Amegakure csatornarendszere

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Kowarii Zion on Szomb. Ápr. 29 2017, 01:27

A sokkolt állapotban álló shinobink nagy nehezen de képes volt erőt venni  magán, s odébb állni a kulás vízesés alól. Miközben a fal felé közeledett, arra gondolt, hogy ha ezt az egészet túlélik, és talán évek múlva kitisztul ruhájából ez a förtelmes szag, senkinek sem fog egy szót sem szólni erről. Vérgáz lenne. Ha Kawa senpai képes egy ilyen storyval csajozni...hát akkor inkább nem is akarom tudni, miféle nők lehetnek azok, akiket meg lehet nyerni ilyen szar történetekkel. Bár aztán ki tudja? A nők bonyolultak, meg amúgy sincs rá ideje hősünknek, ugyanis épp éli a valódi shinobi élet minden belsőséges és gyomorforgató nagy életét. Hogy miként fognak ebből kimászni?
A falhoz érve Zion felfigyelt az apró résre, ám túlságosan is kicsi volt ahhoz, hogy bármiféle menekülési lehetőséget biztosíthasson. ~Szuper, és akkor most?~ tette fel magában a kérdést, melyre Kawa senpai meg is adta a választ. ~Mi? Neem! Még egyszer nem ugrok bele arcostul. ~ ám ahogy magában tanakodott, mesterét már el is nyelte a szennyvíz, s gyorsan emelkedett a fiú lábán is felfelé.
Oh basszus, ez egyáltalán nem menő. Senpaii! - csapkod a víz felszínére, majd mikor rájön, hogy mibe is ütögette tenyerét, félően elrántja. Talán nem vette még észre, vagy talán már hozzászokott, hogy lassan a derekáig ér a víz, mégis, valahogy a szárazon maradt keze nagyobb undort váltott ki. - Ezért elvisz engem egy nagy adagra a Falatozóba. meg egy mosóba. Anya nem fog ilyen szaggal hazaengedni. - Zion mély levegőt vett, majd a csatornában alkalmazott módszerrel, a Mizugakure no jutsu segítségével elmerült a szennyben, miközben testét körbevette egy szinte láthatatlan réteggel. Zion lehunyta két szemét. Való igaz, a vaksötétnél nem láthatott volna még nehezebben, inkább a tudat, hogy ismét nyakig lesznek a szarban. A vízburokkal körbevett teste könnyedén indult el az alagút másik vége felé. Legalábbis a feltételezett irányba. Egyszer neki is ütközött fejjel a csatorna falának, vagy talán az ajtónak, nem látta, csak fájt. 
Nem tudni, hogy eltelt e már az az idő, hogy a teljes verem megteljen a szennyvízzel, Zion érezte, mintha a víz egyre nagyobb sodrásba kezdene, s magával rántva sodorja őt a sötétségben. Megszámlálhatatlan mennyiségű ürülékkel koccant össze útja közben, szerencséjére nem látott semmit. Most az egyszer élvezte a vakok világát. A sodrásból tudta, valaki megnyitotta az ajtót, s a kula egyenesen kiárad az eddig elzárt ajtó iránya felé. S talán ott rábukkannak azokra, akik kintről aktiválták a szerkezetet. Egyik kezével még jobban arcára támasztotta az álarcot, míg a másik kezével pecsétet formált, s elkezdte a környezetében lévő vízbe még inkább kiterjeszteni a chakraját. A fogsága alatt nem csak mesterét kereste úszás közben, hanem szórta szét a chakraját, hogy a veremből minél több mennyiségű vizet tudjon majd felhasználni. Az akadémia után, mikor feloldotta az elemét, mestere jól az eszébe véste, a Suiton annál hasznosabb, minél nagyobb mennyiségű a környezetünkben lévő víz. Ez a szarlé pont elegendő mennyiség ahhoz, hogy Zion akár két napon át is kinullázhatná erejét, reméli, ilyenre azért nem fog sor kerülni. Bár még ki tudja, mit tartogat ez a csatorna a számukra. 
Amennyiben képes az elterülő vízben még időzni, akkor felmérné a terepet, már amennyire tudja. leginkább a vízbe kiterjesztett chakrajára figyelne, illetve az esetleges beszédre és léptekre a víz felszínén. Ám Zion sokkalta inkább számol azzal, hogy a fogva tartóik nem akarnak derékig szarosak lenni, így vagy félreállnak, vagy elvezetik máshova a vizet. Ebben az esetben pedig Zionnak addig kell támadnia, amíg a banditák halottnak hiszik őket. A kiáramló vízben úszva próbál a tetejére jutni, s némiképp meglovagolva azt, a vízen járás elvét használva próbálná felmérni a környezetét. Remélhetőleg a banditák hoztak lámpásokat, mert hogy Kawa senpai lámpájából már csak kula fog jönni, az szent. A vízzel érkezve, ha sikerül felmérni ellenfeleinek helyzetét, az összegyűjtött chakrat és a körülötte lévő vizet egy nagyobb piranha formájára szabná, mely a hömpölygő vízből ugrana ki, magával rántva az áldozatát, s talán elsodorva azt, aki a közelében áll. Eközben Zion a magasba ugrana, s fentről célozná meg támadóit senbonokkal, vagy ha a terem kellő belmagassággal rendelkezik, a Jouro senbon technikájával.
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 273

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szomb. Ápr. 29 2017, 03:52

/Zion/


Valószínűleg alkalmi vezetőd még hallotta, amint megkérted arra, hogy ezért bizony lógni fog neked egy kajameghívással és egy kis mosodai kiruccanással, mindazonáltal Kama-senpai nem reagált semmit, hiszen eltűnt a vízben; s így tettél te is, ámbátor ez nem épp volt ínyedre, hiszen a szennyvíz mindent betöltő áradatából már így is sokszor és sokat kaptál, nemhogy még újfent bele is merülj. Azonban, a parancs az parancs volt, s amegakurei víz elemű shinobiként nem volt túlzottan nehéz dolgod értelmezni a B-terv fogalmát, minekutána láttad társadat eltűnni a vízben. Alkalmaztad hát a Mizugakure no Jutsu-t, s a testedet körülvevő chakra volt az egyetlen, ami megvédett attól, hogy csontig beléd hatoljon az emberi végtermékből összeálló vízfolyam, bár a különböző ürülékdarabokat bizony nem volt könnyű kikerülnöd. Ahogy azt te magad is megállapítottad, a vakság most kifejezetten az előnyödre vált. Bár nem tudhattad, hogy pontosan Kama-senpai mit is akart, sejtéseid lehettek, hiszen jó shinobiként tisztában lehettél azzal, hogy a jelenlegi helyzeteteket nem tudtátok a végletekig tartani, mindennek volt egy határa, ahogy ennek is. Márpedig, ha Kama-senpai B-terve nem az volt, amire gondolhattál, - hiszen a férfi kijelentette, hogy reménykedett abban, miszerint a csapdát kívülről kezelték - akkor a jelenleginél is nagyobb szarba kerültetek... mondhatni. Mindenesetre várakozó álláspontra helyezkedtél a mocskos vízben és nagyjából öt perc múlva, mikoron már úgy érezhetted, hogy itt lenne az ideje annak, hogy történjen valami, hallottál egy kattanást, s a sodrás megindult. A víz kiáramlott, s eltelítette az eddig száraznak mondható folyosót, amely két fő folyamot kötött össze.

Szerencsére volt még benned bőven szufla, így tudtál időzni a víz alatt a továbbiakban; tán még akadémiai tanárait is büszkék lehettek volna rád, ha most láttak volna, hiszen nem rontottál ajtóstul a házba, hanem kihasználtad a "terep" adottságait. Ahogy a chakrádat kivetítetted és minél jobban lefedted a területet, az első, amit észrevehettél azok a víz felszínén lévő kisebb, egyenetlen csobbanások voltak, mintha valakik-valamit bele-bele dobáltak volna; bár furcsálhattad azt is, hogy a víz egyelőre nem nyugodott le, hanem folyamatosan ide-oda folydogált, mintha sosem akarna megállni. Mindenesetre lépteket is hallhattál fentről, amelyek kifejezetten hangosan voltak, még a víz alatt is jól lehetett hallani azokat, továbbá tompán néhány szót is ki tudtál hámozni. - Holttestek sehol... megdöglöttek volna... te... hol a picsába... - ezeket halhattad tompán, s ha eléggé meresztetted a szemedet, akkor egy, a vizet pásztázó fénynyalábot is láthattál; a megtörő sárga fény szerencsére az alkalmazott technika miatt nem talált meg téged, mindazonáltal ez egyértelművé tette számodra, hogy odafent legalább két ember a holttesteiteket kereste.

Amennyiben kerested Kama-senpait, akkor nem találtad, valószínűleg valahol máshol készült akcióra; ezt itt és most neked kellett megoldanod, nem másnak. Ez volt a második olyan eset, amikor a karod erejében és ügyességedben bízhattál csak, no meg persze a kiképzésed felidézésében; nem hiába voltál shinobi, egy ilyen kis hercehurcának meg sem kellett volna kottyannia... papíron. Az elméletre jól képezték az embereket, de persze a mesterek a valódi éles helyzeteket sosem fogják tudni igazán átadni, ezeket meg kellett élni, ahogy te is tetted most. Hiába... ilyen volt a shinobik élete, ahogy mondhatták is neked, ez nem csupa móka és kacagás, de azért nem gondoltad valószínűleg, hogy szarlében kell eltöltened egy küldetés teljes időtartamát. Ha felmentél a víz felszínére - s egy idő után ezt kellett tenned, hiszen az folyamatosan apadt, ahogy elszivárgott a két fő folyamba, amelyeket ez a kis folyosó összekötött -, akkor két férfi, nagyjából hét méterre, háttal áll  neked, s a folyosó oldalán lévő, szárazabb járdaszigeten lépkedve, folyamatosan a vizet nézték a lámpásaikkal. Akcióba lendültél hát, s kifejezetten sikeresen vetted az eléd táruló akadályokat, mondhatni tökéletesen végrehajtottad, amit megterveztél. A vízpiranha lerántotta az egyik ellenséget a mélybe, aki a meglepetés miatt semmit sem tudott tenni ez ellen, s a lerántás pont úgy kapta el, hogy beverte a fejét a falba, amelytől elvesztette az eszméletét; valószínűleg nem sokáig fog így a víz alatt életben maradni, amely még az apadása ellenére is tartogatott annyi mélységet, hogy az illető ott fulladjon meg, ahol volt éppen. A másik lámpás azonnal cikázni kezdett, de annak tulaját sikeresen le tudtad szerelni a senbonokkal - a Jouro Senbonhoz a belmagasság nem volt épp megfelelő. A belé hatoló tűktől felbukó férfi beleesett a vízbe, s szerencsére a lámpása a kis, száraz járdaszigeten koppant, így a fény nem hunyt ki.

Rövid csata, két halott. Ez eddig szép és jó volt, azonban észrevehetted, hogy Kama-senpai még mindig nem volt sehol. A víz már teljesen leapadt, de akárhogy is kerested a mesteredet, sehol nem találhattad őt, ha szólongattad, akkor nem válaszolt. Hogyha nekiálltál átnézni a környezetet egy kicsit jobban, akkor találhattál valamit, amitől vélhetően egy pillanatra megállhatott benned az ütő; a folyosó végén, még a másik folyam előtt egy ember méretű lyuk volt a padlón, pont olyan, mintha... egy csatornalejáró lett volna a csatornán belül. A lyuk szélén egy ninja kesztyűt láthattál árválkodni, amelynek fém része bele volt akadva egy kis repedésbe, s csak ezért nem sodorta el a víz. Ha felvetted a lámpást és belevilágítottál, akkor csak a mélységes sötétséget láthattad... Kama-senpai pedig még mindig nem volt sehol, a kesztyű pedig határozottan az övé volt...

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Mitsunobu Ryounsuke
        - Jelenlegi kaland: A Villám Hívása
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: Egy lépést előre, kettőt hátra
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Túl mély alagsor
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Fuss, Forest, fuss!
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Átvételre váró karakter
- Shihouin Aki
        - Kaland tervezett címe: A színpad a tiéd!

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Himura Akashi - A felkészülés nem mindig olyan jó

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, Himura Akashi, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Mother Russia!

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. Május 24 2017, 00:39

Kis hősünk nagyot nyelt volna, ha tehette, mielőtt akcióba lendül. Szemét egy pillanatra lehunyta, mikor a sárgás fény áthatolni látszott a vízen. Az ellenség itt volt, szinte karnyújtásnyira. Zion nem tökörészhet tovább a vízben, amúgy sem volt ínyére a helyzet. A víztechnikája sikert aratott, s azonnal magával sodorta az egyik csatornapatkányt. A másik balfék sem járt jobban, ugyanis a meglepettségére hátat fordított a shinobinak, s ezzel megadta azt a helyzetet, ami sikerre vezethette a harcban a fiút. Zion pedig előmászva a vízből, senbonokat hajított, méghozzá igen csak gyorsan a lámpást tartó férfi hátába. A bandita megtorpant, majd elejtve a lámpását, mely hangos visszhangként ütődött neki a betonnak, eldőlt, mint egy zsák, arccal a szaros vízbe. Zion a lámpásért nyúlt, majd körbetekintett. Csend volt. Rémisztően nagy csend. Zion körbetekintett a lámpa segítségével, Kama senpait azonban még mindig nem látta. 
- Oh ne. Oh ne. Oh ne! - kezdett pánikolni az aprócska fiú. Eddigi élete során kevés éles bevetésen volt még, így nem igazán tudta, mihez is kezdjen pontosan. Fel s alá járkált, miközben fejében gondolatok és félelmek ezrei kavarogtak. Szinte széttépték a fiú agyát. A fejét csapkodta öklével, hátha valami jó ötletet tud beleverni, de a félelem egyre inkább kezdte átvenni az irányítást felette. ~Oh a fenébe, hol vagy Menő senpai? Ha ezt a többiek látnák, mit csinálok most...Szedd össze magad Zion. Kawa senpai biztos nem halt meg. Itt kell lennie...~ kezdett el kutakodni a sötét helyszínen, mikor is lámpásával a csatorna folytatásában egy nagyobb méretű, nyílt csatornát talált, a szélén egy kesztyűvel. A ruházat minden bizonnyal shinobieszköz, a kézfeji részre erősített lemezből megállapítható. S az is biztos, hogy ez a mester kesztyűje. De miért hagyta itt? És miért ment le...oda? Mit tenne most Kawa senpai?

Zion óvatosan hajolt a csatorna felé, majd a lámpásával a mélybe világított. Semmit se látott. Valahogy mégis érezte, mestere ott lesz lenn. Mindenképp meg kell találnia, hogy befejezhessék a küldetésüket. Meg hát...Zion most van életében először a csatornában. S egyedül biztos, hogy nem találna ki. Szüksége van Kawa senpaira. Mit tenne most Kawa senpai? Hm...Zion kézpecsétet alkotott, majd a mellette lévő víznek csúfolt fosléból megalkotott egy Mizu Bunshint. A másolat a szájába véve a lámpás tartóját, megindult lefele a csatornarendszer egy újabb járatába. Csendesen mászott, a lehető legkevesebb neszt akarta csapni. Óráknak tűnt egy egy fok elérése, s félt, mégis tudta, Kawa senpai az egyetlen esélye a túléléshez. 
Amennyiben Zion a mélyben ellenségre bukkan, a lehető leghamarabb próbál a lehető legtöbb információt összegyűjteni, ha esetleg megsemmisülne, a fiú tudhassa, mi is vár rá odalenn. Ha ellenség veszi körül a cstaornalejárót, Zion egy robbanójegyzettel felerősített kunait enged a mélybe, majd a földre eséssel együttesen aktiválja a jegyzetet. A füstöt kihasználva ugrana szinte a mélybe, pontosabban a csatornalejáró falán közlekedne a chakrajának segítségével, s biztosítaná be a lejárót. 
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 273

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Uchiha Kagami on Szer. Május 24 2017, 17:38

/Zion/


A harcot gyorsan lezavartad szerencsére, és már nem maradt más, csak az, hogy megtaláljad alkalmi vezetődet, Kama-senpai-t. Ahogy azt helyesen megállapítottad magadban, küldetésed sikeres is múlhatott azon, hogy képes leszel-e megtalálni, továbbá... te nem voltál berendezkedve a csatornában való "életre", s hiába láttad a térképet, amit a férfi mutatott neked, innen kivergődni nem lenne egyszerű számodra. De! Shinobi voltál, cselekedned kellett. Pontos tervekkel a fejedben indultál meg, miután lehűtötted magad, tán még az akadémiai tanáraid is helyeslően bólintottak volna arra, amit tenni készültél. A Mizu Bunshin a lámpással a szájában elindult, te pedig a lehető leghangtalanabbul utána mentél; persze itt-ott a lépcsőszerű lejáróalkalmatosság kisebb kongó hangot adott ki magából.

Szerencsére nem találkoztál ellenséggel, így a füstbombával kapcsolatos terveidre nem volt szükséged, bár maga a kivitelezés eltervezése kiválóan alkalmazható lett volna egy harci szituációban. Végeláthatatlan mélységben másztál lefele, az egyedüli fényt csakis a Mizu Bunshin által szájban hordozott lámpás biztosította neked, de az is ide-oda ugrált, ráadásként annak tolvajlámpás mivolta miatt az egyenes sugár néha annyira elugrott, hogy koromfekete sötétség vett körbe téged. Az ide-oda ugráló fénypászma néha lehet, hogy jobb is lett volna, hogyha abbamarad, ugyanis párszor meghatározhatatlan állagú és kinézetű dolgokat láttál, amik egyaránt lehettek fekáliadarabok és emberi cafatok is, mindezek természetesen ráragadva a lefele vezető lejáróra... majd' egy fertályórás mászás után azonban leértél az aljára; bizony, jó mély volt.

Mikor leértél, akkor egy kisebb csobbanás következtében egy egyenes, csak előre vezető alagútba jutottál; amennyiben úgy döntöttél, hogy elindulsz előre, akkor az alagút csak egyenesen, leágazások nélkül vitt előre téged a végeláthatatlan sötétségbe; annyi szerencse tán volt benne, hogy nem kellett jobbra-balra kacskaringóznod és ezáltal keresztutakon kitalálnod, hogy merre mehetett a senpai, mert ebben a bokáig érő szennyvízben a nyomkövetés is lehetetlen volt. Előrehaladásod közben, mintha valahol, messze fényt láttál volna, de egy pillanat múlva már el is tűnt. Ha ez meg is torpantott téged egy pillanatra, és a továbbiakban még a jelenleginél is óvatosabban közlekedtél, akkor sem láttad újra; lehet, hogy csak a képzeleted játszott veled? Fene tudja... az út csak vitt és vitt, már majdnem két fertályórája csak gyalogoltál, amikor hirtelen megcsúsztál. Próbáltál volna kapaszkodni, azonban az esés olyan hirtelen jött, hogy elterültél... volna a mocskos vízben, ha útközben nem vered be a fejed egy kiálló valamibe. A világ azonnal elsötétült előtted, a csobbanást már nem érezted.

Fájó fejjel, ki tudja mikor ébredtél fel. Még homályosan láttál, viszont annyi eljutott a tudatodig, hogy erős fény szűrődött át a retinádon. A látásod kezdett kitisztulni és fel tudtad mérni a környezetedet; mintha egy kis táborba kerültél volna. Jómagad egy állati bőrökből alkotott, bűzös priccsen feküdtél, melletted tűz égett, kicsit arrébb egy kisebb, szintén bőrökből összevarrt sátorszerűség árválkodott. Az azonban, hogy még mindig a csatornában voltál, egyértelmű volt, ugyanis a bűz nem változott - sőt, mivel a légzőkészüléked nem rajtad volt, hanem melléd volt lerakva rosszabb is volt - a falon lévő fáklya pedig a kis földön lobogó tűzzel ontott annyi fényt, hogy lásd, egy kisebb száraz "szigeten" voltál, de a csobogó folyam ott volt tőled pár méterre. Ha megpróbáltál felállni, hirtelen egy kar kapott el. - Asztat ne próbájjad, me' jobban fo' fá'ni a fej! - hallottad a kar tulajdonosát, hangjában pedig volt valami különös mellékzönge; enyhén reszelős volt. Ha odanéztél, akkor sikeresen megláthattad életed egyik legocsmányabb emberi lényét.

Hajlott háta volt, görbe lábai, a kezei májfoltosak. Ruhaként valami furcsa, bőrökből összevarrt egyveleget hordott... de az arca... nos, az arca több kívánnivalót hagyott maga után. Hosszú, mocskos szakálla és szintén hosszú, összeragadt a kosztól csimbókokban lógó haja még hagyján, viszont arca több helyen is sebes és foltos volt, a fogai pedig már nemhogy sárgák voltak, inkább rohadtak. Széles mosolyra húzta a száját és elkezdett körülötted ugrálgatni. - Hehe! Megtalá'talak mikó meg aka'tál fúni a vízbe, beza! Daiki megtaná'ta a shinobit! - közölte mosolyogva és, mikor végzett az ugrálgatással, a kezedbe nyomott egy... nos, egy patkánykoponyát, benne valami furcsa, barnás lével. - Az nem háccsólé, idd meg! - bólogatott nagy komolyan. Ha egy kicsit is belekortyoltál, akkor sűrű, meleg, sós lé volt... patkányvér. Ha nem kortyoltál bele, a magát Daiki-nak nevező emberke fejcsóválva elvette tőled a bögreként szolgált patkánykoponyát és elrakta a sátrába.

- Maradján itten vacsorára! Daiki süt neked husikát! - bólogatott nagy vidáman, majd kihozott a sátrából egy megtermett döglött patkányt és egy rozsdás kunai-al nekiállt azt megnyúzni. Még mindig kába voltál egy kicsit, ha megpróbáltál felülni, akkor a fejed erősen hasogatott. Nemsokára egy pattanást hallottál és Daiki fejcsóválva nézett rád, majd a rozsdás tőr maradékával szeletelte a patkányt tovább. - Aztat a másikat kajtatod? Daiki tuggya merre ment! Daiki meg tuggya mondani! - nézett rád vidám arccal és most, hogy teljesen kitisztult a látásod, könnyen megállapíthattad, hogy a tag bolond. - Daiki egy fényes késé' e'mondja neked, ho' merre ment a másik! - közölte veled és egyértelműen az eszköztokodra mutatott.

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Mitsunobu Ryounsuke
        - Jelenlegi kaland: A Villám Hívása
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: Egy lépést előre, kettőt hátra
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Túl mély alagsor
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Fuss, Forest, fuss!
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Átvételre váró karakter
- Shihouin Aki
        - Kaland tervezett címe: A színpad a tiéd!

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Himura Akashi - A felkészülés nem mindig olyan jó

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, Himura Akashi, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Mother Russia!

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Kowarii Zion on Csüt. Május 25 2017, 00:07

Az egyre mélyebbre mászó fiú kezdte úgy érezni, lassan a Föld magját is elérik, ha tovább folytatják az utat lefele. A lépcsőfokok megszámlálhatatlan mennyiségben követték egymást, állandó mozgásban tartva a fiút. Zion kissé megijedt, mi van, ha Kawa senpai leesett? S a kesztyűje azért akadt meg odafenn, mert kapaszkodott. Legyen bármilyen menő a senpai, ilyen mélységeket tekintve lehetetlen, hogy túlélte volna. Már ha leesett.
A hasonmás végül ismét vastag betont érezhetett talpai alatt, majd a tolvajlámpás segítségével az egyetlen útirányt vette célba és indult meg előre a végtelen, büdös, sötét csatornában. Kawa senpai módszeréhez méltóan a Mizu bunshin haladt elöl, s az ő kezében volt a lámpás is. Zion a klón mögötti sötétségben bújt meg, s követte őt közel másfél méteres távolságban.
- Tudod, lehetne rosszabb is. - kezdett el beszélgetni a klónjához a fiú. - Elvégre...mi lenne, ha még mindig csapdában úszkálnánk a kulában? Képzeld csak el, napokig a szarban kellene úszni. Kawa senpai viszont nem hiszem, hogy ekkora utat tett volna meg, minden szó nélkül. Miért hagyna itt egyedül? Hagyná vajon, hogy itt haljak meg? A büdös csatornában? Csak nem. Az én mesterem a legmenőbb, nem tenne ilyet. 
Zion a kisebb  trécselés közepette megcsúszott, majd elesett. A fejét erős ütés érte, melytől minden elsötétült szemei előtt. Nem mintha ezidáig sokat láthatott volna. 
Lassú pislogással nyitotta ki hősünk szemeit. Erősen összerándult az ábrázata, mikor a fáklya fénye megvilágította a szemét. Talán egy fél perc is eltelhetett, mire a vakító fehérségben kirajzolódott a környezete. Valamiféle sátorban lehetett. Érezte a tűz melegségét, valamint még valami mást. Ahogy orrával szippantani akart a levegőből, a gyomorforgató szaggal telített levegő bekerülve a szervezetébe, rókázásra kényszerítette a fiút. Fel akart emelkedni, ám egy kéz megfogta a vállát és visszatolta. Zion ülve hányta ki magát, majd álarca felé nyúlt. Szinte csak ekkor tudatosult benne a tény, hogy nincs egyedül. A bűz túlságosan is elvonta a figyelmét, s teste még zsibbadt ahhoz, hogy gyorsan oldalasan bukfencezhessen egyet. Helyette inkább felmérte az idegent.
- Bácsi, nekem sajnos nincs pénzem, meg sajnos nem is cigizem, úgyhogy nem tudok....azt mondta, megmentett? Emlékszem. Elestem. Akkor ez azt jelenti... - Zion át akarta hirtelenjében ölelni a férfit, ám külseje alapján jobbnak vélte nem hozzáérni, nehogy a végén még valami ritka fertőzést kaphasson. Vajon ez a fickó ide lenn él? Mégis, mi mást csinálhatna? Habár Zion sem itt él, mégis itt van most dolga. Zion értetlenül állt a kérdések előtt, egy azonban biztosnak vélt, a férfi nem ellenség. 
- Van egy kis élelmem, ha szüksége lenne rá - ha a hajléktalan, vagyis egy többmillió ryos csőrendszer állandó bérlője elfogadja az ajánlatot, Zion előveszi az anyukája által csomagolt szendvicsek megmaradt darabjait, s átnyújtja a Daikinek hívott férfi felé. A férfi ekkor egy állati koponyába töltött barna lészerű valamit nyújtott a fiú felé, aki a puszta látványtól is rosszul lett.
- Köszönöm, de már jól vagyok. - tolta el illedelmesen a tálat, mire a fickó visszahelyezte a helyére. Zion kinyújtotta a lábait, jól esett számára egy kicsit a pihenés, a lépcsőzés meggyötörték alaposan a lábait és a karjait, nem árt, ha feltölti némiképp az tartalékait. Bárhogy is próbálta megfejteni a férfit, nem sikerült kideríteni, hogy miféle szerzet is lehet. Shinobi, civil? Ügynök? Bolond? Egy már biztos, nem százas az ember, már csak azért sem normális, mert képes megtűrni ezt a szagot csupasz orral.
- Azt mondta, hogy tudja, hol a mesterem? Hobo bá, vezessen oda kérem. - Zion, ha a férfi beleegyezik a kérésébe, előveszi az egyik kunaiat és átadja a férfinak, teljesítve ezzel a kívánságát. 
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 273

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Uchiha Kagami on Csüt. Jún. 01 2017, 22:32

/Zion/

- Ú' beza, ú' beza! - helyeselt az öreg, akit először fejzsongva, hirtelen ébredve egy kéregetőnek néztél, majd pedig felajánlottad neki, hogy a tulajdonába bocsájtasz egy kunai-t, hogyha elkísér téged arra a helyre, ahol Menő-senpai-t látta. - Daiki e'kíséri a shinobit, e' beza, e! - bólogatott nagy hevesen és megint nekiállt téged körbeugrándozni, mintha csak gyerek lennél. A felkínált ételt előtte természetesen elfogadta, és akkor is ugrándozással köszönte meg, sőt, óvatosan becsomagolva tette el a sátracskájába a tőled kapott kaját. Amikor végzett, akkor a nyúzandó patkányt félrerakta, a törött kunai darabjait pedig bedobta a csatornába. A tüzet nem oltotta el, viszont egy fáklyát magához vett és intett neked, hogy kövessed őt. Ha így tettél, akkor a fáklyafényben, kacskaringós járatokon keresztül vitt téged, és közben láthatóan repesett a boldogságtól, hogy kapni fog tőled egy éles kunai-t, amivel majd tovább nyúzhatja a patkányokat.

Egyébiránt amúgy semmit nem mesélt magáról, azt sem tudtad, hogy ki és mi ez a tag... azon kívül, hogy egy bolond csöves, aki csak itt lakott a csatornákban. Ki lehetett régen? Hogy került ide? Miért van még itt egyáltalán? Hogy bolondult meg? Hiába tehetted fel magadban - vagy akár Daiki számára - ezeket a kérdéseket, választ egyáltalán nem kaptál rájuk. Daiki össze-vissza örömködött, de egy idő után komorrá és hallgataggá vált, mintha csak megváltozott volna a hely légköre. Eltűnt belőle a szeleburdiság, összegörnyedve mászkált és jobbra-balra kapkodta a fejét, mintha ellenséget várna mindenhonnan. Egyszer csak megtorpant.

- Daiki eddig hó'ta a shinobit! Mennyé' előrefele és még előrefele, attán vegyé' egy jobbost, ott lesz a másik! Daiki tuggya! Daiki megkapja a fényes kését? -
kérdezte tőled hatalmas szemekkel, ha pedig átnyújtottad a kunai-t neki, akkor megint szeleburdi módon ugrálgatott - egyszer kis híján fel is nyársalta magát a dobótőrrel - majd, mielőtt elindultál volna megállított téged. - Kis shinobi jó vót Daikihoz! Daiki meghálálja kis shinobinak! - bólogatott nagy komolyan és feléd nyújtott valamit. Ha megnézted, akkor egy madzagra kötött, kicsi patkánykoponyát láthattál, valószínűleg az elhullott egyed kölyök lehetett még. Igényesen volt megcsinálva, mintha csak egy talizmán lett volna. - Tijedé! A tijedé! Daiki aggya ajándék kis shinobinak! Kis shinobi és nagy shinobi megőte Daiki bántóit, kis shinobi rendes vót Daikihoz! Ajándok! Vigyázzá magadra! - ezzel a furcsa szerzet el is köszönt tőled, és egyedül álltál egy csatornafolyosó sötétje előtt. Daiki fáklyájának fénye hamarost elhalt, neked pedig csak a lámpásod mutathatta az utat, ha nálad volt. Remélhetőleg a légzőkészüléked újfent rajtad volt, nehogy még egyszer elhányd magad.


Ha nekiindultál az alagútnak, akkor egy enyhe, kis klausztrofobikus érzésed lehett, ugyanis olyan kicsi volt, hogy össze kellett görnyedned, a falak pedig túl közel voltak. Fertályórányi gyaloglást követően, egyszer csak pattanást hallottál - pont akkor, amikor kiegyenesedhettél már rendesen - és nemsokára valaki a földhöz vágott; a fáklyád fényében még láttad az elsuhanó kunai-t, ami a pont a fejed magasságában röpült tova. - Másfél napja kereslek, kölyök! - hallottad Menő-senpai érdes hangját, és felsegített téged. Mestered itt-ott sebes volt, jobb karja pedig be volt fáslizva, de komolyabb baja nem esett. - Mi történt, merre voltál? - kérdezte tőled és, ahogy felocsúdtál a meglepetésből, bevezetett téged egy ugyanolyan búvóhelyre, amilyenben nemrég voltatok... de ez a másfél nap szöget üthetett a fejedben. Eddig voltál kidőlve? Furcsa lett volna... Mindenesetre Menő-senpai adott neked enni és inni és, majd leült és intett, hogy kezdj el beszélni.


_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Mitsunobu Ryounsuke
        - Jelenlegi kaland: A Villám Hívása
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: Egy lépést előre, kettőt hátra
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Túl mély alagsor
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Fuss, Forest, fuss!
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Átvételre váró karakter
- Shihouin Aki
        - Kaland tervezett címe: A színpad a tiéd!

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Himura Akashi - A felkészülés nem mindig olyan jó

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, Himura Akashi, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Mother Russia!

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Kowarii Zion on Szer. Júl. 26 2017, 01:10

...Igen, még élek...


Az ifjú gennin félve nyúlt ugyan először a férfi felé, azonban miután tisztázódott benne, a férfi ezer százalékban defektes, s a közlékenységének hála Zion hamar meg is tudott bízni a személyében, elvégre miért ne bízna egy olyanban, aki egy egyszerű kunainak is szívből örül. Új útitársa, bár nem volt épp a legjobb választás, legalább nem a csapdát állító banditákra bukkant. Így a fiú, hála a saját nyíltságának, beszélgetésbe kezdett a férfival. Ugyan sok mindent nem tudhatott meg róla, talán nem is számított, mikor Hobo bá a fiú mesteréről beszélt. A fiatal shinobi álarca mögül hallgatta a férfi instrukcióit, s próbálta közülük kibogozni valódi jelentésüket. Hobo bá rendkívül sajátos nyelvezete ugyanis kissé zavaróan hatott az értelmezésben a számára. Ám a lényeget megtudta, s megindult frissen szerzett hajléktalan barátjával a csatorna végtelennek tűnő rendszerében. 
Zion már szinte nem is érezte a maszk jelenlétét, látótere oly szinten hozzászokott a fáklya kevéske fényéhez, s a nehezebben megszerezhető levegővételekhez, hogy efféle apróságokra szinte nem is figyelt. 
A Daiki nevezetű féleszű végül egy újabb járat elé kanyarodott, majd megállt. Eljött hát a búcsú ideje, s ugyan Zion nem tölthetett túlságosan is sok időt hajléktalan barátjának társaságában, mégis köszönettel tartozik neki, amiért önzetlenül segített neki. Azonban mielőtt a férfi elengedte volna a fiút, még egy ajándékot nyújtott át neki. Zion a kezébe vette Hobo bá talizmánját, mely egy kis rágcsáló koponyájából lett kifaragva, s nyakékké alakítva, s elmosolyodott.
- Köszönöm, Hobo bá. - a fiú ekkor kissé zavartan kezdett táskájában turkálni. ~Valamivel viszonoznom kellene a szívességét. valami ajándékkal. De mi lehet az? Kunait már adtam neki, s kis híján el is vágta a nyakát vele a nagy örömében. Az esernyőm nem tudná használni idelenn, elvégre...a csatornában nem esik az eső. Mi van még itt...A makibishikbe csak belelépne és utána beleesve a kulás vízbe megfulladna, ezt nem szeretném...Hm megvan~
- Hobo bá. Amiért segítettél engem az utamon és megmutattad, hogy merre is találhatom meg a mesterem, engedd, hogy hivatalosan is Ninjasegédnek nevezhesselek ki. - Zion ekkor katanaját előre emelte, s a lovagokhoz méltó csapásokkal szentelte meg a férfi két vállát és fejének búbját, majd átnyújtotta neki a táskájából az egyik shurikenjét.. 
- Ez a shuriken a shinobik alapvető fegyvere, hasonlóan a kunaihoz, azonban ez sokkalta jobb dobni és sokkal menőbb is. A tied Daiki. - Zion az ajándékozás után fejet hajtott a frissen kinevezett, s még frissebben megalkotott titulust kiérdemlő előtt, majd széles mosollyal az arcán állt tovább. 
A csatorna egyre szűkülő járataiban Ziont ismét elfogta az egyedüllét és a félelem érzete. Jobban érezte magát Hobo bá társaságában, mint egyedül a fáklya fényében sétálva a semmi felé. Szabad kezébe kunait ragadott, hátha újabb banditákkal is összefut. Mikor kilépett a szűkös járatból, érezte szinte, ahogy feje mellett elsuhan egy eszköz, s hirtelen teste a földre csapódik. Letámadta valaki a fiút. Zion elejtette a kunait, azonban a fáklyát még épp, hogy meg tudta tartani. Szerencsére mielőtt az égő bottal támadott volna vissza a támadóra, a fényben felismerte mesterének arcát. 
- Kawa senpai!  Hát Hobo bá igazat mondott. Már azt hittem...nem...nem hittem semmit. Tudtam, hogy túlélte - kacsintott, miután mestere engedte felegyenesedni a földről. Zion a fáklyát a kezében tartva tekintett körbe, majd félően kérdezte.
- Hol vagyunk
Mestere a kérdésre egy, az utazásuk elején használt titkos térségbe terelte őt, majd magukra zárva az ajtót foglalt helyet. - Senpai, valóban másfél napig eltűntem? Hisz...alig esett ki pár perc vagy talán óra. Azóta találkoztam Hobo bával, a csatornák urával...Igazából nem is értem, miért hívják hajléktalannak, mikor több száz ezer ryos rendszerben él. Nagyobb az otthona, mint bármelyik barátomé. Annak ellenére, hogy koszos és büdös, még nagy háza van. Mester, mi történt másfél napig?
avatar
Kowarii Zion
Játékos

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 273

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Uchiha Kagami on Vas. Aug. 13 2017, 20:56

/Zion/


//Én is ^^ Mivel az először beígért időponthoz képest késtem, késesemért 5 chakrát ajánlok fel neked, mintegy kárpótlásként a várakozásodért. Az ékezetekért pedig elnézést, remélem valamelyik kolléga szerkeszt majd bele nekem ékezeteket, a kinti gépeken nem igazán van egy se...//


Mikor eljátszottad a "hivatalos Ninjasegédde" kinevezést, Daiki hatalmas szemeket meresztett rád, de úgy nézett ki, megbízott benned, mivel nem hitte azt, hogy a katanával a karjait akartad levágni. Nem győzött körbeugrálni és hálálkodni, de természetesen utaitoknak külön kellett válnia, hiszen ő nem volt hajlandó tovább menni, a mestered pedig várt rád... vagy valami olyasmi. Hamarost bele is futottál Meno-senpai karjaiba, s a kérdésekre már a titkos helyiségben került sor. Ahogy megemlítetted a Hobot, Kama-senpai arcát a tenyerébe temette, de nem szólt egy szót sem, figyelmesen hallgatott téged tovább, ámbátor hamarost rajta volt a válaszadás sora. - Igen. Másfél napig nem találtalak, de eszembe nem jutott, hogy Daikinál keresselek. Valamiért mindenre gondoltam, csak rá nem. Az a csatornalakó már akkor is itt élt, amikor annyi idős voltam, mint te. Hajléktalannak hajléktalan, de ne becsüld le, nagyon sokat tud, annak ellenére is, hogy láthatóan nincs ki mind a négy kereke, sót, inkább egy se. Nála jobban senki nem ismeri a csatornákat, ezt elhiheted nekem. Igen, még én se... nekem azért hébe-hóba még kell térkép, azzal a legbiztonságosabb. No de... először voltál eszméletlen? Mert attól függ, hogy midet verted be. Ha a fejedet, akkor az se mindegy, hogy hol. Bizonyos pontok képesek akár harminchat órára is kiütni. A lényeg, hogy nem lett maradandó agykárosodásod, itt vagy épen és egészségesen. Miután ettél-ittál, szedelőzködj, dolgunk lesz.
Meno-senpai nagyjából egy fertályórát adott neked arra, hogy jól érezd magad a normális levegőjű, nem nyirkos és rendes hőmérsékletű kis szobában, aztán jelzett, hogy indulnotok kell. A felállás a szokásos volt, a vízklón ment elől, utána a senpai, aztán te. Kama-senpai a tolvajlámpással világította meg az utat, de most kifejezetten határozottan haladtatok előre, mintha... nem kellett volna tartani semmitől, legalábbis ilyen érzésed volt. Amennyiben szóvá tetted, vagy bármilyen módon alkalmi vezetőd tudomására adtad ezt, ő csak lepisszegett és ment tovább, mintha nem is történt volna semmi. Sokáig, nagyon sokáig haladtatok, de ellenségbe sehol sem ütköztetek, csak patkányok és egyéb állatok mászkáltak a nyirkos falak mentén. A terep sem volt változatos, ugyanaz a két járdaszigetes csatornafolyam, mint eddig. Mintha csak valaki bedobott volna benneteket egy végeláthatatlan, szürke és büdös labirintusba, ahol egyedül tájékozódni, nos... nehézkes lett volna. Bár ezeket már a kezdetekkor is megállapítottad magadban.
Nemsokára a Senpai megálljt parancsolt, s érezhetted, hogy némiképpen kimerülhettél a sok gyaloglástól, bár ez még meg se kellett volna kottyanjon neked, de a védelmedre legyen felhozva, eszméletlenül feküdtél másfél napig nemrég. - Ezt nézd - mutatott előre Kama-senpai, s olyan látvány tárult eléd, amelyet sosem fogsz elfelejteni valószínűleg... hogy miért, az már csak rajtad állt. Megérkeztetek a főgyújtóhoz, az egyszer biztos volt. Egy hatalmas, körkörös alakú lyukra néztél le, amelynek falából több tucat helyről, hatalmas vízeséseket generálva folyt le a szennyvíz; majdhogynem olyan mély volt, hogy nem láttad az alját se. A túloldal legalább kétszáz méterre, ha nem többre lehetett tőletek, viszont láttad, hogy itt-ott vannak átívelő hidak és még kerengők is; ezeket valószínűleg a szervizesek használták, ugyanis, ha felnéztél, akkor realizálhattad, hogy fölöttetek egy monumentális méretű rácsszerkezet volt, amelyen határozottan fény hatolt be a terembe... vagy mibe. - Ide érkezik be minden szennyvíz, s innen megy tovább a víztisztító állomásra. A maga undorotizmusával még szépnek is lehetne nevezni, nemde? De legalábbis nagynak. Fölöttünk van a földszint, a rácson túl, ami csak azért kell, nehogy leessen valaki, bár... eléggé Amegakure legszélén vagyunk, és... - hirtelen félbeszakította a kiselőadását, és lemutatott az egyik hídra, ahol néhány magányos alak álldogált.
- Jól sejtettem, előbb kerül sor az átadásra. Ügyes trükk a levélben hamis információt közölni, de titkos kódokkal benne hagyni a valódit... csak elég régi. Rendben, akkor... nem is... Neked mi lenne a terved? - kérdezte tőled a senpai nagy komolyan. Odalent a hídon legalább hat alak várakozott valamire, s tőletek nagyjából harminc méter mélységnyire lehettek, ha nem többre, ami azért komoly távolságnak számított, ha lefele kellett megtenni zuhanás nélkül. A senpai láthatóan tényleg kíváncsi volt arra, hogy te mit tennél ebben a helyzetben. Lehet, hogy fel akart mérni téged? 



/ Mei tett bele neked ékezeteket  :3 /

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Mitsunobu Ryounsuke
        - Jelenlegi kaland: A Villám Hívása
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: Egy lépést előre, kettőt hátra
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Túl mély alagsor
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Fuss, Forest, fuss!
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Átvételre váró karakter
- Shihouin Aki
        - Kaland tervezett címe: A színpad a tiéd!

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Himura Akashi - A felkészülés nem mindig olyan jó

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, Himura Akashi, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Mother Russia!

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegakure csatornarendszere

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.