Hegységrendszer

6 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Csüt. Dec. 01 2016, 20:36

// A Harmónia Ösvénye //


A mai napi megpróbáltatásom, még csak most ért a tetőfokára. A "bonyolult" térképet követve, egy hegylábához értem. Levettem vállamról a "nagy" terhet.
~ Zake szedd össze magad, ez nem nehéz... ez mind fejben dől el. ~ Kezdtem bele a beszélgetésbe saját magammal, de még mielőtt komolyabban belemelegedtünk volna a beszélgetésbe egy apró életforma megzavart. Pedig biztos jót beszélgettem volna magammal, de a végén úgy is megsértődött volna valaki. Sajnos nem volt esélyem jobban kibontakozni, figyelnem kellett a fejemen kívüli hangokra is. Amikor oldalra néztem a hang forrásához, egy beszélő sárgarépát láttam. Megtöröltem a szemem, és ekkor a "répa" fején megcsillant a felhőkön átszűrődő nap fénye. 
~ Zake, nyugodj, meg, attól megnyugszol... Ez nem beszélő répa, olyan nincs... ~ Térítettem vissza magam. Amikor jobban végig láttam, hogy egy fiatal fiú az. Most már, hogy tudtam, hogy nem velem van a baj, és emberből származik a hang, elkezdtem figyelni arra amit mond.
 - Szervusz! Zake vagyok. Ha elmondod a neved, már nem leszünk idegenek.- mondtam neki, majd folytattam a válaszadást a kérdésére.
- Délkeleti passzátszéllel érkeztem... Na de viccet félretéve, Kumogakure utcáiról jöttem, onnan van a láda. Hogy mi van benne az számomra is kérdés, majd ha odaadtam Rentaronak akkor meglesem, és visszafele elmondom neked, oké?- fejeztem be mondanivalómat a fiúnak. 
~Ez a fiú elég fura, olyan, mint egy szerzetes... Na de mindegy, vegyük nyakunkba a hegyet.~ Gondoltam, és újra magamévá tettem a a ládát, azt a kis aranyos ládikát, és elindultam, hogy minél hamarabb túl legyek ezen a tipikus Yamás, "Vidd ide, vidd oda" feladaton.  
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Pént. Dec. 02 2016, 12:32

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

- Milyen igaz! - vakarta meg a fejét mosolyogva a Zake által kerti zöldségnek titulált kiskrapek. - Az én nevem Shintaro. - felelte és figyelmesen hallgatta végig újdonsült beszédpartnere válaszát.

- Rentaro? Vajon mit kérhetett megint az a perv... - motyogta, majd hebegve javította ki magát - M-mármint a rend vén bölcse. - vigyorgott zavartan. - Elkísérnélek egy darabon, ha nem bánod. Van egy olyan sejtésem, hogy tudom, hová tartasz. - ajánlotta fel Zakenek társaságát a narancssárga ruhás kisfiú. Ha nincs ellenvetés, akkor miután Zake a hátára veszi a ládát, Shintaro közvetlen mellette szedi aprócska lábait. Az idő is gyorsabban telik úgy, ha van kivel beszélgetni, nemde? Erre a ládát cipelő fiatalnak szüksége is lenne, hiszen ki ne szeretne pillanatok alatt felérni egy nagy hegyre...

A kisfiú aggódó pillantásokat vetne a ládára.

- Nehéznek tűnik. - jegyezné meg. - Kumogakure no Sato utcái pedig nincsenek épp közel. Segítsek vinni? - ajánlaná fel segítségét Shintaro. Ha Zake elfogadná, akkor egy széles mosollyal igyekezne levenni a fiatalember hátáról a terhet és immáron ketten vágnának neki a hosszú hegyi túrának. Ha nem, akkor csak szomorúan, de megértően bólintana egyet. Ez egy picit kedvét szegné és a továbbiakban csak csendesen kullogna útitársa mellett. Ám ezt nem bírná sokáig és a kíváncsisága felülkerekedne rajta ha együtt cipelik, ha nem.

- Mondd Zake, ki küldött téged? - érdeklődné meg a kölyök - Csak mert nem láttalak még errefelé. - tenné hozzá. - Vagyis nem mintha gond lenne! - magyarázkodna fölöslegesen, mert ezt valószínűleg senki nem értette volna félre. 
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Pént. Dec. 02 2016, 23:30

// A Harmónia Ösvénye //


Elindultam felfelé a hegyen, és úgy ahogy mondják: nem a cél a lényeg, hanem az utazás! Ezzel a tudattal szemléltem a tájat, és gyönyörködtem a környezetben. Az országnak ezen a részén még nem jártam, így minden apró bokor, fa, vagy jelen esetbe szikla, vagy kő darab új volta számomra. Újdonsült "társam" Shintaro a mókás kezdés után, igazán jó fej "kisember" módjára viselkedett. Amikor felajánlotta, hogy segít nekem, örömmel vettem, hiszen így még több időm volt a táj megfigyelésére.
- Köszönöm szépen a segítségedet. Ahogy hallom ismered Rentarot, ő a te mestered? Mármint, ahogy mondtad, hogy Ő a rend vén bölcse, te pedig ilyen szerzetesnek nézel ki... Bocsánat ha tiszteletlenül beszélek, de ez egy teljesen új közeg nekem.- mondtam neki, majd haladtunk tovább. Eleinte szinte elsuhant mellettem a a kérdése, ami a láda feladójának a kilétéről rántotta volna le a leplet, ám szépen lassan eljutott agyamba a kérdés, és jött a felismerés pillanata.
- Bocsánat, hogy nem válaszoltam még a kérdéseidre, de elvesztem a táj szépségében. Igaz lentebb a köd miatt nem sokat láttam, de ahogy haladunk felfelé és kitisztulnak körülöttünk a dolgok, úgy érzem nem is ezen a földön járok.- mondtam neki, majd rájöttem, hogy az eredeti kérdésére nem is válaszoltam.
- Yama küldött. - és BUMM tálaltam elé nyersen, szinte megfogalmazatlanul a választ.
- Ööö, már mint Yama adta a ládikát, hogy juttassam el Rentarohoz. Adott még egy térképet így jutottam el a hegy lábához, és így találkoztam veled. Amúgy te itt élsz fent a hegyen, vagy csak sűrűn jársz erre? Máér csak azért, mert úgy érzem, te otthonosan mozogsz itt a hegyi ösvényeken.
~ Egyre jobban érdekel ennek a napnak a végkimenetele, miért küld Yama egy ládát egy vén bölcsnek? Egyáltalán honnan ismeri? Nem úgy ismertem meg őt, mint aki ilyen meditálós hajleborotválós alak lenne. ~ Merengtem magamban, és közben még azon tűnődtem, hogy vajon mikor érünk fel, ha egyáltalán fel kell mennünk.
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Dec. 03 2016, 16:41

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Zake és derült égből mellépottyant partnere töretlenül meneteltek előre a végeláthatatlannak tűnő, magaslati ösvényen. Ketten jóval hatékonyabban hordozták a ládát, és a jó kedélyű beszélgetés mellett szinte alig érezték meg a már megtett út fáradalmait. Shintaro mosolyogva nézte az ifjút, aki valószínűleg most először járhat ilyen helyen. A kisfiúnak mindez már nem újdonság, ezért is tölti el jó érzéssel, ha mások még képesek értékelni a hegyekkel körülölelt környék esztétikumát.

- Szóra sem érdemes. - válaszolta őszinte mosollyal arcán, mert tényleg örömét lelte Zake segítésében. Ám ahogy beszédtémába került Rentaro, a szája észrevehetően egy egyenes vonallá préselődött és vonásai megkomolyodtak. - Mondhatjuk, igen. Bár az igazat megvallva Ő az én nagyapám. Jól látod, szerzetes vagyok. Illetve... - tartott szünetet egy sóhajjal megtoldva - ... Leszek, inkább úgy mondanám. - válaszolta, majd a földre szegezte tekintetét. A járása is érezhetően lassabb lett, ezt Zake is érezhette, hiszen együtt cipelték Shintaro nagyapjának küldeményét. Míg a fehér hajú ifjút a táj szépsége babonázta meg, addig a szerzetesnövendék a gondolataival hadakozott. Belső harcát Zake válasza szakította félbe, minek hatására akarva-akaratlanul is gondolkozni kezdett.

- Yama... Hmm. - csippentette mutató és hüvelykujja közé állát és hunyorogva próbálta kisajtolni magából az információt. - Ismerős, de nem tudnám megmondani, hogy honnan. - jutott sajnálatos következtetésre. - Itt élek, ez az Én otthonom. Ide születtem és itt is kell leélnem az életemet. Ez a nekem szánt út. - válaszolta hangjában érezhető keserűséggel, majd hirtelen társára terelte a szót. - Neked milyen a lakhelyed? 

Miközben egymás megismerésével voltak elfoglalva, egyre feljebb és feljebb kerültek. Ekkor látótávon belül egy hatalmas templom csúcsosodott ki a hegytetőn. Ha az erőpróba már így sem lett volna elég, az oda vezető utat kizárólag magas lépcsőfokok alkották. Shintaro megtorpant és arcára aggodalom ült ki, ahogy végignézett a felfelé vezető úton.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Szomb. Dec. 03 2016, 20:49

// A Harmónia Ösvénye //


A mai nap folyamán végre először kezdtem úgy érzeni magam, hogy már nem is zavart Yama feladata. Újdonsült segítőmmel, kellemes tempóban de gyorsan haladtunk.
~ Furcsa ez a kisember. Milyen érzések uralkodhatnak benne? Milyen fiatal, és mégis mennyi minden lehet mögötte. ~ elmélkedtem, mikor Shintarot hallgattam. A fiú sok mindent átélhetett már és látszott rajta, hogy nem tudott még szellemülni a neki választott útnak.
~ Érdekes, én azt hittem mindenki maga dönti el, mit kezd az életével, de úgy néz ki tévedtem. ~
- Shintaro, ne lógasd az orrod. Én azt vallom, hogy mindenre nyitottnak kell lenni, és élvezni az élet minden pillanatát, mert lehet, hogy egy szempillantás alatt szerte foszlik minden. - mondtam a fiúnak. Amikor megláttam, hogy mi lesz utazásom végállomása, leintettem a fiút, hogy álljunk meg.
- Ha érdekel a múltam itt egy könyv, ebben mindent megtudsz rólam. De kérlek ez maradjon köztünk. Remélem nem baj, hogy ha addig egyedül viszem a csomagot, te addig megismerheted honnan jöttem, és talán a társaiddal segíthettek kitalálni merre is tartok. - mondtam neki, majd a ládát a jól ismert módon magamra erősítettem és neki vágtam a végeláthatatlan lépcsőrengetegnek. Nem akartam a fiút olvasás közben zavarni, de azért figyeltem, hogy ne maradjon le nagyon, és nehogy valami baja legyen. Már egy ideje mentünk felfelé, amikor eszembe jutott, hogy egy kérdésre nem válaszoltam.
- Az előbb elsuhantam az egyik kérdésed felett. Yama egy Kumogakurei ninja, aki megmentett engem. De rá fogsz majd jönni a könyv tartalmából, hogy honnan. - mondtam neki.
~ Érdekes alig ismerem, és az egyetlen földi javamat megosztottam vele. Valamiért úgy érzem megbízhatok benne. Remélem jól döntöttem.  ~  
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Dec. 04 2016, 23:43

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

A hangulatos gyalogtúra percek alatt összehozta a két idegent. Fokozatosan egyre többet mutattak egymásnak, akárcsak a bimbóból szirmukat bontogató virágok. Shintaro szívét a belső szorongása ellenére is boldogságérzet járta át. Ennek jelét is adta, ahogy Zake biztató szavai elértek hozzá, mosolyra húzódott a szája és csillogó szemekkel figyelte a hegyen felfelé vezető utat. Talán eszébe jutott valami, amiről mindig is álmodozhatott. Zake fogalmazásában úgy tűnt, mintha minden olyan egyszerű lenne, s szavai egy pillanatig leemelték a kis szerzetes apró vállairól a terhet.

- Köszönöm. - fejezte ki háláját a fiú, ám meglepve torpant meg, amikor útitársa megállította a menetelésben. Az ifjú múltját tartalmazó, számára fontos érték felkínálására Shintaro szemei elkerekedtek és nem szólt semmit, csupán megértően bólintott egyet. Szótlanul, figyelmesen olvasásba kezdett, míg Zake a láda terhét magára véve masírozott mellette. A kisfiú nem kommentálta sosem, hogy hol jár, hogy mit gondol. Feltehetnénk a kérdést, vajon megért-e egy tíz év körüli gyermek egy ilyen iratot, de Shintaro esetében ez vitathatatlan. Igazán komoly kisfiú Ő a maga módján.

A lépcsőket meghódítva egyszer-kétszer annyira belemerült a könyvbe, hogy majdnem orra bukott szegény. Szerencsére csak majdnem. Olykor döbbentség, máskor szomorúság ült ki fiatal arcára.  Mikor végzett az olvasással, keserű tekintettel figyelte a fiatalembert hosszan s némán, mire meg tudott szólalni.

- Bízom benne, hogy ma okkal kerültél ide. - mondta és egy hátlapogatás után visszaadta a könyvet jogos tulajdonosának, majd újra együtt cipelték a ládát. - Köszönöm, hogy engem bíztál meg a múltad kísérteteivel. Azt hiszem, úgy lenne igazságos, ha te is megtudnád az Én hátteremet. - vett egy mély levegőt, majd belekezdett történetébe - Egészen születésem óta a szerzetes életformát követem. Én vagyok rendünk legfiatalabbika. A nagyapám, mint a rend vezetője sok bizalmat vetett belém. Azt mondta, egy napon majd nekem kell vezetnem mindazt, amit most Ő irányít. Hatalmas elvárások elé állít. Igyekszem neki megfelelni ... Én... Én tényleg igyekszem. - hallgatott el egy pillanatra. - Csak tudod, Én is szeretnék olyan lenni, mint a többi gyerek. Barátkozni, játszani, vagy csak beszélgetni. Itt kirekesztve, messze mindentől nem tudok még beszélni sem senkivel. A szerzetesek mind felnőttek és legalább annyira csendesek. Szóval néha jó lenne egy barát. - panaszolta el halkan a pici lelkét nyomó sérelmeket Shintaro.

Mindeközben felértek az áhított célvonalba és az utolsó lépcsőfokot is megmászva tehették le a nehéz ládát. Egy kisebb fajta előtér fogadta őket, ahol egyszerre vagy húsz szerzetes ült törökülésben, lehunyt szemmel és rendezetten, egymás mellett. Hasonló narancssárga ruhákba voltak öltözve, mint amit Zake a kiskrapekon látott. Ez a szerzetesrend, ahova Ő tartozik, kétségtelen. Amint megérkeztek nem telt bele egy perc sem, és mind a húsz szerzetes szeme egyszerre pattant ki. Valószínűleg a lihegés, amit egy hosszú út után megengedhet magának az ember volt felelős a mély koncentráció megzavarásáért. Zake-et és Shintaro-t jelenleg ha szemmel lehetne verni, akkor most beszedtek volna egy pár monoklit...
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Hétf. Dec. 05 2016, 18:17

// A Harmónia Ösvénye //


Keserűség ülte meg a lelkem a kis szerzetes tanonc arcát látva. Azon gondolkodtam, vajon képese értelmezni az olvasatokat, és meg tudja-e érteni a benne foglaltakat. Nem egy hétköznapi olvasmány az biztos, és ha jól sejtem sok ember számára felfoghatatlan. 
Szerencsére Shintaro nem ilyen ember. Fiatalkora ellenére sugárzik belőle a tudás, és az értelem. Vicces belegondolni, hogy milyen formában megyünk felfelé a hegyre. Egy kívülálló, aki nem csak megjelenésében tűnik ki a hegy idillikus képéből, és egy kisfiú aki annyira olvas, hogy úgy kell terelgetni őt, nem csak a helyes irányba, hanem olykor a lépcső széléről vissza a biztonságos részre.
~ Zake te idióta, megvárhattad volna míg felérünk!!! Mi van ha nem figyelek, és leesik? Végre kezdek kapcsolatokat kiépíteni és már a megismerkedésnél veszélyeztetem őket... béna... ~ Gondoltam, és biztos jobban is belemélyedtem volna a gondolataimba, ám időközben a fiú befejezte az olvasást, és egy hátlapogatás után visszaadta a könyvet. Megálltam. Láda le, könyv el, és újra startra kész voltam, és ahogyan nemrégiben is, újra együtt vittük a ládát. Lassan kezdtem látni az út végét, ám nem tudtam növelni a tempónkat, mert a kis útitársamra figyeltem, aki szintén megosztotta velem a múltját/jelenjét/jövőjét. 
- Köszönöm szépen, hogy ennyi idő után megbízol bennem. Shintaro csak annyit mondanék, emlékezz vissza amikor találkoztunk, és idegenként üdvözöltél. Emlékszel? Nézz meg minket most. Közös "terhet" cipelünk, megosztottuk a másikkal a múltunkat, sőt tudomásul vettük a másikét, és elfogadtuk úgy a másikat ahogy van. Lehet, hogy te több tudással rendelkezel a világ dolgairól, mint én, hiába vagyok majdnem kétszer olyan idős, de egy dolgot nyugodtan mondhatok: Mi már barátok vagyunk!- mondtam neki, és tényleg komolyan is gondoltam. A kis szerzetes nem is tudhatja, hogy azzal, hogy már barátként tekintek rá lett valami célja az eddigi céltalan életemnek. 
- Shintaro, azzal, hogy barátok lettünk, célt adtál az életemnek, és ígérem, hogyha ennek a "küldetésnek" vége, akkor is felfoglak majd keresni, és támogatni foglak a rád háruló feladatban. Úgy gondolj erre, hogy ahogyan te segítesz most nekem a láda célbajtatásával, úgy fogok barátként melletted állni, hogy ne érezd magad soha többé egyedül. - mondtam neki, és ekkor eszméltem fel, hogy időközben megérkeztünk. 
Egy gyönyörű szép helyen találtam magam. Igaz első ránézésre olyan volt mint egy konyhakert, ahogy végignéztem a sok meditáló "sárgarépán", de mostanra komolyodtam annyit, hogy ennek a gondolatomnak nem adtam hangot, és tiszteltem a teremben lévőket. A gyors körülnézés után letettük a ládát és végre kifújhattam magam. Ekkor vettem észre, hogy a csendesen meditáló fickók szinte gyilkos tekintettel néznek ránk.
~ Ajaj, asszem kicsit hangos voltam... ~ de ismét ura voltam a helyzetnek. Megfogtam Shintaro vállát, és magam elé toltam a fiút.
- Shintaro, ők a te ismerőseid! - álltam be a fiú mögé, de utána gondolkodtam, hogy milyen férfi is vagyok. Elbújok egy tizenéves fiú mögé? Bátorságot vettem magamon, és így szóltam:
- Elnézésüket kérem, hogy megzavartam a csendet. Egy fontos küldeményt hoztam a Rend Vén Bölcsének Rentaronak. Útba tudnának igazítani?
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Hétf. Dec. 05 2016, 22:47

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

- Bizalmat nem várhatunk el, ha magunk sem adunk, Barátom. - felelte csillogó szemekkel és fülig érő szájjal Shintaro. Ott, abban a pillanatban a kisfiút egy rég nem átélt érzés járta át, valóban boldog volt. - Várni foglak és minden egyes látogatásodnál egyre érettebb leszek a feladathoz, amire rendeltettem. Méltó leszek a szerzetes címre, te pedig egy napon shinobi leszel! - mosolygott tiszta szívéből Zakere , majd elgondolkozott picit - D-de azért addig is gyere!

Már-már szürreálisan jól alakult az utazása a két friss cimborának. A társalgás annyira lefoglalta őket, hogy egyhamar észre sem vették a célhoz való elérésüket. Egy igazán kellemetlen meglepetés fogadta őket, amint a koncentrációjukban megzavart rend tagjai küldték őket pokolra puszta pillantásukkal. Shintaro meglepetten konstatálta, hogy Zake megragadta pici vállait és maga elé tolta őt. Csak kerek szemekkel bámult társaira.

- I-igen az enyémek. - hebegte zavartan, de láthatóan nem tudta, hova bújjon el a sok megvető tekintet elől. Amikor Zake felszólalt, a fiú hirtelen fellélegzett. A törökülésben ülők között az ifjú válasza hosszas nyüzsgést váltott ki, ám egy hang kitűnt a zsivajból.

- Shintaro, mégis mi ez az egész? Számtalanszor megmondtuk már neked, hogy attól még, hogy a Vén Bölcs unokája vagy, nem tehetsz meg akármit! Ahogyan azt is megmondtuk már, hogy ne zavard meg a reggeli meditálásunkat! Vagy csak úgy általánosságban, egyáltalán ne zavarj meg minket! Attól, hogy neked semmi nem megy, mi még szeretnénk érvényesülni! - korholta meg a szerzetes Zake első igaznak mondható barátját - Most ha nem haragszol, folytatnánk. Tedd magad hasznossá legalább egyszer, és légy oly kedves, kísérd el ezt a fiatalembert Rentarohoz! - adta ki az utasítást a férfi Shintaronak, majd elsimította feszült arcvonásait egy pillanat alatt, és ismét lehunyta szemét.

Eközben a tömegből senki nem állt ki a kisfiú mellett, mindenki csak végighallgatta az erélyesen szóló tagot, sőt egyesek még bólogattak is. Shintaro érzelemmentes arccal tűrte a kritikát, majd a férfi mondanivalójának végeztével egy jelzés értékű intést adott Zakenek, hogy kövesse és a pillantása és fejzárása, ami ezután hozzátársult elárulta, hogy most nem szeretné, ha Zake erre bármily módon reagálna. Ezt persze csakis Ő döntheti el. Shintaro megemelné a láda egyik felét némán és várná, hogy Zake felkapja a másikat és elindulhassanak Rentaro felé.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Kedd. Dec. 06 2016, 20:00

// A Harmónia Ösvénye //


Beindultak az események a szerzeteseknél. Olyan "beszélgetésnek" lehettem fültanúja amit nem hittem volna. Újdonsült barátomat olyan szinten lekezelték, hogy szívem szerint olyan balhét csaptam volna a a szerzetesekkel, hogy kinőtt volna a hajuk. De valamiért nem tettem. Láttam Shintaro arcán, hogy ezek a dolgok amik elhangzottak szinte mindennaposak. Érdekes, hogy a leendőbeli vezető ennyire nincs megbecsülve. Igazából meg is értem, hogyha néha kicsapongó a viselkedése. Biztos szeretne kitűnni közölük, és nem csak a vezető unokája szeretne maradni.   
~ Ahhoz képest, hogy szerzetesek eléggé arrogánsak, és törekvők. Nem hinném, hogy ez a szerzetesek hitvallása... Megtudom érteni a kis srácot. ~
A számomra is egy kicsit megalázó történések után Shintaro a láda felé nyúlt. Így tettem én is de belül hatalmas harcot vívtam magammal, hogy kiálljak-e a barátom mellett és szóljak-e pár szót az érdekében, de aztán láttam, hogy Shintaro elfogadta a sorsát, és a bánásmódot. Arcáról lelehetett olvasni, hogy most nem kíváncsi a véleményemre, de egy biztos a szájaló és a bólogató kopaszt, ha itt végeztem megkeresem...


Miután lezártam magamban a dolgokat, egyre inkább érdekelt mi lehet a ládában, és miért pont nekem kellett elhoznom. Yamának biztos volt valami terve azzal, hogy engem küldött erre az útra. Vagy csak szimplán lusta volt eddig gyalogolni. Yamából minden kitelik.   
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Szer. Dec. 07 2016, 17:49

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Zake némán, mégis tombolva tűrte a cimboráját érő sértő megjegyzéseket. Bár nem ismerte hosszú ideje Shintarot, mégis szimpla arcmimikájából és testbeszédéből levette, hogy nem szeretné, ha a konyhakert közönsége előtt kikelne magából. Zake ódzkodva ugyan, de nem szólt semmit, csupán felkapta a láda másik felét és a kisfiú vezetésével megindultak az előtér mögött kibontakozó oszlopcsarnok felé, aminek a végén egy nagy bejárat helyezkedett el.

- Nem érdemes vitába szállni velük. Többen vannak, és a tömeg ereje olykor elnyomja a józan ész szavát. - szólalt fel nyugodt hangtónusban a kisember az előbbi eseményekre visszacsatolva. - Már megtanultam félretenni az ilyesmit. Igazából nem is azzal van problémájuk, aki vagyok, hanem akivé válni fogok. Nem képesek feldolgozni, hogy a nagyapám nem közülük jelölte ki az utódját. Nem akarják elfogadni a Villám Akaratát. - ejtette ki apró száján egyszerűen a szavakat, majd észbe kapott, hogy erről pajtása mit sem tudhat - A hiedelem szerint ötven évente, a tavasz eljövetelének első teliholdas éjszakáján ellátogat hozzánk egy pusztító vihar, ami kijelöli a Rend következő örökösét. Tíz évvel ezelőtt, a születésem napján épp egy ilyen vihar sújtott le ránk és nagyapám akkor bizonyosodott meg arról, hogy Én leszek a vezető, aki továbbviszi a Rend tanításait, hiszen ez a Villám Akarata. - magyarázta komoly hanghordozással, miközben az oszlopok által közrezárt folyosót szelték át. - Azért Én is remélem, hogy az a bizonyos Villám nem lőtt mellé. - vakarta meg fejét. 

Egyre beljebb haladtak, míg végül a hatalmas bejárathoz értek. Ekkor a fiú lassan leereszkedett, jelezvén a láda lerakásának szándékát. Odasétált a vastag kőkapuhoz és tenyerét a kapun található, kör alakú zárra helyezte. Talán chakrát vezetett volna bele? Meglehet. A zár egy kattanással közölte, hogy az út nyitva áll előttük. Két kezével nekiveselkedett a nehéz kapu kinyitásának. Elég mulatságos látvány volt, ahogy a pici szerzetes lábai egy helyben cserélődnek a padlón, miközben a kapu alig-alig nyílik ki előttük. Nagy erőfeszítések árán azonban sikerült bejutnia a két barátnak a templom belsejébe. Shintaro egy darabon ismét segített Zakenek becipelni a ládát, majd további kínlódás árán bezárttá varázsolta a hatalmas kaput. Egy kis szuszogást követően egy teremben találták magukat, aminek a végén egy háttal ülő, narancssárgába burkolózott alak alak látszott. Fejét a léptek neszére sem fordította meg, csupán a következőképp szólt.

- Már vártalak, fiam. Nem is tudod, mennyire.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Szer. Dec. 07 2016, 21:10

// A Harmónia Ösvénye //


Hiába hagytuk el a meditáló szerzeteseket még mindig forrtak bennem az indulatok. Bosszantott, hogy azok az alakok egész nap hédereznek, vagyis "meditálnak", és fülük-botját sem mozdítják meg. Shintaroval egészen idáig cipeltük a ládát, pedig ő még csak gyerek, ezek meg... mindegy is. 
Miután eltávolodtunk tőlük Shintaro megnyugtatott, hogy fölöslegesen kattog az agyam, a társain, hiszen őket csak a féltékenység motiválja. 
~ Érdekesek ezek a szerzetesek. Arrogánsak, féltékenyek... lehet, hogy velem van a baj, de szerintem ezek nem épp szerzetes vonások... de honnan is tudhatnám. ~ 
Ezek után kis barátom, egy érdekes történetbe kezdett bele, amiből megtudtam, hogy a természet erői szerették volna, hogy Ő legyen a Rend vezetője. Nem is sejtettem, hogy kis barátom ennyire fasza gyerek, hogy őt a Villám Akarata választotta ki. De hát, vannak ilyen dolgok az életben... Engem nem is tudom mire lehetne kiválasztani. De ha valamire kiválasztanának az lenne ám a nagy show. Bár jobban belegondolva engem Yama Akarata választott ki, és így lettem a "Láda a Hegyre" Kiválasztottja. Jobban belegondolva ez nagy megtiszteltetés, bár Yama akkor is elmehet a ...
Időközben megérkeztünk egy teljesen más hangulatú terembe, ahol, miután leraktuk a ládát Shintaro kézrátétellel* kinyitott egy ajtót. Vagyis csak nyitott volna, de a kis ember egyedül karcsúnak bizonyult a nagy ajtóval szemben, így segítettem neki. Így sem volt olyan egyszerű, de sok lúd disznót győz, és bejutottunk. Furcsa mód a becsukása már ment neki egyedül is. Ahogy közelgettünk a "célhoz", egy hasonló forma alakot láttam, mint Shintaro, csak idősebben.
- Ő lenne Rentaro? Ő a nagyapád? - érdeklődtem Shintarotól, ám válasza előtt a nekünk háttal ülő alak megszólalt.
- Te figyelj Shintaro, most én fiam, vagy te fiam? - kérdeztem halkan a kis barátomat.
~ Nem értem ezeket az öregeket, ezeknél mindenki fiam, vagy gyermekem... ~  


//* mint Uri Geller // 
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Szer. Dec. 07 2016, 23:33

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Shintaro csak hevesen bólogatott, ám ezzel egyidejűleg a Vén Bölcs is felszólalt. Zake kérdésére a válasz csak egy Shintaro által már megszokottan alkalmazott fejvakarás volt.
- Azt hiszem téged. - suttogta válaszul a szerzetesnövendék. 
- Gyere közelebb, gyermekem. - szólalt meg a rekedtes hang, de az ifjak még mindig csak tanácstalanul állhattak, vajon melyikükről lehet szó.
- T-tudod mit? Menjünk mindketten. - javasolta halkan Zakenek, majd lassan elindult a nagyapja felé és egy tisztes távolságban megállt, ahol Zake-et is bevárta, majd megköszörülte a torkát és kihúzta magát, mintha csak jelentésre készülne.
- Ő itt a barátom, Zake! - mondta, majd nyelt egyet. - Küldeményt hozott, Rentaro-ojiisan. 
- Tudom, Shintaro. Fontos nekem ez a láda. - jegyezte meg, majd felállt és kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait. Lassan megfordult és ráncoktól barázdált arcáról nyugalom érzete sugárzott. Vagy álmosság, ez a két véglet van. Hosszú, ősz szakálla egészen mellkasáig ért. Ráérős léptekkel közelített a fiúkhoz, majd tenyereit behajlított karokkal egymásnak fordította és összezárta. Mélyen meghajolt, és Shintaro is hasonlóképp tett, remélhetőleg Zake is kapcsol. Ha nem, akkor Shintaro finoman oldalba böki, hogy jelezze ez illendő lenne errefelé.
- Köszönöm, hogy elhoztátok. - mondta egy félmosollyal az arcán, majd hirtelen fülön csípte Shintarot és közelebb húzta magához cimpájánál fogva. - Te pedig miért bóklásztál már megint a Renden kívül engedély nélkül? - kérte számon örökösét, tettei ellenére ugyanolyan nyugodt hangtónusban.
- E-elnézést. Tudom, hogy a meditálást kellett volna gyakorolnom, de nem ment. - hajtotta le fejét. - Viszont szereztem egy barátot! - tette fel Zake vállára a kezét.
- Ha szükséged van bármire, tudasd velünk. - szólt az öreg, ahogyan Zakere pillantott. - Hosszú utat tettél meg, és éppoly hosszú út áll még előtted. Yamának add át üdvözletemet, ezt pedig én küldöm neki a... - pillantott el oldalra és kissé pirosas árnyalatba szökött az arca - szolgáltatásáért. - fejezte be a mondatot, majd Zake kezébe nyomott egy kis szütyőt, amibe feltehetőleg pénzérméket tehetett, mert a súlya ezt sugallta és a szövet kisebb, kerek domborulatok alakját vette fel. 
- Neked pedig komolyan kellene venned a feladatodat, Shintaro! - sóhajtott a Vén Bölcs. - Ezért most itt maradsz és gyakorolsz egész nap! Így talán majd megtanulod, hogy a tetteidnek következménye van. Ha eljön az idő, nem hagyhatod majd magára a Rendet sem csak úgy. - rótta meg a nagypapa unokáját.
- Hadd kísérjem vissza a hegy lábáig a barátom, kérlek! - kérlelte csüggedten a fiú.
- Eleget kószáltál már odakint. Többet is a kelleténél. - felelte nyersen az öreg.
- Akkor maradj még, Zake! Még csak most jöttél és biztosan pihennél, nem igaz? - csillant fel Shintaro szeme, amint ez a remek ötlete támadt. - Naaa, mit mondasz? - vizslatta barátja arcát egy hatalmas mosollyal.
- Nekem sincs ellenemre. - vágta rá Rentaro - Viszont neked sajnos dolgod van, Shintaro. 
- És ha csatlakozna hozzám? - vetett reménnyel teli pillantást cimborájára.
- Nem mindenki képes kibékülni a lelkével és üressé tenni az elméjét. Még neked sem megy, ezt tőle sem várhatod el.
- É-és ha Ő is szeretné? - kérdezné szomorúan. - Szeretnéd? - nézne Zakere nagy, kerek, csillogó szemeivel.

Minden csak Zake döntésétől függ. Ha elfogadja a tovább időzést és a meditációs gyakorlatok elvégzésére tett felszólítást, akkor Shintaro megragadja a kezét és fülig érő szájjal vonszolja maga után a terem végéig, ahol egy sor meditáló párna várja, hogy ráüljenek. Kiválasztanának két szimpatikus ülőalkalmatosságot és törökülés pozícióba helyezkednének el. Mindeközben az öreg a hátuk mögött a ládához sétálna, és a pecsét eltávolítása után örömittasan nyitná fel a ládát egy kattanó hang kíséretében. A teteje pont úgy nyílik fel, hogy a két fiatal ebből mit sem láthat, már ha egyáltalán megfordulnak. Zake így is kíváncsi volt a láda tartalmára. Most, hogy nyitva van, pedig nincs abban a helyzetben, hogy pillantást vessen rá. Idegőrlő, nemde?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Csüt. Dec. 08 2016, 15:20

// A Harmónia Ösvénye //
 
Megnyugodtam. Az egy dolog, hogy én nem igazodok ki az öregen, de, hogy a saját unokája sem?... ez azért megnyugtató érzés, és most már boldogan halok meg, mert tudom, nem velem van a baj. Miután a Rend Vén bölcse megfordult, és végig tudtam nézni rajta, leeset a tantusz. Igazából ennek a Rendnek csak szimplán Bölcse van, a Vén-t már Rentaro miatt rakták hozzá. Szegénynek, ami a feje tetejéről hiányzott azt az állán pótolta. Érdekes, de szívmelengető látvány volt az öreg.  Úgy nézett ki, hogy nagyon örül az érkezésemnek, és sajnos nem a megnyerő jellemem, vagy a kimagasló intelligenciám, vagy a humorom miatt, hanem csak a láda miatt örült ennyire. Eléggé lelombozó volt, de hát ilyen az élet, valakinek örömet okoz az a tárgy, amivel reggel óta csak szenvedek, és biztosan visszatérő rémálmaim lesznek miatta. Shintaro rögtön kapott is az alkalmon, hogy bemutasson nagyapjának, mint az Ő barátja. Most kezdetett csak körvonalazódni benne, hogy pontosan kivel is kerültem baráti kapcsolatba. Lehet, hogy az öreg és Yama is ilyen barátok voltak anno? Akkor viszont Yama valamit nagyon jól csinál…. de mindegy is ez egy kósza gondolatmenet volt.
 Amikor láttam a két szerzetest meghajolni, úgy gondoltam illő lenne nekem is így kifejezve tiszteletemet velük szemben, így hasonlóképpen cselekedtem, mint az előttem lévők. Meghajlás után következett a drámaian akció dús jelenet, ahol is a nagypapa elbeszélgetett az unokával, hogy merre kóborolt egész nap. Ja, és, hogy ki engedte el? Szegény kis barátom mentegetőzött, de mind hiába. Amikor már éreztem, hogy süllyed Shintaro hajója, tudtam, hogy közbe kell szólnom.
- Rentaro-sama! Kérem, bocsássa meg Shintaronak azt, amit elkövetett. Igaz nem régóta ismerem, de egy biztos, hogy semmilyen rosszindulat nincs ebben a kisfiúban. A hegylábánál meglátott engem teljesen kétségbe esve, és azonnal a segítségemre sietett. Ha Ő nincs a láda sem ért volna fel. Ezért kérem, hogy ne büntesse meg, vagy ha igen akkor velem együtt.
Ezután az öreg átadott egy erszény, amit majd egyszer, talán, de nem biztos oda is adok Yamának.
~ Milyen szolgáltatásaid vannak neked Yama? Mennyi mindent nem tudok még rólad? ~
Ezek után Rentaro utamra engedett, volna, de Shintaro közbe szólt, és engedélyt kért, hogy lekísérhessen. Ám sajnos falakba ütközött, mivel fontos gyakorolni valója lett volna. Mentőövként bepróbálkozott, hátha itt maradok vele, és együtt gyakorlunk. Kedves volt és aranyos, ahogyan győzködött. Miután jól átgondoltam a dolgokat, természetesen a válaszom Igen volt. De még mielőtt elmentem volna vele a kijelölt medi helyre, egy fontos kérdés fúrta az oldalamat.
- Bocsánat, hogy közbe szólok. Meg kell, hogy mondjam, nem nagyon értem ezeket a szerzetes dolgokat, de van egy feltételezésem. Shintaro ma ellógta a meditációs gyakorlatokat, és így találkozott velem. Összebarátkoztunk, és most együtt vágunk neki a gyakorlásnak. Nem lehetséges az, hogy Shintaro nem találta a lelki békéjét, és kellett neki egy barát/társ, aki mellett megtalálhatja azt? Lehet, hogy értelmetlen amit mondok, de én ezt a dolgot most így gondolom. – mondtam, majd követtem Shintaro az üllőpárnák felé. Na, itt eljutottam, egy olyan pontra, hogy megint választanom kellett. Piros párna zöld mintákkal, vagy Kék párna sárga mintákkal?
~ Na most mi legyen? Shintaronak könnyű neki biztos valami menő „A Villám Akarata”  feliratú párnája van, így megint nekem kell választanom… de velem nem fog kiszúrni két nyamvadt párna.~ Zártam le a gondolatmenetet, és megfogtam a pirosat, ráraktam a kékre, és leültem. Probléma megoldva. Elkezdtem figyelni Shintarot, hogy ellesem tőle a dolgokat, ám ekkor lettem figyelmes arra, hogy az öreg készül felnyitni a ládát.

~  Megöl a kíváncsiság…. mi lehet benne? Meg kell tudnom! ~ gondoltam és óvatosan igyekeztem hátrafelé pillázni hátha meglátom a becses portékát.     
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Pént. Dec. 09 2016, 17:09

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

A tanácstalanságtól őrlődő Zake egy érdekes eszmefuttatással állt elő, mielőtt letehette volna a Láda Akarata által kiválasztott hátsóját az ülőpárnára. Vagyis inkább ülőpárnákra. Rentaro egy ideig eltűnődött a hallottakon, de választ nem adott. Főleg azért, mert leginkább a ládájával volt elfoglalva, amit már türelmetlenül ki is nyitott. Shintaro mindeközben helyet foglalt a barátjához legközelebb lévő párnán. Zake képtelen volt a gyakorlat megkezdésével foglalkozni, mivel furdalta a kíváncsiság, vajon mi okozta szenvedését egészen idáig. 

Akárhogy nézett, a ládába nem nyert betekintést. Csak az öreg arcvonásait tudta olvasni. Eddigi háborítatlan ábrázata hirtelen komolytalanná vált. Szája egy kéjenc vigyorra húzódott, feje pedig enyhén vöröses árnyalatot vett fel. Ha jobban megfigyelte, kis mértékben még az orrából is eleredt a vér. Ekkor elégedetten csukta le a láda fedelét, visszazárta, majd felkapta a hóna alá bármiféle nehézség nélkül. Izmosak ezek a vén szerzetesek, mi tagadás. Mielőtt még kilépett volna a teremből hátraszólt a két ifjúnak.

- Most elmegyek harminc percre, kérem senki ne zavarjon. Addig végezzétek el az alapgyakorlatokat! - mondta egy kis torokköszörüléssel mondandója végén, majd kiviharzott. Amint Zake visszafordult, Shintaro arcán egy "oh ne, már megint" arckifejezés honolt.
- Mindig ezt mondja, aztán öt perc után visszajön. - sóhajtott - Nem csináltál még ilyet, ha jól sejtem. - jegyezte meg a törökülésben ülő kicsi sárgarépa. Felállt Zake mellől és egy gyertyáért sétált a terem másik végébe, meggyújtotta, ezután Zake elé helyezte. - Amikor elkezdtem, nekem segített. Először nem várhatja el tőlünk senki, illetve magunktól sem várhatjuk el, hogy egyből kiürítsük az elménket. Koncentrációs gyakorlattal kezdünk. - magyarázta, majd a gyertyára mutatott - Nincs más dolgod, minthogy a lángot nézd. Próbálj meg egy dologra figyelni és igyekezz félretenni a gondolataidat. Nehéz, tehát ne okold magad, ha esetleg nem sikerülne.  Csak szólj, ha nem megy, és keresünk valami más módot, Barátom. - intézett pajtása felé egy széles mosolyt.

A láng égése szüntelen volt, semmi nem bolygatta meg. Minden körülmény kedvezett a teljes koncentráció eléréséhez. Azt leszámítva, hogy a szomszéd teremből egy tompa morgás szűrődött át. Leginkább valami állat hangjához volt hasonlatos. Így próbáljon meg figyelni az ember...
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Szomb. Dec. 10 2016, 09:34

// A Harmónia Ösvénye //


Amikor megláttam az öreg reakcióját, majdnem én szégyelltem magam Yama miatt. 
~ Most ez komolyan csináljátok velem... Két perverz disznó... undorító... ~ gondoltam, majd inkább nem is figyeltem az öregre, hogy mit mond, de egyet tudtam, hogy ezért elbeszélgetek még Yamával. Gyorsan rövidre zártam az eszmefuttatásom, és inkább Shintarora figyeltem.
~ Tűz... láng... gyertya.... OM ~ Különféle idióta gondolataim voltak a gyertyás gyakorlattal kapcsolatban. Plusz még a szomszéd szobából is furcsa hangok szivárogtak ki. Meglehetősen nehéz volt így koncentrálni, de semmi sem lehetetlen. 
Behunytam a szemem, és kezdtem kizárni a fejemből a gondolatokat. Egyetlen egy dologra figyeltem, és képzeltem magam elé. Én vagyok a láng! Semmi sem zavar, nyugodt vagyok, és már nem gondolok semmire. 
Annyira koncentráltam, hogy nagy valószínűséggel még a szám is kinyílt. Igyekeztem semmire sem gondolni, de közben akarva akaratlanul pontosan ezzel a gondolatmenettel volt tele a fejem, és valószínűleg ha nem sikerül elérnem a belső énemet akkor ez pont emiatt lehet.
Eszembe jutott, hogy befelé jövet akiket láttunk szerzetesek furcsa zümmögő/hümmögő hangot adtam. Talán az "OM" "m" betűjének megnyomása olyan vibrálást gerjeszt ami segít kikapcsolni. Ki tudja, de a puding próbája az evés, így én is megpróbáltam.
- OMmmm...- kezdtem bele újból a meditációs gyakorlatnak.
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Dec. 11 2016, 18:50

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Zake mondhatni rádöbbent, hogy két perverz ember boldoggá tételéhez járult hozzá egy egész napos szenvedéssel. Nem is csoda, hogy felbosszantotta magát. Viszont egy baráttal lett gazdagabb, így utazása aligha mondható hasztalannak. Most pedig kis barátja éppen próbálja terelgetni a lelki megnyugvás útjára, miközben a nagyapja a mellettük lévő teremben... Hm...  Foglalatoskodik. Rövidesen az Ommmmogás és némi tátott szájas koncentráció után Zake igyekezett lánggá válni. Legalábbis gondolatban. Shintaro eközben furcsán méregette őt és megcsóválta a fejét.

- Ne szaladj ennyire előre, Pajtás. Mindennek folyamata van. Egy ház felépítését sem kezdhetjük a tetővel, ha nincs meg az alapja. - tette az ifjú vállára kezét - A csukott szemmel való meditációnak megvannak a hátrányai. Igaz, hogy kizárja számodra a képi világot és egy nyugodtabb állapotba helyez. Viszont ennyi fizikai megpróbáltatás után, amin ma keresztülmentél nem a legjobb ötlet. Fennáll a veszélye annak, hogy hamar elalszol a fáradtságtól. Ez a fáradtsági stádium pedig gyakran a képzeleted világába vonz, elragad a realitástól. Ezáltal nem leszel képes koncentrálni. - fejtette ki magyarázatát - Én azt javaslom, hogy nyitott szemmel próbáld, nézz farkasszemet a lánggal. - mosolygott Zakere.
- Shintaro, ne erőltesd rá a módszereidet! Ha Ő csukott szemmel szeretné megpróbálni, akkor hadd tegye! Mindenki más és más úton éri el a lelki megnyugvást. - hallatszott Rentaro rekedtes hangja ismét, ahogyan belépett a terembe valóban kevesebb idő elteltével, mint harminc perc. Ezzel együtt a morgó hangok is megszűntek, különös. - Zake, én azt javasolnám inkább, hogy próbáld meg mindkettőt.

Most a fiatal eldöntheti, hogy barátjára, vagy a Vén Bölcsre hallgat. Vajon Shintaro megsértődne, ha nem úgy tenne, ahogy Ő mondta? Esetleg a Vén Bölcs rossz néven venné, ha nem fogadná hitelesnek a szavait? Mégiscsak a Rend tapasztalt vezetőjéről beszélünk. Legyen bármennyire is furcsa. Netán Zake egy saját módszerrel próbálkozna? Meglehet.

// Most kérnék tőled egy hosszabb(nagyjából 25-30 soros) posztot, amiben próbálkozol akár az említett, akár saját módszerrel kiüríteni az elmédet. Lehet többszöri próbálkozás is. Ügyesen! ^^ //
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Vas. Dec. 11 2016, 21:34

// A Harmónia Ösvénye // 


Már olyan közel voltam. Érzetem, ahogy szépen lassan átadom magam a teljes megvilágosodnak, és lassan elérem a tökéletes lelki békét… tehát, már majdnem elaludtam. Tényleg nem sok kellett, már éreztem, ahogy a fáradt testem egyre könnyebb lesz, elmém kiürül és átadom magam a nyugodt, békés, és pihentető álommanónak, aki már az elmém ajtaján kopogtatott. Ki tudja talán a hümmögésem közben, néha egy kicsi horkantás is belecsúszott, ám még nem ragadott el teljesen az álom. Nem is tudott, hiszen Shintaro kizökkentett, és közölte, hogy ha ezt a módszert követtem el fogok aludni. Úgy éreztem, mintha a kisfiú tudta volna milyen folyamatok játszódnak bennem, és tudta mikor kell közbeavatkoznia. Javaslatot tett, hogy miként kéne csinálnom, ám a mondandója végére végzett a vén perverz is a „fontos dolgával”. Érdekes volt tapasztalni, hogy itt a hegytetőn milyen gyorsan múlik az idő. Én csak két percre hunytam le a szemem, de az öreg Rentaronál már letelt harminc perc. Mint, ahogy mondtam, érdekes. Kicsit kéjenc hangon Ő is hozzászólt a dolgokhoz. Előttem állt a döntés, hogy kire is hallgatok. Gyors döntésre kellett jutnom. Shintaro vagy Rentaro? Rentaro vagy Shintaro? Nehéz… De minden komoly döntés nehéz.
Kis tanakodás után úgy döntöttem, hogy mindegyikőjükre hallgatok. Először Shintaro tanácsát fogadtam meg, és nyitott szemmel kezdtem bele a meditációs gyakorlatba. Meredtem figyeltem a lángra, próbáltam eggyé válni vele. Szemem lassan hozzászokott a folyamatos bámuláshoz, fejemben lassan megszűntek a „hangok”, és már a külvilág sem zavart. Éreztem, hogy most képes leszek a teljes átszellemülésre. Éreztem, ahogy testem egyre könnyebb lesz, a levegőt is lassabban vettem, és szinte kezdtem eggyé válni a gyertyával. Minden a legjobb forgatókönyv szerint történt, ám egy apró szellő, egy icipici légáramlat, vagy egy emberi köhintés, kizökkentette a lángot a tökéletes békéjéből, ám ez azt is jelentette, hogy én is visszazuhantam a valóságba. Felálltam a párnákról egy kicsit megráztam magam, és újult erővel huppantam vissza és vágtam bele a gyakorlatba, ám most a Rentaro féle elvett követve.
Újra a helyemen. Csend békesség nyugalom. Szemem-lehunytam és próbáltam a levegővételemet kontrolálni. Sajnos ez az előzőhöz hasonlóan az elején jól indult, de a végére ismét az alvás közeli állapothoz jutottam. Tudtam, hogy ez nem lesz jó, így újra félbe kellett hagynom a tréninget, fel kellett állnom, és átgondolnom a dolgokat.
~ Shintaro terv- kudarc; Renatro terv- kudarc… nem maradt más, mint a Z, mint Zake terv. ~

Minden gondolatot kiűztem magamból kivéve egy apró dolgot. Arra gondoltam, hogy nem sokkal ezelőttig úgy éltem, mintha egy folyamatos meditációban lennék. Az volt az én lelkem, ott találtam meg a lelki békémet. Ebbe a gondolatba kapaszkodva ültem le újra, és kombinálva a két szerzetes tanácsát elkezdtem a meditálást. Tekintetemet a gyertya lángjára szegeztem, egyre lassabban vettem a levegőt, és csak meredtem magam elé. Egyszer csak eljött egy pillanat, amikor a külvilág elsötétült, és már csak a gyertya lángja maradt előttem. Ekkor behunytam a szemem és most már teljesen kiürítettem az elmémet. Hiába volt behunyva a szemem a gyertya még kristálytisztán látszódót előttem. Egyszer csak megszűnt ez a jelenség, és egy hatalmas ürességben találtam magam. Olyan volt, mintha nem is a földön lennék. Kicsit úgy éreztem magam, mintha hazaértem volna. Lehet, hogy ez lenne ez én lelki békém?  
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Csüt. Dec. 15 2016, 13:20

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Zake kisebb hezitálást követően esélyt adott mindkét módszer kipróbálásának. A Shintaro javaslatára tett próbálkozási kísérlet eredményesnek tűnt számára. Szinte már érezte, hogy a tűz tárgyi valója a lelkébe költözik és melegséggel tölti el. Viszont történt valami, ami összezavarta a gyakorlat közben: a láng megingása. Mikor már teljesen elmélyedt volna önmagában. Milyen bosszantó! Viszont nem adta fel, megkísérelte a Rentaro által ajánlott módot is. Ez azzal járt, hogy az álomvilág ismét megkörnyékezte és be akarta kebelezni Őt. Az ifjú úgy döntött, hogy feláll és kicsit megmozgatja magát a frissességre törekvés jegyében, hogy újult erővel kezdhessen neki egy újabb alternatíva kipuhatolásának. Előhozakodott hát egy saját ötlettel, a Z tervvel. Ez már valóban működőképesnek bizonyult.

Fokozatosan ürítette ki elméjét, de meghagyott benne egyetlen foszlányt. Egy gondolatot, amibe kapaszkodhatott, amiben elmerülhetett. Lelki szemei előtt korábbi otthona körvonalazódott. A mesterséges való, ahonnan Yama rángatta ki Őt. Egész életét ott töltötte, így nem csoda, hogy a megnyugvást jelentő dolog számára nem e világgal kapcsolatos. Zake méla tekintetét a láng lobogásán pihentette, légzése pedig fokozatosan lassult a koncentrációnak köszönhetően. A valóságot elnyelte a sötétség, csupán a gyertya lángolt oly nagyon. Ekkor lehunyta szemét, s a tűz az elméjében vetült ki ugyanolyan élesen, mintha szemei még mindig nyitva lettek volna. Ezután még ez is eltűnt, és a sivár feketeség ábrázolódott előtte. Megtalálta volna a békét?



Nem sokkal ezután hideg csapta meg és esőcseppek hullását érzékelte. Az elméje csúf játékot játszott vele. Megtestesült ebben a képzelt világban, s érezte annak minden rezdülését.

- Keress meg! - visszhangzott az üres térben. - Keress meg, Zake! - szólította meg az ifjút egy idős férfi hangja. Nagyon is ismerős lehet számára, de mégis ki az? Ekkor egy alak kivetülése jelent meg messze, a sötétbe burkolózva. Arcát nem látta, csupán hosszú, fehér haja volt az egyetlen ismérv, ami alapján elindulhatott. Azonban ez is csak egy pár másodperces villanás volt. Ezután minden elsötétült. A belső vihara feltámadt, és a vízszint egyre csak emelkedett. Zake megpróbálhat kapálózni, de hiába teszi. A folyadék elnyeli őt, és csak tehetetlenül lebeg percekig. Ezután egy kéz nyúl érte és rángatja ki Őt, vissza a templomba. Szemei kipattannak és szinte nem győzi kapkodni a levegőt. Shintaro ott ül mellette.

- Jól vagy? - kérdezi aggódó tekintettel.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Pént. Dec. 16 2016, 19:29

// A Harmónia Ösvénye//


Hát sikerült elérnem a belső szentélyem. Azt a helyet ahol megvilágosodhatok, ahol egy spirituális felsőbb erő megvilágosít, ahol… ja… csak ez sötét. Úgy néz ki, az én belső világom sötétebb, mint a valóság. Érdekes, hogy nem sok emlékem van arról, hogy éltem 20 éven keresztül, és sajnos nem is tudok sok mindent, de az biztos, ha ilyen helyen éltem le életem eddigi részét nem csodálom, hogy fehér lett a hajam… Hát mi ez!?
Sajnos a kívánt lelki megnyugvás nem éppen úgy alakult, ahogy azt vártam. Próbáltam a sötétben tapogatózni az elmémmel, keresve egy pontot, vagy bármit, ám nem történt semmi. Egyszer csak megtört a jég, és amilyen szerencsém volt az elmémben uralkodó klíma miatt egy azonnal esővé alakult és esni kezdett.
~ Hát barátom valami nincs rendben a te fejedben… sötét, meg még esik is… ha itt végeztem biztos elmegyek egy orvoshoz, mert ez biztos nem normális. Bár mondjuk nálam semmi nem normális… ~
Belső vívódásomat egy hang férfi hangja zavarta meg. Ismerős volt a hang, de nem tudtam hova tenni. Majd újra hallottam a hangot, ám ezúttal a nevem is szólított. Egyre biztosabb voltam abban, hogy én máskor is hallottam ezt a hangot, és ismerem is a hozzátartozó személyt. Nem sok időm volt gondolkodni a hang tulajdonosáról, mert egyszer csak a távolból feltűnt egy alak. Kezdetben nem tudtam kivenni a körvonalakból semmit, de egy kis idő után láthatóvá vált az illető fehérszínű haja. Pontosan olyan volt, mint az enyém. Tudtam, hogy láttam már máskor is, sőt megbíztam benne. Annyira go9ndolkodtam, hogy kilehet az ismeretlen, de nem jutottam előrébb. Abban voltam csak biztos, hogy ő a hang forrása.
~ Miért keressem meg?... Ki Ő egyáltalán??... Honnan tudja a nevem? ~ Egyéb ehhez hasonló kérdések motoszkáltak bennem. Hamar megváltozott a szituáció, amikor az öreg fazon eltűnt, és újra sötétbe borult minden. Folyamatosan ömlött az eső, és mintha egy akváriumot töltene az ember, úgy nőt elmémben is a vízszint. Hiába minden erőfeszítésem, harcom magam ellen, nem tudtam mit tenni, a hatalmas víztömeg elragadott.
Nem tudom meddig lebeghettem a tetején, de már kezdtem feladni.  Éreztem, hogy még nem ez a történetem vége, hiszen annyi mindenre meg kell tudnom a választ, hogy egyszerűen nem lehet ez a vég. Kétségbe esésem közepette egy kéz nyúlt felém, és a vizes belső világból, a rideg valóságba rántott. Shintaro volt az, ami mellettem ült és aggódó tekintettel nézett rám, és arról kérdezett jól vagyok-e?

Nem tudtam mit mondani, hiszen nem minden nap történik ilyen az emberrel. Vagy lehet, hogy igen, de akkor azt biztos élvezetből csinálja…
- Jól vagyok, a körülményekhez képest. Találkoztam valakivel... nem tudom kivel, de egy biztos ismerem valahonnan, vagyis Ő ismer engem, mert a nevemen szólított. Mondjátok ez normális? - kérdeztem a szerzeteseket, és elkezdtem bővebben elmesélni mi történt velem.
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Dec. 18 2016, 14:36

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Az ifjú - aki inkább lelki felbolydulást ért el, mintsem megnyugvást - összezavarodott saját kényszerképzeteinek rengetegében. A lelke sötétje a bolondját járatta vele. Netán üzenni akart valamit? Ezt csak Ő, vagy talán még Ő sem tudhatta. Egy férfi hang, és egy feltételezhetően hozzá társuló kinézet kavarta fel elméje harmóniáját. A férfi a nevén szólította, tehát tudta a személyazonosságát. Sőt, ami azt illeti neki is volt valami különös érzése, miszerint Ő is nagyon jól ismerte az alakot, aki beszélt hozzá. Hogy honnan? Erre nem talált választ. Csupán a korára következtethetett a hangjából. Haja, akárcsak övé fehérnek látszódott, azonban arca titok maradt számára.

Az eddig szemerkélő eső hirtelen égszakadássá alakult át. Ez oly mértékig fajult, hogy az üres tér elkezdett vízzel telítődni. Bárcsak ne tette volna! Zake tehetetlenül esett áldozatául az eseményeknek, a folyadék elnyelte Őt. Mikor már minden reménytelennek látszott, egy segítő kéz rántotta vissza a realitás talajára. Kis barátja tekintete szinte beszélt hozzá, annyira tele volt aggodalommal. Ez száján is kicsúszott, hiszen megérdeklődte, hogy érzi magát a levegőért kapkodó cimborája.

- Hála az égnek! - lélegzett fel vele együtt Shintaro, majd összecsippentette állát két ujjával és felvette a jól ismert gondolkozó pozícióját. - Ez különös, de teljesen normális. - nyugtatta meg - Talán azért nem találsz nyugalomra, mert ez a valaki szorongást okoz neked. - állapította meg.
- Próbáld meg felidézni, hogy honnan ismerős. Próbálj rájönni, hogy mit akarhat tőled. Vagy talán arra, hogy Te mit akarhatsz tőle. - szólt közbe Rentaro, ahogy távolról meghallotta a két fiú párbeszédét. - Talán rá kell jönnöd valamire ahhoz, hogy békére lelj. Addig sajnos nem fog menni, ha a tudatalattidban ilyen gondolatok raktározódnak el. Hozd őket felszínre, fiam!
- Én is ezt mondtam, Nagyapa! - duzzogott Shintaro.
- Te inkább a saját dolgoddal törődj! Hiába hiszed úgy, hogy megengedheted magadnak, hogy ellógd a napi meditációt. Neked is ugyanúgy gyakorolnod kéne! - nézett szúrós szemekkel unokájára.
- B-bocsánat! - kúszott arrébb Shintaro a saját párnájára csüggedten és lehunyta a szemét.

// Ismét kérnék egy hosszabb posztot, ahol Zake próbálja megfejteni a "látomását". Ebben a posztban már elérhet A Harmónia Ösvényének végére és meglelheti a békéjét. Wink //
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Vas. Dec. 18 2016, 18:10

// A Harmónia Ösvénye //
 
~ Nekem kell elintéznem? Honnan ismerhetem ezt a férfit, nekem semmim, és senkim nincsen…~ Elmélkedtem, miközben az öreg „répa” kiosztotta a suhanc „répát”. Nem nagyon volt időm foglalkozni velük, hiszen rá kellett jönnöm, miért nem találok rá a lelki békémre, és ki az a fura alak, aki meggátol. Mérges voltam, csapkodtam, dühöngtem, és egyszerűen nem jutottam dűlőre a kérdésben: Ki lehet az? Yamán kívül nem ismerek senkit. Szüleim nincsenek, sőt valószínűleg élő rokonokkal sem rendelkezek. Akkor ki ez a férfi? Egyszerűen képtelen voltam rájönni, míg nem egyszer mérgemben teljesen féletlenül egy apró szándékossággal felrúgtam a táskám, és kicsúszott belőle a könyvem. Ahogy a templom csempéjén csúszott előre, én láttam, ahogy a reménysugarat húzza maga után. Azonnal felvettem, és gyorsan belelapoztam. Tudtam, hogy akit keresek az egyik szereplő lesz. Nem kellett sokat olvasnom rövid idő alatt meg találtam a keresett személyt. Azzal a tudattal ültem le újra meditálni, hogy most már tudtam ki okozza a káoszt a fejemben, saját magamon kívül.
Újra elkezdtem a légző gyakorlatot, meredtem néztem a gyertyalángra, míg a külvilág elsötétült. Újra behunytam a szemem, és vártam az előzőkben tapasztaltakat. Szerencsémre nem kellett sokat várnom, hiszen az ismert hang ismét megszólított, vagyis inkább felszólított, hogy keressem meg. Ám amikor ezt meghallottam elkiáltottam magam:    
- Amura!! Te vagy az, igaz? Mutasd magad!! – szólítottam fel a férfit, aki jelenlétével megzavarja a lelki egyensúlyomat.
-Szóval rájöttél. Nem hiába tanítottalak annyi éven keresztül… Zake. – mondta a férfi, és egyszer csak előttem termett. Nem láttam, hogy honnan jött, azt is lehet, hogy valójában nincs is itt. Ki tudja?
- Mit akarsz tőlem? – szegeztem felé egy újabb kérdést.
- Segíteni akarok neked Zake. Fontos vagy számomra. Te vagy eddigi életem legnagyobb eredménye.
-Szóval, én csak egy kísérleti patkány vagyok számodra, vagy mi?
- Nem így gondoltam. Az, hogy életben tudtunk tartani és képesek voltunk tanítani téged az teljesen más szintre emeli a tudomány ma ismert technológiáját.  Soha nem tekintettem rád úgy, mint egy patkányra. A végére már fiam ként szerettelek… de… Zake.. – majd egyszer csak abba maradt a férfi beszéde, és szépen lassan eltűnt a szemem elől.
- Amura! Hová mész? Még lenne egy pár kérdésem! – mondtam neki, de már nem láttam sehol, még a körvonalait sem.
- Zake, most mennem kell, hiszen az, hogy most itt lehettem az azért volt lehetséges, mivel régebben sokat jártam a fejedben és egy részem itt maradt, de úgy néz ki ennyi, lejárt az időm… Keress meg Zake, és mindent elmondok neked, és feltárom elméd eddig lezárt kapuit… csak keress meg. – mondta, majd éreztem egy kisebb lökést, ami egy kicsit megingatott, majd egy kis szellő kíséretében Amura utolsó szavai hangzottak el: Most már képes leszel látni a könyv titkos bekezdéseit. Ezek segítenek megtalálni.. most pedig lazíts, és találd meg a belső békéd.
Amilyen hirtelen jött, úgy távozott is. Miután eltűnt teljesen átrendeződött a terep. A nagy feketeséget és napsütötte a rét váltotta le, az eső sem esett, és teljesen lenyugodott minden. Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, akkor körbe nézek egy kicsit. Nem gondoltam volna, hogy ennyire sikerül elkalandoznom, hiszem, mire hátra fordultam a rétet már nem láttam, hanem egy erődős részen találtam magam. Végre éreztem, hogy hazatértem. Régi emlékek ugrottak be, ahogy a közeli fákról néztem a messzeségbe, vagy, ahogy Amurával tanultam az egyik nagyobb fa tövében. Egy apró könnycsepp ült ki a szemem sarkába, és melegséget éreztem a mellkasomban. Szeretett éreztem, és boldogságot…
 
Kinyitottam a szemem, és mintha egy másik Zake ült volna a meditálós párnákon. Felálltam, és a kétszerzeteshez fordultam.
- Rentaro-sama, Shintaro. Köszönök mindent. Úgy néz ki érdemes volt maradnom. Sok mindent tanultam ma.          
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Dec. 18 2016, 19:35

// Zake - A Harmónia Ösvénye //

Míg Shintaro a saját elméjében mélyedt el mélabúsan, addig Zake próbált dűlőre jutni a látomását illetően. Nem törődött a külvilággal. Bosszantotta, sőt egyenesen felmérgelte az, hogy nem tudott rájönni az üzenet jelentésére és a férfi kilétére. Dühét nem bírta magában tartani, ezért a táskáján vezette le egy rúgással, ahonnan puszta véletlen folytán a könyv esett ki, amibe mondhatni egész élete foglaltatott. Mintha csak a sors mutatott volna neki utat. Felkapta a könyvet és átolvasta figyelmesen annak sorait, egy betűt sem kihagyva. A felismerés villámként nyilallt át a gondolatain. Egy névvel a fejében ült le a párnára. Már tudta jól, hogy kit keressen.

A céltudatos lángbámulás és légzésgyakorlat meghozta gyümölcsét, ismét az előbbi helyen találta magát. Na persze azzal az apró különbséggel, hogy valaki közben kihúzta a dugót és víznek nyoma sem volt... A férfi hangja újfent felkérte az ifjút arra, hogy keresse meg, de a fiú megtörte a jeget és ezúttal Ő utasította a férfit, akit Amura néven ismernek. Az emlékei mélyén szerepet kapó férfi hirtelen kiteljesedett szemei előtt. Zake tanítójának szegezett megannyi kérdést. Szépen lassan tértek vissza a fiú múltjának foszlányai, miközben beszélgettek. Ám ahogy semmi, ez sem tarthatott örökké. Az idő rossz humora belerondított az újraegyesülés pillanatába. Mégis hasznosnak bizonyult a csevegés, mert volt valami, amit Zake pár emlékével együtt visszakapott. Tudomást szerzett a könyv eddigi titkos fejezeteiről és a tudatában elhelyezett béklyóról, ami bizonyos tudásoktól fosztja meg Őt. Hogy ezen tudás ismeretében mihez kezd, csakis rajta áll.

Amura eltűnése után a belső táj megváltozott, s az eddigi átláthatatlan üres sötétséget egy napsütötte rét váltotta fel. Zake végre szabadjára engedhette magát és kedve szerint kalandozhatott az elméjében. Útját egy erdő keresztezte, és a fák látványa egy újabb emléket csempészett elméjébe. Vagy inkább mondhatnánk úgy is, hogy szívébe. A felismerés könnycseppként gördült végig arcán és szeretettel gondolt vissza Amurára. A férfire, aki a fiaként bánt vele és tanította őt. Szemét felnyitotta és tudata visszaszállt a valóságba. Felállt és a nagypapához és annak unokájához szólt.

- Örülök, hogy elnyerted a lelki megnyugvást, fiam. - mosolygott meglepetten, ám annál büszkébben az öreg. - Ha van kedved, ide bármikor visszatérhetsz. - szólt a Vén Bölcs és kedélyesen meglapogatta Zake vállát - Annak a csirkefogó Yamának pedig add át üdvözletemet! - tette hozzá, majd nevette el magát.
- Nagyapa, kikísérhetem a barátomat? - kérdezte csillogó szemekkel Shintaro.
- Csak a lépcsőig. Utána folytatnod kell! - tett engedményt a szigorúan beütemezett beosztásból Rentaro, mire a kis szerzetes örömittasan ugrott fel és odaszaladt Zake mellé.

Rentaro ismét összetette két kezét és meghajolt az ifjú előtt, majd utukra engedte a fiatalokat. Az oszlopfolyosót átszelve Shintaro egyre letörtebb lett és nem tudott megszólalni, csak kereste a szavakat. Őrölte a tudat belülről, hogy nem tudja, mikor láthatja legközelebb élete első cimboráját. Ahogy elértek a lépcsőhöz, Shintaro megtorpant.

- Nagyon örülök, hogy ma találkoztunk. Ígérem, hogy minden nap megcsinálom a gyakorlatokat és fejlődni fogok. Ha találkozunk, akkor már képzettebben fogok eléd állni! Cserébe te is ígérd meg, hogy vissza fogsz térni! - mondta búcsúzástól elnehezedett szívvel, majd jobb karját ökölbe szorított kézzel Zake elé nyújtotta kitartott kisujjal. Ha Zake a kisujjeskün túlesik, akkor Shintaro egy utolsó mosollyal ajándékozza meg őt.




- Viszlát, Barátom! - mondja, majd megfordul és lassú léptekkel húzza vissza őt a Rend, ahová tartozik, ahol él, és ahol majd egyszer vezető válik belőle. Zake így nekivághat az utazásnak gyarapodott ismeretekkel, némi zsebpénzzel, egy hellyel, ahová mindig visszatérhet, egy baráttal és immáron egy nehéz láda nélkül. Gyönyörködhet a tájban, átértékelheti a napját, vagy egyszerűen csak arra gondolhat, hogy lesz pár keresetlen szava Yamához. 

// Köszönöm a játékot! Nagyon élveztem a mesélést. Kérlek írj egy záróposztot, és szólni fogok egy staff tagnak, hogy ellenőrizze a játékunkat. Addig is a türelmedet kérném. c:  //
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Zake on Vas. Dec. 18 2016, 20:37

// A Harmónia Ösvénye //


Miután megköszöntem mindent újdonsült ismerőseimnek, összeszedtem a cuccaimat, és elkezdtem fájdalmas búcsúmat. Kis barátomon láttam, hogy mennyire megviseli, hogy indulnom kell, de nekem sajnos mennem kell, hiszen ez a szerzetes templom nem az otthonom, és már nincs miért maradnom. Persze a jövőben mindenféleképpen visszafogok térni, hiszen érdekel a kis barátom sorsa, és, hajt a kíváncsiság milyen vezető lesz. De ez a jövő zenéje. Illedelmesen elköszöntem Rentarotól. Két tenyeremet összeérintve, meghajoltam, és egy jóízű mosollyal elköszöntem a vén perve... akarom mondani a vén bölcstől. Magamévá tettem az erszényt amit Yamának kell/kéne odaadnom, majd Shintaro társaságában elindultam a templomból kifelé. Kifelé menet újra láthattam a szerzetes ültetvényt, a régi barátaimat akik jövetelemkor nem gyengén megalázták a barátomat, és szerzetesekhez nem méltó módon viselkedtek. A kis ördög most is bennem volt, hogy jól beolvassak nekik, de úgy érzem ettől a pár órától amit itt töltöttem bölcsebb lettem, ezért nem álltam le a golyófejűekkel. 
Kis barátom kisujjesküvel ígértette meg velem, hogy visszafogok jönni hozzá, és persze ebbe én is bele mentem. Milyen barát lennék, ha nem látogatnám meg a cimborámat. Elindultam. Nem húztam sokáig a búcsút. Egyrészt azért, mert nem értek hozzá, másrészt azért, mert nem gondolom olyan távolinak azt a jövőt amikor újra a templom padlóját taposom majd. Kiérve a templomból újra az a rengeteg lépcső fogadott, de hát nincs mit tenni, ha menni kell, akkor menni kell. Mondjuk lefelé könnyebb volt, mint felfelé. 
A hazafelé úton még mindig a táj szépségében gyönyörködtem, ami még mindig lélegzetelállító volt. Észre sem vettem, és már leértem a hegyről. Innentől pedig ismerős volt a terep, ezért úgy gondoltam futva megyek hazáig. Vagyis Yamáig. Futás közben az erszény tartalmáról gondolkodtam... Mennyi lehet? Kapok-e belőle? Odaadjam-e? stb stb.. Hazaérve, berontottam a házba:
- Remélem hiányoztam... Itt a csomagért kapott tisztelet díj. Jah... és az öreg perv....Bölcs üdvözöl... - mondtam Yamának, majd röviden tömören összefoglaltam neki a mai napi történéseket.


// Köszönöm szépen a kalandot. Örülök, hogy Te voltál nekem az első, és én voltam neked is az. Remélem ennek még itt nem lesz vége Very Happy //   
avatar
Zake
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Senju Tobirama on Kedd. Dec. 27 2016, 11:43

Üdv!
Szép kalandot olvashattam, egy új, ám nagyon jó játékos-mesélővel (megbecsülném, Zake Razz). Teljesen jó ez a kari koncepció. Végre valaki, aki nem vláguralomra tör meg hasonlók.. emlékszem én sem terveztem semmi nagyot.. aztán mostmár mégis tervezek nagyot.. persze még csak terv az is.. de na... :DD A lényeg, hogy remélem megmaradtok ennél a koncepciónál, mert nagyon jó és egyedi szerintem. A jutalmi ajánlatot megkaptam, és miközben olvasgattam a posztokat néhány dolog felmerült bennem mint kérdés, de összességében egyetértek a dologgal. Mindketten nagyon szépen és azért terjedelmesen is írtatok. Kiemelten díjaznám az aktívságot. Sajnos mostanság ritka az ilyen gyorsan pörgő játék...Neutral Mindenesetre csak így tovább! ^^
A jutalmad Zake, melyet megkapsz:
+10ch
+2TJP
+2000Ryo
Kérlek ezeket vezesd fel adatlapodra, a chakrát és a TJP-t felírtam a miniadatlapodra.
További jó játékot nektek, csak így tovább Gundanosok! ^^

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hegységrendszer

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

6 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.