Itanashi

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Nov. 10 2016, 23:16

Nehéz helyzetbe hoztál vallásos barátom.

Kifejezetten tetszett az akció dús vallásos küzdelem, a templom védése és megszentségteleníthetetlensége(na ezt kimondani), a Jashinhoz hű bánásmód és úgy cakkumpakk az írásmód. Az apróbb elírásoktól eltekintve egy dolog nagyon hiányzott szerény személyemnek, és az a tanulási rész bővebb részletezése. Jó lett volna egy kicsit jobban belelátni a dolgokba, noha tudom Itanashinak ez egy "alacsonyabb" technikának számít. Így sajnos annyit nem tudok adni amennyit szeretnék, de annyi baj legyen, majd legközelebb.

+5 Ch +3 Tjp +4% Infuuin üti a kaszád végét.

Csak így tovább!

Ui: A leírást Tobirama barátom biggyesztette be nekem, legközelebb, ha van rá mód, akkor dobd oda a jutsu név alá.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Vas. Jan. 22 2017, 01:05

Tanulandó technika:
Fuuijutsu: Tsuuro Ittei Niigeto
Leírás: A technika a Fuuka Houin-t veszi alapjául, annak a pecsétnek egy felülírt változata. A Fuuka Houinhoz hasonlóan a használó képes egy olyan pecsétet létrehozni, ami a "tökéletes" elzárásra lett kitalálva, így amit a használó bevon chakrával, azt a pecsét elnyeli. A technika, vagyis a pecsét módosítása, viszont egy újabb pecsétet eredményez, amit ha létrehoz a használó, akkor a kettő létrehozott pecsét között kapcsolat alakul ki. A Chakrakapcsolaton keresztül a pecsétek létrehozója képessé válik arra, hogy az egyik pecsétből a másikba juttassa át az elzárt anyagot, így ha azt a pecsétet feloldja, akkor a benne tárolt anyag kiszabadul, legyen az bármi.
Létrejötte: A használó létrehozva "A" pecsétet chakrává alakítja azt a tárgyat, amit el akar zárni a pecsétjébe. Amint ez megtörténik, az elzárt tárgy chakra formájában raktározódik el a létrehozott pecsétben. Amint viszont a használó létrehoz egy ugyanilyen pecsétet bárhol máshol, chakrakapcsolat alakul ki a két egyforma pecsét között, így ezt a kapcsolatot saját chakrájával felerősítve, a használó képes arra, hogy a pecsétbe eltárolt chakrává alakított anyagokat, chakra, energia formájában átjuttassa "B" pecsétbe azáltal, hogy koncentráció során fenntartja a felerősített chakrakapcsolatot, valamint chakrakontrollját használva kordában tartja az "A" pecsétből "B" pecsétbe mozgó chakrát. (Ez a hatás akár egy másodperc alatt is megtörténhet, az átjuttatni kívánt chakra, energia nagyságától függ a kordában tartás nehézsége és az átviteli idő) HA már a pecsétbe került a továbbított energia, akkor ott is tárolódik el tovább, hogyha pedig a használó feloldja az adott pecsétet, akkor az eltárolt energia visszaalakulva tör ki valódi formájában. 
Fontos: A 100m-en belül a használó bármilyen belátható területen képes létrehozni a 2. pecsétet, magától teljesen közvetettül, akár a levegőben is, csak a testén kívülre kell csoportosítani a chakráját. A pecsétnek azonban van egy 2-3 másodperces megjelenési ideje, valamint az energiának is van átfutási ideje ami minimum 1 másodperc, végül pedig a pecsét feloldása is legalább 1 másodpercet igénybe vesz. Ezen időértékek a pecsét erősségétől, nagyságától (Értelem szerűen minél több energiát zár el a használó a pecsét annál nagyobb) és az átadott energia mennyiségének fügvényében nőhetnek. A pecsétet NEM lehet a közvetett módon, érintés nélkül egy élő személyen elhelyezni, ahhoz mindenképpen fizikai kapcsolat kell. (AZ már a Szókötő technika lenne) 
Megjegyzés: Amikor az egyik pecsétből a másikba áramlik át a chakra, vagyis az elnyert anyag, akkor az elzárt energia nagyságától függően látszik az összesűrűsödött chakratömeg, amint átszökik egyik pecsétből a másikba. 
Előnyök: A technikával voltaképpen bármit képes lezárni a használó és továbbjuttatni egy másik pecsétbe, erre akár 1 másodperc alatt is képes attól függően, hogy mekkora energiát kell átvinni és hogy milyen messze van egymástól a két pecsét. 
Hátrány: Maximum 100 méteres távolságból képes egyik pecsétből a másikba juttatni át az elzárt dolgokat a használó, valamint a nagy mennyiségű energiákat csak nagy koncentráció által tudja átküldeni egyik pecsétből a másikba úgy, hogy ne robbanjon szét a sűrített és elzárni kívánt energia. Embereket csak nagyon nehezen képes átvinni A pecsétből B pecsétbe és az emberek elzárása kockázatos.
Magyar Név: Rögzített Két Jel pecsét
Kézpecsétek: Reppyo, Gan, Shin, Min, Fu, Sai || Ragu, Sho, Raku, Bagi || Shozen, Mi, Shin, Reppyo, Sai (Keleti kézjelek)
Besorolás: S
Chakraszint: 900


Vadak Hajnala – Űzött Medve

Az aprócska falu lakossága a főtéren sorakozott fel. Kezük hátrakötözve, öltözetükön látszott, igen csak megviseltek és tépettek lettek az elmúlt napokban. Többüknek vérfolt tarkította a barnás és szürkés medvebunda foszlányokat. Férfiak és nők, idősek és gyermekek egyaránt jelen voltak. Volt, kinek ruházatát egyetlen prém díszítette, másoknak pedig az ékszerei is csontokból hevertek a vaskos bundákon. A hó eközben…szüntetlenül esett.
A megtört városiak lehelete intenzív és a hidegben látható heves tempót diktált. Sokuk félt, s fogaik összeszorításával próbálták türtőztetni a feltörekvő könnyeket. Volt, ki halkan imádkozásba kezdett, s Shoun nevét emlegette alig hallhatóan. Testük remegett, talán a hidegtől, talán az előttük sétáló férfitól.
 

Hetekkel ezelőtt indult Itanashi újabb feladatára. Miután a Vértemplomot megtámadták a shounista csoportok, a jashinistáknak némiképp vissza kellett vonulniuk, ám ez az állapot csupán ideiglenesnek számított. A Templom vezette Hetek tanácsa ismét a zárt ajtók mögé vonultak, s napokat átölelő tárgyalásokat tartottak jelenlegi helyzetükről. Itanashi gyakran hallgatta az ajtóból, vagy épp Manabutól, miként is vélekedik a jelenlegi vezetőség a helyzetükről. Sokan szerint az elmúlt évben felbukkanó Itanashi az, aki túlságosan is nagy figyelmet terelt magára ez időszak alatt, s ez talán még veszélyesebbé is fajulhat. Voltak, kik azonban épp a kiválasztottnak hitt fiú megjelenését tudták be sikerüknek, s ezáltal azon állásponton voltak, miszerint Shoun megpróbálta lerombolni a templomot, mielőtt újra naggyá válhatna. Bármi is volt a támadás mögött, egy biztos. A Vértemplom hegységét körülölelő erdőségből ismételten kiűzték vallásuk követőit, s ismét a jahsinistáké volt az erdő fennhatósága. Ám határaik nem lehettek biztonságban továbbra sem. Ki tudja, mikor lépnek ismét egymással szövetségbe Shoun klánjai? Elvégre a támadást nem csak az erdőben portyázó Fakrasklán indította, hanem a Szarvas és a Medve klán is felsorakoztatott néhány tagot.
Ezen klánok mind Shoun tanításait hordozták magukban, a túlélésért éltek. Portyázó, vadászó közösségük az erdőket és a vad természetet járta, ritkábban telepedtek le végleg egy adott helyen. Épp ezért igen csak nagy térségben szétszóródtak a Démonok országának, s a határon túlra nyúló, végtelen erdeiben az évtizedek alatt. Shoun portyázó népe számos klánná csoportosult ez idő alatt. Az állatok Szentjének a saját Szent állatuk levadászásával válhatnak vallásuk magasabb szintű tagjává, s érhetik el az állati ösztönök végső formáit. Shoun harcos népe sokat vándorolt, s talán túlságosan is messze merészkedtek. Itanashi érkezése előtt a Vértemplom hegységét körülölelő erdőségbe is néhány kisebb laktanyát építettek fel, melyeket később a vérpap felszámolt.
Most pedig, hogy az ellenség nyíltan otthonára támadt, nem volt képes tovább ülni a templom falai között. Cselekedni akart, s ezt nyíltan hangoztatta is már néhány alkalommal. Most volt először, hogy újból tárgyalás közben rúgta szinte be a hatalmas fából és vasból készített nagytermi ajtószárnyakat, majd nyíltan megtorlást követelt Shoun tettéért. A főpapok csak azért hagyták még életben a fiatal jashinistát, mert valóban megkérdőjelezhetetlen a benne rejlő hatalom, s az elhivatottság. Azonban, ahogy ezen öncélú betörései számos tárgyalást szakított félbe már, így egyre több tanácsos kezdte megkérdőjelezni Itanashi pozícióját, s annak szükségét a Templomon belül. Azonban a többség még mindig hitte, hogy Itanashi az egyetlen, aki képes felszabadítani őket, s visszaállítani régi hatalmukat a hamuból. Épp ezért engedték inkább, hogy a vérpap maga induljon Shoun klánjainak a felkutatására, s egy határozott belépővel talán…elérhetik, hogy ismét félhesse minden hitetlen ezt az erdőt. Különös mód Roiko tábornok is azok között volt, akik a megtorlás felé hajlottak, való igaz, ő saját haderejének bevetésével akarta lezárni ezt az ügyet. Talán a makacssága, s a vérpap iránt érzett hitének hiánya, vagy épp önző gondolatainak, mely szerint amit Itanashi eltakarít, az a saját dicsőségének malmára hajthatja a vizet, vezette ahhoz, hogy előre engedte a papot, amíg a csapata felkészül a hadjáratnak. Így Itanashi engedélyt kapott a vadászok felkutatására, így felszerelésével a hátán megindult a templom udvarának szélén kitüremkedő emelvényre.
- Járj sikerrel, fiam. Ő mindig ott lesz melletted. Azonban vigyázz, ne ásd bele magad túlságosan is az ország egyéb területeire. Most Shounra kell koncentrálnunk. Nincs szükségünk a többi szekta figyelmét is ránk fordítani egyelőre – áldotta néhány jó tanáccsal az öreg jashinista, Manabu, Itanashi szinte egyetlen valódi társa a templom berkein belül. Ő volt az, aki útmutatásával és tudásával mindig is előbbre vitte a papot céljainak elérésében. A vérpap megállt még egyszer, a sziklapárkány szélén, majd félig hátrafordulva szólt az agghoz.
- Nem okozok csalódást. Te is tudod. Megtorlom ezt az árulást, Manabu. Ő mindig itt lesz velem. Bennem! Nem fogok elbukni! Nem bukhatok el. – szól, majd nemes egyszerűséggel leveti magát a párkányról, s felkészül a landolásra. Már régebben begyakorolta ezt a mozdulatot, s az előző harcokban is igen csak jól jött a számára a párkányról való lejutás. Egyrészt jóval gyorsabb, mint a szerpentinen való lejutás, másrészt a talajt némiképp megmozgatva, s idejében aktiválva a tegzes technikáját, könnyedén juthatott bele a sziklás talajba, s sérülés nélkül tűnhetett el benne. A kezdő adrenalinbomba pedig még elszántabbá teszi a harcost, mikor megindítja útjának.

Egy teljes napja, hogy a magukat eddig vadászoknak hívó shounisták vaddá válva menekültek utolsó tábortüzüktől Itanashi elől. A papnak jó néhány napjába telt, mire az egész erdőt felkutatta, s frissebbnél frissebb tűzrakó helyekre lelhetett. Shoun híveinek szinte kötelező a hús fogyasztása, ehhez pedig tűz szükséges. Egy alig órákkal ezelőtt kioltott sütögetőre lelt a vérpap, majd a nyomokat követve, üldözőbe vette a három shounistát. A pap tudta jól, hogy érzik, hárman kevesek lennének ellene, elvégre nagyrészt Itanashinak köszönhető, hogy a Vértemplom ellen indított offenzíva kudarcba fulladt. Ugyan Roiko emberei is ráleltek már néhány tűzrakóra, az egyszemélyes hadtestet alkotó Itanashi jóval gyorsabb volt a csapatnál.
Shoun három, medvebőrbe bújtatott hívére végül egy nagyobb tisztás melletti barlangban bukkant. Ez tűnt az egyetlen ésszerű menekülési útvonalnak. Elvégre a sík terület innen hosszasan észak felé nyúlik, nem lennének képesek elrejtőzni Itanashi elől. A barlang pedig a tökéletes otthona a medvének. A pap lassan indult meg a sötét barlang belsejébe. Testében az egyre erősebben rezgő rudak jelezték, ahogy a fészek felé közelített. A hosszú alagút végül egy szinte frissen kioltott tűzrakóhoz vezetett egy szélesebb üregben. Ahogy Itanashi egyre beljebb jutott, eközben kiterjesztve érzékeit, s a doton chakrajának segítségével feltérképezte az üreget. Tudta, hogy nincs egyedül. majd szinte egyszerre bőszült fel a három medve, s rontott az idege szagának forrására. Itanashi összecsapva két tenyerét, jelentős chakramennyiséget koncentrált, melyet egységesen engedett ki a föld elemű chakrajával egyesítve. A testéből kiáramló, s a földet is felszakító chakraáramlat magával ragadta a három fenevadat, s megégetve testüket, hajította a barlang érdes és kemény falának.
Tűz lángjának fénye és melegsége keltette fel a két ájultan fekvő férfit. Homályosok látásuk, az égető érzés arcukon és a mellkasukon, valamint a szúró, s később észlelt, megkötözött végtagjaik pedig hamar éreztették velük, életben vannak. Mikor látásuk kitisztult, s hozzászokott a tűz adta homályhoz, láthatták meg harmadik társuk, kinek hátán egy hatalmas lyuk tátongott. A földön hevert a barlang fala mellett. Úgy tűnik, a támadás épp egy érdes és hegyes felületének csapta őt, s ez végzett a vadállattá alakult férfival. Itanashi már kitapasztalta a shounisták harcmodorát. Volt szerencséje már néhányhoz. Shoun hívei képzett taijutsusok, valamint a szent állatukkal kooperálva képesek felvenni annak alakját, vagy pusztán ösztöneiket a bennük szunnyadó vadállatéval teszik egyenlővé. Azonban a pap tudta, hogy ha képes legyőzni a fenevadat, az jó időre visszahúzódik s ezzel a gyenge, emberi testük ismét sebezhetővé válhat. S alkalmassá ahhoz, hogy Itanashit elegendő információval láthassák el.
Egyikük maszkján köpte a papot, ki első felindulásból komoly sebet ejtő csapással vágta arcon a megkötözött shounistát.
- Úgysem fogsz megtörni minket. Megölhetsz. A fájdalmunkat akkor sem mutatjuk ki.
- Már hallottam ezt korábban. Az ő fejükkel van kitűzve a Vérhegység ösvénye. Beszélni fogtok, mégpedig arról, hogy hol rejtőzik a korcs törzsetek.
A két shounista kinevette a papot, aki erre csupán odább sétált, s egy nagyobb kőoszloppal, elzárta a barlang bejáratát. A tűz fényében álló pap visszatekint a két férfira válla felett.
- Szenvedni fogtok, Shoun vadai. Visítani. És könyörögni a halálért.
Itanashi közelebb lépett, majd a földet használva oszlopokat emelt. A két férfit ezután megragadta a nyakánál, majd a magasba emelte. Ujjai erősen szorultak rá a nyelőcsövükre, mely erősen fullasztó érzést keltett. A pap hatalmas tenyerei alól jelek kezdtek el végigrajzolódni, melyek hamarosan jelekből álló nyúlványokban kezdték körbefogni a testüket, majd miután kellően gúzsba kötötték végtagjaikat és testüket, a megkötözött karjaikat elkezdték egymástól szétfeszíteni. Karjuk erősen remegett, miközben a fogva tartó köteleket próbálták szétfeszíteni a pecsétláncok. Végül a kötelek elengedtek, a két férfit pedig karjaiknál fogva feszítették a három méter magas oszlopokra, egymással szemben, alig másfél méterre. Itanashi kezébe vette az egyik kinzokuyanját, majd felvágva a shounisták lábszárait, kellő vérhez jutott, hogy felfesthesse Jashin jelét a két kifeszített alá, s kiteríthesse a Vörös tekercsét. A vérző sebeket sötét chakraval forrasztott be, elzárva ezzel a vérzést, megakadályozva, hogy túlságosan is sokat veszítsenek.  Miután az előkészületekkel felkonferálta újabb áldozási helyszínét, hozzákezdett a vallatáshoz.
Tudta jól, hogy annyi ideje nem lesz, hogy rávegye valamelyiküket pusztán szavakkal. Ide a pap fantáziája, s a hozzá párosult kellő brutalitás szükséges ahhoz, hogy kellő információt szerezhessen. Itanashi pedig, nem tétlenkedett sokáig. Jashin hóhérjának nevezett vérpap ismét hű maradt nevéhez.
kezeivel pecsételésbe kezdett, majd megalkotott egy-egy Ura Shisho pecsétet a két férfi testére. Az egyikük bal vállára, míg a másik a jobb combjára kapta a pecsétet. Itanashi pedig hátrébb lépett, s kezeit hátrafogva, egyenes tartásba húzta ki magát.
- Minden egyes perccel, mellyel hátráltattok engem a feladatomban, fogtok egyre nagyobb szenvedéseket átélni. – a pap ekkor erős koncentrálással aktiválta némiképp a combon lévő pecsétet, melyből alig növekvő, sötét aura kezdett el kiszakadni. Végül visszahúzódott, s nem hagyott maga mögött mást, mint feketésen égetett húscafatot egy tenyérnyi méreten belül a lábon. A férfi felszisszent, majd elfojtva magában fájdalmát, fogait összeszorítva tűrt. Ekkor a vállon lévő pecsétnél ismétlődött meg ez a ciklus. A férfi kifeszített teste rángatózásba kezdett, s némiképp meg is rezzent a levegőben. Ám a pecsétláncok erősen fogták őket. Itanashi talán egy fél percet várhatott, mikor ismét aktiválta, immáron 30 centiméteres átmérőjű körben a pecsétet, s újabb foszlányát kezdte felmorzsolni a fekete aura. A férfi rángatózott az oszlopok között, de a fájdalmat nem tudta elnyomni. A váll helyett ismét a combon lévő pecsét aktiválódott, s újabb darabját égette ki a férfi combjából. Vér ugyan nem keletkezett, a férfi szájának szélén mintha egy hajszálvékony sávban vörös folyadék csörgedezne. Az egyre jobban táguló seb kezdi felemészteni a comb felületét. Az egymás utáni, immáron harmadik aktiválásnál a combcsont szinte végleg megszakad egy részén, s a hússal együtt jelentős része megsemmisül. Ezzel lényegében a bal alsó lábszárát már inkább cafatként, mintsem valódi végtagként tartja meg a pecsétlánc. A férfi szájából ekkorra jelentős vér ömlött az alatta heverő tekercsbe, mely folyamatosan szívta magába a vörös folyadékot. A férfi azonban még élt. Ám talán valahol belül kezdte azt érezni, lehetett volna ő az, akit a falba való becsapódás ölt meg. De nem volt ilyen szerencséje. Itanashi ekkor úgy tűnt, egy időre most megkímélte még az életét, s mostanra a másik férfira koncentrálva kezdte el leépíteni a vállát, s ezzel a mellkasának egy részét. Utóbbira kisebb energiákat összpontosított, ügyelt a szervekre, így legfőképp a karra összpontosított.
Shoun némaságának nagy árát szenvedték el mindketten, ám úgy tűnt, kitartóak mind a ketten. Miután a másik férfi testének súlya végleg leszaggatta a megmaradt, vékony, mégis épp oly fájó csonkot, s fejével előre dőlt. A pecsétlánc megszűnt a leszakadt karján, így elfáradt, s megkínzott teste némiképp előre dőlt, már amennyire a megmaradt láncok engedték. Ezúttal ő megérezte testének húzását, s a fájdalom erejét. De nem engedett még most sem félelmeinek, s továbbra is titokban tartotta klánjának rejtekhelyét.
Ismételten fordult vissza a lábától megfosztott férfi felé, aki még talán nem pihenhette ki ennyi idő alatt magát, s tehetett túl fájdalmain. Itanashi a másik lábát is célba véve, megkezdte a leépítését, ám ezúttal jóval chakrakímélőbb, kézrátételes megoldással. A tenyeréből kiszökő chakra épp elegendő fájdalmat okozott az elszenvedő részére, s hatásaiban sem tért el semmiképp az előző megpróbáltatásoktól. Ezt csupán tovább tudja nyújtani mind időben, mint a lebontást tekintve. Azonban a folyamatos fájdalmakhoz képes hozzászokni az, akinek erős az akarata. Ha viszont a fájdalmat, szinte véletlenszerűen adagolva juttatja ellenfelének tudatáig, akkor sokkalta hosszas óráknak képes érzékeltetni a korántsem eseménytelen perceket. Vajon meddig bírja a fájdalmakat az emberi szervezet elviselni? Ezt a kérdést sokat boncolgatta már Itanashi az évek során, s mindig újabb és újabb rekordokat akart felállítani a hipotézise során. Kíváncsivá tette, vajon egy egyszerű halandó is képes elviselni azon fájdalmakat, melyek ő magát edzették? Ezt ugye, csak egyféleképp deríthette ki.
A férfi másik lába is élettelenül hullott a földre, ő pedig továbbra is a levegőben lógott, s végül nem tudta tovább tartani fájdalmait. Hangos üvöltésbe kezdve, megtört a férfi, erre pedig a jahsinista még inkább vérszemet kapott. Feloldozva a lábatlan láncait, a földre ejtette a megcsonkított shounistát, majd hagyta, hogy az a kínokon túl képes lehessen talpra, illetve immáron csak kezeire támaszkodni. Szenvedett, de még mennyire szenvedett. Eddig üvöltésre nyíló szája most a földet, a port nyelte, mely erős, fuldoklásos, s véres nyállal távozó köhögő rohamot váltott ki. Itanashi ekkor a még mindig kikötözött, s félig már ájultan előredőlő férfi elé lépett, s egy egyszerű mozdulattal koncentrálta chakraját keze köré, s egyetlen vágással szakította el az elgyengült karját haldokló testétől. A férfi előredőlésének lendületében az őt fogva tartó láncok is feloldódtak, s ezzel hatalmas zuhanást idézve elő. A férfi is a port kezdte el habzsolni, ahogy kezek nélkül próbált megtámaszkodni. Itanashi némiképp odább állt, s szemlélte a két földön hempergő, megcsonkított férfit, kik nem is olyan rég Shoun büszke hívei közé tartoztak. Azon bátrak közé, akik meg merték támadni a Vértemplomot. Itanashi ezt nem fogja elfelejteni. Végül megragadta, s valósággal felszakította a két férfit a talajtól, s a lobogó tűzre vetette őket. A két test beérkezett a kövekkel körbeágyazott tűzrakóba, melyben vaskos, telt lángok lobogtak. Itanashi nagy tüzet rakott. A kin tomboló hóviharrá alakult havas szellő pedig ennek csupán az egyik indoka volt. A tisztítótűz, így nevezte a pap az általa egyre többször alkalmazott módszert. S miután két Kinzokuyant előidézett kezeibe, az egyikük kezébe, míg a másik lábába hajította azokat, ezzel végleg a földbe szögezve őket. Végül Itanashi fogta magát, és leült velük szembe, majd zöld szemeinek rezzenéstelen és szünetmentes figyelmével végignézte, ahogy elevenen elég a két élőhalott. Végignézte, ahogy a földbe szögezett, meggyötört emberek testét szép lassan falta fel a tűz, a vörös lángok, melyeknek gátat, immáron semmi sem szabhatott. Végül a két férfi kiáltozása végleg elmúlt, s ismét csend és sötétség borult a lezárt barlangba.

Elhagyva immáron végleg Jashin fennhatósága alatt álló erdők utolsó sorait is, némiképp taktikát váltott. Mindaddig, amíg hazai pályán követte a nyomokat, addig egyfajta kiűző megtorlást akart szolgáltatni, azonban most, hogy az ellenség földjeire érkezett, sokkal óvatosabban kell eljárnia, s eszközökben is olyanokhoz kell folyamodni, melyek mindenképp hatásos és gyors lehetőségeket biztosítanak a számára. S legfőképp óvatos. Ezek között a fák között Shoun hívei már nem menekülnek, elvégre otthon vannak. A pap pedig hamarosan érzékeltetni fogja velük, még mindig követi őket.
Itanashi járt már erre, nem is egyszer, így ismerte valamilyen szinten a járást. A démonok országának északi tartományaiban egy nagyobb völgyben végződik az erdőség, s egy hatalmas vízeséssel folytatva, a völgy ad otthont a shounista klánok valamennyiének. A Farkas klán, melyet Itanashi az elmúlt egy évben kegyetlenül megtizedelt, a völgynek keleti részébe húzódtak, valamelyest távolabb a Főváros erdőségétől, s Jashin erdejétől. A téli hidegben pedig inkább visszább húzódnak, s csak alkalomadtán indulnak portyázni és vadászni. A vérpap szerencsére elkerülte őket, legalábbis három portyázó fiatalabb Farkason kívül nem találkozott velük. A fiatal hármas kölykök alig lehettek tizenhat évesek. Képességeik nem terjedtek ki odáig, hogy tökéletesen tudják irányítani a velük együtt élő állatot, így eszközökkel próbálták feltartani a papot. Itanashi tenyerét előre nyújtotta, miközben egy sötét gömböt formázott meg maga mellett. A gömb eltávolodott, s az ég felé emelkedett. A dobófegyvereket, s lángoló fákylákat a pap egy kiterjesztett, sötét aurába szívta el, miután a kézpecsétek után a kezén lévő Fuuka Houit aktiválta, s elnyelt mindent. A pap kihasználta a ledöbbent fiatalok megfagyását, s chalkarját a levegőben szálló gömb felé irányította. A gömb egy kisebb kinzokuyant szállított magával. A pap újabb pecsételéseit követően a kinzokuyan végén lévő pecsét felizzott, s az előbb a pap felé szálló fegyverek ismét megjelentek, éles pengéjük célpontjában pedig a három fiatal volt. Az eszközök sorra sebezték meg őket, s álltak bele testükbe. A három fiatal hamar feladta a harcot, s ájultan vagy épp holtan zuhant a földre.
Szerencséjére ám az utóbbi időkben már kiérdemelte, hogy amint egy farkasbundát viselő shounista meglátja, inkább elkerüli még a szagát is. Kivéve, amikor falkával a háta mögött veszi üldözőbe. Ez inkább az elhivatott és elit réteg tagjait jellemezte, kik nem tudták elviselni a pap kegyetlenkedéseit társaival szemben. Ám hírnevének köszönhetően sikeresen elérte a célállomását.
Itanashi a vízesés tetejének sziklábába készített egy kisebb üreget, melyet nagyrészt befedett, s a háromból két Farkas holttestének társaságában, meditálni kezdett.

 A pap ismét nyomokat talált. Medvenyomokat, egy kialudt tűzrakó mellett a vízesés alatt elterülő tó partján. A vérpap követte a nyomokat, s a medvék által letarolt havas csapásokat az erdőkön át, mire elérte északnyugat fele a sziklásabb területeket. Utoljára, amikor a völgyben járt, kelet felé folytatta az útját, melyen, ha végighalad, egészen Onigakure no Sato erdejéig jutna. Ő azonban ellentétes irányba vonult ezúttal, s a Hegyek felé vette az irányt. A nyomok egyre frissebbeknek tűntek, s lassan megérezte a testébe épített rudak segítségével a chakrahasználó személyek közelségét. Furcsamód a rezgés nem állt le, miután megérezte őket, s ahogy lassú tempóban közeledett, a lüktetésük sem nőt, egy bizonyos távolságon belül, így arra következtetett, hogy megálltak. Amint a hullámok oly szinte erősödtek, hogy a pap tudhassa, ellenfelei közel vannak, a talpán keresztül az iwagakure no jutsu segítségével chakraját a földbe vezette, s szétáramoltatta a havas földben. Itanashi egy kisebb üreget érzett a föld segítségével, mely valamiféle csapda lehetett. Ahogy megközelítette, láthatta, ahogy a hó némiképp frissebb volt, pedig nem esett már vagy két napja. Majd mikor a csapda mellé állt, megrezzentek testében a rudak.
Egy hatalmas tetsű medve rontott rá a bokrok takarásából. A vadállat habzó pofával üvöltött a pap felé, miközben hatalmas mancsaival csapott Itanashi felé. A vérpap a magasba ugrott, s kezének suhintásával némiképp továbblökte az érkező fenevadat, mely így a saját csapdájába zuhant. Ekkor két újabb hullám rezzent meg benne, s két oldalról, még a levegőből támadva ugrott rá két újabb bestia. A pap csak az egyikük támadását tudta tökéletesen hárítani, a másik oldalasan csapta meg, melytől a pap a tisztás havára zuhant. Három újabb jel rázta meg szinte, s immáron öt medve támadt rá a bokrok közül. Itanashi a Kígyó jelét felmutatva, hirtelen kieresztette a sötét chakraját, majd összecspava két kezét a disznó jelét formázva, a chakrat a földbe vezetve, szinte a kiáramlással együtt szakította fel maga körül a talajt, s a sötét chakraval keringő apró kőzetek robbanásszerű sodró árja magával ragadta a medvéket. A fenevadak egyesével zuhantak neki, s törték ki a közeli fákat.
Az újabb chakrahullámra azonban nem volt képes felkészülni. Talpa alól érkezett a hatalmas dög, mely mancsával a magasba ütötte Itanashit, ki jó néhány métert repült hátra. A földre esett, eközben néhány medve már neki is rontott, s hatalmas szájukkal elkezdték a pap lábait marcangolni. Két medve tépett bele a húsába, s harapták le végül a bal lábát a vérpapnak. Majd némiképp visszább húzódtak. Visszalakulva az eredeti, emberi formájukba, körbeállták a papot.
- Shoun ma jól fog lakni. Hatalmas lakomát csapunk a tiszteletére. S Jahsin vérpapja lesz a főfogás.
A papot rendesen megkötözve, erős láncokkal, s éles tőrökkel átszúrva tenyereit, hogy ne lehessen képes kézpecséteket alkotni, elhurcoltatták.

A hegyek lábánál lévő barlangrendszerbe vonszoltatták őt. A hosszú alagút kövekkel és fáklyákkal volt kirakva, s egy hatalmas verembe vezetett.
A verem kör alakú csarnokát többméteres, kézzel kialakított perem vette körbe. Vaskosabb, rácsos fémkapu zárta el a csarnokot az alagúttól, két férfi vastag medvebundában állomásozott előtte, majd sebesen nyitották ki a két szárnyat. A csarnok végén a felső peremen egy magas lépcsőn kialakított trón állt. Testes, tagbaszakadt férfi ült a székében. Testét és az egész trónt medvék bőréből készített bundák díszítettek. Talán két tucat ember, s ugyanennyi ennyi medve lehetett a csarnokban. S mindegyikük tekintete a kapu felé fordult, s vették körbe a papot behurcoltató kompániát. Fájdalomként érte őket a csapat megritkított létszáma, mégis, a tudat, hogy Shoun űzőjét, Jashin Sakálát, a Vérpapot elfogták, felpezsdítette mindannyiuk szívét.
A papot a csarnok közepén lévő oszlophoz kötözték, kezeit a feje fölé emeltetve, vastag lánccal erősítették ki. A csarnok pereme ekkor szinte megtelt a shounistákkal, s a huszonöt férfi és nő, valamint a tíz-tizenkét medve mind felé tekintett, amikor a törzsfő felkelt trónjából, s kezeit a magasba emelték.
- Hát meghallgattad imánkat, Shoun, s a leghidegebb télben is, a lehető legbecsesebb táplálékot nyújtottad nekünk. Az idei vadászat mindenképp sikernek örvendhet – szólalt meg rekedtes hangon. – Megannyi testvérünk, s más klánbéli társaink életét elvetted, Jashin papja. A Sakál, kinek sohasem telik be a hússal. A te fajtádnak nem ez az iránya, vagy tévedek?
- Véretek nem sokban különbözik húsotoktól. Keserű és romlott. Emberi mocsoktól bűzlik. – vágja hozzá a kikötözött pap.
- S még most is azt hiszed, az istened megvéd, s kiszabadít innen? Legszívesebben levágnám a fejed, s kitűzetném a barlang bejáratára, ahogyan te is tetted testvéreinkkel. Ám előbb azt akarom, hogy érezd minden megmaradt társam fájdalmát. A Fekete Medve törzs minden egyes tagja lakmározni fog belőled, mielőtt a fejed kikerül a sziklára. Ám lehet, hogy a karfámon még jobban mutatna a koponyád. Még eldöntöm. Most pedig, fivéreim és nővéreim. Shoun újból megáldott minket Isteni akaratával. Menjetek. S lakjatok jól Jahsin Sakáljának húsából.
Ekkor a peremen dühöngő embertömeg egyesével alakult át medvévé, s valódi állattársukkal együttesen kezdtek a perem szélén sétálni, majd leugrálni a mély csarnokba. A közel negyven vadállat lassan közelítette meg a magatehetetlen áldozatát. Majd mikor az elsők vicsorgó, s habzó pofája alig egy méterre lehetett a paptól, hirtelen a csarnok kapuja hatalmas robajjal csapódott be, s magával tarolt három-négy fenevadat. Az összes bestia tekintete ekkor a bejárat felé szegeződött, majd meglátták, ahogy Jashin Sakálja besétál a leszálló porból a csarnokba. A medvék beleszagoltak a levegőbe, s az elfogott pap erejének és sötét természetének majdnem a négyszeresét megérezve, vad morajlással kezdtek üvölteni.
Itanashi megállt velük szembe, majd két kezében egy-egy kinzokuyant fogva, felkészült a támadásra. Az első tört maga elé dobta alig két méterre, míg a másikat jóval messzebb, szintén a talajba. Amikor az első sorok elérték a kinzokuyant, a pap pecsételésbe kezdett, majd a Fordított négy jel pecsétjét alkalmazva, egy szélesre nyúló, fekete aurát bocsátott ki, melybe a medvék egyesével belefutottak. Mivel a fekete aura csupán néhány másodpercig tartott ki, visszaszívódott, s ezzel darabokat vágott ki a medvékből. Jó néhány hanyatlott a földre, végtagjaik elvesztésével nem volt képes talpon tartani őket. A legelsőknek a testük fele épphogy megmaradt a pecséttel való érintkezés során, s félbeszakadt, csonk testük a földre hullott, vére csíkot húzva a pap irányába. A medvék többi része azonban nem állt meg, tovább rohamoztak Itanashi irányába. Ahogy a medvék előre törtek, s egyre jobban összetömörültek, hirtelen, megremegett talpuk alatt a föld. Majd hirtelen az összes bestia zuhanni kezdett. hatalmas kréter alakult ki, mely egészen Itanashi lábáig elért. A medvék néhánya próbálta magát mancsával felkaparni vagy megtartani, a hirtelen eltűnt talaj túlságosan is váratlanul érte őket. Végül az összes fenevad kelepcébe került. Itanashi letekintett, majd előre a kivégzésre szánt társa felé. A pap a földön feküdt, bal tenyeréből épp fogával húzva ki a tört. Mintha meg sem érezte volna a fájdalmat. Tényleg ennyire megedzették volna őt az évek? Ez nem kérdés. De talán valami más is lehet a dolog mögött.
Miután a földön fekvő pap eltávolította másik kezéből is a tőrt, a föld segítségével tűnt el, s ment az egy kézzel létrehozott Chidokaku falába. A medvék épp kitörni akartak, néhányuk gyors, forgó mozgással akart felszáguldani a függőleges falon, míg a többi karmaival kezdték megmászni a meredekséget. Ám úgy tűnt, az üreg tetejét vastag földoszlopokkal zárja most be a falban lévő pap. Négy oszlopot emelve, kettőt-kettőt egymással merőlegesen zárta végleg börtönbe a Fekete Medve törzs valamennyi tagját. Végül a két Itanashi szembenézett a trónján álló férfival. A hatalmas törzsfő termetében talán a pap óriásnak vélt testméreteit is felülmúlja. Vállain egy-egy medvebunda lóg a földig, melyet most a trónszékbe akaszt, majd visszafordulva a két paphoz, megfeszíti izmait. Csak az ér a karján lehetett akkora, mint egy átlagos ember csuklója. Kíméletlen külseje mindeddig takarva volt, s ugyan fedve maradt teste így is árulkodott fizikumáról, a látvány még Itanashit is meglepte. A férfi testét számos jel és tetoválás ékesíti, több helyen csontok és fogak vannak átlyuggatva a bőrén.
- Valóban azt hiszed, hogy képes lehetsz innen élve elmenekülni, Jashin Sakálja? Nem engedhetem, hogy tönkretedd az Ünnepélyt. Ma akkor is belőled fog vacsorázni a törzs. Miután a két kezemmel, melyekkel egy medvét is megfojtok, kitépem minden végtagodat, s a saját vermedbe foglak hajítani.
A férfi ekkor egy szempillantás alatt érte el a közelebb álló papot, ki két lábán állt a talajon. Itanashit ekkorra már egy alig látható szürkés aura vette körbe, de az ütés, melyet kapott, így is jó néhány métert dobta őt hátra. A földből kilógó pap ekkor sebesült kezeivel pecséteket alkotott, s jó néhány nagyobb szikladarabot szakítva ki a földből, hajította a férfinak. A törzsfő ökleivel csapkodta el, vagy ütötte ketté a sziklákat. A férfi hihetetlen fizikuma mellett Itanashi a testükbe rejtett rudakkal egységesen érezték azt a mérhetetlen chakrat, mely a férfiban keringett. A törzsfő a földből kilógó papot vette célba, s talpával hatalmasat dobbantva, lökte ki Itanashit a levegőbe egy kőoszlop segítségével. Majd mögötte termett, s öklével telibe ütve a papot, a földbe döngölte. Itanashi alatt beszakadt a föld, s egy kisebb krátert hozott létre maga körül. A törzsfő ekkor térdével ugrott neki a sziklában fekvő pap hátának, s gerincét eltörve szakította át azt. Végül felkelve a földről, megragadta a legyőzött papot, s a verem felé sétálva, fél kezével a rács felé emelte, majd ledobta. Dühös tekintete pedig másik ellenfelére terelődött.
- Ezek szerint..te vagy az igazi. Úgy tűnik Shoun ma dupla adagot ajándékoz a számunkra. Készülj Sakál, mert most megöllek.
A törzsfő ismét hatalmas lendülettel ugrott neki Itanashinak, ám tanulva az előző esetből, kihasználta, hogy a törzsfő lendülete oly gyors, hogy még ő maga sem lesz képes megállítani. A szürkés aura elfeketedett körülötte, s érintkezve a kézzel, igen csak megsebezte azt. A férfi százkilós karja sisteregni kezdett, bőre égni kezdett. A férfi azonban nem mutatott ki fájdalmat, s fittyet hányva a fájdalomnak, arcon ütötte a papot. Ugyan Itanashi kezével megakasztotta az öklöt, talpa vastag csíkot húzott a csúszás közben a talajon. Itanashi ekkor lendületet véve, megtaposva futott át a férfi mellkasán és az arcán, majd egy hátraszaltóval teremtette meg ismét a tisztességes távolságot.
- Úgy látom, puszta ököllel nem tudlak megsebezni. Ez becsülendő, mégis oly kevés. Meglátjuk, mit szól ehhez. – ekkor a pap számára is már ismertté Keleti kézpecsétek valamennyiét megkezdte formázni, ekkor a rudak oly rezgésbe kezdtek, melytől Itanashi is aggódhatott. A chakra hirtelen tört fel a férfiból, miközben teste az eddiginél is hatalmasabbá növekedett, s magassága is megnövekedett. Szőr kezdett nőni a karján, méghozzá igen gyorsan, s szája is egyre élesebb fogakat növesztett, majd végül egy hatalmas, két lábon álló medvévé alakult. A medvét zöldes chakra vette körül, s vérteket formálva végtagjaira és mellrészére, chakrapáncélba rejtették a fenevad bőrbe bújt törzsfőnököt. A medve pedig azonnal támadt. Hatalmas, chakralpokkal vértezett mancsával a pap felé suhintott. Itanashi körül addigra némiképp haloványodott az aura, ám ugyanoly erős volt, mint eddig. Két kezébe egy-egy Kinzokuyant idézve megpörgette, majd maga elé tartotta. Chakrat vezetett bele, majd a Hien: Kaizuo no Iki segítségével megnövelte azok hosszát. A fegyverek ugyan megakasztották a mancsot, nehezen tartották azt féken. Végül a pap képes volt eltolni magától a súlyos kart, s jobbjával oldalasan, a chakrapenge végéből kialakított éles pengével próbálta felsebezni az állat páncélját. A kasza megakadt a derekában. Patthelyzet alakult ki.
Egymás után érkeztek a támadások és a védekezések zaja, ahogy a chakrapáncélba burkolt mancs, és a két, hiennel alkotott Kamak egymással párbajoztak. Ahogy teltek a percek, úgy kezdték felmorzsolni a végső harcban minden tartalékukat. Heves csata volt, s kíméletlen, de mégis szent és elkerülhetetlen. Úgy tűnt, Itanashi képes volt felülkerekedni a medvén, s kaszájával rést ütnie a védelmén. Hatalmas vágással mélyesztette bele a chakrapengét az állat húsába, mely felüvöltött a fájdalomtól. A morgás az egész barlangot megrázta. Önkontrollját elveszítve kezdte el mérni a csapásait a pap felé, s néhánnyal képes volt ismét hátrébb szorítani Itanashit. A vérpap úgy tűnt, nem ad több lehetőséget a férfinak. Támadásba lendült. Ekkor a hatalmas medve megragadta a két kaszát, s szétrántva kezeit, a papot nemc ska hogy ezsközeinek elengedésére kényszerítette, hanem igen csak közel sodorta a medvéhez. Ezután a bestia két kezével megragadta a papot, s karjait kezdte el ostromolni. A pap védelme folyamatosan csökkent, híján volt már jócskán a chakrajának, s végül, ez vezetett a bukásához. A medve képes volt oly mértékben feltörni a sötét palástot, hogy az teljes mértékben feloldódott, ekkor két kezével megragadta a férfit, s erősen szorítani kezdte. Itanashi teste megroppant. A medve eközben a rács felé sétált. 
- Megmondtam Sakál. A törzs minden egyes tagja lakmározni fog a testedből ma. Másfél hét múlva pedig, A Télbúcsúztatók Ünnepén fogok minden klántársammal a koponyádból inni. Kuma no Toshi az én történetem fogja zengeni egész este. A történetet, ahol megdöntöttem Jashin Sakálját.  – mondta emberi nyelven a medve, majd beleharapott a pap vállába, s kiharapott egy jókora húsdarabot belőle. A cafatot lenyelte, majd vicsorgó pofájával a papra nézett. Itanashi mintha nem is érezte volna a kiszakadt hús kíméletlen fájdalmát. Csupán elnevette magát.
- Komolyan azt hitted, hogy az Istened képes lesz valaha legyőzni Jashin papját? Súlyosan tévedtél. Mostanra pedig, tökéletesítettem azt, amivel az utolsó fajtádat is levadászom. Nem hagyok belőletek semmit, csak húst és vért. Azt a kettőt, mely bemocskolódott ebben a világban. Kiirtom az összes törzset, az összes klánt. Shoun tetves hívei nem vehetik fel a harcot Jashin papjával szemben.
A medve dühében ráharapott a pap nyakára, s kitépte a légcsövét. A pap a földrácsra hullt, elhalt végtagjai lenyúltak a mélybe. A lenn lévő medvék leágaskodtak, hogy látszólag megközelíthessék a testet, s várják a törzsfőnököt, aki talán végleg leveti Jashin vérpapjának elvérzett testét. Ám a medve nem mozdult. A még mindig rabságba lévők nem értették, mi történt.
Hirtelen füst jelent meg Itanashi körül, majd a füstből egy fiatalabb fiú teste bukkant elő. Kitépett nyaka, s kiharapott válla semmisnek tűnt a megannyi sebesülés és lyuk mellett. Valamint amellett a különös pecsét mellett, ami ott tátongott a fiú mellkasán.
A vízesés barlangjában a földön ülő Itanashi kinyitotta szemét.
- Most pedig tűnjetek el a világból, Shoun korcsai! – mondta, majd a megfelelő kézpecséteket megformázva, aktiválta a pecsétet.
A hatalmas, fekete gömb szétterjedt a fiú testén, s egy óriási gömbbé tágulva, feketévé festette a földet, a törzsfőnököt, valamint az üregben lévők valamennyiét. Konkrétan minden tagját. Majd hirtelen a tágulás megakadt, s egy pusztító örvényként szívta magába mindazt, amit megjelölt a chakra. Egyetlen egy élőlény sem maradt, legalábbis egy darabban. A szikla eltűnése pedig oly mértékű rengés okozott, mely az egész barlangrendszer beomlását okozta. A hatalmas sziklák végleg befedtek mindent, ami eddig a Fekete Medve Törzs otthonául szolgált.
Itanashi felkelt, s kimozgatta a napok óta elült testét. A vízesés üregének végébe sétált, majd megmosta arcát a vízben. Élelmet vett elő, s enyhített a korgó és húzó érzésen. Végül elhagyva a barlangot, a vízesés alján lévő tó partjára érve indult volna tovább az erdőben. Egy hang azonban megállította őt.  Roiko volt az. Elérte őt a csapatával. A kéttucatnyi kaszával felszerelt köpenyes alak képezte az állandó csapatát.
- A Tanács engem küldött a megtorlásra. Térj vissza a templomba, amíg még megteheted. A medvéket pedig bízd ránk, közel járunk már hozzájuk.
- Roiko! Akkor sem lennél képes levadászni egy őzt, ha az sebesülten feküdne a földön. S amíg az én uram Jashin, addig nem tűröm, hogy egy hozzád hasonló, pökhendi katona mondja meg, mit tegyek. Az elmúlt évtizedekben hol voltál a seregeddel? Hová süllyesztetted Jashin hatalmát, míg nem végleg elástad a nevét. Ezért választott engem. Mert csak én vagyok képes visszaszerezni, ami az övé. Ha csak a Fekete medvékért jöttél, akár vissza is fordulhatsz.
Itanashi ekkor az egyik Kinzokuyant hajította a tábornoktól alig pár méterre.
- Én azonban nem fogom hagyni, hogy az otthonunkra támadt vadnépek megtorlás nélkül térhessenek vissza azon területekre, ahova mindig is gyáva voltál elmenni. – Itanashi ekkor pecséteket formált, s feloldotta a kinzokuyan végén lévő pecsétet.
Kődarabok, csontdarabok és vér, töménytelen vér tört elő a pecsétből. A vörös folyadék beterítette Roiko csapatát. Egyikük sem mert megszólalni. Még Roiko sem, pedig mélyen képes lett volna felrobbanni, s helyben megölni Itanashit. Indítványozta már korábban ezt a javaslatot, azonban a papnak valahol igaza volt. A Tanács is felfigyelt Itanashi eredményeire, s a tudat, hogy egy éven belül kitakarította a Vértemplom hegyét takaró erdőséget, s ismét visszaállította a félelem szinonimáját Jashin nevéhez, még őt is meglepte. Azonban Roiko mindig is féltette pozícióját. A közel negyven éves férfi elmondhatja, hogy az évek alatt a kemény kiképzés és a téríthetetlen hite adott számára erőt ahhoz, hogy eljuthasson a pozíciójáig. Ám a tudat, hogy amit évtizedek alatt nem sikerült elérnie, azt Itanashi kárpótolja. Vajon tényleg a kiválasztott lépett be aznap a kapun? Roiko nem szólalt. Lassan törölte le arcáról a vért, majd megízlelte azt. Körbenézett, s látta, ahogy az emberei véres ruhájára kőpor és csontdarabok tapadtak. Itanashi felé fordult.
- Úgy tűnik, mégis csak kiérdemled azt, hogy megoszthassam veled a haditerveket. S talán a megtorlásban a segítségedre lehet az osztagom. – szólt a férfi. Jobbnak látta, ha Itanashit maga mellé állítja, mintsem az állandó riválisaként éljen a Templomban. Talán gyávaságból adta meg magát, vagy képes lenyelni oly mértékben a büszkeségét, hogy szinte alárendeltesse magát a vérpapnak. Valószínűleg az utóbbi. Bármilyen gyávának tűnt a pap szemében, egy valóban sokat látott férfi állt vele szemben, aki megtapasztalta a keleti háborúkat már. A vérpap is belátta, hogy szüksége lesz Roiko ismereteire. Manabunak igaza volt. Itanahsi lehet bármilyen erős is, még nem ismeri oly mértékben a környezetet, hogy sereget vezethessen. Ugyan a vadászösztönei és a nyomkövetési képességei most sem hagyták cserben őt, ez nem volt elég a kontinenshez.

Tüzet raktak az éjszakára a jashinista táborban, majd Roiko és Itanashi egy asztalhoz ülve vacsoráztak, miközben a tábornok egy térképvázlatot terített az asztalra. Mindketten feszülten meredtek a térképre, s a lehetséges helyszínek bejelölése közben Itanashi ujjával Shion fővárosa mellé mutatott, majd kisebb köröket rajzolt le.
- Valahol itt lehet Kuma no Toshi. A Medvék városa. Itt kell gyülekeznie minden klán tagnak másfél  hét múlva. Meg kell ragadnunk az alkalmat, s le kell csapnunk rá.
- Kockázatosnak vélem. A Medve klán ugyan kevés törzzsel, de annál vadabb hívőkkel van tele. S bár a ninjutsuban alulmaradnak, a testi erejük egy tucattal ér fel az embereim közül.
- De nem akkor, ha én is ott leszek. Le fogunk csapni másfél hét múlva a medvékre.
- Fel kell készülnünk alaposan. Először feltérképezzük a helyszínt, majd felállítunk egy részletes támadási tervet. Nem hozhatunk elhamarkodott döntéseket, mert az csak a mieink bukásával végződhet. S így is túl kevesen vagyunk.
- Kezdjünk neki.
Itanashi egy, a teljes készletének ötven százalékával rendelkező teste, Roiko embereivel együtt indult meg, hogy feltérképezze, s felkutassa Kuma no Tonshit. Két órjája haladtak már a sűrű erdőben, szinte nem is vették észre a zárt lombkoronáktól, hogy a hóesés ismét viharossá vált. Itanashi testét idegen chakra jelenléte rázta meg. A csapat lelassult, a pap pedig eltűnve a földben, felkutatta a környezetét.

Két férfi állt őrt annak a kisfalunak a kapujában, melyet a jahsinista csapat felfedezett. Aprócska falu, fejmagasságig érő fakerítéssel. Az emberek házukban voltak, csupán a két őr állt kinn. A föld hirtelen megremegett a talpuk alatt, majd az egyiküket teljesen magával rántotta két feltörő kéz. A másik őr odább ugrott, s a medvebundába tekert arca társa felé fordult, majd a talajt kémlelte. Itanashi kitört mögötte, majd kezével megragadta a férfit, s elemelte a talajtól.
- Hol van Kuma no Tonshi? – tette fel kérdését. A férfi álarcán köpte a papot, ám ez közel sem segített helyzetén. A pap ujjai körül kitörni látszott a sötét chakra, s egyre jobban égették ujjainak begyeit a férfi torkába. A sistergés hangját a férfi egyre hangosabb üvöltése váltotta fel. Míg hangja végleg el nem némult, s kiégetett torkával, holtan zuhant a földre. A pap ekkor a földbe szorított férfi felé fordult, ki mindezidáig koncentrálta a chakrat a testébe. A pap érezte a feltörekvő hullámok folyamatos erősödését. Végül felszakítva a talajt, a hatalmas medvévé vált férfi a pap felé meredt. Itanashi gyors kézpecsételésekbe kezdett, majd tenyerét a földre nyomta. Tenyere alól egy szimbólum jelei formázódtak ki, majd a jelből pecsétláncok kezdtek el gyökerezni. A láncok elszakadva a talajtól, célba vették a medvét, s ahol érték, ott rátapadva, megkezdték körbetekerni az egész testét. A dühöngő fenevad hatalmas bundáját hamar körbefogták a láncok, majd a földhöz szögezték. A vadállat fizikuma sem volt elég, hogy ezeket a láncokat felszakíthassa. Itanashi a megkötözött állat felé állt, majd kezeit háta mögé helyezte.
- Hol van Kuma no Toshi? – tette fel ismét kérdését. A medve felbömbölt, mígnem egy újabb lánc tekeredett a pofájára, s körbetekerődve, összeszorította.
- Rossz válasz. - Itanashi ekkor chakrat koncentrált lábaiba, s annak felületére, majd a sötét chakraval bevont hatalmas bakancsa, a Tsuten Kyaku erősségével taposott a jobb mellső mancsának felső részére. A chakraval bevont csizma hatalmas erővel szakította ketté a kart, majd a földet megrepesztve visszalépett. Megvárta, amíg a szörnyeteg kitombolta magát a fájdalomtól, majd lassan visszaalakul az eredeti formájába. Túlságosan is súlyos sebet kapott ahhoz, hogy megfelelően koncentrálhasson. A medvebundába tekert férfi fél karja ott hevert véresen mellette, a csonkból pedig még mindig patakzott a vörös folyadék. A férfi üvöltött.
- Hol van Kuma no Toshi? – tette fel a kérdését újból, ezúttal még mélyebben a pap. A férfi fogait összeszorítva sírt, zokogott, de nem mert felelni.
- Hát legyen – Itanashi ekkor ismét chakrat koncentrált a lábába, s egy határozott mozdulattal taposott bele a férfi fejébe. A csizma könnyűszerrel törte át a koponyáját, majd végül az agyának szétlapításával, a földbe szakította a fejét. 
- Mindenkit elfogni! – adta ki az utasítást a háta mögött megjelenő jashinistáknak, majd a védtelenül maradt, Shoun leginkább civil képviselőinek házait sorra feldúlva, a hóviharba rángatták ki a főútra. Mire az utolsó sikoltozó nőt és gyermekét is kiráncigálta a csapat, kik késükkel ez idő alatt megvágva jó néhányukat, megízlelve vérüket, szemezni kezdtek a prédákkal. A nők sikongattak, a gyermekek pedig sírtak. Végül a véres csizmás, fémvértezettől hangos pap besétált a főútra, s megállt előttük. Kezei szigorúan háta mögött voltak összefogva, széles terpeszben tűrte a vízszintesen szakadó hóvihart. Szemei előre néztek, a térdelő civilek felett álló jashinisták felé.
- Nem szükséges meghalnia mindenkinek. A kérdésem egyszerű. Hol van Kuma no Toshi? – teszi fel kérdését mélyen zengő, erős hangján. Kérdésének ereje felülmúlta a vihart, így mindenkinek mélyen a tudatába vésődött. Többen megremegtek. Itanashi fejét az első megmozduló felé fordította.
- Talán te tudod?
- Éhn neehm mondhatom el. – sírta a nő dadogó hangján. Itanashi biccentett fejével, mire két jashinista a nő mögött termett, s tőrükkel vállon szúrták a nőt. A nő felüvöltött. Itanashi eközben közelebb lépett, majd felfigyelt valamire. Egy kisebb fekete foltra a nő nyelvén. A nőhöz lépett, majd kezével megragadta állkapcsát, s a másikkal benyúlva a szájába, kihúzta a nyelvét. Egy pecsét volt. Valamiféle gátló pecsét lehetett, nagyon is hasonlított egy Itanashi által is ismert technikára, mellyel képesek vagyunk tökéletesen megakadályozni, hogy bármiféle titok is kitudódhasson.
- Hát ezért nem tudják elmondani. – egyenesedett ki ismét a pap, majd elfordult tőle.
- Megölni. – adta ki a parancsot, majd visszalépett. A két jashinista felnyársalta hátulról a nőt, majd kihúzva pengéiket a hátából, hagyták eldőlni őt.
- Úgy tűnik felesleges a további vallatás, nem fogunk tudni semmit sem kiszedni belőlük. Azonban még felhasználhatjuk őket. Őrizzék a várost, amíg a főegység ide nem ér. – szólt a pap, majd a biztonság kedvéért, részben a szökés, részben pedig a jashinisták önvágyaik kiélvezésének elkerülése végett a civileket egy mély gödörbe zárta, s a kijárat nagy részét vastag földkerettel zárta be. Végül feloldva az Alakváltó technikát, felkelt a sátorban.


--Nem fért el egy postban, folytatása görgetéssel--

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Vas. Jan. 22 2017, 01:06

Elfoglaltunk egy kisebb várost. Civil lakta település, ugyan nem stratégiai fontosságú, de a vihar miatt jobb, mint itt. Az embereid hamarosan megfagynak a sátraikban.
Roiko hamar kiadta az indulási parancsot, s a lehető leghamarabb meg is akarta kezdeni. A táborban maradt főegység hamar sátrat bontott, s hátaikra véve a poggyászokat és eszközöket, menetelni kezdtek a hadvezér és a vérpap mögött. Itanashi és Roiko nem beszélt sokat út közben, mind a kettő saját gondolatával volt elfoglalva. Az, hogy a tábornok fejében mi járhatott, Itanashi nem tudhatta. Ám most nem is igazán izgatta. Elméje sokkalta messzebb járt innen.
Az elmúlt napok eseményeit átgondolva, valami olyanon kezdett el töprengni, ami még az ő képességeit is meghaladta. Ugyan a gondolat néha ott motoszkált már a fejében, csak a három kis Farkassal való találkozás után világosult meg. Mi van, ha képes lenne az ellenfelének támadását szinte teljes egészében felhasználni ellene? A saját fegyvere ontaná vérét. A farkasoknál alkalmazott módszert nem először vetette be. A rejtett kinzokuyan tökéletes kiegészítője az Elmúlásnak. Itanashi azonban úgy érezte, ez a kombináció még nem teljesen kiforrott. Mintha valami nem stimmelne. De miért? Itanashi mélyen gondolkodott. Mi van, ha anélkül is létre tudná hozni a pecsétet, hogy a gömbökkel a távolba juttatja fegyverét? Mi van, ha képes alkotni egy olyan pecsétet, ami ugyan kapcsolatban áll vele, mégis, a fizikai anyagokon túl, a környezetének bármely pontjára koncentrálná chakraját, s úgy aktiválhatná a pecsétet? Elvégre a semmibe egy pecsétet helyezni szintén nem új a számára. Képes a földet a levegőbe létrehozott pecsétkapun keresztül az égbe juttatni, hogy onnan zuhanhasson le. Mi van, ha ez a módszer más eszközökkel is lehetséges lenne? Ha képes lenne az általa elzárt eszközöket és technikákat közvetlen az ellenség feje fölé juttatni, s onnan lecsapni a saját erejükkel. Ha képes lenne az elpecsételt eszközöket a környezetében bárhol előhozni.
A gondolatának felvetődése azonnal átváltott a kiaknázási lehetőségek feltárására. Agyának fogaskerekei hangos kattogásokkal kezdték felvezetni fejében a chakrairányítás adta lehetőségeket, s azon képességeit, melyek szóba jöhetnek egy efféle technika létrehozásánál.
Szüksége lesz egy pecsétre, mely képes elzárni mindazt, amit a chakraja befed. Ezután pedig szüksége lesz egy második pecsétre, ami az előző feloldásáért felelős. A két pecsétnek összeköttetésben kell állnia egymással, csak akkor jöhet létre tökéletesen. A folyosó lesz, ami az elzárt objektumot mozgathatja a két pecsét között. Talán a legfontosabb eleme lehet a technikának.
Itanashi órákkal később kezdett neki a gyakorlati rész elsődleges tesztelésének. A tenyerében tartott kinzokuyant elnyelte a tenyeréből előtörő fekete chakra, majd eltűntette. Ez a része nem okozott semmiféle problémát, hála a Fordított Négy Jel és a Tökéletes Elzárás technikáknak, mesteri szinten volt már képes elszívni bármilyen anyagot, amire kiterjesztette a pecsétet. Ekkor Itanashi újabb kézpecséteket iktatott bele a következő fázisba. A Megváltás technika alapjait felhasználva, újabb chakrat szabadított fel, s hozta létre a feloldó pecsétet a szoba másik végébe, tőle vagy hat méterre. Apró fekete folt jelent meg, mely tágulni kezdett, s végül jelek rajzolódtak ki belőle. Halvány és szinte alig látható cérnaszerűség indult meg a bal keze által mutatott irányba, s végződött a pecsétben. A pap jobbnak is látta, hogy ha szemmel tartja azt a pontot, ahova a pecsétjét alkotni akarja, hogy még véletlenül se akadhasson meg az áramlat. Ha az átvitel során sérülne meg az átjáró, akkor a chakra kiszabadulna, s felrobbanna.
Itanashi újabb pecsétekkel bővítette a chakrafeloldásának és koncentrálásának erőssége érdekében a technikát. A Templomban megismert Keleti kézjeleket kezdte átvenni, melyek nem sokkal tértek el a Nyugati jelektől, ám több volt közte az egy kézzel megalkotható, fél pecsétek. A jelenlegi technikájánál pedig szinte elengedhetetlen, hogy mind a két kezét a pecsétek formázására használja. Az egyik mindenképp az Elszívó pecsétet birtokolja, míg a másik kijelöli a második helyét. Az elpecsételés maga hat pecsétet foglal magába, ezután a második pecséttel megalkotása további négyet. Végül a chakrakapcsolaton való átvitel és a feloldás öt jelet igényel a tökéletessége érdekében. A hóesés általánossá vált a kis város térségében. A foglyok túlélve az első két napot, s még mindig a föld alá zárva, dideregtek. Némi fát és gyújtóst dobott le hozzájuk két őr, valamint naponta egyszeri élelmet. Roiko tábornok ugyan nem volt híres az értelmetlen mészárlásokról, s nem is volt ínyére ez a fajta magatartás. A foglyok, életüket azonban jelenleg a vérpapnak köszönhetik. Itanashinak tervei vannak a civilekkel, ezért nem ölették meg még őket. De mit tervezhet?
A vérpap most is kinn áll a sípcsontig érő hóban. Kezében a fekete kinzokuyant tartotta, majd megkezdte a pecsétek megalkotását a szabad kezével. A fegyvert fogó keze a magasba emelkedett, majd gyorsan suhintott lefelé, mintha a földbe akarná dobni az eszközt. Mire ujjai szétnyíltak, hogy elengedjék a kinzokuyant, az addigra eltűnt a tenyeréből. Itanahsi zöld szemei ekkor a magasba néztek, s már két szabad kezével mutogatta az újabb pecséteket. Chakraját rendkívüli mértékben koncentrálta ki a környezetébe, s tömörítette egy adott pontba. A hajszálvékony madzagot eltakarta a hóesés, azonban a körülbelül harminc méterre lévő, s egyre inkább duzzadó kör igen csak láthatóvá vált. A körből kirajzolódó jelek megvillantak a sötétség fényében, majd a kinzokuyan sebesen száguldott ki belőle, köszönhetően a lendületben való elpecsételésnek. Az eszköz beleállt a földbe, Itanashi a hótól alig találta meg. Újra próbálta a műveletet. S újra. Tökéletesítenie kellett, mert ugyan felhasználását tekintve igen hasznos, de a jelenlegi formájában túlságosan is lassú. Fel kellett gyorsítania a műveletet, s a leghamarabb áttérni az egykezes jelekről a kétkezesre, majd vissza. Talán ez okozta a legnagyobb problémáját a kivitelezésnek. Valamint az igen távolban való chakrakoncentrálás. Az elmúlt két napban a távolságot fejlesztette, s azt, hogy a kapcsolat láthatósága minimálisra redukálódhasson. A kinzokuyannal begyakorolt technika sikeresnek bizonyult. A fegyver sebesen csapódott az égből a talajba. Azonban Itanashi nem érte be saját fegyverével. Roiko embereit kérte fel arra, hogy támadjanak rá a különböző elemi technikákkal. Voltak a sorok között néhányan, akiket hajtott Roiko eddigi álláspontja, ami a vérpapot illeti, s örömmel fogadták el a felkérést. Hárman-négyen léptek előre, majd egyesével kezdték ellőni a technikákat. Az első egy Karyuu Endan névre hallgató tűztechnika volt. Itanahsi már látta korábban ezt a technikát, méghozzá Karutól. Ám nem volt most feltétlen szüksége ismerni a technikát. Megalkotta hihetetlen sebességgel a pecséteket, míg jobbját előre tartotta. A tenyere előtt létrejövő, miniatűr pecsétpajzs megakasztotta a lángoló tűzvihart, s folyamatosan magába szívta azt. Végül ujjait összezárva, elnyomta a pecsétet, majd megllkasához húzva, már az egykezes jeleit kezdte el mutatni. Bal keze eközben a támadók irányába terelődött. Itanashi nem árulta el, mi is pontosan az új képesség, csupán annyit, hogy minden dühük beleadva lőjenek a papra az elemi technikájukból. A néhány katona feje fölött jó néhány méterre egy hajszálvékony fonalszerűség jelent meg, majd az égen egy, a tenyerénél használt pecséthez hasonló körlap jött létre. A pecsét felragyogott, ahogy Itanashi befejezte a tizenötödik pecsétet is, majd az imént elnyelt tűzmennyiséget vad és zabolátlan állapotába oldotta fel a katonák háta mögött pár méterre. Néhányuk nagyot ugrott, amikor megérezték a lángok lecsapódását. Újabb személy állt előre, majd kézjeleket mutatva, két tenyerét összecsapta. Felvillódzott a kezei körül a levegő, elektromos kisülések alakultak ki, a villámokból pedig egy kígyó jött létre, mely igen sebes tempóban kúszott, illetve növekedett a pap irányába. A kígyó sebesen kúszott áldozata felé, majd megemelkedve, kinyitotta száját, s villódzó fogaival ráugrott a papnak. Itanashi ekkorra elé tartotta jobb kezét, s az előtte létrejövő pecséttel, elzárta a kígyót. Ám ekkor egy újabb támadó érkezett, méghozzá egy hatalmas vízsárkánnyal a háta mögül. A támadás meglepte némiképp, de egy másodpercnyi habozás után már fordult is meg, s alkotta meg ismét az első pecsétet, ezúttal a bal kezével. Képes volt elzárni mind a két támadást. Miután a pecsét eltűnt, a pap két kezét a magasba emelte, a suitonhasználó felé. Alig két méterre zúdult le a víz, s a benne úszó elektromos kígyó. A vízesés miután lecsapódott, szétterült, az áram pedig elérte a férfit. Szerencséjére nem volt oly nagymértékű elektromosság a kígyóban, hogy halálos lehessen, kellemetlen érzésre, s valódi megrázó élményre azonban bőven része volt. A katonák hátrébb álltak. Nem akartak további harcba elegyedni a pappal, s még azok is megadták a tisztességes távolságot, akik eddig úgy oda akartak ütni egyet. A vérpap sem akarta sajátjainak sorait ritkíttatni.
A katonák visszavonultak a házak melegébe, egyedül hagyva a vérpapot, akinek ekkor a technika újabb fejlesztéseinek tervezetei fogalmazódtak meg. Mi van, ha ezzel nem csupán az elemeket és a fegyvereket, hanem akár egy élő személyt is képes lehetne átvinni a kapun. Ugyan kockázatos, s a chakraburkot jóval masszívabbá és erősebbé kell tennie ahhoz, hogy túlélje az emberi szervezet egy efféle utazást. Ám itt volt számára az idézés példájának a chakrasíkon való utazásnak. A mostani technika pedig nem sokban tűnik másnak. Ugyanolyan chakralenyomatra van szüksége, ám itt nem a vér köti össze őket, hanem a chakraburok maga, amely körbeveszi, elzárja és megóvja a testet. Végül a pecséten keresztül kell kiidéztetni.
Az ötödik napon felnyílt a civileket fogva tartó rács, s Itanashi a Zion technikával kiemelt egy civilt. A civil hátrakötött kézzel állt remegve. Mellkasára a pap Jashin jelét festette vérrel, hogy támogassa őt a sikerében. A jel spirituális hatásaiban mindig is hitt a pap. Tudta, ha látja a jelet, akkor Ő is ott van, s figyeli. Itanashi a jel felfestése után hátralépett egyet, majd gyors pecsétekbe kezdett, s két keze között megjelent az első pecsét, nagyobb formájában. A pecsétből kitörő chakra körbeölelte a remegő civilt, majd teljesen befedte őt. Végül a vákuumszerű elzárást követően eltűnt. Itanashi ekkor elmutatta a további pecséteket, s megalkotott egy kaput körülbelül öt méterre maga mellett. A pecsétkapu megnyílt, ám a tömérdek vér és csonton kívül más nem jutott át. Újabb civilt rángatott ki börtönéből, mígnem másnap délutánjára az elfogottak utolsó férfija is elhagyta a börtönét. A másfél tucatnyi civil közül az utolsó négy élte csupán túl a pecsétet. Volt, kinél nem tudta megnyitni megfelelően a kaput, s így testének csupán egy része juthatott át. Volt, akit a chakraburok nem fedett be egészében, s elszakítva a testének háromnegyedét, azonnal végzett vele. Volt ugyan, akinek kaput sem nyitott, csupán hagyta hogy a chakraáramlat megsemmisítse a gyenge burokba vett férfit, ki Jashin nevét ócsárolta. A három férfi és egy nő most ott fekszik a föld alatt, sikerükkel kiérdemelve az Itanashi halott seregébe való besorozást. 
A hatodik napon visszaértek Roiko kémjei. A hadvezér és a vérpap épp a térkép felett ült, s tanulmányozta, mikor a köpenyes alak betoppant a sátorba.
Uram – lihegte – Találtunk még egy falut. Azonban egy szenzor is volt köztük. Csak én és a társam éltük túl a rajtaütést. Három tucatnyi shionista férfi és nő, többük chakraérzékeny. A szürke medve klán bundájába burkolóztak.
Merre van a falu?
A folyó nyugati partján, Onigakure no Sato tól északnyugatra. – majd közelebb sétált, s ujjával rábökött az említet térségre a térképen.
A torkolatban csapdába ejthetjük a Medvéket. Minél kevesebben jelennek meg egy hét múlva azon a szertartáson, annál könnyebb dolgunk lesz. Valamint talán újabb információkat is kaphatunk az ellenségeinkről. Mi a véleménye, Itanashi-sama? – fordul a vérpap felé. Most először hívta őt samanak a tábornok. S talán ő az első, aki valaha samanak hívta a templom berkein belül. A pap tudta, Roiko tartva a szavát, egyenértékű személyként tekint immáron rá.
Előre megyek és lefoglalom a nagy részüket. Addig az embereidnek lesz ideje körbevenni a teljes várost, s egyszerre minden oldalról, megrohamozni azt. Ugyan a falu lakossága némiképp több személyt számol, a civilek nélkül nem képesek megóvni a teljes várost.
Ha pedig valahol áttörünk, akkor nyert helyzetbe kerülünk. Kezdjük meg azonnal. Még ma éjjel útnak indulunk.

Az apró falut, mely a folyó kanyarulatába építettek, s magas, vastag fafallal húztak körbe, támadás érte délelőtt. A megszokottá vált hóvihar ugyan visszább vett hevességéből, de el nem állt. A falu kapuőrei két személy véltek felfedezni a távolban. Sötét köpenybe burkolózott alakok közeledtek, láthatólag sietősebb tempóban. A várost körbeölelő erdei utat elzáró kapuba többek is megjelentek. A kapuőrök hamar kiszúrták a magas szintű chakrabirtokosokat, s riadóztatták az őrséget. A medvebundások a kapu mögött készülődtek, hárman azonban a túloldalra mentek. A hatalmas testű férfiak vastag, szürke medvebundát viseltek. Voltak, kik kezükben vastag, nehéz, de megmunkálatlan vasfegyvereket tartott.
A két idegen rákapcsolva a tempóra, gyorsan érték el az első két hatalmas szürkemedvét. Egyikük előrébb helyezkedve összecsapott öklle az első medvével. A sötét chakraval létrehozott Chinagare, annak egy könnyített változatának erejével akkorát ütött az állatra, hogy nem csak megakasztotta annak rohamát, hanem felszakítva annak testét, hátrarepítette, neki a fakapunak. A medvék sorra rontottak neki az elöl álló Itanashinak, míg a másik a háttérben állt. Két medve rohamozott rá az első papnak. Itanashi oldalra tartva két kezét várt, hogy a medvék alig két méteres távolságra lehessenek, majd egy-egy Kasseikent indított a rohamozóknak. A chakrahullám feltépte az álaltok húsát, megperzselve szőrüket és testüket, félholtan repítették neki a fáknak. A megmaradt őrség hátrébb vonult, egészen a faajtókig. Itanashi egy erőteljes Kasseikent indított a kapu felé.
Ekkor lépett előre az eddig háttérben álló pap, s kézpecséteket alkotva összecsapta tenyereit és a földből nagyobb darabokat kiszakítva, katapultként lőtte a sziklákat előre. A chakrahullám végigsöpört a kinn maradtakon, s némiképp megégetve őket, a falnak tolták. Ekkor érkezett a hat darab nagyobb szikla, melyek hol a faszerkezet felszínét, hol az őrök testét kezdte el pusztítani. Több őrt is a falnak passzírozott, s testükkel együtt ütötték át a sziklákat az ajtószárnyakon. A fal mögött felsorakozókat elsodorta a bezúduló fatörmelék és kőszikla. Meglepte őket a támadás, s ezzel az őrség egy részének halálát kívánta. A két Itanashi egyszerre ugrott neki a kinnmaradtaknak, s közelharci tudásukat felhasználva, a kinzokuyanokkal operálva vetettek véget a legtöbbjük életének. Volt, kiket életben hagytak, a földre szögezve. Majd végül a két pap betört a városba. A főtéren a falu nagyobb része felsorakozott. Itanashi több irányból értek a chakrahullámok, ám közel sem oly erősek, hogy a jashinista sereggel ne tiporhassa el őket. Az egyik pap sziklával vette magát körbe, s megkezdte a pusztakezes harcmodort a közelébe kerülőknek, miután beugrott a tömeg bal oldalának sorai közé. A másik pap pedig kiengedve a sötét chakraját, a színtiszta chakrairányítási eszközökkel harcoló pap tökéletesen ura lehetett a sötét chakra nyújtotta fegyvereinek. A pap tudatosan szeparálta el az őt jellemző két harcmodort a két testbe, hogy azok tökéletesen az egyik részére tudjon koncentrálni. Így mind az irányítás, mind a harcmodorbeli eredményük is jelentősen jobbá vált. Ugyan mind a kettő képes volt használni a teljes technikai ismeretét, ritkábban alkalmazták a másik irányt. A kettéválasztott tömegre hamarosan a falról ugráló jahsinisták kezdtek el fegyverekkel hajítani. Shurikenek és nyilak tucatjai csaptak le az emberekre, majd elkezdődött a harc. A jashinista sereg egy részével kiegészült erő hamar hátrébb szorította a védelmi vonalaikat, s terelte őket a város központja felé. A hátrébb állók pedig nem voltak képesek elmenekülni, ugyanis a főutakat és a néhány mellékutat is elzárták a jashinisták. A várost elzárták, a fogságba esett lakosságot pedig egyre jobban kezdték a központba terelni.
Az Itanashik által vezetett osztag azonban nem jutott túlságosan beljebb néhány épületen túl, ugyanis egy képzettebb, s erősebb fuuton és doton kevert eleméből kreált széllökéseket, s felhullámzó földrengéseket, mely lehetetlenné tette a zárt folyosón való bejutást. A chidokakuval létrehozott fal ugyan felfogta egy időre a szélviharokat, a hullámzó föld hamar megtörte a stabilságát, és ezzel a szél hamarabb felmorzsolta azt. Más módszert kellett kitalálni. Oda kell jutnia a vérpapnak, hogy legyőzhesse ellenfelét. A két pap egymás mellé állt, majd egyikőjük kézpecsétekbe kezdett. A keze előtt létrejött jelekből alkotott korong magával ragadta a másik papot, s eltüntette. A pap kiállt a ház takarásából, s jobb kezét a magasba emelte. Baljával sorra mutatta a pecséteket, miközben chakrajával a talpában erősen szögezte magát a talajnak. A pap kitartott, s alig három másodperc múlva a magasban megjelent a pecsét. Ekkor Itanashi két kezét a földre csapta, s chakraját a földbe vezetve a chidokaku segítségével egy vékonyabb oszlopot emelt a magasba, pont ott, ahol a két elemmel operáló shounista állt. A férfi lába alatt megremegett a talaj, s ugyan felugrott, a kinövő oszlop utolérte, s sebesen emelte a pecsét felé. A levegőben lévő fekete korong pedig felvillanva juttatta Itanashi másik testét a férfi fölé. Kezeibe chakrat koncentrált, majd egy hatalmas erejű ütéssel telibe ütötte a férfi mellkasát, s végigszakítva azt az oszlopon, a földre érkezett. Az emberek megálltak, s letették fegyvereiket. A jashinista horda azonnal nekik ugrott, s valamennyijüket a földre lökve, megkötözték a megmaradt civileket és shinobikat.

Az aprócska falu lakossága a főtéren sorakozott fel. Kezük hátrakötözve, öltözetükön látszott, igen csak megviseltek és tépettek lettek az elmúlt napokban. Többüknek vérfolt tarkította a barnás és szürkés medvebunda foszlányokat. Férfiak és nők, idősek és gyermekek egyaránt jelen voltak. Volt, kinek ruházatát egyetlen prém díszítette, másoknak pedig az ékszerei is csontokból hevertek a vaskos bundákon. A hó eközben…szüntetlenül esett.
A megtört városiak lehelete intenzív és a hidegben látható heves tempót diktált. Sokuk félt, s fogaik összeszorításával próbálták türtőztetni a feltörekvő könnyeket. Volt, ki halkan imádkozásba kezdett, s Shoun nevét emlegette alig hallhatóan.
A várost megszálló jahsinisták fát hordtak a főtérre. A megmaradt népesség pedig a földön térdelve várták, hogy megérkezzen a valódi vérpap, s megkezdődhessen a Vallomás órájának emlegetett esemény. Ahol Jashin tisztítótüze esélyt ad a bűnök feloldozására, s együttműködve a Láng akaratával, szabadon távozhasson a földi életből. A jashinisták pedig rengeteg fát szedtek össze. Leginkább a házak bútorait felhasználva rakták meg a magas és széles máglyát.
Ekkor egy vastag fémcsizmás, s vasvértezetet viselő férfi sétált el a térdelő tömeg előtt. Roiko embereivel együtt várta a papot.

Folytatása elfogadás esetén következik.

Doton: Oka no Shibito // Holtak Földje technikába zárt testek száma: 4

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd Jan. 24 2017, 21:08

No lássuk csak!

Mit ne mondjak nagyon élveztem azt a fél napot sacper egy órát amit az olvasással töltöttem. Tetszettek a harci leírások, a vallás gyakorlása és a karakter rendíthetetlen személyisége. Amire viszont figyelmeztetnem kell téged, hogy a tanulás része a nagy képbe foglalt 9430 szóhoz képest vajmi csekély, sőt, szinte elenyésző, amit legközelebb ilyen formában már nem fogok elfogadni. Ne érts félre, a te szinteden kell a lényeges felvezetés és nyomós indok a kialakulásra, hát még a használatra, de nem mehet a tényleges tanulási folyamat rovására.
Ezt leszámítva gratulálok az irományodhoz, noha én nem vagyok annyira oda a harci írásokhoz, a tiédet mindig élvezetes olvasni.

+9 Ch +1 Tjp és +3% Infuuin hull az újdonsült pecséted berkeibe.

Csak így tovább, hadd halljunk Jashin hű szolgájáról többet! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Szer. Május 10 2017, 02:54

Tanulandó jutsu neve: Sennou Jutsu // Agymosó Technika

A technika segítségével a használó képes blokkolni áldozata emlékeit úgy, hogy egy jelpecsétet helyez el az áldozat elméjében. Ez a pecsét különbözik a hagyományos értelembe vett pecsétektől, mert ez sokkal inkább egy chakra lenyomat, amely fizikailag nem látható és nem fogható, ám a funkciója, hogy megtalálja azokat az információkat az emberi agyban, amelyeket a használó a pecsétbe táplált, majd a pecsét ezután blokkolja az információhoz tartozó emlékeket. Fontos, hogy a használó csak olyan emlékeket tud blokkolni, így elérhetetlenné tenni az áldozat számára, amiket a használó is ismer. Ha egy olyan emléket akarunk blokkolni, amit nem ismer a használó, akkor az nem fog sikerülni, egészen addig, amíg nem ismer az emlékből néhány kulcs ingert, amelyhez az agy társíthatja az adott emléket. Legyen az egy piros ruha, egy eltörött pohár, egy sérülés, vagy egy erős érzés. Érthetően: Ismeretlen emlékeknél minél több részletet ismer a használó, annál több információt képes adni a pecsétnek, amely annál több ingert képes azonosítani és a megfelelő ingerületet, vagyis emléket blokkolni. Ekkor beszélünk emlékblokkolásról.
Összességében minél több paramétert ismer a használó, annál biztosabb lehet a sikerében. Ha hiányos, vagy hamis információk alapján blokkolja az emlékeket, akkor a pecsét beszámíthatatlan következményeket okozhat.
Az emlékek a blokkoló eltávolítása után visszatérnek és az egészen eddig tapasztaltakra emlékszik majd az áldozat. Sasori ezt a technikát egy hűséges szolgáján használta, hogy elfelejtsen minden vele kapcsolatos információt és csak arra emlékezzen, hogy egy Sunagakurei ninja. Ám amikor a blokkolót eltávolította, újra emlékezett mindenre és újra hű szolgája lett Sasorinak.  
Besorolás: A
Chakraszint: 550


Az aprócska falu lakossága a főtéren sorakozott fel. Kezük hátrakötözve, öltözetükön látszott, igen csak megviseltek és tépettek lettek az elmúlt napokban. Többüknek vérfolt tarkította a barnás és szürkés medvebunda foszlányokat. Férfiak és nők, idősek és gyermekek egyaránt jelen voltak. Volt, kinek ruházatát egyetlen prém díszítette, másoknak pedig az ékszerei is csontokból hevertek a vaskos bundákon. A hó eközben…szüntetlenül esett.
A megtört városiak lehelete intenzív és a hidegben látható heves tempót diktált. Sokuk félt, s fogaik összeszorításával próbálták türtőztetni a feltörekvő könnyeket. Volt, ki halkan imádkozásba kezdett, s Shoun nevét emlegette alig hallhatóan.
A várost megszálló jashinisták fát hordtak a főtérre. A megmaradt népesség pedig a földön térdelve várták, hogy megérkezzen a valódi vérpap, s megkezdődhessen a Vallomás órájának emlegetett esemény. Ahol Jashin tisztítótüze esélyt ad a bűnök feloldozására, s együttműködve a Láng akaratával, szabadon távozhasson a földi életből. A jashinisták pedig rengeteg fát szedtek össze. Leginkább a házak bútorait felhasználva rakták meg a magas és széles máglyát.
Ekkor egy vastag fémcsizmás, s vasvértezetet viselő férfi sétált el a térdelő tömeg előtt. Roiko embereivel együtt várta a papot. Majd végül hangos, erőteljes, szinte már rémisztő kopogás hangja zárta meg az egész főteret. A főpap sétált a sorok között, majd egyenesen a főtéren felsorakoztatott shounisták elé állt. Fából eszkábált emelvényre lépett, majd szembefordult a jashinisták csapataival.

- Hűséges harcosok. A mai napon bebizonyosodott a Vér istenének ereje. A mai napon világossá vált az Istenek egyenlőtlensége. Ezen a napon dőlt meg Shoun egy újabb bálványállama, melyet hamarosan a mindent felperzselő tűz fog véglegesen eltörölni a Föld színéről – harsogta hangosan a pap, két kezét a magasba emelve. – S mialatt a város az enyészetté válik, kezdetét veszi a Vallomás órája. – a vérpap a földön térdelő, megkötözött lakosság felé fordult.
- Most kiderül, mily erős is hitetek egy bukott Isten felé, aki már nem hall többet bennetek. Most színt vallhat, aki kívánja, s elfogadva őt az elsőszámú Istennek, lelkét megmentheti a biztos halál elől. Jashin-sama nagylelkűségének napja most rátok ragyogott.
A nép azonban nem mozdult. Talán a fájdalmak, talán a kötelek és láncok tartották őket helyükön, vagy netalán a megmaradt hitük? Talán mindhárom. De leginkább a hitük. Itanashi lelépett a pódiumról, majd egyenesen a térdelő shounisták elé sétált. Lassú léptekkel hagyta maga mögött a meggyötörteket, miután mindannyiukat szemügyre vette.
- Valóban ezt akarjátok? Meghalni egy bukott nevében? – állt meg a Medve törzs vezetője előtt. – Hát legyen. – Itanashi elfordult, majd ismét az elemvényre állt.
- Úgy tűnik, Shoun nem csak gyengének nevelte híveit, hanem vakoknak is. A Vallomások óráján nem kívánkozik senki sem bűnbocsánatért esedezni. Kezdetét veheti a Megtisztulás ideje. Lelketek nem lesz többé húsbörtön rabja. Nem fog tovább tartozni eme kárhozatra ítélt testhez. Felszabadítalak titeket, hogy a lelketekkel elérhessétek őt, s ő is elérhessen titeket. Kezdődjön hát a ceremónia.
A jashinisták befejezték a pakolást, rengeteg fát hordtak össze a főtéren, melyet egy hatalmas máglyaként építettek fel. A shounistákat egyesével felállították, s miután Itanashi, vérrel felfestette homlokukra a jelet, láncaikkal húzták át az épületmagasságú lángokon őket, méghozzá egyesével. Volt, aki ellenkezett, volt, aki ellenállt, de sebesülései és a láncok erős húzásának egy sem tudott dacolni. Egyetlen volt csupán, aki arcon, pontosabban maszkon köpte a vérpapot a felfestés közben. Őt a vérpap személyesen hajította a tűzbe, miután elvágta a végtagjaiban lévő ízületeket áldozati tőrével. A férfi kúszni próbált, de nem volt képes megmozgatni saját testét, s a máglyán feküdve égett szénné, miután halálkiáltása végleg elnémult. A törzs tagjai egyesével indultak a tűzbe, hogy Shoun nevében meghalhassanak. A törzs vezetője maradt a legutolsó. Itanashi azt akarta, hogy végignézze, ahogy a klánja minden egyes tagja életét veszítse. Akarta, hogy hallja egyesével a kiáltásokat, s láthassa a tűzből menekülni próbáló és az életüket menteni akarók viaskodását.
Ám mielőtt a vérpap útjának indíthatta volna a Medve törzs fejét, Manabu lépett közbe, s állította le a papot. Az idős bölcs megjelenése meglepte a papot. Manabu nem az a templom falain kívül operáló személy, jobban szereti a magaslati erőd területén tartózkodni, legfőképp az archívum sorain között. Most mégis megjelent. Itanashi félbe szakította a ceremóniát, majd fejet hajtott.
- Még épp időben. Akkora tüzet raktál, hogy a Vértemplom sziklaerkélyéről is látni lehet – lihegte az agg.
- Minek köszönhetem a látogatásod a ceremónián, Manabu – tette fel kérdését a pap.
- Azért jöttem, hogy leállítsam a törzsfőnök kivégzését. A Hetek tanácsának szüksége van rá.
Itanashit ugyan meglepte a válasz, mégis, kérdés nélkül eresztette el a törzsfőt, s engedte lazábbra a húzó láncokat. A férfi ismét térdre esett, ám Itanashi megragadta a ruházatát, s a magasba emelte.
- Úgy tűnik, Jashin-sama kiszemelt téged. Holnap talán azért fogsz könyörögni, hogy társaid után mehess a tűzhalálba. A tanács a tűznél is kegyetlenebb az olyanokkal, mint a te fajtád, eretnek.
Miután a férfi szállításra alkalmassá láncoltak az egyik kocsi mögé, s Itanashi ellátta őt a Végzet Börtöne pecséttel, elindult a jashinista osztag vissza, az ország déli határai felé. A falut Itanashi és Roiko tábornok közös kérésére teljes egészében felgyújtottak. A város vagy fél napig égett utánuk.

A vértemplom sötét járataiban Itanashi a nagyterem felé igyekezett. Talán ő volt az egyetlen a templomon belül, aki sietve közlekedett. Katonás léptei gyorsan váltották a kopogó vascsizma zaját. Az ajtóban Manabu várta.
- Még nem mehetsz be, fiam. A Tanács megtiltotta mindenkinek a belépést.
- Mégis, mit csinálnak vele?
- Ha minden igaz, a te munkásságodnak köszönhetően képesek voltunk meglelni a hiányzó darabokat Shoun vallásának rejtelmeiről. Ezeket a lyukakat betömve vége képesek lehetünk a törzsfő segítségével felkutatni Shoun fővárosát. Az évszázadok óta kutatott város most talán felfedi magát.
- Nem fog beszélni. Shoun hívei ugyan nem okoznak nagy problémát, de hitük elhatározott.
- Nem is kell. A Tanács rá fogja kényszeríteni a közös munkához.
- Mégis hogyan, Manabu? Még én sem tudtam megtörni.
- Oh fiam, nem mindig az erőszak a mérvadó. Való igaz, a te eszközeid igazi félelmet kelt mindenki szívében, ám vannak olyanok, akiknél a félelem nem képes tettre bírni az embert. A medve klán törzsfője pedig pont egy ilyen személy. A Tanács elégedett a munkáddal. Sikerült rálelned az egyik legnagyobb klán rejtekhelyére, és kiiktattad mindazt, aki ellenállt. A medvék főnöke pedig egy azon főpapok közül, akik Shoun fővárosának templomában imádkoznak. Ő fog minket elvezetni a szekta többi tagjához.
- De hogyan veszik rá, ha nem a félelemmel?
- Agymosással. Mint mondtam, számos információ vált immáron teljessé, amióta itt vagy, s foylamatos háborút vívsz Shoun hívei ellen. A tudás pedig hatalom. Minél többet tudunk meg ellenségeinkről, annál több eszközt vethetünk be. Élő bábuként fogják használni a törzsfőt, miután a Tanács kimosta az agyát, s elfelejtetett mindent, amit valaha a vallásáról ismert, lényegében elveszik tőle a hitét. S miután ez megtörtént, meggyőzik saját küldetésük fontosságával. Egyfajta kettős ügynök, akinek bármikor kikapcsolható az emléke, s ezzel irányítatóvá válik. Roppant aljas, de mégis, a hatásosnál is komolyabb eredményekre képes.
- Eme tudást csak a Tanács ismeri? Vagy netalán van az archívumban valamiféle leírás? Még sohasem találkoztam ezzel a módszerrel a történetekben, legalábbis ebben a formájában nem. Belegondolva ez nagyban megkönnyíthette Yogensha munkáját is, amikor csatlósokat keresett a seregébe.
- Igen, már az ő idejében is alkalmaztak különböző eszközöket az agymosás érdekében. Ha jól tudom, van egy könyv, melyben részletesen is le lett írva a létrehozása. Ha gondolod, megkeresem.
- Induljunk, Manabu.
A két jashinista elhagyta a nagyterem bejáratát, s a folyosókon át egészen az arcíhvumig mentek. Manabu otthonosan mozgott a sorok között, elvégre az elmúlt, közel negyven évének nagy részét itt töltötte. Nem csoda, hogy ismer szinte minden könyvet, tekercset és pergamen darabot. Az archívum gondnoka ő, a tudás papja. Ahogy eddig, most sem hazudtolta meg tudását, s alig egy perc alatt vissza is tért egy vékonyabb könyvvel a kezében. Lefújta a port tetejéről, majd átnyújtotta. Itanashi a kezébe vette, majd helyet foglalva, olvasni kezdett.
A történet egy fiatal szellemről szólt, aki képes volt manipulálni mások elméjét, ám emiatt a képessége miatt sokan megvetették őt a szellemvilágba. Kao, a szellem kitaszítottként létezett, majd mikor rájött erejének valódi hatalmára, arra használta képességét, hogy elfeledtesse másokkal ezt az átoknak vélt erejét. Miután egyre több szellemből ölte ki ezt az emléket, kapzsisága odáig fajult, hogy az országukban mindenkit manipulált, s éveken át uralta azt. A szellemeket az emberek ellen fordította, az embereket más emberek ellen. Nem volt barát vagy ellenség. A vérontás boldogsággal töltötte el Kaot. Miután az Istenek megtudták, hogy saját híveiket fordította maguk ellen, bosszúból örökké kitagadták a túlvilágról. A Földön ragadt, s emberekbe bújva élt, míg le nem győzték, s el nem zárták őt. Kao egyike volt Yogensha hadvezéreinek, s kegyetlen uralkodója a mai Láp országának területén. A történet szerint Kao továbbadta tudását a jashinisták egy részének, köztük Yogenshanak, miután hűségre esküdött a Nagyúrnak. A papok feljegyezték a tudást, hogy fennmaradhasson a jövő generációjának.
- Egy chakralenyomat. – kezdett bele a vérpap hangos gondolkodásába, mikor ismét Manabu folytatta a gondolatmenetet.
- Pontosan. Egy lenyomat. Információkkal teli halmaz. Sokkalta bonyolultabb, mint bármely más chakrairányítási művelet. Még a testen kívül való mozgatás és formázásnál is nehezebb. Egyfajta billog, mely képes blokkolni az agyban tárolt emlékeket.
- Ön ismeri, Manabu?
- Igen.
- Ez a képesség újabb kapukat nyithat a lehetőségeinket nézve. Ezzel befolyásolhatják a háború kimenetelét.
- Valóban, azonban ne feledd, mi történt Kaoval. A túlzott hatalma az Isteneket is ellene fordította.
- De hiszem már háború van! Már régóta vívjuk keserves harcunkat az életben maradásért. Jashin-sama pedig megelégelte ezt. Tudja jól, hogy én vagyok az. Hogy engem választott.
- Tudom, fiam.
- Akkor segítse az utamat. Segítse a kiválasztottat, hogy elérhesse őt. Ha képes lehetek mások elméjébe férkőzni, talán hamarabb lezárjuk a háborút, mint gondoltuk. Ám még így is hosszú az út a célig. Segítsen, Manabu.
- Mégis hogyan? Kérjünk fel egy szerzetest, hogy kimoshassuk az agyát?
- Én másra gondoltam. Elviszem magammal. Holnap hajnalban indulunk.
- Mégis hova?
- A medvék egyik vezére itt van a templomban. Maga szerint nem követte a szagot a többi klán? Az erdőt már elérte az ellenség.
- Ez nem úgy működik, hogy bárkinek kitörlöd az emlékeit. Információ kell, ismerned kell a múltját, a szokását ahhoz, hogy valamit elvehess.
- Az elmúlt másfél évemet ezeknek a korcsoknak az üldözésével töltöttem. Megjártam nem egy falut, megfigyeltem nem egy kolóniát, feltérképeztem nem egy szokásukat. S megismertem nem egy vallási rituálét és áldozást. Tudom, hogy miként élnek, tudom, hogy mit miért tesznek. Még azt is, hogy mit esznek. Ismerem Shoun híveit. Nem a múltjuk kell nekem. Hanem a vallásuk. Ha azt elveszem tőlük, többé nem fogják háborgatni ezt az erdőt, és nem fognak közbeavatkozni a további műveleteinkbe.
- Nem bánom, veled megyek.

Az erdő csendes volt. Talán túlságosan is csendes. A három, rókaprémbe öltözött shounista már érezte a papot. Kilóméterekről kiszimatolták azt a bizonyos sötét erejét, ami belengte az egész erdőséget. A félelem szaga volt ez számukra, ám harci fanatizmusuknak köszönhetően nem tekintgették gyengébb félnek magukat, sőt. Vadásznak hitték magukat. Azonban Itanashi is érezte őket, mikor a kellő távolságon belül került, majd hátrahagyva Manabut, megindult a föld alatt a shounisták felé. Elvesztették a szagot, hiába emelték fel fejüket, s koncentráltak még több chakrat orrukon át, nem voltak képesek érezni a vérpap szagát. Csak tudták, hogy itt van. Itanashi kegyetlenül tör fel a föld alól, s azonnal a legközelebb álló tarkójába döfte a kezében tartott tőrét, mielőtt az megfordulhatott volna. A megölt test pedig kellőképp takarta őt, amíg elvégzett néhány kézpecsétet. A megmaradtak nyaka körül fekete hurok jelent meg, s fojtogatni kezdte őket, miközben a hurok levételéhez emelt kezeiket erősen megégette. A két shounista a földre rogyott. Itanashi egy-egy ütéssel küldte mind a kettőt mély álomba.
Egy barlang mélyén tértek magukhoz. Testüket speciális chakraláncok tekerték körbe, kifeszítve a falhoz. A mélyedésben rakott tűz fényében felbukkant a vérpap, mögötte pedig az idős jashinista. A Vér Istenének harcosai közelebb léptek, mire az agg belekezdett a vallatásba. Meg kellett ismerniük némi információt ahhoz, hogy a technikát tökéletesen átadhassa a fiatal vérpap számára. Manabu a tőle nem megszokott keménységgel kezdte meg a vallatást. Hamar tőrt ragadott, s áldozatának testét kezdte felsérteni, több, mély vágást ejtve annak különböző felületein. Még a fél fülét is levágta, csakhogy kifacsarhasson belőle némi információt. A shounistáknak egy „átlagos” jashinista vallatást éltek át, nem is tudták, pontosan miért is fogták őket el. S hogy vajon miért hurcolták egy barlang mélyére őket.
Manabu úgy tűnt, képes volt kiszedni némi stratégiai pontot. Ezekkel kezdte, valamint azzal, hogy a mellette lévő férfi valaha a társa volt.
- Hol vagyok? Ti kik vagytok? Mit keresek én itt?
- Látod fiam. – fordul az agg a vérpap felé. – Ez a férfi nem tudja, mit keres itt. Blokkoltam minden olyan információt, ami az elfogásuktól kezdődött.
- Elfogás? Ti fogtatok el? – tette fel kérdését. Itanashi ekkor közelebb lépett.
- Kit szolgálsz?
- Shount, a Táplálék Istennőjét. Az ő feladatát teljesítem. Kik vagytok? A ruházatotok alapján Jashin papjai. Az a maszk…Itanashi, Jashin hóhéra? – sápadt el a férfi.
- Ne feledd fiam, ha bejutottál, csak azt az ajtót csukhatod be, ami mögött tudod, hogy mi lapul. – szólt Manabu, némiképp kódolt üzenetben, mire a vérpap fejet hajtott. Kezét a kifeszített shounistára helyezte, aki most eszmél rá másodjára Itanashi jelenlétére, majd megkezdte a fejébe óvatosan koncentrálni a chakrat. Szinte alig érezhető mennyiséget helyezett el, melyet egy apró pecsétként formázott meg. A pecsétet lassan mozgatta a férfi testében, míg végül elérte az agyat. A pecsétben lévő chakra azonban kevésnek bizonyult, s hamar szétesett. Itanashi jóval több chakrat kezdett el koncentrálni, mely igen gyorsan duzzadt meg, s a sötét chakranak köszönhetően belülről kezdte el felfalni a férfi agyát. Szemei vérben könnyeztek, füléből pedig füst jelent meg. Végül a férfi feje szétrobbant, vérrel és húscafatokkal terítve be a papot és a máik shounistát. Itanashi véres maszkja most felé fordult.
- Ne, kegyelmezz, Jashin sakála. Elmondom, hol vannak a csapatok.
- Nem érdekel a semmirevaló bandád. Shount akarom. És el is veszem tőled. – Itanashi az ő fejét is megfogta, majd megkezdte chakrajának koncentrálását, egyenesen a férfi agyáig. Az előző mennyiség felével operálva képes volt egy stabil pecsétet alkotni, melyet elhelyezhetett rajta.
Szerencséjére talán, vagy épp tudásának köszönhetően megannyi pecsétet sajátított már el és fejlesztett ki. A pecsét megalkotása nem okozott problémát most sem, csupán körültekintően és higgadtan kellett elhelyeznie a pecsétet ahhoz, hogy megfelelően működhessen. A koncentrálás a legfontosabb. Ezt pedig egyféleképpen tudta tökéletesen véghezvinni.
Itanashi lehunyta szemeit, majd transzba esve, átadta magát erejének, s eggyé vált a chakrajával. Látni akarta azt, amit az agya tartogatott. Érezni a félelmét. Most először láthatott bele egy ellenségének a fejébe úgy, hogy képes lehessen megmásítani a tudatát.
A vérpap úgy érezte, mintha lebegne. Mégis sétált. Hosszú folyosó állt előtte, megszámlálhatatlan ajtóval. A legtöbbjük elzárva volt, áttörhetetlen akadállyal elkerítve. Itanashi megrpóblta feltörni a láncot, azok nem mozdultak. A fényes pecsétek szinte az összes ajtót elzárták. Ő azonban előre indult, hogy fellelhesse azon ajtókat, melyeket képes lehet megnyitni. Hosszas út várt rá, a közel húsz éves férfi emlékfolyosóján. Az ajtók legtöbbje elzárva volt, s úgy tűnt, hogy sohasem fog véget érni. Itanashi azonban nem állt meg. Ajtóról ajtóra sétált, hogy felkutassa emlékeit, mégpedig Itanashiról magáról. A férfi ismerte őt, hallott róla. Való igaz, ki nem a törzséből. Azonban ezt a megszólítást csak azok használták eddig, akik valószínűleg részt vettek már korábban a vele vívott harcokban. Ők azok, akik látták, mikor a vérpap az Akumat használta, hogy fekete testű sakálkutyákat alkotott, s marcangolt darabjaira három shounistát. Méghozzá a vadállatformájukban. Mire visszaváltoztak, már nem lehetett megmondani, hogy emberi vagy állati maradványok hevertek a helyükön. Szóval a férfi ott volt a Vértemplom ostrománál. Talán ezzel az emlékkel kezdhetné.
Talán tíz perce, talán egy órája is már annak, hogy a pap az ajtók között sétált, mikor rálelt az első olyanra, melynek a fejlécén ismerős szöveg állt. Ez lesz az. Itanashi benyitott, miután chakrajával megsemmisítette a gyengén világító chakraláncokat. Az ajtó megnyílt, ő pedig belépett. Az apró teremben egy emelvény állt, rajta egy tekerccsel. Az emelvény fölé állva elmutogatta azon jeleket, melyeket a könyvben olvasott. A megfelelő pecsétekkel alkotott billogot ráhelyezte a tekercsre. A jel nehezen pislákolt a papíroson. Itanashi tovább koncentrált. Végül a jelből láncszerű foszlányok törtek elő, s körbefogták a tekercset. Itanashi továbbhaladt, ahogy pörgette magában az eseményeket.
Az ostrom előtt shounisták tucatjait irtotta ki egy kisebb faluban, a rókák térségében. A prémjük megegyezett a jelenlegi áldozatéval. Itanashi talán épp ennek a klánnak a mindennapjaiba kóstolhatott bele leginkább. A tél átvészelésével, s az északi felkutatásai során az erdőség ezen részein a rókák törzse dominált. Erős taijutsusok, kik vadállatias ösztöneiket alkalmazzák, s brutálisan próbálják csonkítani az ellenséget a harc alatt. Az alakváltó segítségével képes volt elvegyülni köztük, s megvizsgálni az ételeiket, szokásaikat. Itanashi sorra elevenítette fel emlékeit, s használta fel tapasztalatait arra, hogy minél több ajtót megnyithasson maga előtt. Miután az ostrom előtti irtás emlékét is elzárta, továbbment, immáron a Shounhoz köthető ajtók felé. Nem tudta pontosan, melyik ajtó is az, valahogy mégis érezte a közelségüket. Deja vu fogta el egy-egy ajtó előtt. Az ajtó mögötti tekercs az étkezési rendszerének emlékeit tartalmazta. Immáron nem emlékezett arra, hogy milyen finom is a nyúlhús, főleg ha csak félig sütik meg a tűzön. S hogy milyen a róka vére, mikor áldozáskor az állat koponyájából issza ki az áldozati vad vérét. Miután feláldozták az állatot, megfosztják prémjétől, s magukra öltik. Ez jelenti számukra a Róka szellemének felszabadítását, s megtisztítását. Eggyé válik a harcossal, és segíti őt a vadászatai során.
Miután ezen ajtók mögötti tekercseket sötét lánccal fogott el, tovább haladt. Vagy száz ajtón túlhaladt, mire ismét elfogta valami ismerős érzés. Szinte nem is olvasta már a fejléceket, hanem a megérzéseire hallgatott. A megegyező múlt emlékei valamilyen módon jeleznek neki. Talán ez a chakralenyomat valódi ereje. Képes beazonosítani azt az emléket, amiről elegendő információval rendelkezik. Az ajtó mögött a csoportos vadászat emlékei voltak. A rókák mindig csapatban haladtak. A tavasz első napjától kezdődően egy hetes ünnepük alatt bejárták az erdőt, hogy temérdek húst gyűjthessenek össze, majd a hét végén háromnapos lakomát csaptak. Ilyenkor hálát adtak Shounnak a tél átvészeléséért. Késő ősszel a másfél hetes ünnepük során pedig a télre gyűjtenek prémet és húst. A nyers hús mellett a romlott húst sem vetette meg a gyomruk, hozzászoktak az állatias életmódhoz. Ezt az emléket is elzárta elméjében. A következő ajtón, amelyen belépett egy újabb, Shounhoz köthető emlék várta.
Itanashi tudta, hogy a Rókák törzse, ahogyan a többi is, külön csoportokra bomlik még. Ezt a prémükkel jelölik. Az állat bundáról megállapítható az adott személy hovatartozása, területi szempontból. Ám minden törzsből szétosztott klánt egy vezető irányít. A falkavezér. Őt általában egy idősebb agg támogat, egy sámán, aki képes összekötni őket az Istenükkel. A falkában a férfiak vadásznak, míg a nők általában az ifjakat nevelik és a törzs otthonát tartják rendben. Tipikus emberi beállítottság. A bundáját elnézve a férfinak, hófehér rókaprém borítja. A törzse a nyugati hegység lábánál táborozik. A vérpap nem gondolta, hogy maradt túlélője a klánnak. Habár egyetlen szőrdarabon sem látta a Nyugati klán szürkés csíkjelölését. Akkor ez azt jelenti, hogy a férfi északról érkezett. A hegység magasabban fekvő területeiről, ott, ahol Shii harcosaival találkozott. Egyedül abban a térségben találkozott ilyen hófehér rókaszőrrel. Szóval lemerészkedtek, egészen az erdőig. Túlságosan is messze az otthonuktól. Az ő falvukba jutott be az Alakváltó technika segítségével. Ugyan nem a klán törzshelyére jutott be, csupán egy kisebb létesítmény területére. Itanashi látta a faluban felhalmozott bundamennyiséget. Talán három másik klánét is kitette. S látta a csontokból kialakított észkereket rajtuk, mely a rangjukra utalt. Vadászok voltak, a klán határain. Gyűjtögetők, akik felhalmozták a télire való bundamennyiséget és húst. Kevesebben voltak a faluban, mint egy sokat látott, déli, vörös róka klánbeliek falvában. Talán az állandó hideg miatt kevesebben lakják azt a térséget. A táplálék szinte minimális a számukra a hegycsúcsok között. Több, tenyésztett róka ketrecére is emlékezett a pap. S most mindezen emlékeket elzárta.
A férfi ezután már arra sem emlékezett, miért is vadászott az erdőben, csupán halovány emlékei maradtak arról, hogy vadásznia kellett. Nem emlékezett a klánra. A fehér róka szőrének jelentésére. A csontokból álló díszeinek fontosságára. Az ünnepekre. A vadállathoz hasonló életvitelre. S miután Itanashi elérte megannyi emlékajtó után azt, amit keresett, képes volt kinyitni, s a benn lévő tekercset elzárni. A láncok végigfutottak a tekercsen, majd elfojtották a szentélytől. Immáron nem volt képes megadni azon emlékképkockáit, mely egy névhez köthető. Elnyomta minden olyan emlékét, amely Itanashihoz, a tetteihez, a Vérpap álarcához kötheő. S a táplálék fontosságáról, a prémek és azok megtestesüléséről, a vadász életviteléről és mindarról, ami ehhez a névhez köthető, most végleg elszakította. Shoun neve nem jelentett immáron mást, mint üres és ismeretlen fogalmat. Egy átlagos nevet. A férfi ebben a pillanatban elfelejtette hűségét Shoun nevéhez. Elfelejtette az esküjét, s a felavató ceremóniájukon tett ígéretét. A vadász lét felelősségét. A hitét.
Itanashi feloldotta a láncot, mely mindez idáig gúzsba kötötte a férfit, majd megfogta, mielőtt a félig eszméletét vesztő férfi a földre hullana.
- H…hol vagyok? – tette fel a magához térő férfi.
- Már biztonságban – felelte a pap. – Bátran harcoltál, méltó vagy a nevedre, Jashin harcosa.
- Jashin harcosa... – ismételte el a férfi. Mivel Itanashi csak a hozzá köthető emlékeket, s a két Isten között dúló háborúról zárta el az emlékeket, meghagyta a Jashinról megismert tudását, hogy könnyebben azonosíthassa be.
- Nem lehet igaz. El kellene újból olvasnom azt a könyvet – vakarta meg a fejét a hátul meglapuló agg jashinista.
A férfi ekkor megáll a két lábán, majd körbenéz. Mikor meglátja a fejét vesztett hullának, némiképp megriad.
- Mi történt vele? És…és miért vagyok ilyen hülye szőrmében? Hideg van. Rajta is ilyen van.
- Megölted őt. Miután sikeresen beépültél, sajnos az információkat nem tudtad anélkül eljuttatni, hogy leleplezzenek. Ő volt az utolsó, aki követett téged.
- Nem emlékszem. A fejem viszont majd szétmegy.
- Igen nagy ütést kaptál a koponyádra. Megeshet, hogy egy kisebb agyrázkódásod lett. Pihenj le, Jashin harcosa. Megérdemled a pihenést.
A két jashinista odébb állt, mikor a férfi a tűz közelébe ült, s kezeit kezdte melegíteni. Halkabb beszélgetésüket Manabu kezdte.
- Még most is meg tudsz lepni, Itanashi. Valóban kiismerted őket. Többet tudsz Shounról, mint bármelyikünk a templomba. Mihez kezdünk most vele?
- Elengedjük. Hagyjuk, hadd menjen. Egészen hazáig. Majd sorra a Rókák összes törzsén át. Nem nyugszom, amíg egy is az erdőnket és a minket megillető területünket mocskolják.
- Most utadra engedünk, Jashin harcosa. Ám ez a barlang, a te otthonod is. Az otthonod már vár.
- Az otthonom már vár. De, hova is megyek?
- Nem emlékszel? Feladatot kaptál, hogy elvigyél valamit északra.
- Nem. Mégis micsodát?
- Egy jelet – Itanashi gyors kézpecsétjei után ujjait a férfi hasfalának nyomja, majd megalkotja a Sheishinkari pecsétjét. Jashin jele felragyogott a hasfalon, majd fájóan égett bele bőrébe. A jel végül kihűlt, s eltávolíthatatlan részét képezte immáron bőrének.
- Ez a pecsét lesz az iránytú utadon. Az Útmutató.

A shounista a barlang előtt kelt fel. Társai húzták egy fa oldalába, majd vizet adtak neki. A férfi semmire sem emlékezett abból, ami történt vele odabenn. Csak arra, hogy a Vérpap a közelben van. Mikor a levegőbe szagolt, nem érezte már oly erőseb a sötét chakra orrfacsaró szagát.
- Hm. Megfutamodott tőlünk? A gyáva sakál. Háháh – nevetett fel, majd elfogadva társainak támaszát, megindultak vissza, észak felé.
Itanashi és Manabu visszatértek a Templomba, ahol már várták őket. Meglepő módon mind a kettejüket. Az agg a tanácsterembe indult, míg Itanashi Roikoval találkozott még a kapuban.
- Úgy tűnik a végső megmérettetéshez szükségünk lesz még további klántagokra a medvék közül. Jashin-sama nem alszik...
- És utat mutat az éjszakában. 
- Örülök, hogy csatlakozol. - Itanashi fejet hajtott, majd megfordult. A háta mögött sorba rendeződő katonák felkészülten várták, hogy a Vérpap vezetésével meginduljanak vissza, a medvék területére.
- A háború még csak most kezdődik. Ellenségeink pedig retteghetik nevünket. Jashin harcosai, Készen álltok?!




//Természetesen az ajtók csupán a vizuális megjelenést próbálták átadni az emlékek között úszva//

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hidan on Szer. Május 17 2017, 04:16

Hali! Hangulatos tanulás volt, a vizuális megoldás kifejezetten tetszett, de most kicsit úgy éreztem, mintha kapkodtál volna. Ettől függetlenül a technika tanulását természetesen sikeresnek veszem, a formai és mennyiségi alapkritériumok bőven megvoltak. 7 chakra, 5% infuuin és 3 tjp a jutalmad.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Aug. 14 2017, 01:12

Ugyan nem lett hosszú, az alapjai megvannak a papban, így leginkább egy néhány napos edzésként írtam meg, mintsem egy újabb történetébe a Démonok országának háborújából.


Tanulandó technika:Daichiwari // Földszakadás

Az előző jutsu egy variációja a ninja olyan erővel képes a talajba ütni, hogy az szinte kirobban, és hatalmas sziklák szabadulnak fel az ellenfél talpa alatt. És a lökéshullám a magasba is repíti. Mintha csak egy bomba robbant volna alatta.
Besorolás: A
Chakraszint: 650
Taijutsu Pont: +11
Szükséges Taijutsu pont: 120

...

Itanashi izzadtan állt a hegy tetején. Félmeztelen testét már napok óta kínozta a hideg és fagyos szél, mely végigsöpört az egész láncon. A havat hordó vihar szinte átlagos volt ilyen magasságokban a Démonok országának nyugati hegyvonulatában. Tökéletes helyszíne volt a jashinisták kegyetlen és embert próbáló képzéseinek.
Manabu hátratett kézzel figyelte, ahogy a pap vért izzadva próbálja leküzdeni fizikális testének minden fájdalmát, s elemezte Itanashi ellenállási és tűrőképességeinek határait. Súlyok, szikladarabok hevertek mindenhol a szirten. Ugyan Itanashi a templomban leginkább a sötét chakrajára épített kegyetlen stílusát építette, a Tanács kérésére Manabu és egy másik jashinista, Roiko tábornok további képzéseket tartott a pap számára. Leginkább a fizikális edzések és próbatételek elé állították a papot, aki mindez idáig talpon maradt. A hidegben való edzések, a havas szirtek megmászása és a tomboló szélviharokban való súlyok, szikla és fadarabokkal való edzés pedig szinte teljesen kimerítette őt. Az éjszaka beálltával visszatértek a templomba, hogy a pap kipihenhesse az elmúlt napok kíméletlen fájdalmait.
Testét forró fürdővízbe áztatta, ám belülről még forróbban égette a fájdalom. Teljes egészében kimerült, s mikor a pihentető és megérdemelt fürdő után saját lakosztályába tért, elnyomta az ájulással érkező álom. 
- Itanashi, ébredj – keltette az agg jashinista a papot, ki több, mint harminc órán keresztül kómában volt. A pap lassan mászott ki a kemény ágyból, majd frissítő vízzel mosta meg az arcát.
- Öltözz fel, Roiko tábornok már vár ránk az udvaron.
A jashinista felöltötte ruházatát, teljes vértezetét, elvégre abban kell megtanulnia mozogni és harcolni. Fegyvereinek nagy részét a lakosztályban hagyta, csak a kezébe pecsételt tőreit vitte magával. Miután elkészült, kilépett a hosszas, fáklyafényben úszó folyosóra, majd elindult a Nagy udvarra vezető irányba. A tőle megszokott katonás lépteivel végighaladó pap hamar elérte a helyszínt. A harmincas éveiben járó jashinista tábornok pedig elé lépett, miután a vérpap kilépett az épületből.
- Üdvözöllek Itanashi – hajtott fejet a katonai személy. Itanashi viszonozta a tiszteletet, majd kiegyenesedve várta az utasításokat.
- Az elemzéseim szerint roppant méretű erő lakozik benned, s kitartásod is nem csupán példamutató, de szinte egyedüli. Ezen tulajdonságaidat ugyan már számtalan alkalommal bizonyítottál nekünk, most volt először alkalmam látni téged, ahogy napokon át tűrted két lábadon a kiképzést. Megállapítottam, hogy ugyan erőd szinte páratlan, mégsem vagy tökéletesen ura annak. Kezeid és tested ereje hat rinocérosszal ér fel, mégis, mintha magadban tartanád. Láttam, miként szakítod ketté az egész szirtet, mégis úgy éreztem, lapul benned még bőven kihasználatlan energia. A következő edzésen ezen erődet akarom a felszínre hozni. Egyszerre fogjuk tested és chakrad erejét használni, hogy olyasfajta erőket szabadíthass fel, melyeket eddig nem tettél meg.
A tábornok beszéde után hátat fordított, majd elindult a vaskapu felé. Hátán több, közepes méretű tekercs helyezkedett el, melyekben valószínűsíthetően újabb súlyok várnak a bevetésre. A három jashinista végül elhagyta a templom falait és elindultak a völgy belsőbb övezetei felé. A havas szirtek már várták a vérpap és társaságának újabb látogatására.
Miután a jashinisták elérték a havas, és némileg átrajzolt szirtet, megálltak, s újabb sátrakat vertek fel táborépítés szándékából. Mindenki saját magának állította fel a sátrát, s egyik sátor sem különbözött a másikétól. Hiába az egyikük a templom maréknyi haderejének vezetője, míg az idősebb a jashinisták egyik legbölcsebb személye, Itanashi épp oly egyenrangúként volt jelen, mint a másik kettő. Most nem a tanácsteremben álltak a rangjukkal ellátott köpennyel és csontokból faragott díszeikkel. Hanem harci felszerelésben és további eszközökkel felszerelkezett shinobik.
A két idősebb férfi egy-egy tekercset terített szét maga előtt, s megkezdődött a kiképzés.
Roiko két díszes karbilincset idézett meg. A karpántok mestermunkához illő kidolgozásuk közepén Jashin jele ékesedett. Darabjai egyesével meghaladták a negyven kilót. Itanashira úgy akasztották rá a két bilincset, mintha a világ legnehezebb vértezetét emelnék az utolsó háborúja előtt. A vérpap nehezebben mozgatta karját, ám még nem érezte túlságosan is hátrányban magát. Találkozott már ezen bilincsekkel, s edzett már több darabbal is egyszerre.
- Nem titkolt szándékom bevonni a hadsereg soraiba, akár véglegesen is, Itanashi – kezdett bele Roiko tábornok – Tudom, mire képes, s milyen elszántság vezérli önt a harcokban. Láttam, hogyan képes másokra, köztük rám is hatással lenni, s szavaival a saját akaratát érvényesíteni, elnyomva ezzel a saját akaratukat. Éreztem, milyen erővel képes hatni az emberekre, s feltüzelni bennük a harci morált. Az embereim felnéznek önre, s követik szinte minden utasítását. Még nekem se volt szerencsém ekkora sikerhez, amióta az erdő elveszett. Azt akarom, hogy legyen a sereg része, és segítsen végleg elűzni az ellenséget az országból. Elég volt az önálló, egyéni vállalkozásokból. Elég volt az orvvadászatokból, a barbárokhoz méltó fosztogatói rajtaütésekből. Nem Shoun rókalyukainak felkutatása kell, hanem ki kell most már söpörni őket a városaikkal együtt. Romba kell dönteni mindent, amit felépítettek, s amiről azt hiszik, szent és sérthetetlen. El kell tipornunk az ellenséget, vagy ők fognak minket. Amióta itt van köztünk, ugyan megtanulták félni a környező népek a Hegyet ismét, de még többeknek szúr szemet a hatalma. A Templom ostroma ugyan ékes példa volt Jashin hatalmának, de mi van, ha legközelebb kétszer többen érkeznek, s tartalékaikat a közelgőktől pótoltatják. A Vér templom nem bírna ki egy nagyobb ostromot. Még nem. Láttam, hogy képes egyetlen ütéssel kettétépni a földet, majd összecsukni, akár egy könyvet. De ide kevés lesz. Az ellenség sokkalta nagyobb létszámmal rendelkezik, mint mi. Falaik erősek, tornyaik pedig igen távolra ellátnak a fővárosi erődökben. Nem elég ha csak egy árkot szakítunk a közepébe. A földig kell tiporni minden egyes épületét, minden egyes házat és falat, ami a közösség részét alkotja. Szakítsa fel a földet, Itanashi, robbantsa szét a sziklát a városok alatt, csak akkor lehet képes elnyomni és végleg a semmivé tenni ellenségeinket.
Itanashi vére izzott és fortyogott a testében. A benne lakozó sötétség ismét a felszínre jött, s körbevéve a papot, még nagyobb erőket szabadított fel magában. Ám mielőtt elindulhatott volna, Manabu is végre hajtotta az idézést. A férfi előtt elterülő papíroson egy hatalmas és látszatra is súlyos pöröly jelent meg.
- A barbár kézitusáknak ezennel vége, Itanashi. Ez a fegyver tökéletesen illeszkedik a stílusába, ahogyan egykoron Yogensha is élvezettel használta a kétkezes harci pörölyt. Az álarcát már az egész nyugati kontinens ismeri. Azonban ezen a földön még csupán épp, hogy híre ment a nevének. Az erdőben lakók ugyan már megtanulták félni a Vérrel felfestett álarcot, adjon nekik még egy ismertetőt, ami emlékeztetni fogja őket a pusztításra. Ezzel a pöröllyel kell véghez vinnie az edzést.
A vérpap a fegyver elé állt, majd lenyúlt érte. Ujjai ráfeszültek, amikor megpróbálta megemelni az ötven kilós eszközt. Vállait megmozgatva újból nekilendült, s chakrajának segítségével képes volt megemelni az eszközt, s két kezébe venni. A hosszú, közel három méteres rúd sötét fémből készült, végén díszes és hegyes végű ikerfejjel. A pöröly fejének közepén drágakő helyezkedett el, mely felragyogva jelezte a chakra áramlását. Itanashi erősen fogta a fegyvert, érezte, kezei szinte zsibbadnak. Elindult a megtépázott szirt mentén az egyik hegycsúcs felé, kezében a pöröllyel és a súlyokkal, a térdig érő hóban. Roiko tábornok és Manabu mögötte haladt, míg el nem érték a megadott célpontot.
A vérpap feladata, hogy a pöröllyel megsemmisítse a széles szirten kitüremkedő csúcsot. Végiggondolva a Chinagare alapjait úgy döntött, némileg át kell dolgozni az alapjait, s a chakraját nem egyvonalas mozgásban kiterjeszteni, hanem egy központilag elinduló terület folyamatos és egyszerre történő kiterjesztésével és bővítésével kell elérnie. Talán nem lesz olyan hosszú a kezdetekben, mint az alaptechnikája, de ezzel viszont ténylegesen megsemmisítheti a térséget.
Itanashi megállt a sziklafal előtt, majd mély levegőt vett. A pörölyt a földnek támasztotta, ám el nem engedte. Chakrat koncentrált, majd kiterjesztette a talpain keresztül a sziklába. A chakra szétterjedt a hegyoldalon, majd újabb mély levegő vétel után nagy nehézségek árán, de feje felé emelte a pörölyt, s lecsapott a sziklára. A fegyver hatalmas kongással csapódott neki a falnak, majd elindítva egy nagyobb chakralöketet, felszakította a felszínének nagy részét. A szikla robbanásszerűne tört ki és hullott darabjaira a csapódás után. Manabuék hátrébb álltak, mielőtt még az ő talpuk alól is eltűnne a talaj. Itanashi nagy levegőt vett, s újból megemelte a pörölyt. A csapás során újabb hullám rázta meg a magányos csúcsot, s szakított le belőle újabb darabokat. A vérpap fújtatott a harmadik csapása előtt. Akarata segítségével megemelte harmadjára is a fegyvert, majd lecsapott. Az ötödik csapást követően megállt, hogy fújhasson néhányat.
- A szikla hamarosan leomlik és az egész a nyakába szakad. Javaslom a szirt egyenletesebb felületén folytatni az edzést. Talán könnyebben is elemezhető a javulás. – javasolta Roiko, majd a kis csapat továbbállt a szirt vízszintesebb térségére. Itanashi pedig tovább folytatta a pöröllyel való sziklatörést. A Hien: Kaizou no Iki segítette a chakraját átvezetni a pörölyön és ezzel a földön kiterjesztett chakravágásokat feltörni, ám a fegyver és a karperecek okozta plusz igen csak emelte a fizikai megterhelés szintjét, nem beszélve a hóról és a hidegről. Itanashi azonban nem adta fel. A pap megállt a pöröly mellett, majd némi pihenő után rámarkolt a markolati részre, s derekának hajolásából egy 180°-os emeléssel, a földnek csapta a pörölyt. A fegyveren átfutó chakra végigsüvített a földben áramló kivetüléseknek, s ezzel egy közel öt méteres átmérőjű körben szakította fel a havas szirtet. A következő csapásánál ismét felzengett a sziklák törésvonalainak szenvedése. A kör tágulni kezdett, s ahogy a pöröly újból és újból lecsapott, úgy haladtak a rések át a földön. Itanashi nem kímélte a szirtet, egyre nagyobb területen törte fel a felszínét.
Ahogy elteltek az edzés órái, a vérpap izzadtan állt kezei már szinte le akartak szakadni a fáradtság okozta zsibbadástól, ő mégis talpon volt. Nem hagyott utat a fáradtságnak. A szenvedésnek. Őt ennél keményebb sziklából faragták.
- Itanashi. Látja már, miről is beszélek. Nézzen körül. – szólította meg a mellé lépő Roiko. Itanashi megfordult, fáradt szemei végigtekintettek a környezetén. Egy közel harminc méteres térségben a föld szinte homokká alakult a megrázkódtatások következtében. Izzadtsága csípte már szemeit, valahogy mégsem érezte elégedettnek a tábornok hangját.
- Vegye le a bilincseket – adta ki az utasítást. Itanashi kinyitotta a zárakat, majd egyesével a földre dobta őket. Roiko parancsára egyetlen, utolsó csapást még hajtson végre, megmaradt tartalékaiból merítve. A bilincsek nélkül Itanashi karjai mintha lebegtek volna, s az órákon át tartó edzés ellenére is, a chakrajának segítségével megragadta a pörölyt, orrán kifújta levegőjét, s nagy lendületet véve még egyszer, utoljára a földre csapott. A pöröly a magasba lendült, a fejében lévő kő felragyogott az áthaladó chakratömeg alatt, majd mikor elérte a talajt, hatalmasat csattant. A csapás valódi bombaként robbantotta fel a talajt, túljutva eddigi korlátain. A levegőbe emelte a körülötte lévő megtöredezett szirt nagy részét, szó szerint felrobbantotta a talajt. Itanashi a térdére esett. Roiko kezét a férfi vállára helyezte.

- Na igen. Ez az az erő, amiről beszéltem. Ezzel az erővel képes lehet bármilyen falat vagy kaput betörni, s a földdel egyenlővé tenni ellenségeink városait. Szép teljesítmény, Itanashi. Most menjünk, pihenjünk meg, holnap folytatjuk az edzést. Remélem a sátrakat nem semmisítette meg a földszakadás.  

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Aug. 17 2017, 18:34

Sajnos megint ugyanazt látom, mint régebben, hogy az épphogy csak elegendő szintet éred el a tanulási mennyiséggel a te karaktered rangjához mérten. Természetesen ez nem ad elutasításra indokot, de jó lenne többet, részletesebbet olvasni. Ezt leszámítva nyilvánvalóan hoztad az írásminőségi szintet, a jutsu sajátos elsajátítása is felvonta a szemöldökömet, de jó értelemben, révén erre nem is gondoltam.

+4 Ch +4 Tjp (+11 a technika miatt) és +5% Infuuin hullik a kádad forró vizébe.

További jó játékot! 

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Itanashi

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.