Konoha könyvtára

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Konoha könyvtára

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Hétf. Nov. 14 2011, 15:28

A könyvtárban, számos könyv található. Kezdve a gyerek meséktől, a szakkönyvekig. Még a jól ismert, legendás Sanin egyikének, Jiraya könyvsorozatát is megtalálni. Amik viszont a legfontosabbak, azok a Konohai shinobik számára tárolt könyvek. Mind tele vannak taktikai tanácsokkal, útmutatókkal. A szorgalmasabb Akadémiai Tanulók, Geninek, sőt Chuninok is megfordulnak erre. Remek hely a ninja logikájának, tovább fejlesztésére.

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1272

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Hétf. Júl. 02 2012, 14:39

Az újdonsült mesterem érdekes egy ember volt.
Bár lehet, hogy bemutatkozásának el kellett volna borzasztania – lévén egy olyan genjutsuba taszított, melyből esélyem sem volt kitörni -, mégsem tette azt.
Persze nem tudhatom az okát, hogy miért tette, de a tény, hogy tesztelni akarta a kitartásom és személyiségem adta lehetőségek korlátait, egészen bizonyos.
Afelől sejtésem sincs, arra számított-e, hogy ez a fajta ismerkedés számomra is sok információval szolgál. Az emberek általában hallomásból, illetve saját tapasztalat útján tudnak meg dolgokat társaikról. Itt ez utóbbi volt jelen, bár nem éppen verbális formában. Bár nem láttam és nem hallottam jövőbeli mesterem, mégis elindultam az érzékelhetetlenség álarca mögé bújt tanítom megismerésének rögös útján.
Sok következtetést vontam le, melyek közül a legtöbb később valóban igaznak bizonyult. Ilyen volt például az, hogy mesterem inkább a belső értékeket részesíti előnyben, illetve még ő maga sem igazán találja a helyét a világban.
Persze ez utóbbi már a gondolatmenet konklúziója. Abból kiindulva azonban, hogy első találkozásunkkor sutba vágta a külsőségeket, és csak a nyers erő, vagyis inkább az intelligencia és kitartás párbaját akarta megvívni, már talán kicsit érthetőbb a folyamat.
A párbajban magasan fölém kerekedett. Tisztában volt azzal, hogy esélyem sincs nyerni ellene, mégis próbára tett. Ez két dolgot sugallhat: hatalmas gőgöt vagy egy elhivatott embert, aki keresi a hozzá hasonlókat.
Az ő esetében inkább az elhivatottság lehetett jelen, bár szó ami szó, véleményem szerint az arrogancia foszlányai is ott lakoztak személyiségében.
Visszatérve tehát előző gondolatomra: azzal, hogy eltitkolta előttem kilétét, illetve – és ez lesz a hangsúlyosabb tényező – megpróbált engem arra ösztökélni, hogy egy számomra eget rengetően nehéz és bonyolult feladatot megoldjak, arra tett kísérletet, hogy megtudja, mennyire vagyok tehetséges. Persze az is lehet, hogy csak önmagához akart engem hasonlítani, ami még inkább beleillik az elméletembe.
A már tárgyalt események után pár nappal senseiem bejelentette: hivatalosan is megkezdjük az edzésem.
Az addig együtt töltött idő alatt sok mindent tudtam meg róla, hiszen – bár elsőre azt hittem egy eléggé magába zárkózó emberről van szó – roppant beszédes volt. Nem volt goromba és öntelt sem. Amikor velem beszélgetett, nem éreztem benne semmiféle arroganciát. Valamiért azonban igen gyakran támadt olyan érzésem, hogy ez másokkal nem biztos, hogy így van.
Ahogyan már említettem senseiem roppant nyitott ember volt. Megkért rá, hogy meséljem el neki a történetem, majd ő is, bár nem teljesen egészében, de hasonlóan cselekedett. Ezért nagyra becsültem, hiszen a közös munkát, illetve az ilyesfajta tanár-diák viszonyt nagyon pozitívan tudják befolyásolni az efféle beszélgetések.
Mint megtudtam, a neve Eizan. Noha ő jobban preferálta a „sensei” megszólítást, nekem roppant szimpatikus lett volna az „Eizan sama” is.
Ami az élettörténetét illeti: egyelőre nem kaptam a múltjáról túlságosan átfogó képet, de így is többet mondott el, mint amit - véleményem szerint - megengedhetett volna magának kapcsolatunk egy ilyen korai szakaszában.
Egy dolgot nagyon érdekesnek találtam, a múltjával kapcsolatban: bevallása szerint, tizenhat éves korában, egy váratlan baleset után emlékezetkiesése lett, így viszonylag sok időre fel kellett adnia erőnléti edzéseit, lévén több súlyos, nem rövidtávon gyógyuló sebesülést is szerzett.
„A hiraganák írását és olvasását is szinte teljesen elfelejtettem. Akkoriban olyan ember voltam, aki szerette feljegyezni a gondolatait. A dolgom nem volt éppenséggel könnyű, hiszen – mint tudjuk – a japán írásrendszer háromkomponensű, melyből az első kettő megtanulása piskóta a harmadikhoz, a kanjihoz képest. Így történt, hogy a mai napig is a legtöbbször csak hiraganákat használva írok.” – fűzte hozzá senseiem az egyik beszámolójában.
Kisebb betekintést nyerhettem még abba, hogy fiatal korában mennyire szerette a művészeteket, így a festészetet és az írást. Arra azonban nem kaptam választ, hogy manapság hogy áll hozzájuk.
Világnézete igen pesszimista volt, bár személyisége nem volt karakterisztikusan negatív.

Aznap már hajnalban felkeltem, Eizan samával azonban csak reggel 8-ra beszéltünk meg találkozót a főtéren. Mondhatni túl korán érkeztem, hiszen még háromnegyed óra volt a kitűzött időpontig. Meglepetésemre azonban már ő is ott volt.
- Nahát, hogy lehet, hogy ő is ilyen hamar itt van? – gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán inkább eldöntöttem, hogy ezt most hagyom, és a jelenre koncentrálok. Odasétáltam mesteremhez. – Jó reggelt, sensei! – köszöntöttem vidáman.
- Jó reggelt, Hateshi san! – reagált hasonlóan. Még egy kisebb mosolyt is az arcára csalt. – Most pedig indulás a könyvtárba, az edzés ott kezdődik. Ahhoz, hogy küzdelmet nyerj, információkra, tudásra és intelligenciára van szükséged.
- Nos, ez igaz, bár őszintén megvallva, azt hittem, először átismételjük az alapokat – válaszoltam kissé félénken.
- Ugyan, Darian san, ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy édesanyád jól megtanította neked a legfontosabb dolgokat. Bár természetesen ezekről is szó lesz, de hagyd, hogy én vezesselek – fordította felém a fejét. – Bár a könyveket inkább csak te fogod olvasgatni. Nekem még mindig vannak hiányosságaim – mosolyodott el.


A hozzászólást Hateshi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 03 2012, 19:27-kor.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Hétf. Júl. 02 2012, 22:40

Központi elhelyezkedésének hála, hamar eljutottatok a könyvtár épületéhez, ahol papírkötegekkel, tekercsekkel, újságokkal és természetesen könyvekkel megrakott polcok vártak titeket, no meg egy idősebb asszony, kinek ráncokkal szabdalt szemeiről lehetetlen volt megállapítani, alszik-e, ébren van, vagy esetleg már eltávozott az élők sorából.
- Ezen a helyen számos információt magadba szívhatsz, ha szorgalmad és tudásszomjad elegendő - kezdett mondókába a sensei, amint beléptetek az ajtón - No persze egy könyv önmagában nem sokat ér, sőt még a benne található tudás sem. Ennek a tudásnak a gyakorlati alkalmazása az, amivel az eléd táruló akadályokat le tudod győzni. De nem azért jöttünk ide, hogy ezt elmondhassam. Mint említettem, edzeni fogunk, mégpedig fárasztóbban, mint azt elsőre gondolnád.
Miközben beszélt, útnak indult a polcok sokasága között. A könyvtárban rajtatok és az öreg hölgyön kívül csak ketten voltak, két genin, kik egy távoli asztalnál bújtak hatalmas lexikonokat, így nem zavartak titeket dolgotokban.
- A feladat igen egyszerű lesz - kezdett pontosabb magyarázatba és előhúzott három apró könyvet, melyek mindegyike igen rikító színnel rendelkezett, valamint egy-egy különleges szimbólummal, melyről úgy sejtetted, pecséttechnika lehet - A zöld könyvet kell megtalálnod és odaadnod nekem.
Ezzel el is tűnt, olyan hirtelen, hogy még az irányt sem tudtad volna megmondani. Néhány pillanat múlva azonban ismét feltűnt melletted, a könyvek azonban már nem voltak nála ekkor.
- Ó és még egy szabály. Semmiképp sem adhatod nekem oda a piros könyvecskét. Megfoghatod, magadnál hordhatod, beleolvashatsz és használhatod bármire, de nem adhatod nekem.
Ezzel ismét eltűnt, ezúttal azonban nem érkezett vissza, valószínűleg távolról figyelte, hogyan haladsz a feladattal. Te kis gondolkodás után megindultál a sorok között, azon tűnődve, vajon mi szerepe lehet a harmadik, kékes színű könyvecskének.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Kedd Júl. 03 2012, 19:44

Egy pillanatra sem pánikoltam be. Bár eddigi pályafutásom során már értek kisebb-nagyobb csalódások, sosem váltam reményvesztetté. Már ismertem annyira senseiem, hogy tudjam, szereti próbára tenni az embert és inkább kedveli a mentális párbajokat, mint egy fizikai összecsapást.
Az igazat megvallva, ez roppant szimpatikus volt. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer úgy leszek igazán erős, hogy nem a nyers erőmmel fogok kitűnni a sokaságból. Úgy éreztem, új mesterem segítségével talán képes leszek megvalósítani az álmaimat – még ha biztos is voltam benne: céljaim eléréséig még nagyon hosszú és rögös út vezet.
Egy jó ninja jól ismeri az alázat fogalmát. Tudja, hogy küzdelmet csak akkor nyerhet, hogyha kellő tiszteletet tanúsít ellenfelével szemben. Nem nézi le és nem is kategorizálja be már az első néhány mozdulata után. No, persze az alázat nem csak a harcok sikerességéhez szükséges: egy-egy küldetés végrehajtásához is elengedhetetlen.
Miközben azon töprengtem, mi lehet a kék könyv szerepe, egyre csak tovább fűztem gondolataimat. Az egész feladatot mint egy küldetést fogtam fel. Ötletem sem volt, hogy mesterem mire lehetett kiváncsi, illetve hogy mi fogalmazódott meg a fejében, ám az enyémben kezdett összeállni egy kép, mely ugyan nem feltétlenül volt helyes, de mindenképpen kipróbálásra méltó.
A zöld könyvecskére úgy tekintettem, akár a küldetés céljára. Feladatként a következőt definiáltam: a zöld könyvet épségben el kell juttatnom a mesteremhez.
A piros könyv talán pont a célom elérését szimbolizálta. Nem véletlenül volt ő az a darab, amelyet használhattam. Nem adhattam át, hiszen a küldetés nem róla szólt. Ő csak egy eszköz szerepét töltötte be.
Akkori eszmefuttatásom végeredménye szerint a kék könyv, lényegét tekintve, valahol a két másik kötet között helyezkedhetett el. Arra is rájöttem, hogy ahhoz, hogy ez utóbbi jelentőségét megérthessem, először a piros könyvet kell megtalálnom, hiszen úgymond ő volt a megadott kiindulási pont, akárhogy is volt értendő a feladatom.

Épphogy csak befejeztem a gondolkodást, körbepillantottam a könyvtár hatalmas épületében. Talán nem túlzok, ha azt állítom: több tízezer könyv, megannyi tekercs és egyéb irat tárult a szemem elé. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam – hogyan találhatnék meg itt akár egy könyvet is, nemhogy hármat?
Aztán hirtelen más jutott az eszembe. Arra gondoltam, hogyha valóban a piros az első könyv, akkor annak a kezdet fogalmát kell szimbolizálnia.
Balra fordultam, majd gyors léptekkel végigtrappoltam a folyosón. A bejárathoz megérkezve megfordultam, mintha épp most lépnék be a helyiségbe. Nem csalódtam: szinte egy pillanat alatt kiszúrtam a szemben lévő könyvespolcon az élénkpiros borítású könyv gerincét.
Jól tudtam, a következő két könyv megtalálása már nem lesz ilyen egyszerű.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Kedd Júl. 03 2012, 21:38

Az ötlet jónak bizonyult, a rubintvörös könyvecske az első polcok egyikén virított, noha abban nem lehettél teljesen biztos, hogy azért foglalt éppen ott helyet, amiért te gondoltad. Mindenesetre örömmel vetted le a polcról és elégedett lehettél, hogy ilyen gyorsan megtetted az első lépést. Egy komisz gondolat azonban azt sugallta, hogy egyszerű könyvkeresésnél itt jóval többről lesz szó.
Noha mindhárom könyvecske igen rikító színnel rendelkezett, megtalálni őket egy ilyen hatalmas helyiségben mégiscsak emberpróbáló feladatnak tűnt. A vöröshöz ugyan egyszerű logika vezetett, de nem jutott eszedbe olyan ötlet, mellyel a zöldet is ily könnyedén meglelhetnéd, így aztán extra információ reményében belelapoztál az imént találtba, hátha tartalma kifejezetten aktuális feladatodhoz kapcsolódik.
Úgy tűnt, sejtésed igazolódni látszik, noha a könyvben egyáltalán nem voltak szavak, csak egyszerű rajzok. Ez senseiedre vallott, így izgatottan kezdted el tanulmányozni a firkálmányokat. Tüzet, órát és szemüveget láttál, melyek háromszög alakban helyezkedtek el és vékony vonalak kötötték őket össze. Talán a három könyvet jelzi e három szimbólum? Esetleg megszerzési módjukat is? A vörös könyvhöz nem volt szükséged se tűzre, se időre, szemüvegre pedig végképp nem. A vonalak bizonyára az összetartozásra utaltak. Ezek szerint mindhárom könyvre szükséged lehet, hogy teljesen összeálljon a kirakós.
- Takoyakit? - hallottál egy hangot hátad mögül, mire igen nagyot dobbant a szíved.
Úgy tűnt, a sensei egyszerűen itt hagyott, hogy némi elemózsiát szerezzen. Két pálcikát fogott kezében, mindegyiken gőzölgő húsgolyók sorakoztak. Válaszod meg sem várva a kezedbe nyomta egyiket, majd elindult a polcok között, láthatóan egy könyvet keresve.

//A következő két könyvnél szólni fogok, ha megtaláltad őket.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Szer. Júl. 04 2012, 16:06

Senseiem nem kommentálta az eddigi eseményeket, noha roppant ironikusan hatott, hogy szinte másodpercnyi pontossággal első sikerem után toppant be. Az igazat megvallva pedig örültem neki, hogy gondolt rám, és számomra is hozott egy kis elemózsiát – cselekedete és feladatom között pedig nem igazán tudtam párhuzamot húzni. No, persze azért ez a kis, lélegzetvételnyi szünet meggyőzött arról, hogy nem szabad túlreagálnom a dolgokat, még ha a legjobbat akarom is kihozni magamból.
Miközben elfogyasztottam azt a pár darab takoyakit, melyet senseiemtől kaptam, további próbálkozásokat tettem az első könyvben talált információk, vagyis jobban mondva szimbólumok megértése felé.
Akaratlanul is Eizan sensei személyiségéhez kötöttem a három titokzatos jelet, hiszen mégiscsak ő volt a feladat kitalálója. Nem találtam különösebb összefüggést a szavak jelentése között. Úgy gondoltam, hogy egyelőre kár is azon agyalnom, miféle kapcsolat állhat fent közöttük. A jelentésmező, melyekbe az imént látott szimbólumok tartoztak, nem az enyém volt. Nem csodálkozhattam, hogy nem tudtam az általuk közölt üzenetet dekódolni.
A könyvben való lapozgatás közben egy eléggé furcsa dolog tűnt fel: bizonyos oldalak egyszerűen üresen voltak hagyva. Hogy ez mit szimbolizálhatott? Nem tudhattam. Megpróbáltam azonban összefüggésbe hozni az én jelenlegi tudatlanságom és senseiem egykori, emlékezetkieséses énjét.
Az üres lapokat eddig ismeretlen vagy feledésbe merült információkként határoztam meg. Egyre csak úgy kezdtem gondolni, hogy talán a három szimbólumnak több jelentése is van. Egyszerre jelent valamit, melyet én nem tudhatok, illetve egy olyan információt is tárol, mely csupán mindhárom könyv megszerzése után juthat birtokomba. Csak tippelni tudtam volna, hogy e kettő egybeesik-e, így ragaszkodtam a „két ismeretlenes” módszerhez.
Egy forrásból dolgozni pedig eget rengető ostobaság! – gondoltam magamban, majd megközelítettem az érkezésünkkor látott két genint. – Sosem szabad elfelejteni, hogy talán mások egy merőben új nézőpontból látják azt a problémát, amelyet mi esetleg képtelenek lennénk megoldani.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Szer. Júl. 04 2012, 20:54

A takoyaki ízletes volt, bár igaz, elég gyorsan elfogyott, senseied pedig eltűnt a bal odali sorok között. Úgy sejtetted, csupán szemlélőként vesz részt feladatodban vagy egyáltalán nem is foglalkozik veled. Azért remélted, hogy ez csak a látszat és valójában alaposan kielemzi gondolkodásod, már ha arra volt kíváncsi. Egyenlőre még bizonytalan voltál abban, hogy ez a feladat valóban egyszerű könyvkeresésről szól-e.
A rajzok sajnos nem járultak érdemben hozzá, hogy összerakhasd a kirakóst, talán a többi könyvre is szükséged lesz. Arra gondoltál, kikéred mások véleményét, hisz több szem többet lát és különböző egyének máshogy értelmezhetnek általad túlbonyolított vagy túlságosan leegyszerűsített dolgokat. Így aztán elindultál a könyvtár túlsó végében helyet foglaló két geninhez, akik mellett már kisebb könyvkupac sorakozott.
Ahogy egyre közelebb értél hozzájuk, apróbb részleteket is kivehettél. Egyikőjük vöröses hajú leányzó volt, orrán apró szemüveggel, nyakában pedig ezüstösen csillogó nyaklánccal. Asztaltársa egy nála valamivel idősebb fiú volt, kócos hajjal és egy különös gyűrűvel, melyet jobb mutatóujján hordott. Előttük számos lexikon lapult, a te szemeid azonban egy apró, rubintvörös könyvecskén akadtak meg, mely éppen úgy nézett ki, mint amit nemrég leszedtél az első polcok egyikéről. Izgatottan a nálad lévőhöz nyúltál és szíved kihagyott egy ütemet. A kezedben lévő könyv kék színű volt.
Még fel sem ocsúdhattál, jobbról senseied tűnt elő, hangtalanul lépve ki az egyik könyvespolc mögül. Pedig nemrég még a könyvtár másik vége irányába indult. Talán egy klón? Vagy illúzió? Akármi is legyen, rögvest a két genin felé vette az irányt, majd bal kezét kinyújtotta feléjük.
- Elnézést, elkérhetném egy kicsit azt? - mutatott a vörös könyvre.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Csüt. Júl. 05 2012, 18:00

Nem volt rá időm, hogy elgondolkozzak rajta, mi történik, egyszerűen csak cselekednem kellett. Senseiem ugyan nem tiltotta meg szó szerint, hogy a piros könyvecske visszajusson hozzá, viszont azt igen, hogy én adjam át neki. Akkor azonban nem igazán akartam kockáztatni, és mivel első gondolatom az volt, hogy meg kell kaparintsam azt a könyvet is, miután mérlegeltem, arra jutottam, hogy ez semmiképp sem lenne rossz lépés. Mesterem épphogy csak nyitotta szólásra a száját, már le is csaptam a vörös könyvre. Kissé bele is rondítottam a két genin közös asztalán elhelyezkedő könyvstóc rendezettségébe. Ugyan az áhított könyv nem volt az előbb említett könyvoszlop része, voltam olyan szerencsétlen, hogy gyors mutatványom közben kissé meglökjem, így az megingott, egy-két kötet pedig az asztalra hullott.
Én azonban nem igazán zavartattam magam: visszapakoltam azt a pár lexikont, majd elnézést kértem, és már el is tűntem a szemük elől.
Ha már itt tartunk, senseiemet is faképnél hagytam, mivel felbukkanása kissé felbosszantott. Persze ottléte jelzésértékű volt, de úgy gondoltam, ennyi épp elég, így nem kezdeményeztem vele beszélgetést. Ő pedig csupán pár szót kiáltott utánam, melyek eléggé nyugtatóan hatottak: „Végül is, így is jó. Ahogy te gondolod.”
Egy szó, mint száz, végül nem is olyan távol, még mesterem és a geninek látótávolságán belül foglaltam helyet. Hirtelen eszembe jutott, talán nem volt helyes így cselekednem, hiszen mindig próbáltam a jó modor és az alapvető kulturáltság keretein belül maradni. Ám, amint egy kicsit jobban belegondoltam helyzetembe, el is hessegettem az előbbi eszmefuttatásom akkorra már tévesnek ítélt gondolatait. Szó, ami szó, nem voltam az a fajta ember, akinek a társadalom egyes – néha teljesen felesleges – normái gátat szabhatnak a céljai elérésében. Mivel ahhoz, hogy a feladatot teljesíthessem, ezt a lépést ítéltem a legmegfelelőbbnek, könnyű szívvel tekintettem el attól, hogy talán maguknak a genineknek is szükségek lett volna arra a bizonyos könyvre. Félreértés ne essék: tiszteltem embertársaim – ezt bizonyította, hogy ugyan egyszerűen csak elvettem a könyvet, mégis elnézést kértem.
Ami pedig az önzőséget illeti: nem gondoltam magam egoistának, reális értékrenddel rendelkeztem, nem becsültem túl sem saját magamat, sem a társaimat. Mindig is elismertem, ha valaki jobb volt nálam, viszont – bár nem szerettem hangoztatni – azzal is tisztában voltam, miben vagyok én jobb, mint mások. Az intolerancia sem volt rám igazán jellemző, sőt jobban mondva, talán pont ez volt az a tulajdonság, amelyik csak szélsőséges esetekben volt rám igaz.
Feleszmélve az utóbb ért sokkból és a váratlan, illetve hirtelen tett lépésem utáni önmagammal folytatott csevejből, azon kaptam magam, hogy bizony több probléma megoldása is előttem áll.
Időrendben próbáltam haladni a dolgokkal, így elsőként azzal foglalkoztam, hogy később érdemes-e megismételnem az előző, sikertelen akciómat. Nem voltam egy voluntarista jellem, bár szerettem befejezni, amit elkezdtem. Egyelőre ugyan nem tartottam ésszerű lépésnek visszamenni és kérdezősködni a szimbólumokkal kapcsolatban – főképp nem fél perccel az után, hogy úgy faképnél hagytam őket.
Második és harmadik problémám eléggé összekapcsolódott, így együtt tárgyaltam őket. Senseiem feltűnésével hirtelen minden megváltozott: a nálam lévő piros könyvből kék lett, a genineknél pedig feltűnt az általam már megtalált rubinvörös könyv.
Ez két lehetőségre engedett következtetni. Az első az volt, hogy mesterem egyszerűen csak kicselezett, és olyan gyorsan vette el tőlem a könyvet, majd nyomta a kezembe a másikat, hogy azt észre sem vettem. Őszintén szólva, erre nem láttam túl sok esélyt.
A másik eshetőség egy genjutsu volt, melynek sajnos én voltam a szenvedő alanya. Arra nem igazán tudtam következtetni, hogy már a kezdetektől fogva egy illúzió fogságában lennék – na és persze abban sem lehettem biztos, hogy valóban jó irányban tapogatózom.
Az viszont jelzésértékű volt, hogy a dolgok akkor keveredtek meg, mikor senseiem megjelent a színen.
Eddigi ismereteim és tudásom szerint a látást befolyásoló genjutsuk a legbonyolultabbak közé tartoznak, ám már jól tudtam, hogy mesterem akár az összes érzéket egyszerre befolyásoló illúzió használatára is képes.
A nálam lévő két könyvre pillantva csak a helyzet változatlanságát tudtam konstatálni. Egyidejűleg azonban azt is jól tudtam, hogy mesterem még a közelben van, így képes a jutsu fenntartására. Egyszerű feloldással pedig nem is próbálkoztam, hiszen hasztalan lett volna egy általam is megtörhető genjutsuval próbálkoznia.

avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Csüt. Júl. 05 2012, 20:22

Gyorsan cselekedtél, hisz minden arra utalt, hogy meg kell szerezned a vörös könyvecskét. Ismét. Előre lendültél és nemes egyszerűséggel magadhoz rántottad azt, megelőzve a senseit, aki elég ráérősen mozgott. A két genin furcsán tekintett rád, mestered azonban hamar jelezte nekik, hogy semmi gond. Nyilván ők is vettek már részt különösebb edzéseken, így aztán mintha semmi se történt volna tértek vissza könyveikhez, melyek száma szinte percenként nőtt.
Te amilyen gyorsan cselekedtél, olyan sebesen el is tűntél a tett színhelyéről. Kis járkálás után végül egy padot szemeltél ki, ahol reményeid szerint nyugodtan gondolkodhattál pár percet. Először senseied különös megjelenésein filozofáltál, hisz igen gyorsan tűnt fel a könyvtár egymástól távoli pontjain. Erre három magyarázatot tudtál adni, mégpedig a shushin no jutsut, a klóntechnikákat és a genjutsut. Előbbi kettő általánosan ismert és használt eszközök voltak és mivel most a megbeszélés szerint az alapokat vennétek át, valószínűnek tűnt, hogy ezeket használta senseied vagy ha mégis genjutsura vetemedett, talán egy egyszerűbb fajtát választott, melynek feltörésére neked is lehet esélyed.
A könyvek szín- vagy helyváltozása viszont jóval nagyobb diónak bizonyult. Lehettek egy genjutsu részei is, de az is lehet, hogy valóban megváltoztak, például a rajtuk lévő pecsétek jóvoltából vagy senseied valamilyen technikája segítségével. Az alapvető jutsuk közül csak a transzformációs technikának lehetett bármi köze hozzájuk, de azt ember méretű és alakú dolgokra lehetett használni és ahhoz is igen nagy koncentrációra volt szükség. Akármi is történt azonban, az alapvető tényen nem változtatott. Két könyv volt nálad, a kék és a piros, a zöldet azonban ezidáig sehol sem lelted, holott mind közül annak a megtalálása volt a legfontosabb.
Így aztán nem volt más lehetőség, ki kellett eszelned valamilyen módszert vagy elméletet, mellyel megtalálhatod az utolsó könyvecskét. A legfurcsább az volt, hogy úgy érezted, szinte minden szükséges információ birtokodban van. Talán mégis meg kellene kérdezned a két genint, azok után, hogy ilyen csúnyán ott hagytad őket? Esetleg a mestert kéne felkutatnod vagy a kék könyvben lelheted a megoldást?

//Ha kinyitod a kék könyvet, csupa üres lapot látsz.
//Ha nincs ötleted, csak járkálj a könyvtárban vagy kérdezd meg a két genint, esetleg a könyvtárost.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Szomb. Júl. 07 2012, 13:19

Vagy talán túlbonyolítom az egészet? – futott át agyamon a kósza gondolat. Egy részről logikusnak gondoltam a következtetésem, hiszen úgy éreztem, már eléggé jól ismertem senseiem jellemét, ugyanakkor azt is jól tudtam, hogy a küzdelmekbe helytelen belekeverni az egyéni érzelmeket, és az ellenség – ez esetben mesterem – jelleméről kialakított képünket.
Megpróbáltam elfelejteni az első találkozásunk adta tapasztalatokat és esetleges sztereotípiákat, így szemléltem az eddig történt eseményeket.
Senseiem hirtelen felbukkanására a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb magyarázat egy shunshin no jutsu volt. Itt felesleges lett volna genjutsut alkalmaznia, az viszont szóba jöhetett, hogy mindeközben egy klóntechnikát is használt – ez azonban nem sokat számított a végeredményt illetően.
Természetesen maga a feladatmegoldás volt a nehezebb kérdés. Sokféle úton indultam már el: próbáltam a szimbólumokhoz jelentést társítani, illetve a könyvek hirtelen színváltását genjutsuval megmagyarázni. Azonban volt még itt valami, ami szóba jöhetett: gyanús volt, hogy a már kezdetben is a könyveken lévő pecsét variálta meg a dolgokat. Egyelőre nem igazán volt ötletem, hogyan működhetett a pecséttechnika, azonban annyira még nem is ítéltem fontosnak, hiszen nem lehettem benne biztos, hogy ez a helyes megoldás.
Még mindig ragaszkodtam a két vagy több ismeretlenes módszeremhez, ám ezúttal az egyik lehetséges megoldás kizárására próbáltam kísérletet tenni. Választásom a genjutsura esett, mindehhez pedig a geninek segítségére volt szükségem.
Intencióm ellenére azonban egyelőre nem hozzájuk indultam. Visszatértem az eddig megvalósítatlan tervem végrehajtásához. Olyan embert kerestem, akinek már elég élettapasztalat vagy éppen ilyen irányultságú tudás van a birtokában. Ezúttal a könyvtárost akartam megrohamozni.

Felkeltem a padról, majd a könyveket a hónom alá kapva elindultam a kissé koros, ám számomra igen szimpatikus könyvtáros asztala felé. Úgy tűnt, éppen foglalatoskodik valamivel. Szinte ügyet sem vetve érkezésemre, tovább pakolgatta a néhány, asztalán lévő, valószínűleg nemrégiben visszahozott kötetet. Nem akartam faragatlan lenni, így kivártam a sorom, bár az igazat megvallva, a türelem nem volt az erősségem.
A pár percnyi néma merengés közben inkább körbepillantottam a könyvtárban: még most sem népesedett be, csupán egy-két új érkezőt láttam. Közülük a legtöbb csak beszaladt egy könyvért, vagy éppen visszahozott párat, majd rohant is tovább a dolgára.
Végül, mikor a könyvtáros végre befejezte a munkáját, közelebb léptem, és megszólítottam:
- Elnézést, tudna nekem segíteni?
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Szomb. Júl. 07 2012, 21:30

Valószínűleg percekig ültél a kényelmetlen könyvtári padon, gondolataidba merülve. Noha egyre jobban kirajzolódtak elmédben senseiedtől kapott feladatod körvonalai, továbbra sem érezted biztosnak ötleteidet. Az igazat megvallva, túl sok volt belőlük és teljességében egyik sem fedte le azokat a jelenségeket, amiket a helyiségbe lépésedtől kezdve megtapasztaltál. Valószínű volt, hogy több technika hatásának összességével volt dolgod, köztük a fürge test technika, a klóntechnikák egyike és talán genjutsu is helyet kapott, no meg egy pecséttechnika is elképzelhető volt. Így aztán arra gondoltál, megpróbálod kizárni az illúziók eshetőségét, hiszen most elméletileg az alap dolgokat veszitek át.
A két geninhez egyelőre nem akartál visszatérni, inkább a könyvtároshoz indultál, ki nyilván rendelkezett valamilyen tapasztalattal könyvek és talán fejtörők terén is. Néhány percbe is beletelt, mire a hatalmas helyiség túlsó oldalára értél, ami ismét felvetette a kérdést mestered gyorsaságát illetően. Az öreg könyvtáros hölgy messziről nézve mintha aludt volna, közelebbről azonban már láthattad, ahogy kezeivel szorgosan rakosgat kisebb könyveket. Hogy pontosan mi alapján, az kérdéses volt, de nem akartad megzavarni, így vártál, amíg el nem végzi dolgát. Ez alatt az idő alatt többen is betértek a könyvtárba, de nagy részük rögvest távozott is, hisz csak visszahoztak vagy éppen kivettek egy-egy példányt valamiből.
Amikor végre egyetlen rendezett kupaccá gyűltek az öreg hölgy asztalán lévő könyvecskék, megköszörülted torkod és segítségét kérted.
- Természetesen - nézett rád mosolyogva, ráncai szelíd vonalakba rendeződtek - Egy könyvet keresel?
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Vas. Júl. 08 2012, 20:35

A könyvtáros kérdését hallva egy pillanat alatt átfutott az agyamon: talán ő valóban tudhat valamit az áhított könyvről. Túl egyszerű lett volna, ha egyszerűen ez a megoldás, de egy próbát mindenképp megért.
Mielőtt válaszoltam volna, résnyire kinyitottam a kék könyvet. A lapjai üresek voltak. Ez nem igazán lepett meg, pontosan erre számítottam. A pirosba belekukucskálva azonban még mindig láttam azt a bizonyos három szimbólumot, melyeknek jelentését azóta se fejtettem meg.
- Ami azt illeti, igen, egy könyvet keresek – kezdtem mondandómba. – Mivel a címét sajnos nem tudom, inkább elmondanám, mit tudok róla: a borítása zöld színű, és nagy valószínűséggel egy sorozat tagja, melynek két előző tagja piros és kék envelope-pal rendelkezik – mutattam a nálam lévő könyvekre. Apropó – nyitottam fel hirtelen a rubinvörös kötetet – nem ismerősek esetleg önnek az itt látható szimbólumok? Esetleg látta már őket valahol egy másik könyvben, vagy tudja a jelentésüket?
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Hétf. Júl. 09 2012, 22:00

Az öreg hölgy érdeklődve tekintett rád, láthatóan örült, hogy a keresett könyvnek nem tudjátok a címét, így végre komolyabb feladatnak nézhetett elébe. Átvette tőled a két kis könyvecskét, ám azokat látva kissé kiábrándult, talán viccnek gondolta az egészet, vagy csak szimplán jelentéktelennek.
- Hát nem ismerősek ezek a könyvek - mondta, majd lapozgatni kezdte őket. A kézzel rajzolt ábrákra is enyhe fintorral nézett - Ezek csak firkálmányok. Szerintem ezek csupán üres könyvek, melyekbe írni, rajzolni lehet. Naplónak, emlékeztetőnek valók.
A lapok után alaposabban szemügyre vett téged is és látva elszomorodásod, még egyszer visszafordult az ábrákhoz, majd egy nagy sóhaj kíséretében ismét tanulmányozni kezdte őket, ezúttal valószínűleg más szemmel. Végül megrázta a fejét és visszaadta a két könyvet.
- Sajnálom, sehonnan sem ismerősek. Az óra mindenesetre időt szokott jelezni vagy konkrét időpontot, a tűz pedig hőt vagy fényt, ezek elég egyértelműek. A szemüveg már lehet a látás vagy a keresés szimbóluma, de az orvoslásé vagy a bölcsességé is.
Ezzel ő a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet és visszatért teendőihez, te pedig ismét tudtál min elgondolkodni. Sok időd azonban ezúttal sem maradt, a kezedben lévő könyvek ugyanis már nem azok voltak, melyeket az imént a könyvtáros kezébe adtál. Vagy mégis?
Súlyuk megegyezett, belelapozva is ugyanaz a három rajz köszönt vissza, a lapok tapintásra, szagra és gyűröttségre is teljesen megegyeztek, akárcsak a borító anyaga. A színűk azonban megváltozott, ráadásul nem éppen úgy, ahogy arra számíthattál volna. A vörös és a kék borító immáron eltűnt, helyettük egy lilás és egy ébenfekete könyvet tartottál kezedben. Senseied csupán a vörös és a zöld könyvecskékről beszélt neked, így zavarodottan néztél eme furcsaságokra. Ráadásul immár az is kérdésessé vált, hogy valójában hány könyv is létezik és pontosan mi az a furcsa, megtévesztő tulajdonság, mellyel nehezítik feladatod.

//Emlékeztető: a sensei kezében három könyv volt
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Kedd Júl. 10 2012, 19:21

Immáron bizonyossá vált, hogy első feladatomnak szinte köze nem volt egyszerű könyvkereséshez. És bár, az igazat megvallva, első edzésnek eléggé kacifántosnak és bonyolultnak találtam, mégis jó érzéssel öntött el, hogy még ha nem is eget rengetően nagy, de egy kisebb kihívás elé állítottak. A jövőt illetően pedig bizakodó voltam: tudtam, hogy az idő múlásával egyre jobban hozzá fogok szokni senseiem gondolkodásmódjához és feladattípusaihoz is – eközben pedig remélhetőleg mind pszichésen, mind mentálisan sokat fogok fejlődni.
A könyvtáros nem igazán járult hozzá közvetlenül a feladatom megoldásához – a szimbólumfejtése ugyan hasznos volt, de egyelőre ezzel nem mentem sokra. Valószínűsítettem, hogy talán az „idő”, a „fény” és „keresés”az ideillő szavak, de a szemantikai mező hiányában még mindig nem tudtam őket összekapcsolni.
Közvetett segítséget viszont annál inkább kaptam: a könyvek újra színt váltottak, azonban most egy kicsit másképp. Világossá vált, hogy – matematikai szemmel nézve és kizárva azt a tényezőt, hogy akár több könyv is lehet ugyanolyan színű – nem csak 3 faktoriális, hanem akár jóval több variáció is létezhet. Ez ugyan nem volt különösebben fontos, de abban mindenképp megerősített, hogy úgymond „ne ítéljek a borítóról”, azaz vonatkoztassak el a könyvek színétől.
Az persze furcsa volt, hogy míg az első alkalommal a könyvek maguk is helyet cseréltek, most csak a borítóik váltottak színt. Bár ezt meg lehetett magyarázni senseiem gyors mozgásával, melyet a shunshin no jutsu segítségével érhetett el, nem lehettem benne biztos, hogy ez volt a fennálló helyzet.
A könyveken lévő pecsétekre gyanakodtam már jó ideje, de működésüket nem teljesen értettem. Nem igazán gondoltam, hogy senseiem egy spéci jutsujával van dolgom, hiszen talán így első nekifutásra mégsem akart beledobni a mélyvízbe – bár természetesen ez is helyet kapott a lehetőségek listáján.
Ami pedig a következő lépésemet illeti, egyszerűen csak folytattam gondolatmenetem: minél jobban le akartam szűkíteni azt a bizonyos listát.
Mint már említettem, a genjutsu lehetőségét szerettem volna kizárni. Utólag átgondolva azonban mégsem szándékoztam odamenni a geninekhez, hiszen az alapvető feloldásra, azaz a „kai”-ra, én magam is képes voltam.
Mindeközben megköszöntem a könyvtáros segítségét, majd elköszöntem tőle. Felkaptam a két új borítóval rendelkező könyvet, majd újra a geninek, illetve mesterem felé vettem az irányt. A már imént is igénybe vett padon azonban újra letelepedtem. Eldöntöttem, akárhogy is süljön el a soron következő akcióm, következő lépéseim között ott lesz egy mesteremmel folytatott csevej is, hiszen egy szabály sem tiltotta meg, hogy felkeressem őt. A „zöld” könyv pedig akár nála is lehetett.
Összeszedve lélekjelenlétem, felkészültem az esetleges feloldásra. Jól tudtam, miben rejlik a technika lényege: meg kellett szakítanom a testemben folyó chakra áramlását, így szabva gátat ellenfelem illúziójának. Kellő összpontosítás és a megfelelő kézpecsét megformálása után szám beszédre nyílt: „Kai!”.

avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Szer. Júl. 11 2012, 18:18

Az öreg könyvtárostól kapott információval felvértezve indultál vissza a hatalmas helyiség túlsó vége felé, ahol legutóbb láttad senseied, út közben azonban ismét csak leültél a már korábban is használt padra és egy kis ideig gondolataidba merültél. Feltételezted, sőt szinte bizonyosra vetted, hogy a könyvek képesek voltak megváltoztatni színüket, hisz ez tűnt a legegyszerűbb magyarázatnak, mellyel eddigi viselkedésük nagy részét is meg lehetett magyarázni. De ha ez még így is volt, legalább még egy könyvnek lennie kellett valahol, hiszen eredetileg hármat láttál senseied kezében. Talán épp nála lesz az utolsó, hisz oly gyorsan visszaért, előfordulhat, hogy nem is rejtette el mindhárom példányt.
Összeszedve gondolataid, mindenre felkészülve álltál fel, majd elindultál a déli oldal felé. Hogy minden eshetőséget kizárj, a genjutsu kait használva megszakítottad chakraáramod, eloszlatva minden egyszerűbb illúziót, melyek csapdájába eshettél ezidáig. Környezeted semmit sem változott a procedúrától, ahogy a kezedben lévő könyvecskék sem, így aztán ha kissé csalódottan is, tudomásul vetted, hogy csak egyetlen opció maradt, a geninek, senseied avagy a harmadik könyv felkutatása.
Ahogy azonban elértél célodhoz, meglepő látvány fogadott. A két genin már nem roskadt könyvek fölött, sőt, egyáltalán nem láttad őket sehol. A kupacok is eltűntek, melyeket maguk köré gyűjtöttek, ráadásul még székeik is szépen vissza voltak tolva. Az egész úgy nézett ki, mintha az adott helyen senki sem tartózkodott volna, legalábbis utólagos nagytakarítás nélkül biztosan nem. Ahogy közelebb léptél azonban, észrevettél valami ismerőset. Az ifjú ninják mégse tűntek el nyom nélkül, egyetlen eszköz ugyanis most is ott feküdt az asztalon. A lány szemüvege volt az.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Csüt. Júl. 12 2012, 18:19

Mielőtt bármiféle következtetést is levontam volna, egyszerűen csak elmosolyodtam. Feladatom egyre jobban elnyerte a tetszésemet, azt pedig csak remélni tudtam, hogy az itt felejtett szemüveg nem csak egyszerű véletlen, hanem okkal került a szemem elé.
Feloldásom sikertelensége nemigen szomorított el. Elégedett voltam, hogy kizárhattam a genjutsu lehetőségét, így szentelve nagyobb figyelmet más eshetőségeknek.
A geninlány itt felejtett szemüvege – bár lehet, nem kellett volna, de – igencsak beindította a fantáziám. Gondolatban megpróbáltam visszaemlékezni a két genin küllemére, de sajnos az ilyesfajta vizuális memóriám nem volt túl jó. Nem szerettem különösebben megfigyelni az embereket. Bár lehetségesnek tartottam, hogy ebből az emlékből akár több segítséget is kaphatnék, muszáj volt továbblépnem.
Úgy éreztem, az utolsó könyv megtalálásához a szimbólumok jelentésének megfejtése fog elvezetni. Újra visszaemlékeztem a könyvtáros következtetéseire, majd megpróbáltam azokat a feladat közben megtörtént eseményekkel összekötni.
Az óra rajza valószínűleg az időt szimbolizálta. Ez – árnyalva ugyan, de – utalhatott az első, piros könyv megszerzésének módjára. Akkor csupán a formál logika vezetett. Ott találtam meg az élenjáró kötetet, ahol minden elkezdődött, azaz ahol a könyvtárba léptünk. A kulcsszó a kezdet volt, amely összefüggésbe hozható az idővel mint fogalommal.
A második vizsgálandó szimbólum valószínűleg a tűz volt. Ez már valamivel nehezebb dió volt, és az igazat megvallva, itt már nem is voltam benne annyira biztos, hogy jó úton járok. A probléma az volt, hogy itt nem a könyv megszerzésének módjához párosítottam a már említett jelzést. Itt voltaképpen nem is az én érdemem volt az, hogy megtaláltam a második könyvet. Persze valószínűleg nem csak egy véletlen egybeesés volt az egész, de mégsem gondolom, hogy ezt a saját sikeremnek könyvelhetem el – már ha nem számítjuk bele hirtelen vett akcióm eredményességét.
Ami miatt azonban mégis a tűzre gondoltam, az a takoyaki volt. Nem lehettem benne biztos, hogy senseiem ezzel bármit is jelezni akart volna, mindenesetre a könyvtáros okfejtésében a tűzhöz a fényen kívül a hőt is mint lehetséges jelentést párosította. Ez esetben pedig az említett szimbólum itt jelenthet hőt, ami már kapcsolódik a takoyakihoz – ami megjegyzem, igen finom volt.
Az előzőek eredményeként az utolsó könyvet a szemüveggel kellett összefüggésbe hoznom. Ha belegondolunk, ez nem is volt butaság, hiszen az előző két kötet már a birtokomban volt – még ha egy kicsit másképp is, mint eredetileg lenniük kellett volna. A szemüvegről azonban még mindig nem asszociáltam semmire. A lehetőségek sem voltak éppen sokatmondóak, és én sem voltam túlzottan kreatív.
Aztán – bár butaságnak hangozhat – eszembe jutott egy ötlet.
Ha a keresett jelentés a látás, feltételezhető, hogy egyszerűen csak fel kellene vennem, és „megvilágosodom” – gondoltam, majd mivel nem volt mit vesztenem, feltettem az asztalon heverő, cseppet sem férfias szemüveget.

avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Szomb. Júl. 14 2012, 14:15

A geninek eltűnése meglepett, de hamar túltetted magad a jelenségen. A szemüveg valamennyire passzolt elméletedbe - ha fejedre nem is - és a genjutsu lehetőségét is nagyjából sikerült kizárnod. A geninekre ugyan már nem emlékeztél elég pontosan és ez bosszantott is, az itt hagyott tárgy könnyen lehet, hogy elengedhetetlennek bizonyul feladatod teljesítéséhez. Jobb ötlet híján pedig úgy vélted, magadra húzod, hátha eljön a várva várt megvilágosodás.
A női keret igen mókásan nézhetett ki rajtad, de a könyvtár innenső részén valószínűleg nem tartózkodott senki más. A lencsék már nagyobb problémát okoztak, dioptriájuk nyolc feletti lehetett. Gyakorlatilag minden elhomályosult, mikor felhúztad az eszközt, ám egy különös jelenséget is szemügyre vehettél, a szemüveg ugyanis kiemelte a zöld színt, élesebbé, erőteljesebbé tette azt, így tökéletes eszköznek bizonyult további kutakodásodhoz, hiszen elvileg egy zöld könyvet kellett megkeresned. Az utolsó és egyben legfontosabb példányt.
Kisebb koordinációs nehézségek után meg is találtad a keresett könyvecskét, ahogy az egyik polc eldugott zugában kuksolt. A szemüveget levéve is látható volt, de nincs az a személy, aki szabad szemmel észrevette volna, olyan jól el lett rejtve. Boldogan indultál felé, a siker ízét érezve, ám ekkor hirtelen szellő csapott el melletted. A nálad lévő egyik könyv a padlóra esett és kinyílt, láthatóvá téve belső lapjait, melyek ezidáig üresek voltak. Jelenleg azonban fekete vonalak és szimbólumok sokasága sorakozott rajtuk, egyértelműen nem senseied kézírásával. Egy kínos másodpercbe tellett, mire felfogtad, mit is látsz. A könyvecske belseje robbanójegyzetekből állt.
A szellő elmúlt és mestered jelent meg előtted, egy gonosz félmosollyal arcán. Baljós kézjelet formált és rögvest hozzálátott a technikához.
- Jubaku fuuda... kassei!
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Szomb. Júl. 14 2012, 19:40

Ugyan a zöld könyv rejtekhelyének megtalálása roppantmód felvillanyozott, egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmem. S talán pont azért, mert megörültem annak, hogy a feladat sikeres teljesítése csupán karnyújtásnyira van tőlem, elszántságom valamelyest a teljesítőképességemet is megnövelte.
Senseiem nem teketóriázott. Bár a felállított csapda, illetve hirtelen vett megjelenése meglepetésként ért, a körülmények nem vették el figyelmem a végcélomról. Egy pillanatra sem vesztettem el szemeimmel a szemközti polcon lapuló zöld könyvet. Az egykori piros könyvvel már nem igazán foglalkoztam, hiszen úgy tűnt, a továbbiakban már nem lesz a hasznomra. Persze a kék kötet még mindig fontos szerepet kapott – a probléma csak az volt, hogy nem éppen nyújtott segítetséget az előrehaladásban.
Noha kellett pár pillanat, mire ráeszméltem, hogy robbanó jegyzetekkel van dolgom, ezután azonban a lehető leggyorsabban próbáltam meg reagálni a kialakult szituációra. A célom – a körülmények ellenére is – a zöld kötet megszerzése maradt. Először a Kawarimi no Jutsu alkalmazása fordult meg a fejemben, de hamar letettem róla. Egyrészt gondolkodási időm rövidsége, másrészt a helyettesítő technikához szükséges, velem közel azonos méretű tárgy hiánya miatt.
Ezután a kósza gondolat után sajnos már cselekednem kellett, így végül – talán nem a legjobb megoldásként – a Bunshin no Jutsu segítségével két klónt hoztam létre. Ugyan próbáltam megerőltetni magam és többet is kreálni belőlük, de úgy tűnt, ilyen szempontból egyelőre eléggé behatárolt vagyok. Az egyik klón segítségével megkíséreltem csökkenteni az engem ért robbanás erejét, illetve én magam is megpróbáltam minél távolabb kerülni az imént említett detonációtól.
A másik hasonmásom – ahogyan azt pár pillanattal azelőtt kigondoltam – mögöttem rejtőzött el, így érvén el, hogy a robbanás ereje miatt ne semmisüljön meg.
Kigondolt tervem természetesen nem csak ennyiből állt. Senseiem nem épp könyvtárba illő csele után úgy gondoltam, nekem is jogom van efféle lépések megtételére: a nálam lévő füstbomba bevetésével és a remélhetőleg életben maradt klónom, illetve saját magam segítségével szándékoztam megrohamozni a zöld könyvet.


A hozzászólást Hateshi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 17 2012, 17:39-kor.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Kedd Júl. 17 2012, 14:23

Az egyszerű bunshinok semmiféle fizikai testtel nem rendelkeztek, így sajnos a robbanás erejét sem voltak képesek felfogni. Erre azonban szükség sem volt, a lángok hirtelen feltűnése után ugyanis minden elcsendesedett. Egy kevés füst maradt csupán, az is hamar szerte foszlott és se a bútorzatnak, se a könyveknek nem esett semmi bajuk sem. Először nem értetted mi is történt, de aztán észrevetted a földön heverő, nyitott könyvecskét, melynek lapjai robbanójegyzetekből ismét üres oldalakká varázsolódtak. Úgy tűnt, senseied pontosan tudta, mikor fog bekövetkezni e változás és úgy időzítette a robbantást, hogy az ne okozzon károkat, csak rád ijesszen, illetve valamilyen reakciót váltson ki belőled. Csak találgatni tudtad, hogy végül elégedett volt-e cselekedeteddel, annyi azonban bizonyos volt, hogy a még ép klónod megzavarta, legalábbis egy pillanat erejére, így egy füstbomba segítségével gyorsan elsurrantál mellette és megrohantad az áhított harmadik könyvecskét.
A kissé talán meggondolatlan, de sebesen kivitelezett művelet sikeres volt, így kezedben szorítva zsákmányod állhattál fel, ám a győzelem íze ezúttal se tartott sokáig. A robbanójegyzetes könyvvel együtt a másik kettő is megváltozott és a zöld szín helyett immár éjfekete virított a borítón. Ráadásul mestered is eltűnt a bombád által okozott füst segítségével. Bizakodó lehettél azonban, hiszen mindhárom könyv birtokodban volt, egyik továbbra is a könyvtár padlóján, nyitva heverve. Úgy gondoltad, már csak minimális erőfeszítés választ el célodtól. Egyetlen darabka és a kirakós végleg összeáll.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Szer. Júl. 18 2012, 13:14

Egyszerre voltam kiábrándult és elégedett. Ugyan utólag belegondolva okosabb döntés lett volna először egy Shunshin no Jutsu segítségével távolabb kerülni a veszélyesnek ítélt területtől, ám éles helyzetben, csupán pár másodperc leforgása alatt, úgy gondoltam, az imént bevetett, két lépésből álló reakciósorozat - még senseiem szemében is – elérte az elégséges szintet. Persze talán egy kicsit túlságosan is a célra összpontosítottam, így bár a kivitelezett művelet offenzivitása igen sikeres volt, ugyanez már nem volt elmondható a defenzív részéről – noha mint utólag kiderült, erre nem is volt szükség.
Összességében eredményesnek könyveltem el az akciómat, hiszen egy pillanat erejéig még senseiemet is sikerült megtévesztenem, bár szó, ami szó, ezzel egy időben el is vesztettem őt a szemem elől.
Úgy éreztem, már nagyon közel állok a feladat teljesítéséhez. Immáron mindhárom könyv a birtokomban volt, ezt pedig – akárhogy is nézzük – már fél sikerként lehetett számon tartani. A felmerülő és mindezidáig megoldatlan probléma a könyvek furcsa, színváltó tulajdonsága volt.
Eszmefuttatásom közben azonban ezektől az újonnan kapott színektől megpróbáltam elvonatkoztatni. Odasétáltam a padlón heverő, immáron újra üres lapokkal teli, egykori kék könyvhöz, majd felemeltem és a közelben lévő asztalra, a két másik kötet mellé helyeztem. Jobb ötlet híján vizsgálgatni kezdtem őket. Újra megszemléltem a rajtuk lévő pecsétet, amely valószínűleg a titok nyitját jelentette.
Nem terveztem kinyitni az eredetileg zöld kötetet. Ugyan külön megkötés nem mondta ki ezt a tiltást, én mégis jobbnak láttam, ha nem nézek bele a tartalmába. Végül is csak a közvetítő vagyok, aki átadja a csomagot a megrendelőnek – gondoltam.
A rubinvörös könyv pedig ugyan már így is elég segítséget nyújtott, ám most, hogy mindhárom kötetet magaménak tudhattam, reméltem, hogy talán újra kapaszkodót jelenthet. Körbenéztem a teremben, hátha visszaköszön rám senseiem pillantása, majd újra vizsgálgatni kezdtem a piros könyv lapjait. A másik kettő előttem hevert. Mindkét kötet pecséttel rendelkező oldala nézett felém.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Csüt. Júl. 19 2012, 18:12

Olykor a legegyszerűbb módszerek vezetnek a legjobb végeredményre. Ezen logika mentén helyezted magad elé mindhárom könyvecskét és tartottad őket szemmel, közben pedig az egykor vörös, jelenleg épp citromsárga borítóval rendelkező példányt bújtad. Annak belseje azonban továbbra is a már jól ismert három ábrát mutatta, az órát, a tüzet és a szemüveget. A szimbólumok jelentése vagy jelentései már sokat tisztultak fejedben, de némi bizonytalanság még a három könyv birtokában is megmaradt. A polcról még zöld színt árasztó darab jelenleg éjfeketének tűnt, míg a harmadik példány, melyet szintén vörösen találtál, jelenleg türkizben pompázott.
A színekről a pecsétekre esett tekinteted és különös felfedezést tettél. Úgy tűnt, a könyveken lévő szimbólumok két részből állnak, a felső hajszálpontosan egyezett mindhárom esetben, az alsó azonban különböző volt. Lehetséges, hogy mindegyik két tulajdonsággal rendelkezik, egy közössel és egy eltérővel? Vagy az alsó szimbólumnak az aktuális színhez lenne köze? Számos ötlet eszedbe jutott, sokat rögtön elvetettél, másokon rágódtál, ám tekinteted végig a kis könyveken hagytad, így szemtanúja lehettél egy különös, de ugyanakkor megnyugtató jelenségnek is.
Elsőként a citromszínű példányon indult be a változás és furcsa koszfoltok keletkeztek rajta. Szinte rögtön követte őt a másik kettő is és rövidesen mindhárom teljesen szürkévé varázsolódott. Itt azonban nem állt meg a folyamat, a hamuszerű anyag amilyen gyorsan rájuk telepedett, le is vált róluk és a könyvecskék rövidesen új színekben pompáztak. Illetve nem egészen, az egyik színnel már többször is találkoztál, a citrom ugyanis vörösbe ment át. Ha jól figyeltél, a türkizből barna, a feketéből pedig hófehér lett. A pecsétek ugyanakkor nem változtak, ahogyan a könyvek tartalma sem.
Izgatottan ráncoltad össze szemöldököd és meredtél gondolataidba. Így, hogy már láthattad, ahogy színüket váltják, egyszerűsödött a feladvány, kevesebb síkon kellett elmélkedned. A feladat a zöld könyv eljuttatása volt mesteredhez, aki most már érthető volt, hogy miért oly rövid időkre tűnt fel. Valószínűleg ki kell találnod, hol, mikor vagy miért fog egyik könyved zölddé változni és pontosan ott vagy akkor kell átadnod mesterednek, aki jelenleg bárhol tartózkodhat. Gondolatmeneted végén korábbi önbizalmad kissé megrogyott, hisz úgy tűnt, feladatod végső fázisa jóval nehezebb az eddigieknél. Noha az is igaz, hogy a szerencse eddig melletted állt, így a helyzet egyáltalán nem volt reménytelennek mondható. A kérdés csupán annyi volt, megéri tovább figyelned a könyveket, vagy minél gyorsabban senseied nyomába kellene szegődnöd.

//Ha gondolod, készíts egy kis táblázatot arról, melyik könyvet hol, mikor, milyen színben találtad, azóta milyen színekre váltott és milyen más tulajdonságai voltak a könyvnek.
//Egy (nem valós) példa:
//Egyes könyv , bejáratnál , vörös->zöld->fehér->barna, robbanójegyzetek
//Kettes könyv , geninek asztalán, fehér->zöld->fekete, ábrák
//Hármas könyv, ... , ... , ...
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Szomb. Júl. 21 2012, 12:08

Kissé egocentrikus gondolkodásmódomnak hála, egy pillanatra sem gondoltam, hogy képtelen lennék a feladat megoldására. Persze ehhez a tények is hozzájárultak, hiszen lássuk be, sok minden történt már azóta, hogy hozzáláttam a „könyvkereső-játékhoz”. Ütköztem nehézségekbe, sőt következtetéseim is hagytak már cserben. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindezen kisebb hibák és sikeres lépések után egyre több információval rendelkeztem. Lehet, hogy a feladat nehézségi szintje – jellegéből adódóan – emelkedett, mégis nagyobb magabiztossággal állhattam neki, hiszen példának okáért, már mindhárom kötet a birtokomban volt.
Nem igazán éreztem késztetést arra, hogy siessek. Ez csak azt eredményezte volna, hogy kapkodni kezdek és esetleg hibás következtetéseket vonok le. Persze nem akartam estig itt maradni, de mivel senseiem nem szabott meg konkrét időintervallumot a feladat teljesítésére, egyelőre minden kétséget kizárólag a könyvek megfigyelése volt a legfontosabb.
Noha az is nagy jelentőséggel bírt, hogy át tudjam adni mesteremnek az esetlegesen felbukkanó zöld könyvet, abból kiindulva, hogy igen gyakran tűnt fel mellettem a semmiből, úgy gondoltam, ez nem jelenthet semmiféle nehézséget. No, persze azért erre nem feltétlenül számíthattam, így úgy döntöttem, hogy miközben további megfigyeléseket folytatok, gyakran fogok sétálgatni, illetve helyet változtatni – remélve, hogy senseiemnek nem okozna problémát megtalálnia. Bár ez utóbbi elképzelésem, belegondolva, eléggé nevetségesen hangzott.

Először a könyveken lévő szimbólumokkal foglalkoztam. Ezek voltak a jelen állás szerinti legkevésbé lényeges tényezők a feladatban. Mindazonáltal igen érdekesek voltak. A tény pedig, hogy a könyvek színváltása után a szimbólumok nem változtak meg, elvetette azt az ötletemet, hogy azoknak alsó része az akkor aktuális színre vonatkozna. Leginkább azt tartottam logikusnak, hogy a pecsétek egyező része a szürke – azaz a valószínűsíthetően eredeti – színű részre tesz utalást. A szimbólum másik fele talán magára a parancsra célzott, amely alapján a könyvek színváltása bekövetkezik.
Ami pedig a színváltást magát illeti, egyértelművé vált, hogy annak logikai láncának megfejtése kell, hogy legyen a következő lépésem. Hogy ezt a folyamatot kicsit meggyorsítsam, illetve hogy az esetleges újrapróbálkozások során már egy elkészült táblázattal rendelkezzek, elővettem a táskámból egy üres, bár kissé megviselt lapot, illetve egy írásra alkalmas eszközt – ez esetben egy ceruzát.
A könyveket megtalálásuk sorrendjében próbáltam minden eddig megismert tulajdonságukkal, színeikkel együtt rendszerezni.
Szerencsére úgy tűnt, minden kellő információ megmaradt a fejemben. Miután körülbelül fél perc alatt átgondoltam az eddigi történéseket, a következőket írtam vázlatszerűen az előttem heverő lapra:

Első könyv:
- „Kezdet”- bejárat
- Piros (1) -> kék (2) -> fekete (3) -> citromsárga (4) -> piros (1 v. 5)
- A kék kivételével szimbólumok

Második könyv:
- Geninek asztala
- Piros (2) -> lila (3) -> türkiz (4) -> barna (5) - > piros (1 v. 6)
- A türkiz váltást robbanójegyzetek előzik meg
- A pirosban szimbólumok vannak

Harmadik könyv:
- Megtalálása a szemüveg segítségével
- Zöld (3) -> fekete (4) -> fehér (5 v. 1)

* Azonos számok jelölik az egyidejű váltásokat


Az újabb piros kötet megjelenése négykomponensű rendszer fennállását sejtette, azonban ennek létében koránt sem lehettem biztos. Túl sok volt a kérdőjel ebben a feladványban, így biztos pontot szándékoztam keresni: először arra a pillanatra gondoltam, amikor senseiem kezében első ízben láttam a könyveket. Arra próbáltam rájönni, hogy az eddig látottak alapján – és feltételezvén, hogy a színek egy megadott utasítás alapján váltják egymást – lehetséges-e, hogy feladatom ténylegesen akkor indult, azaz mindhárom könyvön abban a pillanatban aktiválódott a jutsu.
Újra rajzolgatni kezdtem, de ezúttal csak találgatni tudtam. A piros-kék-zöld színhármast kellett megkeresnem, mely a következő táblázatból kiindulva, jól láthatóan nem teljesülhet akkor, ha négykomponensű rendszerekkel dolgozunk és figyelembe vesszük a már megfigyelt együttállásokat:

1. kék-------fekete----citromsárga-----piros
2. piros-----lila--------türkiz-----------barna
3. <--------zöld-------fekete----------fehér


Az első könyvnél láttam csak a kék színt, így feltételeztem, hogy eredetileg ő volt az a bizonyos kék kötet a sensei kezében. A zöld a harmadik könyv, míg a piros eleinte a második volt. A kék és piros együttállásával nem volt semmi probléma, ezt már tapasztalhattuk is. A zöld időben való elhelyezkedése azonban azt sejtette, hogy vagy nem egyszerre aktiválódott valamelyik pecsét, vagy valamelyik rendszer több – vagy éppen kevesebb - összetevővel rendelkezett.
Következő lépésként a kevesebb összetevő lehetőségét vizsgáltam, a legegyszerűbb eshetőségre gondolva. Ahogy a táblázatban lévő nyíl is mutatja, a harmadik rendszert háromkomponensűként fogtam fel, míg az első kettőnél maradtam a négy alkotóelemnél.
Lehetséges ez azonban, azt feltételezve, hogy egyszerre és (!) akkor indult el mindhárom folyamat? Nos, ami az első sort illeti: a kék az indulástól számítva eddig 7 db színváltáson ment keresztül, hiszen mikor először láttam a sensei kezében, akkor kék, mikor megtaláltam, piros volt (eddig 3 váltás), most pedig újból piros (további 4 váltás). A második sorban ez biztosan stimmelni fog, így számolás nélkül is kijelenthettem, hogy a kapott szám itt is a 7 lesz. A harmadik könyv, feltételezve hogy ott három szín váltakozott, eddig 5 db színváltáson ment keresztül, hiszen: senseiem kezében először zöldnek láttam, mikor megtaláltam, szintén zöld színt öltött (eddig 3 váltás), azóta pedig kétszer váltott színt, most éppen fehér. Az előbbi levezetés alapján a feltett kérdésre határozott „nem”-mel válaszolhattam magamnak – tehát lehetetlen, hogy a folyamat akkor indult el, mikor a sensei kezében egyszerre láttam a kék, a piros és a zöld könyvet.
Persze lettek volna még egyéb eshetőségek ezen a síkon is. Például kibővíthettem volna a zöld könyv sorozatát pár alkotóelemmel, így érvén el, hogy elméletem helyes lehessen. Azonban ezt már túlságosan is komplikáltnak éreztem, nem gondoltam, hogy senseiem ehhez hasonló megoldásokra várna.
Félreértés ne essék, nem adtam fel az elméletek gyártását! Szerettem előre megtervezni a dolgokat, azokat több szempontból is tanulmányozni, és megvizsgálni minden logikus, típusából legegyszerűbb lehetőség valódiságát.
Azonban úgy tűnt, hogy a zöld darab bizonyára nem ugyanakkor kezdte el a folyamatot, mint a másik kettő, viszont valószínűleg annak a borítója is négy színt vehet fel.
Olyan színhármast pedig már a keresgélés közben is láttam, amelyben szerepelt a zöld szín: a fekete-lila-zöld együttállásról van szó. Itt pedig igen egyszerű a megoldás, illetve könnyen kiolvasható a fenti (első) táblázatból: két váltás múlva fog teljesülni újra az áhított kompozíció, tehát amelyben szerepel a zöld szín. Ám ehhez viszonylag sok feltételnek kell teljesülnie, melyekhez akkori megfigyeléseim kevesek voltak. Például biztosra kellett tudnom, hogy az újabb piros szín megjelenése valóban a periodikusságot jelezte-e, illetve azt, hogy ez a másik két sorozatban is így volt-e. S bár őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen téren túlságosan bonyolult lenne a feladatom, azért egy kis csavar előfordulhatott benne. Nem zárhattam ki, hogy a folyamat egyszerre indult el, hiszen létezett olyan rendszer, ahol ez a feltétel teljesülhet – azonban nyilván egyszerűbbnek és logikusabbnak hangzott az utóbbi felvetésem.

Belefeledkezvén jegyzeteimbe, egyszer csak hirtelen másra terelődtek a gondolataim. Mint villámcsapás hasított belém a felismerés. Fellapoztam az egyes számú könyvet, melyben a három szimbólumot találtam. Úgy tűnt, egy újabb jelentés világosodott meg elmémben, mely már nem magukra a könyvekre, mindinkább a szituációra és a végrehajtandó feladatomra tett utalást.
Visszaemlékezve a könyvtáros szavaira, újabb jelentésmezőbe tudtam elhelyezni az elém táruló három rajzocskát. Ami azt illeti, az ötlet ihletét a könyvek színváltásának egy különleges momentuma adta: a furcsa, hamuszerű, szürke anyag. A hamut a tűzzel hoztam párhuzamba, hiszen a folyamat valóban olyan volt, mintha a színek egyszerűen csak leégtek volna a kötetek borítóiról. Ezután már nem volt nehéz jelentést adni az óra és a szemüveg szimbólumának sem. Az első valószínűleg a színváltások között eltelt időre utalt, a várakozásra; a második a keresésre engedett következtetni, melyben behatárolt időn belül meg kell találnom senseiemet, hogy átadhassam neki a zöld kötetet. Természetesen, ahogy a folyamatok, úgy a szimbólumok is össze voltak kötve. Ez jelképezte azt, hogy szakaszszerűen ismétlődnek. Illetve, a keresést már lefedte a behatárolt idő is, így a fix pont, mondhatni, csak a tűz, azaz a színváltás volt.
Elmélkedéseim közben jó néhány perc telt már el, így mikor befejeztem a gondolkodást, egyszerűen csak kényelmesen hátradőltem az egyik olvasófotelben és arra vártam, hogy a könyvek újabb jelet adjanak, illetve bizonyítsák valamelyik elméletem helytállóságát.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Szomb. Júl. 21 2012, 13:45

Szorgosan jegyzeteltél az imént készített táblázatodba, annak reményében, hogy megfejthesd a színváltás titkát, vagyis immár kevésbé misztikus szavakkal élve, periódusát. Amennyiben elméleteid bármelyike helyesnek bizonyult, pontosan meg tudtad mondani, hogy a jövőben mikor fog újra előállni az említett zöld szín. Egyetlen apró probléma volt csak, mégpedig a piros-kék-zöld kombináció előállása, ami majdhogynem lehetetlennek tűnt, legalábbis ha mindhárom könyvecske egyszerre kezdte átalakulásainak sorozatát és mindig egyszerre váltottak színt. Ezt azonban csak feltételezni tudtad, hisz lehetséges volt az is, hogy mestered aktiválta őket, mégpedig egyiket később a többinél. Az is előfordulhatott, hogy valamilyen eseménytől függött a folyamat kezdete, például történhetett, hogy a te közeledtedre aktiválódtak, esetleg hangra vagy konkrét időpontra.
Rövidesen választ kaptál a rejtélyre, a könyvek ugyanis ismét színt váltottak, ahogy az várható is volt. A jelenség a korábbihoz hasonlított és ahogy becsülted, ismét előállt a piros-kék páros. A harmadik könyv narancsos színárnyalatot öltött, amivel eddig még nem találkoztál. Táblázatod figyelve már nem maradt sok eshetőség. A vörösből kékre váltott könyvet túl hamar megtaláltad ahhoz, hogy addigra egy teljes ciklus lefutott volna, így egészen bizonyos volt, hogy a harmadik könyv immár nincs szinkronban az első kettővel. Noha jó lett volna tudni ennek okát, nem tudtál módszert, amivel kideríthetted volna és egyébként is a cél a zöld könyv célbajuttatása volt.
Nem messze ülőalkalmatosságodtól elég jó rálátás nyílt a könyvtári nagyórára, mely kísértetiesen hasonlított a senseied által rajzolt időmérőre. Úgy saccoltál, hogy két váltás között körülbelül kettő és fél perc telik el, így nem sok időd maradt mestered megtalálására, legalábbis ha nem akartál újabb tíz percet várni. Ráadásul a szimbólumok jelentésmezőjére is egy új réteg került és nem voltál teljesen biztos abban, hogy nem vár még rád újabb komisz akadály.
A könyvecskék ismét váltottak, így egy lilás, egy ébenfekete és egy zöld példány volt jelenleg nálad.

//Ezidáig remekül játszottál, óva intelek azonban, egy már ismert veszély leselkedik rád...
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Szomb. Júl. 21 2012, 21:55

Végül a legegyszerűbb és legkézenfekvőbbnek tűnő elmélet győzedelmeskedett. Diadalittasan szorítottam magamhoz a zöld könyvet, majd amilyen gyorsan csak tudtam, senseiem keresésére indultam. A könyvtári nagyórára pillantva elmosolyodtam: roppantmód érdekesnek találtam, hogy az előző színváltáskor mind a három szimbólumhoz tartozó, a valóságban is létező tárgyat egyszerre láthattam, illetve az egyiket magaménak is tudhattam – a szemüveg akkor még mindig a táskámban lapult.
A gyorsabb, illetve eredményesebb kutatás érdekében a Shunshin no Jutsut hívtam segítségül. Persze a technikát megelőzően előbb egy kicsit tanulmányoztam a terepet, hogy semmiképp se lépjenek fel mozgáskoordinációs nehézségeim. Noha tudtam, a jutsu fenntartása folyamatos és intenzív chakrafelhasználást igényel, úgy gondoltam, a fennmaradó, körülbelül két perces időintervallumban ez nem okozhat problémát – ilyen gyors mozgás mellett pedig reméltem, hogy hamar senseim nyomára bukkanok.
Mindezek mellett azonban jegyzeteimet most sem hagyhattam figyelmen kívül. A futólépésben történő haladás és a folyosók szerkezetének megismerése közben időt szakítottam táblázatom újratanulmányozására is. Megállapítottam, hogy első ízben a második könyv tulajdonsága az, amely a későbbiekben egy kisebb veszély forrása lehet.
Nem lehettem róla meggyőződve, hogy újra robbanójegyzetekkel lesz-e dolgom, de abban szinte biztos voltam, hogy a következő színváltás előtt újra változás fog bekövetkezni rajta. Persze ez azt is feltételezte, hogy senseiem ismét megjelenik – hiszen miért is ne tenné? Neki sem érdeke, hogy ne találjam meg őt – gondoltam, miközben szemeimmel egy kósza pillantást vetettem a könyvtáros asztalára.
Természetesen az sem ment ki a fejemből, hogy mesteremnek nem adhatom át a piros kötetet. Ebből a tiltásból úgymond a lényegi részt ragadtam ki: értelmezésem szerint közvetlen módon semmiképp sem nyújthattam át senseiemnek a piros könyvecskét. Afelől már kétségeim voltak azonban, hogy a közvetett módra is vonatkozott-e a tiltás. Azt ugyan még el tudtam képzelni, hogy gondjaim származhatnak abból, ha egyszerűen csak otthagyom a két érintett könyvet valahol, és azok egyike azonnal felveszi a piros színt, de mivel ez nem fenyegetett – az egyiknél még kettő, a másiknál három váltásra volt a „tiltott” szín –, valószínűleg akár így is cselekedhettem volna.
Előző gondolatmenetem ellenére azonban nem szándékoztam a két kötetet szem elől téveszteni. A két és fél perces időtartam végéhez közeledvén terveztem csupán az esetlegesen újra robbanójegyzetekkel teli könyvet elhelyezni az egyik, hozzám közel eső asztalon.
A feladatomat pedig nem akartam túlbonyolítani, így nem elmélkedtem tovább. Egyszerűen csak vártam arra, hogy senseiem alakja egyre jobban kirajzolódjon a távolból, és egyszer csak feltűnjön előttem. A zöld könyvet és jegyzeteimet a kezemben, míg a másik két kötetet, a szemüveggel egyetemben – melynek felvétele egy pillanatra még a Shunshin no Jutsu ellehetetlenítése ellenére is megfordult a fejemben – a táskámban tartottam.
avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Hétf. Júl. 23 2012, 22:01

Noha számos dologra kellett figyelned eme eredetileg egyszerűnek tűnő feladatban, semmit sem tévesztettél szem elől. Tisztán emlékeztél mestered utasítására, miszerint vörös könyv átadása tilos volt. Így biztos, ami biztos alapon magadnál tartottad mindkét példányt, mely e színt vehette fel, hogy senseied semmikép se kaparinthassa meg őket. Mindez egy veszélyforrást is tartogatott azonban magában, hisz már tapasztaltad, ahogy a lapokból robbanójegyzetek jöttek létre. Mestered legutóbb ezeket fel is használta ellened, noha inkább csak ijesztésre, mint komoly támadásra. Ugyanakkor a robbanás nem fejeződött igazán be, így akár még az is lehetségesnek tűnt, hogy a következő váltásnál ismét életre kel a lángok által szimbolizált veszély.
Mindezen óvatosság azonban feleslegesnek bizonyult, a könyvtár polcainak párhuzamossága ugyanis könnyen használhatóvá tette a shushin no jutsu alkalmazását, mellyel éltél is, szempillantás alatt szelve át hatalmas távolságokat. Ezzel a módszerrel igen rövid idő alatt meglelhetted a senseit, már ha ő a könyvtárban tartózkodott. Könyvek ezrei száguldottak el melletted, míg végül az egész épületet bejártad, mesterednek azonban nyomát sem láttad. Újból nekifutottál a dolognak, ezúttal más irányból, a lehető legnagyobb odafigyeléssel. Kis idő után találtál is valamit, mégpedig egy igen fura jelenséget. Az egyik polc alján mintha egy cipő lógott volna ki, ráadásul ahogy közelebb léptél, különös gyűrődéseket véltél felfedezni a könyveken és a bútoron is. Egy másodperc múlva aztán az egész elmosódott és egy nagy, koszos lepel hullott alá. Kis gondolkodás után felismerted a jutust, melyet láthatatlanság köpenye technikaként tanultál. A lepel mögött mestered állt, kérdőn tekintve rád.
- Ezek szerint végeztél? - kérdezte kíváncsian.
A kezeid közt szorongatott könyv szerencsére még mindig zöld színű volt, de talán már csak másodpercek erejére marad így. A sensei pedig bizonyára nem fog tíz percet itt rostokolni, sőt valószínűbb, hogy még jobban elrejtőzik előled, így gyorsan kell cselekedned.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.