Konoha könyvtára

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Kedd Júl. 24, 2012 5:24 pm

A Kakuremino no Jutsu használata egyáltalán nem lepett meg. Egyértelmű volt, hogy senseiem nem azért használta ezt a technikát, mert ez volt az egyetlen rejtőzködésre alkalmas jutsu a repertoárjában, mindinkább azért, hogy nekem is lehetőségem nyíljon kilétének felkutatására. Az elsődleges cél az én fejlődésem volt, ehhez pedig elengedhetetlen volt az alap technikák átismétlése – hiszen a genjutsukat jól ismerő és alkalmazó shinobiként ő maga is jól tudhatta, hogy ezen egyszerű jutsuk ismerete és jól időzített használata még egy nagyobb párviadalban is elősegítheti a győzelmünket.

Azt ugyan nem tudhattam, hogy mesterem mennyire követte figyelemmel a könyvek színváltásáról tett megállapításaimat, így csak remélni tudtam, hogy nem most érkezik el az a bizonyos tesztfázis – bár, ami azt illeti, ez nem vallott volna rá. Úgy éreztem, hogy ha valamiért nem tudom neki átadni a könyvet, akkor annak nem ez lesz az oka.
Újra eszembe jutott a két könyv, melyek veszélyforrások lehettek. Már csak pár másodperc lehetett hátra a két és fél perces periódusból, így óvatosan a táskámba csúsztattam a kezem, hogy egy esetleges robbanás – vagy bármilyen egyéb változás esetén – cselekedni tudjak.
Pillanatnyi merengésem után pedig a zöld kötetet senseiem felé nyújtottam, azt azonban elhatároztam, hogy szorításom mindvégig ki fog tartani, mindaddig, amíg nem látom mesterem kezében a zöld könyvet. Nem lehettem benne biztos, hogy nem tudja valahogy manipulálni a könyvek színváltását, így akár meg is bonthatta volna a sorozatot, ez pedig zsenáns helyzetet eredményezett volna. Nem szerettem volna elbukni, tehát bármelyik – éppen akkor – piros könyvet átadni a senseinek. Nem, ennél azért óvatosabb voltam. Mindazonáltal természetesen felé nyújtottam a könyvet. Két lehetőség volt: vagy itt és most sikerrel teljesítem a feladatot, vagy tíz perc múlva újrapróbálkozom. Azt nem gondoltam, hogy senseiem az esetleges gyanúm beigazolódása esetén – szorításom ellenére – kitépné kezemből a könyvet.
Mindezek közben pedig a senseinél látott, eredetileg kék könyv képe rémlett fel bennem. A feladat kezdetén nem esett róla szó, és a kék színű – bár egyébként nem feltétlenül ugyanazon – kötet annak megoldása közben is csupán üres lapokkal rendelkezett. Talán a kék könyv valódi tartalma vagy éppen szerepe egy olyan rejtély, mely csak a feladat sikeres teljesítése után fog megoldódni? – elmélkedtem.

avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Deidara on Csüt. Júl. 26, 2012 4:25 pm

Mestered arckifejezése semmit sem árult el, csupán egy halovány mosolyt tudtál kivenni, ám annak okában nem lehettél biztos. Számos szituáció megfordult fejedben, többek között az is, mi van ha a sensei képes manipulálni a könyvek színváltozását és esetleg ezen képességét ellened próbálja meg felhasználni, a zöld könyvet pirossá változtatva. Ilyenre azonban nem került sor, mestered csak lazán kinyújtotta kezét és átvette tőled a továbbra is zöld színben pompázó könyvecskét.
- Nagyszerű - mondta különösebb hanglejtés nélkül - sikerrel teljesítetted a feladatot. Most kérlek, add vissza a másik két könyvet is, amennyiben nálad vannak. Más tanulóknak is szüksége lehet rájuk.
Tekintete alapján pontosan tudta, hogy mindhárom nálad van, így a szöveg csak formaság volt. Elbizonytalanodtál azonban, hisz szavain kívül nem sok garancia volt arra, hogy valóban véget ért a kiszabott feladat. A vörös könyv átadása tilosnak volt titulálva, mi van ha ez a tiltás továbbra is fenn áll? Vagy talán csak túlkomplikálod a dolgokat? Akárhogy is, mestered gyorsan lerendezte a dolgot, hátad mögül erős rántást éreztél és a táskában tartott karod kikerült, majd a könyvek is. Mögötted is senseied állt, valószínűleg egy klónja, aki mindkét könyved elvette és átnyújtotta az előtted állónak. Megnyugodhattál azonban, feladatod véget ért, a sensei pedig mindkét kezét a könyvecskékre helyezte szép sorjában, megállítva átalakulásukat. Néhány másodperc múlva három koromszürke könyv nézett rád, mielőtt elbújtak volna mestereid ruházatában.
- Szép volt, jól vetted a nap akadályait - dicsért meg, majd el is indult a kijárat fele, de közben intett, hogy kövesd - Holnap reggel találkozzunk ismét a főtéren. Most, hogy már foglalkoztunk az alapokkal, komolyabb dolgok is szóba jöhetnek.

//Sikeresen teljesítetted a feladatod és remekül játszottál, így 15 chakrával jutalmazlak. A továbbiakat üzenetekben egyeztetjük. Ide még egy reagot írhatsz.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hateshi on Vas. Júl. 29, 2012 4:59 pm

Úgy tűnt, feladatom véget ért. Megkönnyebbülten sóhajthattam fel, miközben elindultam senseiem mellett a kijárat felé. S bár az igazat megvallva, még számítottam egy kis csavarra, végül arra a megállapításra jutottam, hogy ennyi így elsőre épp elég volt. Mesterem sok mindent tudott meg rólam első kisebb feladatom alatt. Felmérte a logikai képességem, s egyúttal tesztelte a hirtelen vett, húzós helyzetekben való reakciómat is. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy az egész könyvkeresésben egy kis kódfejtés is helyet kapott – bár a legegyszerűbb formájában.
Egy szó, mint száz, meg voltam elégedve mind magammal, mind senseiemmel. Egy eléggé komplex feladatot kaptam, amelyet pár kisebb nehézség ellenére sikeresen teljesítettem. Persze távol volt még a jéghegy csúcsa, de minden egyes „győzelmet” értékelni kell. Csak remélni tudtam, hogy senseiem kissé kifejezéstelen ábrázata mögött is hasonló öröm lakozik, mint az én bensőmben. Ami engem illet, én sem voltam az a túlságosan érzelmes ember. Örültem annak, hogy sikeresen vettem az akadályokat, azonban ezt cseppet sem mutattam ki. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy mesterem igencsak negatív énjével ellentétben én nem voltam túlságosan pesszimista. Nem szerettem magam alulértékelni, így – mivel helyzetem nem volt épp kilátástalannak nevezhető – sosem gondoltam, hogy előbb-utóbb ne érkeznék el a feladat helyes megoldásához.
A jövőt illetően bizakodó voltam. Sok minden járt a fejemben azt illetően, hogy mivel folytathatnánk a tanulást. Gondoltam rá, hogy esetleg máris belevágunk a genjutsuoktatásba, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez talán még túl korai lenne. Valószínűnek tűnt, hogy először a chakrairányításom fejlesztésével fogjuk kezdeni, és talán egy valódi küldetés is szóba jöhet majd a közeljövőben.
Nem szerettem volna millióféle technikát elsajátítani. Célom csupán néhány – de igen hatásos – jutsu közel tökéletes használata volt. Ehhez a kisebb álomhoz pedig elengedhetetlen volt az „ép testben ép lélek” elv. Még nem voltam kész komolyabb technikákat magamévá tenni. Az első akadályt talán sikerrel vettem, de még rögös út állt előttem.

avatar
Hateshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 20 + ?


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 611

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Konohában

Témanyitás  Tsurugi Atasuke on Szer. Aug. 28, 2013 2:39 pm

A Fű országában komoly harcok folynak, ezért a geninek nagy részét messzire küldtek hosszadalmas küldetésekre. Így hozott a sors Kusagakure-ból Konohába... Érdekes falu. Más kultúra már emberek.. de semmi izgalmas küldetést nem kaptunk itt.. szemétszedés, gazolás..dögunalom. A harmadik napon az ideiglenes lakóhelyem ajtajára egy darab papír volt feltűzve...egy kunai-késsel. Egy üzenet állt rajta: ,,Holnap pontban kettőkor várlak a könyvtárban! Ne késs!'' .. mi a fene..Vicces emberek ezek a konohaiak. De azért mégis csak kíváncsi voltam, hogy mit akarhatnak egy magamfajta nem idevalósitól.
Másnap délelőtt befejeztem a küldetést (hülye macskák...) és ebéd után el is indultam a könyvtárba... Jóval nagyobb volt mint a miénk.. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy én is ebben a faluban születtem.. Hogy az én apám is a konohai ANBU tagja volt.. Így hát -mivel még csak 1:55 volt, elkezdtem keresgélni az apám után.. Tsurugi Kenzo... De sajnos semmit sem találtam róla...ezek az adatok biztos titkosítottak.. Azon elmélkedtem, hogy milyen lehet ANBU tagnak lenni..Sőt.. egyáltalán milyen lehet erős ninjának lenni..Birtokolni egy csomó technikát, és hatalmas erőt..Már elmúlt két óra,és még mindig nincs itt senki, akinek velem lenne dolga... Ezért addig ilyen dolgokról merengve vártam, hogy történjen valami...
avatar
Tsurugi Atasuke
Játékos

Tartózkodási hely : Ideiglenesen Konohában


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 121

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Csüt. Aug. 29, 2013 11:34 am

Sok rejtély húzódik meg az ide küldésed miatt, vajon ki és miért akar téged, egy Kusagakure-i genint maga mellé egy küldetés erejére? Vagy nem is amiatt hívtak, voltál már zűrben amióta itt vagy? Lehet egy rosszakaró hívatott ide, hogy kiegyenlítse a számlát, te nem tudod, és az idő is letelt, ám ekkor egy vad kapálózásra leszel figyelmes, amit egy Konoha-i jounin végez egy asztál mögül.

Amikor odamész be is mutatkozik neked.
- Szerbusz ifjú shinobi, Fuurapu Saiga vagyok. Azért hívattalak ide, mert egy küldetést fogunk együtt elvégezni. Én vagyok a csapatfőnök, így engedelmeskedned kell, de várok tőled is ötleteket majd. Több szem többet lát, nem igaz? Szeretném, ha hígdtan végeznénk el a feladatot, semmi hirtelen döntés, ezt jól jegyezd meg. Azért találkoztunk itt....ő nem tudom, de mindegy, a kapu előtt találkozzunk fél óra múlva, és indulhat is az akció.

//Nos, a postodat a Határvidékekre írd, emellett ha szeretnél be is vásárolhatsz különféle fegyvereket, a lényeg, hogy a szabályzat figyelembe vételével alakítsd ki az elhozandó fegyverek és felszerelések listáját, és ezt a post-od végén bigyeszd oda. Hajrá!//
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Miyamoto Musashi on Kedd Nov. 12, 2013 1:02 pm

/*Hinata*/
A könyvtár remek hely. Minden polc széle faragott. A szélébe van belevésve hogy éppen meik betűnél tartok. Mivel mindenki aki itt jár látja és ezért nem nyúlnak hozzá. Az élek így simán és élesen megmaradtak.tökéletes ahhoz hogy tályékozódjak. A tekercsek közepén a fa hengerre szintén rá volt faragva a cím. Remek könnyedség a keresésnél. Egy óra alatt eljutottam a megfelelő polchoz és nagy erőkkel elkezdtem vizsgálni a címeket. Rengeteg felesleges cím került elém de találtam használható tekercseket is. Estefelé volt már úgyhogy felvettem a négy tekercset amit értelmesnek találtam és néhány sorral arrébb kezdtem keresgélni. A első tekercs megfelelőnek tűnt. Egy konoha térkép volt. Ezzel az öt tekercsel hagytam el a könyvtárat. Két óra volt mire visszataláltam a házamba. Főztem Egy nagy kondér erős teát és elkezdtem olvasni. Ez kicsit máshogy nézett ki mint a szokványos olvasás. A hátammal nekitámaszkodtam a falnak. Az ölembe vettem az első tekercset és az ujjammal tapogattam ki a tintát. Ahol a papírba beleivódott a tinta ott keményebb mint máshol. így könnyen ki lehet venni egy betű vonásait. Természetesen nem olyan jól mint ha látnál és a módszer nem is olyan gyors mint a látós változat de működik. Két fontos előnye van a hagyományos módszerrel szemben. Sötétben is tudok olvasni és sokkal kényelmesebb mert nem kell a tekercs fölé görnyednem. A kondér teát magam mellé raktam jobbra, a katanámat és a többi tekercset pedig a másik oldalra. Van egy lapos kis sakes csészém az övemben. Mások csaócska rézlemeznek hívták volna de nem zavar. Ezzel merítettem a teádól pár percenként. és hörpítettem a löttyből hogy ébren tartson. Érdekes olvasmányok voltak. Az állatok mozgására lettem figyelmes. Napfelkeltéig olvastam. Valóban lenyűgöző olvasmányok ezek szerint. Nem aludtam el egész este. Ritkán nyűgöz le ennyire akármi. Kidöcögtem a konyhába és a tűzhely mellett hat kupac ázott teafüvet találtam. Az utolsó adagot szórtam bele a forró vízbe. Elfogyasztottam a teámat. Ezt is el kell intéznem ha bemegyek a városba. Visszaültem és ujjabb csésze teát gurítottam le. Nekiültem az utolsó tekercsnek. A térkép finom munka volt. Ez rám nézve negatív. A tinta ugyan beivódik a papírba de ha jó minőségű akkor vele hajlik együtt. Így volt ez a levélnél is. Ezek a ninják adnak a tintára. Évente egyszek kétszer találkozok minőségi munkával most meg néhány nap alatt kétszer is. Mondhatni bosszantó. Megkerestem a falakt és összevetettem a tegnapi utam emlékeivel. Nem olyan egyszerű mint az így elmondva tűnik. Elfogyott a teám mire elértem a hokage rezidenciájára az ujjammal. Amikor még egy csésze teát akartam inni a csészém koccant a fazék alján. Nem tudok új teát főzni. Ez bosszantó felkeltem és kimentem az erdőbe. Megcsináltam a reggeli edzéseket. Kint a “kertemben” kerestem egy fa deszkát. Bevittem és ráfektettem a térképet. Kis tűkkel minden fal sarkát megtűztem. A katanám hátuljával végignyomtan a tűk közötti részeket. Ezután levettem a tekercset a deszkáról. A fába belenyomódtak a vonalak. A mélyedések coltak a falak. A térképen ismét végig követtem az utcákat. most már sokkal gyorsabban ment. Ahol utca volt ott a wakizashimmal kimélyítettem a deszkát. A házak magasságát meghagytam. Késő délutánra volt egy teljesen jól értelmezhető térbeli konohám. A házak ugyan mindenhol ugyan olyan magasak voltak de ez nem zavar egyenlőre. A deszka két végét elvékonyítottam. Egy régi ronygyból kiszedtem a szálakat és madzagot sodortam. A deszka két végére kötöttem és így a hátamra tudtam venni. Becsúsztattam a kimonómba a tekercseket. Felkaptam a hat ryumat és a tőlem telhető leggyorsabb módon a faluba tartottam. Először is a piac feliratú mélyedést kerestem meg a deszkámon. Hosszas kérdezősködés után eljutottam a teafüveshez. mind a hat ryumat elvertem teára (a legócskábbra). Aztán a könyvtárba rohantam. A tegnapi tekercsekből megtudott nevek után kutattam. Az első két fontos névről három tekercs szólt. Egyik az egyikrő a másik a másikukról. A harmadik meg kettejükről. A harmadik személyről is ennyit vártam. Ám amikor az Orochimaru felirathoz értem és végignéztem a tekercseket első olvasatra is legalább harminc tekercset találtam. Hosszú estém lesz. Lejjebb csúsztattam egy polcal az ujjamat. Ott is Orochimaru felirat. Nocsak. Nem halgatott anyára. Mégiscsak ninja lett. Méghozzá nem is akármilyen. A tekercsek fejléceiben együtt volt a legendás és az Orochimaru felirat. Felkutattam a legkorábbi bejegyzéseket és tizet elvittem. A régieket visszatettem a helyére. Aznap este megint elfogyott a teám. Délutánra kiolvastam az összes tekercset. Érdekes olvasmányok voltak. Ujjabb nevek és dolgok kerültek napfényre. A könyvtárban már nem az “orochimaru” hanem a “sannin” szót kerestem. Elhoztam egy tekercset Tsunade és Jiraja felirattal is. Feltüzelt a nyomozás. Aznap este nem kellett tea hogy ébren tarson. Jiraja tekercsében utalást találtam a negyedik Hokagére, Tsunade tekercsében pedig az ötödikre. Ha velük haverkodott ez az Orochimaru akkor nem lehetett kispályás egyén. A következő hetet azzal töltöttem hogy konoha történelmét olvastam. rövid áttekintés után visszatértem Orochimaruhoz és szüleihez. A szülei valahogy egy ninja háború kirobbantásában vettek részt. Nem tudtam nagyon pontosan utána járni mert tele volt titkosított adatokkal. Lényeg a lényegben. A hokage előtt nyilvánvalóvá vált az árulás és meg akarta büntetni a tetteseket. Orochimaru szülei ezt megtudták és menekülni kezdtek. Ekkor helyezte el az édesannya a pénzt és a levelet a házban. Azt gondolom hogy az egy közös nyaralószerűség lehetett ugyanis a faluban éltek. Orochimaru nem tartózkodott a faluban. Egyik rokonánál volt. A menekülésben meghalt az apja és az édesanyja eltűnt. Amikor Orochimaru visszaért a városba, a hokage azt mondta neki hogy a szüleit az ellenség ölte meg. A falu megmenekült egy háborútól de ez egy gyerek életébe került. Orochimaru ezentúl megszállottan kereste a jutsukat. Azt hitte hogy ha van elég jutsuja akkor mindent meg tud tenni. Elkezdtem tanulmányozni Orochimaru kutatásait. Aznap este belealudtam az olvasásba. Szokatlan volt mert érdekelt a téma és ilyenkor nem szoktam aludni. Az is igaz hogy már napok óta nem aludtam. Reggel csend volt a szokottól eltérően. Néhány madár csipogott vészt jóslóan. A wakizashimért nyúltam. Nem szeretem a vészjósló csendet. Amint megérintettem a kardot halk sziszegésre lettem figyelmes. Kígyó. Ilyet már hallottam. Akkor a segítségemre sietett egy ember. Most nem számíthattam senkire. Amilyen lassan csak tudtam magam alá húztam a térdemet. A kígyó nyugodtan maradt a helyén. Szép lassan megfordítottam a wakizashim tokját. A másik kezemmel rámarkoltam a markolatra. Megmerevedtem. Feszülten vártam a kígyóra. SZisszent egyet és már ugrottam is. Kirántottam a kardomat és a kígyó felé vágtam. Soha nem hibáztam még. De most. Talán a kígyó kitért? Nem az nem lehet. A csak emberek tértek ki eddig. Visszarántottam a kardomat és kettőt léptem hátra. Mély támadóállást vettem fel. A kígyó távolabb húzódott és öklendezni kezdett. Hiába a sok heti nem alvás és kevés evés az adrenalin kiélesítette az érzékeimet. Éreztem hogy hol a kígyó. De azt is éreztem hogy egyetlen rossz mozdulat és halott vagyok. Vártam az ellenfelem reakcióját. A padlón egy kemény tárgy koppant. Újabb öklendezés és újabb kopp. És még három. Feszülten figyeltem. A kígyó oldalazni kezdett. Hallottam a pikkelyei surlódását a nádpadlón. Én mozdulni sem tudtam. A ritka alkalmak egyike amikor féltem. Valami amit nem tudok legyőzni. Most tűnt fel hogy nyitva az ajtó. A kígyó kicsúszótt az ajtón. Talán elmegy. Hirtelen szél kerekedett és belekapott az ajtószárnyba. Hangos puffanás hasította félbe a kínos csöndet. A lábaim megremegtek összeestem és elájultam. Nem tudom mennyit feküdtem a földön. Amikor felébredtem a kardom után nyúltam. Második dolgom a halgatózás volt. Semmi hang. Ez egyszer már átvert. Keresgélni kezdtem a padlón. Három fatáblát találtam ami kicsit nyálkás volt. Ezeket öklendezte ki a kígyó. A fatábla sima volt néhány bevésett betűtől eltekintve.

“Mekura ken Akuryō azaz Myamoto Musashi!

Sajnálom hogy nem találkozhatunk személyesen de konoha határait jól őrzik.

Csak hogy tisztázzuk a kapcsolatunkat. Nem akarok lényegtelen embereket lemészárolni feleslegesen. De nem szeretem ha a kutatásaim után érdeklődnek. Talán megérted. Tudom hogy nem Konoha küldött utánam mert olyan dolgokat kerestél amik rég nyilvánvalóak. Most az egyszer elengedlek. És hogy lásd jószándékomat neked adom a ryukat meg a házat amit az ostoba apám hagyott nekem. De ha még egyszer meglátlak hogy utánam kutakodsz nem hat meg a szemtelenséged.

Remélem nem kell személyesen eljönnöm!

A te odaadó jóakaród:

Orochimaru”
A kezem még mindig remegett amikor összeszedtem a tekercseket és visszaindultam a könyvtárba. Azt mondta a könyvtáros hogy épp jókor jöttem mert mindjárt zárnak. Utána elmentem a Hokagéhoz. Ismét a hölgy fogadott. Beszámoltam neki mindenről. Zaklatott voltam. Nem tudtam kiolvasni a tetteiból hogy ő mit érez. Mindenesetre azonnal kértem hogy tiltsa meg nekem a kutakodást Orochimaru után.


A hozzászólást Miyamoto Musashi összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 26, 2013 7:05 pm-kor. (Reason for editing : Miyamoto Musashi)
avatar
Miyamoto Musashi
Játékos

Tartózkodási hely : Konoha mellett délre a viskóban


Adatlap
Szint: D
Rang: Civil Samurai
Chakraszint: 205

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hinata on Kedd Nov. 26, 2013 2:58 pm

*Musashi*




Amikor elmesélted, a történetet. Azt, hogy mi történt és a levelet a nő akivel beszéltél vagy is Shizune azonnal intézkedni kezdett. Természetesen ki tiltott a könyvtárból. Végül is ez volt a kérésed, de ezt egyébként is meg tette volna, amikor elmondtad mi történt. Azt most már tudhatod kié volt a ház régen. A téma túl forró ahhoz, híreszteld a dolgot. Talán tudod jobb ha hagyod senki sem tudja az igazat. neked is és talán a környéken élőknek is. Most már, hogy az igazság kiderült nyugodtan haza térhetsz házadba. Azzal a tudtal és érzésel fény derült a házra és azt övező rejtély legtöbb homályos pontjára.


( Nem volt különösebb harc, és rövid lefolyású kaland volt. A nyomozás, és más apró dolgok miatt akor is meg illet egy kis jutalom.


+5 ch-val gazdagodsz. )
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Május 26, 2016 8:38 pm

// Hidan //
 
Utóbbi heteim nagy része tanulásból állt. Nem is olyan nagy baj ez, de lassan kezdek rászokni erre a kényelmesnek mondható életmódra. A mai napon is csak a reggeli rutin edzésemet végzem el utána, otthon próbálom elütni az időmet. Dél körül járhat mikor, apám odajön hozzám a nappaliba, leül mellém a kanapéra, majd átnyújt egy tekercset.
- Fiam ezt a levelet a nagyapád hagyta rád. Nem rég találtam meg a régi dolgai között.
Átveszem tőle a nekem címzett tekercset, majd ahogy közelebb veszem magamhoz, meglátom rajta a nevemet.
* Úgy tűnik, ezt csak nekem címezte. Az ilyen leveleiben általában csak olyan dolgokról van szó, amit vándor ninjaként élt meg. Esetleg egy eszköz van bele pecsételve, mint a legutóbbiban.
Letekerem róla a lezáró madzagot, és már kezdem is széthúzni, hogy elolvassam.
Kedves kis unokám Atsushi! 
Ezt a levelet arra az esetre írtam, ha már nem élnék, mire betöltöd a 18-at. Lehet, hogy már olvastál tőlem ilyen levelet, mert nem értem meg azokat az életéveidet, ahol már elég érett vagy egy-egy általam megismert, megtapasztalt tudást megérteni. Most a nin-juukról szeretnék pár szót ejteni. A legtöbb elit ninjának van szerződése egy-egy állta fajjal a sok közül.  Remélem még nem késtem el átadni neked ezt az információt mielőtt még te is kötnél egyet. A legfontosabb, hogy olyat válassz, ami, vagyis inkább, akik illenek hozzád. Régen mikor annyi idős lehettem, mint te most. A Tenger országába tartottunk a Tea országán át, ahol az égen tekintve láttam egy különös lényt repülni az égen. Magasan szállt, de még úgy is sokkal nagyobb volt a madaraknál. És a teste nem hasonlítható egyetlen fajukéhoz sem. Négy lába volt, hosszú nyaka és egy még hosszabb farka. Inkább hasonlított egy gyíkra, akinek a hátából két szárny nőtt ki. Rögtön tudtam, hogy egy nem mindennapi fajt látok. Gondolom ezek olvasása lapján már te is rájöttél, hogy egy sárkányt láttam. Az eset után sok időt töltöttem a kutatásukkal, de nem jártam sikerrel. Így kénytelen voltam egy idő után feladni. Talán sikerült is volna megtalálnom őket, ha még több időt fordítok a kutatásukra, de megismerkedtem a nagyanyáddal így inkább neki szenteltem a szabadidőmet. Hiszem, hogy te képes leszel megtalálni őket, ha szánsz rá némi időt. Már, ha hiszel egy vénember utolsó éveiben írt levelének. De bárhogy is cselekszel, nem fogok neheztelni rád.
Szerető nagyapád Aokaze Daisuke!
Olvasás közben eléggé meglepődtem. Ugyan is soha senki mástól nem hallottam még csal legendákat sem a sárkányokról. Most pedig azt írja nemhogy egy legendát hallott még látott is egyet. De nagyapám nem hazudott nekem soha, főleg nem a csak nekem címzett leveleiben.
* Talán, tényleg léteznek, végül is azzal nem veszítek sokat, ha egy kicsit utána nézek. De mégis, hogy kezdjek hozzá? A könyvtárban biztos vannak sárkányokról szóló legendák történetek, csak azt kell majd kiszűrni valahogy, hogy melyik fikció és melyiknek lehet némi valóság alapja…
- Na, mit ír?
Kérdezi a mellőlem az apám, kíváncsian, mert eléggé elmerengtem gondolataimban, és csak lestem magam elé.
- Azt hogy léteznek a sárkányok.
- Most komolyan mit ír? Elmondhatod nyugodtan vagy ez egy ilyen nagyapa-unoka dolog, amit egyszerű szülő nem tudhat?
- Szó sincs ilyesmiről! A levélben a nin-juukról ír, és hogy léteznek a sárkányok.
- Te tényleg nem viccelsz. És hiszel neki?
- Nem adott rá okot, hogy ne higgyek neki. Így adok ennek is egy esélyt. Úgyhogy most el is megyek a könyvtárba, hogy egy kicsit utána olvassak.
Viszont mielőtt még elindultam volna a könyvtárba, magamhoz vettem egy tollat és egy papírt, hogy tudjak jegyzetelni. A könyvtárba érve kértem egy kis útbaigazítást, az egyik ott dolgozótól, hogy merre találom a legendákról és a legendás lényekről szóló könyveket. Az útbaigazítás után egyből, arra is vettem az irányt. Tudtam jól, hogy sok könyvön kell, majd átrágnom magam. Így, még a könyvolvasáshoz is egy tervet kellett készítenem, bár nem volt egy, nagyon kidolgozott terv elvégre csak olvasásról van szó. Kezdésnek a különböző országok legendáival kezdek. A tartalomjegyzékük, segítségével pedig majd leszűkítem, hogy melyik könyvekben találhatok sárkányokról, vagy mesebeli lényekről leírásokat. Így majd csak azokat kell átolvasnom. A többi könyvet pedig addig még hanyagolom.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hidan on Hétf. Jún. 06, 2016 10:49 am

Szülei kétkedő pillantásaitól kísérve hagyja el otthonát Atsushi, hogy maga járjon utána megboldogult nagyapja képtelennek tűnő történetének. Első útja a tudás fellegvárához, a könyvtárhoz vezet, ahol egy unott arcú, töpörödött portás irányítja útba a "Mitológia és legendák" szekció felé, persze csak miután zsémbelve a lelkére kötötte, hogy ne hangoskodjon és hajtson szamárfület az értékes művekre, ahogy állítása szerint a korabeli sihederek szokták. Még szerencse, hogy korán érkezett, mert ahogy végignéz a szédítő magasságokba nyúló, könyvekkel és fóliánsokkal zsúfolásig megpakolt polcokon, hirtelen tudatosul benne, hogy mekkora fába vágta a fejszéjét. Már pusztán az ebbe a részlegbe tartozó könyveket is hetekig tartana átnyálazni. Legnagyobb örömére egy meglehetősen részletes katalógus és névmutató is a rendelkezésére áll, mely nem csupán cím, hanem témakör szerint is osztályozza az itt található köteteteket. Egy rövid beszerzőkörút után akkora stóc könyvet egyensúlyozva tér vissza a fiú asztalához, hogy az akár edzésnek is elmenne. Szinte kivétel nélkül szórakoztató irodalom, illetve rég letűnt korok regéi, valamint az ezeket boncolgató száraz esszék és értekezések.
Az elkövetkező jópár óra - mondhatni a nap túlnyomó része - az olvasás és szorgos, ámbár hiábavalónak tetsző körmölés jegyében telik az ifjú shinobi számára. Ha talál is valami érdemleges információt, ezek sokszor ködösek az archaikus nyelvezet és rengeteg átfordítás miatt, nem mellesleg ezek a források gyakran ellentmondanak egymásnak a beszámolók keletkezési helyét és idejét illetően. A szerkesztő általában sztoikus hangvételű lábjegyzetekben cáfolja ezen naplók és feljegyzések hitelességét.
A csigalassúsággal haladó időben valahogy mégis Konohára ereszkedik az alkony időközben. A mogorva, törpe könyvtáros egy befőttesüveget tesz a genin asztalára, tele szentjánosbogarakkal. Fő a tűzbiztonság. Ráncos arca megenyhül kissé a munkájába feledkező fiú láttán és egy derűs mosollyal jutalmazza a példás viselkedést, amit az elmúlt pár órában tanúsított az ifjú Aokaze, majd továbbindul dolgára. Pár perc múlva ismét visszatér, egy ősrégi könyvvel a kezében, miközben óvatosan fújja le róla az évek során rárakódott finom port. A kötés bőrből van, és úgy van kialakítva, mintha pikkelyeket alkotna. Cikornyás, régies betűkkel a következő cím áll rajta: "Ao Guang nyomában"
- Ezt kifelejtetted Kölyök.
Mondja egykedvűen, majd ismét eltűnik a polcsorok között. Atsushi nem igazán érti, hogy kerülhette el a figyelmét akármelyik sárkányos kötet is, elvégre témakör szerint lapozta végig a katalógust, és egyesével minden könyvet elhozott, s át is futotta őket, még ha az elolvasásukra nem is tellett ideje. Ismerős neki a név, és rövid töprengés után, korábbi olvasmányai alapján eszébe jut, hogy Ao Guang nem más mint a Keleti Tenger mitikus Sárkánykirálya, régi nyelven. Persze ez még mindig nem magyarázza, hogy hagyhatta ki pont ezt az egy könyvet. Ahogy szemét gyorsan végigfuttatja a névmutató sorain, láthatja, hogy ez a kötet bizony nem szerepel rajta, sem az ábécé sorrend szerinti, sem a tematikus felsorolásban.
Belelapozva egyből szembetűnik az elbeszélés stílusában megütköző különbség. Bár sok hasonlót olvasott már, ez mellőzi a fellengzős pátoszt és egyéb stilisztikai eszközöket, és valahogy olyan valóságszaga van a benne leírtaknak. A kötetben a sárkányok egy bizonyos nemzetségéről, az Amakuchikról írnak, akik Ao Guangtól eredeztetik magukat és élik elszigetelt kis életüket egy mindenféle civilizációtól távol álló szigeten. Sok más művel ellentétben ez nem holmi vérszomjas bestiákként, hanem ősi és nemes teremtményekként jellemzi a drakonidákat, akik hosszú életük alatt emberi ésszel szinte felfoghatatlan morálra és perspektívákra tesznek szert. Felsőbbrendűségük azonban nem gőghöz és lekicsinyléshez, hanem szelíd leereszkedéshez vezet az embernem irányába, akiknek legnemesebb bajnokaival összefogva harcoltak a sötétség erői ellen. A rövid, ámbár lebilincselő olvasmány vége felé a névtelen szerző egy térképet említ, amely a sárkányok rejtett szigetét jelöli a világtengeren, azonban ahogy a fiú az említett oldalra lapoz, csalódottan konstatálja, hogy a szóban forgó útmutatók kitépték a könyvből. Helyette egy láthatóan másfajta papírból készült lapot illesztettek a többi közé, amin egy rövid vers áll:


Ahol kialszik a Tűz, 
S a Levél hervadni tér... 
Bús kertjében egy vén fűz 
Járatlan ösvényt ígér!


Árnyékában fordítsd arcod 
A hegynek, kelet felé. 
S ha figyelsz meglátod 
Honatyáid kőfejét.


Egyenesen arra vágva 
Tűzárnyak figyelnek rád 
Roppant sziklába vájva.
Félszeg lépted szaporázd!


Sétálva a hantok mellett
Számolni el ne feledj,
Ha elérted a kilencet
Rejtekhelyem megleled.


Tán becsaphat a szemed
A sírkő hallgatag.
Keress papírt s szenet,
Kezedbe ezt ragadd!


Időm fogytán, búcsuzom hát,
Még egy utolsó rímmel.
A költő utadra bocsát!
Kövesd tiszta szívvel
A sárkányok nyomát!

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Jún. 07, 2016 11:01 am

// Hidan //
 
Miután elolvasom nagyapám levelét, szavait még jó magam is alig hiszem el, de adok neki egy esélyt. Elvégre, ha valaki a halála előtt levelet ír, az biztos nem sületlenségeket fog a papírra vetni. Így még a levél elolvasása után el is indulok a könyvtárba, ahol remélhetőleg találok annyi információt, hogy ősöm valóban egy élő sárkányt látott-e, vagy csak a szemei csalták meg. A könyvtárba érve a felesleges körberohangálás helyett, egyből megkérdeztem merre találom azt a részleget, ami nekem kell. Egy fásult tekintetű, nem túl magas bácsika ad útirányt. Plusz még pár dolgot, amit jó lesz észben tartani, amíg itt tartózkodok. Illedelmesen megköszöntem neki a segítséget és mentem is mert dolgom volt. Ahogy haladtam a könyvespolcok között, nosztalgikus érzés fogott el. Elvégre az akadémiai éveim alatt jártam itt utoljára, még az osztállyal. Az egy-egy előbukkanó emlékek közben megérkezek a könyvtár ”Mitológia és legendák” blokkjához. Majd ahogy megláttam a rengeteg könyvet a polcokon, amiket át kéne néznem, egy kicsit elfogott az aggodalom.
* Ez most komoly? Tudtam, hogy lesz jó pár könyv, de nem gondoltam volna, hogy ennyi! Még szerencse, hogy nem mind a sárkányokról szól. És még azok közül is amelyikekben megtalálhatók, némelyik csak egy-egy fejezetet ad nekik.
Szerencsére a két könyvespolc alkotta folyosó másik végében, helyet foglalt egy emelvény. Rajta pedig egy igen vastag könyv, borítóján pedig ez állt ” Katalógus”. Átsétáltam a könyvek között, majd fellapoztam a prospektust. Az otthonról hozott lap egyik sarkába elkezdtem, felírni azoknak a könyveknek a nevét, amikről úgy véltem, hogy hasznos információval látna el. Legalább két tucat könyvet írtam össze még így is, hogy rostáltam már a cím alapján is. Kicsit sokallottam még ezt a számot is, de mégis jobb volt, mintha minden könyvet át kellene néznem. El is kezdtem összeszedni a könyveket a listáról. Volt amiért elég volt lehajolni, volt amiért létrán kellett mászkálni, hogy megszerezem. Mikor a listán szereplő könyvek felét már sikeresen összekerestem, felvettem az egymásra pakolt könyvtornyot. Még szerencse, hogy nem szedtem össze többet, mert a súlyuk, így is tetemes volt. Valamint alig láttam ki a könyvek mögül. Lassú óvatos léptekkel, haladtam az asztalokhoz, nehogy még egy könyv leessen, és az öreg portás bácsi leszidjon. Az asztalhoz érve végre, lepakolhattam a könyveket. Majd következhetett a munka neheze, legalább is szellemileg. Kényelembe helyezem magam, a székben majd olvasni kezdek. Ahogy olvasom a könyveket vagy is inkább átfutom őket, a korábbi egy stócból három lesz: olvasatlan, talán használható és használhatatlan. Bár az utóbbi kettőt mindössze egy hajszál választja el egymástól.
Dél körül jár, mire végzek az első tucat szétválogatásával. Így azokat, amik nem kellenek vissza is viszem a helyükre, majd elkezdem összekeresni a maradékot. Végül azokat is szétválogatom kb. egy-másfél óra alatt. A nem kellőket, ismét visszaviszem, ne foglalják a helyet. A továbbiakban már nem csak átfutom az egyes részeket, amik alapján eldöntöm, hogy van-e hitelessége a történetnek, hanem végig is olvasom az elbeszéléseket, krónikákat. Közben pedig, amit lényeges információnak vélek, azt lejegyzem magamnak a papirosra. Néha egy-egy résznél serceg a kezemben a penna. De főként, még ezek között a kiválogatott könyvek közt is unalmas részeket olvasok. Melyek lényeges információt nem tartalmaznak. Így nem is csoda, ha az órákon át tartó olvasás közben néha ásítok egyet vagy kettőt. Olykor még a könny is kicsordul a szememből, amit egy határozott mozdulattal letörlök.
Lassan már rám is esteledik, a könyvtárban pedig még gyorsabban jön elő a sötétség. Egyszer csak egy szentjánosbogarakkal teli befőttes üveget, raknak le elém az asztalra. Felnézek, hogy megtudjam mégis ki hozhatta és megpillantom az öreg portást. A bácsika is letekint egy pillanatra, majd tovább is áll. Ahogy elindul a tekintetem pedig újra a szövegre mered.
- Köszönöm!
Nem telik el sok idő és a férfi vissza is tér. Nem, is fordítok rá nagy figyelmet hisz, itt dolgozik. Az a munkája, hogy körbenézzen minden rendben van-e. Ám egyszer csak elém rak egy, bőrkötéses könyvet, ami önmagában még nem olyan ritka, de a bőr dizájnja, olyan kialakítású mintha pikkelyek borítanák. Látszik rajta, hogy nem mai kiadás, még a cím betűi is régiesek. A könyv mellé pedig, csak egy mondatot mellékel.
- Ismét köszönöm, hálás vagyok a segítségéért!
Majd az addig kezemben tartott, könyvet félreraktam és felvettem azt, amit az imént hoztak. Most már el is olvasom, a címet, ami az asztalon lévő egyik könyvben szerepel is említésképpen.
* Ao Guang, ha jól emlékszem egy keletről származó mesében szerepelt ez a név. Amiben ő a sárkánykirály. Az talán egy legenda, de úgy érzem ez a könyv az igazat foglya írni. De miért nem találtam meg ez előtt a katalógusban? Talán a címtévesztett meg.
Utána is járok a dolgoknak, újra fellapozom a tartalomjegyzéket, de nem találom a kezemben tartott könyvet. Ettől pedig csak még inkább érdekesnek találom a dolgot. vissza is térek az asztalhoz. Ahogy az első oldalhoz lapozok és olvasni kezdem, már a leírás módja is eltérő az eddigi könyvekétől. Objektív mintha csak egy dokumentumot olvasnék, az egyik Nagy Ninja Világháborúról. A könyv nem minden sárkányról szól csak az egyik klánjáról. Hogy milyen is valójába természetük, mert ez a könyv teljesen másfajtának írja le őket. Ír a hollétükről is, de nem nevezi meg pontosan otthonuk helyét, de említést tesz egy térképről. De mikor odajutok, csalódottan kell megpillantanom, hogy az-az oldal nem is egy térképet, hanem egy verset tartalmaz. De ez a lap mintha újabb lenne, mint a többi.
* Kivették a térképet a könyvből. Ezt mondjuk valamennyire meg is tudom érteni. tehát ez a versike lesz a kulcs a térképhez.
Figyelmesen végigolvasom, a térképet elrejtő, versét. Hisz minden apróság kulcsfontosságú lehet, a kirakósban.
* Az első versszak a temetőre utalhat. A kialvó tűz és a hervadni térő levél a halált szimbolizálhatja. Így a bús kert, csak a temető lehet. A fa pedig a kiinduló pont, amitől az út további része csak alkonyatkor látható. A második versszak pedig, azt mutatja, merre kell menni. A papír és szén talán arra utal, hogy egy barlangba vagy hasonlóba rejtette el a térképet. De az, hogy fogytán az ideje csak egy befejezés lenne, vagy azt mondja vele, hogy valaki követi.
Ekkor fölpattanok a helyemről, majd visszapakolom a könyvek maradékát. Majd a könyvel és a szentjánosbogár lámpával a portás bácsihoz megyek. Lerakom neki a lámpást a pultra, és így szólok:
-  Köszönöm, hogy megmutatta a könyvet! Ha nem baj ezt elvinném. Holnap legkésőbb holnap után vissza is hozom.
Válaszától függően cselkekszem, ha megengedi, akkor magammal viszem, ha nem akkor ott hagyom. De első utam, majd haza vezet egy zseblámpáért és egy öngyújtóért, illetve az állandóan készenlétben álló felszerelésemért. A táskámból előveszek egy tekercset, amibe lepecsételem a könyvet, hogy ne keljen cipelnem már, ha elhozhattam magammal. Majd a hátizsákommal, és minden egyéb ninja felszerelésemmel elindulok a temetőbe, hogy utána járjak igazam van-e. Út közben pedig továbbra is a könyvön töröm a fejemet és a versen.
* Miért nem volt benne a katalógusban, ha csak úgy odaadta a bácsi? És az-az utolsó versszak is nagyon nyugtalanít. Ha tényleg követték, akkor talán, ezt a könyvet is figyelték utána. Ezért engem is követhetnek már, ha tényleg követték és él még az illető. De ha tényleg igazam van abban, hogy a vers hátrahagyója bajban volt, akkor miért hagyták a bácsinál a könyvet? Vagy talán ő a veszélyforrás? Remélem, csak túlgondolom a dolgokat. De fő a biztonság, ezért óvatos leszek!

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Hidan on Kedd Jún. 14, 2016 10:29 am

A vén portás hunyorogva néz okuláréja fölött a fiúra a félhomályban, majd rövid habozás után így szól:
- Ha szeretnéd, akár meg is tarthatod. Vagy húsz éve nem vette ki senki, én pedig már fejből tudom minden sorát. Érdekes fikció, az egyszer biztos. Volt egyszer egy fiú, alig valamivel idősebb nálad, hasonló fizimiskával. Valósággal beleőrült a könyvbe, mániákusan hitte hogy minden sora valóság. Ne kövesd el te is ezt a hibát Kölyök! Jóéjszakát!
A bácsika egészen az ajtóig kíséri Atsushit, s miután behajtotta mögötte a súlyos, kétszárnyú tölgyfaajtót, a genin a zárak kattanását hallja maga mögött, jelezvén hogy az öreg nekikezdett zárás előtti teendőinek. A shinobi ezután egy pillanatig sem vesztegeti az idejét, a vers útmutatása alapján útja a Shinobi Temetőbe vezet, persze csak miután hazaugrott egy olajlámpásért //bocs, hogy irányítom a karid, csak nem szeretnék amiatt felesleges köröket menni, hogy mire odaérsz a temetőbe, vaksötét lesz//. 
Mire az ifjú ninja a sírkerthez ér, az alkony már éjszakába fordult. Szerencsére lámpása, a közvilágítás és a csillagok fénye elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy nagy vonalakban tájékozódni tudjon, így a versben említett fát se esik nehezére megtalálni: a fűz a sírkövek soraitól egy kőhajításnyira görnyedezik magányosan az éji párától harmatos pázsit fölött. A kiindulópont már megvan, a kérdés csak az, hogy innen hogyan tovább..?


Innen folytatjuk:Shinobi Temető

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Kurita Takashi on Vas. Okt. 09, 2016 8:47 pm

Chunin létemre egy ideje nem kaptam küldetést. Pedig Konoha számára, a háború forrongásában, biztosan szüksége lett volna még egy hozzám hasonló shinobira is. Végül eljutottam arra a pontra, hogy úgy gondoltam, ha kellek úgyis szólnak. Ezért töltöttem az időmet a könyvtárban. Szerettem itt lenni, sok mindenről szót ejtenek, amiről az akadémián például nem esik szó. Ismervén, hogy Doton típusú chakrával rendelkezem, egy régi, vaskos kötet fölött ültem és olvastam. Voltak fejezetek, amiket tisztességesen végig olvastam és voltak akadémiai szintű információk részletezve, amiket sokkal inkább egy akadémista házi feladatához volt értékes, semmint egy chunin részére. Amikor eljutottam a könyv azon fejezetez, ahol az elemi chakrák kontrolljának a módszereit taglalta, típusokra lebontva, hosszan elmélyültem a fejezetben. Észre sem vettem az idő múlását, szerencsére a könyvtárban nem igen zaklattak semmivel, ha valaki keres úgyis megtalál. Felszerelésemet, otthon tartottam, gyakorlatilag összecsomagolva menet készen. Magammal, kizárólag shinobi egyenruhámat hoztam. Elvégre egy könyvtárba, senki sem rombol be teljes felszerelésben. Fejpántom, mint mindig, most is bal felkaromra volt fölkötve, ritka alkalmakkor szoktam homlokomon hordani, ezen alkalmak, kizárólag a hivatalos események voltak.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Uchiha Obito on Vas. Okt. 09, 2016 9:36 pm

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //


Por kavargott a levegőben a lenyugvó nap előterében. A rózsaszínes, valamint narancsos csíkok lebegtek a nyugati égbolton, emlékeztetve rá, hogy ezt a hosszan elnyúló területet egykoron még a gyermekek nevetése és a portékájukat áruba bocsátó kereskedőktől zengett. Háborúban élünk és minden ember átéli ezt a rettenetet. Vannak, akik kimutatják és az Istenekért imádkoznak, hogy végre tegyenek a nagyobb Shinobi nemzetek pontot az i-re. Mások inkább magukban őrlik le a háborút, s emésztik magukat a rossz dolgok előli menekülésben egy jobb élet reményében, mely talán sosem köszönt be keserű éveket megélő világunkban.
Jogosan érezhetted magad rosszul, hogy a legnagyobb szükségben néped nem kér a segítségedből, de a könyvtárban gubbasztva végül még rád is találhat a szerencse. Kinn szélvihar támadt és a naplemente meghitt színeit a hirtelen sötétség és természeti káosz váltotta át. Mély mennydörgés hasított bele a könyvtárban megült csendbe, s egy cikázó villám öntötte fényességbe Konoha faluját. A melletted lévő ablak a kinti ítéletidőtől hangos csattanással csapódott neki a falnak, mely be engedte a már régóta várt változás szelét. Kísérteties egybeesésnek tűnhetett, hogy a kicsapódó ablak hangja, egyszerre zendült fel a bejárati ajtó kitárulásával amin egy, a falvad jelképével ellátott kutya sétált be a könyvtárba. Egyenesen hozzád bandukolt az állat, szájában egy tekercset nyújtott feléd melyet el is emelsz tőle. Az megborzolja enyhén nedves bundáját, fejével bólint és távozik is a könyvtárból.
Úgy tűnhetett végre néped szólítja fiát, ki újra koptathatja a rég nem járt útját. A tekercs falát megpattintod, majd a következőket olvasod.
 
Kurita Takashi
 
Elbeszélgetésre invitálnám meg önt, mely során egy két dologra fényt szeretnék deríteni és egy megbízással is terhelném. Természetesen, ha önnek is szándékában áll cselekedni, s bele akarja vágni a fejszéjét egy érdekes kalandba. Találkozzunk holnap az ANBU Megfigyelőközpontnál, s megbeszéljük a részleteket.
 
Különösen hathatott, hogy nem találtál rajta aláírást, sem valamiféle időpontot amin el tudnál indulni, mindössze egy apró szimbólumot. A szimbólum egy szikla jelből állt, melyből egy érdekes, zászlószerű forma díszelgett. A papiroson további megjelölést és más egyebet nem véltél felfedezni, de legalább ez is valami melynek lehet köze lesz az elkövetkező kalandod során, persze ha mersz belevágni az ismeretlenbe!
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Kurita Takashi on Vas. Okt. 09, 2016 10:17 pm

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //


Pont azért töltöttem az időmet a könyvtárban, hogy gondolataimat eltereljem a háborúról és messzire űzzem magamtól a mellőzöttség érzetét. Tudtam, hogy a falu számít rám, csak .. kivárják a megfelelő időpontot. Gondolataimból és a könyvbe merült elmélázottságomból, végül a különös hirtelenséggel jött természeti erőből fakadó hangzavar ragadt ki. A kivágódó ablakkal egy időben az ajtó is feltárult, majdnem hasonló erővel és egy kutya tipegett oda hozzám. abból, hogy egyenesen hozzám jött és nem keresgélt perceken keresztül az egyébként impozáns épület belsejében, arra engedett következtetni, hogy pontosan tudja kit keres és ki is vagyok. Nos, Orochimaru árulása óta, szerintem nem is  meglepő a tény, hogy nyomon követik a falubéli shinobik mozgását és életét. Mondjuk egyáltalán nem volt nehéz valakinek kifigyelnie, hogy egy ideje a könyvtárba járok. A kutya átadja a tekercset, majd távozik, ahogyan jött, úgy távozott is. Ezen sem lepődök meg, számos állathasználó klán van Konohában, valamint a ninjaállatok ismerete és megidézése is ismert trükk. A tekercset figyelmesen elolvasom és lassan emészteni kezdem magamban az olvasottakat. A hangvitele, viszonylag viseli magában a formalitás jegyeit, ugyanakkor elhagyja az utasítást és parancsot. Túl sokat nem árul el, sem magáról, sem pedig céljairól. Bár céljai egyértelműek, szeretne bizonyos információkhoz jutni, valamint egy küldetéssel is megbízna. Egy dolog biztos, ez nem egy hivatalos parancs, akkor ugyanis beidéznének a központba, ahol kiosztják a küldetéseket, pontos időponttal és névvel, hogy kit keressek. Ráadásul, semmi különösebb nyom sincs, csak egy jel. Nincs dátum, sem pedig egyéb irányadó adat. 
 Tehát, nem teljesen biztos abban, hogy elvállalom a feladatot vagy legalábbis érdemben hajlandó vagyok foglalkozni az esettel. vagy ... meghagyja nekem a szabad döntés jogát. Ez jobban felkelti a figyelmemet, mint egyébként a tekercs szerzője azt gondolta volna. A jel pedig, amit aláírásképpen használ ... 
- Különös. Nem emlékszem, hogy ilyen jelű rejtett falu létezne .. talán klánszimbólum? - dünnyögök, csak úgy az orrom alá, majd eddig olvasott könyvemet bezárom és felállok az asztaltól. A könyvtár egy nagyon jó hely, főleg akkor, ha valakinek problémája akad egy szimbólummal. Mivel van még egy kis időm, mire tovább állok a könyvtárból és hazabattyogok, kezemben a tekerccsel a könyvtár megfelelő könyvespolcához megyek. 
- Kono ... Konochi, ... Konohagakurei shinobi klánok története.. ez kell nekem! - jelentem ki és az eddigi asztalomhoz sétálok.
A könyvet kinyitom a végén és a tartalomjegyzékben megkeresem a klánszimbólumokat felsoroló részt, majd odalapozva, megpróbálom azonosítani. Akár sikerrel járok, akár nem, tudom mivel fogom kezdeni a holnapi napomat. Meglátogatom az ANBU Megfigyelőközpontot. Egy valami még azért érthető számomra az üzenetből, ha elvállalom, Ő fog keresni engem. Erre abból jutottam, hogy a kutya, akit küldött, azonnal megtalált, valamint semmilyen más azonosítási pontot nem adott. A jel értelmének nyomára, pedig vagy rábukkanok a könyvből, vagy holnap úgyis kiderül minden.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Uchiha Obito on Hétf. Okt. 10, 2016 12:58 pm

//Kurita Takashi - Eltemetett emlékek//


Az odakinn tomboló viharhoz hasonlóan kavarogtak gondolataid a küldetéssel és a tekercs írója körül, s végül a legfontosabb részleten ragadtál le: A szimbólumon. Tanult és okos shinobiként nem tűnt valami ismerősnek a kőbe szúrt zászló így a legmegfelelőbb módját választottad saját kérdésed megválaszolására. A Konohai shinobi klánok történelmének enciklopédiáját hajtottad fel, melynek vaskos fedele a kelleténél is hangosabban puffant az asztalon.  A klánszimbólum után kutakodva nyálazod át az egész könyvet, itt ott hasonló jelképeket vélsz felfedezni, néhány sorban pedig a „Sziklába vájt lobogó”-ról olvasol, de pontos meghatározást nem találsz a tekercsen felfedezett szimbólummal kapcsolatban. Még mielőtt bezárnád a könyvet, óvatosan húzod végig ujjad az egyik lapon, s fedezed fel, hogy a könyvből egy lapot eltávolítottak. Meg lehet nagy annak az esélye, hogy az az információ amit éppen keresel, azon a lapon bújt meg melyet valaki, vagy valami eltávolított a kíváncsi kutatók szeme elől. Kérdő tekintettel meredhettél a könyvre kutatva az újabb választ egy újabb felmerülő kérdésre, de végül úgy tűnik, végre beindulnak az események a te házad tájékán is.


A nap hátralevő részében vagy a könyvtárban kutakodsz tovább a rejtélyes jelkép után és próbálsz összefüggésre akadni a sorok között, de sajnos egyéb nyomokra nem akadsz. Későbbiekben haza térsz, hála égnek a vihar is hamar továbbáll így a következő napodat zökkenőmentesen indíthatod, megcélozva az ANBU Megfigyelőközpontot.
Ahogy a reggeli napsugár bekacsint a szobádba és az első fényekkel együtt ébredsz, egy újabb levélre leszel figyelmes az ágyad mellett. A levélben semmi konkrét újdonság nincs leírva, csupán az útvonal melyen eljuthatsz az ANBU Megfigyelőközpontba. Elvégre a civileknek és nem megfelelő papírokkal rendelkező Shinobik számára is ismeretlen az elit fészkének holléte. Felfoghatjuk úgy is, hogy ez a belépőd a falu védelmezőinek bázisára.
Felszereléseidet, melyeket úgy gondolod szükséged lehet az elkövetkező küldetésen, gondosan összepakolod majd ha minden dolgod elvégezted elindulsz a Hokage Emlékművek felé, amerre a leírás is vezet. Konoha maszkos katonái a papírodat felmutatva tovább engednek és egy furcsa, farkas maszkos férfihoz irányítanak, ki úgy tűnt már vár rád. Karjait kitárta, s enyhén rekedtes hanggal köszöntött.
- Üdv a fészkünkben Takashi. Gondolom azért vállaltad mindezt, hogy kiderítsd mi is az a szimbólum, amit a tekercsen láttál. Ha esetleg valami más célból éreztél, kérlek tudasd velem. – Igazgatta meg álarcát a fején, majd intett, hogy vonuljatok inkább négy szem közé. Egy kis szobába invitált ahol csak egy asztal és két szék várt benneteket, egy vallatónak tűnt de gyorsan tisztázta a férfi, hogy semmitől nem kell félned.
- Csupán pár kérdést tennék fel, melyekre kifejtve válaszolj. Mesélnél magadról? Mit tudsz Konoháról és múltjáról, esetleges nagyobb dolgokról melyek a faluban történtek? – Teszi fel kérdéseit majd érdeklődő hümmögéssel hallgatja végig mondandódat amennyiben válaszolsz arra, amire kíváncsi.
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Kurita Takashi on Hétf. Okt. 10, 2016 4:34 pm

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek // 

Úgy tűnik, hogy intuícióm, helyes vizekre terelte a hajómat, mert bár a szimbólum megnevezésén kívül, más információt nem találtam, egy lapot kitéptek a könyvből. Minden bizonnyal fontos információkat tartalmazhat, hiszen anélkül, senki sem tép ki semmit egy régi, vaskos könyvből. Az asztalon felelhető lapra, gyorsan felírom az oldalszámot, valamint a szimbólumot is megpróbálom a lehető legpontosabban felmázolni. Sosem lehet tudni, hogy mikor és mire lehet majd hasznos. Különösen, ha sikerül a későbbiekben felelnem egy másik kötetet. Mindegyikből nem téphették ki ugyanazt a lapot. Később még utána kutatok. Ugyanakkor, mivel végül a keresett információra nem pont ott találtam rá, ahol előzőleg a könyvben kerestem, így a fejezet címét is kiírom a már említett lapra. Mármint annak a fejezetnek a címét, amely anyagából hiányzik a kitépet lap. További kutatásaim végül eredménytelenül zajlanak, több adatot nem sikerül kinyernem. Vagyis ... minden bizonnyal a megfelelő helyen kellene keresnem, ugyanakkor a szimbólumról egyelőre több információt úgysem tudok fellelni, hát később jó lesz valamire. A nap hátralévő részében, mindenféle maradék teendőmet végrehajtom, ne érje szó a ház elejét. A vihar ellenére nyugodtan térek nyugovóra, miután felszerelésemet összekészítettem, ami nem tartott sokáig, hiszen mindig készenlétben tartom.

Következő napon, könnyedén és korán kelek. a meglepetés persze, hamar az ágyhoz taglóz, ugyanis egy levelet találok az ágyam mellett. Nocsak! Úgy tűnik, hogy újdonsült levelező társam kerüli a postahivatalt. Persze, nyilván, ilyen információkat nem küldözgethet nyilvánosan, de mégis csak bosszantó, hogy a szobámba belopakodik Ő vagy a küldönce.
- Ilyet többé ne csinálj, Sziklába vájt lobogó ... - mondom magam elé, miközben elteszem a papírost. Az összekészített felszerelésemre pillantok, biztosan lesz annyi időm, hogy visszajöjjek érte, ha küldetésre kell mennem. Szóval elindulok nyugodtan a megadott leírás alapján.

Az ANBU maszkos katonái közelében mindig kicsit ... feszültebb vagyok. Nem tudom mi okom lehet rá, azt hiszem, szimplán a maszk, ami zavar. Nem látom az arcukat és ez zavaró dolog, mintha csak a maszk jelentette fogalom lenne előttem, nem pedig egy élő személy. Az új levelet, amit reggel kaptam, megmutatom nekik és csodák csodájára, megnyílik előttem az út, sőt! Még kedvesen útba is igazítanak, hogy kivel is kell pontosan találkoznom. 
- Üdv! Igen, kimondottan érdekelne, a szimbólum. Sziklába vájt lobogó, sajnos nem tudok többet róla. Valaki kitépte a hozzáfűződő oldalt. Nem tud erről véletlenül valamit? - nem reménykedem igenlő válaszban. Erősen kétlem, hogy közölné, ő szaggatta ki a lapot. A feltett kérdéseire, határozottan meglepődök, de annyira, hogy meg is látszik rajtam, ahogyan kíváncsian felszalad jobb szemöldököm. 
- Mit meséljek magamról? Az ANBU hozzáfér az aktámhoz, ahogyan a családi dolgaimhoz is. - mondom, de nem ellenségesen, csak nem értem, hogy mégis mit tudnék mesélni magamról. Végül hozzákezdek ahhoz, amit érdemesnek találok megemlítésre. 
- A nővéreim, igen ösztönzőek tudnak lenni, hogy ne maradjak le mögöttük. Ez az egyik, amiért shinobi lettem, jobbnak lenni a nővéreimnél. Amióta chuunin lettem, nem is piszkálnak. Mesteremmel és két genin társammal, határvadász feladatkört láttunk el. A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor az ellenséges shinobit hátba szúrtam. Hozzám szólt utoljára, ahhoz, aki életét ontotta és a különös az volt, hogy nem becsmérelt, hanem elismert. Ha ilyesmi meghatározó élményre gondolt, akkor sajnos többről nem tudok beszámolni. Egy ideje nem kaptam küldetést. Ebből következik, hogy a társa, a könyvtárban talált meg. Úgy gondoltam, hogy összegyűjtök minél több információt a régiekről, hőseinkről és ellenségeinkről. Mondjuk, leginkább a doton chakrával foglalkozó kötetek érdekelnek, de szívesen elmélyedek a klasszikus művekben is. Nem tudom mire kíváncsi, így egyelőre nem tudok többet mondani. - mondom, majd rövid várakozás után arra a kérdésére is válaszolok, hogy mit tudok a faluban történtekről. 
- Az akadémián, szülőktől és nagyszülőktől hallott és tanult meséken kívül nem sokat. Komolyan érdeklődöm a szökött shinobik után, de a könyvtár ... hiányos efféle adatok terén. Az ANBU kiváló munkát végzett az adatok eltüntetése kapcsán, bár engem kissé elkeserít, hogy komoly adatok tűnek el. A tudás megőrzése és az új generációk számára való átörökítés, szerintem nagyon komoly dolog. Bár megértem, hogy bizonyos információknak nem szabad nyilvánosságra kerülni ... de nem hiszem, hogy erről szeretne velem beszélgetni. Egy szó, mint száz, a hivatalos történéseket nem ismerem, egyik szököttel sem voltam személyes kapcsolatban, így az elferdített kiegészített vagy eltusolásból adódóan hiányos történésekről tudok csak. Nem fogok belekezdeni, az ANBU-nál, szerintem tengereket lehetne duzzasztani, annyi jelentés lehet belőlük. - zárom rövidre nem túl érdekfeszítő beszédemet. De hát nem fogalmazott pontosan, a bőbeszédűség, meg nem az erősségem.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Uchiha Obito on Hétf. Okt. 17, 2016 9:23 pm

//Kurita Takashi - Eltemetett emlékek//

Az ANBU katona csak hümmögve bólogat előtted az asztal túl végében. Különösebben nem szól közbe a történetedbe, olykor „igen” és „értem” szavak hagyják el maszk rejtette száját. Ahogy befejezed a két kis lyukon szinte a távolba tekint, majd bólint egyet s feláll az asztaltól. Székét betolja, mögéd sétál és egy dossziét helyez eléd. Amint kinyitod egy kapoccsal a keresett szimbólum van hozzácsatolva a papír tetejéhez. Rengeteg adat van felírva, ahogy végigpásztázod szemeddel az iratokat, itt ott belelapozol, de hirtelen annyira kusza minden, hogy nem nagyon érted mire is megy ki a játék. Így kérdő tekintettel nézel fel a farkas maszkos férfira, ki ölébe fonja karjait, s fel alá kezd járkálni miközben magyarázni kezd neked.
- A szimbólum, amit a tekercsen és a meghívón is találtál egészen érdekes egy talány. A legelső hasonló jelképet ha hiszed, ha nem itt Konohában találták. – Áll feléd, s lapoz bele a papír kötegbe, majd két ismerős jelet pillantasz meg közrefogva a sziklába szúrt zászlót.
- Valószínűleg amit mi keresünk ősibb történet, mint a Senjuk és az Uchihák honalapítási meséi. Azt gyanítjuk páran, hogy már jóval előttünk volt itt egy shinobi falu, kik valami úton módon kihaltak. Az összegyűjtött dokumentációk között megtalálhatod a helyszínt, amelyek alapján készültek eme feljegyzések, de még is valamilyen kézzel fogható bizonyítékra lenne szükségünk, hogy mindezt bebizonyíthassuk. – Lapoz szinte egészen a dosszié végére ahol egy barlangról készült fotó ékeskedik a lap közepén, körülötte a sziklába szúrt zászlóhoz hasonló szimbólumok, de minden jelképen más elembe, tárgyba szúrt lobogók díszelegnek.
- Talán minden nemzet külön honalapítókkal rendelkezett, de bennünket csak ez érdekel. – Kopogtatta meg mutató ujját a barlang fotóján. – Mivel magadnak való egy shinobi vagy Takashi, és amennyire én tudom érdekel a történelmünk arra kérnénk bizonyítsd be hazádnak a rátermettséged, s gyarapítsd otthonodról tudásod és végezd el ezt a küldetést. – Vázolja fel végre a megbízását, majd egy kis kutakodás után egy maszkot nyújt feléd. A maszk jelképei nem teljesen hasonlítanak egy ANBU maszkra, de a szép rovások és színezés valami fontosnak adhat helyet, és valószínűleg szükséged is lesz rá a kalandod során.
- A maszk jelöl téged, hogy ANBU fennhatóság alatt dolgozol, mint a megbízottunk így senki nem fog kérdezősködni a feladatod felől. Ha még is, úgy is tudni fogod mit kell tenned. - A maszkot átveszed és egy pillanatra az arcodhoz is próbálod. Meglepően stimmel a méret is, úgy tűnik az ANBUnál elég komolyan előre gondolkoznak, így talán még nem is mondhatnál nemet a küldetésre. Tény, hogy minden elég hamar történik és vannak megmagyarázhatatlan dolgok, de a döntés innentől csak rajtad áll. Akár ezen információk birtokában egyedül is nekivághatnál elutasítva a felkérést, bár nem biztos, hogy örülnének ezen cselekedetednek.
 
//Amennyiben még több kérdésed van, felteheted őket a férfinak, ám akkor csak éjszakára érsz az említett barlanghoz. Viszont ha már most elindulsz, a felszerelésed összegyűjtöd és még nappal megkezdheted a barlang feltárását. Győződj meg róla, hogy minden tudásod meg van e a kalandhoz, nem biztos, hogy minden információt elárult a katona. Az utazásod és egyebek, ha elindulsz ide kerüljenek: Kihalt erdő//
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha könyvtára

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.