Ayami Remiyu

Első nap.

Örültem, hogy tegnap sikerült és jól ment a gyakorlás. Igaz az egész hirtelen más fordulatot vett. Nem is számítottam rá, hogy társaságom lesz. Pont egy fiú, aki még fizikai fájdalmat is okozott. De legalább bocsánatot kért. Az utcán sétáltam egyenesen a kiképzőterepek felé. Még tegnap este találkoztam egy Jouninal. Nao azt mondta, hogy ma reggel korán menjek a hármas számú edzőterepre. Azután pedig tanít valamit. De azt mondta, hogy nem lesz kőnyű dolgom. Nem tudom mire akart ezzel célozni. Talán a tanulás lesz nehéz vagy az edzés? Vajon mit tervezhet, amiért ezt mondta?
Időben felkeltem és a gyakorló ruhám fel is vettem. A szokásos sok zsebes fekete nadrág és a hozzá illő felsőt.
Ép időben érkeztem Nao mesterrel szinte egy időben érkeztem meg. Rajta egy sima csizma volt. Egy szövetnadrág combján két zsebel. Egy sima fehér felső és jounin taktikai mellény. A megjelenésében volt valami, amit nem tudtam meghatározni. Talán az, ahogy ott áll és rám néz. Erőt sugároz. A maga biztossága és a tekintettében ott lappang a tudás és az erő. Már halottam róla pár dolgot. Azt mondják, hogy türelmes. De ugyanakkor, ha tanításról vagy edzésről van, szó szigorúan bánik a geninekel. Nagyot nyeltem és oda sétáltam elé.
- Izzéé őőő jó reggelt Nao mester.
Halkan üdvözöltem és félénken, mint ahogy mindig is teszem azt az új és idegen emberekkel.
- Reggelt kicsi Aya. Időben érkeztél ezt szeretem. De akkor kezdjük is az edzést. Mivel nem vagy túl jó erőben ahhoz, hogy meg tanuld, amit tanítani akarok.
Oda lépet hozzám és meg borzolta a hajam. Majd mosolyogva rám nézet mikor é felnéztem rá.
- A lábaidat kell meg erősítenünk. Szükséges a taijutsuhoz. De más előnyök el is fog járni. Tovább tudsz majd futni erősebb lesz a rúgásod. A többit meg majd te felfedezed. De ne számíts laza bánásmódra az edzés alatt.
- Igen értettem.
Tudomásul kellett vennem, hogy Nao-t egyáltalán nem érdekli, hogy elégé gátlásos vagyok. De legalább próbált kompromisszumot kötni ezzel a dologgal. Felsikkantottam mikor rám kiabált, hogy nyomás ne lazsálj. Nem tehetek róla, de meg ijesztett. Azonnali bemelegítést rendelttel, ami előszór csak futás volt. De nem egy vagy két kör, ahogy régen azt még az akadémián csinálták. Már értem mire célzót a bánásmód alatt. Nem hagyta, hogy megálljak egyetlen lépésre, sem amíg a köröket futottam. Ha meg próbáltam azonnal ott volt, hogy kokit adjon a fejemre.
- Na, jó a futásból ennyi elég lesz mára. Most csinálj néhány guggolást. 150 darab meg teszi.
Nem szóltam egy szót sem. A futás után nem maradt annyi levegő tüdőmbe, hogy meg tegyem. Mert időt se hagyót piheni már is követelte a következő gyakorlatot. Nem tudom, hogy hány darabot csináltam meg belőle. Amikor elővett egy öv szerűséget, ami nagyon dudorodott. Mint kiderült súlyok voltak benne.
- Remek meg csináltál eddig 60 darabot. De most így kell, hogy folytasd.
- Muszáj így nagyon nehéz.
- Nincs nyafogás! Így legalább mész valamire és lesz, látszatja, hogy csináltál is valamit. Mert eddig csak heverésztél és lustálkodtál.
Nagyot nyeltem végül is én akartam ezt az egészet. Most már nincs vissza út. Végig kell csinálnom bármi is történjen. A maradék kilencven darabot súllyal derekamon csináltam meg. Mire a végéhez közeledtem már remegtek a lábaim. Nem egyszer volt, hogy a földre rogytam.
- Na, jó most pihenj egy kicsit, de nem ülhetsz le. Addig meg mutatom a technikát, amit meg fogsz tanulni.

- Konoha Senkou (Levél Fényforgás) taijutsu technikát fogom meg tanítani neked.
Van egy nagy testvére is a technikának ahol a rúgás sokkal erősebb. De neked az még túl nagy kihívás lenne. Igazából nem vagyok benne biztos, hogy ezt meg fogod tudni, tanulni.
Nao mester felemelt a földről egy közepes méretű fadarabot majd feldobta a levegőbe. Szemeim elkerekedtek mikor a fadarab esni kezdett és azt meg rúgta. Szédületes sebességgel pörgőt a levegőben a fadarab. Néha meg csillant rajta a napfény. Biztos, hogy csak a szemem káprázik. Majd nagy reccsenéssel nagyon mesze földet ért a fadarab. Porfelhőt kavart fel maga körül, amikor becsapódott a földbe.
- Ez fantasztikus volt Nao sensei ha szabad ezt mondanom.
Teljesen elbűvölt, amit láttam. Egyre jobban éreztem, hogy kell nekem. Meg akarom tanulni. Valahogy nem is érdekeltek a nehézségek, amik még csak most fognak kezdődni. A sok meg próbáltatás mire elsajátítom én is a technikát.
- Megmutatom, hogy milyen állásban kell állnod. A lábaiddal hogyan helyezkedj. Mikor rúgsz, azt hogyan csináld.
Hozzám lépet meg fogta a jobb lábam és felemelte. De közben segített, hogy meg tartsam az egyen súlyom.
- Ez a magasság és a lábad pozíciója ideális. De indíthatod lejjebb vagy még feljebb is a rúgást. De az még sokkal odébb van, majd ha már használni tudod. Addig is fontos, hogy meg tud őrizni az egyen súlyod. Legközelebbi alkalommal hozok pár apróságot.
- Értettem Mester tehát a legfontosabb az egyensúly és a lábak ereje, a kitartásom.
- Valahogy úgy Ayami. De most menj haza mai napra ennyi elég volt. Holnap ugyan, így mint ma legyél itt.

Az első nap vége ért. Nem volt valami hosszú az edzés. De nagyon fárasztó volt. A súlyt derekamról nem vehetem le. Csak fürdés vagy más dolgok miatt, de egyébként folyton viselnem kell. Kénytelen voltam beletörődni.


Második nap.

Reggel ugyan abban az időpontban jelentem, meg mint tegnap. A súly még mindig derekamon volt.
De most meg láthattam azt a pár apróságot is amit Nao említett.
Lábra helyezhető súlyok magamban fintorogtam. Tudtam éreztem előre, hogy újabb gonosz meg lepetés.
- Izé öhh jó reggelt.
Köszöntem, ahogy közelebb értem. De nem vettem le szemeim Nao-rol.
- Üdv már vártalak. Most is futással fogunk kezdeni. De előtte ezeket vedd fel.
Bólintottam majd leültem a földre és felcsatoltam a súlyokat. Újaim remegtek. Féltem és ideges voltam, nehogy véletlen rosszul csináljak valamit.
- Nos, akkor futás, mint tegnap.
Tegnapi bemelegítés se volt kőnyűnek mondható, de így most még nehezebb. Futás után jöttek a guggolások. De most utolsó guggolásnál lent kellett maradnom és úgy körbe járni a kiképző terepet.
Majd utána gyakorolnom kellett a rúgást. Vagy is a helyes testrátást miközben felemelem a lábam és rúgok. Nagyon meg terhelő volt és még az is rosszabbította a helyzetet, hogy mikor rosszul csináltam Nao a lábamra csapot egy pálcával és rám szolt. Tehát a második nap még az előzőnél is sokkal rosszabb és nehezebb volt. Mikor haza értem annyi energiám volt, hogy fürödjek és ágyba feküdjek.

Jó pár nap telt el ezzel az edzéssel. Végig viselnem kellet a súlyokat. Nem vehetem le őket maximum csak a kiszabott helyzetekben. Ami szinte csak a fürdés volt a nehéz gyötrelmes nap végén. De ahogy eltelt pár nap éreztem a változást. Nem a technikát nem sajátítottam még el. De éreztem, hogy a súlyok ellenére. Könnyebb mozogni és minden mást meg csinálni. Ezek szerint hozzá szoktam a plusz tömeghez. Amint Nao ezt észrevette az üres helyekre az övön és a láb súlyokon még több nehezéket pakolt. Ezzel visszatért a régi helyzet újra nehéz volt mozogni és meg terhelőek voltak a gyakorlatok. Amiket idővel kibővített. Már egy nap legalább 6 -féle gyakorlatot kelet végre hajtanom. Persze a Technika gyakorlása közben, ami még mindig az egyensúlyról és az alapállásról szolt.

Eltelt már talán két hét is nem tudom igazán. Nem nagyon számoltam a napok múlását, mert teljesen más kötötte le az időmet.

Sokadik napon.

- Jó elég sokat fejlődtél a pár nap alatt. Nem csodálom hisz lehető legtöbbet próbáltam ki csikarni belőled. És most mutasd meg, hogy eddig mit is értél el.
Így indult ez a nap is, mint a legelső. Csak most össze sem lehetett hasonlítani azzal a nappal.
Az iram amit Nao diktál szinte gyilkos volt. Ha első párnapon kelet volna, ezt csinálnom biztos belehalok. De tudtam, hogy ez még mindig semmi. Éppen, hogy egy chunin szintjét talán esetleg némi túlzással. De sikerül néha egy-egy remek pillanatban elérnem. Már, mint fizikailag az edzések miatt.
- Most vagyunk ott, hogy a technikát ténylegesen gyakorolhasd Aya.
- Köszönöm, hogy eddig foglalkozót velem Nao sensei. Nagyon hálás vagyok.
Kaptam egy kokit a fejemre.
- Jaj, te lány legyél már egy kicsit határozottabb és persze bátrabb. Komolyan néha ezzel a félénkséggel az idegeimre mész.
- Bocsásson meg, de nem direkt csinálom.
- Jaj, már megint. Inkább gyakorolj.
Nehéz labdákat és más tárgyakat, dobot fel a levegőbe Nao mester, amiket nekem egymás után meg kellett rúgnom. Nem csak simán szimplán, ahogy régen tettem volna. Ha nem Konoha Senkou(Levél Fényforgás) Taijutsu technikával. Ezt pedig gyorsan egymás után kellett ismételnem. De az egy dolog, hogy a fizikumom már meg felelő volt a technikához. De a mikéntjét még csak most kezdem elsajátítani. A tárgyak szerencsére nem jöttek olyan gyorsan. Így Nao adót, időt, hogy felmérjem a dolgokat és erőt gyűjtsek. De meg sem közelítettem még azt, amit napokkal ezelőtt mutatott. Erősebben tudtam meg rúgni a feldobott tárgyakat, mint azelőtt bármikor. De nem a helyes módszerrel, a helyes technikával.

Pár nappal később már teljesen más volt a helyzet. Az időmet már nem csak az edzés, hanem a folytonos gyakorlás egészítette ki. Vagy is túlnyomó részben a technikát gyakoroltam.
A siker nem maradt el. Egyre erősödött a rúgás vagy is kezdtem végre elérni valamit. Lassan meg mutatkozott a kemény munka eredménye.
- Rendben van már nagyon jó, amit csinálsz. Igazából rá lehet fogni, hogy elsajátítottad a technikát. De ez nagyon kevés. Mert ha harcban nem tudod használni minden munka felesleges volt.
- Értem akkor legközelebbi küldetésen használnom kell?
- Nem most azonnal kell használnod. Ha egyszer sem tudsz meg rúgni vele vagy olyan helyzetbe kerülni, hogy meg rúghass minden felesleges volt. Vedd úgy, hogy ez az utolsó vizsgád.

Ez egyet jelentett, hogy gyakorlás most nem fadarabok és más dolgok rugdosásából fog állni.
Most élő ellenfél ellen élesben kell bemutatni a tudásom. Felvettem a meg felelő küzdő állást. Amiből könnyű volt meg indítani a rúgást. Majd támadtam az első taijutsu technikámmal.
Ahogyan kellet, rendje mondja szerint elhibáztam. Védekeznem kellett, de tudtam, hogy ha Nao komolyan venné, a dolgot én már nem élnék. Ebből is látszót, hogy az egész csak egy teszt.
Vártam, hogy mikor láttok vagy találok egy rést. Csak ad lehetőséget arra, hogy használjam a technikát. A rövid, de intenzív harc folytatódót. Nekem intenzív volt, mert támadtam, és támadtam. Nao mester pedig csak unatkozott. Nah ez nem nagyon megy. Én csinálom, de nem találok meg felelő alkalmat. Vagy mi van akkor, ha nem is kell várnom? Felkészülök, csak egy másodperc.
Minden meg felelő az, hogy sikerül be vinnem vagy nem. Lényegtelen csak a technika legyen jó.
( Konoha Senkou // Levél Fényforgás ) taijutsut használva rugóm meg Naot aki kivédi lábam útjába emelve a kezét. De még így sikerül meg lepetést okoznom neki. A jutsu sikeres bevetése meg történt. Nao hátal egy közeli fának eset. Semmi baja nem történt erről többször is biztosított mikor meg ijedtem. De gratulált és elköszönt a lábsúlyokat pedig megtarthattam.