapasztalt az ilyen küldetésekben?
Kérdeztem Arashi-tól, tulajdonképpen nem érdekelt túlzottan a válasz csak gondoltam beszéljünk valamiről, amíg elérjük a kikötőt.
Már elég késő volt mire elértünk a kikötőbe, de szerencsére nem kellett semmire várnunk, rögtön felszállhattunk a hajóra, hogy elkezdhessük a küldetést.
Miután felszálltam feltűnt, hogy több shinobi is van a fedélzeten a többségük idősebb volt nálam és valószínűleg tapasztaltabb is, de akadt néhány korombeli shinobi is a hajón.
-          Nem is mondta, hogy ilyen sokan leszünk. Ilyen veszélyes ez a küldetés?

Kérdeztem Arashi-tól fontoskodó arccal.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Hétf. Jún. 17, 2013 5:37 pm

- Elsősorban elfogni kell őket, de úgyis ellenállnak majd, tehát olyankor végezni kell velük. - mondja a shinobi. - Szeretnénk biztosra menni, nehogy legyen egy komolyabb ellenfél is, aki kifogna rajtunk. Így hát inkább próbálunk erőfölényben lenni. Ja és van már egy kevéske tapasztalatom, nem hiába vagyok már Chunin. - mosolyodik el, majd magadra hagy.

A hajó szépen lassan elindul az útjára, a fedélzeten nagyon serénykednek a matrózok. Pár pillanat múlva pedig már valósággal száguldoztok a vízen. Az utazás maga leginkább arról szól, hogy az egyik páros állandóan marakodik valamin, a nevük is kiderül csakhamar, amikor többen is próbálják lecsillapítani őket: Karui és Omoi az. A páros végig veszekszik az út alatt, amiből már szinte mindenkinek elege van. Azonban nap végére már ők is elhallgatnak, főleg hogy meglátjátok a hajót, ami távolodik attól a bizonyos szigettől.
Egy cseppet sem lassítva haladtok utána és szerencsére hamar utol is éritek, hála egy Futon használónak, aki sokkal jobb szelet biztosít számotokra. Már csak pár perc van az összecsapásig, készülődnöd kell!

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Csüt. Jún. 20, 2013 2:06 am

Miután felértünk a hajóra a sensei válaszolt minden kérdésemre és így megtudtam, hogy elsősorban nem lemészárolni kell az ellenséget, hanem elfogni.  
Az, hogy nem kell feltétlenül gyilkolni és hogy ennyi embert rendeltek teljesen megnyugtatott, legalábbis az idegesség miatti hányingert elmulasztotta.   
Miközben ezt végig gondoltam a hajó már javában szelte a vizet és már egész közel voltunk a célpontunkhoz.
Ez a kis út akár nyugalmas is lehetett volna, de volt két shinobi akik ezt ellehetetlenítették.
Már nem tudom, hogy mi volt az ok, de egész úton csak veszekedtek valamin, hiába próbálták helyre rakni őket.
Csak azután csendesedtek el, miután elértük a célpontot, a hajót, ami remélhetőleg a kalózoké.
Természetesen újra magával ragadott az idegesség nem tudtam gondolkodni, sőt még a külvilágot is sikerült kizárnom a nagy idegességben.

Nem tettem semmi mást, csak elővettem egy kunait és mozdulatlanul álltam a hajó közepén.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Szomb. Jún. 22, 2013 8:52 pm

Kunaival a kezedben várod, hogy megkezdődjön a harc. A hajótok egy cseppet sem lassít, sőt! Az egyik shinobinak köszönhetően sokkal gyorsabban haladtok, majd belementek a másikba. A kalózok erre nagyon nem voltak felkészülve, de hamar össze szedik magukat. Az ellenséges hajó fedélzetén ide-oda rohangálnak az emberek, fegyverrel a kezükben. Pár pillanatig senki sem mozdul, végül a Sensei kiadja a parancsot:
- Támadás! - ordítja, mire mindenki megindul és átugrik a másik hajóra.
Ha követed a többieket és átérsz, akkor pár pillanatig nyugodtan tudsz bámészkodni. Körülötted a társaid már mind harcolnak valakivel, a háttérben pedig látsz egy kalózt, aki csak nézi az eseményeket. Sajnos nincs túl sok időd a bámészkodásra, ugyanis egy vörös hajú srác indul el feléd. Pár évvel lehet nálad idősebb, de a legmeglepőbb az, hogy kézjeleket alkot meg, majd motyog valamit. Ezt követően 3 senbont lehel ki a száján. Könnyedén ki tudod kerülni azokat, de akár félre is ütheted a kunaival, azonban ezt követően villámgyorsan előtted terem és kardjával próbál végezni veled. Itt az ideje, hogy megküzdj az ellenfeleddel. Vajon foglyul tudod ejteni, vagy meg kell ölnöd?


A kalóz:

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Vas. Jún. 23, 2013 1:32 am

Úgy álltam ott a fedélzeten mintha transzban lettem volna, még csak nem is pislogtam, nem tudom mennyi ideig tartott volna ez az állapot, ha nem történik valami váratlan, ami felráz, de szerencsére vagy épp balszerencsémre megtörtént.
A mi hajónk nekiütközött a Kalózók hajójának, az ellenség ettől pánikba esett legalábbis a viselkedésük alapján szerintem ez történt, csak fel alá rohangáltak az emberek.
Ezzel szemben a mi hajónkon mindenki, csöndben várt egészen eddig, amíg a sensei ki nem adta a támadási parancsot.
Miután elhangzott a parancs az összes társam támadásba lendült és átugrottak a kalózok hajójára.
Nekem mondjuk kellett egy pár másodperc, amíg összeszedtem a bátorságomat, de végül én is követtem a társaimat a másik hajóra.
Mire átértem, már mindenki talált magának ellenfelet, szóval már javában folytak a harcok.
Volt viszont egy kalóz, aki nem harcolt senkivel, csak nézte a többieket, tulajdonképpen pont úgy, mint én.
Nem volt időm arra, hogy jobban megnézzem magamnak, mert az egyik kalóz kifigyelt magának és elindult felém. Egy vörös hajú gyerek volt tipikus kalóz öltözékben.
A kinézetében nincs semmi különös, viszont tett valami váratlant, kézjeleket formált és három senbon küldött felém a száján keresztül.
Igaz, hogy könnyedén kikerültem, de akkor is pánikba estem, hát tulajdonképpen visszaestem.
Azt hittem az ellenfeleink egyszerű kalózok lesznek, ez viszont chakrát használt.
Nem volt időm gondolkodni ezen a problémán, mert a vörös hajú srác rögtön elém termett és rám támadott a kardjával.
Megpróbáltam hátra ugrani és minél jobban eltávolodni, tőle, hogy aztán neki dobhassam a kezemben lévő kunait.
-         -  Rossz emberrel kezdtél ki répafej, de most még megadhatod magad és akkor nem esik bántódásod.

Ezt akartam mondani neki miután biztonságos távolságra vagyok tőle.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Kedd Jún. 25, 2013 5:39 pm

A kalóz nagyon gyorsan közelít feléd, majd hirtelen döf egyet előre. Még épp időben szökkensz egyet hátra és hárítasz a kunaiddal, így nem esik bajod. Könnyedén félre ütöd a pengét, majd pár lépést teszel meg hátrafelé és felé dobod a fegyvered. Úgy tűnik a reflexei nem olyan jók, mint mondjuk neked, mivel későn hajol félre, így a kunai oldalt megvágja a nyakát. 
- Megadni maga? - kérdezi hitetlenkedve, miközben a nyakát fogja. - Hiszen most váltál fegyvertelenné... inkább megöllek, mint hogy megadjam magam! - mondja majd újra rád támad.
Ezúttal is a kardjával támad rád, de úgy tűnik, ezúttal nem leszúrni akar, hanem egyenesen kettévágni. Egy gyors és erőteljes félköríves csapást indít feléd, valamennyivel fentebb, mint derékmagasságban. Nem igazán tudsz már hátrálni, ugyanis elég közel vagy a hajó széléhez. Ha nem vigyázol, akkor most az utolsó perceidet éled!

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Szer. Jún. 26, 2013 3:26 pm

Szerencsére sikerült megúsznom a kalóz első támadását, egyszerűen csak hátrébb ugrottam és a kunaiommal hárítottam az ellenfél támadását.
Ezután hátrálni kezdtem és az ellenfelem felé dobtam a kunaiomat, amivel sikerült megsebeznem a nyakát.
Nem az a fajta seb volt, amitől az ellenség gyors halált halna, sőt még csak le sem lásította és abban is egészen biztos vagyok, hogy nem ijesztettem meg, de azért mégsem volt teljesen haszontalan ez a támadás. Ettől a kis sikerélménytől a félelem utolsó morzsája is elhagyta a testemet és új erőre kaptam.
Szükségem is volt erre, mert a harc nem állt meg. Ismét ő támadott először megint a kardját használta, csak nem leszúrni akart, hanem megvágni.
Nem volt időm arra, hogy egy normális tervvel álljak elő, szóval csak sodródtam az árral, már megint.
Megpróbáltam megragadni az ellenfelem csuklóját és ezzel meggátolni a támadását, ezután pedig egyszerűen csak le akartam fejelni őt olyan őt olyan erősen amilyen erősen csak tudom.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Pént. Jún. 28, 2013 11:21 am

Nincs túl sok időd gondolkozni, így hát közelebb lépsz ellenfeledhez, így az nem tudja elindítani támadását rendesen. Megragadod a csuklóját, majd lefejeled, amitől a srác azonnal megkábul és hátra tántorodik. Ezt követően pedig egy kunai fúródik ellenfeled nyakába.
- Ne szórakozz velük túl sokat, ezek úgysem adják meg magukat. Végezz velük gyorsan és állj tovább, a következő ellenfélhez! - szólít meg egy kunoichi.
Ha odapillantasz, láthatod, hogy Karui az. A kardja és a keze már piros színű lett a vértől. Úgy látszik neked is embert kell ölnöd. A közeledben hárman is vannak, akik éppen mással harcolnak, azokkal könnyedén végezhetsz egyetlen jól irányzott szúrással vagy vágással.

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Hétf. Júl. 01, 2013 12:28 am

Ismét sikerrel jártam, nemcsak a támadását tudtam megállítani, de még le is fejeltem, amitől egy kicsit beszédülhetett. Gondoltam, most van itt a lehetőség, hogy harcképtelenné tehessem.
De még mielőtt bármit kitalálhattam volna, valaki megelőzött és végzett a kalózzal. Az egyik volt a veszekedők közül, a neve azt hiszem Karui volt.
Furcsa nem gondoltam, volna róla, hogy ilyen könnyen képes ölni. Amit mondott az még jobban megdöbbentett, azt mondta végezzek velük.
Tudom a sensei is mondta, hogy előrdulhat olyan helyzet, amikor ölni kell, de valójában sohasem akartam megtenni. Plán nem így, ilyen aljas módom.
Viszont küldetésen voltam, valami tennem kellett, nem állhattam csak ott tétlenül.
A közelemben hárman is harcoltak, úgy gondoltam odamegyek az egyikükhöz és teszem, amit tennem kell.
Elővettem két kunait és odaléptem az egyik harcoló párhoz.
Próbáltam a lehető leghalkabba odaosonni az ellenséghez és az egyik kunait a vállába a másikat pedig a combjába állítani.
Végül mégsem tudtam rászánni magam a gyilkolásra, csak megsegíteni akartam az ellenséget és reméltem, hogy ez elég.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Szer. Júl. 03, 2013 6:29 pm

Óvatosan haladsz a célpont irányába, bár óvatosságod felesleges. Amint oda érsz a kalózhoz, véghez viszed a két szúrást, aki azonnal a földre rogy. Ezt követően pedig látod ahogy egy kard lemetszi áldozatod fejét. A férfi vére az arcodon fröccsen szét, ami akár meg is ijeszthet, ha nem vagy hozzá szokva, vagy pedig sokkos állapotba kerít.
A másik kettővel már nem kell foglalkoznod, ugyanis őket is levágják egyhamar. Ráadásul a csatának is vége. Nagyjából 10 fogoly, ha esett, a többiek mind halottak. Alaposan átkutatják a hullákat, majd a vízbe dobják őket, miután ki lettek fosztva. 
- Figyelem! Egy csapat partra száll és alaposan átkutatja a szigetet. Addig a genineket vissza viszem a kikötőnkbe, hogy hazatérjenek. Egyenlőre ennyi elég lesz a beavatásukból. Legalább lassacskán hozzá szoknak a háború szörnyűségeihez és nem fognak sokkot kapni a harcmezőn. 
Ezután pedig egy csapat Jounin  partra száll, ti pedig visszatértek a küldetésről.


//Ennyi lenne hát. Bocsi hogy kissé összecsapott lett. Jutalmad: +25ch illetve 3000 Ryo//

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Csüt. Júl. 04, 2013 6:34 pm

A második ellenséget is sikerült leterítenem , vagyis leterítenünk, mert én csak , valaki más pedig levágta a fejét , ráadásul a vér is az arcomra fröccsent.
Ez valószínűleg kiborított volna,de szerencsére hamar véget  értek a harcok és ez elfeledtette velem ezt az egész fejlevágós véres dolgot.
Miután mindenki végzett a harccal gyorsan megtöröltem az arcom és körül néztem túlélők után kutatva,meglepve tapasztaltam,hogy elég kevés túlélő  maradt,a kalózok közül természetesen.
Miután befejeztem a bámészkodást az egyik idősebb shinobi  elmondta mi fog ezurán történni.
Mégpedig , hogy egy csapat átkutatja a szigetet ,a geninek pedig  visszavisz a kikötőbe.
Miután visszaértünk a kikötőbe megkaptam a jutalmamat,jóval többet mint amire számítottam é ez elégé feldobta a napomat,a hajón történtek ellenére is.

//Nagyjából ilyen hosszú küldetésre gondoltam. Köszönöm a játékot és a jutalmakat ,bőkezű voltál:D //
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Killer Bee on Pént. Júl. 19, 2013 1:29 pm

/Gawakatsu HIKURO/

Előzmények 




A lány szavaid után elalélt, és bosszankodott, viszont mikor vissza kérdezted mit gondol a boldogságról, kinyitotta szemét.
- Nagyszerű, a legutolsó dolog ami nekem alig jutott. Tudod a boldogság az a dolog amit minden ember meg akar szerezni, szerelem, szenvedély, románc által, vagy csupán családjával. Nekem egyikből se jutott, bár az elejét még megértem hiszen kis gyerek vagyok, de ki is akarna egy szörnnyel össze jönni...na mind1. Ha valaki boldog, minden dolgát úgy hordozza, úgy cselekszik, hogy boldogsága legyen mindene. De ennyi erővel nekem csak az jutott hogy hurcoljanak, vizsgálgassanak, és ráadásnak saját bátyjáim üldöznek....






Jelen




kikötöttetek, végre megérkeztettek a hullámokkal vert rossz vizről, ahol némelyik ember hányt a vízbe, igen ezt undorral lehetett nézni, de nagy csodára a kapitány üdvözölt téged utoljára, majd a kis Himét nyakadba kaptad, és integettetek a legénységnek. Egyenes irányt vettetek fel, célotok hogy rejtve eljussatok északra, a menedék városba.  A kislány boldogan ült nyakadba, majd észre veszed, hogy immáron követőidnek hűlt nyoma se maradt. Úgy tűnik békésen tudtok haladni (?) 
- Hikuro-san, mit szólnál ha játszanánk találd kiset! Kezdem én, legyen mondjuuuk, hmmm megvan, na találd ki! - Nevet fel vékonyan a boldogságából ragyogó kislány. 

/1 post még ide, és ha nem nagy kérés partvidékekre írj még 1 et :3 tovább faggatózva  /
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Gawakatsu Hikuro on Pént. Júl. 26, 2013 1:48 pm

//Don't Kill Me PLS-->A post-ot háromszor írtam meg, és eddig kétszer, mikor elküldtem a wifi meghalt, és elveszett az egész. Bocsi, hogy ilyen sokáig vártál.//

Hallgatta a kislány világnézetét, és eszméit a boldogságról, vagy annak hiányáról. Komolyan mondom, ez a szituáció egyre furcsább, hiszen hét éves, vagy mennyi, és már szerelemről, románcról, és a boldogság teljes hiányáról beszél, és a saját életéről, ilyen negatívan. Ennek a gyermeknek még a fiúk hajhúzogatását, és a lányok kisebb pletyka partijait kéne elviselnie, és folyamatosan mosolyognia. Kifordul a világ önmagából.
- Igazad lehet! - mosolygott a jounin. Miután leszálltak a hajóról a követés alábhagyott, vagy időt próbálnak nyerni, vagy csak néhány halacskát vélt támadónak. Bár jobb félni, mint megijedni, nem fog klónokat idézni, és körbepásztázni a kikötőt, nem szeretné a lányra ráhozni a frászt, inkább jobban figyel. Még a kikötőben vannak nem fog támadni az ellen, mivel itt sok a katona, zsoldos, és a shinobi, és a Villám országában rátámadni egy védtelen gyerekre, illetve egy becsületes jouninra nem a legokosabb dolog. Várni fognak addig, amíg csak négyen leszünk velük együtt, talán egy kis trükköt alkalmazhatnék, majd még kitalálom.
- Rendben játszunk! - mondta a jounin, és felvette a nyakába a hölgyeményt.
avatar
Gawakatsu Hikuro
Játékos

Tartózkodási hely : Selyem út - küldetés


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 950

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Május 12, 2016 2:57 pm


A Kikötővárost Kirigakure no Sato Elfoglalta a Negyedik Nagy Ninja Világháború idején! Jelenleg a teljes Kikötő és a Déli Partszakasz Kirigakurei fennhatóság alatt áll, ami biztosan kitart
a háború végéig!

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Pént. Május 13, 2016 6:04 pm

Egy hónap hosszú idő, főleg a fronton, ahol nem csak az ágyak nem kényelmesek, hanem osztozol a "szobádon" jó néhány társaddal, akinek el kell viselni az alvás közbeni járkálását, beszédét és még sok mindent. Nem beszélve arról, hogy a beosztástól függően össze vissza érkeznek az emberek és emiatt az alvás ciklusok is mások voltak. Én keveset aludtam, hiszen otthon sem voltam az a típus, aki sokat alszik, így a "munkaidőn" kívül, ami a határok figyelése és a járőrözés volt, gyakoroltam a különböző technikákat. Jó lett volna tanulni valami új technikát, amit használhatok a fronton, de sajnos erre nem volt lehetőség, így csak a meglévő technikáimat fejlesztettem, tökéletesítettem az egy hónap alatt. Ugyan voltak harcok továbbra is, de kevesebb ember vívta ezeket és leginkább a felderítő osztag csapott össze a helyi járőrökkel. Kevés embert vesztettünk az egy hónap alatt, igaz az ellenség sem veszthetett többet, így egyelőre patt helyzet alakult ki. A jobb kezem az orvosoknak hála tökéletes lett, bár zongorázni még mindig nem tudok, de valószínűleg nem is fogok megtanulni, mert annyira nem érdekel a zene. A hónap gyógyulással és gyakorlással telt, meg némi járőrözéssel, de alig vártam, hogy végre újra a fronton lehessek.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Május 16, 2016 9:28 pm

Könnyedén elhajolok egy felém tartó ütéstől, majd egy rúgással kisöpröm az ellenfelem lábát. A genin nagyot nyekken a földön, majd rávetem magam.
- Nyertem! - szólalok meg. - Ügyes voltál!
- Köszönöm - válaszol, majd leszállok róla és felsegítem. 
- Van még jelentkező, aki edzene egy kicsit? - kérdezem.
Sajnos válasz nem érkezik, így magamra maradok. Az utóbbi egy hónapban nem akadt sok feladatom... Miután elfoglaltuk a partot, két részre osztották a csapatainkat. Egyik fele a parton épített ki védelmet és őrállásokat, míg a másik fele a hajóinkat hozták rendbe. Engem a hajójavítók közé soroltak, így az idő jelentős részét ott töltöttem. Az ostrom óta nem került sor komolyabb összecsapásra. A felderítőink néha harcba keveredtek, de szerencsére minket már nem támadtak meg. Így hát maradt a "barkácsolás", később pedig a járőrözés és a készülődés a további harcokra. A mai napon történ egy kis változás. Az egyik srác nem igazán bírta elviselni isteni személyem és kihívott egy shinobi kumite-re. Természetesen én nyertem, utána pedig még egy ellenfelem akadt. Viszont most már őt is legyőztem, így nincs mit tenni, mehetek az őrségnek segíteni. Hátha valamelyiket le kell cserélni egy kis időre.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd Május 24, 2016 12:40 pm

// Mikuc Sad //




Két napnyi hajóút után végre megérkeztünk a Villám országába, de ez a két nap gyorsan pergett le, valószínűleg a legénység összes tagjának. Mikának köszönhetően túl tudtam tenni magam meggondolatlan cselekményeimen. Elnézését kértem Wokounak, ki nem látta hibának bocsánatkérésem, de férfias gőgömmel még egy meggyőző okot biggyesztettem elé ezüstös hajú angyalommal kapcsolatban. Nehéz volt rendbe szedni a társaságot a Hó fagyos vizein. Sokszor tompultak el a fiúk érzékei, de Maimunak sikerült mindig a legjobbkor előállítania forró italokkal, esetleg másokkal melyek inkább bentről fűtötték az embert. Mazu és Jitzu velük együtt Kouji is remekül átvészelte a hideg napokat így miattuk nem kellett aggódnom. Sokkal inkább Mika állapotát igyekeztem számon tartani. Állandóan a fedélzeten járt, s kelt távolba meredő tekintetével kémlelte a tájat, óvó tengerkék szemeivel vigyázott ránk a zord körülmények ellenére is.


Ahogy megérkeztünk szinte mindenki fellélegzett a jelentős klímaváltozás örömén. Már a partoktól látni lehetett a Villám országának rejtett falvát Kumogakurét. A hatalmas kikötő világítótornya és a már messziről látható nyüzsgés valamilyenféle lelkesedés karolta fel a legénységet, majd amint kikötöttünk a szokásos beszerzési útra küldtem a srácokat így a térképet fürkészve Mikával együtt indultunk az X irányába. Legalábbis indultunk volna, ahogy hátra fordultam a lányhoz furcsa mozdulatok közepette gyöngyözni kezdett a homloka, mint akiből kiszállni kezd a lélek. Még mielőtt végleg felmondták volna lábai a szolgálatot, oda siettem és elkaptam. Karjával átkaroltattam a vállam, majd szabad kezemmel egy kendőt vettem elő zsebemből és azzal töröltem meg a homlokát. Kézfejemet az arcához érintettem, mely szinte, mint egy jól megrakott kazán öntötte magából a forróságot. Beigazolódott a félelmem mi szerint Mikát még is megviselte a Hóban töltött fagyoskodás és megbetegedett. Badarság lett volna megkérdeznem, hogy hogy érzi magát, mert látszott rajta hogy nagyon lebetegedett, így az ölebe vettem, és ahogy lábaim bírták vissza siettünk a hajóra. A kapitányi kabinomba betérve a nagy ágyra fektettem, alaposan betakartam majd a konyháról egy vödör hideg vízzel tértem vissza. A kendőt bele mártottam a hideg vízbe s kicsavarva Mika homlokára tettem. Ijedtségemben nem tudtam szóra nyitni a szám, még ha akartam volna sem. E helyett mellette ültem az ágyon, ölemben finom kezét nyugtatóan simogatva és csak néztem, ahogy egyre jobban maga alá szorítja a láz.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Kedd Május 24, 2016 6:52 pm

/ Túlélem ilyen jó kezekben ^^ /


Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy képes leszek megfázni. Ha jobban visszagondolok, volt e már ilyen időszakom, hát egy sem jut eszembe. Talán azért, mert a Vízesés országában nem éltem át ilyen kicsapongó időjárást, mint amiken most keresztülhaladtunk, s már hozzá voltam szokva, hiszen szülőhazám. Szóval, még soha életemben nem voltam beteg.
Amikor már nem bírom magam tartani, az utolsó pillanatban kap el Yori. Aggódó tekintettel nézek rá, bár látásom teljesen elhomályosult, s rosszul érzem magam. A homlokomon érzem kezét, nyilván nagyon forró, ha azonnal felkapott, hogy visszavigyen a fedélzetre.
Annyira gyengének érzem magam, hogy mozdulni alig tudok, s nem is szólok semmit, mert egyszerűen az is nagy erőfeszítésnek tűnik már, hogy beszéljek. Mondanám azt, hogy "sajnálom, hogy miattam várni kell a küldetéssel", vagy azt, hogy "sajnálom, hogy mindenkit feltartok", de nem tudom, mert nem jönnek a szavak.
Egyre hevesebben veszem a levegőt, s inkább lehunyom a szemem, mert rosszul esik az elhomályosult látás. A mellkasom nagyon gyorsan emelkedik fel és le, a torkom száraznak érzem, de testem annál vizesebbnek. Rám kerül valami meleg darab, aminek megragadom a sarkát, hogy tudatosuljon bennem, ez csak a takaró. Igen... nyilván ez a megoldás ilyenkor, hogy mindent kiizzadjak magamból, s lejjebb menjen a lázam, de egyszerűen még így is remegek, mert fázom. Hideget érzek a homlokomon, majd azt, ahogy a vízcseppek apró szemcséi rácsordulnak az arcomra. Tudom, hogy Yori itt van velem, hiszem érzem a kezét, ahogy enyémet tartja.
Nincsenek szavaim. Nem a betegség miatt, hanem Yorira. Talán sikerült már észrevennem rajta, hogy valamiért mindig ott volt velem. Nem kényszerből, hiszen nem kértem rá. Az első nap, amikor megérkeztünk a Fű országába és az első mosolyt láthattam az arcán, amit én idéztem elő... majd amikor kint bámultuk a csillagokat és a Holdat, és a kezem fogta... amikor úgy tértem nyugovóra, hogy kezem még mindig az övében nyugszik, s reggel, mikor felébredtem, ott volt mellettem, mint egy őrangyalom, aki vigyázza álmaimat, hogy ne kerekedjenek rajtam felül a rémálmok, s ne lopják el azokat a sötétség szolgái. Amikor mindig megajándékozott a mosolyával nap mint nap, minden egyes órában és minden percben; befogadta a húgom a családi körbe; azt mondta, hogy engem nem veszíthet el, mert fontos vagyok neki, szinte minden egyes szabad percét nekem szentelte. Utána jöttem, és azzal a meleg öleléssel várt, mintha ezer éve nem látott volna, folyamatosan figyelte és őrizte minden egyes lépésem óvva attól, hogy majd megbotlok a saját lábamban; teát hozott, mikor azt látta rajtam, hogy ideges vagyok, s pokróccal takart, hogy ne fázzak, majd mikor azt látta, hogy valaki próbál megkörnyékezni, azonnal ott termett, hogy helyretegye, féltve attól, hogy lecsapnak rám. S ekkor láthattam meg igazán, mennyire törődik velem, hogy mennyire odaadó... s mennyire féltékeny arra, ha valaki más nyújtja felém a kezét. Tudom, hogy én csak az ő kezét fogadom el...
Tényleg ennyire vak lennék és buta, hogy nem veszem észre az egyértelmű jeleket? Velem teszed csak ezt, Yori? Azt hiszem, már tudom.
- Yori... - suttogom alig hallhatóan, mást már nem tudok kipréselni ajkaimon. Még így lezárt szemhéjam mögül is látom az arcát, az aggódó tekintetét, a kedves mosolyát, azt az arcot, amit mindig csak nekem mutat, szemei tükrét, a szívét, a lelkét. 
Látom Őt.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd Május 24, 2016 8:34 pm

// Gyógyulj meg! //



Az életem, talán legnehezebb küzdelmét vívtam Mika védelmére kelve. Ellenfelem nem más, mint a sokakat maga alá gyűrő kiszámíthatatlan láz. Mika a takaró alá dugva rettenetesen izzadt, erős nőként szervezete próbálta legyőzni a betegséget, de nem tántoríthattam mellőle semmi pénzért. Ezt a csatát együtt vívjuk meg, és bármilyen furán hangzik a jelen esetben, majd győzelemre vezetem.
Rengeteg folyadékot vesztett így fejét óvatosan emeltem meg, semmi hirtelen mozdulat, majd egy poharat ajkaihoz emelve pótoltattam vele a folyadékot. Nehéz volt Mika szinte tehetetlen énjét ilyen állapotban látnom. Azt kívántam bárcsak inkább én lennék az ágyban, átvállalva minden szenvedést, melyet most átél. Gyakran cseréltem homlokán a vizes kendőt, meg pihentetve olykor két ujjamat a nyakán, pulzusa után kutatva, mely még mindig sebes gőzerővel hajtotta a törékenynek látszó test életteli vérét. A legénység idő közben visszatért, kíváncsian kukucskáltak be a szobába, de mindegyiküket egy legyintéssel küldtem el, kivéve Maimut. Mint legénységünk második számú nőjétől, kértem szívességet. Kis betegem annyira izzadt, hogy viselt ruhái már teljesen átáztak, így Maimut kértem meg, hogy segítsen lehűsíteni Mika testét és új, száraz ruhába bújtatni. Míg ő ezzel foglalatoskodott, új ágyneműt húztam aztán amint végzett vissza bújtattam a lányt az ágy melegébe. Órákon át vándorolt a kicsavart kendő a vödörből vissza Mika buksijára, majd végül egy halk szó hagyta el a száját. A nevemet suttogta, azt hittem talán csak álmodik, de nem tudtam megállni, hogy ne bíztassam harcunk közepette.
- Itt vagyok veled. – Fogtam meg forró kezét, melyet a számhoz emelek, és egy csókot adok rá.
- Gyógyulj meg kérlek..mert nem tudom mihez.. kezdenék nélküled. – Csuklott el itt ott a hangom, talán a boldogság tette, talán a meghatottság, hogy a körülmények ellenére is a nevemen szólít a számomra legfontosabb személy ki valaha is létezett ezen a földön. Érzéseim végre kitisztultak és csak az egyenes utat követték. Végre rá jöttem, hogy mi is ez az érzés. Aggódni a másikért, eltölteni vele az időt, boldogságban és mosolyok közt, magamhoz ölelni úgy mintha nem is lenne következő nap talán, az idők végezetéig. Ez nem volt más, mint a feltétlen szeretet, szeretet a szívembe költözött lakó iránt, kiért bármit megtennék, hogy boldognak láthassam. Tovább simogattam kezét, és véget nem érően ismételtem percről percre, óráról órára cselekményeim, óvva és féltve az egyetlen embert kiért élek.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Kedd Május 24, 2016 9:10 pm

/ Igenis, kapitány! :O /


Furcsa volt, hogy közben levetkőztetnek és egy újabb ruhába bújok át, hiszen meztelen testem még a szüleim látták csak, amikor még teljesen kicsi voltam, valamint Izuna, amikor együtt fürdőztünk. Kicsit nehéz volt megmutatkoznom, de szerencsémre csak Maimu volt az, akitől nem kellett szégyellnem magam, s beláttam, hogy egyébként is ez a legjobb megoldás. Kényelmesebb volt, mint az előbb, s a testem is lehűlt valamennyire. Az elvesztett folyadékot Yori mindvégig pótolta, így sikerült végül nem kiszáradnom.
Nem tudom, meddig küszködhettem ezzel, de úgy érzem, lassan kezd visszatérni az erőm... nagyon lassan. A tudat, hogy Yori egy percig sem hagy magamra, mindvégig újabb erőt önt belém, s csókja kézfejemen csak fokozza ezt. Szívem már nem a betegségtől dobban egy óriásit, hanem ennek hatására.
Hallom a szavait, amit hozzám intéz, de még mindig nem vagyok abban az állapotban, hogy válaszolni tudjak neki, ehelyett mély álomba szenderülök, hogy kipihenjem a fáradalmakat, és új erőre kapjak. Ha a kívülállók figyelnek, egy nyugodt és ebben az esetben egy meglehetősen komoly arcot láthatnak, ennek ellenére magamban mosolygok, mert boldog vagyok. Boldog, hogy van más, aki ennyire törődik velem és fontos neki az, hogy javuljon az állapotom.


Perceknek tűnt csak, de mégis órákba telt, mire magamhoz tértem, de már jobb színemben. Nem verejtékeztem, légzésem nem volt nehéz, és a mellkasom mozgása is egyenletes volt már. Nem fáztam, nem remegtem. Bár csak szemem nyitottam ki, mivel még vissza kellett nyernem erőmet a mozdulásra is, oldalra fordítottam fejem, ahol Yorit láttam. Még mindig itt ült mellettem, a kezemet fogta. Ha néz, mindenesetre jobban felkeltem a figyelmét azzal, hogy ujjaim begyével végigsimítok kezén, ahol éppen érem.
- Mihez kezdenél? - mondata még mindig visszhangzott a fejemben, s bár választ nem vártam rá, valahol reménykedtem abban, hogy mégis érkezik. Bár nem is tudom, mire számíthatnék.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd Május 24, 2016 10:14 pm

// Embarassed //



A Hold fénye már magasan ragyogott a kikötő felett. Furcsa mintájú fellegeket sétáltatott a szél magával, és elcsendesedtek az utcák. Gyertyák és lámpások fényei izzottak fel a házakban és a dokkokban pihenő hajókon egyaránt. Az éjszakába nyúló csatározásból lassan úgy tűnt, hogy győztesen kerülünk ki. Mika légzése megnyugodott, egyenletesen szívta be és fújta ki a levegőt, bőréről kezdtek eltűnni a forróságra utaló izzadság cseppjei. Fejét végül felém fordította, s újra láthattam azt a két ragyogó szempárt melyek pillantása első találkozásunk óta megrészegítenek. Ujjaival gyengén cirógatta a kezem, majd egy óvatos kérdés hagyta el ajkait.
- Ha nem lehetnél velem többé, ismét magával ragadna a magány. A sötét magány, melyet elűztél, ahogy beléptél abba a könyvtárba, az életembe. Nem lennél kinek imádok mosolyt csalni az arcára, és talán az én arcomon se ékeskedne soha többé boldogságom jelképe. Ha nem lennél kihűlnie a lelkem, és céltalan bolyonganék a világban keresve, kutatva utánad. Az után a nő után kit a szívembe zártam és életem adnám. – Válaszoltam komoly őszinteséggel kérdésére. Szemeimben gyülekezni kezdtek volna könnyeim, de nem mutathattam magam ismét oly gyengének, hiába váltam a világ legboldogabb emberré, ahogy Mika végre erőt nyert magán és visszatért a láz fogságából. Rengeteg közös emlékünk pörgött végig előttem a tengeri kékség csillogó vásznáról. A sok móka és kacagás, a viccelődések és a közös pillanatok mindegyike. Puha kezeinek szorítása, kecses alkata, szellő vagy ágy borzolta ezüstös fürtjei mind a lételememmé váltak, melyek magát az életet jelentették számomra. Nem menekülhettem tovább saját érzelmeim elől, így mélyet dobbant a szívem és mélyen Mika szemeibe néztem.
- Ugyan a világ számára, lehet csak egy vagy a sok közül. De nekem te vagy maga a világ Mika. – Hangzott talán bugyután vallomásom, ahogy ujjaim magukba zárták Mika kezét. Nem tudom, miként viszonozhatná, mire számíthatnék, de a szívem egyre hevesebben és hevesebben kezdett verni, izgulva kisgyermekként fürkészve mi is lesz mindennek a vége.
- Szeretlek.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Kedd Május 24, 2016 11:07 pm

// :OOOO :$$ //


Iszom szavait, s ahogy ott hallgatom fekve, és tudatosul bennem, hogy mit is mond, a szívem egyre hevesebben ver, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. Már szinte fáj és muszáj odakapnom szabad kezemmel, mert szavai hatására megint úgy érzem magam, mint aki nem tud levegőhöz jutni, és megfulladok. Alig ér mondandója végére, máris érzem, ahogy szemgödröm elárasztja a könny, majd patakokban folynak a könnyeim. Hirtelen nem tudom azt sem, hogy a szám csak egy egyenes vonal, lefelé görbül vagy felfelé, de tudom azt, hogy boldog vagyok. Végtelenül boldog. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor végül kimondja azokat a szavakat, amit már én is mondani akartam neki, s ott forrósodott a torkomon. Kezemmel letörölném könnyeimet, de felesleges próbálkozás lenne, hiszen úgy itatom az egereket, hogy fürödni lehetne bennük.
Hirtelen felülök, s Yori nyakába vetődöm. Olyan szorosan ölelem magamhoz és bújok hozzá, ahogy csak tudok, mert ebben a pillanatban minél közelebb akarok lenni hozzá. Küszködök a könnyeimmel, s próbálom visszafojtani őket, de aligha sikerül ez ilyen szavak után.
Úgy kapaszkodok a ruhájába, félve attól, hogyha most nem teszem ezt, akkor összecsuklom. Mindenképpen szükségem van most rá, arra hogy velem legyen, hogy örökké velem legyen.
- Szeretlek, Yori - vallom be végül eme bűvös szavakkal, de egy pillanatra sem engedem el. Nem akarom. Csakis akkor szüntetem ezt meg, ha ő is akarja, hiszen tudom, hogy ennyivel még nincs vége. Azt hiszem, életemben először félek.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd Május 24, 2016 11:50 pm

// Embarassed Smile //



Szavaimat hallgatva Mika mellkasához kapott, hirtelen nem is értettem azt, hogy mi is történhetett de a gyertya fényben csillogó könnyei, tisztázták a helyzetet. Utolsó szavam, végül megnyitotta a mennyei források kapuját és zubogó könnyekkel borult Mika a nyakamba. Szoros ölelését megfelelőképp viszonozom s karjaimba zárom, megragadva az időt és pillanatot mely örökké a szívemben fog élni. Kétségbeesett szorítása és zokogása megnyitott egy olyan kölcsönös állapotot, mely az én erősnek hitt szemeimből is előcsalta a könnyeket. Szavai lelkembe fúródtak, az a bizonyos nyílvessző átszelte szívem minden szegletét és elárasztott a szerelem örökké izzó mannájával. Erős kezei közül egy kicsit engedtetve homlokunk összeért, könnyes szemeiben újra elvesztem és egy új világba kerültünk csak ő és én. Óvatosan dőltem előre, míg hátra nem feküdt az ágyban én meg felé, lágyan megfogtam a tarkóját, ezüstös haját végigsimítva.
Ajkaink egyre közeledtek egymáshoz. Majd megtörtént a csók. Egy csók, de nem csak egy csók. Az idő megállt körülöttünk, végtelennek tűnt, mely csukott szemeinken keresztül a világ összes titkát látni véltük. Egy csók mely alatt angyalok születtek és világok dőltek össze. Minden ami létezik e világban egyesült, a két ajak, a nyelv, a lélegzet. Egy csók, mely örökké megmarad agyam minden pontjában, ez a lassított pillanat, melyet senki sem vehet el.

Úgy éreztem az egész világ itt dobogott mindkettőnk hevesen pumpáló szívében, egy pillanatban mely örökké tartott, szerelmem karjaiban.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.