.::Kikötő::.

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Szer. Máj. 25 2016, 12:55

Hug /


Ölelésében úgy éreztem, hogy bármikor megbújhatok és megnyugodhatok, és nem kell attól tartanom, hogy bárki rám törne, mert Yori megvéd mindentől. A legutóbbi időkben is ezt próbálta velem éreztetni, hogy nem kell félnem, mert mindig itt lesz velem.
Közel kerül hozzám, s könnyes szemeimbe néz, én pedig abba a tiszta szempárba, amibe újra és újra beleesnék, nem számít, hány alkalommal tekint rám.
Nem kellett sokáig így maradnom, mielőtt észbe kaphattam volna, már újra feküdtem a párnán, tarkómon Yori kezével, akire csillogó szemekkel néztem fel, még mindig könnyes szemeimmel. Két kezemmel a felkarját fogtam, amikor egyre közelebb ért hozzám, s végül ajkaink egy lágy, forró csókban értek össze. Megszűnt körülöttem minden, hiszen ebben a pillanatban Yori volt az egész világ, az egyetlen, akinek valaha is engedtem betekintést az életembe, engedtem, hogy közelebb kerüljön hozzám, mint bárki más, s megnyitottam felé szívem. Megismerhette minden félelmem, boldogságom és szomorúságom - ha voltak -, s én is befogadtam őt világomba.
Csókja édes volt, édesebb, mint minden isten nektárja együttvéve, és semmiért sem válnék el tőle. Egyik kezem lassan az arcára simul, míg másikkal végigsimítok a karján, így végül megállapodik a lapockáján. Hosszú és meleg folyamat játszódik le köztünk, és egyre közelebb húzom magamhoz, ahogy csak tudom, de belátom, ennél közelebb már aligha lehet.
Yori az első férfi az életemben. Az első szerelmem. Az első csókom. És nagy valószínűséggel ő is lesz az utolsó, hiszen más férfit nem engednék közel magamhoz úgy, mint őt.
Lassan válok el tőle, s a mámortól részegen még mindig csukva van a szemem. Még érezni akarom az ízét, a gyönyört, amit az imént éreztem abban a röpke pillanatban, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Immár mindkét kezem az arcán pihen, s szemeibe nézek mélyen, majd haloványan elmosolyodok. Látni akarom, s mindig csak őt akarom látni.
Hüvelykujjammal simogatom a helyes és kedves arcot, s tekintetében újra elveszek, és egyre mélyebbre zuhanok.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Máj. 25 2016, 13:49

// I love you Hug //





Próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs vége és nem is akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Fájdalmasnak érződött, de még is oly békésnek távolodó ajkaink búcsúja. Ez első ember kinek átadhattam szívem és lelkem egészét, ő aki befogadott és célt adott eddigi bolyongásomnak. Csukott szemeim kitárva ébredtem a valóságos álomból, hasonlóan elpirultnak éreztem magam mint arcomat kezeiben tartó szerelmem.
Szemeiben láttam a kölcsönös érzést, azt a felejthetetlen, azt az örök szerelmet melyet ez a csók közénk varázsolt, mely összetart minket bármerre is járnánk. Puha arcát végigsimítottam elővarázsolva csodás tekintetét a rakoncátlan tincsek mögül, hogy ettől a látványtól újra és újra szerelembe essek.
Mellé feküdtem az ágyba akár egy boldogságtól illuminált gép akit életben tartó motorja talán még a csöndes szobában is hallható volt. A takaró alá bújva közelebb húzódtam, s szorosan magamhoz öleltem. Mindkettőnk kobakja egy párnán pihent, így szívva magamba a csók emlékét, az illatát és Mika csodálatos kellemességét. Az érzés özöntől úgy éreztem bárkit és bármit legyőzhetnék ha ez a gyönyörű nő mellettem áll, csatákat melyeket nem vívhatnék meg nélküle, mert lelkünk és mellette heverő ujjaink összekulcsolódtak. Védve éreztem magam, hiába én voltam az ki karjaiba zárja őt, nyugodt sóhajjal egy csókot adtam a füle tövébe és a kikívánkozó legboldogabb szó hagyta el mosollyal díszített szám.
- Szeretlek. - Húztam közelebb magamhoz, majd csak néztem párom egészét, életem értelmét. Felidézett emlékeimben mindig mosolyát látom, akkir is ha éppen rossz kedve volt, akkor is ha talán mérges volt, szomorú vagy aggódott. Mégis a mosolyát láttam. Azt a mosolyt melyet sikerült az arcára csalnom, a mosolyt a szívébe. Mert már akkor is szerettem. Ilyenkor is, sőt ilyenkor, most igazán.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Szer. Máj. 25 2016, 22:35

Rolling Eyes Embarassed I love you/

Nem volt elég az a meleg, amit eddig éreztem, mivel Yori bebújt mellém. Ezzel nem volt baj, hiszen most minél jobban vágytam a közelségére, arra, hogy hozzá tudjak bújni, mivel erőm még mindig nem tért vissza, így nagy valószínűséggel csak a holnapi nap folyamán tudunk elindulni küldetésünk helyére.
Ujjaim az övéi közé ékelődnek, ahogy szorosan magához húz, s megpihenek mellkasán, hogy hallgathassam szíve dobogását. Álmomban sem tudnék jobbat elképzelni, mint most őt magam mellett, aki már legelső éjszakámon jelen volt az álmaimban. Egyszerűen olyan lehetetlennek tűnt, s mindig is úgy gondoltam, hogy számomra nem tartogat ilyen jövőt a sors, most mégis... a véletlennek köszönhetően életünk egybekovácsolódott. 
Boldogan nézek fel rá, amikor újra elhangzanak azok a szavak, amelyek megtöltik szívem, s jóllakottan dobog tőle, s egy apró puszit lehelek Yori orrára, de nem húzódom el tőle, hagyom, hogy orrom hegye az övéhez érjen játékosan.
- Én is szeretlek - furcsa ezt mondani, de tiszta szívből így érzem. Csak azok tudják ezt elmondani, akik tényleg így gondolják, különben elég nehéz ez a szó, ha nem tiszták az érzései valakinek. Az enyémek azok, s amikor hallom ezt az egy szót, vagy éppen én mondom ki, a szívem úgy verdes, mint egy kolibri ezer szárnycsapása.
Újra hozzábújok, hogy ezt az éjszakát csak vele tölthessem el. Most már nem álmodom az életem... hanem élem az álmaimat, s ezzel a tudattal a fizikai gyengeségem miatt lassan el is szenderedem, de nem engedem el Yori kezét.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Pént. Máj. 27 2016, 15:50

//Kalandra fel! I love you //

Mika lágy puszija és közelsége, majd minden kincsnél többet érő szavai minden pillanatban egy új világ kapuit nyitják meg lelkem legmélyén melyben vele együtt járhatok az idők végezetéig. Fejét visszahatotta a mellkasomra, hallhatva szívem boldog ritmusát mely csak érte dobog. Ezüstös buksiját cirógatva, összekulcsolt kezekkel tértünk át az álmok kalandos útjára, de nem akartam máshol járni csakis vele, mellette együtt az édenben.
Az álomvilág viszonylag hamar magával ragadt bennünket, különösen a kis betegem, ki aranyos szuszogása még félálomban is mosolyt csalt az arcomra s végül én is elszenderültem.
A reggeli napfény óvatosan kúszott be a szoba ajtaja alatt és a behúzott függönyök leple alól. A kikötőben éledő emberek nyüzsgése és egyes hajók kihajózási harangjaira szinte egy időben ébredtünk. A lustulásnak adtunk még pár percet, kócos hajunkon mulattattuk egymást, s reggeli ajkaink játékának sem tudtunk ellent mondani. El sem tudnám mondani micsoda boldogság járja át az egész énemet, de olykor elvegyül bennem a félelem gondolata is ha Mikára nézek. A három férfit kivégző rejtélyes alakok valószínűleg kalandozásunk útjába fognak állni, így nem hagyhatom, hogy bárkinek is baja essék, főleg nem az én angyalomnak. Nem mondhattam volna neki, hogy maradjon itt a hajón, és egyedül indulok neki a következő pont felkeresésére, de túlságosan is kalandvágyó, na meg kemény nő ő, ki képes önfelettül a veszély arcába nevetni, így talán hazudnék, ha azt mondanám hogy nem féltem. Mika állapota rengeteget javult az elmúlt éjszakához képest, és a gondoskodás, és talán a kapcsolatunk új szintre emelkedése is közre játszott a láz legyűrésében. Felszerelésünket összekaptuk, és indulásra készen még elfogyasztottuk közös reggelinket, majd az útirányt tartva elindultunk az új X felé.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Szomb. Máj. 28 2016, 21:11

A hajó lassan befut a kikötőbe, veletek a fedélzetén. Veletek, kik izgalmas utatok után feltüzelve várjátok mit is rejthet az az "x". A kikötőbe érvén egy ember indul felétek ki a kikötésre vonatkozó díjat kéri. Miután elintéztétek amit elkell rögvest elindultatok. A térkép régen íródhatott, hisz mikor a célhoz értetek egy épület fogadott titeket. Egy lakóház semmi több. Ám éles látásotoknak köszönhetően, könnyen feljöhetett az ötlet, hogy egy másik járat rendszer lenne, amivel dolgotok van. Viszont az is mondhatni segítségnek, hogy két földművest hallottatok beszélgetni errefelé jövet, arról, hogy egy érdekes barlang szerű nyílást látott a kikötőtelepülés szélén a közeli erdős részeknél. Így erre vettétek utatok, meg érkezéseteket azonban jólláthatóan várták már, ahogyan azt a fickó is említette a múltban. Egy-egy fa mögül megbújva láttatok 3 fegyverest ki a nyílást őrizte, ezek álarca azonban már másabb volt, egészpontosan a szín volt rajtuk más. Ezeknek már kék álarca volt. Ugyan kérdés hogy ez mit jelent. Miközben felmértétek a helyzetetek, azonban fejetek felől reccsenés hallatszott. Felnézve csupán egy felétek érkező kék álarcost láttatok. Mit fogtok tenni most? 
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 60


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 327

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Máj. 29 2016, 12:58

// Szökőár - Shinko & Kawachi //

   Az eltelt idő alatt Kirigakure teljesen átvette az irányítást a Kikötőváros és a partszakasz között. Túlélők után kutattak, találtak is szép számmal. Persze a legtöbb Kumogakurei ninja halállal végezte be, de volt egy-két gyenge személy, akiket sikerült megtörni és információkat kicsikarni belőlük. A Kirigakurei sérülteket pedig ellátták, majd akik harcképes állapotba kerültek, őket besorozták újfent, akik pedig nem képesek a harcra, őket Kirigakuréba szállították. 
   Már hetek óta mindenki arról beszél, hogy már ki van tűzve a támadás időpontja, de persze csak a vezetőség belső köre tud arról, hogy ez melyik nap. Nem szivároghat ki semmiféle információ. Az egyik felderítő csapat így is eltűnt, mindenféle nyom nélkül. Valószínűleg elfogták őket. Többen harcba is keveredtek, Északnyugat irányában, de egyéb fejlemény nem történt. 
   Ahogyan egyre csak telnek a napok, úgy közeledik az utolsó támadás napja is... A kikötőváros hangosbemondóin a mai reggelen, felcsendült a hang, amelyre mindenki várt. Harcba szólítják a Ninjákat és a Kikötőváros főterén kell sorakozni. Nagyjából 200 tettre kész shinobi áll fel, teljes harci díszben. A mai reggelen megkezdődik az igazi háború!

// Addig írjátok a posztot, hogy felsorakoztok a tömeggel együtt. Egyenlőre még meg kell várni a többieket, de a ti történetszálatok már elkezdődhet addig ^^ //
Határidő: 2016.06.10.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Máj. 30 2016, 17:12

// Szökőár: Jiraiya és Kawachi //

Egy meglehetősen kemény időszakon vagyok túl. Mindig is az volt az álmom, hogy bizonyítsak Kirigakure vezetőségének és elismerjék isteni személyem. Most pedig megadatott az alkalom. Tudtam, hogy nem lesz könnyű a háború, ennek ellenére nagyon is vidáman jelentkeztem, amikor a Villám Országának ostroma szóba került. Egy egész komoly sereg szállt hajóra, majd támadta meg az ellenséges ország partjait. A vezetőség nem tervezett finomkodást, hajóink egyszerűen csak a partra rontottak, majd megtörtént a partraszállást. Mindenhol villámok cikáztak, röpködtek a technikák és az összecsapódó fémek csengése is csak sokára szűnt meg. 
Két ellenféllel is végeztem a rohamozás alatt. Szerencsétleneknek még a végtisztesség sem járt ki. Miután megszereztük a partot, a holtak jelentős része tömegsírban végezte. Az áldozataimnak még a nevét sem tudtam... az egyetlen emlékem csupán csak a fejpántjuk, amit megtartottam. Ezt követően biztosítottuk a partot, kivallatták a túlélőket, ellátták a sebesülteket és még sorolhatnám a tevékenységeket, amiket csináltunk. Majd pár hete felröppent a hír, újra támadásba lendülünk.
A napjaimat próbáltam edzéssel tölteni, illetve azzal, hogy felkészüljek a következő összecsapásra. Sajnos a mindennapi teendőket követően nem sok időm maradt. Ennek ellenére mégis úgy érzem, készen állok. Ma reggel bemondták, elérkezett az idő. Így hát összepakoltam a felszerelésemet, majd kissé elvonultam a többiektől. Jó pár percet eltöltöttem egy fa biztonságos takarásában és kiokádtam magamból az összes izgalmat, ami a hír hallatán feltört belőlem. Majd elindultam a többiek után és beálltam a sorba...

xXx

Idegesen tekintek körbe a körülöttem álló tömegen és ismerős arcokat keresek. Sokakat ismerek ugyan látásból, de kevesen akadnak, akikkel baráti viszonyt ápolok. Pár pillanat múlva egy srác keveredik mellém, akivel néha együtt edzettünk. Elvigyorodok és biccentek felé.
- Látom te is készen állsz - szólalok meg, majd barátilag kezet fogunk.
Ezt követően vígan elcseverészünk, de azért kiérződik, mennyire izgulunk, mennyire idegesek vagyunk. Az idősebbek bátorítólag megveregetik a vállunkat, néhányan pedig még szavakkal is biztatnak minket. Az arcomból kissé visszaveszek és elismerőleg bólintok a "nagyok" felé. A szívem hevesen ver, az arcom valószínűleg kissé kipirult. Bármelyik percben megérkezhet a parancs és akkor újra le kell csapnunk. Picit elkeseredek, ahogy eszembe jut két áldozatom arca. Viszont nem sajnálom őket túl sokáig, hasonló helyzetben ők is megöltek volna minket...
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Pént. Jún. 03 2016, 13:50

Az egy hónap alatt sok minden történt. A haderő teljes mértékben átvette a kikötő ésa partvidék irányítását és folyamatosan túlélőket kerestek. Sok kumoi és kiri ninja halt meg, de találtunk olyanokat, akik túlélték a harcokat és megfelelő alanyok voltak arra, hogy információt szedjenek ki a megfelelő emberek. ugyan ezekből az információkból kevés jutott el a közkatonákhoz, leginkább a vezetők tudtak ezekről. Nekünk fölösleges elmondani, mert a parancsot úgyis megkapjuk enélkül a tudás nélkül is. Nagyon nem követtem a tábor életét, de sejtettem, hogy mi történik, a kutatás a túlélőkért, akiket kihallgattak, sérültek gyógyítása, amelyik csoportba én is beletartoztam. Az orvosi ninjáink jól felkészültek, hiszen a sebem hónapokig tartott volna, mire begyógyul, ha nem így látják el és annyi időnk nincs. Néhány pletyka eljutott a fülembe, hogy már ki találták, hogy mikor támadunk, de arról semmilyen infó nincs, hogy melyik nap lesz. Megértem a vezetőséget, hiszen nem tudhatják, hogy kit fognak el, akitől esetleg ilyen információ kikerülhet, ezért inkább senkinek nem mondanak semmit. A másik szóbeszéd, hogy eltűnt egy teljes felderítő csapat, is eljutott hozzám, bár ezt nehezen hiszem el, hogy csak úgy felszívódtak a semmibe.
Pár napja már nem osztottak be, több társammal párhuzamosan éjjeli őrségre, így kezdtem gyanakodni, hogy hamarosan kezdetét veszi az ostrom. Ma reggel valamivel korábban keltem, mint általában, de most sem lustálkodtam, hanem gyakoroltam, hogy ne forduljon elő megint az, ami egy hónapja a lánnyal vívott csatában, amikor megszólalt a hangosbemondóban a hang, hogy mindne shinobi a főtéren várakozzanak.Nincs túl sok fegyverem, a legtöbb otthon van, de ezek nem jelentenek semmit, hiszen a saját technikám kéznél van és azzal szinte bármilyen távolságba elérhetővé vállnak a fegyvereim, így nem tartott sokáig összeszedni őket és megindulni a tömeggel a kijelölt helyre
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jún. 09 2016, 16:49

// Haladunk egy kicsit ^^ //



   Összegyűlt a tömeg nagy része, a különleges egységek akik már korábban megkapták az utasításokat, azok a "határok" védelmével törédnek, vagyis figyelnek az esetleges támadásokra. Az ANBU és Onin osztagok embereit például egyáltalán nem látni. Egyetlen egy személy tűnik ki, aki egy pódiumszerű emelvényen áll és már nagyon is ismeri mindenki... ANBU öltözékében áll, a nevéről mindenki csak annyit tud, hogy Ao-nak hívja magát.
   A szemkötős fickó jól láthatóan utasításokat ad ki néhány érkező ANBU-nak, méghozzá elég agresszív hangnemben. Persze hallani senki nem hallja, hogy mit beszélnek. A napok alatt többször is láthatta mindenki a Haderő vezetőjét, mivel a legforgalmasabb helyeken is megfordult, hogy saját szemével figyelhessen meg mindenféle munkálatot. A legtöbbet az egyetlen hatalmas, állatok és nagyobb ostromgépek szállítására kitalált, itt horgonyzó hajónál volt látható. Azt persze nem igazán tudta meg senki, hogy ez a hajó miért is olyan rendkívüli, hogy egyesegyedül csak Ő horgonyozhat le a kikötőben és az sem volt világos, hogy miért védik Ninják ezt a hajót azok elől, akik nem vezetői rangban vannak...
   Ahogyan a férfi kiosztotta az összes utasítást, mindenkit csendre intett. Közel kétszáz ninja gyűlt össze a téren, akik mind eligazításra vártak. Másodpercek alatt csend lett, elvégre maga a haderő is komoly emberekből áll és Kirigakurétól mindig is távol állt a fegyelmezetlenség. Mindenki árgus szemmel figyelt, mivel tudni akarták, hogy a vezetőség mit talált ki Kumogakure no Sato bevételére.
- Fél éve Dúl a Negyedik Nagy Ninja Világháború! Szövetségünk Iwagakure no Satoval, majd egyezségeink, amik után létrejött a Víz Szövetsége megerősítette a Falunkat és a helyzetünket az Öt Nagy Nemzet között! Kirigakure no Sato méltón hívhatja magát a Világ egyik legerősebb Ninjafalvának, az Ország pedig, a Víz Országa az Óceánok Ura lett! Szövetségeseink már elsöprő erejű támadásokat indítottak meg az ellenséges Nemzetek ellen. A Rejtett Szikla bevette Sunagakure no Satot, aki így elveszítette helyét az Öt Nagy Nemzet között... Most rajtunk a sor honfitársaim! Kövessétek a tanításainkat és legyetek hűek Kirigakure no Sato nevéhez, amely a legfélelmetesebb és legvéresebb múlttal rendelkező falu! Burkolózzatok a Ködbe és emésszétek el az ellenségeiteket! Támadjatok hátulról, orvul és lepjétek meg ellenségeiteket! - Ekkor néhány pillanatnyi szünetet tart, majd folytatja - Egy hónapja hatalmas győzelmet arattatok minimális veszteségek árán! Sikeresen átvettük az ellenségünk Országának egyik legfontosabb pontját és uralmunk alá hajtottuk a Déli Területeket. Most pedig, itt az idő a tettek mezejére lépni és bevinni a döntő csapást! Az ellenség mozgásba lendült, Konohai erősítéssel vették be magukat a hegyekbe, hogy majd onnan támadjanak ránk! De mi kitartunk és megelőzőcsapást mérünk rájuk! A Fegyver, amellyel rendelkezünk elsöprő erővel bír és még Két Rejtett Falu egyesített ereje sem lesz elég, hogy felkészüljenek egy ekkora pusztításra. Mindenki tudja, hogy melyik hadosztályba tartozik! Csoportosulni! 
Adta ki a parancsot Ao, mire mindenki egy "igenis" formájában felelt ám Kawachi és Shinko semmi ilyesmiről nem tudott... Ám amint ez tudatosult bennük, máris egy magas, marcona Jounin ragadta meg a vállukat.
- Te velem jössz!
Mondta a Jounin, természetesen mindkettőjüknek, elvégre egymástól távol álltak különböző helyen, de mindkettejüknél ez az esemény zajlott le. A Jounin meg sem várja a Geninek válaszát, máris hátat fordít nekik és megindul a Hajó irányába... 
   Kawachi és Shinko nem tehet mást, információk hiányában követik a fickót. A hajó oldala nyitva volt és fémlapok kötötték össze azt a nyílást, valamint a partot. A tömegből így Kawachi is és Shinko is kivált, majd amint tisztán láttak, láthatták a másikat, valamint a marcona fickót, akiből kettő volt. Aki Shinkot kísérte egy pukkanás kíséretében eltűnt, aki pedig Kawachit kísérte az megállt a hajót őrző Jouninok előtt. Ők csak bólintottak egyet és átengedték őt. Ő intett a két Geninnek, mire ők is követték a férfit a hajó belsejébe... 
   Ahogy beléptek a sötétségbe, elképesztő látvány tárult a két Genin szemei elé. Odakintről nem látni be, de innen minden látszik. A hajó belseje szinte majdhogynem teljesen üres, minden felesleges kabint és szobát, egyetlen nagy terem vált fel. A terem közepén kettő nagy méretű hordó volt. Az egyikre a "San" a másikra a "Roku" Kanjik voltak felfestve. A tetejüket egy fedéllel rögzítették, amiket pecsétjegyzetek fogtak le. Mindkét hordón szimmetrikusan pecsétjelek futottak végig, mindenhol tetragram látszott. A hordók tetején pedig, egy-egy Kirigakurei öltözetű ninja ült, akiket lótuszülésben kékes árnyalatú aura vett körül. A teremben az érkezett Jouninon a kettő koncentráló ninján és a két Geninen kívül, három Jounin szintű ninja volt és négy ANBU.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Tottori Shinko on Kedd. Jún. 14 2016, 21:11

//Erre most nem tudok túl sokat írni... sry//

Miután mindannyian összegyűltünk, megkezdődik a nagy beszéd. Kezdetben csak egy ismertetőt kapunk az eddigi eredményekről, illetve lelkesítést. Majd jön a megerősítés, hogy újra támadásba lendülünk. Azonban ekkor jön a bökkenő... Ao sama megemlíti, hogy már mindenki tudja melyik hadosztályban van. Én viszont az egészről nem tudok semmit! Hitetlenkedve nézek körbe, hátha valaki jelzi, hogy velük vagyok. Isteni személyem egyszerűen nem hagyhatja ki az újabb harcokat. Ki hozná el a győzelmet és a dicsőséget Kirigakure csapatainak, ha nem én?
Majd egyszer csak valaki megragadja a vállam és szól hogy vele megyek. Azonnal felcsillan a szemem! Tudtam én hogy nem hagynak itt, elvégre én vagyok itt a leghatalmasabb shinobi. Büszkén követem a fickót, egy szót sem szólok, megvárom hogy hova kerülök. Biztos valami kemény csapatba, akik elsőnek csapnak oda! Viszont hamarosan feltűnik, hogy nem is jó irányba vezet a csóka, aki kiemelt a tömegből. A vérnyomásom azonnal megugrik, legszívesebben üvöltözni kezdenék, hogy mégis mi a fittyfenét képzelnek, de nagy nehezen magamban tartom a mérgemet.
Csendben lépdelek a többiek után, egyenesen a hajóhoz, onnan pedig a hajóba. Odabent hatalmas nagy üresség fogad, ami számomra rosszat sejtet. Nagyon remélem hogy nem takarítanunk kell... nem ezért jelentkeztem a feladatra! Idebent két hordó van, az egyiken a "san" a másikon a "roku" felirat, ráadásul tele vannak pecsétekkel. Nem igazán ismerek pecséteket, így a minták nem mondanak nekem semmit. A hordók tetején egy-egy shinobi ül, illetve ahogy körbe pillantok, meglátok még másokat is a raktérben, de nem vagyunk sokan.
- És akkor most mi lesz? - kérdezem megtörve a csendet. - Előre szólok, hogy nem fogok takarítani!
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Pént. Jún. 17 2016, 15:12

A megbeszélt helyen és megbeszélt időben sokan gyűltünk össze. Feltűnő, hogy kevesebben vagyunk. Valószínűleg sokan már megkapták a feladatukat, különleges egységek és azon csapatok, amiket valószínűleg kisebb feladatokkal láttak el és nincs értelme itt lenniük. A férfi, aki a pódiumra áll ismerős, ugyan nem sokszor láttam, de tudtam, hogy Ao a neve és elég ismert a faluban. Ha jól tudom, akkor az ANBU tagja, de ez látszik is rajta. Néhány ANBUnak parancsot ad, ami nem hallatszik, mert elég messze is vagyok és a tömeg is elég nagy, hogy haljunk bármit. Rengeteg hajó van, valószínűleg különböző hadihajók sok különböző feladatokra. Kiosztotta a feladatokat, majd a tömeget csendre intette és megszólalt. Kirigakure hadereje alapvetően fegyelmezett, így nem kellett sokat erőlködni ezzel, szinte mindenki egyszerre figyelt fel a vezető szavaira. A szavai arról árulkodtak, hogy tudnunk kéne hogy hova is kell menni, de erről minket nem informáltam. Nem kellett sokat várni és egy marcona alak szólt, hogy kövessem. Kérdés és szó nélkül követtem a férfit, hiszen érdekel, hogy mi fog történni és mi a feladatom. Egy hajóhoz mentünk, amit furcsán kötöttek ki, de a bejárata sem volt épp bizalomgerjesztő. Érdekes érzés volt, hogy a jounin biccentésére a két jounin útnak engedett minket, majd besétáltunk a sötétségbe. Egy hadihajóhoz képest érdekes belső tér fogadott. Teljesen üres, ha leszámítjuk a két hordót és a rajtunk kívül ott lévő 7 embert. Körbenéztem gyorsan felmértem a rangokat és fura volt, hogy ennyi magas rangú shinobi közé vittek be két gennint, akik életükben először vesznek részt a harcokban. A másik furcsaság a hordó a mintával és a két, kék aurában fürdő ANBU öltözetű fickó. Nem tudom, hogy mi történik, de remélem hamarosan kiderül, mert nem szeretem a bizonytalanságot és érdekes, hogy pont a hármas és a hatos szám kanjiját írták a hordókra, amiknek szintén jelentése lehet, de egyelőre semmit nem tudok. Vajon miért tüntettek el minden kabint a hajóról és miért az oldalán volt a bejárat? Nem tudni, de olyan kérdések, amik nem számítanak. Lehet, hogy kiderül, de ez nem biztos. Lehet, hogy nekünk kell rájönni, ahogy arra is, hogy mi a célja a hajónak és mi genninek miért vagyunk itt ennyi jounin és ANBU között. Nem tudni, elég rejtélyes, de a falu semmit nem tesz ok nélkül, így bízom a meglátásukban és a taktikai képességükben. Tudom, hogy oka van, hogy itt vagyok, de azt egyelőre nem, hogy mi is ez az ok.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jún. 23 2016, 13:35

Néhány másodperc telik el, miután a két Genint elhozták ide, Shinko szavaira pedig csak egy félmosolyos fintor érkezik attól az embertől, aki ide hozta őket. 
- Megvárjuk Ao-donot, Ő majd eligazít titeket.
Mondta, majd a társaihoz fordult.
- Hogy állunk?
- Egész jól. - Mondja az egyik maszkos - Ha ilyen teljesítményt nyújtanak, akkor a szállítás is gond nélkül meg lesz oldva.
- Kitűnő... 
Eltelik egy-két perc várakozással, majd a nemrég beszédet tartó férfi jelenik meg a bejáratnál. Valóban csak úgy "megjelenik" egyik pillanatról a másikra, valószínűleg a Shunshint használta, ám nem áll meg egy pillanatra sem, ahogyan megérkezett, abban a tized másodpercben már szóra is nyitotta a száját.
- Rendben! A Hadosztályok néhány percen belül felkészülnek a Kikötővároson kívül. Mi a helyzet?
Miközben mondta a magáét, sietős léptekkel a pecsételők felé mozdult. Elsuhant a két Genin között is, majd megállt és egy fél Kos kézpecsétet formált meg... Háttal állt a két Geninnek, így nem láthattátok, hogy mi történik.
- Úgy látom, hogy szépen haladunk. Zárjátok le a bejáratot!
Adta ki a parancsot, mire minden ANBU egy meghajlással és egy "Igenis-vel" jelezte, hogy értették, majd a fémhajó ajtaja lassan felemelkedett a partról és bezárult. Sötétség telepedett a helyre, egyedül az izzó chakra nyújtott némi fényt, ami körülvette a kettő hordón ülőt. Természetesen nem kellett sokáig várni, lámpák kapcsolódtak fel így tökéletes fényben úszott újra a hajó teljes belső egésze. 
- Álljatok körbe!
Mondta Ao, majd az ANBU-k és a két Genin is, egy kört alkotva álltak fel, a férfi pedig egy térképet helyezett középre...
- Láthatjátok a térképen a Villám Országát és a fontosabb helyeket. A tervünk a következő...

[...] // A Poszt folytatása Pm-ben //

Miután mindezt elmondta a vezető és mindenki jelezte, hogy érti a feladatát, a kör felbomlott az ajtó pedig újra kinyitódott.
- Számítunk rátok!
Mondta Ao, majd megindult kifelé... A Teremben maradt a négy ANBU és a négy Jounin, valamint a két hordón ülő ninja, akik közül az egyik most kinyitotta a szemét és leugrott a hordóról.
- Rendben. Ennyi elég lesz. Koi! Induljunk mi is!
Mondta, mire a másik ninja is kinyitotta a szemét és leugrott a hordóról. 
- Emeljük át óvatosan a kocsira őket.
Mondták, majd az ANBU és a két Ninja együttesen kézjeleket formált, mire a két hordó körül egy-egy vízburok jött létre, ami a levegőbe emelkedett egy métert, majd az eddig nem látott, kerekes kocsira helyezték őket. A kocsik voltaképpen csak egy nagyobb falapból és négy kerékből álltak, semmi több. Így könnyebb lesz mozgatni őket. 
- A kocsin vannak. A vízburok majd megvédi őket a leeséstől.
Mondta az egyik férfi, aki nemrég a hordón ült. 
- Köszönjük a segítséget. Öljetek meg helyettünk is mindenkit!
- Úgy lesz.
Mondták, majd a két koncentráló ninja és a négy ANBU is megindult kifelé a hajóból... Úgy tűnik, hogy a küldetésen csak hatan lesznek.... 

[Fél Óra Múlva]

Fél óra elteltével az egész Kikötőváros kiürült, egy lélek sem tartózkodott már itt. Az egész haderő átvágva az erdőn, megindította a támadást Kumogakure no Sato ellen, azonban Kawachi és Shinko csapata még csak most indul útnak. Elvégre az inkognitó nagyon fontos és az útjukon kevésbé veszik őket észre, hogyha már dúlnak a harcok a Fronton.
- Rendben. Láttátok Ao-dono térképét? Azt az utat tartjuk meg, amíg el nem érjük a célunk. Mindenkitől éberséget várok és kiélesedett érzékeket. Induljunk!
Adta ki az utasítást a férfi, majd a csapat megindult át az erdőn, kerülve egyet...

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jún. 23 2016, 15:44

Határidő: 2016.07.03

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Vas. Jún. 26 2016, 21:12

Bízok a faluban és a terveikben, így kérdés nélkül követtem a jounint, aki értem jött. Tudtam, hogy feladatom van, de egyelőre nem tudtam mi. A hajóba is engedelmesen s szó nélkül követtem a férfit, aki ide hozott. Shinko már sokkal beszédesebb. Alapvetően el van szállva magától, így észre sem veszi, hogy nem takarítani jöttünk, hanem ennél nagyobb kitüntetés ért. Egyelőre nem tudom, hogy mi lesz a feladatunk, de tudom, hogy nem takarítani jöttünk. A parancsnok neve elhangzásával az eddigi tudásom biztossá vált. Egyszerűen éreztem, hogy valami komolyabb dologról van szó. Nem szólok semmit, csak némán hallgatom a párbeszédet. Némán hallgatok, amikor is megjelenik a férfi, aki pár perce az egész haderőnek parancsot adott. A férfi úgy suhant be, mintha mindig is ott lett volna. A lendület vitte tovább, mert ahogy megállt már szólásra is nyitotta a száját, majd tovább is suhant. Szavai után tovább suhant, majd megmozdult, de nem láttuk, hogy mit tesz. Újra beszélni kezdett, amire csak néma fejbiccentés és egy igenis volt a válasz, és az ajtó bezárult. Az eddig sem túl világos teremre teljes sötétség borult, csak az eddigi két forrás, a két meditáló ANBU chakrája adott némi fényt. Aztán lámpa gyúlt. Fájdalmas volt, kezemmel el is takartam a szemem, amíg meg nem szoktam a fényviszonyok változását. Újabb parancsot adott, mire körbe álltunk és egy térképet mutatott. Ugyan valaki rákérdezett, hogy mi nem kaptunk még feladatot, de a férfi pontosan tudta, hogy mi a terve velünk, de egyelőre még nem árulta el, mert mint kiderült ugyanaz volt, mint néhány ANBUnak és jouninnak itt. ELmondja a haditervet, itt már talán Shinko is tudja, hogy nem takarítani jöttünk. A sereget logikusan építette fel a technikáknak megfelelően, 3 részre osztotta a hadsereget. Ennél logikusabb elosztás nincsen, hiszen a technikák elosztása is ezt a három szempontot követi. A tervek, amit felvázoltak, hatalmas változást hozhatnak a háború állásába és mindez csak rajtunk áll. Legalábbis azokon, akik ezen küldetésen részt vesz. És akkor felénk fordult a vezető.
- Ebben a csapatban lesztek Ti is, ugyanis szükség van a támogatásra, viszont több emberünket már nem állt módomban kiosztani erre a feladatra, azonban a Geninek közül Ti ketten kitűntök. Elvégre kevés Genin harcol közvetlenül a fronton. Kövessétek a feletteseitek utasításait mindenben!...
Ao megvárta, míg mindenki jelzi, hogy értette a dolgát, majd elindult a kijárat felé. A hordón ülő shinobik leugrottak, majd kézpecsétek kezdtek formázódni és a hordók körül vízburok jelenik meg, ami felemeli egy eddig fel sem tűnő kocsira rakták. Négy ANBU a hordóval eltünik Így Shinkon és rajtam kívül még 4 jounin szintű shinobi maradt, ami azt jelenti, hogy a feladat 6 shinobira hárul. Mikor kilépünk a hajóból már senki nincs ott, egy- két lézengőt kivéve. A harcok már folytak vagy lassan elkezdődtek. Nem tudom, hogy mi történik, de nem is gondolhatok arra, mert sokkal fontosabb és veszélyesebb küldetésen veszek részt és itt 110%os figyelemre van szükségem. Már elég képzett vagyok, így nem félek, de még csak nem izgulok, de a gondolat, hogy a háború rajtunk múlik és ha mi elbukunk, akkor a háború is elbukik. Tudtam, hogy a falu már vár az oinin csapatában, de ahhoz túl kell élnem a küldetést. A térkép tökéletesen a fejembe volt, így tudtam, hogy merre kell menni és követtem a vezetőt. Tudtam, ahhoz, hogy egyszer vezetővé vállhassak most hagyno kell, hogy vezessenek, mint a valódi shinobi, aki valójában sosem válik vezetővé, maximum parancsnokká, egy csapat parancsnokává, ami a küldetés után megszűnik.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Tottori Shinko on Vas. Jún. 26 2016, 22:08

Sajnos a kérdésemre nem kapok kielégíti választ, így kénytelen vagyok magamban fortyogni... Nagyon remélem, hogy nem kell takarítanunk! Amikor megjelenik a nagy főnök, kivörösödött arccal várom, hogy mi lesz a parancsunk. Azonban a fickó jó ideig nem is foglalkozik velünk... Kezdek egyre jobban bepipulni, de amikor körbe állítanak minket, kezdek rájönni, hogy talán majd most ránk kerül a sor. És hát szerencsém van. Csendben hallgatom az eligazítást és csak ámulok. Nagyon durva dolgot eszelt ki a vezetőség, ami valószínűleg azonnal eldönti a csata kimenetelét. Figyelem a térképet és próbálok eltárolni minden információt a későbbiekre.
Úgy néz ki, a rangom ellenére egy igenis komoly feladattal látnak el. Ez nagyon nagy megtiszteltetés a számomra. Ezek szerint ők is elismerik isteni személyemet! Hatalmas vigyorral az arcomon indulok el a többiekkel. A kérdésre csak bólintok egyet.
- Remélem tényleg a hasznotokra leszünk! - szólalok meg út közben. - A partra szálláskor már helyt álltunk és szerintem ez továbbra is így lesz!
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Júl. 03 2016, 13:35

// Szökőár - Kawachi & Shinko //



   A csapat tehát megindult előre. Igaz, egy darabig kikövezett, majd kitaposott úton haladta, az erdős területekkel viszont meggyűlt a bajuk. A Négy Jouninból, kettő volt az, aki a kocsit a chakrája segítségével mozgatta nem túl finoman, ugyanis a vízburok megvédte a hordókat mindentől. Legalábbis egy darabig. Úgy számolják, hogy Három napjukba fog telni, amíg elérik a kijelölt helyet, nagyjából fél nappal a sereg érkezése után... Ez a legjobb időpont a terv végrehajtásához!
   Az első nap gyorsan eltelt, meglehetősen nehezen haladtak, így előfordulhat késés, amit nem engedhetnek meg maguknak, ezen a csapaton áll, vagy bukik majd a győzelem. De vajon megtudják tenni amit meg kell? Mi van, hogyha a rajtuk ütnek és a terv csődöt mond? Sok és nagy a kockázat.
   A második nap kezdődött, a csapat már megismerte egymás erejét és képességeit, nagyjából tudták, hogy kire hogy és miben lehet számítani. A két kocsit irányító Jounin a Suiton technikák magas szintű használója, míg a vezető egy Kenjutsu és Fuuin Jutsu specialista a csapatuk negyedik tagja pedig egy Szenzor ninja, középszintű képességekkel. Ő nagyon fontos tagja a csapatnak...
   A harmadik nap hajnalán, már elérték a hegyeket. Itt nehezebb volt közlekedni, egy átjárót kellett találni és mivel tudták, hogy Unraikyou környékén járnak, így nem hagyhatták őrizetlenül a hordókat. A legjobb döntés az volt, hogyha a csapat kettő, képzetlenebb tagját küldik ki felderíteni. Egyrészt azért, mert a Szenzorra itt van szükség, hogy előre jelezzen egy rajtaütést, a többiek pedig védelmezik a szállítmányt. A legkisebb veszteség a két Genin lehet, bármennyire is szörnyű ezt kimondani. De viszont, itt az idő, hogy bizonyítsanak! 
   Egy hegy lábánál áll a csapat, itt kellene szétválniuk. Északra Kumogakurei no Sato van, viszont az útjukat a hatalmas hegy állja el. Nyugatra ha mennek, talán találnak a hegy lábánál egy átjárót. Ha Keletre indulnak, akkor a saját haderejükbe ütközhetnek, így a parancsnok meghagyta, hogy Nyugatnak menjenek, vagy másszanak fel a hegyre és onnan nézzenek körbe. Mindkét válaszút kockázatos...



__________________
Információk
Napszak: Dél
Időjárás: Felhőtlen, Napos
Tartózkodási Hely: Unraikyou közelében
Helyszín Ismeret: Északra hatalmas hegylánc és vélhetően Unraikyou; Keletre Erdőség és a Kirigakurei Haderő; Délen Erdő; Nyugaton az Erdő és a Hegység közötti terület, ami ismeretlen.
Eltelt Idő az Indulás Óta: 3 Nap

Víz és Tűz Harcáról:
- Kirigakure no Sato seregei gyülekeznek az ellenségről nincs hír

// Pm-ben beszéljétek meg, hogy mit tesztek, hogy rövidítsünk. Tehát Északnak közvetlen egy méterrel előttetek már a hegy van, fel lehet mászni nehezen. Keletre a haderő és az erdő. Mögöttetek szintén egy erdő, de onnan jöttetek. Nyugatra a hegyvonulat található és ellenséges terület, nagy az esélye egy átjárónak, de azt lehet, hogy figyelik. Nektek mégis egy biztonságos, vagy egy vállalható utat kell találnotok a szállítmány számára. A döntést is nektek kell meghoznotok! //




Határidő: 2016.07.12.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Tottori Shinko on Csüt. Júl. 07 2016, 21:20

//Szökőár//

Az eligazítást követően azonnal útra kelünk. Eleinte nagyon is könnyen haladunk, de sajnos minél nagyobb távot hagyunk magunk mögött, úgy változik a táj is. Kezdetben kövesúton masírozunk, később viszont már az erdőben, ahol annyira már nem kényelmes. Sajnos nem sikerül rendesen teljesíteni az első napot, de ha szerencsénk van, akkor ez nem fogja befolyásolni az érkezésünk idejét. Legalábbis nem túlzottan... Amikor pihenünk, akkor igyekszünk megismerni a másik képességeit. A második napon már nagyjából tudjuk, hogy ki miben jó és mivel tudja segíteni a célunkat. Viszont így rá kell hogy jöjjek, Kawachi és én csak ágyútöltelékek vagyunk. Ha a szimatom nem csal, akkor azért osztottak minket ide, mert feláldozhatóak vagyunk, de van annyi sütni valónk, hogy akár még túl is éljük a helyzetet. Ami pedig azt jelenti, hogy itt az ideje, bizonyítani kell!
Majd újabb nap virrad ránk. Nagyon közel vagyunk a hegyekhez, így az utunk jelentősen megnehezedett. Elég sokáig menetelünk, mire elérünk a hegy lábához. Itt kénytelenek vagyunk megállni és a továbbjutáson agyalni. Két választásunk van, mindkettő kockázatos. Ráadásul a legjobb az lenne, ha ketten mennénk az egyik irányba. Azonban akkor nem lenne teljes a körbe szimatolás. Így hát kissé komoran nézek Kawachira.
- Nos cimbora, azt hiszem egyértelmű mit kell tennünk... - szólalok meg. - Te menj nyugatnak és keress egy átjárót. Ha baj van, akkor robbants egyet, vagy adj valamilyen jelet a többieknek. Így tudni fogják, hogy mi a helyzet nyugaton. Jómagam pedig megmászom a hegyet... Szétnézek magasabbról, hátha találok valamit. Ha esetleg ellenséges erőkre bukkannék, akkor megpróbálok nem kockáztatni és csak annyira körbe kémlelni őket, amennyire lehetséges. Utána viszont vissza jövök ide.
Ekkor elhallgatok és kinyújtom a többiek felé a jobb kezemet ökölbe szorítva. A hüvelykujjamat lassan kinyújtom, majd elvigyorodok.
- Ha Kawachi talál egy járható és biztonságos utat, akkor induljatok el! Én majd követlek titeket és előbb vagy utóbb utolérem a csapatot. Ha kell az életemet áldozom Kiriért, csak sikerrel járjon a küldetésünk!
Ezt követően hátat fordítok a társaimnak, majd villámgyorsan elindulok, hogy megmásszam a hegyet és körbe kémleljek. Amikor sikerül egy közeli magaslatra érnem, még visszanézek a társaimra. A mellkasomra helyezem az öklömet, majd bólintok egyet, csak úgy magamnak.
~ A Köd gyermeke vagyok, itt az idő, hogy sikerre vigyek egy nagyon fontos küldetést! ~
Majd belevetem magam a kutatásba... Leginkább próbálok nyomokat keresni, hogy járt-e erre valaki, illetve próbálok egy olyan magaslatot keresni, ami alkalmas arra, hogy rálássak a vidékre.
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Vas. Júl. 10 2016, 14:44

Megkaptuk a feladatot és el is indultunk. Kezdetben kikövezett úton haladtunk, de aztán az erdőben már nehezebben haladtunk. Két jounin a kocsit mozgatta, de nem igazán figyeltek a finomságra, mert a víz burok megvédte a hordókat. Első nap gyorsan telt. Folyamatosan figyeltünk a környezetet, mert egy rajta ütés keresztbe húzhatta volna Kirigakure terveit. A siker rajtunk állt vagy bukott, és ezzel tisztában volt mindenki. Igaz senki fejébe nem láttam, de biztos voltam benne, hogy jounin és ANBU szintű ninják pontosan ismerik a feladat fontosságát. Az este is gyorsan telt. folyamatos váltásban alszunk vagy pihenünk, ki mit csinál.
Már korán indulunk, mert a késés nem megengedett. Pontosan akkora kell odaérnünk, amikorra várják a robbanást. Az este folyamán volt időm gondolkodni, így gyorsan rájöttem, hogy miért is vagyunk mi itt. Két suiton specialista, egy kenjutsu és pecsét specialista és egy középszintű szenzor shinobi mellett mi vagyunk a feláldozható genninek, akiknek kiemelkedő a képességük, magamról tudom, hogy a falu oinin képzésében fogok részt venni, ha túlélem a háborút és shinko sem gyenge, viszont mégis csak genninek vagyunk, még ha jó magam is kenjutsu specialista vagyok.
A második nap is szerencsésen eltelt, nem támadtak meg minket és nem próbáltak megölni vagy hátráltatni a küldetésünket, ami nem is csoda, hiszen valószínűleg mindenki arra készül, hogy jön kirigakure fő hadereje, valószínűleg egy ilyen alattomos támadásra senki nem számít, még ha kirigakure hajlamos ilyenekre. Hiszen a köd falu saját technikája is az egyik legalattomosabb a ninja világban. A néma gyilkolás technikája és a rejtett köd kombináció a shinobi világ leggyilkosabb kombinációja és egyben a legalattomosabb is.
Aztán elérkezett a harmadik nap hajnala, amikor is megérkeztünk a hegyek lábához. A kocsit nem lehet őrizetlenül hagyni, de a hegyen sem könnyű átvinni, így gondolkodás nélkül tudtuk, hogy átjárót kell találni. De ki menjen? Tudtam, hogy mi fogunk menni. Két lehetőségünk volt, nyugatra mehetünk, ahol talán találunk átjárót. Én nyugatra akartam menni, mert ott kevésbé vagyok feltűnő, az erdőben kevesebb a veszély és kisebb az esélye, hogy meglátnak, de egyik sem veszélytelen. Shinko átveszi az uralmat és ki is osztja a feladatokat. Nem nagyon kérdőjelezem meg a dolgot. Két okból is. Az egyik, hogy ahhoz meg kell szólalni, a másik pedig az, hogy én is arra akartam menni. Nem játszom a menőt, ahogy Shinko teszi, csak bólintok és meg is indulok a megfelelő irányba. Nem nagyon játszom a bohócot, inkább teszem a dolgom. Ha találok átjárót, akkor az első dolgom az, hogy felderítsem, hogy ki figyeli. A nyomokat nézem és figyelem a környéket, hogy vajon merre van őrjárat. Ugyan nem vagyok képzett nyomolvasó, de azért van némi tudásom és vagyok annyira jó megfigyelő, hogy minimálisan, de ezeket megfigyeljem.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Júl. 15 2016, 17:57

// Nagyon jól haladunk, így várnunk egy kicsit a többiekre. A várakozásért +5 Chakra mindkettőtöknek. Nagyjából kettő-három körön belül jön a poszt. Tudnék írni nektek, de feleslegesen gondolom nem akartok ti sem reagálni és posztot írni mert ez csak időhúzás lenne.//

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Hétf. Júl. 18 2016, 18:04

/ Tobirama és Yori /


A kikötőbe érkezve fizetünk a hajó lekempeléséért, majd megindulunk előre, amerre az X vezet. Azonban fogalmunk sincs arról, hogy ez az X most vajon mit rejthet, hiszen az eddigiek valamilyen úton módon mindig a következő célállomáshoz vezettek. A nyilakkal teli tegez a vállamon fityegett, míg a tőr az oldalamon, ha újabb harcra kerülne sor, és reménykedem abban, hogy ezúttal senkit sem kell megölnöm indokolatlanul, hiszen az utóbb tett kísérletem az emberölésre kudarcot vallott. Sikerült, annak érdekében, hogy védjem magunkat, de ha tudtam volna, hogy mindez nem szükséges, akkor el tudtam volna kerülni, de mégsem tettem, és ez mély nyomot hagyott bennem. Mélyen a szívemben fel voltam rá készülve, hogy egyszer meg kell tennem, ha meg akarom védeni a családomat, de nem így és nem most. Akkor már úgy tegyem, hogy ne bábként haljon meg az illető, hanem szabad emberként. Izunát pedig az életem árán is meg fogom védeni, és olyan körülményeket fogok neki teremteni, amit mindig is akart, hiszen az ő döntése volt, hogy velem jön... nem is tudom, hogy viselném el azt, ha távol lenne tőlem. Hiába van itt nekem Yori, ha mindig is a családom volt az első - habár már ő is a családom tagja, és én az övé -, de Izuna nélkül nem lenne teljes a kép, nekem pedig gyakran vissza kellene járnom, ami nem tudom, hogy sikerülne tekintve, hogy elhagytam a falum. De nem is én vagyok a fontos... mi történne Izunával, ha arra ébredne, hogy már nincs vele a nővére? Hogy az asztalán ott a levél, miszerint elmentem egy ismeretlennel, hiszen az én sorsom a Kenshiro klánhoz rendeltetett. Talán mindvégig ezt a sorsot szánták nekem már születésem pillanatától, hogyha eljön a nap, segítsem Yorit. És tessék, most épp ezt teszem, és itt a motivációm: a húgom, akit úgy szeretek, mintha a vér is egymáshoz kötne, és Yori, akiről sosem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerülök majd hozzá. Vagy egyáltalán azt, hogy bármelyik férfihoz is közel kerülhetek.
Egy épülethez érünk, s úgy tűnik, nem itt ért véget az utunk. Útközben hallottunk két férfit arról beszélgetni - nem tudni, minek köszönhetően -, hogy errefelé egy barlang nyílását vélték felfedezni. Kazuya talánya az volt, hogy szerette az efféle szűkös és sötét helyeket, amire már rájöttünk az utóbbi napokban. Felsóhajtottam, hiszen miért is könnyíthetné meg a leendő vezér próbáját? Fifikásnak kellett lennie ehhez, azonban mai napig nem tudjuk, mit rejthet az a térkép, amit előző utunk során a bábon rángatott alakok is akartak. Kiről beszélhettek?
Az erdőbe érve inkább meghunyászkodtunk egy-egy fa mögött, hogy kilessük, mi is várhat ránk ott. A látvány nem volt szép és az út sem tűnt egyszerűnek - milyen meglepő! - hiszen három fegyveres alak ácsingózott a bejárat előtt. Yorira pillantottam; ha nem szükséges a harc és el tudjuk kerülni, akkor ne ontsunk vért, de ha ők támadnak, akkor nem leszek én sem kíméletes. De előbb meg akarom tudni a szándékukat. Vagy már megelőztek?
Nem gondolkodhattam sokáig, hiszen a fejem felől hangokat hallottam, s felnézve egy másik kék álarcos ürge fedte fel kilétét. Úgy tűnik, ez nem a mi napunk, így az inkognitónknak lőttek, s hamarabb szúrt ki ő minket. A tőrömhöz nyúlok, s a landolási pontjától teszek pár lépést, hogy ne legyek olyan közel hozzá, hogy egy ütést be tudjon mérni. Ezzel viszont az a probléma, hogy amint mozdulok, biztosan észrevesz a másik három alak is a bejáratnál. Nem tudom, milyen erősek lehetnek, de ha harcra kerül a sor, akkor reményeim szerint fel tudjuk velük venni a harcot.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Hétf. Júl. 18 2016, 19:31

// Mikuska és Tobirama-chan//



Az anyagiakat intézve úgy tűnt könnyebb dolgunk lesz a kelleténél. A nyikorgó fapallón elhagyva a Rozsdás Bökő fedélzetét a legénység tagjait szerteküldtem a kikötőben, hogy szerezzék be szokásos fogyócikkeink mindegyikét, ki tudja mi mindenre lehet még szükségünk elkövetkező utazásaink során. Na meg tudja e valaki, hogy meddig fog tartani ez a kaland melyet Kazuya oly gondosan megszervezett. És persze ne feledkezzünk meg támadóinkról kik az előző úti célunkon végeztek a három férfival. Az ő kilétük még mindig rejtély, de lassan csak fényt derítünk az igazságra hogy kik is lehetnek, kik az életünkre törnek. Vezetem végig gondolat menetem magamban ahogy mellettem menetelő szerelmemre pillantok, egy érmét passzolva a dokkokhoz érő parkoló díjbeszedőt.
Mikor még útnak indított klánunk egykori vezetője egyszerűnek és kalandosnak tűnt ez az egész vezetővé válás. De minél jobban haladunk előre csak úgy bonyolódnak a dolgok, de még is itt van mellettem az az ember kiért megéri végigcsinálni mindezt. Ez az ezüsthajú angyal kiért bármikor hajlandó lennék feláldozni bármit csak hogy huncut mosolyát láthassam ragyogni édes arcán.
Az egyre hosszasabbra nyúló menetelés a kikötőből egészen a rengetegig csendesen telt, eltekintve a két földművestől hallott infón kívül miszerint egy érdekes barlangot véltek felfedezni a közelben. Némán bólintottam Mikának, elvégre nem akartuk felhívni magunkra a figyelmet, még a végén gyanakodna a fél világ hogy mi milyen ügyekben is járunk s kelünk kikötőről, kikötőre.
A földművesek leírása valóságba fordult át, így szavukon foghattuk volna őket, ha egyenesen mi magunk kérdezősködtünk volna valamiféle érdekes és szokatlan hely után. Felfedte magát végül a barlang bejárata szájában tartva három férfit, kik jól láthatóan fegyvert viselnek, de az előzőektől eltérően ezek állarcai eltérőek voltak. Vajon Kazuya műve lehet ez a színezős játék, és ezekkel szeretne üzenni nekünk? Lehet hogy valami hasonlóra gondolt a vén róka, de úgy tűnt egy perc nyugtunk nem lehet amint a felettünk levő ágak közül egy reccsenés kíséretében felénk száguldó maszkos zuhant.
Nem tartottam magam egy lassú felfogású embernek, és amint Mika hátrébb szökkent, katanám kipattintva hüvelyéből két kézzel a felénk eső férfi fel tartom, kit ha kell egy könnyed mozdulattal kettévágok ha nem mutat valamit mely tisztázná hovatartozását. Tény hogy megállapodtunk a kincsemmel hogy békésen oldjuk meg a dolgot, de ez talán már még sem olyan békés nyitás a részükről mint terveztük.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Júl. 31 2016, 17:46

Kawachi & Shinko


// Következő Posztot Ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t3018-felhok-es-villamok-volgye-unraikyo#50389 //



Shinko

   Vakmerő, eltökélt és magabiztos és a leginkább elhivatott személy lehet a csapatban. Hite ereje és töretlen hűsége Kirigakure no Sato iránt egy remek ninja ismérvei, a baj csak az, hogy a Shinobik világa kegyetlen. Ebből a kegyetlenségből fakadóan, pedig nem félnek feláldozni egy döntő csapás oltárán az ilyen embereket, holott hosszútávon sokkal nagyobb hasznát vennék. Kirigakure no Sato eszméi és irányelvei nem engedhetik meg ez, ahogyan a módszereik sem. Így fordulhat elő, hogy egy ilyen fontos küldetésre a feláldozható embernek két Genint választanak ki és bár a két Genin remek teljesítményt mutathat fel, attól még Geninek maradnak...
   A társai szemében mégis bizalmat és elismerést lát visszatükröződni a csapat vezetője pedig bólint, majd Shinko megindul felfelé a meredek hegyen. Chakráját és Shinobi képességeit jócskán igénybe vette a hegy, elvégre rendkívül meredek volt. Úgy érezhette, hogy talán egy kilométeres magasságba is emelkedett már, karja pedig fájt. Mégis ment felfelé, az omladozó sziklafal ellenére is. Már olyan magasan volt, hogy átlátott a háta mögött elterülő erdő felett, látta a folyót és messze, nagyon messze Takumi no Satot. 
   Végül elérte a csúcsot, a hegy legmagasabb pontját, ahol viszont megint csak chakrájára kellett hagyatkoznia, mivel nem volt egy sziklapárkány sem, vagy ami volt az lejjebb volt, így nem felelt meg a célnak. Shinko szemei elé ezzel együtt pedig egyszerre rémisztő és buzdító, nagyon is monumentális látvány tárult: katt. A hely neve, melynek egyik és egyben legmagasabb hegyvonulatának csúcsán áll: Unraikyō. Jobbra, azaz Déllelet felől látható volt az erdő az erdő mögötti Kikötőváros, minek partszakaszán még mindig bunkerek füstölögtek és persze ott volt a hatalmas Kirigakurei Hajóhad is. De közelebb, sokkal közelebb a hegyek és a völgy kezdeténél odalent hatalmas, sűrű, átláthatatlan Köd telepedett meg, szinte már természetellenesnek hatott. Shinko nagyon jól tudta, hogy ez bizony Kirigakure no Sato műve. A terveik szerint innen indítanak támadást és a specialitásukat képezi a Kirigakure no Jutsu. Ezen kívül az égen viharfelhők gyülekeztek, amit sűrű villámlás kísért. Jobb lesz sietni, elvégre a hegy legmagasabb pontján áll.
   Középen a területnél jól láthatóan egy nagyobb tó alakult ki, amihez több folyó és patak kapcsolódik. A folyók nem túl nagyok, ahogyan az erdős terület sem. leginkább a folyók köztes területén alakult ki némi zöldes terület. Azok körül Ellenséges ninják foltjai voltak láthatóak. A környező hegység területein is lehettek ellenségek, ám azokat Shinko nem tudta megerősíteni, hiszen nem lát el addig, ha pedig igen, akkor is jól rejtőznek. Innen viszont nem lát egy átjárót sem. [Van, de ebből a szögből nem látszik] Ám van még valami, egy nagy furcsaság, ami veszélyt rejthet magában. Nem sokkal alatta - kissé balra lent - egy Sziklapárkányon egy kisebb csapat, talán egy szakasznyi ninja állt és készítette elő az álcáikat. Tekercsek voltak náluk és egy-egy ninja egy pecsét közepén állt és koncentrált. Innen nem hallja Shinko, hogy mit beszélnek, ahhoz lejjebb kell merészkednie, ám akkor fennáll a lehetősége annak, hogy észreveszik.


Ha Megpróbál lejutni --> Nehéz a lejjebb jutás, így a visszaút sem lesz könnyű, egy-egy kisebb kődarab le is esett, ám szerencsére mind elkerülte a buzgó ninják figyelmét, de ennél lejjebb már nem is tudott menni, ráadásul nem is lenne érdemes, ugyanis jól hall mindent. A sürgés forgás abbamarad, a vezető mindenkit csendre intett. Látszólag két irányító személy van, ők vezetik a körülbelül 50-fős Szakaszt. Az egyik vezető Konohai, Zöld Chuunin egyenruhát visel és különös erek dudorodnak a levendula színű szemei körül, míg a másik egy fekete kabátot visel, amit a Speciális osztagok hordanak. Ő a Hyuuga mellett áll és információkat kér.
- ???
- Hogyan? Az hogy lehet?! Ezt jelentenünk kell. Mit látsz még?!

- ???

- Rendben van. Várj még, hátha tűnnek fel többen, utána továbbítom azt az információt is Kakashi-taichounak, de addig is jelentem a lényeget!

Az információ, amit igyekeznek majd továbbadni, döntő lehet a harcok során. Shinkon a döntés súlya: Tesz valamit az információ továbbítás ellen, vagy visszatér?



// Lehetséges, hogy a Fórumkaland döntő pontján fogsz most változtatni, DE vigyázz! Nagyjából 50 Ninja van Shinkotól körülbelül 30 méterre odalent. Te egy fölöttük lévő párkányon hasalsz, onnan nézel le rájuk. Nagyon könnyen meghalhat a karakter, ha meggondolatlanul cselekszel. Amit mondott a Hyuuga azt elküldöm neked Pm-ben ^^ //  





Kawachi

Kawachi sokkal csendesebb és elfogadóbb, Ő nem tűnik ki, sem pedig fel, ahogyan Shinko. Úgy viselkedik, mint egy Kirigakurei ninja, teszi a dolgát. Meg is indult tehát, már lassan fél órája kutyagol, de nem talál egy átjárót sem. Igaz a hegy lábát követve már jó nagy utat tett meg, nagyjából három kilométert. Ám ekkor meg kellett, hogy álljon, ugyanis egy mélyedést talált. Egy mélyedést, ami sokkal inkább egy hágó volt, a hegyen keresztül. Keletnek, vissza a tenger felé. Ez vajon mit jelenthet? Eszébe fog jutni? Ha a hágó a hegy belsejébe vezet, Kelet felé és a hegy lába már kanyarodott, akkor lehetséges lenne, hogy mindössze fél óra sétával megkerülhető volt a hegy? Nos a hágó ott van előtte, elég magas a tetején kitudja mi várja őt? Átmegy rajta? Visszamegy? Megnézi mi van fölül? Mindez csak rajta áll.


// Kicsi segítség: A megtalálható Alaprajzok hitelesek, bár nem azt jelenti, hogy ennyi hágó van összesen. //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Aug. 10 2016, 08:56

/Yoresztotálészdionüsszosz és Mikasz/
Yori nem meglepően, tökéletes reakció idejével helyt állt még egy ilyen nehéz, sokaknak stresszes pillanatban is. Az előrántott katanája felé zuhanó férfi mindössze az utolsó pillanatban, mikor már épp, hogy átszúrta a kard adott ki hangot. Egy hangos ordítás hagyta el száját, mely felkeltette a másik három figyelmét. Azonban nem kerülhette el sorsát, egyenesen a pengébe zuhant. Még le sem ért teljesen, már érezhetted kezeden a meleg folyadékot. Ám ez mégis más volt. Nem vér. Ahogy megpillantottátok, tisztán látszódott, hogy egyszerű víz. Jobban szemügyre, sajnos nem tudtátok venni, ugyanis abban a pillanatban szinte szétrobbant. Ami viszont aggasztóbb lehet, hogy nem vízzé foszlott szét. Egy ragadós, szirupszerű anyag borított be titeket. Yori ujjait össze, markát a katanájához tapasztva. Mika nyilai sem kerülték el a gondot. A tollak immáron használhatatlannak mondhatók. Továbbá mindkettőtök lába is a földhöz tapadt. Ugyan képzett shinobik révén próbálkozhattatok volna szabadulással, ha az előbb említett hármak nem lennének szintén gyors reagálással megáldva. Körülvéve titeket hatalmas lángok lobbantak fel. Ezt csak tetézték a szorosan egymás mellett felhúzódó földoszlopok, melyek egy kalitkaként zártak körbe titeket. Szabadulásotokon még csak gondolkodni sem volt időtök, mivel az előbbiekben említett csapat már ott is termett. Hármuk közül egy előlépett. Yorit megpillantva, meglepettsége, még maszkján is átütött.
-Azonnal oldjátok fel a technikákat!- Förmedt társaira. Majd miután "kiszabadultatok" féltérdre ereszkedett s tisztelettől telt, alázatos hangon kezdett magyarázkodásba. -Sajnálom Uram! Nem tudhattuk, hogy ki közeledett. Sajnos problémák merültek fel. Eredetileg mi lettünk megbízva a kincs őrzésével. Ám közvetlen, miután felbéreltek minket, az egyik magasabb rangú tagunk, a vezetőnk ellen fordult és álmában meggyilkolta. Ennek fél éve is lehet. Néhányunk szembe fordult vele, mivel nem értettünk egyet módszereivel. Képzetlen civileket léptetett a szervezetbe és őket küldi önző, egyéni céljai teljesítésére. Talán már találkozhattatok is ilyen emberekkel. Mi páran úgy véljük, hogy mi felesküdtünk a névtelen és arctalan életre, ez igaz. Nem is ítélhetünk el valakit azért mert ezt teszi. Ám undorító, hogy a munkát kereső, nincsteleneknek felkínálja ezt a lehetőséget, holott biztos a haláluk. Persze fel van ajánlva mindenkinek a lehetőség, hogy otthagyhatja, de azt a tényt elhallgatják előlük, hogy ilyen kaliberű emberekkel is kerülhetnek összetűzésbe, mint Önök. - Szólt a férfi.
Ismét új információk tárultak elétek. Egy szervezet, mely kihasználja azokat kik szorult helyzetben vannak és zsoldosokat csinál belőlük, tudván, hogy nincsenek elég jól képezve, így az első nehezebb feladatnál elesnek. Sokan elgondolkoznának ilyenkor, hogy ki képes ilyenre? Tájékoztatás nélkül a halálba küldik azt, ki csupán meg akar élni. Egy a kérdés: Hogyan tovább Kenshiro Yori és Mika?

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd. Aug. 16 2016, 19:06

// Mikus és Tobi-Wan-Kenobi//



Arcomról a magabiztos vigyor hamar lehűlt amint a katanámra felnyársalódó férfi üvölteni kezdett. Biztos voltam benne hogy ez egy gyengéd néma öngyilkosság lesz a részéről, de a holott test lassan csúszott végig az acélon, kezeimre folyatva a meleg éltető elemünket. Mire magam elé tekintettem, hogy lerázhassam a hullát életét oltó pengémről a test vízzé vált s a robbanást követően Mikát és engem is egy különös szirupcsapda ejtett foglyul. Mozdulni próbáltam, de mindhiába, csak álltunk ott mind a ketten földbegyökerezetten béklyóba szorulva. Különösképp nem magam miatt aggódtam, hanem Mikáért. Ő az egyetlen ember kiért mindenem feláldoznám, ha a szükség úgy hozza, de ettől rosszabb nem létezik mikor tehetetlenül kell állnom és nem segíthetek rajta.
Villámló pajzsommal próbáltam volna lebontani magamról a ragadós szirupot de mire előidézhettem volna a cikázó védelmet mely talán lehántolhatta volna a kötést, hirtelen méteres tűzfalak fogtak körbe bennünket. A perzselő tűz és az egyre csak az egekbe szökő hő csak rosszabbá tette a lassan megszilárduló szirupot, de a mi „szerencsénkre” magas kőfalakat is emeltek támadóink így valósággal egy emberekre specializált kemencébe zártak bennünket. Elmém kezdett elborulni, nem engedhettem, hogy egy számomra oly fontos embernek, a szerelmemnek bármi baja essék így minden erőmmel próbáltam felé fordítani az arcomat, melyen egy minden bajt elűző mosollyal próbáltam nyugtatni a lányt.
Végső elkeseredésemben testem minden szegletében megpróbáltam felhalmozni elemi chakrám, melyet a chakra végpontjaim együttes felnyitásával szabadjára akartam engedni.
Egyikőjük előrelépett és elkerekedett a szeme. Vezényszavára azonnal megszüntették az emberi sütő felállását, s pont a végszóra kitörtek belőlem a villámok, melyek szerencsénkre senkiben nem tettek kárt.
A férfi térdereszkedett és hosszas monológba kezdett. Árulásról kezdett mesélni, miszerint az egyik felettesük feladta hivatását és saját, mondhatni szervezetet kezdett kiépíteni magának eltűnésétől fél éve. Jó leírással tudatta velünk a tényt hogy valószínűleg az ő embereivel találkoztunk a barlangból kijövet, a három férfi kiket a szemünk láttára végeztek ki az ismeretlen tettesek.
Ökölbe szorított kézzel hallgattam végig a férfit, majd aggódó tekintettel pillantottam Mikára. Jól tudtam hogy nagyon is megveti az olyan embereket kik másokat kihasználva jutnak előnyhöz, jelen esetben mások élete felett bíráskodva küldik őket a mészárszékre, hogy elérjenek valamit.
- Felejtsük el a formaiságokat, nem vagyok az Uratok. Másrészről köszönöm az információt, a kutatásunkban ez jelentős előnyként is szolgálhat az elkövetkezőkben. Az említett magasabb rangú tagukat meg kell állítanunk és felszabadítani az összes civilt és rákényszerített Shinobit a hatalma alól. Nektek is hasznotokat vennénk a legénységemhez csatlakozva, de ha a bosszútokat nem kívánjátok megvalósítani némi útbaigazításnak is örülnénk. És természetesen a hölgytől is kérjetek bocsánatot, nem szívlelem a rosszakarókat kik ártani próbálnak neki. – Zizzent fel egy kósza villám a szemeim előtt, talán megfélemlítve a férfiakat, de képességeikből ítélve nem olyan egyszerű őket kitántorítani meghitt közegükből.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Kenshiro Mika on Csüt. Aug. 18 2016, 21:57

// Yorim & Tobiráma //


Amikor már biztosra mentünk volna abban, hogy Yorinak sikerül végeznie a fentről támadó emberkével, valami meleg anyagot érzek magamon. Nem vérét, ahogy jobban megnézem, hanem valami undorító maszlagot, amit akárhogy próbáltam levenni magamról, inkább csak még jobban beleragadtam. Gondoltam arra, hogy vízzel lemoshatnám magamról, ha már az az elemem, de egy ilyen ragadós anyagot csak jobban táplálnék vele, mintsem megszüntetném. Nem is magam miatt voltam kétségbeesve, hanem elsősorban Yori miatt, aztán inkább a nyilaim végett, mivel most szerezhetek be másikat. Újabb emberek érkeztek, akik körbevettek minket, mintha élő húst raknának egy kemencébe sülni. A tűz ellen még tudnék is mit tenni, de a szirup ellen már nem. Éppen gyorslépésben áramoltatom a chakrámat, hogy kijussak ebből a katasztrófából és legyen időm megmenteni a kedvesem, de amint egy kicsit is haladnék előre, megjelenik valaki, aki látszólag ismerheti Yorit, mire megszűnik minden.
Nem támadtam, mert nem hallottam még az okot, hogy miért támadtak ők ránk, vagy mit keresnek itt, de amint beszédbe kezdett, ugyanazok az érzelmek kerekedtek felül bennem, mint amit a hajón is éreztem. A legelső gyilkosságom. Egy ártatlan ember. Ugyanolyan, mint ők, akit vékony, láthatatlan fonalakon rángattak a saját céljaik elérésében. Gyűlölöm, ha valaki a másik halálán gyűjti be a hasznot, és azáltal próbál magasabb rangokat elérni. Nem tudom, hogy ezzel mi a célja az ismeretlennek, de ha megtalálom... meg fogom ölni. Mert nem bántom az ártatlanokat, csak a szörnyeket, és az ilyeneknek pusztulniuk kell. Ökölbe szorítottam a kezem, talán Yori is láthatta az arcomon, hogy nem vagyok nyugodt, ha ilyen történeteket kell hallanom. Az ilyen férgek mind olyanok, mint a bátyámban volt a betegsége... szépen, lassan emésztette fel belülről, megrágva a szerveit, mígnem annyira kimerült és alulműködött mindene, hogy nem bírta tovább.
- Nem kell a bocsánatkérésük. Ha hajlandóak megjavítani a nyilaimat, vagy újakat adni a helyükre, örömmel nyírom ki nekik ezt az említett haszonélvezőt - Yorival ellentétben nem voltam dühös rájuk, mivel teljesen átéreztem a sérelmeiket, így nem is haragudhatok rájuk, ha azt hitték, egyek vagyunk a belőlük kivált ember toborzott seregéből. Hiszem azt is, hogy ők nem rosszakarók, hiszen akkor megölhetnének most is minket ahelyett, hogy elmesélik, mi lapul a háttérben. Nem szólok közbe, hiszen Yori vezeti a küldetést, ugyanakkor szerintem én már ezzel elmondtam a magam véleményét, hogy merre tartok tovább.
- Mi az, amivel maga mellé állítja őket? Mi a biztosíték arra az embereinek, amivel meg is tartja őket? Miért követik őt egyáltalán? Mit ígért nekik? - ezernyi kérdés van most bennem, de arra akarok rájönni, hogy mi történik akkor, ha otthagyják. Hiszen ha hatalmat ígért nekik, akkor nagy az esély arra, csak azért maradnak vele, mert vágynak a hatalomra... de nem jobb a maguk útját járni, és szembeszállni vele? Hiszen ők többen vannak.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kikötő::.

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.