Az akadémia mögötti kis erdőség

4 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Ashina Hitomi on Vas. Nov. 11 2012, 20:13

/Képzés - Maito Gai/

Néhány perccel azután, hogy megérkeztem a konohai akadémiára, kisebb füst és pukkanás kíséretében egy nő bukkant fel.
- Yahooo, Shinomiya Shoukou vagyok! - mutatkozott be a nő. ~Még jó, hogy nem vagyok szívbajos, ez a mondat elég hangosra sikerült !~ Miután eloszlott a füst, mindannyian szemügyre vehettük a nőt: feltűzött, kék haja volt, narancssárga, ujjatlan felsőt viselt, a feje tetején pedig vöröskeretes szemüveget hordott. Zöld szemei pedig elszánt fényben csillogtak.
- Még egyszer üdvözölném az összegyűlt lelkes tanulni vágyókat. Nyugodtan hívhattok Shinomiya-sensei-nek vagy akár Shinomiya-sensei-nek is. - ~Jól hallottam, hogy csak ez az egy féle lehetséges ?~ - Mindenkitől precizitást és pontosságot várok el amíg együtt dolgozunk, aki nem így tesz az megfogja tudni mi történik vele ha ellent mond. Van kérdés? - kérdezte mosolyogva a nő. Ennek ellenére volt benne valami félelmetes, amit nem tudtam hova tenni. ~Kérdés ? Öhm... nincs.~
- Mielőtt belefognánk a képzésbe, elmagyarázom miről is lesz szó. A Dainamikku Entorii nevezetű technika két lépésre osztható. Az első lépés során valamilyen dobófegyvert használva megzavarjuk a célpontot, aki ha követi a papírformát arra fog reagálni, így nekünk lehetőségünk van egy gyors támadás kivitelezésére, mely történet lábbal, esetleg ököllel, de az előbbivel később sokkalta jobban megkínozhatjuk a szerencsétlen shinobit. - magyarázta a nő.
~Lehet hogy tévedek, de ez a nő szerintem valójában egy szadista.~
- Aki képes volt felfogni a mondanivalómat kérem, kövessen az épület mögötti erdőbe, mindenki más haza mehet. - parancsolta a nő, és gyorsan el is indult.
~Remélem nem kell sokszor "sensei"-nek szólítanom ezt a nőt, mert valahogy egyáltalán nem illik rá.~ Gondolkodtam, és miközben a nő távolodó alakját néztem, én is követtem őt az erdő felé.
avatar
Ashina Hitomi
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 162

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Inazuma Kuraudo on Pént. Nov. 16 2012, 18:17

/képzés Dinamikus Belépő/

Ina már nagyon unja magát a várakozás közben de egyszer csak megjelenik a ködből egy furcsa nő. Így kiált: - Yahooo, Shinomiya Shoukou vagyok!. Csoda, hogy nem kapott mindenki szívrohamot. ~Ez normális? Még jó, hogy életben vagyunk mindezek után.~ Elég furcsán nézett ki: feltűzött kék haj volt, narancssárga ujjatlan felsője. Elég lelkesnek tűnt. Majd belecsapott a lecsóba: - Még egyszer üdvözölném az összegyűlt lelkes tanulni vágyókat. Nyugodtan hívhattok Shinomiya-sensei-nek vagy akár Shinomiya-sensei-nek is. ~ affraid Vajon melyiken szólítsam?~ Majd folytatta: - Mindenkitől precizitást és pontosságot várok el amíg együtt dolgozunk, aki nem így tesz az megfogja tudni mi történik vele ha ellent mond. Van kérdés?. Ina megrázza a fejét és engedni a nőt folytatni: - Mielőtt belefognánk a képzésbe, elmagyarázom miről is lesz szó. A Dainamikku Entorii nevezetű technika két lépésre osztható. Az első lépés során valamilyen dobófegyvert használva megzavarjuk a célpontot, aki ha követi a papírformát arra fog reagálni, így nekünk lehetőségünk van egy gyors támadás kivitelezésére, mely történet lábbal, esetleg ököllel, de az előbbivel később sokkalta jobban megkínozhatjuk a szerencsétlen shinobit. - magyarázza a nő. ~Értem szóval ez elég hasznos támadásnak tűnik megérti még úgyis ha ő lesz a Senseiünk. Kicsit kiráz tőle a hideg.~
De a nő nem akar egy pillanatot se várni folytatja: - Aki képes volt felfogni a mondanivalómat kérem, kövessen az épület mögötti erdőbe, mindenki más haza mehet.-
~Nem azért kaptam szívrohamot, hogy hazamenjek. Megyek.~ Ina elindult a nő után.
avatar
Inazuma Kuraudo
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Vas. Nov. 18 2012, 17:17

Az erdő határához érve a sensei megállt egy asztal előtt, mely feltehetőleg már előre oda volt készítve. Noha egy asztalban semmi érdekes nincs szerepe lesz a későbbiekben, sőt talán mindjárt most.
- Nem fárasztanám önöket hosszas chakra elméleti órával, és az emberi test felépítéséről szóló kiselőadásáról, melyet megváltoztathatunk vagy éppen felerősíthetünk a chakránk segítségével. Kérem, jöjjön mindenki az asztalhoz és vegyen el egy gyakorló kunait.
Miután a résztvevők magukhoz vettek egy kunai formára faragott fadarabot a sensei késlekedés nélkül a tárgyra tért.
- Most bemutatom önöknek a technikát, így azt javaslom, jól figyeljenek.
Shoukou behajlította térdeit felkészülve az ugráshoz majd alig egy pillanattal később, mint a nyílvessző kilőtt a földről és egyenesen a legközelebbi fa felé száguldott rúgásra készen. A becsapódást mennydörgésszerű hang jelezte, amikor a kedves tanerő láblenyomatot hagyott maga után a fa törzsén.
- Lényegében erről lenne szó. Nem bonyolult és nem igényel különösebb ügyességet. Akiben nincs meg a megfelelő erő az a chakrájával ellensúlyozhatja, még pedig úgy, hogy a chakrát a lábaiba vezeti majd az ugrás előtti pillanatban, robbanásszerűen szabadjára engedi. A megnövekedett sebességből fakadó becsapódás ereje kompenzálja az önök satnya fizikai erejét. A következő feladatban, hármas csoportokban fognak dolgozni az erdőben. Akikre rámutatok, azok alkotnak egy csoportot.
Úgy tűnt a sensei nem ismeri azt a közmondást "Ne mutogass, vagy rá szoksz a lopásra" így teljes lelki nyugalomban kezdett mindenkire mutogatni. Így esett, hogy három különböző falu shinobijai Kuraudo, Hitomi és Karu egy csoportba kerültek.
- A dolgok nem lesz mást, mint hogy bemennek az erdőbe, és a gyakorló fegyvereiket is használva végrehajtják, amit bemutattam. Ne feledjék, a fegyverükkel megzavarni és nem megölni kell az ellenfelet, más szavakkal ne az legyen a cél, hogy fejbe dobják a társaikat. Nem mintha ezekkel komoly károkat tudnának okozni. Ha sikerült felfogniuk mindazt, amit mondtam, akkor oszoljanak. Ne feledjék, figyelem magukat!

// Karu te úgy írd meg, hogy éppen hogy sikerült beesned, amikor a fogpiszkálónak való fa kunaiokat osztogatták. Három körös játékot kérnék. Az kezd, aki először ír, és tessék figyelembe venni a másikat. Szép csapatmunkát szeretnék látni. A lényeg, hogy próbáljátok elsajátítani a technikát, miközben igyekeztek a többi résztvevőt kiütni. Végezetül a képzés elvén más technika nem engedélyezett. Bárki bármit nem ért, az írjon nyugodtan. //

avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Ashina Hitomi on Szomb. Dec. 08 2012, 17:28

/Képzés - Maito Gai/

/Bocsánat a hosszú késedelem miatt./

Az erdőbe érve Shinomiya-sensei egy előre odakészített asztalhoz vezetett minket. Fából készült gyakorló kunai-k voltak rajta.
- Nem fárasztanám önöket hosszas chakra elméleti órával, és az emberi test felépítéséről szóló kiselőadásáról, melyet megváltoztathatunk vagy éppen felerősíthetünk a chakránk segítségével. Kérem, jöjjön mindenki az asztalhoz és vegyen el egy gyakorló kunait. - parancsolta a sensei, mire én, több társammal, az asztalhoz léptem, és kézbe vettem az egyik fakunait.
Ezután Shinomiya-sensei bemutatta magát a technikát: elrugaszkodott a földtől kilőve magát, és egy fába csapódott lábbal. ~Jól megrongálta a fát.~ Gondoltam, majd Shinomiya-sensei folytatta is:
- Lényegében erről lenne szó. Nem bonyolult és nem igényel különösebb ügyességet. Akiben nincs meg a megfelelő erő az a chakrájával ellensúlyozhatja, még pedig úgy, hogy a chakrát a lábaiba vezeti majd az ugrás előtti pillanatban, robbanásszerűen szabadjára engedi. A megnövekedett sebességből fakadó becsapódás ereje kompenzálja az önök satnya fizikai erejét. - ~Azt hiszem, ezt én alkalmazni fogom.~ - A következő feladatban, hármas csoportokban fognak dolgozni az erdőben. Akikre rámutatok, azok alkotnak egy csoportot.
A sensei mutogatásának eredményeképp jómagam két fiúval kerültem egy csapatba, az egyik konohai a másik meg kusagakurei, a fejpántjuk alapján.
- A dolgok nem lesz mást, mint hogy bemennek az erdőbe, és a gyakorló fegyvereiket is használva végrehajtják, amit bemutattam. Ne feledjék, a fegyverükkel megzavarni és nem megölni kell az ellenfelet, más szavakkal ne az legyen a cél, hogy fejbe dobják a társaikat. Nem mintha ezekkel komoly károkat tudnának okozni. Ha sikerült felfogniuk mindazt, amit mondtam, akkor oszoljanak. Ne feledjék, figyelem magukat! - hallatta a sensei figyelmeztetően a végén.
Ezek után elindultam be az erdőbe, remélve, hogy a csapattársaim is követni fognak, és nem akarnak másfelé menni. Addig mentem, míg egy tisztáshoz, vagy hasonlóhoz nem értem, ott aztán megálltam velük szemben. A két fiún nem igazán láttam, hogy támadni fognak... ezért hát úgy döntöttem, én támadok, először. A kékhajú konohait pécéztem ki magamnak. Előkészítve az ugrást, chakrát gyűjtöttem a lábamba. Ezután nem is vártam másra: nemes egyszerűséggel a válla felé hajítottam a kezemben lévő fakunait, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, majd behajlítottam a lábam, és a chakrámat felszabadítva akékhajú felé ugrottam. ~Első próbálkozás. Vagy sikerül, vagy nem.~
avatar
Ashina Hitomi
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 162

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Hikari Ayame on Szomb. Aug. 17 2013, 20:56

Madara

Ahogy mesterem mondja, valóban megfigyelhetem az orvosok mindennapját. Ahogy nézem, hogy mennyi odaadással és erőbedobással küzdenek a jó ügy érdekében, valami meleg fut végig a testemen. Mosolyogni támad kedvem. nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka. A boldogság? A lenyűgözöttség? Egyértelműen vegyes érzelmekkel küzdök, amióta csak Koroshiya-sama közölte velem, hogy a szárnyai alá vesz, és ezek az érzelmek mind-mind pozitívak. Sikeresnek érzem magamat, amiért végre rátaláltam az én ninja utamra. És annyi bizonyítási vágy van bennem, hogy úgy érzem mindjárt felrobbanok. Tudom, hogy nem lehetek egyik percről a másikra profi szanitéc ninja, az egyik legjobb a világon, de el akarom érni, hogy egyszer azzá válhassak. El kell érnem. Mintha egy kis vékonyka szál kötne ehhez az úthoz. És az a szál egyre inkább hozzáláncol, hogy a végén ne tudjam eltéveszteni az utat, és tudjam, nekem ezen kell végigmennem. És végig is fogok menni rajta. Érzem. Minden kis porcikámban.
A vérminta megszerzésével tovább is állhatunk.
 - Igenis - bólintok és utána eredek, hogy közvetlenül mellette haladjak. Milliónyi kérdés fogalmazódik meg bennem, és a tekintetem minduntalan mesterem köpenyének zsebére téved, melyben a kis fiola lapul. Ennek ellenére nem szólok semmit, csupán csöndben haladok mellette, mint egy rendes tanítvány. Nem siettethetem a dolgokat. Ha elkezdenék pattogni, és feltenném az idióta kérdéseimet hogy: "És most mit fogunk csinálni?", "Csak nem segédkezhetek jómagam is az ellenszer előállításában?", "És ha elrontok valamit? Akkor mi történik", "Időhöz vagyunk kötve, sietnünk kell Mester?", "Be kell még valamit szerezni az ellenszerhez?", "Hogyan kezdjük el?", "Mit kell tennem?", "Szabad egyáltalán bármit is tennem?". És a többi és a többi. De a felgyülemlett kérdések áradatát nem zúdíthatom rá mesteremre. Ez mind a bennem tomboló adrenalin műve csupán, és az, hogy remegnek az ujjaim az izgalomtól. Végre valami nagyban van részem, valami fontosban. Nem szúrhatom el. Nem mehetek Koroshiya-sama idegeire. Mindent el fog mondani, tudom, úgyhogy nem szabad előrerohanni és kérdésekkel bombázni, miközben valószínűleg fontos dolgokon jár az esze. Olyanokon amikről majd engem is felvilágosít, ha eljön az ideje. Addig annyi a dolgom hogy csendben maradjak, és szép halkan haladjak a mesterem mellett. Bár... sejtelmem sincsen mit kéne tennie egy tanítványnak. Nyilván segédkezni, de azt egyelőre nem tudom megtenni. Akkor... figyelni. Összpontosítanom kell, nehogy váratlan dolog érjen minket. Nekem kell ügyelnem a mesterem biztonságára... Vagy nem? Hülyeség az egész? Elvégre ő is shinobi. Olyan tehetetlennek és butának érzem magamat miközben Koroshiya mellett haladok, hogy kis híján majdnem felüvöltök, elkezdek hisztizni és vergődni a földön, a hajamat tépve, mint valami idegbeteg defektkirálynő.
Aztán veszem észre. A csöndet. Az megy az idegeimre, attól őrülök meg mindjárt. Egy darabig kínos csöndnek tudom be, de aztán rájövök, hogy nem csak a beszélgetés hiányzik. Hanem bármiféle hang. A lépéseink halk neszén kívül semmiféle hangot nem vélek felfedezni körülöttünk. Ez pedig bosszantó. Gyanakvóan pillantok körbe, a fákat nézem, a madarakat keresve. A bokrokat fürkészem, hátha előugrik egy kis nyúl, valami életjelet adva. De semmi. Nem hallom a fák levelének zörgését, a madarak csicsergését, a kisállatok apró hangjait. Semmit az égvilágon. Csak azt, hogy a mellettem haladó ember nyugodt ütemben fújja ki a levegőt, akárcsak én. Próbálok rájönni, hogy mi ez az egész, és azon gondolkozom, hogy paranoiássá váltam, vagy valóban nincsen rendjén valami...
... A lábunk elé guruló füstbomba pedig egyértelműen kihúzza a paranoiát a listámról. Ösztönösen mozdulok, és a szorosan mellettem álló mesterem elé vetem magamat, miközben a lábamra erősített kunai-tartómból előkerül egy kunai. Füst. Látáskorlátozás. Elmosolyodok. Nyerő pályán vagyok. Öt éves koromtól kezdve tizenkét éves koromig nem láttam semmit, ezzel tökéletesítve érzékszerveimet. Képes vagyok eligazodni bárhol Konoha területén vakon, és ezúttal az Akadémia mögötti kis erdőben vagyunk. Milliószor játszottam itt a kiskori barátaimmal, és akkor még ennél is kevesebbet láttam. Nem csak szemmel harcolok, úgyhogy ha el is veszik a látásomat, nem adom fel csak úgy.
A fülemre összpontosítok, és hamarosan meghallok egy egészen halk, majdnem észrevehetetlenül elenyésző hangot. Vagyis nem egyet. Hanem kettőt. A kezembe kapott kunai segítségével mindkettőt kivédem mielőtt még célba érhetne, és ha sikerrel járok, akkor máris a hangra összpontosítok.
 - Add át a fiolát - mondja a sötét árny, mire egy adrenalinlöket beszédre késztet engem.
 - Francokat adom! - A hangom tisztán, erősen, és végtelenül szemtelenül csendül fel, mire nyomban el is szégyellem magamat. Ilyenkor nem tudom tartani a számat. Mindemellett azt sem tudom, hogy miért beszéltem úgy, mintha nálam lenne a fiola, de azt sem bánom. Ebből is lehet előnyt kovácsolni nem? Ki kell használnom az alkalmat, mielőtt még eloszlik a füst. - Kemuri Bunshin no Jutsu - mormolom mire kettő darab füstklón jelenik meg a két oldalamon. Mögöttem pedig mesterem áll. Nem áll szándékomban támadni addig, amíg ő ki nem adja az utasítást. Nem rohanhatok neki egy ismeretlennek, fogalmam sincsen kivel van dolgom. Szóval csak várok, füstklónokkal erősítve a védelmet, hogy a mester közölje velem nekitámadhatok e az idegennek vagy sem. 


A hozzászólást Hikari Ayame összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 08 2013, 12:41-kor.
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Aug. 22 2013, 21:17

A füstben megjelenő árny egyre közelebb és közelebb lép, azonban te magad sem vársz ölbe tett kézzel, azonnal kapcsolsz és cselekszel. A felépített védelemmel együtt veszed körbe mestered, figyelve az oldalakat. 
- Ayame, nyugalom - suttogja halkan mestered, miközben szemeivel figyeli a környezetet, már amennyit lát belőle.
Válaszodra az árny megáll.
- Te meg ki vagy? Te kis vakarék - indul újra felétek. A füst lassan kezd szétoszlani, ám éppen, hogy csak lássatok rendesen egy körülbelül 2 méter sugarú körben. Az árny egyre csak nő és nő, végül egy magasabb férfi lép elő. Arcát valamiféle légzőkészülék takarja, haja rövid, barnás, fejpántot nem találsz rajta. Két rövidebb kard van a hátán, X alakban elhelyezve.
- Azt mondtam, add át a fiolát - kiáltja mesterednek, téged szinte semmibe véve. Keze ekkor már a hátán lévő egyik markolatra kerül, a pengét pedig igen gyorsan előhúzva szegezi előre.
Azonban a neheze csak ekkor jött. Amíg a férfi a karddal fenyegetőzött, újabb árnyékot észlelt az egyik klónod, mégpedig a hátatok mögül. Egy hasonlóan magas férfi lép előre, egy hasonló légzőkészülékkel az arcán. Halkan nevetni kezd.
- Hm. Bájos ez a vakmerőség, kislány - intézi feléd első szavait. - Jól van, Takao, fejezzük be, amit elkezdtünk - szól társának, aki kardját kissé felemeli, mutatva, készül valamire. 

Takeo mozdulatai:
Takeo, a kardos férfi maga elé emeli fegyverét, majd egyszerű vágásokat indít feléd, a mozdulatai nem túl bonyolultak, azonban észnél kell lenned. Habár a férif nem tudja, melyik is az igazi Ayame, megkezdi a támadást.

Idegen férfi 2.0
A mögöttetek állomásozó fickó felé mestered fordult, és egy, a semmiből előkerült kunai-al vette fel a harcot a támadójával szemben. Úgy tűnik, az ő mérkőzésük egálban folytatódik, ami sokkal fontosabb, hogy az előtted állót minél hamarabb lefegyverezd, végső esetben megöld.

A postban szeretném kérni a harc részletes leírását, terveket, gondolatmeneteket, a klónokkal való együttműködést, valamint egy végső csapást, ez azonban maradjon nyitva.
//Off: Füstklónokat hoztál létre, vagy ködklónokat? Smile//

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Hikari Ayame on Vas. Szept. 08 2013, 12:41

Madara

/Úú, véletlenül elírtam. Kemuri bunshin szóval füst klón akart lenni, javítom!: )

Próbálom megfogadni mesterem tanácsát, vagy inkább betartani a parancsát, de nehéz nyugodtan kezelni a helyzetet. A bennem száguldó adrenalin arra késztet, hogy visszaszóljak, és játsszam a nagy lányt. Azonban emlékeztetnem kell magamat, hogy ez most komoly dolog. Most nem játszhatom a hősnőt, mert ha megteszem lehet, hogy többé nem lesz ilyen alkalmam. Nem akarok rossz benyomást kelteni a mesteremben, amikor még csak egy órája sem ismerjük egymást. Most számomra nagy a tét, és nem szúrhatom el a dolgokat csak azért, mert úgy kezelném a helyzetet legszívesebben, ahogy a régi Ayame is csinálná. Fel kell nőnöm végre. és nem csak a feladathoz, hanem a ninja utamhoz is. Újra és újra végigjátszom a fejemben ugyanazt a mondatot: nem bukhatok el.
Legszívesebben egy hatalmasat sóhajtanék és megszívnám magamat friss levegővel, ami kitisztítja a fejemet, hogy rendesen tudjak gondolkozni, de erre most nincsen lehetőségem. A füstfelhő közepén aligha találok friss levegőt, úgyhogy erről le kell tennem. Inkább elkergetem a tombolásról szóló gondolataimat, és a támadóra fókuszálok. Még arra sem szólok semmit, amikor vakaréknak szólít, bár egy apró nyögés elhagyja a számat. Mielőtt megszólalhatnék a nyelvembe harapok. Ez most nem szájkarate.
Hamarosan újabb vendégünk érkezik. Még egy férfi megjelenik ugyanolyan légzőkészülékkel, mint az előbbi, és erősebben szorítom a kezemben lévő kunait mint eddig. Azt gondoltam elintézzük közösen, vagy csak én egyedül ezt az egy tagot, és vége is a történetnek, de úgy tűnik kissé komplikáltabb a dolog, mint azt gondoltam. Egyértelműen nem lesz kettő az egyhez az arány, sajnos a sors úgy akarta, hogy igazságos legyen a harc. Ó basszus, pedig most az egyszer aztán igazán kedvezhetett volna nekünk. Gondolatmenetem közben a férfi megszólal, és így külső szemmel úgy tűnik ő a "vezére" ennek a kétfős csapatnak. Megkönnyebbülök, mert ebből azt szűröm le, hogy nekem a valószínűleg kevésbé erősebb és rangosabb egyeddel kell majd megküzdenem, de ugyanakkor ez a gondolat fel is zaklat. Védelmezni akarom a mesteremet, és a fiolát, érthető okokból. Viszont azt is tudom, hogy Koroshiya-sama tudja védelmezni magát, és a fiolát is. Én valószínűleg csak láb alatt lennék.
Takeo kardja a magasba emelkedik, az ujjaim pedig egy árnyalattal erősebben szorítják a kezemben lévő kunait.
És akkor elkezdődik. A férfi lecsap rám a kardjával, én pedig rögtön kapcsolok, és kikerülöm a támadását. Nem akarom a kezemben lévő fegyverrel hárítani a támadást, mert akkor nyomba kiderülne, hogy én vagyok az igazi Ayame, és a két klónom jelenléte értelmét vesztené. Azonban azt is tudom, hogy nem állhatok tétlenül, és várhatom meg amíg saját maga kideríti, hogy melyik vagyok én. Cselekednem kell. Csak azt nem tudom még, hogy hogyan. Próbálok időt nyerni, hogy tudjak gondolkozni, viszont arra is gondolnom kell, hogyha nem cselekszem, akkor Takeo a mesteremet fogja célba venni. Bár efelől lehetnek kétségeim, csak nem fordítana nekem hátat, csak azért mert egyelőre nem döfök bele egy kunait. Nem akarom semmiképpen sem megölni, szóval el kell vennem valahogy tőle a kardját, és valahogy mozgásképtelenné tenni. Mozgásképtelenség... eszembe jut az Ayatsuito no Jutsu. Körbenézek az erdőre emlékeztető helyszínen, és felmérem a terepet. Mögöttem folyik a harc, és mesterem védi magát és a fiolát, én nekem pedig tudom, hogy kötelességem hamar a segítségére sietni. Bár nem sokat látok belőlük, mert a magam bajával kell foglalkoznom, azért eljut a tudatomig, hogy Koroshiya-sama támadója egy szinten lehet mesteremmel. Ez pedig azt jelenti, hogy ketten talán könnyen le tudnánk győzni. Minél előbb végeznem kell a saját feladatommal. Ez a célom.
Miközben el-el hajoltam előző csapásai elől egyre csak hátráltam, hogy messzebb kerüljek mesterem harcától. Így sikerült valamelyest eltávolodnom tőle. A füst már szinte teljesen felszállt, de tudom, hogyha valamelyik klónom megsérül, akkor nyomban füstfelhővé robban. És akkor a fejemben készült terv alapján felfedem a nagy titkot, hogy én vagyok az eredeti Ayame és abbahagyom a kard elől való menekülést. Többé nem kikerülgetem a csapásokat, hanem előreugrok magam mögött hagyva az eddig velem ugráló klónjaimat, és a kunaiommal hárítom a támadását. Ez meglepetésként éri, de hamar kapcsol, és megpróbál elkapni egy jól bemért ütéssel. De ezúttal az öklével. Az ütés túl gyors és váratlan, valószínűleg képzettebb férfivel van dolgom, mint hittem. Azt gondoltam kizökkentem a küzdelemből azzal, hogy defenzívről hirtelen offenzívra váltok, de tévedtem. Én becsültem alá őt, és miközben a kard pengéjének megállításán járt az agyam, ő sikeresen állba vágott. Ráadásul olyan erővel, hogy hátrébb repülök. Viszont... A másodperc törtrésze alatt kapcsolok, és tudom, hogy most kell cselekednem. Bár az eredeti tervem az volt, hogy miután hárítom a csapását, azután dobok a lába elé egy füstbombát, de így sem más a helyzet. Kiverem a fejemből, hogy éppen hátrafelé zuhanok az ütése miatt, és a kezemmel a lehető legügyesebben nyúlok egy füstbombáért, ami a lába előtt robban szét, mielőtt még rám vethetné magát. A füst hirtelen elterjed, de nagyjából jól számoltam ki, és mesteremet már pont nem éri el, aki gondtalanul tud tovább harcolni. Nem akarom nehezíteni őt a harcban azzal, hogy zavarom a látását, ezért is volt szükség arra, hogy miközben a tervet szövögettem magamban, minél távolabb kerüljek mesterem harcától. A füst csak engem, és támadómat veszi körbe. Mivel kiskoromban milliószor jártam itt, és egész Konohát csukott szemmel körbejárom, nem esik nehezemre tájékozódni a füstben. Ezt kihasználva ismét elmormolom halkan a jutsu-t.
 - Kemuri bunshin no Jutsu - mondom a kézjelet mutatva, mire mellettem egy újabb füstklón jelenik meg, ez pedig a harmadik. Én magam pedig otthagyva a három füstklónt eltűnök az egyik fa mögött. Mire a füst nagyjából feloszlik, addig mozdulatlanul várakozom. Újabb és újabb fával megyek arrébb, míg végül a Takeo-tól pár méterre lévő fa mögé nem kerülök. Ahogy a bombám okozta füst lassan felszáll a három Ayame ott áll Takeo-val szemben, aki ha minden igaz most azt hiszi, hogy az igazi Ayame is ott van közöttük. Takeo ismét megindul a középső klón felé, és amint belevág, az felrobban, és füst lesz belőle. Majd egy újabbnak is nekitámad, de az is füstté oszlik. A harmadikra már mérné a csapást, de akkor én, aki a fa mögött bujkálok, elhajítom felé a kunaitartómból előkapott dróthuzal egyik végét, belevezetve a chakrámat, és a tanult módszert alkalmazva megpróbálom vele elkapni Takeo-t.
 - Ayatsuito no Jutsu - hangzik el a jutsu neve, ha sikerül a férfit a két csuklójánál összekötni - hogy ne tudja tovább forgatni a kardot -, majd magam felé rántani, és ahhoz a fához kötözni mely mögül támadtam. Ha mindez megvan, talán el tudom venni tőle a kardot, és mozgásképtelenül a fánál hagyhatom.[/color]
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Uchiha Madara on Kedd Szept. 17 2013, 12:38

A füstben folyó harcnak úgy tűnt, soha sem lesz vége. mestered le volt kötve ellenfelével, nem kaphattál segítséget. Ám egy ilyen leleményes lánynak, mint te, nem is kell segítség. Kihasználva a füstöt, újabb bombát dobva a földre létrehozol még egy füstklónt, aki csatlakozva másik két társához, eltakarva téged állnak fel Takeo-val szemben. 
Takeo habozás nélkül ront rá a klónokra, az első klón hamar feladva a harcot semmisül meg, még több füstöt kibocsátva magából. Hasonlóan a második klón is megsemmisült. Ám egy még mindig talpon állt. Ő következett a soron. A férfi mosolyogva lép közel.
- Hm. Hát megvan az igazi. Ezúttal nem hibázom el - emelte fel kardját a magasba, hogy bevigye a végső csapást. Azonban a klón mellett megjelenő drót, amelyet a füst miatt Takeo szinte észre sem vett, akár a kígyó, úgy tekeredett rá a fegyvert fogó kezeire, összeszorítva azt. takeo elejtette fegyverét, majd egy erős rántás következtében a földre zuhant. Sikerült legyőznöd a férfit, a füst klónod segítségével, aki még mindig ott állt, elindulhattok, hogy segítsetek mestereteken.

Mindeközben Koroshiya-sama ádáz harcát folytatja ellenfelével. A mestered kabátja belsejébe rejtette a fiolát, majd egy kunai-al védte az érkező csapásokat. Sajnos be kellett látnia, a kardforgatásban nem volt túlságosan képzett ahhoz, hogy egy tapasztalt fegyverforgatót legyőzzön. Hárítani pedig nem tudott a végtelen időkig.

Tervet kell készítened a lehető leggyorsabban, hogyan tudnád kihasználnia bombák, valamint a füstklónok által létrejött sűrű füstöt és meglepetésszerűen rátámadni a férfira. vagy egy frontális támadásban gondolkozol? A következő lépés rajtad múlik, azonban sietned kell, mestered nem védekezhet túlságosan sokáig, Takeo pedig 3 kör után kiszabadul a drótok szorításából.

~Gommen a csúszásért, felírhatsz + 5 chakra-t a késésemért, valamint az eddigi gyönyörű postokért.~

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Hikari Ayame on Szer. Okt. 02 2013, 11:44

Madara
(Elnézést kérek a késői válaszért, a suli nagyon bekavart most nekem. De igyekszem gyorsan reagolni. És remélem nem írtam túl nagy baromságot Very Happy )
A sikeres támadásom után nem habozok sokáig. Ami azt illeti meg sem tehetném, ha akarnám akkor sem. De nem is akarom. Az adrenalin olyan gyorsasággal száguld az ereimben, hogy majdnem minden porcikámat remegésre bírja, és képtelen lennék megállni egy helyben, hogy lenyugodjak. Egyszerűen nem megy. Takeohoz megyek, és még mielőtt elkezdhetne kiabálni, egy egyszerű jobb horoggal orrba verem. Az orrából elkezd lassan csurogni a vére, miközben a férfi beájul egy pár percre. A fához kötözött férfire egy utolsó pillantást vetek, hogy felmérjem körülbelül mennyi időnk van addig, amíg magához tér és kiszabadul. És bármennyire is reménykedek a lehető legjobb eredményben, tisztában vagyok vele, hogy egy dróthuzal nem fogja a végtelenségig a fához kötözve tartani. Mert nem. A másodperc törtrésze alatt veszek száznyolcvan fokos fordulatot, hogy meglássam a közelben küzdő mesteremet. Nem fog vele elbírni egyedül, de nem is kell, hiszen minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy segítsek rajta. Nincs idő tökölni. Az agyam eszeveszettül keres újabb ötletet, hogy mivel tudnám sokkal inkább könnyíteni mesterem dolgát, mint nehezíteni, de akárhogy is töprengek, nem jut eszembe semmi. Ostobának és elhagyatottnak érzem magamat, hiányoznak régebbi csapattársaim, hogy kisegítsenek a helyzetből. Vagy legalább feltartóztassák az ellenséget, amíg én agyalok. De tudom, hogy ezúttal nincs kire támaszkodnom. Ezúttal nekem kell a támaszt nyújtanom Koroshiya-samának. De ha csak ácsorgok bénán, akkor azzal semmi segítséget nem produkálok. Miközben a sűrű ködben lassan elindulok a küzdő sziluettek és a csata hangjai felé, rálépek Takeo elejtett fegyverére. Hátrapillantok a tehetetlen férfira, majd lehajolok, hogy felvegyem a földön heverő kardot. Hirtelen két ötlet fut át az agyamon. Egy, hogy a karddal szállok harcba a mesteremet támadó tapló ellen. Kettő, inkább elhajítom a kardot jó messzire, hogy ha ki is szabadul a mögöttem ülő, fának kötözött szerencsecsomag, akkor ne tudjon olyan hatékonyan támadni. És nem tudom melyiket csináljam. Aztán egy tök jó ötlet jut eszembe. Visszarohanok Takeo mellé, és az orra véréből rákenek egy keveset a kard élére, nem túl feltűnően, hogy úgy nézzen ki mint egy precízen megkent vajas kenyér.
 - Henge no Jutsu - mormolom halkan, miközben felveszem Takeo alakját. Ennél egyszerűbb és chakrakímélőbb... illetve ennél gyerekesebb módszert ki sem találhattam volna, de hátha beválik. Ha pedig nem... Akkor nem. A füst még van annyira sűrű, hogy onnan, ahol Koroshiya és a nehezebb ellenfél küzd, ne lehessen ellátni tisztán a fa tövében csücsülő elbóbiskolt egyénre. De a biztonság kedvéért elhajítok még egy füstbombát az édesdeden alvó Takeo lába elé, ami halk pukkanással szétrobban, és még sűrűbb füstfelhő veszi őt körül, mint eddig. Én pedig "Takeo-jelmezben", kezemben Takeo véres kardjával megindulok a harc irányába. A füstklónom a füstfelhőben marad, hogy egyelőre ne legyen feltűnő, jómagam pedig egy béna támadást indítok meg Koroshiya-sama felé - és ügyelek rá, hogy véletlenül se találjon be -, ezzel beállva az ellenfél és mesterem közé.
 - Elintéztem az egyfős oviscsoportot - dünnyögöm a mögöttem álló férfinak, miközben a kardom pengéje találkozik mesterem kunai-ával, úgy, hogy ne legyen feltűnő mennyire nem is akarom megtámadni őt. Koroshiya szemébe nézek, és egy kacsintással próbálok jelezni neki, hogy én én vagyok, és nem Takeo. Bármennyit is fog fel ebből, közben próbálom kitalálni, hogy vajon volt e értelme felvenni Takeo alakját, vagy értelmetlen volt ez a próbálkozás. Remélem nem lát át a tervemen a mögöttem álló, aki bőven megüti mesterem szintjét, úgyhogy én max egy kis porbafingó vagyok mellette. Csak abban reménykedem, hogy azt hiszi Takeo valóban könnyen elintézett, és meg sem fordul a fejében az ellenkezője, ezáltal pedig nem is gondol arra, hogy esetleg éppen őt próbálom átverni. Ha sikerrel járok, és valóban elhiszi, hogy Takeo vagyok... Nos akkor mi a fenéhez kéne kezdenem? Az agyam máris elkezd újabb tervek után kutakodni, mert remekül belecsöppentem a dolgok legközepébe, de hogy itt most mi a lópikulát kezdjek, azt még nagyon nem tudom.
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Okt. 06 2013, 08:57

Ellenfelednek adtál egy ráadás pofont, ez épp elég volt ahhoz, hogy egy ideig kivond őt a forgalomból. "Ha szelleme el is távozott, a teste itt maradt, hogy tovább éljen" mondhatná egy idős ember, látva harcotokat. A megkötözött, megvert férfi mostanra ott állt egy véres karddal a kezében, a lány pedig eltűnt. A füst még most is ott kavargott, eltakarva téged a másik két féltől, így terved első (és talán eddig utolsó lépését) sikeresen és tökéletesen véghezviszed. Így az áll Takeo készen állt, hogy még több meglepetést okozzon az átláthatatlan füst belsejében. 
A penge, mely kezedben volt hamarosan találkozott mestered fegyverével, ki a szavaidra feldühödött, fegyverére még erősebben ráfogva feszültetek egymásra, szinte tökéletes helyzet az álcád láthatatlan leleplezéséhez. Mestered ekkor engedni kezdte a fegyvert,látszólag megadta magát.
- Jól van, öld meg, aztán tűnjünk el innen - adta parancsba a mögötted álló férfi. 
Mestered megtámasztotta magát lábával, miután lépett hátra egyet, majd szemeivel bal keze felé mutatott, ahol alig látható, vékony tűket rejtett el. Még egy utolsó csattanás hangja rázta meg a füstöt, majd hátrébb ugrottatok. Te a férfi elé kerültél, míg mestered olyan szögben érkezett hátra, hogy a férfi még véletlenül se láthassa, mire készül.
- Azt mondtam, öld már meg, és hozd a fiolát te idióta - üvöltött a férfi.
- Most, Ayame - kiáltott mestered, majd a bal kezéhez rejtet tűket elhajította. Megfelelően kell időzítened, ami számodra nem jelentett nagy kihívást. Tested a megfelelő pillanatban húztad arrébb, a láthatatlan tűk pedig egyenesen a férfi jobb vállába álltak bele, földre küldve a testét, mozgásképtelenné téve karját. Mégis csak egy orvos a mestered, pontosan tudja, melyik ideget vagy eret kell eltalálni, hogy valakit mozgásképtelenné tehessen.
- Áhh...átkozottak. mégis hogyan? - köhögött fel a földön fekvő férfi. A füst lassan felszállt.
- Gyere, Ayame, itt nem vagyunk biztonságban, vigyük őket olyan helyre, ahol nem hall más, ott pedig lesz egy-két kérdésem. - csapta nyakon a férfit, aki az ütés következtében elvesztette eszméletét.

Felkaptátok a két testet és gyorsan haladtatok, amíg el nem értétek a kórházat. Az épületbe beléptetek, ott pedig egy üres terembe vittétek a testeket, Koroshiya megkért, fáradj ki, hacsak nem akarod végignézni a kihallgatást. A te döntésed, hátha jól jöhet még a későbbiekben, már ha a gyomrod bírni fogja. Koroshiya-sama pedig minden információt kiszed a két alakból.

~A kalandod első része befejeződött, jutalmad a gyönyörű sorokért, a találékonyságodért és az élvezhető játékért + 11 Chakra. Amennyiben gondolod, a kaland folytatódik, ott, ahol befejeztük, esetleg egy másik szálon. Természetesen itt is megállhatunk, ha úgy érzed.~

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Gonza Sasano on Kedd Nov. 05 2013, 20:16

// Rikudou Sennin //

Gonza kis időre elvállt a mesterétől, aki az unokájával együtt elment elintézni pár dolgot a városba, ami akár pár napig is eltarthat. Eközben szamurájunk is tovább ment bosszankodva.
~ Hihetetlen Hosuke sensei megígérte, hogy folytatjuk az edzést, erre pedig itt hagyott. ”Nagyon jó” … de tényleg! Nekem még rengeteget kell fejlődnöm ahhoz, hogy valamire való szamuráj legyek, még mindig gyenge vagyok, mint a lepkeszellentés, közben pedig nincs kizárva, hogy le fog vadászni egy olyan jounin aki a Bingo könyvben szerepel. Te jó Buddha hol vagyok én még a nagyfaterom szintjétől. Pedig elég sok mindent tanultam már így is, de még mindig ott van a tojáshéj a seggemen. Chh…. ~ bosszankodott magában roninunk, miközben elhaladt a Ninja Akadémia előtt. Kardforgatónk gúnyos mosollyal nézte végig, mikor az akadémiai tanulók nevetve rohantak ki a suliból, még az ablakon is belátott és látta, hogy az egyik tanár a táblát törli le.
~ Az igen… ezekből, a pisisekből shinobik lesznek, szóval ilyen korán már megkezdik a pályafutásukat. Ilyen iskolákban képzik ki a következő generációt, hmm… utánpótlásból nem szenvednek hiányt. ~ töprengett el magában, majd kis idő múlva odaért az akadémia mögötti kis erdőhöz, éppen nem volt ott senki, ott leült egy fa alá lótuszülésbe és elkezdett meditálni. Meditálás következtében nem tudni honnan és miért de hősünk érezte, hogy valaki figyeli őt, a szeme csukva volt, de lándzsája ott volt közel mellette a fának támasztva, ha netán kell, akkor használja.
- Hé! Ki vagy Te itt előttem? - kérdezte Gonza még mindig csukott szemmel.


A hozzászólást Gonza Sasano összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 10 2013, 18:39-kor.
avatar
Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Nov. 21 2013, 14:58

// Gonza Sasano // Hien: Kaizou no Iki Tanulás (Ez volt az a jutus ha minden igaz ^^") //



Konohai az év minden szakában meleg és kellemes. Ritka errefelé, hogy az emberek meleg ruhákat viselnek és fűtenek a hideg ellen. A házakon egyetlen egy kéményt sem lehet látni... Az erdői és a bőséges folyója pedig azt jelzi, hogy az esőzés az igencsak sűrű errefelé. Szinte heti rendszerességgel esik egy kevés eső, amit fél nap alatt felszárít a Nap. A fiatal, zöldfülűnek mondható Samurai is egy olyan erdőbe vetődött, ami Konoha egyik ékköve. Rengeteg tanuló és Genin jár ide ki edzeni, olykor még a tapasztaltabb Chuuninok is. Vannak akik pihenni, kikapcsolódni vágynak, itt ők is megtalálják helyüket. A kisebb erdős rész - ami nem egészen apró, csupán az egyik végétől el lehet látni a másikig - rengeteg állatnak ad otthont. Persze csak a kisebb madaraknak és rágcsálóknak, akik viszont szép számmal előfordulnak. Az erdőség szélén pedig egy zöldellő tisztás található, amit térdig érő fű borít be szép nagy mennyiségben. Tanulni és fejlődni vágyó főszereplőnk ennek a tisztásnak a szélén találta meg azt a fát, ami neki a legszimpatikusabb volt a meditáláshoz, így lótuszüllésben lekuporodott és egyenes háttal, teljesen szimmetrikus testtel, nekikezdett a "pihentető" gyakorlatnak. Ebben az állapotban egy ninja, vagy egy chakrahasználó érzékei kiélesednek. A szenzor ninják is meditációval fejlesztik az érzékeiket. Egy ninja, ebben az állapotban, ha jól csinálja a meditációt, képes érezni a körülötte lévők chakráját és annak "szándékát". Ha egy jóságos személy van a közelében, annak chakrája meleg, kellemes és simogató érzetet kelt, míg a gonosz, ártó szándékú személyek chakrája, fojtogató, szúrós és kellemetlen, szorongó érzetet kelt. Gonza Sasano viszont nem volt még azon a szinten, hogy ezeket az érzeteket érezze és chakráját ilyen szinten kihasználhassa, így csak annyit érezhetett, hogy vannak előtte. A nap, ami eddig az arcába sütött átvilágítva szemhéját, most nem érzékelhető, ahogy a meleg sugarai sem. Elállják előle a fényt. Egyik pillanatról a másikra nyílalt belé a felismerés, hogy nincs egyedül, de nem rémült meg, nem ijedt meg. Nyugodt marad. Vagy csak annak mutatta magát? Ezt csak Ő maga tudhatta. Furcsa kérdésedre, pár másodpercen belül érkezett is a felelet. A hang, amely megszólalt egy mély, rekedtes, de kellemes hangzású férfi hang volt.
- A lélek egyensúlyának megtartása... Ez a legfontosabb az életben Ifjú Harcos. Ha a lelkedben, szívedben egyensúly van, akkor a fegyveredet is könnyebben forgatod majd...
Mondta a férfi hang. Szavai lassúak, mélyrehatóak voltak, de a szkeptikus füleknek, ezek csak okoskodó és megjátszott szavak.


// Most rád bízóm a történet továbbhaladását. Válassz a két lehetőség közül és a választásod alapján írd tovább a történetet. //


1.)
A Fiatal Samurai a hang hallatán, kinyitja szemeit, hogy szemügyre vegye a férfit, aki megjelent előtte és megzavarja meditálásában. Már jó ideje csukva volt a szeme, így időbe telik, amíg újra megszokja a fényt, ami a férfi háta mögül folyamatosan ostromolja Gonza szemeit. Pár másodperc elteltével viszont, újra tisztán lát és alaposan szemügyre veheti az embert, aki előtte áll. Lentről nézve, olyan 185 centiméter magas lehet, nem egy hatalmas termet. Viszonylag idősebb, az 50-es éveiben járó, kora ősz férfi. Haja a hátán és a vállán, valamint elől a bordáinál fut végig, egészen a háta közepéig, a könyöke kezdetéig, és a hasa közepéig. Körülbelül 1 méter hosszú a haja, valamint szakálla és bajsza is legalább ugyanekkora. Fekete madzaggal pedig a bajsza és a szakálla, 10 centinként, össze van kötve. Tipikusan az az öregember, akire ha ránéz valaki, annak egyből az jön le, hogy a régi idők gyermeke. Szemöldöke szintén ősz, de emellett vastag és kócos. A szeme szürkés árnyalatú. Valamikor még, fiatal korában gyönyörű kék lehetett, de az idő múlásával kifakult. Az arcára nézve egy bölcs és boldog embert látni. Végignézve a ruházatát, felfedezhető, hogy a régi idők hagyományai itt is megjelennek. Legalul egy fehér trikót visel, amit természetesen nem látni. Felsőruházatgyanánt, pedig egy fehér Haorit és egy fakó barna kimonót visel, amit egy övvel elkötött. Az övben pedig egy ütött-kopott kardtok van, ami egy kardnak nyújt otthont. A nadrágja egy bő, koszos, krémszínű anyagból varrt, régi stílusú nadrág, amit még a Samuraiok viseltek a régi időkben. Lábbelije pedig egy fapapucs.
- Bocsáss meg Ifjú harcos, hogy megzavartalak a meditálásodba, de egy magamfajta vénembernek szinte már kényszeresen bele kell ütnie az orrát mindenbe...
Mosolyodott el.

2.)
A férfi hangja nem keltette fel túlzottan az Ifjú Samurai érdeklődását, így úgy gondolta, hogy folytatja tovább a gyakorlatot. Pár másodpercen belül, azonban, a nap újra az arcába sütött és hallhatta, ahogy a férfi ruházata megmozdul. Leült, 2 méterrel elé a fűbe, és furcsa, zúgó hangot ad ki, ami eleinte zavaró volt, aztán pedig egyre kellemesebb lett. Olyan "ommm" hang szerű volt. Mint egy morgás, vagy zúgás. A fiú alatt mozgolódni kezd egy kicsit a föld, és a mellkasa is remeg a hangtól. Hamarosan rájön, hogy nem a föld, hanem Ő maga mozog...


// Ezután a lehetőség után is kinyithatod a szemed és akkor is ugyanaz a látvány fogad, mint az 1-es lehetőségnél, annyi különbséggel, hogy a férfi, lótuszüllésben a földön ténykedik //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Gonza Sasano on Kedd Dec. 10 2013, 18:41

// Bocsánat a késésért!!!//

Gonza kérdésére hamar megjött a válasz. Szamurájunk elmosolyodott, majd lassan kinyitotta a szemét. Egy kissé furcsán kinéző, ám kedvesnek tűnő embert pillantott meg. Mikor újra megszokta a fényt a szeme, hősünk illendően felállt és udvariasan meghajolt, majd így szólt:
- Üdv idegen! A nevem Gonza Sasano, a Sasano klánból. Nem kell elnézést kérnie, nem zavart meg. Esetleg tehetek Önért valamit?
~ Érdekes egy ember, hm… most hogy jobban megnézem szamurájnak, néz ki. Lehetséges, hogy ő is egy vándorló ronin lenne? Ha így van, akkor viszont milyen ironikus. Miért is ajánlottam fel neki a segítségemet? Hiszen pont nekem kellene segítség…. Sokat harcolt tapasztalt szamurájnak néz ki. ~ töprengett magában miközben tekintetével végigmérte a férfit. Ezután a ronin ismét leült lótuszülésbe, majd folytatni szerette volna a meditációt, ám furcsa érzése támadt, úgy érezte, mint ha ez az ismeretlen férfi nem véletlenül lenne itt. Ismét ránézett a férfira, miközben várta annak reakcióját. Gonza jó emberismerővé vált, hiszen amióta száműzték, folyton csak vándorol, és ennek köszönhetően rengeteg emberrel találkozott már.
avatar
Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jan. 16 2014, 17:49

Az öregember végig nézett a fiatal samuraion aki meghajolt előtte. A kardján megakadt a szeme... Ismerős érzéseket keltett benne az ifjú látványa. Régi emlékek rohamozták az öregember szívét, így saját kardjának markolatán állapodott meg a keze. Végigsimította azt, alig láthatóan. Ezt ugyan kiszúrta a fiatal samurai de az öreg nem mutatott sem agressziót sem pedig ártó szándékot.
- Gonza Sasano... Nem ismerős a neved, valószínűleg nem idevalósi vagy... - Gondolkozott el az öreg - Az Én nevem Fukashi. Azokból az időkből származok, amikor a harcosok egy nevet viseltek és nem is volt másra szükségük. A névtelenségük volt a legnagyobb fegyverük...
Ekkor az öreg hátat fordított a fiatal samurainak. Ruháját lágyan fújta a szél, miközben szakálla és bajsza követte azt... Kezeit hátrakulcsolta, majd ismét megszólalt.
- A kardod... - akadt el a szava egy pillanatra - A kardodnak van neve?
Tette fel ezt a furcsa kérdést, amire várta a választ...

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Gonza Sasano on Pént. Jan. 17 2014, 18:42

Az ifjú ronin érdeklődve hallgatta az idősebb szamuráj mondandóját.
~ No igen … tudtam én, hogy egy tapasztalt, sokat harcolt vén szamurájról van szó. Ráadásul jól eltalálta azt is, hogy én nem idevalósi vagyok. Vagyis akkor ő itteni lakos, amiből az következik, hogy nem a Vas országának a hadseregében képezték ki őt. ~ gondolta magában, majd elhangzott a vén harcostól egy olyan kérdés, amire aztán abszolút nem számított. A kardnak neve, tudta ő jól a kérdésre a választ, ám nem jött ki a száján azonnal. Ugyanis egy emléket idézett meg a kardnak a neve. Hátra is nyúlt a nodachijához, és le is tette maga elé. Eszébe jutott a barátja, Raion Tensei, akitől megkapta azt a fegyvert, aminek következtében megváltozott az élet célja is. Ez a kard három célt adott neki. Az egyik, hogy ha eljön az idő, akkor segítse Raiont. A másik, hogy erős és jól képzett szamurájjá váljon. A harmadik pedig, hogy ráleljen a saját bushidojára. Az emlékek után, Gonza így válaszolt:
- Igen… van neve a kardomnak. A Megváltó. És tényleg nem idevalósi vagyok, a Vas országából származok, jelenleg pedig járom a világot. – mondta ifjú kardforgatónk, majd felállt a lótuszülésből és határozottan így szólt az öregnek:
- A kardom neve három célt tűzött ki nekem. Az egyik az, hogy megerősödjek. Csak hát sajnos, a mesterem pont ma hagyott el, mert van neki pár elintézni valója. -
avatar
Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sato Haruhide on Kedd Jan. 28 2014, 19:04

A fogadó szobájának ágyán ültem, mellettem az összepakolt, szükséges felszerelésekkel. Remegő térdeimre tettem kezeimet, miközben felsóhajtottam. Már vége a küldetésnek, mert az ellenséget sikerült legyőznünk. Elég hosszadalmas volt ez az egész, amíg kémkedtünk utánuk. Több hétig eltartott csak az, mire rájöttünk hol rejtőznek a Víz földjének ninjái, főleg hogy nem egyszer eltévedtünk. Az egyik tag volt olyan okos és nem tudott jól irányítani minket, ezért az időveszteséget kis részben az tette ki, hogy ugyanazon a tájon randalíroztunk körbe-körbe. Istenem, te idióta! Erre visszaemlékezni is rossz! Ugyanakkor élveztem ezt az egészet.
Magamban elvigyorodtam és megcsóváltam a fejem. Nem vagyunk túl hosszú ideje egy csapatban Matsu, de abban már most biztos vagyok, sok meglepetést fogsz még nekünk okozni. Például ott van még az, amikor neked köszönhetően majdnem elvesztettük az élelemkészletünk felét...
- Haruu, jössz már? Öregem, mindenki rád vár! - dörömbölt az ajtón a csapat egy másik tagja, mire összerezzenve kiszóltam egy „igent”. Felkaptam a cuccaimat, s távolodó lépteit hallva elindultam, hogy elhagyjam ezt a porfészket, és végre otthon lehessek. Már nagyon vártam a visszautat. Hiányzott a szülővárosom, az emberek sokasága, a közeli erdők, melyekben szívesen időztem. Persze, ott is volt hasonló, de az nem ugyanaz. Valahogy más a légkörük. Hátra fordultam, hogy visszatekintsek a sötétbarna színű faépületre, melynek tulajdonosai ennyi ideig befogadtak minket, végül mosolyogva, megkönnyebbülten fordítottam neki hátat. […]
S most itt vagyok. Egy ideje elváltunk, mindenki elment a dolgára, míg egyedül nem maradtam. Alighogy átlépem a kaput, ösztönösen az akadémia mögötti erdőség felé veszem az irányt. Uh bakker! Egy ideje kutyagoltunk, viszont még nem vagyok fáradt. A maradék erőmet bolyongásra fogom felhasználni. Örülnék, ha a sűrű rengeteg láttán végre kikapcsolódhatnék. Két év után először végre Konohában! De jó újra tt!

_________________
Adatlap

„Nem akartam mást, mint a húgommal eltölteni minden időm.
Látni boldogságát, hallani szívből jövő, zengő kacagását.
Visszatértem utamról; s most keresem őt,
Keresem, hogy magamhoz vonva kérjem bocsánatát.


A bocsánatát a komor múlt miatt.
A komor múlt miatt, amit elszúrtam.
Gomenasai, ne haragudj kérlek!
Csak azt akarom hogy tudd, szeretlek téged.”
avatar
Sato Haruhide
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sato Natsuhi on Kedd Jan. 28 2014, 19:19

Reggel óta talpon vagyok. Először anyának segítettem, a kereskedésben, majd szokásosan bocsánatot kértem a szomszédtól akit Yonaka a macskám már megint meglopott. Nagyot sóhajtva sétálgatok a faluban. Beszélgetek a régi osztálytársakkal, a küldetések után kérdezgettem a Chuninokat, hátha akad valami számomra de semmi. Unottan bandukolok tovább és az árusokat figyelem majd úgy döntök az akadémia mögötti erdős részre megyek egy kis edzésre. Imádok az erdőben sétálni és ha még edzéssel is vegyíthetem az még jobban tetszik. ~ Úgy is fejlődnöm kell. Akkor miért ne használhatnám ki az időmet. ~ Gondolkodom majd macskámat lerakva a vállamról, bemelegítettem, majd nagy lendülettel elindulok az egyik fa felé. Egy ugrás után elkapok egy alacsonyabb ágat, majd fel lendülök a lombok közé hogy fejlesszem reflexeimet. 

_________________

Előtörténet - Adatlap

A hajsza legborzasztóbb része az, amikor az áldozat ész vesztve próbál menekülni, de már nincs hová.
avatar
Sato Natsuhi
Játékos

Tartózkodási hely : Tűz országa - Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Jan. 30 2014, 12:14

Sasano

A férfi ugyanúgy állt, mereven, erőt sugározva. 
- Az erő nem minden fiatal szamuráj. Sok mindenben segítheti az embert, azonban erővel nem lehet élni. A tudás, amelyre az erő is alapszik, az a fontos. Nem lehetsz bölcs, ha csak az erődre koncentrálsz. Hallgatnod kell a józan észre, ezt pedig meg kell tanulnod kezelni. Egy bölcs embernél nincs erősebb. Hisz mit ér az erő, ha nem vagy képes használni azt? - mosolyodott el, habár nem láttad az arcát, hangján érezhető volt.
- Nekem is van egy kardom, aki végigkísért engem az úton. Társam volt, mindig mellettem állt. Tomo*, így hívták. Nekem ez volt a legfontosabb szó az életemben

A férfi tovább állt, háttal neked.
- Két kérdésem van hozzád összesen, amennyiben az elsőre megfelelő választ kapok, annak függvényében teszem fel a második kérdésem. - majd megfordult, szemedbe nézett - Mi a másik két utad? - csupán ennyi volt. A férfi végig szemedet nézi, talán figyelve azt, nem hazudsz e, az őszinteség mindennél fontosabb. valamint látni akarja az őszinte csillogást a szemedben, válaszod legyen bármi is, tudni akarja, mennyire gondolod komolyan.

/*Tomo=Társ, barát/

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Uchiha Itachi on Csüt. Jan. 30 2014, 15:22

Sato testvérek


Natsuhi


Verőfényes volt a reggel amikor felébredtél. A délelőttödet az töltötte ki, hogy a szüleidnek segítettél a családi kereskedésben. hamar végeztél és egy gyors ebéd után már úton is voltál, az akadémia felé találkoztál pár régi osztálytárssal és néhány chuunint faggattál arról, hogy van-e lehetőség új küldetést elvállalni. Háborús időkben lekorlátozódik a genineknek való küldetések száma, ráadásul te elég frissen végeztél ezért a frontra sem vezényelnek ki, bár konoha még nem vállalt szerepet nyílt ütközetben pár felmentő csapatot azért elindított a Szél országába, mert úgy tudni, hogy nagyon rossz a helyzet. Legújabb hírek szerint a rettegett Iwgakurei haderő szinte teljes erejével Sunagakuréra koncentrál. Jó hír viszont, hogy a fűben sikerült megfékezni és visszaverni az iwagakurei támadást.
Téged viszont most jobban aggasztott a saját állapotod mint a nagy világ hírei ezért gyorsan úgy döntöttél, hogy edzel egy kicsit. Ki tudja mikor fogod megkapni a következő fontos küldetésedet. Edző helynek az akadémia mögötti kis erdősséget választottad ami fizikai edzéshez tökéletes lehet talán még kunai és shuriken dobást is gyakorolhatsz. Nem teketóriáztál sokat hamar felugrottál egy fára és neki is kezdtél a fizikai edzésnek. Épp testben épp lélek.




Haruhide


A küldetésből visszatérve megrohantak az emlékek ahogy átlépted a falu kapuját. Az őröket már ismerted és egy laza csuklómozdulattal intettél nekik. Hosszú kiküldetésből térsz haza rád fér a pihenés. Nem elhanyagolható, hogy minél előbb jelentened kéne a Hokagenak, de talán előbb meglátogathatnád az otthoniakat. Te azonban az akadémia mögötti kis erdőséget választottad ulticélnak.  
Amint a fák között sétálsz hirtelen felfigyelsz egy ág reccsenésére és ösztönösen előkapsz egy kunai kést. Még jó, hogy nem támadtál neki annak az árnyéknak amely az imént elsuhant a fejed felett, fittyet hányva arra, hogy ki figyeli vagy ki nem. Ismerősnek tűnt az alak, de nem tudtad pontosan megmondani, hogy honnan. Lehet, hogy érdemes lenne utána eredni hátha egy barát vagy régi ismerős. Rég láttál már konohai arcokat...

_________________
~You are weak. Why are you weak? Because you lack hatred.~







Kenshiro Yori - Igaz vezető útján

Kenta Koizumo - Hazatérés
Kumo Kiri Front
Aka Amire Raizetsu - Csonka test, ép lélek
avatar
Uchiha Itachi
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Gonza Sasano on Csüt. Jan. 30 2014, 15:49

// Uchiha Madara //

Szamurájunk érdeklődve hallgatta a vén harcos mondanivalóját, majd mikor feltette azt a kérdés, hogy mi hősünknek a másik két útja, akkor felelt:
- Az egyik, hogy segítsem majd az egyik barátomat, mikor annak eljön az ideje. A másik pedig, hogy megleljem a saját bushidómat, azaz, hogy megvilágosodjak. – válaszolt, majd várta az öreg másik kérdését.
~ Fura egy fazon, így elsőre, de jó embernek tűnik. Vajon mit akarhat? ~ töprengett el magában.Érezte, hogy most valami komoly dolog fog vele történni. Eleve furcsa volt számára a vén harcos, másrészt pedig éppen kapóra jönne neki, némi támogatás. Hősünk azonban még nem sejti, hogy miben lesz része.Számtalan emberrel találkozott már, szóval mindig óvatos volt. Bár az öreg egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, mégsem árt az éberség. Gonza csak remélheti, hogy valami jó fog történni. 

- Mond uram, amúgy miért is tetted fel nekem ezt a sok kérdést?- kérdezte a ronin érdeklődve. Szamurájunk amúgy soha sem szerette a faggató kérdéseket, és a titokzatosságot sem kedvelte.


// Ahogy elnézem itt is zajlik egy aktív játék, szerintem a következő post-okat írjuk majd máshova. //


A hozzászólást Gonza Sasano összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 12 2014, 17:45-kor.
avatar
Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sato Haruhide on Csüt. Jan. 30 2014, 18:27

[Itachi, illeve Natsu x3]
Jól esik újra a mosolygó őröket látni, akikkel gyerekkorom óta jóban vagyok.  Szélesen visszamosolygok rájuk, miközben kedvesen intek egyet, majd az akadémia mögötti erdőség felé veszem az irányt. Valóban, felmerül bennem a lehetőség, miszerint jelentenem kéne, de a szívem inkább a rengeteghez húz. Mielőtt meglátogatnám, szeretnék felfrissülni. Más edz, valaki más lustálkodik, én pedig ezt teszem. Bolyongok, akár egy őrült, nem törődve azzal, merre vezet az út. Fütyörészve, zsebre tett  kezekkel sétálok be.
Alighogy ezt megteszem rögtön üdébbnek érzem magam. Nincs kémkedés, nincs öldöklés, nincs haaarc! Persze még mindig élvezem, ám ha huzamosabb ideig csinálja az ember fárasztó. Sóhajtozva a fák lomboronáját kezdem el bámulni. Eléggé összeérnek, csupán néhol enged be fényt, ezzel kissé titokzatossá téve a kis földösvényt, amin épp haladok.
A felmerülő emlékképek zuhatagába merülök, és hagyom hogy szinte teljesen betemessenek. Rohamozzatok nyugodtan, úgy sem kell sok, s mindannyian továbbálltok majd. Akárcsak ő. Időközben lehorgasztom fejem, lehunyva szemeimet egy pillanatra. Még mindig emlékszem az arcára, meg arra, mit tettem rosszul. Jóvá akarok tenni mindent hogy ne haragudjon rám, mert még biztosan utál. Lehet csak az az egy mód van rá egyelőre, ha belemegyek a „játékba”,  és nem mutatom ki előtte teljesen az érzéseimet. Egyszerűen csak nem akarom elriasztani, vagy feldühíteni azzal, amit látna a szememben; szomorúságot, keserűséget, s egy leheletnyi magányt.
- Ki van ott?! - kiáltok fel, előkapva egy kunait, mikor ágreccsenést hallok. Megfeszített izmokkal nézek körbe, idegesen töprengve azon, mi lehetett ez. Ha ellenség, garantáltan végzek vele, amiért követni mert, viszont ha más... Lehet jobb lenne követni. Nem hinném hogy hallotta volna a kiáltásom, így végül úgy döntök, csendes üzemmódba váltva utánairamodom.

_________________
Adatlap

„Nem akartam mást, mint a húgommal eltölteni minden időm.
Látni boldogságát, hallani szívből jövő, zengő kacagását.
Visszatértem utamról; s most keresem őt,
Keresem, hogy magamhoz vonva kérjem bocsánatát.


A bocsánatát a komor múlt miatt.
A komor múlt miatt, amit elszúrtam.
Gomenasai, ne haragudj kérlek!
Csak azt akarom hogy tudd, szeretlek téged.”
avatar
Sato Haruhide
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sato Natsuhi on Csüt. Jan. 30 2014, 18:56

[Itachi és Haru]
Ahogy a lombok között ugrálok, teljesen nyugodt vagyok. Nem zavar senki és semmi. Én pedig szabadnak érzem magam mint a madár. Jól érzem magam de még is valami zavar. és nem most kezdődött. Az egyik ágon megállok egy pillanatra és a lombokat figyelem. ~ Miért érzem azt hogy valami hiányzik? Nem is inkább valaki. De miért? Mind egy nem érdemes a múlton rágódni. ~ Gondolkodom, majd tovább lendülök. Nagyon is hallom a kiáltást és egy ágon megállva a fa törzse mögé bújok. Nem tudom ki az. De a hangja ismerős. ~ Nem ő nem lehet. ~ mondom magamban majd inkább tovább haladok kezemben egy kunaival, majd elrejtőzöm és várok még közelebb nem ér. A lombok közül figyelem és meglepetésemben majd lezuhanok mikor megismerem. Gonoszkás mosoly jelenik meg arcomon, mert rögtön kirajzolódik bennem egy terv hogy is üdvözölhetném drága testvéremet. Tudom hogy nem maradhatok előtte sokáig észrevétlen de egy ideig nem mozdulok, csak figyelek és várom a megfelelő pillanatot. ~ Na most szerencsésnek? Vagy inkább szerencsétlennek érezzem magam? Egy ideje nem találkoztam vele így nem tudom Haru mennyit fejlődött de biztos sokat. Régen is jobb volt nálam. ~ Egy pillanatra nem érzem magamban a haragot bátyám iránt. Sőt még örülök is neki hogy láthatom de aztán megrázom a fejem mintha így akarnám kirázni fejemből a kusza gondolatokat, majd nagy levegőt veszek és ahelyett hogy támadnék inkább tovább '' menekülök '' mert kíváncsi vagyok mit tesz. 

_________________

Előtörténet - Adatlap

A hajsza legborzasztóbb része az, amikor az áldozat ész vesztve próbál menekülni, de már nincs hová.
avatar
Sato Natsuhi
Játékos

Tartózkodási hely : Tűz országa - Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Uchiha Itachi on Vas. Feb. 02 2014, 10:51

Natsuhi ahogy előveszed a kunait és egy pillanatra megállsz mintha az egész világ megfagyott volna körülötted. Lehet, hogy valóban ez törént és az a hatalmas homok óra amely a világ össze idejét tartalmazza most egy hatalmas reccsenéssel megállt és csak rád vár. Végül kitalálod, hogy megvicceled testvéredet és kunaial a kezedben tovább lendülnél az ágon, amikor megjelenik veled szemben egy shinobi villám gyorsan megragad és tovább lendültök az ellenkező irányba hangtalanul. A következő amire emlékszel, hogy egy fa mellett vagytok, te éppen ülő pozícióban és a fejedet fogod, mert egy kicsit megszédültél ahogy elkaptak. Feletted egy férfi áll mosolyogva, sötét haja van és homlokán hordja konoha hitai atéjét. A férfi mélyen a szemedbe néz és megszólít.
- Üdv a nevem Hinako Akoto, de nevezz csak egyszerrűen Akonak vagy senseinek. A hokage küldött, hogy kiképezzelek téged a testvéreddel együtt. Most, hogy háború van minden genin segítségére szükségünk lehet egy esetleges ostrom során. Az a feladatom, hogy felkészítselek titeket egy ilyen szituációra és tovább fejlesztve titeket egy kicsit felgyorsítsuk a képzéseteket. Meg is kaptuk az első feladatunkat. - Azzal felemel egy tekercset. 


Pár perccel korábban... Haruhide éppen az emlékeidbe merülve nézelődsz a semmibe amikor megpillantod azt a hangot és utána iramodsz, ám nem jársz túl sok sikerrel. A hang forrása hirtelen mintha megszűnt volna. Bár az utóbbi évek alatt érzékeid fejlődtek, de akkor sincs esélyed észlelni egy jounint aki nálad jóval gyorsabb. Hirtelen egy füstfelhő kíséretében megjelenik mögötted egy sötét hajú férfi. 
- Üdvözlet a nevem Hinaki Akoto. A Hokage küldött és megbízott minket egy feladattal. A húgoddal egy fánál várunk az erdő szélén. - Azzal a klón egy füstfelhő kíséretében semmivé foszlik.
Rajtad áll, hogy melyik utat választod, ám ezúttal a kötelesség szólít és nem lehet el linkeskedni a dolgokat. A Tsunade sama ezek szerint tudja, hogy visszatértél valaki talán már jelentett neki helyetted is. 


// Az erdő szélén kérek egy gyors ismerkedős postot, vagy inkább újra egymásra találósat. Min: 15 sor //

_________________
~You are weak. Why are you weak? Because you lack hatred.~







Kenshiro Yori - Igaz vezető útján

Kenta Koizumo - Hazatérés
Kumo Kiri Front
Aka Amire Raizetsu - Csonka test, ép lélek
avatar
Uchiha Itachi
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sato Haruhide on Vas. Feb. 02 2014, 13:32

[Itachi és Natsu]

Nem tudom ki az illető, minden esetre eléggé felkelti az érdeklődésem. Üldözőbe veszem, hogy legalább azt kiderítsem mit akar, azonban nem járok sikerrel. A mozgásával járó nesz mintha abbamaradna. Miért lett csend? Mit jelentsen ez? Szemeimet végigfuttatom az engem körülvevő fákon, próbálva értelmest választ találni erre a helyzetre. Ez egy kicsit magasabb akadály, mint amivel eddig dolgom akadt. Vicces lenne, ha pont most véreznék el, de nem futamodom meg ez elől a helyzet elől! Uuugyan! Ez sokkal kisebb, mint amiben eddig részem volt. Nem kéne gondot okoznia.
Végigmegyek nyelvemmel kicserepesedett ajkaimon, miközben törökülésbe rendeződve megpróbálok kiforralni valamit.
Pont ekkor megszólal valaki mögülem, ami nagyon meglep. Helyben összerezzenek az ismeretlen hangra, majd azonnal felpattanok, megfordulok és hátrálok néhány lépést, idegesen  szorongatva a nemrég elővett kunait. A kis füstfelhő szertefoszlik, végül kirajzolódik egy sötét hajú férfi alakja, aki arról kezd beszélni, hogy a Hokage küldte. Értetlenül pislogok rá, magam mellé engedve készenlétbe állított kezeimet. M-m-miii?! Hogyan küldhette a Hokage? Még nem is jelentettem!! Mielőtt bármi mást reagálhatnék, ahogy jött a fura alak, úgy el is tűnt, ebből következtetem ki, hogy csak egy klón volt. Elgondolkodtató ajánlatot tett fel, ráadásul megemlített egy olyan személyt, aki fontos számomra, még akkor is, ha szívből gyűlöl.
- Mit kéne most tennem? - kérdezem gyengén, mire a fák levelei halk susogásban törnek ki egy rövid ideig tartó szellőnek köszönhetően. Igen, magam sem tudom mi lenne a legjobb megoldás, s ezúttal a természet mindent megadott nekem, csak azt nem, amire szükségem lett volna: választ.
Nem állhatsz itt örökké, ezt te is tudod! – szólal meg egy belső hang – Én összeszedném magam, nem állnék itt hosszú percek óta, mint egy rakás szerencsétlenség! Hozzád képest egy kasztrált macskába is több férfiasság szorult! Keserűen felsóhajtok, majd kényszeredetten útnak indulok az erdő széle felé. [….]
Fogalmam sincs, mire számítsak. Minden egyes lépéssel egyre közelebb kerülök hozzá, és a szívem mindannyiszor megdobban olyan erővel, hogy úgy érzem, rögtön kiugrik a mellkasomból. Még a torkomat is száraznak érzem, de nem tudok inni, mert elfelejtettem visszakérni a kulacsot, amit egy csapattársamnak adtam kölcsön. Útközben jobb dolog híján elkezdek azon gondolkodni, vajon ki lehetett az, aki jelentett helyettem – ezt tartom a legvalószínűbbnek, tuuti hogy ez történt –, aztán eszembe jut az az idióta társunk, aki mindig tudott valamilyen „meglepetést” okozni, és biztos vagyok benne, hogy ő tette. A homlokomra csapok, magamban pedig heves szitkozódásba kezdek, ezzel is oldva kicsit a stresszt, ami felgyűlt bennem egy ideje. Végül megérkezek. Nagy levegőt veszek, aztán széthúzva néhány utamba álló faágat előrelépek. Hirtelen tör rám minden érzés. A kétségek, köztük az hogy mi van ha csak átvertek, az izgatottság, s a félelem elegye. Nem tudom mi fog történni, azt sem, hogyan reagál rám, ha megpillant és... és tényleg eljött.
- Üdvözleteeeeeem! - kurjantom el magam szétnézve. Azonnal szembe találom magam a testvéremmel. Rászegezve tekintetem, elkezdem óvatosan végigmérni. Ez ő! Úristen, ez valóban ő!! Nem átverés! Letakarítom magamról a rám hullott leveleket, végül odalépek hozzá.
- Ni csak, hát te? Egy ideje nem láttalak, azt hittem a sok „edzésben” feldobtad a talpad – szólalok meg. Kissé ridegnek tűnhet a stílusom, de a hangomban ott lappang valamiféle melegség ami arra enged következtetni, hogy akkor sem utálnám a húgomat, ha egyszer maga szúrna hátba.
Miután őt üdvözlöm, csak ezután veszem észre a fura szerzetet. Nem ismerem, ám ha már itt vagyok, vele is leállok egy rövid traccspartira.
- Nem tudom mi a feladata, illetve hogy miért hívott ide, de Sato Haruhide vagyok, örvendek a szerencsének! - átveszem másik kézbe a kunait, amit visszasüllyesztek a helyére, míg a másikat barátságosan felé nyújtom – Gondolom nyomós oka van rá, viszont örülnék, ha előtte magáról is említene néhány szót a nevén kívül, éés remélem hogy ezúttal nem egy klónnal van dolgom!

//Kész egy Rendelés A'la Itachi rázva, nem keverve.//

_________________
Adatlap

„Nem akartam mást, mint a húgommal eltölteni minden időm.
Látni boldogságát, hallani szívből jövő, zengő kacagását.
Visszatértem utamról; s most keresem őt,
Keresem, hogy magamhoz vonva kérjem bocsánatát.


A bocsánatát a komor múlt miatt.
A komor múlt miatt, amit elszúrtam.
Gomenasai, ne haragudj kérlek!
Csak azt akarom hogy tudd, szeretlek téged.”
avatar
Sato Haruhide
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 125

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sato Natsuhi on Vas. Feb. 02 2014, 13:58

[Itachi és Haru]
Már épp lendülnék, tovább mikor valaki megragad és magával visz. Hirtelen azt sem tudok mit csináljak. Próbáljak kiszabadulni? Vagy kiabáljak? Nem igazán értem mi folyik körülöttem. Először megjelenik a testvérem most meg ez? Vajon mi jöhet még? Majd meghallom az idegen hangját és úgy néz ki hogy végre kaptam egy mestert meg egy nem kívánt csapattársat. - Most már letehetne tudok magamtól is menni. - mondom neki. Az erdő szélén megállunk és én leülök egy fa tövébe a fejemet fogva. ~Egy légy szíves gyere velem is elég lett volna. De most nem fogok leállni, vitatkozni egy joninnal. Végre legalább történik is valami. És nem csak egyedül kell edzenem. Bár jobb lett volna, ha más csapat társat kapok. Valahogy Haruval nem jöttünk ki jól már az akadémián sem. ~ Gondolkodom majd a joninra nézek. – Akkor ma kezdjük is az edzést? – kérdeztem, ahogy felkelek a földről. Nem tudom mit is kérdezhetnék még várunk. A fának döntve hátam az égre nézek és unalmamban a felhőket bámulom. Már egy ideje ott ácsorgunk, újdonsült mesteremmel. ~Jellemző! Kap egy feladatot és arra sem képes, hogy csipkedje magát. Mindig lassú volt a felfogása. De reméltem, hogy legalább ez változott. Erre tessék. Ugyan olyan elmeroggyant, mint volt.~ Mérgelődök magamban. És ekkor pillantottam meg a bátyámat. – Na, te is megérkeztél? Azt hittem legalább változtál valamennyit, de ugyan olyan, vagy mint régen. Megbízhatatlan vagy. Mi tartott eddig? – kérdezem tőle és ez még számomra is ridegnek tűnt. Elfordítom tőle a fejem és inkább a másik irányba pillantok, még bemutatkozik Akonak. – Bájgúnár. – mondom csak úgy magamnak. Mindig is úgy gondoltam, hogy tenyérbe mászó a bátyám stílusa. Komolytalan és felelőtlen. Nem igazán bíztam benne. – Nem kezdhetnénk el inkább? Ha már Haru is megérkezett, vagy várunk még valakit? – kérdezem kíváncsian.   

_________________

Előtörténet - Adatlap

A hajsza legborzasztóbb része az, amikor az áldozat ész vesztve próbál menekülni, de már nincs hová.
avatar
Sato Natsuhi
Játékos

Tartózkodási hely : Tűz országa - Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az akadémia mögötti kis erdőség

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.