Vén bölcs szentélye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Huramino Saito on Kedd Nov. 08 2011, 14:48

Eme szentélyen belül található a menyétek vezetője, akit Vén bölcsként hívnak. Igen ritka azon esetek száma amikor menyéten kívül valaki más beteszi a lábát, hisz az egy megszentelt hely, a menyétek "menedéke". Kívülről egy egyszerű barlangnak tűnik, azonban amint beljebb megyünk egy tökéletesen kidolgozott építmény belsejében találjuk magunkat.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Huramino Saito on Vas. Aug. 19 2012, 14:45

//Yoh és Ji-chan //

Daizo tele volt kérdésekkel melyet magának kellett egyedül megtalálnia, én pusztán azért voltam ott mellette, hogy rávilágítsak arra az útra melyet bejárva talán rálel arra amit keres. Természetesen érthető volt az aggodalma, én sem fordulnék szembe a Kazekagéval ha azt parancsolnák, de viszont pontosan azért kell küzdenünk együtt, hogy ez ne következhessen be, hogy ne fajuljanak odáig a dolgok. Pár percnyi csendes gondolkozás után a Kirigakurei shinobi aláírta vérével a tekercset és ezzel hivatalosan is csatlakozott a szervezetünkhöz.
- A formaságokon már akkor átestünk amikor taglaltam neked a szervezetünket és annak célját. Innentől kezdve már csak a Menyétbölcs az aki útmutatást fog adni a szervezet tagjainak, azonban csak akkor ha már mindenkit beszervezett akit ő maga jónak látott, így egyenlőre ez nem most lesz. A lábaidra tekintettel pedig hazaküldünk, hogy éld tovább a mindennapjaidat. Ha a szervezetünk mozgolódni kezd, vagy éppen feladata van a számodra, akkor egy menyét fog előbb felkeresni téged és a helyzettől függően ellát információkkal, vagy elhoz a Fumiyuubo erdőségbe. Mondtam neki, majd intettem egyet a közelben lévő menyéteknek akik felkészültek arra, hogy hazavigyék a fiút, ám én már ezt nem tudtam megvárni ugyanis Kitsuchi a vállamra ugrott és még mielőtt eltaglalhatta volna problémáját, óhaját, már el is sötétedett előttem a világ. A következő pillanatban amikor kinyitottam a szemem, már a falut és a szervezetet irányító fiatal, ám mégis sokat tapasztalt bölcs előtt álltam. Az idézést követően nagyra tátottam a számat, majd köpködni kezdtem, mert idézés közben kitudja miért némi fű is követett engem és a számban landolt.
- Fple... fple... köpködtem, majd kérdően a menyétekre néztem. Nem értettem, hogy ezt miért tették amikor alig ötven méterre voltam a szentély bejáratától. - Komolyan mondom... Kevesebb idézést legközelebb, vagy nem leszünk jóban. Tekintettem mérgesen a bennfentes idéző menyétekre, majd a Vén Bölcs felé fordultam.
- Kitsuchi szavaiból ki tudtam venni, hogy hívat engem. Esetleg valami gond van?! Tettem fel a kérdést majd vártam.
avatar
Huramino Saito
Játékos

Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Hisao on Hétf. Aug. 20 2012, 19:47

Az elmúlt napok nyugalmasan teltek a menyétek birodalmában Yoh számára. Ismerkedett a tereppel és új szövetségeseivel, már ami a kis állatkákat illeti, emberrel nem találkozott még Orokanán kívül a helyen. Ugyan nem tudta tanítványa merre lehet és milyen edzésen vesz részt, de lefoglalta magát saját edzésével és kísérletezett az idézéssel. Még Tsunadénak is tudott üzenni, aki elvileg bár tudott hősünk hollétéről de a hűség és a lelkiismeret azt diktálta hogy biztosra menjen a Jounin. A nyugalom aztán, ahogy szokott hamar megszűnt, amikor lakónegyedébe egy kis menyét érkezett, aki egy elhadart mondat után máris megidézte a bölcs színe elé.~Nem hiszem hogy meg fogom valaha is szokni hogy csak úgy idézgessenek oda vissza.~ Gondolta magában, amikor megérkezett, meglepetésére nem egyedül. Egy másik Shinobi pont hasonló dolgokra panaszkodott. A fiú fiatalabbnak tűnt de érződött rajta hogy nem zöldfülű teljesen. Ráadásul elég szabad szájúnak is bizonyult, vagyis már ismerős volt a környéken. Miután biztos volt benne hogy mindenki észrevette jelenlétét, leporolta fekete kabátját, biccentett egyet Saito felé és bölcs felé fordult. -Miért hívatott?- Kérdezte egy laza meghajlás után. A csacsogás ezúttal felesleges volt.

_________________

Konoha Lángoló Pengéje
Aktív Karakterek: Hisao Mezuri Ryu
Pénz & Sárm
avatar
Hisao
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Taicho + 1 sör
Chakraszint: 1077

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Aug. 21 2012, 14:50

Miután mindenki akire szükség volt, tiszteletét tette, a két menyét aki megidézte a tagokat, egyből le is lépett. A Bölcs pedig nem húzta az időt, neki is kezdett a mondókájának ami egyszerű, tömör, és lényegre törő.
- Azért idéztettelek ide titeket, mivel feladatom van számotokra, amire Ti ketten vagytok a legmegfelelőbb személyek. Mint tudjátok, a Kami no Yuugen a béke megőrzése érdekében jött létre. Ezt a békét, nem csak a saját Országunk határain belül kell fenntartani, hanem más nemzeteken és földeken is. Persze, mi csak utat mutatunk az embereknek és nem szólunk bele más Országok ügyeibe, csupán akkor ha a helyzet már nagyon eldurvult. És itt most lépnünk kell. Szerte a világban vannak informátoraink akik jelentenek nekünk a történtekről és most nagyon is szükség van a szervezetre. A Tea Országában kisebb harcok dúlnak amiknek ártatlanok is áldozatul estek. A Wasabi és a Wagarashi család közötti viszályokat a Wagarashi család két bérgyilkossággal tetézte. Az egyik meggyilkolt a Wasabi család legnagyobb esélyese az idei versenyek megnyerésére és a másik pedig a család fejének fia. A feladatotok, hogy megtaláljátok a két bérgyilkost és átadjátok őket a Wasabi családnak. Így talán megtudunk előzni egy esetleges háborút az Országukon belül. Ami pedig azt illeti, a bérgyilkosok ámokfutásának ártatlanok is áldozatul estek. Ha készen álltok, akkor induljatok. Egy hajó vár titeket a sziget túloldalán. Most minden rajtatok múlik. Ha siettek akkor talán megelőzhetitek a további értelmetlen mészárlásokat.
A Bölcs, várta a válaszotokat vagy az esetleges kérdéseiteket.

// Ha kérdeznétek vagy ilyesmi akkor ide írjatok, ha nem akkor a Tea Országa --> Wagarashi Kikötővárosba. Az út eseménytelenül telt. //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Aono Takefumi on Vas. Jan. 19 2014, 18:35

// Madara //

- Hééé! Vén hörcsög, hol bujkálsz?

Takefumi hangja erőteljesen visszhangzik a Vén bölcs szentélyének falai között. Az ifjú az elmúlt időszakban egyre inkább paprikás hangulatba került, agyát elborította a csípős ramen, és amúgy is herótja volt már a menyétek konyhájából. A háború lángjai sorra egymás után lobbantak fel, míg az amúgy mindig lusta és örök békeszerető afro shinobit idegesítette a tény, hogy a menyétek ismét akarata ellenére hozták el lakhelyéről. Messze a csataterektől, biztonságban, békességben arra kényszeríttették, hogy eddzen, polírozza a képességeit.
Tisztában volt saját korlátaival, nem kellett neki kétszer mondani, ha ő háborúba vonul, talán sose tér vissza. Mégis vegyes érzelmekkel viseltetett ezen intelligens állatok iránt, akik kezelésbe vették. Noha se erősebb, se gyorsabb, se bölcsebb nem lett, teljesen magára utalva edzett és edzett, ahogy azt előírták neki. A napok teltek, az éjszaka nappalba, a nappal éjbe fordult. Hogy mi végre volt ő itt, mi volt a menyétek szándéka arról fogalma se volt. Gyenge volt, végtelenül gyenge. Hatalmas pusztító ereje és állóképessége mit sem ért a nála sokkalta harcedzettebb ellenfelekkel szemben, de nem tudta merre induljon, megrekedt a sötétségben.
Mióta visszatért Konohába, az egész élete furcsa fordulatot vett. Olyan magasságokba jutott el, melyekről nem is álmodott, képességei olyan viharos sebességgel fejlődtek, hogy az már szinte rémisztő volt… és pontosan ez tette elbizakodottá. Noha nem látszott rajta, hisz egy pillanatra se mutatta ki, de saját ereje megrészegítette, még ha harcait hideg fejjel is vívta, ritkán hoztak pozitív eredményt. Megverték újra és újra, mint valami taknyos, újonc kezdőt.
Saját elméje nem tudott lépést tartani hatalmasra nőtt testi erejével, fogalma sem volt arról miként is aknázhatná ki. Így a menyétek között remélte, hogy rálel a megoldásra és visszaengedik az emberek közé. Ám ha netán meg is történt volna a csoda, ha rá is ébredt volna, hogy milyen irányba kéne fejleszteni tovább magát, miként kéne kiaknáznia képességei teljes egészét, akkor se vágyott volna arra, hogy csatározzon. Noha féltette családját és barátait, szívesen távol maradt volna a háborútól. Olykor háborúba vonult volna bajtársai oldalán, máskor, őszintén bevallotta magának, nem kér ebből az egészből. Sose felejtette el, hogy itt, ezen a szent helyen kötött szerződést ezen állatokkal és lépett be ama szervezetbe, melynek az a feladata, hogy kiiktassa azokat a veszélyforrásokat, akik a világot a háború felé terelik, és elejét vegye mindennek, ami káoszba taszíthatja a világot. Sokkalta humánusabb és békésebb gondolkodásra vallt ez, mint hogy vakon egymás vérét ontsák különböző országok fia és lányai. Megőrizve hát hidegvérét és örök lazaságát, nem kérdőjelezte meg vendéglátói akaratát, ám ami a válaszokat illeti, arra se kell már sokat várnia. A menyétek vezetője magához hívta a fiatal shinobit. Akarata, mondanivalója rejtély, senki se tudja, mit tartogat hősünk számára. Take-chan viszont halál nyugodt, mint mindig. Éljen a békesség, a nyugalom, aludj, ne háborúzz. Minek hagyná, hogy környezete befolyásolja az életét, ha ő is képes befolyásolni a környezetét. Elválik hát, hogy mi mondanivalója van eme ősi, szőrös lénynek egy fiatalember számára, aki aligha pályázhatna a világmegváltó pozícióra.
avatar
Aono Takefumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 490

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Uchiha Madara on Hétf. Jan. 20 2014, 16:54

A vén bölcs a hatalmas, lépcsős trónján ült, fehéres köpenyébe burkolózva, botját a trón szélének támasztva.
- Jöjj közelebb, Takefumi. - intett feléd a Bölcs.
- A világ háborúban áll, Takefumi. Sokat erősödtél az idők alatt, azonban az országok viszályai miatt feladatom van a számodra. A Szervezet, a Kami no Yuugen nem rendelkezik még olyan nagy hatalommal, hogy képes legyen a nagyhatalmakra hatni, ám minden egy kis lépéssel indul, nem igaz? A feladatod, hogy a Kami no Yuugen nevében felkutasd és megvédd a Tűz országának egyik birtokosát. A neve Katashi. Katashi nagy birtokkal és befolyással rendelkezik, nemrég azonban levél érkezett tőle. A birtokát többször is banditák és ellenséges shinobik közelítették meg, fenyegető levelek, követelések halmazait hagyva maguk után. Komolyabb kár ugyan nem keletkezett még, mégis az azonnali védelmet rendelte el.
Utazz hát haza, a Tűz országába, annak is a déli tartományaiba és védd meg Katashi-t. Biztosítsd a birtokot. Az eszközöket rád bízom, a feladatot teljesítened kell. - szögezte le a rekedtes hangú menyét. Ezek után a menyét előre nézett, mintha ott sem lennél. Majd egy kis hatásszünet után ismét megszólított, ám ekkor már nem nézett rád.
- A küldetés befejeztével várom a jelentésed. - fejezte be mondanivalóját. Ekkor egy újabb menyét csoszogott be, melléd, megráncigálva ruhádat, majd egy dossziét nyújt át neked.
- A dosszié tartalmaz minden olyan információt, amelyre szükséged lehet. Most pedig készíts össze mindent, amire csak szükséged lehet, majd jelentkezz a kapuban. - mormogta a menyét.
Annyi idő kihagyása után a Vén bölcs ismét feladatot adott számodra. A lehető leggyorsabban készülj össze, nem tudhatod, mennyi időt fog igénybe venni a küldetésed, így fel kell szerelkezned. A menyét a kapuban vár rád.
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Aono Takefumi on Csüt. Jan. 23 2014, 20:06

Jöjj, jöjj a fény felé. Ezt sugallta a barlang bejárata, majd ahogy Takefumi el is hagyta az említett objektumot, a sunyi csillag, heves vakító támadásba kezdett retinái ellen, melyet szerencsére örökké magán tartott napszemüvege szerencsésen hárított, ám arcára így is kiült a fintor, ahogy újra lejátszotta magában azt, amit a Vén bölcs mondott neki. Már pedig ha jól értette őt és sajnos nagyon úgy tűnik, hogy jól értette, egy szál maga kell hogy megvédje a földesurat nem csak az átlagos banditáktól, de még a kóbor, hontalan shinobiktól is.
Kínjában homlokára csapott és megengedett magának egy keserű kacajt. Ekkora pechet…
~ Na és most akkor mi legyen? Hahó!? Megmondanád? Ki? Én? Minek beszélek egyáltalán magamhoz… ~
Mint mindig, ha valami nehéz eseménnyel kerül szembe, feje lebicsaklik, tüdejéből pedig egy hatalmas sóhaj szakad fel. Nincs mit tenni, meg kell csinálni a melót.
A kezében lévő dossziét felcsapta, majd hajléka felé vette az irányt, bár közben arra elfelejtett ügyelni, hogy kisebb menyét egyedeket nehogy halálra tapossa. Volt is nagy zsivaj és a… na mindegy, a lényeg, hogy túl sok szépet nem vágtak hősünk fejéhez. Míg visszatalált szerény hajlékához nagyjából megjegyzett minden lényeges információt. Nos, mindössze három dolog maradt hátra. Hazatérni, enni, aludni. Legalábbis így lett volna a jó. Tehát az új napirendi pontok. Hazatérés, erősítés szerzése, felszerelkezés. Ráadásként pedig teljesíteni a küldetést.
A dossziét a kis kunyhószerűség asztalára dobta, majd a küldetéshez és a szervezethez méltón átöltözött az egyenruhába. Volt ugyan is egy fontos dolog ezen szervezeten belül, még pedig hogy küldetések során a csoport tagja köteles azt az eszmét képviselni, amire felesküdött, így tehát nem faluja képviseletében, hanem a Yuugen tagjaként, a békét szolgálva megy hadba, ha arra van szükség. Amire persze csak a legvégső esetben került sor. Egy dolgot azonban mindenki tudott, hogy ezen emberek a jó oldalon és a béke pártján állnak, kilétüket csak falujuk vezetője ismerte, míg ők maguk álcázva, maszkkal járták a világot.
Az ifjú hős a béke szimbólumaként feszített, arcát egy idétlen, csücsörítő emberke maszkja takarta el. Már csak egy aprócska, de lényeges dolog volt hátra. Takefumi túlzott egyedisége, mely főként a hajában mutatkozott meg, könnyedén lebuktatta volna, így hát cselhez kellett folyamodnia.
- Henge.
A nagyra nőtt frizkós fickónak nyoma veszett, helyét egy töpörödött, ősz hajú, jelentéktelen figura vette át.
Eljött hát egy újabb kaland ideje, előre a kapuhoz, majd a kapun túlra!
avatar
Aono Takefumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 490

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Kitori Musato on Pént. Jan. 24 2014, 16:23

// Takefumi, Madara //


Büszkén és fáradhatatlanul lépdelek a poros úton, mint tornádó mely tör előre megállíthatatlanul. Szemem előtt a távolban hatalmas kapu emelkedik, noha innen még igazán apró. S míly érdekes rejtély mely mögötte lapul, én magam el sem hiszem! Azt mondják menyétek lakják, s nekem eme hely a célom. Lenyűgöző nemdebár, hisz mindig ott tünök fel ahol valami izgalmas. Lehet, hogy vonzom az rejtélyeket, sőt talán én vagyok okuk - így elmélkedem, mialatt lábam a port veri fel alattam.
S hogy miért hogyan kerültem ide? Vitézül száguldottam hegyeken-völgyeken, pusztákon-tengereken át, legalábbis bárki kérdezi ezt fogom neki mondani, elvégre én volnék Kitori Musato Konohagakure no Satou Chunninja, becsületem feddhetetlen. A valóság annyit takar, hogy létrehoztam egy földklónt, aki végigcipelt a már említett tájakon, miközben én békésen szundítottam a hátán. Miután megbizonyosodott róla, hogy ez az út a faluba vezet, felébresztett az erdő takarásában én meg megszüntettem. Felkeltem, leporoltam magam és egyenesen, mint egy díszhuszár, elkezdtem bősz léptekkel menetelni.
Még Konohában történt, hogy egy férfi lépett oda hozzám és egy dossziét nyomott a kezembe. " A Hokage-sama parancsa"- mondta és eltünt. A mappákból kiderült: küldetésem van. Első küldetésem Chunninként! - ujjongtam magamban. Egy Katashi nevű nemes védelme a cél, akit töbször megfenyegettek. Nyílván ezért választotta ki Hokage nagyasszony a legmegbízhatóbb Chunninját, azaz engem - erről én szentül meg vagyok győződve. Ez a küldetés nem csak erről szól, hanem együtt működünk a menyétekkel, már ha jól értelmezem a dolgot, ezért kellett eljönnöm a társamért. Nyílván egy szövetség kialakulását segítem elő a menyétekkel, miért másért kellene összedolgoznunk velük?
Ahogy közelebb lépdelek fessen és fitten egy apóka jön ki elém, kissé csalódom, mert arra számítottam valami menyéthős fogad megalázkodva, ahogy az Konohagakure no satou Chunninjának kijár, na de beérem ennyivel is. Nyílván valami szolga, akit eme falu urai küldtek, hogy üvözöljön. Nem hozhatok szégyent a nevemre és a falura, így hát én nyitom a beszédet:
- Üdv Bácsi. Síkságokon és Tavakon keltem át, hogy a Nagy Hokage parancsára eljöjjek társamért, aki feltételezem első a menyétek között, most kérlek szólj neki, hisz sürget az idő! - Szavaim udvariasak és fennköltek.
Még sosem láttam állatshinobikat, így kiváncsi vagyok milyen lesz társam. Illetve Mirubinak volt egy macskája, de szerintem az még egereket sem tudott volna fogni. Remélem a mennyétek nem olyanok mint az a Fufin vagy mi.
avatar
Kitori Musato
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Itt-ott amott, ahol éppen szükséges...


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 396

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Jan. 25 2014, 20:07

A béke nevében
Takefumi, Musato

A két konohai chunnin ismét találkozott a menyétek falvának bejárata előtt. Miután találkoztak és váltottak néhány szót, egy átlagosnál magasabb termetű menyét sétál közétek, két lábon. Köpeny volt rajta, fehér köpeny a hátán egy vörös virág szimbólumával. A menyét, ki a derekatokig érhetett, meghajolt.

- Legyetek üdvözölve, ifjak. A nevem Takeo. Az én kíséretemben indultok a Tűz országának birtokára. - ekkor egy pecsétet mutatott, és kezében két, fehér ruha volt összehajtva. Vegyétek fel. Ugyan az a köpeny, amit Takeo is visel.
- Megkezdődhet első küldetésetek, amelyet a Kami no Yuugen zászlaja alatt véghez visztek. Induljunk, ne vesztegessük az időt. - azzal a menyét közelebb lépett, kézpecsétet formált ismét, ekkor minden elsötétült, kavargott, majd hirtelen a zavaros utazásnak vége lett és a földön találjátok magatokat. Füves pusztaságban estek arca. Takeo egyenes háttal, kihúzva magát az egy méterével, büszkén áll előttetek, háttal.
- Indulás. - mondja komor hangon, majd két kis kezét háta mögött összefogja, és apró, de gyors léptekkel megindul.
A cél a távolban lévő birtok, amely egy út mellett áll a nagy semmi közepén. Hatalmasnak mondható terület van körbekerítve, gyönyörű kerttel és egy többemeletes épülettel a közepén, mögötte pedig egy nagyobb tóval.

A kapuba érve egy idős férfi fogad titeket, néhány páncélos személlyel, valószínűleg szamurájjal, körbefogva, akik segítik a birtokost. A menyét előre sétál, majd meghajol.
- Légy üdvözölve, Katashi-sama. - köszön a menyét. Az idős férfi viszonozza a köszöntést.
- Legyetek üdvözölve, Béke harcosai. Fáradjatok beljebb.
Gyönyörű kerten haladtok keresztül, majd benyittok a középen álló épület ajtaján. Egy hatalmas teremben foglaltok helyet, étellel és vízzel szolgálva. 
- Biztosíthatom uram, a éjszakát a szél sem fogja zavarni. - szólt a menyét. Ekkor egy szamuráj lépett közelebb, vörös szalaggal a karján. Egy tekercset tett az asztalra elétek.
- Az éjszaka dobták a kertbe - szólt Katashi.
A tekercsben egy fenyegető üzenet található, röviden, amennyiben a birtokos nem adja el a birtokát, akkor porrá égetik a házzal együtt.
- Őrködni fogunk, megóvjuk önt. - csukta össze a tekercset a menyét. Az idős férfi bólintott, majd az étkezés után a tekercset átadó férfi hozzád küldte, ő maga pedig pihenni indult szobájába. Ezek szerint a vörös szalagos férfi az őrség feje. Amennyiben bármi kérdésetek van, hozzá fordulhattok.

A sötétedésig lévő időt /3 órát/ használjátok ki, beszélgethettek egymással, a katonákkal, a menyéttel, kérdéseiteket tegyétek fel, én pedig a körben válaszolok. Készüljetek fel, éjszakáról éjszakára komolyabb fenyegetések érkeznek. Sötétedésig írjátok meg a postot. Az épületben a szervezeti álarcot és a köpenyt viseljétek.

Hivatalosan is a Kami no Yuugen tagjai vagytok, a fehér köpenyt fel lehet tüntetni az adatlapon.

/gomen, szétszedte a postomat :S/
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Aono Takefumi on Hétf. Jan. 27 2014, 16:11

A menyétek mit sem zavartatták magukat azzal, hogy egy furcsa, ám még annál is furcsább maszkot viselő emberke jár köztük. Minden bizonnyal megérezték, hogy aki köztük jár, nem más, mint akivel már jó ideje együtt élnek. Igen, Takefumi így indult küldetésre, öregembernek álcázva magát, külön személyt alakítva, a lehető legfurcsább, legmegzavaróbb maszkot választva, kérve magának. Ezen álcáján bőven volt ideje gondolkodni, hiszen ahogy korábban is tudatosították benne ittléte alatt, a szervezet semleges. Nem a dicsőségért harcolnak, nem is saját hazájukért, hanem a békéért, az egyensúly visszaállításáért. Így hát úgy vélte, az a legjobb, hogy a felesleges összetűzések elkerülése érdekében, elrejti a világ elől kilétét, melyhez egy maszk nem elég, főleg ha hatalmas haját nézzük, melytől nem óhajtott megszabadulni, legalábbis jelenleg. Viszont mindennél fontosabb volt, hogy ne úgy azonosítsák később, mint Konoha shinobiját, mely az ellenség számára csak még több okot adna a háborúskodásra, hanem a szervezet tagjaként jegyezzék fel, akivel még egyik nemzetben se találkozhattak. Büszke volt magára és ötletére, mely egész egyszerűen mosolyra fakasztotta. Rengeteg kényelmetlenséggel jár kivívni a békét és elhozni a világ számára, de megéri. Már pedig érezvén, hogy része valami sokkal nagyobbnak, Ő lustaságát is elöntötte az energia. Jó mókának tűnt ez az egész, noha az első gondolat, mely arról szólt, hogy bizony többször lesz kitéve a célkeresztnek, mint azt ő szeretné, hamar lehervasztotta mosolyát és tettvágyát. Azonban, mosolyok jönnek, mosolyok mennek és csakhamar átvette egy újabb, lecserélve a komor arcot. A falu kapujában ugyan is egy régi ismerősét, egykori csapattársát pillantotta meg.
A sors érdekes fordulatokkal kecsegtet, hát még hogy egykori harcostársába botlik, sok jót ígér. Noha Kitori még zöldfülű volt, Takefumi elismerte, hogy hatalmas tehetséggel van megáldva, persze ezt soha nem mondta volna el neki, hiszen a srác amúgy is el volt szállva magától. Ahogy pedig odaért hozzá, újabb elégedettség hullám öntötte el, ahogy a fiatal shinobi nem látott át az álcáján. Természetesen erre nem is képesek sokan, hacsak nem érzékelik és ismerik mások chakráját teljes pontossággal, ám ennek hiányában, a henge szinte tökéletes álcát biztosít.
- Hohohó, üdvözöllek ifjú Kitori. Nem számítottam rá, hogy ily egyszerű módon érkezel ide hozzánk. A társadra ne várj, én volnék az.

*


Takeo felbukkanása némiképp felgyorsította az eseményeket. Rövid eligazítás és a Yuugen hivatalos tagjainak beazonosítására szolgáló köpeny átadása után, szinte azonnal a Tűz országának távoli csücskében kötöttek ki. Ennyit arról, hogy Take hosszasan utaz, felszerelkezik, mint egy kisebb hadsereg és újabb útra indul. Úgy tűnik, nem túlzottan bíztak benne, ám az is megeshet, hogy rövid idő alatt, rengeteget változott a helyzet, ami egy háborús időszakban bizony nem lehetetlen.  
Alig hogy megérkeztek egy kisebb hányingert keltő út után, Take-chan arca elé igazította maszkját, majd követte a menyétet. Nagyon úgy tűnt, hogy másra nincs szükség, mert csak az állatka beszélt, így úgy tűnt, hogy Ő és Kitori nem többek egyszerű gyalogoknál, akiknek eszközök módjára teljesíteniük kell a feladatot. Nos, lévén, hogy shinobik volta, ez nem igazán tudta zavarni. A hivatalos eligazítás hamar lezajlott és nagyjából ki is derült, hogy milyen helyzetben van a hely és kik azok, akik komolyabb szerepet töltenek be, az Úr és a kastély védelmében. Miután magukra maradtak, az álcázott Takefumi egyenesen honfitársához fordult.
- Mit szólnál hozzá ifjú barátom, ha kicsit körbe szaglásznánk nincsenek e gyanúsan viselkedő elemek a kastély területén. Természetesen az se árt, ha felmérjük mennyire védhető ez a hely. Vénségemre mondom, amikor a mélyvízbe kerülsz, használj ki minden időt ahhoz, hogy megtanulj úszni, vagy hamar visszanyomnak a víz alá és megfulladsz. Hohohó, azt pedig egyikünk se akarja.
Take-chan érdeklődve várta barátja válaszát, egyéb észrevételeit, hiszen bár fellengzős volt a fiú, ki tudja, hátha valami sokkalta nagyobb szikra pattan ki az elméjéből. Ám ami saját, sebtében fabrikált bölcsességét illeti, se füle, se farka.
avatar
Aono Takefumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 490

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Kitori Musato on Kedd Jan. 28 2014, 15:03

// Madara, Takefumi //


Nagyon különös választ adott az öreg, az elején még mókásnak gondoltam, ezért rávillantottam kedves mosolyomat, csakhogy nagyon úgy tűnik komolyan gondolja a dolgot. Még hogy ez a szottyadt... lenne az én társam?! Hisz már járni alig tud! Hol van az a menyét istenség aki talán méltó szövetségesem lenne. Na nem, itt valami félreértés van, s már-már nyitnám is a számat de ebben a pillanatban két dolog történik. Rájövök, hogy a nevemen szólított és megjelenik a méteres menyét.
A tévedés minden bizonnyal megoldódik, hisz mi okból jött volna az a csalódást keltően alacsony kis lény, ha nem ezért, hogy társul szegődjön mellém? Egyébként meg az öreg Kitorinak hívott. Ez csak azt jelentheti, hogy hírem megelőzött, bár nem igazán értem miként lehetséges ez, elvégre még nem vittem végbe olyan nagy tetteket. Igaz komoly kalandokat éltem át például azt elmesélhetném, hogy... Felidéztem eddig shinobi létem eseményeit és bizony eldöntöttem, hogy ha valakinek, akkor ennek az öregnek nem fogok mesélni róla miként alázta porrá az önbecsülésemet Niyo Sora.
Mindenestre már kozel sem vagyok annyira lelkes, mint mielőtt az öreg megszólalt. S ez még hagyján, az egészen szimpatikus menyét is végképp leírta magát azzal, hogy "ifjaknak" szólított minket. Remek - dühöngök magamban - nem elég, hogy meg kell védenem egy nemest, akit ki tudja milyen veszélyek fenyegetnek, még emellé rám sóztak egy "hohohózó" öreget, meg egy vak menyétet. Pedig olyan jól idult ez a nap!
Ahogy Takeotól átveszem a köpenyt és a maszkot, egy pillanatig összerándul az egyik szemem, ahogy a sírással küszködök, de gyorsan - kissé durvában a kelleténél, gyakorlatilag arcon csapom magam vele - felkapom az arctakaró eszközt, egyszóval a maszkot. Elvégre minden bizonnyal én vagyok társaim reménysugara, nem láthatnak kétségbeesve! Magamra öltöm a köpenyt is. Fejpántomat a hátizsákom mélyébe rejtem.
Az utazás kissé kiengesztelt, hiszen nagyon érdekes módja volt ez annak, s ráadásul még gyors is. Ámbár ismerve menyétpajtás szem problémáit, elmormoltam egy imát, hogy ne Iwagakure egyik földesurának kérója mellé érkezzünk. A továbbiak gyorsan lezajlottak, Takeo beszélt, aminek örülök, tekintve, hogy motivációim eléggé összezsugorodtak, s az egész olyan mintha a balszerencse keze komolyan benne lenne. Maszkom alatt keserű sóhajjal megjegyzem, bárcsak itt lenne az öreg helyett Mirubi, vagy Takefumi. Még Niyo-senseinek is örülnék, tudva az Ő írányítása alatt korházba kerülnék ugyan, de soha az életben nem fenyegetné többet senki Katashi-sant!
Végül magunkra maradunk az öreggel, aki a bölcselkedéseibe fűzve, hasznos ötletet vet fel. Magam elé meredek. Hiába csalódtam így nagyon azokban kiket társul kaptam, Konohagakure no Satou hős Chunninja vagyok, a Kami no Yuugen harcosa! Ez sovány, de mégis elégséges vigasz.
- Rendben, induljunk - mondom újra vidáman.
El is indulok, amikor hirtelen lánggal egy nagyon fontos kérdés merül fel bennem, s nem is vagyok rest hamar szóvá teszem:
- Egy valamit nem értek... őőő... Bácsi-san. A fenyegető üzenetben az állt, hogy ha nem adja el a birtokát, stb. Nem lehet utána kellene nézni annak, aki meg akarja venni, vagy róla nincs információ? Ezt megkérdezhetnénk a Szamuráj-Taichou-santól!
avatar
Kitori Musato
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Itt-ott amott, ahol éppen szükséges...


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 396

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Jan. 30 2014, 13:12

Itt kezdődik az igazi küldetés, a post is ide kerül
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Hiraga Natsu on Szer. Nov. 19 2014, 22:53

//Uchiha Madara//
 
Ha bár minden úgy történt, ahogy akartam, mégis tágra nyílt szemekkel néztem végig, ahogy Haru-t körbetekerte a drótom és eldőlt a földre. Mintha lelassult volna az idő.. Szinte értetlenül álltam ott, és bámultam előre, miközben valami olyasmi történt, amit a legkevésbé sem gondoltam volna. Haru a földön fekve, fejét lehajtva ugyan, de jól láthatóan és hallhatóan.. sírt. Egy darabig csak savanyú képpel néztem, meg sem tudtam szólalni, vagy akár megmoccanni. A győzelmi mámoromat teljes mértékben elfeledve - vagy inkább kihagyva -, csakis arra tudtam gondolni, hogy miért? Miért történik most ez, miért okoztam én ekkora fájdalmat Harunak, saját akaratomon kívül?
- Haru... - nyögtem ki végül. Szomorúan, halkan, de még így is Haru biztosan meghallotta - Én... - csuklott el a hangom.
Mindeközben még mielőtt bármi más történhetett volna, Kano-sensei közbe lépett. A tőle megszokott széles mosollyal és tapssal gratulált a harcunkhoz, ám ez most kivételesen nem vidított fel engem. Sokkal inkább lekötött az előttem éppen feltápászkodni próbáló lány, akit láthatóan megbántottam, pedig ezt a legkevésbé sem akartam.
- Sajnálom. - mondtam még ki ezt a bocsánatkérő szót, olyan szomorúságosan, ahogy csak tudtam, ám mindez tiszta szívemből jött. Pontosan nem tudhattam, hogy mit érezhet most Haru, legfeljebb csak találgatni tudtam volna, ám.. Azt tudtam, hogy ezt nem akartam, ezt nem akarom. Jelenlegi helyzetben viszont, amit végignéztem Haru könnyes és földtől poros arcán, tudtam, hogy itt és most többet nem tehetek.
Pár pillanat múlva egy ismeretlen hangforrásra lettem figyelmes, mely a nevemen szólít. Kano-sensei lábánál volt egy apró kis teremtmény, fehér köpenyben, két lábon állva. Megtudtam, hogy az ő neve Ashi, és azt is, hogy honnan jött. Időközben pillanatnyi meglepettségem után rájöttem, hogy egy menyéthez van szerencsém. Kis lábaival egy nagy fa felé indult el, várva, hogy én kövessem. De még mielőtt megtettem volna még mondani akartam valamit Harunak, azonban.. amint megláttam keserves arcát, ahogy éppen letörli arcáról a könnyeitől nedves port egy szót sem tudtam szólni. Csupán egy őszinte, megbánó pillantást vetettem rá, a tekintetünk találkozott ám.. nem volt erőm többre, és talán nem is lett volna most olyan mondat, ami javíthatott volna a helyzeten. Így hát lassan megfordultam és a kis menyét után sétáltam.
Miközben a Ashi mögött baktattam, megfigyeltem öltözetét. A nagy fehér köpeny hátán egy piros lótusz volt, nyilvánvalóan szimbolizált valamit. Ez alatt a pár méteres séta alatt volt időm átgondolni azokat a furcsaságokat, amikre eddig úgymond nem figyeltem, túlságosan is lekötött Haru. Akinek szomorú, könnyáztatta arca állandóan előttem volt, ám muszáj volt némi figyelmet szentelnem erre a kis jövevényre is előttem. Egy beszélő és két lábon járkáló menyéttel van dolgom, aki ráadásul még fel is van öltözve. Nyilván valóan egy ninja menyét, tehát végülis annyira nem lepett meg a dolog, ám volt amit furcsálltam. Vajon honnan tudja a nevemet? És mégis miért "megtisztelés" a számára, ha velem beszélhet? Sok kérdésem volt, melyre azt hittem, hogy a következő beszélgetésünk során válaszokat kapok, ám talán csak még több kérdést kaptam. Hogy micsoda? Engem figyelnem már régóta a menyétek? - esett le az állam, miközben a kis Ashi mondandóját hallgattam. Megtudtam, hogy ő egy ninjuu, és ezen lényekről is megtudtam a szükséges információkat. A további részleteket hallgatva - amit maga a menyétek vén bölcse küldött(bármilyen fontosságot is jelentsen ez..) -, ismételten csak ámultam és bámultam, szóhoz sem jutottam. Bár tény, hogy amit így úgymond titokban kiderítettek rólam a menyétek, az mind igaz volt. Tény, hogy nem akartam háborút. Nem akartam, hogy az emberek ok nélkül öldököljék egymást, sőt, nem akartam, hogy egyáltalán öldököljék egymást. Amint kicsit jobban belegondoltam ezen dolgokba, még talán a világbéke nézetet is tudtam magammal azonosítani. De leginkább Kumo védelme, és békéje a legfontosabb számomra. Így hát kezdeti meglepődöttségemet legyőzve, büszkén és határozottan jelentettem ki:
- Megtiszteltetés lenne a Jó ügyet szolgálni, Kumogakure és a Világ békéjéért felelni, így hát szívesen csatlakozok a szervezetbe! - váltottam hirtelen mosolygós stílusra, mondhatni a jól megszokott Natsu-stílusra. - Feltéve ha tényleg megfelelek..
Nah ez volt csak ám az igazi Natsu stílus. Sosem tudom, mikor kell lezárni egy mondatot, mindig képes vagyok egy kis, apró, idióta töltelékmondatot beszúrni a mondandóim végére. Nah de.. ez vagyok én, Hiraga Natsu. A néha kicsit idiótán pozitív személyiség.
Ashi láthatóan örömmel fogadta, hogy vállalom a feladatot, majd néhány ügyes mozdulattal felkapaszkodott egészen a vállamig. Eközben én a távolabb lévő Harura pillantottam, akin valami megdöbbentő dolgot vettem észre. Mosolygott. Szélesen, teljes őszinteséggel mosolygott. Nem tudom mi történhetett ott, Kano és Matoi társaságában, míg én az újdonsült kis menyétbarátommal társalogtam, de láthatóan pozitív hatással volt Harura. Ennek nagyon örültem, és csak egy dolgot sajnáltam. Azt, hogy én nem lehetek ott. Hogy nem én voltam az, aki fel tudta vidítani őt, hogy talán nem is tudja, hogy én most figyelem őt, és azt biztosan nem tudja, hogy az, hogy én őt boldognak látom, az engem is boldogsággal tölt el.
Ezt a talán furcsa örömforrást nem sokáig élvezhettem, mert hirtelen kavargó érzés fogott el, enyhe hányinger. Az egész világ elmosódott, majd mintha magasan repültem volna, mint egy lehetetlen álomban.. Majd zuhanni kezdtem, és amint nagynehezen kinyitottam szemeimet, magasra nőtt fűszálakat látok, persze csak miután kitisztult teljesen a látásom. Hirtelen feltámadt a szél is. Pontosabban egy lágy, gyengéd szellő suhant végig a magas fűszálakon, ám még az iménti furcsaság hatására ez igen-igen meglepett. Amint teljesen magamhoz tértem, felpillantottam, és mint ma már oly sokszor, ismételten elállt a lélegzetem. Magas fák, melyek szinte az égig értek, hosszú lelógó kötelek, néhol egy-egy faház, mely szinte tökéletesen illeszkedett a fákba.. Ez valami.. Csodálatos. - bámészkodtam még egy kicsit, majd eszembe jutott Ashi otthonának a leírása, amit nemrég mondott el nekem. Erre a vidékre tökéletesen illet, úgyhogy tudtam hol vagyok. A menyétek falujában. Ezt szinte azonnal meg is erősítette a kis menyét mellettem, kin nem mutatkoztak a rosszullét jelei, mint nálam, nyilvánvalóan ő már hozzászokott az ilyesmihez.
Nem kellett sokat várnom, mire a kis menyéttársam felvette az idegenvezető szerepét és elbarangoltatott a faluban. Sok féle érdekes dolgot pillantottam meg, miközben Ashit követtem. Maga a táj is gyönyörű volt, és az, hogy mindezt pusztán menyétek építették, és látszólag megóvták minden külvilági csapástól. Egy ilyen helyet ennyire titokban, rejtve tartani nem kis teljesítmény... A másik dolog, amit megfigyeltem, az az, hogy nem csak olyan apró méretű menyétek élnek itt, mint pöttöm barátom, Ashi. Voltak kicsit nagyobban, sokkal nagyobban, ember méretűek, és még azt is meghaladók. Sokukon ugyanazt a fehér köpenyt látta, hátán a piros lótusz szimbólummal, mint azt Ashin is megfigyeltem. Nyilvánvalóan ez a Kami No Yuugen szimbóluma. Vagy valami ilyesmi lehet az eddigi információim alapján. Hosszas "városnéző" sétánk lassan véget ért, amint egy hatalmas nagy menyét elé kerültem, aki szintén viselte azt a bizonyos fehér köpenyt, füstölgő pipája pedig olyan gigászi méreteket alkotott, hogy még én is belefértem volna. Egyszerű volt rájönnöm, hogy ki is ő valójában. Ő a vén bölcs, a menyétek vezetője, akiről Ashi is beszélt, akitől az üzenetet kaptam. Immáron tudtam, hogy mit keresek itt, hogy ő miért hivatott ide, így hát nem is húztam tovább az időt. Fél térdre ereszkedtem, fejet hajtottam, majd határozott, tisztelettudó hangon megszólaltam:

- Hiraga Natsu, Kumogakure no sato-ból. Szolgálatodra jelentkezik menyétek bölcs vezetője. Megtisztelő lenne, ha csatlakozhatnék a szervezetbe, a felsőbb Jót szolgálva.
avatar
Hiraga Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Kumogakure no Sato


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Jan. 07 2015, 08:48

Ahogy a fák között barangoltatok, észrevehetted, nem sok menyét ugrik le melléd a fáról, hogy üdvözöljön. Nem ez az első, hogy emberek sétálnak a menyétek erdejében, így egyáltalán nem okoztál számukra nagy meglepetést. nem úgy, mint ahogy ők okoztak neked.
Ashi apró lábai igen fürgének bizonyultak, talán siettetni kell a lábaid, ha lépést akarsz vele tartani.
A fákon a faházak és lesek között szinte folyamatosan menyétek ugráltak, az élet nem állt le, elfoglalt népség, állandó mozgásban vannak.
- Hamarosan megérkezünk a Nagy Bölcshöz, Natsu. Biztosan készen állsz? - teszi fel a kérdést Ashi, habár tudta jól, nem az a fajta vagy, aki meghátrál.
Ahogy haladtok előre a sűrű erdőben, egy nagyobb tisztásra értek, ahol egy magasabb trón foglalt helyet. Hatalma, fehér bundájú menyét ült rajta, köpenye alól kiszabadította kezét, majd a szájában lévő pipa felé nyúlt. Nagy füstöt fújt ki.
- Hiraga Natsu. Régóta figyelünk téged. Remélem tudod, miért vagy most itt. A világ folyamatosan változik. Az emberek a hatalomért és a pénzért egymás ölik, a harmónia és a béke időszaka a háttérbe húzódott, mikor kitört a Shinobi háború. A mi feladatunk, hogy rendet tegyünk, kibékítsük a nagyhatalmakat, és visszaállítsuk a harmónia korszakát. Sokat kell még harcolnunk, hogy béke lehessen, azonban úgy tűnik, a nagyobb hatalmak kezdenek beleunni a harcokba. Eljött az idő, hogy végleg eltűnjön a gonoszság, és a földet beborító árnyakat megtörje a fény. Mondd csak, Natsu. Mit jelent számodra a béke? Miért érzed, hogy alkalmas lennél a csatlakozáshoz? - teszi fel a kérdést a hatalmas menyét. Hagy neked időt a gondolkodásra, a válaszodtól függ, hogy valóban alkalmas személyt hozott e magával Ashi.


//Nagyon sajnálom a késői postot, legközelebb figyelmeztess, ha ilyen régóta nem érkezik válasz. Kárpótlásul + 6 chakrat írok neked jóvá.//
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Hiraga Natsu on Pént. Jan. 09 2015, 19:47

//Uchiha Madara//
 
Maga a nagy menyét bölcs előtt álltam, és ha egy óriási menyét nem lenne elég ok a meglepettségemre, akkor az óriási pipa, ami a szájában volt, biztos, hogy életem végéig emlékezni fogok rá. Ezek után nagy füstöt fújt ki, mely biztosan beterített volna egy nagyobb helyiséget is, ám ezen a kis tisztáson hamar nyoma veszett.
Milyen furcsa népség ezek a menyétek.. A faluban meg sem lepődtek a megjelenésemen, nyilvánvalóan jó párszor megfordult már itt hozzám hasonló lény. Vagyis.. ember. Éppen ezért ugyanúgy mászkáltak a fákon, vagy a fákról fel-alá, tették a napi dolgaikat. Azt hiszem.. Elvégre nem igazán tudhatom, hogy mégis milyen lehet egy átlagos menyét napirendje. Az biztos, hogy nem átlagos.. Őőő.. okés, haladjunk tovább.
A nagy bölcs előtt álltam, ki miután jól szemügyrevett, egy kisebb beszédbe kezdett bele, melyre én lelkesen figyeltem. "Mondd csak, Natsu. Mit jelent számodra a béke? Miért érzed, hogy alkalmas lennél a csatlakozáshoz?" Ezek voltak felém utolsó szavai, majd csendben, türelmesen várta a válaszomat. Tudtam, hogy ezen a válaszon nagyok sokminden múlhat. Talán ez egy tesztféleség, hogy kiderítsék, mennyire is illenék bele a közösségükbe. Az úgynevezett gondolkodási időmet ki is használtam, nem akartam egy elhamarkodott választ adni, a legjobbat kell nyújtanom, ami csak tőlem telik. Miután összeszedtem gondolataimat, határozottan kezdtem bele válaszomba:
- Születésem óta Kumogakuréban élek. Ott nőttem fel, és egyetlen alkalmon kívül tulajdonképpen el sem hagytam ezt az országot. Ez a hely, ez a falu jelent számomra mindent, azért küzdök nap, mint nap, hogy erősebb legyek és így megtudjam védeni azt. Háborús időkben pedig ez nehéz és kockázatos feladat. De egy békés világban, melyre a szervezet törekszik, nem fenyegetné semmilyen veszély Kumo-t, sőt! Egyik másik nemzetet sem. Ha én ilyen erős érzelmeket táplálok a falum, szülőhelyem iránt, biztos vagyok benne, hogy a többi ember is hasonlóképpen érezhet. Ezért a béke jó nyugalmat biztosít az embereknek, és ekkor lehetnek csak igazán boldogok. A felesleges öldöklés és pusztítás elkerülésén túl még boldogságot is hozhatunk a világra. Úgy érzem ennél nagyobb cél nem létezhet a földön. És hogy én miért lennék alkalmas a béke harcosaként harcolni? Mindig is a jó ügyet szolgáltam, igyekeztem helyesen megoldani a problémákat, és jobbá, békésebbé tenni azt a helyet ahol élek, mint a falu shinobia. Nagy megtiszteltetés lenne más hasonló célú emberekkel találkozni, és együtt küzdeni a nemesebb célért. Azt hogy erő szempontjából mennyit tudok hozzátenni a szervezethez, majd úgyis a csatamező fogja eldönteni, illetve ha már jó ideje figyeltek, akkor tudhattok rólam egy-s mást... - fejeztem be végül a beszédemet, a végét talán kicsit elrontva, vagy nem is tudom... Inkább könnyedebbre vettem a hangsúlyt, remélhetőleg ez nem lesz nagy hiba a nagy bölcs szemében.
avatar
Hiraga Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Kumogakure no Sato


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Jan. 10 2015, 08:40

A vén bölcs halkan ült székében, hatalmas fapipájába bele-bele szívott, emberméretű füstöt fújva, miközben téged hallgatott. Nem vágott a szavadba, illedelmesen hallgatta végig mondandód.
- Hm...Szóval a falud a legfontosabb? Ennek a védelme, a falu lakosainak az épségének megóvása a te utad? Natsu, fiatal vagy még, nem tudhatod, mit tartogat számodra a sors...Azonban - ekkor leemelte pipáját a szája elől - Ha valóban úgy érzed, hogy erősebbé válva megóvhatod otthonod, minden lakosával, az állatokat és növényeket, a természetet, s eme úttól senki nem tántoríthat el, akkor van rá esély, hogy az út, amelyen jársz, a végére érhessen. Őszinte vagy és lelkes. Fiatal és vakmerő. Önzetlen és tehetséges. Ilyen shinobikra van szüksége a Kami no Yuugennek.
Idő közben egy derékig érő menyét sétált be mögüled, majd egy nagy méretű tekercset helyezett el előtted. A tekercsbe számos név szerepelt már, mind vérrel volt írva.
- Ez a szerződés összeköti a Kami no Yuugen tagjait a Menyétek fajával, egy vérszerződés, melynek köszönhetően bármikor a faluba tudunk téged hívni, ha feladatunk van  számodra. Azonban nem ilyen egyoldalú a történet....ugyanis a szerződéshez két fél kel, így a mi fajunk elfogadja, ha segítségre szorulsz, bármikor magad mellé idézhesd az egyik tagját nemzedékünknek. Ez a kölcsönös szerződés a vérszerződés, ez az alapja a Kuchiyose no jutsu // Idéző technikának. Ha elfogadod és örök hűséget fogadsz a Kami no Yuugennek, fogadalmat teszel, hogy mindig a jó célért élsz é harcolsz, akkor véreddel aláírhatod a pecsétet a megfelelő helyen.

Amennyiben elfogadod a feltételeket, cselekedj a Vén bölcs szavai szerint. Hangosan véleményezni az eseményeket ér.

A szerződés létrejötte után pedig a Vén bölcs visszavonulót fúj, ekkor ismét megjelenik melletted Ashi, a kis menyét.
- Gyere velem, fiú. - invitál kissé arrébb, az erdőbe.
- Most, hogy létrejött a kapcsolat közted és a menyétek között, meg kell tanulnod a már említett Idéző technikát. Nem bonyolult a technika, csupán odafigyelést és koncentrációra van szükséged. Először is a saját véred kell adnod a technikához,ez a kulcsa a szerződésnek is. Elég egy csepp is saját véredből, hogy megkezdhesd a technikát. Ezután el kell mutogatni a kézpecséteket, majd a tenyered egy szilárd felszínre kell, hogy tegyed. Ha ez megvan, és jól csináltad, meg fog jelenni tenyered alatt az idéző kör, mely maga a kapu a technikához, ezen a kapun fog átjönni a társ, akit magad mellé idézel.

Miután Ashi ismertette a technika menetét, itt az idő, hogy elsajátítsd a tanultakat. A próbálkozásokat, a bonyodalmakat, és a megfejtést rád bízom, maradj hű karakteredhez, a végére pedig írd le, a menyétek közül melyik taggal szeretnél kapcsolatban lenni a későbbiekben. Amennyiben egy kör alatt elsajátítod a technikát, legalább 60 sors szeretnék olvasni.
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Hiraga Natsu on Kedd Jan. 13 2015, 22:05

//Uchiha Madara//
 
Türelmesen végighallgattam a vén bölcs mondandóját, és el kell ismernem rátapintott a lényegre, mégpedig azzal, hogy ő is kiemelte, hogy számomra a falum a legfontosabb. Persze ez így is van, a világ rendje és békéje mondhatni csak másodlagos lesz számomra, de nem elhanyagolandó. Talán tudja ezt a vén bölcs is, ha kimondom, ha nem, és remélhetőleg rendben is van ez így. Igaz, hogy ha például a menyétek faluja és Kumo egyszerre lenne veszélyben, és döntenem kéne, akkor kérdés nélkül Kumo felé venném az irányt. Talán még ezzel is tisztában van a bölcs, de mégis mit várhatna? Nem lehetek egyik percről a másikra egy teljesen más ember, nem lehet az, hogy ha magamra öltöm a fehér köpenyt, akkor minden ami a múltamat képezte semmissé váljon, és csakis a Kami no Yuugen céljait tartsam szem előtt. Úgy érzem ez sosem fog bekövetkezni. Nem leszek egy a szervezetért mindent feláldozó tag, de egy lelkes tagja még lehetek. Nyilvánvalóan ezt a nagy menyét is pontosan tudja, nem véletlenül hívják a vén Bölcsnek…
Gondolatmenetem helyességét azonnal bizonyították a következő szavak, melyek két pipafüst közt értek el hozzám:
…Ilyen shinobikra van szüksége a Kami no Yuugennek.
Az előbb hirtelen felmerülő kételyeimet teljesen eloszlatta ez az utolsó mondat. Szemeim tágra nyíltak, nyeltem egy nagyot, majd letörölhetetlen mosoly kezdett kirajzolódni fiatal arcomon. Még a vak is láthatta, hogy nagyon megörültem, hogy úgymond hivatalosan is befogadtak a szervezetbe. Rövid megszeppenésem után csak ki tudtam nyögni néhány szót:
Arigato, vén bölcs! Nem fog csalódni bennem a szervezet. – jelentettem ki boldogan, magabiztosan, mintha mindenre képes lennék jelenleg, mintha egymagam meg tudnám állítani a háborút, és mindent ami a világ sötét részein most lezajlik.
Eufórikus állapotomból egy menyét sétál elém, majd egy nagy méretű tekercset helyez elém. A tekercset kinyitva számos szimbólum található benne, és nem egy névvel is találkozok, mely mind vérrel lett papírra festve. Bizonyára valami szerződés lehet.. Feltételezésem azonnal beigazolódott, miután a bölcs újra beszédre nyitotta a száját, pofáját, pofikáját… nem is tudom pontosan mijük is van.. Szóval.. Felvilágosított engem, hogy pontosan mit is látok magam előtt és, hogy mi lesz most a dolgom. Kicsit fellélegeztem már, úgy éreztem túl vagyok a nehezén, befogadtak a szervezetbe, ez a vérszerződés és örök hűség dolog meg menni fog, innen már nem ronthatom el.
Szóval ez azt jelenti, hogy lesz egy saját menyétem, aki társam lesz a harcokban? Nagyszerű! Választhatok?
Ujjujj Natsu, ezt most nem kellett volna.. Úgy látszik a nagy stressz után túlságosan is ellazultam, és ismét előbújt belőlem az a kis szeleburdi énem, mely néha-néha megmutatkozik, olykor-olykor nem a legjobb pillanatokban. Mint például ez is. De hát fiatalság bolondság, nem? Idiótán vakargattam a fejem, furcsa arckifejezéssel és egy még furcsább mosollyal telt el a következő néhány másodperc, ami egy örökkévalóságnak tűnt, ám hamar észbekaptam, hogy mivel húzhatnám ki magam ebből a kínos helyzetből. A megoldás kézenfekvő volt: az egyik kunai késemmel kicsit megvágtam a jobb mutatóujjamat, és a kifolyó vérrel a tekercsbe írtam a nevemet, ezzel – ahogy a bölcs is mondta – megkötetett a szerződés ember és menyét között.
Miután sikeresen végeztem a ceremóniával a bölcsre pillantottam, várva, hogy adjon valami jelzést, hogy jól csináltam-e mindent, vagy nem. A felém fújt füstfelhőből és a hallgatag bámulásból azt a következtetést vontam le, hogy jól oldottam meg ezt a rémegyszerű feladatot, így hiába is várok dicséretet és ékes szavakat, ezért most nem jár.
Ezen ünnepélyes pillanatok után ismét megjelent mellettem Ashi és kicsit félrevonultunk egy csendesebb, nyugodtam helyre az erdőben. Ezek után ismertette velem az igazi feladatomat, miszerint el kell sajátítanom az idéző technikát. Hisz csak ennek segítségével tudok majd bárhol és bármikor magam mellé hívni egy menyét szövetségest.
Csak egy kérdés, Ashi: Mik a kézjelek? – érdeklődtem a kis menyéttől, miután ezen apróságot eltekintve minden mást megosztott velem, amit tudnom kell a technikával kapcsolatban. Úgy néz ki, hogy most pöttöm kis barátom lesz a tanítóm, tényleg bárkitől lehet tanulni a világon…
Nos akkor lássunk is neki, nem lehet olyan nehéz. Mind mindig, most sem rohantam egyből neki a feladatnak, bármennyire is egyszerűnek tűnt. Azt mondta vért kell áldoznom elsőnek. Hát legyen, az imént megvágott ujjamból könnyedén meglesz. Utána a kézjelek, majd a szilárd talaj. Ez lesz a landolási területe az idézett menyétkének. A szerződésnek köszönhetően úgy gondolom ennek a technikának nincs semmi rafinált megoldása, nem igazán lehet trükk melyet meg kéne fejtenem, pusztán koncentrálni és csinálni. Így is tettem. Megsebzett ujjamat erőteljesen megnyomva sikerült egy kis vért kennem a tenyerembe, csak egy kis vonásnyit, nem sokat. Majd kézjeleket formáltam, és:
 - Kuchiyose no jutsu! – ejtem ki a technika nevét a számon, majd tenyerem a földre csapom, az idéző kör pedig rendje és módja szerint meg is jelenik szépen kirajzolódva a füves talajon. Ezen eseményeket követve egy kis pukkanás, és némi füst után lassan láthatóvá válik valami. Valami.. nagyon-nagyon-naaaagyon kicsiny kis menyétke. Szemeim tágra nyíltak, egyértelműen nem erre számítottam. Feltételezhetően ez egy menyétkölyök lehet, vagy még fiatalabb, netán csecsemő menyét vagy nem is tudom… Az mindenesetre biztos, hogy nem ezt az eredményt szerettem volna, és amint rápillantok Ashi-ra látom rajta, hogy ő sem ezt várta tőlem. Amilyen gyorsan jött az új látogató olyan gyorsan is ment el, mondhatni annyi időt volt köztünk, mint apró kis pöttöm mérete. Fenébe! Pontosabb koncentrációt Natsu! Bár sejthettem, hogy elsőre nem fog menni, rá kell még érezni az ízére. – határoztam el magam, hogy mostmár elég volt a laza figurámból, ideje komolyan vennem ezt a dolgokat, bármennyire is egyszerűnek tűnhet a feladat, nem szabad félvállról vennem, 120%-ot kell nyújtanom a biztos siker érdekében.
Még pár kísérlet után – ami az elsőhöz hasonlóan nem mondhatni, hogy tökéletes volt -, csendben, de talán Ashi számára is jól hallhatóan megjegyeztem:
Talán könnyebb lenne a dolog, ha tudnám, hogy kit akarok megidézni… - mormogtam az orrom alá.
Hirtelen jött felindulásból, csak úgy spontán, illetve a képzelőerőmet használva elképzeltem egy menyétet. Szemeim behunytam és erősen koncentráltam az általam kreált kis állatkára. Egészen apró volt, olyan 20-30 cm, sárgás-barnás szőrzet, bajuszkái jobbról-ballról ácsingóztak oldalra, szeme színe sárga volt, és abban a tipikus menyét pózban állt, amikor felállnak a hátsó lábukra, és felemelkednek, mintha csak kikukucskálnának valami mögül. Valahogy ilyennek képzeltem el a még csak elméleti síkon létező menyétkémet, ám hamarosan mindenre fény derül. Véráldozat, kézjelek, Kuchiyose no jutsu, földre csapás, pukkanás, füst.. és máris meglett az eredmény. A füst lassan szálingózott el, mígnem végül teljesen felfedve azt az alakot, akit sikerült magam mellé idéznem. Mint a mai nap folyamán már oly sokszor, most is tágra nyíltak szemeim, szóhoz nem jutottam, ugyanis a fejemben elképzelt menyét tökéletes megtestesülés jelent meg előttem, abban a kis cuki menéytpózban.
Ilyen nincs… - nyögtem ki végül, majd továbbra is csak bámultam az új jövevényre.
Remélhetőleg Ashi szól valamit, vagy netalántán a frissen megidézett menyét – feltéve ha beszédképes -, és az majd kizökkent ebből a meglepődöttségemből. De.. így vagy úgy, azt hiszem sikerült a technika.

//Természetesen a választott menyétem Ichi :3//
avatar
Hiraga Natsu
Játékos

Tartózkodási hely : Kumogakure no Sato


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 307

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Jan. 14 2015, 14:33

Füst keletkezett, mikor a tenyered alatt megjelentek a jelek. A szél lassan elfújta a keletkező füstöt, ekkor egy kisebb menyét jelent meg.
- Szép munka volt, Natsu. Most, hogy vérszerződést kötöttél a menyétekkel, bármikor megidézheted a faj képviselőit, azonban ez a feltétel fordítva is igaz. Téged is bármikor a faluba hívhatnak, ha a szervezetnek, vagy a menyéteknek szüksége van a segítségedre. Ha jól látom, Ichi érkezett a hívásodra. - ekkor a menyét hátralép és a megidézett szőrpamacs áll elő.
- Légy üdvözölve, Hiraga Natsu. A nevem Ichi. Medikus ninjuu vagyok, a gyógyítással segédkezem a harcokban. Örülök, hogy megismerhetlek. - a menyét szerény hangon szólt hozzád, majd egy pillanat alatt rád ugrott, majd bebújt ruházatod alá, végül fejét kidugva figyelt, csendben. 
- Ez a ruha...nagyon jó barátok leszünk, Natsu - szólalt ismét meg, miután megtalálta a számára.
- Natsu - szólt ismét hozzád Ashi. - Feladatom van a számodra. - sétált közelebb, majd egy levelet nyújtott át.
- Ezt a levelet kell elvinned a Villám ország határán lévő birtokra. A földesúr neve Aora. Aora-sama nagyban segíti a Mi munkánkat, a levélben egy titkos tárgyalásról szóló adatok szerepelnek. Csak és kizárólag az ő kezébe adhatod, érthető?

Szinte alig lettél tag, máris feladattal bíznak meg téged. Most kiderül, hogy milyen fából faragták Kumogakure bátor geninjét.

A kalandod ezen része befejeződött, a fehér köpeny, Ishi és az Idéző technika mellé + 6 chakrat is felírhatsz a szép teljesítményért.
Ishi adatlapját a Kódex szaályok szerint fel kell vezetned az adatlapodra, a jelenlegi képességeit is hozzávéve. Amennyiben tanulni szeretnél vele együtt, vagy akár tőle, azt jelezned kell a kaland során, illetve a megszerzett képességeket is vezetned kell az adatlapodon. 

Békemenetel


A menyétek falvát elhagyod, a technika, amely idehozott, most vissza is röpít téged, egyenesen az otthonodba. Ishi a nyakadban van még mindig, talán már sohasem fog onnan előmászni. A levél nálad van, így a készülődés után indulnod kell, hogy elszállítsd a borítékot az ország keleti pontjába. A következő kör mehet a Határvidékre, az utad egy napot vesz ki, jelenleg kora délelőtt van. A falun és a vidékeken való átjutásról szóljon a postod, az utazásról. Ha gondolod, Ishivel is ismerkedhetsz az út alatt, illetve ha szükségesnek látod, a küldetés során útba ejthetsz egy üzletet is,hogy feltölthesd készleteid.
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vén bölcs szentélye

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.