Naozumi Yamashita

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Naozumi Yamashita

Témanyitás  Naozumi Yamashita on Vas. Szept. 25 2011, 01:19

Miután felkelt, Yamashita rögtön tudta, hogy miért volt olyan különleges az a nap: ez volt edzésének második napja. Nem akart elkésni, ezért időben kikászálódott az ágyból. Megreggelizett, nyújtott egy kicsit a hátsó kertben, illetve elvégzett egy kis reggeli tornát is. Nemsokára eljött a dél is. Megebédelt, majd, mivel más dolga nem volt, elindult sétálni a városba. Először társait kereste, hátha tudnának egy kicsit beszélgetni, hogy addig is teljen az idő, elvégre még két órát kellett várniuk. Azonban hamar rájött, hogy még azt sem tudja, hol laknak, és elég valószínűtlen volt, hogy Konohában megtalálja őket, így hamar fel is adta. Csak sétált a városban, és hallgatta a morajló tömeget, az utca zajait. Elvetődött az Ichiraku rámenező felé, és már azon volt, hogy bemenjen egyet falatozni, amikor rájött, hogy nemrég evett, és nem lenne túl jó ötlet teli hassal edzeni. Így hát csak folytatta útját. Hamarosan úgy vélte, hogy ideje lenne elindulnia az emlékmű felé. Nem volt késésben, így nem is sietett túlságosan. Útja során az akadémia mellett is elment. Ez rengeteg szép emléket ébresztett benne. A távolban egy kisfiút látott futni az akadémia felől. Emlékezett rá, hogy ő is milyen lelkesen futott mindig haza, hogy elújságolja az aznap történteket szüleinek. Milyen réginek tűnik, pedig alig telt el egy kis idő, mióta letette a genin vizsgát… De valami nem volt rendjén. Ahogy nézte a fiút, észrevette, hogy az az akadémia mögötti kis erdőség felé veszi az irányt. Nem is fut, hanem inkább menekül valami elől. Nemsokára az is kiderült, hogy mi elől. Három nagyjából vele egykorú gyerek üldözte. Ismerős volt a helyzet Yamashitának, hiszen az osztály legrosszabb tanulói őt is majdnem megverték egyszer. Az volt a szerencséje, hogy a tanáruk közbeavatkozott. Habár nem is szerencse volt, hiszen elmondása szerint az ilyen bajkeverőket mindig szemmel tartják. Így valószínűleg ezeket is hamarosan elcsípik… De Yamashita sehol sem látott egy tanárt sem. Lehet, hogy csak elrejtőzött, de mivel még volt ideje, és ugye fő a biztonság, a nyomukba eredt, ügyelve arra, hogy ne vegyék észre. Hamarosan be is értek az erdőbe. Elég nagy butaság volt a kölyöktől, hogy ide menekült, hiszen itt senki nem hallja meg, ha esetleg kiabál. Elrejtőzött a bajkeverők elől egy bokorba és várt. Yamashita egy közeli fáról figyelte őket. Vészesen közel jártak ahhoz, hogy megtalálják a kisfiút, azonban a bokorból egy tucat klón szaladt ki a szélrózsa minden irányába. A bajkeverők ezeket shurikenekkel dobálták meg. Ez volt az a pont, ahol már nem számított, hogy a tanár közbelép-e vagy sem. Yamashita egy-egy shurikent hajított a három fiú által eldobott dobócsillagok felé. Persze mivel ő is eléggé kezdőnek számított, nem találta el az összeset. A háromból pedig pont az az egy, amit nem talált el, végigszántotta szegény fiú vállát. A klónjai ezzel megszűntek, ő maga pedig elesett, és elsírta magát, fájós kezét markolászva. A három huligán, látván a náluk jóval nagyobb genint, rögtön menekülőre fogták a dolgot. Persze Yamashita ezt nem hagyta annyiban. Kawarimit alkalmazva eléjük került, majd létrehozott néhány klónt, amik körbevették a bajkeverőket.
-Ha bármelyikőtök szökni próbál, nem fogok kesztyűs kézzel bánni veletek – szólt vészjósló hangon az amúgy is dermedten álló tanulókhoz, majd a sérülthöz sietett. Ellátta gyorsan a sebeit, hiszen nála volt az elsősegély készlete. Miután végzett, felvette a hátára, és a bajkeverőkkel együtt (természetesen a klónok kíséretében) az akadémia felé vették az irányt.
Odaérve rögtön a gyengélkedőre vitte a sérültet, majd a többivel megkereste a tanárukat. Elmesélte neki a történetet, majd rögtön rá is kérdezett arra, ami nagyon fúrta az oldalát:
- Amikor engem üldöztek az akadémián, akkor maga megállította őket, és azt mondta, hogy az ilyeneket mindig szemmel tartják. Akkor most miért nem siettek a segítségére?
A tanár egy pillanat tétovázás után felelt csak:
- Biztos vagyok benne, hogy tudsz már a háborús helyzetről. Nos, ez eléggé igénybe veszi az erőinket, még ha nincs is ténylegesen háború. Sok tanárt küldetésre küldenek, gyakran maradnak el órák emiatt… jelenleg nincs emberünk arra, hogy ezeket a diákokat is figyeljük. És eléggé ritkán történik ilyesmi. Nagyon köszönjük, hogy rájuk találtál. Ezzel megmentetted az életét is. Büszke lehetsz magadra.
Miután végeztek, Yamashita meghajolt, és kiment a szobából. Szóval a háborús helyzet miatt nem tudtak tenni ellene… eddig nem volt tisztában vele, hogy mennyire súlyos a helyzet. Mostantól jobban oda kell figyelnie mindenre.
Mielőtt továbbindult volna, még ellátogatott a gyengélkedőre is, hogy megnézze a fiú sérülését.
-Jól vagy? Hogy van a sérülésed?
-Már jobban… de mi lesz, ha ismét megtámadnak? Nem akarok meghalni… Nem akarok ninja lenni! – fakadt ki a kisfiú. A könnyei is eleredtek, így eléggé szívszorító látványt nyújtott. Yamashita odahajolt hozzá, és megpróbálta megvigasztalni:
-Ne aggódj, biztosan ki fogják őket csapni innen. Ráadásul ezek után figyelni fognak rájuk, így nem tudnak bántani. Ha nem akarsz ninja lenni, akkor nyugodtan iratkozz ki. De tudnod kell, hogy veszélyes idők járnak, és bármikor felbukkanhat még egy ilyen banda. Ha viszont ninja leszel, akkor meg tudod védeni magad. Egyébként miért akarsz ninja lenni?

-Mert azt akarom, hogy anyáék büszkék legyenek rám – felelte könnyeit törölgetve.
-Akkor viszont nem szabad feladnod. Gondolj arra, hogy ha most feladod, akkor lehet, hogy könnyebb lesz az életed, de biztos, hogy nem éred el a célodat. Mindig ezt tartsd szem előtt, és akkor biztosan sikerülni fog. Rendben?
-Rendben! – felelte immár könnyek nélkül.
-Helyes! Akkor én most megyek is. Aztán nem meghátrálni! – fejezte be mondandóját, immár mosolyogva. Az akadémiától rögtön az emlékmű felé vette az irányt, közben azon gondolkozott, hogy talán egyszer a gyerekből is egy nagyszerű shinobi lesz, és ő mentette meg az életét… bár ezen felesleges volt gondolkodnia, hiszen előbb a saját álmát kellett valóra váltania.
avatar
Naozumi Yamashita
Játékos

Tartózkodási hely : Somewhere in Nevada...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Naozumi Yamashita

Témanyitás  Shikamaru(Inaktív) on Hétf. Szept. 26 2011, 22:23

Kellemes kis történet. Bár, az, hogy "megmentetted az életét" kicsit talán túlzás, azért nem szoktak nagyobb geninek kisebbeket gyilkolni, de ez még belefért. Tetszett.

Jutalom: +9 ch szint a kis harc miatt, illetve szereztél egy barátot is, aki felnéz rád. Smile
avatar
Shikamaru(Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Naozumi Yamashita

Témanyitás  Naozumi Yamashita on Kedd Szept. 27 2011, 08:57

Na jó, az talán tényleg kicsit túlzás volt... de köszönöm szépen a jutalmat Smile
avatar
Naozumi Yamashita
Játékos

Tartózkodási hely : Somewhere in Nevada...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Naozumi Yamashita

Témanyitás  Sai on Pént. Dec. 28 2012, 19:03

Egyértelműsítő poszt csupán, hogy itt egyelőre nincs ellenőriznivaló (hogy mesélőé legyen az utolsó poszt ^^)

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Naozumi Yamashita

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.