Itanashi

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Nov. 03, 2014 1:17 pm

Tanulandó neve: Yamiton: Kagaishaken // Sötét stílus: Támadó kard
Helyszín:  Hozukijo/Kutatólaboratórium
Időbeli elhelyezés: A sötét chakra feloldása után
 
Vihar volt este. A mezőkön keresztülhasító szél tucatjával tépte fel az apró piros virágokat, melyről a mellette lévő sötét, titokzatos létesítmény a nevét kapta, Hozuki Jo, a Démonlámpás kastély. A létesítmény egyfajta börtön volt, ahova a shinobi nemzetek zártatják be azon személyeket, kikben nem lehet megbízni. Azonban nem csupán ezt az egy célt szolgálja a létesítmény, sem a helyszín. A kihalt terület, melynek közepén a börtön áll, szinte tökéletes helyszínt ad, a föld alatt lévő hatalmas betontermekben történő eseményeknek.
 
- A jelentések, uram – kapkodta lábát Ishidoru, a görbe hátú kutató, a Kutatóközpont egyik vezetője, Itanashi hű segítője. A pap minden héten bekéri az elmúlt napok eseményeinek részletes beszámolói, a kutatások eredményei.  
- Meglepő haladás történt, uram – lihegte. Testtartásán látszott, félt a mellette haladó férfitól. Volt rá oka, bár, az igazat megvallva, neki még nem.
- A hatos terem alanyból meglepő reakciót váltott ki a Yl-013-as kísérlet. Azóta is orvosaink rajta vannak a tökéletesítésen.
A pap kezébe vette a dossziét, majd átlapozta, kikeresve a hatos számmal jelölt lapot. A dosszié tetejére helyezte, majd olvasni kezdte.
...Az alany képes volt a felszabadított chakraval fegyverszerű eszközt alkotni, ezzel próbált menekülni…
Állapot: Halott/likvidálva
 
- Ishidoru! – szólt a pap, miután visszaadta a dossziét, mely hamarosan az asztalán fog pihenni.
- Uram.
- Kérem az összes eddigi chakraművelethez kapcsolódó eredményt és részletét*. Azon kísérletek, melyekben az alanyok a sötét chakrát képesek voltak irányítani, formázni, azoknak a listája legyen az asztalomon.
- Igenis, uram – hajtotta meg fejét az így is görbe férfi, majd sietve elindult. A pap is elért a célállomásba, egy nagy üveg előtt állt, melynek a túloldalán egy férfi van lekötözve egy székbe. A férfi üvölt, nyakán kidagadtak az erek. Majd lassan a szíj elkezdett sisteregni, ekkor vált láthatóvá a férfi körüli sötétes aura. A férfi kiugrott a székből, majd a sarokban lévő kamerára figyelt. Megfeszítette izmait, habár a börtönlét alatt, nem beszélve a megannyi kísérlet és kutatásról, testén alig volt izom. Erei kidagadtak karján és nyakán, előjött belőle az, amiért hetek óta szenved. Egy fekete aura keletkezett körülötte, melyből egy csáp kezdett kígyózni. Felülete zavaros volt, látszódott, a férfi nem képes kontrollálni a kényszerített és megtört idegállapotból keletkezett sötét erőt.
A férfi a csápot arra használta, hogy leverje a kamerát. Sebesen indult neki.
- Uram? – kérdezte az ablak előtt álló orvos a papot.
- Eleget láttam. Az eredményeket majd Ishidaro átadja. Szép munka. – fordult meg, hogy visszatérjen az irodába. Ekkor az orvos egy gombot nyomott meg az ablak előtti kezelőpulton.
A terem talaja azonnal megtöltődött elektromos árammal, mely a rajta futó férfit azonnal elkapta és addig sokkolta, míg ki nem lehelte a lelkét. Füstölve hullt a földre a férfi, kinek a hátára a Yl-026 – os szám volt írva.
 
- Uram, itt vannak az eredmények. – kopogott be Ishidoru, letette a dossziét az asztalra, majd fejet hajtott, és becsukta maga mögött az ajtót. Itanashi átsétált az asztal másik végéhez, majd fellapozta.
- Hm, egész hasznosak ezek az orvosok, nagyban segíthetik terveimet. – mondta, miközben a chakrairányítás különböző fajtáinak adatait olvasgatta. Megtalálta a kutatást, melynek bemutatóját megszemlélte néhány órával ezelőtt. Olvasni kezdte, elemezni, és eggyé tenni a látottakkal.
- A sötét chakrat felszabadítva kell megalkotnunk a csápokat, melyek irányíthatóak és képesek vagyunk vele ártani. De mennyire? – hiába kereste, nem találta meg a technika erejének értékét, mégis megtetszett neki a képesség. Megfogva a dokumentumot indult vissza a kutatólaborba.
 
- Uram – hajtott fejet az orvos, aki az utolsó tesztalanyt is megsütötte.
- Tudni akarom, mennyire hatásosak a Yl-alanyok ereje.
- Sajnálatos módon az összes eddigi alanyt, akinek sikerült megalkotnia a csápot, azonnal likvidálva lett, nehogy az erejével kiszabadulhasson. Egy biztos, a Yl-024-es alanynak majdnem sikerült. Azzal a csáppal a hátán felsértette a kísérleti terem betonpadlózatát. Én mondom uram, ha sikerül tökéletesre fejleszteni ezt az erőt, akkor azzal igen erős fegyvert kreálhatunk.
- Ez minden, amit kiderítettek a kísérlet alatt?
- Igen, az alanyok a sötét chakraval képesek csápszerű formákat kreálni a testükön kívül, mellyel képesek offenzív mozdulatok kivitelezésére. A csápok úgy 4-5 méterre nyúlt ki, az eddigi leghosszabb az 5 méter és 2 centiméterre sikeredett. Így inkább közeli tárgyak és személyek ellen vethető be a tudás.
- Nyissa ki nekem a 9-es labort.
- Ahogy óhajtja. - Az orvos azonnal felpattant, majd sietve indult a kért terem elé. Kezét az ajtóra helyezte, ezzel feloldva a zár pecsétjét. A pap besétált a sötét terembe. Majd felkapcsolódtak a fények, s egyedül állt a hatalmas, üres betonteremben. Egyik oldalán volt csupán egy üveg, melynek másik oldaláról lehetett figyelni a benn zajló eseményeket, és kamerák a sarkokban.
A pap felszabadított némi chakrát teste körül, hamar megjelent a fekete aura. A gonoszság kézzel foghatóvá vált a teremben. A tudás, melyet a papok eredményei írnak, hasonlatos a pap által használt Yamiton: Akuma nevezetű technikához, azonban itt jóval kisebb formálás történik, kisebb távolságokon belül, így nem okozott számára gondot a chakra felszabadítása és annak formázása. Miután kellő sötét erő keveredett a levegővel, Itanashi folyamatosan keringetve chakraját állandó mozgásban is tartotta a testén belüli, illetve testén kívüli erőt, ezzel elérve, hogy tovább tudja formázni, ne vesszen el feleslegesen ereje és ideje.
Miután létrejött, jobb vállából kezdte lassú testmozgással követve, megalkotni az első csápot. Chakrája kígyózva kezdett kiválni testéből, ám ez igen vékonyra sikeredett. Miután megtalálta a szimpatikus méretét, továbbnövelhette annak hosszúságát. Lassan, de biztosan jött létre az első ostor, melynek vége hegyes volt. Ám ez még korántsem csillapította a pap éhségét, éhezett a tudásra, az erőre. Ez a két dolog mozgatja őt, mióta az eszét tudja. Az apja tanította rá.
Újabb csáp megalkotásába kezdett hát a fiú, következhetett a bal váll. A massza, habár az előzőnél gyorsabban, még most sem elfogadható időn belül nőtt ki. vastagságát, hála az előzőnek, képes volt meghatározni, csupán egy kicsit lett vékonyabb, melyet chakra hozzáadásával azonnal orvosolt.
A „négykarú” Itanashi felemelte lassan két kezét, tenyereit a plafon felé fordítva.
Gyomrából ekkor kezdett kiemelni újabb csápot, immáron kettőt egyszerre. Lassan nőttek ki belőle a hegyes végű nyúlványok. feloldotta a csápokat, visszavezetve minden chakrát a testébe, majd pihent egy keveset.
Egyszerre kezdte megalkotni a két vállából kinövő csápokat, melyek gyorsan emelkedtek ki és formázódtak a kieresztett chakratömegből.
Talán egy óra telhetett el, vagy kettő, mikor a pap újabb szünetet tartott. A terem közepére ült, meditált. Törökülésben ült, két tenyerét összetéve koncentrált.
- Hozzanak be három alanyt. – kérte az orvost. Az ajtó hamarosan nyílt, majd bevezettek egy megkötözött rabot. Voltak olyan rabok, kik a börtönben töltött idejük egész részét a labor területén töltik, ahol kísérleteknek vetik alá őket, majd vagy megsütik, vagy a pap használja fel őket gyakorlás céljából. A mostani rabnak a második lehetőség jutott, senkinek nem kívánhatnak rosszabb halált, mint a kísérletek és gyakorlások ideje alatt bekövetkezett „munkahelyi balesetek” halálesetek.
A férfi keze meg volt kötve, az orvosok egy kunai kést dobtak mellé, amivel a papra támadhat. A rab azonnal a késért nyúlt, hogy elvághassa köteleit, majd rárontva a papra kiontsa életét. Hisz ilyenkor mindenki megkapja az esélyt, hogy aki képes túlélni a pap személyes kutatásait, az szabadon távozhat a börtönből. Erre természetesen soha sem fog sor kerülni.
A férfi alig két méterre akadt meg a paptól. Vér csöppent a földre. A pap hátából egy sötét nyúlvány állt ki, mely egyenesen a férfi mellkasába fúródott. Itanashi mindeközben a földön ült, chakraját összpontosította, hogy a lehető leghalálosabb támadást vihesse be.
Újabb két személy került be a terembe idő közben. Látták a földön ülő Igazgatót, és a felnyársalt férfit, kinek lába nem érte el a talajt.
A két férfi szintén nekirontott a börtön igazgatójára, , kinek a hátából kinövő csáp elhajította az átszúrt férfi testét a terem sarkába, majd egy újabbal párosulva támadtak rá a férfiakra. Az elsőnek sikerült elhajolnia a csáp elől, azonban a másodikat telibe találta. Az elhajolt test azonban volt nem képes tovább haladni, egy újabb csáp tört elő, mely a vállába áll. A pap ekkor áll fel.
A vállon szúrt férfi elemelkedik a talajtól, ép kezével válla felé nyúl, üvölt a fájdalomtól.
Itanashi idő közben maga elé emeli jobb kezét, melyet hamar elfedett a kiáramló fekete közeg. Mintha a keze nyúlt volna meg, úgy alakította ki a pengeszerű nyúlványt a kezéből. Majd előre nyúlt, és átdöfte a férfi mellkasát. A férfi több sebből vérezve dőlt a földre.
A pap kisétált a teremből, köpenyét magára vette.

- Szedjék össze a testeket. – adta ki az utasítást, majd visszatért az irodájának termébe. Kitekintett az ablakon. A vihar még tartott, azonban a nap sugarai kezdtek átsütni a sötét felhők felett. A sugarak azt jelentették, reggel van. A pap egy egész délutánon és estén át gyakorolt, míg a mostani szintre fejlesztette. 

*Amennyiben az ellenőrző staff engedélyezi, az összegyűjtött adatok maga a sötét chakra technikalistája lenne, ahonnan a karakter tudná tanulni őket. Ezeket a technikákat a kutatások során "fedeznék fel", melyeket a pap elsajátíthat.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Shimura Danzou on Szomb. Nov. 15, 2014 12:28 am

Nos, ugyebár sokkal magasabb szintű vagy, mint a technika, de azért szívesen olvastam volna egy picivel többet a Tanulásról. Mindenesetre Elfogadom! Mivel az élménynek megvolt a maga hangulata, ezért + 2 chakrával is jutalmazlak.


A Technikalistáról: egy ilyenhez pályázat kell.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szer. Dec. 17, 2014 2:08 am

Tanulandó technika neve: Shirushujin: Hametsu Suijin // Sötét pecséttechnika: A Végzet Börtöne (saját technika, adatlapon)
Helyszín: Hozukijo
 
- Kifelé! – üvöltött a pap a benn lévőkre. A benn álló három férfi azonnal az ajtó felé fordult, majd sebesen indult kifelé.
- Ishidoru, maga maradjon! – teszi hozzá. A görbe hátú férfi azonnal megállt, majd fejet hajtva fordult a börtön igazgatója felé.
- Uram? – kérdezte.
- Valóban ez minden, amit sikerült kideríteniük? Nem lehet tudni semmit az őrök állapotáról?
- Csupán annyit, hogy az alany szökési kísérlete során sérültek meg. Az, hogy milyen sérülést szenvedtek, egyenlőre kérdéses, annyit biztosan tudunk, hogy a kutatóközpont rabja tette velük, így sötét chakrat használt a szökés során.
- A veszteségek?
- Két őr meghalt, másik kettő pedig súlyosan sérült, állapotuk ugyan javult, de így is sok idő, mire felépülnek. A rabot azóta elfogták, a 4-es számú laborban tartják őt fogva.
- Kivégezni őket. – A görbe hátú fejet hajtva lépett hátrafele, majd elhagyta a termet. Itanashi felkelt székéből, majd a nagy ablakhoz ment. A rabok épp kinn voltak az udvaron. Volt, aki edzéssel, volt aki sétával töltötte az időt, azonban akadtak, akik csak a napon ültek, és szívták magukba a friss levegőt.
- Még egy lázadást nem engedhetek meg. Nem engedhetem, hogy elszökjenek. AZ enyéim. Mind az enyém. Nem érdemlik meg a szabadságot. Nem érdemlik meg az életet. Én döntök felettük. Nem engedhetem, hogy még egyszer megtörténjen. Ha bármelyikük is talál csak egy apró rést, amely a kijutáshoz vezethet, akkor akkora lyukká tágíthatják, amelyen minden rab átférhet. Meg kell akadályoznom, hogy még egyszer valaki megszökhessen.
Itanashi fel s alá járkált a teremben, a hatalmas asztalt vagy egy tucatszor körbesétálta, mindeközben gondolkodott. Keresett valamit.
- Esetleg valamiféle technika itt tarthatja őket, ha netalán én nem lennék itt. Nem…ez nem elég…meg kell akadályozni, hogy erejüket felhasználhassák a szökésre. Csírájában kell elfojtani őket. De hogyan? Miként tudnám megakadályozni, hogy erőt fejthessenek ki?
 
Itanashi tovább sétált. Talán egy fél óra telhetett el. Ugyan ott volt a pap pecsétje, amellyel képes volt mások irányítására, azonban ez túl komplikáltnak tűnt ennyi embernél. Olyan eszközt keresett, amely passzívan lappang a személyben, és csak arra vár, hogy erőkifejtésre reagálva támadhassa azt.
- Megölöm, aki még egyszer lázad. – a pap nem tudott dűlőre jutni. Majd megismételte az utolsó gondolatmenetét.
- Egy technika, amely képes korlátozni valakit a chakra használatában…de mégis hogyan? Talán…egy pecséttechnika, amely bekerülve a szervezetbe ugyan nem sebzi azonnal az áldozatot, csak akkor, ha a pecsétnek szabott feltétel teljesül.
És mégis milyen feltételre gondolhatott a pap? A chakrahasználatra.
- Egy pecsét, amely képes blokkolni a kiáramló chakát. Egy pecsét, amely csak akkor lép működésbe, ha vegyül a másik chakrajával, mikor azt felszabadítják. Erre van szükségem.
Itanashi megkezdte hát a pecsét kifejlesztését.
- A pecsétnek az áldozatban kell passzívan lennie mindaddig, amíg valaki megpróbálja feltörni azt.
Itanashi értett a pecséttehnikákhoz, ismerte létrejöttjüket, és képességeiket, így nem volt kérdés, hogy magábana  pecséttechnikák között keresi a választ. Egy pecsét képes reagálni a szervezetre, ha úgy alkotják meg. Egy pecsét bármire képes…Legalábbis ebben a tudatban élt Itanashi. Lehet, volt benne igazság.
A pecsétbe Itanashi saját chakraját adta, a sötét chakra alkotta a pecsétet. Ezt kell az áldozat testébe juttatni, hogy az szétterülve a szervezetben lappangjon, s amikor eljön az idő, aktivizálódjon.
A rabokat visszaterelték a celláikba, a pap pedig elindult a kutatóközpont felé. Lesétált a lépcsőn, majd elérkezve a titkos ajtóhoz, feloldotta és átlépett azon. Hossz lépcső vezetett le, egyenesen az udvar alá.
Uram. – hajtott ismét fejet a görnyedt hátú Ishidoru.
- Hol tartózkodnak jelenleg  a kísérletre szánt rabok? – kérdezte a pap. Ishidoru elvezette őt egy terembe, amelynek a padlója elektromosságra reagáló burokkal volt megalkotva, ami kisüti a benn lévőket, ha csak az egyikük is megpróbál kijutni.
- Hozzon ki négyet!
Ekkor a görbe hátú két férfi fele intett, akik kinyitották az ajtót, majd beléptek.
A rabokat láncba verve hozták ki. Lassan haladtak ki, látszott rajtuk, hogy sem a börtöni élet, sem pedig az orvosok nem kegyelmeztek rajtuk, és még csak fontolóra sem vették, hogy valamelyiküket életben hagyják, csak így lehet egy kísérlet eredményes, ha nem tartanak a rab elhalálozásától.
Egy hatalmas terembe vezették őket, ahol a pap megkezdte a pecsétjének megalkotását. elméletben összetette már a technikát, most azonban a gyakorlat következett, amely már nehezebb volt, mint csupán kigondolni.
- Maguk négyen lettek kiválasztva, hogy esélyt kapjanak a túlélésre. Amennyiben sikeresen véghez viszem azt, amit elterveztem, akkor ugyan a börtönben maradnak, de életben hagyják önöket. Higgyék el, a kísérletek sokkalta morbidabbak, mint egy életet leélni a rácsok mögött.
- Rohadj meg! – köp az egyik a pap elé. Itanashi lenézett a földre, majd a férfi szemébe.
- Rendben, akkor ön az első. - A pap chakrát koncentrált, majd tenyerét a férfi gyomrába nyomta. A férfi a lökéstől megrogyott, de nem esett el. A pap elvette kezét.
A férfi lába hirtelen megremegett, amjd a földre térdelt. Gyomrához kapott. Feltűrte ruháját, ekkor láttott egy különös jelet a hasfalán. Egy fordított Yhoz lehetett volna leginkább hasonlítani.
- Mmmit tett velem?
- Ez még nem elég. - Igaz, a pecsét és közte már létrejött a híd, amelyen keresztül képes volt chakrát koncentrálni a hason lévő pecsétben. Így is tett.
- Most pedig támadjon. Ha megöl, elmehet! – szólította fel a rabot a pap. A rab felkelt, majd megpróbált chakrát felszabadítani. Ugyan minden rab hallott történeteket az igazgatóról és annak képességeiről, ő most mégis rátámadott. Kézfejeit összetette, hogy felszabadíthassa chakraját, ekkor a jel ragogni kezdett a gyomrán. A férfi sziszegett, de fel tudta szabadítani chakraját. Itanashi érezte, ahogy a férfi körül keringő erő egyre növekszik, fejében egyre nagyobb hullámokkal tört elő.
- Ez nem elég. – még több chakrát vitt át a pecsétbe. A férfi ismét felszisszent. Gyengült, de nem eléggé. Drasztikusan kell növelni a chakrat.
A férfi hasfala kilyukadt, majd az élettelen test a földre esett.
- Ez túl sok – jegyezte meg a pap.
- Azt mondta, élhetünk tovább
- Igen, amint ezzel készen vagyunk – vágott a pap a másik férfi szavába. A férfi fele intett, de ő nem akart előre lépni.
- Uraim, ne nehezítsük meg egymás dolgát! – a pap két földklónt hozott létre, melyek a férfi mögött törtek elő a földből, majd karon ragadva őt vitték a pap elé. Itanashi a férfi mellkasára helyezte a pecsétjét. Megpróbálta belőni a kellő chakramennyiséget.
Ám a rab képes volt chakrát felszabadítani.
- Ez is kevés! – szólt felé a pap, majd még több chakrát szabadított fel, hogy felhasználhassa a pecsétbe. A férfi felüvöltött fájdalmában. Kezei abbahagyták a koncentrációt, elernyedtek. Térdre rogyott.
- Megvan.
Ekkor Ishidoruhoz küldte egyik klónját.
A görbe hátú férfi sietve érkezett a terembe, kezében egy dobozzal.
- Ishidoru, adja be nekik a szert. – a görbe hátú egy orvositűt vett elő a dobozból, majd egy szérumba szúrta a tű végét. Itanashi már elhelyezte pecsétjét a két férfin.
Miután befecskendezték a rabokba a szert, érezhetően elkezdődött magától felszabadulni. Afféle harcipirula volt a szerben, mely felszabadította a rabok chakraját. Egyikük azonnal a földre esett a fájdalomtól, mikor a felszabaduló chakrara reagálni kezdett a pecsét. A jel felragyogott, majd szétoszlatta a sötét chakrát a szervezetben. A férfi karja sötétedni kezdett, mellkasa után.
A megmaradt egy két rab a földre esett, miután a szer felszabadította chakrajukat, a pecsét pedig elpusztította testüket.
- Azonnal meg kell pecsételni az összes rabot! – fejezte be Itanashi.


A Hozukijo sötét folyosóit fáklya fénye világította be. Léptek, szinte egy ütemű léptek törték meg a csendet. Csupán egynek a léptei voltak sietősek, zavarosak. Kulcs csörrent a kezében. A kulcsot a megfelelő zárba helyezte, majd egy cella ajtaja nyílt meg kissé hangosan. A férfi, aki az ajtót nyitotta, fejet hajtva húzódott a háttérbe. Itanashi állt ott az ajtó előtt, mögötte két hasonmása. A két hasonmás belépett a cellába.
- Mi történt? - kérdezte az egyik rab. - ám ekkor a két klón karon fogta a férfit, erősen szorították. A pap elé lépett, majd tenyerét a férfi mellkasára nyomta. A férfit mintha mellbe vágta volna egy nehéz doboz, úgy rezzent meg mellkasa, majd a földre esett. Társa is felkelt ekkor már, ki a cella másik oldalán feküdt ezidáig. A klónok őt sem kímélték, gyorsan lefogták, hogy a pap elvégezhesse a megpecsételést. A két férfi a földön feküdt, ekkor kilépett a két klón, majd elindultak a következő ajtóhoz. A kulccsal rendelkező férfi, aki a cellák részlegének volt a kijelölt vezetője gyorsan zárta be az ajtót, majd a következőhöz lépett. Ekkorra már várták őket a rabok.
- Mégis mi folyik itt? - tették fel sorban a kérdést, amely mindenkit foglalkoztatott. 
- Sajnálatos módon az elmúlt napok eseményei miatt a vezetőség egy újfajta eljárást indított, mellyel megakadályozhatunk mindenféle lázadást.
- Amiért ketten meg akartak szökni, most mindenkit megkínoznak? - kérdezte felháborodottan a rab.
- Ez nem kínzás, csupán egy elővigyázatosság. - válaszolta a cellaigazgató, azzal a két klón lefogta az újabb rabot, a pap pedig megpecsételte.
- Jól látja, ha még egyszer szökésen kapunk valakit, az egész fegyház bűnhődni fog. Ezt vegyék figyelembe - tette hozzá Itanashi. Határozott hangja volt, mint mindig, az előtte térdelő rab tudta pontosan, a bűnhődés alatt mit érthet az igazgató, nagy árat fizetnének. Talán ez segíthet, hogy egymást képesek legyenek lebeszélni, ahelyett, hogy támogatnák a másikat. A benn lévők mindegyike haláláig a börtön lakója, talán rájönnek, jobb, ha betartják a szabályokat, nem akarnak egész életükben kínzások és kegyetlenség között élni.
A pap és kis csapata gyorsan halat a cellák között, sok embert sikerült megjelölnie, és befolyásolnia őket, azonban pihennie kellett, a benn lévő közel 70 embert nem lehetett egyetlen éjszaka alatt megpecsételni. Miután végeztek a blokkban, ahol mindenki tudott a pecsétről, csak arról nem, valójában mire is való, a pap befejezte munkáját. Ereje fogyatkozott.
Másnap az udvaron tölthető szabadidő lejárta után a pap egy tucatnyi férfit tereltetett össze, akik még nem mehettek vissza cellájukba. Majd ismét kezdetét vette a jelölés. Az udvaron egyesével estek össze az emberek, volt, aki ellenkezni akart, és a pecsét hirtelen csapása sem tántorította el, kézpecséteket kezdett formálni. Azonban ahogy befejezte, és chakraját akarta felszabadítani, hirtelen mellkasához kapott, és a földre esett üvöltve. A többi rab ekkor megállt, mint akit megbabonáztak, úgy meredtek a földön fekvőre. 
- Új világ köszöntött be uraim, önök pedig elsőként tapasztalhatják meg az ízét.

Másnap szinte mindenki megkapta az Y szimbólumot a testére. Volt, akit alvás közben rángattak ki cellájából. Immáron a pap képes volt befolyásolni a rabok cselekedeteit, megakadályozni, hogy a börtön területén bárki is chakrat szabadíthasson fel. Ezzel egy új fejezetet nyithatott a Hozukijo történelmében, mostanra a Démonlámpás Kastély biztonságos volt, és teljességgel elhagyhatatlan. A börtön, ahonnan nem lehet megszökni. Ugyan voltak, akiknek nem tetszett a pecsét, ám hamar megtapasztalták, mi történik, ha a papra támadnak. Legtöbbjük ájultan esett a földre, mikor túl nagy mennyiségű chakrat akartak felszabadítani. A pap érezhetően szigorította és felújította a börtön védelmét, a szökési kísérleteket ezzel csírájában elfojtotta. 


//Nem lett sajnos hosszú, azonban az alapok megvannak Itanashiban, az ötlet maga, amit fel kellett fedeznie, valamint a mértékekkel való számolás okozhatta a nehézséget.//


A hozzászólást Itanashi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 18, 2014 8:25 am-kor.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Dec. 17, 2014 3:11 am

A Történet jó, de valóban nem elég amit írtál, főleg tőled nem. Kérnék több leírást a technika tanulásáról. Nem muszáj napokig tanulni, de legalább a leírás legyen hosszabb. Eleve egy A szintű technika, ami elég komoly erőt képvisel és mindezekhez még hozzájön, hogy egy pecsét technika, ami még bonyolultabb. Tehát hosszabb Tanulást szeretnék olvasni.

A másik, hogy nem csak az Adatlapon lévő leírást kell figyelembe venni, hanem ezeket be kell tenned a Játékosok Jutsujaihoz. Ez csak formalitás de ami ott van elfogadva és leírva, azt fogadjuk el teljesen. És ezzel még nem is lenne baj, hogyha nem lenne kis mértékekben de nagy jelentőségekkel más az Adatlapon lévő leírás mint amit Én megadtam neked. Nincs meg benne a legalább 5 másodperces létrehozása időkorlát és az adatlapon CSAK az van írva, hogy egy S szintű ninja chakrájának a fele kell én pedig A-S-et írtam, ami nem elhanyagolható különbség. A leírást másold be a technika megtanulása elejére és írd bele ezeket az Adatlapon szereplő leírásba is és a Saját Technikákhoz is. HA mindennel megvagy akkor megnézem újra és akkor minden bizonnyal már elfogadható lesz.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Csüt. Dec. 18, 2014 8:24 am

Javítottam, bővítettem, dőlt betűvel kiemeltem az új részét a történetnek. remélem így már elfogadhatóbb.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Dec. 18, 2014 11:05 am

Rendben, elfogadom, de a Pecsét technikák koránt sem ennyire egyszerűek. Meg kell találni hosszas kísérletezgetés után a megfelelő mintát és a kódolás csak utána jön. Annyit tennék hozzá, hogy a chakra nem terjed szét a pecsét elkészítése után a testben, hanem a pecsétben tárolódik és csak akkor kezd el terjedni, hogyha chakrát szabadítanak fel.
Akkor tehát elfogadva, jutalmad még +2 chakra és akkor szeretném, hogyha a Saját Technikákhoz írt adatok szerint használd a jutsut. (Amiket én adtam meg) Egyébként ismételten élvezetes volt a történet.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Május 18, 2015 12:22 pm

Tanulandó technika neve: Kamirou: Kyodan Shinsei I. szint (saját technika) // Isten szava: Megváltás
Besorolás: A szint
Chakra: 650
Időbeli elhelyezés: A tengeren töltött napokban, a Folyó országa és a Démonok országa között
A hullámzó tenger nagyot dobott a hajón. A legénység nagy részén kötél volt erősítve, nehogy egy, a fedélzeten átsüvítő hullám elragadja. Kevesen voltak fenn, csupán azok, kiknek munkájuk létfontosságú volt ahhoz, hogy a hajó ne süllyedjen el.
Itanshi a kabinjába vonult vissza, ritka eset volt, hogy halandókra van bízva sorsa. Ő mégis bízott útjának sikerében. Egy egész nap telt el, mikor is a tenger közepén elérték a hajóroncsot, mely napokkal korábban a kikötőben állt, fényes lakkal lefestve, teljes pompájával lebegett a dokk mellett. Égő lapok és szakadt vitorlák maradtak, már ha nem kebelezte be teljesen a víz.
Itanashi már 2 napja, hogy elhagyta a kikötőt, a Folyó ország kikötőjét. Három napja, hogy elbúcsúzott a lánytól, kinek Naka volt a neve. Tudták, egyszer még találkozni fognak. Isteni elrendelés volt kettejük találkozása a Tűz országában.
Most már úton van, valahol, a hatalmas óceánban, egy hajón. Ugyan ha tehetné, messziről kerülné a nyílt tengert, elvégre az ő ereje a földön van. Hatalmának egyetlen korlátja a földhöz köti őt. S a viharban, mely úgy tűnt, mégis csak megkíméli a hajót, lassan kezdett csendesedni. A hajó kevésbé dobálta már a legénységet.
- Földhöz kell jutnom. Nem lehet, hogy ne érjem el a partot. – a pap aznap kabinjában maradt, s merengett. Feje minden egyes perben azon kattogott, hogyan juthatna földhöz itt, a tenger közepén.
- Mindenképp olyan földre van szükségem, mely, ha egészében nem is, de nagy részt a saját chakram alkot. Ugyan a gólem elkészítését képes saját chakraval megoldani azáltal, hogy száján át öklendi ki a szükséges földmennyiséget, ám az túlságosan is időigényes. És túlságosan is korlátozott. Olyan technikára van szükségem, amellyel képes lehetek földet teremteni, legyek bárhol is.
Itt vette kezdetét a hosszú nap, mikor a tenger csendesedni kezdett. Majd miután a Hold még kiélte utolsó perceit az éjszaka sötétségében, s felragyogott a Nap. Majd lassan haladt az égen, mígnem elérte legmagasabb pontját. A pap azonban még ekkor sem jött elő kabinjából. Csak gondolkodott.
- Ugyan van földem, de ha nincs mellettem, miként vagyok képes magamhoz idéz…Ez az. – állt fel ágyából a pap.
- Idézni fogom a földet. Méghozzá a levegőből.
Itanahsi ekkor felelevenítette mindazt, amit az idézésről tud, annak folyamatáról és működéséről. Elvégre, ha jelenleg nem is, hosszú ideig az egyik legkedveltebb technikájának számított, melyet előszeretettel alkalmazott.
Tudta, hogy mindenképp kapcsolatot kell létesítenie a kővel és a területtel egyaránt. Ha ez megvan, akkor a saját chakraval átitatott követ képes lehet megidézni magához, vagy a közelben. Ehhez azonban nem kevés koncentráció szükséges.
A kabinban
A kabin ajtaja előtt néma csend volt. Csupán azt a pusztító erőt lehetett érezni, amely bentről érkezik, a zárt ajtó mögül. A pap meditált. Kitisztítva elméjét a hipotézisén kezdett töprengeni, miként is tudna egy földdarabot megidézni.
Egyszerű idézéssel képtelenség volt, mivel ott a vérszerződés nagyban elősegíti a kapcsolatot. Itt azonban élettelen tárggyal kellett operálnia. Ekkor eszébe jutott egy másik, egyszerűbb technika, mely talán segíthetné őt, ez pedig a Villanó Penge készítés. Egy pecsét, melyben képes eltárolni eszközöket. Majd egyből továbbgondolta a Fuuka Houin irányába, mely elemeket is képes magába zárni. Közeledett a megoldáshoz, mégsem érezte. A Fuuka Houin lett az alapja az újszerű technikának, mely talán sokkal többet rejt magába, mint ahogy azt a kezdetben elgondolta. Ha képes lepecsételni előre követ, ahogy azt a vízzel tette a Nibii előtt, akkor azt képes lenne feloldani, azonban ez nem elég. Nem magán kell megalkotnia, nem a saját testét kell a technika centrumába helyezni. Meg kell teremtenie egy pecsétet, mely nyitott állapotában jönne létre, átengedve mindazt, amit lepecsételt a pap. De hogy alkosson meg egy nyitott pecsétet?
A pap nem tudta, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy valaki egy pecsétet hozzon létre a levegőben? Ő mindig is a földhöz volt kötve, az adta az erejének nagy részét. S a haragja, keverve elszántságával. Ez teszi őt őrültté. S most ez az őrült készül, hogy idézni tudjon köveket a levegőben. A levegőben kell chakrjaát irányítania, s megalkotni a pecsétet, mely nem szilárd felületre kerül, hanem megjelenik a semmiből. Egy olyan pecsét kell, ami képes elnyelni a földet, s egy másik, mely az elnyelt anyagot engedi szabadjára. Egy kapu kell. Kapu, ami szabadjára engedi azt, amit a saját chakrajával átitat.
Itanashi nagyot köhögött, majd száján keresztül egy kis labda méretű földdarabot öklendezett fel tenyerébe. Mivel a szikla saját chakrajából épül fel, tökéletes lesz, erre nem kell koncentrálnia. Mert azt kell, de nagyon is.
A pap ágyának szélén ült, bal tenyerébe a kődarab. Jobb kezét lábára fektette úgy, hogy tenyere felfelé nézzen. Majd ismét teljes transzba esett.
A távolság nem volt nagy, a feladata pedig egyértelmű volt. A kőnek át kell jutni a másik kezébe.
Itanashi megpróbálja a fuuka houin módszerével lepecsételni a követ. A pecsétben az anyagot szinte atomjaira szedi, majd mikor feloldja a pecsétet, akkor ismét az alkotókat összerakva teremti újjá azt, amit eltűntetett. Kell alkotnia egy hidat, mely az átvezető lesz a kő és a keze között. A híd, amelyen a lebontott részeket átvezeti, s a végén megnyitva a kaput, összetéve ismét a követ, megalkotja azt.
A transz állapotát nem zavarta meg a hullámoktól ingó hajó, semmi sem zavarhatta meg. Igaz, érzékei ekkor voltak a legtisztábbak, mégis, most egyetlen egy dologra koncentrált.
 A két kezére.
Érezte a követ a tenyerében. Érezte, mert ő alkotta. Lassan kezdte lebontani, s pecsétbe zárni. A kő darabokra tört, majd kezdett lassan eltűnni. Az anyagok bontása és pusztítása sohasem okozott gondot a papnak, az összerakása azonban már megizzaszthatja rendesen. A labda szépen lassan, de lebomlott, mígnem teljesen felmorzsolódott és eltűnt. Most jön a java. A Chakra testen kívüli irányításával kezdte lassan a lebontott chakramaradványt mozgatni másik keze felé. Lassan kúszott a levegőben. Nagyon lassan. Ám transz állapotában a pap kizárja az időt, nem törődik vele, ha napokig is van ilyen állapotban.
Megrezzent szemöldöke. Különös érzet fogta el. Mintha homokba dugta volna a kezét.
Zöld szemei ismét fényhez jutva vizsgálják a kezet. Apró szemű por hullott alig a tenyértől pár centivel magasabban. Ugyan sikerült átjuttatnia, összerakni már nem, és teljesen elpusztította a labdát. Újabb kődarabot köhögött fel, majd előröl kezdte. Lassan lebontotta a követ, majd megpróbálta átjuttatni. Ám hiába koncentrált erősen, a porban ugyan megjelentek kisebb darabok, mégsem tökéletes. Kudarcot vallott ezt a próbálkozás is. Ekkor nyúlt tudatosan kabátja zsebe felé, s vette elő a kis dobozt, mely a különleges tablettákat rejtették. Bevett egyet, tudta, sok idő, és még annál is több chakrara lesz szüksége, hogy megfelelően létrehozhassa. Ideje pedig nem volt.
Ahogy próbálkozott, úgy lett egyre több föld a padlón, az ágy szélén hamar halmozódott fel egy nagyobb mennyiségű por és kődarab. A pap chakraja kezdte beteríteni a termet, a felszabaduló erő néhol megrongálta a fapadlót, megremegtette a falakat, de figyelt, hogy ne omlassza magára az egész bárkát. Majd egyszer csak érezte, ahogy valami a kezébe hull. Szemei ismét hamar nyíltak ki, majd tenyerére meredt. A kő ott volt a tenyerében, méghozzá sértetlenül.
Most pedig vissza akarta vinni a másik kezébe a követ. Ismét elkezdte lebontani, majd átjuttatni tenyere felé, s megnyitni a híd végét. Most, hogy látta, mi is történik, észrevehette az apró lyukat, mely ott tátongott tenyere felett. Koncentrált, még erősebben, mint eddig. Az erek kar vastagságúra duzzadtak már karján és a nyakán egyaránt. A kő lassan megjelent a kapuban, mely ekkorra sokkalta tágabb volt már, s esni kezdett a tenyere felé. A pap megragadta a szálló kődarabot, s összezúzta szorításában. Sikerült neki.
Itanashi a második éjszakán elhagyta a kabint, majd a fedélzetre sétált. Csupán az a néhány matróz, pontosabban kalóz volt jelen, kik irányították és a cél felé tartották a hajót. Nem mertek volna ellent mondani az előttük megjelenő papnak. Főleg nem a kapitány, kinek testén még most is ott van a jel, amely bármikor az irányítása alá vonhatja a mozgásában.
A pap a hajóorrba sétált, majd mély levegőt szippantott. Szerette a sós tenger illatát, a Hozukijoban eltöltött idő alatt gyakran sétált a sziklaszirtre és szívta magába a tenger illatát. Amennyi gyűlöletet érzett az emberiség iránt, annyira tisztelte a természetet.
Hangosan köhögött, majd mintha öklendezni kezdett volna. gyomrához kapott, erősen átfogva azt.
Majd egy láda méretű földet hányt a falapokkal összeszerelt fedélzet padlójára.
A kőre két okból volt szüksége, egyik, hogy a tenger közepén nem igazán találhat megfelelő eszközt a gyakorlásra és hipotézise, mely szerint egy élettelen követ, ha sikerül saját chakrajával feltölteni, akkor a ninjuukhoz hasonlatos idézéshez hasonlóan képes lehet megidézni, beigazolásához.
A másik pedig a fent említett hipotéziséhez szükséges eszköznél nem is lehet jobb más, mint a saját chakrajából alktott eszköz, ami jelen esetben egy láda méretű kő.
Mivel a pap saját chakrajából alkotta meg, így nem volt szükséges chakrat tölteni utólag belé, nekikezdhetett a második fázisnak.
A hajó egyenletesen ringatózott a lecsendesült víz felszínén. Sötét volt már.
A pap lehunyta szemeit, majd elengedte testét. Megpróbálta chakrajával átvilágítani a környező területet, érezni távolságot, és hidat építeni a távolságban. A pap nem egy percen át állt az orrban transz állapotában. Talán egy fél óra is kieshetett, mire képes volt egy, a hajótól biztonságos távolságra lévő területet érezni, s egy apró hidat kiépítve, megkezdte saját chakraját feloldani, és tőle távolabb, körülbelül 20 méterre eljuttatni. A hajó ingadozása segítette őt, hogy elengedhesse érzékeit és csak a területre koncentráljon. Ám a kapcsolat gyenge volt, a híd pedig összedőlt.
Talán még sem lesz olyan egyszerű véghez vinnie most, hogy nincs szárazföld a talpa alatt. De nem véletlenül Ő a kiválasztott.
A pap nem vonult vissza kabinjába, hanem az orrba ült le, s kereste azt az elemet, azt a mennyiséget, ami képes megtartani a hidat közte és a távolság között. A nap már ismét a magasban állt, mikor a pap ismét felkelt, s újra próbálta a híd megalkotását. Kezeivel a feloldás pecsétjét mutatta, mellyel ismét nagyobb mennyiségű chakrat próbált átvinni a kialakuló híd folytatásaként. Ahogy lassan építette fel az átjárót, úgy erősítette meg visszamenőleg a tartó részt.
Tökéletes chakrakapcsolatot kellett kiépítenie, hogy képes lehessen távolabb történő idézésre. S most nem a talajjal együtt kell felvennie ezt a távot, hanem a levegőben. S emiatt, a földdel harcoló papnak, igen csak meggyűlt a baja. Ám úgy tűnt, mintha a fél napos meditáció sikerrel zárult a végére. Immáron érezte a távolságot, chakrajavl le tudta követni azt a helyet, ahov a akövet át akarja vinni. Most pedig a saját chakraból álló követ részeire kell bontania, s a hídon keresztül el kell juttatnia a végébe. Élőlény az átjutást biztos nem élné túl. Azonban lehet, hogy más sem.
Ezt bizonyítja, hogy mikor Itanashi a kő egy részét sikeresen lebontotta, s átjuttatta a hídon, csupán porszemek jutottak át a végére, melyet hamar elfújt a szél. A kő egy része teljesen megsemmisült.
A híd nem volt elég erős, hogy a teljes követ átvigye, sőt, épp hogy hagyott valamit hátra.
Itanashi ekkor ismét próbálkozott. A szállítandó mennyiség azonos az előzővel, most azonban még több chakraval vág bele, mellyel a végső cél helyszínére összpontosít, hogy ugyanoly erős legyen ott is a chakraja, mint teste körül. Nehéz feladat, nagyon is nehéz. Ő mégis belekezdett újra.
A pap lehunyta szemét, s a folyamatos kapcsolatban elkezdte a kő egy másik részét, ezzel együtt a kő fele eltűnt, átjuttatni, miután lebontotta. Transzba esve próbálta beleképzelni magát, s tökéletesen elérve a chakrahíddal való egyesülést. Szemei előtt lebegett a kő, ely egyre cska távolodott térde mellől, a tenger hullámai fölé. Ám a hídból ki kell juttatnia is a követ, ezért szüksége lesz egy kapura, mely a chakrahíd végét jelenti.
A híd végét meg kell nyitni, hogy a hálózaton átfutó kő kijuthasson, s a gravitációval a földre kerülhessen. Már közel volt a híd végéhez, mikor újabb pecsétet formált a keze, talán ösztönből, vagy épp tudatosan formálta, ő maga sem tudja.
Csobbanás hangja ütötte meg fülét.
- Mi az ott? – kérdezte az egyik matróz. – Talán valami nagyobb hal? -  a matróz ugyan látta a papot, nem tudta, pontosan miért van transzban, már ha egyáltalán észrevették. Ugyanis senki sem tudta, mit is ügyködhet a shinobi. Nem is érdekelte őket, jobbnak látták, ha inkább elkerülték még tekintetükkel is őt. Akkor biztos nem lesz baj, amíg utaznak. nem zavarják őt, ő pedig nem öli meg őket cserébe. Fair üzlet, nem?
- Valami csobbant a vízben – mondta a kosárban ülő férfi. – Mintha valami a vízbe zuhant volna. de nem láttam, mi volt az.
A pap ekkor kinyitotta szemét. Tudta, hogy sikerrel járt, mikor rá nézett a kőre, s észrevette, a fele már eltűnt, a csobbanás hangja azonban bíztató az előző próbálkozáshoz képest. Felkelt, majd a korlát mellé sétált.
Szemei, melyek nem voltak lecsukva az elmúlt 2 napban, vöröses takaróba burkolózva figyelték a vizet. Ahova tekintett, oda hozta létre az újabb hidat, majd belekezdett az előző által a pecsétek lassú, egymás utáni megformálásba.
Eltartott egy jó ideig, mire stabilnak érezte a kapcsolatot, majd a kőben áramló chakrajára koncentrált. S az egészet lebontotta, s vezetni kezdte a hídon. A kő gyorsan haladt, mégha elméjének vizuális részén igen lassú folyamatnak tűnhetett. Majd megnyitva a híd végét, szabadjára engedte a követ.
Nagyjából 10 méter magasságba mutatott az árbockosárban felpattanó férfi, egyik kezében távcsővel.
- Van valami. Előttünk. Az égen.
Ekkor a fedélzeten lévő néhány matróz a korlát mellé sétált, majd kezeikkel takarva a nap sugarait, összehúzott szemöldökkel, az eget kezdték el vizsgálni. Egyikük ki is szúrt egy apró tányérszerű valamit.
- Ott van! De mi az? – a férfi nem értette, mi is volt az, ami viszont utána következett, az talán az előzőnél is különösebbnek hatott.
A semmiből kezdett el zuhanni egy kis hordó méretű, sötétbarnás színű anyag, ami gyorsan csökkentve a magasságából, csobbanással érkezett a vízbe.
- A semmiből tűnt elő.
- Nem Uraim. – szólt közbe a pap. – Ez egy új kezdet. Kezdete az erőm tökéletesítésének. Az ott, a Földi bűnök Megváltása.
A pap ennyit mondott az összecsődült embereknek, kik talán ezután is értetlenül állnak, egyszer egyszer felvetve a zuhanó kő történetét egymás között. valójában nem tudták, pontosan mi is lehetett az, elvégre nem voltak ismertek a shinobi világ rejtélyes és titokzatos képességeinek széles tárházát illetően.
A pap ezután ismét előre tekintett, miután egy újabb sziklát hozott létre saját chakrajából. majd megpróbálta még távolabb kiterjeszteni a chakraját és az összekötő utat. A pap sikereinek látszólag örült, fejében ekkorra már újabb, sötét ötletek fogantak meg és vetették el csírájukat, mely később talán, a tudás alapjait felhasználva, nagy tettekre lehet elhivatott.
Egy ember, ki képes földet idézni a semmiből, épp oly csodálatos, tökéletes és kellően pusztító tettekre lehet elhivatott, mint amilyen képességekkel Jashin elsőszámú prófétatanoncának rendelkeznie kell. S ő képes volt rá. mert rendelkezett az Ő erejével.
Itaanashi újra próbálta technikáját, ezúttal még nagyobb kővel, még erősebb kapcsolat fenntartásával.
A pap a nap további részét azzal töltötte, hogy néhány előre kihányt sziklát, mely elérte szinte saját méretét és súlyát, egyesével idézte meg a távolban, és süllyesztette el a hajóról a tenger fölé idézett köveket.
~Ha netalán e fölé a rozoga bárka fölé hoznám létre a kaput, biztos, hogy itt fulladna meg mindenki.
 
- Föld a láthatáron! – szólt az árbocos. Itanashi a fedélzetre vonult, hogy megtekinthesse célállomásának partját.
A Démonok országának szigete óriási volt. Hatalmas hegyek tarkították már a part menti területeket, hatalmas, véget nem érő erdőkkel borítva az egészet. A papot különös érzés fogta el, elvégre, eljutott oda, ahova indult. A partot néhány óra múlva elérik, így Itanashi összepakolta felszerelését.
Néhány robbanójegyzetet hagyott kabinjában, valamint az alsó folyosón. Majd ismét a fedélzetre ment.
A kapitányra ragasztva egy jegyzetet, leugrott a hajóról. A kapitány azonban, a rajta lévő pecsét miatt képtelen volt eltávolítani a pecsétet.
A pap lassan térdelésre kényszerítette a korlátnál álló férfit, majd széttartva karjait feloldotta a rajta lévő jegyzetet. Ezzel eltörölte mindazokat, akik tudtak bármit is az ő útjáról és céljáról. A jegyzet láncreakcióba lépett a hajón elhelyezett többi jegyzettel, majd az egész hajót elsüllyesztette a súlyos robbanás okozta sérülések a hajó oldalában. A betörő víz hamar uralma alá hajtotta a nehéz hajót, mígnem teljesen maga alá gyűrve, el nem süllyesztette örökre.
A pap pedig saját lábán indult meg a part felé, hogy földet érhessen új otthonának kapujában.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Május 26, 2015 10:35 pm

Egyenlőre nem fogadom el, hanem szeretnék egy kicsit többet látni erről a technikáról. Főleg, hogy Saját Jutsuról van szó és rengeteg benne az Enter. Még minimum félszer ennyit írj hozzá ha lehet, mert ez a technika voltaképpen egy majdnem teljes Tér-Idő ninjutsu. A lényeg, hogy le kell bontanod itt az anyagot és egy másik helyen felépíteni. Ahogy megbeszéltük, amolyan "tér kapu" nyílik, ami voltaképpen a chakratömeg fizikai megjelenése és abból "idéződik" meg a tárgy. Akárhogy is nézzük, ez a technika még Itanashi számára is komoly nehézségekkel járna. A tökéletes chakrakontrollal rendelkezők is napokat szenvednek egy ilyen technikával. Kérlek írj még hozzá, hogy a mennyiség megfelelő legyen. A kísérletezgetés megvan, de sajnos ez így még kevés.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szer. Május 27, 2015 2:12 pm

Bővítettem másfél oldalnyi kezdeti kudarccal és elgondolással, a dőlt részben olvasható. Remélem, így már megfelel és elfogadható.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Jún. 01, 2015 8:05 am

Rendben, alap szinten elfogadható, de azért a többi fázisról majd írj többet, mégiscsak egy komoly technikáról van szó. 
Infuuin +5%! Vagyis ha feloldod az Infuuint akkor +5% chakrát kapsz. 

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szomb. Júl. 18, 2015 5:22 am

Tanulandó technika:  Kamirou: Shontawai'shi


A használó nagy mennyiségű chakrat enged ki a tenketsu pontjain, majd a kiáramlott chakranak formát ölt (ez esetben gömb vagy kör). A chakragömbök a használó körül keringenek, nem távolodhatnak el túlságosan a gazdatesttől, valamint folyamatosan kapcsolatban állnak a használóval, így a gömbök létrejötte után előbb passzív állapotba kerülnek. Miután ezt létrejött, képesek vagyunk egyesével, vagy együttesen mozgatni őket és sima chakraműveleteket létrehozni a beléjük ölt chakraval. Működési elve hasonlítana egy klón technikához, ahol adott chakramennyiségből táplálkozva képes technikákat létrehozni. 
A belőlük létrehozott technikák ereje és nagysága a gömbben lévő chakratól függ, ahogy a gömb mérete is. A gömböket megfelelő precizitás és folyamatos koncentrációval képesek lehetünk nagyobb tömegű tárgyak reptetésére is, ehhez azonban, folyamatos koncentráció szükséges.
Egy másik felhasználása, ahol is összesen 2 gömböt képes létrehozni a használó. Ezek a gömbök sokkalta nagyobbak a fent említett példákban leírt gömböknél. Ebben az esetben a gömb körbeveszi az áldozatot, s egyfajta chakraburokban tartja azt. Remek kiegészítés lehet, vagy elfogáshoz alkalmazható. Hátránya, hogy ebben az esetben a gömb nem lehet messzebb a használótól, mint 2 méter. A burok erőssége és a falával való érintkezésből eredendő sérülések szintén a beleölt chakratól függ.
Magyar Név: A Próféta Hajnala
Besorolás: A
Chakra: 650
Típus: Ninjutsu/kiegészítő
A történet nem rövid (14,5 oldal) és van benne erőszak és vér. A gyakorlati része viszi magával a történetet, ugyan az elmélet nem sok benne, remélem, élvezetes olvasmány lesz.
Időbeli elhelyezés: Menekülés a kontinensről/Az eső országa
Kérném az ellenőrző staffot, hogy a karakterem infuuin szintjének emelkedését is vegye bele az elbírálásába. Köszönöm.

Gyors léptek szelték át a mezőket. A magas fűben egy árny suhant végig, ki igen csak gyors tempóban veselkedett neki az útnak. Egy szempillantás alatt taposott át több milliónyi fűszálon át és hagyott maga mögött nem száz métert. A suhanó árny nem állt meg, nem nézett hátra. Céltudatosan suhant az éjszakában.
Az őrök már felfigyeltek rá, a táborban lévő szenzor észlelte a nagy méretű chakrat. S érezte azt a pusztító erőt, amely gyorsan közeledett feléjük. Majd meglátták a Hold fényében suhanó árnyékot…
 
Egy héttel előtte
A pap az Eső határától néhány kilóméterre megállt. A térképet a kezébe vette, melyen be tudta azonosítani a helyzetét, s az Ishidoru által, vörös filccel jelzett, vonal azt jelentette, határőrtábor lelhető fel a közelben. Itanashi túl sokat kockáztatott volna, ha elfogják, márpedig napok óta úton van, s az Ishidoru testéből kitépett darabokon kívül nem igazán evett mást. Éhes volt újra. De még tartotta magát, nem tört meg. De a hasa kezdett kopogni már kopogni. Az eső alábbhagyott, csupán csepegett a határ mellett. Kezdett sötétedni, igaz, csak nehezen lehetett kivenni az amúgy is sötétszürke felhők mögé bújt nap fényéből. Dombság alkotta ezen területet, természetes határral választották el az ország erre eső felét. Itanashi a disznó jelét formázta meg, mely kiterjesztette föld elemének áramlását, s szétosztotta a talajban. Táplálék után kutatott. A közelben élőlényeknek kell lenniük, hacsak nem egy apró falura bukkant. Fejében a zúgó érzés, mely a chakrarudak hatásából erednek, szinte alig érezhető, mégis folyamatosan zúgott. A pap a föld alá süllyedt, eltűnve a talajban.
A közelben néhány szarvas legelt épp, fás terület mellett találtak vacsorára valót. A talaj megremegett, majd süllyedni kezdett. Csupán egy szarvasnak sikerült átugrania a süllyedő földrétegről a szilárd talajra, a többi csapdába esett. Miután néhány méternyire elhagyták a felszínt, a pap előbukkant a földből, majd kezébe koncentrálva a chakraját, levágta őket.
- Ennyi megteszi .- mondta elégedetten, majd az egyiket, miután darabjaira vágta, lepecsételte, majd a földet vízszintesen elmozdítva, elzárta magát a felszínről, s csupán lukakat hagyott, hogy kellő levegő jöhessen be a mesterségesen kialakított üregébe. Tüzet rakott, s megsütötte a szarvast. Rég nem evett, így most igen mohón tünteti el a nagyobbnál nagyobb darabokat. A szarvas szépen lassan kezd felismerhetetlen formát ölteni. Miután végzett a vacsorájával, cigarettára gyújtott, s a falnak döntve a hátát dőlt le.
Az éjszaka csendesen kezdődött. Itanashi a föld alatt pihent. nem aludt, csupán felfrissítette elméjét, meditált. Chakraja szabadon keringett, egyenletesen áramlott testében. Érzékei csendesek voltak, nem zavarták őt.
A pap jó ideje menekült már, s mégis, célja még messze volt. Azon tanakodott, mit tenne, ha egyszer elfognék. Elzárnák őt a Nagyúrtól. Az útjától. Kinyitotta szemeit. Elfogják és elzárják. nem…őt nem foghatják el. Az nem történhet meg. Ha őt el is fogják, nem maradhat el a bosszúja és a vérontás. S ha teste nem is tud mozdulni, akkor sem adhatja fel. Ha lefogják őt, akkor is harcolnia kell az istenéért, aki az erejét osztotta meg vele. Nem…ez lehetetlen. Ha a chakraját talán ki tudná terjeszteni talán elméjével képes lehet chakrajával harcolni, s megölni azokat, akik elfogták őt. Mert tudja, hogy az Ő akarata benne él, és így az ő akarata is rendíthetetlen és pusztító.
Ki kell szabadulnia. Ki kell törnie a fogsából.
A zavart elméjű pap régóta élt belső félelmeiben, s megvetésében az emberiség iránt, így nem egyszer akadt, hogy olyan ötletek jutottak eszébe, melyeknek kiindulópontja tévesen rögzült és teret nyerő félelmei adtak. Talán most is így volt ez.
A tűz fényében ülő pap ereje már nem volt oly higgadt és nyugodt, ahogy eddig, chakraja viharos áramlásba kezdett, s ahogy kilépett testéből, a falat kezdte pusztítani. Miközben a környezet lassan pusztulni kezdett, s a kő szempillantás alatt vált porrá, a pap mindvégig mozdulatlanul ült. Kezét maga elé emelte lassan, szemei az ujjai körül táncoló sötét chakrat figyelte. Mintha elbambult volna. Pedig nagyon is magánál volt, s tudta is, mit figyel ennyire. Mintha az ujja körül cikázó chakrafátyol a megszokott mozgás helyett másba kezdett volna.  Már nem az a természetes lebegést imitálja, hanem mintha akarata ellenére lenne irányítva. A sötét és pusztító chakra oly egyszerű formát kezdett magára ölteni, ami jobban hasonlított a letisztultság és a nyugalommal, mint a kárhozat és a rombolással, az irányíthatatlansággal. Az ujj végén lévő fátyol hamarosan egy körömnyi gömbbé alakult. Itanashi csak nézte, s próbálta megbabonázni a kis pöttytöt.
A gömb hamarosan dagadni kezdett, ahogy a kezéről láthatóan a keszekusza fátyolban ringatózó chakra céltudatosan sodródik az ujj felé. a gömb talán egy kisebb alma nagyságára puffadt. Ekkor a pap lehunyta két szemét, s teljesen átadta lelkét és testét a meditálásnak.
Álmodott.
Az álmában mintha apró porszem lenne egy ismeretlen, sötét világban. Valami mégis ad némi fényt. De honnan jöhet? Ekkor feltekint.
- Onnan jön a fény. Mintha apró lukak lenn…Be vagyok ide zárva? De hol vagyok?
Furcsamód nem látta kezeit, sem lábait, semmit sem látott abból, igazából azt sem tudta, mi történik, de mintha elhagyta volna a talajt, s felfelé haladna. lassú tempóban közelít a fény felé. Furcsamód nem érez semmit, mintha egyszerűen csak lebegne.
- Mi ez a gonoszság? – érzi meg az ismeretlen eredetű, mégis óriásit ható pusztulás érzet. Mintha belülről jönne. Belőlem!
Csak száll, fel, egészen a fényig. Valami zajt hall. Mintha lépne valaki. A fényben. Majd hirtelen eltűnik a fény, valami eltakarja. Talán egy másodperc telhetett el, vagy kettő, mégis, egy örökkévalóságnak tűnt a sötétség. Idő közben az ismeretlen eredetű gonoszság egyre csak gyülemlett. De mi lehet ez?
Miután a fény ismét visszatért, elérte a forrást, s lassan beleolvadt a fényba.
vakító világosság. majd zöldes, magas zöld foltok, s a távolban barna, újabb zöld foltok, s valami fényes. Mintha kék lenne körülötte.
Az ég.
Kiért a fénybe, a felszínre. Mit csinálhatott a föld alatt? Hogy került oda? Ki zárta őt oda? A harag csak gyülemlett benne, ahogy lassan átlebegett az apró kockán, mely a földbe volt ásva. Két, hatalmas élőlény állt előtte.
Három.
Ebből kettő hatalmas, óriási, szörnyeteg. Rothadó testük van és görnyedtek. Valamit fognak. Mintha fa lenne. A harmadik négykézláb áll. Egy kutya az. A két görnyedt szörnyeteg valamit ás.
Ők ástak el?!
Ekkor bukkant elő a felszínre, s lebegett a szörnyek fölé vagy egy méterrel. Lassan lebegett feléjük. némán, tele dühvel és ölés vággyal. Szinte felette volt annak, aki épp ásóját szúrta a földbe. A harag szinte tombolt benne. Szinte robbanásig feszült benne a mérhetetlen düh. Mégis ki az, aki elmerte őt ásni?
S ekkor felugatott a kutya.
A porszemnyi léte, mely az álmodó pap léte volt most villámsebességgel zúdult neki a szörnyeteg rothadó testének, áthatolt annak hátán, majd távozott a mellkasán, miután a benne lévő pusztító erő szétroncsolt szinte mindent, amivel érintkezett. A szörnyeteg nem vérzett. Az erő oly romboló volt, hogy elállította, megalvasztotta a vért, miután áthatolt a szervezetében. Miután kitört, a szörny felköhögött, majd összeesett. Csupán a köhögésre figyelt a másik, s még utolsó pillanatában láthatta, ahogy a sötétség a szemei között hatol a fejébe, s a koponyájának hátán kitörve távozik belőle, mielőtt holtan esne össze. Ekkor körbenéz, s nem lát mást, csak a kutyát, ami vadul ugat, ám mikor a lét is rátekint, a kutya abbahagyja, s nyüszítésbe kezd. A farokcsóválása abbamarad, s behúzódik, majd a kutya a félelemtől elfut. Senki sem volt már ott.
Mi van odalenn?
Ekkor a lét lassan elindul, hogy felkutassa a gödröt, amelyből jött. Miután felé emelkedik, részben eltakarja a napot, de a megmaradt fényben egy lábat lát halványan.
- Ki lehet ez?
Lassan ereszkedik vissza a sötétségbe, hogy megtudja, kit zárhattak mellé. A láb vízszintesen fekszik a porban, egy magas testtel folytatódva, mely a falnak támaszkodik. Sötét ruhája van, s álarca. Ered belőle a harag. Olyan, amilyet…
- Ami bennem van!
Lassan közelített a férfi felé, ki úgy látszott, nem reagál. Ugyan álarca eltakarja őt, s ha eddig nem halt meg, akkor sincs magánál. Meg kell tudni, ki ez. Lassan közelített felé, majd nekivetült az álarcnak.
Sebhelyes arc, vágás, savmarás, és két lehunyt szem.
Majd belemásztam az arcába.
Furcsamód nem hatoltam át, ahogy a két másikon, hanem megszűnt az eddigi testem. Ugyan nem tudom, pontosan milyen lehet, de éreztem, hirtelen körbevett valami megfoghatatlan, amely pont olyan volt, mint én. Eggyé váltam vele. Túlságosan is sok volt ahhoz, hogy szabadulni tudjak. De mégis, mintha visszatértem volna valahová.
 
Sötét volt. Itanashi szeme nehezen szokta meg a pislákoló fényt, mely vakítóan érte, miután vége lett a meditálásának. Hol lehet?
- Jashin-sama. – állt fel. – Az Eső határa. Mennyit lehettem odaát?
Miután érzékei nem bizseregtek, úgy döntött, azonnal továbbáll, teljesen feltöltődött szellemileg és fizikailag is. A szarvas húsának nagy részét megette, mely teljesen feltöltötte őt. Lassan a föld fele nyúlt, majd beleolvadt a talajba.
Mikor a felszínre ért, két fekvő testet látott. Egyiküknek szétloccsantották a fejét, míg a másiknak mintha átütöttek volna a mellkasán. A papnak ismerős emlékei támadtak. Nem tudta, hol látta már, de tudta, valahol egyszer látta már ezt a helyzetet. Majd ugatást hallott. S lépteket.
Teste egy pillanatra megremegett, ahogy érezte az idegen chakrat. Méghozzá három külön rezzenést. Nem volt nagy mennyiségű, talán ha hárman együtt az ő erejének felével felérnek. Biztos valami gennin vagy netalán chunnin osztag.  Volt azonban még egy ember, ki két másodperccel, de később lépett be a hatótávolságba. Közeledtek. Az új idegen magasabb hullámot hordozott magával, mint az előzőek. De mégsem oly nagyot.
Itanashi visszatért a föld alá.
Nem sokkal később megérkezett a kutya, s a három genin. A negyediket nem látta a pap, de érezte, a közelben van. talán a gyerekek az áldozatok. Ha pedig ez így van, a férfi vagy kegyetlen, vagy erős. Annak ellenére, hogy erejénél nagyobbakat is áldozott már fel a nagyúrnak. Nem is egyet. Mégis okozhat egyetlen ember is problémát a továbbjutással. Mikor a kutya odaért, a pap néhány méterrel odébb, egy bokorból jött elő, épp addig, hogy láthassa. Mikor meglátta a genineket a kutyával, azonnal felismerte a fehér szőrű kutyát. Visszatért a föld alá. A mesterüket még most sem látta, de közel volt.
- Akkor nem álom volt. A tudatommal irányítottam és öltem meg azokat a férgeket. Hm
Ekkor a pap maga elé emelte kezeit, s a Kígyó jelét formázva összecsapja tenyereit, s lassan kezdi feloldani chakraját. Maga előtt újra megalkotja az apró gömböt, majd fokozatosan tölteni kezdi.  A gömb dagadni kezd, se telik a pusztító erejű chakraval. Miután talán elért egy ladba méretét, áttöri magát a földön, ahol a pap becsukott szemmel fekszik, mélyen. A keletkezett lyuk ad annyi teret, hogy a levegő bejuthasson. De ekkorra ő már újabb meditálásba esett, s immáron a gömbbel válik eggyé.
A kutya ismételten ugat, ő pedig sebesen indul a geninek felé. A gyerekek kunait ragadnak, ám ez nem édheti meg őket. De hol lehet a mester? Majd ekkor érzékei újabb, erős hullámot érzékelnek. Jobb oldal felől szúr a tudatába. A gömb felé egy nagyobb tűzgolyó érkezik, inkább lángszóróra hasonlít, mint golyóra. Erős sugárban érkezik felé. Épp, hogy feljebb tudott lebegni. Ekkor látja csak meg a férfit, hátán kardjával, ahogy lángszóróként választja el őt a tűzzel a gyerekektől.
Megvagy.
A gömb irányt változtat, s a feljebb lebegésből megkerüli a tűzfalat, majd ismét a gyerekeket veszi célba. Az egyik fiú a kezében lévő kunait egyenesen beledobja a gömbbe. A fegyver azonban roncsolódik, majd felismerhetetlen állapotban hagyja el a gömböt. Az pedig nem áll meg, töretlenül indul tovább. Ekkor a férfi elé ugrik, s kardját előhúzva, kék chakraval borítja be a pengéjét. A gömb felülete a chakrakardnak feszül, majd heves csatába kezd a fémmel. Megpróbálja átégetni, de a gömbben nincs annyi chakra, hogy egymagában átüthesse azt.
Nagy méretű harag tör elő a földből ismét. Egy hasonló méretű gömb töri fel a földet, majd a belsejében felgyülemlett harag és düh, mely sokkalta nagyobb volt a másiknál, most a kardos felé indul.
A pengének feszülő gömb elereszti a pengét, lendületet vesz, majd a másik oldaláról próbálja támadni. Ám a penge gyors volt és pontos, szinte tudta, hova fog érkezni. És megakasztotta. A gömb mikor lendületet akart ismét venni, látta, ahogy egy másik érkezik mellé, melyet a penge megakasztott, de nagyobb erővel feszült neki. A pnege nem tudta tartani sokáig a gömböt, majd megtörte a tövénél. A kis gömb ekkor érezte, hogy itt az ideje. teljes lendületéből feszült neki a pengének, s letörte a megrepedt pengét a markolatáról, szabad utat adva ezzel a másiknak, ami talán felér a kardossal. S az nem tétovázott. Kegyetlenül akart áthatolni a férfin. Ám az addigra újabb kardot húzott elő. Ekkor a két gömbben lévő düh elérte a maximumot, s lassan egymás felé kezdtek lebegni. Majd eggyé váltak.
Itanashi nem aludt. Látta a sötétségből azt, amit a tudata irányított. Tudta, hogy nem húzhatja tovább az időt. Meditálás közben volt a legéberebb. S ha néha álomnak is képzeli mindazt, amit lát, azok a legtöbbször nagyon is valósak. S az előtte álló ellenfél valódi fenyegetést jelenthet neki. Ahogyan az eggyé forrt gömb is. Itanashi pedig ismételten chakrat koncentrált az elméjével összekapcsolt gömbbe.
- Kasseiken! – mondta ki a technika nevét, mire a nagy gömböt egy erőteljes sugár hagyta el, ami elrepítette a férfit. Nem látta, hol ét földet, valahol az erdőben talán. A gömb csak úgy szikrázott a telhetetlen dühtől. Lassan lebegett a megbénult gyermekek előtt. Mind őt nézte. Mind a sötét gömböt figyelte, miközben az megbabonázta és megbénította őket. A gyerekek féltek, a gömb pedig lassan feléjük lebegett. Majd megállt.
A síró gyermekek előtt megállt a gömb, majd várt. Az, hogy mire, nem lehet tudni. Talán a föld alatt fekvő férfinak, megannyi év után, hogy utoljára megkegyelmezett volna valakinek, most talán eljött újra az ideje? Vagy netalán valami egészen más történt?
A gömb csak állt, ott lebegett a szemük előtt. Majd mintha a felszíne megmozdulna, s egy vékony, kígyózó, fekete csáp kezd belőle létrejönni. Miután az vagy 10-15 centire szépen lassan kikúszott, újabb követte, majd még kettő. A chakrakígyók lassan formálódtak meg a gömbből, mégis, ez a lassú mozgás vezethetett ahhoz, hogy a gyerekek nem is értve a helyzetet álljanak. A csápok lassan kezdték őket körülölelni.
Ekkor a pap szája szélén éles fintor gyűrte fel a bőrt, mintha fogait szorította volna össze. Szemei csukva voltak, kezei azonban egyre jobban egymásnak feszültek.
A gyerekek közül kettőt elkaptak a csápok, erősen a nyakuk köré fonódtak, majd a testüket is befogta, s égető érzéssel kezdte beleégetni magukat a húsukba. A gyerekek sikítottak, de nem tudtak mozdulni. A harmadik gyerek, miután társai füstölve a porba zuhantak, darabokban, próbált futni, ám mikor megfordult volna, s lépni akart, arcával egy magas, erős férfi gyomrába ütközött. hátralépett, s próbált feltekinteni az óriásra. A mosolygó álarc homlokán a Vér kanjija figyelte a rémült gyermeket. Majd a férfi keze megragadta a torkánál és felemelte őt. Könnyű volt, a papnak nem jelentett nehézséget, hogy elemelve a talpát a talajtól maga elé emelje. egy pillanatig nézte a gyereket, aki rettegett. Ekkor érte a papot ismét egy feltörő hullám érzete, ismételten a jobb oldaláról.
Úgy tűnt,a  férfit mégsem tépte szét a kasseiken. A két lábán állt, igaz, egy fának támasztotta magát, mégis felkelt, s Itanashi felé mutatott.
- Ne merd bántani a gyereket. Ő nem tehet semmiről. Itt vagyok én. – köhögött. – Gyere, vigyél engem.
Ekkor a pap álarca mögött elmosolyodott.
- Hm. Ha ezt akarod. – majd zöld szemei a fiú szemeibe néztek, miközben még mindig a levegőben tartotta. Ujját lassan megvágta a maszk szájának egy részén, ami a pecsételésekhez lett létrehozva. Miután a vér kibuggyant ujjából, a fiú vállára tette másik kezét, majd lassan leeresztette. Hátrébb állt, majd kezeit összetette, s hamar pecsételésekbe kezdett. A fiú eközben mestere felé futott vissza. A sensei leguggolt, s tárt karokkal várta a fiút. Ám ekkorra Itanashi elmutatta az utolsó jelet is s a fiú megtorpant alig egy méterre mesterétől.
- Gyere Zao. Nem kell félned. – hívta magához a férfi. A fiú, kit Zaonak hívtak ekkor előre lépett, ám a lehető leglassabban kimért lépéssel. A férfinak feltűnt szinte azonnal a különös mozgás.
- Zao? – hívta ismét a fiút, ám hangja mintha kétségbeesett lett volna. A fiú mesteréhez sétált, majd kivette a férfi övéről lógó kunait.
A férfi csak ekkor nézett a papra, aki egyenesen őt nézte, s jobb kezét hátra tartva állt. Majd előre döfött a levegőben. A férfi felköhögött, s csupán ekkor tekintett le, a szúró érzés forrására, mely nem más volt, mint Zao, ki a kikapott kunaial gyomron szúrta mesterét.
- Mit tettél vele? – kérdezte a férfi, miközben lassan a térdére rogyott.
- Életben hagytam, mert láttam az elszántság tüzét a szemében. S most, hogy képes volt megtenni az első próbát, Jashin-sama feltekinthet rá, s talán ő lehet a következő, aki segít előteremteni az Ő birodalmát. – mondta a pap majd kezével suhintott egyet a levegőben, mire a fiú átvágta a térdelő férfi torkát. Majd ő maga is összeesett, Itanashi feloldotta pecsétjét. A fiú szervezetét túlterhelhette a nagy mennyiségű pecsét, így nem csoda, hogy ki is dőlt. Ha felkel, talán nem is fog rá emlékezni. Semmire sem fog emlékezni. Itanashi továbbállt.
 
Valahol, a határvidék erdejében.
A fás területek mögül különleges zajt hallott a pap. Már egy ideje felfigyelt a járőrökre, akik talán a férfit és a csapatát keresik. Most azonban olyan dologra lett figyelmes, mely talán kockáztathatja a továbbhaladását. Így is elvesztegetett egy fél napot a tábor megkerülésével, nem látta még idejét, hogy a legbelsőbb figyelőtáborra támadjon, mert annak híre egészen a tengerekig juthat, méghozzá azelőtt, hogy ő megérkezne oda. A pap egy lombos fa ágán guggolt, szemei az ágak között a hat férfit figyelte, kik egyenruhában masírozott az erdei úton, mely egy kisebb faluhoz vezetett. A faluban ugyan van őrség, mégsem oly erős, hogy megállítsák őt. ám előtte még az úton állomásozó osztaggal kellett foglalkoznia. Kevesebb, mint egy óra alatt ez volt a harmadik csoport, akik átsétáltak mellette.
Másfél óra alatt összesen 4 külön, hatszemélyes, fegyveres osztagot számolt össze. A tempójukat tekintve nem lehet messze a falu, ahonnan visszafordulnak. A falu őrsége körülbelül húsz percenként találkozhat egy-egy osztaggal, így abban az időben kell rajtaütni.
Húsz perc, hogy rajtaüssek a falun, elég élelmet vegyek magamhoz és eltűnjek. Talán még sok is – mosolyodik el magában a pap. Azonban…
Van egy osztag, amely azonban nagyobb fenyegetést jelenthet, mint a többi. Egy jounin mellényes férfi vezeti az osztagot, arcán álarccal. Két másik jounin is van az osztagban, a többiek chunninok lehetnek. Itanashi nagy mennyiségű chakrat érzett, mikor a közelükbe ért. Úgy tűnik, nincs köztük szenzor, mert akkor már régen kiszúrták volna őt. Az osztaggal is végeznie kell, mielőtt hajtóvadászatot indítanának. Ha ők megvannak, a többire, a könnyebbre akár több ideje is maradhat, s talán újabb lelket is talál Jashin sama számára. Az ételért legalábbis méltó ajándékot kell adnia. Hiszen ide is Ő vezette. Az étek elé vitte őt, hogy aztán ehessen.
Itanashi eltervezte, a jounin osztaggal kell legelőször végeznie, ám a frontális támadás helyett csalétekkel és megtévesztéssel fog harcolni. Míg nem ismeri ellenfeleit, addig egy frontális támadás még neki is erős. Akkor kell lecsapni, mikor minden adott, hogy a gyengeségeiken keresztül emelkedjen feléjük.
 Sötét volt már, s a leveleken halkan, de hallani lehetett a folyamatos csepegés hangját, amint a lombkorona felfogja az esőt. Az őrök fáklyáin kívül nem volt szinte fény, a sötétség uralta az erdőt. Itt az idő, hogy a Lidérc előjöjjön a sötétségből és magával hozza a kárhozatot.
Itanashi órák óta a fán ül, s csak meditált, s közben számolta az időt, mikor jön el az övé. S most elérkezett. 
Napok teltek el, hogy utoljára a csapattal találkozott volna, s újabb fegyverét találta meg a túlélésnek. Jashin Nagyúr egy újabb ajándéka. S most itt az idő, hogy a Lidérc eljöjjön a sötétséggel, s méltó jutalmat adjon a Nagyúrnak ajándékáért.
A jounin előre mutatott fáklyájával. Az előttük álló férfi hátat fordított nekik a sötétben s futásnak eredt. Ők pedig utána. A három jouninból kettő elé ugrott, a menekülő nem volt elég gyors. Megállt.
Majd kezeinek összecsapásával megremegett a talaj, s gyorsan süllyedni kezdtek mind. Fejük fölött pedig hamar összezárult a verem teteje, s ezzel hamar elkapta őket. Ám ez még csak a kezdet volt. Most jön, hogy meg kell ölnie őket.
A csapdába esett csapat hamar formációt vett fel, a chunninok háta egymásnak nyomódott, s folyamatos fény alatt tartották a termet, melyben bezárták őket, míg a három jounin körbeállta a csapatot. A csapat fényereje nagy hatótávig eljutott, innen látták, hogy a verem igen csak nagy beltérrel bír. Valaki elkészítette ezt a vermet korábban, ők pedig beléptek rajta. S most mind egy irányba tekintenek. A verem másik oldaláról jön a hang. Léptek hangja. Egyenletes, határozott lépések váltogatják egymást.
- Ki van ott? – kérdezi a körépen álló chunnin. Ekkor formálódik meg a fáklya fényében a pap körvonala, s válik láthatóvá az álarca.
- Uram? Ő nem a… - teszi fel a kérdést az egyik jounin az álarcosnak.
- De. Ő az. A hátrahagyott nyomokból a számított irányvonalának egyik pontja az országunk ezen része volt. – súgja hátra, majd előre tekint.
- Itanashi. A jashinista sorozatgyilkos. A bingo könyv nemzetközi elfogólistás személye. Hát itt vagy? Igen nagy vérdíjat adnak azért a maszkért. Örülök, hogy nem kellett felkutatnunk, hanem te magad jöttél el. Most pedig. Dai formáció! – adta ki az utasítást, miközben a pap teljesen kivált a sötétből. Teste körül 4 gömb lebegett, léptei nem lassultak.
A jouninok egy oldalra terelődtek, háromszög alakban álltak fel, a fiatalok elé állva. Az egyik jounin két kardot emelt le, míg a másik hosszú láncot eresztett le a földre, a végén súlyos gömbbel. A chunninok hátrébb álltak, a jounin parancsára. Erősek voltak, s volt mitől félniük. S volt mit félteniük. Az életükért, s a fiatalok életéért küzdenek, bezárva a föld alá. Bátrak voltak, s nem kívánták a koporsót, ahova bezárták őket. De talán ez sem fogja megmenteni őket.
A pap megállt. A jounin osztag egészen a falig hátrált közben, hogy a fiatalokat a fal és maguk közé zárhassák. Ugyan tudták, hogy a pap erős földhazsnáló, mégis jobbnak tűnt ez a megoldás. Az álarcos ugyan eltakarta érzéseit, azonban a másik kettő szemmel láthatóan félt. Mindketten erősen szorították fegyvereiket, az egyik még a száját is harapta. Fogcsikorgató volt az utolsó lépés hangja.
A pap összetette kezeit, majd egyetlen pecsétet mutatva, koncentrálni kezdett. Végleg bezárta a csapdába őket, s most pedig itt az idő, hogy lecsaphasson a vadra.
Az gömb gyorsan haladt a csapat felé, ám leginkább csak lebegett körülöttük. A jouninok szorosan elzárták a csapatot, de mintha nem is ők lennének a célpontok. A jouninok csak figyelték a gömböt, mely csupán lebegett előttük. Várt. valamire várt.
A férfi, kinek lánc már egy ideje a csuklója körül pörgött, most tesz egy oldalas mozdulatot, majd gyorsan, sebesen repíti előre a vasgolyót. A gömb gyomrába. Ám az odébb lebeg, még mielőtt elérte volna. A lánc ekkor megfeszült, s hamar visszafele indult. A gömb ekkor kissé felfelé mozgott, s újból elkerülte a csapást. Ekkor érkezett a két penge, melyek keresztülszelték a fekete objektumot. Azonban a pengék egyszerűen csak áthaladtak rajta, s mikor a jounin maga elé emelte a kardot, miután oldalra ugorva visszahátrált a támadás után, látta, hogy pengéi, a nemes, s erős fémek károsodtak. Speciális fegyvere lehet, ha nem vált használhatatlanná. A férfi visszahelyezte kardjait, s két rövidebb kardot, talán ninjatot vett magához, miután egy szempillantás alatt nyitotta ki a hátán lévő tekercsek egyikét.
A két fegyver, mikor kezébe fogta őket, lángolni kezdtek, valódi, fényes, izzó chakraval lángoltak.
- A sötétség nem harcolhat a fény ellen. – mormolta a férfi térdelve, valamiféle ceremónia lehet talán, mely a fegyverforgatók körében vált híressé. A pap nem ismerte a fegyverforgatók világát, annak ellenére, hogy sok különleges eszközt viselővel találkozott már. Ám számára a fegyver mindig is csak eszköz maradt. A legnagyobb hatalom a hit és az abból származó erő. Az erő, mellyel most elsöpri ezeket a földbe zárt patkányokat. Egytől egyig.
A gömb a kardos felé indult, s nemes egyszerűséggel akart továbbjutni rajta, a testén keresztül. Ám a férfi már felkészült.
Az első penge, miután összecsapott a gömbbel, megakasztotta a halálos chakratömeget, megmentve ezzel saját életét. vagy, legalábbis halasztani azt, amit úgy sem kerülhet el. A gömb az ütközés után kissé hátrált, majd újra a mellkast vette célba. A férfi megakasztotta, s az ezt követő minden hasonló próbálkozást.
Ekkor indult a sötétségből a második gömb is. Gyorsan szelte át a két személy közötti távolságot, majd felületéből egy hosszú, kard formájú tömeg kezdett formálódni, s döfni készült. A férfi másik kardját használta a megakasztáshoz. Ekkor csatlakozott be a másik fegyveres is, kinek két shirasaya katana volt kezében. Felismerni a hosszú, íveltebb pengéről. Itanahsi is forgatta régen ezt a kardot. valamikor, egy elfeledett időben.
 A két kardos nagyharcokba kezdett, ekkorra már az első gömbből is kard formálódott, s nekifeszültek a harcosokkal. Gyors csapások és ellentámadások váltották egymást. Idő közben a maszkos jounin és a maszkos jashinista csak állt. Vártak. Tudták, hogy kettejük harca fogja eldönteni úgyis az egész kimenetelét. Ám a jounin is volt oly önző és naiv, hogy gyengékre hagy egy olyan feladatot, amire talán még ő maga sem képes.
A két harcos gyorsan forgatta a pengét a kezében, ahogy azt el is lehet várni két olyantól, kik valószínűleg ezekkel a fegyverekkel nőttek fel. Ám az ellenfelük olyan volt, amilyennel nem igazán találkozhattak azelőtt. Két, test nélküli ellenfél, kik előttük lebegnek. Ugyan mozgásuk nem a leggyorsabb, s a támadások is kiszámíthatóak egy képzett személynek, mégis, a harc leginkább a védekezésről szól.
- Őt kell megállítani, a gömbök csak feltartanak. – mondta az egyik, mire a másik kardossal összenéztek, s bólintott.
A hosszú kardos, mély levegőt szívott magába, majd keményet csapott a gömbre, mely előtte volt. Ugyan a sötét chakratömeg vesztett magasságából, nem semmisült meg, azonban kellő időt arra, hogy a férfi átugorva felette, a pap fele rontson. Kardját maga előtt tartva gyors sebességre kapcsolt. Egy szempillantás alatt érte el a papot, majd döfött, egyenesen át a pap hasát, majd nagy erővel kirántva vágta fel a testét. A chakrapenge hamar hatolt át rajta, s vágta ketté.
Ám a mosoly, mely a szája szélére nőtt, hamar lekonyult, mikor a vágásból sár kezdett el folyni, majd az előtte álló személy darabokban hullott a földre. A körülötte lévő két gömb magasabbra emelkedett. A férfi két oldalára terelődtek, mire az védekező állásba helyezkedett, felemelte kezeit, hogy kardjait a lehető legközelebb engedje magához.
Idő közben az egyedül maradt férfi felvette a harcot a két gömbbel, melyek felváltva támadták a férfit, megállíthatatlanul nyomták őt hátrébb és hátrébb. A gömbök túlságosan is erősen rohamozták ahhoz, hogy egymaga felvegye a harcot, mégis tartotta magát. Igazi hős. De hiába.
A gömbből újabb penge nőtt ki, méghozzá a hátuljából, s gyors pörgésbe kezdett. Körfűrészként tört a férfira, s hamar kirántotta kezéből a pengét, majd levágta a kezét. Ekkor következett a másik, mely hasonlóan az előzőhöz, újabb pengét növesztve, hihetetlen sebességgel kezdett pörögni. A megannyi vágás egyszerűen darabokra tépte az embert, megszámlálhatatlan égett húscafatot dobálva a teremben.
A rohamozónak sem szántak jobb sorsot az istenek, ugyan nem látta társát, csak hallotta, ahogy az első vágások után felüvölt, majd hallotta, ahogy a húsa a falnak csapódik. Szemei még nagyobb elszántságot tükröztek ekkor, s felkészült a gömbök támadására. Szemeit egy pillanatra lehunyta, s kezei eggyé váltak a markolattal, ezzel még jobban összekötve a fegyver és forgatójának szellemét. Tökéletes harcos.
A két gömb lassan lebegett válla magasságában, kimért mozdulataik támadásra akarták sarkallni a férfit, ám az várt. Türelmes volt, ahogy egy igazi harcostól elvárható. A férfi együtt mozgott a gömbökkel, nem vette le tekintetét, nem engedett pozíciójából. A két gömb azonban támadott.
Újabb ostrom vette kezdetét, ám a kardos könnyed mozdulatokkal tartotta távol magától a gyilkos gömböket. Összefeszült a chakrapenge és a chakragömb ismét, hogy eldöntsék, melyikük a nagyobb harcos. A férfi mozdulatai oly akrobatikusak és könnyedek voltak, melyekre a gömbök nem voltak képesek, mégis megnehezítették a dolgát. Majd amikor egymásnak feszültek, a felszínéből, akárcsak a kígyók, úgy tekeredtek végig az ujjnyi vastagságú chakrafonalak. Rákúsztak a férfi karjára, teljesen magukhoz szorították őt. Majd a két gömb távolodni kezdett egymástól. A leszorított kéz, mely így is égett a chakraval való érintkezéstől, akaratlanul is, de feszülni kezdtek. A férfi felső teste megemelkedett, ahogy a két gömb széthúzta őt. teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került. Ám a legrosszabb csak most következett. A körpengék, melyek végeztek társával, most visszavonulót fújtak a sötétség felé, út közben pedig keresztül vágták a két kifeszített kart. A férfi karok nélkül esett össze, miután a szorítás nem hatott rá tovább. Sebhelyéhez akart nyúlni, de csak két csonka végtag mozgott teste mellett. Teljesen összetört a férfi, a földre térdelt, és kiabált a fájdalomtól. A gömbök eltűntek a sötétségben.
Majd újra léptek hallatszódtak. A földön csúszó férfi abbahagyta a szenvedését, majd vérben úszó szemeivel feltekintett. Alig pár méterre lehetett az árnyék határától. Amely előtt most az a férfi áll, kinek a hasonmását semmisítette meg a férfi. Most ott áll, sértetlenül. teste körül pedig ott lebegnek azok a gyilkos gömbök, melyek most akár egy tenyérben is elférnének. Itanashi a férfi teste felé sétált. Jobb kezét lassan a férfi felé emelte, zöld szemei letekintettek a földön csúszóra.
- Kasseiken – hagyta el száját a hang, majd egy koncentráltabb hullám belenyomta a férfit a földbe.
- Most pedig fejezzük be – tekintett előre a maszkos felé. – Így is sok időt elvesztegettem már. Nem tartóztathat fel senki. Senki sem állhat az utamba! – mondta, majd összetette kezeit, mire a gömbök magukra találtak, s nőni kezdtek.
A jounin is felkészült, s gyors kézpecsétekbe kezdett. keze körül ekkor cikázni kezdett valami, majd mintha elektromos áram vette volna körül, egy pengét formálva. Mintha ezer madár kezdett volna csiripelésbe egyszerre…
Majd gyors futásba kezdett. Villódzó kezét hátul tartotta, mikor az első gömb elérte őt. Mély levegő után odébb fújta a göböt, valamiféle erősebb széltechnika lehetett. A gömb irányt változtatott, így nem érte el a férfit.  A következő felett ugrott át, mikor elérte őt. Döfni akart. Ám a gyomor helyett, ahova a szúrást indította, egy sötét, gyűlölettel teli gömbbe talált célt. A gömb a nagy erejű támadásnak köszönhetően megszűnt. A pap ekkorra már lehunyta szemeit, átadva az irányítást a gömböknek szinte. Miután a gömb megsemmisült, a férfi mély levegőt vett, majd a pap felé irányította. Akkora szelet támasztott, mely feltépte a követ is a talajból, s a papot a verem falának taszította. A pap azonnal beleolvadt a földbe, miután becsapódott, majd visszatért a férfi mögött.
- Úgy tűnik, nem olyan egyszerű téged megölni. De most megfizetsz mindazért, amit tettél. – kezd újabb kézpecsételésekbe a jounin, már nem csak keze, hanem mintha egész testét kisebb szikrák és villódzások járnák át. majd hirtele3n a pap mögé került, s leadott egy ütést a vállába. A pap teste előre billent. Majd egy gyors rúgástól újra repült. Rég volt, hogy bárki is megütötte volna őt, nem hogy kétszer a levegőbe küldje. Erős személlyel van dolga. Hihetetlenül is erőssel.
Mielőtt a pap becsapódott volna a falba, a férfi elé ugrott, s egy újabb ütéssel küldte a papot bele a talajba. Hatalmas csapódással ért földet Itanashi.
A férfi nem sokkal mellette ért földet, majd a földön fekvő fele tekintett.
- Azt hittem, többet tud a Lidérc, kit egy világ keres már. Elviszem a maszkod minden országba, hogy lássák az emberek, te sem vagy más, mint egy biti kis bandita.
Itanashi kezei először nem találták az egyensúlyt, nem tudta megtartani, s feltolni magát. Mégis….mintha halkan kacagott volna. majd hamar átváltott hangos nevetésbe. Lassan felkelt.
- Tényleg azt hitted, hogy megállíthatsz engem? Azt hitted, két ütéstől, ki falut pusztított, hadsereget ölt, s a saját kezével végzett ki magas rangú személyeket, feladja és eldől, akár egy zsák? Bátor vagy, s vakmerő. erős és gyors. De akkor is csak egy ember vagy. S egy ember sohasem érhet fel egy olyannal, kinek erejét a leghatalmasabb Isten, Jashin-sama adja. Ez az erő tőle van, s most első kézből tapasztalhatod meg az erőmet. A próféta hajnalának első fénysugarai most beragyogják az Ő földjét.- Ekkor a pap pecsétet formált, majd két korong jelent meg körülötte. Az egyik a pap mögött maradt, míg a másik gyorsan kezdett lebegni a férfi felé. A jounin gyors ugrásokkal hátrált, talán kifigyelte már a gömbök távolságát, s észrevehette, minél nagyobb a gömb, annál kisebb a távolság, melyet képes megtenni a használójától. A gömb kegyetlenül támadta a férfit, nem formált semmit, csak dühből támadta őt. A fickó, villódzó teste gyorsan tér ki előle, majd egy oldalra lépés utáni rákapcsolással ismét a pap előtt termett, majd ütni akart. A pap alatt megremegett a talaj, s vagy két méternyit emelt a magasságán a felemelkedő kőzettömb. Az utolsó pillanatban még, a férfi ütése az oszlopba talált, s ezzel a pap időt nyert. S most ő következett.
Az oszlop mögötti gömb csendesen kerülte meg a tömböt, s került a férfi közelébe. Itanashi ekkor a magasba ugrott, kezeivel ismételten a pecsétet formálták. A jouninnak kívánnia sem lehetett volna jobbat. Amint Itanashi elég magasra került, a villódzó testű utána ugrott, a papra figyelt, s arra, hogy egy tehetetlen testet akar épp megtámadni. Elbízta magát. A villámló csapás, melyet indított megakadt, méghozzá a fekete felületen, amely addigra visszatért a paphoz, vagy talán újabbat alkotott, ezt nem látta. S mikor az ütése megakadt, az egyensúlyát is elveszítette, s ő maga is tehetlen testté vált, mely elérve a maximumot, ismét a föld fele igyekezett. Látta, ahogy a kör közelít hozzá, miközben egyre jobban csökken a magassága, ám a másikat, mely eddig mögötte volt, már nem láthatta, csupán akkor érezte meg, mikor felületére esett.  A számítása, mely szerint leér, s azonnal továbbugrik, nem vált be, a számításai előtt ért szilárd felszínt, korábban következett be, valamint az érintkezés is égető hatással bírt. A hirtelen jött sokk miatt figyelme elterelődött a felülről érkező körről, mely ekkorra már felette volt, s a két kör lassan behálózta őt és egy burokba zárta a jounint, állandó fájdalmak alatt tartva őt. Amint a két lap összezárult, a pap egyenesen a tetejére érkezett. Őt nem bánthatta a chakra, elvégre az övé, a sajátja, ám némi chakrat így is vezetett talpába. lassan lelépett róla, majd a férfira nézett jobb kezét lassan maga elé emelve.
- Most pedig megtudod, milyen, mikor az Istenek mérgesek. S most megtudod, milyen hatalma is van a dühnek. A én dühöm nagyobb, mint bárkié. Mert az én dühöm az emberiség táplálja. Amíg egy is lélegzik, addig dühöm kielégíthetetlen. S amíg van kárhozott lélek a Földön, addig a Nagyúr itt tart engem, hogy adjam át a lelket. Én az ő papja vagyok, a Kiválasztottja. Az első számú harcosa. S most pedig, ember. Érezd a dühöm. – ekkor a széttárt ujjait összeszorította, az erek is kidagadtak kézfején, mikor összeszorította az öklét. Erre pedig a gömb is tenyérnyire csökkent, teljesen összezúzva és megsemmisítve azt, aki egy perce még lélegzett. A pap leeresztette kezét, erre a gömb lassan eltűnt, s egy falatnyi, szénné égett húsdarab, s némi vér, ami a földre hullt utána. Mindaz, ami megmaradt a jouninból.
Itanashi a három rémült chunnin felé fordult. Talán ők nem voltak olya tájékozottak, mint a jouninok, a nemzetközi bűnözők névsorát illetően, az imént látottak alapján leszűrhetik a következtetést, a három jounin után ők következnek, s ami a három férfiból maradt, aligha gyerek szemének való. A pap közeledett. A chunninok a fal felé terelődtek, s csak egy volt, aki nem a fal felé fordult, hanem a papot nézte. Egy magasabb fiú, szemüveggel az arcán. Kunaiát szorongatta maga előtt. Ugyan a gömbök eltűntek, a pap így is komoly fenyegetést jelentett.
- Nnnem fffélek tttőled! – mondta a fiú remegő hangján, miközben egyre inkább magához szorította a kunait. Kezei remegtek, s mintha sírt is volna. Szeme sarkában megcsillant egy könnycsepp, miközben fogait szorította egymásnak. A pap csak közeledett, már csak pát méternyire volt tőlük. Ekkor a két másik chunnin is megfordult, hátukat a falnak támasztva.  
- Most! – mondta az elől álló fiú, majd leguggolt, teret adva társainak.  Az egyik chunnin ekkor egy tekercset húzott elő, melyből kunaiok kezdtek el szállni. Itanashi összecsapta tenyereit, ezzel megformálva a disznó kézpecsétjét, mely a föld technikáinak nagy részét indítja el. A repülő kunaiok után láncok, vastag, nehéz láncok és robbanójegyzetes kunaiok érkeztek. A gyerekek a nagy fegyverzivatar után a robbanástól, s a feltörő portól ugyan nem láttak semmit, mégis biztosak voltak abban, hogy végzett vele. A szemüveges leeresztette fegyverét. A por lassan elszállt, s ott áll a férfi, kinek leszakadt jobb karjának helyére épp kődarabok gördülnek végig, mintha újraalkotná testét. A három gyerek riadva nézte, ahogy az előttük álló férfi karja lassan visszanyeri eredeti alakját.
- Még a robbanás sem ártott neki? – csodálkozik fel a szemüveges.
- Engem nem ölsz meg teeee! – ugrott előre a fegyveres, s egy újabb tekercsből hosszú, éles végű lándzsát idézett meg. A fegyver gyorsan kezdett el pörögni a lány kezében, hihetetlen gyors és ügyes fiatalra lelt, ahogy mestereikről is elmondhatta ezt. A chunnin lassabb, mért léptekkel kezdte leküzdeni a kettejük közti távolságot. Itanashi is így tett. A fegyver csak úgy pörgött, majd egy oldalas vágással próbálta levágni a pap fejét. Itanashi felemelte kezét, majd a fegyver lassan átcsúszott a karon, majd megakadt a csuklónál. A kéz eközben rámarkolt a beszorított lándzsára. Lendületet vett, majd a lándzsa segítségével hajította a falnak a forgatóját. A chunnin erősen csapódott a falba, majd lassan a földe csúszott.
Itanashi ekkor kihúzta karjából a lándzsát, majd válla felé emelte.
- Én magam is forgattam ilyet korábban – mosolyodott el, majd egyenesen a földön ülő chunnin mellkasába dobta, beleszögezve őt a falba. A pap visszafordult a többiekhez. Már a szemüveges sem volt oly elbizakodott, mint eddig. Mégis, most ő támadott. A kézpecsétek, melyeket mutatott, ismerősek voltak a számára. Karutól sokszor látta a tűz elemű pecséteket, így felismerte, ha ilyen távolságból egy nagyobb tűztechnika eltalálja őt, még okozhat meglepetéseket. Ugyan nem félt, hogy a védelmén két ártatlan kis chunnin kárt tehetne, mégsem akarta köpenye nélkül folytatni az utat.
A tűzgolyó, mely elhagyta a fiú száját gyorsan égette végig az utat, a pap egy egyszerű mozdulattal ugrott hátrébb, vagy tíz méteres távolságba. A fiú ekkor újabb pecsétet formált, úgy, ahogy mellette lévő társa is.
- Katon: Hibashiri – mondta a fiú, majd két lángcsóva futott végig a veremben, körbefogva a papot. Ekkor a lángok a magasba csaptak, felvillanyozva az egész termet.
- Fuuton: Kami Oroshi – mondta a mellette álló chunnin, majd nagy mennyiségű szelet fújt a tűzbe.
A fogó, heves szélvihar eljutott a tűzig, mely mindent felégető pusztítást végzett, nem hagyva más maga után, csak megfeketedett földet és port. Sok port. A két gyermek fújtak egyet. Egymásra néztek, majd elmosolyodtak.
- Megcsináltuk – lihegi a szemüveges. Majd erős szorítást éreznek a nyakukon. Mintha emelkednének. Az erős kéz nem engedi őket. Szinte abban a másodpercben érezték nyakukon az erős markolást, mikor megrepedt mögöttük a föld. S lábuk már el is hagyta a talajt.
- Ostoba kölykök. – dobja a szemüvegest a földre, s a szél eleműt maga felé fordítja.
- Fuuton: Kaze no Yaiba – üvölti a pap arcába, majd apró hullámokat kelt, melyek átvágják a férfi álarcát és a fejét, mialatt áthaladnak rajta. Ám a pap feje úgy tűnt, mintha ismét visszanőne a földből. A kövek gyorsan építik vissza a leszakított álarcot a fej köré.
- Futto… - köhög fel, mikor újabb támadást akart bevinni. A fejéből ekkorra egy hosszú, széles, sötét penge lógott ki. A fiú vért köhög, majd kifordulnak szemei, s eltávozik az élők sorából.
- Neee – kiáltja a szemüveges, sírva rohan a földre dobott társa felé. Elé térdel, s kezeiben tartja barátjának kihűlt testét.
- Ha kérdeznék, ki tette ezt, azt akarom, hogy örökre emlékezz a nevemre. – mondta a pap, majd megnyitotta némiképp a barlang tetejét, s eltűnt a földben. Magára hagyta a fiút a lemészároltak között, egyedül, a koporsójában. Ha szerencséje van, a következő csoport rátalál. S a fiú hamarosan hangokat hall, elhaló kiáltási próbálkozásokat, majd az apró fényforrást, mely a verem tetején tátongott, most elsötétül. Mintha valami esne le.
Egy Amegakurei jelzésű katona volt. Nem volt feje. hamarosan újabb, kar nélküli katona zuhan a verembe, majd őket követi a négy másik, mindegyiknek ugyanaz az égetett vágásnyom valamely testrészén. Épp, ahol eltalálták. S talán a sebekbe nem haltak volna bele, a zuhanás biztosan végzett mindegyikkel.
Néhány nappal később
A határtáborban egy férfi rohant ki a sátorból.
- Uram. Nagy chakramennyiségű személy közeledik az északi szektorban, igen csak nagy sebességgel.
- Mindenki készüljön fel.
Két teljes napja már, hogy a pap maga mögött hagyta a vermet, s benne az egyetlen túlélőt. Azóta eljutott a faluba, s a lehető legtöbb élelmet vette magához, s végzett azzal, akinek a lakásában járt. Aztán, a többi lakóval is. Szegény falu volt és kicsiny, alig egy tucat család élhetett ott. A legtöbb ház most is ugyanúgy áll, ahogy eddig, csupán a városka lett csendesebb. talán teljesen néma.
Gyors léptek szelték át a mezőket. A magas fűben egy árny suhant végig, ki igen csak gyors tempóban veselkedett neki az útnak. Egy szempillantás alatt taposott át több milliónyi fűszálon át és hagyott maga mögött nem száz métert. A suhanó árny nem állt meg, nem nézett hátra. Céltudatosan suhant az éjszakában.
Az őrök már felfigyeltek rá, a táborban lévő szenzor észlelte a nagy méretű chakrat. S érezte azt a pusztító erőt, amely gyorsan közeledett feléjük. Majd meglátták a Hold fényében suhanó árnyékot…
 A pap egy széles, fekete körlapon guggolt, kezeivel az elmúlt napokban rendkívül sokat használt kézpecsétet mutatva. A korong a talaj felett talán két és fél méterrel lebeghetett, s haladt előre. Sötét volt, csupán a felhők közt ragyogó Hold fényében láthatták őt azok, akik nem érezték.
Négy shinboi állt előre, a bejárat elé, s várták, hogy a pap megérkezzen. Néhány méter választhatta el a papot, s az őröket, mikor a lebegő körlap megállt. Itanashi lehunyta szemeit, ekkor négy lebegő gömb jelent meg, melyek szinte azonnal az őrségre rontottak. A gömbök kíméletlenül hatoltak át az őrökön, majd célba vették a bent tartózkodókat is. Chakrahullámokkal söpörték el az embereket és az épületeket, megtisztítva ezzel az utat Itanashi előtt. A gyilkos hullámokból csupán kevesen álltak fel, de mindegyikük égett, veszélyes sérülést szenvedett. Ekkor a lap úgy tűnt, veszítene magasságából. A talajra érve felmorzsolta a kinövő füvet és a földréteg egy kis részét, majd megszűnt.
 
- Most pedig itt az idő, hogy végleg elhagyjam ezt a Kárhozat földet. – lépett az utolsó, életben maradt katonák felé. Négyen, vagy öten lehettek, akik a poros földről próbáltak felkelni. Volt, aki egy letarolt sátor maradványaiból próbált kikecmeregni, ám a fák és a ponyva kellő ellenfele volt, nem beszélve a lábát és az arcát ért sérülésekről.
- Hamarosan visszatérek, de addig is…egy kis ajándék, hogy ne felejtsétek el nevem.
A pap ekkor a négy gömböt a földről feltápászkodók felé irányította, s azok körbevonták lábaikat, nem eresztve az égető érzetből, mely most nem volt oly erős, hogy leszakítsa a lábat, sokkal inkább fogva tartotta. Majd emelkedni kezdett. Ugyanez történt egy másik, még élővel is. Mindketten fejjel lefelé lógtak, az élet szinte teljesen elhagyta őket. Itanashi eléjük sétált.
- Kezdődjön hát a ceremónia. – két csuklójából egy-egy rövidebb tőrt idézett meg, majd a lógó ellenfelei mellkasába döfte, vér kezdett csöpögni belőlük. Az egyik gömb lassan kezdett el indulni, s egy nagy méretű kör rajzolt a férfiból kifolyó vérből. A másik vérével pedig egy háromszöget festetett a gömbbel. Miután a jel elkészült, a pap odalépett ismét a két testhez, majd némi chakrat koncentrálva kezeibe, átdöfte a mellkasuk bal oldalát és kitépte a szíveiket. Ekkor a gömbök elengetdék a megmaradt csonkot, miután nem tartotta immáron semmi, a földre hulltak a testek. A szíveket a pap a jelbe dobta.
Két őr köhögött már csupán a táborban, az ő lelküket is meg kell tisztítania, mielőtt elhagyná a kontinenst. Ám a két személy túlságosan is sérült volt ahhoz, hogy a hosszabb, kíméletlenebb ceremóniáját választhassa, így a lelkük megmarad a kárhozat földjén, az ő büntetésük, hogy látták társaikat elesni, s ők maguk nem szabadulhatnak innen többé.
A gömbök ekkorra már megszűntek, a pap saját kezével akarta elintézni utolsó feladatát ezen a földön. A kezében lévő, véres rudakat ledobta maga mellé, majd leguggolt a haldokló elé. Újra chakrat koncentrált kezébe a pap, s tudta, ha így távolítja el egy ember bármely szervét, a pusztító és égető chakra beforrasztja a sebhelyet, így nem vérzik el a földön fekvő…ha kivágja a nyelvét. S így is tett.  Miután végzett ezzel, a másikhoz közelített, majd levágta lábfejeit, hogy az ne tudjon elmenekülni innen. Az, aki képes beszélni. A tőröket kettejük között hagyta.

- Amennyiben nem jönne segítség, s az éhség elborítja elméteket, akkor az egyetlen módja a túlélésnek ti magatok lesztek. A lelkeitek akkor fog csupán megtisztulni, mikor képesek lesztek diadalmaskodni a gyengébb felett, s csak akkor kaphat Hozzá bebocsátást, ha képesek lesztek túlélni, s lemondani mindenről, amely e Földi élethez köt. Hamarosan kiderül, mennyit ér a barátság a szükség ellen, s emberi érzések a túlélés ellen. Lehettek bármilyen erősek, s hűségesek, a természet és az istenek erejével nem veheti fel a harcot egy ember sem, ki nem kötődik hozzájuk, s ők nem adják át erejüket. Most eldől, hogy mit érnek azok az ostoba, emberi tulajdonságok, mikor a természet alkotta szükségek előtörnek. – miután befejezte a pap mondandóját, eltűnt a földben, s senki többet nem látta őt egy jó ideig…talán csak egy valaki. De ez már egy másik történet. 

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hidan on Csüt. Aug. 06, 2015 1:36 pm

Kevés elmélet, sok gyilokpornó, HD minőségben ^^ A terebélyes és hangulatos sztori bőven kárpótolt a kevésbé gyakorlatias részek hiányáért, úgy látszik ez a hónap a hosszú tanulásoké lesz Smile 10 chakra és 10% Infuuin üti a markod, a technikát sikeresen megálmodtad.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Kedd Szept. 08, 2015 11:47 am

Tanulandó technika:
Yamiton: Yogensha no Tamashi - saját technika

A technikához elengedhetetlen a sötét chakra. Miután a használó kiterjesztette a testén kívülre, körbe is fogja azt, egyfajta védőburokként simul rá, felvéve az alakját. Habár az aura alkalmazkodik a használóhoz, nem vagyunk képesek vele méterekig elnyúlni, csupán azokra a funkciókra képes, amelyet a használó maga végez, járás, fogás… . A palást tökéletes védelmet nyújt a pusztakezes, valamint az elemi támadások ellen, egyedül a színtiszta, a védelembe fektetett chakraval megegyező mennyiségű  chakratámadás képes átütni ezt a védelmet.



Magyar név: Sötét stílus: Yogensha Palástja

Besorolás: S

Típus: Sötét chakra/Védekező

Chakra: 800



Lámpa fénye törte meg a sötétséget a kihalt folyosón. Elvégre késő volt, ilyenkor már minden szerzetes aludt. Csak egyikük nem. Itanashi szürke köpenyében, mezítláb sétált a folyosók végtelen labirintusában. Az ajtókon lévő feliratokat olvasta.
- Itt volt valahol – mormolta magában, miközben kereste a bizonyos feliratot. Majd megállt.
A könyvtárba tért be, ahol megannyi tudás gyülemlett fel az évszázadok alatt ebben a templomban. A világ minden titka itt van a pap előtt, papírra vetve. Újabb gyertyát gyújtott, melyet az asztalra helyezett. Majd megindult a megszámlálhatatlan sorok között. Tudta jól mit keres. A múltat. Manabu, a szerzetes segített neki már számtalanszor amióta a templomban él, s nem egyszer vezette őt végig a könyvtár érdekesebb sorai közt. Tudta jól, hogy a múltat hol találja.
Hatalmas, fekete kötésű könyvet húzott ki a többi közül, borítóján hatalmas, Jashinista jelkép díszelgett. Megragadta a poros könyvet, majd az asztalhoz sétált. Leült, majd maga elé emelve, fellapozta azt.
 
A Próféta
…Számos olyan tagja volt Jashin szektájának, kik brutalitásukkal az egész világban elhíresültek. Jashin vérbeli harcipapjai, a Próféták voltak. Az elit harcosok. A próféták voltak a jashinizmus irányt adói, tanításaikkal és hitükkel képesek voltak felvirágoztatni a vallást. A próféta az, ki egy egész népnek parancsol, mert ő az, ki legközelebb áll Jashinhoz, a Vér Istenéhez. Számos próféta próbálta már uralma alá hajtani az egész világot, s néhányuk, majdnem el is érték céljaikat. Egyik leghíresebb közülük Yogensha volt, a Hadvezér. Jashin után 1420 körül élte második virágkorát. Az akkor még Távoli föld (Démonok országa) ebben az időben ugyanis nem volt oly megosztó, mint az előtte lévő 800 évben. A földet mindenféle vallási csoportok lepték el, mindegyikük másban akarta megtalálni sorsát. S területeket foglaltak. Véres háborúk dúltak. A harcok évtizedeken át követelték emberek ezreinek életét, a harcok mégsem fejeződtek be. Aztán a Jashin utáni 1400-as évek körül úgy tűnt, mégis megszakad ez a folyamat. Egy magát Yogenshanak hívó Jashinista pap indult meg több, mint 5000 felfegyverezett, Jashin szektájának követőivel. Yogensha tökéletes katona volt, egyben rendkívül jó szónok is egyben. Yogensha és serege alig pár nap alatt felszámolták az épp viaskodó Föld isten hívei és az élelem Istenének híveit. Sokan áttértek, s beléptek seregébe. Mire Yogensha elérte az utolsó várat, mely a Fény Istenének temploma volt, seregének létszáma több, mint 10000-re növekedett. 10000 elszánt, erős akaratú és hitű katonával együtt rohamozták le a várost és az erőddé alakított templomot. Az ostrom 12 éven át tartott, s mikor úgy tűnt, a sereg vereséget szenved, s visszavonultak, Yogensha maga mögött hagyva seregét, egyedül indult a vár ellen. A legendák szerint a város fél órával később megnyitotta a kaput és megtérést kértek, miután a katonák letették a fegyvert. A katonák egy démonról beszéltek, aki a várban oly mértékű pusztítást végzett. Teste mintha éjfekete lángokból állt volna. A fegyverek hatástalanok voltak ellene, ahogy minden más is. A démon egy szempillantás alatt ölte meg a Fény harcosát. Senki sem látta, csupán a kiáltása zengte be az egész vidéket. Azon a napon Yogensha elérte azt, amit előtte sokan nem, s az egész Távoli földet egy nagy nemzetté kovácsolta. Egy egységes jashinista nemzetté. Uralkodása és földi létének végén átadta tudását utódjának, majd eltávozott. Azonban keringtek történetek, mely szerint visszatért, s élő személyekben élve folytatja a Vér istenének minden parancsát. Halála után a birodalomban hamar lázadások és felkelések törtek ki, majd egy újabb vallásháború vette kezdetét…
Yogensha, a hadvezér
Jashin talán egyik legerősebb hívei közé sorolhatják őt, kinek nevét az egész kontinens ismeri. A nevét, mely legyőzött mindenkit. Yogensha egy nemzetté kovácsolt megannyi vallású embertörzset, s erős akarattal uralta azt. Módszerei nem ismertek határokat, ily módon uralkodása alatt megtartotta a belső békét, mely csupán halála után kezdett újra darabokra esni…”
 
Itanashi becsukta a könyvet, majd feltekintett. A csend és a nyugalom, mégis a sejtelmes sötétség tárult elé. Még mindig a könyvtárban ült. Mintha elragadta volna magával a történet kissé. Még nem olvasott Jashin nagy harcosairól, csupán a hallottak alapján szűrte le, mit is jelent prófétának lenni. Hosszú az út még mindig előtte. De már eljutott idáig, nem állítja meg őt már semmi és senki.
A pap felkelt, elfújta az asztalon lévő gyertyát, majd kisétált a könyvtárból.
 
- Itanashi…Itanashi ébredj! – rázta meg Manabu a szentélyben ülő pap vállát. Itanashi kinyitotta szemeit. Nem aludt, ezt Manabu azonnal megállapította.
- Egész este fenn voltál? – kérdezte. A pap bólintással helyeselt.
- Mondd csak Manabu. Elgondolkodtál már azon, mióta van, hogy Jashin büszke híveinek a hegyekben kell élniük? Miért csupán a hegyekben élnek? Az egész föld…Őt illeti meg. Egyszer az övé volt
- Itanashi…más idők járnak. Jashin hatalma még mindig dominál a földeken, csupán…a ninjutsuk széles ágazatai miatt háttérbe kerültek a vallási intézkedések, az emberek inkább hagyatkoznak az élet jutalmára, a chakrara, mint a hatalomra. Istennek képzelik magukat…egytől egyig…naponta alakulnak a különféle szekták. Egyszerűen túlságosan is szétszórttá vált, öncélú irányzatok, melyek sohasem az egészet, mindig csak az egyént képviselte. Önző emberek önző istenekké tették magukat, s hazug szavaikkal híveket toboroztak. Talán már sohasem lesz egyetértés a megannyi vallási közösségek közt.
- Majd én egyesítem ismét a földeket. Majd én leigázom azt, aki ellent mond, s szavaival becsmérli urunkat. Majd én elhozom az Ő birodalmát, Manabu. Nekem ez a sorsom.
- Úgy legyen, Itanashi, úgy legyen – majd a férfi megfordul, s a lépcsők felé veszi az irányt, majd mégis megfordul. – Ne feledd, a harcos akkor jó harcos, ha szellemileg és testileg is kipihent és nyugodt. A test és a lélek ugyan elválaszthatóak egymástól, mégis, a kettő együttese határozza meg a jó harcost. – majd manabu lesétált a lépcsőkön, nem zavarta tovább a papot. Ám Itanashi nem indult utána. Visszaült, majd ismét lehunyva szemeit, folytatta meditálását.
- Majd én megmutatom. Én leszek az, aki ismét egyesíteni fogja a nemzeteket, levadászok mindenkit, aki az utamba és Jashin útjába áll. Nem kegyelmezek. Az emberek pedig miután behódoltak, templomokat fognak építeni, melyek újabb ezer éven át megtarthatja az Ő hatalmát. – Itanashi a földön ült, kzeit egymásnak illesztve tartotta maga előtt. A Nap fényében apró, sötétlilás foszlányok jelentek meg. Először szinte teljesen átlátszóak voltak, majd egyre sötétedtek, mígnem egyfajta lilás és éjsötét fény keverékét nem érték el. Valamint a foszlányok nemcsak szaporodtak a férfi körül, hanem nőni is kezdtek. A pap lassú meditációs állapotában szinte tökéletesen keringeti a chakraját, mely egyenletesen enged ki az összes tenketsu pontján egyszerre. Ahogy a meditációban elmélyül, úgy nő a feltörekvő chakra ereje is.
- Én leszek az, aki elhozza a békét a földre. Én leszek, aki eltapossa a hamis istenségek minden hívét, s mikor megtisztult a föld, elhozom az Ő birodalmát. – a chakra egyre nagyobb erővel kezdett törni belőle. A földet alkotó kövek felszíne égni kezdett, s a peremén is sötét kormot hagyott maga után. A lilás sötétség lassan kezdte burokba zárni a még mindig földön meditáló papot. A gömb lassan teljesen elzárta tőle a fényt, mígnem végleg betakarózott a sötétségbe.
- Uram, segíts nekem, hogy erősebb lehessek mindenkinél. Adj nekem erőt. Adj nekem hatalmat. Az érdemtelenek felett csak a te erőddel vagyok képes diadalmaskodni. Adj erőt, s a segítségével hadd vezethessem én seregeidet az új jövőbe
 
Manabu talán két órával később érkezett vissza a magas szentélybe. A lépcsősoron lassította tempóját, ekkorra több pap is a lépcsősorok aljában tornyosultak. Nem tudták, mi volt az az érzés, mely sokukat megérintett az elmúlt percekben. Hidegséget, erőt és fékezhetetlen dühöt hozott magával a szél. Manabu volt az, ki leghamarabb felért a lépcső tetejére, majd megállt.
A sötét gömb, mely a szentély közepén lebegett, oly erős és pusztító chakraaurával volt felvértezve, melyet nem láttak sokan közülük. A gömb teljesen megsemmisítette a szentély padlózatának közepét, s koromfeketére színezte a megmaradt kövezetet. A gömb lassan kezdett zsugorodni, majd először egy hosszan ívelt formát, végül egy emberszerű alakot öltött. A testből karszerű csápok lógtak, hátán sötét köpenyszerű forma lógott. Lassan állt össze a kép.
- Itanashi? – kérdezte Manabu, miközben néhányan már ott álltak mögötte, mégsem mozdult egyikük sem a pap vonalánál előrébb.
A chakraburok kezdett eltűnni. Ott állt előttük a derékig vetkőztetve, vagy a ruhája talán megsemmisült a chakrafelszabadítás közepette. A palást még mindig hátán lógott, s mintha teste körül is egyfajta szürkés burok keringne.
A fehér hajú pap haja folyamatos mozgásban volt az áramló chakratól. Nem tudni pontosan, mennyi chakraját is fektette bele, az erejét mindenki megérezte, aki a templomban van jelenleg. Itanashi lassan emelte maga elé jobb kezét. A szürkés anyagból mintha karmokat kezdett volna növeszteni. Szemei kifordultak, fehéres részét vörös erez hálózták be. Nem volt még mindig magánál, a meditációs létben volt még most is. Talán ilyenkor a legveszélyesebb. Mikor ösztönből cselekszik. Nem véletlenül meditált ennyit mostanság.  Kezeit lassan széttárja, majd elfordul a kontinens belső része felé. A völgyet figyeli.
- Eljövök értetek…és akkor nem ment meg semmi titeket. – fejét hátrahajtotta, majd mintha minden elmosódott volna, mígnem teljes sötétségbe borult.
Sötét teremben kelt fel a pap. Feje fájt, egész teste égett és bizsergett. Mintha egy égő házban aludt volna el. Testét mégsem tarkították a különböző égési sérülések nyomai, a meglévő ezernyi seben kívül nem talált semmi különöset.
- Túl gyorsan akarod. Túlságosan elhamarkodtad. Mégis lenyűgöző volt, amit láttunk. Egy átlag ember réges rég szénné égett volna, te pedig csupán két napig dőltél ki, miután felhasználtad szinte minden chakrad. Igaz, nem volt nehéz rád találni. Az egész tested körülre engedted a chakradat. Azt a pusztító tömeget. A papok megijedtek, hogy rájuk rontasz és ellenük használod. De te csupán meditáltál. Úgy tűnik, a gondolataid és az álmaid nem csak a chakradat alakították át, hanem a teljes lényed. Ösztönösen engedted ki erődet, ösztönből rémítetted halálra azt, aki körülötted állt. Egy démon állt előttünk aznap. Egy démon, sötét testtel, gyilkos nézéssel…és pusztító erővel.
- Mi történt? – tette fel az ifjú pap kérdését. Manabu ekkor az ágya elé sétált, majd kezét nyújtotta.
- Inkább megmutatom.
A két jashinista pap lassan kisétált a teremből, mely a templom nyugati szárnyán helyezkedett el. Manabu a szentélyhez vezette Itanashit, melynek lépcsőjét fekete korom borította, majd ahogy felértek az utolsó néhány fok közepe teljesen eltűnt. Csak fekete korom és hamu volt a helyén. A szentély fele szinte eltűnt, a sötét színezés pedig adott volt az előbb látottak után. Majd Manabu ekkor nyugat felé intett. Itanashi a völgy felé nézett. A hegy oldalán lévő erdő egy része teljesen le volt tarolva. Mintha bomba csapódott be.
- Ott találtunk rád, mikor túlságosan is önkívületi állapotba kerültél és elrohantál, oly sebesen, mint a szél, egészen az erdőig. Dühöngtél és pusztítottál. A falut kerested, ahol az Istenkáromlók vannak. Ha nem használtad volna fel minden készleted, talán el is jutottál volna odáig. Kormozott, fekete nyomok kísérték minden lépted. Az egész tested körbevetted a chakraddal. Bámulatos volt, ahogy a chakra felvette alakod, mégis…más volt. megmutatkozott a valódi éned. Az igazi démon előbújt. Hosszú karmaiddal szempillantás alatt átvágtad a fák vastag törzseit, s a sziklák sem állhattak utadba. Ha ezt az erőt képes leszel irányítani, páratlan képességre tehetsz szert. Olyat, mellyel senki sem fog megállítani. A pusztulást hoztad a völgye Itanashi. Ám ezt az erőt más célokra kell felhasználnod. Az ellenségeid elpusztítására. Ha képes leszel kordában tartani ezt, akkor legyőzhetetlen leszel. hatalmasabb mindannyiunk felett. Segítek neked ebben.
Itanashi egyszerre volt megijedve saját magától, és elégedett azzal, amit elért. Oly erők határait feszegette a pap, melyekre nem is gondolt. Ha valóban képes volt a puszta megjelenésével ekkora pusztításra, mi lesz, ha képes irányítani is ezt az erőt?
A fáslizott testű férfi köpenyébe burkolózva sétált vissza manabuval a kiképzőterep felé, ám egyelőre az idősebb pap nem harcoltatta őt.
- Regenerálódnod kell még, Itanashi. Készleteid ugyan feltöltődtek, tested nem biztos, hogy bírná még egyszer azt, amit akkor. Ha jól tudom, rendelkezel olyan technikával, vagy netalán többel is, amely az egész testedre kihat.
- Igen, mester. Van, mely csupán egyfajta védőburokként van rajtam, s van – ekkor bal keze körül némi chakraval egy éles pengét formáz, majd egyszerűen levágja a jobb karját. A kar kődarabok leszakadásával válnak el testétől, majd apró porszemek és kisebb kőtöremlékekből néhány másodperc alatt újjánöveszti a kart.
- Bámulatos. Azonban amit akkor láttam, sokkalta inkább hasonlított a másikhoz. El kell szakadnod Itanashi az elemtől, az alapnak azonban meg kell maradnia.
- A chakram minden ponton kell egyszerre kiengednem, és megtartanom
- Pontosan…azonban…itt már nincs a testeddel összekapcsolva, így sokkalta nehezebb a megtartás. A meditálásod alatt a szervezeted úgy érezte, nem elég a chakra hozzá és az egész készletedet felhasználta. Meg kell tanulnod, hol van a határa. nem fektethetsz minden erődet a védelembe, mégis, fenn kell tartanod. Kezdjük részekben
- Ahogy kívánja – ekkor Itanashi maga elé emelte jobb karját, előre nyújtva tartotta, majd a benne keringő chakrat lassan, fokozatosan kezdte kiengedni a karon lévő tenketsupontokon keresztül. Lassan körbevette a sötét fátyol, mely egyre csak sötétebb és sötétebbé vált, mígnem teljesen elrejtette a kart. A végén lévő csonkból lassan kiemelkedtek ujjai, körmei pedig hosszúak voltak és élesek. Lassan forgatta át karját, hogy megszemlélhesse munkáját. A fekete kar lenyűgözte őt. Manaburól nem is beszélve. Itanashi számos technikát ismert, így nem volt nehéz összerakni ilyen kis részletben. Ekkor Manabu néhány nagyobb törmelék felé mutatott. Itanashi közelebb lépett, majd egy erőteljest hasított meghosszabbított körmeivel a kőbe, mígnem teljesen kettévágta azt. A köröm meginogott ugyan, de a pap helyre tudta hozni az áramlást. Ez neki azonban nem volt elég. S ezt Manabu is tudta. csupán megadta a kezdő löketet, az első bárányt nyújtotta, az éhes farkasnak. Tudta jól, hogy Itanashi újabb tárgyat fog felkutatni, hogy még erősebbé tehesse körmeit. S így is lett. A pap a törmelékek közt járva vágott bele a vastagabbnál vastagabb szikladarabokba, melyek még a templom újjáépítéséből megmaradtak. Itanashi megragadat egy nagyobb követ, majd ujjaival törte és égette hamuvá azt. Élvezte. nagyon is. Ekkor másik keze körül is megkezdte a kiépítését. Azonban ezután Manabu nem engedte, hogy több követ összetörjön.
- Gyere velem. Azokat pedig tartsd meg, míg oda nem érünk. –
Az idősebb pap az erdő felé vezette őt, lefelé, a völgybe. Itanashi lassú tempót diktált a sajátjához képest, Manabu sohasem volt egy sietős személy. Majd elértek egy részének az erdőbe, ahol a fák agy része ki volt döntve, s fekete kormos nyom kísérte mindegyiket.
- Ezt a két kezeddel művelted. Vajon menne most is? Képes lennél most kettétörni egyetlen fát is? – ekkor ismételten útjára engedte őt.
Itanashi egy nagyobb, kidőlt fa törzse mellé sétált. A törzs majdhogynem oly vastag volt, hogy fekve egy magasságban volt a pappal. Itanashi a kezeire koncentrált. A két fekete kesztyű még mindig ott volt rajta, lángoltak, tépni akartak, darabolni és pusztítani. De még nagyobb erő kell nekik. Ekkor a pap újból chakrat kezdett el áramoltatni, melynek hatására körmei egyre hosszabbak lettek. Majd bal lábával hátrébb lépett, majd felemelte jobbját. Miután lábát ismét a talajra nyomta, majd ráhelyezte testsúlyát, hatalmasat csapott a fába.
Az ütés pillanatában felszakadt a fa, majd egy része eltűnt, ahol a tenyere haladt. Körmei vonalán pedig mély, mégsem teljes vágások és égésnyomok maradtak. De a törzset nem tudta ketté vágni.
A pap lehunyta szemeit. Az ég felé fordította fejét. Mély levegőt szívott. Gondolkodott közben. Eszébe jutott egy másik út is, mely talán sikerülhet is. Ismét a fára csapott. Mikor kinyitotta szemét, látta, hogy egy teljes vonalán vált ketté a vastag törzs. Ekkor ismét kezeit nézte. Majd látta, hogy ujjai éles pengékből állnak, mely nagyban hasonlít egy sötét technikára. Ha valódi körmöket nem is, éles pengéket formázhat, melyhez megvan benne minden, ami kell.
- Nagyszerű. Bámulatos. Most készen állsz arra, hogy kezedbe vedd a kontinens sorsát és magad változtass a világon. A kezedben van az erő.
- Ez nekem nem elég. El akarom érni azt ismét.
- De azt nem tudod még irányítani, Itanashi. Túl sok.
- Nekem semmi sem sok. Mert Ő mindig velem van.
- Ahogy érzed. De ne keverd magad bele a háborúba azonnal. A templomosok nem nézték jó szemmel a dühöngésed. Sokakat megzavart az erő, melyet mások is megérezhettek. S ha az ellenség megtudja, hogy ekkora erőket szabadít fel valaki, jobban készülni fognak.
- Készüljenek is. Mindannyian. – fejezte be a beszélgetést Itanashi. Manabu ezután nem szólt, csupán megfordult és lassú tempójával visszasétált a templomba. Itanashi azonban az erdőben maradt. Néhány méter széles kockát választott el a földtől,  majd taszította magával együtt a mélybe. vastag réteget húzott maga köré, s csupán néhány lyuk volt, ahonnan jött némi levegő. Ám épp elég, hogy könnyedén lehessen lélegezni a talaj alatt. Itanashi ekkor kezeire nézett, majd széttárta őket.
- Jashin, ki bennem élsz. Tudd, hogy téged szolgállak – kezdte el imáját, miközben folyamatosan chakrat kezdett el kiengedni. Érezte, ahogy a különleges, bizsergő érzés, mely eddig a karját körülfogta, most vándorolni kezd a vállai felé, majd egyesül a két fátyol a hátán.
- Elfogadtam az utat, amelyre tereltél. Végigjártam az ösvényt, amelyet mutattál. – A fátyol lassan kezdett el kúszni a gerincoszlopán, illetve a mellkasán. Körbeölelte derekán, majd ismét egyesültek.
- Mindig is bőkezű voltál az úton. Mindvégig ott voltál velem. Bennem. – a csípőjéről két lábára tekeredtek a fátylak, végül körbeölelték azt, s a talpa alatt összezárultak. A föld megégett alatta, s talpa közvetlen közelébe el is porladt.
- Kérlek uram. Vezess végig utamon. Add nekem az erődet. Adj nekem hatalmat az érdemtelenek felett. – ekkor a hátán lévő zárt tömegből újabb foszlányok indultak meg a hátán végigfutva. Körmei ekkorra visszább húzódtak, mégis élesek és halálosak maradtak. A háton futó fátyol lassan elérte a talajt, ahol tovább kúszott, felperzselve maga alatt a földet.
- S én elhozom számodra a földet. Visszaszerzem mindazt ami a tied. – Végül a vállon lévő chakrapalástból a nyak felé induló kígyószerű foszlányok kúsztak felfelé. Körbevették hófehér haját, s az egész nyakát, míg végül arcát is elfedve, teljesen körbezárta magát.
- Megbüntetem mindazt, aki ellopta jogos tulajdonos, visszaszerzem földedet. A neved fogják ünnepelni és félni az emberek. Majd mikor az egész föld a tied lesz, elhozom az új világot, a Te birodalmad. – hangja megváltozott, elmélyült a körbefogott rétegben. Ezt azonban talán észre sem vette. Mikor befejezte imáját, lassan visszaszívta magába mindazt a chakrat, amit képes volt megtartani és nem engedett végleg el. Majd leült a földre és újból meditálni kezdett.
 
Manabu és néhány szürke köpenyes pap indult, hogy felkutassák Itanashit az erdőben. Manabu bízott a fiúban, s remélte, hogy nem jár messze attól a helytől, ahol hagyta őt. S remélte, hogy nem indult meg egymaga a Fény papnőjéhez. Egy fa tövében bújtak el, mikor ismeretlen alakokat láttak meg a kidőlt fák között. Az országot vezető Papnő katonái voltak. A katonák a fákat vizsgálták. Ezek szerint a palotáig eljutott az völgyen történtek. Valószínűleg a rengeteg menekülő állat jelezhette rohamával, valami történt a Völgyben. A négy katona sorra járták körbe a fákat, vizsgálták, szemlélték, s a fejüket vakarták.
- Hé. Ti is éreztétek? – kérdezte az egyik, miközben oldalra fordult.
- Igen. De honnan jöhet? – szegezte maga mellé fegyverét. Mind egy irányba fordultak. Ahonnan az ismeretlen eredetű düh érkezett. Manabuék egyelőre biztonságos pozícióban volt, azonban őket is meglepte, amikor a katonák között kiemelkedett a talajból Itanashi. Az első katona, aki felé fordult, azonnal egy szúrással meghalt. A második katona már támadott, ám pengéje megakadt néhány centiméterre a pap lapockájától. A katona ekkor látta a fekete foltot a fegyver hegye körül. Ekkor érkezett a második dárda hegye, mely a szívét vette célba. Ám az a fegyver is megakadt egy hirtelen előkerülő fekete folton. A két katona nem tudta átszúrni. Ekkor érkezett két oldalról két katanaval történő vágás, ám a pap kezeit emelte a kardok felé, s akasztotta meg. A katonák ekkor láthatták meg a papot körülvevő szürkés burkot, mely elsötétedik, mikor bárminemű tárggyal érintkezik. A pap ösztönei sohasem csapták be, így elég volt az egyszerű katonáknál épp a támadás helyénél megerősítenie a védelmét. a kardok miután megakadtak, egyszerre vágtak bele a karokba, ám vér helyett csupán sötét füstszerű anyagot láthattak, ahogy felnyílik, majd újjáépül. A karok ekkor megragadták a kardforgatók nyakát és egyszerre emelték el lábaikat a talajtól. Ekkor a pap kezei körül lévő szürkés aura elsötétedett, s a két férfi szinte egyszerre ordított fel egy pillanatra, mígnem füstölgő, feltépett torokkal zuhantak a földre. A lándzsát forgatók újból támadtak, ám ismételten sikeretelen próbálkozásnak lehetett felfogni. Itanashi egyik  kezével megragadta az előtte lévő lándzsát, majd magához rántotta a férfit. Ereje jóval nagyobb volt, mint a testőröké, valamint nem is készült ilyen nagy rántásra. Az élrántás közben ütötte arcon, öklének helyén füstölni kezdett a férfi arca, mely majdnem hogy széttört az ütés pillanatában. Szempillantás alatt zuhant fejestül a földbe tőle, ha az ütés nem is a csattanás biztos, hogy szétrobbantotta a koponyáját. Mikor megfordult, láthatta ahogy az eddig hátát támadó férfi most egyenesen az arcába döfi fegyverét. A pap maszkjától néhány centiméterre akadt meg a hegye, ekkor a férfi szemei kitágultak, majd megremegett a keze, és leengedte fegyverét.
- Mégis…mi vagy te? – kérdezte, mikor meglátta az arcot, melyet talán legsötétebb rémálmaiban láthatott. melyből mindig is ki akart törni, ez azonban a valóság.
- A halál – mondta a pap eltorzult hangján, majd egyszerűen keresztüldöfte körmeit a férfi mellkasán, miután elé került, és kitépte szívét. A férfi sistergő mellkassal borult a földre. Itanashi miután nem érezte erős chakranak jelét, csupán a fa mögött guggolókat, leengedte védelmét.
- Két napja tűntél el. S máris képes voltál ilyen szinten kiépíteni? Bámulatos.
- Kapcsolatba kerültem valakivel. egy olyan személlyel, aki képes volt megmutatni a hiányzó részét. A Nagyúr szólt hozzám, s Ő segített, hogy olyan lehessek, mint Ő. Ez a védelem végre tökéletes. Yogensha palástja immáron körülvesz engem. Lassan készen állok, hogy véget vessek a vallásháborúnak.
- Valóban fiam, valóban. A név pedig...tökéltes választása annak, hogy megismerjék a félelmet
A pap behajította a megmaradt testeket az üregbe, melyben néhány napja még ő volt, s mostanra legalább egy tucatnyi őr teste fekszik. Lezárta végleg a vermet, majd megindult a többi pappal visszafele. A templomba érve Itanashi magától indult előre, egyenesen a Vörösök elé, és bocsánatukért esedezett a tetteiért.

//Off: betettem a  végére egy képet, hogyan is nézne ki a "démonom", illetve a palást. Amennyiben elfogadásra kerül a technika, abban az esetben bekerülne a Kaishinton nevezetű saját stílus listájába is Kaishinton: Yogensha no Tamashi néven//

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hidan on Szomb. Szept. 19, 2015 12:19 am

Szia ismet! Nagyon popec kis novella lett, meg az elozonel is jobban tetszett, azonban mielott zold utat adnek, szeretnelek megkerni hogy pontosits a technika leirasan. A leirasban fokepp a vedelmen van a hangsuly, mig az irasodban a pusztito erejerol. Ertem en hogy ez utobbi minoseg a sotet chakra termeszetebol fakad, de igy ebben a formaban felrevezeto lehet.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hidan on Hétf. Szept. 21, 2015 5:03 am

Üdv ismét! A Ninja Tanács értékelte a tanulásod és közös megegyezés után a következő álláspontra jutottunk. A technikát csak akkor vehetem sikeresen elsajátítottnak, ha az élményben foglaltak szorosan illeszkednek a technika leírásához. Tehát egyfajta védelmező auraként szolgál a palást, ami ártalmas mindenre, amivel érintkezése kerül, bár így nem olyan erős a romboló hatás, mintha a karakter pusztító szándékkal hozná létre. Azonban a chakrakarmok már más lapra tartoznak, ezeket a karakter még képtelen használni, külön technikával lehet csak majd őket létrehozni. Tehát az erre vonatkozó gyakorlást módosítsd kérlek, vagy ha úgy gondolod, beépítheted annak a technikának a tanulásába, amit a karmok kifejlesztésére szeretnél megalkotni.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Szept. 22, 2015 8:55 pm

Mivel megírtál egy szép, ötletes és elfogadható kombinációs technikát a problémák kiküszöbölésére, ezért Elfogadom a Tanulásodat és akkor a megjelenést úgy vesszük, hogy a kombinációs technikát már itt is kijátszottad, vagy legalábbis egy részét. De ahogy mondtam, ez a 2200-as chakraszint magas, így rengeteg chakrába kerül majd a fenntartása, mert ugye minden egyes "chakradolgot" fent kell tartani.
Jutalmad +5 Chakra, a szép élményért!

Edit: Infuuin +2% Azért ennyi, mert ugye ha jól tudom az lett megbeszélve az NT-ben, hogy az Élményekért kevesebbet kapsz, mint a játéktéri kalandokért.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Csüt. Jan. 07, 2016 3:06 am

Tanulandó jutsu neve: Shouten no jutsu // Alakváltó technika
Chakraszint: 700
Besorolás: A


- Manabu… - szólította meg Itanashi a tőle alig pár méterre lévő társát. A pap kezeiben egy tekercs volt, melynek tartalmát olvasta épp.
- Parancsolj, Itanashi. – fordult az idős pap a fehér hajú, szürke köpenyes harcos felé.
- Kik voltak a lélekhordozók? – teszi fel kérdését, miután a tekercset összecsomagolta, ám vissza már nem rakta, hanem megtartotta magánál a válaszok megadásáig. Zöld szemeivel a férfi felé fordult.
- Jashin útjának végén, a tökéletes megtisztulás állapotában a legfőbb kiválasztott elnyeri a halhatatlanság erejét. – kezd bele a pap az okításba, ám a történet ezen részét már ismerte a pap, mégsem avatkozott közbe.
- Azonban itt még nem ért teljesen véget az út. Ha egy személy eléri, hogy lelke halhatatlan lehessen, előbb, utóbb, mikor földi teste végleg megszűnik létezni, a lélek, elszakadva a testtől, öntudattal rendelkező, gazdatest nélküli lelkekként élnek tovább. Ezek a lelkek hatalmas erők, valódi, színtiszta chakralények, melyekbe a saját öntudatunk van kódolva. Amennyiben a lélek képes szövetséget kötni, és megosztozni egy testben a test saját lelkével, az az állapot, melyet az egyszerűbb emberek Exlaw állapotnak hívnak. Számos Jutsetsu kóborol a világban, keresvén a tökéletes gazdatestet. S számos exlaw él, kilétét titokban tartva, az emberek között. Olyan emberek, kikben ősi szellemek élnek.
Manabu kis szünetet tart, megköszörüli torkát, majd folytatja.
- Ahhoz, hogy valaki elérhesse a tökéletes Jutsetsu állapotot, meg kell tanulnia együtt élni egy másik lélekkel, s a testét irányítani, mikor a gazdatestnek szüksége van rá. Mivel két lélek nem irányíthatja egyszerre a testet, a gazdatest, mikor szükség van, egy belékódolt vészjelzőt elindítva a szervezetében, utat enged a belezárt léleknek, hogy elnyomva a másik lelket, irányítsa a testet és óvja meg azt. Ez a működési elve maguknak a Jinjuurikiknek is, azonban ott maguk a Bijuuk vannak elzárva egy személybe, s osztoznak a lelkek az egyetlen testen.
Itanahsi elgondolkodott mindzaon, amit Manabu mondott, majd eszébe jutott Karu. Ha Karu képes lenne felálfozni a sjaát lelkét, hogy egyesülhessen a Nibii lelkével, talán sohasem látott harcos lenne a földön. Azonban Karut sohasem vezérelte a valódi hatalom. Nem vezették olyan célok, melyeket Itanashi sorsában megírtak az Istenek. Ha netalán képes lenne Karut rásegíteni az állapotra, egyetlen élő személy sem lesz a földön, aki megállíthatná a kompániájukat. Márpedig Itanashi halállistáján igen csak kimagasló szerepet töltenek be a világ vezetői.
- Ha egy lélek azonban nem képes kontrollálni a testet, miután megtörtént a lélekcsere, a test igen csak instabil lesz, s ha még túl is élné a harcot, akkor is, egy ilyen eset vészes következményekkel járna. A két lélek félbeszakítaná az egész tudatot. Képzelj el egy testet, mely egyszerre akar két parancsot elvégezni. Amennyiben nincs a két lélek összehangolva egymással és a testtel, az exlaw állapot sérülékeny és veszélyes. Kifejlesztettek néhány technikát ennek érdekében, hogy a lélekhordozók, azaz a lelküket elválasztani képes személyek könnyedén irányíthassanak egy új gazdatestet. Ilyen például a Shouten no jutsu is. Az Alakváltó egy olyan technika, mellyel tökéletesen lehet egy másik test irányítását gyakorolni. A technikához szükség van egy gazdatestre, valamint egy x mennyiségű felajánlott chakramennyiségre. Miután a technika alkalmazója létrehoz egy pecsétet, melybe saját chakraját, amik tartalmazzák saját tudatát, majd ezt a pecsétet elhelyezi a gazdatesten. Hasonlatosan a vérpecsétedhez, itt is a megpecsételt testet mozgatjuk a chakrank és meditáció segítségével, ám ebben az esetben két olyan testre van szükség, kik nem állnak ellen az akaratnak. testüket teljesen át kell adniuk a pecsétnek, hogy a használó tökéletesen mozgathassa. Valamint… - Manabu egy ideje lassú sétába kezdett, mostanra léptei az eddigieknél is jobban lelassult, mikor újra megköszörüli torkát, majd folytatja.
- A pecséttel képesek vagyunk a saját formánkra, minden külső és belső tulajdonságunkkal együtt felvértezni a gazdatestet. Egy adott chakrajú, tükörkép, egy báb.
- Hasonlatos ez az árnyékklónokhoz? – teszi fel kérdését a pap. Jól ismeri a klónokat és fajtájukat, volt már dolga klónhazsnálókkal, valamint ő maga is nem egy alkalommal hozta létre hasonmásait, annak ellenére, hogy mag a aKage Bunshint nem képes megalkotni.
- Valamiben igen, valamiben nem. Ez egy valódi testtel rendelkező báb, nem egy chakramassza. A Kage Bunshin ugyan a technikához legközelebb álló jutsu, vannak más képességek, melyekkel hasonló eredményeket lehet elérni.
- A régi időkben, mikor a birodalmunk a virágzásának végére ért, s a többi vallási csoport vadászni kezdték közösségünket, nem egy jahsinista próbálta ezzel a technikával visszahódítani az elvesztett területeket. Egy tökéletes másolat, mely bármikor meghalhat. Ha valaki elegendő chakraval rendelkezik, igen csak nagy dolgokra lehet képes, s mégse mozdította a kisujját érte.
- Ezzel a képességgel sokkalta egyszerűbb lehetne az ország falvainak a feltérképezése. Bármennyire is hálás vagyok az egyetlennek az erőért, amit tőle kaptam, mégis, ez az erő a bélyegem. Hiszen ezt mindenhol megismerik az emberek, félik a sötétség hatalmát. Ha képes lennék megosztani az erőmet, de képességeimmel ellátva egy bábot, azzal igen csak megoldódna bármely falu felkutatása, és a vallási szekták vezetőit előkeresni. Ha a birtokomba lenne egy ilyen technika, az nagyban segíthetné az ellenségeink kiirtását.
- Ha úgy érzed, van hozzá elég akaratod és erőd, megmutathatom a tekercset, melyben megtalálod a technikát.
- Látni akarom. – válaszolja Itanashi. Manabu eltávolodik a szekrénytől, majd az Archívum jobb oldalán lévő magasra szerelt polcai felé veszi az irányt. Kinyújtózik a felső polcokon lévő, vastag porral rétegezett tekercsekre nyúl, s levesz néhányat. A másodikat ki is emeli közülük, majd visszahelyezi a többit. Nagyot fúj a papíros felületére, megszabadítva a porbörtöntől, s átnyújtja azt a papnak.
Itanashi átveszi a tekercset, majd fejet hajt a férfi előtt. Köpenyébe rejti a papírost, majd kisétál az archívumból. Miután kiért a templom sziklafalai között a nagyudvarra, egyenesen az áldozó szentély lépcsőit veszi célba. Lábai gyorsan szedik egymás után a fokokat, mígnem feljuttatja a templom legmagasabb pontjára a papot. A véres oldalkorlát mellé állva tekint le a hatalmas, erdős völgyre.
- Hamarosan az egész a tied lesz, Nagyuram. Hamarosan, a Démonok földje, s az egész kontinens a lábaid előtt fog heverni. Hamarosan minden ember, legyen az férfi, nő, gyermek, el fog pusztulni, ha nem fogadják el hatalmad, s nem félik erőd. Nem fogok elbukni. Megmutatom Jashin-sama hatalmát az egész földrésznek. Megtanulják, milyen félelemben és rettegésben élni. Méltó módon fogja kiérdemelni ez az ország a nevét. Jashin, a te démonod és kiválasztottad most útjára indul, hogy elterjessze a neved.
A pap ezután lesétált a lépcsőn, kezébe véve a tekercset, olvasni kezdte.
Az instrukciókat átnézve végiggondolta a menetét. Az teljesen tiszta volt számára, hogy hullákra lesz szüksége. Sok hullára. Tudta hát, merre is viszi útja. Úgy tűnik a technika további részéhez nyugalomra lesz szüksége, így az éjjelre tervezett vadászatával össze fogja kötni ezt a részt is. Két napja már, hogy a pap nem hagyta el a templom falait, s nem mutatott be élő áldozatot Jashin-samanak. S talán, ha a Nagyúr látja, hogy a pap oly technikákat akar elsajátítani, melyek közelebb vihetik végső céljához, s vallásának végleteibe vezethetik be, biztosan örömmel fogadja majd az áldozatokat. A lépcső aljában lévő padokra ült, s úgy olvasta át újra és újra a technika létrehozásának fázisait. Szinte már tudta minden sorát szó szerint, mégis várnia kellett. Köszönhetően jashin papjainak a hidegvérű pap nem csak ölni tanult, hanem türelmessé is vált, mely kihatott harci stílusára is az elmúlt időket visszanézve. Sokkalta precízebb, kifinomultabb képességek kifejlesztésekbe kezdtet ezáltal, melyekkel egy valódi stratégája és irányítója lett harcaiban.
 
A völgyben leszállt az éj. Az ég tiszta volt és sötét. Hidegebb napok voltak. A hegy tetején lévő templom korlátairól jégcsapok lógtak egymás mellett, s puha hó takarta a kövezett udvart.  Hűvös szél fújt végig a tágas szirtudvaron át, s a szél havat sodort magával, befehérítve ezzel a pap sötét köpenyét. Itanashi páncélzatát hosszú köpennyel takarta el, ugyan nem mutatta jelét a hidegnek, mégis érzete, hogy fázik. A kontinensen, Kusagakureban jobb időjáráshoz szokott a pap, s kissé furcsállja ezt a korai hideget. Még az iwagakurei templom vermeiben sem volt oly hideg, mint itt, a Démonok országának hegységében. Talán a fagy országában töltött idejében lehetett ennyire hideg. Havazott, nagy vihar támadta a templom kapuját. Ő mégis épp a vihar felé vette az irányt. A hosszú lépcsőket befedte a hó, így a könnyebb utat választotta, a földet. Havas köpenye eltűnt a hóréteg alá zárt hegység talajában, s meg sem állt a völgyig. Mire leért, a magasabbra nőtt fák lombkoronáit is fehérre festette a hó. Az álarcos pap lassan emelkedett ki a földből, majd körbetekintett. Nem érzete idegen jelenlétét, de tudta, ez az időjárás nagyban elárulhatja őt egy esetleges rajtaütésnél, hiszen lényegesen több tényezővel kell számolnia a tökéletes vadászathoz. Ilyenek például a lábnyomok és a lehelet is.
Az erdő mélységéig előre kellett nyomulnia, ha áldozatot akart szedni, ugyanis amióta az templom lakói közé tartozik, megritkult a hegyhez közeli erdő lakossága. Voltak kik elköltöztek, s voltak, kik meghaltak. Utóbbi inkább, de ez most nem befolyásolja a tényt, hogy a papnak a hatalmas erdőségben kutatnia kellett az áldozata után. Idő közben a fák közé és beszűrődött a fehér lepel, s a talaj egyre nagyobb részét lepte el, valamint a kisebb bokrokat és a fán lévő ágakat is. A fák ritkulni kezdtek, s mintha víz csorgását hallotta volna meg a pap. Nem messze tőle csorgadozott egy apró patak. A hegység valamely tagjának belsejéből eredhet. A folyás irányát figyelve egyenesen a völgyön át haladhatna, ő azonban ellenkező irányba indult meg. A patak vize tiszta volt, vékony partszakaszán kezdett a hó és a jég megtelepedni, itt a ritkás fák végett sokkalta erősebben érződött a tél. A pap a fák takarásában, azok ágain ugrálva haladt előre, közben zöld szemeivel a patak mentén lévő utat figyelte. Majd meglátta azt, amit kerestek. Nyomokat. Idő közben a nap is felkelt már, ezzel jóval könnyebbé téve a pap dolgát. Ahogyan ő is, úgy az áldozatai is nyomokat hagynak maguk után a hóban, így könnyebb rájuk találnia. Szemeivel lekövette az utat, ahova a jól kivehető három különböző nagyságú lábnyom vezetett. Majd azokon elindulva nem nagy távolságot megtéve érkezett is a nyomokhoz tartozó chakrak hulláma is.
- Elbírok velük. – mondta halkan, miközben immáron a hullámokat követve jutott a három állatbundába öltözött személy közelébe. A pap leugrott a fáról, majd a patak mentén közelítette meg az apró táborhelyet. Három férfi, egyetlen szarvaz a ropogó tűz felett. A hóban vércseppek mutatták az állat utolsó lépteinek helyét, mígnem el nem pusztult. A három férfi közül az egyik felkel, kezében kést tartva. Szakálla és a köpenye, melyet mélyen arcába húzott, igen csak eltakarta kilétét.
- Ki vagy idegen? – teszi fel a kérdést. – Amennyiben barát, ülj közénk, osztozz a tűz melletti helyekben velünk. – a férfi széttárta karjait, mire a hatalmas bunda alól apró csontok lógtak ki, melyek láncokat alkottak, ezzel javítva a férfi megjelenését. A pap elmosolyodott.
- Shoun papnő híveivel van netalán dolgom? – lép közelebb a pap.
- Pontosan, ismered netalán a kultúránkat, idegen? – kérdi a férfi, miközben maga is egyre közelebb lép. – Akkor azt is tudod, hogy Shoun segít mindenkit. Ő adta nekünk eme ajándékot is, hogy túléljük a legfagyasztóbb napokat is. Mikor a vidék rideg és havas, Shoun megajándékoz minket a táplálékkal.
- Ismerem istenetek. Volt szerencsém találkozni híveivel. – ekkor Itanashi elhúzza az arcát takaró köpenyt, s a sötét csuklya mögül kibukkan az álarc. Az az álarc, mely százak, sőt…ezrek halálának utolsó pillanatában nevetett az arcukba. A szél felerősödött, mégis, a férfi kivehette a Vér jegyét az álarc homlokán. Ekkor a pap tőrt idézett a csuklóján lévő pecsétből, eközben a másik két résztvevő is felkelt. Itanahsi csupán ekkor figyelte meg a kezükben lévő tőröket. Pontosan olyanok, mint amilyenekkel Shoun harcosai rendelkeznek. A vékony, görbe tőr, s a rajta lévő kanjik szinte szimbólumai Shoun fegyvereinek.
- Te vagy az a férfi…ki…hadat üzent Shounnak! Ki lemészárolta társainkat, miután kegyetlenül megkínozta őket. Miatta szenvedtek testvéreink. Tépjük szét ezt a démont, fivéreim. – iramodott meg az első, tőrét eldugva négykézláb ereszkedett, majd hirtelen átalakult egy hatalmas, hófehér farkassá. Két társa néhány másodperces csúszással, de megismételték a férfi mozdulatait. A három farkas pedig nagy sebességgel rontott a papnak. hatalmas karmát emelve az első, egyszerűen ketté akarta szelni a papot. Ám ő megelőzte ebben. Jobbját, öklével a fekete rudat fogva, hátralendítette, majd hirtelen a sötét chakra, mely eddig ott lappangott benne, most feltört, meghosszabbítva fegyverét, s a suhintás pillanatában a végén megjelent a hosszú, borotvaéles penge. A sötét fegyver könnyedén vágta ketté az első farkast, utána pedig balját tartva előre, egy Kasseikent indítva, elintézte, hogy a másik kettőnek se lehessen sikerélménye. A két vadállat erősen csapódott a földbe, felkavarva a hót. fehér bundájuk nyújtott ugyan némi takarást, el nem rejtőzhettek. Nehezen álltak talpukra. A feketébe bújt pap ott állt tőlük vagy jó tíz méterre, ha a szélben nem is, a nagy fehérségben könnyen észrevehető a sötétbe burkolt pap, és a hatalmas kaszája. A két farkas megrázta magát, majd egymástól távolodva ismét futni kezdtek. Testük ellökve a földtől, gyors pörgésbe kezdett, majd a két hóviharoszlop egyszerre csapódik be a pap helyére. Itanashi ismerte a Tsuugat, s mivel Shoun harcosai bemutatták tudástárukat, nem riadt vissza, hanem egyből a magasba ugrott, s két kezét előre tartva lökte egy erősebb hullámmal az oda érkező farkasokat, kik épp, hogy felfelé fordultak. A két farkas emberi formában zuhant a hóba, mely vörössé vált körülöttük. testüket igen csak megégette a hullám, s igen csak meggyengülhettek, ha feloldódott a technika. A pap közöttük ért földre, majd megragadta mind a kettőt és felemelte őket. Miután talpuk elhagyta a talajt, Itanashi a szemükbe nézett, majd ismét a földre dobta őket. A két férfi nehezen próbált felkelni, ám ekkorra Itanahsi már meg is alkotta kézpecsétjeit. A két férfi nyakán különös jelek futottak végig, körbefutva vállukig, majd elhagyva a bőrüket, a levegőben kapcsolódtak össze, megszorítva nyakukat, s összeláncolva őket.
- Ne…ne tedd ezt. – kérlelte az egyik.
- Felkelni! – parancsolta a pap. Ugyan a két férfi ellenkezett, be kellett látniuk, menekülni nem tudnak. Levegőt is alig kapnak, s állapotuk is épp, hogy engedi őket felkelni.
- Ne tegye – könyörögte ismételten a férfi, ám a félelemtől teste mégis csak engedelmeskedett. Még ha nagyobb fájdalmakkal is járt. Itanashi kezével a tűz felé mutatott, majd mikor a két, összekötözött rab sétálni kezdett, visszasétáltak a tábor területére.
A pap két kezét összecsapva lesüllyesztette a talajt a két férfi alatt, majd jó 10 méterrel a föld alá taszította őket. Ő maga az üreg szélére ült, a tűz mellé, majd elővéve a tekercset, ismételten átismételte sorait.
Lényegében egy chakraból álló klónt kell alkotnom, egy adott test köré. A mozgatása hasonlatosnak tűnik a Sheishinkari elvéhez, valamint a nagy mennyiségű chakra lehet a magyarázata a tökéletes klónnak. Meg kell alkotnia a saját tudatával rendelkező anyagot, s azt egy testbe vezetni, kiterjeszteni testén kívülre a chakrat, a magunk formájára alkotjuk meg. S mivel a lénye a saját chakraból áll, így abban megvannak a tudatba kódolt információkkal.
Legalábbis így értelmezte a pap a helyzetet.
- Akkor hát…kezdjük az első fázisnál.
A veremben ülők egyikének a nyaka körül tekergő pecsét ismét mozgásba kezdett. Újabb foszlányai váltak le, melyek a falra vetődtek, s beleolvadtak a kemény felületükbe. Miután ez megtörtént, a pecsét megszakadt kettejük között, s a szabadon maradt rab alatt azonnal egy oszlop emelkedett ki, mely liftként használva, a felszínre juttatta a férfit. Ám ebben a pillanatban vissza is sírhatta a veremben töltött hideg perceket, ugyanis a pap látványától ismét félni kezdett. Ő pedig ott állt a verem szélén, majd megragadva őt, ismét elemelte a talajtól.
- Jashin-sama. Újabb lélekkel ajándékozlak meg téged, s testét pedig a Te szent küldetésed nevében fogom felhasználni arra, hogy elterjeszthessem neved ezen a földön. – a kezében lévő rúddal gyomron szúrta a férfit, ki felköhögött. teste ezután ismét a hóban ért földet, ahol levegőért kapkodott, kezeivel pedig vérző gyomrát szorították. Végül, miután a körülötte hó vérvörösre színeződött, elernyedt teste, s elfeküdt a vörös tóban. A pap közelebb sétált, majd két kezével pecséteket formált. Szemeit lehunyta, elméjét pedig átadta annak a sötét tudatnak, mely ott lakozik valahol benne. A sötét lélek, melynek világában tökéletesen tud koncentrálni. A technika alapjai mind megvoltak benne, így nem okozhatott problémát számára a test uralása. Azonban azt is tudta, hogy nincs biztonságban, amíg a szabadban van. Ezért nem adhatott túl sok energiát saját készletéből, mert azzal kockára tenné a hazautazást egy esetleges rajtaütés véres leverése után.
Így chakrajának 20 %-át eggyé formázta, majd megfogta a földön fekvő férfi fejét, s átjuttatta azt a halott testébe. Miután a kellő mennyiség átjutott, Itanashi hátrébb lépett, s koncentrálni kezdett. A földre ült, majd két földklónt létrehozva, megkezdte a második fázist.
Eggyé vált ismét elméjével a tőle távolabb lévő chakrajával, majd parancsokkal kezdte terhelni a saját tudatát. A test megmozdult, kezét lassan emelte oldalra. Az élőhalott keze lassan, remegő, gépies mozgással támaszkodott neki a talajnak, majd tolta el magát a véres hótól. Csupán ekkor nyitotta ki szemeit.
 
 A vér látványától riadtan emelkedett fel. Testére pillantott, mely teljesen meztelen volt, s égett. Fájdalmat azonban nem érzett. A hasrésze s kezei vérben áztak. Nem emlékszik azonban, mikor láthatta magát utoljára saját vérét a bőrére tapadva. Lihegett, látta leheletét szinte megfagyni a levegőben. Fújt a szél, nagyon is. Ott ült a pap sötét ruházatában, a hóban, a tűzhöz közel. Két másik állt mellette őrt. Ezen látvány várta, mikor megfordult. Véres kezeit nézte. Különös volt saját magát látni, mégis, valami meleg érzés fogta el. Képes volt hát átadni tudatának egy részét egy halott testébe ültetni. Azonban itt még korántsem áll készen. Meg kell tanulnia használni az idegen testtel a saját képességeit. S mivel ereje is korlátozott, így nem fog egyelőre nagy technikákat létrehozni. Elfordulva Itanashitól a gödör felé sétált. Különös érzés volt. Nagyon is. Egy másik testben járni. Uralkodni egy másik test felett. A gödör felé sétált, majd megállt a pereme mellett. A mélységben egy férfi ült, kinek nyaka a falhoz volt láncolva. A férfi feltekintett, majd elkiáltotta magát.
- Mao, te élsz? Segíts nekem kérlek. – könyörgött a peremen álló pucér férfinak. Ám az lábával egy kis földet rúgott rá. Nem láthatta a veremben ülő férfi, hogy társa véres szája mosolyog.
Kezeit felemelve tekintett ismét a véres kezeire. Majd összecsapta őket. Chakrat koncentrált, hogy alább tudjon bújni a földben. Minden képességét oly precizitással kell megalkotnia, mint valódi testének. Lábai lassan lesüllyedtek a föld felszínében, s lassan elkezdte az egész testében szétáramoltatni a föld elemű chakraját. A deréktájáig igen csak lassan haladt, nem a megszokott gyorsaságban. Nem is lett volna képes utánozni önmagát. Végül a feje is eltűnt a hóban. A verem falában bukkant elő. Nevetett.
- Mi tett veled? – kérdezte remegő, haldokló hangján a földhöz láncolt. Válasz azonban, azon a démoni nevetésen kívül nem érkezett. Kimászott a falból.
- Látom, nem voltál éhes – mondta, immáron a paptól megszokott mély, gyilkos hangján. Szemei a földön fekvő testcsonkot nézték.
- Ő járt a legjobban. Társad, majd te viszont…megtapasztaljátok Jashin-sama hatalmát és erejét.
Elnevette magát ismét, majd eltűnt a falban. A hátrahagyott férfi kiáltott.
A földből ismét előjőve a patak felé vette az irányt. Szemeit kissé elvakította a fehér hózivatar, mely talán némiképp alábbhagyott mióta itt van. A csorgadozó víz mentén lassú sétába kezdett, s próbálta chakrakészletének teljes erejét átérezni, mely benne, ebben az idegen testben kering most. Lábát a patak vízébe eresztette, hideg volt, nagyon is. Tehát mégis képes érzékelni. Farkasok halk vonyítása hallatszódik a hegyekből.
Közelebb sétál, egészen, a gyorsan folyó patak partjáig, majd fejét lehajtva, látja magát, pontosabban egy olyan valakit, akiben él. Pucér, vézna, vérző teste bambán, élettelenül tekint vissza rá. Ugyan látja a tükörképét, nem teljesen emlékszik az arcra.  Majd a sebet nézi, mely a gyomrán tátong. Közelebb hajol, hogy a vízben megmoshassa vérző száját. Majd mikor közelebb hajol, meglátja azokat a kihűlt, rémült szemeket.
Kiáltások, végső elkeseredések hangja zúgott végig a fejében, emlékezett rá, hogy ő maga ölte meg. Ekkor vizes arcával a tábor fele tekintett ismét, ahol a három sötét alakot jórészt betemetett a fehér hó. Újabb emlékei tértek vissza.
Itanashi a földön ülve koncentrált, majd szája szélét kezdte harapni.
- Ez nem elég. Túlságosan is kis mennyiségű az információ, amit átadhatok a testbe. Emlékeznem kell.
A test egy pillanatra úgy tűnt, mintha össze csuklott volna, végtagjai feladták a szolgálatot, ám az utolsó pillanatban ismét stabilan meg tudott állni a két lábán.
- A nevem…Itanashi. Jashin papja vagyok. A feladatom, hogy visszaállítsam Jashin birodalmát. Ez az én küldetésem. – mondta magában. Újra hallotta a farkasok vonyítását.
A pap odébb állt, arcára ráfagyott a víz, mégsem érezte a hideget. Útja a hegyek felé vezették őt, mezítelenül, át a lassan térdig érő hóban. Ugyan az időjárás vad szele alábbhagyott, a havazás nem állt el, s bőszen töltötte fel a puha, hideg fehérséggel a térséget. A pap lassan haladt előre. Jó ideje hátrahagyta már a tábort. Lábai érezték az egyre sziklásodó talajt, mely azt jelentette, közel járhat már. Otthonosan érezhette végre magát. A patak bőszen folyt mellette, s immáron tisztán láthatta, ahogy egy nagyobb méretű üreg tátong a hegy oldalán, s ez szolgálja a víz kivezető útját.
Különösképp már csupán egyetlen egyszer hallotta a farkasokat, méghozzá mikor az üreg közelébe ért. Megállt, s szemlélte a lehetőségeit. Ekkor érkezett az a különös érzés.
Itanashi megfordult, mikor az idegen hullámok megzavarták elméjének nyugalmát. Két ismeretlen hullám. A pap megtámasztotta lábait, s próbált chakrat koncentrálni.
- Még nem állok készen… - mormolta halkan, miközben felkészült a betolakodók érkezésére.
- Mire nem állsz készen, Yountei? És miért vagy meztelen? – kérdezi egy kellemesebb, férfi hangja. Két személy lépett ki ekkor a bokrok közül, az egyikük egy barna hajú férfi, alig lehet idősebb a papnál. Itanashi nem értette igazán a helyzetet.
- Te aztán igazi vadállat vagy, még ilyen hidegben sem megy össze a cerkád – szól hozzá a férfi mögött sétáló fekete hajú kunoichi, kacsintva egyet a pap dereka felé tekintve. Mindkettejüket állatszőrméket viseltek, oldalukon Shoun pengéi lógtak.
- Menjünk be, mielőtt megfagyunk. Ebben a hidegben nem hinném, hogy bárki is felmerészkedne a hegyekbe. Később kinézünk még Ai. – mondta a férfi, majd egy szőrös mellényt takarva Itanashi vállaira, elindult a hegy fala felé. A kunoichi bólintott egyet, majd követte a férfit. Itanashi nevén szólította a férfit, majd kérte, menjenek be, hosszú története van.
 
Úgy tűnt, Itanashinak beigazolódott elmélete, mely szerint a víz mellett fog rátalálni Shoun kutyáira. S miután ellenfelének testében ő mindvégig titokban megrejtőzhet, rengeteg ideje lett a shounistak vallását megismerni. Hiszen Itanashi mindent tudni akar az itt lévő vallásokról, s azok követőiről. Mit esznek, hogy néznek ki, s legfőképp…mi a vezetőelvük. Hiszen ha megtudja a legfőbb céljukat akadályozni, azzal megtörheti a legerősebb papságokat is. Ez pedig talán a legfontosabb, ha Itanashi vallásháborúja kezdetét veszi. Ugyan találkozott már Shoun követőivel, több ízben ismerhették meg egymást, úgy érezte, nem ismeri őket eléggé. Kell lennie még valaminek, ami táplálja erejüket.
Benn, a hegy belsejében volt felállítva az itt tartózkodó falka tábora, közvetlen a kis barlangi tó mellett.
- Hol van Zarash és Yontei? Veszélyes odakinn, s az állatok is elmenekültek már a vihar elől. Mégis hol vannak? Együtt indultatok.
- Találtunk egy kóbor szarvast, mely a vihar irányába futott. Először nem értettük, miért fut épp a hóvihar felé mikor…-  a pap leült a tűz mellé, majd a férfira nézett.
- Egy idegen jelent meg. Sötét ruházatot viselt. Köpenye alapján eltévedt vándornak nézett ki, ám…kiderült, hogy valójában egy szörnyeteg. Yonteit azonnal kivégezte. Zarashhal együtt ugrottunk neki, ám valamilyen módon túlélte a csapásunkat. Egy hatalmas mélységbe akart taszítani, míg végül Zarash rávetette magát, s beleestek a verembe. nem tudom, hogy túlélték e. Idő közben a vihar is elért, így örültem, hogy visszataláltam.
- Remélem megdöglött az az átkozott. – csapott a földre dühében a férfi. Felkelt a földről, majd a kijárat felé indult.
- Nem mehetsz ki. Hisz te mondtad… - válaszolt Itanashi.
- Egyedül semmiképp. Veled megyek! – tette hozzá Ai.
Idő közben Itanashi kellően tudott eme kevés készletének kontrollálására ügyelni, s úgy érezte, ideje lesz kipróbálni az új testet. Lassan kelt fel a földről.
- Azt mondtam…itt maradtok! – szólt a páros felé, majd két kezét összecsapva megalkotta a Chidokaku kézpecsétjét, s chakraját a bejárat kőzetébe koncentrálta. A föld megremegett, s mozogni kezdett, mígnem elzárta az egyetlen bejáratát az üregnek.
- Mégis mi ez? – fordul hátra a páros. – Ki vagy te?
 
Itanahsi csak állt. Nem mozdult a teste. Érezte, ahogy chakraja mozogni kezd, bőszen áramolni kezdett testében. Szinte szétfeszítette őt. Kezeit ismételten maga elé emelte, majd látta, ahogy ujjai végén fekete foltok jelentek meg. S igen mozgékonyan kezdték befedni lassan egész kezét, megalkotva rajta egy sötét bőrkesztyűt. Ám nem álltak meg. Az ismeretlen lepel hamar befedte az egész karját szövettel, s rá páncélt formáltak. Nyakán csuklya kúszott fel, s mire elérte fejének tetejét, hosszú, hófehér haj nőtt a rövid helyére. Arcán sebhely jelent meg, s mire szemei átváltoztak volna azokká a gyilkos, hideg, zöld szempárrá, addigra egy álarc jelent meg előtte, a Vér pecsétjét hordozva magán.
- A nevem Itanashi, Jashin papja. Hiába kerestek bárkit is odakinn, társaitok lelke immáron távozott, s testük megmaradt részei a földbe fagytak már. – rideg, mély, mégis…oly őszinte hangon szólalva meg a pap.
- Shounnak hoztam üzenetet. Hamarosan eljő a kiválasztott ideje. Hamarosan eljő a tisztulás napja. Mikor a nap elsötétül, s a földet vér borítja, elérkezik az új korszak hajnala. Egyetlen Isten harcosa sem veheti fel a harcot Jashin seregei ellen
- Elég. – ugrik elé a férfi, majd kését a kezében tartva döf a pap mellkasa felé, hogy egyszer s mindenkorra elintézze őt. Itanashi kimozdul a szúrás elől, majd kezével a férfi karját ragadja meg, ujjaival erősen megszorítva azt, lassan maga felé húzza őt, s egy erőteljest rúg az oldalába. Csizmájának vaspántolása, s a pap fizikális erejéből adódóan a rúgás következtében két bordát is szilánkosra rúgott, majd engedte, hogy a férfit vigye a lendület. S meg sem állt a szikla faláig. Erősen csapódva bele állt meg, s megannyi kődarabbal együtt esett a földre.
- Te átkozott. – kiált Ai, a kunoichi, majd valami szokatlan harci állást feléve, chakrat kezd koncentrálni. A pap érezte fejében a folyamatos chakrahullámzásokat, melyből következtetett egy nagyobb chakraigényű jutsu érkezésére. A zavart hullámzás egy erőteljesebben mozgó, nagyobb hullámban érkezett ismét, ezúttal a kunoichi mögötti víz felől. hatalmas, víz testtel rendelkező sárkány emelkedett ki, majd a papnak vetette magát. Itanashi összecsapta tenyerét, s az előtte lévő földet kiemelve védelemként, megakasztotta a sárkányt, ám megtörni nem tudta teljesen. A gyorsan létrejött fal nem tudta megfékezni a sárkány rohamát, ám annyi időt adott legalább, hogy pozíciót válthasson. A pap fizikálisan megfelelt az elvárásoknak. A problémája a chakrakészletével volt, illetve, hogy nem tesztelte még egy nagyobb technikáját sem a technikával. Túl korán jöttek Shoun kutyái. S ha csak menekül, sohasem fogja ezt a két vérebet legyőzni.
A víz szétterült, miután a sárkány a fal lerombolása után a földbe csapódott. Ekkor Ai újabb kézpecséteket formált, s a vízből megannyi hegyes dárdát emelt ki, alig pár méterre a paptól.
- Most pedig pusztulj, Jashin szolgája! – a dárdák egymás után hagyták el a vizet, s repültek egyenesen a pap testének. Itanashi maga elé emelte kezeit, s közben chakrat koncentrált testének minden pontjára. Tenketsu pontjait egyszerre megnyitva, felső bőrrétegét bevonta a kiáramló doton chakraval, ezzel elsötétítve bőrének felszínét. Megakadályozva ezzel, hogy a dárdák szétszaggassák a testét. A fegyverek egymás után loccsantak szét a felületén, s kisebb tócsát alkottak ezzel, mígnem az utolsó dárda is célt ért. Itanashi lihegett. Túl sok chakrat vett el tőle most a Kootetsu Karada. Túlságosan is sokat. Azonban úgy tűnik reflexei és ösztönei megmaradtak, s immáron uralták a testét. Fájdalmat érzett mellkasán, melyet azonban rég nem érzett. Ugyan teste sértetlen, a becsapódások fizikálisan jobban megterhelték őt. nem volt képes közel sem sebezhetetlen pajzsot létrehozni, mégis életben maradt.
- Átkozott. Mégsem olyan egyszerű megölni téged. – vágta hozzá a kunoichi, mire társa is visszatért, majd egy jelre, mozgásra kényszerítette a lányt. Ai a magasba ugrott, teste helyén pedig egy sebesen érkező szélsárkány közelített, mely magával ragadta Itanashi testét, s egyenesen a falba taszította. A pap próbált eggyé válni a fallal a becsapódás pillanatában, ám teste igencsak megsínylette a szélforgatagban töltött időt. A szélsárkány megremegette a hegy falát.
A két shounista egymáshoz rohant, majd a fal felé figyeltek, keresve a pap maradványait.
- Nem győzhettek. Shoun el fog bukni! – szólal meg ismét a sötétből a hang. Itanashi lassan lépked elő a tűz adta kevés fény mezejébe, mire a páros azonnal reagált. Kezeiket összetéve ugrásra készülődtek, ám Itanashi már jól ismerte ezt a támadás. Idő közben, míg a tűz mellett ültek, sikerült újabb chakrat koncentrálni, immáron kezeibe. A tűz megvadulva, kiszámíthatatlanul kezdett lángolni, mikor a pap körül halvány fátylak jeletek meg. Sötét fátyol volt az, ám nem tűnt veszélyesnek. Kezével suhintva maga elé, kiáramoltatta a felgyülemlett chakrat, ezzel egy sötét hullámot indított, mely ugyan nem volt oly pusztító, mégis elegendő volt ahhoz, hogy megtörje a két shinobit, s testüket némiképp megtorpantsa. A Kasseiken elsöprő energiájának halvány utánzatával ért fel a próbálkozás a pap számára. Ereje még közel sem forrt ki. Túl gyorsan érkeztek. S most újra ők támadnak. Itanashi érezte, a suhintása volt talán az utolsó mozdulata, megtépázott, gyenge testének. Hirtelen víz jelent meg lábai alatt, majd kavarogni kezdett, végül körbevette a papot, s elzárta őt teljesen a külvilágtól. A kunoichi még mindig pecsétet formált a kezével, s ekkorra a shinobi is előtte termett, s pengéjét körbevéve chakraját, átdöfött a vízen, egyenesen a pap vállába.
- Shoun el fog bukni. Jashin zászlaja alatt fog vérezni az Istenetek. Kitörlöm a vallásotok a történelemből. Vér fog folyni. Hamarosan…eljön a sötétség órája. Hamarosan…eljő a kiválasztott, s megtisztítja ezt a földet a mocsoktól. Hamarosan…visszaáll a birodalom, mely uralta ezt a területeket. Hamarosan…eljövök értetek – mondja, majd lassan leereszti fejét. A penge nem csupán a vállát találta el, hanem átfúródott a tüdején is, s a szívét is érintette. Ahogy a testet körülölelő víz ismét tócsává esett szét, Itanashi helyett a shounista férfi hullik  a földre, testén nem mutatkoztak az élet jelei, régen meghalt.
 
Hirtelen sötétség borult mindenre. Kavargó érzete támadt. Mintha valami eltűnt volna.
A két zöld szempár ekkor kinyílt. Sötét volt, teljesen sötét. S hideg. A földön ült, ám valahogy mégsem fagyott meg. Úgy tűnik a két földklón egy kisebb menedéket hozott létre, mely felfogta a fagyasztó hóvihart, megvédve ezzel a papot és a túszt. A tűz régen kialudt már. Itanashi felkelt, majd összeszorította kezeit.
- Végre. A saját testemben vagyok ismét. A gödör felé sétált.
- Élsz még, kutya? Vagy megfagytál már? Köhögő hang válaszolta meg kérdését. Itanashi egy kisebb lyukat tört a fal oldalába, hogy kitekinthessen, ám a hó igen csak betemette a föld alá rejtett tábort. Elkotorva a havat fényt engedett be, már ha lett volna. Jóval a késő délutáni órákban járt ekkorra az idő, talán 6 órát lehetett a shounista testében. Ugyan a másolat még nem állt készen, s erejének minimális százalékát képes beleadni, az első próbák alatt megtette, amit meg kellett. S immáron azt is tudja, hogy hol rejtőznek a többiek. Már ha a farkasok nem indultak azonnal a pap keresésére.
- Hamarosan eljönnek a barátaid, hogy együtt haljatok meg Jashin kezei által. Lassan Shoun összes kutyája a saját bőrén fogja megtapasztalni a Pusztulás istenének erejét és haragját. Veletek kezdem a küldetésem. S mikor Shoun minden hívéből kiirtottam a hitet, átkozott lelketek pedig megtisztítom, elfeledtetem a világgal a létezésetek is. Azonban megígértem…hogy én fogok eljönni értük. Szerencséjükre…még nem állok teljesen készen, s ez azt jelenti, hogy most magammal viszlek a templomba. – a pap összecsapta tenyereit, mire az árok megemelkedett, s az odaláncolt férfi felemelkedett a felszínre. Itanashi rátekintett. Újabb kézpecséteket formált, majd megharapva ujját ismételten összecsapta két kezét.
A földből hatalmas kígyó tört elő, vastag bőre széttörte a földdómot, s utat engedett a hónak, hogy megtölthesse az üreget.
- Itaro, vigyél minket a hegyre. – adta ki parancsnak, majd a férfit megfogva, feloldotta a pecsétjét, ezzel elszakítva a földből, ám a nyakán, nem szűnt meg a fojtó hatás.
A kígyó belsejében utazva hamar eljutottak a földben közlekedve Jashin legmagasabb hegyének lábaihoz. Itaro tudta, ennél tovább nem viheti a papot, s nem is engedné a pap. Erre a hegyre csak olyanok mehetnek fel, akik lelkükkel vagy életükkel szolgálják a Pusztítás Istenét. A férfi a földre esett, már nem volt sok ideje hátra. A pap azonban nem engedte őt meghalni. A pecsétet ismét mozgásba hozva búsga kötötte kezeit, s lábait, majd így, mint a megkötözött vadat, a vadász most a hátára vette, s megindult a hegynek. Lábai beleolvadva a talajba megkönnyítették számára a gyors feljutást, mely azonban így is nehéznek ígérkezett. A hó, mely azóta leesett, igen csak eltorlazsolta az utat. Itanashi rendületlenül vágott neki a blokádnak.
A fagyos páros végül elérte a hatalmas vaskaput, melyen az Ő jele díszelgett. Nyikorogva, a havat tolva maga előtt, megnyílt a pap előtt, s ő besétált az Elsők templomába. Útja egyenesen a végtelen lépcsőkhöz vezették, melynek fokain felsétálva a szentély közepére helyezte. A férfi szinte megfagyott addigra már, ám valamilyen csodával határos módon, nem hagyta el az élet teljesen őt.
- Shoun harcosa. Kitartó vagy, s közösségetek erős túlélési ösztönökkel dicsekedhet. Falkátok összetartó, mégis…el fogtok pusztulni. Jashin összehívatta zászlait. Hamarosan minden harcosa sereget fog alkotni, és el fogja söpörni az idegen hiteket. Vissza fogom állítani a régi birodalmat. S te most…segíteni fogsz nekem ebben. Elszakítva most lelkedet földi testedtől, megszabadítalak Shoun fertőzésétől, és immáron, Jashin szolgálatába helyezem tested. Jashin, az Egyetlen, kérlek fogadd tőlem el a testet, szabadítsd meg lelkét a láncaitól, s fogadd magad mellé mindörökké őt. - Itanashi ekkor egy hosszú tőrrel a kezében, felrajzolta a férfi mellkasára az ő jelét, majd keresztbeszúrta azt, ezzel feloldva őt minden szenvedése alól.
- Most pedig…készülj mindenki, aki lélegzik ezen a földön. A próféta hamarosan megérkezik…Teszi össze kezeit, újra megkreálva ezzel…a hordozó testének megalkotását…
//A technika korántsem tökéletes, ennek fő oka az, hogy számomra ez egy olyan képesség, melyet nem lehet egyszer elsajátítani, hanem fokozatosan lehet felépíteni, így ha megfelel a leírás, szeretném belevenni egy-egy játéktéri/Bővítményben írt kalandba, s azzal gazdagítani a lehetőségeit. Illetve Itanasinál nem tudok seggelős, oldalas elméleteket gyártani, ő a gyakolratok embere. Az ellenőrzést előre is köszönöm (és...nem...de...csak ide írom Very Happy Az ellenőrző staffot kérem, hogy az Infuuin értékelést sem hagyja majd le, köszönöm ^^)

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hidan on Pént. Jan. 08, 2016 8:26 pm

Hoztad a szokásos színvonalat, egy élmény volt olvasni. A chakraelmélet és a kudarcba fulladt próbálkozások hiányát kellőképp kompenzálja a terjedelmes kerettörténet, amibe a tanulás van ágyazva. Üdítő változatosság volt továbbá, hogy láthattam kissé küszködni Itanashit, még ha nem is a saját testében. Jó néha olyan helyzetben látni a karaktered, ami valós kihívás elé állítja, és nem csak hentel Very Happy 10 chakra. És 4% Infuuin.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Kedd Márc. 22, 2016 11:39 am

A következő tanulás ellenőrzését (tekintve hosszát is, illetve a szükséges háttér is az adott személynél tiszta már) Hidanra szeretném bízni, aki ellenőrizte a legtöbb Démonok országában töltött időszakom tanulásait, azonban olvasását másoknak is ajánlom. Előre felhívom a figyelmet, az iromány durva és nem hétköznapi elemeket is tartalmaz, olvasása saját felelősségre. A technika, mely az emberiség szolgasorba taszításához vezet egy újabb lépcsőfokkal, Itanahsihoz mérten...nem lesz könyörületes.


Kaishinton: Zion
Hasonlatosan a Shontawai'shihez, a használó a chakraját a testén kívül formázza meg, azonban gömbök helyett gyűrűket alkotva, s ezeket nem maga körül, hanem ellenfelei körül hozza létre. Miután testén kívül ellenfele köré irányította chakraját, létrehozza a látható hurkokat, mely fogságba ejti az áldozatot, erősen összeszorítva őt. Ekkor a használó kezeinek mozgatásával képesek elemelni a talajtól, s az alapirányokban mozgatni. Minél közelebb van az áldozat a használóhoz, annál erősebb a kötelék kettejük között. A használó nem képes precíz mozgatásokra, csupán alapműveletek egymás utáni irányítására.
A chakrahurkok itt korántsem olyan veszélyesek, mint az említett technikában, valamint önmagukban nem rendelkeznek annyi chakraval, hogy technikákat lehessen megalkotni belőlük, csupán a végtagokkal való együttes mozgatásra alkalmasak.
A gyűrű vagy gömb rászorul az ellenfél valamely testrészére és így egy chakra-béklyó jön létre, ami önmagában nem sokat ér, azonban KÉZJELEK elmutogatásával a használó képes löketet adni a chakárjának és ezzel egy általa meghatározott irányba mozgatni a gyűrűket, gömböket, amik a közrezárt Testet ugye magukkal húzzák. Így nem a testet mozgatja, hanem magát a chakratárgyat, amit létrehoz, az viszont közvetlen kapcsolatba kerülve egy testtel, magával viszi azt. 
Gyengeség: 1-2 méteres körzeten belül biztos a siker, illetve ha valaki edzett és netalán ismer kontratechnikát, ellenállhat a mozgatásnak.
Megkötés: Maximum 4 Gyűrű, Gömb hozható létre. (Gyakorlással és Pályázattal, elsajátítható a több is) 
Magyar név: Vérpap stílus: Szolga
Besorolás: B 
Chakraszint: 300 
...Valahol, a Démonok országában...

...
A havas erdőben csend uralkodott. Ugyan a nap még fenn volt, a felhők eltakarták azt, s előbb apró szemekben, majd végül egyre intenzívebb tempót diktálva, havazni kezdett. Az erdő kihalt volt. A fákon ugyan énekelte dalát egy-egy madár, s néhány bokor levele is megzörrent a kisebb termetű emlősök mozgásától, nyugodt aura uralta a környéket. Nem messze habzó víz csobogásának zaja hallható. Majd valami megmagyarázhatatlan, sötét érzés kezdte ostromolni a békés atmoszférát. Sötét alak sétált a patak melletti tisztásra. Fekete ruhába burkolózva sétált elő a fák közül, lábnyomai egy, az övénél jóval kisebb és véletlenszerűbb, s néhol vérfoltokkal színezett, rókanyomokat követtek. Azok a gyilkos szemek, melyek az álarc mögül tekintettek ki, a nyomokat követve látta meg a tisztás végén csorgó patakot. A havazás ugyan eltakarta a táj nagy részét, fejében mégis egy egyre inkább elhaló, idegen hullámzást érzett, mely a patak felől lüktette elméjét.
Ahogy követte a nyomokat, a róka által hagyott tappancsokat felváltotta egy jóval testesebb, a földön kúszó nyom. Majd végül ott volt ő, a férfi, kinek csuklójából levágott karjának csonkját mártja a hideg vízbe. Fogainak vad szorítása lassan kikezdik állkapcsának tűrőhatárait. Testét rókaprém melegítette, melyet megannyi csont díszített. Hátán vérfoltok színezték be a hófehér róka bundáját. A férfi a patak vizének felszínébe nézett, megmosta arcát, majd hátrafordul.
-
Shoun nem ment már meg téged. Ugyan erős voltál, egy isten sem vetekedhet Jashin akaratával szemben. – a hatalmas termetű, köpenyes férfi néhány méternyire áll meg a földön fekvő férfitól, szavai bezengik a közeli erdőt.
-
El foglak taposni egytől egyig. Senki sem tagadhatja meg az Ő akaratát. Ha pedig nem fogadod el az Ő hatalmát, akkor a lelkeddel fizetsz hitetlenségedért. Kiirtok mindenkit, aki szembeszegül az Egyetlennel. – a pap kezében hosszú, fekete rúd jelent meg, melyet szinte azonnal körbevont a sötétség erejével, a szinte fekete chakrajával, s meghosszabbítva a rudat, végére pedig éles pengét alkotva, hatalmas kaszát tartott a kezében. A fegyvert a magasba emelte, ám mielőtt lecsaphatott volna, kettévágva ezzel a férfi testét, a férfi még utolsó erejéből elrugaszkodott, és a sebesen folyó, jéghideg patakba vetette magát. A zubogó víz magával ragadta a férfit, majd gyorsan magával sodorta. A pap kiemelte kaszáját a földből, majd eltekintett az egyre távolodó férfi felé. Majd megindult utána. Nem bízhatta a véletlenre áldozatának sorsát, még ha a körülményeket elnézve, már rég meg volt pecsételve. A pap a part mentén haladt, azonban az egyre sziklásodó talaj, valamint a még intenzívebb sodrás arra utalt, hogy valahol vége lesz a folyónak. S így is lett.
Nem messze a pap pozíciójától véget ér a fennsík, s a mélyben egy fákkal borított völgy feküdt. A folyó a völgyben lévő tóba zubog. A pap megállt, mikor látta a testet a vízzel együtt zuhanni a mélybe, majd végleg eltűnni. Itanashi még nem merészkedett idáig el, a völgy új volt számára. Ellenfele, ki Baizonak nevezte magát, Shoun kutyája volt, ugyanúgy, mint azok, akiket hetek óta üldöz már a pap, hogy rálelhessen végleg a fővárosukra. Shoun erős fegyelmet követel meg híveitől, elszánt harcosok, akiknek hite fontosabb életüknél. A hármas csapatból Baizo maradt egyedül, s tudott elmenekülni a pap elől, de ezt már ő sem élhette túl. A pap a sziklafal szélén megállva a völgyet szemlélte.
Valahol, a távolban füstöt látott, valahol, a völgy mélyén.
-
Egy napon beveszem az egész kontinenst. A te akaratod fog élni, s a te nevedtől fog rettegni az emberiség. Ki fogok irtani mindenkit, aki szembeszegül parancsodnak, nagyuram.
Itanashi úgy döntött, az egyre erősödő hóvihar és a közelgő este miatt inkább meghúzza magát, s pihen, hiszen nem aludt lassan két napja, amióta üldözni kezdte a három rókába bújt shounistákat. Rejtőzködési képességeik valóban nagy erőt ad számukra, az erdő valóban hazai pálya a számukra.
A pap a sziklafal szélére alakított ki egy kisebb dómot, mely megóvta őt a hótól, valamint könnyen beláthatóvá tette a környező erdőt arra az esetre, ha netalán még néhány róka követte volna az életéért menekülő társukat és a papot. Itanashi végül megpihent az apró dombjának belsejében. Nem tagadta, ráfért már a pihenés. Lassan két hete, hogy elindult a templomból, s azóta nem igazán jutott sem megfelelő táplálékhoz, sem elegendő időhöz. S ugyan nincs is szüksége efféle emberi igényekre, mégis, idővel sajnos az ő rendszere is jelzi a szükség idejét.
Mély álom nyomta el őt, melyben sikerült végre elméjét és testét egyaránt megpihentetni.
Hirtelen érkező, gyenge hullámok zavarták meg nyugodalmas álmait, melyre felriadva a pap, azonnal felült, majd körbetekintett. Nem látott semmit, s a jel is eltűnt egy szempillantás alatt. Itanashi nem aludt vissza, épp eleget pihent, eldöntötte, hogy felkutatja a jel forrását.
A földön ült, meditációjához szükséges pozícióban, majd átadta magát chakrajanak sötét énjének, s kiléptetve testéből 3 gömböt, megindította a felkutatást. A dómot pedig magára zárva rejtőzött el az idegenek kíváncsi szemei elől. Az egyik gömb ott maradt a közelben, míg a másik kettő a vízesés felé indult. A sötétség gömbjei megközelítették a völgy apró tavát, majd apró füstre figyeltek fel a fák közül. Szétválva folytatták útjukat, egyenesen a fák felé, majd a lombkorona szintje alatt rejtőzve kutatták a fákat és a mögéjük rejtett titkokat. S ahogy jó vadászhoz illik, lassan megtalálta az ismeretlen forrást. 

Nagyobb, kőből épült őrtoronyszerű erőd állt az egyik tisztás szélén, ahol összesen három, szakadt köpenybe öltözött alak sétált. Egyikük épp az erdőből tért vissza, míg a másik kettő különböző leveleket gyűjtött és morzsolt egy fatálba. Mellettük tűz lobogott, s rajta nagy üstben gőzölgött valami. Talán víz. Egy biztos, siettek. Az érkező a kezében tartott leveleket beledobta a füstbe rejtőzött üstbe, majd megkavargatta. Ekkor a másik is, a fatállal a kezében közelebb sétált, míg a harmadik a z épületbe indult. Végül egy testet húzott ki a földön, majd az üst melletti sziklának támasztva fektette el. A férfi felső teste félpucér volt, s tele volt sérülésekkel, súlyos sebekkel. fejét lehajtva lógatta, kezei elernyedve hevertek teste mellett élettelenül. Majd miután az utolsó, morzsolt levelek is belekerültek az üstbe, a kanalat tartó férfi megkeverte még egyszer, s hagyta bugyogni kicsit az üst tartalmát.
Fatálba merítettek a levelekkel halmozott vízből, majd a földön fekvő férfi fejét hátrahajtva, megitatták vele. A gömbön keresztül csupán most látta meg a pap, hogy ki is fekszik a földön.
A hirtelen felriadó, fuldoklásba kezdő férfi nagyokat krákogott és még nagyobbakat köpött a földre. Riadtan, s lázas fejjel tekintett a körülötte lévőkre, majd visszadőlt a kőnek. A különös köpenyesek életet leheltek a halott férfiba, s most valamiféle különleges, zöld aurával kezdték el begyógyítani Shoun hívének testét. Ezt a pap nem hagyhatta. A két gömb azonnal a bázis felé lebegett, sebesen és csendesen, a gyógyítók valahogy mégis megérezték a sötétség rohamát. Egyikük kitartva kezeit, burkot alkotott a kis tábor körül, melyben megakadtak a gömbök. Mivel nem voltak kellő chakraval feltöltve, csupán felkutatás céljából jöttek létre, néhány nekicsapódás után visszavonultak a fák köré. Egyenesen a tó felé, majd a szikla falán szinte felfutva, a dóm felé igyekeztek, majd miután a föld burkolata megtöredezett és szétesett, a gömbök eltűntek a papban. Itanashi pedig…kinyitotta szemeit. Felkelt, majd leporolta magát.
Még egyszer nem hagyom futni. Kiérdemelte a végső megtisztulást. Ő a következő, aki Jashinnak szenteli lelkét. Kétszer megmenekült, de többé nem fog elfutni.
A pap két kezét összeszorítva ropogtatta meg ökleit, majd letekintett ismét a völgybe.
-
Jashin, az Egyetlen. Visszahódítom a földed, visszaállítom birodalmad. Elhozom a völgybe az akaratod, hogy ismerje és félje minden hitetlen a Te neved. Eltaposok mindenkit, aki az utadba áll, nem gátolhatja meg sem ember sem Isten a célom. A te utad megtagadhatatlan. – hangját kieresztve zengte a völgy végzetének sorait. Harci morálját igencsak megsegíti, ha tudja, amit tesz, az Ő nevében teszi. Mert ő mindig azt teszi, amit Ő parancsol. S Jashin most Shoun hívének lelkére éhezik.
A pap végül eltűnt a kőzetben, s hirtelen megszűnt az a kavargó, sötét érzet, mégis…van ott valami…különös érzés. A halál közelsége.
 
Csend volt a torony körül. A tűz körüli, széttaposott, latyakos földön a papok sietve vitték be a férfit az épületbe, majd ketten kinn maradva, az energiaburokra figyeltek. Meditációs pózban leülve a ház két végében, erősen fedték le az egész területet. Mindeközben két újabb személy érkezett, kik áthaladva a burkon, az épület másik két oldalán helyezkedtek el, így teljesen körbefogták a tábort, míg az ötödik benn gyógyíthatta nyugodtan Shoun hívét. Itanashi nem tudta pontosan, hogy kik is ezek az ismeretlen papok, azonban azt már tudja, hogy igen erősek és veszélyesek lehetnek Jashinra nézve. Mert azok, akik az Ő ellenfelét rejtik és védik, ugyanúgy bűnösök.
-
Senki sem szegülhet ellen Jashin-sama akaratának.
A pap kilépett a fák rejtekéből, majd az erőd felé vette az irányt. Az egyik csuklyás felfigyelt rá, majd figyelmeztette társait. Már egy ideje érezték a sötétséget a levegőben, azonban csak most bukkantak rá. A pap megpróbált a föld alól bejutni az udvarra, azonban a papok hermetikusan lezárták az egész területet. Ide nem lesz könnyű bejutni.
-
Hitetlenek. Jashin akaratát teljesítem. Adjátok át a foglyot, hogy lelkét végleg megtisztíthassam. Már az ő tulajdona. Ne álljatok a Vér istenének útjába.
-
Nem félünk tőled, jashin híve. Mi azért vagyunk, hogy ne lehessen több vérontás ezekben az erdőkben. Shoken tanításainak hála képesek vagyunk fenntartani az életet az erdőben. Nem engedjük, hogy ennek az ártatlannak az életét vegyed.
-
Majd fogtok. S az egész völgy félni fogja Jashint – mondja a pap, miközben elméjében igencsak erősödő hullámot kezd el érezni. Maga a fal is rengeteg chakrat tartalmaz, nem lesz egyszerű áttörni, azonban ez a hullám új. És erős.
-
A mi istenünk a gyógyítást adta nekünk ajándékba. nem hagyjuk, hogy ártatlan életek vesszenek el. Főleg, hogy egy jashinista hatalmat gyakorolhasson még egyszer ebben a völgyben.
 
Nagyobb kődarabok kezdtek kiszakadni a földből, majd egyesével kezdték el ostromolni a burkot, azonban a hatalmas csattanások ellenére, a fal sértetlen maradt.  Shoken hívei erősek voltak. A kőzivatar elállt, mire a pap újragondolta stratégiáját. Ugyan nem tudja, hogy mennyi készletük lehet a bennlévőknek, azonban az biztos, hogy több, mint neki. Ám amíg nem jutnak ki, addig magukra vannak utalva. A pap úgy érzi, nem messze lehetnek még Shokennek valamint Shounnak is hívei a völgyben, nem véletlenül találtak egymásra, s segítik a másikat. A papnak át kell törnie a falat, hogy végezhessen a hitetlenekkel. Azonban ezekkel a kövekkel csak a chakraját pazarolja el., s még a gömbjei sem képesek átjutni ezen a falon. Részletesebb tervre lesz szüksége, ha térdre akarja kényszeríteni őket.
-
Be kell juttatnom a chakramat, hogy a használókat gyengítve törhessek be. Ez az öt Shokenista együttesen erősebb nálam, s a falat ezáltal tovább tudják tartani, mint amennyire a saját készleteim bírják. Be kell juttatnom a chakam a falon túlra. De hogyan? Amíg mind a négyen tartják a falat, addig képtelen vagyok megsemmisíteni. Jashin, segíts nekem.
Itanashi ekkor leült a földre, szembe a toronnyal, majd meditálni kezdett. Mivel igen csak közel voltak egymáshoz, a pap érezte, ha valakinek a hulláma egyre csak távolodna, ám egyelőre ilyen veszély nem fenyegette őt. Azonban volt ott még mindig egy még mindig csak erősödő hullám, amely nem hagyta őt nyugodni. Nem pazarolhatott túlságosan is sok chakrat a falra, hiszen öt ellenfele még mindig akadt odabenn, akik ha a fal szétesik, remélhetőleg szó nélkül fognak támadásba lendülni.
Itanashi végül felkelt a földről, majd visszasétált, szembe a pappal. Kezeit a magasba emelte.
-
Most pedig… - kézpecséteket alkotott, majd összenyomta tenyerét. – Megkezdődhet az Isteni áldozás. Jashin, a te hatalmaddal most lecsapok a hitetlenekre, hogy egy életre félelmet kelthessek szívükben, lelküket pedig neked ajándékozhassam. Jashin, adj hatalmat és adj erőt az érdemtelenek felett.
A chidokaku nevezetű technikával a meditálása alatt körbefogta chakrajával a védőburok alatti földterületet, s mivel nem egy fél városnyi kiterjedésű a hely, így elegendő volt számára az idő. Az egész talaj megremegett a papok alatt, kezeiket egyre erősebben nyomták egymásnak, hogy a fal megtarthassa az érkező támadást. Azonban arra nem készültek, hogy Itanashi az egész talajjal együtt próbálná meg kiemelni a torony alapzatát a burokkal együttesen. A remegő terület lassan ugyan, de mintha emelkedne. Megingatva a torony kőburkolatát lassan a magasba kezdte emelni azt. Nehéz volt, a pap mégis kitartóan koncentrálta chakraját a talajba. Méterről méterre emelkedett a föld, rajta az erőd, a papok és Itanashi. A lombkorona szintére emelte végül a pap a létesítményt.
-
Jashin akaratából pedig most eltaposlak titeket. Széttépem a kis védelmeteket, és véretekkel fogok áldozni az Egyetlennek. – ekkor Itanashi két, szorításba lévő kezét lassan kezdte eltávolítani egymástól, mintha hatalmas vaskaput nyitna ki. A talaj pedig megremegve kezdte el kettétörni a földdarabot. A repedés elérte a burkot is, ami ugyan meg nem tört, a talaj azonban nem bírta tovább. Egyszer ezzel a technikával képes volt elzárni egy Bijuu menekülési útját, nem lehetetlen a számára, csupán idő és chakra kérdése.
Az eddig egyre jobban erősödő hullám lüktetése mostanra igen csak megerősödött. Majd a forrása végül, kitárulkozott a pap előtt. Shoun híve sétál ki a toronyból, egyenesen Itanashira nézve. Testét csupán deréktól takarják az állatbundákból alkotott ruhadarabok és csontok, felső teste azonban csupasz. Se ruha se sérülés, sem vér. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan képesek voltak a halálból visszahozni őt és begyógyítani mély sebeit. Ugyan Baizo lassan lépkedett, mégis, a belőle áramló hullámok erősségéből a pap többet is sejt a látszat mögött. Utolsó harcuknál a férfi nem rendelkezett ekkora erősségű hullámmal. Talán a shokenista, legyen az bárki is, nem csak a fizikális, hanem a mentális erejét is felpörgette? Ha ez így van, még nehezebb dolga lesz a papnak.
Felbátorodva azonban a lehetőségtől, hogy végre, élesben is harcolhasson egy vérbeli hívővel, kellően inspirálta a harcban és fájdalomban nevelt papot, így még több erővel kezdte el kettétépni a tábor talaját. Ugyan a papok tartották a falat, a végtelenségekig nem tudták nyújtani azt. A papok kezei remegtek, homlokuk és nyakuk felszínén igen csak kitüremkedtek az ereik. Végül, a fal úgy tűnt, feladta a küzdelmet, mikor egyes helyein vibrálni kezdett. Baizo előrébb sétált, míg háta mögött, osonva sietett a shounista mögé.
-
Megóvtunk téged a haláltól, most te tedd meg ezt nekünk. – ekkor kézpecséteket formálva egy igen csak különös chakralényt alkotott a testéből, majd ezt a kígyószerű lényt Baizo tarkójába vezette.
A hullám még inkább felerősödött, s a pap kezdte félelemben érezni magát, mikor érezte Baizo ereje lassan egy szintre került a sajátjával. Azonban harci kedvét nem lehetett lelombozni a papnak. Mindig is az ilyen pillanatokért élt. Két kezét megfeszítve tépte szét az előtte tornyosuló falat, s a két földdarab eltávolítása megremegtette a környező fákat, madarak százai hagyták el a tisztást.
Baizo a széteső földről elrugaszkodva keresett az érkezéshez egy stabil földdarabot, majd egyből továbbszökkenve indult a papnak. A férfi eddig is jeleskedett a taijutsuban, valamint a shounistáktól megszokott állati technikákban, gyorsasága igen csak más szintekre ugrott mostanra. Illetve volt ott még egy másik dolog is. Ismerte a technikát, amelyet egy igen csak jó barátja, Kenshiro Karu is ismert, s némiképp átalakította olyanná, amely hasonlít Itanashi Kawarimi technikájához.
A férfi gyorsan érkezett meg Itanashi elé, majd öklével hatalmas ütést mért a papra. Itanashi gyomra szó szerint kiszakadt a helyéről, s törmelékdarabokban a földre esett. Ezt követően színe megbarnult, majd repedésekben darabokra törve hullott a földre.
-
Ostoba halandó. – hallja valahonnan Itanashi szavait. Baizo megfordul, majd kezeit maga elé emeli. Ezzel egy idővel tör elő Itanashi a földből, majd kezével hatalmas ütést mér rá. Baizo ugyan blokkolja a csapást, teste hátrébb esik jó néhány métert.
-
Nem hagyom még egyszer! – mondja dühében Itanashi, majd a lehető leggyorsabban a férfi után iramodik, használva az oroszlán kombó technikát, a férfi alá kerül, s még érkezés előtt üti öklével az ég felé. Baizo teste gyors tempóban száll a gravitációval ellenkező irányba. Kezével közben az övén lévő penge felé nyúl. Ekkor érkezik meg Itanashi a háta mögé, majd feketés színű öklével, mely a Kootetsu Karada nevű védelmi technika ismertetője, egy utolsót mér a férfi gerincére, s a földbe taszítja őt. A shounista hatalmas erővel csapódik bele a talajba, nagy port támasztva.
Itanashi nem sokkal mellette ér földet. Mikor a por elül, meglátta a krátert, ami a becsapódás helyén keletkezett, s a benne fekvő shounistát. Ki ott áll, testének egész felületét csillogó fém burkolja.
-
Jashin papja. Most megbűnhődsz azért, amiért megölted megannyi testvéremet. Shoun következő áldozata te leszel. – mondja a fémkatona, majd hangos léptekkel indul a pap felé.
Hangos, erőtől duzzadó, s véget nem érő ökölharc vette kezdetét. A két acélember egymás testére mérték a nagyobbnál nagyobb ütéseket, miközben saját istenük nevében a másik vérét kívánták. Azonban nem tudtak átütni a másik védelmén. Ökleik hiába törték, zúzták a másik oldalát, fejét vagy egy gyengébbnek vélt pontjukat, nem sebesültek meg. S kitartásuk…nem ismert határokat.
-
Úgy tűnik, az Istenek csatáját nem az ökleink harca fogja eldönteni. – Rúgott a férfi oldalába egy nagyot a pap, majd hátrébb szökkent. Kezeit pecsételésekre készítette, azonban ekkor az oldalról érzett hullám kavarogni kezdett. Az egyik pap volt, azok közül, aki a falat tartotta, most gyors pecsétek után két villódzó villámnyalábot indított a földön keresztül a pap felé. A nyalábok tépték fel a földet, s úgy közeledtek a pap felé. Az öt pap közül csupán hárman maradtak, kettejük a szétszakadó föld törmelékei alá szorultak. Ez némiképp megnyugtatta Itanashit, azonban még mindig van négy ellenfele, s a papok sem kímélik őt. Baizo ereje pedig még mindig nehezen megtörhető. Végeznie kell a papokkal, ha minden erejét a shounistára akarja szentelni.
A villámok elől elugorva Itanashi befejezi a kézpecséteket, majd földre érésével egyidejűleg megjelent a háta mögött három sötét gömb. Ezekben már volt elegendő chakra ahhoz, hogy felvehessék a harcot. Két gömb a papokat vette célba, míg a másik Baizot, hisz a két harcos között a távolság ekkorra már vagy tíz méteresre növekedett.
A három pap összébb tömörült, majd együttes erővel próbálták óvni magukat egy, a tornyot is védő, mégis jóval kisebb auraval. A gömbök hevesen csatároztak s csapódtak tucatszor a falnak, a papok kezei remegtek az érkező sötét gömbök csapásainál.
Baizo övén lógó tőrét ragadta meg, melybe chakrat irányítva, megnövelte a fegyver méretét, s a chakranak köszönhetően megakasztotta a harmadik labdát. Ugyan kését két kézzel kellett tartania, hogy tartani tudja Itanashi gyilkos technikáját. Baizo gyors kézmozgása lehetőséget adott neki, hogy elkerülje a halált, azonban lábainak erős támasztása mögül veszélyt érzett. A megremegő talajból Itanashi tört elő, majd öklével hatalmasat mért Baizo fejére. Öklét vékony, szürkés aura vette körbe, chakrapalástjának egy kezdetleges formájában. A shounista jó néhány métert repült, majd a földre érkezve érezte arcának oldalán a sistergő érzést. kezével odakapott, ujjainak tapintásával pedig érezte, ahogy a fémpofájának felülete megolvadt némiképp, s nem regenerálódott vissza. Azonban nem volt sok ideje fejének sérülésével foglalkozni, ugyanis a gyilkos gömb sebesen érkezett a föld felé, célja a talajba való becsapódás volt, át, Baizo testén keresztül. A shounista oldalazva gurult, s menekült meg a gömbtől, ám az visszatérve a levegőbe ismételten csapásra készült. Shoun híve újabb gurulást követően felugrott, majd késével hárított a harmadik támadást is. Szemei pedig Itanashit kémlelték.
A sárgás falat ostromló sötét erők úgy tűnik, győzedelmeskedtek. A védelmi burok felülete kezdett megtöredezni, s egy végső, egyesített támadással végleg fel is oldották azt. A három papból ketten hihetetlenül elfáradtak, ám még odébb tudtak ugrani, miután feloldva védelmüket, menekülni kényszerültek. Egyiküket egy Kasseiken heves, mégis inkább koncentrált hulláma kapott el ugrása közben, s testének csupán egy nagyobb részét, azt is jócskán megégetve, engedte a földre zuhanni. A megmaradtak együttes erővel hoztak létre egy védőburkot, méghozzá a sötét gömb köré, ezzel megakasztva azt. Végül a sötét gömb hatalmas robbanása semlegesítette mind a két technikát, a hulláma hátralökte a papokat, ám nem haltak bele.
Baizo nem látta a papot, s érezte, egy sok jót nem jelenthet. Az előző csapása igencsak felsértette a védelmét, így jobbnak látta, ha minél gyorsabban végez a gömbbel. Kezének erejével meglökte a gömböt, majd mire az visszaért, pengéjébe még több chakrat koncentrált, s beledöfte a labdába. A penge átjutott a gömb belsejébe, majd átfúrva magát, lyukadt ki a másik oldalán. Azonban Itanashi gömbje túlságosan is túlcsúszott a pengén, így jócskán megégette Baizo kézfejét, használhatatlanná roncsolva nem egy ujját, mielőtt végleg eltűnt volna. Ugyan a pengét chakra vette körül, Itanashi sötét chakraja így is megolvasztotta némiképp az így is ferde pengét.
A két pap nehezen kelt fel a földről, majd egyikük az utolsó gömböt kémlelte, a másik hátához állva a Baizon is alkalmazott, zöld aurás kézrátétellel kezdte gyógyítani társát. Szóval ő a gyógyító. Őt kell először kiiktatni. Az eddig a földben rejtőző pap kettejük mögött tört elő, egy erős rúgással taszította el a gyógyítandó személyt, majd kezével megragadta a férfit. Ujjai között még mindig ott volt a szürkés aura, mely azonnal égetni kezdte a férfi nyakát, miközben elemelte lábait a talajtól. Jahsin papja érezte, erejének igen csak nagy részét felhasználta a gömbökkel, azonban a csata végkimenetele kezdett eldőlni. A papok nagy részét eltaposta már, s hamarosan, újabb életet vesz el. A shokenista kezeivel próbálta a pap ujjainak szorítását megtörni, érintésére saját kezeit is roncsolta immáron a chakra. Mély, haldokló, hörgő hangon kezdett könyörögni, miközben vér csörgedezett szája szélén. A shounista heves rohamára figyelt fel a pap, Baizo tőrét maga elé tartva rontott rá a papra. Itanashi szabad kezével határozottan lendített egyre, s az így előtörő Kasseiken elsodorta Shoun hívét. Fémteste jócskán megsebesült, sistergett, de még mindig életben volt. A pap ujjait összeszorította a shokenista torkán, ezzel végleg a halálba küldte a gyógyítót, ki oly sok gondot okozott már számára. A földön fekvő Baizo felé sétált. A férfi a földön fekve próbálta kezeinek szorításával enyhíteni a fájdalmain, s ugyan még életben volt, talán már nem tűnt számára oly kedvezőnek ez a tény. A lassan mozgó Itanashi, megmaradt tartalékjaival Baizo felé állt, s kézpecsétekkel megalkotott egyetlen, utolsó gömböt.
-
Hát eldöntetett. Az Istenek újabb háborút vívtak, s mostanra eldőlt, ki rendelkezik nagyobb hatalommal. – sötét gömbje lassan szállt baizo felé, nem volt benne túlságosan is sok chakra, a pap örült, hogy létre tudja hozni. A vékonyka gömb sokkalta inkább hasonlított a lemezre, mely Baizo fémtorkának vetült, majd körbefogta azt. Köszönhetően a kevés chakranak, nem égette át azonnal torkát, csupán több, mint kellemetlen érzetet keltett.
-
Most pedig, hogy csupán egy valaki maradt talpon, elérkezett hát a megtisztítás ideje. – Itanashi erősen koncentrált, majd bal kezét megfeszítve, lassan, a magasba kezdte emelni. A gömb lassan, de igencsak határozottan kezdte el követni a kéz irányát, s magával emelte Baizot is. A férfi tehetetlen volt, teste feladta a harcot, s az elején még harcolva ellene, végül elernyedt teste lassan elhagyta a talajt. Itanashinak igen csak nehezére esett már tartani a férfit, Jashin áldozásánál azonban nem teheti meg, hogy nem adja meg a kellő tiszteletet urának. Ha kellő ereje lenne, akkor Baizo két kezét fogta volna közre, majd tépte volna szét, ám ez a férfi kiérdemelte azt, hogy belső szerveit egyesével szedje ki a pap. Jobb kezével a férfi hasa felé nyúlt, majd ujjával Jashin jelét égette bele a bőrébe.
-
Jashin-sama, hozzád szólok most. Elfogadtam utad, s megtaláltam Shoun tán legerősebb hívét. A te hatalmaddal felruházva győzedelmeskedtem felette, s most téged kérlek, hogy fogadd el lelkét, s megtisztítva, vedd magadhoz őt a kárhozatra ítélt Földről. Adj nekem hatalmat, s adj nekem erőt az érdemtelenek felett. –
 Áldozásának rituáléját egy oldalról érkező hullám törte meg. A pap elfordulva a forrás irányába, látja, ahogy a földre rúgott pap nagy nehezen a lábára áll, majd egyetlen, utolsó technikát ellőve, összeesik. Egy igen csak nagy méretű, hevesen viharzó villámtömeget küldött a pap utolsó leheletéből Itanashi felé. A papnak már nincs ideje odébb ugrani, reflexszerűen rántja maga elé kezeit, ekkorra a halálán lévő acélférfi teste, hála a nyakán szoruló lemeznek, lábait a földön húzva, a pap elé lebegett. Az érkező villámtechnika telibe találta Baizo testét, ki köszönhetően fémtestének és a földdel való érintkezésnek, elvezette az áramot, ám ezután feloldott technikája, s holtan összeesve terült el a földön. A pap közelebb lépett, majd kezével kitépve Baizo szívét a magasba emelte, lehunyta szemeit, s érezte, ahogy a vér szétterül arcán.
Itanashi erősen lihegett, miután elhajította a szívet, véres kezeivel térdeit támasztotta meg. Majdnem a teljes készletét felhasználta, pihennie kell. Szerencséjére, nem zavarta fejét immáron idegen chakrahullám, ami azt jelenti, hogy mindenkivel végzett. Ugyan tudja, hogy akciója felkeltette az egész völgy figyelmét is talán, így nem időzhet sokat ezen a helyen. Néhány perc pihenésre azonban, mégis szüksége volt. Szemeivel eközben Baizo testét figyelte, s valamin igen csak gondolkodóba esett. Ugyan gömbjével emelt már el embert a talajtól, mégis, az, hogy tárgyként mozgassa eddig meg sem fogalmazódott a fejében. Ha visszanyeri erejét majd, ad egy esélyt ennek a lehetőségnek.
-
Vissza kell térnem a templomba, bevégeztem feladatom. – Itanashi megfordul, majd hátrahagyja a tisztást.
A hó igen csak eltűnt a környékről, s nem maradt más, mint hatalmas kráterek, egy magas kőtorony romjai, s jó néhány test maradványa. Igazi mészárszék, valamiféle emberfeletti pusztítás nyomait hagyva maga után.
A vízesés tetején állt meg ismételten pihenni a pap, ahol egy aprócska dómot hozott létre, majd lehunyva szemeit, pihenni tért.
Készleteinek ugyan száz százalékát nem volt képes feltölteni, a kevés pihenő adott számára annyi erőt, hogy folytathassa útját. Itanashi átgondolta a hazaút menetét, majd úgy döntött, nem abba az irányban fog haladni, ahogyan ide került. Baizo, a Shounista és csapatára igen csak nehezen talált rá, s az erdőség nagy részét kerülte meg ahhoz, hogy lelkét Jashinnak ajándékozhassa. Kelet felé indul, a völgy másik oldalán, ahonnan dél felé folytatva hazaérhet. Tudomása szerint csupán apró falvak lehetnek csupán arra, a Vértemplom hegyének keleti szegmenségben. Elszegényedett, szinte kihalt falvak. Valahol talán majd táplálékot is szerezhet majd a pap. Addig is, be kell érnie azzal, amit az erdő kínál. Már ha az állatok visszamerészkednek valaha is a környező erdőkbe.
Útja alatt pedig újdonsült ötletén kezdett agyalni.
~Ha sokkalta kevesebb chakraval hoznám létre a gömbjeim, képes lehetek elfogni vele egy személyt, s a gömbbe épp csak a mozgatáshoz elegendő erőre lenne szükségem. Ha már elkaptam valakit, onnan nem menti meg egy Isten sem. Azonban…mi van ha nem is gömb lenne. Egy hurok, ami megragadná az ellent, egy hurok, amivel a markomban tarthatok bárkit.
A fákon ugráló pap megállt egy pillanatra. Szarvasbőgést hallott nem olyan messze. Néhány órája már, hogy hátrahagyta a vízesést, s Jashinnak hála, élelemhez juthat végre. A hang forrásában meg is találta az állatot, majd eldöntötte, ad hipotézisének egy lehetőséget. A fán megbújva alkotta meg a pecséteket, s hozta létre az elején lapos, közepén lyukas gömböt. A hurok némán suhant az állat felé, ami ugyan felfigyelt a benne lévő sötét erőkre, azonban a hurok túlságosan is gyors volt, s hamar csapdába ejtette a vadat. A szarvas ugyan menekülni próbált, Itanashi erősen tartotta, nem engedte megszökni. Az állat elé ugorva, szabad kezével egy tőrt vett elő, majd átdöfte vele a szarvast, míg másik kezével fojtáshoz hasonlító formát alkotva tartotta sakkban a vadat. A szarvas végül elernyedt és összeesett. Néhány még rúgott a földön, majd végleg elhagyta az élet. Itanashi újabb pihenőt tartott, sötétedett már, így tüzet rakott, majd megsütötte a szarvast és megette. Apró dómot emelt a földből, mely megóvta őt és a tüzet a széltől, s némiképp megtartotta a tűz melegségét.
 
Két napnyi útja alatt továbbfejlesztve a technikát immáron valódi hurkokat volt képes megalkotni, s egy ennél is használhatóbb újításba kezdett. Ez pedig a távolságok leküzdése volt. Ezzel a technikával képes lehetne olyan ellenfeleket is elfogni, akik nem állnak közvetlenül mellette, elég, ha csupán néhány méternyi távolságra vannak. Ha sikerül ezt kifejlesztenie, elérheti, hogy véglegesen láncra verhesse az emberiséget, s szolgasorba taszíthasson minden hitetlent. Gömbjei mindig is védelmezték őt és darabolták az ellenfeleit, most mégis úgy érzi, az ebből létrejött technika lehetőség ismét egy új útja Jashin-sama ösvényéhez. S már tudta is, hogyan nevezze.
Nem egy állaton tesztelte le a lehetőségeit, és próbálta felmérni, mekkora távolságon is képes működni újabb hipotézise. Azonban a rókákon és apróbb emlősökön való gyakorlást nem érezte megfelelőnek. Kézpecséteket alkotott a technikához, mely elősegíti a testen kívüli chakra megalkotását és mozgatását, eközben szoros kapcsolatot tartva magával a pappal. Gömbjeivel nem akadály számára az akadály, azonban itt egy teljesen másfajta módszert alkalmazott. Nem a folytonos támadásra épített, hanem az azonnali elfogásra. Érezte, hogy a hurkok megalkotása és az áldozat tárgyként való mozgatására nem elegendő néhány pecsét, így szétosztotta két műveletre a chakrajának koncentrációját. Így ugyan kicsivel lassabb, mégis, sokkalta koncentráltabb elfogó technika alapjait fektette le.
Jashin-samanak köszönhetően a pap meglátott a távolban egy aprócska falut, melynek alig volt csupán néhány utcája. Néhány házból füst távozott, mely azt jelenti, emberlakta teleüléshez ért a pap, nem úgy, mint az előzőleg talált, kihalt s kifosztott falvakban. A bejáratban két őr állt, kezükben lándzsával, testüket könnyűpáncélzattal védve. A pap köpenyét magára húzta takarta el díszes páncélzatát, álarcát szintén a köpenybe rejtve sétált a kapu felé. A két őr fegyverével megálljt parancsolt neki, majd útjának céljáról kérdezték őt. Itanashi csupán szállást és élelmet kért, mire a két őr beengedte őt.
- A fogadó az út közepén lévő elágazástól balra fogja találni. – teszi hozzá az egyik őr, mikor megnyitva a kaput, beengedik Jashin papját a faluba. Talán egy tucatnyi embert, ha látott az utcákon és az ablakokban kihajolva, csendes környéknek tűnt. Civilek tartózkodtak csupán a városban, Itanashi nem érzett idegen chakrat. A fogadóba térve ételt kért és szobát. Tálját megragadva megindult a szoba felé, majd benyitott.
Aprócska terembe lépett, mely kettévált, jobbra egy kisebb illemhely és fürdő, míg a másikban asztal és egy ágy volt. Ablaka az utca felé nézett. Itanashi az asztalhoz ült, majd megette az ételt. Idő közben szemei az ablakon át az utcán sétálókat figyelte. Tekintete elveszett néhány személyben, régi érzések támadtak benne, mikor megtehette azt, hogy emberek között éljen. Mostanra hála a Mindenhatónak, megtisztult, s megtagadva emberi létét, elszörnyedt a társadalmuktól, s el is fordult az ablaktól, majd háttal a világnak fejezte be ebédjét. Miután befejezte, a két méteres pap az ágy felé sétált, majd levetette magáról páncélzatát, s a hátán lévő tekercsbe pecsételte. Ez a hely tökéletes lehet számára, hogy újdonsült technikáját tökélyre fejleszthesse. A hatalmas férfi lehevert az aprócska ágyra, melyről lelógott a lába, bal kezét feje alá helyezte, jobbját pedig mellkasán pihentetve, elaludt. A függönyöket behúzta, hogy senki se láthasson be a szobába, az ajtót pedig kétszer is bezárta. Pihenője után felült, hátával a falat támasztva, kezdett el meditálni. Chakraja belengte az egész termet, érintkezve mindennel, ami benn található. Körbevette a padló gondozatlan és kopott parkettáját, a fal mellé állított öreg szekrényt, az asztalt, mely alig pár méterre volt előtte, s rajta a fatálat, benne a pálcákkal. A széket, mely üresen állt előtte. Kizárta a külvilág minden zaját, átvette a légkör feletti irányítást. Tökéletes meditációs állapotában pedig, hozzákezdett a technika tökéletesítéséhez. Chakraját először az asztalon lévő tányérra fókuszálta, majd vékony hurokformájú réteggel kezdte körbezárni. Kezei eközben megalkották a megfelelő pecsétjeit a chakra testen kívüli mozgatásához. Majd lassan egyik kezét, tenyerével felfelé, teste előtt kezdte megemelni. Szinte érezte, ahogy tenyerében ott a tányér, s nemes egyszerűséggel emeli meg. Chakrajának testén kívüli mozgatását saját végtagjaival imitálta, akárcsak Vérpecsétjénél is. Ezt a hurkot nem elméjével irányítja, ahogyan a gömböket. Kézfejét lassan behajtva, maga felé irányítja a tányért. Mindeközben elméjének mélyén a nagyúrhoz szól.
- Az emberiséget csak a két kezemmel taszíthatom Szolgasorba. Jashin-sama. Hamarosan elérkezik az idő, mikor az emberiség láncba verve fog szolgálni téged. Templomot építettek a hitetlen halandókkal, melynek tetejéről elérhetlek téged. Templomod tetején átadom magamat, hogy bennem élve elfoglalhasd trónod, s beláthasd a földed. Jashin, a te birodalmat ideje, a Vér kora hamarosan beköszönt.
A tál ott lebegett a pap előtt, mozdulatlanul, alig húsz centiméterre behajtott keze felett.
- Szolgasorba taszítok mindenkit. Eltaposom azokat, akik ellenszegülnek akaratodnak. Vérben fognak fuldokolni, félelemben fognak élni. Lidérces rémálmaikban pedig könyörögni fognak érted, a megbocsátásért. Halottaikból hegyeket fognak összehordani, az emberi mocskosság hegyeit.
A tányér összeroppant az egyre jobban szorító erőtől, melyet a papból fakadó düh váltott ki, majd darabokra tört és az ágyra esett. Ám Itanashit ez nem zavarta. Chakrajaval az újabb tárgyat kereste, mely a magányos, és töredezett külsejű szék szolgálta. Létrehozta ismételten a hurkot, a széktámla körül, majd megragadta ismételten. A patkány pecséttel befejezvén az összpontosítást, balját ismételten felemelte, majd oldalas irányba, mozgatni kezdte. A szék alig fél méternyire a padlótól lebegett az ágy előtt. Magányosan, töröttes állapotában lebegett a pap előtt, kiszolgáltatott állapotában.
- El fogok taposni mindenkit, aki az utamba áll. Férfit és nőt. Az egész emberiséget el fogom tiporni. Megtanítom félni ezt a világot. Félni az Istentől. – dühében kezét összeszorította, mellyel kettétörte a széktámlát, a megmaradt része pedig hangosan esett a földre. Itanashi figyelme ekkor a fal mellett álló szekrényre összpontosult. A pecsétek után kezeivel mintha megmarkolná kétoldalt a szekrényt, melynek egyetlen ajtaja képtelen volt kinyílni, s a benne lévő tartalmakat kiengedni, az emberméretű szekrény, elemelkedni látszott lassan a talajtól.  
Ismeretlen, apró hullám törte meg a pap elméjének nyugalmát. Itanashi kinyitotta szemeit, s feloldotta hurkait, melyek a szekrényt tartották fogva, melytől az hatalmas csattanással esett vissza a fapadlózatra. A város bejárata felől érkezett a hullám. Azonban mire a pap kimehetett volna az ajtót, erős kopogtatás hangja törte meg ismét a csendet.
- Jól van, uram? csattanást hallottam.
- Nincsen semmi probléma. – válaszolt a pap.
- Azért a biztonságért, nyissa ki az ajtót. Ez békés város, s nem keressük a… - folytatta a férfi, mikor hangja elhalkult. A faajtó, mely mögött a férfi hallgatózva guggolt, tokostul szakadt ki, majd passzírozta bele a fogadóst a szemközti falba. Itanashi, álarcával az arcán lépett ki a kiszakított lyukon keresztül, majd léptei a bejárat felé vették az irányt. A fogadóban még két másik személy volt, kik épp az ebédlőrészben álltak rémültem az asztal mellett, félbehagyva étkezésüket. odébb ugrottak, mikor egy újabb, hullám süvített át a termen, amely eltarolt jó néhány asztalt és széket, poharat, valamint a bejáratot, Itanashi a pusztítás ösvényén lépkedve hagyta el az épületet, majd megállt az utcán. Kisétált a főútra, majd tekintete az északi kapu felé terelődött.
Barnaköpenyes alak állt ott, a kapuőrökkel beszélt éppen. Idő közben két másik őr érkezett a fogadóhoz, a hatalmas lárma felkeltette az egész falu figyelmét.
- Mégis mi történt itt? – kérdezték a fegyveres őrök a papot. kezükben a lándzsa megremegett, mikor Itanashi feléjük fordult. Egyikük nagyot nyelt, miközben feltette ismételten a kérdést.
- Megzavarták álmom, azonban már nincs is szükségem több időre. Ki érkezett a faluba?
- Azt kérdeztem, mi történt itt?! – emelte fel hangját a fegyveres alak, miközben erősen rámarkolt fegyverére, majd a pap felé szegezte.
Itanashi maga elé tartotta jobb kezét, mire a férfi nyaka körül szürkés aura kezdett el tekeregni, végül teljesen körbefogva azt Itanashi újabb pecséteket formált. A férfi nyakán lévő hurok megszorult, majd emelni kezdte az őr testét, ki elejtve fegyverét, azonnal a nyakán lévő húrt akarta letépni magáról. A nyakán lévő égető érzés igen csak kellemetlenül hatott, s ez egyre hangosodó kiáltásokban látott napvilágot. Itanashi erősen szorította őt, nem eresztette, s a férfi kezei is igen csak sérültek a hurokkal való érintkezéstől. A férfi köhögni kezdett, egyre nehezebben kapott levegőt, ahogy testének súly kezdte kihúzni őt a nyakát körülvevő hurokból.
A másik őr a dermedtségből felriadva fegyverét Itanashi felé szegezte, majd döfött. A pap szabad kezével suhintott egyet, mire a feltörekvő, kissé koncentráltabb Kasseiken telibe találta a férfit, és a ház falán lökte igen csak nagy erővel. Holtan esett a földre a város őre, míg a másik még mindig az életéért kapálódzott lábaival.
- Azt kérdeztem, ki érkezett a faluba.
- Nhhem…Khnem tudom – nyögte ki a férfi nagy nehezen szavait.
- Akkor rád nincsen szükségem. – jobb kezét ökölbe szorítva húzta össze a hurkot végül a férfi nyakán, míg az megfulladt, s élettelen teste a földre hullott. Itanashi a kezét nézte, miközben lassan forgatta kézfejét. Elégedett volt, álarca mögött mosolygott.
- Ezzel a két kezemmel fogom Szolgasorba taszítani az emberiséget.
 
Itanashi kisétált a fogadó utcájából, egyenesen a főútra, ahol meglátta az idegent, s a körülötte lévő őrséget, kiknek a száma ekkorra már négyre emelkedett. Egyikük az úton sétáló pap fele mutatott, majd mindenki fegyverét a kezébe szorítva, gyorsabb tempóban kezdték el befogni az utcát. A négy őr egymás mellett, fegyverét maga elé szegezve indult a pap felé. A pap háta mögül újabb négy őr jelent meg, kik megpróbálták a másik csapattal együttesen befogni a papot.
Itanashi apró tablettát vett elő kabátjának rejtett zsebéből, majd bevette azt. A félelem és a sötétség érzete megduplázódott az emberek szívében, lépteik egyre lassabban követték az előzőt. Itanashi kezeit összecsapta, ezáltal a disznó jelét megalkotva falat húzott az útból, mely kitelítette a két ház közötti területet, elzárva ezzel az északi részt, hogy ne menekülhessen senki. A fekete Kinzokuyanjával jobb kezében gyorsan fekete kaszát alkotott, majd igen nagy erővel vágta magát át az alig képzett őrségen, pontosabban egyetlen koncentrált kasseikennel söpörte neki a négyest a falnak, a frissen érkezett utazóval is, ki csupán gyümölcsöket hozott a városba. Ezután a pap dél irányának indult, egyenesen a négy férfi felé. A falba passzírozott katonák közül ketten felkeltek, s igen csak gyorsan kellett utat találniuk a házakon és kisebb utcákon áttörve magukat, hogy segíthessék magukra maradt társaikat. Itanashi egyesével ölte meg az őrség katonáit, fekete kaszájának nem volt ellenfele a fém, hamar átvágta magát rajtuk, majd továbbfolytatta útját a kijárat felé. Egy katona elé tudott még vágni, azonban ő is kaszaélen végezte, végül két darabban hullott a földre. A pap nem kímélte őket, annyi darabra vágta ellenfeleit, amennyiből biztosan nem menekíti meg már őket egyetlen orvos sem.
Itanashi elhagyta a várost, majd továbbállva folytatta útját haza. Ilyen tempóban néhány nap és eléri a Vértemplom hegyét.
Az erdőket járva a fák lombjai mögül kimagaslottak a Démonok országának, déli hegységláncának legmagasabb tagjai, közülük a három hegycsúcs közepén lévő Vértemplom Hegye.
- Itthon vagyok. – mondta a pap, mikor mély levegőt szívott otthonának erdejében. Az elmúlt egy év alatti vadászatainak köszönhetően az ellenségei, leginkább Shoun hívei igen csak elkerülik a jashinisták erdejét.
A pap kellemes sétába kezdett az erdőben, a tőle megszokott, egyenes hátú, összekulcsolt karral való katonás lépéseiben, mikor hullámok törték meg elméjét ismételten. Talán más társai is épp vadásznak. Újabb chakrahullám követte az előzőt, majd egy harmadik is.
- A jashinisták nem vadásznak hármasban. A kettő is kiképzés esetén lehetséges. – gondolta végig a pap, majd kezeit hátracsapva, gyors futásba kezdett, követve a hullámokat.
Szakadt, szürke köpenyes, vérző férfi menekült két hatalmas bestia elől, kiknek chakraszintjük túlságosan is magas volt ahhoz, hogy közönséges vadállatok legyenek. A köpenyes férfi egyik kezével tekercset szorított mellkasához, a másikkal pedig nyakláncát tartotta maga elé. A láncon Jashin jelképe lógott. A férfi több helyből vérzett. A földre esett, majd egy fa tövébe kuporodott. A két fenevad körbevette őt, majd megálltak. Két lábra emelkedtek, majd szőrüket lehullatva alakultak emberi formába, kiket farkasbőr ruházat és néhány csont öltöztetett.
- Az a tekercs a mi birtokunk. Te pedig…a mi prédánk vagy.
- Finom falatnak tűnik – mosolygott el a másik.
- Ez az Ő erdeje. Hitetlen nem teheti be lábát. – dadogta félelmében a földön kuporgó pap, kezében erősen szorítva, s Isteni segítséget várva a férfi.
- Hmm…ez a szag… - szimatolt egyikük a levegőbe. -  Ez Ő. – ekkor a két shounista megfordult, s látta, ahogy Itanashi előtör mögöttük a földből, majd két kezével pecséteket formál, miközben guggolásig hajol az érkező karmolásoktól.
Két sötét hurok vette körbe a shounisták nyakát, mire a pap ismételten pecsétet formál, majd két kezét lassan felemelte.
- Ez Jashin erdeje. Kiűztem már a tetves irhátokat innen egyszer, azonban úgy tűnik, a csontjaitokból fogok falat építeni. Shoun kutyái – nevetett fel a pap. – A koponyátokból fogom inni véretek, mikor levadásztam az utolsó korcs ebet is. - Az egyik férfi a földre térdelt a fuldoklástól.
- Láncra verve fogtok élni. Szolgák lesztek. S az egyetlen nagyúrnak fogtok templomot építeni. Félni fogjátok az Ő nevét. Rettegni fogtok.
Itanashi csupán az egyiküket tartotta állva, a másik próbálta levenni magáról a chakrahurkot azonban a fuldokló és égető érzés nem engedte. Társa ugyancsak szenvedett, s végignézte, ahogy társa a földön heverve lassan végleg meghal. Talán az ő béklyója szorosabb is.
- Te velem jössz. Te leszel, aki ma éjjel a Szentély tetején, lelkeddel fogod szolgálni és halni az Ő nevéért. – mondta a pap, majd megragadta a férfi kezét, majd saját keze körül némi sötét chakrat koncentrálva, egy éles pengét létrehozva, levágta a férfi kezeit. A shounista nagyot üvöltött volna, azonban a nyakát szorító hurok nem engedte.
- Őt rád bízom – mondta a földön fekvő jashinistának, majd fejével a még mindig fuldokló felé bökött. Itanashi pedig megindult a hegynek felfelé. A férfi először ellenkezett, ám nem volt képes elszökni. A néha hevesebben érzendő szorítás elvette tőle a reményt, majd megadva magát engedte szinte, hogy a pap húzza magával.
Az, hogy mi történhetett a földön heverővel, talán senki sem tudja meg. Azt azonban, hogy a fogságba esett shounista mennyi szenvedést élt át, mire elérték a Vértemplom szirtjeit, arról Itanashihoz mérten, nem volt hiányban része. A vadászni induló shounista mostanra megtört, vízért és halálért könyörgő, földön csúszó, s nyakában az emberi szolgaság láncát hordozó ember maradt csupán. Mikor meglátta az utolsó lépcsőfok után a hatalmas vaskaput, rajta Jashin jelével, összeesett.
- Nem, még nem halhatsz meg. - Itanashi a földön húzatta a férfit, míg fel nem értek az áldozó szentély tetejéig. Itanashi felemelte kezét, melytől a shounista megemelkedett, kezeivel ismét a nyaka felé nyújtotta, hogy enyhítsen a szorításon, mikor lábai már nem támasztották testét a földön, hanem élettelenül lógtak.
- Shoun kutyája. Most pedig láthatod te magad is a Nagyúr birodalmát. Te, ki betetted a lábad az Ő erdejébe, s rátámadtál az Ő hívére, lelked kiérdemelte bátorságáért és ostobaságáért a valódi megváltást. – Itanahsi mellkasába véste Jashin jelét, majd közelebb hajolt.
- Eltaposom az utolsó korcsot is a falkádban. Eltiprok minden férfit és nőt. Öreget és gyermeket. S mikor a porban fognak heverni, láncra verem őket. Köveket fognak pakolni. Jashin templomának köveit. Saját sírjuk alapzatát építettem majdan meg velük. S miután a megtisztulás végleg elsöpörte az emberi mocskot a földről, a porladó hamvakból új birodalmat fogok építeni. Jashin akarata fogja uralni a földeket. A félelem lesz a vezetőjük. – idő körben Itanashi térdre kényszerítette a férfit, , pontosabban négykézláb, majd jobb kezét lassan felemelte, melytől a férfi feje is felfelé kezdett emelkedni. Már nem volt sok hátra. De még mindig élt.
- Most pedig, Shoun kutyája. mivel szent területre indultál vadászni, büntetésed, halál. Lelkedet az úr irgalmazza – mondta ki, majd összeszorítva kezeit, levágva a fejét, mely az áldozó szentély nagy kőtáljába hullott, véres foltot húzva maga után.
- Hamarosan szolgasorba fogok taszítani mindenkit…
//Off: A story maradt a jól megszokott mészárszéknél, néhány nehezítéssel, valamint inkább ment rá a lehetőségekre, mintsem a chakraalapokra, elvégre azok, már megvannak. Megpróbáltam azért írni bele abból is, remélem, több sikeredett, mint előzőleg. 
Off2.0: Infuuin ^^//

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Terumi Mei on Szer. Ápr. 13, 2016 8:08 am

Huh, na végre a végére értem. Very Happy 
Szeretem olvasni, amit írsz, mert látom magam előtt a képet. ^^ A technikával nincs gond, elvégre azt már átbeszéltük, és minden benne van a gyengeségektől kezdve a megkötésig. Fel is írhatod. ^^
Jutalmad +4 Infuuin, és +8 chakra.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Kenshiro Hanae - A puding próbája az evés
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Komimushi Zanami
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Júl. 11, 2016 11:14 am

Kagerou // Tegzes

Ez a rendkívül magas szintű technika lehetővé teszi a ninja számára, hogy bárhol bármikor beleolvadjon a környezetébe, ezzel tökéletes védelmet élvezve a támadások elől. A technika a Fű Országából származik.
Chakraszint: 600
Besorolás: A
Megkötés: Csak kusagakurei származásúak tanulhatják.

 
Időbeli elhelyezés: A Hozukijoban töltött időkben
 

- Uram. Hamarosan megérkezik a küldöttség az újabb foglyokkal. – szólt remegő hangon a görnyedt hátú férfi, kit Ishidorunak hívtak. Nevét a görnyedt testalakjáról és szinte szolgának illő tisztelettudásából kapta a Hozukijo Igazgatójától.
Itanashi ekkor a nagy ablak előtt állt irodájában, s azon tűnődött, vajon hogyan lehetne megszűntetni az állandó lázongásokat, s felkeléseket. Az elmúlt időkben megint csak erőt vett magán az ellentmondás és az udvaron történő verekedés. Habár a kísérletekhez felhasznált emberek eltűnése óta javult a helyzet, mégis...sokak nem képesek elfogadni helyzetüket.
- Hányan érkeznek? – tette fel kérdését a pap.
- Összesen hat új rab érkezik. Négy férfi és két nő, kik tiltott technikákat akartak eljuttatni az  országon túlra. Talán Iwaga
- Nem érdekel Iwagakure. Azonban tettükkel kiérdemelték a börtönt. Ha ideérnek szólj a kutatóközpontban, hogy készíthetik az asztalokat. Nem áll módomban még egy lázadást leverni. Inkább a legelején töröm meg őket. Az efféle megmozdulásokat csírájában kell elfojtani. Nem engedhetem, hogy a szabadulásvágy gyökereket eresztve terjeszkedjen, s vírusként fertőzzön meg mindenkit.
- Nem véletlenül lett Ön az Igazgató – mosolyodik el a tudós, majd fejet hajtva becsukja az ajtót.
 
A nagy kapuban elegáns öltözetében, nyakáig díszes garbó mögé rejtőzve várakozott a pap egy kisebb katonai kísérettel. A pecséten átsétáló delegáció fáradtnak tűnt, a katonák szedett-vedetten, rongyos ruhákban és kopott páncélzatban érkeztek. Csupán ketten voltak, akik Kusagakure jelképével ellátott vértezetben álltak.
 
- Üdvözlöm önöket Hozukijoban. Megígérhetem, hogy a falak mögött megtanulják majd értékelni az életüket, s ha netalán egyszer kiengedik önöket, új emberként kezdhetnek bele megmaradt életükbe. – kezdett bele a pap a nyíitóbeszédébe, majd mikor a kísérőcsapatok elhagyták a falat, s Itanashi saját emberei vették át a kíséretet, folytatta.
- Először is néhány óvintézkedésen túl kell esnünk, így erre kövessenek. – mutatta, majd a hatfős csapatot hosszas folyosókon és lépcsőkön át végül egy nagyobb terembe vezényelte. A foglyokat egyesével, asztalokhoz kötözték, ekkor megjelent Ishidoru is a pap mögött. Kezében táskát tartott, majd egy nagyobb asztalra helyezte, nem messze az ágyaktól. A táskában injekciós tűk hevertek valamint néhány fiola. A görnyedt hátú orvos feltöltötte egyesével a hat tűt a fiolákkal, majd beadta az első páciensnek. A férfi felordított, mikor a szer a testébe jutott.
- Ez most egy kicsit fájni fog. Ami utána jön…az már inkább. Nem áll szándékomban ismételni magam, a börtön szökésbiztos, s az első gondolatuknál, mikor a kijutáson gondolkodnának, én tudni fogok. – mondta a pap, miközben Ishidoru sorra adta be a szérumot. Az ágyhoz kötözötteken sorra jelentek meg a különféle pecsétek. Ishidoru képes volt elérni, hogy felhasználva Itanashi chakraját oly szérumot állítson elő, mely képes megkímélni a folyamatos chakrabefektetést a pecséteknél, s ezáltal sokkalta egyszerűbben kordában lehet tartani az összes rabot. A rabokon alkalmazott két pecséttechnika kevert állapotban jut a szervezetükbe, s ezután szétterjedve a chakrahálózatukba, képesek belülről megfertőzni a pap chakrajával az áldozatot, így sokkalta egyszerűbb alkalmazni és fenntartani.
Végül a hat testet ájult állapotukban dobták be egy-egy cellába a hármas blokkban. Ez a blokk vált a leghíresebbé a rabok eltűnését tekintve.
 
Itanashi csupán másnap látogatta meg a börtönblokkot, két kísérője felkapta a földön ülő férfit, ki a tegnap érkezettek között volt, majd elvitették. A férfi ismételten kikötözött állapotba került, ám egy másik teremben.
- Hol vagyok? – tette fel kérdését, mikor meglátta a sötétből kilépő férfit.
- Itt csupán én kérdezek. Most pedig szeretném hallani, miféle tekercseket tulajdonítottak el.
- Nem gondolja, hogy… - nevetett fel a férfi, ekkor hirtelen egy különleges érzés fogta el. Mintha égetni kezdené őt valami. A mellkasában. Forró érzés fogta el, meleg levegőt fújt ki magából, s egyre nehezebben vett újakat.
- Nem gondolom, hanem tudom, hogy most elmondja azoknak a tekercseknek a tartalmát.
- Khh…Mi…a…faszt…csinált? – köhögi, miközben mellkasa egyre inkább akarta őt tépni belülről.
- Még egyszer megkérdezem. Mi volt a tekercsben.
- Eh.Eh…Enraku fegyverraktárának a…a..titkosított technikák néhánya. Lekapcsoltak minket, s csupán páran tudtunk már csupán onnan is elszökni, s csak egy tekercset tudtunk elhozni. – a férfi folyamatosan feszíti fogsorait egymásnak, acsargó beszéde nehezen érthető. Itanashi mégis türelmesen hallgatja végig.
- Ki adta önöknek a parancsot.
- A…a…a nevét nem tudom, de feltételezem, iwagakureból jött. Rengeteg pénzt és védelmet ígért a tekercsekért cserében.
- Ön Kusagakure no Satoból érkezett?
- I…Igen. Enraku fegyverraktárának őrségébe tartoztam.
- Uram – hajolt oda az egyik őr, s halk suttogásba kezdett. – A szökevényektől elvettek mindent a határőrök.
- Mi volt a tekercs tartalma? – teszi fel elmosolyodva a kérdést Itanashi.
- Azt nem tudom. Csupán egyikünk olvasta el, de őt elfogták már a raktárban.
- Ezzel semmire sem megyünk – mondta egy másik őr, mire az igazgató bólintott, s egy kézpecsét után ismét a férfit erősen égető érzés fogta el.
- V…V…várjon. Nem tudom, mi van benne, de megmutathatom.
Itanashi ekkor feloldotta technikáját ismét, majd a férfi felé sétált.
- Ha most szórakozik velem, megígérhetem, hogy az elkövetkezendő száz élete is emlékezzen mindarra, ami itt vár magára.
- A…a…hátam. – dadogta a férfi, mire a pap kezével kiküldte a kis delegációt a teremből, s becsukva az ajtót, olyan terembe zárta a férfit az igazgatóval, ahonnan nem igazán törhet ki. Nem mintha az Igazgató nem rendelkezne megannyi különleges képességgel.
- Itanashi kioldozta kezeit, majd engedte, hogy a férfi felülhessen, s megforduljon. A pap türelmesen várt, míg a férfi felült, s lassan felhúzta a ruháját. Hátára néhány sornyi idézetszerű tetoválásszerű véset volt, melyet valószínűleg chakraval karcoltak a bőrre. A pap közelebb lépett, hogy elolvassa, mikor a férfi hirtelen egy nagy lendülettel, hátrafordult, s jobbjával megpróbálta a fejét megütni a papnak.
Ökle hatalmasat koppant, mikor elérte az Igazgató homlokát, s mintha törés hangja roppanása követte a koppanó hangot, végül a férfi üvöltése. Kezét maga elé emelte, görbe ujjaira tekintett, állkapcsa megfeszült a fájdalomtól. Ám az Igazgató nem várta, míg a szökevény megnyalogatja fájó végtagját. Kezével hamar és erőteljesen átkulcsolta a férfi ép karját, majd válla felé hátrafordította, s kifeszítette teljesen, egészen a kiakadásig. A férfi arccal hanyatlott a földre.
- Ez a rendkívül magas szintű technika lehetővé teszi a ninja számára, hogy bárhol bármikor beleolvadjon a környezetébe, ezzel tökéletes védelmet élvezve a támadások elől – mormolta halkan a szöveget, majd felállította a kezénél fogva a férfit, visszaroppantotta a kezét, s az ágynak lökte. Kisétált a teremből, majd az őrökre bízta a férfit.
- Ishidoru. Jöjjön velem! – utasította a delegációban lévő, görnyedt hátú orvost, majd elhagyta a vallatótermet.
- Sikerült megtudnia valamit?
Az igazgató gyors, határozott, katonás léptekkel haladt előre, az egyre sötétebb és mélyebb folyosókon át, egészen a laborig.
- Mondja csak, Ishidoru. Ha a chakra képes beleolvadni bármibe, akkor egy ember a chakra segítségével hogyan képes ugyanerre?
- A chakra a természetéből adódóan a világ legsokoldalúbb anyaga, mely képes azonosulni bármivel. Mivel mindenhol megtalálható. Nem csupán az emberek és a Ninjuukban. Ott van a földben, a levegőben, s a vizekben is. A Föld ugyanúgy rendelkezik egyfajta, chakrahálózattal. Így ha egy személy képes a chakraját egyesíteni, és keverni egy másik anyagban található részecskékkel, akkor képes beleolvadni az adott anyagba. Ugyanezen az elven működik az ön által használt, Földben mozgó technikák is. A különbség, hogy amíg ott a föld elem elősegíti az anyaggal való keveredést, ezt a színtiszta chakraból kell létrehozni, mivel a tiszta chakra nem rendelkezik elemi beállítottsággal, így nem oly kötött. Egy képzett személy képes bármilyen fizikális anyagba is beolvadni. Láttam már korábban, mikor Enraku-samat személyesen is megismertem.
- Szóval azt mondja, ezzel a képességgel nem csupán a földben tudnék szabadon mozogni, hanem akár egy faházon is átsétálhatnék?
- Még a börtön áttörhetetlen betonfalain is akár. – teszi hozzá Ishidoru. Itanashi elmosolyodik.
- Ez igen csak megkönnyítené a börtönben való mozgást, főleg, ilyen kitörésekkel telt időkben. Segítsen nekem.
- Előkészítem a labort.
 
- Számos anyagú eszköz található, melyek talán elegendőek lehetnek a kezdeti fázishoz. Azt javasolnám uram, hogy érintse meg most azt a falat, s chakrajat koncentrálja a falba. Ha sikerült, akkor javasolnám, hogy chakraját terjessze ki, egyenesen az anyagba, mintha egy burkot hozna létre. Ezen a burkon keresztül, képes lehet átjutni az anyagokon. A kiterjesztett chakra fog szolgálni a befogadó közegként, Mintha a falban egy hálózsákban helyezkedne el. Mivel a chakraja keveredett az anyag részecskéivel, a burokban képes lehet mozogni, anélkül, hogy felszakítana mindent.
Itanashi a fal mellé állt, mely egy kisebb irodát takart el. A pap az elmondottak alapján, ráemelte kezét a falra, majd lassan keringetve chakraját, fokozatosan adagolta a falba. A fal némiképp megfeketedett, kormos lett a belevezetett sötét chakratól, néhol meg is repedt. Ez a fal állt a legközelebb a földhöz anyagát tekintve, talán ezért is választotta a tudós ezt kezdésnek. Itanashi keze lassan kezdett eltűnni a vékony falba, szinte érezte, ahogy a kövek szétcsúsznak keze körül, s szabad utat enged át az alig tizenöt centiméter vastag falon. Ujjai val végül átjutott a falon, s lassan megmozgatta csuklóját.
- Erre eddig miért nem jöttem rá. Ám ez még kevés. – mondta elégedetten, s lassan a kormozott felület szétterjedt a falon, ahogy Itanashi testének egyre nagyobb részét vitte át. Egy felboruló asztal hangja jelezte, hogy sikeresen át tudott sétálni rajta.
- Majd összeszedem, uram – mondta Ishidoru, majd megnézte, nem sérült e meg. Habár a választ tudta, valóban hűen szolgálta a Hozukijo Igazgatóját. – Az első akadály sikeres volt. Azonban nem teljes egészében. A koromnyomok és a repedés még arra ad bizonyítékot, a falakon való átjárásra ráférhet még némi gyakorlás. – Ishidoru ekkor hátrébb lépett, s ismét helyet adva az igazgatónak, újrapróbálta. S újra és újra.
 
- Uram, pihennie kellene egy keveset. – intette óvatosságra az orvos az igazgatót, ki megannyi kormos nyomot és törést okozott az iroda falán, ám úgy tűnt, Itanashi végre, ráérzett, s képes volt nyom nélkül eltűnni és megjelenni a másik oldalon.
- Mutassa a következőt, Ishidoru. – parancsolta az igazgató, mire az orvos egy vastagabb falap felé mutatott, mely mobil öltözőként szolgált. Itanashi közelebb lépett, majd ráhelyezte tenyerét a falap felületére. Ujjainak némiképp különös volt, hogy nem a földet érintik, s még nem igazán bízott abban, hogy képes lehet akár egy fán is átjutni. A chakra koncentrálásával azonban egy az egyben megtörte a lemezt, mely két darabban hullott a földre.
- Hm…Nos, a fa jóval könnyebb anyag, s szerkezete is jóval lazább, mint a földdé, így nehezebb lesz. Javasolhatnám, hogy a további gyakorlásokat akár kinn, a Hozukijo melletti erdőkben folytassuk?
- Igen, talán jobb lesz ott – mondta a pap, miközben szemeivel a széttört, megégett falmezeket nézte.
 
A Démomlámpással tarkított mezők mellett elterülő erdőben hatalmas reccsenések hallatszódtak, mikor újabb fa dőlt ki. Itanashi legalább egy órája próbálkozik tökéletesen elvegyülni egy fában, ám mindezidáig csupán pusztította a fákat. Habár már sikerült elérnie, hogy beolvadjon az újabb anyagba, mégis, nem volt képes nyom és pusztítás nélkül eltűnni. Ugyan a kormozott nyom a legkevésbé sem foglalkoztatta őt, azonban a rombolásmentes átjutás most mindennél fontosabb volt. Az igazgató leült egy kőre, majd rágyújtott. Pihennie kellett. S tudta, nem pazarolhatja el minden chakraját, ha netalán távolléte alatt az egyik klón zendülést jelentene.
Itanashi újabb fa elé állt, majd ráhelyezte tenyerét. Szemeit lehunyta, s megpróbált visszakerülni abba a meditációs állapotába, melybe nem is olyan rég sikerült esnie. Lenyűgöző érzés volt oly mély transzban lenni, s érezni chakrajának minden egyes cseppjét.
Sötét volt. Bármerre nézett, nem látott semmit. Már ha egyáltalán nézett. Egy biztos. Sötét volt. Itanashi fizikális testén nem érezte, mintha lelke a semmiben lebegne. Hát sikerült ismét transzba esnie, s képes immáron minden erejével rákoncentrálni a feladatra. lebegő lelke előtt akadály bukkant fel. Hatalmas, végtelen fal, s ő csak közeledett. Mintha a fal saját gravitációval rendelkezne. hamarosan eléri. De mi lesz, ha a vonzás nem áll meg? Itanashi erősen koncentrált. Mindjárt eléri a falat, mozgásának pedig még mindig nem ő parancsol. Mit tegyen?
Mikor a pap elérte a falat, nemes egyszerűséggel áthaladt rajta. Újra sötét volt, ekkor különös érzés fogta el. Mintha bezárták volna. Lelke nyomó erőt érzett a sötétségből, ám mégis érezte, halad, méghozzá előre. A nyomó érzés egész testét átbizseregtette, s alaposan megszorongatta. Mintha egy ház lapította volna őt, mégsem érzett fájdalmat. Csak azt a nyomó érzetet.
Lassan az érzés alábbhagyott, s ismét átfutott rajta az a könnyed, lebegő érzés. Végül egy aprócska fény gyulladt fel a sötétben, mely egyre csak duzzadt, ragyogása pedig betöltött lassan mindent, elvakítva ezzel a papot.
Mikor kinyitotta szemét, látta, hogy keze még mindig maga előtt van, azonban a fa eltűnt. Mikor megfordult, vette észre, hogy a fa a háta mögött helyezkedett el, egy tenyérnyi, fekete koromnyom égett bele a törzsbe, felemelt kezének magasságában. S ugyan néhol megrepedezett a kéreg, ennyit a sötét chakra rovására írt fel.
- Szép unka, uram. Engedje meg, hogy előkészítessem az utolsó anyagot, mely igen csak nagy kihívást jelenthet még. Amennyiben ezen is túl vagyunk, már csupán egyetlen akadály állhat ön előtt.
Ishidoru és az igazgató visszatért a Hozukijoba, s ismét bevették az alagsori laborok egyikét. Azt, amelyben délelőtt a férfit vallatták az esetleges információkért.
- Amennyiben képes átjutni az üvegen anélkül, hogy ne törjön meg, abban az esetben megkezdhetjük a képesség végső fázisát.
Az elkövetkezendő néhány órában Itanashi az üvegfal elé állt, majd nekitámaszkodott tenyerével a falnak. Visszaesett abba az állapotban, melybe az erdőben is sikerült, s megpróbálta ismét teljesen átadni lelkét és szellemét a chakrajának. Nem volt elég érezni már csak az üveget, s szinte érezni a részecskéinek vibrálását, mikor a chakraja beleivódott. Eggyé kellett válnia az üveggel, hogy képes legyen áthaladni rajta. S mivel az üveg volt a legtörékenyebb anyag szinte, melyen a technikát az igazgató alkalmazhatná, sokkalta nagyobb lelki nyugalomra volt szüksége, mint idáig. Elég volt egy apró rezzenés, és máris széttörik az üveg.
A pap újból lebegett. Nem érezte testét, nem irányított, csupán…tudta, hogy ott van. A sötétségben újabb fal emelkedett a pap előtt, ám még csak meg sem próbált ellenkezni. A lehető legnyugodtabb állapotában sodródott a fal felé. A vártnál könnyebben jut át rajta, s fogja el a vártál azonban gyengébb, nyomó érzés. Hirtelen egy mindent elnyomó, erős töréshang zendül végig a semmiben, majd eltűnik minden.
Itanashi a földre esik, a megannyi üvegszilánkkal együtt, tenyerét és térdét több helyen felsértették.  Teste több sebből vérzett, mikor felállt, s szemügyre vette ruházatát.
- Uram, jól van?
- Folytassuk – mondta, miközben egyesével húzta ki az üvegdarabokat végtagjaiból, arcán erek dagadtak ki.
Miután kihúzta az utolsó üvegdarabot is a testéből, s felülkerekedett ismét a fájdalmon, a következő ablakhoz sétált és megismételte az előzőket. Érezte, hogy közel jár, nem engedheti meg magának, hogy kizökkentsék. Az üvegdarabok komoly fájdalommal jártak, még az igazgatónak is nehezére esett felülkerekedni rajtuk. Ám Itanashi olyan ember volt, aki a fájdalomból született, s ki képes volt felülkerekedni mindig is a fájdalmakon. Mély levegőt szívott, majd megtámasztotta lábait az újabb üvegablak előtt. Tenyerét könnyedén emelte a lapnak, majd visszakerült a transz állapotába.
 
Ishidoru a kinyíló ajtó felé lépett, majd visszacsukva, mielőtt még az őr beléphetett volna.
- Most nem zavarhatják őt. Várjon, míg be nem engedem! – utasította suttogva az apróra hagyott résen, majd nesztelenül becsukta az ajtót. Fejét gyorsan fordította vissza az igazgató felé, ki ott állt az üvegen túl, s úgy tűnt, jobb kezének ujjai lassan átnyúlnak az üvegen. Apró koromfolt alakult ki csuklója körül, míg végül az egész alkarja átnyúlt.
- Hihetetlen. – nyugtázta magának, majd elővéve a jegyzettömbjét, feljegyezte a látottakat. Itanashi eközben lassan előre lépett, majd egész testét az üvegnek nyomta.
Ishidoru ezalatt odébb rakta a széket, mely az üveg innenső részén állt. Itanashi oly szinten lépett át az üveglapon, mintha valami buborék lenne a helyén. Hatalmas teste oly könnyedséggel siklott át rajta, miközben Ishidoru izzadó jegyzetelésbe kezdett. Az igazgató megállt az orvos előtt, majd kinyitotta szemeit. A zöld szempár szinte azonnal a görnyedt hátú orvost vették célba.
- Gratulálok uram. Ön megcsinálta. – tapsolt halkan az orvos, majd befejezte a jegyzeteit. Ekkor az ajtón keresztül valaki erős kopogásba kezdett.
- Uram. Át kell adnom az üzenetet. Itanashi közelebb lépett, majd kinyitotta az ajtót. Egy őr állt ott, arca idegesnek tűnt, izzadság csurgott végig halántékán.
- Beszéljen.
- Uram, a kettes blokkban ismét lázadás tört ki. Az egyik rab rosszullétet szimulált, majd rajtaütöttek a besétáló őrökön.
- Azonnal oda kell mennünk. – mondta határozottan az igazgató, mire a katona ugyan félve, de félbeszíktja őt.
- A folyosót teljesen elbarikádozták, lehetetlenség áttörni. Túlságosan is kockázatos
- Hát most kiderül Ishidoru, a számításai vajon helytállnak e.
Az igazgató az őrrel együtt sietett át a börtön melléképületébe, a lázadás a felső két szintet torlaszolta el. Egy maréknyi katona állomásozott az egyik folyosó sarkán lévő nagyobb teremben, ahol, ezt idáig képesek voltak tartani, ám egyikük sem vállalkozott a fegyverekkel felvértezett rabok elleni fellépésre. Az igazgató megjelenésére mindenki vigyázba vágva magát tisztelgett, majd az osztagvezető értesítette a helyzetről. összesen tizenkét rab szabadult ki, ebből nyolcan felfegyverezték magukat. A folyosó két kanyaron át került a kezükbe, illetve túlságosan is előre nyomultak, majdnem a felsőbb szintig vezető lépcső terméig. Azt a termet hat őr védelmezi, de tíz perce nem tudunk róluk semmit. Az is lehet, hogy a rabok áttörték a…
- Elég. – mondja Itanashi, miközben kilép a kanyarban s a folyosó közepéig sétál. – Befejeztük a lázadást. – mondta, majd aktiválva föld elemű védelmét, nekirontott a raboknak. Tudta, hogy az elkobzott fegyverek mit sem érnek a Kootetsu Karadaval szemben, chakrat pedig egyikőjük sem képes használni, így bátrabban vetette be magát, s törte el az első emberek karjait. A földre vágva legtöbbjüket, előre nyomult, a földön fekvőket pedig hamar megkötözték az igazgató mögött nyomuló őrség tagjai. Azonban a folyosó vége el lett barikádozva, valószínűleg a teljes őrséget felszámolták már. A terem után újabb folyosó nyílik az utolsó nagy teremig, melyről a lépcsőn fel lehet jutni a legfelső szintre. A leginkább problémás rabok ott ülnek.
Itanashi kezét a barikád melletti betonfalra emelte.
- Ha eddig sikerült, mennie kell. Sokkalta vastagabb és szilárdabb kötésű, szorosabb részecskékből álló felület, de sikerülnie kell. át kell jutnom a lehető leghamarabb – mondta magának, majd némiképp transzba esve, lassan kialakította a burkot, majd belemászott a betonfalba. testét több tonnás súlyok kezdték el nyomni, ahogy haladt lassan a betonfalban. Mégis haladt.
Négy rab állt az asztalokból felállított torlasz mögött, kezükben kardokkal. Majd hirtelen egyikőjük felfigyelt a falra, amint felületére szürkés korom kezdett el égni. Mire Itanashi kibújt a falból, mind a négy rab felé szegezte fegyverét.
Az igazgató előlépve a falból, kezét maga elé emelte, hárítva ezzel az első katanák támadását. Végül az utolsó pengéjét megragadta, s maga felé rántva az embert, egy határozott ütéssel, ájulástan reptette a földre. kezébe kard került, s a pap mindig is jól forgatta a fegyvereket. Ugyan rég volt a kezében katana, védelmének aktivitása alatt nem számított, ha elvéti. Az Acél bőr megvédte őt a megmaradt rabok csapásaitól, mígnem egyesével ki nem ütötte őket. Egyetlen férfi volt, kinek nyakát égetve kínozta meg, mielőtt elájult volna. A sötét chakra feltörése, s a nyak megsebzése a Hozukijoban egyfajta szimbólumként bírt, eltüntetetlen nyoma annak, hogy megpróbált szökni, de az igazgató elfogta őt. Egyaránt szolgált példastatuálás gyanánt, s jelzésként, kikkel kell vigyázni.
A megmaradt három rab hamar elesett, Itanashi pedig egy erőteljesebb ütéssel, szinte lyukat vágott az asztalokból kiépített torlasz közepébe, ezzel megnyitva az utat a katonáknak. Összesen nyolcan barikádozták el magukat a megmaradt folyosón, ám az őrség és maga az igazgató megjelenése, valamint a két oldalról való teljes bekerítés végül felmorzsolta a rabokat, s néhányan súlyos sérüléseket szerezve, végül egytől egyig láncban végezték. A katonák felállíttatták őket, az igazgató pedig végigmérte egyesével őket, lassú sétája alatt.
- Gondoskodjanak róla, egy életre megtudják, mivel jár a szökés a Hozukijoban.  – adta ki az utasítást, majd elhagyta a folyosót.
A rabokat egytől egyig elláttak egy másfajta jelzéssel, méghozzá egy hosszal, körülbelül húsz centiméter hosszú vonallal a hátukon. A másik jelzése annak, ha valaki megpróbált megszökni. Az elfogott kilenc rabból kettő testére a második vonal kerül, míg egyiküknek felkerült a harmadik jelölés. A férfit még az éjjel kirángatták az őrök, miután alaposan elverték, s azóta nem tért vissza többet. Vannak, akik azt mondják, meghalt, ám a többség tudja, a Hozukijoban megannyi olyan lehetőség van, mely rosszabb, a halálnál.


//Ugyan Itanashi évekkel ezelőtt elhagyta Kusagakuret, eredetileg ezen technikákért kezdett Kusagakureban, valamint a chakraszintje megvolt már ekkor is, csupán késett kissé a tanulás. Az ellenőrző Staffnak: Infuuin, Taijutsu pont (van benne verekedés) Smile)

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Namikaze Minato on Kedd Júl. 19, 2016 2:20 am

Hoy ^^


Igazán érdekes egy olvasmány volt és még tetszett is :DDDD
Viszont egy kicsit az időbeli dolgok zavarosnak tűnnek. Ugye Itanashi, valamikor a börtönigazgatói események után tett szert az Infuuin technikára. Ebből adódóan, furán venné ki magát, ha adnék inffuin pontot, hiszen azelőtt, hogy ismerné a technikát nem tud elraktározni chakrát. Very Happy Ugye? :DD Viszont mind sima chakrát, mind TP-ot adok. Emellett a technikát is elfogadom. Szóval +6 chakra, és + 2 TP
Viszont az Infuuinos témában kérnék egy megerősítést vagy cáfolást tőled PM-ben. ^^ 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szomb. Szept. 03, 2016 12:31 pm

Doton Kaisei: Oka no Shibito
Egy rendkívül alattomos föld ninjutsu, a föld országának feltámasztó technikája, melynek segítségével akár egy egész sereg halott lelket is maguk mellé állíthatnak. Ezt a technikát gyakran használták a ninja háborúk idején. Lényegében a használó, használók által megölt ellenfeleket hozza vissza az "életbe" zombi formájában. A jutsu előfeltétele, hogy az áldozatokkal valamilyen föld technika segítségével végezzünk, és aztán a testek a föld alá is kerüljenek. A használó minél több holttestet, vagy még élő ninját taszít a föld alá, annál több lélektelen zombi katonája lesz a jutsu alkalmazásakor.
Magyar név: Föld Elem Feltámasztás: A Holtak Földje
Típus: Támadó, Kiegészítő
Besorolás: S rangú
Chakraszint: 800
Használója: Furido (Kazuma)

 
Ifjú papunk a Démonok országában középső területein csúcsosodó hegység egyik legmagasabb tagjának szirtjére épített Vértemplom archívumában ült. Kezében poros tekercset tartott, szemei gyorsan olvasták a lapra felvésett szöveget. A régi, dicső birodalom hódításainak egy újabb fejezetére bukkant a pap.
Yogensha idején a jashinista birodalom nem csupán bel-, hanem külügye is zavartalan volt. Miután a halál végigdúlta a kontinens nagy részét, rabigába és a halálba taszítva emberek ezreit, megkezdődött a jashinista diktatúra ideje. A terror birodalma. A tartományurak előszeretettel rendeztek nyilvános kivégzéseket és áldozásokat, melyhez a belső feszültségeket okozók soraiból szemezték ki általában a legnagyobb szájúakat. A nyilvános megszégyenítés és megcsonkítás, majd a brutális kivégzések megtették mindazt, amire ezen eszközöket megteremtették. Fenntartották a félelmet és a terrort, elnyomva ezzel minden próbálkozást. Azonban a kegyetlen és véreskezű tartományurak nem csupán saját birodalmukban tartották fenn a rendet. Mindegyik uralkodónak őriznie kellett saját, így a birodalom határvonalait is. Ugyan módszereikről és képességeikről és erejükről készült feljegyzések halmai várták a papot, mégis, a múlt korának szemszögéből sokszor megmagyarázhatatlan és Isteni beavatkozásnak vélt történetek is papírra kerültek.
Néhány feljegyzés megemlít egy igen csak rideg és hátborzongató módszert, mellyel a határokat birtokló és védelmező tartományurak, legyőzött ellenségeit használta fel saját birodalmának védelmére. Később, a belviszályok idején néhányuk ismételten bevetették a területfoglalás érdekében. Alattomos és igen csak különös módszer. Vannak, kik az elfogott katonák könyörtelen megkínzásának és teljes őrületbe kergetésével elért, agymosott katonákról beszélnek, míg mások feltámasztott, élőholt emberekről.
Az olvasása a halkan belépő Manabu jelenléte akasztotta meg egy pillanatra, de meg nem törte azt. Itanashi befejezte az utolsó sorokat, majd összegöngyölítette a tekercset. Zöld szemei csupán ekkor terelődtek a betoppanó férfira.
- Parancsoljon, Manabu-sama.
- Még mindig őt kutatod, fiam? – teszi fel kérdését. – Yogensha valóban nagy uralkodó volt, de…meg kell értened, hogy azóta több száz év telt el, s eddig nem sikerült senkinek sem a nyomára bukkannia. Sokan próbálkoztak, s ezek közül egytől egyig elbuktak. Yogensha nem halt meg. De hogy hol őrizhetik a lelkét, nos…ez talán örök rejtély marad.
- Meglátjuk, Manabu-sama, meglátjuk. Érzem, hogy Jashin, az utam alatt számos jelet küld, egy-egy darabot a hozzá vezető úthoz. Meg fogom találni Yogenshat és vissza fogom hozni Jashin birodalmának határait.
- Áruld el, mit keresel azokban a tekercsekben? Mire számítasz?
- Hogy felfedezek olyan jeleket, melyeket mások nem láthattak meg. Hiszem, hogy ha követem mindazt, amit végigvitt, talán meglelem az ő ösvényét.
- Talán így lesz, fiam, de ne fájjon, ha elbuksz. Sokuk törte meg, s vesztették hitüket egy életre.
- Nem fogok. – válaszolta határozottan Itanashi, majd kisétált, Manabuval az oldalán, a fáklyákkal világított folyosókon át a Vértemplom szentélyéig.
- Manabu, nézze meg. – mutat a pap a hegy tetejéről az alattuk lévő völgybe, melyet a lemenő nap sugarai még fényben áztatnak egy rövid ideig.
- Mióta itt van a templomban, nap, mint nap követem munkásságát és próbálom megfejteni önt Itanashi. Mondja el, ön mit lát olyankor, amikor a völgybe tekint?
- Ez az erdő valaha Jashin hegyéhez tartozott, ám a fák más népeknek is otthont adtak a próféta bukása után. Ezt még ön mondta.
- Így igaz. Shoun hívei azonban, hála az ön munkásságának és önzetlen hitének, megtanulták félni az erdőt.
- Nem eléggé. Minden egyes éjszaka, azon vagyok, hogy egyszer s mindenkorra kiűzzem Shoun kutyáit a fák közül, ám valahogy mindig visszatalálnak. Más módszerekhez kell folyamodnom, ha már megölni nem tudom mindet. Úgy tűnik, még mindig nem félik Jashin erejét. Mondja csak Manabu, mit tud az Éjjeli seregről? – teszi fel kérdését. Itanashi általában ezzel a kérdéssel szokta az idős férfi tudását kérni, ugyanis feltételezi, az öreg jashinista a tekercsek nagy részét ismeri, s tartalmuk jelentős részével tisztában van. Nem véletlenül tartja őt Itanashi a legbölcsebbnek, kihez bármikor is fordul, a maga kissé kacifántos módján, de mindig utat képes mutatni a fiatal jashinista számára. S ahogy mindig, a férfi, válaszol, s tudásának legjobbját adja bele a válaszhoz a pap számára.
- Voltak oly, talán félistennek nevezhető személyek ezeken a földökön, akik hódításaikkal igen csak nevezetessé váltak. Jashin hívein kívül számos más vallás és kultúra próbálta uralni a területeket. S ezen régi, sötét időkben gyakran használtak olyan technikát, mely képes volt nagy létszámú egységeket megzavarni, felbontani és feltartani. Sötét szövetségek, emberek és démonok közti kötelékekkel képesek voltak oly erőkre szert tenni, mellyel egész seregeket támaszthattak fel, s ezzel igázhattak le kisebb falvakat, vagy tarthattak fel egy egész sereget. A leghíresebb talán Mouryo sziklahadserege volt a leghíresebb, ám voltak, akik képesek voltak elesett civileket, shinobikat, nőket és akár gyermekeket is feltámasztani, s felhasználni egy-egy támadás során. Az éjjeli sereg egy efféle hadtestet képviselt. A külső gyűrűket őriztették Jashin birodalma idején, elvégre egy élőholt határőrség igen csak rémületet keltett, s igen csak nagy áldozatokat vontak maguk után.
- Ön ismeri a technikát, Manabu-sama?
- Nem, de meg tudom mutatni.
A két jashinista gyors léptekkel tértek vissza az archívumba, miközben Manabu egy általa ismert történetről beszélt, mely az egyik tartományúr háborújáról szólt. Az ő feljegyzései között megtalálhatják azt, amit Itanashi keres, s ezzel talán egy lépéssel ismét előrébb lehet Yogenshahoz és Jashinhoz.
- Valahol…Itt kell…lennie. – kutatta fel Manabu a poros tekercsek mélyéről azt, amit keresett. Majd egy igen nagyméretű egyént húzva ki leporolt, a majd átnyújtotta Itanashi számára.
A pap részletesen elolvasta, egymás után vagy háromszor, majd elemezni kezdte a történetben felhasznált technikai leírást.
- Valamilyen módon a földet használta fel ahhoz, hogy konzerválja a testeket. Mindenképp tökéletesen kell elzárni a testet ahhoz, hogy ne rohadjon el a talajban, s ne falják fel a különböző bogarak. A konzervált testeket pedig chakra segítségével, képesek lehetünk újjáindítani akár. Bár az agy szinte teljesen elhal, mégis, alapvető mozgási funkciókat betölthet, egy igen nagy létszámú seregben. Ha netalán Shoun kutyái őriznék az erdőnket, távol tartaná a megmaradtakat végleg, s ezzel megalapozhatnánk a Vértemplom alapjait. Visszaveszem az erdőt, és később az összes földet. Mindenkit meg fogok ölni, aki az utamat állja, és halott testükkel Jashin birodalmát fogják őrizni az idők végezetéig. Átkozott lesz ez a föld, Jashin, a Véristen átka fogja félelemben tartani a kontinenst. – a pap az idős jashinista segítségét kérte ismételten, aki készségesen válaszolt neki.
- Manabu, képes lehet valaki a földdel olyan szinten konzerválni egy testet, hogy az ne rohadjon szét?
- Egész seregeket támasztottak fel ezzel a technikával annak idején.
- Tehát a föld maga a szarkofág, melyekből a chakra segítségével ismételten visszatérhetnek az élők soraiba.
- Így van, azonban ezzel az eljárással igen csak lassan mozgó, tudattalan, úgymond élőhalottakat lehet visszahozni. Ezeknek a harci erejük szinte egyenlő a nullával, azonban nagy létszámokban alkalmazva, a maga idején igen csak nagy fejfájást okozott egy komolyabb elterelésben az Éjjeli sereg. Van egy másik megoldás…azonban, annak titkait mély homály fedi.
- Meséljen, Manabu.
- Élt annak idején, a templom falain belül egy fiatal kutató, aki Jashin útja mellett maga akarta felfedezni a halhatatlanság ösvényét. Tudta, ereje nem oly mértékű, hogy a Nagyúr megajándékozhassa őt, ám képességei és kutatásainak hosszú évekig tartó kitartásából, a legendák szerint egy napon visszahozta Yogensha két tartományurát is az életben, kik, a létezésük ideje alatt megismert képességek tudatában volt. A kutató ezt a két, szinte tökéletesen feltámasztott személyt akarta felhasználni, hogy hasson a Hetekre.
- Mi történt vele?
- A Hetek eretnekséggel vádolták, s Jashin útjának elhagyásával, így élve elégették őt.
A két jashinista elhagyta az archívumot és az udvar felé indultak.
- Ahhoz, hogy megfelelően alkalmazhassam a technikát, jó néhány élőlényt kell megölnöm, méghozzá Doton elemű technika segítségével.
- Miután a föld alá juttattad, chakraddal burkot kell a földben képezned ahhoz, hogy huzamosabb ideig konzerválhasd őket. Később a burok felszakad, s a beleölt chakra fogja azon funkcióit elindítani újra a holtakban, melyekkel képesek lehetnek egy lassabb mozgás kivitelezésére.
- Tartson velem, Manabu. – kérte a pap, majd a kapu felé vette az irányt, s kisétált a Vértemplomból.
 
Az erdő fasorai között hűvös éjjeli szél fújt át
A két jashinista éjjeli állatok után kutatott. Itanashi nyomokra bukkant, mely mindne bizonnyal vaddisznóra utaltak. A túrásban friss földet fedezett fel, így érezte, nem járhat messze áldozatától.
Egy vaddisznó túrt épp orrával a földet, kicsinyével az oldalán.
Gonosz aurájú férfi lépett elő a fák közül, majd kezeit összecsapta. A két emlős menekülni akart, ám a hirtelen megremegő föld, és a lesüllyedő talaj magával ragadta őket, és teljesen betemette a disznócsaládot. Itanashi elzárta a járat tetejét, majd az egész üreget összepréselte. Mindeközben föld elemű chakrajával megpróbálta körbeburkolni a testeket, hasonlatosan az általa igen csak nagy számban alkalmazott iwagakure no jutsuhoz hasonlóan, megpróbálva ezzel elzárni a testet a közvetlen érintkezéstől. Érezte, ahogy az egymásba olvadó föld nem semmisíti meg a burkot, hanem egyszerűen áthalad rajta. A disznókat sikeresen zárta el a föld alatt. Ez még gyerekjáték volt a számára. Azonban a burokból a chakrat a testbe vezetni, s visszaállítani a minimális keringetési rendszert már sokkalta nagyobb fejtörést okozott a számára.
A kisebb malac még a föld alatt megsemmisült, amikor chakraját megpróbálta a malac szervezetébe juttatni. Azonban az anyadisznó erős teste és fejlett szervezete képes volt befogadni a pap chakraját. Itanashi mély meditációban ült a fa tövében, miközben chakrajával próbálta behálózni, s elindítani a keringést az állatban. A chakramennyiség ugyan minimális, az alapvető mozgási funkciókhoz azonban talán elegendő.
A disznót lassan a felszínre emelte ismét, a teste még körülvevő burok segítségével, majd megállt az elsötétedett szemű vaddisznóval szemben. A malac nehezen állt négy lábán, majd teste megremegett, és amint felemelte mellső lábainak egyikét, összerogyott, s ismét meghalt.
A lidérc napkeltéig vadászott az erdőben. Összesen hat farkast és három vaddisznót terített le, s próbálta meg visszahozni testüket a túlvilágról.
- A technikával csupán a testet vagyunk képesek visszahozni, a lélek ezzel a módszerrel nem kerülhet vissza a testbe, így sohasem lehet a tökéletes feltámasztás technikája. Ám így is nagy előnyt jelenthet azok kezében, akik képesek kreatívan felhasználni a képességeiket. – Manabu jó tanácsi egész éjszaka segítséget nyújtottak a pap számára.
Az idős pap visszatért a magas hegyekbe, ám Itanashi még az erdőben maradt. Manabu tudásának minden cseppjét megosztotta a pappal, így már csupán tőle függ, sikerrel jár e.

A pap éppen ebédjét fogyasztotta egy fa ágán, miközben a megfelelő csalétekkel, mely a fák között húzódó ösvényre lett kiterítve, várta újabb áldozatát.
hangos mozgásra lett figyelmes a pap, érzékei már jelezték az élőlény érkezését. Hatalmas barnamedve sétált ki lassan a bokrok közül, orrával a levegőt szimatolva. Megközelítette a csalétket, majd belenyalt. Ekkor orra ismét a levegőbe szimatolt. Ekkor süllyedt el mancsai alatt a talaj, magával rántva a medvét. Itanashi közelebb lépett, hogy megvizsgálja még egyszer, utolsóként a medvét, mire az, valamilyen ösztönös módon kapaszkodott bele a gödör falába, s hatalmas mancsával a pap felé suhintott. Itanashi hátrahajolt, s ezzel megadta azt az időt a medvének, hogy az kiszabadulhasson. A hatalmas testű emlős morgó hangon indult a pap felé, majd lomha, mégis erőteljes vágtába kezdve, a papra rontott. Itanashi könnyedén hajolt el a mancsok súlyos csapásai elől, köszönhetően az Acél Védelem nevezetű taijutsu képességének. Eközben hideg és ürességet sugárzó szemei a mozgását figyelte, várva a megfelelő pillanatot. S mikor fakó zöld szemei erőtől duzzadóan ismét ragyogni kezdtek, s a határozottság kiült tekintetére, egyetlen erős csapással ütötte ki a medvét, s terítette a földre. A hatalmas test nagyot csapódott a talajnak, majd egyenesen a gödörbe csúszott. Az ájult emlős képtelen volt megkapaszkodni, s így lezuhant a csapda mélyére. Itanashi összezárta a talajt, s ezzel a földaura fogságába taszítva az élőlényt. Ismételten chakrat koncentrált, s az aurából, kiegészítve a földbe vezetett chakrajaával behatolt a medve szervezetébe, s lassú keringetést indított ismételten be. Majd várt. Várta, hogy a hatalmas testű medve, szürkés szemeivel, s vérző fejjel, előmásszon a földből, mancsának segítségével kitúrta magát, majd megállt a pappal szemben. Üres tekintete a papot figyelte, majd orrát és fülét használta felváltva. A szervezetébe jutott chakra mennyiségének köszönhetően az összes érzékére támaszkodott egyszerre, nem volt képes tudatosan alkalmazni a legszükségesebbet. Agya nem tudta megkülönböztetni a szükséges és szükségtelen neszek és szagokat, még ha talán jóval élesebb is volt jelen pillanatában, elvégre, más funkciókat nem igazán használt. A medve lassú morgással emelte meg jobb mellső mancsát, majd előre lépett. Ezzel szinte párhuzamosan emelte bal hátsóját is, s imitálta a mellső mozgását. Közeledett a pap felé, miközben orrát és fülét egyszerre mozgatta. Szemeivel a pap derekát figyelte.  A hatalmas termetű emlős mikor egy méteres távolságba került Itanashitól, megállt, majd megtámaszkodva hátsó lábain, két lábra egyenesedett, ezzel túlnőve a pap magasságán is. Mellső mancsaival kapálózott egyet maga előtt, majd felmordult, végül négykézlábra ereszkedett, s leült a földre. Itanashi elmosolyodott.
A pap némi kézjel segítségével előhívta azt a bizonyos földaurát, majd betemetve a medve testét, ismét a föld alá zárta őt.

 
A Démonok országának nyugati határánál csordogáló folyó mentén kialakított halászfalu kapuján csuklyás idegen lépett be. A faluban élő tizenegy dolgozó nagy munkában volt. Néhányuk hálókkal a hátukon sétáltak az egyetlen útján a falunak, míg mások ládákat pakolt vagy a víz mentén munkálkodott. Mindegyikük felfigyelt arra a különösen ijesztő, hideg és rémületet keltő érzésre, mely a vándorból áradt. Sokan félbeszakították munkájukat, s az idegen felé fordult. Néhányuk eszközeikkel a kezében, remegő lábakkal lépett előre. Féltek, ezt nem tudta egyikőjük sem eltakarni egy olyan elől, aki több száz ember szemébe nézett, mikor félelmeik eluralkodtak elméjükön a halál előtt. A tizenegy férfi körbeállt a papot, majd egyikőjük nagy nehezen beállt a moshing pitként kialakított területbe.
- Nem szívesen fogad a falu vendégeket. Sok munkánk van így kér… - mondatának félbeszakításáért valószínűleg a talpa alatt megremegő földrengés érzete okozhatta. Itanashi talpa alatti területet kivéve, kör formájában szakadt le szinte a talaj az emberek lábai alatt, eltemetve ezzel őket. A pap egy keskeny oszlopon állva, lép előre, mire talpa alá elér a vízszintesen becsúszatott földdarab, s létei alatt teljesen bezárul a föld. Elegendő chakrat koncentrált a földbe, a négyszeresét annak, amelyet eddig a három sikeresen elfogott Shouistáknnál alkalmazott. A földben lévő chakra burkot képzett mind a tizenegy test köré, végleg a semmiségbe zárva őket. Immáron másodjára tekinti meg a pap a napnyugtát a Vértemplom falain kívül, ezúttal a kihalt város egyetlen kikötőjéből. Szerette a természet szépségét, s némiképp magával ragadta. Ha eljön az Ő birodalma, minden egyes napnyugtát meg fog tekinteni, ahogy az beragyogja birodalmának határait. A faluban lévő élelem, folyadék és még a pihenésre is alkalmas ágyakat kihasználva, a pap pihenni tért. Érezte, jó úton halad, így nem kapkodhatja el, hanem újult erővel kell belevágnia a másnapba.
A hajnali nap sugarai beragyogták a folyó lassú sodrású vizének felszínét, mikor a pap árnyékot vetett rá. A vízben ment, hogy megmártózzon, s lemoshassa magáról a reggeli fáradalom nyomait, felfrissítve ezzel testét.
- Hamarosan itt az idő
Miután elkészült, összepakolta felszerelését, majd elhagyta a kihalt halászfalut.

A határ menti völgyen elterülő falu adott otthont Shoun, Farkas klánnak nevezett törzsének.
A gyermekek a fából épült falak mögött játszottak, néhány asszony épségükre figyelt, míg mások férjeiknek segítettek a frissen fogott vadakat a falu közepén található, nagyobb tábortűz felé cipelni, s előkészíteni a sütést. Az Ősz első napján a Farkasok lakomát tartanak az Istenük Shoun számára, köszönetet mondva neki, s könyörögve fordultak kegyeiért a tél beállta előtti bőség érdekében. Az egész falu egybegyűlt, s nagy ünneplés vette kezdetét. Szaké- és boroshordók kerültek elő, hatalmas, bőséges hústálakkal teltek meg az asztalok. Néhány vadász szinte azonnal a nyár legizgalmasabb üldözéseiről kezdett mesélni. A több méteres lángok a magasba csaptak, fénye az egész falut bevilágította. Egyszerűbb, sárból és fából összeeszkábált házaik kiüresedtek, mindenki az ünnepségen vett részt. Egytől egyig állat, leginkább farkasok bőrébe bújtak, a gyerekek egy csoportja a hatalmas tüzet táncolta körbe.
Még a kapuban álló két őr is a bentiek felé irányították tekintetüket, ám érzékeikkel a falu bejáratának környezetét figyelték. Vidám aura övezte az ünneplő falut. Majd szinte érezhetővé vált a sötétség. Egyikük hirtelen fordította a sűrű erdő felé tekintetét.
A két őr azonnal eldőlt, ahogy a láthatatlanul érkező, fekete rudak lyukat ütöttek mellkasukba. Megszólalni sem volt idejük. Itanashi kisétált a fák rejtekéből, majd megállt a kapuban. Három hasonmása lépett ki mögüle, elrejtőzve mindezidáig a sötétségben.
- Kezdjünk bele. Most megmutatom Shounnak, milyen különbség van Isten és Isten akarata között. Remélem hallod szavaim. – mosolyodott el, majd miután a hasonmások eltűntek a földben, a valódi pap nemes egyszerűséggel sétált be a faluba, s haladt az ünneplő tömeg felé. Mire a tűz megvilágította sötét páncélzatát, s köpenyét, felfedve a vérmaszkot, már többen előre álltak, s a civileket hátrébb, az asztalok takarása felé terelték. Orruk és hallásuk valóban állati ösztönökkel ért felé, kiszagolták a papot, mielőtt még az támadhatott volna. Kezükben érezték az előnyt. Összesen hét, chakraval rendelkező állt fel a pappal szemben. Kiélesedett fogaik és körmeik a pap vérére éheztek.
- Hát itt vagy végre, te kegyetlen gyilkos. Most megbosszuljuk fivéreink és nővéreink halálát. Shoun! Ma, az Ősz első napján nem más, mint Jashin mészárosa lesz terítéken. Fogadd tőlünk ajándékunk, s szánj meg minket bőséggel a tél beállta előtt. kapjuk el – imádkoztak, majd szinte egyszerre rontottak a papra. Egytől egyig ugrottak előre, ám a pap két kezét előre tartva, hatalmas, pusztító löketet küldött feléjük a Kasseiken segítségével. Az elsőket teljesen szétégette, megcsonkult testüket pedig igen csak hátrasodorta, belezúzva a talajba. Kiket később ért el az örvény, ugyan túlélték, sérüléseik így is igen csak mélyek, s kellően kibírhatatlan. Csupán hárman tudták elkerülni a pusztító hullámot. Azok a lehető leggyorsabb, s legkiszámíthatatlanabb mozgással közelítették meg a papot, s éles körmeikkel, gyors támadásokat intéztek ellene. A pap nem volt képes hárítani az összes csapást, ám elfeketedett bőre óvta őt a karmok ellen. A shounisták hamar felfedezték támadásuk gyengeségét, így stratégiát váltva, hátraszökkentek, s oldalról, egyszerre indítva a pap által már látott Tsuugakat, megpróbálták pörgő mozgásukkal széttépni a papot. Sikeresen elkapták őt, s a hihetetlen forgást kihasználva, darabjaira tépték a papot. Miután kivégezték ellenfelük, félbehagyták a technikát, majd a megmaradt bakancspár felé sétáltak.
A bakancsból hirtelen kőtörmelékek kezdtek el felfelé gördülni, s igen gyors tempóban építették újra Itanashi testét.
- Hm. Azt hittem, többre lesztek képesek. Ám itt az idő – mutatja el az újabb kézpecséteket a teljes egészében újjáépült pap – hogy bűneitekért végleg Vezekeljetek. – mondta, mire a körülötte állók nyakán sötét gyűrűk formálódtak, s azonnal, sisteregve kezdték égetni a nyakat és a hozzájuk nyúló kezeket. Térdükre rogytak, s vagy a fuldoklásban, vagy pedig a sötét chakratól, de…nem maradt sok idejük hátra.
Ekkor a három klón előtört a földből, háromszögben felállva az asztalokkal körbevett civilek körül, majd egyszerre összecsapva kezeiket, a föld alá süllyesztették a megmaradt lakosságot.
A földön térdelők hirtelen, akaratuk ellenére emelkedtek fel, míg talpuk el nem hagyta a talajt, majd a gödör felé kezdtek el lebegni. Itanashi ott állt, s koncentrált, szemeivel végignézett a négy megmaradt halálraítélten. Miután sikeresen a gödörbe zárta a megmaradt négy shinobit, a gödör felé állt.
- Meg fogom védelmezni azt, ami az Övé. Vissza fogom szerezni azt, ami az Övé. Shoun kutyái. A mai napon végleg meghaltok. Amiért bemocskoltátok a Vértemplom erdejét, bűnhődnötök kell. S halott testetekkel az Ő seregét fogjátok erősíteni, hogy később kiirthassam a teljes vallásotokat. Farkasok. Nektek bealkonyodott – üvölti szinte a pap diadalittas beszédét, majd a klónjai segítségével, bezárja és összetömöríti a gödörben ragadt tizenkilenc személyt. Itanashi mindvégig chakrat koncentrál a talajba, hogy azzal körbefonhassa a halálra ítéltek testét, és szinte a talajba zárva testüket, gyarapíthassa kisebb seregét. A klónok eltűntek, a pap pedig egy tekercsből idézve számos vért, felvéste a Jelet a tábortűz köré. Ott, ahol a halottak nyugszanak.
- Meg fogod bánni. Ugyan a Farkasok eltűnnek, fivéreink a világ végéről is ki fogják szimatolni azt a mocskos szagod. Az összes klán rád fog vadászni, s nem fog nyugodni, míg véred nem fogja a talajt mosni. – szólalt meg egy hang a pap háta mögül. Az egyik földre terített volt az. Nagy nehézségek árán, de képes volt talpra állni. Itanashi elmosolyodott, majd szembe fordult a shounistával. Ezt a gyalázatot Isten nem fogja eltűrni. – ekkor hangja megakadt, hörgő hangon próbált köhögni, de a hirtelen érkező pap szorító keze erősen szorította, majd elemelte a földről.
- Azt akarom, hogy Shoun minden híve engem keressen. Megkönnyítik a feladatom. Egyesével fogom kiirtani az összes falkátok. Bújhattok bárhova, előlem nem fogtok elmenekülni. Túl régóta birtokoljátok azt, ami nem illeti meg a fajtátok. A nagyúr visszatért, s most az én kezembe adta hatalmát. Én pedig az utolsó fattyú korcsig ki fogom irtani a fajtádat. Te pedig…segíteni fogsz nekem.
- Előbb halok meg – köhögte, majd egy vérrel keveredett köpéssel, célba vettte és eltalálta a pap arcát. Ekkor Itanashi ujjai még szorosabban szorították a férfi nyakát.
- Ez pontosan így fog történni. Majd azután segíteni fogsz nekem. Az összes farkas az ő seregét fogja erősíteni. – mosolygott el, majd az Iwan Yomi nevezetű technika segítségével, feltépte a körülöttük lévő talajt, s apró kövekkel, teljesen beépítette a földre engedett férfit, majd az élve beburkolt shounistát eltemette a föld alá.
- Ezzel lesz tökéletes.  

Két hete már, hogy a pap elvált Manabutól, s megkezdte vadászatát, s gyakorolta képességét, míg végül le nem számolt az erdőbe telepedett népéséggel, Shoun híveinek egy törzsével. Ugyan számos csoport él még elszórtan az ország határain belül és kívül, mégis…egy végleg elpusztult. Hatalmas, vérrel felvésett Jashinista szimbólum maradt csupán a falu közepén, mutatva ezzel, hogy a Véristen birtokába vette a kihalt falut.
- Hát visszatértél fiam. – köszöntötte Manabu a kapuban a papot. – Már épp a keresésedre akartam indítványozni egy csapatot, örülök, hogy nem esett bajod. Mégis…hol voltál?
Itanashi mögött ekkor különös hangokat hallott az idős jashinista, majd Itanashi mellé sétálva, a kapu előtti szirtre tekintett.
Majdnem három tucatnyi személy állt a pap mögött. Fekete szemükben üresség tükröződött, bőrük fakó színűre volt festve, ruhájuk pedig igen csak megtépett volt. Testtartásuk semmiképp nem hasonlított egy egészséges emberéhez. Azok az érthetetlen hangok pedig…
- Ezek Shoun hívei. A bundájukból ítélve a Farkasklán?
- Az Ősz ünnepén haltak meg egytől egyig.
- Itanashi. Ezzel háborút szítottál egy Isten ellen. Ez még a te képességeidnek is sok. Igen csak meggondolatlan lépés volt, mely nem jellemző rád.
- Shoun indította a háborút azzal, hogy belépett az erdőbe. Itt az idő megtudnia, Jashin igenis visszatért. S visszaveszi azt, ami Őt és csakis Őt illeti.
- Ehhez még nem állsz készen. Túlságosan is nagy fába vágtad a fejszédet ezúttal. Hiszen egy év kellett, hogy felkutasd a Farkasok megmaradt táborát, mégis hogyan akarod őket felkutatni?
A föld ekkor megremegett, majd a pap mögött egy koporsó kezdett el kiemelkedni. Szürkés faburkolatáról lehullott a föld, ám fedele zárva maradt.
- Ez…meg…micsoda?
- A kulcs a sikerhez. Azt mondta, van egy másik út. Fejtsük meg. – mondta vészjósló hangján a pap.
 
 
//Újabb kalanddal összefüggő tanulás, mely inkább az idő végett válik használhatóvá, mintsem az azonnali megtanulással, elvégre, nem ehhez szoktattam a karakterrel alkotott művek olvasóit. Ugyan a történet maga nagyobb eseményt dolgoz fel, nem is oly nagy erődemonstrációval, inkább a környező világ bemutatásával és a technika megismertetéséről szóló történetek felvezetésével, mégis, másfél évnyi anyag befejezése lenne a fejezet egy nagyobb Bővítménysorozathoz, mely a Vallásháborúk címet viselő "Könyv" I. része. Mivel leginkább ez a törzs volt az, akik keresztezték Itanashi útját ez idő alatt, számos tagját elvesztette már, így egy efféle végső leszámolás erejére szerintem reális lett.
!!A végszóban létrejött technika nem a kitaláció műve, hanem a Wikian utána olvasva, és az animében is újranézve az ott szereplő lehetőséget vetettem fel. Mivel a leírásban nem szerepel ez a fajta létrehozási módja, így nem alkalmaztam, csupán előkészítettem arra az esetre, ha a staff elfogadja a technika, még nem frissített verzióját.
Amennyiben a tanulás elfogadásra kerül, a történetben leölt, és földdel elzárt személyek száma, melyet az adatlapon is vezetni szeretnék,
2+11+20+(1), egy medve=35. Ebből (egy), kit a tudatával együttesen hozna vissza a pap, miután megtalálta a megfelelő megoldását az elektromosság meglétéhez.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Szept. 04, 2016 5:25 am

Nos. A történet jó, arra figyelj majd, hogy amiket Itanashi a tekercsekből megtud, nem mind igazak hanem inkább legendák. Például ha Jashin uralmáról van szó ami kiterjed mondjuk az egész világra, akkor tudjuk, hogy az csak legenda, mert maximum a Keleti Kontinensig jutottak. 


Megnéztem a részeket, a wikiát és elkészítettem egy pontosított leírást.

Azt szeretném itt megemlíteni, hogy a technika semmilyen orvosi ismeretet nem igényel, mivel ez egy Doton idéző technika. A lényege, hogy a földbe zárt ellenfelek testének darabjai egy adott területen indulnak rothadásnak. Ez ugye tiszta, vagyis lebomlik. VISZONT a test bomlása során a szerves anyagok bomlanak le és lesz belőlük szervetlen. Ugye eszik őket a kukacok és hasonlók, vagyis a rothadás és bomlás során FÖLD lesz belőlük. Mint a valóságban is ugye. Mivel föld lesz belőlük, így a Doton képes irányítani őket és mivel Ő zárja el a testeket és bomlanak le szépen, így a chakrájával megjelölheti a területet és a föld alatt ezzel a technikával "megidézheti" a földé bomlott emberek maradványait, amit mint a Föld Klón, úgy gyúr össze, annyi különbséggel, hogy a le nem bomlott részeket is beleépíti a technikába, ilyen pl a csontváz. Így a le nem bomlott részek miatt az eredeti alakjukat veszik fel a testek. Ez magyarázza ugye, hogy amikor egy kicsit is megsértik őket, akkor szétporladnak. 


A Technika másik felhasználási módja nem véletlenül nem lett beleírva a technikába, az már egy Edo Tensei szint, annyi kikötéssel, hogy nagyon sok elektromos energia szükséges a feltámasztásukhoz, (Mint pl Frankenstein szörnyénél) valamint a csontvázuknak is meg kell lennie és be kell épülnie. Ez nincs beleírva a technikába, viszont mivel az Edo Tensei szintjén van a dolog, így maximum engedéllyel történhet az elsajátítása. Ezt még áttárgyaljuk, amennyiben szeretnél ebbe az irányba mozogni, mindenképpen számolj egy engedéllyel, valamint ha nem látsz fejlődést a dologgal kapcsolatban akkor szólj rá az egyik NT-s tagra, hogy említse meg a dolgot.



A jutsu tehát a Földklón Elvén működik, csak az alkotó elemei mások ("többek") és kevesebb chakrába kerül egy-egy hulla létrehozása, megidézése, viszont a tömegek sok chakrába kerülnek!





A technika bővített leírása:



Doton Kaisei: Oka no Shibito
Egy rendkívül alattomos föld ninjutsu, a föld országának feltámasztó technikája, melynek segítségével akár egy egész sereg halott lelket is maguk mellé állíthatnak. Ezt a technikát gyakran használták a ninja háborúk idején. Lényegében a használó, használók által megölt ellenfeleket hozza vissza az "életbe" zombi formájában. A megölt emberek testét a föld alá zárja, majd chakralenyomatot hagyva megjelöli a helyet. Az elhullott emberek teste bomlásnak indul, földé válik, ezt a lebomlott anyagot pedig a ninja technika segítségével képes megidézni a föld alatt, majd Föld Klón módjára összeállítani a testet. Mivel a föld maradványai 80%-ban a lebomlott test tulajdonságait is magukba foglalják, így a létrehozott föld klónok többé-kevésbé úgy néznek ki, mint haláluk előtt, ám az életfunkcióik csak a chakrával való mozgásig terjednek ki, a mozgásuk viszont elnagyolt.

A jutsu előfeltétele, hogy az áldozatokkal valamilyen föld technika segítségével végezzünk, és aztán a testek a föld alá is kerüljenek. A használó minél több holttestet, vagy még élő ninját taszít a föld alá, annál több lélektelen zombi katonája lesz a jutsu alkalmazásakor ám annál több chakrába is kerül a technika. Ezen kívül a testeket egy előre meghatározott céllal kell létrehozni, amit ők követnek majd a mozgási képességeiktől függően!
Magyar név: Föld Elem Feltámasztás: A Holtak Földje
Típus: Támadó, Kiegészítő
Besorolás: S rangú
Chakraszint: 800
Használója: Furido (Kazuma)





Elfogadva!
+8 Chakra + 2 Tjp
+ 4% Infuuin

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Csüt. Nov. 03, 2016 1:59 am

Tanulandó jutsu neve:
Yamiton: Gureikumo // Sötét Stílus: Sötét Tűfelhő


A lassan írandó bővítmény részeként, mely a keleti kontinens eszményeiért vívott harcok első nagy fejezeteként fog szolgálni, a következő címe


Vadak Hajnala - Shoun lázadása

Minden fehér és csendes. A jég és a föld mindent befedett. A vékonyan húzódó patakok felszínét, valamint a sűrű, végtelenségig nyúló erdőség lombkoronáját. Tél volt, hideg tél. Az állatok nagy része, már rég elhagyta otthonát, úgy tűnt a Déli hegylánc egy kiemelkedő tagjának lábainál, mozgolódni kezdett az erdő. Hatalmas füst szűrődött át a sűrűn nőtt fák körül. Majd háború zaja rázta meg a földeket. Dobok és talpak csattogásának diadalittas menetdala. Rémisztő felordítások és győzelmi üvöltések sorozatát zengték az erdőn átmasírozó hordák.
Talán így festhetett az a körülbelül két tucatnyi férfi, ki hangos csatakiáltásokkal indult, hogy eleget vehessenek családjuk és szeretteik elvesztése végett. Itanashi háborúja, mely a Vértemplom hegy lábába nőtt erdőséget vette elsőként célba, megannyi falvat és tábort semmisített meg és tett teljesen lakhatatlanná. Shoun hívei menekülni kezdtek az erdőkből. Azonban mostanra úgy tűnt, megelégelték a menekülést. Összefogtak, s megannyi falka, harcosainak legjobbjait küldte, hogy visszavehessék jogosnak tartott tulajdonuk.
Volt köztük farkas, sakál, nyúl, szarvas, de még medvebundába öltözött férfi és nő is a hordában. Vastag prémekbe öltöztek a hideg ellen, s könnyebb, mégis veszélyes fegyvereket szorongattak fázó kezeikben. Nagy tüzet raktak a hegyláb alján, hogy jelezzék a felhők között járó jashinistáknak, visszaveszik az erdőt. Majd a tűz melege körül, felkészültek a válaszra.
Eközben a Vaskapu mögött emberek tucatja kezdett el mozgolódni. Néhányan sorba álltak, míg a többi öltöztetni kezdte őket a páncéljukba. Egyetlen férfi pedig, a sor előtt sétált fel, s alá.
- Jashin első templomát, támadás érte. Shoun túl messzire ment. Az erdő Jashin jogos tulajdona – kezdett bele a prédikálásba egy félszemű, magas, szakállas jashinista pap. Az előtte sorakozó hat személy pedig, szigorú arccal tekintett előre. Szorgos kezek hadai kezdték összepántolni a vértezeteket. Szorosra húzták a szíjakat, majd hátrálva, elhagyták a főteret. A páncélba bújtatottak pedig, egyre jobban dühítették magukat a férfi beszéde alatt.
- Ti hatan, Jashin hatosa. Most elsöpritek az ellenfeleiteket! – kiáltott a férfi, majd utat adva a hat papnak, odébb állt, s végignézte, ahogy a bátrak megindulnak a völgybéli harcnak. Ő maga úgy döntött, a Hetek tanácsával együttesen szemléli a harcok menetét, a hegy tetejéről. Itanashi, ezen tulajdonsága miatt, nem szimpatizált igazán a Hetek által választott hadvezérrel. Egy jashinista, legalábbis Itanashi szerint, sohasem menekülhet el a harcok elől. S míg a pap öt másik társával, a mélybe vetették magukat, addig a hadvezér a bölcsekkel együttesen szemlélte a párviadalt. A hatalmas füst, mely szinte a hegy lábából tört elő, egy időre eltakarta a hadszínteret, azonban a hamarosan megjelenő, színes technikák fénye átvilágítottak a füstön. Viharos, heves esőt hordozó felhőnek tűnt, mely a felszínen ragadt.
A füstben eközben élethalál harc indult. Bár a teret nagyrészt Shoun hívei töltötték be, a hegyvidék mindenképp a jashinistáknak szolgált kedvezően. Hirtelen hegyomlások sodorták el néhányukat az állatbőrbe rejtőzők közül, ám voltak, kiknek csontig hatoló marásokkal az arcukon dőltek a hóba, s vérezték be Jashin, hóba hulló nyakékeit.
Itanashi és két társa összeállt, hogy egymást fedezve, felfedhessék az összes vakfoltját védelmüknek. S azt, aki egy bizonyos aurán belül helyezkedett, könnyűszerrel, együttesen elpusztíthassák. Itanashi elé két rókabundájú állt, éles fegyvereikkel hadonásztak a pap felé, ki előre tolva jobb kezét, egy erőteljes, sötét chakraból álló hullámot indított ellenfeleinek. Ekkora közelségben lehetetlenség volt a tömeg elleni védelem, így Shoun rókái hamar a semmivé váltak. Azonban a háta mögötti férfi nem tudta ily határozottan elsöpörni két ellenfelét, s azok egymásután bevitt csapásaikkal, megbontották a falat. Egy harmadik szökkent előre, s egy erőteljes forgó örvénnyel tört a jashinisták közé. Az utolsó pillanatokban figyelte fel csupán a két másik társuk elestére, s az örvény érkezésére, majd a támadó teljesen becsapódott a talajba. Hús, vér és kődarabok repültek szanaszét a levegőbe.
A három jashinista szinte teljesen eltűnt, a fegyverekkel felerősített shounista pörgése teljesen megsemmisítette testüket, nem hagyva mást, csak ruhadarabokat vért és…földdarabokat?
Itanashi helyén lassan két láb kezdett kirajzolódni az egymásra kúszó kődarabokból, míg végül a pap teljes mértékben visszaépítette testét a földből. Ellenfelére tekintett, mindeközben magára hívta a körülötte álló összes shounista figyelmét is. A megmaradt két jashinista, kihasználva a figyelemelterelést, hátrébb állt, tudták, hogy mi következhet most. Ők látták már Itanashi gyakorolni, pusztítani a hegyek között, s tudták, hogy bármit is fog tenni, az veszélyes lehet a környéken lévő összes élőlény számára.
- Rég törték össze ennyire testem. Nagy erőt adott az istened a kezedbe. Azonban most megmutatom, Jashin milyen ajándékkal kegyeskedett a híveivel. – ekkor Itanashi néhány gyors pecsét után felemelte jobb kezét, mire a férfi nyaka körül egy sötét chakraból álló hurok keletkezett, s erősen megszorítva a torkát, fojtogatni kezdte őt. Itanashi azonban, nem engedte térdre esni a férfit. Hanem közelebb emelte magához. A férfi tehetetlenül próbált ellenkezni, a hurok egyre csak közelebb húzta a férfi testét. Talán két méter választhatta el, mikor egy újabb shounista ugrott kettejük közé, majd egy vastag és igen éles pengével felszerelt baltaszerű eszközzel rontott a papra, s vágta le az előre nyúló kezét. Azonban csodálatára, ahogy előbb a teste, most a karja is hamar visszanyeri eredeti formáját. S bár a hurok néhány másodpercre engedett a szorításból, nem szűnt meg teljesen a kapcsolat, s ismét elemelte a férfit a talajtól. Gyilkos zöld szemei azonban ekkor az újonnan érkezett támadóra néztek, ki egy fél karnyújtásnyira volt. Bal kezét mellkasa elé emelte, ujjai közül pedig egy pengét formázott a sötét chakraból, majd a közel álló férfi testébe hajította. A penge átütötte a mellkasát, s kiszakítva a hátából a gerincét, lyukat égetett a testébe. A férfi vérző szájjal rogyott térdére.
- Utoljára szakítottatok félbe a rituáléban, Shoun kutyái. – azonban válaszul az őt körbeállók éles vicsorgása és acsargása, támadó jelleggel hatott. Öten álltak körbe a papot, ki körül szürkés aura kezdett kirajzolódni, jobbjával a levegőben tartva még mindig az életéért ziháló férfit. Ugyan sötét chakra veszi körbe a nyakát, Itanashi nem engedi, hogy másodpercek alatt szétégethesse a nyakát.
- Most végig fogod nézni, ahogy a társaid elbuknak. Te leszel az utolsó, aki ma még vonyíthatott, Shoun kutyái közül. Vonyítani fogsz, mikor majd megtörsz. Miután tested az enyészetté vált, felkutatom a megmaradt, fattyakból álló klánjaitokat. Azután pedig ki fogom irtani mindet!
- Én nem fogok megtörni. Megölhetsz, vagy megkínozhatsz. Sohasem fogom a fájdalmam mutatni neked, Jashin démona.
- Majd meglátjuk. – mosolyodott el.
Az elsők támadása sikertelennek bizonyult a papot körülölelő aurának köszönhetően teste védve maradt a támadások ellen, nem úgy, mint a gyors és nyers taijutsura épített shounisták végtagjait, melyek alaposan megégtek vagy csonkultak teljesen meg a puszta érintésétől.
- Túl régóta mocskoltátok ezt az erdőt. A fejetek fogom kitűzni a hegyre, hogy emlékezzen minden korcs. Ezt a hegyet sohasem fogjátok megmászni.
Itanashi eközben elővéve övéről az egyetlen jashinista szimbólummal ellátott kinzokuyanját, majd sötét chakraba burkolva, pengét adva neki, veszedelmes kaszává alakította. Szabad baljával kezdte el a közeli shounisták testét megsérteni. Azonban a pap fix állása némi hátrányként bizonyult az ügyesen mozgó vadállatias harcosok ellen, így azok képesek voltak kihátrálni a kasza veszélyességi zónájából. Az övezeten túl azonban hamar rájöttek, hogy saját fegyvereikkel nem sokra mennek, még ha erősen elhajítva akarják átdöfni az aurát, fegyvereik hamar porrá zúzódnak s hamar felmorzsolódnak. Azonban ez, ötletet adott Itanashi számára is. Ha kaszájával nem is, egy másfajta fegyverrel, elérhetné őket, s redukálhatná a számukat. Eltéve a fegyvert, a tenyeréből egy kisebb pengét hozott létre, az előzőkből kiindulva, majd elhajította az egyik shounista felé. A sötét pengeszerű chakratömeg sebesen szelte át a kettejük közötti távolságot, s fúródott a férfi lábába. A férfi ugyan elugrani eltudott, sebesülése néhány méter után a földhöz szögezte őt, miután testével erősen csapódott bele a havas talajba. A penge ugyan nem ütötte át a lábát, körülötte azonban olya égető fájdalmakkal járó elterjedés kezdődött, melyet még nem tapasztalhatott a korábbiakban. A fúródás helyén a chakraból álló penge lassan szétterjedni kezdett, s hamar a felső lábszár és a térdkalács közötti részt teljesen befeketítette, majd leszakította a megmaradt lábat a combjától. A férfi halálüvöltését a Hetek biztos hallották odafenn. A férfi testébe ekkor újabb penge fúródott, ezúttal a mellkasába, mely hamar szétterjedt a tüdejéig, és szinte megsemmisítette a belső szerveit.
A halálhörgésre azonban egy másik, őzbőrt viselő ugrott közelebb, s próbálta a levegőben kalimpáló társát, azonban Itanashi hamar felfigyelt a háta mögött osonó személyre. A férfi elérte a vezeklés zónáját, azonban az ő halálhurka nem emelte a magasba. Hanem nemes egyszerűséggel lefejezte a csapdába ejtett férfit. A másik fogvatartott addigra, szinte teljesen kimerült, s nem ugrált úgy, mint ezelőtt, így a pap a földre engedte a férfit, a térdére rogyva pedig, ismét megszilárdította a hurok fogságát. Lassan ültette fel, s emelte fejét megmaradt társai felé. A három shounistából kettőt hamarosan egy Kasseiken sodort el, s csonkított meg, mikor egyszerre ugrottak a pap felé. Még az égben elporladt etsük egy része, majd csonk maradványaik a földre hullottak. Az utolsó pedig menekülni akart, ám Itanashi, aurájából egy gömböt emelt ki, az Elmúlás sötét gömbjét, majd akár egy lövedéket, úgy indított a férfi után. A gömbbe nem táplált túlságosan sok chakrat. Éppen eleget, hogy lendületével utolérhesse s a hátán átfúródva, végezhessen a menekülő shounistával. Talán húsz méterre esett a hóba, méghozzá arccal, majd nem mozdult meg többé.
- Most pedig – lépett közelebb Itanashi, a szinte remegő, térdére kényszerített férfi felé. Itanashi elengedte a hurok szorítását, majd gyors pecsételésekbe kezdett, miután eddig fogságban tartó jobbjának ujját megharapva, a férfi homlokára festette Jashin jelét.
A férfi köhögve kapott égett, és fájó torkához, melyet nem szorított már a hurok. Mégsem tudta élvezni az idilli pillanatnak említhető pihenést. Úgy érezte, mintha nem lenne többé ura saját testének. Szemei között felragyogott, s mélyen a bőrbe égett a jel, mely sisteregve hagyott nyomot a homlokon, s az orra felé csorduló vércsepp helyén. Majd a férfi felkelt, s lassú léptekkel elindult. Arcán látszott, nem érti, mi történik. Teste akarata ellenére cselekszik. Ez a shounista részben már megtört. S aki egyszer a pap előtt megtört, annak sorsa örökké megpecsételődött. A vérpecsét, világítva a homlokán, vezette a férfit, egyenesen társa felé. Letérdelt, a kilyukasztott mellkasú, féllábú férfi mellé, majd kezeivel átkarolta. Ugyan a férfi teste már fáradt volt, Itanashi erejével párosulva azonban, könnyedén emelte meg a testet, s indult a tábortűz felé. Egy alig látható könnycseppel az arcán, fektette a testeket a lángok mellé. Majd a testeket otthagyva, előre lépett. Remegett, néhol megragadt, de véglegesen, képtelen volt megállni. A férfi hangosan kezdett Shounnak fohászkodni, miközben a pap hajthatatlanul irányította őt az égő gerendák közé. Térdére esett a könnyező férfi, ki már átharapta a fájdalmaktól száját, majd mikor úgy érezte, teste ismét az övé, a homlokából egy különös pecsétekből álló kötél szögezte a föld felé, véglegesen szembenézett a lángokkal. Ekkor üvöltött a férfi oly hangosan, ahogyan kevesek, már hosszú idők óta, ezen a területen. Mire a tűz kialudt, s az utolsó gerendák is teljesen hamuvá égtek, eltűnt a füst, s nem hagyott mást hátra, mint megannyi testet és vért a talajon. Összesen tizenhat fej kerül egy-egy hosszú szögre a Vértemplom felé vezető ösvény bejárata elé, míg testük apró falat emelt az út előtt. Itanashi a megmaradt két jashinistával, visszatért a templomba.

Ugyan Shoun egy jó ideig nem fog gondot okozni a jashinisták számára, Itanashi még sem tudott ülni a dicsőségen, ahogy azt a másik két társa, s maga a vezér is tette. Ő inkább úgy érezte, testi és lelki edzését folytatnia kell. Ez a támadás nem csupán az ő, mélyen elzárt és titokban tartott szívében keltett aggályt, hanem a Hetek tanácsában is felvetett néhány kérdést. Mi van, ha most fognak össze a különböző vallások? Ugyan néhányuk elvetette a vallások között létrejövő egyfajta szövetséget, bíztak a vallások önzőségében, így napokat átölelő vita kezdődött a tanácskozóteremben.
Ugyanilyen kérdésekkel harcolt Itanashi is, ki némiképp félt a korai támadástól. Ha Shoun meg merte lépni ezt, akkor a többi is meg fogja idővel. Erre pedig, fel kell készülniük.
- Miért nem pihensz sohasem, fiam? – teszi fel kérdését öreges, mégis kedves hangján Manabu.
- Hogy pihenhetnék? Azok a kutyák…tűzet gyújtottak a Vértemplom bejárata előtt. A MI otthonunk előtt. Ezért az összes falvuk lángokban fog égni.
- Türelem fiam. Pihenned kell. Még a te szervezeted sem képes ennyi fizikális megterhelésnek, egy ilyen harc után. Elvégre, a javarészét, ismét neked köszönhetjük.
- A Hetek mégsem ismerik el még hatalmam. Mondd, Manabu. Miért az a gyáva Roiko a hadvezér?
- Mert megfontolt, és sokat látott. Roppant erejű és hatalmú katona volt annak idején, azonban az évek őt is legyőzték, s mostanra inkább egy megfáradt, mégis éles eszű stratéga maradt belőle. Ám mégis, a tömeg elleni válasz helyett egy olyan csapatot küldött most is, kiknek ereje, még ha meg is haltak páran, felért és felmorzsolta az ellenséget.
- Mert én ott voltam! – Itanashi körül egyre jobban látszódott a sötét aura – Mióta itt vagyok, Shoun egyszer sem tudott győztes csatát vívni ellenünk. Ez nem az ő érdeme.
- AHOGY MONDTAM – emelte fel a hangját egy pillanatra, az idős papa, majd ismét visszaengedte az átlagos frekvenciájára – Rendkívül sokat látott és megélt férfi. Ez a férfi látta már a kontinenst, s ismeri annak minden népét. Való igaz, jelenlegi erőd már felér az övével, még idegen vagy eme földek számára. Nem ismered úgy, ahogyan ő. Azonban fiam, megígérhetem, ha folytatod az utadat, akkor egy napon, valóban beteljesíted a jóslatainkat, s te vezetheted majd seregeink, a végső háborúban. A háborúban, melyet a próféta bukásával jövendöltek. A próféciák szerint eljön egy idegen, kinek hite a legszorosabban kötődik Istenéhez, feltárja a Próféta útját, s feltámasztva őt, erejével visszaszerzi mindazt, amit egykoron az Ő tulajdona volt. Új világot emel a régi hamvaiból. Egy világot, melyben nincs jó és rossz. Gyűlölet és szeretet. Jashin birodalmának hajnala ebből a világból fog felemelkedni. Most azonban fiam, pihenj. Ha ünnepelni nem is, meditálj a szobádban, s holnap, újult erővel, nekiláthatsz edzésednek.
Itanashi végül, megfogadta az idős jashinista szavait, s visszatérve lakrészébe, ágyán ülve, meditálni kezdett. Emlékek törtek elő benne, miközben lelkiekben a másnapra készült. Emlékeiben ott állt a shounistákkal szemben. S olyat tett, melyre nem volt talán korábban példa. Ily formában legalábbis biztos nem. Képes volt a sötét chakraból nem csupán gömböt formálni, hanem a kinzokuyanhoz hasonló chakralövedéket, és azt kellő távolságba, nagy erővel elhajítani. Azonban ez még talán nem is hozta lázba a papot. Azonban mikor a chakra szétterjedt az áldozatok testén, valósággal megbűvölte a papot. Talán újabb kínzási lehetőség, esetleg egy újabb ismeret a gyilkolásra, vagy talán az elfogótechnikák ismeretének bővítésén gondolkodott nem tudni, azonban egy biztos. Itanashi meditálása alatt, részletezte magában a másnap teendőit, s felkészíteni chakrakészletét a gyakorlásra.

A pap órák óta a nagyudvar szélén, a mélység fölé emelkedett sziklaszirten edzett. Számos gyakorlóbábú hevert már darabokban a kiképzőterep külső peremén. S még több várakozott a csonkításra. Manabu könnyed lépteire a pap szinte fel sem figyelt. Érzékei a templomon belül csak a feladatára figyeltek, tudta, hogy itt nincs kitől tartania. Szinte meg is lepte a férfi megjelenésével a papot, ki kissé lihegve fordult felé.
- Nem összpontosítasz eléggé. Képes lennél annyi chakrat koncentrálni egyetlen lövedékbe is, hogy az teljesen felmorzsolhassa bármilyen élőlény szervezetét. Te mégis kis mértékben pusztítod csupán azt. Vagy talán…Nem is akarsz ily mértékben összpontosítani?
- Meg kell ismernem a világot, Manabu. Én vagyok a kiválasztott. Nekem kell vezetnem majd a sereget, azonban, ehhez össze is kell gyűjtenem. Mi, a templom lakói, ehhez kevesen vagyunk, így kellenek azok, akik képesek Jashint követni a jobb jövő érdekében. Nem ölhetem meg mindet, de magam mellé állíthatom. S a megfélemlítés, mindezidáig az egyik leghűbb társam volt. Ezzel pedig – Itanashi ekkor egy közel harminc centis tőrt hozott létre a kezébe, méghozzá a fekete chakrajából, majd megszilárdítva azt, elhajította, egyenesen egy bábúba. A bábú mellkasába fúródott a chakratőr, majd hirtelen szétoszlott a bábban, s elpusztította a teljes testet, pont úgy, ahogy Manabu látni akarta.
- Bármit elpusztítok. Ha nem hagyok semmit magam után, sohasem fogják megtudni, hogy mi történhetett, és hogy ki tehette. Azonban…
ekkor újabb chakrat koncentrált, s létrehozott jobb kezén, ujjai között négy, senbonméretű chakratűt, majd ismételt megszilárdított testüket elhajította négy másik bábúba. Majd hirtelen bal kezével is kilőtt négy fekete senbont. A tűz a bábuk vállait és lábait érte, melyeknek köszönhetően leválasztották egy-egy végtagjait a báboknak.
- Az efféle sebekkel véresen az emlékezetébe véshetem mindenki számára, mit jelent Jashin kiválasztottjával találkozni. S ellent mondani neki. A félelem hatalmas úr ezen a világon, Manabu. Aki pedig birtokolja a félelmet, az mindenkinél erősebb lehet ezen a földön. Az Istenek csatájában csak az győzhet, aki a legfélelmetesebb erővel és képességekkel ruházza fel harcosát. Holmi kósza vándorszellemeket bálványozó szekták meg sem üthetik a valódi Istenek hatalmát. Bealkonyodni látszik a gyenge Isteneknek.
- Csak nehogy a félelem újabb összefogást eredményezzen, Itanashi. Való igaz, a félelem, az egyik legerősebb fegyver, azonban a világ sohasem az állandóságról szólt. Mindig is változott, alakult. Egyik erőt győzte le a másik. Egyik nemzetet döntötte meg a másik. Egyik nép irtotta ki a másikat.
- De az Istenek, a valódi Istenek, itt lesznek.
Az idős pappal folytatott beszélgetés alatt, Itanashi ismét gyűlöletét kezdte szinte halmozni magában, majd miután testét egyre vastagabb fátylakkal kezdte a sötét chakra magába burkolni, újabb senbonokat formázott ujjai között, majd tovább gyakorolt.
Késő délutánra járt az idő, mikor a pap felemésztette talán a templom gyakorlóbábuinak teljes készletét, mikor leült a földre, erőt gyűjteni. Majdnem egy fél napon át edzette magát a tökéletességig, most itt az idő, hogy pihenjen, s újult erővel, egy végső tesztelés alá vethesse újonnan szerzett képességét. Talán négy órán át ülhetett, szinte mozdulatlanul a hideg szirten, majd felkelt, s kisétált a hatalmas Vaskapun. A templomtól nem messze, a hegcsúcs másik végén egy hasonló nagyságú, mégis kiépítetlen szirt helyezkedett, a hegylánc belső iránya felé tekintve. Itanashi igen hamar rátalált a számára tökéletes gyakorlóterepre, ahol képes mind föld, mind pedig pusztító chakrajának korlátait feszegetve, gyakorlóharcokat folytatni.

Manabu egy pecsétet helyezett a szirt közepére, majd elhagyta a területet, s távolabbról szemlélte az eseményeket. Itanashi a szirt közepére érve, felemelte a pecsétet, mire a földből, egy, a pap tökéletes másolata emelkedett ki. A pecséttechnikák egy gyöngyszemeként, a hivatalosan védelmi pecsétnek kialakított technikát tökéletes gyakorlásra lehet felhasználni. A hasonmás egyetlen feladatot kapott csupán. Megóvni a saját testét. A klón ugyan a pap erejének felével megegyező chakraval lett ugyan feltöltve jelenleg, mégis, az idős pap jobbnak látta szirten túlról szemlélni az eseményeket.
A két Itanashi felállt egymással szemben. Nem méregették egymás képességeit és tudásukat, tudták jól, mire képesek.
A hasonmás, ismervén ellenfelének erejét, azonnal védelmi pozíciót vett fel, s teste körül szürkés fátylat kezd el keringetni. Tudja jól, hogy ellenfele milyen erővel rendelkezik, s azt, is hogy nem érdemes könnyed technikákkal próbálkozni. A sötét aura megóvhatja őt a támadó elemi technikáival szemben, valamint minden tai és fegyveres támadás ellen is. A tökéletes védelem, melyen egyedül csak a magasabb szintű chakra üthet át. S mivel, erejének hiányában, nem képes sokáig fenntartani jelenleg a védelmét, gyors és határozott lépésre szánja el magát, hogy időben hatástalaníthassa ellenfelét. A hasonmás gyorsan ugrik előre, s sötét chakraval körbevont öklével egy hatalmas ütést próbál mérni Itanashira. A pap elrugaszkodás helyett a földet választja elkerülő lehetőségnek, majd hirtelen a hasonmás mögött, szinte kirobbanva a földből támadni próbálta azt. A hasonmás könyökével csapott hátra, mely elsöpörte Itanashi fejét, s a nyakáig porlasztotta azt. Itanashi kődarabokban hullva a földre esett, majd visszaépülve, két másik becsatlakozásával, a földklónok célba vették a hasonmást. Azonban az két tenyerét összecsapta, s egy elsöprő chakrahullámot indított szinte 360°-os irányba söpört végig, magával sodorva, s elpusztítva a földklónokat. A hullám után egyetlen támadás érkezett a háta felől. Észrevehetetlen, apró és csendes támadás. Nem jellemezte épp a pap stílusát, mégis, talán pont ezért volt épp sikeres. A tűméretű lövedék megakadt a hasonmást körülölelő aurában, így az meg sem érezte a találatot. Végül a pap előbukkant a föld alól, körülbelül húsz méterre a klóntól. Itanashi előre lépett, mire testét ellepte csakugyan a szürkés aura. Második léptekkor elhajított egy kinzokuyan méretű lövedéket, mely egy hirtelen előtörő földfalban akadt meg. Harmadik, immáron sebes lépte után azonban eltűnt a talaj a lába alól, s zuhanni kezdett. A fal, mely megakasztotta lövését nem feltört, hanem Itanashi alól süllyedt le. Majd a falból négy földklón robbant elő, s vetették magukat, a lezúduló törmelékekkel együtt a papra. Itanashi a földre guggolt, mire vagy tizenöt, húsz darab, apró tüske emelkedett ki a hátát takaró fátyolból, s sün módjára összehúzta magát, egyszerre lőtte ki az apró tüskéket, melyek azonnal beleálltak az első idegen, fizikális anyag testébe, s szétroncsolták azt, hogy ne tehessenek kárt a papban. Itanashi eközben tenyerét a talajnak érintette.
A földtömeg visszaemelkedett az eredeti szintjére, mire a pap elrugaszkodott, s néhány kinzokuyan méretű lövedéket hajított a hasonmás felé. Az álItanashi kezét maga elé emelte, ám az aura felfogta még a nagyobb támadásokat is. Ám mikor ráeszmélt, hogy a fátylon a beleivódó chakra, köszönhetően a rendkívüli pusztító erejének, képes volt semlegesítenie magát az auraval, rést ütött a védelmen. Ezen a tátongó lyukon pedig Itanashi egyetlen, erőteljes ütést mért a klón testére, mely ötvözete volt a Chinagare elsöprő erejének és a sötét chakra pusztító tulajdonságnak.
A klón széttöredezett, majd darabjaiban hullott a földre. Már ami a becsapódó robbanásból maradt. A földön lévő pecsét egy apró füstben deaktiválódott.

A két jashinista, miután visszatért a templomba, elvált egy időre egymástól. Míg Manabu a tanácsterembe igyekezett, addig Itanashi a havas szentély magaslatába ment, és megköszönte urának az újabb tanítást. 

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.