Ramen-bódé

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Hétf. Márc. 07 2011, 23:02


Beleegyezik a beszélgetésbe, de előbb javasolja, keressünk valami védettebb helyet. Talán valóban nem árt, de egy röpke pillanatra megfogalmazódik bennem, ha kilépünk a hóesésből, a varázs megszűnik, s valami fontos, valami igazán bennsőséges és különleges elvész majd. Paranoiás vagyok. Azt hiszem. De nem foglalkozik bizonytalanságommal, elmélkedve von magával, és én tiltakozás nélkül követem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Végtére is, amikor gondolkodom, én is csak úgy megyek, és hajlamos vagyok nem figyelni, ő meg most azért merült így el gondolataiban, hogy kényelmesebb helyet találjon nekünk, igazán nem zavarhatom azzal, hogy talán jobb lenne mégis csak a hóesésben maradni... Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnám magyarázni rendesen a miértet.
Viszont mikor felém fordul, minden porcikám rá koncentrál, jelezve, hogy roppant mód figyelek, és fontos számomra minden szava. Még ha azok furcsák is. Mégis, bár nem értem teljes mértékben, mit is szeretne kibökni, met csak a lényeget nem mondja, valahogy izgatott leszek, és egész kipirulok, s közben belül pörögnek az agykerekek, hogy jó barátjoz méltón kitalálhassam, mire is akar célozni. Ha tehetném, egész összeszorítanám a szemhéjaim, annyira koncentrálok, de nem jutok közelebb a megoldáshoz, pedig egy egész sor dolog jut eszembe, de mind olyan, ami nem tűnik idevalónak. Azonban mikor oldalra fordul, végre megértem, de addigra ki is mondja, és egy halvány mosollyal vegyített sóhaj kúszik elő az ajkaim közül. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen, ha be tudtam volna fejezni a gondolatmenetét, mielőtt ő megteszi.
Benn egy félreesőbb helyet foglalunk el, legalább is én a jelentéktelenebb székre ülök, nem szeretek feltűnő lenni, ha nem muszáj. Emlékszem, anno, ha tehettem volna, sosem feleltem volna az osztály előtt, kinn a katedra mellett, hanem mindig megmaradtam volna a helyemen, és magam elé suttogtam volna a válaszokat, de ezt nem preferálták volna túlzottan.
Rendelés: mit is kellene ennünk, Akihiko? Gondolkodni nincs sok idő, hiszen már itt is vannak, s csak kívánságunk lesik. Kageroura pillantok, és megvárom, míg kér, majd ugyanabból kérek kettőt. Kapok egy érdekes, amolyan kutakodó jellegű pillantást, de nem szól végül semit, és nem is kérdez. Nekem meg eszembe sem jut magyarázkodni.
- Rég jártam itt - jegyzem meg szétnézve. - Olyan érdekes, hogy semmi nem változik az ilyen helyeken. Akármikor nézel szét, ugyanolyan, csak te változol... - gondolkodom el. Emlékszel, Akihiko, mikor utoljára itt jártunk, még rajtad maradt az a hímzett, fekete kimonód, amely utána folyton lecsúszott a válladról, mikor olyan vészesen soványra fogytad magad.
A rendelés hamar kiér, egy tál Kagerou elé, egy tál elém, s egy tál Akihikonak, aki most mellettünk ücsörög, és rosszallóan néz rám. Én pedig szúrósan nézek vissza egy röpke pillanatig, néma szócsatát vívva, mert ennie kell, különben elfogy nekem teljesen...
- Szóval... - nézek vissza Kagerou-ra. - Mesélsz nekem?
avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Szer. Márc. 09 2011, 09:49

Kagerou és Shiro végül is helyet foglaltak a bárban, egy eldugottabb kis részén, ahol senki sem venné őket észre a pincéren kívül és bár ez nem tetszett a genin fiúnak, hiszen ő éppen a legjobb kilátásban lévő és a leglátványosabb helyre akart ülni, végül beleegyezett és a kunoichivel szembe ült le, bár láthatólag mintha kicsit duzzogott volna, hogy itt olyan átlagosnak és észrevehetetlennek tűnik, de a pincér szerencsére észrevette őket és a rendelés felvételekor, szinte az étlap megnézése nélkül válaszolt Kagerou.
- Egy adag Yakitori-t kérnék! -mondta mosolyogva, ahogyan Shiro is azt kérte, bár ő két adagot, ami egyből felhúzta Kagerout, ahogyan rákiáltott a pincérre. - Hé, nekem inkább akkor hármat! -fújtatott egyet ahogyan Shiro-ra nézett olyan arccal hogy na! Én többet fogok enni nálad, mert férfi vagyok, nagyobb bendővel és nem olyan törékeny virágszál mind te! Arca mosolygós volt, ahogyan addig, míg nem érkezett meg a rendelt étel, ő bizony egyfolytában beszélt, nem hagyva semmi esélyt a lánynak arra, hogy kérdezni tudjon, bár azért érdekes volt, mivel éppen a rendelt ételről beszélt. - Ez az egyik kedvencem. Tudtad, hogy csirkéből készül, felhasználják a csibe combját, mellét, zúzáját, és máját is. - kezdett el mutogatni is - A húst kifilézik, a belsőségeket felkockázzák, hurkapálcára tűzik és roston, vagy grillen, a többi hozzávalóból kevert páccal locsolgatva készre sütik. - imitálta a forgatást is- Bár kicsit erős a páca, mert RizsPálinkát, Szójaszósz-t, barna Cukrot, Borst és őrölt Gyömbérből készítik. -csapott az asztalra- A kedvenc ételeim geyike. Szeretem az ilyen kosztot, egésséges, tápláló és emellett önbizalmat add, néha túl nagyot is. -vakarta meg a tarkóját, ahogyan az étel előkerült és helyet kapva előttük, neki is álltak, bár amit a genin fiú tett, inkább zabálásnak tűnt, ahogyan szinte falta a pálcikákat és eme tettében csak Shiro kérdése állította meg. - Ja igen! -emelet fel a pálcikát a levegőbe, ahogyan gondolkodni próbált.

- A legutolsó küldetésem kicsit messze volt innen, a fű országában. Eltévedtem, megfáztam és bejártam a fél országot, mire ráleltem a célterületre, de nem az én hibám volt, a térkép minőségével volt a baj, rossz helyre rakták a jelöléseket és fordítva néztem..- hát persze, hogy nem ő volt a hibás- Hát de igen. A kovács, aki a küldetést kérte, szép ki csapatott toborzott magának. Konoha, suna és egyébb országok shinobijai gyűltek össze, bár én tudtam, hogy csak azért vagyok ott, mert a Raikage-sama jól tudta, hogy még nincs kovácsról szólo versem, ezért kell tapasztalatot gyűjtenem. És gyűjtöttem is, bár a vers készül, de a küldetés, igazából könnyű volt. Valami nyápic kis ninja elakarta lopni az ürge kardját, mire én begorombultam és lecsaptam őt. -nevetett, bár ez nem teljesen így volt, épphogy túlélte a harcot vele- És veled. Az akadémia óta nem láttalak, gondolom, neked is ezer dolgod volt és sokat fejlődtél, pompás kunoichi-vé...- mosolygót rád, ahogyan egy újabb húsdarabot kapott be a pálcikáról. - Na mesélj te is valamit... mert azt a hadarást, nem nagyon értettem!
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Szer. Márc. 16 2011, 00:17


Íriszeim csillogni kezdenek, úgy csodálom, miközben történetét meséli. Olyan bátor, és olyan erős, csak így félvállról véve is megoldotta a küldetést, pedig milyen komoly nehézségekkel kellett az elején szembenéznie. Bezzeg én... az első akadálynál össze-vissza szerencsétlenkedtem, és csak hátráltattam mindannyiunk. Már épp rákérdeznék, hogy a verse elkészült-e mikor rám és az én dolgaimra tereli a szót, aminek már csak említésére is elpirulok, és szégyellve magam, lehajtom a fejem, sunyi oldalpillantást vetve Akihikora.
- Pompás kunoichivé... - sóhajtok fel. -, nem érzem úgy, azt hiszem, nincs is rá jogalapom... Igazán egyszerű volt a küldetésünk, egy színésznőt kellett volna elkísérnünk Konohába. Út közben az egyik társunk elhagyott minket, mert üzenetet kapott, hogy a chuunin vizsgán kell részt vennie. Aznap este, mikor elment, ránk támadtak, és a védencünket szerették volna. Úgy gondoltam, az ablakon menekülhetünk a füstbomba elől, de nem volt jó ötlet, mert Kagome-sannak kiment a bokája, ráadásul az udvaron már vártak minket. A sensei meg semerre... - ahogy visszaidéztem az emlékeket, görcsös idegességgel kezdtem hintázni, s szemeim összeszűkültek, ahogy megjelent előtte a halott, testétől elvált fej vádló pillantása. - Az egyikük meghalt. A másikuk vágta a le a fejét, miközben engem akartak kiiktatni. A tekintete még mindig kísért. Ha erősebb és ügyesebb lettem volna, ma élhetne... Aztán a sensei tanítása, amit elbuktam,mert nem ragaszkodtam az elvemhez, mert Akihiko úgy gondolta, jobb, ha behódolunk. Tudom, hogy csak jót akart, de ismét csak elrontottam valamit, és kisebb lettem a sensei szemében. Aztán az a kis közjáték, míg a kényszerpihenőnk töltöttük a szálláshelyünkön. Egy fiú jelent meg, szerintem valami herceg lehetett, mindenesetre pompás kardja volt és olyan nemes tartása, kiszámíthatatlan szemei. Nekem egyből az jutott eszembe, hogy egy herceg, aki elszökött otthonról. Két alak követte és támadt rá: egy nagydarab férfi és egy fiatal lány. Valami gyilkosságról beszéltek, és a fiút vádolták, de valahogy nem tudom elhinni, hogy valóban ő lehetett a bűnös, legalább is... nem tudom.. furán hangzik, ha elmondom hozzá azt is, hogy mindkét alakkal végzett egy vágással, de mégis, azt hiszem, nem akarta őket megölni, csak nem volt más választása. S nekem megint csak végig kellett néznem tehetetlenül. Esélyem sem lett volna, még csak azt sem láttam, mikor indul meg, s máris az arcomba fröccsent a vér... - tekintetem az előttem heverő tányéromba fúrom. - Elbuktuk a küldetést, mert nem érkeztünk meg időben. A sensei szerint örüljek, hogy egyben vagyunk, de nem örülök, mert nem rajtam , nem rajtunk múlt, csak szerencsénk volt. Szeretnék erősebb lenni, hoyg tehessek végre valamit, ha legközelebb hasonló dolog történik, de fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék hozzá. Beszéltem a senseinek erről, remélve, ajánl majd valami technikát, amit megtanít, de azt mondta, a fejlődésem útját magamnak kell megtalálnom. Csak hát... egyedül nem tudok technikát tanulni. Persze a régieket pontosíthatom, meg gondolom szeretné, ha lelkileg erősödnék, de azt hiszem, sokkal többet lendítene most az önbecsülésemen, ha valóban tanulnék is valamit.
Aztán elhessegetem magamtól a gondolatot, és mosolyt erőltetve magamra pillantok fel: - De ne rontsuk a hangulatot. Inkább szavald el a kovácsról szóló versed. Biztos nagyon szép, kíváncsi lennék rá.


avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Szomb. Márc. 19 2011, 18:49

Kagerou elégedett arcot vágott, ahogyan megkapta az ételt és vigyáz nekiállhatott a falatozásnak, ahogyan egész végig Shiro szavait hallgatta, akit láthatólag teljesen magával ragadót a múlt és olyan átéléssel mesélte mi is történt vele, hogy az szinte teljesen meglepte őt. Bár igaz, hogy ez nem nagyon látszódott meg az arcán, hiszen az az elégedett pofa, melyet vágott, ahogyan teli szájjal nézett a lányra, semmi mást nem árult el, csak annyit, hogy az étel nagyon is ízlik neki. Néha azért megállt a lakomával, ahogyan Shiro egyes részeknél szinte a tányérjába fúrta fejét és teljesen elfeledkezett magáról, ahogyan csak akkor kapott észbe, amikor végzet és a legnagyobb megdöbbenésére Kagerou már elégedetten dőlt hátra teli pocakkal, hiszen a két adag étel már odabent emészthetetlenem a tányéron.
- Ez jólesett.- nézett a lányra kérdően. - Te nem eszel? Ha így folytatódott teljesen elfogysz! Egy shinobinak az étkezés nagyon fontos, hogy jó kondiban tudjon maradni. -markolt bele a feltartott keze bicepszébe, ahogyan széles és barátságos mosoly ült ki az arcára. - De hogy szavaljam el? Az lehetetlen, mind mondtam már nem végeztem vele, de ha akarod, elmondok, egy igencsak ideillő versemet. Nézzük csak, de csak akkor ha megeszed az összeset!- vette elő a kis noteszét, ahogyan kinyitva heves keresgélésbe kezdett. Néha hümmögött egyet elégedetten, majd megcsóválva tovább kereste azt a bizonyos költeményét, ahogyan az hirtelen megjelenő elégedett arca, mindent elárult arról, hogy megtalálta. - Megvan! _ nézett a lányra, aki nekiállt az ételnek, ezért felpattanva a székére, egyáltalán nem zavartatta magát tovább.

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körülölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
- Odafigyel rá mind, ki éber -
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
- míg terhedet le nem rakod.
Jelzi a bajt, de meg nem gátol,
s ha mégis tetszik, "hordhatod"!
Miket gyógyszerrel csillapítasz,
nem a betegség, csak a tünet!
A kór eközben benned virraszt,
lappang a mélyben: - Ő üzent.

Az okok mind árnyékban állnak,
s megnézni Őket nem mered!
Álmodban mind lidérccé válnak,
s ijesztgetik a szellemed.
Kínzód a múltad egy darabja,
vele kéne, hogy szembenézz!
Lelked e börtön néma rabja,
s elméd sem bátor, tettre kész.

Hited talán sokat segíthet,
- keresd magadban Istened!
Ellazult tested erőt meríthet,
lelkedben keress "ihletet",
útmutatást: Mely érzés bántott?
Mit söpörsz szőnyeged alá?
Mi bánt, mi az, mi újra lázong,
- míg elméd féken tartaná?

S mikor mosolyra támad kedved,
a Nap ismét reád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körülölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Hétf. Márc. 28 2011, 23:05


- De, máris - mosolyodom el, annyira jókedélyű, s bár kissé úgy tűnik, mintha nem figyelne, már bizonyította, hogy igenis figyel, sokkal többet vesz észre, mint gondolnánk. Talán ez a titka, lebecsülik, ezért lehet erősebb, és váratlanul hálóz be jókedélyű optimizmusával. Fantasztikus ember, mert képes magával ragadni, ég benne valamiféle különleges tűz, amelynek fényénél jó megmelegedni. Egy csomó rossz dologról, frusztrációról adtam számot, mégis, van étvágyam, mert miatta szeretnék enni, és miatta szeretnék jobb kedvű lenni, hogy ne kelljen elrontani az ő hangulatát is azzal, hogy képtelen megvigasztalni. Meg egyébként is, Akihiko, azt hiszem, végtére is jól érzem vele magam, és valóban sokkal határozottabbnak érzem magam. Talán még arra is rá veszem majd idővel magam, hogy kicsit, legalább egy röpkre percre bízzak magamban, és hogy valóra tudom váltani rövidtávú célom, és megváltozom, hogy egy egészen új ösvényen induljak neki az útnak, amely rám vár.
A tányérról lassan elfogy az utolsó falat is, már csak Akihiko tányérja gőzölök, igaz már egyre kevésbé. Sosem eszed meg, félek, egyszer halvány árnyékod is szertefoszlik, ha nem eszel semmit...
Közben Kagerou lelkesen szavalni kezdett, és meglepődtem. A vers egyszerűen csodálatos volt, lenyűgöző, közel sem volt azokhoz, amelyeket fél füllel csíptem még el az akadémián, ez a vers, ez egyszerűen csodálatos volt, és mélyen érintett, mert valóban olyan volt, mintha nekem is készülhetett volna. Persze nem nekem írta, mégis, annyira illett a problémámra, arra a katyvaszra, amit éreztem odabenn.
- Ez... igazán fantasztikus. Meg kellene próbálnod majd egyszer, ha elég összegyűlik, kiadatni - nézek komolyan a fiúra, akinek talán nincs is szüksége ilyen jellegű biztatásra, mégis fontosnak tartottam elmondani. Mert mindenkinek jól esik, ha mások építő jellegű kritikával látják el, vagy épp nem skótulják el az őszinte csodálatot egy valóban remekmű láttán. - Elkérhetnék belőle egy másolatot? - kérdezem gyámoltalanul, kissé elpirulva. - Eltenném talizmánnak a másik mellé. Erőt adna a céljaimhoz... - próbáltam kifejezni, hogy ha egy kis valamit kapok tőle, a személyiségéből, akkor abba kapaszkodva biztosan erősebbé tudnék válni, hogy később büszke lehessen rá, hogy a barátom lett. - Cserébe én is adnék egyet. Igaz, egy barátomtól kaptam a verset, de ha saját kezűleg csinálok belőle papírra mantrát, hiszem, bár nincs rá szükséged, mindig erőt adna ahhoz, hogy megold, amivel szembe kell nézned.
Azzal elő is kapok egy írószerszámot, s a kapott szalvétára írom, s felé nyújtom Akihikótól kapott bölcsességem:

JÓKÍVÁNSÁG

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Szer. Márc. 30 2011, 22:02

Kagerou úgy mosolygott elpirulva mind a paradicsom, de nemcsak a lány kedves szavai hallatán. Sokkal nagyobb, vagyis inkább nem nagyobb, csak parancsolóbb volt, ahogyan az üzlet vezetője, aki hát már nagyon unta Kagerou eme magánszámait, rendre utasította őt kiabálva, egy számukra láthatatlan irodából, de mégis a férfi hangja olyan parancsoló volt, hogy a genin fiú szinte azonnal helyett foglalt.
De mégis, csak a lányt nézte, ahogyan az majdnemhogy össze vissza beszélt. Na jó, csak maga Kagerou látta így, hiszen számára nem volt olyan fontos, hogy erőt keljen merítenie valamiből, hiszen volt elég magabiztossága, bár a kunoichi apró kis kérése a bókjai mellé, valahogyan reálisnak tűnt, de egyetemben ő maga nem nagyon akarta odaadni neki a verse másolatát sem.
- Hát nem is tudom... ez egy komoly és érett és egyben egyedi mű...- húzta el a száját különc módjára, ahogyan Shiro a semmiből kapott elő egy kis szalvétát és írta rá a ceruzával azokat a szavakat, melyek egy komoly és mély bölcsességet tükröztek, csak éppen hogy Kagerou, amint a kezébe kaparintotta az írást nem értett semmit belőle. - Hu... izé ... - Vágott buta és ostoba képet. Először a papira nézett, ahogyan bámuló és értetlen arccal a lányra nézett, majd vissza a papira, majd újra Shiro arca következett, majd újra a papír. A fejét lassan oldalra döntötte, ahogyan elhúzta a száját. - Hát ezt én nem értem! - nyögte ki, ahogyan a papírt lassan lerakta az asztallapra. - De, mivel ilyen kedves voltál és megajándékoztál én is adok neked valamit, ami bátorságot fog adni neked és örökre nem fogod elfelejteni...- ugrott fel hirtelen, ahogyan egy apró kis puszit nyomott a lány szájára, mely olyan gyors és váratlan volt, hogy a lány reagálni sem tudott. Kagerou szinte visszahuppant a székébe, ahogyan elvörösödve nevetett fel. - Mivel nem értettem mit írtál, ezért visszakaptad. Szerinted ez mit jelentett? -kérdezte széles mosollyal az arcán, ahogyan Shiro-t nézte mindvégig.
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Pént. Ápr. 08 2011, 20:50


Annak ellenére, hogy nekemmennyire tetszett a kis produkció, a tulajnak már kevésbé, s kiordítva teszi rendbe a fiút, ami kissé felháborít. Mindig így ölik ki az emberből az önbizalmat. Még élénken emlékszem, milyen iramban szoktattak le az akadémián a tanárok arról, hogy fel merjem tenni kérdéseimet. S mióta nem vagy, Akihiko, hangosan nem is merek sokat kimondani. Pedig lenne. De mindegy, majd megkeresem rá a válaszokat. Valahogy. Remélhetőleg.
De most sokkal inkább foglalkoztat a fiú zavarodottsága, és értetlensége. Ennyire nagy butaságot írtam volna, és nem is így lenne, mint ahogy emlékeztem? Póbálom kilesni a szalváta titkát, hogy esetleg én írtam-e valóban rosszul valamit, de amennyire látom, azt írtam, amit szerettem volna, igaz csak egy villanásnyi időm van ellenőrizni, mielőtt ismét megszólal, s rögtön azután egy puszit nyom az ajkaimra. Teljesen ledöbbenek, és elkerekednek a szemeim, s érzem, tűzpirossá vált az arcom, jó hogy nem ájultam be a fejembe tóduló vérmennyiségtől...
- Hogy mit?... - az agyam teljesen leblokkol, honnan tudhatnám, hogy mit jelent, hiszen még csak nemrég lett igazán barátom, régebbrő sem ismerem annyira. Mégis, az agykerekeim csikorogva próbálnak eszeveszett forgásba kezdeni, csak épp semmire sem jutnak, hiába a nagy sietség. Végül kétségbeesetten fordulok Akihikohoz, aki csak mosolyog rám, s a hajamba simítva csak annyit súg, ezt nekem kell megértenem, ő nem mondhatja meg helyettem.
- Nem tudom - suttogom megsemmisülten. Pedig ha igaz barátja szeretnék lenni, akkor nekem kötelező az ilyesmit megérteni mindenféle szó nélkül, mindenféle hozzáfűzött magyarázat nélkül. De képtelen vagyok! Az ajkaimra harapok szégyenemben, de próbálom tartani magam, pedig közel állok lelkiállapotban a síráshoz. De mégsem pityeredhetem el, mert akkor megint kellemetlen helyzetbe hozom, meg egyébként is, azt mondta, találjak valami mást, amivel levezethetem. De mégis mit?
- Elnézést - pattanok fel végül, megoldás ez is, csak a leggagyibb. - Kicsit levegőznöm kell! - azzal már ott is hagyom az asztalnák futólépésben, szinte menekülve, hogy kiérve az épület oldalának támaszkodva lélegezzek nagyokat. Nem szabad sírni! Nem szabad sírni! Nem szabad sírni! Mégis, mit akarhatott vele mondani? Annyira nem tudom!
Összekuporodom kicsire. Egy puszi a szülőtől a szeretet, a vigasztalás és hasonlók kifejezőeszköze, egy szerelmesnél a szerelem jele, de egy barátnál? A barátok szoktak egyáltalán szájrapuszit adni egymásnak? Mi van, ha ezzel azt akarta mondani, hogy nem akar tovább a barátom lenni? Lehet, hogy megsértettem? Én csak jót akartam a verssel, nem a képességeit kérdőre vonni. igazán visszautasíthatta volna, ha neki nem tetszett, vagy butaságnak gondolja. Csak azt hittem, ha a barátom, akkor megoszthatok vele mindent, és ez egy fontos dolognak tűnt, hogy egy jókívánság amulettet készítsünk, ami megvédi mindig, ha vele van. Nem azért, mert szüksége lenne rá, hanem hogy érezze, vannak barátai, akik mindig visszavárják. Olyan szerencsétlen vagyok.
Bocsánatot kell kérnem tőle! Mindenképp bocsánatot kell kérnem.
Felállok, és elhatározva magam lépek vissza, de belebotlom előbb, mint számítok rá. Így ismét csak megrémülve kissé szólalok meg hadarva, s lehunyva a szemem: - Igazán sajnálom, ha megbántottalak a verssel, nem volt szándékos, nem akartam!

avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Szomb. Ápr. 09 2011, 13:16

Kagerou csak szélesen elmosolyodott ahogyan a lányt nézte, aki nagyon is zavarban volt és ezt is akarta elérni. A lány nem értette a dolgot, ezért tisztán lehetett látni az arcán, hogy szinte már megint elkezd sírni ettől a lelki állapottól, ahogyan váratlanul felpattant és bocsánatot, na meg érthetetlen módon időt kérve, kiviharzott az éteremből.
- Hát ebbe meg mi ütött, talán ő sem érti azt, amit én? -kérdezte hátradőlve a székben, ahogyan a kezeit a tarkójára téve, felnézett a plafonra.

- MI a baj fiam? - kérdezte egykoron az édesanyja, ahogyan a lakásuk teraszán üldögélve csak lógatta a lábát és olyan szomorú volt azon a napon, mind eddig sohasem. - Csak nem az akadémia? - kérdezte újfent, ahogyan leült a fia mellé.
- Nem!- nézett félre, ahogyan elpirult.
- Hát akkor nemcsak egy lány? – kérdezte tőle nevetve, ahogyan Kagerou azonnal felkapta a fejét és teljesen vörös arccal nézett az anyjára, dühös és mogorva arccal, de ez természetes volt és ezzel szinte le is leplezte magát ellőtte. - Oh értem, nyugi. De tudod, a lányok igencsak bonyolult lények, akármit is mondott, nem nagyon lehet az, hogy komolyan is gondolta. Olyanok mind a szél, egyszerre erre, egyszer arra fújnak, néha dühöngenek, de valamikor megnyugtat a közelségül.
- Nem arról van...- nyögte ki lassan- … a mai nap éppen a versemet adtam elő a könyvtárban, mikor az egyik könyvtáros leordította a fejem, mire visszavágtam neki a rímeimel, de csak azt értem el, hogy laposra vert. -dünnyögte mérgesen.
- Oh... azt akkor megérdemelted, de miért vagy ennyire letörve akkor...-kérdezte, ahogyan a kezét Kagerou fejére rakva, megpróbálta megnyugtatni őt, ahogyan elmosolyodott. - Na bökd már ki!
- Volt vele egy lány, egy magának való, visszahúzódó osztálytársam, akit addig szinte észre sem vettem, de egyedül ő nézte mosolyogva a versemet, ezért is akartam megmutatni neki, hogy mire vagyok képes. De az alak a testvére lehet, mert együtt beszélgettek ellőtte és utána is.
- Szóval akkor azt hiszed, hogy ami történt, az miatt nem beszélgethetsz azzal a lánnyal? -kérdezte érdeklődve fiától
- Ki akar vele! -pattant fel- Ha arra sem képes, hogy odajöjön hozzám és lépjen velem szemben, akkor nem érdemli meg, hogy meghallgathassa a verseimet és a bennük lévő igazságot!

~Tényleg! Az volt az első, mikor találkoztam vele! Ugyanúgy mosolygott mind most! ~ pirult el, ahogyan a plafont nézte ~Végre lépett, ennyi idő után, de akkor miért csinálok ilyen hülyeséget! El sem hiszem, hogy adtam neki egy puszit, hiszen csak a barátom...~ marta magát, ahogyan Shiro visszatért és bocsánatot kért tőle.
- Mégis miről beszélsz!- pattant fel azonnal a székről, vörös arccal- Nekem kellene bocsánatot kérnem!- nézett félre zavarodottan- Csupán az van, hogy te voltál az első lány, akinek tetszett a versem és örültem neki, hogy végre találtam valakit. Hogy valakinek tetszik amit csinálok és nem akartam, hogy az a kötelék, mely kialakulni látszik megszakadjon.... szóval arra akarok kilyukadni, hogy ... izé...- vakarta meg a tarkóját, ahogyan mosolygott- Örülnék neki, hogy amikor ráérsz és nincs semmi dolgod, találkozhatnánk, hogy meghallgasd a mesterműveimet! Mit szólsz? Leszel a múzsám?
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Kedd Ápr. 19 2011, 22:14


Bár féltem, hogy mélységesen megbántottam, kiderül, hogy valójában ő is kényelmetlenül érezte magát, mert azt hitte, engem bántott meg, s már szabadkozva kér versengve bocsánatot, amely ellen nem tiltakozom. Annyira már ismerem, hogy rossz néven venné, ha megtenném, így csak megkönnyebbülten mosolyogva hallgatom mondanivalóját, amelyet, mint mindig, most is édesen komolyan ad elő, mintha legalább is vérszerződést kötne minden percben a saját szavaival.
Persze csendességem és beszélhetnékje ismét zavarba ejt. Múzsa... én az ő múzsája?... Akihiko, mit csinál egy múzsa pontosan? De hiába pillantok oldalra, csak megrázza a fejét, mert hogy az minden művésznél más és más, mit vár a múzsájától.
- Szívesen - felelem végül, de azonnal hozzá is teszem, - Bár nem vagyok túl gyakorlott múzsa, és nem is nagyon tudom, mit csinálhatnak, de csak szólj, ha valamiről megfeledkezem, ami a feladatom lenne múzsaként. Cserében engedd meg, hogy az első számú rajongód is én legyek, mert arról legalább pontosan tudom, hogy mit csinál. És... - gondolkodom el. - , azt hiszem, mindenképp jogom lesz elsőnek megtudni, ha nekiszánod magad, és kiadod a műveidet, mert - kezdem mutogatni ujjaimmal is. - egy: a barátod vagyok, kettő: a múzsád vagyok, három: az első számú rajongód vagyok - elégedetten nézem a három felmutatott ujjam. mikor hazaérkeztem, még szomorú voltam, és nem volt számomra senki, csak Akihiko, akit barátomnak nevezhettem, s lám, egy kis bátorság, s a véletlen szerencséjének köszönhetően máris mennyi mindene lettem.
Aztán egy fura gondolat üt szöget a fejembe, és elkomorodom.
- Ígérj meg te is nekem még valamit, valami nagyon fontosat - emelem meg a kezem, hogy felé nyújtsam a kisujjam, hogy majd megpecsételhessük az ígéretünk. - Ígérd meg, hogy te nem hagysz egyedül, bármi történjék is, mindig eljössz a megbeszélt találkozókra, hogy sosem hagyod, hogy a halál angyala elcsábítson erről a világról! - kérlek, te próbálj meg megmaradni hús-vér barátnak, ne tűnj el, ne akarj elhalványulni a föld alá temetve fizikai valódat.
avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Csüt. Ápr. 21 2011, 19:08

Kagerou kicsit elpirulva hallgatta a lány szavait, ahogyan valahogy de másnap érezte azt, mind azelőtt volt. Nem volt zavarban Shiro, vagyis nem annyira, nem beszélt már össze vissza, nem hadart, de ami a legfőbb volt, nem félt. Kagerou csak mosolyogva hallgatta a lányt, ahogyan egy enyhe csepp futott végig az arcán, hiszen amit a lány mondott, az túlmutatott azon néhány részben, mind amire a genin fiú számított, de egyben azt is elkellet ismernie, hogy igaza van, mindenben, amit mond.
- Ez természetes! - pecsételték meg igéretet – Egy múzsa a költő lelke! Az akire ránézve ihletett kap, az akit elakar varázsolni. Egy halhatatlan lény és eszme egy testben és én sohasem fogom hagyni, az a virág, melyre sikerült rálelnem, elhervadjon! - nevetett boldogan, ahogyan Shiro előtt, még ott volt mindig az étel, hiszen szinte alig evett belőle, ahogyan ezzel szemben, Kagerou már befalta mind a két adagját. - De, edd meg, mert elhervadsz...- viccelődött egy kicsit, ahogyan elengedte a lány kezét és visszaült a helyére.
Elővette a kis noteszt, mely mindig nála volt és melyet Shiro is már látott, ahogyan lassan írogatni kezdett bele. Néha a lányra nézett, majd vissza a füzetbe, olyan volt, mind ahogyan mondta, Shiro felismerhette, hogy Kagerou abból vesz ihletett amit lát és amit érez, így kicsit zavarban is lehetett, hogy állandóan ránézett, mikor valahol megakadt. Azonban ahhoz képest, hogy eddig milyen hangos volt ezután meg sem szólalt, egyfolytában olyan képet vágott, mind aki nagyon elfoglalt azzal amit csinál.
De valójában nem csak az történt, hogy a genin fiú, egy versen agyalt, hanem megvárta, hogy a kunoichi befalja az ételt, hiszen nem szép dolog megzavarni egy hölgyet az étkezés közben és nem is szép látvány,ahogyan mondjuk teli szájjal beszél, vagyis Kagerou így gondolta, éppen ezért is hagyta békén Shiro-t. De ahogyan befejezte, máris letette a jegyzetet az asztalra, ahogyan kinyújtotta a kezeit z ég felé, ahogyan nyújtózkodott.
- Ez igen! Annyi ötlet jut eszembe, hogy azt már nem hiszem el! -nevetett közben néha, ahogyan szinte egyből felpattant az asztalra, de azzal egyetemben zuhant is le, ahogyan egy kanál fejbe találta. Hát igen, az üzlet vezetőjének semmi kedve sem volt ismét, végig hallgatni a fiút.
- Azt már nem! Ha verselni akarsz, odakint kényelmesebb!
- Mit csinál! Meg is halhattam volna! -kiabált vissza a földről felpattanva Kagerou- Vagy annál is rosszabb, mit csinál, ha eltöröm az egyik ujjamat és nem tudok írni semmit, vagy elharapom a nyelven és nem tudok verselni! Magán száradt volna a tehetségem elvesztése! -örült a férfival, jó hangosan.
- Hát amit csinálsz, azért nem nagy kár!- vágott vissza.
- Megölöm! -tűrte fel a ruha úját Kagerou, ahogyan váratlanul elült vissza és kissé mérgesen, de Shiro-nak adta a jegyzetet. - Olvasd el, te adtál hozzá ihletett, így biztos magadra találsz majd benne! - motyogta zavarosan, ahogyan ez állt a füzetben.

Feltámadtam a kétségbeesés börtönéből,
Meghaltam egyszer, s most itt vagyok.
Megláttam a fényt a sűrű felhők mögött,
S látom, hogy egy virág nyílik mellettem.

A virág lassan kinyílt, s láttam benne
A reményt, a fényt, a boldogságot.
Ahogy a virág cseperedett, a figyelmem
Elvonta gondolataimról, s most jól vagyok.

Nem tudom ki vetette el a magját e lángnak,
Nem tudom mi táplálta, de mihelyt
Meglátott egy halvány fénysugarat,
Kinőtt e terméketlen földből melybe hullott.

A virág kinőtt, Lángra lobbantva lelkem,
erőm egy része visszatért, még nem égtem ugyan el,
hogy föltámadjak, de a Tűzliliom itt nyílik
Már a szívem és lelkem mélyén.
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Kedd Ápr. 26 2011, 16:46


Nem kellett sokat győzködni, s a kimondott, egymásnak tett ígéretek valahogy megnyugtattak. Ezek már valóban olyan kapcsok, amiket nem lehet egy nap alatt elfelejteni és az emlékezet sutjába dobni. Még arra is hajlandó voltam, hogy jobb kedvre derítsem vele a fiút, hogy Akihiko beleegyezésével megettem az ő adagját is, pedig már majd' kipukkadtam a sajátomtól is. Közben csendesen, lassan alapszínemmé nyilvánítva az enyhe pírt, figyeltem, hogyan mélyed a füzetébe, és ró titkos sorokat néha-néha rám pillantva. Talán teszteli a múzsai adottságaim. Épp ezért igyekeztem nagyon természetes lenni, és nem zavarni, amíg nem mondja, hogy csináljak valamit. Azonban ilyenre nem került sor, s míg leimádkoztam a tányér tartalmát, ő el is készült. Ha tényleg ennyi egy múzsa dolga, akkor azt hiszem, talán menni fog. Bár eleinte minden könnyűnek tűnik, de majd imádkozom az istenekhez és családunk őseihez, hogy óvják meg őt az alkotói válságtól. Azt hiszem, ez is benne lehet a múzsák titkos nagykönyvében. Talán ideje lenne lejegyeznem, hogy mi is a dolga egy múzsának, lassan kitapasztalva azt, hogy az utánam jövő generáció múzsáinak feladatait megkönnyítsem. Én hálás lennék annak, aki ezt megtenné nekem, de nem tudok róla, hogy létezne ilyen. Igaz, azért megérne egy utat az ügy a könyvtárba. Ám most még nyugodtan dőlhetek hátra, immáron első számú rajongóvá előlépni, ahogy fellép az asztalra, hogy ismét szavalhasson majd, de rögtön utána első számú aggódójává kell alakulnom, mert ahogy fellép, azzal a lendülettel le is szédül, hála a tulajdonos által elhajított merőkanálnak. Manapság egyáltalán nem értékelik az alkotó tehetségeket... Lehet, hogy valójában manapság már odáig hanyatlottunk, hogy semmit nem értékelnek, ami kitűnik az átlagból?
Vérmes ordításából, amit a tulajjal rendez, kitalálhatom orvosi képzettség nélkül is, hogy szerencsére nem esett komolyabb baja. Aki így tud perlekedni, az túléli azt a kis dudort, ami a feje búbjára fog nőni. Mormogós megadását ismerem, minden megválaszolatlanul maradt kérdésem hasonló súllyal nyomott vissza a padba, s tol ma is vissza a háttérbe.
Kíváncsian veszem el mégis a lapot, mert engem tényleg érdekel, bár biztosan érzékletesebb lett volna, ha felolvassa, mert annyi szenvedélyesség van benne, amit az egyszerű olvasó már nem kap meg a betűk közül, s ezzel szavak értékének nagy részét elvesztegeti. Mily pazarlás és mekkora kár...
- Ahogy az várható volt - mosolygok rá. -, igazán gyönyörű. Sajnálhatja mindenki, aki nem volt hajlandó részt venni a születése varázslatos pillanatában - pillantok félre, a tulajdonos felé. Bár nem mondtam hangosan, mert nem vagyok annyira bátor, sem annyira pimasz, hogy ezt megtegyem, tényleg sajnálom a férfit, hogy zsigerből elutasít valami ennyire szépet. - Hogy fogják majd bánni, mikor híres leszel verseidről, s emellett kiváló ninjává is válsz hamar, igazán irigylésre méltó és példaszerű. Azt hiszem, ha jó múzsád akarok lenni, tényleg minél előbb neki kell kezdenem annak, hogy hasznossá váljak! - jól érzem magam, bár nincs még mindig konkrét célom, sem terveim a jövőre nézve, és azt sem tudom, hogyan kellene hozzáfognom, hogy erősebb és hasznosabb lehessek, most úgy érzem, nekem is menni fog, mert van, ami hajt, ami mozgat odabenn. Akihiko, megtaláljuk a legtökéletesebb módját annak, hoyg valóra váltsam az álmod, s kiváló ninja legyek, s közben megkeressük majd az én álmomat is, azt, amire képes vagyok. Mert az ő példája is mutatja, nem feltétlen kell megelégedni azzal, hogy az ember egy valamiben kiváló. Kereshetünk olyan álmot nekem, amely elfér a tiéd mellett, sőt, talán még harmonizálhatnak is majd egyszer, ha úgy hozza a sors, s még az is könnyedén előfordulhat, hogy kitalálunk valami egészen új stílust, vagy olyan új jutsut, amit majd rólunk neveznek el.
- Van kedved kicsit sétálni? - kérdezem váratlanul, mert a vágy hirtelen ébred fel bennem. - Bemutatnálak valakinek.
Mert illik azt hiszem, hogy rendesen bemutassalak neki, Akihiko, s te is hivatalosan is megismerd, ne csak így. Út közben talán még egy füstölőért is megállhatnánk, hogy ha már ellátogatunk a sírodhoz, rendesen meg tudjuk tisztelni emlékezeted egy-egy füstölő meggyújtásával.

avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Pént. Ápr. 29 2011, 14:33

Kagerou hátradőlt a székben, ahogyan a kezeit a tarkójára rakva kinyújtóztatta kissé az elzsémbelt izmait. Te a tekintettét le sem vette a lányról, aki elsőre belemerült a füzet lapjai közé. Talán éppen ezért, még a genin fiú sem látta a lány arcát néha, nem tudta, hogy mi ül ki rá és ez egy kicsit zavarta őt. Na jó, nem is kicsit, hanem nagyon! Már alig bárt magával, az egyik kezét az előtte lévő asztal lapjára rakva, játszadozott azzal, ritmikusan leütögetve az ujjait, de nem monotikusan, hanem inkább úgy, mind aki már alig várja, hogy végre valahára történjen is valami. Éppen ezért, nem tudott olyan sokig várni, így amikor végre a füzet mögül felbukkant Shiro boldog arca és hallotta a jól érthető szavait, szó szerint megkönnyebbült és mintha egy kő esett volna le, úgy érezte, hogy nyugodt, olyan nyugodt, mind eddig soha.
~Tetszik neki! Ez jó... de hát tényleg nem lett valami jó, de valahogy még mindig nem az igazi...~ vette vissza a fűzetett a kunoichi-től ~Valahogy nem elég jó a ritmikája és olyan érzés olvasni, mintha valami hiányozna belőle..~ gondolkodott, ahogyan a összecsukta a könyvet.
- Hát legyen, úgysem akartam ma semmit sem csinálni...- közölte a lánnyal aznapi előrejelzését, ahogyan felállt az asztaltól Shiro-val együtt. - … de kinek? Talán nem a bátyádnak? -kérdezte azonnal, ahogyan előreengedte az ajtóbál, miközben elköszönt az üzletvezetőtől is. - Majd holnap jövök öreg, meglátod, hogy sokkal jobb lesz a művem mind a mai...- cukkoltaa tovább az öreget, aki csak egy karlendítéssel jelezte, menjenek már egy melegebb éghajlatra, de mindez csak boldog mosolyt csalt az arcára, ahogyan becsukta maga mögött az ajtót és követte a kunoichit a város poros útján.
- Mert tudod, félek tőle...- nevetett- … az a könyvtáros fazon akivel mindig együtt lógtál nem is egyszer vett laposra, mert hangoskodtam és a tetejébe, hogy a rokonod, lehet, hogy nem nézi jó szemmel, hogy veled lát. -nézett a kunoichire, hiszen fogalma sem volt arról, ami a valóság volt- Talán neki is köszönhetem, hogy eddig egyszer sem szóltam hozzád, mindig féltem tőle valahol legbelül... nem azt mondom, hogy gyáva vagyok vagy ilyesmi...- kezdett el azonnal magyarázkodni- … csak tudod, mindig úgy állt melletted, mind a nagy és erős bátyád, éppen ezért sohasem mertem odamenni...
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Szomb. Május 07 2011, 02:38


Boldogsággal tölt el, mikor igent mond, amúgy is kinéztek már innen minket. Kagerou persze már csak azért is megmondja még utoljára a magáét, amin mosolygom. A kérdése viszont megzavar, de nincs lehetőségem válaszolni, mert csak úgy ömlik belőle a szó, s el kell csodálkoznom. Amikor a könyvtárat említi, már biztos vagyok benne, hogy Akihikora gondol. Csak hogy ő nem a bátyám.
- Részben igen, részben nem - felelem még a vallomásözön előtti kérdésére. - Neki szeretnélek bemutatni, csakhogy egyke vagyok. Akihiko nem a bátyám, hanem eddig az egyetlen barátom. Most már persze változott a helyzet, mert itt vagy te is, de korábban csak ő volt nekem. Bár valójában nem is volt olyan vérmes a kinézete, igen kedves, sőt, gondoskodó, és valóban olyan fontos nekem, mintha a bátyám lenne - tekintetem megkeresi alakját, s látom, hogy mosolyog, még mindig ugyanúgy tud mosolyogni, mint régen, amikor a könyvtárban töltöttük az időnk, vagy csak sétáltunk és beszélgettünk mindenféle, mások által csacsiságnak kikiáltott dologról. Akihiko... - Mindig válaszol minden kérdésemre, lett légyen az bármilyen butaság is mások szemében. Ráadásul igen okos, így mindig csomó érdekességgel szórakoztat - mesélek róla, s azt hiszem, még a szavaimból is süt az a szeretet, amellyel kitüntetem. - Nem gondoltam volna, hogy pont miatta kerültél - gondolkodom végül el. Akihiko szerintem nem az az ember, aki miatt vissza kellene tartania magát valakinek, és csak távolról szemlélődni irányomban. Még csak észre sem vettem... - Tudod, tény, hogy igen jól ki tud osztani másokat, de sosem haragszik rájuk igazán, csak a dologra, amit helytelenül tesznek, vagy nem odaillően. De attól még, ha újra felé fordulsz udvariasan, szívesen segít széles mosollyal. Szóval nem hinném, hogy gond lenne, meg különben is, az én barátom vagy, ő is a barátom, biztosan megkedvel téged is, sőt szerintem most is kedvel, csak nem tudsz róla.
Míg mesélek, elérjük a temetőt. Magabiztosan vezetem a sorok közt, jól ismerem már az utat, s szerintem még csukott szemmel is idetalálnék. S valóban, már látom is, s megállok a sír előtt, amelyen felirat hirdeti, ki is nyugszik itt.
- Akihiko, szeretném neked hivatalosan is bemutatni Kagerout, újdonsült barátom. Képzeld, bár én nem vettem észre, állítólag már korábban is barátkozott volna, de csúnyán letorkolltad a könyvtárban, s emiatt nem közeledett végül, mert mi jóban voltunk, de ő azt hitte, azt hiszem, hogy haragudtál rá, és nem kedveled. De ez biztosan nem így van, nem igaz? - aztán újdonsült barátom felé fordulok. - Ő itt Akihiko, a legjobb barátom, akit már ismersz, ráadásul a legvérmesebb és legrémisztőbb oldaláról, így biztos vagyok benne, hogy pozitívan csalódhatsz csak benne - lehajtom a fejem. - Tudom, most azt gondolhatod magadban, hogy de hiszen ő meghalt, de valójában ez nem igaz. Akihiko még mindig itt van velem, mindig segít most is.


avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Yotsuki Kagerou on Vas. Jún. 26 2011, 08:57

//Bocsi, hogy ilyen sokáig nem írtam! De csak most aktivizáltam ezt a karit újra!//

Kagerou nyíltan és az arcára kiülő kérdő tekintettel nézte a lányt és hallgatta annak a szavait, ahogyan egy másik férfiról beszél. Egy kicsit féltékeny volt, de hogy miért is? Azt ő maga sem tudta igazán. Hiszen csak barátok, és sokkal idősebb is nála, de mégis! Ahogyan róla beszélt, az olyan érzés volt neki, mintha őt jobban szeretné, ami logikus is volt, régebb óta ismeri, mélyebb a kapcsolatuk, de mégis ez valahogy rosszul esett Kagerou-nak. De követte a lányt az utcákon, egy szó nélkül.
- Meglehet, de...- állt meg a temető ellőt, ahova a lány kísérte, vagy inkább vezette őt. - Miért jöttünk ide? -nézett a lányra értetlenül, de hamar rájött, amikor Shiro egy sírhoz vezette őt, ahogyan elkezdett vele beszélni, elmondott neki mindent, mintha nem is egy sírkőhöz beszélne, hanem egy igazi, élő emberhez. De kagerou valahogy nem riadt meg, nem érezte kényelmetlenül magát, sőt Shiro-t sem gondolta örültnek. Tudta, hogy az ember, ha valakit elveszít, akkor annak elvesztése fájó pont az egész életében és nehezen engedi el, ő is így tett, amikor megtudta, hogy az ő nagyra tart apja, akit egész életében nem látott, de mindig akart vele találkozni, már meghalt. A saját szeret klánja ölte meg, akikért egész életében mindent megtett és ez valahogy őt is szomorúvá tette, azt akarta, hogy ha újra találkozhatna vele, akkor elmondhassa neki, hogy mennyire szereti őt, annak ellenére, hogy magára hagyta az anyját és ő is, hiszen az apja, és a történtek ezen semmit sem változtatnak.
- Tudom, most azt gondolhatod magadban, hogy de hiszen ő meghalt, de valójában ez nem igaz. Akihiko még mindig itt van velem, mindig segít most is. - nézett Kagerou-ra a lány, miközben a genin fiú a sírt nézte, szomorú arccal, ahogyan lassan megszólalt.

Itt fekszenek mind, rendezett sorokban az út két oldalán.
Jók és rosszak, dermesztő csendben a föld alatt.
Itt van mindegyik: buzgó hívő, a bigott ádáz hitetlen.
A halált együtt választó szerelmesek, s kőszívű szülők.
Itt fekszenek mind, rendezett sorokban az út két oldalán.
két ellenség most szomszéd az urnafalban megváltásra várva,
álló ígéret beteljesülését várva:
ha eljössz hozzám, itt leszek veled,
ha szólsz hozzám, csak némán felelek,
de akármi is történik, én mindig ott leszek veled!


Nézett Shiro-ra, ahogyan elmosolyodott. Nem szólt semmit, csak lágyan a mosoly lefagyott az arcáról, ahogyan közelebb lépett a lányhoz. Arca szomorú volt és ez őhozzá képest nagyon szokatlan volt.
- Tudom, hogy mit érzel, de ne hidd, hogy egyedül te hordozol ilyen terheket. - nézett a sírra- Ha az ember megosztja az érzelmeit másokkal, könnyebben boldogul, ez igaz, de ha olyan ember kezébe rakja, aki fontos neki, akkor ledobhatja a terheket és szabad lehet. -nézett vissza a lányra- És te vagy már az én múzsám, és mind mondtam megvédelek! Nem kell félned mástól már, mert ha kell én is ott leszek neked!- arca végre felvidult és olyan boldog volt, mind amikor megismerte, amilyenek addig is látta. - Amúgy itt van!?- változott fehérre arca- Nem kellene egy szelleműzőt hívni vagy valami...- dadogta- … én félek a szellemektől!
avatar
Yotsuki Kagerou
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 269

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Vas. Júl. 03 2011, 23:44


Szavaimra verssel válaszol, amelyért jutalmul egy meleg mosolyt kap. Valóban, jól mondja, ők mindig velünk vannak, amíg emlékszünk rájuk, segítenek nekünk, s nem hagynak magunkra. Legalább is Akihiko nem. Nem engedném. Lehet, önző dolognak hangzik, de tudom, hogy boldoggá teszi, mert életében is az tette boldoggá, hogy szerettem, és szükségem volt rá.
De újdonsült barátom sem hazudtolja meg magát. Egyrészt ez a rögtönzött vers, másrészt az a megértő mosoly. Ritka, hogy nem váltok ki valakiből furcsa tekintetet, vagy egy-egy fura kérdést, amelyek a lelkemig vájnak, s megrontják a bimbózó kapcsolatot, de ő, talán mert különleges ember egyébként is, sokkal érzékenyebb, mint mások, hisz művészlélek, ő megért, és természetesnek kezeli azokat a dolgokat, amelyeket én is. Mert azok, csak más emberek túl korlátoltak. Szavai pedig egyenesen kedvesek, bár nekem nem teher Akihiko, de erről nehéz úgy beszélni, hogy megértsék. Meg megsérteni sem akarom, mert valóban segíteni akar, meg felvidítani, tudatni, hogy rá is számíthatok, ha úgy alakul. Jó dolog fontosnak lenni...
Az utolsó akciójára viszont felkuncogok.
- Mindig itt van, de nem kell aggódni, nem eszik embert még mindig - kuncogok még mindig, egész kipirulva a boldogságtól, s titkon Akihiko-ra kacsintok, majd ismét Kageroura pillantok. - Tudod, mindig velem van, hogy segítsen. Van egy közös álmunk: erős, a falu számára hasznos ninjává válni. Egyébként, bár a múltban miatta nem mertél velem barátkozni, ha nincs, most nem beszélgetnénk, mert ha nem unszol, akkor nem mertem volna odalopakodni hozzátok, mikor edzettél. Ő noszogatott a sensei szavait mormolva a fülembe. És ne aggódj - bököm vállba bizalmasan. - A szellemek nem bántanak, mert nem is tudnának, képzeld magad egy olyan lénynek, aki képes mindenen átesni, hogy próbálnál meg bárkit is bántani. Akihiko pedig egyáltalán nem vérmes, sőt, nyugodt, kedves és türelmes. Bár néha meg szokott szállni. Mármint... ha nagy a gáz, akkor beavatkozik, persze csak mert hagyom, és olyankor elintézi helyettem a dolgokat. Bár múltkor igen mindenlében kanál hangulatban volt, de tudom, hogy csak jót akart, de még nagyobb slamasztikába kergetett, és akaratán kívül lejáratott a sensei előtt ... - mesélek összevissza fecserészve. De mégis, igaza volt a senseinek, már attól jól érzem magam, hogy mással megoszthatom a gondolataim, és érzem magamban az erőt, hogy tovább járjam hosszú utam az igazi shinobivá válás felé haladva.
- Tényleg, szereted a sütiket? Mi a kedvenced? - kérdezem kíváncsian.

avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Hétf. Júl. 25 2011, 13:26

// Elnézést a késésért! ^^" //

Lassan sétálok hazafelé miközben visszhangzik sensei-em szavai a fejemben. Meg kéne látogatnod, bla-bla-bla. Huh... Takashi csináld azt, Takashi jó voltál és tudom is hogy edzzel de most inkább csináld ezt meg azt meg amazt. Ebből csak azt hallom hogy rinyálsz. Ja-ja, mindegy is. De Dante... El kéne mennem? Mármint megkéne látogatnom Shirot? Kéne? Neked sose kellett semmit. Csak azt hitted hogy kényszerítenek nem? Szerintem nem kell. De ha úgy vesszük akkor szükséged lehet rá, meg amúgy is... Mikor találkoztál vele utoljára? Ez nem indok arra hogy találkozzak vele. Akkor mi? Komolyan mondom te szociálisan suta vagy. De... Visszatérve a lényegre most hogy megint kezdesz magadba fordulni ezért azt javaslom hogy kukkants rá. Szuper... És ezt még is honnan veszed? Onnan hogy velem beszélgetsz hahó! Na szedd össze magad és keresd meg azt a csajt! Rosszabb vagy mint egy... Ah mindegy. Jobb ha rád hallgatok úgy is addig vinnyognál ameddig elnem megyek huh. Bölcs döntés Taka.
Ahogy Dante-val való kis beszélgetés eredménye arra sarkallt hogy sensei-em tippje szerint tegyek elgondolkoztam. Kiváncsi vagyok hogy vajon mit csinál? Vagy inkább mit csinálnak? Hiszen... Két társam van. Kazumi-senseit ismerem ő biztos valahol lófrál pedig azt mondta dolga van, de a többiek... Á miért is érdekel! Ez a chuunin vizsga jobban összekavart mint gondoltam pf. Lassú léptekkel közeledek a kiszemelt cél felé az-az a rámen bódé felé. Nem sokára oda is értem de Shirot nem láttam sehol sem. Jó hogy még nem hajkúrásszak utána. Beültem a rameneshez majd megkérdezte tőlem hogy mit kérek de én csak információra voltam kiváncsi, szóval meg is kérdeztem hogy látta-e Shirot. Természetesen nem név szerint kérdeztem hanem a kinézetére épített emlékeim alapján. Lassan megkaptam a választ, de csak annyit hogy onnan sétálni mentek. Pff, kösz. Most mit kezdjek? Á mindegy. Köszönés nélkül távoztam a rámenestől majd zsebre tett kézzel és feltett kapucnival elkezdtem sétálgatni. Néha-néha felnéztem de semmi különöst nem csináltam, kerestem Shirot... Az én stílusomban. Egy jó idejig kerestem majd feladtam és elindultam az egyik temető felé. Miért is indultam a temetőhöz? Magányra vágytam. A temetőben senki se zavar meg, hiszen miért is zavarnának. Amikor odaértem elgondolkoztam egy kicsit. Sensei azt mondta hogy a szüleim jó emberek voltak. Voltak-voltak... De akkor miért nincsen sírkő róluk! Még a nevükre sem emlékszek... Mondjuk sose kérdeztem.
- *Sóhaj* Na mindegy...
Mélyebbre mentem egy picit a sírkövek között majd megpillantottam egy viszonylag ismerős alakot a távolban... Meg egy másik kevésbé ismerőset. Várjunk csak...Pff! És én még. Jól van, most hogy megvan, beszél valakivel. Most meg mit csináljak? á mindegy Kazumi-sensei kért meg rá szóval vágjunk bele...kellemetlen. Odamentem a két ninjához miközben egyre jobban kirajzolódott hogy ez Shiro.
- Szia! Majd ránézek a másik ninjára. - Vagyis... Sziasztok!
Minden kedvességemet összeszedve mondanám ezt, ezután jönne az igazi énem, nyersen megmondanám a lényeget.
- Kazumi-sensei azt mondta hogy találkozzak veled.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Hétf. Aug. 01 2011, 13:06


[Kagerou, Takashi]

Kérdésemre nem kapok választ. Nem azért, mert Kagerou nem akar válaszolni eme egyszerű kis semmiségre, mégis roppant fontos kérdésre, hanem mert megzavarnak minket. A hang iszonyat ismerős, mégis, hirtelenjében nem tudok hozzá arcot fűzni, így kénytelen reflexből felé fordulok, hogy szemügyre vehessem az érkezőt. Ahogy megpillantom, azonnal felismerem, és már tudom is, miért nem tudtam a hanghoz - megjegyzem, még Akihiko sem - arcot kötni, mert jobbára mindig a fejébe húzza a kapucniját.
- Ano... - bizonytalan vagyok, mit is kellene mondani vagy mit nem, nekem ő mindig rejtély marad. - Szia - nyögök ki végül valami viszontválaszfélét, majd Kagerou felé nézve próbálok valamiféle ihletet összeszedni arra vonatkozóan,mit is kellene ilyenkor csinálni.
Be is mutathatnád őket egymásnak, nem biztos, hogy ismerik egymást rendesen.
Ó, Akihiko, mihez is kezdenék nélküled! Most kedvem lenne keblemre ölelni és jól megnyomorgatni, amiért ilyen okos vagy!
S valóban, sokkal jobb kedvre derültem hirtelenjében, a bizonytalan kétségbeesésből olyan könnyedén rángatott ki barátom.
- Kagerou, ő itt a volt csapattársam, csak aztán elhagyott minket, mert nevezett a chuunin vizsgára, a neve Takashi. Takashi, ő pedig itt az új jó barátom, Kagerou. Régen az osztálytársam volt, és igazán lélegzetelálltóan mély mondanivalójú vagy épp könnyed témájú, mesterien megformált verseket ír szabadidejében. Szerintem hamarosan, ha összegyűlik egy kötetnyire való, meg is próbálhatná kiadni - igyekszem természetesen lelkendezni, de mindent sikerül úgy előadni, mintha legalább is egy hatalmas színpadon állnék szemben több ezer nézővel, és elkapott volna, s egy könnyed ütéssel fejbekólintott volna a lámpaláz.
Kedélyesnek talán nem mondható, de legalább valamiféle beszélgetésfélénket - vagy inkább a monológomat? - egy felbukkanó ninja szakítja félbe.
- A Raikage irodájában várnak benneteket! - ennyi volt az üzenet, s már el is tűnt pukkanva, épp úgy, ahogy jött. Akihikoval összenéztünk. hiszen nemrég jöttünk onnan, mégis mi történhetett hirtelenjében, amiért ilyen hamar vissza is kell menni? A szívem összeszorul. Lehet, hogy mégis csak kapunk büntetést a küldetés elbukásáért?


avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Aug. 06 2011, 19:52

// Shiro, Kagerou //

Miután felismert Shiro, bemutatott a mellette lévő fiúnak amiből kiderült hogy az ő új jó barátjával állok szemben, Kagerouval. Jó barát? Az meg milyen lehet...? Mindegy. Látszott a régi csapattársamon hogy az új barátjáról több dolgot tudott mondani mint rólam, nem is csodálkoztam hiszen nem is ismerjük egymást gyakorlatilag. Összegezve Shiro érdekesen reagált bár engem nem nagyon izgatott. Az viszont annál inkább hogy mit kellett volna tennem hiszen, most csevegtem volna velük? Ugyan már. Bármi tipp Dante? Mosolyogj, bólints és lépj hátra hármat szép lassan majd fuss olyan gyorsan ahogy csak tudsz! Ha és ha. Vicces vagy... Na ennyit a tippjeidről. Magamba kívántam valami isteni hívást, jelet vagy akár csapást is hogy történjen valami. Ez igazából azért is volt érdekes mert még időt se hagytam arra hogy kínossá válhasson a csend vagy valami hisz már imádkoztam is magamba mire azzá válhatott volna. Pff Taka egyszer komolyan befizetlek egy szociális kapcsolatok megsegítésére szakosodott emberhez! Szoci... Mi?! Haggyál már!
Veszekedésemet Dante-val egy ninja szakítja félbe amint a Raikage irodájába hivat minket.
- Wöh...? Én is? Kérdezem magamtól értelmetlenül, majd a többiekre nézve jelezném hogy akkor elindulhatnánk. Ha nem jelzik hogy elindulnának akkor egyedül mennék a Raikagéhez értetlenül...
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Shirogane Shiro on Kedd Aug. 16 2011, 23:17


[Kagerou, Takashi]

Jó lenne elsusmákolni a dolgot valahogy, és azt hazudni, hogy engem nem értesítettek, de igen bután nézne ki, s Akihiko is elég csúnyán nézne rám, tudom. Tartózkodásomból Takashi megindulása riaszt fel. Bizonytalanul nézek hátra Kageroura, de ő sem tűnik tétovázni, csak én vagyok megint, aki bizonytalan. De nincs mit tenni, nem maradhatok le mögöttük, nekem is részt kell vennem a feladatok ellátásában, ha már ezt a hivatást választottam miattunk. Sóhajtottam egy aprót, fülem mögé tűrve pár rosszalkodó hajszálam, majd nekiindultam én is. Bár tény, nem vagyok fáradt, a hazafelé vezető út nem volt megterhelő, de azt hittem, kissé tovább emészthetem ezt az egészet. Mert mi lesz, ah megint meghal valaki? Ha megint rossz lépést teszek, s abból valakinek komoly baja származik? Hiszen egy kicsivel sem lettem erősebb. Egy fikarcnyival sem...
Ráadásul a helyzet is kényelmetlenné vált. Mert míg egy emberrel kell, addig még talán, hangsúlyozom: talán megy a párbeszéd, de hogy többen lettek, az egész olyan idegenné lett. Pedig mindkettőjüket ismerem, igaz Takashival nem voltunk annyira jóban. Bár meglátogatott... Igaz, sensei küldte,mégis... eljött. Talán vele is csak azért nem vagyunk közelebbi viszonyban, mert valamit a kezdet kezdetén félreértettem, és ezért érzem azt, hogy falak közé zárkózik. De hát Kagerouról is kiderült, hogy voltaképp régóta szeretett volna a barátom lenni, csak Akihiko miatt nem mert. Mert félreismerte. Lehet, Takashival is hasonló a helyzet, csak őt valami más riasztotta el? Mondjuk a szótlanságom és hasznavehetetlenségem? Talán ő is megérne még egy bátortalan próbálkozást, nem, Akihiko? Barátom mosolyogva bólint, így nagyon halványan, szinte alig hallhatóan teszem fel a kérdést: - Hogy sikerült a vizsga?...
avatar
Shirogane Shiro
Játékos

Tartózkodási hely : Akihikoval


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 224

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Hétf. Ápr. 09 2012, 20:31

Újabb unalmas napnak néztem elébe.
Már egy jó ideje ez ment mivel a Raikage nem bízott meg újabb küldetéssel leszámítva egy két kutyasétáltatást és eresztakarítást.
A lényeg, hogy elégé unatkoztam mostanában.
Reggel miután felébredtem gyorsan kerestem magamnak valami reggelire valót, de sajnos nem jártam sikerrel, mert semmi ehetőt nem találtam a házban.
Nem volt más ötletem, minthogy elmenjek rament enni.
Nem a legtökéletesebb reggeli, de gondoltam most az egyszer ez is megteszi.
Gyorsan felöltöztem és mivel bármi megtörténhet vittem magammal a ninja felszerelésemet is.
Odafelé vezető úton természetesen semmi rendkívüli nem történt szembejött velem egy-két ismerős én meg köszöntem nekik.
Aztán persze odaértem a Ramen-bódéhoz, mivel még elég korán nem volt egy vendég se, csak az öreg vendéglős, aki épp az asztalokat törölgette. Amint észrevett engem abbahagyta a törölgetést és várta a rendelésemet.
Gyorsan rendeltem s egy tál rament aztán leültem és vártam.
Most, is mint oly gyakran a fantáziám önálló életre kelt. Most nem bikinis lányokról ábrándoztam, hanem hogy hirtelen megjelenik egy jounin és rám bízz egy küldetést, ami végre egy kis izgalmat hozz sivár életembe, de ez persze csak ábránd.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Kedd Ápr. 10 2012, 14:18

Szép dolog az álmodozás, főleg ha semmi dolgod nincs. Sokan pénzről, mások hírnévről vagy egyszerűen csak lazításról álmodnak ám szerencsére te nem tartozol közéjük. Égsz a bizonyítási vágytól vagy csak attól, hogy csinálj valami hasznosat, ami úgy látszik, beteljesül.
Merengésedből egy a hátulról a gallérodat megragadó kéz ébreszt fel, ami egy percig se finomkodva hátra ránt. A hirtelen erőbehatásnak köszönhetően leesel a székről és cseppet sem kellemes módon, a föld is megkocogtatja a fejedet. Szinte csillagokat látsz, és amikor a látásod végre kitisztul az első dolog amit megpillantasz, egy fekete női alsónemű. Amellett hogy nagyot nézel, kíváncsi tekinteted feljebb kúszik, hogy megpillanthasd a ruhadarab tulajdonosát. A hölgyemény szinte üres tekintettel néz vissza rád, majd álmos hangon közli veled jöttének célját, mindenféle megbánást mellőzve.

- Az arcszerkezetedből és a nyilvántartási képből ítélve te vagy Nosaru Kyoya. Dr. Fukumi Koyori vagyok. Személyesen választottalak segédemmé, szóval érezd magad megtisztelve, hogy a faluért és a tudományért kell szenvedned.
Egy sejtelmes, sokatmondó mosoly jelent meg az arcán ami az előbbi szöveghez csatolva az ember szőrszálait is haptákba vágta a háton.
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Nosaru Kyoya on Kedd Ápr. 10 2012, 17:18

Az álmodozásaimat egy rejtélyes idegen szakította félbe méghozzá nem a legudvariasabb formába. Egyszerűen megragadta a galléromat és hátrarántott olyan erővel, hogy leestem a székről és még a fejemet is bevertem egy kicsit.
De amit azután láttam kárpótolt engem egy kicsit, merthogy egy fekete női alsónemű került a szemem elé. Már épp kezdtem volna magyarázkodni, de ezt a lányt, nem igazán érdekelte mi történt, persze lehet, hogy észre se vette mit láttam az ellőbb nem tudom.
A lényeg az, amit mondott azt mondta személyesen ő választott a segédemmé, és hogy érezzem magam megtisztelve, hogy a faluért és a tudományért kell szenvednem.
Ráadásul miután mindezt elmondta, olyan ördögi mosoly jelent meg az arcán, amitől a frász jött rám.
Vajon mire gondolhat, miért fogok én szenvedni, persze az ő fura stílusának elviselésén kívül. Lehet kísérletezni, akar rajtam vagy ilyesmi.
- Hát akkor üdv, Dr. Fukumi Koyori. Akkor szerintem mehetünk is.
avatar
Nosaru Kyoya
Játékos

Taijutsu Pontok : 17

Tartózkodási hely : Kumogakure utcái


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Szer. Ápr. 11 2012, 15:36

- Jiiiiii. (Dzsiiiii) – adja ki ezt a megszokottan bámuláshoz csatolható fura hangot.
Még egy darabig méreget téged, ám korántsem választása helyességét illetően, hisz számára bárki tökéletes lett volna arról nem is beszélve, hogy véletlen pont te voltál az első a papírhalomban, ahol az éppen ráérő emberkék és feláldozható geninek szerepeltek. Persze minderről neked nem kell tudnod. Ám hagyjuk a teketóriázását, vagy inkább ő gondolja úgy, hogy elég időt vesztegetett azzal, hogy szavakra pazarolta az időt. Egy könnyed szökelléssel mögéd kerül, majd ismét galléron ragad és felráncigálva a földről elkezd maga után húzni. Szerencsédre valamennyire érti a férfias büszkeséget, ezért is nem a fenekeden ülve húz végig a falun, sőt egészen ki onnan, helyette csak részben hagyja, hogy lógj a levegőben, miközben szandáljaid sarkaitól porzik az út. Ez idő alatt egy mukkot sem szól, ám nem azt jelenti, hogy te nem kezdeményezhetsz beszélgetést. Ám a legnagyobb kérdés talán mégis csak az, hova visz téged bárminemű felszerelés nélkül.


// A postodat a Hegységrendszerekhez kérem. //
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Kyrena on Csüt. Okt. 25 2012, 19:05

Azumi Yuurei írta:- A megérzéseimre hagyatkozom. Tudod rajtad lehet látni, a szemeidben. Az érzelmeid és amit kifelé mutatsz az nem csak egy hamis álarc.
Palástolni próbálod a valodi érzéseid ezt látom. Ezért minden nap amikor egy érzelmi viharba kerülsz meg kell küzdened önmagaddal.
Majd mosolyogva folytatom.
- És egyébként én eredendően ilyen vagyok. Nem érdekel, hogy a múltban mit tettél vagy mit nem tettél. Én a most tol a jelen pillanatól ítélek meg. Szóval eddig csak jót halottam rólad és semmi jelét nem mutattad, hogy az ellenkezőjét kelene hinnem. Talán a véremben van, hogy ennyire barátságos vagyok, de ez engem nem érdekel.
Felállok és kardjaimhoz sétálok amit fel veszek könnyedén a hátamra újra. Majd Kyr mellett termek egy szempillantás alatt. és jól meg borzolom a haját.
- Na akkor várlak titeket a Rámenes bódénál, és ha kedved van utána még velem lógni kibérelhetek egy kétszemélyes fürdő részt a Melegforrás Fogadóban. Mielőtt még azon aggodnál, hogy én menyi jót teszek veled.... nos gondolni se merj hasonlót ezzel kapcsolatban, hogy kihasználsz. Kellenek a szép emlékek, és a lazulás ki tudja, hogy mit hoz majd a küldetés a számodra. Amúgy imádom a társaságot, szóval nekem már ez is nagy ajándék.
Majd Intek és bucsuzom.
- Akkor a rámenésnél várlak.
Ahogyan érkeztem most ellenkezőleg távozok. Nem ugrálok a fákra csak simán lehető leggyorsabban elhagyom a kiképzőterepet.


A saját érzéseire… Vajon én is képes leszek ilyesmik meglátására? A saját érzéseimmel kár lenne tükör előtt álldogálással próbálkozni, elvégre azokat igencsak jól tudom, hogy milyenek. Átélem őket, egytől egyig. Bár ne így lenne, de ez ellen nem tudok mit kezdeni. Csak csendben hallgatom Azumit. Próbálom kikerülni a következő érzelmi viharomat. Ez többé-kevésbé sikerül is úgy, hogy mással kötöm le magam. Rinn bundáját kezdem el vizsgálni és néhány kósza levelet kiszedek belőle. Arra kapom fel a fejem, hogy Azumi megborzolja a hajam. Csak most veszem észre, hogy már hátára vette a kardokat. Hajamat megigazítom, és azon gondolkozok, hogy mit is mondhatott addig, amíg én a farkassal voltam elfoglalva. Néhány töredék megmaradt. Nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy újabb gondolatokat ébresszen bennem. Nem tudom, hogy ő mégis hogyan képes így gondolkozni. Ilyen… Egyszerűen. Én… Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek elkülöníteni valakit a múltjától. De… Azért remélem, hogy sikerül. Most, hogy vannak barátaim, remélem, hogy nem csak a harcban leszek jobb. Nem ártana fejlődni emberi kapcsolatok terén sem. Elhúzom a szám, miközben a távozni készülő lányt figyelem.
- Ott… Találkozunk! – szólok még utána.
Én is feltápászkodom. Ezek szerint még van némi időm a vacsoráig. Nem akarom megváratni, ezért hamar elindulok haza. A ruháimat mindenképpen le akarom cserélni. Igaz, hogy a másik ugyanilyen lesz, de legalább száraz. Ez a lényeg. És talán egy meleg fürdő sem ártana. Lassan sétálok hazafelé, idegesítő tüsszögések közepette. Mikor hazaérek, beballagok a házba és azonnal megtámadom a szekrényemet. Amint megvan a ruha, adok Rinnek egy kis vizet. Ismét egy tüsszentés.
- Talán itthon kellene maradnom… - motyogom magam elé a fürdő felé totyogva.
Egy meleg zuhany mégsem árt. Rövid orrfújás, gyors tisztálkodás és öltözködés és már útra készen is állok. Rinnre nézek. Kissé elbizonytalanodom. Nem tudom, hogy mi értelme van ennek. És hogy mi értelme van kimenni a melegből a hidegbe. Bár itt sincs valami kánikula, de határozottan jobb az idő, mint a szabadban. És betegen nem kellene járkálnom. Mi lenne, ha elküldeném Azumihoz Rinnt egy üzenettel. De… Mi van, ha megsértődik? Ugyan már, ez csak egy kis betegség! Nem lehetek nyuszi! Nagyot sóhajtok, miközben egy pillanatra lehunyom szemeim. Mikor kinyitom, egy lépést teszek az ajtó felé. Kezem remegve nyújtom a kilincsért. Rinn közben oldalra billentett fejjel kíváncsiskodik és engem figyel. Hátra pillantok rá, majd elfintorodok.
- Ne nézz így rám, nem olyan könnyű! – mordulok rá, kissé felháborodva.
Mintha nem tudná, hogy mennyire nehéz nekem. Persze, ő mindig is könnyen barátkozott. Egyszerűen odamegy valakihez, megnyalja az arcát, vagy a kezét és minden el van intézve. Kinyújtom a farkas felé a nyelvemet, majd nyelek egyet és elindulok. A hideg miatt nem kell aggódnom, elvégre Azumi úgyis fürdőbe akar menni. Ott majd átmelegszem. Biztosan jót fog tenni ennek a kis megfázásnak is. Amint kiérek, ismét tüsszentek néhányat. Lehet, hogy ez nem is megfázás, hanem allergia? Hmm… Nem tudok róla, hogy lenne ilyesfajta problémám.
A rámeneshez érve alaposan szétnézek. Nem tudom, hogy most mit kezdjek magammal. Zavartan állok, oldalamon a fehér bundással. Letérdelek mellé és megsimogatom a fejét. Egyelőre nem vettem észre Azumit. Lehet, hogy még itt sincs. Ismét sóhajtok egyet, majd lehajtom fejem.
- Csak nyugalom… - suttogom magam elé.
avatar
Kyrena
Játékos

Taijutsu Pontok : 20


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése http://zombiland.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Azumi Yuurei on Csüt. Okt. 25 2012, 19:24

- Víííííííííííí meg vagy Kyr.
Egy öröm teli fel kiáltás és hátulról már át is ölelem Kyr-t. Meg is szorongatom. Miért is ne hisz barátok vagyunk. Amint elengedem meg tud fordulni és szemügyre venni, hogy ki is ugrott a nyakába hátulról öröm ittas kiáltással. Ott álok nem pózolok csak mosolygok.
- Bocs a kitörésemért, de talán túlzótan is vidám vagyok.
Ruházatom nem a megszokott amit már láthattál. Most egy bordó kimonót viseltem. Lábaimon hagyományos szandálokkal felsö testem pedig egy sima fehér felső takarta csak. Egyszerű ruhadarabok, de még is hordoznak magukban valami rejtet jelentést. Amire már épp rá jönnél de még is elsuhan előled a megoldás. Meg fogom kezed és befelé terelgetlek rögtön alig van időd fel ocsúdni a meglepetésből.
- Nyugodtan kérj bármit, ne szégyenlősködj a vendégem vagy.
Látszódjon komolyan gondolom a főnököt magamhoz is intem türelmetlenül.
- Üdvözletem. Először is kérek egy rament tele rengeteg hússal. Minél több a húsi annál jobb. Ami a farkasnak lesz természetesen jah igen és lehetőleg minőségi alap anyagokból.
Majd elgondolkodva pillantok a főnökre.
- Én pedig egy enyhén csípős rákos rament kérnék. Illetve három zöld tea süteményt mindenkinek.

(Tsu vagyok elözö posztban nem zártalak le ezért most ide írom, a gyakorlásod eredményét. 8+ ch )

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ramen-bódé

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.