Hegységrendszer

5 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hinata on Csüt. Feb. 27 2014, 20:14

- víííhhhőőőhhhh vőőőőőőiiiii
Jönnek ám a hangok és még a végén Rin is meg jelen. Áhhh na jó ez fúújjj halak! Mint egy macska aki béna kaparom a fát és kissé komikus a helyzet de próbálnék felmászni rajta. A hal, na az egy borzalmas dolog. Persze valaki megsüti az jó csak ne keljen nekem meg csinálni. Annyira kaparászok na és a klonok is a sok sok hallal. Tudom nem igazi de a látvány a tudat a nyálkás pikkelyes bürük hozzám ér. FUTÁS!
Észbe kapok és menekülni kezdek, de Rin utánam lohol és nem hagy nyugtot. Halacska meg nála és ott ott mindjárt hozzám ér. Mázli, hogy a kunait nem ejtetem el még és van eszem még annyi fára másszak. Onan nézek lefelé és igyekszek megnyugodni.
- Ez nem volt szép tudod félek a halaktól. Ez az egyik dolog amitől kitudok készülni.
Pff ahh meg usztam, ha csak nem... Gyorsan körbe nézek és még a fát is végig tapogatom. Végre megnyugodhatok ez nem halas ez csak fa. Közben a klónok is eltűntek, tehát elfáradt és elaludt. Hmm elég jól bírta ezt el kell ismerni.
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kyrena on Szomb. Márc. 01 2014, 21:15

Az álom meglehetősen gyorsan elnyomott. Már azt hinném, hogy ennek hála kellemesen telik az estém, de tévedek. Rémálmok sokasága rohamoz meg, alig egy óra múlva. Most viszont nem a múlt kísért. Most a jelennel, pontosabban a mai nap hallottak után feltételezett jövővel kell szembenéznem, mely csak halált tartogat, akár múltam. Lényegében talán mindegy is lenne, hogy melyiket kell szemlélnem ezen estén. Nem is bírom soká. Nagyjából két és fél-három órával elalvásom után felébredek. Azonnal megkeresem üvegem, hogy igyak belőle néhány korty vizet, visszaaludni viszont nincs kedvem. A rémálmok felébresztettek. Szívem veszettül kalapál, miközben igyekszem csendben lenni. Inkább felkelek és a partra sétálok. Ott megmosom arcom, bő vízzel, majd szemlélem a környéket. Még mesterem italos tömlőjét is megtalálom. Hogy elkerülhessük a további alkoholfogyasztást részéről, néhány még a parton lévő halat teszek köré és egyet még rá is, biztonság kedvéért. Így most már sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy elvenné innen, pedig még érezhetően van benne itóka.
Ezt követően a parton ücsörgök hosszasan. Annyira nem hosszan, mert idővel úgy vélem, akár hasznosabban is tölthetném az időt. Fel is pattanok az első sziklára. Ott elácsorgok néhány percig, majd átugrom a következőre. Amint megtalálom egyensúlyom és stabilan állok helyemen, megidézek néhány klónt. Habár sokra nem képesek, arra még hogy felém ugorjanak, igen. És magasabbak is, mint Rinn, úgyhogy nehezebb lesz kikerülnöm őket. A cél tehát az, hogy ne ütközzenek nekem. Így persze chakrámat fogyasztom, nem kis mennyiségben, mert amint megszűnnek, újabbakat idézek, de mégiscsak haladok, a nap közben kitalált terv szerint. Mikor eltalál egy klón, a vízbe ugrom, csak hogy ne legyen jobb dolgom, mint korábban. Így megy ez órákig, mígnem ismételten teljes mértékben kimerülve kúszok ki a partra. Ahogy kimászok, úgy is maradok. Ruháimból folyik a víz, ahogy hajamból is. Bőrömre rátapadt a homok, min keresztülkúsztam. Lábaim kinyújtva, fejem oldalra fordítva, hogy azért mégse csókolgassam a földet, majd csak nézek ki a fejemből, gyors légvételek közepette. Tagjaim egytől egyig sajognak. Chakrát sem érzek magamban túl sokat. Elég sok klónt kivégeztem, melynek hála gyakran ismerkedtem a vízzel. Ez így tényleg nehezebb volt, mint Rinn esetében, aki bár nagyot ugrik, akkorát mégsem és tényleg nincs olyan magas, mint az én másolataim. Felkelteni viszont nem akartam a bundást. Most sem akarom. Sőt, vissza akarok mászni a táborba, mielőtt még rájönnek, hogy mit műveltem az éjszaka. Erre csekély esélyt látok, tekintve, hogy mozdulni sem tudok, nem mellékesen a nap is feljövőben van már. Én viszont csak gyengén, reszketve fekszem, merthogy nem csak vizes vagyok, de meglehetősen hűvös is van, miközben álmaimon gondolkozom. Nem akarom, hogy valóra váljanak. Az összes gondolatom ekörül az egy dolog körül forog, miközben arcomon lassan vörös pír jelenik meg, szemeim pedig egyre csak leragadnának.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hinata on Kedd. Márc. 04 2014, 15:56

Reggel, kora reggel vagy nem is korra reggel van már? A nap gyilkos sugarai felnyitják a szemeimet.
- Nyaaahhh még 5 percet had...
Nincs 5 perc, sem fél perc. A nap nem hagy aludni mosolyogva tekint le az égből Jó reggelt! Percekig mint holmi zombi csak botladozok. Míg minden álom el nem röppen szemeimből és végre magamhoz térek. Körbenézve veszem csak észre a bundás és Kyrena elmentek.
- Biztos korán kezdte megint az edzést.
Micsoda szorgalom, teljesen rá fangörcsölök néha a geninemre. Túlzót rajongás, vagy szeretet mit sem számít. Lassan halkan lopakodva, a partra merészkedek. Szomorúan veszem észre a halak áldozata vagyok ismét. El lepték a boromat még talán meg is itták, hisz körben elhelyezkedve még egy a tetején fekszik. Baka baka baka halak, fúj.
Ekkor pillantom meg Kyrenát a parton feküdni, egy szikla tetejére ülve ami elég nagy ehhez természetesen. Csendben figyelem és várom mikor veszi észre jelenlétemet.
Az biztos, hogy szorgalomban nincsen hiánya, de vajon képes arra is? Egyszer kénytelen lesz meg tenni azt is. Minden tudását át adni az új nemzedéknek. Végül is egy szép napon majd ez is kiderül. Csak idő kell mint mindig mindenhez idő és türelem.


Mai napra viszont van egy meglepetésem neki. Igaz ez nem kellemes dolog, csak ha valaki élvezi ha kínozzák vagy kínozza magát. Meg is kapja miután eléri az utolsó sziklát és fent is marad rajta.

( Agy nagyobb postot kérnék. Amiben eléred a vízesés alatti sziklát és rajta is maradsz. Nem szabok hosszúságot, rád bízom. Azért örülnék neki, ha meglenne legalább egy A4 oldal.)
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kyrena on Vas. Márc. 30 2014, 12:03

Az álom elég gyorsan elnyomott, de most nem jöttek rémek. Bizonyára megkegyelmeztek nekem, s hagyták, hogy kipihenhessem magam. Legalábbis részben. Idővel azonban Rinn odajön hozzám és nyalogatni kezdi arcom. Ennek következtében fordulok egyet, odébb tolva orrát, hogy hagyjon még egy kicsit, ő viszont folytatja, addig-addig piszkálva, míg ki nem nyílnak szemeim. Rá is nézek, kissé morcosan, elhúzott szájjal. Ennek ellenére örülök, hogy felkeltett, mert így több időm van gyakorolni. Megsimogatom fejét, majd felülve megölelem és megdicsérem, köszönetet mondva az ébresztőért. Örülök, hogy most nem másként próbált felkelteni. Vagy az estére gondolva, nem dobott rám egy nyálkás halat. Nincs bajom a halakkal, de az az ébresztés nem tetszett volna, ebben biztos vagyok. A vízhez menve meg is mosom arcom, hogy frissebbnek érezhessem magam. Ezt követően nyújtózkodom kicsit, majd felkelek és körbenézek. Rinn már megy is a vízbe. Elég hideg, legalábbis szerintem, így már most tudom, hogy nem szeretnék beleesni. Ő viszont ismerkedik vele. Minden bizonnyal azért, hogy hozzászokjon ismét a benne való mozgáshoz. Szándékomban áll őt használni a mai napon is. Ő is örült neki, ahogy tapasztaltam az elmúlt nap, még akkor is, ha eleinte mérges volt, amiért csak ő lett vizes.
Nagyjáboli körbeszemlélésem után felpattanok a harmadik sziklára. Azt hiszem, az éjszaka eljutottam odáig, még akkor is, ha a klónok megnehezítették dolgom. Többet estem, mint nap közben Rinnel. Talán most is használhatnám őket. Néhányat meg is idézek, nem sokat, elvégre Rinn is itt van. Ráadásul most még akad fontosabb dolgom, például hogy megtaláljam az egyensúlyt. Most nem esik annyira nehezemre, mint jó néhány nappal korábban.  Elég könnyen megtalálom helyem az alig lábujjhegynyi felületen. Chakrámat talpamba irányítom, ahogyan eddig mindig, majd várok. Szemeim lecsukom, elmém pedig igyekszem lecsillapítani. Ki akarom zárni mindazt, mi zavarhat, s csak a hangokra figyelni. Nem várom, hogy mikor jön a farkas. Úgyis meghallom, ha minden igaz, ahogyan a klónokat is. Inkább csak nyugodtan állok ott vagy fél órát, mire hallom mancsainak hangját, miközben a vízbe csapódnak. Szemeim kinyílnak, mikor megszűnik a hang, majd ugrom. Mintha magasabbra ugranék, mint eddig. Ez viszont aligha lehetséges. Bizonyára a reggeli kóma az, ami ezt hiteti velem, ennek ellenére visszatalálok a sziklára, fent is maradva. Nem egy ilyen támadásnak leszek áldozata. Némelyiket sikerül, némelyiket nem sikerül kikerülni, egy ilyen ugrás során viszont olyasmit veszek észre, ami eléri, hogy a vízbe essek. Agyam hirtelen leblokkol, mikor mesterem alakját vélem felfedezni egy sziklán. Mégis hogy nem vettem észre eddig? Tudom, csak a gyakorlásra figyeltem. Ezek szerint olyannyira, hogy tényleg kizártam minden mást. Zavartan megyek ki a partra, zöld szemeimmel a nőt figyelve. Mikor kiérek, lihegek egy keveset, miközben arcomon megjelenik a vörös pír.
- S-sensei… Mégis… m-mióta vagy itt? És… miért… miért nem szóltál? Egyébként… j-jó reggelt! – teszem hozzá motyogva.
Ez igencsak meglepett. Agyam azon kezd töprengeni, hogy vajon mióta figyel. Lehet, hogy már akkor is itt volt, amikor aludtam? Akkor tényleg nem tudom, hol járt a fejem, elvégre körbe isnéztem. Tekintetem elkapom. Inkább a halakat kezdem el figyelni, mik gondosan őrzik az italt. Enyhe mosolyt csal arcomra, hogy így nem nyúl hozzá. Valamiért megnyugtat, így könnyebben ugrok vissza a sziklára, az esések viszont ezt követően sűrűbben jönnek. Talán azért, mert igyekszem kevésbé elmélyülni és figyelni másra is. Zavar, hogy megint nem vettem észre őt. Nem is kicsit. Nem értem, hogy miért nem tudok rendesen figyelni. Lehet, hogy az hátráltat, hogy tudat alatt mégis számítok a támadásra? Mielőtt tovább haladnék, leugrok. Ezúttal én, nem pedig más juttat le. A víz tetején megmaradva sétálok ki a partra, hogy pihenjek egy keveset. A klónok megszűnnek, Rinn pedig mellém telepszik, amint leülök a földre. Iszom egy kis vizet, majd eszek néhány falatot, lévén kihagytam a reggelit. Közben állandóan azon gondolkozok, hogy mivel lehetne mindezen javítani. Azt már tudom, hogy azzal, hogy saját magamra uszítottam a bundást és néhány klónt, melyek bár csak arra voltak képesek, hogy felém ugorjanak, sokat segítettek, elértem azt, hogy sokkal könnyebben maradjak fent a sziklán, egy-egy ugrás után. Tudom mire kell figyelnem, hogy milyen érzés, mikor tudom, hogy biztosan ott fogok maradni új helyemen. Így viszont idővel csökkent a figyelmem. Lekorlátozódott a sziklákra és a támadásokra, míg a távolabbi dolgokra szinte már nem is figyeltem. Azokra a dolgokra, amik Rinn mozgási körén kívül vannak.
- S-sensei… emlékszel a tegnap estére? Arra amit akkor mondtál, mikor elvonultunk. Vezessük be a gyakorlás közben is – kérem őt.
Rinnt nem akarom leállítani. Hagyni akarom, hadd pihenjen és tegye amit akar, közben viszont támadhat, ha úgy gondolja. Mi viszont megbeszéltük, hogy bármikor lehetnek váratlan támadások mindkét részről. Nem hiszem, hogy miközben a sziklán ácsorgok, támadna, de ha mégis, annak örülnék. Így talán könnyebb lenne, talán jobban figyelnék a környezetemre.
- Volna itt… még valami… Meg-megtennéd, hogy… elmész? Mármint, úgy értem, hogy távolabb! Hogy… ne lássalak. Én azt szeretném, hogy… támadj. Onnan és olyan irányból, ahonnan csak szeretnél. És persze akkor, amikor szeretnél – nézek rá komolyan.
Ha eleget tesz kérésemnek, ha nem, akkor is folytatom. Több pihenőt is be kell iktatnom. Most figyelek erre, mert ha hosszabb ideig nem pihenek, félő, hogy hamarabb megadják magukat lábaim, mint kellene. Én pedig nem akarok így járni. Hamarosan tovább is ugrok az utolsó előtti sziklára. Már nem vagyok messze, ez a kő viszont igencsak kényelmetlen. Alig van rajta helyem. Azon is csodálkozom, hogy találok rajta szemernyi felületet, s bele sem merek gondolni, hogy mi lesz még később. Rinn sokkal ritkábban támad, most viszont össze-vissza rohangál közben. Idővel hozzászokok mindehhez így sikerül kiszűrnöm azokat a hangokat, amik kimondottan arra adnak jelet, hogy felém közelít. A vízesés viszont egyre közelebb van. Az is nagyon bezavar. A folyamatosan hulló víztömeg moraja kis híján elnyomja a mancsok hangját. Közben pedig figyelnem kell arra is, hogy vajon mesterem merre jár, már amennyiben eleget tesz kérésemnek. Sokkal nagyobb terület, sokkal kimerítőbb gyakorlat. Nem csak fizikailag, de szellemileg is. Lábaim meg-megremegnek. Karjaim idővel egyre csak nehezednek. Nagyon érzem a súlyokat. Fészkelődni sincs helyem. Egyazon ponton kell maradnom, s ugyanoda kell visszaérkeznem, amikor eljön az idő. Még jól is esik olykor a hideg fürdő, mi lehűti izmaim és felfrissít. Az utolsó sziklához viszont csak az éj közepén érek. Néhány próbát tenni akarok vele, remélve hogy fent is maradok rajta. Itt már nemigen használ a korábban gyakorolt dolog. Olyannyira kevés a hely, hogy csak többszöri próbálkozás után sikerül megtalálnom azt a pontot, hol nagy nehezen megállok. A víz súlya viszont ezt követően le is taszít. Egy újabb pihenőt kell hát tennem, aludni viszont nem szándékozom, bármennyire fáradt vagyok. Fent akarok rajta maradni. Túl sok ideje gürcölök ezekkel a kövekkel ahhoz, hogy megelégedjek most ennyivel, mikor már átjuthatnék rá. Az utolsóra. A pihenő után tehát megint megpróbálom, egyszer, kétszer, sőt, sokszor, mire végül ott maradok. Arcom kicsit felfelé fordítom, hogy megmossam a hideg vízzel, majd visszafordítva igyekszem kilátni az elém csorduló víz mögül. Ajkaim résnyire nyílnak szuszogásom közben. Gyorsan kapkodom a levegőt, remegő lábaimon állva, miközben karjaim hátam mögé teszem, megfeszítve valamennyire testem, ösztökélve arra, hogy bírja még egy kicsit. Karjaimon és lábaimon lila foltok éktelenkednek. Ezek a különböző esések eredményei, többek közt az előző napi nagyobb ütközésé is.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hinata on Kedd. Ápr. 01 2014, 09:52

Ahogyan kéri mosolyogva felállok és elsétálok egy kicsit távolabb. Csak pár métert és egy szikla takarásából leselkedek kifelé. A sötétben ez duplán jó. Vagy is a sötétség a barátom aki elrejt így nyugodtan figyelhetem Kyrenát. Aki nem kímélve magát edz és halad szépen előre. tehát én vagyok aki hátráltatja. Izgul azon, hogy mit fogok szólni ha elhibáz valamit. Frusztrált, szorong a közelemben pedig nem kellene neki. Majdnem ki ugrok rejtekemből amikor félre lép és le ugrik a sziklák egyikéről. Látom nincsen baj, kivédte a dolgot és nem szerez be egy újabb sérülést.
A nap lassan lenyugszik felettünk és beborít a sötétség mindent. Nem nyugszik és tovább gyakorol kis pihenőkel kiegészítve, immár figyel magára is és rá jött. Kell az a kis pihenő, így jobban bírja az edzéseket.


Amikor eléri az utolsó sziklát majdnem felkiáltok örömömben. Én tudtam, tudtam képes megcsinálni! Amikor már ott áll, de fáradtságtól megcsúszik a lába és a víz felé kezd zuhanni nem birok megálljt parancsolni. Egy pillanat alatt termek ott, hogy elkapjam. Karomban szorítva a lányt ketten állunk a vízen most már. Arcomon és szemeimből büszkeség és öröm sugárzik. Igen örülök mert sikerült neki és igen büszke vagyok mert Kyrena az én barátom a tanítványom akinek sikerült valami nehéz dolog.


- Gyere, ügyes voltál nagyon most már ideje lepihened.

( 10 ch plusz )
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kyrena on Pént. Ápr. 04 2014, 14:21

Egész testem egyre jobban elnehezedik. Lassan minden egyes rám hulló vízcseppet úgy érzek, mintha ólomsúly lenne. Fárasztó, roppant fárasztó, ráadásul még csúszik is. Idővel pedig meginog az engem tartó láb. Szemeim összeszorítom, amint rájövök, hogy itt bizony leesek. Már nincs erőm arra, hogy bármivel is próbálkozzak. Arra pedig főleg nincs, hogy a víz felszínén megtartsam magam. Meglepetésemre viszont nem is kell. Karok ragadnak meg, s egy enyémnél sokkalta melegebb test kap el. Nagy nehezen rá nézek mindez tulajdonosára. Nem kicsit lepődök meg, mikor mesteremmel találom szemben magam.
- S-sensei... El... El fogsz ázni! És... mi van a halakkal? - motyogom.
Többre jelenleg nem telik. Arcomon újra ott van a vörös pír, mi most valahogy nem zavar. Talán már ehhez is fáradt vagyok. Persze erősködhetnék, hogy tudom még folytatni, de nyilvánvaló, hogy képtelen vagyok rá. Inkább némiképp önkéntelenül, a fázás érzetétől vezérelve bújok hozzá az engem tartó lányhoz. Szemeim le is csukom hosszú másodpercekre. Valami azért megfogalmazódik még fejemben. Egy olyan dolog, mi az előző nap óta foglalkoztat, s mi miatt rémálmaim is voltak. Erre egyetlen megoldást találtam, nem többet.
- S-sensei... egyikünk se bukjon el, rendben? - kérdem még suttogva, utána viszont csendben maradok.
Nem tudom mik most a szándékai. Ha jobban érzem magam, talán még meg is jegyzem, hogy mégiscsak a közelben volt. Persze tudtam én, hogy nem lesz annyira távol. Mégis, egyetlen egyszer sem támadott, hiába szerettem volna. Így is figyeltem környezetemet. Minden egyes apró rezdülést. Ezért is megy most ennyire nehezen a gondolkodás. Minden egyes kimondott szó, hosszan elnyújtott monológnak tűnik, saját hangomon. Mintha valami lassított felvétel lenne, vagy hasonló. Ujjaim gyengéden szorítják Katsumi ruháját, hogy közelebb húzhassam magam hozzá. Most tényleg olyan lehetek mint egy kisgyerek. Egy lány, aki csak melegre és alvásra vágyik. Egy forró fürdő és egy puha ágy sem lenne rossz, de arról lemondok. Megelégszem a földdel is, ha kialudhatom magam végre és megpihenhetnek fájó tagjaim, melyek most is lüktetésszerűen árasztják bennem a sajgó érzést.
- S-sikerült? - kérdem némiképp bizonytalanul.
Nehezemre esik elhinni, hogy eljutottam idáig. Lehet, hogy még mindig csak álmodom és ott toporgok az első sziklák valamelyikén.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Kedd. Nov. 10 2015, 23:58

[Aono Takefumi]
A Fű országában töltött kis idő után, Emi úgy érezte, ideje megint útra kelni, hiszen sosem volt az egy helyben maradás híve. Arra azonban nem számított, hogy jó hosszú utat fog megtenni, ugyanis egy hirtelen támadt öltettől vezérelve elindult a Villám országába. Régóta nem látta mesterét és kicsit szerette volna fejleszteni a Byakuganját. Arra a döntésre jutott, hogy a Tűz országának határa mentén halad végig, majd északnak fordulva átkel a Gőz és a Fagy országán. Hajóra nem akart szállni, bár élete nagy részét az Eső országában élte le, valahogy sose rajongott a vízi közlekedésért. Na meg aztán aggasztó hírek jutottak el a fülébe, Kirigakure megkezdte az előrenyomulását a Villám országába. Valószínűnek tartotta, hogy a hajókat alaposan átvizsgálják, álcázáshoz pedig nem igazán fűlött a foga. Azt még nem is sejtette, hogy a szárazföldi utazás alatt se fog unatkozni. A tájékozódásával mindig akadtak problémák, de néhány kérdés mindig segített neki abban, hogy megtalálja a helyes irányt.
A Tűz országában igyekezett az erdőben maradni, kerülte a kisebb falvakat is, csak útmutatásért ment be néhány helyre. Reménykedett benne, hogy feltűnésmentesen megússza az utat. Az álcázással nem sokat foglalkozott, amikor tehette a köpenyét viselte, aminek kapucniját mélyen az arcába húzta. Árulkodó szemeit ezáltal képes volt elrejteni. Csak ha kissé szorultabb helyzetbe került, akkor folyamodott a Henge no Jutsuhoz, mert a chakrahasználatot könnyebben kiszúrhatták. A Tűz országában még nem igazán lehetett érezni a háború újabb szelét, azonban ahogy közeledett a Gőz országához, úgy forrósodott a hangulat. És nem csak azért, mert a gőzfürdők melegítették a levegőt. Sokat gondolkodott rajta, hogy megálljon-e valamelyik fürdőnél, de inkább kihagyta ezt is. Túl sok időt vett volna el, pedig az igazat megvallva, ráfért volna a lazítás. A nála lévő pénzt sem akarta szórni, pedig volt még neki bőven. Úgy érezte, ilyen helyzetben nem pihenhet, ám pont ő volt az, aki nagyon is kerülte a háborút és nem törődött az egésszel. A vándor ninja engedélyét használta fel és eddig szerencsésen rejtve tudott maradni Amegakure shinobijai elől, akik valószínűleg keresték, mert háború idején vissza kellett volna térjen. Hoppá, ez szépen kiment a fejéből! Így tehát ugrott a fürdőzés és a nyugis napok, tovább haladt a célja felé.

A táj kezdett megváltozni, egyre inkább hideg lett és zordabb a táj. Emi sajnos sosem szabadulhatott a múltja ezen részétől, amit ebben az országban tett, azt örökre cipelte magával. Szép lassan kezdett belenyugodni, hogy nem az a kegyetlen gyilkos, de mégis benne van a harcos énje, ami bizony néha letérítheti az útról, amit kinézett magának.
*Talán mégis hajóval kellett volna megközelítenem a Villám országát, legalább az emlékrohamokat megspórolhattam volna.* Töprengett el a jounin a régi küldetésen, amit itt hajtott végre. Sóhajtott egy nagyot, aztán indult tovább. Melegebb ruhát nem vett magára, mert egy kicsit büntette magát. Ahogy haladt az ország belseje felé, úgy próbálta agyának leghátsó részébe száműzni a sötét gondolatokat. Mindig is bolondosabb lány volt, tehát fenn kellett tartania a látszatot - még akkor is, ha jelenleg egyedül menetelt az úti célja felé.
Ahogy közeledett a Villám országának határához, egyre több ninjával futott össze, akik igyekeztek a tengerpartra, ahol a harcok dúltak. Mindig elkerülte a feltűnést, beszédbe csak akkor elegyedett, ha nagyon muszáj volt. A klíma elkezdett megváltozni és már látta az égbe magasodó hegyeket, amikor valami rossz érzés kerítette hatalmába. Nemsokára kisebb csapatokat vett észre a Byakugan segítségével. Néha aktiválta a Dojutsuját, mert tudni akarta ki, merre, hogyan, hány méter. A chakra alapján nemtudta megállapítani, hogy milyen emberekről van szó. Egy elég merész húzásra szánta el magát, mégpedig úgy döntött, eléggé megváltoztatja a külsejét, mert bizonyos leírások még illetek rá. Annyit tudott, hogy a faluja szövetségben áll Kirivel, az pedig nem hiányzott neki, hogy esetleg valaki felismerje, vagy rájöjjön ki is ő valójában.
A Fagy országában talált egy útmenti fogadót, ahol egy éjszakára megszállt. A pénzt előre kifizette, mert tudta, hogy úgysem marad sokáig. Elővett egy kunait és a lapockáig érő haját hátul teljesen levágta, elöl hagyott meg néhány hosszabb tincset. Aztán a tekercsbe pecsételt váltás ruhái közül elővett egy fekete felsőt, mert az nem olyan feltűnő, mint egy shinobi öltözet. Eltüntetett minden olyan nyomot magáról, ami arra utalt volna, hogy ő egy ninja. Bár sosem büszkélkedhetett igazán dús keblekkel, igyekezett leszorítani és amikor tükörbe nézett, egy egészen helyes fiúcskát látott benne. Utána persze eléggé elvesztette a lelkesedését, hiszen haját majd növesztheti vissza, de még mindig egyszerűbb volt így megoldani. A Henge no Jutsut kockázatosabbnak tartotta. Egyedül a szemével nem tudott mit kezdeni, ám hamarosan ezt is megoldotta. A fogadó vendégül látott pár shinobit, akik között akadt egy-két részeges. Nem mindenki igyekezett a halálba, a frontvonalra, amit a Hyuuga lány tökéletesen megértett. Az egyik férfi napszemüveget viselt, bár azt Emi nem érette, miért kell neki ilyen kiegészítő, mert úgy tűnt a látásával semmi gond nincs. Biztosan csak divatból hordta.
*Ez nekem pont kapóra jön.* Futott át agyán a gondolat, aztán amikor a nagy beszélgetésben és ivászatban nem figyeltek oda, egy gyors mozdulattal elcsente a napszemüveget. Visszaérve a szobájába, gyorsan felpróbálta, ahol egy jó nagy nevetéssel nyugtázta: idiótán fest, viszont egész jó álca. Majdnem teljesen férfinak nézett ki, vagyis inkább egy finom fiúnak, aki bizonyos szolgáltatásokat is tud nyújtani. Mivel kifizette a pénzt, arra készült az éjszaka csendesen kisurran, csakhogy az állandó csillag alatt alvás után nagyon hívogató volt a rendes ágy. Hajnalban ébredt, amikor mindenki más, úgyhogy még óvatosabban kellett elszelelnie a helyszínről.
A Villám országának határán feltette a napszemüveget és inkább az úton ment, nem shinobi módjára közlekedett. Néha aktiválta a Byakugant és ha túl sok embert látott egy helyen, akkor irányt változtatott, nehogy beléjük fusson. A sötétített lencse egészen jól takarta a halántékán kidudorodó ereket, amikor aktiválta a Kekkei Genkait, szóval duplán jól járt. A terep egyre jobban megváltozott, a sík terepet felváltották a kiemelkedések és szakadékok, bár még igazi hegységről nem lehetett beszélni. Mivel a kunoichi nem rendelkezett olyan technikával, ami elrejti őt, ezért a gyors elbújás mögött döntött. Szerencsére gyakorolt már párszor a hegyekben, ezért magabiztosan mozgott a terepen. A kikötőváros messze esett az útvonalától, viszont még az ilyen elhagyatott terepen is érzékelt chakrát, ami aggodalommal töltötte el. Remélte, hogy az öreg Hyuugának nem esett baja, de a lelke mélyén tudta, nem kell félteni a mesterét, elég tapasztalt már. A hegyek egyre magasabbak és csipkézettek lettek, szóval Emi közel járt a céljához.
*Na jó, én megérkeztem, a többi már rajtad múlik, Öreg!* Ahogy ezt gondolta, szája önkéntelenül is mosolyra húzódott.


//Nem szeretek kezdő postot írni, mert nehezen jön meg az ihlet, de végre itt vagyok. Very Happy//
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szer. Dec. 02 2015, 23:19

Hyuuga Emi


Öreg tanítód sehol sem volt még. Mintha teljesen fölöslegesen jöttél volna el idáig, pedig tisztán emlékszel, hogy ezen a helyen szoktatok találkozni és ráadásul a megfelelő napszakban is érkeztél mivel az öreg ilyenkor szokott erre sétálni.  Hiába él remete életet azért megvannak a maga furcsa szokásai és te ezt inkább tiszteletben tartottad, mert ő apád helyett apád és egyben mentorod is volt. Nem csak a Byakuganról szerzett tudásodat, vagy a Hyuuga taijutsukat, hanem a shinobi életmódot is oktatta neked. Ha csak a maga módján is de az életre is felkészített és ezen kívül szinte az egyetlen biztos pont az életedben. Ennyi mindent köszönhetsz a vén lókötőnek aki a megszokott idő helyett most órákkal később tűnt fel. Nem kellett semmilyen kekkei genkai ahhoz, hogy meglásd lassan bandukoló alakját az egyik hegy irányából. Az öreg feltehetőleg már rég tudta, hogy te itt vagy hiszen, ha a harci képességei már nem is a régiek a szemét nem lehetett becsapni. 
- EMIIIII! - Már messziről üvöltött neked és mind két kezét a magasba emelve megduplázta a tempóját ami feltehetőleg a végsebessége is volt számodra nagyjából kissé sietős séta tempó, de az öreg sietve jött eléd és látszott, hogy most még a szokásosnál is jobban örül, hogy lát. 
Nem tudtad az első pillanatokban mire vélni ezt az egészet. Megszoktad már, hogy az öregtől nem áll távol a szeretet kimutatása de azért ilyet talán még sosem láttál tőle. Aztán amikor közelebb ér meglátod az okát is. Két piros pír van az arcán és fülig ér a szája. Valószínűleg nem kicsit nézett a szákés üveg fenekére és úgy bűzlik mint valami hajléktalan. Mi történhetett amíg távol voltál? Amint közelebb ért még egyszer szinte rád üvöltött...
- Emiii de örülök neked. Rég jártál már errefelé én pedig már aggódtam mert nagyon vésssz... - Ebben a pillanatban az utolsó lépés előtt elesett a saját lábában a papa és még mielőtt be tudta volna fejezni a mondatát nyögdécselve próbált felállni és közben téged nézett.
- Lányom rajtad meg miért van napszemüveg? A világ fordult ki magából vagy csak én? - Költői kérdésnek hangzott ám mégis tőled várta a választ.


A hozzászólást Kenshiro Karu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 25 2015, 23:51-kor.

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Kedd. Dec. 08 2015, 22:42

[Kenshiro Karu]


- Késik - állapította meg a tényt Emi, amikor már kb. huszadjára számolta meg a környéken fekvő sziklákat. Egy idő után megunta az ácsorgást, ezért cuccait letette a földre, aztán keresett magának egy laposabb követ, amit ülőalkalmatosság gyanánt tudott használni. Persze tudta, hogy ez se lesz hosszútávú megoldás, viszont tökéletesen megfelelt a célnak.
Egyszer csak feltűnt a távolból, már szabad szemmel is kivehető volt az alakja. A kunoichi már felkészült arra, hogy jól letámadja az öreget, amiért ennyit kellett szobroznia a hegyek között, aztán mégis letett róla. Többek között azért is, mert amikor közelebb került, feltűnt neki valami. Na meg hiába is tagadta volna, jól esett neki, hogy ennyire örül a jelenlétének. Sok barátot és társat vesztett, amikor kiderült a múltja és még édesanyját sem látogathatta meg egy jó ideje. A mester pedig adott egy biztos pontot az életében, amire kifejezetten szüksége volt.

*Tényleg régen járhattam itt, eddig még sosem láttam ennyire becsípett állapotban. Vajon milyen meglepetéseket tartogathat még ez a találkozó?* Töprengett el magában a Hyuuga lány. Arra mondjuk nem gondolt, hogy ő is eléggé megváltozott, inkább nézett ki fiúnak, plusz a napszemüveg is elég friss tartozéka volt. Ez rögtön feltűnt az öreg Hyuugának, mert rákérdezett.
- Úgy tűnik, mindketten okoztunk egymásnak némi meglepetést - válaszolt a kunoichi, miközben levette a napszemüvegét. Ettől láthatóvá váltak halványlila szemei, amiket igyekezett elrejteni a kíváncsi tekintetek elől. A kuncogását igyekezett visszafogni, miközben a papa próbált feltápászkodni a földről. Felé nyújtotta a kezét, hogyha szüksége lenne segítségre.
- A válasz igen egyszerű, tényleg kifordult magából a világ és azt hiszem, minden más is. Kész életveszély egy nem ős-konohai Hyuugának álca nélkül járkálnia és ezt találtam az egyik legjobb megoldásnak. Láttam már elég sok ninját, akik így dobták fel a külsejüket, ezért tettem egy próbát. Ó, igen és a hajam sem fog már annyira akadályozni a harcban, mint eddig! - mutatott rá új frizurájára. - Azt hittem el se fogok jutni idáig, mert megerősítették a Villám országának védelmét, rengeteg őr járkál mindenféle. Szerencsére a szemem kisegített, mint mindig.
Mintha az összes gondja elszállt volna, úgy tudott ismét beszélni a hétköznapi dolgokról. A lelke mélyére száműzte a negatív gondolatait, visszatért a kissé gyerekes és naiv Emi.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Vas. Dec. 13 2015, 22:04

Az öreg végig mért és miközben feltápászkodott érezted ahogy a szákétól bűzlik valahol azonban mégis volt benne valami mulatságos. Tudtad, hogy másnap lehet még szégyelni fogja magát de most igazán mulatságos volt az öreg Hyuugát egy kicsit ilyen állapotban látni. Az öreg még egyszer alaposan végig mért miután feltápászkodott és aztán hirtelen komolyra váltott a pillantása és a hangja is visszanyerte azt a régi érces bölcsességét.
- Valóban Emi nehogy azt hidd, hogy nem látom a változásokat rajtad lányom. Kész harcos lettél mióta utoljára találkoztunk. Ha jól sejtem lelkiekben is legalább ennyire megerősödtél és már nem az a kislány vagy aki legutóbb elhagyta Kumogakurét...- Komoly pillantása még egy pillanatig tartott aztán egy nagy nevetésben tört ki. Mint hogy ha csak egy kis időre is de teljesen tisztán látott volna. lehet, hogy még sem ázott el annyira vagy csak éppen egy józan pillanata volt? Ez valószínűleg örök rejtély marad, mert amint visszaértetek a kunyhójába az öreg közölte, hogy ő ledől, hogy kialudja magát te meg addig tedd magad hasznossá. 
Nagyjából estig aludt aztán valamikor már napnyugta után kijött hozzád és láttad rajta borzasztóan szégyelli magát...
- Emi kérlek ne haragudj meg egy kicsit többet ittam a kelleténél de ennek semmi köze a te érkezésedhez. Egyszerűen csak vissza emlékeztem és a elragadott a nosztalgia aztán meg már csak azt vettem észre, hogy teljesen elfogyott egy üveg sake... Te aztán megváltoztál lányom... Jó téged újra látni. 
Elment csinálni magának egy üveg teát és hagyott egy kis időt neked, hogy a bocsánatkérését teljesen feldolgozd majd folytatta úgy, hogy közben nem nézett rád.
- Valóban a napszemüveg jó ötlet és még chakrát sem kell használnod de akkor is olyan szokatlan és mókásan áll rajtad. Viszont ügyes álca és sikerült eljutnod. Mit szólsz a világhoz? Teljesen kifordult magából minden és mindenki. Bár ide a hegyekbe csak kevés hír érkezik de néha azért én is eljutok emberek közé és akkor elkeserít, hogy még egy világ háborút át kell élnem. Bőven elég volt az előzőben szolgálni.. - A gondolat menetet egy hirtelen csönd szakította félbe és te erről már tudtad, hogy nem kívánja folytatni a történetet. 
- Megkérdezhetem, hogy miért jöttél el ismét hozzám? A képességeidet szeretnéd csiszolni?

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Vas. Dec. 20 2015, 23:15

Az öreg Hyuuga monológjára nem válaszolt, hanem csendben követte őt, egészen a kunyhóig. Szerette nagyon a tanítóját, ám félt, ha megmondaná neki az igazat, akkor csalódottá tenné. Éppen ezért örült egy kicsit, hogy így találkozott vele, bár tényleg szokatlan látványt nyújtott a becsípett papa. Miután közölte vele, hogy elmegy aludni, Emi úgy döntött felkutatja a kis kuckót és elejét veszi az újabb ivászatnak. Szerencsére csak egy sakés üveget talált, amiben még volt is valami. Mivel nem volt szíve kiönteni az italt, ezért úgy döntött, inkább lepecsételi a tekercsébe, amiben a váltás ruhái vannak. Majd, ha végzett az edzéssel, visszaadja az öregnek, addig pedig biztonságban lesz nála.
A tedd hasznossá kifejezést nem igazán a jounin lányra találták ki, mert még a takarításhoz sem értett igazán. Éppen ezért beérte azzal, hogy elrakta az edényeket, amik az asztalon, illetve a földön hevertek. Szerencséjére ezúttal semmit nem tört el, pedig előfordult már ilyesmi. A délután hátralévő részét inkább csak lődörgéssel és gondolkodással töltötte. Végig azon gondolkozott, vajon elmondja-e, hogy neki is köze van a háborúhoz és ha igen, akkor hogyan tegye. Nemsokára arra lett figyelmes, hogy mestere ébredezni kezdett. Még egyszer bocsánatot kért tőle a Hyuuga, amiért így fogadta.
- Néha előfordul az ilyesmi - válaszolta Emi, egy kicsit erőltetett mosollyal az arcán. Örült a viszontlátásnak és már a gyakorlata 
járt az eszében, ám közben végig ott motoszkált benne a gondolat, hogy el kéne mindent mondania. Talán könnyebb lenne egy kicsit feldolgozni.
Szerencséjére vagy inkább szerencsétlenségére pont a háborúra terelődött a szó és arra, hogy mennyire megváltozott a világ.
- Tényleg megváltoztam és azt hiszem, nem csak a világ fordult ki magából, hanem én is - elcsendesedett és tekintetét elfordította. - Amióta csak elkezdődtek a forrongások, igyekszem távol maradni mindentől. Csakhogy még a háború kezdetén elkövettem egy hibát, azt hittem fel fog rázni egy kis kaland, de jobban belekeveredtem, mint gondoltam. Vándor ninja vagyok, igyekszem elfutni a kötelezettségeim elől, viszont tettem pár dolgot, amrie nem vagyok büszke... - újabb csend következett. Ahogy a mestere, úgy ő sem akarta először befejezni a mondandóját, de végül kibökte. - A Fagy országában történtekhez nekem is közöm van.

Ennyiben is hagyta, tényleg nem volt kedve többet mondani. Szerencsére az érkezésének oka is szóba került, ezért gyorsan témát tudott váltani.
- Elkezdett hiányozni a gyakorlás és úgy gondoltam ráférne a képességeimre némi fejlesztés. A Byakugant már egészen jól tudom használni távoli tárgyak megfigyelésére, de eszembe jutott, hogy korábban említetted, kétféle módja van a fejlesztésének. Nos, szeretnék megismerkedni a másik alkalmazási módjával, amikor nem a távolság, hanem a pontosság a lényeg.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szomb. Dec. 26 2015, 01:47

Az öreg nyugodtan végig hallgatott és szigorú tekintete csak akkor tévedt rád amikor elmondtad, hogy a fagy országában történtekhez neked is közöd van. Bár a vén Hyuuga megpróbálta magát kivonni a nagy világ történéseiből, azért hozzá is eljutottak a hírek és ő is pontosan tisztában volt vele, hogy nagyon nagy dolgok vannak készülőben ráadásul elég közel. Hiszen ha az ember hallgatja a szél fújását már az is a háború hangját hordozza magával... 
- Emi... - kezdte nagyon komolyan és kimérten senseied a mondandóját. - ami történt megtörtént ezen már nem tudunk változtatni. Tudod vannak olyan helyzetek amikben nem a megfelelő döntést hozzuk... ez mindegyikünk életében így van és hiába próbálunk másképp cselekedni a múltat nem változtathatjuk meg. Ezek azok a sebhelyek amelyek végig kísérnek minket az úton, de te még olyan fiatal vagy. Lányom ne azzal töltsd az életed, hogy a múlt hibáin rágod magad mert akkor nyomorúságos életed lesz. Inkább nézz előre a jövőbe és próbálj meg minél kevesebbet hibázni, de hát ismered a mondást az ember a hibáiból tanul. Ha gondolod és neked könnyebb lesz tőle akkor meséld el mi történt de ha nem szeretnéd az is rendben van. 
A vén Hyuuga beszédébe ismét visszatért az az érces bölcsesség amilyennek te is ismerted. Szavaival talán vigaszt nyújt talán nem, de mindenképpen megpróbál segíteni neked mert látja rajtad, hogy nagy a teher. 
- Rendben akkor szeretnéd elsajátítani a hogyan lehetsz pontosabb... Hmmm értem... Akkor kezdjük azzal, hogy ma éjjel felmegyünk az egyik hegy tetejére de te úgy fogsz jönni, hogy egy dézsa vizet kötözök a két karodra amit magad előtt kell tartanod. Remélem nincs ellenvetésed. Napnyugtáig még van pár óránk addig javaslom, hogy nyújts egyet és szedd össze magad. Kicsit alapozunk mielőtt nekimegyünk a keményebb részeknek... 

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Vas. Dec. 27 2015, 21:55

Egy öreg mester tanácsait illő megfogadni, hiszen már megélt pár dolgot. Emi rögtön felpattant a helyéről és a kis helyiség másik végébe vándorolt át.
- Ha! Tényleg nem ezzel kéne foglalkoznom! - csapta össze tenyereit, mert már lelkiekben készült arra, hogy megkezdődik az edzés. Talán még a férfinak is fura lehetett a jounin hirtelen hangulatingadozása, azonban korábban is produkált már hasonló dolgokat.
*Régóta nem beszéltem már erről senkinek, jól esett kiönteni a szívemet. Tulajdonképpen már régen az agyam egyik hátsó zugába száműztem az emlékeket, de az utam megint a Fagy országán keresztül vitt, ezért szakadtak fel a régi sebek.* Hangosan nem szeretett magyarázkodni, ám mégis helyre kellett tennie magában a dolgokat. Ez a néhány pillanatnyi csönd most kifejezetten idegesítette, ezért rögtön válaszolt a tanítójának.

- Sokat segített, hogy elmondhattam. Most már jobban vagyok.
A szokásos mosolyát villantotta meg, ami nem sikerült tökéletesre, egy kicsit látszott, hogy az erőltetés is közrejátszott a létrejöttében. Emi remélte, hogy a sensei annyiba hagyja, hiszen ő ajánlotta a fel a hallgatás lehetőségét. A Hyuuga lány azonban egy kicsit megijedt saját magától, ki tudja, talán ebbe a kettősségbe fog egy napon beleőrülni. Amint meghallotta a feladatot estére, tekintetét az égre emelte és nagyot sóhajtott.
*Az lepett volna meg, ha nem talál ki valami szadista módszert.* Erre a gondolatra halkan felkuncogott, majd intett, hogy megértette és elment felkészülni az edzésre. Valószínű teste is elszokott attól a kemény edzéstervtől, amit az öreg állított össze, csakhogy szüksége volt a gyakorlásra és nem adhatta be a kulcsot rögtön az elején. A dézsa víz nem hangzott túl jól, bár a sok Taijutsu edzéstől fizikai ereje jóval túlmutatott az átlag 24 éves kunoichikén. Okkal remélte, hogy ezt is túl fogja élni és megússza pár kék-zöld folttal. Kiment a kunyhóból, mert a friss hegyi levegő mindig is jót tett a bemelegítő gyakorlatok elvégzésének. A chakráját is aktivizálta, habár nem tervezett jutsukat használni, de segített neki feltöltődni. Amint a testében szétáradt az energia, nekiállt izomnyújtó gyakorlatokat végezni. Először a karjait erősítette, hiszen azzal fogja a nehezét elvégezni. Aztán következett a törzs, majd a lábak maradtak utoljára. Megérezte a bemelegítsét, már régóta nem használta ennyit az izmait, főleg mert igyekezett kimaradni a harcokból. Kénytelen volt beismerni, hogy bizony eléggé kijött a formájából. Miután végzett, visszasétált a lakba. Az egyik tekercséből, amiben a váltás ruhákat tartotta, előszedte a köpenyét, mert a hegyekben hűvösek voltak az éjszakák, tudta hogy most sem lesz elég az a vékony ruha, ami rajta van. Megszokásból haját és összekötötte volna, aztán jött rá, hogy néhány napja már nincs rá szükség. Napszemüvegét eltette biztos helyre, az álcájával itt nem kellett foglalkoznia.
- Részemről indulhatunk - mondta az öreg Hyuugának és mintegy megadásként, előre nyújtotta mindkét karját, hogy megkapja a dézsa vizet.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szomb. Jan. 09 2016, 14:50

Az öregen a meglepődés legkisebb jele sem mutatkozott. Inkább helyeslően bólintott majd az egyik kis szekrény felé indult. Pont oda ahol megtaláltad a teli üveg sakét amit lepecsételtél. Kinyitotta a szekrény ajtót és kutakodni kezdett az edények és más fontos kiegészítők között. 
- Meg mertem volna esküdni, hogy idetettem. Emi nem láttál egy üveget ebben a szekrényben, tegnap este tettem el... - Te azonban ezt már nem hallhattad mert kimentél és nagyon okosan megkezdted a bemelegítést.
Az öreg tudta, hogy valószínűleg kiestél a formából ezért elsőnek egy kicsit módosított a feladaton. Bosszús volt amikor visszaértél a házba, de mindjárt láttad az örömet az arcán amikor felé nyújtottad a karodat. Azonban ahelyett, hogy a kezedbe nyomott volna egy vagy két dézsa vizet, helyette kötelet vett elő. Megfogta a két karod majd jó szorosan összekötözte és közben végig az arcodba mosolygott. Forgatott valamit a fejében, de az istennek sem tudtál rájönni, hogy vajon mi járhat a fejében. Arra azonban már a bemelegítés közben elkezdted felkészíteni magad, hogy neked ebből jó nem fog kisülni.
- Emi, úgy döntöttem, hogy egyfelől kicsit nehezítek a feladaton, másfelől azonban könnyítek. Elég lesz egy dézsa vizet felvinni a hegytetőre, azonban meleg forrás vízet kell szerezned ami lent ered a völgyben. Ami azt jelenti, hogy kétszer annyit kell másznod fölfelé mint hitted, de az igazi nehézség valószínűleg nem ez lesz. Én inkább a forrás víz megszerzésén agyalnék. Ha már megvan akkor mondhatni nyert ügyed van.
Azzal kivágta az ajtót és elindult a völgy felé. Nagyon erősre kötötte a kötelet de feltehetőleg nem mertél ellenszegülni mentorodnak. Mutatva az utat lendületesen tört előre a vén Hyuuga, te pedig a nyomában közeledtél a forrás felé. Mire odaértetek a kötél szinte teljesen elszorította a vérkeringésedet, azonban a gőzölgő víz látványa talán a szívedbe is csempészett egy kis meleget. 
Egy kis medencében láttad a gőzölgő vizet, de ez a mennyiség nem elég, hogy belemártsd a vödröt. Felette a sziklafalon öklüömnyi méretű lyukak voltak amikből csöpögött a víz. 
- Először próbáld meg kitalálni mivel lehetne felgyorsítani a víz folyását, hogy bele tudd mártani a vödröt. Ha nagyon nem megy szólj és segítek. Elárulom köze van a pontossághoz és a gyorsasághoz és egy picit talán a chakrádhoz is. - kacsintott rád az öreg majd teret engedett neked.


A hozzászólást Kenshiro Karu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 24 2016, 23:11-kor.

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Szer. Jan. 13 2016, 23:22

Valahogy a feladat könnyítése hallatán inkább a kegyetlenebb edzésmód jutott Emi eszébe. Ismerte már a mesterét, tudta ha kitalál valamit, akkor neki nem lesz egyszerű feladata. Sajnos a gyanúja gyorsan beigazolódott, amikor szóba került a forrás és a kétszer annyi gyaloglás.

*Csoda, hogy eddig túléltem ezeket az edzéseket. Egyszer nem lesz ilyen szerencsém és el fog érni a korai vég.* Sopánkodott magában a jounin, miközben hagyta, hogy az öreg erősen rátekerje a kötelet a kezére. Egy hang nem hagyta el a száját, pedig kedve lett volna felszisszenni, amikor elszorította az ereit a kötél.
*Ninja vagyok, egy ilyen kis semmiséget ki kell bírnom!* Korholta le magát gondolatban a Hyuuga, amit talán a papa is észrevett, mert az arckifejezése erősen árulkodott erről. Az érzelemmentesség sosem volt az erőssége, ami elég gyakran hozott rá bajt. Szerencsére most nem állt fent az a helyzet, hogy emiatt bajba kerüljön.
- Már alig várom a feladatot - hangjából kiérződött némi irónia, azonban tényleg érdekelte, hogy mi lesz az a nagy kihívás. Párszor jártak már a forrásnál, de emlékezőtehetsége cserben hagyta, mert fogalma sem volt, mégis miben lenne ez nehezítés. Amikor elindultak, már az út alatt azon mosolygott, hogy ezúttal csak ijesztgette az öreg Hyuuga és egy könnyed merítéssel meg is lesz a feladat oldva. Amíg odaértek a forráshoz, mindketten csöndben haladtak. Emi nem mert megszólalni, inkább azon ügyködött, hogy részben megakadályozza karjának teljes elzsibbadását - több-kevesebb sikerrel. Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el, mióta elindultak, de egyszer csak azt vette észre, hogy megérkeztek a célhoz. A hegyekben uralkodó hűvösebb időjárás miatt örült, hogy a forrás némi meleget árasztott magából. Lelkesedése úgy szökkent el, mint a vízből felszálló gőz, amikor meglátta a nehezített feladat okát. A mélyedés, ami összegyűjtötte a vizet, messze nem volt elég nagy, hogy bele lehessen meríteni a vödröt. A víz még csak nem is folyt, hanem csöpögött, tehát az az opció is kiesett, hogy másképp tölti meg az edényt.
- Ó, már értem! - bökte ki ezúttal hangosan. Vett egy mély levegőt és lassan kifújta.
A mester elkezdett magyarázni valamit a vízről és a chakráról, azonban a halványlila szempárral megáldott lányt ez a legkevésbé sem vidította fel. Tekintetét a csöpögő folyadékra fordította, aztán chakrát irányított a szemét körülvevő erekbe. A világ hirtelen fekete-fehérré változott, de a lyukakat most is tisztán látta.
- Arra gondoltam a Gouwan segítségével szétütöm valamelyik lyukat és megnagyobbítom, hátha attól gyorsabban elkezd kiáramolni a víz. Bár a kezem most meg van kötve, de lábban is végre tudom hajtani a technikát, szóval nem gond - vigyorodott el a lány, miközben az öreg felé fordult. Tudta, hogy ezzel alaposan elásta magát, de az ilyen mélyebben belelátás sosem volt az erőssége.
*Na jó, ki kell gondolnom valamit, mert ez így kicsit ciki! Régen nem volt már dolgom chakrás hókuszpókusszal és elméleti kérdésekkel, de valamit csak fel tudok idézni a régi tanulmányaimból. Vagy nem.* Összekötözött kezét kicsit meglóbálta, már amennyire a vödör engedte a szabad mozgást. Kikapcsolta a Byakugant, hogy ne pazarolja az energiáját.
- A második elemem a Víz, abból talán ki tudok indulni. Bár azt még nem igazán értem, hogy a gyorsaság és a pontosság mégis mennyire játszik itt szerepet. A chakrámmal némileg képes vagyok irányítani a vizet, még kézjel sem szükséges hozzá - morfondírozott el Emi. - Igazából ezek a mindent látó szemek nagyon hasznosak, viszont általában kell valami, amit láthatok. Addig sajnos nem megy.
Kicsit lehangoló volt beismernie a gyengeségét ezen a téren, ám eddig az ellenfelei még sosem az elméletet kérdezték tőle, hanem támadtak, aztán ő meg vissza. Vagy ő kezdett először, ami jelenleg részletkérdés.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Vas. Jan. 24 2016, 23:10

Látva a grimaszt arcodon senseied megengedett magának egy halvány mosolyt az arca alatt, aztán csak folytatta az útját fel a forráshoz. Miután elmagyarázta a feladataot hátrébb lépett és teret hagyott neked, hogy gondolkozz egy kicsit, a vödröt és a kötelet azonban nem vette le a  karodról. Mikor aktiváltad a byakugant az öreg csupán csak megcsóválta a fejét aztán egyszerűen csak tovább figyelt téged. Amikor már tényleg úgy tűnt, hogy nem fogod megtalálni a megoldást odasétált hozzád és elővett egy kunai kést. 
- Ma még egy kicsit segítek mert ténylege gy kicsit bonyolult a feladat amit kitaláltam neked. - Azzal levágta a kezedről a köteleket és a vödröt az ököl méretű lyukak alá tette. - Tehát a feladat lényege az lenne, hogy chakrát kell koncentrálnod a tenyeredbe és mintha a 32 vagy 64 csapást hajtanád végre apró chakra hullámokkal bombázod itt a falat. Ha sikerül a megfelelő módon kitágítani a járatokat akkor aláhelyezve a vödröt meg fogod tudni tölteni meleg vízzel. Most azonban az a feladat, hogy ráérezz a pontosságra és a sebességre. Gondolom már sejted Emi, hogy a pontosság csak az egyik fele a feladatnak. Az sem mindegy, hogy milyen tempóval viszed be a megfelelő ütéseket. Szeretném ha semmilyen más technikát nem használnál. Persze szétrepeszthetném én is egy ütéssel a sziklát, de akkor hogyan fejleszteném magam illetve honnan szereznék neked ilyen jó kis feladatot. Nagyon fontos, hogy mivel ma van az első napod ezért ma még csinálhatod nem összekötözött kézzel, viszont holnap már csak összekötözött kézzel láthatsz neki. Azután pedig egyre nehezítünk. Mindezek mellett még arra is figyelned kell, hogy ne vidd túlzásba a dolgot mert akkor elzárhatod a víz útját ahelyett, hogy nyitnál neki. 
Az öreg hátrébb lépet és ismét teret adott neked. Tudta, hogy így elsőre a feladat nem tűnhet nehéznek azonban valószínűleg már te is sejtetted, hogy ez csak az első része a megpróbáltatásnak. Először győzd le a természet erőit aztán jöhet a második kihívás. 


// Sűrű elnézéseket kérek. Sajnos a munkám nagyon sűrű lesz így az év elején. Igyekszem gyorsan haladni a küldetésed miatt. Amennyiben el kell majd indulnod küldj egy PM-et és megoldjuk! //

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Vas. Jan. 31 2016, 20:36

Amikor lekerült Emi kezéről a kötél, úgy érezte újra megindult elszorított vérkeringése. Alaposan megdörzsölte mindkét csuklóját, miközben az öreget hallgatta. Már eleve rosszul kezdődött, amikor a bonyolultság szó bekerült az egyik mondatba, jól tippelte meg az út alatt, hogy ismételten a szadista edzésmódszerek áldozata lesz. Elsőre egyébként nem is hangzott túl bonyolultnak a feladat, ám ahogy kezdtek napvilágot látni a részletek, a kunoichi egyre inkább elkeseredett lett. Azért figyelmesen hallgatta végig, hogy pontosan milyen lépéseken kell keresztülvergődnie magát. A mestere megjegyzésére felhúzta az orrát és inkább csak magában kommentálta azt.
*Nagyon vicces! Nekem mindig a jó kis feladatok jutnak, de úgy tűnik, hozzá kell szoknom.* A fejében megszólaló hang erősen szarkasztikus hangnemet ütött meg.
- Végül is, én akartam tanulni, most aztán megkapom - mondta ki hangosan, amit talán nem szándékozott megtenni, de így jött ki a lépés. - Na jó, akkor lássunk hozzá! Tehát csak a 32 vagy 64 csapást használhatom, egyéb technika kizárva. Értettem! - eresztett meg egy vigyort.
Gyorsan végrehajtott némi csuklókörzést és az ujjait is megmozgatta, mert tényleg csak a kezét tervezte használni. Tisztában volt vele, hogy a sensei mennyire szigorú tud lenni, valamint biztos volt benne, ha eltér az edzéstervtől, szadista büntetésben fog részesülni. Ehhez pedig nem volt túl sok kedve, úgyis látta előre szomorú sorsát: az edzés végére egy sétáló hulla lesz. Aktiválta a Byakugant és közelebb lépett a sziklafalhoz, hogy támadási távolságba kerüljön. Chakráját a tenyerébe és az ujjaiba irányította, majd felvette a kezdő állást, mintha a Hakke Sanjuni Sho technikát akarta volna végrehajtani. Azonban először csak próbálkozott, tehát nem támadott teljes erejével. Amúgy is az öreg Hyuuga azt mondta a pontosságon kívül a sebesség is sokat számít. Az egyik majdnem szemmagasságban lévő lyukat célozta meg a tenyerével és a tenketsu pontjain keresztül áramoltatta a megfelelő helyre a chakrát. Elsőre nem okozott túl sok változást, szóval valóban képes volt gyengébb támadást bevinni.
- Nahát, ilyenre is képes vagyok!? - lepődött meg Emi, pedig tényleg visszafogta magát, amikor bevitte az ütést.
Persze az is benne volt a dologban, hogy tényleg szeretett volna fejlődni, mert ezekben a vészterhes időkben soha nem tudhatta, mikor lesz szüksége erre a tudásra. Meg aztán úgy gondolta, akikkel korábban összefutott, talán túl is szárnyalták őt bizonyos tekintetben. Amikor korábban szóba került a Fagy országa, eszébe jutott, hogy milyen alakokkal hozta őt össze a küldetés és akkor ugyan együtt dolgoztak, félt hogy mi lesz, ha ellenségként fognak újra találkozni. Illetve megígérte Karunak, hogy segíteni fog neki, de fejlődés nélkül ezt az ígéretét sehogy sem tudta volna betartani. Ekkor jött rá, hogy milyen régen hallott már róla.
Eleget nosztalgiázott, amit talán a mestere is észrevett, ezért újra nekiállt a feladatnak. Ezúttal kicsivel több erőt vitt bele a támadásba, de továbbra sem használta fel teljes fizikai erejét, amit éles helyzetekben mindig bevetett. A Dojutsuja segítségével pontosan látta, hol futnak végig a kis járatok, amikből a víz csöpögött. Egyelőre lassan vitte be az ütést, mert ki akarta tapasztalni, milyen hatással van a víz folyására a támadása. Egy gyors ötletnek köszönhetően arra jutott, hogy megpróbálja az egymás utáni két ütést, mintha a 32 csapás első részét csinálná meg. Ezeket már valamivel nagyobb sebességgel vitte be és remélte, hogy elért valami láthatóbb eredményt.

//Beszéltem Jirával, úgyhogy egy kis késés bele fog férni, nem kell úgy rohannom. Most én kérek elnézést, az átlagosnál sűrűbb volt a hetem.//
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Vas. Feb. 07 2016, 10:29

A próbálkozásokat siker koronázta, mert ahol sikerült ütést bevinned a sziklafal adott részein kicsit jobban kezdett el csordogálni a langyos víz. Azonban ez neked még mindig nem volt elég mert a kezdeti siker után a vízfolyás hamar elgyengült. Ráadásul nem is sikerült forró vizet a felszínre imádkoznod, az talán tényleg csak akkor sikerülhet, ha gyorsan és pontosan viszed be az ütéseket. A második pár ütésből álló sorozatot már kicsit nagyobb siker koronázta, de túl sokáig most sem örülhettél. Ezek szerint vagy valóban végre kell hajtanod a 32 ütést vagy a 64-et. De ahhoz, hogy célba találj és ne sértsd fel a kézfejedet, nagyon pontosnak kell lenned. Az öregnek igaza volt valóban nem kellett sok erős belevinni a támadásba. 
- Ez az Emi kezdesz ráérezni, de most jobb lenne, ha inkább futnál egy kicsit, mert úgy látom kezdesz megint elkalandozni. - Azzal az öreg odahívott magához. Felmutatott az egyik hágóra amit nem a közelebbiek közül választott és már ki is adta az utasítást. - A mai feladatod még annyi lesz, hogy felszaladj oda megtömd friss hóval a vödröt és aztán visszagyere ide. Útközben nyugodtan gyakorolhatod a 32 illetve a 64 csapást. Akár fákon, akár jégen, vagy hóembert is építhetsz, nekem teljesen lényegtelen. A lényeg, hogy napnyugtára ott legyél a házamban, mert ki fog hülni a vacsorád. Az ebédet nyugodtan elfelejtheted... most pedig indulj...
Út közben nem történik semmi érdekes, te írd le magadtól nyugodtan milyen gyakorlatokat csinálsz futás közben. Lehet ez nyugodtan taijutsu vagy chakrakontroll módszer esetleg a pontosság gyakorlása. Fent a hágón gyönyörű látvány fogad... Miután visszaértél a geotermikus völgybe már erősen kezd átfordulni napnyugtába az idő. Még egy kis gyakorlásra van időd.
A többi napod hasonlóan telik, a harmadik napon már meg tudod tölteni a dézsát és a 32 ütést is sikeresen kivitelezd a sziklafalnál!


// Kicsit részletesebb leírást kérek a gyakorlásról a megadott részletek alapján. Előre haladhatsz a harmadik napig! //

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Szomb. Feb. 13 2016, 19:45

Emi tekintete követte a mester kezét, amikor felmutatott az egyik hágóra. Grimaszolt egyet, mert tudta, hogy megint nehezedni fog a feladat és tényleg igaza lett. Sóhajtott egy nagyot, amikor kiderült, hogy nem elég felfutnia, még út közben is gyakorolnia kell a pontosságot és a 32 csapást. Azon mondjuk jobban kiakadt, hogy ebédet nem fog kapni, csak vacsorát, de inkább csöndben maradt, mert a végén még azt is megvonta volna tőle az öreg Hyuuga. Így tehát maradt a jól bevált belenyugodás a feladatba.

- Jól van, megértettem - válaszolta a kunoichi, majd felkapta a vödröt, amibe ezúttal víz helyett havat kellett raknia.
Először könnyed kocogással indított, amit viszonylag hamar megbánt, mert úgy érezte, sehogy sem halad, a hágó még mindig elérhetetlen messzeségben volt. Rágyorsított, pedig utálta a futást, viszont időben el kellett végeznie a feladatát, ha haza akart érni vacsorára. Nagyjából az út felét tehette meg, amikor eszébe jutott, hogy a sensei megbízta gyakorlással is. Tudta, hogy semmi nem kerülhetni el öreg tanítója mindent látó tekintetét, ezért nekiállt a 32 csapást véghezvinni. Letette a vödröt és az első fán elkezdte kiélni magát. Minden simán ment, de a szegény növény egy hatalmas reccsenéssel adta meg magát, miután a jounin végzett a technikával. A hideg idő valószínűleg kiszáríthatta, meg ez az alap Taijutsu is eléggé hatásos volt. Majdnem ott felejtette a vödröt, amit cipelt magával, de szerencsére idejében eszébe jutott. Némi chakrát is vezetett a lábába és nagyobb ugrásokat szintén beiktatott, mert a Nap állásából ítélve nem maradt sok ideje felérni és visszaindulni. Közben talált pár elég masszívnak tűnő sziklát és úgy ítélte meg, ezek jobb gyakorlási alapot adhatnak, mint a korábbi fa. Aktiválta a Byakugant, majd a 64 csapást csinálta meg, ami elég szép pusztítást eredményezett. Ezt a technikát már betéve tudta, vagyis a kezét nem sértette fel a kő. Kicsit távolabb ment és elképzelt egy kört a sziklafalra. Azt tervezte, hogy megpróbálja az ütéseit olyan pontosan bevinni, amennyire csak tudja. Ezért kellett valami támpont, amin elindulhatott. Miután erősen szugerálta a sziklát, először lecsapott kétszer, igyekezve megtartani a pontosságot. Mivel a chakrája így is nyomott hagyott, ezért könnyebben ment a koncentrálás. Azt az apró lyukat figyelte, amit ezzel okozott. Sajnos még nem igazán érzett rá erre, tehát a falban apró lyukat tucatjai keletkeztek. Amint kikapcsolta a Dojutsuját, még jobban láthatóvá vált, mennyit kell gyakorolnia. Felkapta a vödröt és elkezdett futni, egészen fel a hágóig.
Ott aztán gyönyörű látvány fogadta, még a tengert is látni lehetett innen. A hó miatt hamar elkezdett fázni a lába, ezért gyorsan nekilátott belepakolni a vödörbe. Emiatt a keze is kissé lefagyott, tehát úgy döntött, felmelegszik kicsit. Chakráját szétáramoltatta a testében és nyújtott egy kicsit, majd az alapvető Taijutsu mozdulatokat kezdte gyakorolni. Ezzel hamar visszanyerte korábbi testhőmérsékletét. Még egyszer körbenézett, mert nem tudott betelni az elé terülő látvánnyal. Meg tudta volna itt szokni az életet, csak az öreg miatt nem maradt sokáig, egyszerűen néhány napnál tovább nem bírta ki mellette. Persze azért szerette és tisztelte őt. Aktiválta a Byakugant és elkezdte fürkészni a környéket. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a látótávolságán még éppen belül valami mozgolódott. Könnyű volt észrevenni, mert chakratömegek gyülekeztek.
*Nekem itt valami nagyon nem tetszik.* Jegyezte meg magának Emi, de úgy döntött, megtartja magának, amit látott.
Elindult visszafelé, hiszen napnyugtáig volt ideje, hogy a mestere házához visszajusson és még útbe kellett ejtenie a hőforrást is. Érezte, hogy kezd fáradni, ráadásul fent a hegyekben ritkásabb volt a levegő, ami miatt nehezebben lélegzett. Chakráját a lábába irányította és sokkal nagyobb sebességgel indult meg lefelé. A visszaúton csak kétszer állt meg gyakorolni, akkor is inkább a kímélőbb chakrakontrollt választotta. Párszor bevitt néhány ütést - megint egy fát nézett ki magának -, de a pontosságra törekedett, nem pedig a pusztításra. Érezte az ujjain a mai gyakorlást, amik egyre jobban fájtak a megterheléstől. A tenyereit viszont eddig kímélte, szóval felhasználta a gyakorláshoz azokat is. A fa egész jól bírta, amihez a gyengébb támadásoknak is köze volt. A hó szép lassan olvadásnak indult a vödörben, ezért Emi jobbnak látta, ha újból nekiindul.
A Nap már majdnem lebukott a látóhatár mögé, amikor visszaért a forráshoz. A lassan vízzé vált havat kiöntötte a földre, hogy üres legyen a vödör. Úgy döntött, hogy próbálkozik még egy kicsit, mert a mestere házához gyorsabban vissza tud jutni. Az egyik lyukat becélozta és végrehajtott néhány csapást. A víz megindult, viszont alig jutott valamennyi a vödörbe. Talán megint a sebességgel volt baj, vagy a chakraadagolás nem volt megfelelő. Megint próbálkozott, ezúttal kicsivel több chakrát küldött a lyukba, ahonnan a víz csöpögött ki. Némileg több folyadék indult így útjára, ám a mennyiség ismét csekélynek bizonyult. Néhányszor próbálkozott még, aztán úgy döntött hazamegy, mert a vacsora gondolatára erősen megkordult a gyomra. Szerencsére időben hazaért, az étel még nem hűlt ki. Hamar nyugovóra tért, hiszen teljesen kivette az erejét az egész napos edzés. Fel kellett töltődnie, amihez szüksége volt a pihentető alvásra.
Másnap reggel kapott némi harapnivalót, hogy kibírja az egész napot. A lány jól sejtette, hogy ma is kimarad az ebéd, ezért igyekezett annyit magába tömni, amennyit csak bírt. Elindultak a geotermikus forráshoz a völgybe, ahol megkezdődhetett a gyakorlás. Először némi bemelegítéssel indított a Hyuuga, aztán nekilátott. Szerencsére éjszaka teljesen feltöltődött, ezért újult energiával vethette bele magát a feladatba. A vödröt letette és chakrát koncentrált a kezébe, majd megütötte néhányszor azon a pontot a falat, ahol tegnap is gyakorolt. Ügyelt a sebességére, ezúttal megint gyorsított egy kicsit, hogy még jobban stimulálja a víz folyását. Végrehajtotta a 32 csapást, ám ez még nem vezetett eredményre, mert ahogyan arra figyelmeztette a sensei, majdnem megrekesztette a víz útját. Tehát megint tanult valamit, a teljesen kivitelezett technika ezzel a sebességgel szintén nem volt megfelelő.
*Azt hiszem, kezdek ráérezni.* Próbálta magát megdicsérni a kunoichi, mert rá fért némi önbizalom.
A délelőtt hamar eltelt a próbálkozásokkal és a Hyuuga érezte, ahogy egyre jobban ment neki a chakrakontroll és a pontosság. A sebességgel kísérleteznie kellett, viszont tényleg a fejlődés jelei mutatkoztak rajta.
Az öreg Hyuuga persze megint nem hagyta annyiban, a tegnapi hegymászást megint meg kellett ismételnie. Azt persze a lelkére kötötte, hogy gyakoroljon az úton, de ismételten szabad kezet adott neki. Így tehát a barna hajú jounin útra kelt, hogy havat szerezzen a vödörbe és fusson egy jót. Na, mondjuk a futást nem tartotta jó dolognak, de a fejlődés érdekében megtett mindent. A háború további részében ugyan nem szándékozott részt venni, csakhogy amíg ő vándorolt és járta a világot, addig mások a falujukban, vagy egyéb helyeken biztosan több tudásra tettek szert. Felkapta a vödröt, amiben lötyögött némi víz - a korábbi gyakorlások bizonyítéka. Kiöntötte a kis mélyedésbe, ami összegyűjtötte a kicsöpögött meleg folyadékot. Chakrát irányított a lábába és szó szerint kilőtte magát a hegy felé. A teste kezdett hozzászokni a magasabban fekvő tájak ritkásabb levegőjéhez, ezért kevesebb levegőt fogyasztott el, miközben haladt fölfelé. Ezúttal a szerencsétlen fákat inkább hanyagolta, nem akarta az amúgy is gyér növényzetet tovább pusztítani. Aktiválta a Byakugant, majd fölvette a kezdő állást egy sziklával szemben. Elég nagynak és masszívnak tűnt, hogy kibírja a 64 csapást, mert ezúttal több energiát próbált belefektetni az út közbeni edzésre. Először lecsapott kétszer, aztán négyszer és addig ismételte, amíg meg nem lett mind a 64 csapás. A hatalmas kődarab ellenállónak bizonyult, bár azért látszott, hogy valaki gyakorolt rajta. Erősen lemállott egy részén, sőt mintha a méretéből is vesztett volna. Emi úgy gondolta megadja a végső támadást, chakrát fókuszált a lábába és egy jól irányzott rúgással szinte teljesen szétrepesztette. A Tsuten Kyaku tényleg elsöprő erővel bírt, amit újfent bebizonyított ezzel a kis akciójával. Mestere valószínűleg nem erre gondolt gyakorlás címén, de olyan jól esett kiengedni ezt az erőt.
Tovább futott, ám ezúttal többször is szünetet tartott. Úgy döntött ez a nap a sok kisebb edzésről fog szólni. Mivel elsőre elég sok chakrát használt, inkább a fókuszt és a pontosságot gyakorolta. A célhoz közeledve talált egy nagyon szép jégképződményt, amit megtapogatva elég vastagnak talált. Párszor megkocogtatta, de tényleg stabilnak látszott. Néhány jégcsap állt ki belőle, ezeket célozta meg. Tenyerével pontosan azokra csapott, ügyelve arra, hogy elsőre eltalálja mindegyiket. Potyogtak a jégcsapok a földre, a pontosság pedig egyre jobban ment a kunoichinek. Folytatta tovább az utat fel a hegyre, majd újfent gyakorlási szünetet tartott. Ujjai megint kezdték megérezni a feladatok végrehajtását, mert elkezdtek sajogni. Ez persze nem akadályozta meg abban a jounint, hogy ismét végrehajtson néhány pontosságot igénylő csapást. A növényzet ezúttal megúszta, mert csak a sziklákon gyakorolt.
Délután lett, mire felért a hegyre, ahol mintha még hidegebb lett volna, mint tegnap. Éppen ezért nem időzött ott sokat, gyorsan belapátolta a havat a vödörbe. Persze a kíváncsisága hajtott, tehát aktiválta Dojutsuját és körbenézett. Messzire ellátott, de nem eléggé, vagyis a teljes történetről nem kapott teljes képet. Megrázta a fejét és kikapcsolta a Byakugant.
*El kéne felejtenem, ez nem rám tartozik.* Gondolkodott el a halványlila szemű lány, aztán felkapta a hóval teli vödröt és elindult vissza a völgybe. Fáradt volt, ezért kicsit lazábban vette a feladatot, mint fölfelé. Ezúttal a chakrakontrollra erősített rá, mert azzal is kevesebb energiát kellett fogyasztania. Sejtette, hogy a sensei minden lépését figyeli, ám úgy volt vele, hogy egy kis lazítást beiktathat. egbeszélte magával, hogy a hőforrásnál fogja behozni a kemény munkát. Alap taijutsu mozdulatokkal is végrehajtott, amik kicsit ellazították a testét.
Mire visszaért a csordogáló vízhez, a hó teljesen elolvadt, mert itt jóval magasabb hőmérséklet uralkodott, mint fent a hágónál. A fogadalmát betartotta, szépen nekiállt végrehajtani az ütéseket. A sebességét folyamatosan növelte az ütések között, hogy ráérezzen a megfelelőre. Egyre jobban ment neki, viszont kezdett beesteledni, a vacsoráról pedig nem akart lemaradni, ezért úgy döntött, a többit holnapra hagyja. A mai edzés is rendesen kiszívta az erejét, nem volt gond az elalvással.
A következő nap sem indult másként, legfeljebb egy kicsivel fáradtabban. Az edzés bizony rengeteg energiát kiszedett Emiből és sajnos nem tudta olyan gyorsan pótolni, mint remélte. A haladás mondjuk erőt adott neki, tudta hogy közel jár a céljához, azonban valahogy a mai edzést szívesen kihagyta volna. Sajnos az öreg Hyuugának más tervei akadtak, ráparancsolt, tehát ismételten elindultak a geotermikus forráshoz, aminek lassan már minden négyzetcentijét kívülről ismerte. Most közölte a mester, hogy előbb meg kell tennie az utat a hágóig, utána gyakorolhat itt. Persze megvárta, amíg megérkeznek, mert a háztól rövidebb út vezetett el a magaslatig.
A kunoichi némi bosszankodás után nekivágott, vödörrel a kezében. Mivel előtte nem gyakorolt, sokkal több chakrával vágott neki, ezért gyorsabban haladt.
*Ma nincs szerencséd.* Futott át az agyán, miközben az útjába kerülő száraz kóróra - mert ezt fának nem igazán lehetett nevezni - vigyorgott. Aktiválta a Bykugant, majd felvette a kezdő állást. Lecsapott 64-szer, amit a növény óriási reccsenéssel vett tudomásul és ott, ahol a lány megsorozta, szépen kettétört. Utána megvizsgálta az ütései helyét és az eredmény igencsak biztató volt, egy kisebb körben mutatkoztak mindkét felén a csapás nyomok. A következő szünetet nagyjából félúton tarthatta, ekkor chakra nélkül, csak taijutsu mozdulatokat hajtott végre. A vödröt majdnem elhagyta, egy alkalommal vissza kellett érte mennie. Még háromszor állt meg, mire felért a hágóhoz. Minden alkalommal ütés és rúgás kombinációkat hajtott végre, ügyelve a gyorsaságára és a pontosságára. Ezúttal ellnállt a kísértésnek, nem kapcsolta be Dojutsuját, csupán a tájban gyönyörködött. Egyenletesen vette a levegőt, fejét teljesen kitisztította. Kezével gyorsan telelapátolta a vödröt hóval és visszaindult. Az út megint eseménytelenül telt el, ezúttal a Byakugan segítségével gyakorolt. Egyszer állt meg, amikor már majdnem visszaért a forráshoz, viszont több időt szentelt a feladatok végrehajtásának. A tenyerével egy pontra célzott, így folyamatosan mélyítette a sziklába ütött lyukat. Viszont ez segített neki felkészülni az előtte álló komolyabb kihívásra.
Amikor visszaért, mestere ott várt rá és közölte vele, hogy lásson neki a gyakorlásnak, mert már elég sokat fejlődött, szerinte nap végére képes lesz elérni a megfelelő hatást. A jounin bizakodott a pozitív eredményben, ezért miután kiöntötte a megolvadt havat, a vödröt a sziklafalhoz rakta, ahonnét szépen csordogált kifelé a víz. Chakráját az ujjaiba koncentrálta és elkezdte az edzést. Először csak pár ütést hajtott végre, aztán haladt tovább, ahogy egyre jobban visszatért a ritmusba. Mivel tudta, hogy a 32 csapás egyelőre veszélyes, mert elzárhatja a víz útját, inkább többször kevesebbet ütött a lyukba. A víz egyre jobban folyt ki, már kezdett hasonlítani egy vékony patakra és a vödörben is egyre több lett. Az árnyékok már hosszúra nyúltak, lassan lenyugodott a Nap, amikor tényleg érdemi eredményt tudott felmutatni. Az ujjaiból kiáramló chakra stimulálta a víz folyását, egyre pontosabban tudott lecsapni az adott helyre.
Már majdnem besötétedett, amikor végre úgy érezte, biztonságosan végre tudja hajtani a 32 csapást, mert rálelt arra a sebességre, ami megfelelőnek bizonyult. Felvette a kezdő pozíciót, aztán lesújtott és teljesen létrehozta a jutsut. Az átlátszó folyadék megindult és szépen lassan elkezdte megtölteni a vödröt. A harmadik nap végére tehát elsajátította a gyakorlás első szintjét. Persze ez még csak a kezdő lépés volt és Emi biztosan tudta, hogy még sokkal rosszabb feladatok fognak rá várni.

//Remélem ennyi elég lesz.//
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Feb. 29 2016, 08:10

Az öreg egész végig ott volt veled és figyelte a mozdulataidat. Azt gondolnád, hogy a vén hyuuga nem fog rád figyelni inkább csak hagyja, hogy magad fedezd fel a határaidat, ám ha így hinnéd akkor nagyon tévednél mert a futásokat kivéve gyakorlatilag végig ott volt veled és azt figyelte, hogy miként tökéletesíted a pontosságod és oldod meg lépésről lépésre a feladatot. Egy jounint is meghazudtoló ügyességgel kerekedtél felül idővel az akadályon és a sok gyakorlásnak megvolt a gyümölcse. Az öreg tapsolt amikor a harmadik nap estéjén végül sikerült a harminckét ütést olyan pontosan és gyorsan végrehajtanod, hogy a vödör gyakorlatilag egy fér perc alatt teljesen megtelt.
- Emi gratulálok az edzésed első szakaszát sikerült minden probléma nélkül teljesítened. - Az öreg szemében  valóban felfedezhető volt a büszkeség szikrája. Hogy ebből tüzet csiholj azonban a kérdőjeles második szakaszt is teljesítened kell. - Szeretném ha most jól kialudnánk magunkat aztán holnap folytatjuk az edzést. 
Aznap már semmi érdekes nem történt így hamar el is tettétek magatokat másnapra. Ha már hozzászoktál akkor a napkeltét talán nem is az ágyadban töltöd, hanem az egyik orom csúcsán figyelve a napfelkeltét, legalábbis ha az öreget követed. A reggel viszonylag gyorsan eltelik, esztek valamit gyorsan, majd két teli töltött dézsát nyom a kezedbe senseied és int, hogy kövesd. A feladat egyszerű amíg követed kinyújtott kézzel kell hoznod a két dézsát. Amikor odaértek egy viszonylag fásabb ligethez akkor látod, hogy a fák némelyike gyakorlatilag teljesen összefüggéstelenül egy piros xel van megjelölve. 
- Nos Emi a következő feladatodnak két része lesz. Az elsőt mindjárt mutatom is... Azzal egy pillanat alatt aktiválta a biakuganját és másodpercek leforgása alatt három xel megjelölt fát döntött ki a 32 csapásnak látszódó támadással amit természetesen nem fejezett be mert akkor valószínűleg eltüntette volna a kiserdőt. - Tehát a feladatod az lesz, hogy a "civil" fák között eltaláld az ellenségeseket a 32 vagy 64 csapás alkalmazásával. Viszont csak akkor ér ha ki is tudsz dönteni egy fát egy csapással. A pontosság egy helyben már jól megy most mozgás közben kell helytállnod...
A másik gyakorlat a kiserdő mellett egy sáros gödör mellé vitt titeket aminek a szélén két fadorong volt. Az öreg a magasba lökte őket majd egy pillanat alatt felugrott a rudakra és miközben egyensúlyozott rajtuk végrehajtotta a 64 csapást hiba nélkül. 
- A te feladatod itt kezdődik ma... Ha sikerült felállni a rudakra akkor feladom a két vödröt és lassan kell végrehajtanod a 32 és 64 csapást amíg azt nem mondom elég utána megyünk az erdőbe. 

// Elnézést a késésért. Ismét jöhet egy hosszabb post, elsőnap nagyon szenvedős. Egy 4 napról mehet post megint jól leírtad Emi megpróbáltatásait szeretném ha ezt most is megtennéd ilyen egy igazi jounin edzés! //

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Pént. Márc. 11 2016, 22:40

Újabb reggel köszöntött Emire és úgy tűnt, hogy a sok gyakorlás nem csak fejlődéssel kecsegtetett, hanem a teste is hozzászokott a kemény edzéshez. Az izomláza teljesen elmúlt, szóval kezdett újra belerázódni az öreg kemény edzéstervébe. Vagy az is lehet, hogy már nem érzett semmit, mert kezdett halál közeli állapotba kerülni. Sosem tudta, vajon melyik áll közelebb a valósághoz.
Reggeli után ismét felkerekedtek, ami inkább hajnali étkezésnek felelt meg, a lustálkodásról lemondhatott ezeken a napokon. Ezúttal két vödröt kapott, ezeket kellett kinyújtott kézzel cipelnie, miközben követte mesterét az új helyszínre. A sok Taijutsu edzésnek köszönhetően fizikai ereje is megnőtt, emiatt jóval később kezdte el érezni, hogy karjai be akarják mondani az unalmast. Szerencsére megérkeztek, mielőtt még komolyabban elgondolkodott volna azon, hogy egyszerűen ledobja a földre a két vödröt. Hamar feltűnt neki, hogy egészen más terepi viszonyokhoz érkeztek, ezúttal minden tele volt fával. A piros x jelölések miatt kezdett sejteni valamit, és ezt az öreg Hyuuga hamar meg is erősítette. Miután a sensei tartott egy kis bemutatót, a jounin megtapsolta. A kunoichi arcára hatalmas vigyor ült ki, ami elég hamar leolvadt onnan, amikor megtudta, először teljesen más gyakorlatot kell elvégeznie.
- Hogy mi?! - akadt ki nem éppen csendesen a barna hajú lány, miután látta, mégis mit kér tőle tanítója.
Persze tisztában volt vele, hogy ellenkezésnek helye nincs, muszáj lesz végigcsinálnia, különben az előző három napot teljesen feleslegesen töltötte gyakorlással. Szerencsére a helyzet korántsem volt menthetetlen, Emi végigcsinált már néhány igen csak hajmeresztő gyakorlatsorozatot, miközben mestere szárnyai alatt fejlődött.
- Na jól van, lássuk miből élünk! - dörzsölte össze tenyereit, majd megpróbálta felidézni magában, a sensei mégis miként hajtotta végre ezt a lehetetlennek tűnő mozdulatsort.
Addig rendben volt, hogy feldobta a két dorongot és utána ugrott, ám a bajok itt kezdődtek. Az egyensúlyérzékével nem volt semmi gond, viszont itt egyszerre több dologra is kellett volna figyelni, ami először csúfos kudarcot eredményezett. Néhány pillanatig meg tudta magát tartani a rudakon, de rögtön utána a földön kötött ki. Szerencsére a méltóságán kívül más nem sérült meg, elég edzett volt már ahhoz a teste.
*Azt hittem a fal csapkodása után már mindenre felkészültem. Nos, úgy tűnik alaposan mellélőttem ezzel a megállapítással.* Gondolkodott el a jounin, miközben feltápászkodott, hogy újra nekilendüljön a feladatnak.
Eszébe jutott, hogy mindig a fokozatosság segített neki, egyszerre csak egy akadályra kellett koncentrálnia és akkor minden gond nélkül sikerült véghezvinnie a feladatot. Úgy döntött, először azzal fog kísérletezni, hogy normálisan tudjon egyensúlyozni a két rönkön, utána majd jöhet a többi. Az öreg szintén úgy fejezte ki magát, hogy miután sikerül felállnia a dorongokra, csak azután kezdődhet az ügyeskedés a vödrökkel. A jounin megint feldobta a két fa hengert és felugrott a levegőbe, hogy ezúttal lehetőleg simábban menjen az első lépés. Sajnos megint kudarccal kellett szembenéznie, ugyanis egyensúlyát alig tudta megtartani pár másodpercig. Viszont eltökélt célja volt, hogy ezt is maga alá fogja gyűrni. Újfent megpróbálkozott, feldobta a dorongokat, majd utánuk ugrott. Úgy nagyjából két órán keresztül próbálgatta, ismételgette ezt a lépést, mire sikerült valami eredményt felmutatnia. Még így is messze volt attól, amit a sensei bemutatott neki, ám a fejlődés jeleit már bőven észre lehetett venni. Sokat szenvedett, kivételesen a lábában található izmok tiltakoztak a megterhelés ellen. Igyekezett figyelmen kívül hagyni, hogy lassan lángba is boríthatná alsó végtagjait, nem érezné a különbséget. Tovább ugrált, amíg végre normális ideig meg tudott állni a dorongon. A Nap már bőven az égbolt közepénél járt, amikor a mester úgy érezte, mehet a következő része a feladatnak. Bizony, hajnaltól egészen délig szenvedett a feladattal Emi és már ekkor alig bírt megállni a lábán. A lendületvételhez ugyanis minimális chakrát ugyan, de mégis fel kellett használnia. A chakra fogyását pedig jelezte a szervezete, akár akarta, akár nem.
Amikor Emi már sikeresen tudott egyensúlyozni a két fadarabon, az öreg ígéretéhez híven feladta a két vödröt. Azzal a lendülettel pedig kibillentette a kunoichit a jól begyakorolt egyensúlyából, ezért majdnem arccal érkezett le a földre. Ismételten megpróbálta, ezúttal nagyjából kettőig tudott számolni, majd érezte, ahogy elkezd dőlni. Fokozatosan nőtt az időtartam - mindig számolta magában -, tehát bármennyire lehetetlennek tűnt kivitelezni a vödrökkel az egyensúlyozást, mégis haladt. Egy idő után már elfelejtette számolni, meddig tudott állva maradni a rönkökön, vödörrel a kezében. A fájdalom átterjedt a deréktájékra is, valamint a kezében szintén elkezdte érezni a szokásos izomlázat. Valószínűleg a korábbi gyakorlatok miatt, jóval tompábban érezte a megpróbáltatások negatív hatását a karjaiban. Ettől függetlenül úgy érezte, hogy a legjobb megoldás egy teljesen új test lenne a számára. Láthatóan a sensei fáradhatatlan volt, serényen adogatta fel a vödröt, amikor szükség volt rá. A jounin nem reménykedett abban, hogy első nap eljut arra a szintre, ami az öreg tehetségének kis százaléka, viszont még annál is nehezebben boldogult, mint elsőre gondolta. Cserébe esze ágában sem volt feladni, ám a teste jelezte, hogy lassan ideje szünetet tartani, mert különben rossz vége lesz a gyakorlásnak.
Nagyjából fél órát pihenhetett, ennyi idő alatt bőven visszatöltődött annyi chakrája, hogy tudja folytatni sötétedésig, ami már gyorsan közeledett. Az árnyékok egyre hosszabbra nyúltak, a magasabb hegyek miatt néhol már nem is látszott a Nap. Észrevehetően fejlődött az egyensúlyozási képessége, már sokkal nehezebben tudta kibillenteni a két vödör, miután ismét nekilátott a gyakorlatnak. Úgy döntött, a számolást abba hagyja, nem látta többet értelmét, hiszen végre elég hosszú ideig tudott megmaradni a dorongokon, miközben a vödröket fogta.
Az öreg közben tovább biztatta, látszott a fejlődés, amit produkált. Emi sajnos elvesztette a mosolygás képességét a nap végére, helyét a fáradtság, valamint a testében lángoló fájdalom vette át. Ám ettől még koránt sem szándékozott feladni, jelezte a mesternek, hogy még egy kicsit szeretne gyakorolni. Nagyjából három óra telhetett el, már teljesen besötétedett és alig lehetett látni. Sikerült addig eljutnia, hogy elég ideig maradt meg a fákon és egyensúlyozni is szépen tudott.
Este, amilyen gyorsan csak tudta, megette a vacsoráját, aztán eldőlt a fekhelyén, mint egy zsák szikla. Hajnalban elég hangos zajra ébredt, a Hyuuga gondoskodott róla, tanítványa nehogy véletlenül elaludjon. Megreggeliztek, aztán újból elindultak a a tegnapi kiképzés helyszínére. A chakrája néhány óra alatt teljesen helyreállt, azonban a teste továbbra is jelzéseket küldött neki, amiket igyekezett figyelmen kívül hagyni. Tudta, hogy az első nap szenvedései megérték, hiszen eljutott arra a szintre, ahol már megkezdhette a 32 csapás gyakorlását. A két vödröt ezúttal is cipelnie kellett, de valahogy ma nem tűntek olyan nehéznek.
Az előző napi feladatsor közel sem tűnt olyan bonyolultnak, hiszen belé ivódtak a mozdulatok. Miután belejött a vödrökkel való egyensúlyozásba, a tanítója mondta neki, hogy ideje tovább lépni és elkezdeni a támadássorozatot. Persze azt tegnap kikötötte, hogy lassan kell végrehajtania a 32 csapást, de ezt ismételten elmondta a lánynak. A halványlila szemű kunoichi aktiválta Dojutsuját, majd ahogy megkapta a két vödröt, elkezdte végrehajtani az egyik legalapabb Hyuuga Taijutsut. Csak két ütést csinált meg. Egyébként többre nem is lett volna képes, mert ez tovább bonyolította a helyzetet. Az egyensúlyából olyan szépen billent ki, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A landolással szerencsére nem akadt gondja, tegnap nagyon begyakorolta, amikor állandóan leesett a dorongokról. A sensei persze nem hagyta annyiban, intett a jouninnak, hogy ne álljon meg, mert még hátra van a nap jó része és ki kell használni minden percet. A kunoichi felállt a fadarabokra és kezében a vödrökkel, ismételten megpróbált szép lassan két ütést megcsinálni. A sebességre nagyon jól ráérzett, erre szolgált korábban a vizes gyakorlat. Azt hitte, hogy menni fog a következő fokozat is, ám amint harmadszorra próbálta meg bevinni a támadást, megint kibillent az egyensúlyából. Talán, ha gyorsan ütött volna, ahogyan éles helyzetben használná... Aztán rájött, hogy valószínű pont emiatt kötötte ki a sensei, lassan kell megcsinálnia a támadást. Ismételten megpróbálta, azán újból és újból, amíg már szinte becsukott szemmel is látta maga előtt. Addig-addig próbálkozott, míg sikerült először kétszer, aztán négyszer megcsinálnia az ütést. Ügyelt a sebességre, ami meghozta a kívánt eredményt. A tegnapinál is jobban ráérzett a dorongokon való egyensúlyozásra, pedig azt gondolta, onnan már nincs hová fejlődni.
Ma egy kicsit többet pihent, mert a chakráját még jobban használta, konkrét technikát kellett ugyanis alkalmaznia. Valahogy éhes sem volt, pedig rengeteg energiáját emésztette fel a feladat. A fáradhatatlan próbálkozás meghozta gyümölcsét, késő délutánra sikerült 16 alkalommal lecsapnia, miközben két igen vékony fán kellett egyensúlyoznia és még vödröket is fogott a kezében. Estig folytatta a gyakorlást, tudta, hogy ma már nem fog olyan sokat haladni, ám ez is komoly előrelépésnek bizonyult. Úgy döntött, nem próbál meg tovább lépni az ütésszámmal, maradt a 16-nál és azt igyekezett tökéletesíteni. Figyelt a testtartására, a karjai mozgására, valamint a támadás sebességére. Némi szünetet kénytelen volt beiktatni, hogy visszatöltődjön a chakrája, viszont közben alkalma volt gondolkodni azon, miképp tudná tökéletesíteni az eddig elért eredményeit. Amikor már annyira besötétedett, hogy alig lehetett látni, visszaindult a kunyhóba, ahol elkölthette a vacsorát. Nem evett sokat, pedig azt hitte, ki lesz éhezve egy ilyen nap után. Sokkal fáradtabb volt annál, az izomláza enyhült valamicskét, mert rádolgozott, de attól még sokat kiszedett belőle az edzés.
A harmadik nap sem indult másként, mint az előző kettő. Napkeltekor már kint voltak az edzőterepen, ami csak egy sáros terület volt, a Hyuuga lánynak azonban sokat jelentett. A délelőtt azzal telt el, hogy tökéletesítette a 16 csapást, mert még mindig előfordult, hogy megingott, miközben az ütéseket csinálta. A sensei mindent észrevett, tehát igyekezett kijavítani a hibákat, amiket felsorolt neki. Miután egy órát csak azzal foglalkozott, hogy még jobb legyen a technika első felében, tényleg látható javulást ért el. Az öreg zöld utat adott neki, hogy az utolsó előtti lépcsőfokra lépjen fel, vagyis a 32 csapás teljes kivitelezése következhetett. Pihenőket be kellett iktatni, ám mintha a chakrája is hozzászokott volna a megterhelőbb feladathoz. Az agya feltehetően valamelyik távoli szegletébe száműzte a test izmainak jelzéseit, vagy csak ellenállóbbá vált a kegyetlen edzésterv miatt. A felugrást olyan precízen hajtotta végre, mintha nem is két napig, hanem eddigi egész életében ezt tanulta volna. Először jött a 2 csapás, majd a 4, 8, 16 és végül a 32, ami csak többszöri próbálkozásra sikerült úgy, ahogy azt Emi elképzelte. Még mindig volt hová fejlődni, viszont annyit elért, hogy már nem esett le a fáról, csupán megingott, ha nem koncentrált annyira. Mert bizony kezdett rájönni, ha elkalandozik a gondolata, vagy a tekintete, már nem úgy sikerül a gyakorlat, ahogy az elvárható lenne. A kunoichi szép lassan fejlődött, ahogy egyre többet ismételte a 32 csapást. A kezéből szinte eltűnt a fájdalom, annyira hozzászokott a megnövekedett megterheléshez. A vödrök persze még mindig akadályozták a pontosabb mozgásban, ám tudta nagyon jól, hogy muszáj végigmennie a terven, különben a fejlődésről is lemondhat. Ezen a napon egy újabb negatívummal került szembe, méghozzá a Byakugan miatt. A szemét körülvevő erek, amelyekben a Dojutsuhoz szükséges chakra áramlott, tompán kezdtek el lüktetni. Emi arra gondolt, hogy túlságosan sokat használta különleges szemtechnikáját. Eddig sokkal kevésbé használta ki, csak támadásokkor vagy felderítésen kapcsolta be. Ezért a pihenőidőben lehunyta szemét, mert ezzel is kímélni akarta saját magát. A plusz súlyokat jelentő vödrök valahogy egyre könnyebbnek tűntek, ahogy teltek az órák. Teste már tökéletesen hozzászokott a ritkább levegőhöz, ami itt a magasabban fekvő vidékekre jellemző volt. Izmai fájtak, különösen a lábában, mert azoknak még nem volt idejük annyira alkalmazkodni a megnövekedett igénybevételhez. Cserébe a kezei alaposan megerősödtek, főleg a 32 csapás lassú kivitelezése miatt.
Már elkezdett azzal próbálkozni, hogy itt vége legyen az edzésnek, mert sikerült a feladatot szépen végrehajtania. Sajnos a mestere hajthatatlan volt, mert abban egyeztek meg, hogy a következő lépcsőfokot, a 64 csapást is meg kell csinálnia. Különben is, az egyezség arról szólt, csak akkor léphet tovább Emi a következő feladatra, amikor az öreg Hyuuga azt mondja. És ő még nem osztotta a véleményét, tehát a következő nap is erről a gyakorlatsorozatról szólt. Az este mindketten hamar nyugovóra tértek, különösen a jouninnak nem esett nehezére gyorsan álomba szenderülnie. A vacsora azért nem maradt el, az egész napos hajtástól bizony megéhezett.

A másnap sem hozott túl sok újdonságot, ellenben még több edzést. A sensei a szokásosnál nagyobb adag ennivalót készített, mert azt mondta, szükség lesz a kunoichi minden erejére. Persze a lány már sejtette, hogy a 64 csapás közel sem lesz olyan egyszerű, mint az eddigiek. Magával a technikával is sokkal többet foglalkozott, amikor elkezdte tanulni a Hyuuga technikákat. A napfelkeltét már az edzés helyén érték meg, hiszen hosszú nap állt még előttük. Azzal kezdődött, hogy ismét be kellett mutatnia a 32 csapást, amit tegnap gyakorolt. Ezt szépen meg tudta csinálni, ezúttal megtartotta egyensúlyát és a sebességben sem talált a mester semmi kivetnivalót. Csakhogy a kezdeti siker hamar kudarcba fulladt, ugyanis ahogy nekilátott volna a következő lépésnek, izmai erősen megfeszültek és közben kibillent az egyensúlyából. Vissza kellett térnie az elejéhez, felugrani a dorongokra, aztán amikor az öreg feladta a vödröket, még jobban koncentrálni. Eddig sikerült is, hiszen a gyakorlás miatt az egész művelet a fejében volt, csupán annyi probléma akadt, hogy több időt vett igénybe a 64 csapást. Ezt kellett megtanulnia, hogy tovább fenntartsa az egyensúlyozást. Lépésről-lépésre haladt, minden gyakorlással egyre közelebb jutott a második technika kivitelezéséhez. A lassabb tempó miatt kevesebb pihenőidőre volt szüksége, na meg hajtotta a büszkesége és szerette volna minél hamarabb véghezvinni a támadást. A lábai a sok ugrálást már sokkal kevésbé érezték meg, hiszen jó sokat rádolgozott az előző három napra. Mivel nem volt ellenség, akin élesben kellett volna használnia a technikát, ezért úgy döntött, csak párszor fogja bevetni a Byakugant. Enélkül is teljesen jól tudta, hogyan lehet végrehajtani a támadást. Nagyjából 3 óra felé járhatott az idő, amikor a Hyuuga lány végre közeledni látszott a sikerhez. Újra és újra ismételgetnie kellett a gyakorlatsort, mert amint átlépett a 32 csapáson, kevésbé ment neki az egyensúlyozást. Szerencsére a gyakorlás meghozta gyümölcsét. Ugyan a tökéletességtől messze volt, viszont tényleg pár csapás választotta el a technika kivitelezésétől. Karajai már szinte maguktól mozogtak, amikor a sensei feladta a vödröket. Sokkal biztosabban állt a fákon, mint eddig, mert fokozatosan nyújtotta meg az időt. Érezte, ahogy chakrája egyre jobban fogy, viszont nem akart túl sok időt elpazarolni a pihenéssel. Inkább ismételgette tovább a feladatot, amíg be nem esteledett. Úgy tűnt a mai nap is végre felmutathatott egy szép eredményt. A fa dorongokra felugrott, majd elvette a vödröket és belekezdett a technikába. A 32 csapást szépen kivitelezve, aztán jött az újabb sorozat, amit végre szintén meg tudott csinálni. Elég ideig tudott egyensúlyozni ahhoz, hogy a komolyabb támadást, vagyis a 64 csapást létre tudja hozni.

A negyedik nap végén a fáradtságtól alig látva tántorgott vissza az öreg Hyuuga lakásába. Még egy utolsó viccesebb megjegyzésre, azért
volt ereje.
- Sensei, ugye holnap már beviszel az erdőbe?
Kezdett visszatérni a régi Hyuuga Emi.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Vas. Márc. 20 2016, 15:37

Az öreg ott volt veled az összes próbálkozásnál és mindig elismerően bólintott ha ránéztél. Lelkiekben nagy támogatást tapasztalhattál tőle az edzés keménysége mellett és mintha ráérzett volna, hogy most spirituálisan is segítségre szorulsz és éppen ezért minden egyes kisebb nagyobb sikerrel a lelki sebeid mintha begyógyulnának. Bár amit láttál és átéltél arra nincsenek szavak, ám amint átadtad magad teljesen a gyakorlásnak elfeledkeztél a szörnyűségekről és minden olyan negatív érzésről ami az utóbbi időben a lelkedet nyomta. Úgy látszik a hegyi remete életmód lassan átformálja Emit és egy sokkal keményebb kunoichit fog vissza adni a világnak mind lélekben mind testben. 
Másnap mielőtt elindulhattál volna gyakorolni ismét, az öreg utadat állta és csupán a fejével intett neked, hogy ezúttal nem mehetsz még el. Aznap egész délelőtt négy egzotikus illatú füstölő és egymás társaságában meditáltatok az egyik legmagasabb hegytetőn. A bőröd már megszokta a hegyi időjárást és nem száradt és repedezett ki, így hűvös szél ahelyett, hogy kikezdte volna bőrödet csupán csak felfrissítette a tested lelked egyaránt... 
Másnap reggel mikor felébredtél senseied már talpon volt és neki állt el magyarázni az edzésetek utolsó fázisát neked mielőtt belekezdtetek volna. 
- Nos Emi eddig nagyon szépen teljesítettél ahogy vártam tőled. Azt gondolom, hogy most már a mozgáskoordinációd is nagyon jó és ha eleget gyakorolsz akkor még sokkal jobb is lehet így pedig növelheted a pontosságod amit szerettél volna, de ma már a pontosság és a sebesség ötvözését fogjuk gyakorolni. 
Azzal az öreg kikísért a ház mellé ahol ki volt alakítva egy rögtönzött gyakorló tér. Középen ki volt taposva egy kis hely ahova te fogsz majd állni, magyarázta az öreg ő pedig körülötted letett fatuskókat fogja hozzád vágni olyan erőből ahogy csak tudja. Először nyitott szemmel kell majd eltalálnod őket és megvédeni magad, hogy lehetőleg ne szenvedj el sérülést, majd később már csukott szemmel kell ugyan ezt véghez vinned, úgy, hogy csak a 32 vagy 64 csapást használhatod. A feladat kicsit sem veszélytelen, de úgy látszik a vén hyuuga bízott képességeidben.

/Kérek szépen egy szép (nem feltétlenül élmény hosszúságú Very Happy ) postot, rád bízom milyen részletesen írod le a dolgokat. Utána pedig szeretném ha addig írnád meg a végét, hogy valamilyen oknál fogva el kell menned, tehát rád van bízva miért szeretnél most tovább állni. Természetesen én írok még ide neked is egy értékelést és majd értesítem az illetékest, hogy nézze át a tanulást./

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hyuuga Emi on Szer. Márc. 30 2016, 00:07

A reggeli meditáció tényleg nagyon jó hatással volt a Hyuuga lányra, felfrissült nem csak testileg, hanem lelkileg is. Örült, hogy hivatalosan hagyhatta ki az edzést, nem kellett ellógnia valamilyen ürüggyel. Bár kezdte egészen megkedvelni a sok kihívást, amit a mestere gördített elé. A gyakorlatok alatt rájött pár dologra, többek között arra is, hogy nem mindig az elfutás a legjobb megoldás. Visszakozhatott volna, amikor megtudta, milyen feladatok várnak rá, de nem tette. Emellett ez a több, mint egy hét a hegyekben kitisztította a fejét, kezdtek célok formálódni a fejében, nem csak a vándorlás lett az egyetlen opció.
Elérkeztek az edzés utolsó fázisához, ami egyesítette a két dolgot, amiket eddig gyakorolt. Ezúttal még messzire sem kellett menni, tehát a hegymászást biztosan megúszta. Erre a gondolatra elvigyorodott. Aztán gyorsan lehervadt a mosoly az arcáról, mert az öreg ismertette a feladatot.

- Jiji, a nyitott szem még oké, mert a Byakugan fejlesztéséről szól, de a vak edzést már túlzásnak tartom - jegyezte meg némi éllel a hangjában Emi. Persze tudta, hogy ellenkezésnek helye nincs, főleg ha be akarja fejezni ezt az egészet, viszont jól esett kicsit visszaszólni a Hyuugának.
Elkezdődött a legnagyobb kihívás, vagyis előtte a bemelegítés. A jounin jobbnak látta egyszerű gyakorlatként kezelni az első lépést, amikor még nyitva lehetett a szeme. Aktiválta a Dojutsuját és hirtelen minden fekete-fehérré változott, a sensei chakrahálózata pedig élesen elkülönült a világ többi részétől. A chakrát úgy koncentrálta, hogy a pontosságra tudjon figyelni, ne a távolságra, hiszen pont ez volt a gyakorlat lényege. Hirtelen megindultak a fák, az öreg egy percet sem tétovázott és tényleg a teljes erejéből vágta hozzá a tuskókat. Az első pár rönkön érezte az erőteljes dobásokat, mert még nem lendült bele teljesen. Ujjaiból kiármlott a chakra, úgy repesztette szét a feléje zúduló fa tömeget. Nagyon kellett koncentrálnia, hiszen rendületlenül közeledtek felé a rönkök. Néhányat nem sikerült olyan jól megütnie, azok általában okoztak némi sérülést neki, de nem adta fel. Tulajdonképpen már alig érezte a hozzá csapódó tárgyakat, annyira megerősödött ez elmúlt napokban. Párszor eszébe jutott, hogy inkább a Kaiten segítségével kéne véget vetnie ennek az edzésnek, csakhogy belátta, sokkal több értelme van végig csinálni tisztességesen a feladatokat. Gyakrabban tartottak szünetet, mint korábban, hiszen ez jóval több chakrafelhasználást igényelt. A Byakuganja is állandóan aktív állapotban volt, hogy könnyebben ki tudja szűrni a közeledő tuskókat.
Az órák óta tartó gyakorlás szép lassan meghozta a gyümölcsét, egyre kevesebbszer vétett el egy-egy rönköt. A chakramennyiséget is eltalálta, mert néha keveset bocsájtott ki, olyankor pedig rés nyílt a védelmén. Így is előfordult, hogy megtört a koncentrációja és többször egymás után csapódtak neki a tuskók. Néha már azon kezdett el gondolkozni, hogy az öreg egy egész erdőt vágott ki ennek a gyakorlatnak a kedvéért, de valamiért inkább megtartotta magának ezt a témát. Fáradhatatlan volt, a nap folyamán párszor már a senseinek kellett rászólnia, hogy pihenjen egy kicsit, mert túlhajszolnia sem kell magát. Ám annyira elkapta a lelkesedés, érezte, hogy közel a cél, ezért sem akart megállni.
A teste viszont jelzett neki többször is, homlokán verejtékcseppek folytak végig, az izmai bármennyire is bírták a megterhelést, egy idő után fájni kezdtek a rendszeres ütéssorozatoktól. Ilyenkor egy kis időre mindig megállt, hogy feltöltődjön a chakrakészlete és ellazítsa magát. Aztán folytatódhatott tovább a gyakorlás, mestere nem kímélte, miután látta, hogy összeszedte magát. Ha lehetett, még erőteljesebben dobta Emi felé a farönköket. A Nap mintha lassabban tette volna meg a szokásos útját az égen, kora délután lehetett, amikor kezdett megfelelni annak a szintnek, amit a mestere említett. A 32 csapás segítségével szépen kivédte a felé közeledő fákat. Úgy döntöttek, ezt a napot még a nyitott szemmel való gyakorlással fogják tölteni, hogy teljesen biztos legyen Emi a saját képességeiben. Néha megpróbálta, hogy lehunyta a szemét, olyankor sajnos rögtön nekicsapódtak a fák a testének. Miután elég kék-zöld foltot gyűjtött magára, inkább maradt a jól bevált módszernél.
A délután hasonló szellemben telt el, a kunoichi szépen gyakorolt és a pontossága egyre jobban fejlődött. A 32 és 64 csapás sem esett már nehezére, a chakrairányítás pedig sokkal jobban ment neki. A kellő gyorsaságot szintén megszerezte, a reakcióideje szépen fejlődött. A rönköket majdnem középen sikerült megütnie, köszönhetően annak a rengeteg pontosságot fejlesztő feladatnak. A Byakugannal látta a célpontot és meg tudta védeni magát. Mire az árnyékok hosszúra nyúltak, már nem okozott problémát neki, hogy mindegyik tuskót eltalálja, amit a sensei felé dobott. Ezúttal hamarabb befejezték a gyakorlást, mert a nehezebb feladatra készültek. Este megvacsoráztak, majd korán nyugovóra tértek, hiszen hosszú nap várt rájuk.
A következő nap bőséges reggeli várta a jounin lányt, de erre számított is, hiszen az igazi megpróbáltatás most következett. Ahogy az öreg Hyuuga ígérte, nehezítés következett, méghozzá a csukott szemmel való edzés. Emi lehunyta a szemét és úgy próbált meg koncentrálni. Sajnos bármennyire is tapasztalt volt, ez még neki sem jött össze elsőre. Igazából úgy sokadszorra sem, hiszen az első pár órában alig tudott kivédeni egy-egy rönköt, a többi eltalálta. Teljesen másképp kellett hozzáállnia, de a mestere bízott benne, ezért nem adhatta fel. A gyorsaságát és a pontosságát napok óta fejlesztette, esze ágában sem volt pont az utolsó lépésnél meghátrálni. Amúgy szívesen beismerte volna, hogy már eleget gyakorolt, de a sensei biztos elutasította volna a megadást. Éppen ezért erőt vett magán, hogy folytassa tovább az edzést. A karjai és a felső teste ezúttal nem az izomláztól sajgott, hanem az ütésektől, amiket szerzett a nap folyamán. Állandóan azzal biztatta magát, hogy már eddig eljutott, nem kell sok és ezt a kihívást is maga alá fogja gyűrni. Újból és újból megpróbálkozott a feladattal. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy kezd ráérezni a ritmusára. Sokkal több rönköt talált el, mint délelőtt, tehát elindult a fejlődés útján. Dél körül tartottak egy nagyobb szünetet, hogy szűnjön egy kicsit a tompa, lüktető fájdalom, amit az ütések miatt érzett a kunoichi. Persze az erejét is vissza kellett töltenie, mert igencsak kivett belőle ez a fajta edzés.
Délután következhetett az újabb megpróbáltatás. Egyre jobban sikerült eltalálnia a fákat, ahogy közeledtek felé. Nem mindig pontosan ütötte meg a rönköket, ami miatt akkor is eltalálták, ha valamilyen szinten sikerült kivédenie. Csukott szemmel a többi érzékére kellett hagyatkozzon, pedig mindig is a látására támaszkodott legjobban - főleg, amióta birtokába került a Dojutsunak. Érdekes módon a 64 csapással jobban boldogult, amikor azt alkalmazta, sokkal több fát talált el, mint a könnyebb technikával. Mire elkezdett beesteledni, már alig jutott át a védelmén néhány tuskó. Sok munka várt még rá, viszont a kezdeteket megtette, innentől pedig csak rajta állt a további gyakorlás.
Másnap reggel a jounin elővette azt a tekercsét, amibe az öreg sakéját pecsételte bele és előszedte onnan az italt. Visszakaphatta, mert egy ideig úgysem fog erre járni, szóval már nem érdekelte, mennyit iszik a Hyuuga. A földön mégse hagyhatta, ezért a szekrénybe rakta, ahol korábban találta. Utána fölvette a köpenyét és előkészítette a róka maszkot is, mert nem tudhatta, mikor lesz rá szüksége. Sosem szeretett köszönés nélkül távozni, ezért kiment a lakóhely elé, ahol a sensei tartózkodott.
- Köszönöm az edzést, megérte újból eljönni ide! - hajolt meg egy kicsit a kunoichi. - Sajnos tovább kell állnom, a háború miatt egyre jobban megszigorítják a határok ellenőrzését és jó lenne kijutni az országból, még mielőtt jobban elmérgesedik a helyzet. A két szövetség marakodása nem az én dolgom, ezért kimaradok a harcokból.
Miután ezeket elmondta, felmarkolta a cuccait és elindult a Villám országának határa felé, feltett szándéka volt a Fagy országán keresztül valami biztonságosabb helyre jutni.

//A jiji öreget jelent, kerestem egy másik szót, amit használhatok.//
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd. Ápr. 05 2016, 18:57

Az öreg Hyuuga egyre büszkébben figyelte, hogy minden eltelt órával egyre ügyesebbé válsz és akkor is képes vagy fejlődést felmutatni amikor kikapcsolod a legnagyobb fegyveredet, a látásodat. Ez bizony az az érzékszerv amivel a külvilágból érkező információk nagy százalékát dekódoljuk, nálad pedig még nagyobb hangsúly van a látásodon a byakugan miatt. Te azonban képes voltál ezen felül emelkedni és pontosan ezt szerette volna elérni a öreg Hyuuga. Tudta pontosan jól, hogy képes vagy rá és amikor a második nap nekiálltatok az edzésnek a reggeli után csak annyit mondott..
- Emi büszke vagyok rád és jó látni, hogy ismét nagyon sokat fejlődtél ilyen rövid idő alatt. Emlékeztetsz valakire a távoli múltamból...
Azzal senseied elhallgatott és te tudtad, hogy ha ez történik akkor tényleg érdemesebb lezárni a kommunikációt. Legközelebb akkor szólalt meg amikor már bőven belelógtatok a délutánba. Megdicsért és tudtad, hogy ha valakinek a őszinte és nyílt akkor az ő lesz. Mire már szinte alig jutott ár farönk a védelmeden egy egy ütésnél el is kurjantotta magát jókedvében a vén hyuuga. Feltehetőleg ez neki is sikerélmény volt, hogy a tanítványa ismét szintet lépett és elérte azt amit akart. Élhet ő bármennyire remete élet módot és lehet bármennyire öreg, akkor is emberből van. 
Aztán elérkezett a búcsúzás pillanata is amikor senseied már elégedetten nézett rád. 
- Tudod Emi mindig valamivel gazdagabb leszek amikor itt jársz nálam. Remélem, hogy megtartod ezt a jó szokásodat. Nem tudom, hogy merre visz tovább az utad, de legközelebb ha a környéken jársz akkor nézz be hozzám. Nem vagyok benne biztos, hogy ki fogod kerülni a találkozást mindkét szövetséggel, de azt hiszem megoldod! Vigyázz magadra az úton!
Azzal besétált a kis bungalójába és talán már meg is lékelte a "frissen vissza szerzett" sakés üveget. 


// Ezennel lezárom az edzésedet. Jól írtál ezen a kalandon és remélem a továbbiakban is megtartod ezt az írási minőséget amit most produkáltál. Értesíteni fogok egy staffot, hogy véglegesítse a kalandodat + jutalmazzon és ezennel szabad az utad a frontra!  //

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Máj. 01 2016, 13:08

// Igaz, csak tanulás volt, de bőven túlteljesítetted a minimumot és a játéktéren játszottad ki a technikát így +30 Chakrát megérdemelsz.
A kaland elfogadva! //


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.