Kenshiro Mirubi

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Szomb. Dec. 03 2011, 14:59

Cél:
1. A Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika elsajátítása.
2. Vásárlás.


Történet beépítése a karakter életébe:
Mirubi, a senseiel való csata után, kórházba került. Fél órára. ( Xp ) Azt beszélték meg, hogy éjfélkor találkoznak Konoha kapujánál a csapattal. Szóval a Kórház után, és a találkozás előtt játszódik a történet.


Mirubi nagy kegyesen felajánlotta társának, hogy a Kiképzőterepen lévő fegyvereket rakja el Ő. Ezután a csapat szétoszlott. Mirubi hazafelé, csak arra a gyönyörű nővérkére tudott gondolni, aki megmentette őket Niyo-sensei haragjától. Olyan volt, mint egy őrangyal.
~ De vajon, mi lehetett az... vagy is inkább KI lehetett az, akitől így betojt a sensei. Yuki-chan említette. Akkor lehet, hogy egy harmadik testvér?! Nem! Azt nem bírnám ki. Mondjuk, ha olyan kedves bögyös néni, mint Yuki-chan akkor nincs gond. Áhh de ezt most jól megcsináltuk! Mehetünk !!!ÉJFÉLKOR!!! túlélőtúrára! Áhh... jobb lesz ha felkészülök. Lehet, hogy meghalunk. Én mindent eltudok képzelni erről a banyáról. ~
Az idő olyan, kettő-három óra körül járhatott. Még nem volt késő kipihennie magát Mirubinak. Először azok a kimerítő edzések... Majd egy újonc kitanítása. Utána meg, harc a "SÁTÁNNAL"! Ez nem egy Geninnek való. De hát így fejlődnek. Mirubi észre sem vette, hogy már nagyapja háza előtt jár. Amikor benyitott a kapun, akkor jutott eszébe Ifu.
- Basszus! A macska!
Ordított fel, mire a nagyapja egyből ott termett mögötte. Egy bajuszos, ősz, öregember volt.
- Mi történt Ifuval?
Mirubit nem igazán érdekelte, hogy nagyapja mit fog szólni a felelőtlenségéhez, úgy hogy csak továbbment és félvállról odavetette nagyapjának.
- Nem tudom! Elkóricált valamerre!
A nagyapja abban a pillanatban, Mirubi előtt termett. Egy tökéletesen irányzott ütéssel a földre terítette a neveletlen fiút.
- Megmondtam! Én foglak tanítani, mégpedig Taijutsura! Ez volt apád utolsó kívánsága! Te pedig csak úgy félvállról veszed! Ifu itt van nálam. Örülj neki, hogy nem máshova ment, hanem volt annyi esze, hogy idejöjjön hozzám.
Mirubi nagyot nézett a pofon miatt, mivel még a szülei sem ütötték meg őt sohha. A nagyapját pedig mindig is szerette. Nem értette, hogy mi váltotta ki belőle ezt az agressziót. Pedig ez nem volt agresszív ütés. Sokkal inkább, észhez térítő.
* Sóhajtott *
- Igazad van. Elnézést nagyapa. De nem tudtam rá figyelni me...
A mondatot, amivel próbálta kimagyarázni magát, nem tudta befejezni, mivel nagyapja közbevágott.
- Nem érdekel, hogy mi történt. Mivel állathasználó leszel, sőt már vagy... Ezért a legfontosabb fegyvered az állatod. De Ő nem csak egy fegyver. Hanem a társad és ha méltó vagy rá akkor legjobb barátod! Mikor mész legközelebb küldetésre?
Nagy néma csend. Mirubi végül kinyögte.
- Ma éjfélkor.
A nagyapja kicsit nagyon nézett, hogy meddig nyüstölik szegény Genineket, de hát meg kell edződniük.
- Akkor pihenj egy pár órát... Miután felkeltél, megtanítalak egy technikára.
Mirubi csak bólintott, majd bement a szobába. Az ajtó küszöbét átlépve, észrevette Ifut, aki ott ült egy széken, Mirubi ágya mellett. Tekintetét, rászegezte a meggyötört fiúra, és egészen az ágyig követte. Mirubi ruhástul feküdt az ágyba, nem törödve azzal, hogy csupa kosz. Ifu a kis macska is felállt a székről, és a fiú mellé feküdt. Hangos dorombolással biztosította, hogy Mirubi ne tudjon gyorsan elaludni. De a fiút nem zavarta. Jól esett neki, hogy van aki szereti.

Hamarosan, hangos dobolásra lett figyelmes az álmából felriadt fiú. Már javában sötét volt. Olyan, hét óra körül lehetett. Éles fények cikáztak össze vissza, hangos dobolás hallatszott. Mirubi feltápászkodott az ágyból, és kiment az udvarra. Egy suhanó árnyat látott. A dobolás abbamaradt. Ifu nyávogva jött ki a szobából.
- Nyaúúúh!
Nem látszódott semmi, csak néhány fáklya, és körülötte egy csomó fatönk. Lehettek úgy egy méter magasak és igen csak nehezek. Még egyszer látta mag előtt azt a suhanó árnyat. Biztos volt benne, hogy a nagyapja szórakozik. Közelebb ment a megvilágított területre, és ekkor az a valami elkapta hátulról.
- Na, mi van mi!? Betojtál kölök?!
A nagyapja volt az. de nem olyan volt, mint ami eddig. Hosszú szemfoga volt, és hosszú karmai.
- A Shikyaku no Jutsut fogod éjfélig megtanulni. Mivel nem vagyunk messze a kaputól, még néhány játékszert is kapsz tőlem, hogyha ügyes leszel. No, mondom is a jutsu lényegét.
Ekkor Ifu felugrott az ablakpárkányra és eleresztett egy nyaffantást.
- Lényegében ez a technika, a Henge no jutsu változata. Gondolom azt már
ismered.

* Bólint *
- Próbáld, először is a chakrádat áramoltatni, és kontrollálni. Egyenletesen oszlasd el a testrészeidben. ha ez megvan, akkor koncentráld a körmeidbe a chakrát. Érezd, ahogy megnyúlnak! Ha ez is megvan, akkor keményítsd meg a chakráddal. Ez után, jön a fog. A fogadat ugyan így. belevezet, megnyújt, erősít. Jegyezd meg, a sorrend nagyon fontos! Ezek után, jönnek az érzékszervek. A szaglás, és a hallás. Mind a két érzékszervedet meg kell erősítened a chakráddal. Gondolom ezt tudod, hogy hogyan. A végén, viszont a karodban, lábadban lévő ízületeket kell megerősíteni, és hajlékonnyá tenni. Addig, amíg ezek a tuskók - Ekkor a 3 tuskóra mutatott - épen vannak, addig a fogad és a karmod nem elég éles. Amíg meg nem hallod Ifu szívverését, addig a hallásod nem elég jó. És amíg nem szagolod ki a macskamentát a kertben, addig szaglásod sem elég jó. Ha sikerül a háztetőre felugranod, a Shunshin no jutsu nélkül, akkor a lábad és a kezed tökéletes. Jó munkát.
Mirubi nyelt egy nagyot, majd a tűz közelébe ment. Sokkal megnyugtatóbb volt a fényben tartózkodni, mint a korom sötétben. Nagyapja eközben eltűnt a szeme elől.
~ Hát akkor lássunk hozzá! ~
Pontosan úgy tett, ahogy nagyapja mondta. Áramoltatni kezdte a chakráját az egész testében. A chakrakontrol, nem jelentett számára kihívást, de az átalakítás sem, hiszen rengetegszer alakult már át. Volt már macska, hal. Szóval ennek simán kell mennie. Elsőre sikerült a fogát átalakítania. Úgy gondolta, hogy pofon egyszerű lesz ez az egész. Tökéletesen sikerült elharapnia a nyelvét a megnőtt szemfogával. A szentségelés, és az aúzás után, összeszedte magát, és újból neki állt. Úgy gondolta, hogy a legjobb ha minden állati tulajdonságot, külön-külön fejleszt ki. A fog és a karom, most már tökéletesen sikerült. A fog hegyes lett, a karom éles és hegyes. Ehhez csak egy óra kellett. Na de most jönnek az érzékszervek. Mivel tökmindegy volt melyikkel kezd, így a fülét választotta, vagy is a hallást. Elsőre, semmit nem érzékelt. Ugyan olyan volt, mint egy ember hallása. Másodszorra, sikerült neki meghallania a nagyapja horkolását. Ami már nem volt kis szó, mivel a házban volt. De mikor látta, hogy az ablak nyitva van, így leült a földre duzzogva, ( ahogy szokott ) és erőt merített. Egy fél óra múlva, ismételten nekilátott. Nem telt el 2 óra, de eredményeket ért el. Hallotta Ifu szuszogását, és szívverését. Sőt! Még a bogarak zaját is hallotta a fűben. Egyre jobban kezdte elveszíteni emberi mivoltját, ami ugyebár a technika lényege. A hallását megerősítve, már gyerekjáték volt a szaglását erősíteni, mivel volt tapasztalata. A kemény dió az az ízületek megerősítése volt. De végül is, nem volt annyira nehéz az sem. Sokkal gyorsabban végzett velük, mint a hallás erősítéssel. A shunshin no jutsuból indult ki. Mikor érezte, hogy a lábai és a karjai elég erősek, létrehozta a teljes technikát. A testrészeibe koncentrálta a chakráját, teljesen zökkenőmentesen.
- Shikyaku no Jutsu!
Mirubi, hirtelen négykézlábra ereszkedett, fogai,körmei meghosszabbodtak, a hallása a sokszorosára nőtt, és a szaglása is tökéletes volt, akár egy kutyának. Hirtelen, nagy gyorsasággal rontott be ajtóstul a házba felborítva mindent. Nagyapja a zajokra felébredt, majd nevetni kezdett.
- Ez az! Erről van szó!
Mirubi kiugrott az ablakon, Ifut a földre és az őrület határára taszítva. Kiásta a macskamentát. szájában a növénnyel felugrott a háztetőre, majd lesből szét cincálta a 3 tuskót.
Nagyapja megdicsérte, és átnyújtotta a jutalmát:
5 db robbanó jegyzet 4 db kis Chakra tekercs 1 db nagy üveg chakra tinta5 db kuna10 db senbon.
Ez mind egy nagy ládában.
- A küldetésekre jó lesz. A tekercs azért van, hogy abba pecsételd a fegyvereket.
Mirubi szépen megköszönte az ajándékokat, aminek nagy hasznát fogja venni, mivel majdnem a teljes fegyverzetét Takefuminak adta. A fegyvereit lepecsételte a tekercsekbe, majd elindult a küldetésre.



A fegyvereket, 2120 ryo-ból vettem.

5 db robbanó jegyzet 5*100= 500
4 db kis Chakra tekercs 4*50= 200
1 db nagy üveg chakra tinta 1*150 = 150
5 db kunai 5*150 = 750
10 db senbon 5*10 = 500

Ezek összesen 2100 ryo
Maradt: 20 ryo


A hozzászólást Kenshiro Mirubi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 02 2012, 13:10-kor.

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Shikamaru(Inaktív) on Hétf. Dec. 05 2011, 01:14

Talán egy kicsit hamar tanultad meg ezt a jutsut, de nem vészes, tetszett. A gyakorlásnak hála amellett, hogy megtanultál egy új technikát, a chakraszinted 4 ch-val emelkedett.
avatar
Shikamaru(Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Szer. Feb. 01 2012, 14:56

Cél: Katon: Goukakyuu no Jutsu elsajátítása.

Előzmények:

Mirubi és a csapata, a sensei által szervezett túlélő túrán vettek részt. Éjfélkor indultak. Egyéb okok miatt a túra csak 5-6 órán át tartott. Épp elég is volt a kis csapatnak. Kaptak egy nagyobb szabadidőt, és egy-egy tekercset. Mindegyik tekercsben, egy-egy jutsu volt, amiket egyedül kellett megtanulniuk. Mirubi hazatérte után, egyből elkezdett edzeni. (Kalandok) Persze nem saját akaratából, hanem a nagyapja utasítására. Mivel korán hazaérkezett, így reggel nyolc órára már végzett is az edzéssel. Nem volt teljesen kipihent, ezért ledőlt aludni. Mire felébredt, addigra olyan 4-5 óra lehetett.

1. Nap

- Jó reggelt nagyapa! Mi van reggelire?
Sehol senki. Még Ifu sincs a helyén. Mirubi lassú léptekkel kifelé veszi az irányt. A Nap már lemenőben volt. Nem volt még a hegyek mögött, sem a felhők árnyékában. - habár ez a kijelentés vitatható, hiszen hogy is lehetne a Nap a felhők árnyékában - Csak pont sárgult. ^^ Eléggé idegnyalintó dolog lefekvéskor is és felkeléskor is a narancssárga égboltot nézni. Persze egyszer-egyszer elmegy, no de már hetek óta minden nap? Az azért már egy kicsit lehangoló. A fiú kiábrándulva a gondolatból, hogy már reggel van, nekilátott megkeresnie a nagyapját. A karja még mindig fájt attól a meggondolatlan dologtól. Az izomláz nem élvezetes dolog. Az egész karja szinte lüktetett. De próbálta a gondolatait elterelni és másra koncentrálni. Mivel nem találta sehol a nagyapját és Ifut így úgy döntött, hogy ideje megnézni, hogy mi van a tekercsben amit még ki sem nyitott.
- Mindegyik jutsunak végtelenül alapos és részletes a leírása, úgyhogy egy kukkot se halljak felőled! Ez lesz a próba arra, hogy méltó vagy-e a shinobi létre. Ha nem sikerül megtanulnod a jutsut egymagad, akkor fel is út, le is út.
Hát igen az emlékek. Habár ezt nem is Mirubinak mondta Niyo-sense, hanem Takefuminak. Nah de ez ugyan úgy vonatkozott rájuk is. Mirubi szépen elővette a táskájából az enyhén vizes tekercset. Rá voltak dobálva az edzésen benedvesedett senbonok. Hát igen... Nem kellett volna ezt tennie de ezen csak leírás van semmi több. Félve nyitotta ki azt a félelmetesen vörös tekercset. Biztos volt benne, hogy egy tűztechnika. Mi is lehetne más? Szerencsére a szöveg nem volt elmosódva. Még az kellett volna. A sensei elevenen megnyúzná, ha egy ilyen hülyeségen bukna el. Nah de nincs mit tenni gyerünk olvassuk csak el, hogy mi van a tekercsben.

Katon: Goukakyuu no Jutsu

A jutsu egy igen erős tűztechnika. Konohagakure nevéhez fűződik a jutsu eredete, de ott is a régen oly rettegett Uchiha klán találmánya volt. Azóta több nemzet is elsajátította magának. Több technikát fejlesztettek ki a Goukakyuu-ból, amik ugyan olyan veszélyesek, és hatásosak. Konohagakuréban, szinte az összes Katon beállítottságú shinobi elsajátította.
A technikát viszonylag könnyen létre lehet hozni. Mégpedig úgy, hogy a kézjelek elmutogatása után - Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris - a chakrát a tüdőbe kell koncentrálni. Ha ez megvan, akkor egy nagy és mély levegőt kell venni. A folyamat innentől kezd bonyolódni. A chakrával telített levegőt ki kell fújni. A szájban és a nyelven lévő Tenketsu pontokon keresztül formázni, és esetleg az ujjunkat is oda lehet tenni, ezzel is könnyítve a chakraformálást. Ha mindent jól csináltál, akkor egy elefánt méretű tűzgömböt hozhatsz létre. Ha már kelően begyakoroltad és már profi szinten tudod létrehozni a jutsut, akkor ház méretű lánglövedékeket is képes lehetsz létrehozni. A technika éppen ezért nagyon felelősségteljes és veszélyes.


Nah a tekercs végigolvasása után, színt minden világossá vállt Mirubi számára. Nem tűnt túl bonyolultnak Az Endan után.
- Chh! Ez ugyan olyan mint az Endan! Csak itt több chakrát kell igébe venni. Lássunk is hozzá!
Mirubi felállt a nagy kertben, majd elmutogatta a kézjeleket.
* Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris *
Ezután, mindent úgy csinált, amit az Endannál is kell. Chakrát gyűjtött a tüdejébe, majd nagy levegőt vett. Hírtelen kifújta a chakrával telített levegőt és közben formálni kezdte. Az eredmény egy Endan méretű tűzgolyó lett. Hát igen. Túlságosan is sokszor használta már ezt a technikát. Szinte már ösztönből ment neki. Nagyon hasonlít a két tchnika. A lényegében ugyan az, csak az egyik sokkal erősebb.
- Nah ez nem jött össze! Wááhh! Oké nyugííííí! Semmi sem sikerülhet elsőre. Az Endan-t is egy délután alatt tanultam meg. Nha még egyszer!
Szépen lassan elmutogatta a kézjeleket, majd megismételte szépen sorjában azt a folyamatot, amit az előbb. Chakrát a tüdőbe, nagy levegő, és formálni. Szépen lassan kipréselte magából a levegőt. Ismételten, csak egy kisebb tűzgolyó jött létre. Kezdte idegesíteni ez a technika, mint minden más, ami nem működött elsőre. És most a sensei sincs itt, aki ösztönözze. Persze a maga szadista fenyegetéseivel, de legalább volt ami hajtotta előre. De most... Kezdte feladni. Megpróbálta harmadszorra is és negyedszerre is. De nem sikerült. Felgyújtotta ugyan az egyik bokrot, mivel az egyik tűzgolyó kicsúszott az irányítása alól. Kezdett sötétedni. Már a napocska a hegyek mögött volt. A narancssárga sugarak gyönyörűen megvilágították a hófehér felhőket. Néhol még egy kicsit esett is az eső a távolban. Gyönyörű volt. Egy ilyen naplementét kár lenne kihagyni. De Mirubi mint mindig megint kihagyta. Sokszor felnézett ugyan, de a szöveget olvasta amit a sensei adott neki, így teljesen elterelte a figyelmét. De hiába fürkészte a sorokat. A megoldást nem találta. Miért is találta volna? Niyo-sensei éppen azt akarta, hogy maguktól jöjjenek rá. Eddig az összes technikánál jelen volt és tippeket adott. Habár ez így nem teljesen igaz. Mindig csak egy Kage Bunshint küldött. De a lényeg, hogy segített. A fiú aki a korom sötétben ült, - mivel a Nap már lement - úgy döntött, hogy ma még egyszer utoljára megpróbálja. Felállt, majd arra a nagy nyílt terepre állt a kertben. Elmutogatta a kézjeleket, és most egy új módszert alkalmazott. Nagy levegőt vett először és utána gyűjtötte össze a chakrát. Majd, egy hírtelen mozdulattal, színte "kiköpte" a levegőt. Felfelé nézett, így a tűzgolyó amit kilehelt felfelé száguldott. Ám most sem volt sokkal nagyobb mint az Endan. De legalább nagyobb volt. A sötét éjszakában egyre csak feljebb emelkedett a tűzgömb, amikor egy átlátszó valami, hirtelen elmosta az egészet. A gyönyörűen megvilágított kert, most már sötét lett. Egy ijesztő alak rajzolódott ki Mirubi háta mögött az éjszaka sötétjében. Mellette, egy valamivel kisebb izéke állt.
- Látszik, hogy nem gondolkodsz!
- Nyahhhhúú!

Nah hát igen. Ki lehetett volna más? Persze, hogy a nagyapja.
- Valamilyen beteges örömödet leled abban, hogy állandóan a hátammögé lopakodsz és megijesztesz?
- Elhalagss! Ez mind a képességeid hiányától van.
Mondta gonosz és öntelt vigyorral a nagyapja. Habár ez a sötétben alig ha látszódott.
- Ha valóban igazi ninja lennél, akkor az ilyenek nem fordulhatnának elő. Egyébként is! Ilyen baromságot, hogy az éjszaka közepén tűzgolyókat lövöldözni a város felé! Háborúban állunk, mindenki felkapja a fejét mindenre! Te pedig csak úgy ÉJSZAKA tűzgolyókat lövöldözöl. Ne csodálkozz ha egy AMBU pár perc múlva itt lesz.
Mirubi nyelt egyet, majd összehúzta magát. A nagyapja feje egyre pirosabb és pirosabb lett. Ifu azonban mint egy igazi macska, szépen besétált a szobába, majd ledőlt. Nyalogatni kezdte a szőrét és a hm-ét majd elkezdte felfalni a macskakaját. Ezt Mirubi mind végignézte kintről. A szobában néhány lámpás pislákolt, így az ajtónál volt valamicske fény. Oda ment Mirubi.
- Akkor most tényleg jön az ANBU?
- Háháhá! Buta kölyök! És bevette!
- Mi? Te csak szórakoztál?!
- Igen! De nem hittem, hogy beveszed. Amúgy pedig csapnivaló volt az a kis "tűzgolyónak" nevezett lángocska. Jah és tényleg jöhet valaki. Mivel fennáll a veszély, hogy meglátták. Nah most meny feküdj le! Majd holnap újra próbálod.
Azzal a nagyapja bement a házba és eloltotta a lámpásokat. Most már tényleg korom sötét lett.
~ Mert Ő biztos jobb tűzgolyót tudna csinálni! Már csak azért is lehetetlen mert Suiton beállítottságú. Mindig csak szivatni tud! ~
Így mondta a magáét. Vagy inkább gondolta. Nem bírta sokáig, így lefeküdt aludni. Mihelyst átöltözött, Ifu egyből fel is ugrott az ágyra, és onnan Mirubira mászott. Nyalogatta és karmolászta a pihe puha hasát. Nah jó ez csak a macska szemszögéből. A lényeg, hogy sokkal jobban kedveli. De hogy ez minek volt köszönhető, azt nem tudja senki. Talán a sok együtt töltött idő, vagy csak szimplán megkedvelte. Ott feküdtek együtt egy ágyban. Elválaszthatatlannak tűnek. Így aludtak el mind a ketten.

2. Nap

~ Valami nedves. Valami nyúlós. Valami büdös. Valami érdes. Valami szőrös! ~
Szépen lassan kinyitotta a szemét a félálomban lévő fiú. Meglátta a hasán Ifut, aki éppen Mirubi arcát nyalogatta. Hát bizony. Akinek van macskája, az nagyon is jól tudja, hogy milyen fájdalmas is tud lenni egy macska szeretete. Karmol, nyáladzik és minden más. A fiú tiszta nyálas arcal és szétkarmolt nyakkal kelt ki az ágyból. Lerázta magáról a szőrt, és adott egy kis konzervet a macskának. A nagyapja, egy tányér ínycsiklandó levessel várta az unokáját. Pont jó forró volt még. Nem volt benne túl sok zöldség és tészta. Pont egy jó kis reggeli.
- Úgy gondoltam, hogy mivel tegnap eloltottam azt a gyönyörű tűzgolyót és kinevettelek, most igazán megérdemelsz egy igazi remekművet. Úgy is keményen dolgozol már több hete. Eddig ez nem volt rád jellemző. Örülök neki.
- Köszi nagyapa!
* Belekóstolt a levesbe *
- Egész jó lett! De én még mindig jobbat csinálok.
- Chh! Én tanítottalak főzni! Nem hiszem, hogy jobb lennél nálam! Nah de most egyél! Aztán gyere oda ahol tegnap voltunk. Tudod a családi birtokra. Ott fogod megtanulni a Goukakyuu-t.
Mirubi csak bólintott, majd nagyot szűrcsölt a levesből. Eltelt fél óra, és már készen is állt. Felkapta a ruháit, ami nem állt másból, mint fekete ujjatlan pólójából és a piros sárkánymintás nadrágjából. Egyre izmosabb és soványabb lett. Sokkal jobban néz ki azóta, hogy Niyo-sensei tanítja őket. Szépen lassan elsétált a nagyapja által kreált kiképzőtérre. A tata már ott állt és mutogatott egy nagy kőre.
- Ott! Azt kell megperzselned. Itt nyugodtan gyakorolhatsz, mert nem tudsz mit felgyújtani. Hajrá!
Azzal ott hagyta unokáját. Mirubi szépen lassan neki is látott a jutsu gyakorlásának. Össze szedte a tegnapi tapasztalatait, és neki is látott.
* Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris *
A kézjelek elmutogatása után, nagy levegőt vett, majd chakrát koncentrált a tüdejébe és kifújta a levegőt. Most már sokkal nagyobb tűzgolyó keletkezett. Jóval nagyobb mint az Endan, de a mérete még mindig nem volt méltó a "Nagy Tűzgolyó" névhez.
~ Ahhj ez így nem lesz jóóóó!!! Mit is kellene tennem? Sokkal több chakra kell. De Mi lenne ha azt a sok chakrát besűríteném. Szinte egy tömény chakra fröccsöt kell összegyűjtenem. Nah ez talán jó lesz. ~
Mindent úgy csinált ahogy kigondolta. Sok levegő és sok chakra összesűrítve. Tömény levegővel töltött chakra. Ennek jónak kell lennie. Kifújta a levegőt, jó hosszan. Érezhetően nagyobb volt a siker, de még mindig nem elég jó. Kicsivel nagyobb volt a tűzgolyó de még mindig nem "elefánt" méretű. Ahogy szokta csalódottan ült le a földre. A telek közepén álló fa tövébe töröküllésbe leült. Próbállta magát lenyugtatni úgy ahogy a sensei mondta. De pont nem ezt kellett volna tennie. Ez neki is eszébe jutott.
~ A sensei azt mondta, hogy az érzelmek, merőben befolyásolják a jutsuk erejét. Az Endanom is jóval nagyobb volt amikor ideges voltam. Ez az! Ennek sikerülnie kell. ~
Gyorsan fel is állt, majd odasétált a nagy kő elé, és mint egy nem teljesen normális, - hogy szépen fejjezzem ki magam - neki állt beszélni a kőhöz.
- Azt már tudom, hogy ha egyszerre fújom ki az összes levegőm, akkor a tűzgolyó elrepül. Ha hosszan fújom, akkor egy helyben marad. De most, egy sokkal nagyobb dolgot jegyeztem és értettem meg. Azt, hogy az érzelmek a legnagyobb fegyverek a világon! És most sajnos meg fogsz égni.
Na hogy ennek mi értelme volt, azt csak Mirubi tudhatja. De a lényeg, hogy megértette a lényegét a sensei tanításainak. Elmutogatta a kézjeleket, majd egy nagyon szomorú és fájdalmas emlékre gondolt. Nem másra mint a halott szüleire. Sikerült felhozni a magában eltemetett emlékeket, de ez nem volt jó neki. De ha csak így képes elsajátítani a technikát akkor muszáj. Tömörítette a chakráját, sűrítette, és nagy levegőt vett. Ekkor, hirtelen kifújta az összes levegőt ami magában volt, és az egy nagy lángoló érzelemgömb formájában tört elő. A most már hatalmas méreteket öltő tűzgolyó szélsebesen haladt a szikla felé. El is találta.
Mirubi mosolyogva dőlt ki a fűben.

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Csüt. Feb. 02 2012, 19:45

Nyaaaaa~!
Ide is csak ugyanazt tudom mondani: tetszik Very Happy. Elfogadva és +3 chsz.
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Csüt. Feb. 02 2012, 19:46

Óhohó Very Happy
nyeeeee Very Happy
Köszönöööm ^^

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Csüt. Május 17 2012, 16:11

Megtanulandó Jutsu:
Ninpo: Hari Jizou // Ninja Művészet: Tüskés Védelmező
250 ch kell hozzá.



Bizony érdekes dolgok zajlanak Mirubi életében. Valószínűleg a sors akarta, hogy egy nappal a Vizsga előtt, Mirubi elinduljon kiszellőztetni a fejét. Valószínűleg mindenki ezt tenné. Igen ezt gondolta. A macskáját Ifut most otthon hagyta. Nem akarta, hogy megzavarja a lazításban. Tesztelni akarta azt, amit még pár hete a Niyo-sensei mondott neki. Hogy is volt?
- Vannak a szenzorok, magyarán az érzékelők, akik direkt arra specializálódtak, hogy a chakra jelenlétét észleljék, meghatározzák helyét és erősségét. A fenekem…
~ Nem! EZ nem az! Koncentrálj!~
Bizony. Rég is volt már ez a beszélgetés. De sikerült leszűrnie belőle a lényeget. Az pedig az érzékelés. Egyenesen az Akadémia felé vette az irányt. Sietett, de nem futott. Csak tenget-lengett a világban, még is meghatározott célja volt. Az Akadémia mögötti erdőséghez ment. Éveken át ott lazított és ott lopta a napot. Az akadémiai órák helyett is sokat járt oda. Meg is volt az eredménye. Úgy megbukott a Ninjatörténelmi, elméleti vizsgán, mint a huzat. Még kellett pár évet ott szívnia. De ha nem bukik, akkor valószínűleg nem Take-chan és Kito-kun lennének a társai. De akkor nem az a szadista Niyo Sora lett volna a senseie. És itt megint előjön az a bizonyos „Mi lett volna ha”. Hát itt talán ez lett volna ha. De kár is a múlton rágódnia. Körülbelül fél órán keresztül sétált, amíg elérte a kiszemelt végállomást. A múlton rágódás és az ilyesféle filozófiai kérdések megválaszolása és az önmegvalósítás gondolatai közben, teljesen eltelt az idő. Így tehát Mirubi szerint, pár perc alatt odaért. Persze az épen lekéselt öreg néni és a rabló vadállatok nem keltették fel egész út alatt az figyelmét. Nem mintha lett volna ilyen, csupán szemléltetés képen, hogy mennyire elmerült a gondolataiban. Mikor végre megtalálta a neki tetsző helyet, ami nem volt más, mint egy sűrű fűvel körbenőtt fa töve, ledőlt. Az volt a terve, hogy a sensei gondolatait és tanításait felhasználva, meditációval gyakorolja a chakraérzékelést. De a kis buta, arra nem gondolt, hogy esetleg nem-e kellene egy tőle független chakraforrás . Persze a természetet is érzékelheti, de az nem ugyan az. Így, beletörődve abba, hogy a vizsga előtt egy nappal semmi hasznosat nem csinál, csak feküdt a puha fűben, és nézte az elhaladó bárányfelhőket. Azt remélte, hogy talál bennük valami érdekes alakot. Talán kacsát, vagy esetleg egy fegyvert, de semmi. Vacak kis összevisszaságok voltak. Még csak nem is összefüggő alakok, hanem egymástól eltérőek. De aztán pár perc elteltével, a felhők szinte katonás sorokba álltak. A bárányfelhők most már rendezettek és majdhogynem egyformák voltak. Mint ha csak Mirubi kedvére akarnának tenni ezzel. De akármennyire is igyekeztek, nem sikerült nekik. Ez még jobban felzaklatta a fiút, aki felállt és a fát kezdte nézegetni. Valahogy nem illet a természethez ez a folytonos rendezettség. Ugyan ezt érezte az erdőkkel kapcsolatban. Rengeteg erdő rész van a Tűz Országán belül is, ahol mesterségesen ültetett fák vannak rendezett sorokba állítva, állítólagos erdőt alkotva ezzel. Undorító. Ezek a gondolatok foglalkoztatták Mirubit. Nem mondható összefüggő mondatoknak, sokkal inkább összevissza, éppen eszébe jutó szavaknak. A képzelete vadul száguldozott. Hol erre gondolt, hol arra. Nem az a kimondott lazítás. Mikor már pont megunta ezt a semmittevést és a fa törzsén lévő hangyák tanulmányozását, madarak serege reppent fel az erdőből. Mind más és más irányba széledtek szét, ami érdekes, hiszen varjak. A varja k pedig szinte mindig egy csoportban vannak. Következtetésképpen, valami vagy valaki megzavarta őket, és nem csupán csak úgy döntöttek, hogy elindulnak. Milyen szép is volt az a rettentő sok varjú. Ilyet még sosem látott Mirubi, hogy több száz ekkora fekete madár szálljon szerte az égen, eltakarva szinte már a napot is. De amilyen gyorsan jöttek úgy el is tűntek. Valószínűleg keringtek még egy darabig valahol messze, aztán újra leszálltak egy helyre. De Mirubinak még mindig gyanús volt ez a nagy varjúsereglet, ami csak úgy elrepült. Elindult megkeresni azt a zavaró tényezőt, ami felbujtotta őket. Nem számított semmi veszélyes vagy ártó dologra, hiszen még is csak Konohában van az Akadémia mögött. De még is tartott valamitől. A szél, vadul lengette a fák hatalmas és zöld lombozatát. Hol erre, hol arra. De ebből a szélből a fák között nem tapasztalt semmit. Tökéletesen gátolták a levelek a légáramlat bejutását, és egyúttal a fényt is. Nem volt nagy az erdő, de egy ember simán elveszik benne. Ha csak nem Konohai shinobi. Már éppen fordult vissza Mirubi, amikor egy gyors suhogó valami haladt el az arca mellett egyenesen az előtte lévő fába. De amikor odament, hogy megnézze mi az, nem látott semmit csak egy hosszú kilógó szőrszerű valamit a fa törzséből. Nem számított semmi rosszra. Semmi nem késztette arra, hogy fegyvert ragadjon, és harci felállásban nézze, hogy mi támadt rá. Egy részt, mivel nem volt nála fegyver, másrészt mert eszébe sem jutott, hogy azt a suhanó valamit valaki felé irányította, és ha eltalálja valószínűleg elég durva sérüléseket is szerezhetett volna. De ahogy megfogta Mirubi azt a szőrszálat, látta, hogy egy igen nagy mélyedést hagyott a fában. Szinte, mint egy erős és kemény senbon. Érdekes.
- Hé, fiú! Ne nyúlj hozzá.
Hát bizonyára már késő volt ez a felszólítás, de kitől jöhet ez a hang. A bokrokból hírtelen egy barna bőrű, vörös szakállú fickó lépett ki. Mit fickó?! Egy idős bácsika volt az. Kopasz is volt és még a foga is hiányzott. Csak egy rongyos nadrág és póló volt rajta. Sietve szaladt oda a fához és nézegetni kezdte a sérüléseit. Hümmögött és hortyogott végig. Mint aki megfulladni készül.
- No fia! Most már elteheted emlékbe.
Mirubi csak állt ott tátott szájjal és nézte, ahogy az öreg elindul. Kezébe vette gyorsan a szőrszálat, ami nem is igazán szőrszál volt, hanem inkább hajszál. Méghozzá vörös. Érdekes… Nah szólva rohanni kezdett az öreg után. Belekapaszkodott a ruhájába majd megszólalt.
- Elnézést, de ez a hajszál, hogy került a fába és hogyan volt képes ilyen roncsolást véghezvinni benne? Vagy is egy hajszál hogyan volt képes egy senbonnal vagy egy kunaival történő támadást is felülmúlni.
- Micsodakérdés ez? – Förmedt rá az öreg – Ez természetesen az én hajam és a technikámnak köszönhetően fúródott így a fába. Még szerencséd, hogy nem talált el téged, mert meg is halhattál volna kölyök. Ch!!
Mondta feldúltan, majd elhúzta a ruháját Mirubi kezéből és elindult tovább. Mirubi nem hagyta annyiban. A tudás éhsége és a technika felkeltette benne a szunnyadó oroszlánt.
- Maga volt mi? Persze! Én meg a Hokage vagyok! Hogy lenne képes egy kopasz ember hajat KILŐNI úgy, hogy az senbon módjára viselkedjen? Hiszem, ha látom!
Mirubi kis manipulációja meghozta a várva várt eredményt. Az öregek forrófejűsége és a „Na, majd én megmutatom” gondolkodása tökéletesen kapóra jött a fiúnak.
- Jól van, megmutatom! De semmi több! Na szóval.
Az öregember lassan, kézjeleket formált. Nem azért mert nem akarta gyorsa, hanem mert nem bírta. Öreg is volt és nem látszott valami nagy ninjának. A kézjelek után, a haja elkezdett megnőni és a szakálla is. Szinte teljesen körbevették az öreget. Megkeményedett a haja és meghosszabbodott, sőt még a nagyobb tömegben összeállt hajak tüskéket is képeztek a tata teste körül. Immáron teljesen beborította az embert ez a nagy és vörös páncél. De ennyi még nem volt elég.
- Feküdj!
Suttogta az öreg, majd hirtelen megkeményedett hajdarabok kezdtek repkedni körülötte. Mirubi szerencsére ekkor, már ha nem is a földön, de egy fa mögött volt. Ámulva nézte, ahogy a sok hajszál elsuhan mellette a fákba vagy éppen a földbe szúródva. Meg is halt volna, ha követi az öreg utasításait. Miután vége lett a hajzápornak, mindenhol vörös hajszálak hevertek. Jól kivehető volt a színük miatt. Lassan de biztosan odasétált az öreghez, aki összekulcsolt karokkal és büszkén állt meg a fiú előtt.
- Nah mit szólsz most? Elég hihető volt?
Mirubi csak bólogatott.
- Hát akkor, viszlát, fiú!
Már ment volna el, de Mirubi ismét megfogta a ruháját. Kezd a szokásává válni?
- Kérem, tanítsa meg nekem ezt a technikát! Ígérem, mindent megteszek érte és nem kell sokat vacakolnia velem. Gondolom egy ilyen erős és tapasztalt shinobinak igazán nem jelenthet ez gondot.
Nézett fel rá nagy boci szemekkel. Remélte, hogy sikerül rávennie ezekkel a mézes-mázos szavakkal.
- De, csak mert azért mert szépen kérted! És nem tanítom meg neked a hajkilövellős technikát, mert egy ilyen erős jutsut egy felelőtlen gyermek kezébe adni nagy felelőtlenség lenne részemről is. Így hát egy védekező technikát tanítok meg neked. De előtte ülj le és had magyarázzam el zsenialitásom titkát. Szimpatikus vagy nekem kölyök.
Az idős bácsika kicsit zakkantnak látszott. mintha nem lenne teljesen épelméjű. De nem volt mit tenni, leült vele szembe és hallgatta a mesélést.
-Nos, szóval. Az ilyen hajtechnikákat Hari Ninpou // Ninja Haj Művészetnek nevezik. Az összes ezzel kapcsolatos technika kivitelezhető a tested bármely részén, ahol jelentős mennyiségű szőr vagy haj van. Ha nincs sehol az már nehezebb, de megoldható. Csak egy kicsit trükközni kell. Az általános módszer az az, hogy a chakrádat belezeted a hajadba vagy éppen a szakálladba, ha lenne. De most maradjunk a hajnál. Tehát, belevezeted a hajadba. Ezt a kézjelekkel tudod véghezvinni. A kézjeleket már láttad remélem, mivel Én nem fogom elmutogatni megint. Szóval a kézjelekkel a chakrádat a hajadba koncentrálod, és annak segítségével meghosszabbítod és irányítod vagy formázod, esetleg keményíted. Ennél a technikánál mindegyikre szükséged van. Ez a technika a Ninpo: Hari Jizou // Ninja Művészet: Tüskés Védelmező. Egy erős védekező technika. Az egész kulcsa a jó chakrakontrol. Vezesd a chakrád a hajadba majd érezd és hosszabbítsd. Ha ez megvan, akkor szinte természetes lesz számodra, hogy irányítani tudod. Magad köré tekered és megkeményíted. Így tüskék jönnek létre egy kupacban és tökéletes védelmet nyújt a taijutsu ellen. És ha most megbocsájtasz hív a természet. HIpppáááááááááá!
És elillant. Mirubi nem akarta, hogy ennyi legyen az egész tanítás. Mért nem tudta megvárni az öreg, amíg megtanulja? Egyedül vajon képes lehet elsajátítani egy ilyen jutsut? Egyszer már sikerült bizonyítania, hogy mire is képes a tanulás terén. Minden foglalkoztatta, ami kicsit is arról szólt, hogy mennyire is képes egyedül. De sokkalta könnyebb dolga lett volna itt a Chunnin Vizsga előtt, ha végig felügyelik a próbálkozásait. De nem így lett. Valószínűleg nagy dolga volt az öregnek. Vagy csupán csak le akarta rázni. De a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy az öreg Vöröske csak egy dilis vénember, aki ismer egy ilyen technikát. Valószínűleg bukott ninja lehet. Mirubi azt is biztosra lemerné fogadni, hogy direkt lőtte el azt a hajszálat felé, hogy felfigyeljen rá. Biztos Ő is olyan mint ez a fiú. Szeret a középpontban lenni. De itt az ideje cselekedni, hogy ha ebédre haza akar érni. Nem tétlenkedett. Így is ebédidő volt és éhes is volt. Ment volna már haza, de itt akarta megtanulni most rögtön a jutsut. Tudta, hogy ha ráérez, akkor már menni fog neki, mivel a Shikyaku no Jutsu is ezeken az alapokon nyugszik. Pontosabban, hogy meg kell változtatnia átmenetileg a külsejét. Persze nem nagy mértékekben. A körmöket és a fogakat nehezebb megnöveszteni és utána, mint ha misem történt volna visszaállítani. Persze a koncentráció megszűnésekor visszaáll. Itt viszont jelentősen több helyre kell koncentrálnia a chakrát. El is kezdte. Elmutogatta a kézjeleket, majd leült a földre lótuszülésbe és koncentrálni kezdte a chakrát. Ment is egy darabig, aztán a kis butus önhibáján kívül, reflexszerűen a tüdejére koncentrált. Persze, hogy nem történt semmi. Sokat használja a tűztechnikáit szóval már beidegződött számára. Érdekes egy dolog ez a ninjáskodás. Mivel mindent rögtön és azonnal akart megcsinálni, így kicsit felment benne a pumpa. Egyrészt mert buta és figyelmetlen volt, más részt, mert hát mert türelmetlen. De nem adta fel. Nem hagyta, hogy kizökkentse magát a koncentrációból. Érdekes dolog, hogy magadat szívatod nem? Talán éppen ez az akaratossága és önfejűsége lesz a kulcs a további életéhez. Talán ettől lesz sikeres. De akarat ereje az aztán nem sok volt. De a dolgok idegesítették, ha nem tudta megcsinálni, szóval ez az idegesakaraterő. Saját magában is ez a kitalált szó fogalmazódott meg. Büszke is volt magára. Persze csak egy ideig. A következő sikertelen próbálkozása után a lelkesedése ismét alábbhagyott. De ez a technika talán ütőkártya lehet Take-chan ellen. Ha eltalálja egy Taijutusval, akkor ezzel védekezhet. Ez hajtotta előre. Persze ha az Erős Kar technikát is beveti, akkor semmi esélye. Take-chan és Mirubi is megsérül. Ez pedig senkinek nem jó. Nah de így nem halad előre, hogy csak gondolkodik. Persze az is kell, de ha nem gyakorolja, akkor semmi értelme. Így nekiállt és minden erejével a technikára koncentrált. Egyre többször és többször próbálta el. Chakrát koncentrált a hajába és meghosszabbította. Vagy is csak akarta. Néhol, ahol a hajszálakat kellőképpen átjárta a friss és lágy chakra ott meghosszabbodott egy-egy hajszál, de semmi jelentős változás. Aztán pár óra múlva már azt vette észre, hogy a mezőn áll. A tanulás és a kellő mennyiségű szentségelés közben, kiverekedte magát a fák közül és a mezőn van. A szép, friss, élettel teli mezőn. Leült kicsit pihenni. Az idő, már öt óra felé járt. Az idő is egyre hűvösebb és nyirkosabb. Jön az eső. A távolban a lemenő nap sugarai megvilágították az ellenkező irányból érkező csapadékot. Fátyolos volt arrafelé minden. Mint ha valaki kitörölné a festményéről vizes ronggyal a hegyeket és a völgyeket. Nem volt sok ideje a tanulásra. De semmi kedve sem volt már szenvedni. Figyelte a fűszálakat. Mikor elkezdte az akadémiát, akkor még csak kicsi kis bokáig érő növények voltak erre. Most meg már derékig érő fű borít be mindent. A fű nő. A szél mozgatja és lengeti a fűszálakat. A fagy megkeményíti őket. Némely virág még szúrós tüskékkel is meg van áldva. Ez az igazi művészet.
~ Meg van! Tehát a Ninja Művészet technikái, az életből és a természetből merítik a technikákat. Ez a technika a fűvel és az időjárással hasonlatos, tehát maga a művészet. Gyerekjáték! ~
Nem tud, hogy hogyan vezette le magának az időjárásból a technikát, de valamire rájött. Felállt, majd megrázta a végtagjait. Elmutogatta a kézjeleket és utána koncentrálta a chakráját. Minden ugyan úgy ment eddig. Érezte, ahogy a feje fölött csak úgy tombol a chakra. Ugyan olyan érzés, mint amikor a fáramászásnál vezeti a chakráját az ember. Csak itt a hajába. Fokozatosan minden egyes hajszálát átjárta a chakra, míg végül érezte, hogy irányítani tudja a testének ezen részét. A barna félhosszú haja pár másodperc alatt megnőtt. Egészen a földig érő hajkorona díszelgett MIrubi körül. De nem engedte, hogy bemocskolódjon és egyből irányítani is kezdte. Körbetekerte maga körül, éppen annyira, hogy ne érjen hozzá. Érezte, ahogy irányítja és befolyásolni tudja a testének minden egyes részét. Élvezte, hogy hatalma van. Szinte bármire képes lenne most. A vihar elérte Mirubit. De egy csepp víz sem érte a csodálatosan fehér és puha bőrét. Hajpáncélba burkolózva szúrós tekintettel, hatalomvágytól elárasztva hallgatta, ahogy az eső kopogtatja az immáron kőkemény haján.

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Pént. Május 18 2012, 16:27

Nos...
Annyira nem ismerem ezt a technikát, szóval különösebb tanácsot nem is tudok adni. Azért egy picit hiányoltam a bővebb kifejtést a tanulásnál, az "előjátékhoz" képest legalábbis rövid volt, de azt hiszem, hogy ettől eltekintek, mivel alapjában véve jó volt.
Igaz, én tettem volna bele egy kis biológiát (noha utálom Very Happy), de az is csak én vagyok. (A chakra hogy változtatja a szerkezeti felépítést, gyengíti-e a hajszálak szerk. felépítését, ha folyton megnő, majd vissza. Ilyen kis finomságok.)
A tanulást Elfogadom!
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Május 18 2012, 16:47

Gondoltam Én is rá. Ha nem nyalogatná és cincálná szét az emberi tűrőképességeimet ez a kedves gépecske, akkor írtam is volna. XD
Meg hát türelmetlen vagyok, csak úgy mint Mirubi Embarassed

Köszi az ellenőrzést! cheers

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Okt. 12 2012, 21:06

// Saját Jutsut tudtommal lehet Élményben tanulni, mivel maga a karakter találja ki azt, így a C szintű jutsut is írhatom ide, ha saját az a technika //

Név: Ninpō: Nawabare // Ninja Művészet: Kötelek Tánca
Típus: Támadó/Kiegészítő

Leírás:
A technika a "chakra testen kívüli irányításával való mozgatás" alapjaira épül. Vagy is tulajdonképpen maga a technika így jön létre. A Kötelek tánca egy igen egyszerű technika, amihez szükség van néhány kötélre, cérnára, láncra. Minél kisebb, rövidebb, lágyabb és egyszerűbb az anyag, a technika annál könnyebben kivitelezhető. A jutsu a kötelek mozgatását teszi lehetővé első sorban, mégpedig úgy, hogy a használó kiterjeszti a chakráját és a tárgyba irányítja. Persze ezt a legegyszerűbb a közvetlen kapcsolattal, tehát érintéssel kivitelezni, de létrehozható fizikai kapcsolat nélkül is. Miután átitattuk chakrával a kötelet, kedvünk szerint irányíthatjuk a megfelelő kézjeleket használva. A technika sokkal egyszerűbben kivitelezhető a Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika ismeretével, ugyanis ott is lényegében a kötelet irányítjuk, meglazítjuk stb. Minél jobb a használó koncentráció és minél jobban tudja megosztani a figyelmét, annál több kötelet tud irányítani. Magának a mozgatásnak a löketet a kézjelek adják, de a használó akarata szerint tudja ezek után mozgatni a köteleket. Persze nem elég rágondolnia, a chakrájával kell irányítania. A kézjelek amolyan, mozgás aktiválóként működnek.

Kézjelek: Tigris, Sárkány.
Erősség: A technikával mozgatott kötelekkel könnyedén elfoghatunk valakit, esetleg magasabb szinten a gyorsabb tárgyak is elkaphatók vele.
Gyengeség: A technika nagy gyengesége a lassú reakcióidő a használó gondolatai és a cselekvés között, valamint a chakra irányítása között, ezzel együtt a kötelek mozgása között.
Megkötés: Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika

Szint: C?
Chakraszint: 160?


Megjegyzés: Ha a technikát fizikai kapcsolat tehát Érintés nélkül akarjuk kivitelezni, akkor a 160 chakrához méterenként + 2 chakra szükséges. Így tehát, 1 méteres kiterjesztésnél 162, 2 méteres 164 és így tovább.



------------------------------------------------------------------------------------



Cél.:
- Karakter (még inkább) elmélyítése a chakra „művészetébe”
- Ninpō: Nawabare // Ninja Művészet: Kötelek Tánca elsajátítása.
- Vásárlás.

Előzmények:
Mirubi pár Hónapja, részt vett egy Konohai képzésen, amelyen elsajátította a Nawanuke no Jutsut. Pár hónappal később a Chuunin Vizsga után, családi és egyéb betegségek okai miatt, teljesen bedilizett és Kumogakuréban hagyta a nagyapját és egyedül indult vissza Konohába. „Szökése” első napján, egy furcsa alakkal találta szemben magát, aki feladatott ajánlott az újdonsült Chuuninnak…


A fiú, mély elhatározottsággal vágott neki a világnak. Még csak bűntudatot sem érzett az miatt, hogy olyan csúnyán és fájdalmasan hagyta ott azt az embert, aki a legtöbbet adott neki, és aki a legjobban szerette. A nagyapja valószínűleg nem bírta már tovább a titkolózást, ezért is tálalt ki mindent. Ez nem is lett volna annyira meghökkentő információ a számára, ha nem lenne olyan, amilyen és nem lenne az aki. Az évek során annyi trauma érte és annyi hazugság, hogy ez a mostani felvilágosító „óra” teljesen kizökkentette eddigi életéből. Persze ehhez hozzá jöttek még azok az információk, amiket a betegségéről, valamint a Lobotomiáról szerzett. Ennyire egyszerű lenne teljesen szétroncsolni egy ember értelmi szintjét? Ennyire esendő lenne minden ember? Ez félelmetes, de legalább hasznára lesz a megszerzett tudás a jövőben. Az a terve, hogy gyalog indul vissza Konohába. Körülbelül egy Hét alatt visszaérkezik, és ott majd eldönti, hogy mihez kezd. Mindenesetre, fenntartja eddigi személyiségének a látszatát az emberek előtt. Ha megtudnák, hogy miként vélekedik a világról, elítélnék és talán a megelőzés érdekében még a Chuunin rangjától is megfosztanák. Ha pedig megfosszák, akkor jelentősen csökkennek az információi a világgal kapcsolatban. Egy Chuunin már hozzáférhet néhány hivatalos adathoz, így a tudásvágyát kicsit ki tudja elégíteni. Ez a túlzott érdeklődés és a túlzott tudásvágy taszította a bukás szélére a legtöbb shinobit a történelem során. Túlzottan elvakultak voltak és túlzottan sokat akartak egyszerre. Még az Akadémiai éveiben tanultak a Három Legendás Sanninról. Nem tártak a diákok elé minden részletet, de volt a tagok közül egy, aki ez miatt hagyta el a falut. Olyan dolgokat tett, amik már túl feltűnőek voltak és emberileg elfogathatatlanok. Ennyit tudott meg csak a fiú, de a vak is látja, hogy itt mi történt. Valószínűleg embereket ölt és rajtuk végzett kísérleteket. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy ez megtudja valaki. Mi lehetne embertelenebb, mint az embereken való kísérletezés? De ez is csak nézőpont kérdése. Mirubi úgy gondolja, hogy az emberek megérdemlik a szenvedés és a halált. Minél többet szenvednek, annál jobban tisztul a lelkük. De a halál úgy is eljön valamikor. Az emberiség napjai meg vannak számlálva. A patkányok annak a bizonyos pöcegödör mélyén. Tönkreteszik ezt a világot. Ha nem lesznek emberek, minden sokkal jobb lesz. Mirubival bezárólag lesz vége az evolúció csődjének! Bizony, magát sem fogja kímélni! Sokan azt mondják, hogy az ember az Evolúció Koronája, a legnagyobb mű! Ők kaptak elég erőt arra, hogy bármire képesek legyenek! Persze! Ha ezt az erőt jóra használnák! De nem, ők csak egymás földbetiporásán küzdenek. És hogy miért akarja őket akkor kiirtani a fiú? Hiszen ezzel ugyanolyanná válik. A válasz teljesen egyszerű. Már a gyermek a világra jötte utáni hetekben bűnössé válik. Az ember az egyetlen élőlény a földön, akinél a jelenlegi helyzetben, elkerülhetetlen az, hogy bűnössé váljon. De gondoljunk csak bele. Ha nincs, ami bűnözzön, akkor mennyivel lenne jobb a világ? Sokkal! Az állatok nem vétkeznek, ők csak követik az ösztöneiket és nem cselekednek úgy, ahogy az ember. Ezt mindenképp tisztázni kellett magában a fiúnak, így út közben mindez benne is megfogalmazódott és tisztázásra került. Nem csoda, hogy mindig is jobban kedvelte az állatokat. Még akkor is ha nem az őszeset. Ha választani kell egy emberi és állat élet között, akkor az állatot válassza. Az ember haljon meg ott, és amikor akar. Az egész mocskos és fertelmes Patkányfészek Fulladjon bele a bűneibe! Viszont ahhoz, hogy terveit megvalósítsa, emberek kellenek. Olyan emberek melyeknek érdekeik párhuzamosan haladnak Mirubiéval egészen addig, amíg a végkifejlethez nem érnek. Ezért is vállalta el ezt a küldetést, ugyanis elmondták neki, hogy csapatban kell majd dolgozniuk. Már csak el kell jutni a találkozópontig. (Fagy Országa Fórumkaland) Az út amelyen jár Takumi no Satoba vezette el. Azt mondják, hogy a Fegyverkészítők Szövetségének egyik falva. Kérdés, hogy mennyire lehet a pletykáknak hinni. Könnyedén bejutott a faluba, ugyanis csak egy kedves szövetségesnek, vagy is barátságosnak mondható Chuunin, így nincs félni valója, viszont amit a faluban látott az elindított benne valamit. Dél felé járhatott az idő, amikor is a dombokkal és hegyekkel körbevett faluban valami nagyon érdekeset látott. Az egyik férfi, tömegeket vonzott maga köré azzal, hogy megtáncoltatott egy kötelet. Persze ez még nem nagy szenzáció, de a kötél úgy mozgott, ahogy Ő akarta. Maga a férfi egy vékony és nagyon öreg embernek látszott. Ruhadarabjai csak egy piros nadrág volt és egy ütött-kopott papucs. A felsőteste tele volt vágásokkal és sebekkel, de ez nem is látszott annyira a ráncos bőre miatt. A haja és a szakálla gondozatlan. Mirubi fertelmesnek és visszataszítónak találta ezt a fajta embertípust és így már személyes gondjai is támadtak az öreggel kapcsolatban.
~ Ez már tényleg az ocsmányság legalja! Ahogy látom, lassan tényleg patkányokká válunk, akik a saját mocskukban fetrengenek. ~
Ezekben a percekben a fiú, még nem fedezte fel azt a lehetőséget, amit a „Kötelek Tánca” nyújthat neki, így csak az undorral foglalkozott. De itt nem fedhette fel érzéseit. Így is elég friss neki ez a helyzet és lehet, hogy ezzel a lángoló gyűlölettel nem tudna mit kezdeni és kitörne belőle. Azt pedig sem Ő, sem pedig a környezete nem szeretné. Akármennyire is jár erőgyarapodással az, ha szabadjára engedi érzelmeit és átadja magát Hishimonnak, a Samuraiok néhány perc alatt lenyomnák. Ehhez nem fér kétség, így inkább magába fojtva gondolatait, keresett egy szállást. Akadt bőven választék, ugyanis elég szép és békés helynek tűnik ez az egész vidék, viszont ez ugye nem téveszti meg a kételkedőket. Két óra alatt talált magának egy megfizethető kis vendéglőt. Egy éjszakáért 920 ryot fizetett, úgyhogy még vacsorát is kapott. Nem volt hozzászokva az ilyen helyekhez. A szobájában hatalmas ablakok voltak, amiken kinézve lehetett látni a város egy kisebb részét. Úgy nézett ki az ablakon, mint ha övé lenne minden, amit csak lát! Bizony, ez tipikus érzés az ilyen hatalomvágytól vezérelt embereknél. Főleg azoknál, akik a „békéért” ölnek. De Mirubi nem ezért akar pusztítani és ölni. Ő nem akar semmilyen békét, de háborút sem. Persze ez elkerülhetetlen lesz, ha a végső céljait akarja megvalósítani, de amint a háborúk véget érnek, Ő felemelkedik! Onnantól fogva pedig, már nem állhat semmi az útjába. Minden egyes emberi természetű és emberi lényt elpusztít! Egy ilyen romlott és gennyes fekély sem marad majd a Földön! Ezek a gondolatok kerítették hatalmába a fiút, aki az éjszaka sötétjébe burkolózva lépett ki álmatlanul a Vendéglőből, hogy beszerezzen néhány dolgot, ugyanis egy igencsak remek ötlete támadt. Egy teljesen egyedi technika, ami bizony egy általa már ismert jutsu továbbfejlesztett változata. Ugyan nem tisztelte az embereket a kódolt és elkerülhetetlen félrevezető érzelmeik miatt, de a művészeteket nagyon is szerette és tisztelte. De ne értse félre senki a szándékait és az elképzeléseit, ugyanis neki egyáltalán nincsenek meghatározott ideáljai. Ezek az elhatározott „döntések” és már-már egy új hitet teremtő gondolatok folyton változnak elméjében. Valószínűleg a sűrű hangulatváltozásai miatt. Ő csak a természet általi művészeteket szerette. Nem azokat, amiket az ember alkot. Persze, ez így relatív, ugyanis ez a Ninjaművészetnek nevezet jutsuágat is az ember alkotja. De hát persze, ez neki eszébe sem jut… Ő mindig kivétel! Nem sok mindent akart beszerezni a mostani technikájához, amihez már egy kész terv fogalmazódott meg a fejében, hanem inkább a titokzatos feladatára akar beszerezni néhány kényelmet megsegítő dolgot, amit már régóta akart. Jah és persze néhány robbanójegyzetet is kell szereznie, hogy az új technikája ütőképesebb legyen. El is kezdte kutatómunkáját. Először a jutsuhoz szükséges felszerelést kellett beszereznie, amiből ugyan már volt a birtokában, de az kevés. Drótot szerzett az egyik fegyverkovácstól, aki már éppen zárni készült. A drót maga nem került volna sokba, de méterenként 10 ryot kértek érte. És Mirubinak 20 méter kellett, így kénytelen volt kifizetni érte a 200 ryot. Nem igazán fogta fel ezt a kizsákmányolást negatívdologként, mivel magát a pénzt nem tartotta fontosnak az életben, de attól még kell belőle nagyon sok ahhoz, hogy elérje a céljait. De majd úgy is fizetni fognak neki, ha a küldetést sikerrel elvégzi. A másik dolog a robbanójegyzetek voltak, amiket igencsak könnyű volt beszerezni az egyik speciális fegyverboltban, ugyanis a Samuraiok is szokták használni ezeket a kis kedveskéket, csak nem olyan hatékonysággal, mint egy shinobi. A jegyzetekből 10 darabot vásárolt a fiú, így megint csak kidobott egy kevés pénzt az ablakon, méghozzá 1000 ryot. És végül jöjjön egy ruhabolt, ahol kereset magának egy övtáskát, amit használhat tárolóként. Nem teljesen olyan, mint egy eredeti és külön erre a célra kialakított Shinobi övtáska, de ugyan annyi minden belefér. Ez 200 ryo volt. Most már mindene megvolt a küldetésre, csak a technikáját kellett tökéletesíteni. A legtöbb ilyen saját készítésű jutsunál az ember ott akad el, hogy nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Elképzeli, de magát az ötletet nem tudja már megvalósítani. De Mirubi nem ilyen. Egyrészt, mert Ő addig küzd, míg el nem éri, amit akar, másrészt pedig, a jutsuknál jobban nem szeret semmit. Ezt így nehéz lenne értelmezni egy egyszerű embernek, de Ő úgy érzi, hogy minél több technikája van, annál nagyobb hatalma van! Minél nagyobb hatalommal rendelkezik, annál többen félnek tőle és tisztelik. Minél többen tartanak tőle, annál könnyebb lesz az embereket befolyásolnia és ezzel elérnie, amit a világgal kezdeni akar. De ahhoz, hogy ismerjen minden létező technikát, értenie is kell őket. Ahhoz hogy értse őket, ahhoz pedig tanulnia kell őket. Ha pedig már eleget tanult, akkor már fejleszteni is tudja az adott technikát. Igen, a Nawanuke no Jutsu továbbfejlesztett változatát akarja megvalósítani. Tulajdonképpen, azt a technikát véve alapul akarja mozgatni akarata szerint a drótokat. Ezt pedig rendkívül egyszerűen fogja kivitelezni, de ma már nem kezd hozzá. Úgy számítja, hogy egy nap elég lesz arra, hogy megvalósítsa tervét! Úgy is csak két nap múlva indul a találkozóhelyre. Hajnali kettő lehetett, amikor sikeresen elaludt. Az a vicces ebben az egész öldöklős hangulatában, és világpusztító tervében, hogy úgy alszik most is ahogy régen. Sokak szerint az embert lelkének legmélyét az alvás közbeni testtartásából lehet legjobban meglátni. Tehát, mit szűrünk le egy összekuporodott, nyáladzó fiúról alvás közben… Másnap reggel már Ifu is vele volt. Róla azt kell tudni, hogy Ő arra megy, amerre akar, úgy is mindig visszatér gazdájához. Főleg akkor, ha baj van. Leginkább az óta csinálja ezt, amióta Mirubit, az a furcsa hang zaklatja. De most, Gazdája mellkasára fekve töltötte el az éjszakát. Reggel, amikor felkeltek, Mirubi csak megsimogatta, majd letette a földre. Az állatokkal szemben nem érzett égető gyűlöletet. Ugyan reggeli is járt volna, de inkább macskájának adta. A gyermeteg izgatottsága még mindig benne él. Minél hamarabb el akarja kezdeni, tanulni a jutsut. Kerülve a feltűnést a szobájában kezdte el gyakorolni az első fázist. Leült az ágya szélére, majd táskájából kivette az egyik tekercsét és azt a 2x10m drótot, majd kezdte is a gyakorlatokat. A tekercs végéből lecsípett egy kisebb darabot, majd maga elé helyezte.
~ *Szedjük össze, hogy mit tudunk. Először is a Nawanuke no Jutsunál a kötélbe vezetett chakrával érezni tudom a kötél alakját és formáját. Először a felszínét kell beterítenem chakrával, aztán teljesen át kell itatnom vele. Így, az anyagát és az alakját is tudom módosítani. * Én nem szólok bele. Ezekben a baromságokban mindig is Te voltál a jobb! *Persze, mert Te nem tudsz hideg fejjel gondolkodni. Tulajdonképpen Te vagy az a felem, amikor ha elborul az agyam, akkor átveszi felettem az irányítást. *Ezt meg honnan veszed? *Nem tudod? Mit olvastam Én éjszakákon át? ~
És az elmekommunikáció abba is maradt. Igen súlyos eset ez a Mirubi. Azaz igazság, hogy nem igazán gyógyítható az állapota. A Lobotómiával megoldható lenne a dolog, de túlságosan kockázatos. Ezért is akar keresni, egy hozzá hasonló betegségben küszködő embert, hogy rajta végezzen kísérleteket. Ez egy egyszerű beavatkozás, ami teljesen tiszta, és ha gyorsan csinálják, akkor fájdalommentes. Viszont a legtöbb ember nem is gondolná, hogy mekkora áldás lehet egy ilyen „képesség”. Ha valamit elszúr, azt a másik fele biztosan jobba csinálja. Ha harcról van szó akkor pláne, habár annak is megvan a hátránya. Olyankor a taktika és az ésszerű gondolkodás elveszik és csak a vad és átgondolatlan, szemtől szembeni értelmetlen harc marad. Aztán folytatta a gondolatmenetet, még néhány percig és arra a következtetésre jutott, hogy a Nawanuke no Jutsut már használta drótokon és azzal kissé könnyebb is volt a dolga, de itt a feszes drótot olyan szinten meg kell majd változtatnia, hogy az egy kígyó módjára tekeredjen, és úgy fogja körbe az áldozatot, tehát egy kötél rugalmasságát és hajlékonyságát kell neki kölcsönöznie. De mindenekelőtt, meg kell tudnia mozdítani. Erre szolgál a kis darab papír, amin gyakorolhat. Ha azt sikerül akárcsak felemelnie a puszta chakrakontrollal, akkor már haladhat előre és kezdheti a második fázist, a kézjelek megalkotását… Tehát, a tenyerébe vette a letépett papírdarabot, majd koncentrálni kezdett. Ahogy az mindig is sikerült neki, sikerült kiáramoltatnia a chakráját, majd szépen lassan a tenyere felé irányította azt. Ez még egy egyszerűbb művelet, de innen kell kiindulnia. Szemét csukva, tartva koncentrált olyannyira, hogy a keze remegni kezdett. Ennek következtében a papírdarab is remegni kezdett, de ez nem volt zavaró tényező, sőt! Alapot adott és így sikerült elképzelni a mozgást. Egyre több és több ideig maradt a levegőben miközben fel s le, folyamatosan mozgott Mirubi keze, állandó gyorsasággal. Két perc elteltével a papír már nem volt érezhető a tenyerén. Mirubi kinyitotta a szemét és látta, hogy a kézremegés a chakrairányítás olyannyira nagy aktivizáló erőt adott a kis cetlinek, hogy egy méterre felrepült. Ez pedig már haladás, hogy egy kis cetlivel, de sikerült neki kézjelek nélkül és némi fizikai segítséggel egy olyan aktivizáló energiát adni a cetlinek, amit, azt amúgy egy nagyobb kötéldarabnál, kézjelekkel lehetne csak alkalmazni. A szem kinyitásával azonban megszűnt a koncentráció és a papírdarab már nem lassult le és pillanatok alatt leesett. Pontosan Mirubi elé, aki lehajtott fejjel ült az ágya szélén és mosolyogva nézett a papírlapra. Most nem az a szadista és veszélyes vigyor volt, hanem az a veszélytelen, elégedett mosoly. Térdére támaszkodva pattant fel és majd kicsattan az örömtől. Nyugtázta magában, hogy Ő egy zseni. Már megint túlbecsüli a képességeit! Ha visszafogná magát és teljesen épelméjű lenne és a tudást, amivel rendelkezik inkább egy hatásos kezelés kutatására fordítaná, amivel véget vethet a betegségének, akkor akár még egy világhírű shinobi is lehetne belőle. Csak kár, hogy ezt az utat már kisgyermekkorában elvetette és most egy teljesen más cél hajtja előre, ami jelen esetben többet jelent számára, mint az emberek szeretete és tisztelete, valamint a saját önös érdekei. Nem az emberekért akar jót tenni, hanem a Világért. Ezért miért kellene neki az emberek tisztelet, ha amúgy is meg akarja őket ölni? Azért mert így éri el a céljait. Át kell hágnia minden egyes önszabályt! Végig kell mennie minden egyes olyan dolgon amit, megvet, ahhoz, hogy véget vessen ezeknek a dolgoknak. Nem ironikus? Felpattan, teljes erejéből, így majdnem szétverte a fejét a plafonban, majd amint sikeresen lenyugtatta magát, újra gondolkodóba esett.
~ Ehhez a technikához, két dolgot kell alapul vennem. A Chakra testen kívüli tárgyban való irányítását és a Chakra testen kívüli irányításával való mozgatást. Milyen jó is, hogy kétszer jártam az akadémiát! Azok nélkül az évek nélkül, valószínűleg teljesen máshol tartanék! Először, a lehető legrövidebb idő alatt, el kell lágyítanom a drótokat, de nem szabad a minőségükön változtatnom, különben könnyen eltéphetik vagy szétvághatják. Eztán egyből kezdődhet a mozgatás mókája. A kézjelekkel adom majd a löketet a chakrámnak az utat pedig Én magam mutatom neki! Ehhez pedig a lehető legnagyobb aktivizáló erejű kézjeleket kell használnom~
Futtatta le magában szépen lassan és átgondoltan a dolgot, majd ötletelni kezdett, hogy mik azok a kézjelek, amik a legalkalmasabbak lennének. A kézjeleknek nem igazán tudta az igazi funkcióikat és azt, hogy mitől váltják ki a hatásukat, de talán a Földrajzi és vallási, valamint szakrális, vagy csak anatómiai jelentésük van. Nem tudja, hiszen nem tanulta ezt teljesen meg és nem is igazán érdekli. Ismételten a hatalmas ablakához sétált és nézte a népet. Ifu eközben vidáman majszolta azt a fincsi kis halacskát, amit reggelire szolgáltak volna fel Mirubinak. Nem sokszor volt része ilyen „luxusban”. Mivel neki ez a kis kényelem és a szép kilátás már luxusnak számított. Kint ironikus módon, vagy talán csak a felsőbb hatalmak furcsa játéka miatt, pont az a vékony, ősz hajú, pucér felsőtestű vénember, kötéltáncoltatós trükkjét leplezték le. Néhány fiatal, kopasz fickó, kardal az oldalukon. Jót virultak az öreg nyomorán és azon, hogy tönkretették egyetlen pénzkeresési lehetőségét. De az ilyen szemfényvesztők és igénytelen férgek ezt érdemlik. Viszont, akik oly csúnyán elbántak a gyenge öreggel, sokkal nagyobb kínszenvedést fognak majd később átélni. Ha nem most, akkor majd később. Ők sem jobbak és Ők sem érdemelnek mást, mint a fájdalmas, hideg, kínzó rút halált! A fiú aki az ablaknál állt, undorral az arcán fordult el a söpredéknek sem nevezhető férgektől, majd újból a feladatára koncentrált. Végigfuttatta gondolatain, hogy az ismert technikáinál milyen kézjeleket ismer. Mind egyes technikánál, ami pusztító erővel bír, odaképzelte azt a három kopasz férget és az a bűzlő patkányt, ahogy a technika szépen lassan elbánik velük. Vajon melyik jutsukból nyert ihletet? A Karyuu Endanból és a Goukakyuból. Ennek a két Tűztechnikának a legnagyobb az ereje azok közül a technikák közül, amiket ismer. A Karyu Endan a sebesség, míg a Goukakyu az erő. Tehát a kettő kézjel, amikkel aktivizálni fogja majd a chakráját, hogy a lehető leggyorsabb idő alatt mozgatni tudja a kötelet, a Sárkány és a Tigris. A Tigris az erő a Sárkány pedig a gyorsaság. Amint ezt letisztázta magában, már csak meg kell valósítania a technikát. Széthúzta a 2x10m drótot, majd feltekerte őket a jobb és a bal kezére. Érezte a durva szorítást és az anyag keménységét. Érezte, ahogy egyre jobban gátolja a vér áramlását a karjaiba. Tíz percig volt rabja ennek a bizsergető érzésnek, majd koncentrálni kezdte a chakráját. A karjain lévő tenketsukon és a tenyerén lévő tenketsukon áramoltatta a chakrát. Nem tudta pontosa, hogy hogyan teszi, és hogy hol vannak ezek a pontok, de nem is kell! A chakra utat talál. Ha most a chakra egy pillanatra is látható lenne, azt látná az ember, hogy Mirubi mindkét karja kéken izzik. A kötelek pedig egyre inkább töltődnek fel chakrával. Érzi, ahogy lüktet a karja. Már nem érez fájdalmat csak a lüktetést. Most már igencsak indokolt a drótok ellágyítása. Ahogy azt a Nawanuke no Jutsunál csinálta, ellágyította az anyagot. Érezte, ahogy visszatér a karjaiba az élet. A hófehér ujjak újból piroslanak. A forró vér teljesen átmelegíti a testét. Elmutogatja a jól ismert kézjeleket. Ekkor egy forró áramlat fut végig a gerincén egészen a fejéig. A kézjelek teljesen lassúak. Mint egy lassított felvétel. Elképzeli, hogy merre akarja irányítani a drótokat, amik teljesen fel vannak tekerve a kezére. Egy szép szék van az ablaka mellett. Fából van és igen csak rozoga. Érzi, ahogy a chakra áramlik keresztül a drótokba. A testéből jön az energia! Ez az igazi művészet! A természetes művészet! Ez már a Ninja művészet! Befejezte a páros kézjelsorozatot, majd irányította a chakráját. Hirtelen minden felgyorsult! Keze remegni kezdtek, a pupillája pedig összeszűkült. Előrenyújtotta kezeit, majd irányítva a köteleket azok egy szempillantás alatt tekeredtek le a fiú kezéről, majd kilőttek egyenesen a székre. Ahogy a hatalmas gyorsasággal kilőtték magukat, szétvágták a fiú pulcsiját és egy véres, spirális csíkot hagytak maguk után a karján. A drótok a szék felé száguldottak, majd amikor elérték, Mirubi egyből elmutogatta a két kézjelet és a drótok a kézjeleknek hála, egyből mozgásba lendültek, míg Mirubi chakrakontrolljának hála, úgy mozogtak, ahogy Ő akarta. Körbefogták a széket, olyan erővel, hogy a puhafába vágták. Mint ha egy esendő ember húsába ékelődtek volna. Mirubi abbahagyja a koncentrációt, majd a drótok megszilárdulnak. A fiú arcára egy vészjósló vigyor ül ki. Pufók arcán nagyon jól mutat.
~ Ninpō: Nawabare // Ninja Művészet: Kötelek Tánca ~
Adta neki végül a nevet magában, majd a kezeire pillantott. A vér, vékony folyókat alkotott és úgy csöpögtek lefelé a fiú ujjain. A mozgatást még gyakorolnia kell, de az alap megvan…

Pénzösszeg: 20.920 ryo
Elköltöttem: 2120 ryot
Maradt: 18.810 ryo
Amit vettem: 10 Robbanó jegyzet (1000 ryo) 2x10m drót (1m=10ryo, 20m=200ryo) + 920 Vendéglő



_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Orochimaru (Inaktív) on Vas. Okt. 21 2012, 10:38

Tudtommal szabad, így el is fogadom! Gratulálok, szépen megírtad.
avatar
Orochimaru (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Csüt. Szept. 19 2013, 19:30

Kasseiken // Chakra Feltámadás Kardja

 

A ninja a sötét chakra segítségével a két tenyerét előre szegezve egy erős lökéshullámot hoz létre, mely szinte bármilyen tárgyat képes ellökni, az élő testet pedig komolyan roncsolni. Mint ha egy rinocérosz ütközött volna az áldozatnak. Komoly erőt képviselő technika.
(Szint: B)
Chakraszint: 400
Megjegyzés:
 Támadó Orvosi Ninjutsu, amihez nem szükségesek Orvosi ismeretek, de mivel minden Orvosi Ninjutsuhoz feltétel, így Mirubi már rendelkezik alap szintű Orvosi Ismeretekkel, ezáltal tanulhat Orvosi Technikákat is.  

 

Előzmények:
Mirubi a Fagy Gyermekei küldetés után, találkozott egy férfival, aki megtanította neki a Kage Bunshin no Jutsut. Ezután együtt mentek a Gőz Országába, ahol szét váltak és Mirubi ment a maga dolgára.

Történet:
Végre egy sokkal barátságosabb környezet. A Fagy Országa nem éppen volt Mirubi kedvére való. A sok hó és a hatalmas hideg, elnyomta minden életkedvét. A Katon technikái sem úgy működtek mint ahogy azt kellett volna. Legszívesebben felégette volna az egész nyamvadt Országot. Mondaná, hogy az első nemzet lesz amit el fog intézni amint sikerül nagyra törni a szervezettel, de nem teszi. Persze sor kerül majd rá is, de most csak azért elpusztítani ezt a helyet, mert neki nem szimpatikus, azért nincs értelme. Átvágva a Gőz Országán, most újra útnak indult, hogy elérje Kusagakurét ahol fel akarja keresni Karut és valószínűleg Itanashi is ott fogja őt várni. De most patt helyzetbe került, ugyanis a Tűz Vidéke számára szövetséges terület, de valószínűleg keresik őt. A Hang Országa pedig ellenséges vidék, így a Rizsföldek nem jöhetnek szóba. Ki tudja, hogy Kabuto mire készül. Habár, jó lenne meglátogatni és elbeszélgetni vele, de ez nem így megy. valószínűleg vagy megölné helyben, vagy bedobná Őt egy ketrecbe, hogy rajta is kísérletezhessen. Habár a múltkori megbízatását sem sikerült teljes mértékben teljesíteni, így lehet, hogy egyből végezne a tolakodó kölyökkel.
~ *Átkozott kígyó fattya! Otokage mi?! Nagy erővel és tudással rendelkezik, de hamarosan Ő is a markomban lesz! *Hahaha! Azt hiszed, hogy Kabutot is el tudod majd taposni? Ha Orochimarut sem sikerült senkinek, nem hogy neked, akkor őt sem. Orochimaru is elméletileg halott volt, aztán most mi van? Ott rohangált Kumogakuréban! *Orochimaru erősebb nála. Nem véletlenül van akkora híre. Az a kígyó halhatatlan... Nekem pedig Kabuto kell. Az Ő tudása, mivel Őt könnyebben tudom majd eltörölni amint szükségtelenné válik a jelenléte. De még várnom kell vele. Egyenlőre csak öngyilkos kísérlet lenne vele beszélni. *Hah! Én egy perc alatt végeznék vele! Csak esélyt kell adnod! Beszari! *Nem vagy erősebb nálam. Több sem vagy. Ugyan arra vagy képes mint én és nem többre. Annyi az előnyöd, hogy könyörtelen vagy és meggondolatlan, ami sok esetben még hátrányt is jelenthet számodra... Téged csak akkor foglak előtérbe helyezni, ha már végképp nincs más választásom. Amúgy meg nem vagyok bolond! Nagyon jól tudom, hogy minél többször veszed át a testem felett az irányítást, annál jobban romlani fog a betegségem. Végül teljesen egybeolvad a tudatunk és egy meggondolatlan vadállat leszek mint Te! Tehát... ~
Fejezte be a társalgást önmagával, majd gondolkodóba esett. A térkép a fejében volt és tudta, hogy merre kell mennie. A Gőz Országától nem messze Délnyugatra volt a Tűz Országa, míg Nyugatra a Hang Országa. Még is csak a Tűz Országát kell választania... Azon könnyebben tud majd keresztülvágni a Chuunin egyenruhájában mint a Rizsföldeken. Azonban itt van egy hely amit már régen meg akart nézni és pont útba is esik. Természetesen járt már erre, Genin korában egy küldetésen, de akkor nem volt szerencséje abban, hogy alaposabban szemügyre vegye ezt a helyet. A Vég Völgye... Ifu és Mirubi viszonylag gyorsan és biztonságosan tudtak együtt haladni, azonban a dolgok sosem mennek könnyedén. De a sors kegyeltje a fiú és valószínűleg úgy érezheti, hogy a céljait is támogatja maga a Szerencse Istene, ugyanis mostanában a felettébb bosszantó dolgok, mindig vesznek egy szerencsés fordulatot és bármi ami történik az csak Mirubi és a Majdani szervezet hasznára válik.

Nem sietett, nem keltett feltűnést. Könnyed lépteivel szökellt a fák ágain, amikor pedig úgy alakult akkor a sziklákon. Chuunin egyenruhájába, utazótáskájával a Hang Országában igencsak nagy feltűnést keltett volna, így a Vég Völgyét Keletről közelítette meg. Hallotta hírét a kitörni készülő háborúnak, így arra is számított, hogy amerre most tart, ott igencsak nagy készültség lesz, ugyanis a Vég völgye határos a Tűz, Hang és Gőz vidékével. Könnyen lehet, hogy egy harc kellős közepébe fog beleugrani, így folyamatosan szemmel tartatta, - vagy is inkább orral és füllel - a terepet Ifuval. Egyikőjüknek sem a legjobb ha most magukra vonzzák a figyelmet. Az is lehet, hogy Mirubira már kiadták a körözést a Tűz Országában is, szóval a Konohai ninjáktól is van tartani valója. Nem mint ha félne tőlük, de ha nem muszáj, nem ütközne meg senkivel. Kezd sötétedni. Lidérces árnyak suhannak el a földön... Sok erre felé az állat. Főleg az erdős részeken. Már messziről lehetett hallani a vízesés csobogását, ami a két hatalmas harcost választja ketté. Senju Hashirama és Uchiha Madara... A valaha élt legnagyobb ninják. Mirubinak mindig is azt tanították, hogy Hashirama Konoha és minden shinobi atyja és Madara elárulta, ellenségeskedett és ellene ment. Régen még hihető volt a történet, de mostanra már Mirubinak is benőtt a feje lágya és megismerkedett a Világgal. Úgy gondolta, hogy Madarának is meg volt az oka arra, hogy Hashirama ellen menjen. Nem véletlenül tartották őt is hatalmasnak és nem véletlenül tanítják Konohában azt, hogy Uchiha Madara volt a rossz a gonosz. Valószínűleg a régiek is folytatták azt a politikát, hogy jobb ha az emberek csak az egyik oldalt ismerik meg és azt már nem, hogy esetlegesen mindkét fél a "jó" és a "gonosz" is ugyan az. Mindkét véglet egyenlő a romlással. És miért? Mert a "jónak" titulált emberek szívében is ott van a sötétség. Ha annak csak egy szikrája, akkor is. Van aki ezt mélyen eltemeti és mélyen magában tartja, nem akar szembenézni vele. Egy olyan igaz ember sincs a földön, akinek ne lenne egy csöppnyi sötétség is a lelkében. Mert az már nem ember... A "rossz" vagy a "gonosz" ugyan az mint a "jó". Csak Ő magára vállalja azt amitől ember lesz és azt amilyen az egész Világ. Felerősíti magában ezeket a negatív erőket és így próbál meg helytállni. Mirubi is ehhez az oldalhoz tartozik. Ő nem tartja magát sem gonosznak sem jónak. Ő egy embernek tartja magát, ami számára egyet jelent a tisztátalansággal és azzal, hogy már születésétől fogva, el volt döntve, hogy Ő is a sötétség rabja lesz. De Ő ezt az erőt akarja felhasználni és így akarja megszüntetni a sötétség a rossz forrását, magát az Emberiséget!! Magát is számításba veszi és olybá tűnik, hogy ez az Ő elképzelése kezd átmenni, valamiféle vallási fanatikusságba, egy új vallás megszületésébe. De messze nem erről van szó... Csatazaj, kidőlt fák és tomboló chakra. Mi folyik itt!? Valami furcsát érez. Még az Ő tanulatlan és képzetlen érzékelési képességei is érzik ezt a chakrát. Az utóbbi pár hónapban, mindegyik shinobi akivel találkozott, megjegyezte a neki, hogy mennyire érezni a chakrájában a sötétséget. Most ezt Ő ugyanúgy érzi, de szinte négyszerese az Ő chakrájának. Lelassít és látva Ifu nyugtalanságát, szélnek ereszti, hogy majd a későbbiek során újra csatlakozzon hozzá ahogy szokott. Nem hiányzik, hogy megsérüljön. A macska tehát megértve gazdáját, lelépett és tisztes távolságból figyelte az eseményeket. Mirubi egyre közelebb és közelebb merészkedett a vízeséshez, végül az egyik fa tetején, a fás terület végénél állapodott meg, ugyanis érdekes dologra figyelt fel. A csatazaj már teljesen éles és kivehető volt. A környéken rengeteg fa volt kidöntve és néhány szikla is az erdőben landolt. Az ember azt hinné, hogy megkezdődtek a harcok Konoha és Oto között. Valóban így van, de a négy fős csapat ellen csak egyetlen egy Otogakurei állt ki, akinek a hátán volt feltüntetve egy égetett sebben, hogy melyik Falu shinobija. A 
Férfi testén, karmolások és kunai szúrta sebek vannak de minden seb már be van forrva. Azonban folyamatosan érik a találatok, amiket a négy ninja fegyverei okoznak. Mindegyik fegyver mélyen a férfi testébe szúródik, de mint ha meg sem érezné, csak áll a vízesés fölött. A víz neki derékig ér és a sodrás igencsak nagy. Még egy elefántot is ledöntene a lábáról, nem hogy egy embert. De ez a férfi csak áll és áll, meg sem mozdul. Olyan mint egy hely. A következő találat a nyakát éri. A kunai átszúródik rajta és a férfi megremeg. A következő pillanatban pedig a testébe ékelődött fegyverek egy szempillantás alatt kilökődnek. Az ember testén az izmok mozogni kezdenek akárcsak egy kígyó. A nyakát ért találat is beforr. A férfi a tenyerét összezárva egy kevés vizet emel az arcához, majd felszippantja azt az orrába. A következő pillanatban pedig kifújja egy csomó vér kíséretében. A két Konohai ninja ezt a két dicső harcos szobrán állva, szájtátva nézik végig, majd miután tudomásul vették, hogy ez ellen a fickó ellen semmi esélyük, visszavonulót fújtak. Amikor ugrottak volna le a vízesésről, hogy menedéket találjanak az erdőben, a férfi egy szempillantás alatt termett a Madara szobor fején, majd két kezét előre szegezte
- Kasseiken!

Mirubi jól érezte, hogy hatalmas mennyiségű chakra szabadult fel, ráadásul annyira tömény, hogy még árnyékot is vetett a levegőben. Nem azt nem lehet. Árnyékra a levegőben csak a Nara klán képes. Ez valami más. Ez lenne a chakra? De azt mindenki tudja, hogy tömör mennyiségben és alapjáraton kék színű. Akkor mi ez a sötét? Nem értette, de az a fekete hullám, nagyon gyorsan találta el a levegőbe emelkedő négy shinobit, akik ezáltal még magasabbra repültek és valószínűleg elájultak a találattól, végül valahol az erdőben értek földet, vagy fát. Ha nem eszméltek fel a becsapódás előtt, akkor nagy valószínűséggel életüket vesztették. Mirubi végig az egyik fáról nézte az eseményeket. A legtöbb ember ilyenkor jó messzire elfutna a történtek elől. De Ő nem. Felettébb érdekesnek és hasznosnak találta a férfi képességét. Ami azt illeti, egy újabb Ninjutsut talált, ami a hasznára lehet. A férfi csak állt és állt. A hatalmas szobor tetején, Konoha irányába tekintett. Valószínűleg túlélők, vagy újabb támadók után kutatott. Percek teltek el így eseménytelenül, de Mirubi nem akart előmerészkedni. Kíváncsi volt, hogy a férfi észreveszi-e. Ha igen, akkor valószínűleg nem csak mázlija volt a négy ninjával, hanem komoly tudás is társul a rettenetes erő mellé. A teste regenerálódásából arra következtetett, hogy ez vagy egy medikus ninja, vagy egy újabb szörnyeteg amit Kabuto vagy még Orochimaru teremtett. Utóbbi lehet a legvalószínűbb, ugyanis valljuk be, egy medikus ninja nem így néz ki. Percek múltán mozdult valamicskét a férfi. Erőteljes lépteinek zaját, elnyomta a vízesés morajlása. Könnyűszerrel áll meg a vízfelszínen és lép egyenesen Mirubi irányába, majd a folyó kellős közepén megáll.
- Nem unod már a bújócskát!?
Szavai gyorsak, hangja pedig mély és férfias. Tipikusan olyan fajta ember, aki hegyeket reggelizik. Mirubi nem lepődött meg azon, hogy a férfi kiszúrta. Egy ilyen kaliberű ninja elől, csak egy szenzornak van esélye észrevétlennek maradni. Lassan, de nem esetlenül lemászott a fáról, majd szintén lassan és méltóságteljesen lépett a férfi elé, aki egyből össze is húzta a szemöldökét amint meglátta, hogy egy Konohai Chuunin egyenruhás ninja áll előtte.
- Megbújtál amíg a társaidat elintéztem? Vagy okos vagy, vagy pedig csak gyáva! De érzek benne valami furcsát. Egy ilyen chakrával rendelkező ninjának nem szabadna egy falut szolgálni... Túl sok benned a sötétség, ami már annyira elfajult, hogy nem csak a személyiségedet hanem a chakrádat is megfertőzte... 
A férfi szavai nem lepték meg Mirubit, ugyanis számtalanszor volt már erre példa, hogy chakrájának "gonoszsága" árulta el. Elmosolyodott a férfin, majd lehunyt szemmel, amolyan teljesen magabiztos arccal válaszolt. Bóknak tekintette.
- Nem vagyok Konohai Ninja. Vagy is hivatalosan igen, de Én be nem teszem többet a lábam a faluba. Új szelek fújnak, más célok vezérelnek. Természetesen jól látod a helyzetet, de neked egy szavad nem lehet... A Te chakrád fojtogató érzetét akár kilométerekre is érezni lehet. Valószínűleg ezért vagy sebezhetetlen. Akkor talán vehetem bóknak a szavaidat...
 
Szemlátomást a férfit egyáltalán nem érdekelte a fiú. Persze ez talán csak a látszat.
- Nos, veheted bóknak is akár... De amíg Konohai shinobi vagy, addig az ellenségem is vagy... Szóval...
- A technika amit használtál. - Vágott a szavába Mirubi, mint ha nem félne ettől az embertől. Az igazság azonban az, hogy igenis tart tőle - Sötét a chakrád színe... Pusztán a chakráddal képes voltál elintézni négy legalább Chuunin szintű ninját. A tested pedig sérthetetlen. Lenyűgöző. Honnan származik ez az erő!? Be kell valljam irigy vagyok minden emberre, aki olyan jutsut használ, ami nekem tetszik. Ez pedig pont olyan.
- Felejtsd el kölyök! Nem fogok neked a Sötét Chakra technikákról mesélni! Örülj neki, hogy nem végezlek ki! Ha valóban nem vagy ellenség, akkor hord el magad! Ha pedig igen, akkor...

- Az erő... 
Abban a pillanatban ahogy Mirubi kimondhatta volna a második szót a férfi, egy szempillantás alatt termett mögötte. Kezével legyintett egyet és bár nem érte el fizikálisan a fiút, egy feketés árnyat hozott létre, amivel Mirubit a folyópart egyik oldaláról a másikra taszította. Mondanom sem kell, hogy nem volt kellemes sem a találat sem pedig az érkezés. Egy kevés vért köhögött fel, de kicsit sem volt rosszkedvű. Sőt! Kuncogva tápászkodott fel. Szája széléről lenyalta saját éltetőjét, majd nyelt egy nagyot.
- Haha! Tehát ilyen érzés ha ez eltalál! Gondolom ez még csak egy gyengébbik variáció volt.
- Egészen pontosan az egykezes alkalmazása. Kezdett idegesíteni, hogy belepofázol a mondandómba. 

A férfi szája egy kicsit mosolyra húzódott. Azonban ezt a mosolyt, már Mirubi is jól ismerte, ezt a tipikus szadista mosolyt. De ez nem lelombozta vagy eltántorította. Igaz tartott tőle, de erős elmebetegsége miatt, igencsak vonzónak találta ezt.
- Mutass még! Mutass még többet!
Ordított rá, mire a férfi, már-már hegy méretű izmai ismételten mint a kígyók, mozgolódni kezdtek. A férfi szája pedig egyre jobban mosolyra húzódott, majd előreszegezte mindkét kezét. Mirubi pedig összeütötte a tenyereit, mire aktiválta a Shikyaku no Jutsut. Négykézláb ereszkedett és végül hatalmas mennyiségű chakrát halmozott fel a lábába. A férfi pedig nem várakozott. Körülötte a levegő mozgolódni kezdett és rengeteg port vert fel körülötte.
- KASSEIKEN!
Amint kimondta a technika nevét, Mirubi látta, hogy a férfi tenyeréből és homlokából rengeteg feketés chakra csapódik ki. Olyan töménységű, hogy már láthatóvá válik a színtiszta chakra. Csodálja és áhítozik utána, de tesztelnie kell. Hirtelen felszabadítja a rengeteg felhalmozott chakrát, majd mint a puskagolyó, szélsebesen tör ki előre és használja a Tsuugat. Semmi esélye sem volt. A forgó fúró, ami most szinte egy kisebb hegyet keresztülfúrt volna, egy szempillantás alatt leállt és Mirubi hátracsapódott a hatalmas chakrahullámtól. Az ütközés a folyó kellős közepén történt meg, azonban a fekete csakralöket, érintette a talajt is, így egy pár méteren, amíg a lökéshullám tovább nem haladt, a folyó megszűnt folyni. Mirubi egy közeli fának csapódott. Ruháját kissé megtépázta a technika és kinyújtotta de nem tett benne nagyobb kárt. Azonban minden porcikája fájt és még egy kevés vért is köhögött fel. Előtte sötétült a világ. Térdre rogyott, majd letörölte a száján lévő vért, de ahogy próbált volna megmozdulni, lábai megremegtek és eldőlt. Karja belelógott a folyó hűvös vizébe, ami igencsak jóleső érzés volt számára. Ellazult teljesen a fájdalmai ellenére. Nem tudta mi van vele. Valószínűleg hat a Chakratabletta mellékhatása. Pár napja kapott be belőle egy szemet, ami három napra felturbózta a chakráját, de hat napos a mellékhatások ideje, ami a fáradtság és a gyengeség. Totálisan rosszkor kezdett bele az önpusztításba. Az idő lassan telt ahogy ott feküdt a folyóparton. A vízesés hangja ellazította és segített neki elaludni... Pár percen belül, hangos pulzálást hallott. Lassan kinyitotta a szemét és látta, hogy a nagydarab férfi térdel felette. Levette róla a ruhát, deréktól felfelé. Ahogy feleszmél, automatikusan próbál felállni, de a férfi visszanyomja. Kezei körül zöldes fény izzik. Gyógyító Chakra. Nem gondolta volna, hogy ez a férfi medikus ninja, hiszen olyan erős és olyan kegyetlen, hogy ilyen technikákat alkalmazni nem igazán kellene neki... Az a visszanyomás is fájdalmas volt. Mirubi felemelte egy kicsit a fejét és látta a hatalmas, vízszintes lila és vöröses foltot a hasán. Valószínűleg ott találta el a technika. Hagyta, hogy a férfi tegye a dolgát, majd miután végzett, Mirubi feltápászkodott. Látta, hogy ruhái ott hevernek összegyűrve az egyik fa tövében, ahogy a táskája is. Még mindig a folyóparton volt a Vég Völgyében. Felpattan, majd egyből a táskájához rohant, hogy megnézze annak tartalmát. Abban volt az 1.000.000 ryo amit a Fagy Országi küldetésért kapott Kabutotól. Ellenőrizte, hogy a férfi nem-e kezdett vele valamit, de nagy szerencséjére minden ott volt a helyén. Amint visszatért a "valóságba" és nem csak amiatt aggódott, hogy nincs meg a pénze egyből érezte a fájdalmat amit a technika okozott.
- A szervezeted le van gyengülve... Valószínűleg valami drogot használtál az utóbbi pár napban, ami igencsak kimerített.

- Ohh igen... Chakra tablettát. Körülbelül Négy napja. 
Válaszolt Mirubi, majd magára vette a Chuunin mellényt. Melege volt és nem tartotta fontosnak az alsóruházatot amit a mellénye alá kellett volna vennie, így csak az volt rajta. Azonban, igencsak nagy lehetőség van most előtte. Ez a technika és ez a chakra. Meg akar róla tudni mindent. Használni akarja. Viszont, ez a fickó nem tűnik olyan embernek, aki csak úgy megtanítaná bárkinek amit tud. Minden bizonnyal egy medikus ninja, így kiváló chakrakontrollal rendelkezik. Valószínűleg ez a bizonyos technika is igencsak magas koncentrációt igényel. Nincs vesztegetnivaló ideje.
- A nevem Kenshiro Mirubi. Te pedig?
- A nevem Gitomaru. Otogakurei Tokubetsu Jounin.

- Nagyon különleges a chakrád. Mint ha a belőled érződő gonoszságot és sötétséget a chakrád is átvenné. Az a technika pedig ezt a chakrát használja fel. Valószínűleg sima chakrával is meg lehetne ezt oldani, de az nem lenne olyan pusztító erejű...
- Ahogy mondod. Ez a chakra az úgynevezett Sötét Chakra. Évszázadokkal ezelőtt akadtak rá és dokumentálták tekercsekben.

- Mond, tudnál nekem mesélni többet erről a chakratípusról? Meg tudnál tanítani a technikára amit használsz?

- Felejtsd el kölyök! Ez a technika nem való a kezedbe!
Mondta a férfi, majd hátat fordított a számára teljesen jelentéktelen fiúnak.
- Fizetek érte!
Ordította oda Mirubi, mire már ki is kapott egy köteg pénzt a táskájából. Az 1.000.000 ryo-t, 100.000 ryo-s pénzkötegekre osztotta és most is egy olyat vett ki. A férfi megállt, majd hátranézett a válla fölött.
- Mondj egy indokot, hogy miért ne öljelek meg és vegyem el a pénzed!
Mirubi ezen a kérdésen egy cseppet sem lepődött meg, várható volt.
- Mert akkor nem segítettél volna rajtam és már messze járnál a táskám tartalmával együtt...

Mosolyodott el végül.


 
~ Egy Nappal Később ~

A Hang Országának egy félreeső része. Persze nem mint ha a többi mostanában annyira élettel teli lenne. Az egész Országból mintha eltűntek volna a Ninják. Mint ha nem háborús időket éltünk volna.  Ezt Gitomaru is megerősítette, azonban az okokat nem állt módjában közölni. Egy hatalmas tisztás közepén állnak. Nem is igazán tisztás, hanem már-már a jelzőjét elveszítve, egy síkság, ami igencsak nagy kiterjedésű és éppen, hogy látni lehet a fákat amik körbe ölelik a kissé lankás, sziklás, de még is füves területet. Mirubi azzal a 100.000 ryoval sikeresen rávette újdonsült mesterét, hogy tanítsa a Sötét Chakráról és a Kasseiken nevezetű technikáról. Azonban a tanítási módszerei igencsak... Igencsak szadisták. Hatalmas robbanás rázza meg a vidéket. Egy fekete árnyékszerű energia tör darabjaira egy ember méretű szikladarabot. A Jutsu egy Kawarimi technika volt. Mirubi valahol a közelben rejtőzik. A férfi, akinek ruházata hiányos, hegyomlás méretű testét mozgatja meg. Az izmok ismételten úgy mozognak, mint ha kígyók lennének. Félelmetes és egyben undorító is. Elmosolyodik, hiszen érzi a fiúból áradó sötét gonoszságot, valamint szenzor képességei is igencsak fejlettek. A következő pillanatban, hihetetlen gyorsasággal terem az egyik domb mögött lapuló fiú mögött, majd kitartja elé a karját és egy fekete chakrahullámot küld felé. A fiút meglepetésként érte a támadás, így belepasszírozódott a dombba. Szájából ismét egy kevéske vér csapódott ki, ami igencsak egészségtelen.

- Ez a chakra a Sötét Chakra. Azok az emberek szerezhetik meg, akik kellően rossz, fájdalmas dolgon mentek keresztül. Akiknek a szívébe beleköltözött a gyűlölet és a fájdalom. Akik sok mindent veszítettek el, sok olyan dolgot ami számukra fontos volt egykoron. Ez vagyok Én. De te más vagy. Benned is megtalálható ez a fajta chakra. Nem hiába érzem a rossz szándékot és a gonoszt benned. Te a Világgal szembeni gyűlöletedből hozhatod létre ezt a chakrát. Sőt! Már a chakrád csupán a Sötét Chakrából áll. Ezt viszont meg kell tanulnod olyan mértékben kibocsájtani és olyan tudatosan koncentrálni, ami nem sokaknak sikerülhet. Figyel és tanulj! Lásd és értsd meg a Jutsu működését!
Mirubi teste tele van már lilás és zöldes véraláfutással. Annyiszor kapta már be ezt a technikát, hogy a fele is sok. Nagy fájdalmak közepette feltápászkodott, majd megemberelte magát. Annyira nagyra törő tervei vannak, de sajnos még mindig vannak nála jóval erősebb emberek. Nem lehet büszke és makacs, ha el akarja érni a céljait. Ezen a szinten, csak az eszével érhet el valamit, valamint az Amegamival... Oda pedig kellenek az emberek, akikkel majd hatalomra tehet szert. Miután sikeresen feltápászkodott, elkezdte figyelni mesterét, aki már becsukott szemmel koncentrált. Megformálta a Tigris kézpecsétet és úgy irányította a chakráját. Mirubi pedig csak figyelt és elméletben próbálta összerakni a dolgokat. Mestere körül, a levegő elkezdett mozgolódni. Ez a fokozott mennyiségű chakra kiáramoltatás jele. Valószínűleg most gyűjti össze a kellő mennyiségű chakrát. De akkor miért pazarol? Folyamatosan egyre több chakra hagyja el a férfi testét, egészen addig, amíg olyan sűrűségű és töménységű chakra nem gyűlik össze, ami elkezd már látszódni is szabad szemmel. A Gonosz, Sötét chakra lilásan kezd el terjengeni a férfi körül, aki egyre több és több energiát szabadít fel, míg végül, fokozatosan le nem csillapodik. A következő pillanatban pedig tenyerét az égnek szegezi. Mirubi érzi a chakratömeg gyűlését. Ugyan az történik mint előbb, de itt csupán csak néhány tized másodperc leforgása alatt. A chakra által keltett szellőnek még csak ideje sincs átjárnia a férfit, ugyanis a chakra egyből felszabadul, majd egy hatalmas, fekete hullámban jelenik meg a férfi kezénél és tör egyenesen az ég felé, míg végül el nem tűnik. Gitomaru csak néz, Mirubi pedig tudja, hogy mire vár. El is kezdi.
- Tehát a jutsu első fázisa a nagy mértékű chakrafelszabadítás, majd ezt koncentrálva olyan mértékig sűríteni, hogy a chakra fizikailag is látható legyen. Először azt mutattad meg, hogy hogyan kell felszabadítani annyi chakrát, hogy láthatóvá váljon. Teszem fel, hogy ez a fajta chakratípus, sokkal könnyebben lesz látható, mint az átlag chakra, így kevesebb erőfeszítésbe is kerül az, hogy láthatóvá váljon. Minél sötétebb és minél anyagszerűbb az összetömörített chakra, annál erősebb a támadás, így gyakorlatilag a használó, képes láthatatlan támadást is indítani, de az nem lesz olyan nagy kiterjedésű és nem lesz annyira fájdalmas. A következő fázisnál pedig azt mutattad meg, hogy a tömörített chakrát, hogyan eresszük ki és formáljuk meg. A létrehozott lökéshullám lényegében egy falszerű valami, ami bármit elsöpör ami az útjába kerül. Akárcsak egy szilárd hanghullám. Maga a chakra nem okoz kárt, nem vág, csak nagyon erőset üt. Ezért is vannak rajtam ezek a foltok. Olyan, mint ha egy vastag bottal, iszonyatosan megütnénk valakit, így ez a technika védekezésre is használható. Igazam van?

A férfi erre csak bólintott. Nem lehet tudni, hogy mi járhat a fejében. Miért ilyen "jótékonykodó" Mirubival, ha ilyen romlott a chakrája és a Hang Szolgálatában áll? Sok megválaszolatlan kérdés maradt még Mirubi számára, de most nem törődhetett velük. Ideje elkezdeni az edzést. Körbenézett, majd felsétált annak a dombnak a tetejére, amibe nem rég belepasszírozták és megformálta a Tigris kézpecsétet. Már majdhogynem mestere volt chakrája irányításának. Chakrakontrollja kiemelkedő volt és rendkívül precíz. Ezt számos technika is bizonyítja, kezdve a saját jutsujával. Amire épített, az nem az erő, hanem az ész és a találékonyság, valamint a precizitás. Megformálta tehát a kézpecsétet, majd koncentrálni kezdett. Irányította kifelé a chakráját, ki a testéből. A Tenketsu pontjain keresztül, tökéletesen mozgott kifelé a chakra. Elképzelte és érezte is... Elképzeli, ahogy a sötét chakra behálózza és füstszerűen körbelengi a testét. Érzi, ahogy a chakra bizsergetően simul a bőréhez. Hatalmas energiát rejt magában egy ilyen test, így jobb lesz vigyázni az efféle chakra gyakorlatokkal! Mirubi egyre több és több chakrát szabadít fel, majd a tőle telhető leggyorsabban áramoltatja ki a testéből. Ez azonban még koránt sem elég és ezt tudta nagyon jól Ő is. Hamarosan látszódni kezd néhány árny, a fiú körül, de ez még mindig nagyon nagyon kevés. Persze csak számára... Precíz és tehetséges, ez tény és való, de a legnagyobb hibája az az, hogy türelmetlen. A nagy dolgokhoz pedig idő kell. DE NEKI AZ NEM VOLT! A lehető legtöbb chakrát próbálta meg kiáramoltatni a testéből. Iszonyatos mennyiségű chakrát szabadított fel. A szemei felakadtak, haja az ég felé meredt a felfelé törő chakra miatt. Az eleinte kellemes, melengető és bizsergető érzés most fájó, nyomasztó és forrón égető kellemetlen sanyargatássá változott. Túlságosan sok chakrát használt fel. Ki van merülve, fáradt, nem bírja tovább...
A csillagok keringtek körülötte úgy szédült. Ugyanott volt, ahol pár órával ezelőtt is volt, annyi különbséggel, hogy ott volt mellette a táskája és a macskája Ifu, aki nyalogatással ébresztette. Kinyitotta a szemét. A tisztás igencsak megváltozott. Nem kinézetileg, csupán csak hangulatilag. A tűző nap helyett, most a Holdfényes éjszaka várta őt, színtiszta égbolttal és rengeteg csillaggal. Azonban nem sokáig csodálhatta a természetet, egyből észbe kapott és kutakodni kezdett a táskájában. A 100.000 ryo-s kötegekbe osztott 1.000.000 ryot számolta meg. A tíz kötegből egy hiányzott. Pont 100.000 ryo, amennyiben megállapodtak Gitomaruval. Apropó Gitomaru! Mirubi felpattant és körbenézett. Szédült ám rendesen, hiszen elájult és valószínűleg a fejét is beverte. Túl sok chakrát veszített el egyszerre... Nézte a tájat, de Gitomarut nem találta. Ennyi lett volna a tanítás!? Valószínűleg igen, hiszen Mirubi már mindent tud, már csak meg kell tanulnia. De miért nem lopta meg? Már nem egy lehetősége lehetett volna rá... Miért ilyen becsületes egy ilyen ninja? Nem tudhatta a fiú, de igazából nem is érdekelte. Őt csak az eredmény, az új technika elsajátítása vonzotta! Végre nincs a közelében senki és nem érzi magát feszélyezve. Adhatja saját magát! Megformálta a kézpecséteket, majd koncentrálni kezdett. Tenyerét előre fordította, egyenesen az egyik nagyobb dombnak. Niyo-sensei mindig is arra tanította, hogy a jutsukat érzésből hajtsa végre. Tudja mit csinál, de közben érzésből hajtsa végre a technikát. Bár valószínűleg, az annyira szeretett Pudlipamacs nem tudta, hogy ez hová fog vezetni. Mirubi legtöbb jutsuja az emberiség iránti gyűlöletéből jön létre. Akkor ez... Ez a technika, ami magának a gonoszságnak, a romlottságnak, a szenvedésnek a megtestesülése, miért ne jöhetne ebből létre?!!? Mirubi is tudta ezt, óh tudta ezt jól! Nem is vágyott most másra, csakhogy végre kiadhassa magából a gyűlöletét és a haragját! Mosolyogni kezdett! Elképzelte, ahogy az összes nagy uralkodó, az összes ember, akinek a szívében egy kevés romlottság is van, mind előtte fekszik holtan, vérbe fagyva! Ez az álma! Ez, hogy mindenkit elpusztítson és végre a Világ, szabad legyen! Végre megszűnjön a romlás, végre megszűnjön az ember, aki az okozója a Világ minden bajának... Ez az ocsmány fekély a bolygón! Mirubi koncentrálni kezdett, majd felhalmozott annyi chakrát amennyit csak tudott, majd azt kiengedve egyezerre, szinte kirobbant a tenyeréből egy fekete chakrahullám, ami úgy suhant az éjszakában, mint ha csak egy démon lenne, végül pedig beleütközött a dombba... A füves emelkedő fele teljesen megsemmisült még egy ilyen kisebb mértékűt támadástól is. Egy halom föld repült a levegőben, akárcsak egy kisebb robbanás után. Ez a technika nem csak a védekezésre, hanem támadásra is tökéletesen használható! Mirubi önelégült vigyort engedett meg magának. Ez a vigyor viszont magával hordozta mindazt amit Mirubi érez, így ha most látná valaki, akkor biztosan sikítva rohanna el, minél messzebbre tőle... Pár perccel később miután Mirubiból teljesen eltűnt a sikerélmény és  csak egy újabb tökéletes technikának tekintette a jutsut, meglátta a levelet a táskája mellett. A levelet, amiben a válaszok rejtőztek. Kinyitotta, majd olvasni kezdte...




El kellett mennem kölyök. Amit tudnod kell a technikáról azt megtanítottam. A pénzt amit ígértél, elvettem. Többet meg ne lássalak a Hang Országában, ugyanis akkor már ellenségként fogok rád tekinteni és megöllek.
Ne feledd, hogy ez a technika nagyon veszélyes. Minél romlottabb vagy, annál erősebb. Az Én chakrám a fájdalomból és a kínszenvedésből ered. Azokból a sötét dolgokból amit megéltem már az évek során. De a Te erőd, valami egészen más. A Te erőd és így a Te chakrád a gyűlöletből és a halálból ered... Rossz úton jársz az Emberek szemében és még rosszabb úton az Istenekében... Ég Áldjon!




// Sajnos ez az irományom igencsak gyengének sikerült. Ez azért van, mert hónapokig írtam és sajnos nem tudtam soha befejezni, így kicsit összecsapottnak tűnik. Nem is igazán éltem bele magam itt a történetbe, így elnézést kérek az unalmasságért is. A 100,000 ryot az Elfogadás után levonom az Adatlapomról.  //

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Uchiha Madara on Hétf. Szept. 23 2013, 15:51

Rangodhoz méltó iromány, egy gond van vele...vége van Sad
A technikát természetesen felírhatod, valamint +5 Chakra-t is jóváírok neked mind a terjedelem, mind a minőség miatt.

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Kedd Május 27 2014, 18:32

(18+)

// Ismét egy Saját technikát szeretnék megtanítani a karakteremnek. Ez a technika lesz A szinten a 2. saját technikám, így a limitet nem lépem át, ami 5 technikát ad meg ezen a szinten. A történet elég véres és undorító jeleneteket tartalmaz, így olyan olvassa el, aki bírja az ilyesmit, vagy nem túl vizuális. //



Kasseitate // Chakra Feltámadás Pajzsa


TÍPUS: Védekező
KÉZJELEK: Nem Igényel kézjeleket, csak a tenyérnek arra felé kell mutatnia, amelyik irányba létre akarod hozni a jutsut. Itt csak a chakrakontrollra van bízva a technika létrehozása és a chakra irányítása.

Lényegében a Kasseiken // Chakra Feltámadás Kardja védelemre használható változata. Itt a Sötét Chakrát egy adott pontba sűrítjük és tetszés szerinti alakban létrehozunk egy chakrából álló védőfalat. Ugyanolyan  materializálódott chakratömeget hoz létre a használó mint a Kasseikennél. Tehát ott egy fájdalmas, pusztító chakralöketet küld az ellenfél felé. Itt ugyanezt a chakrát egy pontba sűríti és ott tartja, majd megszilárdítja a tiszta chakrát mint egy védőpajzsot. Maga a pajzs, szintén a pusztító Sötét Chakrából áll, így aki hozzáér az enyhe fájdalmat érez. A védelem a fizikai és az elemi támadások ellen tökéletesen véd mindaddig, amíg a használónak van elegendő chakrája a fenntartásához és a pajzs regenerálásához. A Chakrapajzsot csak SZÍNTISZTA chakra képes átütni, így a Taijutsu és a Kenjutsu technikák hatástalanok a pajzs ellen, kivéve ha a Használó Fegyverrel támad, amit átitatott chakrával. Akkor a chakrapenge megtöri a koncentrált chakárt, így megszüntetve a Jutsut. Az Elemi támadások közül, a Raiton és a Fuuton a legalkalmasabb a pajzs átütésére, ugyanis ott ötvözve van a chakra és Plazma, valamint a Chakrával ötvözött Szél, ami egy erőteljesebb elemi támadásként áttörheti magát a chakrát, így egy erősségű Villám vagy Szél technika is elegendő a Jutsu áttörésére.

ERŐSSÉG: Véd az elemi és fizikai támadások ellen. Mivel chakrából van a fal, így lehetetlen fegyverrel átütni rajta. Lényegében minden fizikális anyagnak ellenáll. Csak színtiszta chakra törheti át a pajzsot.

GYENGESÉG: Nem véd a nagyon erős Hien Technikák ellen. Egy Chakrával átitatott kard könnyedén átüti a pajzsot, mivel a chakrapenge átvágja a chakrapajzsot. A pajzs csak addig aktív, amíg a használó folyamatosan koncentrálja a chakráját, ha ez egy pillanatra is megszűnik, akkor a pajzs szétoszlik.

Szint: A
Chakraszint: 450




Történet és Tanulás:

  
Visszavonulva, valahol a Füst Országának erdejében vagyunk... Hogy miért visszavonulva? Egészen egyszerűen csak azért, mert a történet főhőse, vagyis éppen Főgonosza erre felé ténykedik. Elbújva a világ elől, megalapítva szervezetét, várja, hogy végre színre léphessen és megmutathassa magát a világnak. Most viszont, még meg kell bújnia... Ki kell várnia a legmegfelelőbb pillanatot! Egy háború közepén a Világ nem figyelne fel kellő képen rá! Nincs elég ereje ahhoz, hogy akkora Káoszt teremtsen, amivel akár egy percre is elnyerhesse az Emberiség figyelmét. Ezért kell erőt gyűjtenie... Ezért kell aprólékosan, megfontoltan haladnia, hogy majd erejét teljesen összegyűjtve, egy nagy robbanással gyújtson fényt az emberek szemében! De az a "fény" hamis fény lesz... A Gonosz és a Rossz FÉNYE! A Sötétség...
 
  Borús gondolataiba burkolózva létezik ezen a helyen. Most viszont teljesen más jár a fejében! Érez valamit! Valamit, amire nagyon is vágyik. Ösztönei és érzékei nem hagyják cserben. Hangtalanul közeledik az egyre erősödő szag irányába. Elméje borús, gondolatai csak a préda körül forognak, akárcsak egy vadállatnak. Fröcsögő nyállal, bomlott elmével húzza meg magát az egyik fa ágán. Megérkezett... Fentről, jól látszik az Ember, aki egészen ideáig elcsalta kötelességétől. Játszani akar vele. Karmát végighúzza a fa törzsén, mély vágásokat hagyva maga után. Ekkor dobban egyet, majd egy szempillantás alatt az Ember háta mögött terem. Persze Ő, egyből a fára néz, ahonnan a kaparászó hangot hallotta. Ám ekkorra már késő. Hishimon a háta mögül mártja karmait és velük együtt tenyerét a férfi gyomrába! A meleg és folyós érzés egyszerűen felülmúlhatatlan! Szinte forró a vére! Olyan, mint ha egy sűrű, ragacsos masszába nyúlna az ember és abban forgatná a kezét, élvezve a belek és más melengető szervek masszírozását. Csak az a dolog, nem ordibálna kínkeservesen a csontig, sőt, atomig hatoló fájdalomtól! Az öregember elejti kezéből a kosarát, amiből kihullik az összes gomba amit eddig fájós derekával összeszedett egy délelőtt alatt. Száján és az orrán keresztül nagy mennyiségű vér bugyog, így a kiáltozásai hamar átmennek halálhörgésbe és fuldoklásba.   
  
Az erő, amivel Hishimon átszúrta a férfi hátát, kiszakítva tüdejét és belemarkolva a beleibe, végzetes belsővérzéseket okozva, hatalmas fájdalmakkal jár! Ó de nem a vérveszteségbe hal bele... Még csak nem is a fájdalomba. Már-már imádkozik azért, hogy a kellő mennyiségű vér jusson el a tüdejébe és a légcsövébe, hogy megfulladhasson! Nem bírja elviselni ezt a hatalmas kínt, amit ez a seb okoz. És a kéz csak folyamatosan csak kotorászik benne! Undorító, bűzös és fájdalmas látvány! A fertelmes lény, aki ezt tette, már éppen nyitotta volna ki mocskos száját, amikor egy hang szólt az egyik fa ágáról.
- Arról volt szó, hogy edzünk... Nem pedig arról, hogy már megint csak a piszkot csinálod magad után!
Ekkor az öregember, aki már a fulladás közepénél járt, segélykérő pillantást vetett a fán álló Fiúra, aki vele szemben ácsorgott pontosan azon a fán, ahonnan az imént Hishimon érkezett. Ekkor pedig a mögötte lévő személy, kitépte karját a férfi testéből. A vér szétspriccelt, ahogy a szétkarmolt és szétkapart belek darabkái is a levegőbe repültek, megakadva Hishimon testében. A férfi térdre rogyott. Izmai és végtagjai megdermedtek. Nem volt képes a mozgásra, így elengedni sem volt képes a testét, hogy végre megpihenhessen, elterülve a földön. Utolsó erejével még néhány segélykérő szót próbált kinyögni, viszont annyi vér árasztotta el a légcsövét és a nyelőcsövét, hogy nem tudott érthető szavakat kiejteni a száján. Ekkor vetett egy utolsó pillantást a fán ácsorgó fiúra, aki kézjeleket formált, majd egy hatalmas levegővétel kíséretében egy szempillantás alatt létrejövő, tűztömeget hozott létre.
- Katon: Karyuu Endan! // Tűz Elem: Tűzsárkány Rakéta!
Hangzik a technika neve. Hishimonnak ideje sem volt a reagálásra, ugyanis a hatalmas és iszonyatosan forró lángok, egy szempillantás alatt elérték Őt és a haldokló Férfit is. Még el sem érte a tűz, amikor a Kage Bunshin egy pukkanás kíséretében eltűnt. Már a technika hője akkora volt, hogy teljesen felperzselte volna egy élő ember bőrét, vagy akár harmadfokú égési sérüléseket is okozhatott volna. Ezért is tűnt el Hishimon. Azonban abban a pillanatban ahogy ez megtörtént, a halálfélelem és a veszély érzete és emlékképe Mirubiba is átszállt. Éppen ezért nem nézhette végig, ahogy a technikája szinte atomjaira égeti a térdelő férfit. Kissé megszédült, majd a fa ágáról leugrott és letérdelt a földre. A technika kissé megperzselte az Ő arcát is. Bőre enyhén piros és csillogóvá vált. Most már olyan az arca, akár egy angyalé. Sima, hibátlan és csillogó. A színe azonban a Pokol Teremtményeire hasonlít! Megdörzsölte szemeit, majd hátrasimította a szemébe lógó haját. Felnézett, hogy levonja technikája következményeit. Nem lepte meg az eredmény. A becsapódás 8 méteres körzetében egy árva élet sem maradt. A fű és minden egyéb kiégett, feketévé és szenessé vált. Még a férfi teste is eltűnt. Csupáncsak a Sípcsontja és a talpa maradt meg belőle, azok is szinte már-már olvadt és felismerhetetlen állapotban.
  
A technika hatékonyságát bizonyítja az is, hogy nem csak a szerves anyagokat - mint például az öregember teste - tüntette el ez a hatalmas erejű technika, hanem az égéssel járó szagokat is. Most, elviselhetetlen és gyomorforgató szagoknak kellene terjengenie a levegőben akár egy kilométeres körzetben is, ugyanis az embernek van a legbüdösebb odakozmált szaga... De a test, ami áraszthatná magából a szagot eltűnt és csak pár tized része maradt meg belőle, ami pedig már elszenesedett. Lenyűgöző, hogy mekkora erőt képes kifejteni egy Ninja, pusztán a chakrája segítségével! Viszont, Mirubi bajban van, hiszen még nem tudja sem a Kage Bunshinját, sem pedig a Karyuu Endanját úgy kontrollálni és létrehozni, ahogyan az Ő szeretné. Persze nem zseni, csak érti a dolgát... Az nem ugyanaz. Éppen ezért nem képes még ilyen magas szintű technikákat profi szinten használni. Valószínűleg az egyetlen magas szintű technika amit Tökéletesen képes létrehozni az a Kasseiken. Viszont, azt is tudja, hogy nem csak Ő rendelkezik ilyen technikákkal. Ha csak Karut és Itanashit veszi figyelembe, akkor is tökéletesen érezhető, hogy vannak nála erősebb és tapasztaltabb ninják. Különösképpen Itanashi. Éppen ezért, védekeznie kell ezek ellen a ninják ellen. Főleg akkor lehet erre szüksége, ha majd összegyűjtötte a kellő mennyiségű tagot a Szervezetébe és megkérdőjelezik majd a Személyét. Nos igen... Kell egy technika, ami abszolút védelmet nyújt neki!
~ *Te patkány!! Ha még egyszer így támadsz rám, akkor az első adandó alkalommal megöllek!! Elvetted a prédámat!!! *Magadra vess! Arról volt szó, hogy testet adok neked, de csak akkor, ha edzeni fogunk. Erre te leléptél és teljesen megőrültél! Ha pedig meg akarsz ölni, akkor rajta! De akkor Te is velem halsz! *Chh! Féreg! Várom a napot, amikor végre elnyelhetlek és az enyém lehet a tested! *Mintha nem tudnád, hogy fokozatosan csak gyengülsz... Ha pedig már nem lesz rád szükségem, akkor egész egyszerűen szerzek egy gyógyszert, ami elnyom majd téged. A Skizofrénia ezer képen kezelhető már... Az pedig, aki elismeri, hogy Mentálisan sérült és képes kihasználni ennek az előnyeit, az bármikor felülkerekedhet rajta! Ez a különbség köztem és a többi ilyen beteg között! Nekem élnem kell és megkapok az Élettől ehhez minden segítséget. Segítséget ahhoz, hogy elérjem a célom. A kis bajkavarásod is csak az előnyömre vált. Egy új technikát fejlesztünk ki! *Tudom, hogy mi járt a fejedben, te Őrült! Én Te vagyok! Na ennyit a Te nagy "Agykontrollodról!" ~
Mirubi nem reagált "Másik Énje" szavaira, Sokkal inkább érdekelte, hogy hogyan valósítson meg egy olyan technikát, ami elég erős ahhoz, hogy ellenálljon egy Karyuu Endannak, de a védelem előnyeit ne rombolják le túlságosan a Technika Hátulütői. Egy utolsó pillantást vetett a számára olyan szép látványnak vélt szétégett emberi testre, majd gondolataiba burkolózva megindult keresni magának egy helyet, ahol kissé elmerülhet saját magában. 




~ 8 Órával Később ~ 
   Sokáig tartott és útközben még némi élelmet is szereznie kellett, de megtalálta a számára legmegfelelőbb helyet a gyakorláshoz és az ötleteléshez. Egy kisebb vízesés a Füst Országának egy határ menti részén. Tulajdonképpen ez inkább egy patak, aminek van egy másfél méteres "vízesése". Ez azonban tökéletes Mirubi számára, arra a dologra, amit már régóta nem csinált és nem gyakorolt. A Meditáció! Legutóbb, amikor a Suiton elemét szabadította fel, akkor meditált utoljára. Ez meg már több mint egy éve volt. Nagyapja akkor is, Kumogakure no Sato egy rejtett vízeséséhez vitte el, a Chuunin Vizsga második fordulója előtt. Hogy miért éppen a Vízesés? Egész egyszerűen azért, mert ott egyszerre hallhatja a vízcsobogás ellazító és mindent maga alá gyűrő hangját, valamint az általa olyannyira gyűlölt és egyszerre szeretett anyag közelében lehet. Amikor vízzel érintkezik és elmerül annak hangjában, lelke egyszerre megnyugszik és felszabadul. Sem haragot, sem pedig boldogságot nem érez. Pusztán a nagy semmit, ami kitölti egészen belülről... Ennek a semminek köszönhetően képes gondolataiban utazni, kívülről látni saját magát és így olyan tapasztalatokat szerezhet saját önképével kapcsolatban, amivel életét abba az irányba terelheti amire saját elgondolása szerint szüksége van. Ennek a meditációnak a segítségével teljesen Objektív szempontból nézheti múltját, jelenét és miután kizökken ebből az állapotból, a jövőjét. Most azonban nem ezen útmutatás miatt akar elmerülni a gondolataiban és saját magában, hanem emlékeket, érzéseket és tapasztalatot keres. Éppen ezért, Ifut útnak indítja, hiszen a macskák nem szívlelik a vizet, Ő maga pedig leveszi pulóverét és fekete atlétáját, majd a kisebb vízesés alá, lótuszüllésbe kuporodva nekikezd a meditációnak: A fejére zúduló jéghideg víz, áthatja az egész testét. Jéghideg, hófehér és hibátlan bőre elkezd pirosodni a rázúduló kisebb vízmennyiség nyomásától. Felsőteste teljesen átlagosnak mondható most már. A régen felhalmozott felesleget mára már teljesen leadta és egy teljesen normális férfi felsőtest köszön vissza. Helyenként látható néhány izom, amik a csontig hatoló hideg hatására megfeszülnek. Ahogy a fiú testhőmérséklete csökken, úgy kerül elméje is egyre mélyebbre és mélyebbre. Végül pedig szemei mozgásnak indulnak...
   Elérkezett arra a tudatszintre, ahol már nem érzi a végtagjait, nem érzi a hideget, nem érzi a testét és nem hallja a vízcsobogást. Már nincs előtte semmi... Elméje és tudata már nem részese ennek a világnak. Valahol máshol van már... Egy helyen, ami ismerős a számára. Mintha visszautazott volna a múltba. Téren és időn keresztül. Először egy anya elmosódott képe tűnt elő a szemei előtt, majd apja és végül maga Konoha... A hely ahol született... A hely, ahol minden elkezdődött és a hely, amely mostanra már mit sem jelent neki. Ő maga még csak 7-8 éves ebben az időben. Kövérke testével kitűnt társai közül, ahogy a legártatlanabb arcával is. Aki akkor ránézett csak a jót és a szépet láthatta benne. Ekkor még a lelke is tiszta volt, ahogy az érzései is. A tömeg aminek közepén áll, éppen Konohagakure no Sato Stadionjától nem messze tartózkodik. Mirubi Osztálya az egyik Akadémiai Tanárral egy Tanulmányi Kirándulást tettek, aminek Fő Témája a Stadionban zajló Chuunin Vizsga, valamint a vendég Kage a Kazekage. (Az előző oldalon is ugye jelen volt Konoha Ostroma ami a Narutoban megtalálható. Kiszámoltam és a Gundan Ideje szerint Mirubi ebben az időben 7-8 éves lehetett, amikor a Hang és Suna megtámadta Konohát) Ám a kirándulás gyorsan abbamaradt, ugyanis robbanások rázták meg a falut. Azonnali parancs gyanánt az Akadémiai Tanár és a Tanulók az Óvóhelyre menekültek néhány ninja kíséretében. Mirubi és az osztálya néhány perc alatt elérte a Hokage Rezidenciáját, ahonnan még egy utolsó pillantást vetettek az Aréna irányába. Ekkor látta meg a fiú azt a hatalmas, lila erőteret, ami egy egész háztömböt kerített körbe, szinte áthatolhatatlanul. Az egész egy merő Rosszindulat volt, ami érezhető is volt... Ebben a pillanatban újra sötétség és hideg öntötte el a fiút. Újra látta azt a sötét folyosót, amin keresztül visszakerült a valóságba. Mirubi kinyitotta a szemét, majd felállt. Teste kihűlt és vérpiros. Végtagjai zsibbadnak, szája pedig lila. Érdekes, hogy a meditatív állapot elérése fokozatosan történik, míg a visszajutás önmagadhoz hirtelen... De így legalább nem kellett sokáig várnia. Most viszont, újult erővel és egy ötlettel, neki kezdhet az Új technikájának. A csúszós köveken keresztül kilépett a patakból, majd a holmijához sétált. Táskájából kivette az imént levetett fekete atlétát, majd felvette. A pulóverrel és a többi felszereléssel még várt, ugyanis vizes volt és nem akarta berohasztani a ruháit. Tulajdonképpen egészen nyárias idő volt, így nem fázott már... Viszont, akármennyire is van meleg, a folyó vize mindig hideg marad. És ez nem egy bölcsesség, hanem valóban így van. Ifu valahol a környéken vadászhat... Mirubi holmija itt van... Nem kell semerre sem mennie, így minden adott ahhoz, hogy ezen a helyen kezdjen neki újdonsült technikájának, amihez az alapokat már el is sajátította.
   Hogy miért? Azért mert az új technikája a Sötét Chakra felhasználásának egy példája. Ugyanazon az elven fog működni mint a Kasseiken // Chakra Feltámadás Kardja csak pont az ellenkezőjét fogja tenni. Nem támadni lehet majd vele, hanem védekezni. Egy ilyen jutsut lehetséges létrehozni a Sima Chakrából is, de Mirubi számára egyszerűbb és célravezetőbb a minél több Sötét Chakra használata. Valamint a Sötét Chakra ártó természetéből adódóan a védelem érintése nem éppen kellemes. Így tehát a vékony, chakrából álló védelem tökéletesen áthatolhatatlan lesz az elemi technikákkal szemben. Persze egy hatalmas erejű elemi támadás átütheti, de ahhoz hatalmas mennyiségű chakra kell és nagyon nagy pusztító energia. Az egyedüli hátulütője ennek a technikának azok a fegyverek és technikák, amik a Színtiszta Chakrát használják fel. Ilyen a Chakra no Mesu, Hien Technikák, Chakraérzékeny fegyverek, és persze a méltán híres Rasengan is... A technika egészen egyszerű. Lényegében a Sötét Chakrát sűríti össze egy adott pontba, majd alakot adva neki egy szilárd védelmet hoz létre, színtiszta chakrából. A technika a Chakra Testen Kívüli Önálló Irányítását veszi alapul. Közel jár a Chakra Formázáshoz, de mégsem az. Valójában a színtiszta chakrának ad egy fizikai megjelenést, így a fal, amit a ninja létrehoz, valóban kemény és áttörhetetlen lesz, egészen addig, amíg a Ninja fenntartja azt, hiszen a létrehozott chakratömeget nem lehet koncentráció nélkül egy alakban megtartani úgy, hogy a chakra ne lépjen mozgásba. A Kasseikennél ezt a chakrát, ugyanígy fel kell halmozni, majd el kell "lőni" az ellenfél felé, így adva utat a chakra és a jutsu mozgási energiájának, viszont itt egy adott alakba kell tömöríteni és féken kell tartani a chakrát... Jóval nehezebb feladat, mint egy magától aktivizáló chakrahullámot létrehozni. Éppen ezért, ez lehet Mirubi legnehezebb technikája. 
   Nem várhatott tovább! Nem akart tovább várni! Fűtötte a tudásvágy és az új technika iránt érzett lelkesedése! Egy újabb Jutsu, ami csak gazdagítja majd a tudástárát és amivel egyre közelebb kerül céljai eléréséhez! Tudta, hogy hol kell kezdenie a gyakorlást. Először meg kell tanulnia alakot adni a színtiszta chakrának úgy, hogy az ne materializálódjon semmilyen anyagiasult formában, hanem maga a chakra álljon össze és adjon formát saját magának. Ez olyasmi, min egy energia mező. Kinyújtotta tehát maga elé a jobb kezét. Tenyerét előre szegezte, majd a bal kezével megformálta a fél Tigris jelét. Chakrát halmozott fel... Érezte, ahogy a Sötét és vészjósló erő mozgásba indul, majd elkezd sokasodni a tenyere előtt. Furcsa, bizsergető érzés. Ilyen nagy és összetömörült mennyiségben még Ő is megérzi Chakrájának ártó szándékát. De ez még mindig nem elég! Akkor ér el eredményt, ha olyan mennyiségű chakrát képes kibocsájtani és egyetlen pontba sűríteni, amennyi már szabad szemmel is látható. Ezért másik karját is kitárta maga elé, hogy felgyorsítsa ezt a folyamatot. Ahogy a Kasseikennél, most is egyre több chakrát szabadít fel és tart kordában. Körülötte heves légáramlat keletkezik, ami a chakraveszteséget mutatja, ami azt jelenti, hogy hanyag a Chakrakontrollja. De nem törődik vele! Tudja, hogy ennél jóval többre is képes, ezért még fokozza a koncentrációt, míg végül az Orvosi Chakrához hasonló aura kezdi körbelengeni a kezét. De ez a chakra jóval durvább. Lilás-Fekete színe csupa nyomasztó rosszindulatot áraszt magából. Mint egy fekete-lyuk, úgy gomolyog Mirubi kezei körül. Ez pedig nem jelent jót. Nem képes alakot adni neki. A chakra folyamatosan szökik el... Mozogni akar! 
   Ez nem mehet így tovább... Mirubi koncentrációja alábbhagy és a kibocsájtott chakra elszáll. Pár másodperc alatt a koromfekete sötétség elhalványul és Mirubi kezei újra látszódnak. Hatalmas mennyiségű chakrát szabadított fel és koncentrált egy pontba. Olyannyira sokat, hogy nem csak szabad szemmel láthatóvá vált, hanem már-már átláthatatlanná is. Ennyi chakrát egyszerre nem képes kontrollálni... Ez meghaladja a képességeit. Erre talán még a Shodaime Hokage is nagy nehezen lenne képes! Pedig Ő képes volt egyetlen kézjel nélkül jutsukat Létrehozni... Mirubi sem használ sok technikához kézjeleket, de azok mind olyan kaliberűek, amik nem igénylik azt. Vagy annyira egyszerűek, hogy tökéletesen létre tudja hozni különösebb erőlködés nélkül. Ez a technika viszont ki akar fogni rajta. Nem ismer olyan kézjeleket, amik segítségével alakot adhat ennyi chakrának... A gondolatmenete elakadt. Ekkor döbbent rá a fiú, hogy miben hibázott és mit is kellett volna csinálnia. Ha sokat akar a szarka, nem bírja a farka... Túl sok charkát akart egyszerre megmozgatni és irányítani. Ez olyan, mintha egy építkezés során nem téglánként és fadarabonként tennék össze a házat, hanem felépítenék a falat és azt akarnák a helyükre illeszteni. Ez a "védőpajzsot" sem lehet hatalmas chakramennyiségből egyszerre létrehozni. Sok chakrát igényel, de nem úgy, hogy azt egyszerre fektesse bele valaki a technikába. Ennek a jutsunak a lényege a folyamatos chakraadagolás. Ha az megvan, akkor a fal fokozatosan felépülhet. Ezután már csak az építés gyorsaságán kell javítani.
   Nem habozott, ismételten nekilátott. Viszont, most jóval körültekintőbb és megfontoltabb volt. Nem buzgósággal és lelkesedéssel látott neki a technikához, hanem hideg fejjel és józan ésszel. Felvette a nyújtott kezes Lóállás és nagy levegőt vett. Itt a patak mentén a levegő sokkal tisztább és hidegebb mint bárhol máshol a környéken. A frissesség járja át most Mirubit, aki pár másodpercnyi lélegzet visszatartás után, kifújta a levegőt a száján és ezzel együtt nekikezdett chakrája áramoltatásának. Most nem egy helyre koncentrálta azt, hanem folyamatosan utat nyújtva neki, kibocsájtotta. Elképzelte chakrája útját. A Sötét Chakra, lassú és vastag kötelek módjára tekergett ki a tenyeréből, spirálisan haladva. Persze olyan kicsi mennyiségben, hogy szabad szemmel nem látható. Mindkét tenyeréből folyamatosan áramlott ki a chakra, majd egy méterrel Mirubi előtt, megállt és elkezdte felölteni az elképzelt, állított téglalap alakot. Mirubi szemeit becsukva érezte és "látta" chakrája mozgását. A chakra mint egy hatodik érzékszerv, úgy működve adagolta a fiú számára az információt, míg végül abból az alig látható, fekete árnyékos chakrából létrejött egy másfél méter magas és egy méter széles fal... Végre elkészült a chakra keretével és formájával. Most azonban itt az idő, hogy megerősítse azt. Ezúttal, már minden a chakrakontroll mértékén és a chakra mennyiségén múlik. Az iménti lassú és nyugodt áramoltatásnak vége szakadt. Eszeveszett és őrült rohanásba kezdett a fiú és annak chakrája. Mint akinek vízsugár lő ki a tenyeréből, úgy áramolhatott ki a fiú chakrája a számtalan Tenketsunk keresztül. A fal, amit létrehozott oly kevés chakrából, most egyre sötétebbé és tömörebbé vált. Egyre nehezebb volt a chakra összetartása is, de megbirkózott vele, míg végül el nem érte a tökéletes hatást.
   A levegőben egy fekete fal jelent meg szépen lassan alakot öltve. Egyre nagyobb és nagyobb chakralöket és chakramennyiség alkotta a falat! A kibocsájtott chakra mennyisége és gyorsasága miatt, Mirubi körül a levegő most még gyorsabban kezdett el kavarogni, nem kevés fűszálat repítve a magasba. Teljesen elragadtatta magát! Akkora hévvel kezdte el kiömleszteni magából a Sötét Chakrát, hogy az már látható volt körülötte ugyanúgy, mint a Sötét Chakra Mesterénél, aki tanította neki a Kasseikent. Akkor az ilyen mértékű chakrakibocsájtás egy gyakorlat része volt, most azonban az indulatok és a kontrollálatlan erő jele. Hirtelen elsötétült minden. A fiú szemei fennragadtak, elméje elgyengült, Ő maga pedig ájultan esett össze...
   Foltok... Csillogó foltok. Az éjszakai égbolt... Hét órán keresztül volt eszméletlen. Ifu már rég visszatért és ott gubbasztott mellette, amikor Mirubi végre magához tért. Hanyatt dőlve a csillagos égboltot látta meg először, majd a Hold Zafírkék fényét, ahogy beragyogja a patakpartot. Lassan feltápászkodott. A feje sajgott, a végtagjai elzsibbadtak. Szörnyű hányingert érzett, ám szervezete csak a bolondját járatta vele. Elájult, amiért annyi chakrát pazarolt. Teste így védekezett a felelőtlen önpusztítással szemben. Hogy miért? Mert ha tovább folytatta volna, akkor elfogy a chakrája és végül meghal. Most azonban újult erővel és újult chakraállománnyál állhat neki a jutsunak, habár teste hevesen tiltakozik ez ellen. Most azonban nem akarja elvetni a sulykot és nem hagyja, hogy érzelmei elragadják. Mert ha enged ezeknek az érzelmeknek és ezeknek a vágyaknak, akkor valóban Hishimonná válik és akkor már nem lesz visszaút. Kezeit maga elé emelte, majd megformálta a Kage Bunshinhoz kellő Kereszt Kézjelet, amivel létrehozott egy Tökéletes klónt. Előhalászott egy Kunait, majd a kezébe nyomta. Ekkor viszont, egy nem várt dolog történt. A klón megragadta Mirubi csuklóját, majd gúnyos arccal ránézett.
- Ha gyakorolni akartál... Akkor gyakoroljunk!!!!
Ordította nyáltól fröcsögő szájjal, majd egyszerre ugrottak hátra Mirubival. Az érkezés azonban egyikőjüknél sem volt éppen tökéletes. Megszédül a Klón és Mirubi is, hiszen nemrég állt fel és máris ugrál. Ez senkinek nem tesz jót egy ájulás után. A klón ugyanezt érezte, hiszen a testi állapota ugyanolyan, mint az igazi Mirubinál. Hishimon azonban akaratosabb és vakmerőbb személyiség volt, így hamarabb észhez tért. Négykézláb helyezkedett és felvette a számára olyannyira szerethető alakot, amit a Shikyaku no Jutsu // Négyláb Technika biztosított számára. Karmai és fogai megnőttek, pupillái összeszűkültek akár a macskának és gerincoszlopa meggörbült. Eszelős tekintettel meredt Mirubira, aki tudta nagyon jól, hogy mi következik, éppen ezért itt volt az ideje, hogy kockáztasson! Tenyereit maga elé helyezte, majd koncentrálni kezdett. A Sötét Chakra ezúttal gyorsabban és pontosabban indult meg a fiú tenyeréből, de korántsem nagy mennyiségben. Itt a lényeg a mérsékelt mennyiségű, de gyors chakraáramoltatás! Hishimon eközben szintén chakrát koncentrált, viszont Ő a lábaiba és a talpába. Nem kellett sok neki, néhány másodperc múltán elrugaszkodott. Nagyjából 20 méterre állhatott Mirubitól, így a fiúnak kevés ideje volt reagálni, ugyanis a chakra hatására a Klónja hatalmas kirobbanó gyorsulási energiát kapott, valamint forgásnak indult. Kezeit előre szegezte, hogy forogva, karmai először a fiú arcát érjék. Ez volt a Tsugaa, ami eszeveszett gyorsasággal száguldott Mirubi felé, aki már elkezdte feltölteni a kellő mennyiségű chakrával a falat. Végül a két Technika találkozott. Hishimon, hatalmas fúró módjára tört előre, ostromolva a Mirubi által létrejövő falat, ami repedezni kezdet. Nem tudta ennyi idő alatt a kellő szintre felhozni a fal állóképességét és még egy ilyen szintű Taijutsu is megrepesztette. De nem!! Ettől Ő többre képes! Ismét rengeteg mennyiségű chakrát kezdett koncentrálni, majd azt beleépíteni a falba, folyamatosan táplálva és regenerálva azt. A repedések lassan beforrottak, Hishimon forgása pedig lassult. Ekkor pedig a technika neve is megszületett! A név, amely hűen tükrözi a létrehozót és a technika funkcióját is.
- Kasseitate // Chakra Feltámadás Pajzsa!
Mondta ki a Jutsu nevét, mire Hishimon egész egyszerűen  csak lepattant a pulzáló chakrafalról és fájdalmasat csapódva a talajba, egy pukkanás kíséretében eltűnt...

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Deidara on Csüt. Jún. 05 2014, 15:10

Szép iromány, talán a legjobb tanulás, amit eddig olvastam. Felírhatod a technikát, valamint +7 jutalomchakrát.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Csüt. Júl. 24 2014, 21:04

// A karakter rész vesz egy Suiton Képzésen, de a chakrájából még kitelik erre a hónapra erre a technikára. Mivel sokáig írtam az irományt, így a vége felé már nem annyira kerek és nem annyira élvezhető. Elnézést érte!//


Suiton: Hahonryuu

Nagy erejû támadó technika, amely nagy mennyiségű vizet szabadít fel, melynek segítségével hatalmas áradatot zúdíthat a használó az ellenfélre. Jól kombinálható más technikákkal. Ezt a jutsut leginkább szárasság esetén használták a ninják. Akár egy folyót is képesek vagyunk vele teljesen felengedni.
Magyar név: Víz elem: Pusztító Áradat
Típus: Kiegészítõ/Támadó
Besorolás: B szintû
Chakra: 350







Történet:
   Az idő múlik és a fiú egyre erősebbé válik. Katon technikái már teljesen kiforrottak, hiszen profi szinten használja nagy részüket. Persze csak a legvégső esetben folyamodik elemi technikák bevetésére, ebből következik az, hogy a Szervezet tagjai és az újonnan szerzett szövetségesei nincsenek tisztában Mirubi chakraelemével, amíg Ő teljesen tisztában van majdhogynem az összesével. Legtöbben Doton és Suiton használnak, így elmondhatja magáról, hogy Ő rendelkezik a legpusztítóbb elemmel. Hiába, az aki uralni akarja majd az embereket és azok sorsát, a lehető legnagyobb titokban kell, hogy tartsa a képességeit. Egyedül azok ismerhettél meg kisebb titkait, akik a Chuunin Vizsgán ott voltak. Már bánja, hogy nem taposta el ellenfelét egyetlen egy mozdulattal. Akkor még könyörületes volt és nem tudott megölni, de még csak megsebesíteni sem egy kislányt, aki olyan ártatlan tekintettel és esetleg próbálkozásokkal akart előretörni. Így Mirubi tétovázása és könyörületessége okozta a vesztét és még könnyelműen egy Elemi technikát is bevetett elrettentés gyanánt. Ezzel leleplezte képességeit... Persze mások komolyabb ellenfeleket kaptak és komolyabb technikákat vetettek be, ahogy Takefumi és Kitori is. Áh igen... A két csapattárs emléke már régóta a homályba veszett... Mirubi már nem emlékszik azokra az időkre, amikor esetlen Geninként próbálgatták chakrájukat és hajtottak végre megerőltetőbbnél megerőltetőbb edzéseket. Amikor együtt próbálták meg elkapni Niyo-senseit, majd a kórházban kötöttek ki mindhárman... Fájdalmas időszak volt, de megedzette a testüket és a lelküket. Egy tökéletes csapat kovácsolódott össze. Persze nem a hatékonyság és az erő terén voltak kiemelkedőek, hanem a hangulat és a csapatösszhang terén. Ha nem hullott volna szét a kis csapat a Chuunin Vizsga idején, akkor mára már teljesen komoly és erős csapat állna Konohagakure no Sato rendelkezésére. 

   De Mirubi ezekre nem gondolt, amikor elhatározta, hogy visszatér szülőfalujába az éjszaka leple alatt. A legtöbb ninja most elhagyta a falut és a fronton harcol, így a Geninek, az Idősek és a még képzetlenebb Chuuninok vannak csak a faluban. Persze van néhány komolyabb Shinobi is, de azok nem az őrködéssel vannak elfoglalva, így amikor Mirubi a Konohát átszelő folyó mentén átsétált a falu hátárain belülre, nem állta senki útját. A legtöbb Chuunin könnyen kijátszható volt, hiszen sem a képességeik nincsenek még kiforrva, sem pedig az érzékelésük nincs olyan szinten, hogy észre vehessék a Mirubiból áradó gonoszt. A fiú az Amegami köpenyében hatolt be a faluba. A sötétszürke öltözék tökéletesen alkalmas arra, hogy beolvadjon vele az éjszaka sötétjébe. Elől a köpeny össze volt kapcsolva és a gallér eltakarta a fiú arcát, egészen az orráig. A fejpánt amely el van látva az Amegami jelképével, most kivételesen a fiú homlokán foglal helyet, hogyha összetűzésbe is kerülne néhány hősködő és a többieknél képzettebb ninjával, akkor tudják, hogy honnan jött és kivel állnak szembe. Persze az Amegami még koránt sem annyira híres, mint az Akatsuki. Pontosabban még sehol sem figyeltek fel rájuk, ugyanis nem bújtak még elő a Harcok Tengeréből. Éppen ezért jelent most meg Konohában ebben az öltözékben. Persze a látogatással hátsó szándékai is vannak, mégpedig Nagyapjának Harukichi, vagyis mint később kiderült Kenshiro Maru meglátogatása. Az öreg már 61 éves, de még mindig kitűnő ninjának számít. Mirubi tőle tanulta a legtöbb dolgot ami a fűszerekkel, főzéssel, állatokkal kapcsolatos. De persze az Juukan // Bestia technikákat is tőle tanulta. Leginkább a Shikiyaku no Jutsu // Négy Láb Technika vállt a fiú előnyére. No persze ezeket az ismereteket nem a legjobb dolgokra használta. Fűszer, Gyógynövény és Főzési képességeit a mérgek és drogok fejlesztésére, elkészítésére, ismeretére fejlesztette tovább, ami nem egyszer vállt már a hasznára. Most pedig újabb tudás megszerzése jár a fejében. Nagyapjával Kumogakure no Satoban a Chuunin Vizsga ideje alatt ismerték fel és oldották fel a második Chakraelemét a Suiton-t... Egyértelmű volt, hogy a család két elemi technikája közül a Katon és a Suiton lesznek azok, melyeket használni tudja majd a fiú a lehető legnagyobb pontossággal ha kellő képen gyakorol. Most, hogy elsajátított több Katon technikát, készen áll arra, hogy belefogjon az ellentétes elem a Suiton elsajátításába is. Nagyapja nagyon jó Suiton használó, így most azért tért vissza ide, hogy tanuljon tőle... Akár akarja az öreg, akár nem!

   Legutoljára a Chuunin Vizsga után, Kumogakuréban látták egymást, amikor is Maru, vagyis a Nagyapja elmondta Mirubinak az igazságot a Kenshirokról, majd a szülei szánalmas és szégyenteljes viselkedéséről. Ez tett be Mirubinak és ez volt az a dolog, ami miatt most olyan, amilyen. Akkor úgy hagyta ott nagyapját, mint egy szánalmas férget, aki nem méltó az életre. Persze az öreg könyörgött neki és sírva borult a lábai elé, hogy bocsájtson meg neki az unokája, de Ő csak ott hagyta... Könyörtelen düh tombolt akkor benne! Belső Énje hatalmasodott el a fiún. Hishimon egyre erősebb lett, míg végül elérte azt a szintet, hogy már-már kontrollálhatatlanná vált. Legutóbb amikor Mirubi szorult helyzetbe került azzal a Három ANBU-val, akkor egy rövid időre átengedte magát az érzéseinek és Hishimon elő tört belőle. De ez más volt mint eddig... Hishimon és Mirubi egyesültek, egy emberként küzdöttek. A nyugalom és ész egyesült a könyörtelenséggel és a haraggal, így pedig lehetséges, hogy a fiú megölt egy ANBU-t. Persze el kellett menekülnie, hiszen egy összeszokott ANBU különítményről volt szó, így nem dacolhatott velük ezen a szinten. De most eljött ide, hogy új erőt szerezzen magának és ezzel gyarapítsa a tudástárát. Még most sem vélekedett máshogy nagyapjáról és a családja maradék tagjairól. Féltestvérét aki mára már kitűnő Genin lett, nemrégiben a társaival együtt belepasszírozta a földbe. Ő nem tudja, de egyik társuk meg is halt, ami miatt Matsushi még keményebben edz és még nagyobb haragot táplál a bátyja irányt. Persze a nyomába sem érhet, így valószínűleg a következő találkozásukkor Mirubi végez majd vele. Akkor pedig már csak Nagyapja és Mostohaanyja marad majd hátra, akikkel már nehezebb lesz elbánni.

   Nem felejtette el, hogy hol él nagyapja. Persze, hogy is felejtette volna el, amikor hónapokat töltött ott. Volt egy idő, amikor nem bírt meglenni otthon a folytonos konfliktusok miatt, így oda költözött hozzá. Maga a birtok egy normál méretű betonház, terasszal, oszlopokkal és nagy kerttel, amit fából készült kerítés vesz körbe. A kertben rengeteg fa, bokor és minden egyéb természetben megtalálható dolog van betelepítve, hogy még barátságosabb legyen a környezet. A kapu be van zárva, de Mirubi nem is ott akart bejutni. A fák tetején közlekedve jutott be a kertbe, majd egész egyszerűen csak besétált a bejárati ajtón. Nagyapja érzékei egy Jouninéval vetekednek, ám nem tartozik az idős pusztítógépek közé. Sosem volt hivatásos Ninja, csupán egy Vándor, aki Konohában született. Egy idő után elhagyta faluját és bejárta a Világot, majd visszatért ide, hogy a családjával legyen. Mirubi születése előtt néhány évvel érkezett vissza, így a fiú nagyapja vándor éveiből nem tapasztalt meg semmit. Ahogy a fiú belépett a régi házba, talpa alatt a parketta recsegni és ropogni kezdett. A faajtó nyikorgott, így már biztos, hogy lelepleződött. Nem lepődött meg ezen, hiszen már gyerekkorában is ott zörögtek a dolgok ahol csak tudtak ebben az épületben, így számított rá. Mehetett volna a mindig nyitott ablakon keresztül is, de az kevésbé illett Mirubi attitűdjéhez. Inkább kockáztatja a lelepleződést, mintsem megerőltesse magát, vagy akár másszon ebben a ruhában, az Ő Szervezetét képviselve. Így hát lassú és könnyed léptekkel haladt előre, egészen nagyapja hálószobájáig. Lépteit folytonos nyikorgás és ropogás kísérte.

   Maga a helyiség még most is barátságtalan és régi volt. A sötétben is sárgálló és málló falak undorító látványt keltettek. Helyenként a sarkak vizesek és penészesek voltak. A por mindenhol megtalálható, még az étkezőasztal körül is. Egyedül a konyha tűnt valamicskét tisztának, hiszen ott ténykedett a legtöbbet az öreg. Ott mindig egy gyertya égett, amely pontosan akkora volt és olyan viaszból készült amely 12 órán át ég csak csupán, majd az idő leteltével teljesen elfolyik és elfogy. Minden este meggyújtott egyet az öreg, hogy fény legyen a ház legfontosabb részében, de a doh Szag még az égő gyertya mellett is érezhető volt. Tipikus gondozatlan, régi stílusú és kinézetű lakás. Ahogy Mirubi közeledett a hálószoba felé, láthatta, hogy annak ajtaja tárva nyitva. Maga a szoba nem állt többől, mint egy ablakból, ajtóból, egy ágyból ami az ablak alatt volt, valamint egy szekrényből, amiben ruhák voltak. Mint mindig, az ég most is tiszta volt, így a Hold ezüstös fénye betelítette a környéket. Pontosan úgy volt kialakítva a ház ezen része, hogy az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ajtóra vetüljön, hogy az éjszaka folyamán is megvilágítsa az esetleges betolakodókat és a ház lakóit a sötétségbe rejtse. Hiába volt undorító és rozoga az épület, nagyapja elődei ésszel és nagy gonddal építették fel.

   Mirubi biztos volt abban, hogy Maru felébredt már a zajokra és saját magából indulva ki, úgy gondolta, hogy alvást színlelve várja majd. Amint belépett a kicsiny szobába, láthatta, hogy igaza volt. Az öregember betakarózva feküdt az ágyában, feltehetően nem éppen higiénikus módon a mindennapi viseletében. Ezekben az időkben divat volt ugyanolyan ruhákat hordani minden nap. Maximum az egyszerű közemberek tehették meg, hogy minden nap más ruhát vettek magukra, de a Ninják és azok akiknek dolguk van, minden nap ugyanazt a ruhát hordták. A Geninek között is voltak olyanok, akik ugyanolyan ruhákat hordtak minden nap, de ők igényesebbek voltak és ugyanabból a ruhaszettből többet vásároltak be maguknak. Számukra a megkülönböztetés és a stílus az, ami a monoton ruházatra vezette őket. De az ilyen kiöregedett Vándor Ninják mások. Ők lusták, igénytelenek és túlságosan is "gondterheltek" a ruházatuk levételéhez vagy leváltásához. A fiú végig nézett a fekvő öregen, majd önkéntelenül is annak élettani jelenségeit figyelte. A nyakát nem látta pontosan, így verőerének mozgását sem, de a légzése minden testhelyzetben lekövethető... Azt pedig nem tapasztalta. Persze lehetséges, hogy az öreg nagyon gyengén lélegzik, de még az is látható lenne, ha jól megfigyeljük. Vagy talán mély álomban van és így hosszabb ideig nem vesz levegőt. Mert igen, amikor az ember alszik, előfordulhat, hogy akár fél percre is leállhat a légzéssel. Minden alvás során legalább kétszer előfordul mindenkinél, hogy 10-15 másodpercen keresztül nem lélegzik, de nagyapja már több ideje nem tette ezt. A másik, hogy egészen biztos abban a fiú, hogy nagyapja felkelt volna ezekre a hangokra, akármennyire is öreg. Idős Ninjáról van szó, aki Vándor Élete során sokszor került már olyan helyzetben, ahol álmából riasztották fel, a legtöbb ninja pedig amúgy is rossz alvó. Főleg azok akik már vették el egy másik ember életét. Az számukra nagy dolog és nagy lelki trauma. Sokan egész életük során nem tudják magukat túltenni rajta... Mirubi nem tudja pontosan, hogy nagyapja ölt-e már meg embert, de saját személyét nem hatja meg egy-egy élet elvétele.

   Első gyilkosságai igencsak undorítóra sikeredett és nem is teljesen Ő maga vitt végbe, ám amikor saját kezével vágott át egy emberi torkot, nyelőcsövet, izmokat és minden mást, akkor az Ő gyomra sem bírta. Fizikai értelemben gyenge volt, de a lelkében megnyugvást érzett, hogy végre elérte azt amivel majd elkezdődik minden! Egyetlen egy gyilkosság még csak egy lépésnek sem nevezhető, hogy ha az egész Emberiség Kiirtását tervezi az ember... Visszatérve nagyapja életjeleihez Mirubi nem látott semmilyen az életre utaló jelet. Nem hitte, hogy pont most ebben az időpontban halálozott el az öreg, így az eddig rejtett kunait egy pillanat alatt elővarázsolta köpenye ujjából, majd a test felé hajította átlyukasztva a takarót és beleállva nagyapjába. A test persze nem volt igazi és egy pukkanás kíséretében eltűnt az álca, így pedig láthatóvá vált a Kawariminek használt tárgy: Egy zsák tele zöldségekkel. Hát persze. Nagyapja az alapanyagokat az ágya alatt tartja helymegtakarítás céljából. Persze az mellékes, hogy honnan van a Kawarimi... Most, hogy Mirubi okot adott arra, hogy a betörés mellett a támadó szándékot is magára öltse, az elrejtőzött nagyapja arra következtet, hogy agresszív a betolakodó, így minél előbb ártalmatlanítania kell. Mirubi üres tekintettel nézett végig a szobán, ahol nem látott senkit és kimenni sem látott egy lelket sem amikor a házba betért. Így egy variáció lehet, és az a mindig nyitott ablak. Nem is telt el sok idő, mire Mirubi érzékelte a veszély közeledtét. Az ablakból hirtelen erősebben kezdett el fújni a szél, majd, hangzott a technika neve.

- Tsuuga // Metszőfog!

A hang rekedtes és elfojtott volt, de hirtelen jövő és hangos. A szobába berontó Shinobi az ablakon át érkezve próbálta meg elkapni Mirubit, ami tenyerét előre helyezte, majd amikor már majdnem elérte azt az eleven fúró, chakrát koncentrált. Úgy tűnt, hogy a fiú a puszta kezével állította meg a felé száguldó ellenfelet, de nem. Hamarosan elkezdett sötét árnyként materializálódni a chakra, majd egy lökés és a férfi elrepült, egyenesen neki a falnak. Az öregember fájdalmasan vágódott le, szemeit és fogait összeszorította. Mirubi tudta, hogy a hang amelyet nagyapja kiadott beteges és nem megszokott volt. Valószínűleg már a végét járja, így nem volt egészséges az az esés sem számára. De nem hagyta el magát. Feltápászkodott, majd harci állást vett fel. Fegyver híján kezeit helyezte maga elé.

- Már méterekről megéreztem a belőled áradó mocskot... A chakrád nem hétköznapi. Elég ostoba vagy, ha így közlekedsz! Hacsak...

Hallgatott el az öreg Maru, végignézve a fiún.

- Hacsak nem vagyok képes arra, hogy elrejtsem a chakrám...

Fejezte be a mondatot a fiú. Nagyapja kikerekedett szemekkel, ledöbbent arccal nézett végig az előtte álló fiún, akit a Holdfény teljes egészében megvilágított. Nem volt ismerős sem a ruházat, sem a jel sem pedig a technika amivel visszaverte a Tsuugát. De azok a kék szemek és az a hang leleplezte a fiút. A holdfényben most újra megláthatja unokáját, aki ezúttal is olyan hideg és olyan könyörtelen vele mint amikor utoljára látták egymást.

- Te... Mirubi vagy igaz!?

Tette fel a kérdést hevesen. Hangja elcsuklott és férfihoz nem méltón, remegő ajkakkal az ősz borostás arccal kezdett el zokogni. Kezét rég nem látott unokája felé nyújtotta, aki eközben kikapcsolta a felső kapcsot, így arca teljesen láthatóvá vált. Sokkal vékonyabb mint régen, de a gyermeteg vonások ugyanúgy meg maradtak. Arca fiatal, fehér, makulátlan és rideg... Nagyapja lassú, gyenge léptekkel és kinyújtott kézzel halad előre, hogy megérintse unokája arcát. Most már egyforma magasak, de Maru görnyedt testtartása Mirubit emeli magaslatokba. Ahogy keze egyre közelebb ér a fiúhoz, annak tekintete folyamatosan csak a ráncos, májfoltos, vékony bőrű, elöregedett kezeket figyeli. Egy pillanatra emlékek törnek fel benne... Nagyapja dorgálásai, kegyetlen humorú tanításai és a dicsérő, lelkesítő szavak... Mielőtt észhez tért volna, nagyapja kezei elérték az arcát és az üres tekintet egyből élénk és meglepett lett. Mintha szellem nyúlt volna felé, aki a semmiből jelent meg előtte és érintette meg. Bal kezével csapva egyet ellökte nagyapja kezét, majd sietősen hátra lépett.

- Ne érj hozzám! - mondta hideg hangon - Azért jöttem, hogy taníts!

Mondta, de nagyapja a sokkból nem tudott menekülni, így hátrált és leült az ágyára... Tekintete most már riadt, meglepett és szomorú volt. Azon gondolkodott, hogy mi lett az unokájából, mivé lett és mi ez a félelmetes aura ami körbelengi őt. Hiszen olyan fiatal és olyan jóságos volt... Mostanra pedig ebből csak a fiatalság és az ártatlan külső maradt meg. Remegő kezekkel és szintén remegő hanggal szólalt meg.

- Miért? Mi történt veled Mirubi? Mi ez ami belőled árad?

Hangja halk és rekedt volt. Most már biztos, hogy le van épülve és már nem képes komolyabb harcokra. A fiú fejében is ez jelent meg. Ahogy végignézett nagyapja lesoványodott és elgyötört testén, arcán és kezein, valamint hallotta meggyötört szavait, amik bepillantást engedtek az öregember lelkébe. Harcok dúlhattak benne miután Mirubi ott hagyta és a rossz felülkerekedett rajta, majd szépen lassan elkezdte leépíteni a testét. Mirubi elmosolyodott...

- Tehát Te is ugyanolyan gyenge vagy mint a többiek... Szánalmas vagy! Ilyen állapotban nem tudnál tanítani semmit!

Mondta, majd hátat fordított a remegő öregnek, aki Mirubi szavai hallatán még nagyobb sötétségbe taszítódott. Ahogy látta kisétálni a szobából, majd a házból unokáját, a kétségbeesés kezdett eluralkodni rajta és szinte már-már rohamot kapva rohant utána meg-meg botolva valamiben. Mirubi ekkor már a kertben volt, de nagyapja nem hagyta elmenni. Egyik pillanatról a másikra az öreg kézjeleket formált, majd egy kisebb mennyiségű vizet fújt az indulni készülő unokájára. Maga a víz eltalálta a fiút, de csak arra volt jó, hogy megforduljon és újra nagyapja szemébe nézzen.

- Talán mégis van benne még valami erő. A hasznomra lehetsz ezúttal!

- Fogd be a szád! Mi történt veled?! Miért lettél ilyen!?

A fiút ezek a szavak csak felbőszítették, nem hatották meg.

- Hogy miért?! Gondolkozz vén trottyos! Már nem az vagyok aki voltam! Minden miattad és a szüleim miatt van! Az Emberek miatt és a VILÁG MIATT amit létrehoztak!!! Gondolkozz és meglátod amit én érzek! Emlékszel még azokra a szavakra amiket akkor mondtam neked?! Minden abból indult! "A Születés a Halál Kezdete". Érted már öreg?! Ez az amit akarok!

Fakadt ki dühösen a fiú. Maru unokája szavain már nem borzadt el. Nagyon jól tudta, hogy mit akar Mirubi és ha ennyi idő után is ez él benne, akkor egészen biztos elveszett már. Nem volt naiv, hiszen 61 évesen sok mindent megélt már. A felismerés és a fájdalom ami eluralkodott az idős férfin, egyszerűen leírhatatlan volt... Tudta, hogy mit érez és mire gondol Mirubi és azt is, hogy teljesen menthetetlen már.

- Sajnálom, hogy még mindig ezt érzed Mirubi... Nem akartam, hogy ezeket kelljen megtapasztalnod és hogy ilyennek lásd a Világot. De nem segítek neked abban, hogy elérd ezt a célt. Mert ami téged éltet az már nem emberi és nem is tartozik a józan ész határai mögé... Amivé lettél, az már nem Te vagy.

A férfi szavai még mindig rekedtesek voltak, de már nem szomorúak, csupán lehangoltak. Talán mégiscsak naiv volt? Talán túlságosan is emberi tulajdonságai vezették, amikor meglátva unokáját  úgy gondolta, hogy újra a jó dolgok fogják majd uralni az életét? Hiába is... Ember. Nem tehet ez ellen. Ugyanolyan ember mint bárki más. Tenyereit egymással szembe helyezte. Koncentrál.

- Ha nem tanítasz Suitonra és rám támadsz akkor nem leszek veled könyörületes. Ugyanolyan haszontalan féreg vagy mint az Anyám és az Apám!

Ekkor a férfi villámló tekintettel nézett fel a földről egyenesen Mirubi szemeibe, amik ezúttal haragot és gyűlöletet sugároztak magukból.

- Tanulni akarsz!? Akkor tanulj kölyök!

Ezúttal úgy beszél hozzá mint régen. Teljesen az a hangnem, az a stílus. Egyedül a tekintet és a szándék más. Ezúttal ez komoly, így a fiú veszélyben van.
- Első lecke: Koncentráld a chakrádat. Használj igazi vizet a mélyből, vagy a felszínről, vagy alkosd meg a chakrádból!
Mondta a férfi hangosan, mire körülötte feltört a víz két irányból. A föld alatt rengeteg víz van ezen a telken, hiszen ésszel lett kiépítve és Mirubi leszármazottai nagyrészt Suiton használók. A víz most csak feltört, de nagyapja megformált néhány kézjelet, akkor pedig kavarogni kezdett.

- Második lecke: Formáld meg a kézjeleket, majd koncentráld a chakrád a vízbe!

Ekkor pedig a víz mozogni kezdett és egyre erősebben, nagyobb nyomással tört fel a felszínről, elárasztva a kert nagy részét. De ez még nem volt elég. A víz felemelkedett, majd nagy mennyiségben ömlött Mirubi felé. A fiú ekkor előre szegezte tenyerét, majd chakrát koncentrált. Jobb keze elől volt, bal kezével pedig egy Fél Tigris kézjelet formált, amivel gyorsította a chakraáramlást. Ekkor pedig a Sötét Chakra elkezdett egyre nagyobb mennyiségben megjelenni, majd összeállni egy állított téglalap alakú fallá. Mirubi saját technikáját a Kasseitatét // Chakra Feltámadás Pajzsát használta, hogy a tömör chakrafal ellenálljon a feléje zúduló víznek és eltérítse azt. Így már csak hátulról kapta meg, ami már nem volt akkora löketű, hogy elsodorja a fiút. A technika pár másodperc múlva abbamaradt és már csak bokáig érő víz maradt meg belőle, amit már nem bírt magába szívni a talaj. A Chakrafal is megszűnt, hiszen nem volt már rá szükség. Most minden csendes volt. Nagyapja lihegve, kimerülten és csurom vizesen állt előtte.

- Harmadik lecke: Irányítsd a vizet!

Mondta, majd hirtelen mellkasához kapott és kikerekedett szemekkel zuhant fejjel előre a vizes földre. Egy pillanatig még mocorgott, majd egy szempillantás alatt kilehelte a lelkét és most már, valóban élettelenné vált a teste. A víz lassan beszívódott teljesen a talajba, majd eltűnt, ahogy Mirubi is. Ezért jött ide, hogy tanuljon valamit. Persze ennyivel még nem érte be. A technika nevét, amit használt a nagyapja, magától is kitalálta, hiszen látta már ezt tőle. Ezzel hozott létre vízesést, amikor a Suiton elemét oldották fel. A neve Hahonryuu // Pusztító Áradat. Komoly erőt képvisel a jutsu, ha nem elég gyors valaki, hogy megtörje a felszabaduló vizet, vagy hogy kitérjen előle. Az szinte biztos, hogy leteríti az ellenfeleket a lábukról, ha pedig nem vigyáznak akkor össze is törheti őket. Ahogy az éjszakában a házak tetején és a fák lombjai között suhant végig a fiú, csak a technika járt az eszébe, hogy hogyan is lenne tökéletes a létrehozása. Nagyapja nyilvánvaló halála nem érdekelte és mintha meg sem történt volna. Persze ez nem így van. Nem érinti meg őt, de érdekli és ha nem az Új Erő Utána vágy lenne az ami elsődleges a számára, akkor most bizonyára a megrohanó emlékeivel küszködne, amik a nagyapja elmúlásával a felszínre törnek. De ezekben a pillanatokban nem jelent számára semmit az öreg Maru halála. Nem jutnak eszébe azok a pillanatok amikor nagyapja dicsérete és gondoskodása jó érzéssel töltötte el és nem jutnak eszébe azok az idők sem, amikor apja helyett apja volt. Egyedül a technika, amit halála előtt mutatott neki, az lebeg a szemei előtt! Kihasználja az öreget és ez nem szép, de ebben a kegyetlen világban már nem juthat máshogy előbbre az ember...

   Ahelyett, hogy elhagyta volna Konohagakure no Satot, az egyik kedvelt régi helyére igyekezett, amit a legideálisabbnak tartott egy technika elsajátítására. A Kiképzőterepet vette célba, mondván, hogy ilyenkor már senki nincs ott, így zavartalanul tanulhatja meg technikáját. Ennek a jutsunak a létrehozása és a működése roppant egyszerű. Ha eszébe lett volna ez a technika, akkor akár egyedül is elsajátíthatta volna úgy, hogy nem látja a használatát, mivel kilogikázta volna a működését. Egyszerűen csak chakráját kell koncentrálnia, majd irányítania kell a vizet, hogy vastag oszlopban törjön előre legalább két irányból, hogy mindenképpen ellepje az ellenfelet. Ha van víz a közelben, akkor egyértelmű és roppant könnyű a jutsu használata. Ha viszont nincs, akkor a talajvízből kell gazdálkodni, vagy ha az sincs, akkor létre kell hozni a vizet a használó Suiton chakrájából. Mirubi pedig mindig is különlegesnek tartotta magát, így a nehezebb módot válassza. Maga a Nidaime Hokage híresült el arról, hogy különösebb kézjelek nélkül, saját chakrájából hozott létre Elemi méretű Suiton technikákat. Ez annak idején és még most is nagy dolog, viszont akkoriban a ninják leginkább az elemeket a saját megjelenési formájukban használták. Már amelyiket lehetett... A Suiton és Doton technikákat könnyedén használták, hiszen magát az anyagot kellett manipulálniuk az elemi chakrájukkal, így nem pazaroltak sokat. A második fokozat a Fuuton és a Raiton technikák, ahol sok esetben előgenerálták az elemi hatást és azt manipulálták. Természetes úton hoztak létre villámot és szelet, majd azt elemi chakrájukkal manipulálva irányították. Persze a Villámot nehezebb volt, neki csak utat lehetett mutatni, de az olyan technikákba szinte biztos belehalt az áldozat. Ebben a fázisban már többször használták az elemi chakrájukat a ninják, ugyanis villámot létrehozni, valamint szélrobbanást generálni nem mindig tudtak természetes úton. A harmadik fokozat a Katon technikák voltak. Magát a tüzet sosem használták eredeti természetükben, ugyanis kellett egy égési felület, ahol a tűzet táplálni lehetett. Éppen ezért ezeket a jutsukat mindig csak Elemi Chakrából hozták létre, amely az Elemi chakrahasználat legmagasabb foka. Természetesen előfordultak olyan esetek is, amikor magát az égő tüzet manipulálták, de ilyen technikáról és ilyen ninjákról keveset hallani...

   Ezzel a tudással Mirubinak egyszerű lesz elsajátítani a technikát, ugyanis a Katon ninjutsukat mindig is saját chakrájából hozta létre. A gond csak az, hogy amekkora chakramennyiséget ezeknél a jutsuknál felhasznált, azzal meg tudott égetni egy embert, de ugyanennyi chakrával nem igazán lesz képes elsodorni senkit. Így az lenne a legjobb, ha először a meglévő vízzel próbálná a technikát. Megérkezett a Kiképzőtérre, ahol a már jól ismert területére lépett, ahol a chakramenipulálási műveleteket tanulták társaival. Jól emlékszik a három fára, ahol Takefumival és Kitorival edzettek. Kitroi újonc volt, így nekik kellett neki megtanítani az alapokat. Ezután következett a vízen járás, amit csakugyan napokig gyakoroltak mire végül sikerrel jártak. És most ugyanott áll a vízfelszínen, ahol annak idején társaival.

   Nem tétovázik. Megalkotja a kézjeleket, amiket nagyapjától látott, majd koncentrálni kezdte a chakráját. Összpontosított, majd a nyílt vízfelszínen elkezdte chakráját kiengedni és egyenesen a körülötte lévő vízbe fókuszálni. Lassú folyamat volt, mire nagy területű vizet fedett le chakrájával. Körülbelül öt percébe tellett a dolog, majd miután úgy érezte, hogy elég mennyiségű vízre terjesztette ki a chakráját, elmutogatta megint a kézjeleket, majd elkezdte elemi chakráját átalakítani. Ahhoz, hogy ne csak a vizet mozgassa, hanem a legnagyobb hatás elérésére a lehető legtöbb vizet halmozza fel, átalakítja Elemi Chakráját vízzé. Azonban amint ezt megkezdte, a víz elkezd pezsegni, forrni, majd nagy területen gőzölögni... Ekkor pedig Mirubi irányítani kezdi a vizet, valamint a chakráját kifelé, ám ahogy egy kisebb helyen a vízsugár elkezd felfelé csapni, a levegőre kerülve a kiterjesztett elemi chakra lángokat kezd el kicsapni magából, majd hirtelen eloltódik ahogy a vízzel érintkezik. Mirubi azonnal abbahagyja a koncentrációt... Elszúrta. A Suiton természetű chakra helyett a Katon természetű charkáját használta. Olyannyira belé idegződött már a Katon technikák használata, hogy ösztönösen nem képes a Suiton természetű chakra felszabadítására. Persze, hiszen ez a több elemet használó Shinobik gyengesége. Az elsődleges chakraelemük lesz az, amit beidegződve tudnak használni. Ezután a második chakraelemüket már csak akkor lesznek képesek spontán felhalmozni és használni, hogyha folyamatosan, minden nap gyakorolják azt és nem hanyagolják el az edzést. Ez után a második elem felszabadítása is ösztönösen fog történni. Azonban aki harmadik elemmel rendelkezik, annak már-már lehetetlen, hogy mindhárom elemét zsigerből alkalmazza. Sokaknak nincs, vagy csak nagyon nehezen képesek felszabadítani a Második Chakraelemüket, nem beszélve az esetleges harmadikról. Vannak akik kiképzik magukat és magukra erőltetik a harmadik chakraelem feloldását, amivel ugyan képesek lesznek használni azt a harmadik elemet is, de csak nagyon gyenge szinten és a használat előtt mindig fel kell szabadítaniuk annyi elemi chakrát amennyit éppen a jutsuhoz kell. Ez különben természetesen jönne és nem kellene külön rákoncentrálni, de így bajosabb a dolog.

   Mirubi levonta a tanulságot abból pedig kikövetkeztette, hogy mit is kellene tennie. Természetesen a legfontosabb dolog, hogy Suiton természetű charkáját használja fel, éppen ezért ismételten "meg kell találnia" és koncentráltan irányítania kell azt. Erre a legmegfelelőbb módszert alkalmazza: Meditáció. Meditációval képes lesz ellazulni és magába nézni, feltérképeznie testét és végre használni a Suiton chakráját. Erre pedig ahhoz hasonlatos módszert alkalmaz, mint amikor feloldotta magában a Suiton elemet. Akkor egy vízesés alatt meditált és koncentrált, most pedig elmerül a vízben, hogy kiszűrje a hangokat és körülvegye az, amit teremteni szeretne. Nem törődve ruházatával, blokkolta a talpába koncentrálódó chakrát, ami ezidáig a vízfelszínen tartotta, majd elmerült. Megformálta a Kos kézjelet, majd koncentrálni kezdett. Most teljesen elcsendesült minden. A víz a lehető legjobb hangtompító eszköz, főleg nagy mennyiségben. Mirubi számára ez a csend, többet jelentett, mint a vízesés hangja. Ő mindig is a vízesés hangja mellett lazult el a legjobban és az a hang nyugtatta meg őt. Amikor csak meditált, mindig egy kisebb csobogó forrást keresett, ami mellett képes volt teljesen ellazulni. Most viszont egy még jobb dologra bukkant: A teljes csendre, ahol csak saját szívdobbanását hallja az ember. Bizony, a vízzel körülvett test nem ad ki hangot, csak lüktet. Ahogy egyre fogy az Oxigén Mirubi véréből, úgy érezhető egyre erőteljesebben a lüktetés, ami szívének rendezett működése miatt van. Először csak a mellkasában érezte, majd a karjaiban, torkában, halántékában. Már két perc is eltelt és a fiún egyre csak látszanak a fulladás előjelei. Elméje a meditáció alatt tompa, de most hogy nem jut elég oxigénhez az agya, még tompább. Érzi maga körül a vizet... Érzi, ahogy lelke megtelik ezzel a csodálatos életet adó anyaggal, amely az egyik legcsodálatosabb formában van jelen a Világon. Teste nem bírja már tovább... Rángatózni és öklendezni kezd, de Mirubi visszafogja és visszaszorítja ezeket a természetesen reakciókat. De nem bírja már sokáig, hiába is ura önmagának. Érzi, hogy saját testével még Ő sem veheti fel a harcot, így magához tér. Szemei kikerekednek és pupillája összeszűkül. A víz alatt van, nagyjából két méterrel a felszín alatt. Nincs ideje már és ereje sem, hogy felfelé ússzon, vagy fellökje magát, így egy választása maradt csak csupán. Kézjeleket formált az eddig megalkotott Kosból kiindulva, mire a kiterjesztett Suiton chakra elkezdett működésbe lépni. Mirubi talpa alatt a víz emelkedni kezdett és gejzír módjára tört fel a felszínre, kilökve Mirubit a partra. Nem tudta megvárni, amíg kiér a vízből, így pár centire a felszíntől már levegőt vett... Nem kellemes, amikor az ember tömérdek vizet lélegzik be, így amint földet ért egy nagy eséssel, máris kapkodta a levegőt és öklendezte fel a vizet.
   Milyen méltatlan ez hozzá, hogy mint egy gyenge és esetlen ember, vagy akár kisbaba a földön fetrengve öklendezzen és fuldokoljon. Szétkapcsolta az Amegamis köpenyét majd levetette. Alatta csak a fekete trikó volt, így mozgását jelentősen megkönnyítette a köpeny levételével. Teste hiába volt fáradt és meggyötört, elméje és chakrája tettre kész volt, hogy végrehajtsa a technikát. De ezúttal nem a nyílt vízen próbálkozott. Önerőből, saját chakrájából akarja megalkotni azt a vízmennyiséget, amivel a technika már jónak mondható. Így hát, nekikezdett. Felállt, majd a tóparthoz sétált és hátat fordított a víztömegnek. Nem megsértődött, vagy bármi nevetséges dolog, hanem nem hülye és gondolta arra, hogy esetleg mégiscsak rásegítsen egy kis igazi vízzel is a technikához. Megformálta az imént ellesett kézjeleket, majd koncentrálni kezdett. A kézjelek hatására Suiton chakrája szétáramlott a testében, hogy majd ott utat engedve neki, létrehozza a vizet a fiú. Ez az elemi chakra teljesen más érzés volt, mint a Katon. Sokkalta lágyabb és frissebb, de nehezebben kezelhető is. Persze ezt csak azok veszik észre akik nagy figyelmet szentelnek chakrájuknak és annak változásának, de hát Mirubi már ha akarná sem tudná ezt figyelmen kívül hagyni. Annyiféle chakratípust érzett és tapasztalt már magán és másokon, hogy az eltéréseket már szinte ösztönösen megérzi. Így van most is, amikor újra megalkotja a kézjeleket, mire a Suiton Chakra megtalálja helyé és Mirubi jobb és bal oldalán tömörül össze. Most jött el az idő, hogy a még láthatatlan chakrának alakot adjon. Megformálta a Kos kézpecsétet, ami a Suiton technikák egyik alappillére, majd a chakra materializálódni kezdett. Nagy mennyiségű víz szabadult el Mirubi jobb és bal oldalától, amely egyenesen a Kiképzőtér közepe felé tartott. Természetesen a víz befelé folyt volna a tóba, de Mirubi koncentrálva irányította a vizet. Persze nem magas szinten, hanem csak utat mutatott neki, terelte azt. De ez még nem volt elég a számára. A chakrájából megalkotott víz, elsöpört volna egy Genint, de neki ez nem elég! Újra próbálkozott, ám ezúttal a Kiképzőtér azon fájára felállva, amint annak idején edzett. Talán túlságosan is elragadtatta magát és túlbecsülte a képességeit, mivel akkora víztömeget amit Ő szeretne létrehozni, csak a Nidaime volt képes... Talán sokat lát magába? Vagy valóban képes rá? Ő tudja a választ! Képes rá, hiszen ezúttal is hatalmas mennyiségű charkát koncentrált és terjesztett ki a testén kívülre, majd megformálta a kézjeleket és létrehozta a vizet. A kézjelek ezúttal hatalmas nyomást adtak a fa ágáról lezúduló víznek, de a hatás ugyanakkora volt mint az előbb. Természetesen Mirubi ebbe nem törődött bele, így túlerőltetve magát, még több chakrát koncentrált. A hatás, nem maradt el: Még félszer annyi vizet hozott létre, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy elérje azt amit a Nidaime... De nem tudott már mit tenni, hiszen egy pillanat alatt elsötétült minden és lefordult a fáról.... 


// A hatást lényegében elérte a karakter, de nem 100%-osan használja a technikát, hanem mondjuk 80%-osan //

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Deidara on Szomb. Júl. 26 2014, 09:59

Huh, ilyen hosszúságú élményt régen olvastam. Viszont helyesírásilag voltak azért hibák, figyelmetlenségek, és néhol kevésbé tűnt összeszedettnek a történet, vagyis inkább annak leírása. Ettől függetlenül jó lett, felírhatod a technikát, valamint +4 chakrapontot.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Kedd Szept. 23 2014, 17:14

Történet beillesztése a karakter életébe: Takumi no Sato-ban való tartózkodás alatt ami Egy hónap volt. (Utolsó Élményes Kaland)


Fūinjutsu: Shishi Heikō // Pecsét technika: Oroszlán Befogás

Először valamilyen módon körbe kell fognunk vagy leszögeznünk a célpontot, úgy hogy az mozdulatlanul egy szilárd felületen legyen. (Ez kulcspontja technikának ugyanis a pecsét nem a testet bénítja meg) Ezt el lehet érni egy igen méretes fegyverrel, kötelekkel, vagy akár egy Bénító Technikával a lényeg, hogy az ellenfél mozdulatlan legyen. Ezután meg kell alkotni a pecsétet amely megjelenik a célpont körül egy négyzet alakban a  pecsét közepén pedig az "Elzár" Kanjit kell megalkotnunk. A pecsét képes a rabul ejtett test chakrájának blokkolására, így az illető technikákat sem használhat,  valamint semmilyen chakrával kapcsolatos műveletet és amíg le van szorítva vagy mozgásképtelenné van téve, addig gyakorlatilag az ellenfél teljesen magatehetetlen, így teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. Rendkívül veszélyes jutsu, viszont ügyesen kell eljárni ahhoz, hogy harcban kivitelezhető is legyen. Egynél több áldozatot nem képes blokkolni. A technika nagy hátránya, hogy ha idő közben az ellenfelünk valahogy kiszabadul a technika, tárgy, vagy a dolog fogásából ami mozgásképtelenné tette, akkor elhagyva a pecsét területét újra képes lesz használni a chakráját. Ezért kellenek az olyan jutsuk, eszközök vagy bármilyen foglyul ejtő tárgyak, amivel a pecsét területén tarthatjuk az ellenfelet.
Chiyo ezt a technikát először úgy használta, hogy egy bábbal a falnak szögezte Sasorit, majd úgy, hogy Sasori megsebesült, mozgásképtelen teste köré alkotta meg a technikát.
Chakrapont: 550
Besorolás: A
Használó: Chiyo


Tanulás:

   A megrendelést a fiú leadta, így már csak várnia kell egy hónapot, hogy az Óriás Láncok megérkezzenek. Ha nem jönnek meg, akkor nagyot koppan a fiú, hiszen nem kevés pénzt fizetett ki előlegbe, amit akár Zsoldosok felbérlésére is fordíthatott volna. De nem, Ő gondolt a Klánjára és az úgynevezett "Testvérére," hiszen a láncokat csak azért készítette el, hogy ha szükséges, akkor a Nibi ellen használja őket. Persze szívesen tette, hiszen ezzel a saját dolgait könnyíti meg, hiszen minél többet harcolnak a Kétfarkúval, annál több információt tud szerezni és annál több tapasztalatra tesz szert. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy szembeszállt egy Bijuuval, de Mirubi nem is ezt tartja a szemei előtt. Ő sokkal többet akar és sokkal tovább gondolja a dolgokat. A Bijuukról azt beszélik, hogy a Chakra hihetetlenül erős megjelenései, ami ha így van, akkor voltaképpen a Bijuuk által az emberek közelebb kerülhetnek a Chakrához és annak megértéséhez. Ezért is akarja Mirubi olyannyira megismerni ezt a lényt. Az már nem számít neki, hogy Karu és a többiek mit akarnak vele csinálni, Ő csak azért van ott, hogy a lehető legtöbbet lásson az egész harcból. Ezért is fog végig hátul állni és asszisztálni a harcokhoz, nem pedig közvetlenül a Nibi ellen harcolni és kockáztatni az életét. Óh nagyon téved Karu és Itanashi is, ha azt hiszik, hogy Mirubi megerőlteti majd magát és veszélybe sodorja az életét más Céljai elérése érdekében. Persze mindkét Szervezeti tagra szüksége van, azonban ha meleg lesz a helyzet, nem fog a megmentésükkel foglalkozni, maximum akkor, ha nem válik majd nehezére a dolog. De ez még a jövő zenéje és Mirubinak tervei vannak, ha pedig azok a tervek helyes működnek, akkor nem kerül majd sor arra, hogy Saját Élete veszélybe kerüljön. Annál inkább a többiekél...
   Egy hete van Dangai Takumi no Satoban, ahol az élet igencsak felpezsdült a háború által. Ilyenkor a bevétel 80%-a harcokból jön be, így a faluk rövid idő alatt meggazdagodnak és mivel monopol helyzeteket élveznek, így nem kell félniük attól, hogy a rendelések bármi úton-módon alábbhagynak. Ezekben a hetekben Mirubira csak a pihenés és a gondolkodás vár, így nem számított arra, hogy újra az élet által generált, ám hasznára váló véletlennek tűnő eseményekkel kerül szembe. Szállása egy fogadóban volt a faluban, mégpedig abban a fogadóban, aminek neve sem volt, hiszen nem volt rá szüksége. Az emberek itt nem a nevet, hanem a helyet nézték és a sürgés-forgás közben egyáltalán nem törődtek a helyek nevével és annak hangulatával. Ezért is lehetett annyira lehangoló ez az épület is, hiszen semmi különleges nem volt benne. Monoton asztalok, monoton székek és monoton környezet az átlagosnál átlagosabb arcokkal. Ez az amit Mirubi még az Emberek jelenléténél is jobban utál: Ha az emberek a monoton és szürke hétköznapjaikba beépítik a monotonná és megszokottá vált pörgést és sietséget, amely azt az illúziót kelti, hogy mennyire élettel teli ez a Falu és mennyi lehetőség van, holott mindenhol csak ugyanaz történik: Ital, Pénz és Pénz, Mulatozás, Alvás, Munka és Ismerkedés. Az élet ezen "Fajtájára" azok akik nem látják át a Világot azt mondják, hogy mennyire vad, eseménydús és aki így él az valóban "Él". Holott ez is ugyanaz a züllött és monoton Fertő, amely nem más, mint a Társadalom körforgásának irányt változtató, de mégiscsak ugyanolyan maradó monotonitása. Csak sokan túl hülyék ahhoz, hogy ezt észrevegyék és ezek az emberek az Emberiség 99%-a. Mirubi éppen ezért nem tudott itt ezen a helyen maradni, így összeszedte a holmijait, ifut elengedte a faluban, hogy kedvére császkáljon, hiszen úgyis visszatér gazdájához, Ő pedig a Főkapu felé vette az irányt, hogy megszabaduljon ettől a nyomasztó hangulattól ami úrrá lett rajta.
   Ahogy minden faluban, itt is földutak voltak mindenfelé. A Fő útvonalakat csak a méretük különböztette meg a többitől, így ez is monoton és lehangoló volt Mirubi számára, ámbár furcsamód, most valahogy jobban megbirkózott az általa utált és ami még jobb kifejező: Szívből gyűlölt Emberiség jelenlétével. Maga sem tudta, hogy mitől van ez, de mostanában egyre furcsább dolgokat vesz észre önmagán. Hishimon sincs jelen az elméjében már jó ideje, egészen pontosan az ANBU-val vívott harc óta. Ott úgy érezte, mintha egyesült volna a Saját és Hishimon Elméje, ami voltaképp Mirubi elfojtott Akarata és Érzései. Ha pedig ez így van, akkor Mirubi teljesen átadta magát Hishimonnak, de közben saját természetét is megőrizte. Ha pedig ez így van, akkor az vagy azt jelenti, hogy Hishimon elérte a célját és Mirubi szíve a lehető legkegyetlenebben ver, vagy pedig Mirubi elérte Skizofréniájának azt a szintjét, ahol már nem képes irányítani a lappangó gonoszt és az ha előtör, akkor a fiú irányíthatatlanná válik és teljesen irracionális dolgokat fog tenni, amit ép ésszel nem lehet megmagyarázni. Ez pedig a teljes szellemi leépüléshez fog vezetni, ami mondanom sem kell, hogy mennyire gátolná a fiút minden téren. De Ő jelenleg ebből az egészből nem fog fel semmit és nem is gondolkozik rajta, ami sajnos első jele a teljes megőrülésnek, hiszen ha nincs bizonyíték a Gonosz - Ami jelen esetben Hishimon - jelenlétére, akkor az a legnagyobb bizonyíték annak valódiságára is. Ez már csak így megy. A betörő sem kapcsolja fel odabent a villanyt és mutatkozik meg... A lappangó Skizofrénia is ilyen, hiszen az a bizonyos másik Én teljesen átvette az ember fölötti uralmat, akkor pedig nem fog csak akkor megmutatkozni, ha elérkezett a megfelelő pillanat.
   Mirubi úgy érezte ahogy tör előre az emberek sűrűjében, hogy kezd megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ilyen férgek veszik körül. Viszont ezt nem szabad félreérteni. Az, hogy Ő elfogad valamit ami voltaképp úgy van és nem vadul tiltakozik ellene, az a lehető legjobb dolog amit érezhet. Az undor és a harag amit irántuk érez, teljességben megvan a fiúban, de az elfogadás érzései is, ami arra hasznos, hogy elfogadtassa a jelenlegi helyzetet a fiúval, hogy a későbbiekben úgy tudjon szembenézni ezzel a problémával, hogy a lehető legracionálisabban és a lehető legokosabb módon álljon hozzá. A probléma felismerése eddig is meg volt benne, de vadul tiltakozott ellene és nem akart megbékélni vele. Ezért is pusztított és váltott ki belőle hányingert az emberek jelenléte, de most, hogy esélye van a nyugalomra és a dolgok elcsendesednek az elméjében - ami még egy tünete a Rejtett Skizofréniának - kezdi elfogadni az Emberek Visszafordíthatatlan fertőjét amit kibocsájtanak magukra, egymásra és a környezetükre, ezáltal pedig a lehető legnagyobb nyugalommal képes lesz kezelni a helyzetet és olyan tervet tud készíteni, ami majd a leghatékonyabb módja lesz az emberek kiirtásának. Ez a nyugodtság és hűvös elfogadás amely olyan akár egy Isten megrendíthetetlen látásmódja, vagy egy tette, ami megkérdőjelezhetetlen igazságot tartalmaz... Ezzel még Saját Magát is megrémíti. Mi az, ami miatt ilyen jéghideg nyugodtsággal tekint már ezekre a lényekre és miért érzi azt, hogy egy teljesen más valaki uralja az érzéseit? Bizony a válasz az ott van az orra előtt, de ezt nem képes észrevenni...
   Ezek a gondolatok és érzések kavarogtak a kisfiúnak tűnő Mirubiban és már kezdte volna azt érezni, hogy teste magától mozog, elméje pedig valahol belül elveszett, ám ekkor egy elsuhanó alak, aki felverte Mirubi mellett a port és a levegőt, ki nem zökkentette az "alvajárásból". Nem látta pontosan a portól és a gyorsaságtól a férfit, de nem is akarta, hiszen egy újabb alak húzott el mellette hatalmas sebességgel. Bizony a Főbejáratnál álló őrök tökéletesen látták a közeledő férfit és a nyomában lévő társukat is, így felemelték Yari-jukat és úgy állták el a férfi útját, aki egy ügyes mozdulattal átugrott felettük, mire a két őr a meglepetéstől csak állni tudott mint egy Fa. Szépen kicselezte őket, ám a nyomában lévő őrt, aki voltaképp egy felbérelt Ninja, nem tudta lerázni. Mirubi sem tétlenkedett, Ő is erős Shinobinak tartja magát, így megindult szélsebesen a Főbejárat felé egyenesen a Menekülő és a Ninja után. Keresztülvágott az őrökön és követte a két tagot egyenesen lefelé a hídon, amely a talajtól a meredek hegyrendszer egyik pontjára volt felfüggesztve, hiszen Takumi no Sato elég nehezen megközelíthető helyen van. A hídon több kereskedő és árus érkezett, vagy éppen hagyta el a Falut, elvégre is még kora reggel volt.
   Az üldözés elég sokáig tartott, hiszen az üldözött férfi és a nyomába eredő maszkos Ninja is gyorsak voltak, de nagyjából egy tempóban haladtak. Mirubi tudta velük tartani az iramot, vagyis jobban mondva: Egyáltalán nem okozott nehezére tartani velük az iramot. Körülbelül tíz percnyi kergetőzés után elérkeztek a Füst Országának és Dangai Takumi no Sato határához. Habár Takumi no Sato a Füst Országában helyezkedik el, saját területei vannak mintegy másfél kilométeres körzetben a falun túl. Persze nem sokat kezdenek vele és a területüket csak a falu határáig figyelik, de a környezeti különbségek jól láthatóak a két vidék között. Egy másfél kilométer átmérőjű területen nem terem szinte növényzet és így csak a puszta, poros, sziklás és száraz hegyes területek látszanak. Ám a határvonalon már kicsivel jobb a helyzet, ugyanis kihalt fák és lassan füvesedő területek is vannak. Ám a három ember akik ezen elveszett pusztán loholnak végig, most egy olyan határvonalat értek el, amik nem erdőben vagy akár füves pusztában végződnek, hanem meredek hegyekben és sziklaszirtekben. Bizony már messziről látható volt, hogy nincs menekvése annak akit üldöznek, hiszen elé tornyosul a magas hegy. Ha viszont irányt vált, akkor az üldözője egy pillanat alatt utolérte volna. A helyzet nem túl rózsás és most elérték a hegyet, ami közbezárta az üldözöttet és tökéletese kelepcébe csalta. A férfi szembefordult az üldözőjével, ami szintén megállt és a maszkban is jól láthatóan oldalra fordult, hogy felmérje a körülbelül tíz méterre mögötte álló Mirubit. A szituáció egyértelmű, azt gondolja, hogy erősítésként érkezett a tolvajnak, így Mirubi máris reagál.
- Nem akarok belekeveredni ebbe. Csak néző vagyok...
Erőltetett egy mosolyt az arcára, ám ekkor a kelepcébe zárt férfi előrántotta Tantoját, ami kékes fénnyel izzani kezdett, majd azzal elkezdte megrohamozni a Démon Maszkos férfit, aki kézjeleket formált, majd lecsapta kezét a földre. Ekkor a föld elkezdett fellazulni alatta, majd mint egy nagy méretű kar, kirobbant a földből a támadó férfi felé és magával ragadta azt, majd egyenesen a mögötte álló sziklafalnak passzírozta. Ám ennyi nem volt elég, hiszen a férfi mozgolódni kezdett és a földkéz pedig repedezett, így a maszkos férfi egy pillanat alatt előtte termett és kézpecséteket formált, mire a sziklafalból amihez a férfi szögezve volt négy kisebb fogó formájú nyúlvány nyúlt ki és átfogta az elkapott férfi lábait és kezeit, teljesen szétfeszítve és kiszögezve a falnak, majd a nyúlványok beleolvadtak újra a sziklafalba a férfi kezeivel együtt. Ám ez még mindig nem volt elég a maszkos férfinak, aki jobb kezét függőleges irányba végighúzta a férfi mellkasán, majd megformálta az egy kezes Kos kézpecsétet, aminek hatására a férfi körül négyszög irányban pecsétek kezdtek kirajzolódni a szilafal közepén pedig, - ahová a férfi szögezve volt - egy Kanji jelent meg aminek a jelentése: Bezár.
- Fuinjutsu: Sishi Heiko // Pecsét Technika: Oroszlán Befogás! Ez a Tolvajok jussa, vagyis maga az örök rabság.
Mondta ki lassan és mélyen a technika nevét, majd a hozzáfűzni való szavakat, ezután pedig egy gyors és erőteljes mozdulattal sarkon fordult és Mirubi felé nézett.
- Miért jöttél utánunk fiú? Téged már láttalak a minap. Te rendeltél nagy mennyiségben Gotetsu-samatól.
Gotetsu? Jó, hogy a fiú megtudta végre a nevet, akitől a láncokat rendelte.
- Nem volt az tömegmennyiség, csak hát sok. Azért jöttem, hogy hátha látok valami érdekeset és lám... Nem tévedtem.
Húzta össze akaratlanul is Mirubi a jobb szemét, ami egy kacsintásnak látszott, pedig Ő csak ezzel fejezte ki akaratlanul az izgatottságát.
- Miféle technika amit használsz. Ha jól láttam, akkor Fuuin Jutsu mégpedig Elfogó Pecsét. Mond el nekem a működését!
A férfi nem mondott semmit, csak megfordult és a férfihez lépet, aki úgy tűnt, hogy valamilyen oknál fogva elájult. Persze ezzel a Maszkos férfi nem foglalkozott, csak fogta és leakasztotta zsákmánya oldaláról az erszényt, amiben 10.000 Ryo volt, majd ráakasztotta a saját övére.
- Ez nem elfogó, hanem Elzáró pecsét. Chakrát lehet vele elzárni, de legyen elég ennyi. Ezt a technikát az itt lévő felbérelt Ninják 90%-a ismeri, így nem tőlem fogod megtudni. Különben is zűrös alak vagy, így semmi dolgunk együtt. Ezt pedig most vissza kell adnom a tulajdonosának.
Mondta a férfi, majd fel is vette a futáshoz szükséges állást és elindult egyenesen el Mirubi mellett, de Ő ekkor az útját állta. A férfi megtorpant, majd előrántotta Kunaiját.
- Állj el az utamból, különben úgy fogok rád tekinteni, mint Takumi no Sato ellenségére.
Mirubi nem akart feltűnést kelteni, de most a falutól egészen messzire kerültek és így ha meg is ölne egy ilyen Őrt, akkor sem lenne nagy vízhangja. Persze látták távozni a két taggal együtt, de valahogy kimagyarázná a történteket, így itt az esély arra, hogy rákényszerítse akaratát a férfira.
- Elállok az utadból és nem kezdek harcba, hogyha elmondod nekem a technika működésének titkát... Ha akarod még meg is fizetlek.
Mondta a fiú, mire a férfi szeme megváltozott és érdeklően csillogott, viszont ezt a maszk miatt aligha látja a fiú.
- Mennyit érne meg neked a technika?
Mirubi ekkor elmosolyodott, hiszen már tudta, hogy megtalálta a közös hangot ezzel a Féreggel, aki mint minden ember a pénz hatására feladja elveit és akár a tulajdon lelkét is...
- 10.000 Ryo!
A Démon Maszkos férfi leengedte a kezét, majd kiegyenesedett.
- Rendben...
Mondta ki halkan, mire Mirubi is elengedte megfeszített izmait és máris hátranyúlt a táskájába.




~ Pár órával később ~



   A két férfi, vagyis inkább a férfi és Mirubi a pár órával ezelőtt elkapott tolvaj mellett állt, miközben az próbált kiszabadulni Mirubi Drótjainak rabságából. Mirubi és az Őr, leszállította az ellopott pénzt, majd visszatértek a tolvajhoz, hogy Őt is lerendezzék és közben a férfi, - akiről kiderült, hogy Sabato a neve - megtanítsa Mirubinak ezt a pecsét technikát, amit használt a tolvaj elfogására.

- Érted már fiú? A köteleid lefogták a testet, nem képes mozdulni, így amíg a pecsétben áll, addig a chakrája is blokkolva van. Tehát ezzel a Fuuin Jutsuval csak blokkolod az ellenfél chakráját, de csak addig, amíg a pecsét sértetlen, vagy ki nem állnak a pecsét által körbezárt területből.

Mondta a férfi, miközben eltette a 10.000 Ryo-t amit idő közben Mirubi átnyújtott neki.

- Értem. A Rajzot elteszem. Jó üzletet kötöttünk.

Mondta ki, majd kinyújtotta karját, mire a Drótok letekeredtek a tolvaj testéről, mély vágásokat hagyva maguk után. A férfi torka vérzett és egész teste elgyengült, de ezzel Sabato nem is foglalkozott, csak megragadta a férfi ruháját és húzni kezdte a földön, látszólag minden megerőltetés nélkül.

- Én is úgy vélem... De most viszlát!

Mondta, majd Mirubi végignézte ahogy közepes tempóban eltűnik az Őr és a Tolvaj is. Mostanra már dél körül járhatott az idő, így ezen a vidéken kellően meleg volt. A hatalmas por és a kietlen táj egy bizonyos borongós hangulatot adott az embernek. Bár szebben kifejezve úgy is mondhatjuk, hogy ezen a lepusztult tájékon ácsorogva, Mirubi úgy érezte, hogy a természete bekebelezi és önmagába zárja, átadva neki a búját és baját. Bizony ez a vidék megélt már sok csatát... Földjeit már több száz ember vére öntözte és köveit, gyenge fáit már több százszor rázta meg az emberek halálsikolya. Ez a tájék maga a halál, maga a bánat, maga a halál... Tökéletes helyszín Mirubi számára. Nem is érti, hogy Bázisát miért nem ide építtette fel. Bár, akkor kevésbé lett volna eldugott helyen és valószínűleg Takumi no Sato sem nézte volna jó szemmel.

   A fiú kémlelve a végtelennek tűnő, a nappali fényben is szürkének ható tájat, becsukta a szemeit... Várt és várt, majd megérezte a nap melegét, ahogy az arcába süt a felhők közül kitörve, de ez csak egy pillanat volt csupán, hiszen a szürke esőfelhők újra eltakarták a napot. De mégis... Egy pillanatra olyan volt a fiú számára, mintha egy teljesen más helyen lenne. Furcsa, hiszen nem szokta mostanában észrevenni a természet ilyen fokú csodáit és jelenségeit, de amióta ezen a helyen van és nincs semmi dolga, azóta újra el tud mélyülni a megmenteni kívánt Föld folyton mozgó világában. De a hirtelen feltámadt erős és hideg szél, őt is kizökkentette. Összehúzta pulóverét, felvette a kapucniját, majd zsebre vágta a kezét és egy utolsót szívott az immáron fagyos levegőből. Benntartotta, mellkasa csak úgy dudorodott. Érezte, ahogy a szívverése erősödik a sok oxigéntől, de nem bírta sokáig, így kifújta, majd úgy ahogy volt, zsebre dugott kézzel, neki indult keresni magának egy szélvédettebb helyet.

   Pár percnyi kutakodás után a sziklás vidéken, talált magának egy helyet, amely nem volt túl nagy, de megfelel arra a célra, amire megtalálta magának. Négy nagy sziklával körbezárt területet talált, aminek a közepébe fészkelte be magát. A sziklák által körbezárt terep egy kisebb szobának felelt meg, így voltaképp teljesen szélvédett volt és egy vagy két ember kényelmesen el is férhetett odabent. Sabato elmagyarázta Mirubinak a technika működését és azt, hogy miképpen jön létre, így a fiú már tisztában van mindezzel. Így büszke is magára, hogy a láncokat megrendelte, hiszen ezzel a jutsuval kombinálva a láncos leszorítást, akár egy Bijuut is képes lehet teljesen harcképtelenné tenni néhány percre. Az pedig pont elég lehet egy meneküléshez, vagy egy erőteljes támadáshoz, vagy egy újabb pecsét technika bevetéséhez. Éppen ezért megfogta a Sabato által készített rajzot, - ami egy papírlapra rajzolt fel - majd elővette az ecsetét és a tintáját és leült a földre. A szimbólumok egy-egy szertartási szöveget ábrázolnak. Legalábbis Mirubi ennyit tud a Pecsét Technikákról, viszont sem olvasni sem megérteni nem tudja a jelek és azok jelentését. Azt tudja, hogy ezek a jelek mind egy-egy szó vagy szótagot jelölnek csak úgy mint a Kanjik. Ezek a pecsét jelek viszont sokkal ősibbek mint amire az ember emlékezne. A jelek négyzet alakban kapcsolódnak egymáshoz, így közrezárják azt, akin a technikát alkalmazni akarjuk. A közrezárt terület közepén pedig a "Bezár" Kanji látható. Tehát ezeket kellene Mirubinak megtanulnia lerajzolnia, majd megtanulni létrehozni a chakrájával. Ugyan a jelek jelentőségét nem tudja, viszont azt nem is kell, csak elég chakrát kell elzárnia a pecsétbe, hogy az kifejtse a hatását. Így neki is kezd a pecsét megalkotásának. Először megfordítja a papírt, ami tökéletesen átlátszik és így Mirubi fel tudja rajzolni a szimbólumokat. Pár perc alatt átrajzolta őket, majd hagyta megszáradni. Ez után letette maga elé.

   Most a talajra is felmásolja, hiszen még nem jegyezte meg fejből. Nem is görcsöl a jelek és a kinézetük megjegyzésén, csupán csak másolja és másolja. Negyed óra alatt kész lett a lassú és tökéletesen pontos felfestés. Ez után következhet az újabb kihívás. Most a fiú percekig nézi a lapon látható szimbólumokat, majd becsukja a szemét. Ekkor foltokban kirajzolódik előtte a pecsét kinézete. Kinyitja a szemét, majd a papírt az ég felé fordítja és eltakarja vele a napot. A fehér papírt teljesen átsüti a nap, viszont a fekete tintát nem. Mirubi mindkét szemével belenéz és bár nehezn bírja a lapon átszűrődő fényt, de ameddig tudja, addig tartja nyitva és nézi a lapot, majd amikor a szeme könyörtelenül könnyezni kezd, becsukja azokat és az egyik kő felé fordul. Belemártja az ecsetet a tintába, majd kinyújtja a kezét benne az ecsettel, majd a sziklára nyomja azt. A szemei előtt világos foltok jelennek meg, ahogy a nap elvakította az imént és hamarosan kirajzolódik a teljes pecsét. Ekkor pedig a lehető legnagyobb gyorsasággal elkezdi felfesteni a sziklára a pecsétet, ami körülbelül öt perc alatt készen is lett. Ekkor Mirubi kinyitja a szemét és összehasonlítja a lapon lévő rajzot az Ő rajzával. Hát a különbség tökéletesen látszik. A Sietséggel és a csukott szemmel való rajzolással egy szakadozott és csúnya ábrát rajzolt fel. De így legalább próbálkozott. Most viszont már képes lehet memorizálni a rajzot. Még nézi egy pár percig és újra és újra lefesti a talajra, majd amikor úgy érzete, hogy magától is menne ismét odaáll az egyik sziklához, ami még üresen áll.

   Szemeit ezúttal nyitva tartja és csakúgy mint egy begyakorolt művész, elkezdi felfesteni a számára érthetetlen mintákat és kapcsolatokat, majd amint ezzel végzett, felfesti a "bezár" Kanjit ami már könnyebb feladatnak minősül. Végre készen van a festéssel és az egészet magától alkotta meg. Most már az ábra az Ő fejében is benne van. Maga a Kód, amely kifejti a hatást! Úgy is mondhatjuk, hogy a Technika Képlete az, ami oda a kőre felkerült. Most azonban egy nagyobb dolgot kell megtennie, hiszen el jött az ideje annak, hogy a chakrájával is megalkossa a pecsétet, hiszen csak akkor fejti ki a hatását. Nem tétovázik, a Fuuka Houin pecsétjét is megalkotta már, így nem lesz gondja. Azonban ez a technika jóval komolyabb elemeket tartalmaz és ha egy Bijuu ellen akarja használni, akkor nem lesz elég egyedül végrehajtani ezt a Jutsut... Akkora területet nem tud lefedni, hacsak nem használ klónokat. De egyenlőre ne akadjunk itt fent, hiszen egy ember elfogására alkalmas pecsétet kell most létrehoznia, így hát jobb alany híján megformálja a kereszt alakú Kézpecsétet, amivel létrehoz egy Kage Bunshint. A klón ugyan önálló gondolkodásra is képes, de mivel Mirubi az ötlet megalkotása után hozta létre, így már tudja, hogy mit akar a valódi test. Vagy is tudják, hogy mit akarnak tenni. A klón Mirubi elé áll mozdulatlanul, hogy a technika mindenképpen hatásos legyen, majd az igazi Mirubi letérdel és a tenyereit a földre helyezi. Koncentrálni kezd. Chakrát gyűjt mindkét kezébe. Nem túl sokat, inkább keveset, hogy képes legyen megalkotni a pecsétet. Majd miután sikerült, telepumpálhatja a chakrával, hogy kifejtse a hatást a technika és lehetőleg a pecsét tartós is legyen.

   Miután a fiú elég chakrát koncentrált a két tenyerébe, megformálta a szükséges kézpecséteket és lecsapta maga elé mindkét tenyerét. Ekkor pedig szépen lassan elkezdtek felrajzolódni a jelek, amik Mirubi jobb és bal tenyeréből indultak. Először összekötődtek a tenyerek alatt, majd jobbra és balra indultak el teljesen szabályos módon. Tulajdonképpen Mirubi irányította a chakráját és ahogy mozgatta és formálta meg azt, úgy alakította ki a pecsétet is és adott neki színt és egy minimális fizikai kiterjedést. A szimbólumok egymásból kinőve jelentek meg majd amikor elérték a széleket, Északnak vették az irányt és ott is felrajzolódtak. A teljes szimmetria jegyében történt a pecsét "felfestése". Miután elérték az oldalak teljes hosszát, Mirubi lezárta a pecsétet, megalkotva a négyzetes alakot, majd chakárjából megalkotta a közepén lévő Kanjit. És itt jön a csúcspont a Pecsét aktiválása: Mirubi eszeveszett módon halmozta fel a chakrát és áramoltatta át a pecsétbe, majd amint ezzel készen volt, elvágta a kettejük között lévő direkt chakrakapcsolatot. A pecsét pedig készen volt. A megalkotási idő ugyan beletelt néhány percbe, de gyakorlással menni fog ezt létrehozni gyorsabban is. Ha elég ügyesen használja, akkor erősebb ellenfelek ellen is bevetheti a jutsut. De előbb meg kell róla bizonyosodnia, hogy működött. A pecsét közepén álló Mirubi tudta a dolgát. Megformálta a Katon: Endan kézpecsétjeit, de nem érezte chakrájának mozgását. Ekkor becsukta a szemét, hogy felszabadítsa a Sötét Chakrát, de az sem ment neki. A Jutsu megakasztotta a Klón Chakraáramlását...

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Deidara on Pént. Okt. 03 2014, 22:24

Nos, a vége felé már jobb lett, kicsit sok volt eleinte a szóismétlés, továbbá a jelen-múlt idő is szemtelenül váltakozott. A vízhang és a visszhang két egész más dolog egyébként : ) A pecséttechnikát megtanultad, felírhatod magadnak, valamint 2 chakrapontot is. Viszont ne felejtsd el levonni az elköltött 10 000 ryot.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Szer. Dec. 17 2014, 16:47

// Ezúttal nem szeretnék sok körítést írni, így a közepébe vágtam a dolgoknak, elvégre ezt a technikát most kizárt, hogy Mirubi egy nap alatt megtanulja //

Chakra no Mesu // Speciális Chakra


Egy igencsak nagy koncentrációt igénylő technika. A ninja a kezébe koncentrálja chakárját, majd  kiterjeszti a kezei köré és úgy formálja azt meg, hogy egy éles chakrapengét kapjon, amely a legélesebb kardoknál is élesebb, így elvághatja az izmokat, inakat, csontokat, fákat, köveket vagy akárcsak felszeletelheti az ellenfelét. A chakrapengét egy chakrával töltött kard, vagy más tömör chakra akaszthatja csak meg. A technika másik alkalmazási módja, hogy a használó a pengét az áldozatát megérintve, hozza létre annak testén belül akár ruhán, páncélon, vagy bármilyen más védelmen keresztül, így akár láthatatlan belső sérüléseket is okozhat. Ha jól találja el a használó, akkor halálos támadást is bevihet.

Besorolás:
B

Chakraszint: 450


Tanulás

   Az asztalon egy már régen elhunyt, rothadásnak indult test fekszik... Egy középkorú férfi volt az illető, akit Mirubi éppen a boncasztal közepén feltárt. A bélsár és a belek rendezetlen és figyelmetlen elmetszése teljesen elöntötte a hűvös fémasztalt, amire a holttest volt helyezve. A fiú szervezeti köpenye az egyik fogason van a laboratórium messze lévő sarkában, ugyanis az ilyen helyzetekben a fiú orvosi köpenyt és maszkot visel. Természetesen semmi szükség a köpenyre, viszont ragaszkodik hozzá a fiú, hiszen meg kell adni a módját az boncolásnak. A maszkra azonban annál inkább szükség van, ugyanis ez a "boncolás" átment trancsírozásba és pacsmagolásba. Beteg elme, beteg tettek és még betegebb élvezet, ami uralja a fiú tetteit, amikor lassú, de erős mozdulatokkal belemarkol gumikesztyűs kezével a férfi felnyitott hasába és kiemeli az elmetszett és félig kilógó beleket. Vékonybél, vastagbél, végbél, gyomor. A nyelőcső, szív, máj, vesék, tüdő és minden egyéb ami nem a gyomor része és nem a táplálék felszívás és szelektálás része, mind, mind a Mirubi melletti kukában végzi. Ezután a fiú, jobbra nyúl, hogy kis fémasztaláról újra leemelje a már véres szikét, amivel most a már teljesen használhatatlan szívet igyekszik kiszedni. A hulla annyira régi, hogy a vér már alvadt volt a testben és a hús nagy része egy elmállott masszává alakult. De ez nem zavarja a fiút, ahogy a szagok sem, amik terjengenek. Ahogy belenyúl a test belsejébe, hogy kiemelje a szívet, egy rosszul elfűrészelt csontban megakad gumikesztyűje. Nem húzza tovább, ugyanis ha elszakad és felsérti akár csak egy kicsit is a bőrét, akkor a vérmérgezés garantált. Így nem is vesződik tovább...

   A fiú lassan kihúzza a kezét a hulla mellkasi részéből, még egyszer végigsimítva annak tapadós szívét és összeaszott tüdejét, majd nagy csattanásokkal letépi kezéről a kesztyűt, amit szintén a szervek szakszerű elraktározására szükséges szemetesbe dob bele. Ezután közeli léptek zajára lesz figyelmes. A labor kékes-fehér fénye egy pillanatra megremeg a neoncsövek reakciójától, de a fiú nem zavartatja magát, folytatja amit elkezdett. Két kezének hüvelyk és mutató ujjával megcsípi a zöld lepel két sarkát, majd egy egyszerű mozdulattal letakarja a hullát. Éppen időben, ugyanis a Labor ajtaja nyikorogni kezdett. A fémkerettel díszített faajtó nehezen, de kinyílt a férfinak, aki természetesen Mirubi miatt van itt és miatta jött el újra Jigokutariba. Raion Tensei! Nem zavartatta magát, köszönés és további tiszteletadás nélkül sétált be Szervezeti köpenyében a fiú mögé néhány méterre, majd karját felemelte. Ahogy ezt a mozdulatot lassan és kimérten megtette, felcsusszant a köpeny ujja a férfi csuklójáig, kezében pedig, így láthatóvá vált a tekercs, ami egy barna madzaggal volt rögzítve. Mirubi megfordul, majd kigombolja orvosi köpenyét, ami piros foltokkal és vércseppekkel van tarkítva. Ezzel sem sokat bíbelődik, ledobja a földre, majd érdeklődő tekintettel nyúl a tekercs felé. Egy pillanatra végignéz saját kezén és örömmel veszi tudomásul, hogy ezek a kezek bizony nem egy elkényeztetett kisfiút mutatnak a világnak, hanem egy harcedzett férfit. Nem hiába edzett annyit. Genin évei alatt nagyapja szigorú edzéseknek vetette alá. A vízből kellett shurikeneket és kunaikat dobálnia, hogy növelje a dobási sebességét és pontosságát. Ez sikerrel járt (Élményben megszerezve a plusz képzettség) és mostanra már egy igencsak kemény és biztos kezű fiúvá vált, akinek természetesen csak legféltettebb kincsén látszik, hogy valóban egy erős shinobiról van szó. És mi egy ninja legféltettebb kincse? Természetesen a keze... Tehát, érdeklődő tekintettel nyújtja kezét a tekercs felé, lefuttatva az elemzést saját mancsáról. Finoman átfogta a hozott tárgyat, úgy mintha csak egy érzékeny és törékeny tárgy lenne...
- Tehát elhoztad.
Jelentette ki a férfinak, aki bólintott, majd elengedte a tekercset.
- Remélem, hogy hasznodra lesz.
A fiú elmosolyodik, majd szétbontja a masnira kötött madzagot és széthajtja a tekercset, amit érdeklődően és igencsak gyorsan elolvas. Mohó volt. Csak úgy falta a tudást és annak minden egyes cseppjét magába szívta... Újra erős elégedettség töltötte el a szívét.
- Igen, ez az. Nehéz volt megszerezni?
- Nem. De az ára, ennek is meglesz.
Mondta a férfi mély, reszelős hangjával, majd néhány pillanatnyi csend állt be. Raion végignézet Mirubin, aki mit sem törődött vele, folyamatosan falta szemeivel a sorokat és leste a levél minden értelmét. Ám a csendet mégis megtörte, hiszen véleménye mindig volt Mirubi tetteiről és hozzáállásáról.
- Ne feledd... Az erő a legrelatívabb dolog a világon és nem feltétlenül a chakrában vagy a testedben találod meg. Elvégre, egy szervezet feje vagy.
Mondta a férfi, majd magára hagyta a fiút, aki nem gondolkozott el ezeken a mondatokon. Ez a koravén fickó, mindig úgy beszél, mintha már 100 évet is leélt volna a földön! Sokszor talányokban beszél, vagy éppen kétértelmű szavakat használ. Mirubi már régen nem figyelt rá, azonban az erejére szüksége van, így hálás is neki, hogy azt megossza vele, még akkor is, ha nem tud cserében még mit adni. Természetesen a fiú sem buta, tudja, hogy Raion mire próbálta meg felhívni a figyelmét. Vagyis, Mirubi számára ez azt jelentette, hogy a Szervezete számára a kapcsolatok és a befolyás az, ami a legnagyobb erőt jelentheti. Lehet valaki erős és megállíthatatlan, hogyha az Egész Világ ellene van! Éppen ezért kell Mirubinak is maga mellé állítani a Világot azelőtt, hogy manipulálhatná és a pusztulás szélére nem vezetné. Ha ez megvan, akkor nyílt útja van tervei tökéletes bevégzéséhez! Ezeket jelentették Mirubi számára Raion szavai, aki lehetséges, hogy teljesen másra utalt... Nem lehet tudni, de ahogy már mondtam, Mirubi nem is foglalkozott vele. Ott hagyta a boncasztalon félbe maradt "munkáját", majd megindult a Labor egy csendesebb zugába. Útja több másik bilinccsel ellátott fémasztalon, szekrényeken és polcokon át vezetett, amiken mindenféle üveg, folyékony és kevésbé folyékony anyag, és furcsa testek voltak láthatóak. Elhaladt még a hatalmas tartályok mellett is, amik az ember méretű élőlények életben tartásáért és az életfunkciójuk megfigyeléséért voltak felállítva ide. Maga a Labor a szervezet számára több milliós kiadással járt, így igencsak jól fel van szerelve. Mirubi számára természetesen ki van alakítva egy terem, ahol lehuppanhatott a bőrszékébe, leteríthette üvegasztalára a tekercset, majd tanulmányozni kezdhette... A Labor teljes részét a tisztaság és az egyszerű hozzáférhetőség jellemezte, így ezen a pihenő helyen, ahol csak fekete bőrfotelek és egy üveg asztal volt a teljes tisztaság uralkodott. A labor többi részétől csak egy műanyag lapokból álló függönytakaró választotta el ezt a "szobát," ahol a kedves tagok megpihenhetnek. Ahogy Mirubi lassan és óvatosan lehelyezte a tekercset maga elé az asztalra, az olyan volt, mintha egy szent és törékeny ereklyét helyezne éppen végső nyughelyére. Ám a mozdulatban nem volt semmi érzékiség, vagy óvatosság, csupán Ő maga is ilyen volt. Megszokta már, hogy ezen a helyen mindent lassan és óvatosan csinál, ugyanis itt a legapróbb elrontott mozdulat is, hetek munkáját teheti tönkre. A tekercs kicsi volt, így nem tartott sokáig, amíg kigörgette és felé hajolva olvasni kezdte.



A Fiúnak, aki segített


Nem hittem volna, hogy egy ilyen kölyök, ilyen erők birtokában lehet... Talán tévesen ítéltem meg, akkor, amikor megtanítottam a technikáim alapjaira és engedtem, hogy segítsen ezeken az embereken. És most, hogy elérte a céljait, megkeresett, hogy még több erőt és tudást adjak át magának. El kell ismernem, hogy félelmetesen megtévesztett, de a tudásért küldött alárendeltjének meggyőzőképessége nem olyan modoros, vagyis nem olyan módszeres, mint az Öné. Éppen ezért, megteszem amit kér. A technika a Chakra no Mesu néven ismert mindenhol. Alapjába véve a chakra testfelületi irányításán és a chakra alaki manipulálásán alapszik a technika. A Chakrát olyan nagy mértékben kell koncentrálni a kezek, vagy éppen ujjak közé - fontos, hogy a test felszínére - hogy az láthatóvá váljon. Ezek után a chakra vibráló hatása pulzáló hangokat ad ki magából. Ebből látszik és érződik, hogy elérte a kellő hatást. Ezek után a chakra alaki manipulálása következik. Olyan mértékekben kell szilárdságot adnia a chakrájának, hogy az fizikailag is fogható legyen. Ha ez megtörtént, akkor a chakra elvékonyítása következik olyan mértékekig, hogy az éle a legvékonyabb papírlapnál is vékonyabb legyen. Természetesen a megfelelő alak mellett kell ezt véghezvinni, ami nem más, mint egy szabálytalan "O" alak a kezei körül. Az így létrejövő chakra massza szilárd és éles lesz. Továbbá, mivel chakrapengéről van szó, nem csupán egy éles "kardod" kap az ember, hanem egy olyan eszközt, amivel a nem tömör chakrát tároló tárgyakat át lehet vágni egy erősebb csapással. Ha hallott már a Hien technikákról, akkor tudhatja, hogy a Kardba vezetett színtiszta chakra körbeveszi a fegyvert és így olyan erős chakrapengét kap a használó, ami átvág mindent és soha sem kopik el.  A másik alkalmazási módja pedig az, amikor egy testen belül hozzuk létre fizikai érintéssel a chakrapengét. Akármilyen páncélon át képese lehet vele maradandó károkat okozni. Tökéletes páncélzat nincs ez ellen a jutsu ellen... Remélem, hogy örül és megkapta amit akart.


Üdvözlettel: Az Öreg Medikus Ninja! 



   Nem ismerik egymás nevét és nem töltöttek együtt sok időt. Ez az öreg Medikus ninja, akitől Mirubi az információt megszerezte nem más, mint az, aki megtanította őt a Shindan // Diagnózis nevű technikára. Vele itt a Füst Országában találkozott hónapokkal ezelőtt. Akkor éppen egy járvány tört ki és ez a medikus öregember volt az, aki ellátta a betegek nagy részét. Mirubi álszent módon csatlakozott hozzá és rávette, hogy betanítsa őt. Ezt az alap technikát mutatta meg neki, majd egy egész napon át ellátták a betegeket. A járványt sikeresen megfékezték és a betegeket ellátták, majd elváltak útjaik. A nevét egyikőjük sem árulta el, de Raionnak nem volt nehéz megtalálnia a fickót, ugyanis csak körbe kellett képességeivel kissé "szimatolni" a Dohányföldeken, ahol végül kimagasló erejével rávette őt arra, hogy leírja ennek a technikának a megfelelő működését. Mirubi régen hallott ilyesfajta jutsuról, ám csak futólag. Szerencsére az öreg tudta, hogy miről beszél, így a levél tartalma innentől már mindenki számára világos... Mirubi nem is teketóriázott tovább. Elsőre látta, hogy ez a technika nem lesz olyan egyszerű, mint aminek tűnik. Eddig minden ilyen jutsura úgy nézett, hogy a lehető leggyorsabban képes lesz elsajátítani, de sokat bukott és sokat ájult a túl sok chakraveszteségtől... Most azonban előre gondolkodik és odafigyel. Hátradőlt a fotelban, majd elhelyezkedett és jobb kezét maga elé helyezte. Koncentrálni kezdte a chakrát. Sok gyakorlata van már ebben, ugyanis a Kasseikent is íj módon kell létrehozni. Ám most megfontoltan és nem elbizakodottan halad előre, ugyanis tudja, hogy ha a Kasseiken mintájára halmozza fel a chakrát, akkor a felhalmozás és a kézbe való koncentráció miatt a penge kirobban és egy Kasseiken jön létre. Itt a lassú és precíz koncentráció az, amire szükség van. Elvégre Irio Ninjutsuról beszélünk. Így hát a fiú, lassan és biztosan kezdte koncentrálni chakráját a kezébe, egészen pontosan a keze köré. Érezte, ahogy a bizsergető érzés egyre nagyobb és egyre erőteljesebb. Hamarosan a labor félhomályában is látható volt a sötét lila aura, amely körbe lengte Mirubi tenyerét. Ez a fajta pulzáló energia az, amely a legnagyobb löketet adja a fiúnak. Ez az erő, amire a legbüszkébb! A fájdalom amit átélt és a sötétség, amely a szívében lakozik meghozta a rothadt gyümölcsöt amit Mirubi fegyverként használ fel!
   A Chakra egyre erősebb tónusban kezdett materializálódni a fiú tenyere körül és már hallható volt a süvítő, pulzáló hang is amiről az öreg beszélt. A fiú ekkor elmosolyodott... Ennyire könnyű lenne a dolga? Merült fel benne a kérdés és vele együtt az elbizakodottsága is megjelent, ami természetesen nem a legjobb jel, ha egy technika megtanulásáról van szó. A chakra egyre erősebben, de egyre lassabban mozgolódott Mirubi kezei körül, ami a sűrűség tökéletes mértékét jelentette. Voltaképpen a pusztító chakra amit a tenyereibe összpontosított a technika első fázisa abból a három részes "tervből", amivel el akarja majd sajátítani a jutsut. Tehát az első rész a chakra felhalmozása volt, majd utána jön annak formázása és a fizikai kiterjedés megalkotása. Ha mindezt sikerül neki elérnie, akkor egy olyan technikát kap, ami egy hihetetlen erejű pengével ér fel. Ha mindezt megtette, akkor jön a következő metódus, amikor a chakrának nem ad fizikai kiterjedést, hanem csak ezt a pusztító chakrát halmozza fel a tenyerébe. A chakrának folytonosan ott kell lennie egy tömegben, hogy akár egy érintéssel, egy másodperc alatt átáramoltathassa egy testbe, amin belül újra pengévé alakítja és így elvághatja az izmokat, csontokat, ereket, vagy bármit ami éppen az útjába kerül. Ám az elbizakodottság mindig is a fiú legnagyobb ellensége volt. Legjobban saját maga hátráltatta a célok elérésében... Egyre több és több chakrát tömörített és sűrített a kezei köré. A Sötét Chakra most már sötétlila árnyalatban, átláthatatlan masszát képezett Mirubi keze körül, ami még mindig eltartott magától, hogy a lehető legjobban figyelemmel kísérje chakrája áramlását. Ám egy óvatlan pillanatban amikor túl sok chakrát szabadított fel, ez a chakratömeg egy pillanat alatt kirobbant Mirubi tenyeréből felborítva az előtte lévő fotelt, letépve a műanyag függönyt és becsapódott a terem másik oldalán lévő fémszekrénysorba, ami kimozdult a helyéről és éppen, hogy nem robbant szét... A fiú hatalmas csalódottságot érzett és düht, ami leginkább a kezére vetült ki, majd ezután saját magára és végül mindennek okozója az a kipusztításra váró emberiség lett...
   Sötét van a szobájában és Ő csak mered maga elé a plafont bámulva. Szivacs nélküli ágya arra szolgál, hogy a kemény fa lapon aludva az egyenes tartását is biztosítsa. Persze nem volt kényelmes, de egy lepedővel lefedve és számtalan problémával, tervvel, gondolattal az ember fejében a kényelem már teljesen értéktelenné válik. A kicsiny szoba, tökéletes helyet ad a számára, hogyha egyedül akar lenni és nem akarja, hogy megzavarják őt. A kicsi, körbezárt tér és a mindent felemésztő sötétség számára a megnyugvást jelenti. Itt még saját magát sem látja... Nincs egy fényforrás sem, ahogy a levegő sem mozog, csak akkor, ha a szoba ajtaját kinyitják. Tökéletes hely a meditációra és az alvásra is, de Ő most csak mered maga elé tétlenül. Nem gondol semmire... A tökéletes üresség az, ami most jellemzi őt, ám ez az állapot sem tart sokáig, ugyanis léptek zajára lesz figyelmes. A messze kopogó hang, egyre csak erősödik, míg végül eléri szobája ajtaját, de nem áll meg, hanem tovább kopog egészen a Labor irányába. Biztosan valamelyik Szervezeti tag. Furcsa és egyben kellemes érzés, hogy végre összegyűltek az emberei és hamarosan elkezdhetnek majd munkálkodni azon, hogy valóra váltsák a terveiket...
   Kizökkent tehát a semmiből és újra gondolatok ezrei támadták meg elméjét. Nincs mit tenni, folytatnia kell a technika gyakorlását, hogyha nem akar alul maradni a szervezet többi tagjával szemben. Elvégre Ő a vezető vagy mi, akinek a kezében a többiek sorsa nyugszik... Érdekes lenne, hogyha lennének nála erősebbek. És való igaz, vannak is nála erősebbek, de ahogy azt Raion is mondta: "Az Erő Relatív Dolog." Nem minden a chakra, nem minden a jutsuk és nem minden a fizikai erő... Ezt Mirubi is jól tudja, ám az Ő ereje nem veheti fel a versenyt egy olyan ember ellen, aki képes az Istenek Hatalmát használni, éppen ezért az Erő amit birtokolni akar, megmutatkozik a Chakrában is. Éppen ezért felkelt ágyából és a már jól megszokott úton, elsétált az ajtóig. Megfogta a kilincset, lenyomta és kilépett. A Körfolyosón sem uralkodott nagy fényáradat. Néhány cső izzott csak forrón, valamint egy-egy gyertya pislákolt a sötétben, hogy az erre járó emberek tudják az utat. Edző terem hiányában, Mirubi ismét a Labort vette célba. Elsétált a komor és egyhangú fémfolyosókon, majd kinyitotta az ajtót és belépett. Még mindig rendetlenség fogadta, valamint az az undorító szag, ami mostanra az egész laboratóriumot belengte. Az oszló hulla teteme egész éjszaka ott maradt a boncasztalon letakarva és a belek, valamint a ledobott köpeny is ugyanott hevert, ahová Mirubi dobta őket... Ő bizony ezeket nem fogja eltakarítani és eltüntetni! Ha tiszta és precíz munkát végez, akkor a szerszámaival és eszközeivel is mind úgy bánik, hogy azok jó szolgálatot tegyenek a számára, de amikor csak "pacsmagol" vagy "kutakodik" akkor azután a piszkos munkát már nem Ő végzi el... Ideje lenne felvenni egy megbízható embert, aki karban tartja majd Jigokutarit.
   Körülbelül reggel öt körül járhatott az idő, így előtte az egész nap. Meg akarja tanulni ezt a jutsut, ám ahhoz most nagy figyelemre lesz szüksége! Újra besétált a függönyök hiánya miatt már nem annyira zárt "pihenőszobába," majd leült a bőrfotelba. Elhelyezkedett kényelmesen. Lábait férfiasan keresztbe tette úgy, hogy jobb bokáját ráhelyezte a bal térdére, jobb karját pedig "hátradobta" a bőrfotel fölött. Újra előre nyújtotta bal kezét, majd koncentrálni kezdett. A Sötét Chakra azonnal megjelent, immáron nem kellett várni csak két másodpercet. Tudja, hogy mit csinál és ezek a chakrairányítási műveletek egyre jobban a testébe idegződnek. A Chakra pulzálni és kavarogni a kezdett a fiú kezei körül, majd jól látható módon felfelé kezdett el mozgolódni olyan alakzatot véve föl, mintha csak egyszerű füst lenne. Ez bizony a figyelem teljes hiányát jelenti. De nem kell megijedni, az amolyan bemelegítés volt a fiú számára, így a további chakrapazarlás elkerülése végett, felhagyott hanyag testtartásával és egy sokkal jobb pózt vett fel. Ráült a szilárd üvegasztalra lótuszülésben és jobb karját kinyújtotta, ahogyan az ujjait is. Az volt a terve, hogy azt a szabálytalan "O" alakot a tenyere formájára formázza, így tökéletes fegyvert képezhet majd a chakrájából. Koncentrálni kezdett és Chakrája újfent pillanatok alatt a tenyerébe koncentrálódott. Ám innentől fogva a sietség csak árt a technikának, vagyis annak elsajátításának gyakorlásának, így lelassította a chakra vad és tettre kész mozgását. Emellett légzése is lelassult, ahogy a szívverése is. Furcsamód, már régóta nem érzett olyan akarást valami iránt, mint most eziránt a technika iránt. Máskor dühvel, erőszakkal és mélyről jövő érzelmekkel próbál megbirkózni az új technikával, de most a teljes nyugodtság lengi körbe. Bár, nem ezt a szót használnám, ugyanis nem nyugalmat érez, hanem csendet. A Csendet, amely a gondolatok megszabadulásából ered, az érzelmek elnyomásából és az akarás legmagasabb fokából. Akaratból nyomta el érzéseit, akartból képes volt lecsendesítenie gondolatai és szinte már eggyé vált a testében és azon kívül mozgó chakrával. Soha nem érte még el ezt a szintet egy technikánál, amit most ennél a jutsunál elért.
   Percek teltek el és mostanra Mirubi számára már nem létezett semmi, csak a sötétség. Szemeivel csak a kezét és a körülötte erős tónusban összeállt chakrát nézte, minden mást kizárt. Erre persze ráhatott a hely is, ahol volt a csenddel és a félhomállyal, de akkor is... Részesévé vált testének! Szemével ellenőrizte a végeredményt, ám gondolatai és érzései végig a chakrát követték. Szinte látta maga előtt, ahogy a milliónyi kicsi chakra atom - mert Ő így képzeli a chakrát - összeáll és elvékonyodik. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor egy hatodik érzékszerv is csatlakozott, ami nem más, mint a chakra. Tudta, hogy milyen vastag, mennyire tömör és mennyire kell még formáznia a pengét, ami már kezdte felvenni a tökéletes, hullám és törés mentes megszilárdult alakot. A megvalósítás úgy történt, hogy egy nagy chakramasszát vont a kezei köré, majd amint ez megtörtént, fokozatosan "szívta" vissza testébe a chakramassza peremén lévő chakrát, éppen annyit hagyva szabadon, hogy az elég vékony réteget alkothasson később egy pengéhez. Ez sikerült is neki, hiszen a megszilárdítást már a Kasseitate-val // Chakra Feltámadás Pajzsával sikerült elérnie, így a fél órás koncentráció és formálás után, képes volt kialakítani és kitapasztalni a chakrapenge létrehozásának legtökéletesebb és a számára legkényelmesebb módját: Először sok chakrát koncentrál a tenyerei köré, majd ezt fokozatosan elvonva a masszából, képes lesz vékony és jól megformált alakot adni a chakrájának. Természetesen ez éppen a technika létrejöttének megfordítottja, hiszen nem chakrájának ad akarattal alakot, hanem a chakra beáll egy alakba, amiből Mirubi a chakraelvonással képes egy vékony pengét alkotni. Ez kezdésnek nem rossz és minél többet használja majd, annál jobban fog menni, míg a mesteri szintre fejlesztve a technikát, elérheti azt, hogy egy másodperc alatt létrejöjjön a penge...
   A létrehozás módját másnap újra és újra elpróbálta, hiszen a gyorsaságnak meg kell lennie. Az első tökéletes pengét ugye fél óra alatt hozta létre, ám ezt a rákövetkezendő nap sikeresen leredukálta néhány másodpercre. Természetesen ezzel még nem érte el a technika csúcspontját, ugyanis még mindig a felhalmozós módszert használta, ám amint zsigerből tudni fogja, hogy mennyi chakrát kell használni a technikához és, hogy hogyan irányítsa és formálja, képes lesz a lehető leggyorsabb létrehozásra. Most azonban újabb nap jött el a számára. A technika egyik kivitelezési módját már képes használni, ám a másikhoz szüksége lesz a hullára, amit több hetes aszalódás után hozott el a bázisra és plusz három napja aszalódik már a hideg és csillogó boncasztalon. Tökéletes alany lesz arra, hogy Mirubi használja a testen belüli formáját is a jutsunak, így megint a Laborban találja magát. Türelmetlenül és mindenféle precizitás, vagy finomkodás nélkül húzza le a hulláról a lepedőt. A nyílt sebekben már lárvák és bogarak mászkálnak, ám a fiú ezzel nem foglalkozik. Kesztyű nélkül lát munkához, hogy ne zavarja őt semmi még csak a bőrfelületén sem. A hulla - ami már sem emberi testnek és jóformán hullának sem nevezhető tárgynak soroljunk be - bőre már a test háromnegyedén lebomlott, ahol pedig még maradt valami, ott a bőr szürkés-sárga és kékes árnyalatokat vett fel. Mirubi a nyakat vette célba, ahol még volt némi bőr. Kezét óvatosan ráhelyezte az említett testrészre. Hideg volt és undorító. Nagyon undorító, a tapintása pedig olyan volt, mintha egy papírlapot fogna a fiú. Ám ez a papírlap már nagyon vékony, így a legkevésbé durvább mozdulatra is elszakadhat, ezért a fiú finoman markolt rá. Furcsa érzés volt, ugyanis ennyire elbomlott testhez még nem ért hozzá. Nem volt egyáltalán semmilyen test tapintása. Az első kisebb nyomásra a bőr alatt lévő hús, már-már folyékony állapotban mászott el a nyomáspontok elől, végül kezének szorítása a porcokon, nyelőcsövön és a kisebb-nagyobb csontokon állapodott meg. Megérinthette a nyaki csigolyákat is, ugyanis az izmok mindegyike megpuhult és bomlásnak indult.
   Itt volt az ideje a chakra koncentrálásának. Újra Sötét Chakráját koncentrálni kezdte, ami másodpercek alatt meg is történt, így a Sötét Aura körbelengte a fiú tenyerét és pulzálva várta a további feladatot. Mirubi szépen finoman a testbe áramoltatta a chakrát, ám tudta, hogyha szabadjára engedi, vagy nem tartja egy helyben, akkor a technika sikertelen lesz, így folyamatosan átáramoltatva a testben, felhalmozta a chakrát egy ponton, majd a testen belül hajszál vékony fonalakká formálta azt. Vagyis, Ő így képzelte el, ám a vékonyra nyújtott chakra amit megszilárdítanak egy pillanatra a testen belül, a mozgás hatására azonnal elvágja az izmokat és csontokat. Így történt ez itt is. A bőr egyből felszakadt és az elszíneződött, irtózatosan büdös, folyékony hús kifolyt a felszakadt bőr alól, beterítve Mirubi kezét, aki azonnal elkapta onnan. Nem érzett még ilyet és lehetséges, hogy csak a magas fokú undor az, ami miatt ezt érzete, de a hús csípni kezdte a bőrét. Azonnal beletörölte kezét egy rongyba, majd elsietett lemosni és teljesen lefertőtleníteni a kezét. Az ilyen mértékben szennyezett és bomlásnak indult hús a bőrrel érintkezve is képes lehet komoly fertőződéseket okozni, így a reakció teljesen indokolt volt. Ám most már nem foglalkozik többet a technikával. Ha arra kerül a sor, hogy valakit fel kell szeletelni - némi túlzással - belülről, akkor az is menni fog neki... 

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Shimura Danzou on Pént. Dec. 19 2014, 11:06

Huh. Hát nem volt rövid. Very Happy Mindenesetre tetszett, el is fogadom. Illetve plusz 5 chakrával jutalmazlak. Inkább volt tömör, mint olvasmányos. Nem mintha ez hiba lenne, csak úgy a többi élményeddel összehasonlítva ez tűnt fel.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

ELSŐ FÉL

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Júl. 17 2015, 16:42

ELSŐ FÉL


// A technika vagyis az Élmény két hetet foglal magába, így vannak részek, amik - ahogy Danzou is fogalmazott fentebb - inkább tömörek és nem olvasmányosak lesznek. A két hét egyrészt a technika nehézsége miatt alakult, valamint ezzel töltöm ki a egy hónapos "ugrás" űrét. A technika Engedélyköteles részére nincs engedélyem, így a karakter agyat nem képes beolvasztani a testébe. Nem sok gondolkodásba tellett, míg kilogikáztam a technika Biológiai részét, amit összekapcsolhatunk a Chakra használattal, így lehetnek benne hibák, mert nem vagyok sem Biosz tanár, sem pedig tudós, viszont az ismereteim megvannak ahhoz, hogy levezessem a jutsut... Very Happy 
Jó ha tudja aki olvassa: Ilyet még nem írtam és nem mondtam senkinek, de szerintem aki követi Mirubi élményeit vagy játékát, az tudhatja, hogy amiket én ide leírok Gondolatokat (Amiket én és nem karakter közöl az olvasóval) azokat MIND kivétel nélkül Mirubi gondolja így, Ő az akinek leírom a gondolatait, a világnézetét, ám Ő maga nem kezd gondolkodásba, monológba, vagy hasonlóba, ezért csak én tudom közölni az írásommal azt, hogy milyen képet alkot a világról. Így kérem az olvasókat, hogy ennek tudatában viszonyuljanak majd az írásaimhoz
Ha esetleg a karakter egy szimpla Élmény alatt túl sok mindent tud meg Orochimaruról és a kutatásairól, akkor felhasználnám azt a nyereményemet, amit az "Én Jobban Tudom Manga Író Versenyen" szereztem: A Naruto Világából bármilyen tudás megszerzése ésszerű keretek között! De ezt csak akkor szeretném így, hogyha nem elfogadható ez az info mennyiség, elvégre a technika Orochimaruhoz kötődik. Akkor pedig természetesen a Karakter szeretne minél többet megtudni. Ha pedig még így sem fogadhatóak el egyes részletek, akkor azokat írja meg az ellenőrző Staff és azonnal kijavítom! Gondolok itt Uchiha Sasuke megemlítésére... 
UTOLSÓK: Very Happy A legfontosabb része a tanulásnak a "Harmadik Nap, Harmadik Éjszaka" részben olvasható. Oda van leírva a technika magyarázata. Ezeken kívül két részletben küldtem el az Élményt, mert már nem fért ki egy posztban... //  


Shisa Kugutsu // Halott Báb
Ez az Orochimaru által kifejlesztett technika lehetővé teszi a használója számára, hogy a testébe olvasszon más testeket, test részeket, test darabokat, amik így saját teste részévé válnak, szinte másodpercek alatt. A beolvasztott testek természetesen anyagtöbbletet jelentenek, így hogy a beolvasztott testrész ne induljon rothadásnak, a ninjának erekkel kell ellátnia, vagyis teljes mértékben össze kell kapcsolódnia a beolvasztott testtel. Arra is figyelni kell, hogy csak teljesen sterilizált és eltartósított testeket olvasszon be a használó, ugyanis a nem megfelelőn kezelt testek esetében komoly fertőzéseket kaphat a használó. A későn beolvasztott részek nem lesznek éppen emberi kinézetűek és rengeteg kockázattal jár azon szövetek megtartása.
A használó nagyon komplikáltan képes emberi agyakat is beolvasztani a testébe, ezzel megszerezheti a beolvasztott személy emlékeit és tapasztalatait, esetenként is ismerte technikákat is. Ám ilyen használat mellett a használó elméje instabillá válik, és nagyobb sokkok felszínre hozhatják a halottak tudatát. Az erősebb tudatszintű emberek akár át is vehetik a test felett az irányítást.
Chakraszint: 600
Besorolás: A
Megjegyzés: Az Emberi agyak beolvasztása Engedélyköteles, a technika viszont önmagában tanulható.


Időbeli Elhelyezés: A jelenlegi kaland előtt három héttel.






~Bevezető~

   Sötétség... Mérhetetlen gyűlölet és fájdalom veszi körbe a fiút, aki újfent a rémálmok agyfacsaró és szívbemarkoló fájdalmára kelt. Persze az ember mondhatná, hogy ez csak egy álom, ám Mirubi számára egy rémálom több ennél. Ő nem fájdalmakat, nem szenvedéseket él át, hanem érzéseket. Olyan érzéseket, mint a részvét, szeretet, szomorúság, bánat, együttérzés... Amikor álmában édesanyja holtteste ott fekszik a lábai előtt, Ő pedig látja a gyilkosokat összekacagni, miközben apján nevetnek jókat, aki éppen a beleit pakolja vissza a helyükre, nos akkor Ő álmában mindezen érzelmeket átéli. Ám ezúttal a fájdalom akkora méreteket öltött, hogy a fiú könnyekkel áztatta arccal kelt fel, üvöltve tehetetlenségében.

- Neeeemmm!!!!
Hangzik a Démoni sikoly, amely áthatotta az egész szobát és még másodpercekre a fiú hallgatása után is újra és újra visszaverődni hallotta a falakról ezt a hangot, ami minden kétséget kizárólag az övé volt... Ez a tudat pedig, hogy az Ő hangja, hogy ez Ő volt, hogy minderre Ő ezt reagálta, úgy sújtotta le, mintha elvették volna tőle a tudást, amit az évek alatt Ő oly' gondosan megszerzett magának. Igen, ez talán a legjobb hasonlat, az a veszteség mérhető ahhoz a csalódottsághoz, ahhoz a levertséghez és ahhoz a dühhöz, ami most a legvadabb viharként tombol sötét lelkében. Remegő kezeit lassan arcához emeli, miközben titkon arra vágyik, hogy ezekkel a remegő testrészekkel, ne érezze azt, amit már az arcával érez és amúgy is tud... Amikor pedig arcát elérik azok a fehér, érdes ámbár mégis angyali kezek, a fiú rémült tekintete átcsap állatias vicsorrá! Szemöldöke vadul húzza össze magát, szemei szikrákat hányva merednek előre, ám mindhiába... Ellenfelet és fogást nem találnak a tárgyakon, ami az anyagiasult világra utalna, ugyanis Mirubi szobája mentes mindenféle fénytől, így sem a tárgyak, sem pedig a falak nem láthatóak. Olyan, mintha a halál és a létezés közti, kétes állapotban rekedt volna a fiú... Ám érezni érez! Felpattan ágyából, miközben teste izzani kezd, ahogy az arca is. Égető fájdalmat érez, mintha izzó vasat vinnének egyre közelebb a bőréhez, tűz chakrája úgy égeti fel a könnyeket, amiket a fiú egyszer s mindenkorra el akar törölni a föld színéről!
   Jól tájékozott a szobájában és mire a borsószem méretű, elfojt könnycseppek mindegyike sisteregve elégett a Démon dühében, addigra a fiú kezei elérték az ajtó kilincsét is, amit vadul megragadva, valósággal feltépte azt és úgy viharzott ki a szobából, hogy az ajtó maga mögött csak úgy remegett a hatalmas erőtől, amit annak becsapásába fektettek... Azonban a szobából kijövet a babaarcú fiú, nem hagyta maga mögött a gondokat, akármennyire is szerette volna. Szíve vadul kalapált... Normális ember azt hihetné, hogy Mirubi azért ennyire zaklatott, mert látta meghalni a szüleit, látta őket szenvedni, miközben Ő semmit nem tehetett értük. Nos igen... Való igaz, hogy mindez megtörtént, ám ahogy már mondtam, Mirubi számára nem az átélt esemény, nem a tehetetlenség és nem a halál az, ami a rémálmot rémálommá teszi. Hogy akkor mi? Elmondom: Maga az érzés, amit átél közben! Álmában a személyiségétől eltérően olyan érzéseket él át, amiket éberen soha sem! Szívbemarkoló fájdalmat érez szülei szenvedésének láttán, ahogy a tehetetlensége ezt tetézi még... Ezért is sír, ezért zokog megszégyenülve még álmában is, ám amikor abban a világban találja magát, abban a világban él és ott éli át újra ezeket a borzalmakat, akkor teljesen más érzések kavarognak benne, mint éberen... Ezért amikor felkel, a fájdalom és a zokogás azonnal megszűnik és csak a sós, a gyengeségre emlékeztető könnyek maradnak hátra, amik talán az utolsó jelei annak, hogy ennek a rémisztően zavaros elméjű fiúnak még van lelke! Ezek a könnycseppek emlékeztetik őt arra, hogy milyen szánalmas, milyen gyenge és milyen sebezhető álmában, abban a világban, ahol szülei halála még jelentett bármit is a számára! Ám ebben a világban mélyen megveti életadóit, édesszüleit, a családját! Ebben a világban ők nem többek, mint szemetek, akik értelmetlenül adták életüket és értelmetlenül haltak meg. Lehettek volna erősebbek, lehettek volna bátrabbak! Lehettek volna olyanok, akik majd megváltják ezt a világot, ám nem úgy, mint egy igazi Hős! A hősök csak hiú ábrándokat kergetnek, a hősök csak hamis reményeket ébresztenek az emberekben... A hősök, csak olyan valakik akik önmagukat és a világot is hazugságba taszítják, olyan bálványok, akik hisznek valamiben, miközben csak arra használják őket, hogy az emberekben reményt ébresztve, boldogságot hozzanak a világra és a népre, miközben a hatalmas urak röhögve, otrombán élhetik fel a kis embereket, a Föld erőforrásait és egymást. Így tehát a hősök, a remények, az eszmék csak olyan dolgok, amik arra szolgáltatnak, hogy a nép, a tudatlanok boldogan és önfeledten süllyedjenek el az Emberiség Által Teremtett szennyben, mocsokban, fekáliában... Igen. Ezek a hősök, ezek az eszmék csak egy hatalmas hazugsághalmaz, amik csak egy maszk, egy színjáték az Élet színpadán!
   Mirubiban ezen gondolatok, ezen következtetések és ezen érzelmek villámlottak át a harag, a düh és az elégedetlenség érzései között. Persze nem voltak ennyire részletesek, ezek mind csak felmerülések, gondolatfoszlányok, amik a másodperc tört része alatt vésődnek bele, vagy pattannak ki a fiú agyából, majd hamar egy-egy érzelmi töltetté alakulnak. Ám ezek most mellékes kicsapódó érzelmek, ugyanis a fiú, nem tud mit kezdeni újból felhalmozódó dühével, ám kissé megnyugszik, amikor feje rángatózni kezd. Egy pillanatra megáll, majd vár. A nyakán egy izomcsoport érezhetően önmagától mozgolódik, semmilyen akaratlagos dolog nincs benne. Mirubi ráhelyezi kezét erre a kis izomcsoportra. Érezhetően összehúzódik, majd elernyed. Ez bizony nem jó jel... Az ilyen idegrendszeri problémák általában gyorsan elmúlnak, ám Mirubi esetében ez a betegségének súlyosbodására enged következtetni. Talán éppen Hishimon táncol azokban az izomrostokban... Mókás lenne elképzelni, ám a fiú ehelyett átveszi uralmát az érzései és a teste felett. Régen nem tette ezt már, ugyanis az utóbbi időben az érzelmek uralták, ám sosem annyira, hogy Hishimon akár csak egy rövidebb időre is felszínre törhessen. Ám ezúttal erőt véve magán, elnyomta minden negatív érzését, amik lassan de biztosan gombócot képeztek a torkában. Ő megköszörülte azt, majd mintha lenyelte volna minden emberi érzelmét, úgy tűnt el a gombóc is a torkából. A fiú tekintete a korábbi haragot sugárzó arcvonásoktól felszabadult, ezáltal pedig újra a jól megszokott hidegséget árasztotta magából. Bár kinek hidegség, kinek pedig tárgyilagosság, unottság... Van akinek "semmilyenség" amolyan érzelemmentes bábú arc, amiről sosem lehet tudni, hogy mikor csinál valami olyasmit, amit az emberek többsége nem szívesen tapasztalna meg. Így tehát Amegami köpenyében - ugyanis abban aludt el - sétált végig a hideg folyosón, aminek tökéletes közönyösségét Ő is viszonozta. Az egyetlen színfoltok ebben a teremben az élettel teli lángocskák voltak, amik a fáklyák által élhettek. Furcsa, hogy egy ember is jár ezen a helyen, de mégis ezek a lángok azok, amik az életet szimbolizálják... De Mirubi már csak ilyen, a folytonosan változó szeszélye az, ami őt ennyire Démonivá teszi. Több más dolog között természetesen...
   A fiú rendszerezett léptei egy ajtó előtt állnak meg, nem sokkal az Ő szobájától. Nem kopog, hiszen neki nincs rá szüksége. Egyszerűen csak ráhelyezi kezét a kilincsre, majd lenyomja azt. A súlyos acélajtókat és a kilincseket, mindig nehéz kinyitni, ám Ő ezt már megszokta... Ahogy a fiú szemei előtt kitárul a szoba, egy igencsak otthonos környezetet figyelhet meg. Az acélpadlót egy hatalmas piros és barna színű, fonott mintás szőnyeg borítja, miközben a szoba végében egy hatalmas íróasztal található, rajta több papírral. Mirubi beljebb lép, hogy jól szemügyre vegyen mindent. Odabent több lámpa és fáklya is ég, így fehér és narancssárga fényekben pompázik a szoba, aminek falai faburkolattal lettek ellátva, méghozzá vörös fenyő burkolattal. A falakat könyvespolcok, szekrények és egyéb dokumentumok tárolására alkalmas bútorok szegélyezik, miközben a földön egy-egy fekhely van elkészítve... Mirubi néhány pillantást vet a szobára, amit nemrégiben rendeztek be, így ezt még Ő sem látta. A fáklyák fénye némi színt is visz az arcába, amit meg is jegyez az íróasztalnál ülő Kouzenmaru.
- Ez a szoba az ön arcába is visz egy kis életet.
Mondja komolyan az öreg, görbült hátú férfi, aki lopott pillantást vet a fiúra, majd tekintetét újra az előtte lévő könyvébe temeti, amiben éppen számításokat végez. Mellette egy fiú áll, kissé idősebb Mirubinál, ám az arca ugyanolyan üres, mint Mirubié... Azonban ez a fiú valóban üres... Mintha csak egy robot lenne, úgy éli az életét. (NJK Pályázat) Igameku, mint kiderült egy jó képességű fiú, akit Kouzenmaru testőrként alkalmaz, miközben fiának mondja. Micsoda alávalóság.
- Sikerült elintézned, amit kértem?
Tette fel kérdését Mirubi, aki már napokkal ezelőtt kiadta az újonnan felbérelt ügyintézőjének és annak segédjének az első feladatukat: Szerezzenek információkat a Füst Országában lévő elhagyatott, vagy fel nem derített laboratóriumokról, raktárakról, hogy van-e valamilyen hasznosítható helyiség. Mirubi abból indult ki, amikor kiadta ezt a parancsot, hogy a Folyó Országában is rálelt egy kisebb laborra, ami egy igencsak eldugott helyen volt. Az ott megtalálható műszerek és feljegyzések mind értéktelenek voltak a számára, ám jó lenne, hogyha felderítenék a környéket és hasonló építmények után kutatva, talán találhatnának valami használhatót!
- Természetesen igen, Mirubi-san.
Nos igen, a férfi nem igazán tekinti feljebbvalóját és munkaadóját önmagánál nagyobb embernek, ám a tiszteletet és a néhány lépést távolságot megtartja, viszont a megszólításban érzékelteti korát és tudását, valamint az elfoglalt fontos helyét a szervezetben. Persze mindenki pótolható, amivel Kouzenmaru is tisztában van.
- Már elkészítettem önnek a csomagot is. Ott találja.
Mutat ceruzájával a Mirubi mellett lévő kis asztalra, amin egy gyertya és egy doboz volt látható. A doboz egy sima kis fadoboz volt, semmi rendkívüli. Mirubi csak ránézett, ám nem tett semmit. Várta a magyarázatot.
- Abban van a térkép és a koordináták egy felfedezett laboratóriumról. Igameku nem hatolt be, így nem tudjuk, hogy mi van odabent, de több embert is láttunk jönni-menni. A legjobb információim szerint, miután a Sodaime Otokage, Orochimaru elhalálozott, a hívei elpártoltak mellőle és az új Otokagétól, így aztán függetlenül folytatták a kutatásaikat. Ha ez igaz, akkor valószínűleg az ott megtalálható rejtek egy Labor, amit egy szakosodott kutató hozott létre arra, hogy folytassa a kutatásait. Elvégre ezek a tudós emberek nem szeretik, ha a munkájuk kárba vész...
Mondta a férfi, majd ismét felemelte tekintetét a fiúra, aki már nem szentelt neki több figyelmet, csak egyik kezével felvette a csomagot, majd hátat fordított.
- A munkásokkal mi lett?
Az öreg férfi csak kuncogott, majd éles hangján megszólalt.
- Akik a szobát bútorozták be? Természetesen ahogy kérted, mind a Tömlöcben kötött ki. Csak rád várnak.
Mondta a férfi, majd Mirubi bólintott egyet profilból és elhagyta a szobát. Az ajtót persze becsukta maga mögött, ám ezúttal nem hatalmas erővel, hanem pontos, kontrollált mozdulattal a helyére pattintotta, majd úgy indult meg szobája felé...
   A szobát berendező személyek úgy tűnik, hogy a tömlöcben kötöttek ki. Természetesen ez volt a megfelelő eljárás, elvégre Mirubi azokat is kivégezte, akik felépítették neki Jigokutarit, ennél fogva pedig nem volt olyan személy, aki tudott volna a helyről. Persze azok az alvilági megkent személyek, akik lebonyolították ezt az egész építkezést, ők életben maradtak, de hát Ők ebből húznak hasznot. Ám ezúttal ezek szimpla rakodómunkások és felbérelt léhűtő munkások voltak, akik csak egy kis mellékesért cserébe segítettek berendezni az öregembernek a bázist. A megfelelő összeg felajánlásával még ebbe a hatalmas ismeretlenbe is nyugodt szívvel és hatalmas lelkesedéssel vetették be magukat... Hibáztak. Mirubi nem szereti, ha sokan tudnak erről a helyről, elvégre ha mindenki tudomást szerezne róla, akkor a terveik hatalmasodásával egyre nagyobb lenne arra a veszély, hogy megtámadják őket egyes Szervezetek, Alvilági bandák, vagy éppen egy megrémült Rejtett Falu. Az pedig nem lenne jó. Előbbi kettővel még fel tudnák venni a versenyt és minden bizonnyal nyertesen kerülnének ki, azonban ha hibát vétenek és egy rejtett falu szagot fog, akkor talán lőttek az egész terveiknek. Már ha Mirubi nem képes előnyt kovácsolni a hátrányukból...


~Első Nap, Első Éjszaka~


   Mint ahogy már azt tudhatjuk, a Vadak éjszaka a legaktívabbak, ám az a vad, amely a többi felett áll, a Vadász nevét viseli. Ez lenne Ő. Tágra nyílt pupillája lassan kémleli az erdő sötétjét. A macskák látásával rendelkezve, a fiú képes a legapróbb fényvisszaverődéseket is észrevenni, ezáltal sokkal jobban lát, mint az emberi szemmel. Igen, a macskák sem látnak át a vaksötéten, az Ő látásuk sem természetfeletti. A macskák szeme csupán sokkal több fényt képes felfogni és a gyenge fényjeleket is képes felerősíteni, ezáltal pedig a felhős éjszakákon, elég nekik egy csepp a hold ezüstös fényéből ahhoz, hogy tűrhetően lássanak. Ha egy vaksötét szobába kerülnek bármiféle fényforrás nélkül, akkor a macska is éppoly vak, mint bárki, vagy bármi más.
   A Hold itt azonban csodásan ragyog, a tiszta égbolt pedig hemzseg a csillagoktól. Mirubi azonban nem gyönyörködhet a természet csodáiban, melyhez egy ember alkotta építmény, vagy jelenség sem fogható, legalábbis az Ő számára. Most tennie kell a dolgát, elég ideig várt már a bejáratnál elrejtőzve arra, hogy valaki is kijöjjön, vagy bemenjen. Kouzenmaru koordinátái és térképvázlatai jónak bizonyultak, hiszen Mirubi megtalálta a bejáratot, ami egészen közel volt Takumi no Sato, sivár, lepusztult köves pusztáihoz. Ami azt illeti, egy hatalmas szikla lábánál található meg a lejárat, ami igazából álcázva sincs. Egy egyszerű, nagyjából négy méter széles kőlépcső lejáró, ami a szikla alá vezet. Persze ez messziről nem látszik, csak akkor, hogyha már néhány méterre megközelítjük a lépcsőt, ám egészen elbizakodott volt az, aki ezt ide építette. Persze van benne némi logika, elvégre a terület nagyon közel van a Függetlennek számító Dangai Takumi no Satohoz, ezért őrjáratok vagy hasonlók nem igazán vannak errefelé, mert mindenki tudja, hogy Takumi no Sato csak a szűk kis környékével foglalkozik, a többi területére nem fektet nagy hangsúlyt. Egyedül a főbb kereskedelmi utakat tartja ellenőrzése alatt, ám azokat komoly fegyveres erőkkel.
   Mirubi nem várt tovább, itt volt az ideje a cselekvésre. Egy magasabb szikláról jól belátta a területet, ahogy a bejáratot is kitűnően megfigyelhette, így felállt a lótuszülésből és egy könnyed, légies mozdulattal leugrott a szikláról, egyenes a földre. Az érkezés nem volt számára nehézkes, teste ninja mivoltát hűen tükrözi, így a fejletlen Taijutsuja ellenére is, fájdalommentes volt az érkezése. Nem tervezett el semmit, elméje nyugodt és tiszta volt ezekben a pillanatokban. Sokkal inkább kikapcsolódásnak fogta fel tudat alatt ezt a kis "látogatást," mintsem komoly feladatnak. Persze ezek a fajta felderítő küldetések, amolyan A szintű feladatok lennének a Rejtett falvakban, ám Mirubi gyakorta beleesik abba a hibába, hogy nem számít a veszélyre. Persze amikor kigondolt tervekkel a fejében jár-kel, akkor ez a hiba nem történik meg, mivel minden egyes apró részletre odafigyelve igyekszik elérni a céljait, elvégre semmi sem húzhatja keresztül a számításait. Ha pedig valami vagy valaki ezt megteszi, akkor az megfizet érte, vagy pedig, hogyha hátrányára válik a dolog, akkor igyekszik a legjobban kijönni a kialakult helyzetből. Ám ezúttal semmilyen terv nincs a fejében, egyszerűen csak bízik a képességeiben, így Amegami köpenyében lassú, kopogó léptekkel közelíti meg a lépcsőt. Kezét zsebre is vághatná, annyira nyugodtan érzi magát, ám ez már régen nem az Ő stílusa. A megjelenés mindig is, így most is fontos a számára, ám annyira azért Ő sem ostoba, hogy egy csöppnyi korlátot is állítson egyik legrettegettebb fegyvere számára. No meg persze, ki venne komolyan egy ilyen ember, aki zsebre tett kézzel sétál be egy ilyen helyre, ahol valószínűleg már számítanak rá, ugyanis Kouzenmaru és Igameku jelentése és információi szerint, többször is látható volt némi mozgás. Nos, ez azóta nem tapasztalható, hogy Mirubi itt vár, habár nem is igazán igyekezett elrejteni a jelenlétét. Egész egyszerűen csak várt a szikla tetején, ahol egy éppen a friss levegőre lépő laborpatkány számára remek felkiáltójellé válhatott volna, hiszen éppen, hogy csak nem világította ki magát. Ezért lehetséges, hogy észrevétlenül felfedezték őt, ami persze később okozhat némi bonyodalmat, de a dolog nem változtat semmin: Mindenkivel végez, aki az útjába kerül és nem találja őket hasznosnak. Ha csak információszerzés céljából éri meg egy-egy itt munkálkodót meghagyni, akkor természetesen kiszed belőlük minden szükséges dolgot, majd ha úgy érzi, nem törtek meg annyira, amennyire kellett volna, akkor elviszi őket Raionhoz, hogy kutassa át az emlékeiket. Erre azonban csak akkor lesz szükség, hogyha Mirubi a feljegyzésekből nem ébred rá arra, hogy ez a laboratórium mikkel is foglalkozott.
   A fiú tehát megérkezett kimért lépteivel a lépcső széléhez. Erre jelenleg a szél sem fúj, csak a kemény, kövekkel díszített, még mindig meleg talaj az, ami a társasága lehet. Nem mintha igényelné, de a természet mindig is jó barátja volt. Most azonban nem teheti meg, hogy lefeküdjön és átvegye az energiákat, amiket a terület ont magából - különösképpen a kellemes meleg talaj - hanem lenézett a lépcsőn. Ahogy látta már korábban, a lépcső szabálytalan, kövekből van kifaragva, így a szélei kerekítettek. Mintha csak ősemberek faragták volna. A járat hosszú, a lépcsősor széles, akár három ember is kényelmesen elférne rajta. Ami viszont veszélyes, hogy a járat a szikla alá a sötétségbe vezet, ami nem éppen megnyerő Mirubi tudata számára. Éppen ezért, a fiú nem veti bele magát ostoba módon, hanem képességeit használva igyekszik megoldani a dolgot. Átfutott az agyán, hogy a Hahonryuu // Pusztító Áradat technikával eláraszthatná a járatot, így a heves folyam mindenképpen elmossa azt, vagy azokat akik, vagy amik odalent vannak, ám mi van akkor, hogyha értékes tárgyakat, vagy információkat, vagy éppen embereket tesz így tönkre ezzel? Nem... Jobb lesz, hogyha egy kevésbé techno-terror technikával tör utat, gyújt világosságot magának... Nem tudni, hogy miért, de rálép az első lépcsőfokra, majd kézjeleket kezd el formálni. Csupa Tűz elemű kézjel, melyek pusztítóereje hatalmas, ám nem akkora területre terjed ki, mint a Hahonryuu, hiszen a víz beszivárog minden résen és ha az érzékeny műszerekkel érintkezik, akkor valószínűleg probléma adódhat bennük. A Goukakyuu no Jutsu azonban sokkalta megnyerőbb választásnak bizonyul, ugyanis ha tartózkodik valaki a levezető folyosón, akkor az nem a mindent tudó laborvezető lesz, hanem pótolható bábok, így ha ők meghalnak, Mirubi nem veszít velük semmit. Ha pedig nincsenek odalent, akkor a technika megmutatja neki a járat mélységét, amivel szintén nyer egy kis pluszt. Így tehát az utolsó, lassú Katon kézjel elmutogatásával a fiú nagy levegőt vett, majd szájához tartva két mutatóujját, kifújta a tűzgolyót. A tüdejében felhalmozódó összes levegőt elhasználta hozzá, szinte egyszerre robbantva ki mindet. Persze a levegő nem préselődött, így az Elemi Chakra átalakulhatott néhány centire a szájától és a tűzgolyó a sebesen útnak indult. A fiú ügyelt arra, hogy a technikában parázs és hamu ne halmozódjon fel, mivel nem akart sem robbanást, sem pedig némi szilárdságot adni a technikájának, egyszerűen csak egy gyorsan mozgó lánggömböt akart létrehozni, ami elpusztítja ellenségeit és megvilágítja az útját.
   A hatalmas förgeteg több tíz métert tett meg a lefelé vezető lépcsőn, egészen addig, míg úgy 50 méter után a láng szétfoszlott, ugyanis jól láthatóan bele ütközött valamibe. Bár innen nem lett volna látható szabad szemmel a jelenet, ám Mirubi macska szemeivel (Shikiyaku no Jutsu jelenlegi használata) közelebbről megfigyelhette a momentumot és nagyon úgy tűnt, hogy egy fa falba ütközött bele a tűzgolyó, ami aztán hatalmas mennyiségű, égető levegőt robbantott ki a járatból, egyenesen Mirubi arcába. Először bírta a gyűrődést az érzékeny arcú fiú, ám mikor már nem csak a szemét égette a forró levegő, hanem a bőrét is, akkor arca elé tette a kezét, így pedig Amegami köpenyének ujját és csak fél szemmel lesett a járatba. Úgy gondolta, hogy valószínűleg egy fa ajtónak ütközhetett neki a hatalmas lángtömeg, mert falat nem igazán építenek egy lépcső végére. Mármint ha egy működő laboratóriumról van szó és ez nem csak egy csali. Mirubi miután a hatalmas forró légtömeg távozott, megindult ninja szandáljába lefelé. Vigyázva lépdelt, ugyanis a kőlépcső csúszós volt, főleg most, hogy a forró lángok és a levegő megkezdte azt és mállani kezdett. Ahogy halad egyre lejjebb, úgy vált egyre elviselhetetlenebbé a meleg, amit a technikája okozott. Ujját végighúzta a falon. Kormos volt. Nem csoda, hiszen hiába, hogy ezek nem igazi lángok, nem egy fizikai anyag égésével jöttek létre, hanem csak chakrából, a hatás amit elérnek, valóban igazi! A sok éghető anyag a levegőben és a falakon, most szénné vált a lángok így annyira valódiak, amennyire azoknak kell lenniük. Odalent törmelékek parázslottak és lángoltak. Persze ezek kicsiny, táncoló lángok és ki-ki alvó, izzó fények voltak, így fentről nem lehetett belőlük sokat látni... Félúton járhatott talán a fiú, amikor a lángok rendszertelenül elkezdtek eltünedezni... A sötétségben eddig csak a köpenyébe burkolódzó fiú léptei visszhangoztak, ahogy egyre lejjebb és lejjebb, egyre közelebb és közelebb ér céljához. Most azonban az el-el tünedező fényekkel némi csoszogás és motoszkálás, eltorzult emberi beszéd is társult, így egyértelmű, hogy valaki, vagy valakik mászkálnak odalent, ám amint meglátták a lefelé tartó alakot, azonnal visszavonultak. Ezt a szapora léptek hangjai jelezték.
   Néhány percnyi könnyed lefelé irányuló lépcsőzés után, megérkezett a fiú a lépcsősor végére. A lángok most már nem voltak oly szabadok, helyüket átvették a kihunyni készülő parázsdarabok. A fiú lábával megpiszkálja a törmeléket. Látja a falon a fémpántokat és a zsanérokat, amik a kétszárnyú faajtót rögzítették. Most már nem tartanak semmit. Ám volt ott még valami, ami furcsaság volt. Az ajtó felett a járat két sarkában, egy-egy elolvadt paca volt. Néhány perce ezek a pacák még kameraként funkcionáltak, mostanra azonban letört, elolvadt és használhatatlan szemétnek jók csak. Mirubi miután kigyönyörködte magát és sikeresen konstatálta, hogy útjában csak két kamera és egy kétszárnyú faajtó állt, nem sok reményt kezdett táplálni az iránt, hogy talál idebent bármi érdekeset is. Így megindult előre...
   Már a lépcsősor végénél is láthatóvá vált egy terem, ahol több fémszekrény volt látható és két fémajtó, valamint egy pult a szoba közepén, ahol egy szemüveges hölgy foglalt helyet reszketve. Óh ugyan... Nem volt Ő egyedül. A szekrények előtt, az ajtók előtt és a pult előtt, több fegyveres őr is állt, ám mind laborköpenyt viselt. Kezükben egy-egy éles szike, hentesbárd, kés, vagy éppen kard. Mirubi körbenézett a teremben és a szekrényeken számozásokat talált. Egészen olyanok voltak ezek, mintha egy értékmegőrzőbe csöppent volna a fiú. Valószínűleg erről is volt szó, mivel a pult mögött több kulcs is látható volt felakasztva, ahogy papírok és kártyák is jelen voltak. Nagyon úgy tűnik, hogy itt adják le az értékeiket az itt dolgozók, ámbár Mirubi kötve hiszi, hogy az itt dolgozók mindennap munkába járó dolgozók lennének... Ám hanyag egy ninjára vallana, hogyha csak a terepet mérné fel és az ellenséget nem, így az Ame no Ekibiogami vezetője végignézett és felmérte tetőtől talpig a rá fegyvert szegező laborpatkányokat. Egyikőjük sem tűnt képzett harcosnak, tartásuk sem olyan volt, mint aki kész a harcra, ugyanis a tartásukból látszott, hogy izmaik csak egy-egy helyen feszülnek meg, így pedig könnyedén feléjük kerekedhetne bárki egy jól irányzott mozdulattal. Ilyen esetekben a fiút, könnyed komolytalanság szokta hatalmába keríteni, ami egy gunyoros, kevélységet sugárzó mosolyban mutatkozik meg, ám ezúttal ez másképp volt... Ezeknek a képzetlen kutatóknak, alkalmazottaknak, segédeknek a szemében nem látszott semmilyen félelem, testük pedig a képzetlenségükből adódó amatőr fegyvertartás ellenére sem remegett. Ez dicséretes, ám a szilárd jellem és eltökéltség még érdektelenebb emberi jellem, amelyet csak az olyan személyek érdemelhetnek és viselhetnek büszkén, mint Mirubi... Ők tudják, hogy mire kell felhasználniuk ezeket a személyiségjegyeket, így Ők kiérdemlik mindezt... Ám ezek a férgek itt úgy tűnik, nem arra használják mindezen adottságaikat, amire kellene...
   A fiú csak kíváncsiságból közelebb lép a bandához, mire mindenki megfeszíti karizmait, izzadó tenyerüket erősen rákulcsolják eszközeikre. A finom műszerek és a brutális barbár eszközök egyszerre vannak jelen, ám egyik sem ilyen forró, izzadt tenyerekbe való. Egyetlen egy szúrással saját magukban is kárt tehet a csiszolt fémen csúszó kéz... Amatőrök. Mirubi még egy lépést tesz előre... Sötét Chakrája lassan, lomhán kering testében. Mostanra már nyoma sincs a nyugodt, kellemesen felhasznosítható kékes árnyalatú chakrának, amit persze csak töménytelen mennyiségben láthatott bárki is. Ez a chakra fajta azonban sokkalta erősebb és sokkalta agresszívabb, így az általa sugárzott érzelmek és energiák most már reszketésre fakasztják az eddig oly töretlenül álló "katonákat". Azonban egyedül a titkárnő szeméből sugárzik a félelem és a gyengeség, a köpenyes férfiakéból az eltökéltség a tettrekészség... Ennyire hívei lennének munkájuknak? Vajon ezek a kutatók, mint amilyen Mirubi is szeretne lenni, tényleg ennyire eltökélten védenék azt, amiért dolgoztak? Nos Ő ugyan sosem fog lesüllyedni erre a szintre, igaz a tudás, amivel rendelkezik számára is a legbecsesebb kincs. Ezzel a tudással lassan de biztosan elérhet bármit, nem kell számára a nyers erő és a pusztítás, melynek több millióan hívei. A Világ megérett a pusztulásra, ám ezt mészárlással és robbantással nem lehet elérni. Ahhoz túl nagy falat az emberiség... A bomlasztás az, amivel egy ilyen szívós és önhit fajt ki lehet irtani!
   Mirubi előre szegezi a kezét. A kevés Sötét Chakra, amit összegyűjtött egy nagy, de nem halálos löketre készen áll, amivel az egész bagázst lefegyverzi és kiábrándítja abból a hitből, hogy Ő ellene bármire is képesek lennének. Igen... Mirubi fizikai erejében is megmutatkozik a könnyedség és a türelem. Nem brutális és nem is csicsás az, amire készül, de mégis hatásos és célravezető, energia takarékos. A mészáros előbb vagy utóbb kifárad a könnyű préda elejtésekor is, ám az ész, a könnyedség az, ami sosem hátráltatja a célját elérni kívánót. A könnyed karmozdulatra azonban nem várt dolog történik, bár az sem mondható veszélyesnek, csupán meglepőnek. A szobában lévő, körülbelül tizenöt fegyveres egyszerre ront Mirubira, aki már engedné szabadjára a chakrahullámot, amikor is nyílik a jobb oldali vasajtó és egy határozott parancs hangzik el.
- Abbahagyni!
A hang hangos és erélyes volt, de kissé rekedtes és öreges. Szinte már számított rá az ember... Egy korosabb Férfi lépett be sietve az ajtón, majd átvágott a fegyvert tartó bagázson és Mirubi felé sietett. Erre persze a fiú, egy lassú oldal irányú mozdulattal a férfi arcába tolja a kezét. Egészen pontosan három centire állt meg az öregember arcától, mire Ő bosszús de közben rémült tekintettel nézett a tenyérre, amin az "Elzár" Kanji volt látható. Persze nem tudni, hogy mit gondolt a Kanji láttán az öreg, hiszen Mirubi nem a pecsét miatt használta ezt a kezét, hanem a Sötét Chakra miatt, de igen, tény, hogy megtévesztő a mozzanat, ugyanis azon a tenyerén van elzárva egy nagyobb mennyiségű olajos víz, ami ezt a szobát is képes lenne beteríteni. (Élmény) Ezt persze az öreg nem tudhatja, így azt sem, hogy a fiú mire készül.
- Mi... Mit akar itt? Ki maga? Ti pedig ennyire ostobák vagytok?! - fordul még dühösebben a most már igencsak rémült bandához - Így csak kárt tesztek a laborban és kivégeztetitek magatokat! - Ekkor hátralépett és Mirubihoz fordult ismét - Mit akar itt?
Hangja már bosszús volt, az előbbi félelme egy szemvillanás alatt szállt el. Mirubi nem is tudta ezt mire vélni, ám szerencséjükre az ilyen ostoba, emberi viselkedés ezúttal nem dühítette fel őt, elvégre nagyon jól tudta, hogy a vége úgyis a haláluk lesz... Ezért egyszerűen csak megfordult. Hosszú és nehéz köpenye kilengett oldalra a heves fordulat által, majd Mirubi mindkét kezét a bejárati ajtó helye felé emelte. Keveset koncentrált, kevés chakrát halmozott fel, mire egy gyengébb Chakrafal töltötte ki az űrt, amit az ajtó hagyott maga után.
- Azt hiszi, hogy ez az egy kijárat van idelent?
- Nem. - Érkezik a gyors válasz - De így megbizonyosodhatok afelől, hogy erre már nem jutnak ki. Ha a falhoz érnek, akkor csak égető fájdalmat tapasztalhatnak. Ha sokáig tapogatják, akkor a húsuk is le fog égni. Ha bármivel is megpróbálják megsemmisíteni, akkor jobban teszik, hogyha fedezékből teszik, mert a fal visszaver mindenféle fizikai támadást. Ha pedig bárki is akárcsak csúnyán néz, szökni próbál, vagy nem felel azonnal, világosan, vagy igazat a kérdésemre, akkor meghal. Ha pedig ez nem lenne elég motiváció, akkor az egész laboratóriumot lerombolhatom egy legyintéssel. Remélem ezzel világos voltam és minden érthető.
A fiú szavaira páran megnyugodtak, de a legtöbben elvörösödtek és verítékezni kezdtek. A feszültség és a félelem tünetei egyre jobban látszanak a csapaton, ám a "főnök" akire mindenki hallgatott, sokkalta idegesebb volt a többieknél az idegesség pedig átcsapott ingerlékenységbe, ami szintén látszott, ám hamarosan mindenki felismerte, hogy nincs más választásuk.
- Értettük. De még mindig nem válaszolt: Mit akar itt?
Mirubi végignéz a bagázson, szánakozó tekintettel. Fejét kissé megdönti, ám ez nem tudatos, sokkal inkább ösztönös.
- Információt.
Mondta ki végül érkezésének okát, ám ezzel még nem oldotta fel a feszültséget.
- Utat! - Parancsol rá csendben az embereire, mire mindenki félreáll az ajtóból - Pontosan milyen információra gondolt?
Mirubi kissé habozik, üres tekintete újra emberivé válik. Talán észre sem veszi magán ezeket a furcsaságokat?
- Mindenre, amit itt összegyűjtöttek. Kezdje azzal, hogy mit csinálnak itt.
Mondta a fiú, majd a sorfalat álló emberek mellett halad el. A Doktorra nem kell sokáig várni, Ő is csatlakozik.
- Gondolom nem kérhetem meg arra, hogy a ruházatát és a fegyvereit tegye le idekint...
Puhatolódzik a Doktor, ám Mirubi válaszra sem méltatva őt, áthalad az ajtón. Számára leírhatatlan látvány tárul a szemei elé. Egy vasból épített rácsozott állványon kötnek ki, ahol néhány elektronikai panel, monitor és gombok láthatóak. Ám ez még semmi, innen valószínűleg csak komolyabb műveleteket irányítanak, ami a lényeg, az odalent van. Igen, Mirubi és a Doktor egy nagyjából 10 méteres emelvényen áll, ami fölé tartályok, hatalmas gépek magasodnak, odalent pedig rengeteg monitor, műtőasztal, ketrecek, lombikok, laborrészek, és egyéb berendezés található. Minden ami szemnek és szájnak ingere. Körülbelül 500 négyzetméterre volt minden összezsúfolva, ami így soknak tűnik, ám a rengeteg műszer és laborrész által, minden olyan kicsinek látszott. Néhány út volt csak, ahol a laborköpenyes munkások tudtak közlekedni. Mirubi csak ámult.
- Látom tetszik amit lát. Valóban csodálatos egy hely.
Kuncog fel a férfi kissé megenyhülten, látva, hogy Mirubit érdekli mindaz, ami Őt is.
- Ez a hely egy kutatólabor, ahol nem csak kutatunk, de kísérleteket is végzünk.
- Mit kutatnak?
Teszi fel félvállról a kérdést Mirubi, miközben a lent nyüzsgő embertömeget figyeli.
- Nos a kutatási területünk a Gyors Sejtregenerációra terjed ki, valamint a Kötőszövet reakciójának felgyorsítására. Voltaképpen az Irio Ninjutsuk tökéletesítésén dolgozunk jelenleg, azonban nem ez volt a kutatásunk alapja.
Mirubi befejezve a bámészkodást, hiszen egyre érdekesebb dolgokra derül fény. Úgy néz ki, hogy ez a hely egy aranybánya.
- Vagyis?
Az orvos elmosolyodott Mirubi tudásszomján, ami nem érintette sehogy a fiút. Tudta, hogy a férfi miért mosolyog rá. Megszokta már ezeket.
- A kutatási csapat és a laboratórium az egykori Otokage fennhatósága alá tartozott, bár ez a labor már régóta használatlanul állt. A kutatócsoportom a Tűz Országán belül kapott munkát. Az volt a feladatunk, hogy egy ennél kisebb laborban kutatásokat végezzünk az elhalt sejtek újjáélesztésével kapcsolatban. Lehetetlen feladatnak tűnt, ám a kutatás később a Shodaime Otokage keze alatt olyan irányba terelődött, amikre álmunkban sem gondoltunk volna...
A férfi egyre nagyobb áhítattal beszél mindenről.
- Orochimaruról beszélsz?
- Igen. Bár nekünk Ő az Otokage, a falunk megalapítója. A tehetsége és a tudása mérhetetlen volt, amíg az egyik kegyeltje nem végzett vele.

- Végezni? Ha annyira sokat tudott és olyan erős volt, akkor hogyan tudott vele végezni egy alattvalója?
A férfi arcára sötétség ült ki, majd a korláthoz sétált és rátámaszkodott. Mirubi közelebb lépet hozzá. Ezekben a pillanatokban teljesen elfelejtette felsőbbrendűségét és azt, hogy miért van itt. Annyi kérdés és annyi lehetőség rejlik ebben a helyben és ez az ember annyi mindenre válasz tud neki adni, hogy akaratlanul is ez a doktor rendkívül fontos személyé vált a számára...
- Aki megölte őt, az egy Uchiha Sasuke nevű Ninja volt Konohából. Évekig alatta edzett, nem egyszer láttam őt. Amikor az Otokage-sama ellátogatott a laboratóriumunkba, a fiú mindig vele volt. Nem tudom, hogy miért kellett neki, de azt tudom, hogy az Otokagét nem kevés erőbe kerülhetett megölni. Ha pedig ez a fiú túlszárnyalta, akkor jobb tőle távol maradni.

Mirubi arcára kicsi döbbenet ült ki az Uchiha név hallatán.
~ Uchiha... Sasuke...? Egy élő Uchiha? Konoha történelmének nagyra becsült klánjából való, ám a klán kihalt. Úgy tűnik viszont, hogy ez a fickó túlélt mindenkit és hatalmas ereje lehet, hogyha valóban megölte az Otokagét. ~
Mirubi tudta, hogy a hajdani Otokage miféle szerzet, vagyis amit hallott, megtanult. Annyit tudott róla, hogy nem több egy Konohai Szökött Ninjánál, akit szabályszegésért ítéltek el, később pedig megalapított egy egész rejtett falut. Olyan hírek is keringtek, hogy szörnyű dolgokat csinál az embereivel és nagyon szeret kísérletezni... Dehogy egy alattvalója ölje meg... Ezt Mirubi álmában sem gondolta volna, bár nem is igazán foglalkozott ezzel a dologgal. Ugyanolyan hírek és szóbeszédek voltak ezek, mint amiket más falukban hallhattak Konoha Kagéjáról, vagy az Iwagakurei Tsuchikagéről. Azonban Raion megszerzésével a világ kitágult Mirubi számára, ugyanis a fiú a képességével rengeteg tudást szerzett meg magának, ha pedig ezt a tudást mind átadja Mirubinak, akkor a fiú hatalmas lépést tehet előre.
- Na de a lényeg, hogy a kutatások egy másik irányba terelődtek. Nem a halott sejteknek adtunk életet, hanem rájöttünk, hogyan lehetséges olyan sejteket beolvasztani az emberi testben amik teljesen más DNS állománnyal rendelkeznek, teljesen más sejtalkotókból állnak. Így arra is képesek voltunk, hogy elhalt szövetekből pótoljunk testrészeket... Ám ezzel csak fél sikert értünk el. Rengeteg kísérletünk volt, sokat még itt is folytattunk, ám tökéletesíteni a technikát csak itt sikerült. Az Orochimaru keze alatt lévő kísérleti alanyok mind meghaltak súlyos vérmérgezésben, vagy egyszerűen csak elrothadtak. A Mester túl sokat akart. Túl mohó volt.
Mirubi érdeklődése egyre jobban elhatalmasodott rajta és ha most "magánál lenne" úgy érezné magát, mint egy izgatott kisgyerek, akkor pedig rendkívül dühös lenne. De szerencséjére és az emberek szerencséjére az érdeklődése olyan erős volt, hogy nem vette észre magát.
- Folytassa. Mindent mondjon el...!
Hangja azonban még mindig hideg volt és tárgyilagos. Azért az eszét még nem veszítette el, ahogy a doktor sem. Bátran szembefordult Mirubival.
- Nagyon sok a mondanivalóm, biztos beletelik néhány napba, mire mindent eltudok mondani. Mi lenne, hogyha itt maradni és a vendégünk lenne. Készséggel mesélem el a labor és a kutatásunk történetét és hogyha akarja, megismertetem önt a technikáinkkal. Csak kérem, hagyjon mindenkit életben és hagyja őket békében dolgozni. Ahogy látom önt is érdekli mindaz, amiért dolgozunk, talán még segíthetünk egymásnak.
A férfi hangja komoly volt, Mirubi pedig legyőzöttnek érezte magát egy pillanatra. Nem gondolta, hogy ennyi értékes információt talál itt és így most kissé zavarban van. Azonban ez a variáció sokkalta elfogadhatóbb, minthogy lemészároljon mindenkit és maga keresse meg a kutatások anyagait és úgy olvasson át mindent... Azonban akad itt egy kis gond. Kell valami biztosíték, ugyanis az ilyen tudósok rendkívül körmönfont alakok... Mi a garancia arra, hogy nem próbálják meg álmában meggyilkolni a fiút, vagy nem szöknek meg az éjszaka folyamán? Ez bajos kérdés, így erre ki kell valamit találni és hát Mirubi mindig is kreatív volt, így hát eldöntötte, hogy mit fog tenni. A gyenge chakrafal már amúgy is meggyengült és eltűnt, ugyanis kevés chakrát fektetett az elkészítésébe, így viszont az út szabad. Persze ez hidegen hagyja a fiút, elvégre tudta, hogy ez lesz, ahogy azt is sejtette, hogy a munkások nem fognak tonnaszámra kiözönleni a felszínre. Sokkal fontosabb nekik a munkájuk, ezért minden rendben van. Az öreg kutató megmutatta neki a szobáját, aminek a következmény az lett, hogy a Doktor a Shishienjin // Oroszlánketrec fogságába esett. Persze csak egy miniatűr változat az, ami körbevette vendéglátóját, de bőven elég arra, hogy az őket elkísérő segédeknek kiadja az utasításokat.
- Amennyiben az éjszaka folyamán elhagyják a labort, vagy éppen megpróbálnak használhatatlanná, értéktelenné tenni bármilyen kutatási eszközt, információt vagy bármilyen anyagot a labor területén, nem csak azok halnak meg, akiket itt találok, hanem a Professzoruk is. Ha pedig elmennek, akkor az egész kutatási anyagot tönkreteszem. Remélem érthető voltam. - Ekkor a Doktor felé fordul - Elnézést a kellemetlenségért, de biztosra kell mennem. Mindazonáltal itt is nekiállhat a mesének.
Mondta a fiú, majd leült a szobában lévő ágyra. Maga a megkapott szoba egy egyágyas szoba volt, egy éjszakai szekrénnyel, szellőzővel és egy lámpával. Valószínűleg a laborban dolgozók közül mindenki ilyen szobában él. Persze nyilván nem itt élik le az életüket, de az év nagy részét itt töltik....
   Telt az idő, az órák úgy száguldottak el, mintha valaki felgyorsította volna az idő kerekét. A Doktor elmondta a keresztnevét, ami nem más, mint Onhitsu, így Mirubi is viszonozta mindezt. Mirubi először természetesen csak a legszükségesebbekről kérdezett, arról, hogy mi lett azután, hogy felfedezték ezt a sejtbeültetéses eljárást, ám erről a doktor nem beszélt. Talán részben azért, mert ilyen bánásmódban részesül a saját "birodalmában" de az is lehet, hogy csak a fiú kíváncsiságát akarja még jobban felhevíteni. Sikerült neki, olyannyira, hogy Mirubi inkább másról kérdezett és furcsamód, nem is bánta az ellenszegülést. Nem kapcsolt, nem uralkodtak így el rajta heves érzelmek, ugyanis ha erre most ne kaphatott választ, másról akart tudni, ami legalább ugyanannyira érdekelte. Ha nem ennyi információról lenne szó, akkor természetesen a férfi sorsa fájdalmas és nem éppen emberi sors lett volna, az egyszer biztos. De szerencséjére megúszta, hiszen ezzel a fickóval és ezen a helyen, Mirubi otthon érezte magát. Még akkor is, hogyha ez el sem jut a tudatáig...
   Kiderült, hogy a férfi világ életében csak tanult. Nehéz sorsú családból származott, így mindig is küzdött az emberiség szörnyű tulajdonságával: Meg kellett tapasztalnia a hidegség, a beképzeltség, az érzéketlenség és a teljes fokú kegyetlenség fájdalmait. Tudásszomja és családja negatív példája vitte rá az útra, amin most jár. Gyorsan kitanulta a legtöbb elméleti mesterséget, mint a kémiát, biológiát, fizikát és ezek keverékeit, így amikor Orochimaru rátalált, egy főnyeremény volt a számára. A történetet, hogy mit dolgozott pontosan és hogy hogyan került a Hang szolgálatába nem mondta el, de Mirubi nem is kérdezte. Leszűrte a megfelelő következtetést: Onhitsu találkozott már az emberiség mocskával és azzal a fájdalommal, amitől Mirubi meg akarja menteni a Világot. Ám a férfi múltja ködös, tetteiről semmit nem lehet tudni, így Mirubi szíve egyáltalán nem lágyult meg. Egészen biztos abban, hogy ez a férfi sem egy tiszta emberi lény, aki idejében szembesülve az emberiség tulajdonságaival megvilágosult. Ő teljesen más úton jár és így a párhuzam, amely a Szervezethez köthetné, csupán csak nagyon nagy kitérőkkel érhető el...
   Ám ezután még több információ birtokába jutott a fiú. Megtudta, hogy miután Orochimaru halálhíre elérte a rejtekeit, a legtöbb rab kiszabadult és a kutatásokat sem folytatták már tovább. Ő hallott erről a helyről és nem akarta, hogy az Otokage-sama kutatásai kárba vesszenek és érzelmileg Ő is kötődött az elért eredményeikhez. Ezért a kutatócsoportjával megállapodtak arról, hogy folytatják a kutatásokat, mivel minden egyes labor saját kasszával rendelkezett, így a költözéssel a pénzt is magukkal hozták, azóta pedig kisebb-nagyobb alvilági ügyletekkel tartják fent már-már önműködő labort. Energia generátoraik vannak, valamint rengeteg napelem, amivel sokat spórolhatnak, viszont a vegyszerek amikkel dolgoznak drágák, így ehhez kell a pénz... Ezekről és ehhez hasonló, szakmai dolgokról beszélgettek. Úgy tűnt, hogy az idős kutató és Mirubi megtalálták a közös hangot, azonban Mirubi ismeretei rendkívül eltörpültek a férfi mellett. Ha most látná őket valaki... Az Ame no Ekibiogami vezetője gyermeteg kíváncsisággal issza az idős férfi szavait, aki láthatóan élvezi, hogy okíthat és taníthat valakit, vagy éppen azt élvezi, hogy ilyen könnyen befolyásolhatja azt, aki berontott ide hozzájuk képest barbár módon? Mert igen... Ez a könnyedség, amivel feljebb jellemezve volt a fiú stílusa, ezzel a szellemi szinttel nem ér fel... Ami viszont feltűnt a fiú számára, hogy a nagy tudás mögött, szörnyű anyagiasultság rejlik, ami olyan hétköznapi emberré teszi ezt a nagy koponyát, mint azokat a pöffeszkedő férgeket az országok élén...


A hozzászólást Kenshiro Mirubi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 17 2015, 16:50-kor.

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Júl. 17 2015, 16:48

MÁSODIK FÉL



~ Második Nap ~

   Hajnalban fejezték be a beszélgetést, ugyanis az öreg tudós már nem bírta tovább, így a lefeküdt a padlóra. Mirubi ekkor feloldotta a mező egyik oldalát és az ágyán lévő takarót beadta a férfinak, aki megköszönte ezt. Persze ezt a gesztust nem kell félreérteni... Tény, hogy Mirubi ezek után jobban szimpatizál ezzel a férfival, mint bármelyik másik emberi lénnyel, azonban tudja nagyon jól, hogy ugyanolyan ember, mint a többi és miután átadja neki minden gyorsan megérthető tudását, onnantól fogva már nem lesz rá szükség. Addig is el kell játszania a kedvelést és bizalom jeleit, hiszen minél közelebb kerülnek egymáshoz, annál biztosabb, hogy a doktor mindent elmond és minden olyanra megtanítja őt, ami nem igényel éveket. Hiszen a lexikális tudása nem lehet az övé, ám minden más hasznos tanács és tanítása igen.
   Dél előtt járhatott az idő, kilenc óra tájékán, amikorra is az orvos kipihente magát. Mirubi felettébb izgatott volt, ezért keveset bírt csak aludni az éjjel. Azon tűnődött, hogy vajon képes lenne-e megkedvelni egy embert? Ám hiába játszott el az érzelmekkel és a gondolattal, nem tudta rábírni a lelkét még erőszakkal is, hogy kipróbálhassa azt a régóta nem érzett érzést: Kedvelni valakit. Visszagondolt régi csapattársaira és egykori szerelmére. Akadt két vetélytársa is, az egyik a szerelemben, míg másik a harctéren. Takefumi és az a másik... Nem jut eszébe a neve, az, aki Abukarát szerette. Vajon mi lehet velük? Meg kellene őket látogatni? Mit szólnának? Felmérhetné rajtuk az erejét... Abukara lenne az első, hiszen Ő a leggyengébb. Vajon sokat változott? Amikor utoljára látta hosszú barna haja volt, barna bőre és mandulavágású szemei... Most hogy nézhet ki? Érzett már erős fájdalmat? Látta már a halált? És az a fickó? Mennyire lehet erős? Mindig is előtte járt... Ahogy Takefumi is. És Kitori? Az a pénzeszsák... Vele nem töltöttek sok időt, de megkedvelte. Mostanra viszont, mind csak arra lennének jók, hogy felmérhesse rajtuk a képességeit. Ha találkoznának, talán még mosolyogna is rájuk az örömtől. Ám nem a barátság és a viszontlátás érzésétől, hanem attól, hogy megölheti őket. Igen... Ha képes őket legyőzni és saját kezével kioltani az életüket, akkor lezártnak tekintheti többé-kevésbé a múltját. Kitori és Takefumi... Ők lesznek azok, akiket felkeres, hogyha Konohába megy...
   Tehát ezek a gondolatok kavarogtak egész éjszaka a fejében. Talán a fáradtság tette, hogy akaratlanul is a múlton merengett, ám ha valaki jól ismeri a fiút, észrevehet valamit. Valamit, ami már úgy tűnik, visszafordíthatatlanná vált: Sosem akarta tesztelni erejét, sosem gondolt vissza a múltra és sosem gondolt arra, hogy milyen lehetett barátokhoz kötődni. Ám most olyan hidegséggel és könnyedséggel gondolt bele mindebbe, amivel még nem is lenne baj, hiszen ezek normális dolgok, dehogy megölni őket milyen lenne? A fiú szinte csillogó szemekkel képzelte el, játszott el a gondolattal, miközben a barátságuk kötelékéről fantáziált. Ezek mind nem egy stabil elmére vallanak... Eddig a fiú érzelem nélkül ölt, amikor pedig Hishimon átvette felette az irányítást, vagy egy Kage Bunshinban magára találhatott, akkor érzelemből ölt, ám ezúttal nem az ölés gondolata izgatta a fantáziáját, hanem az, hogy régi barátait, riválisait és családját ölheti le csak azért, hogy tesztelhesse erejét. Eljátszik a gondolattal, ahogy újra társra talál, de nem képes az érzés átvenni, ez pedig átfordítja őt abba a mámorba, amit az okozhat, ha lemészárolhatja a múltját? Ez minden, csak nem normális és egyáltalán nem Mirubira vall. Régen hogyha érdekelte is őt valami, sosem kötötte le úgy, hogy ne tudja gondolatait és viselkedését szabályozni, most viszont olyan könnyedén elterelték minden gondolatát, hogy azt sem fogta fel, hogy hol van. Voltaképpen tényleg úgy viselkedett, mint egy kisgyerek. Ám az éjszaka és az alvás csodákra képes. A megtört elmét újraépíti, ahogy a tudatot is kissé szabályozza. Éppen ezért Mirubi visszaemlékezve a tegnap történtekre, újra dühtől telve kelt fel. Nem akarta felébreszteni a doktort, elvégre minél kipihentebb, annál jobban pörög a nyelve, így az ágya szélén ülve még fél órát nézte ahogy alszik, majd amint kinyitotta a szemét, felállt és a technika feloldódott.
   Nehogy azt higgye az olvasó, hogy Mirubi újra a régi... A kontrollálatlanság és a hamis képzet arról, hogy tudatosan cselekszik, nem tesz jót neki. Saját magát veri át, hiszen a haragtól fűtve, csillapíthatatlan érzelmekkel teszi azt amit tesz és csak céljai elérésének útja szab neki gátat, ugyanis, mint már mondtam a teljes eszét még nem veszítette el. Ép még az elméje, ám a tudata nem tiszta... Érzelmei egyre kuszábbak és egyre jobban testesülnek meg Hishimon képében, így miután a férfi felkelt, Mirubi mogorván üdvözölte. A doktor arcán némi félelem és értetlenség látszott, ám Mirubi hamar átvette tudata felett az irányítást és így felvehette a szerepét. Ez pedig már sokkal jobban tetszett a fiúnak. A laborban dolgozók reggelivel fogadták a két megérkezőt, ám Mirubi nem fogadta el. Nem volt ostoba és ezt meg is értette a doktor is, így Ő sem evett, hanem rögtön körbevezette a fiút a laborban. Minden egyes apró részletét elmagyarázta neki, valamint annak, hogy miképpen zajlik a sejtek gyors regenerációja. Ám ezúttal sem tért rá a halott sejtek felélesztésére, vagy a beépítésére a szervezetbe, hanem másról beszélt. Mirubi pedig szívta magába a tudást, most már kevesebb áhítattal és több fegyelemmel. Estére már evett is, hiszen kellett neki, valamint megengedte, hogy az orvos védelem nélkül aludjon. Azonban az ajtót be kellett zárni. Ezen az éjszakán már nem beszélgettek, ugyanis Mirubi szinte mindent megtudott, amit kellett, még ha megérteni nem is sikerült elsőre...

~ Harmadik Nap ~

   Az éjszaka nyugalmasan telt. Mirubi szellemileg lefáradt, a feje hasogatott estére. Ennyit nem hallgatott és nem tanult már régóta, így csak egy töredékét jegyezte meg mindannak, amit elmondott neki a férfi, ám ez a töredék is éppen elég volt. Nem ez érdekli, de jó ha tudja mindezt. Ezúttal korábban keltek, már reggel ha órakor fent volt Mirubi és Onhitsu is. A doktor nem kísérelt meg sem szökést, sem pedig gyilkosságot, így Mirubi nyugodtan aludhatott volna, ám nem hagyta nyugodni a bizonytalanság érzete, ezért sűrűn kinyitotta szemeit, hogy ellenőrizze információforrását, miután pedig felkeltek, végre kezdetét vehette annak a tudásnak a megszerzése, amit Mirubi az első említés óta meg akart szerezni magának. Az öreg Onhitsu jó kedvel köszöntötte a fiút, majd kilépve a szoba ajtaján mindketten egy-egy darab főt tojást fogyasztottak el és úgy indultak az alaksorba.
   A járat több zárral zárt vasajtón keresztül volt elérhető, amit talán még Mirubi Kasseikenje sem nyitott volna ki. A fiú izgatott volt, ugyanis az út egy ugyanolyan hosszú lépcsősoron vezetett le, mint amin ide is lejöttek és szinte egy ugyanolyan faajtón keresztül érkeztek meg a folyosóra, ami hosszúra nyúlva haladt előre, majd ért véget. A folyosó két oldalain kisebb-nagyobb több méteres hézagokkal ajtókat láthattunk. Egyesek csak kulccsal voltak zárva, mások pedig acélpántokkal és megint mások pecsétjegyzetekkel... Idelent elviselhetetlenül hideg volt, főleg azok számára, akik gyakorta tartózkodnak itt.
- Hol vagyunk?
Teszi fel a kérdést a fiú, bár van egy-két sejtése.
- Itt tartjuk a kísérleti alanyainkat. Van köztük egyszerű ember és veszélyes szörnyszülött is.
Miközben Onhitsu magyarázza a helyiség miértjét, menetelnek előre, egészen a folyosó legutolsó ajtójáig.
- Azért volt szükség egy ilyen teremre, mert a kísérleti alanyaink nem önszántukból vetik alá magukat a kísérleteknek. Persze ezek itt mind piti bűnözők, így csak jót tettünk a falvakban azzal, hogy megszabadítottuk őket tőlük.
- Be vannak nyugtatózva?
- Nem. Csak tudják, hogy nem kifizetődő a lármázás. - A férfi szavai némi kegyetlenséget hordoznak magukban - A legtöbben csak gyógyszerek, vagy egyes teljesítményfokozó szerek alanyai, mert általában azok, akiken a sejtekkel is babrálunk, hamar elpusztulnak. Azonban visszatérve a kérdésedre. Ahogy már mondtam, Orochimaru-samával rájöttünk arra, hogy miképpen lehetne ideiglenesen olyanná alakítani a sejteket, amilyenné szeretnénk. Ehhez egy eljárásra és egy szerre van szükség, amivel voltaképpen a saját sejtjeink olyan mutáción esnek át, melynek eredményeként, minden organizmust képesek befogadni, beépíteni és saját DNS állományukkal feltölteni, háttérbe szorítva az idegen sejtek DNS állományát. Hasonlatos a daganatos sejtek képződéséhez, ám ez mégsem az.  Hamarosan rájöttünk, hogy biológiailag és kémiailag nem lehetséges ilyen szerekkel tartósan és hatékonyan elérni egy olyan eredményt, amivel idegen sejteket olvaszthatunk be a saját testünkbe, vagy éppen idegen sejtekkel pótolhatunk sajátokat... Éppen ezért Orochimaru-sama elvitte az összes kutatási anyagunkat, majd fél évre rá visszatért új, kidolgozott eljárással és eredményekkel, amely nem csak a tudományra, de a chakrára is épül. Képes volt a chakrája segítségével olyan műveletekre, amivel tartósan, voltaképpen örökre beolvaszthatott a testébe idegen sejteket. Ezután folytattuk a kísérleteket az alanyainkon. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történik, hogyha a testtől elválasztott testrészeket vagy szöveteket olvasztunk be. Ugye nem lehetséges azonnali átültetés vagy beolvasztás, mindenképpen az élő szervezetből kell eltávolítani a sejteket, ám ha azok már bomlásnak indulnak, akkor nem ajánlott beolvasztani őket a testben.
Ekkor értek a folyosó végére, ám még egyik ajtón sem néztek be, hanem a férfi folytatta.
- Azonnali beolvasztást hajtottunk végre, ami annyiból állt, hogy ott helyben levágtuk az egyik alany ujját és a másik alany már levágott ujjának a helyére illesztettük be és olvasztottuk be. Az alanyok megtanulták irányítani a chakrájukat és a technikát, ám Orochimaru-sama végig ott volt, hogy saját chakrájával segítsen. Ha valaki életben maradt és képes volt a sejtek beolvasztására, akkor egy bizonyos idő után hazaengedtük. Az azonnali átültetés sikeres technika használat során voltaképpen olyan eredményekkel zárult, amikre nem is számítottunk. A sejtek és a beolvasztott testrész teljes egészében úgy forrt össze a technikát használó személynél, mintha a saját levágott ujját varrtuk volna vissza... Később megvizsgáltuk és a beolvasztott ujj ugyanúgy működött, mint ahogy az eredeti, valamint csak részletes vizsgálatokkal lehetett kimutatni a szövetek közötti különbségeket.
Az doktor nagy levegőt vett, majd folytatta.
- Ezután következett a következő kísérlet, ahol három hónapos, formaldehidben eltartósított, majd lepecsételt testrészeket olvasztottunk be. Ugye a szövetek és a sejtek elhaltak, azonban nem indultak bomlásnak a formalin miatt, valamint a sejtek öregedését megállítottuk a lepecsételéssel. Miután három hónap után feloldottuk a pecsétet, a szövetek épek voltak, azonban elszíneződtek, kifakultak. A beolvasztás itt nehezebb volt, de sikerrel jártunk, hiszen ugyanaz az eljárás, mint az előzőnél. Mivel a szövetek elhaltak, de megfelelően lettek lekezelve és eltartósítva, nem lépett fel semmilyen mérgezés, vagy gyulladás. Azonban a beolvasztott testrészek elszíneződve maradtak, a kezdeti fakó, szürkés hullaszínt felváltotta a barnás, mivel az ereket összekötve a sejteket újra tápanyaggal látta el a technikát használó vére. Így a sejtek újra beindulhattak, a használó sejtjei elszaporodtak és elterjedtek a beolvasztott szövetekben. Ezt persze az orvosi technikákat ismerők számára könnyebb elérni, hiszen képesek a gyors sejtosztódásra. A beolvasztott szövetek hámrétege hamarosan lecserélődött, így a bőrfelszín sima lett, az egyetlen eltérés az azonnal beolvasztott és az eltartósított szövetek között a színük és a regeneráció ideje volt. Használni mindegyiket azonnal használni lehetett, ám a sejtek lecserélődése napokat vett igénybe az utóbbi esetben.
Ezután a doktor a bal oldali ajtóhoz sétált. Az egész ajtó fémből volt, egyetlen egy kis nyílás volt az, amin be lehetett látni. A doktor mutatta Mirubinak, hogy nézzen be a résen, Ő pedig meg is tette. A zárka belül félhomályba borult. Rácsozott, piszkos lámpa világította csak meg a koszos, pár négyzetméteres helyiséget, ahol csak egy lyuk volt az ürítés véget, valamint egy matrac az alvásra. Azonban mind koszos és elhasznált volt. Ami viszont feldobta a szobát, az egy lény volt a sarokban. Teste barnás, lilás, az erek erősen kirajzolódnak rajta. Teljesen pucér, úgy remeg, mintha áram rázná.

- Ő nem érez már hideget, se meleget, sem pedig fájdalmat. Nem az idelent lévő hidegtől reszket.
- Elfertőződött...
Suttogta Mirubi csodálattal.
- Igen. A következő kísérleti fázis a teljesen halott, bomlásnak indult sejtek beolvasztása és felhasználása volt. Ám a rothadásnak indult szöveteket és sejteket a még egészséges szervezet nem volt képes felhasználni. Úgy gondoltuk, hogy majd tápanyagként funkcionálnak, de sem a tudomány, sem pedig Orochimaru-sama nem volt képes arra, hogy a halottból élőt alkosson. Ugyan a technika sikerrel végződött, a beolvasztott végtagok használhatóak voltak, ahogy a szövetek is pótlásra kerültek, ám ezeket a részeket hiába járta át a nyirok és a vér, egyszerűen nem volt képes táplálni egy rothadásnak indult testet. Olyan ez, mintha az ember a saját ürülékéből próbálna tápanyagot kinyerni azzal, hogy elfogyasztja. Egy ideig lehetséges pótolni némi ásványt és iont, de ez vajmi kevés az eredmény pedig egy fertőzés. Itt ugyanez történt. A Testrészek használhatóak voltak, de egy nap alatt lebomlottak és elrohadtak, lemállottak. Ha ez pedig nem lett volna elég, a nyirokkal és a vérrel a kórokozók elterjedtek a testben és megölte a használót. Ezen kívül az immunrendszer támadóan lépett fel a sejtek ellen és igyekezett az anyagokat kilökni, aminek eredménye az erős gennyesedés és vérmérgezés lett. Éppen ezért ez a fajta pótlási forma iszonyatosan veszélyes. Ez történet azzal ott. Nincs sok ideje hátra, ugyanis a teste szó szerint rothadásnak indult...
Ekkor Mirubi elvette szemét a kis lyuktól, majd átfordult a másik ajtóhoz. Az orvos is ezt tette, majd elővett egy kulcsot és kinyitotta az utolsó ajtót jobbra, ami szemben volt az előzővel. Az ajtóban egy szintén pucér férfi állt, akinek a karja és a lába elbarnult, elsárgult volt. A jobb karja volt a legszebb, a legfakóbb, alig látszik rajta hegesedés. A bal karja barnább volt, a bőr ráncosabb és sérülékenyebbnek tűnt, de a hegek ugyanúgy nem látszottak. A jobb lába ennél sérülékenyebb volt. Gyulladt és barnásan gennyedzett, ám komolyabb fertőzésnek nincs nyoma. A bal láb pedig szinte teljesen szürke volt, ám tökéletesen használható, ezt jelezte a férfi könnyed tartása is.
- Ő a legújabb kísérleti alanyunk. A jobb karját egy hete olvasztotta be magának egyedül, miután levágtuk a karját. Látszik az eredmény, ugyanis azonnali átültetést végeztünk el rajta. A bal karja egy eltartósított testrész, amit három napja ültettünk be. Szépen regenerálódik, lassan minden sejt lecserélődik és megújul. A jobb lába egy félresikerült dolog, bizonyára fáj is neki, a felépülési ideje antibiotikumok és gyógyszerek mellett két hét lesz. Azután tökéletesen használhatóvá válik. Voltaképpen egy rosszul végrehajtott technika eredménye ez... A bal lábat tegnap forrasztotta be. Egy eltartósított lábrész, ami úgy tűnik, szépen gyógyul és szépen regenerálódik.
Mondta az orvos, majd bólintott a férfinak, aki elhátrált az ajtóból, ezután rázárták a zárka ajtaját.
- Így tehát mindent megtudtál a kísérletről és a laborról. Van még néhány dolog, amit megmutathatok...
Mirubi csendben maradt. Mélyen szántó gondolatai teljesen máshol jártak, idegrendszere fokozott állapotban volt, hiszen egy újabb lehetőséget látott meg. Egy újabb technika, amely ugyan kissé eszelős és undorító, ám az Ő kezében hatalmas fegyver lehet! Ha hibát vét, ezzel kijavíthatja... Ezzel a technikával már nem kellene félnie a sérülésektől és a technikái elvesztésétől! Ezzel a jutsuval akár hallhatatlanná is lehet! Nos igen... Persze ezek csak egy nagyra törő ember, eszelős álmai és elképzelései. Ez a technika egy kulcs, de nem a hallhatatlanság, hanem éppen a halandóság felé, vagyis a gyorsított halál felé... Egy ilyen technika rendkívüli kockázatokkal és veszélyekkel jár... Nem lehet a hallhatatlanság kulcsa egy ilyen istentelen technika... Ám Ő hajlamos túl sokat belegondolni ebbe a technikába, viszont annyiban talán igaza van, hogy közelebb kerülhet a hallhatatlanság megismeréséhez... Mirubi kissé elgondolkozott, mint már írtam, hiszen ehhez hasonló gondolatok pattantak ki agyából, így az Onhitsunak szánt válasz késett egy kicsit. 
- Nem szükséges... Ám még nem tudtam meg mindent erről. Mégis hogyan hajtható végre egy ilyen technika?
Az öreg arcán látszott a döbbenet és egy kifejezés, ami talán úgy hangozhat: "Igen, pont ettől féltem..." Ám nem adott nemtetszésének hangot, csupán csak nyelt egyet, mintha egy hatalmas gombócot nyelne le. Ha akadékoskodni kezd, akkor nem tudni, hogy Mirubi mit fog velük, vele és a kutatással tenni, valamint a laborral. Bár úgy tűnhetett az idős férfi számára, hogy ez az ifjonc megkedvelte őt és a helyet, ám nem akart kockáztatni. Kibökte tehát amit Mirubi tudni akart.
- A technika rendkívül nehéz, ugyanis sejt szinten kell elvégezni a chakraműveleteket. Persze nem egyenként, mivel a chakra és a sejtek is egyfajta törvény szerinti önállósággal vannak felruházva, vagyis a természetük azt diktálja, hogy egy bizonyos dolgot csináljanak. Különösképpen a chakra az ilyen, ugyanis a chakrába bármilyen parancsot beletáplálhatsz. Egészen a kicsitől kell kezdened, nem szabad nagyban kísérletezgetni. Először is mint tudod, a tested sejtjei termelik a chakrát. A sejtek mozognak és képesek a testen belül bárhová eljutni és beépülni. A szaporodásuk egy bizonyos érettség és méret után történik meg, ami voltaképpen egy egyszerű osztódás. A sejtek tápláléka bármi lehet, amit képesek lebontani, beleértve a más típusú sejteket is. Persze minden sejtműködéshez oxigén kell, így azt tekintjük az alapvető "tápláléknak" ám az valójában nem más, mint egy aktivizáló anyag, egy energia forrás. Ha nem kapnának oxigént a sejtek és nem alakítanák át szén-dioxiddá, akkor nem tudnák ellátni a feladataikat, ám magát a sejtképzést a sejtek a testbe juttatott ásványokból, ionokból és más, már nem használatos sejtek, sejttörmelékek lebontásával kapják. Ha ebbe még a chakrát is belevesszük, akkor a sejteket chakrával is lehet aktivizálni és osztódásra bírni. Éppen ezért a technika lényege az előkészítésen kívül, hogy áramoltass chakrát az idegen sejtekbe, majd illeszd a testet, vagyis a szövetet a beolvasztani kívánt területhez. Ezután a saját testrészedhez is koncentrálj chakrát, majd fokozd a sejtek működését. Ha kellő képen felfokozod őket azzal, hogy hatalmas mennyiségű chakrát vezetsz a sejtekbe, akkor az idegen sejtekbe koncentrált chakra és a te testedben lévő, chakrával szuper-aktívvá tett sejtek akár a bőrön keresztül is képesek átnyúlni, bekebelezni, lebontani és végül elterjedni a beolvasztani kívánt szövetbe. Miután elegendő sejtet bontottak le, neked kell lépned...
Mondta a férfi, majd megindult visszafelé a lépcső irányába.
- A sejtek aktivizálásával csak azt éred el, hogy az immunrendszered nem fogja kilökni az idegen sejteket, mert a beáramoltatott chakra egy olyan memória egység, amit a szervezet felismer és a magáénak tudja a sejtekbe koncentrált chakrát, így pedig az idegen sejteket is. Így a saját sejtjeid regenerációba kezdenek, ugyanis úgy érzékelik, mintha az a szövetrész még élne és felhasznosítható, visszaolvasztható lenne. Olyan ez, mint amikor kivágsz egy kis darab húst a kezedből. Ha egyből visszacsatolod, akkor a szervezet visszaépíti és hónapok múltán az idegszövetek és idegszálak is újra beépítik azt a részt. Itt ugyanez történik, ám ez a folyamat orvosi beavatkozás nélkül nem jöhetne létre, HA a sejtek nem lennének szuper-aktivizálva a chakra által. Így a sejtek gyorsabb osztódásnak indulnak és chakratúltöltöttség miatt, hatékonyabban és gyorsabban képesek összeforrasztani a szöveteket, izmokat és a csontokat. De bizonyára ha ilyenek felől érdeklődsz, jártas lehetsz ezekben.
Eközben elérték a lépcsőt, majd megindultak felfelé, ám az öreg nem állt le, folytatta tovább.
- Tehát a sejtek aktivizálása csak a technika egy része. Neked és a chakrádnak kell megtalálni az utat és összeilleszteni a testrészeket, majd az átitatott testrészek érhálózatát össze kell kapcsolnod a saját érhálózatoddal, valamint hogyha a csontokat is be akarod olvasztani magadba és használható akarod tenni a testrészt, akkor a csontokat is össze kell forrasztani. A porcokra és az ízületekre különösen kell ügyelni! Ha nem az eredeti állapotába építed újra a csontsejteket és a szöveteket, akkor komoly fájdalmaid lehetnek később és a mozgásod is korlátozott lehet. Miután ezekkel megvagy és összekapcsoltad az ereket, valamint a csontokat, a sejtek a gyógyulás során összekapcsolják az idegpályákat a saját idegpályáiddal, így képes leszel szinte azonnal mozgatni a testrészt, így érezhetsz is. Ez lenne a technika működésének a nyitja... Nem egyszerű ezt itt mind elérni, Orochimaru-sama öt napi folyamatos elméleti és gyakorlati képzésekkel tudta csak elérni mindezt. Bár Ő sietett és nem is használta később ezt a technikát, ám amit elért, az a további kutatásokban rengeteget segített...
Fejezte be végül az öreg, mire már fel is értek a lépcső tetejére. Mirubi egyre izgatottabbá vált, hiszen egy ilyen elméleti oktatással már nem vallhat kudarcot, ám ha egy kicsit is hibázik, valószínűleg maradandó károkat is szenvedhet a teste. Éppen ezért rengeteg előkészületre van szüksége mindehhez, így miután Onhitsuval felértek, elkérte a technika néhány kutatási anyagát, majd biztosította őket arról, hogy nem felejti el a segítségüket és egyenlőre életben hagy mindenkit, amiért jó szolgálatot tettek. Viszont, vissza fog még térni. Persze ebből csupán annyi az igaz, hogy vissza fog térni és jó szolgálatot tettek, de hát ezt Ő elvárta tőlük. Igaz, ami igaz, nem fűlött a foga hozzá, hogy kivégezze ezt a kutatót és egy ilyen csodás helyet tönkretegyen, de meg kell tennie. Ám nem most! Még szüksége lesz rá, ugyanis ha elakad, akkor tud kitől tanácsot kérni, valamint úgy tűnik, hogy a kapcsolatai a tudása és az ismeretei is nagyon jól fognak jönni a számára. Elvégre ez az öreg tudós az egész életét végigtanulta és csak ezeknek a kutatásoknak szentelte az életét. Sokkal többet tud Mirubinál...


~ Negyedik Nap ~

   Jigokutari sötét aurája lengi körbe a Labor területeit is, ahol Mirubi ma reggel kezdte el a kísérletezgetéseit. Nem akarta elkapkodni a dolgot, mivel itt egy rendkívül kifinomult és precízre hangolt technikáról van szó, még akkor is, hogyha a végeredmény a túlzások következtében akár brutális és szörnyűséges is lehet. Éppen ezért ahogy Onhitsu is javasolta neki, kicsiben fogja kezdeni. Formaldehiddel dúsított, enyhén sózott és cukrozott vízzel töltött fel két üres, még sosem használt befőttesüveget, majd egy kevés fájdalomcsillapítót fecskendezve a testébe, kivágott egy borsó méretű húsdarabot a bőrrel együtt és beledobta a tartósító folyadékkal teli befőttesüvegbe. Természetesen ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva, a kivágott rész teljes mértékben megőrizte eredit formáját, olyan szinten, hogy a vér még csak kis sem folyt a kivágott húscafatból, ami pedig kiszivárgott, az a sűrű folyadékban megmaradt és nem vegyült el. Miután ezzel megvolt, várt egy délelőttöt, majd visszament az eredményért. Ahogy sejtette: A sejtek látszott, hogy munkának láttak és elkezdték beforrasztani a hús külső részét, ezzel egy fehéres, kemény szövetet képezve, ám ez még annyira kezdetleges volt, hogy csak hetek múltán lett volna végleges az eredmény. Éppen ez kell Mirubinak! Ha itt és most chakrát koncentrálva a sejtekbe felgyorsítja a működésüket, akkor valószínűleg ez a kisebb húscafat teljesen lezáródik. Ezt meg is tette, nagyon nagy mennyiségű chakrát koncentrált a szövetekbe.
   Érezte, ahogy a sejteket áthatja a chakra, érezte, ahogy megtelnek élettel... Természetesen a gyógyító technikái alapjai, hogy képes felgyorsítani velük a sejtek osztódását és aktivizálni őket, így ezzel elérhető a gyors, másodperces gyógyulás is egy fegyver okozta vágás után, ám ennek a feladatnak az apropója, hogy a formaldehid által lelassult sejteket aktivizálja, ugyanis a sejtek a testből való kiragadtatás után is élnek, ugyanis élő organizmusok, méghozzá a világ legkisebb élőnek nevezett organizmusai. Ha egy húscafat kitépődik a testből, akkor a benne lévő, vagyis az azt alkotó sejtek egészen addig élnek, amíg képesek felélni a vér által szállított Oxigént, ezzel pedig képessé válnak az anyagcserése és a táplálkozásra. Ám ezek a sejtek nagyon gyorsan felhasználják az oxigént, ezért a kivágott cafatok utánpótlásai gyorsan elfogynak, nagyjából egy perc múlva a levágott szövetek elhalnak és velük együtt a sejtek is. Ám a formaldehid lelassítja a sejteket, nem használnak fel csak napok alatt annyi oxigént, amennyit egyébként percek alatt, eközben pedig a só és cukor remek táplálékként szolgál a számukra. Persze ez mind oldott, átalakított formában, nem szó szerint vízben felkevert sót és cukrot kell hozzáadni.
   Miután a sejtek felhasználták napok alatt az oxigént a formaldehid még mindig kifejti a hatását és a szövetek nem bomlanak le, ugyanis eltartósítja a sejteket, ezzel pedig a szöveteket és végül is az egész formalinba tartósított testrészeket. Ezt használta ki most Mirubi is, aminek hatása gyorsan látszott, elvégre az eltartósított sejtek hatalmas energiatöbbletet kaptak a chakrakoncentráció által, így percek alatt ugyanaz a folyamat zajlott le, mint amikor valakit felgyógyít egy kunai okozta vágásból: A húscafat felülete beforrt... 



~ Ötödik, Hatodik, Hetedik Nap ~

   A maradék kísérleti részeket másnapra hagyta a fiú, mert az az igazság, hogy az Onhitsu laborjában töltött éjszakák és napok alatt alig evett és az elméjét elég komolyan megterhelte. Persze az öreg tudós leginkább olyan elméleti részeket mondott el, amit a fiú már amúgy is tudott, ám rengeteg olyan információra tett szert, amik nélkül valószínűleg hibásan hajtotta volna végre a technikát, vagyis hát, hogy úgy fogalmazzak, már az első próbálkozásnál aláírta volna a halálos ítéletét. No meg persze mindig jól jön, hogyha valaki időrendi és logikai sorrendbe teszi a technika létrejöttének folyamatait, így Mirubi a hazafelé vezető úton képes volt kigondolni a technika további részeit.
   Az Ötödik napon tehát elérkezett az idő. Voltaképpen kezdhette volna az egy nappal ezelőtt eltartósított borsónyi húscafattal, ugyanis a sebe eléggé fájt, viszont a laborban megtalálható szerekkel könnyedén elérhette a seb gyors gyógyulását. Ám azóta egy lyuk tátong a karjában, ami egyáltalán nem tetszik neki. Most azonban, hogy mindezt elérte, itt az ideje a következő fokozatnak. Ezúttal a bal karja volt a tesztalanya... Szintén egy borsónyi húscafatot vágott ki, ezúttal fájdalomcsillapító nélkül, ugyanis szüksége volt arra, hogy érezzen a lehető legtöbb érzékszervével és érzékelési lehetőségével, amibe persze a fájdalom érzet, a tapintás és a chakra is beletartozott. Amint kivágta hegyes és éles szikéjével a húst, azonnal vissza is tette. Ebben az esetben egy hét alatt visszaforrt volna, orvosi technikáival pedig pecek alatt begyógyítja még a Butteki no Chakra használata nélkül is, ugyanis az csak azért kell neki, hogy másokban ne tegyen kárt, ugyanis a Gyógyító Chakra egy olyan chakrafajta, amely mindenki számára befogadható és hasznosítható. A Saját Testének azonban elég a Sötét Chakra is, ugyanis saját magában nem tesz ezzel kárt. Elvégre a testén belül kering ez az undorítóság is... Az eredményre számítani lehetett, Mirubi magába olvasztotta sikeresen a saját maga által kivágott cafatot, amit pillanatok alatt sikerült regenerálnia az Irio Ninjutsujával.
   Ezt már eddig is mind megtette, ám most jöhet a nehezebb feladat. Ezúttal belenyúlt a formalinos üvegbe és kivette az igencsak ruganyos, befehéredett húscafatot, majd levette a kötést a jobb karján tátongó sebről. Ez a folyamat már nehéz lesz, ugyanis meg kell bontani a sejtek által képzett kemény felszínt a beolvasztani kívánt húscsomón, majd a sejteket fel kell töltenie chakrával. Neki is kezdett, ám az eredmény fél óra múltán sem látszott. Egyszerűen nem volt képes megkezdeni a sejtekkel a burkot, nem volt képes terelni a sejtjeit, ideje és energiája pedig nem volt a további próbálkozásokra. Mindazonáltal a nap folyamán többször is megpróbálta a dolgot, így éjféltájt elérte azt, hogy a beforrt húscafat elhalt sejtjei megkezdjék a saját élő sejtjei, így pedig az eltartósított szöveteket és vért már hamar magáévá tette a szervezet, így pedig Mirubi az Irio Ninjutsuja segítségével teljesen beforrasztotta a sebét.
   A Hatodik és Hetedik nap... Nos igen. Másnap érkezett el a Fekete Leves. Először bajban volt, hiszen voltaképpen a technika a más DNS állománnyal rendelkező testek, szövetek, sejtek beolvasztásáról szól, ám bevillant neki a néhány nappal ezelőtti párbeszéd, miszerint Kouzenmaru a szoba berendezőit és a bútorok cipelőit bezáratta a tömlöcbe, ahogy azt Mirubi kérte. Igazából kedvtelési kísérleti alanyok lettek volna, hiszen Mirubi szerette újra és újra áttanulmányozni az emberi test gyönyöreit, valamint Tenshi kígyómérgeit is szívesen tesztelte volna ezeken az embereken, ám most úgy tűnik, hogy mindezt megúszták... Már amennyire, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy ennél szörnyűségesebb sors vár rájuk.
   Kouzenmaru összesen öt embert záratott be, abból mind az öt életben volt, elvégre Igameku gondoskodott az ellátásukról. Azonban a könyörgés, ami átcsapott később szitkozódásba, majd megint könyörgésbe, na az nem maradhatott el. Mirubi viszont egyáltalán nem volt olyan elmeállapotban, hogy kedvére szórakozzon. Az ilyen helyzetekben általában kihasználta az embereket, eljátszadozott velük, persze csak akkor, hogyha látott bármi reményt arra, hogy felhasználhatóak lesznek. Ha nem és csak az üres könyörgés és szitkozódás volt az, amit kapott tőlük, akkor könyörtelenül, hidegen és fájdalmasan végezte ki őket. Egyáltalán nem érzett olyankor semmit, nem volt sem jó érzés, sem pedig rossz. Olyan semmilyen... Ám ezúttal, hogyha valamelyik hasznára is válhatna, akkor sem hallaná, vagy látná meg. Elvakultan vonszolja végig a férgeket Jigokutari acélpadlóján, egészen a Laborig. Persze egyesével és miután végezett velük, utána hozza a következőket. Na de folytassuk a dolgot. Az Ötödik napon tehát nekikezdett a más DNS állománnyal rendelkező sejtek átültetésébe. Kikötözte a boncasztalhoz a férfit, majd kivágott a karjából egy darabot. Mondanom sem kell, hogy az ordítás, üvöltés és visítás egész skáláját sorakoztatta fel a férfi, ám nem is érti a fiú, hiszen ez nem fáj annyira és ennél még csak fájdalmasabb dolgokon fog keresztül menni... Miután kivágta a húscafatot, ugyanezt tette saját magával is, amit a férfi végignézett. Mirubi mindezt érzéstelenítő nélkül tette. Nem volt ínyére, fél a fájdalomtól, de az elvakultsága a félelmein is felülkerekedik!
   Aznap nem sikerült órák alatt sem beolvasztani a szövetet és eltartósítás híján egyre nehezebb dolga volt. A Hatodik nap volt az, ahol már haladt valamerre. El tudta érni azt, hogy a saját sejtjei és a más sejtek ne harcoljanak egymással, ne lökjék ki a másikat, ám a bekebelezés és a beforrasztás nehezen ment. A Hetedik nap azonban az áttörést jelentette a fiú számára! Az egy nappal ezelőtt beolvasztott és beforrasztott idegen DNS-ű szövetek begyulladtak és fájdalmasak voltak. Amikor a Hetedik napon Mirubi felnyitotta a sebet, nagyon sok genny folyt ki, ami annyit tesz, hogy az immunrendszer harcolt és voltaképpen az egész beolvasztott szövetrészt ki akarta lökni magából. Mirubi túl türelmetlen volt... Ám a Hetedik napon nem követte el ezt a hibát, tudta most már, hogy miképpen kell eljárnia és azt is kitapasztalta, hogy mennyi chakrát kell áramoltatnia. Érezte a sejtek fokozott mozgását. Olyan ez, mint amikor a tested izmai rángatóznak maguktól. Egyben csiklandozó és bizarr érzés, ám ez a mozgás még csak a molekuláris szinten volt jelen, ami szabad szemmel nem látható, csak az eredmény, de persze a chakrával mindez érezhető volt! A Hetedik napon beolvasztott szövet tehát napokra rá is tökéletes volt és már órákra rá érzett vele.


~ Nyolcadik, Kilencedik, Tizedik, Tizenegyedik, Tizenkettedik Nap ~

   Az elkövetkezendő öt nap rendkívül lassan tellett a fiú számára. Már-már saját magát harapva, szenvedve a tehetetlenség tényétől és a reménytelenség gondolatától, kínjában csak nevetni tudott. Fájdalmas és közben őrült nevetése átcsapott a megbicsaklott őrületbe, miközben a földet, vagyis Jigokutari padlózatát szolgáló acéllapot öklével büntetve fröcsögte szitkait. Ugyanaz az érzés kerítette hatalmába, mint amikor abban a laborban gyakorolta a Csont Gyógyítást. Akkor elveszítette a fejét és eltörte a bal kisujját. Talán mondanom sem kell, hogy ettől a motivációtól, vagyis ettől a fájdalomtól Mirubi képes volt nem sokra rá végrehajtani és a Csont gyógyulását azáltal, hogy felgyorsította a sejtek fejlődését, ám a harag és a gyűlölet okozta koncentrálatlanság hatására a kisujja rosszul forrt vissza. A csontok tökéletesen használhatóak lennének, azonban az összes idegvégződést tönkretette a vad chakrahasználat, aminek hatása egy bénult kisujj lett...
   Tehát ugyanezt az érzést érezte most is, amit pedig az váltott ki, hogy a következő négy napban azt próbálta meg elérni, hogy a sejtek szabad szemmel láthatóan, gyorsan mozogva terjedjenek és osztódjanak. Ha ezt eléri, akkor akár a bőrét, az izmait megnyújtva, a távolból is képes arra, hogy magához húzzon és magába olvasszon szöveteket. Ami pedig még fontosabb, hogy így a szövet regenerációja is gyorsabb lesz. Felül akart kerekedni a kutatások eredményein és Ő akart lenni az, aki BÁRMILYEN sejtet magába tudott úgy olvasztani, hogy azt a teste magáénak érezze. Olyan akar lenni az emberek számára, mint amilyenek ők a természet számára! Úgy mozognak és terjednek, hogy közben mindent felemésztenek, míg végül semmi sem marad csak a felhasználhatatlan törmelék! Ezt fogja Ő is tenni!
   Mirubi kezdetben kicsiben próbálkozott, de a kisebb, a tesztalanyokból kivágott húscafatok azért nem bizonyultak jó alapanyagnak, mert a méretükből adódóan a Gyors Gyógyítással Mirubi pillanatok alatt elérte a sejtek regenerálódását. Ám Ő nem ezt akarta, ezért már ott tartott, hogy nekiáll végrehajtani a technikát nagyban, de emlékezett az öreg szavaira. Türelmesnek kell lennie, csak úgy érheti el a célját. Ezért más ötlete támadt. Úgy akarta mozgatni a sejteket, hogy azok mozgása szabad szemmel is látható legyen (Off: A technika arról szól, hogy a sejtek olyan gyorsan és nagy tömegben mozognak, hogy a használó teste már-már úgy hullámzik mintha egy pudingot ráznánk, hiszen a sejtek és a szövetek mozgatásával a beolvasztás pillanatok alatt megtörténik) ezért kivette a formalinban tartósított húscafatokat, amiket a napok forgása alatt halmozott fel, majd letette maga elé. Ezután felé tartotta a kezét és koncentrált. Mirubi chakrája a napok folyamán kevesebb mennyiségben is képessé vált arra, hogy hatékonyan hajtsa végre a jutsut, ám most újfent rengeteg chakrát sűrített a kis húscafatba, minek hatására az már Sötétes fényben izzani kezdett. Látszott rajta, ahogy a Sötét Chakra kikezdi a húst, ám a következő pillanatban a kis cafat úgy kezdett mozgolódni, mintha folyékony halmazállapotba akarna átváltani. Duzzadni és növekedni kezdett, látszott a szövetek mozgása, ami a sejtek mozgását jelentette. Másodpercek alatt a kétszeresére nőtt... A sejtek osztódnak!
  Mirubi ezt a tizenkettedik napon érte el, egészen eddig ezzel próbálkozott. Rengeteg húscafat volt már felhasználva. A férfi, aki a tizenkettedik napra már teljesen kivérezett, jó szolgálatot tett a számára. Az utolsó napján már csak egy legyengült, agyatlan zombiként funkcionált, így Mirubi nyugodt szívvel dobta a kukába...


~ Tizenharmadik, Tizennegyedik Nap ~

   Másnap Mirubi elhatározta magát, hiszen minden egyes technika részt elért már kicsiben. Képes volt felgyorsítani a sejtek osztódását, képes volt gyorsítani a működésüket, amivel pedig elérte azt, hogy a sejtek gyorsabban forranak össze, gyorsabban terjednek el az idegen testben és gyorsabban emésztik fel az idegen sejteket és így gyorsabban veszik át a helyüket. Azok a sejtek pedig, amik az idegen sejtekből maradtak vissza, használhatóak lettek a hatalmas chakrafelhasználás hatására arra, hogy újraépítsék magukat, valamint a testet, valamint Mirubi chakrájnak hatására a szervezet többé nem kezelte betolakodóként az idegen sejteket.
   A következő mozzanat pedig az volt, hogy miután a sejtek fel lettek építve, be lettek olvasztva, Mirubi még a hajszálereket is a sajátjaihoz kötötte, az Idegsejtek pedig kialakították az idegrendszerhez kapcsolódó részeket, amit már Mirubi nem képes irányítottan elérni, de szerencsére az anyatermészet felruházta az Emberi Szervezet minden egyes sejtjét és alkotó elemét önállósággal. Még akkor is, hogyha ez az önállóság nem tudni, hogy honnan ered. (Gondolok itt arra, hogy a sejtek nem tudni, hogy miért működnek úgy, hogy fenntartsák az emberi test működését) Azzal pedig, hogy az erek is összekötésre kerültek, a vér bátran áramolhatott a beolvasztott szövetekben, ám ez a vér már Mirubi vére volt, így a tápanyag amit a vér szállított, az idegen sejtekhez is eljutott. A nyirok rendszer is működött, az ideg rendszer pedig makulátlan volt, elvégre a sejtek nem vétenek ebben hibát, kivéve, hogyha rendellenesen működnek.
   Ezért Mirubi a Tizenharmadik napon nekikezdett az új alany előráncigálásához. Ezúttal drótjaival és technikája segítségével húzta végig a földön. Tulajdonképpen chakrája "Húzta"  a köteleket, így pedig neki semmilyen erőt nem kellett kifejteni. Az újabb kísérleti alany úgy tűnik, már beletörődött a sorsába, ugyanis csendben és engedelmesen tűrt mindent, ám amikor Mirubi kikötözte őt, szemei már nem tűntek nyugodtak. Rémülten, kikerekedve forgatta őket jobbra-balra, amíg Mirubi mellé nem lépett. Megragadta a kikötözött bal csuklóját, ám a férfi csendben ökölbe szorította a kezét, ám egy hangot sem szólt. Erős volt a marka, valószínűleg rengeteg fizikai munkát végzett életében. Megtehette volna a nála fiatalabb fiú, hogy megpróbál erőt kifejtve győzelmet aratni a makacs és erős ujjakon, ám nem szerette húzni az időt és az engedetlenségnek még súlyosabb következménye lehet. Éppen ezért, annyit tett csupán, hogy chakrát koncentrálva a kezébe, finoman átkulcsolta a férfi csuklóját, aki zavarodottan nézett a fiúra. Mirubi csak mosolygott, majd az összegyűjtött Sötét Chakra, egy pillanat alatt átáramlott a férfi testébe, ahol hirtelen vibráló pengévé alakulva elvágta az izmokat, inakat, ereket és a csontot, vagyis a teljes összeköttetést az agy és a kéz között. Ez a Chakra no Mesu testen belüli alkalmazása. Ezúttal a fiú nem egy szilárd pengét formált, hanem a pengét a testen belül hozta létre, ezzel pedig bármilyen izmot, vagy benső szervet képes elvágni úgy, hogy felületi sérülés nem látható. A férfi felordított, ám a hangja furcsa volt. A levegő nehezen préselődött ki a hangszálak között... Mintha nem is lennének hangszálai és mintha a gégéjével is bajok lennének. Bizonyára néma volt, ezért nem szólt egy szót sem. Ám most már mindegy.
   A férfi egész teste vadul rángatózott, miközben bal csuklójától lefelé a keze nem mozgott. Az ujjak lankadtan ernyedtek el, miközben a csuklónál egyre sötétebben gyülemlik fel a vér. Belső vérzés aminek voltaképpen külső vérzésnek kellene lennie, hiszen a fiú a bőrön kívül mindent elvágott, ezért a vér nem képes hova elfolyni, csak a bőr alá... Fájdalmas és undorító dolog ez, ám Mirubinak szüksége van a férfi testrészeire, ezért mutató ujját előre nyújtva, most már egy teljesen szilárd Sötét Chakrapengét hoz létre, amivel képes elvágni a lankadt kisujjat, egészen a tövétől. ezt meg is tette, ám ebből a férfi már semmit sem érzett, ugyanis a bal keze már csak egy elhalt csonk volt, amit a bőr tartott meg. Ám az elég szépen...
  Ezután Mirubi következett... Tudta, hogy mire készül és tudta, hogy ha sikerül végrehajtania a technikát, akkor ennél még komolyabb fájdalmakat is át kell majd élnie, ám szíve mégis vadul kalapált, amikor belegondolt abba, hogy saját kisujját kell levágnia. Bár maga az ujj már nem érez semmit, ám éppen ezért muszáj lesz az érő kézfejből is levágnia azért, hogy a még ép, levágott ujjat beforraszthassa. Azonban ha nem sikerül napokig beforrasztani, vagy mindezt rosszul teszi, akkor hatalmasat bukhat... De nincs mit tennie, elvégre azt az ujját egy technika miatt áldozta fel és ezt kész újra megtenni! Ezúttal viszont lesz némi segítsége. Az utolsó adag, erős fájdalomcsillapítót is felszívja az injekciós tűbe... Ezt még az Árnyék Fogadóban zsákmányolta (Deidara Kaland) a fájdalom fokozóval együtt, de ez alatt a két hét alatt mindet elhasználta. Most viszont nagyon sokat szívott fel, így amikor beszúrta a tenyerébe, az egész lezsibbadt, majd teljesen érzéketlenné vált. Ezután fogta a drótjait és finoman elszorította a karját könyöktől felfelé. Minél feljebb szorítja el, annál lassabban mozog majd benne vér. Természetesen a Nawabare // Kötelek Tánca technikája segítségére volt, így egyszerre több dolgot is tudott csinálni! Most, hogy teljesen előkészült, itt az ideje, hogy megtegye a dolgot. Nem sokat tétovázott, tudta, hogy meg fogja tenni és nincs értelme elhúzni. Mutatóujján újra létrehozta a Chakra no Mesu-t majd egy gyors mozdulattal levágta az ujját és egy kis darabot a kezéből is.
   Valóban nem érzett fájdalmat, szinte egy kicsit sem és vér is csak annyi jött ki, ami még eltárolódott az elszorított részen. Ezt megvárta Mirubi, amíg kifolyik, majd végül kicsöpög és nekikezdett a technikának. Letette az asztalra a kezét. A vöröses hús és a szürkés csont látványa rendkívül bizarra hatást keltett, hogyha a saját testéről volt szó. Szinte undorodott tőle, ahogy attól a gondolattól is, hogy ennyire nem különbözik felépítésileg azoktól a lényektől, akiket olyannyira megvet és akiket tonnaszámra gyilkol... Bár miért is különbözne, Ő maga még rosszabb is lehet náluk mások mércéje szerint és ezt Ő is tudta jól mégis... A gondolat más és megint más a tapasztalat.
   Ám nem ezzel kellett most foglalkoznia. Tehát elzsibbadt, elérzéktelenedett  karját rátette az egyik pultra, miközben a jobb kezében magával hozta a levágott ujjat. Ezután pedig egy centire azt is letette a sebe elé, pontosan úgy, ahogy majd állnia kell a beolvasztott ujjnak. Miután ez megtörtént, a Nawabare no Jutsuval egy pillanat alatt meglazította a drótokat, úgy, hogy azok le is estek csupasz karjáról. A vér öt másodperc múlva már folyt is ki a sebből! Ekkor kezdett neki a technikának. Jobb kezével megformálta a fél Patkány kézjelet, majd behunyta a szemét és úgy koncentrált, mint még soha. Teljesen kizárta a gondolatait és valósággal utazott saját chakrájával, ami már reagálva a sebre, meg is érkezett arra a helyre, ahol lekezdhette beforrasztani a sebet. Ez három másodperc alatt meg is történt, ám most jött a neheze. Mirubi nekikezdett még több chakrát gyűjteni. Az izzadtság valósággal folyt a halántékáról. Izgult és egyben félt attól, hogy nem sikerül a technika. Persze nem lenne nagy baja, de egy ujj elvesztése nem éppen a legjobb dolog, ami történhet egy ninjával. Ezért koncentrált. A vér már megalvadt a seb körül, ahogy a sejtek látható módon egyre több és több teret birtokolva, valóságos szöveteket alkotva forrasztják be a nyílt húst, majd a következő pillanatban a számuk túlnőtte a normális keretet és úgy mozogva, mintha élő testek lennének, megnyúltak az ujj felé. Mirubi képes volt irányítani a mozgásukat és amint elérték az egy centire lévő ujjat, tökéletesen a sebhez húzták és összeillesztették a simára levágott csontot, minek sejtjei pillanatok alatt termelni kezdték a hegszöveteket, amik benőtték a csontokat és burkot képezve rögzítették azokat. Normális esetben ez a folyamat legalább két hét a teljes regeneráció pedig egy hónap, de ezt a technikát már a Csont Gyógyításnál elsajátította Mirubi, így rátérhetett a következő fázisra. Sejtek ezt a Hegszövetet, vagyis a Kallust is felemésztették, mire a csontok már bőven össze voltak forrva. Most pedig jöjjön a következő folyamat! A szövetek már összeforrtak, ám Mirubi érezte, hogy az erek még mindig nincsenek összekapcsolva és a vér nem tud szabadon áramolni a beolvasztott ujjba, ezért az erekbe tömörítve a charkáját, egymáshoz illesztette őket egy perecíz mozdulatsorral. Rengeteg gyakorolta ezt az elmúlt két hétben, így most már sikerül megtennie mindezt könnyedén.
   Mire ezzel végzett, érezte a melegséget az ujjával, ez pedig azt jelentett, hogy az idegek is a helyén vannak, az ujj szabályos beolvasztása pedig alig tellett fél percébe. Persze ez csak egy ujj és nagyon alap szinten használt a technikát, hogyha mindezt gyorsabban akarja megtenni, akkor gyakorolnia kell sokat, ami pedig nagy kockázattal és nagy veszélyekkel is jár... Másnap, vagyis a Tizennegyedik napon, Mirubi megvizsgálta az ujját. A heg alig látszik, már csak a fehéres bőr mutatja meg a hozzáértő szemeknek, hogy hol volt összeillesztve a két testrész. Ám ami az ujjat illeti... Idősebb az övénél, így a bőr is, valamint a hús is, ezzel pedig a sejtek is gyorsabban fognak elhalni, elvégre a férfi teljes sejtállományát nem tudta a fiú kicserélni, mert az egyet jelentene a fiatalítással. Az pedig ezen a szinten még nem elérhető. A vizsgálatok alatt az alig látható hegen kívül nem tapasztalt semmit a fiú, az ujját képes normálisan használni, úgy, mintha az övé volna. A színe pedig kissé fakó, de mivel vér kering benne és egy azonnali átültetésről van szó, ezért a színe is egészen emberi...

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Hidan on Kedd Aug. 04 2015, 00:09

Ez valami kib****** jó lett. Bőven túlteljesítetted a kritériumokat, a technikát felírhatod, meg 15 chakrát a gyakorlásra.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Ápr. 15 2016, 18:34

Lestoppolva ~ Minato
Mivel már egy félkész technikáról van szó és nem valami bonyolult dologról (A technika bonyolult része inkább a megszokás és a folyamatos használattal elérhető teljesen precíz mozgatás elsajátítása) ezért nem lett valami sok ezúttal. ^^

Tanulandó Technika:


Kasseifurappu // Feltámadás Szárnya


Leírás és Létrehozás:

A technika lényegében a Feltámadás Pajzsa nevezetű technika más formájában való használata. Mint tudjuk, a chakrát a ninja képes mozgatni, valamint a kitömörített chakrát átalakítva is képes a kézjelek segítségével irányítani. Persze az átalakított chakrát a ninja nagyobb koncentrációval és szigorú kézjel használattal tudja csak mozgatni. Így ennél a technikánál is ez a helyzet. A Ninja létrehozza Sötét vagy Sima Chakrából a Feltámadás Pajzsa technikát, ám nem pajzsként használja a használó, hanem fektetett helyzetben, mint egy fa lap, úgy hozza létre. Ezt a lapot, képes a ninja a tengelye körül forgatni, valamint egy korlátozott irányvonalon mozogni.

Mozgás:

A mozgás ennél a technikánál úgymond kötetlen (Nem úgy mozog a lap, mint egy légdeszka, hanem mintha síneken mozogna) ám rendkívül nagy koncentrációt igényel az összehangolt közlekedés, ezért csak a legmagasabb szinteken lehetséges a zavartalan repülés. Ezen kívül minden mozgási formát meg kell előznie a kézjeleknek, kivéve, hogyha kisebb mozgásokról van szó.

A Három Mozgási Forma:


Tengely Körüli Forgatás --> A Ninja képes a pajzsot a saját tengelye körül bármerre elforgatni, ehhez csak koncentráció szükséges.

Fel és Le --> A Ninja képes  felemelkedni és lesüllyedni a chakrapajzson, miközben rajta áll. Ehhez a mozgáshoz elég csak a Kos kézjelet megformálni és azt megtartva koncentrálni.

Előre, Hátra, Oldalra --> A Ninja képes a pajzzsal mozogni az égtájaknak megfelelően, azonban a precízebb mozgást csak a 3 mozgási folyamat tökéletes összhangjával képes elérni, amihez nagy koncentráció és rengeteg gyakorlat szükséges. Így, amíg ez nincs meg, addig a ninja egy kötött, egyenes pályán mozogva képes csak előre, hátra, vagy oldalra mozogni és ha irányt akar változtatni, akkor meg kell állnia és újra kézjelekbe kell kezdenie, hogy elindulhasson másfelé. Az elinduláshoz a Sárkány, Tigris, Kos kézjeleket kell megformálni, amivel a használó aktivizálja a chakrát, így a pajzs megindulhat a használó által megadott irányba.

Erősség: A Ninja képes ezzel a technikával nagy távolságokat megtenni és a levegőben is mozogni.

Gyengeség: A fenntartása chakrát vesz igénybe, valamint amíg a használó nem mesteri szinten használja, addig a mozgás rendkívül nehézkes és kötött. A Sötét Chakra pedig folyamatosan sérülést okoz annak, aki hozzáér, ezért aki rajta áll ezen a pajzson, annak chakrát kell vezetnie a lábába, hogy ne érjen közvetlenül a pajzshoz. A használóra azonban nincs hatással a testében keringő Sötét Chakra sem, így képes ráállni.


Típus: Kiegészítő
Besorolás: A
Chakraszint: 600
Megkötés: Kasseitate ismerete

Időbeli Elhelyezés: Egy időben történő tanulás a Shisha Kugutsu // Halott Báb elméleti tanulásával (Eggyel fentebbi tanulás)





Tanulás


   Aznap éjszaka, mikor az öreg tudóst bezárta a technikájába, rengeteget beszélgettek. Voltaképpen át beszélték az éjszakát, amikor pedig elaludt végre, nos más is járt a fejében. A börtön amit a Kasseitate // Feltámadás Pajzsa technikájával hozott létre, nagyon jól megfelelt a célra, aminek a lényege az volt, hogy az öreget bezárva tartsa magához közel. Ám bármikor fennállt annak a lehetősége, hogy napközben elfut mellőle, ami nem is lenne baj, hiszen nem elég gyors és jelet sem képes úgy adni, hogy Mirubi ne vegye észre, de azért ott motoszkált a fiú fejében a gondolat, hogy mi lenne, hogyha a börtön mozgathatóvá válna? Természetesen bárhová hurcolhatná magával a férfit, ám ez egyenlőre nem is annyira egyszerű.
   Másnap, miután mindketten felkeltek, Mirubi feloldotta a technikáját és megindultak, hogy bejárják a labor minden egyes részét és hogy a tudós a lehető legtöbb információt mondja el Mirubinak a kutatásokról és azok lényegéről. Ez meg is történt, azonban Mirubit nem hagyta nyugodni a tegnap esti, vagyis inkább ma hajnali gondolat. Mivel látta, hogy a labor vezetője valóban nem akar előle rejtegetni semmit, valamint, hogy az emberek már meg voltak nyugodva a közelében, látva Mirubi tudásszomját, az Amegami vezetője is ott merte hagyni őket őrizetlenül, anélkül, hogy attól kellene félni, hogy valamit elrejtenek előle, esetleg megsemmisítenek némi tudást, vagy talán elszöknének. Nem. Ezeknek a kutatóknak minden sokkal fontosabb volt. Egy olyan személy sem volt közöttük, akit nem érdekelt volna az, hogy mit csinálnak. Szinte egészen biztosan legalább a felük odaadta volna a saját életét is azért, hogy ezek a kutatási anyagok megmaradjanak az utókor számára. Megszállottak, akárcsak Mirubi... Így a fiú csendesen, se szó se beszéd, kisétált azon a járaton, amit érkezésekor elzárt az emberek elől, majd felsétált Dangai Takumi no Sato területeire, a kietlen Sziklasivatagba.
   Idefent perzselt a forró levegő. Merőben más érzés volt, mint odalent, a hideg föld alatt. De Mirubi nagyon is szerette. Persze Amegamis köpenyét a járatnál hagyta és csak fekete atlétájában, valamint a szintén fekete, sokzsebes nadrágjában indult meg. Ninja szandálja már az első három lépés után, forró portól volt tompa, homok színű. De mindezek ellenére, természetétől fogva szerette a meleget. Nem a sivatagban nőtt fel, nem is Sunagakure gyermeke, de Nyári kölyök, így a meleg, mindig is a kedvencei közé tartozott...
   Kisgyerekként rengeteget játszott egymaga Konoha erdősebb területein, de leginkább a henyélés tartozott a kedvenc időtöltései közé. Nem, nem mondhatni lustának, csupán fáradékonynak. Már abban kifáradt, hogyha lakhelyétől el kellett sétálnia az Akadémiáig. Ám az ilyen időkben ez a fáradtság nem volt jelentős. Szelleme szinte eggyé vált a vakító Nap fényességével, az üdítő szellő kellemes simogatásával és a természet hangjaival. Számára ez a kép, ezek az élmények jelentették a boldog gyerekkort, amit most a perzselő meleg előidézett benne. Cseppet sem lett tőle boldog... Egy pillanatra a múltba tévedt, ahol ismerős, gyermekkori érzések fogták el. Ám az a Mirubi már nem létezik, azok az érzések már rég elmúltak, az akkori látott, valótlan béke és harmónia ami az ember és a természet között zajlik, cseppet sem létezik. Így amint ráeszmélt arra, hogy elkalandozott, dühtől telt meg. Erőszakosan végighúzta jobb lábát a poros talajon, majd elrugaszkodott és egy nagyot ugrott a barlang szája előtti, nagyjából 15 méter magas sziklára.
   A tegnapi nap folyamán, amikor még nem ismerte a barlang rejtelmeit, amikor még csak azt tudta, hogy odalent furcsa mozgolódást látni, akkor innen kémlelte a bejáratot. Kouzenmaru jelentései helytállóak voltak, nagyon ritkán tértek fel ezek a tudósok a felszínre. Mirubi pedig mindvégig itt volt és nem rejtette el kilétét, így valószínűleg az alatt a néhány óra alatt, amit ezen a sziklán töltött, az Amegami köpenyt viselő fiú miatt nem dugták ki az orrukat ezek a laborpatkányok. Persze Mirubi most sem siet sehova, csupán haragja adta felesleges energiáját próbálta levezetni ezzel a kemény ugrással. Idefentről viszont, újfent lehengerlő látvány tárult a szemei elé.
   A delelő nap vadul ontotta istencsapásait a tájékra, ennek következtében Dangai Takumi no Sato területeit valóságos sziklasivataggá váltak. Mindenhol hegyek, hegyláncok, sziklapárkányok, sziklák, dombok, hosszan elnyúló repedések és kráterek. A messzeségbe tekintve, pedig látható maga Dangai Takumi no Sato egy hatalmas, hegynek mondható dombra építve. Ezidáig csak egyszer járt erre, akkor is üzletet kötött a Fegyverkészítők Szövetségének itteni képviselőjével és elkészítette a óceánon-túlról érkező Óriási Láncait a Nibi elfogására. Szép kis összeget hagyott ott értük, de roppantmód megérte, fontos szerepet játszottak a Nibi elfogásában. Ám most nem ezek a gondolatok a fontosak...
   A fiú elméjében egy új, vagyis sokkal inkább újszerű fejlesztés motoszkált egy tovább gondolt technika képében. Büszke a képességeire és arra, hogy saját maga képes volt több technikát is létrehozni, amire talán senki más nem képes rajta kívül. Így most a doktor, vagy éppen tudós fogva tartásával egy újabb remekmű született meg a fejében, aminek már a nevét is kitalálta: Kasseifurappu // Feltámadás Szárnya! A Kesseitate // Feltámadás Pajzsa technika tökéletes változata, azonban Mirubi úgy gondolja, hogy képes lehet a létrehozott pajzsot mozgatni. Elvégre maga a pajzs a chakrája, amit képes lehet irányítani. Ám ez a dolog nem ilyen egyszerű. Egy teljesen stabi
l, fektetett chakratömeget kell létrehoznia. Ez eddig ugyanaz, mint a Kasseitate, viszont ez után kezd el bonyolódni. A Pajzs szilárdságban tökéletes védelmet nyújt. A chakránál nincs strapabíróbb anyag, csak egy másik, erősebb chakrabehatás lehet az, ami átütheti a védelmet, vagy pedig valóban, egy pusztító erejű behatás. Az ember azt hihetné, hogy ennek a charkatömegnek súlya van, ám ha így gondolja akkor téved... Ennek a chakrapajzsnak nincs súlya, voltaképpen súlytalan. Ám mi van akkor, hogyha egy személy rajta áll? Természetesen semmi, mivel a pajzs képes volt több tonnás törmelékeket is felfogni, amik ki tudja, hogy hány km/órás sebességgel zuhantak a pajzsra. Ám a chakrapajzs mozgatása hagy némi kívánnivalót maga után. Nagyon erős és fejlett chakra kell ahhoz, hogy a kiélezett chakrakontrollal tökéletesen és precízen mozgathatóvá váljon egy ilyen chakramassza.
   Ehhez az eljáráshoz, viszont kézjelekre van szükség. Sok technikája épült - az Irio Ninjutsunak hála - arra, hogy kézjelek nélkül, sima chakrakontrollal hozza létre a hatást, ezzel egy erős és gyors meglepetéstámadást eredményezve. Ám ez a művelet nem olyasvalami amit így el lehet intézni. A koncentráción és a komoly chakrabefektetésen kívül, kézjelekre is szükség van, hogy a chakra gyorsan mozogva, minél több helyen irányíthatóvá váljon a pajzson belül. Így most Mirubi elsődleges feladata a kézjelek mennyiségének kitalálása és a fajtájuk meghatározása, elvégre tökéletesen biztos abban, hogy a pajzsot tudja majd mozgatni.
   A sziklán állva az ég felé nézve, maga fölé tartja a kezét. A Sötét Chakra a testében most fegyelmezett köröket jár, majd szépen lassan elkezd felhalmozódni. Ezúttal nem siet el semmit, nem hajtja őt az ellenséges csapás, így a chakra könnyedén gyűlik össze, majd koncentrálódik ki a testén kívülre a feje fölé, miközben jobb tenyerét és karját a magasba tartja, az égbolt felé nyitva. A Nap sugarai egyre halványabbak, a melegség egyre gyengébben érezhető a fiú tenyerén és testén, míg végül a sötétlila árnyalatú, szilárd chakrapajzs egy nagyjából 2x2 méteres falként terül el a fiú fölött, teljesen meggátolva a nap sugarait abban, hogy a Yami no Chakrán áthaladjanak. Persze a pajzs átlátszó, hiszen kilátni mögüle, de hatása akár egy iszonyatosan erős napszemüvegé.
   Miután Mirubi létrehozta a pajzsot, nemes egyszerűséggel csak leült alá lótuszülésben, majd behunyta a szemeit. Ebben az állapotában általában meditálni szokott. Teljesen kiüríti az elméjét és nagy általánosságban egy vízesésre gondolva merül alá, vagy hatol át a víztömegen, ezzel pedig tudatalattija legmélyét érheti el. Ám ezúttal nem ez történik. Nem a meditatív állapot, az alfa állapot elérése a célja, hanem a gondolatai szabadon engedése, amik a technika körül forognak. Túl sok minden zakatol egyszerre elméjében, ami pedig vereséghez vezet, elvégre a rengeteg motivációs gondolat buzgósághoz vezet, ami pedig figyelmetlenséghez és így az pedig bukáshoz. Ezt a hibáját sokszor elkövette már egy-egy technika elsajátítása során, nem is egy Jutsunak végeredményét a testén viseli. A Jobb karján lévő spirális vágás a Nawabare no Jutsu // Kötelek Tánca meggondolatlan létrehozása volt: A feltekert drótot nem elég precízen és finoman ugrasztotta le a karjáról, hanem durván, saját húsába vájva... A testét borító néhány, mára már szinte alig látható égési sérülés a Haijingakure no Jutsu // Hamuban Rejtőző Technika rossz elméleti létrehozásának eredménye. Rosszul rakta össze fejében a jutsu működési mechanizmusát és egy túlságosan vad, erős dolgot próbált meg kivitelezni: Minden egyes tenketsu pontján Katon elemű chakrát próbált meg kiáramoltatni, amit átformál hamuvá. Így pedig nem csak a ruhája, hanem Ő maga is megégett... Sokat tanult abból a hibájából, többet között azt is, hogy a Katon technikákat a testen kívül kell létrehozni és a száj tenketsujain keresztül érdemes kiáramoltatni az Elemi Chakrát, mivel a kifújt levegőt felerősítve a használó, távol tarthatja magát a felszabaduló lángoktól. Elvégre a hatás, ugyanúgy érvényesül a használón, ahogyan az ellenfélen. Az Elemi Chakránk nem árt nekünk, de az általunk kreált lángok már igen...
   Így tehát Mirubi néhány percet szánt arra, hogy a benne tomboló érzelmeket és gondolatokat szabadjára engedje. Nos érzelmeivel ezúttal könnyedén megbirkózott, mivel gondolatai, emlékei és a külső benyomások ébresztenek valakiben érzelmet. Emlékekre ezúttal nem gondolt, a külső ingerek számára már nem játszottak szerepet, a gondolatai pedig teljes egészében a technikája körül forogtak. Így térjünk is át rájuk. Miután minden egyes variáció lecsengett benne, hatalmi vágyait gondolatban kiélte, elméje lecsitult. Olyan ez, mint amikor valaki erőltetetten aludni vágyna, de az agya csak zakatol. Nos Mirubi is éppen ezért hagyott szabad utat gondolatainak, amik a nagy szabadságban kifáradtak és lecsillapodtak. Újfent tiszta fejjel volt képes gondolkodni, a gondolat áradatban pedig több jó ötlete is támadt. Minden egyes tanult kézjel átfutott az agyán az összes sajátosságukkal együtt: Öt darab kézjelet fog használni a technikához, ügyelve a kézjelek sajátosságaira és az egymásból nyíló kézjelsorozatok sorrendjére. A zárt kézjelekből halad a nyitottak felé...

       
                                               

                                                                        
 


  Ez az Öt kézjel a tökéletes kézjelsorozat ehhez a technikához. (Kézjelek Leírásai) Ám még ki kell tapasztalnia, hogy hányszor kell elmutogatni a kézjeleket és azt is ki kell tapasztalnia, hogy melyik kézjellel kell zárnia a technikát. Elvégre az Uma nem éppen egy kényelmesen fenntartható állapot, ezért mindenképpen a végére egy egyszerűbb kézpecsétre van szükség. Ám ahogyan ezt már mondtam, ezt csak a tesztelés során lehet majd eldönteni. Így hát Mirubi neki is kezd a dolognak. Mivel a chakrapajzs voltaképpen az Ő Chakrája, így már most kapcsolatban áll vele, ezért nem is kell több chakrát felhasználnia a technikához. Elég csak a meglévőt mozgatni, így neki is kezd a kézjelsorozatnak: Saru; U; Hitshuji; Inu, Uma; Hitsuji!
   Az utolsó kézjelnek a Kos-t választotta, talán nem is meglepő módon. Ez a kézjel a legalkalmasabb a chakrakontroll fokozására, és a legkényelmesebb kézjelek közé tartozik. Ezen kívül, a Kos az a kézjel, amit Ő a legtöbbször használ. Ám van itt még valami említésre méltó dolog... A hat kézmozdulatból álló sorozat, ami összesen öt kézjelből tevődik össze, elégnek bizonyult ahhoz, hogy mozgásra bírja a Pajzsot. Az igazat megvallva, már egy kézjel is elég lett volna, így viszont a Pajzs egy szemvillanás alatt mozgathatóvá vált Mirubi számára. Fel s Le is képes volt elmozdítani a Pajzsot, valamint forgatásra és előre-hátra-oldalra mozgatást is el tudott érni nála, ám volt egy kis bökkenő! Lassú volt a mozgatási sebesség. Túlságosan is lassú. Így nem maradt mit tenni, mára befejezte. Nem csak a technika utáni vágy hajtotta, hanem a tudás iránti vágy is, amit odalent, a laborban kaphat meg. Így rövidke levegőzése után, most leugrott a szikláról, miközben a chakrapajzs szétfoszlott, majd lesétált a járatba.
   Napok teltek el, míg végül átcsapott egy hetes, folyamatos ismeretszerzésbe Orochimaru kísérleteiből és a tudósok beszédeiből. Rengeteg dolgot látott, tapasztalt és tanult meg, köztük a Shisha Kugutsu // Halott Báb technika létrehozásának elméleti módszerét is... Így amint nem volt már mit tanulnia, elhagyta a labort és biztosította a vezetőt arról, hogy még visszatér, ám hajlandó támogatni a kutatásokat és igyekszik majd mindenben segíteni, amiért megosztották vele ezt a tudást.
Persze nem szívjóságból tenné mindezt... Óh nem. Mindvégig azt tervezte, hogy egytől-egyig lemészárolja a laborban dolgozókat, ám annyi, de annyi lehetőséget látott ebben a helyben és az itt dolgozókban, hogy a kiirtásuk csak ostoba cselekedett lenne. Így hát mondhatjuk, hogy igen, megkímélte az életüket és a jövőben igyekszik majd őket a saját céljai elérésére felhasználni.
   Az elmúlt néhány nap a Shisha Kugutsu no Jutsu gyakorlati elsajátításáról szólt. Ám volt itt még más dolog is... A Kasseifurappu tökéletesítése! Mirubi az első néhány napban csak nagyon kevés chakrát használt el a Shisha Kugutsu létrehozásához. A gyakorlati része kezdetben inkább csak megfigyelések és vizsgálódások voltak, mintsem chakrahasználat. Persze volt az is benne, de csak nagyon elhanyagolható mértékben. Így volt ideje és energiája arra, hogy az utazásra és a gyors menekülésre, vagy éppen a felderítésre használatos technikáját tökéletesítse. Az első próbálkozások pocsékok voltak. Nem tűnt fel neki, hogy a tökéletes irányításhoz még nem elég felkészült. A technikát nem eléggé gyakorolta be, így nem lehetséges a kötetlen irányítás. Vizualizálta tehát a technikáját. Úgy képzelte el, mintha az általa létrehozott chakraalap egy meghatározott sínen mozogna és a tengelye körül lenne képes forogni. Amikor elmutogatta a kézjelsorozatot, egy meghatározott irányban képes volt a kellő gyorssasággal mozogni, ám amikor irányt változtatott volna, máris megdőlt a siker szobra... Lelassult. Újra és újra próbálkozott, a kézjelsorozatot megnövelte, így pedig egy elvétett próbálkozásnak hála, amikor a kézjeleket egymás után folyamatosan mutogatta el, rájött valamire...
   Minden egyes irányváltoztatásnál fontos, hogy újra és újra elmutogassa a kézjelsorozatot, hogy újra aktivizálja a chakráját. Ha ezt nem teszi meg, akkor a chakrának nincs mi halmozó, gyorsító erőt adjon, nem sűrűsödik össze elég chakra ahhoz, hogy a pajzs azonnal irányt változtasson. Bizony, bonyolult egy dolog, elvégre maga a mozgatás Mirubi szintjén már nem nagy tudomány. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy a rengeteg apró dolog teszi ki a teljes technikát, aminek a következménye a Kasseifurappu.
   Rövidesen Mirubi képes volt teljesen irányítása alá vonni a "deszkát", mindössze egy hét alatt, ez idő alatt pedig tökéletesítette a Shisha Kugutsut is... Persze a siker annyiból állt, hogy a kisujját levágta, majd egy másik ember ujját olvasztotta be magának. Ám ezúttal elméleti akadályba ütközött... A beolvasztott testrészekben kering chakra? Képes a beolvasztott test tenketsujain kiáramoltatni a chakráját? Nos ez nagyon nagy elméleti akadály, ami ha a gyakorlatban mutatkozna meg, az végzetes hiba lenne... Ám Mirubi ért a chakrához és a chakra titkaiba is már behatóbb ismeretei vannak, így egy egyszerű trükkel kiderítette a választ: A Chakra no Mesut a kisujja körül hozta létre, mégpedig úgy, hogy az ujjába koncentrálta a chakráját, majd nagyon tömény mennyiségben létre akarta hozni a Chakrapengét az ujjak végétől egészen a teljes ujjon. A beolvasztott testrész természetesen tökéletesen megfelelt erre a célra. Igazából Mirubi semmi különös dolgot nem tapasztalt a jutsu létrehozása során és hát ugye ebből Ő arra következtet, hogy minden a legnagyobb rendben megy. Rosszul teszi, hogy ennyire biztosra megy, ámbár ezúttal nem követett el hibát, ugyanis a chakra útja és a chakrahálózat idomul a beolvasztott testrészhez és a sajátjaként kezeli a hordozót. Elvégre a sejtek áttelepülnek, szaporodnak, ezáltal a chakra is teremlődik a végtagban, így természetesen chakrahálózatnak is kell lennie. De biztosra akart menni, ezen kívül volt még egy elintézetlen ügye...
   Annak a rabnak a karját használta fel, amelyiknek a bal kisujját is... Ám ezúttal a jobb karját vette célba. Természetesen ellátta a sebét, amikor beolvasztotta saját magának az ujját, hogy később is megfelelő helyettesítője legyen egy-egy szervének, vagy éppen testrészének és másnap máris elérkezett az idő... Újra kirángatta a férfit a tömlöcből, majd kikötötte az asztalhoz. Egy nagyobb befőttesüveghez hasonlatos lombikot megtöltött formalinnal, majd ugyanezt tette még eggyel, elvégre kettőre lesz szüksége. Miután mindez megtörtént, a kikötözött férfi következett. Egy egyszerű altató injekció után a fiú megkezdhette a műtétet, ami nem sok dologból állt. Az orvosi szikét használva, felnyitotta a férfi jobb vállát és egy bemetszést vágott az izmokba, egészen a vállig, vagyis vállízületig. Miután ezzel végzett, egyszerűen csak a Chakra no Mesuval átvágta átvágta a porc feletti részt az izmokkal és a bőrrel együtt... A férfi karja teljesen levált, majd egyből a formalinos üvegben landolt. Ezután Mirubi nem sokáig foglalkozott a férfi sebének ellátásával: Katon technikájával beégette a sebet az összevarrás és a lekötözés helyett. Ezután megvárta, míg a férfi felkel és hatalmas fájdalmak közepette visszacibálta őt a tömlöcökbe.
   Ezután következett Ő. Létrehozta a Kage Bunshin no Jutsuval a tökéletes mását, majd miután meggyőződött afelől, hogy nem Hishimon uralja a Klón testét, megitta az Árnyékfogadóból szerzett fájdalomcsillapítót, a teljes üveggel. Erős ideggyógyszer, melynek néhány cseppje elmulaszt bármilyen fájdalmat, ám egy ilyen beavatkozáshoz, mindenképpen az egész üvegre van most szüksége. Nem szeretne szenvedni. Éppen ezért kellett a klón, hogyha valami balul sülne el, akkor elaltassa őt, majd végre hajtsa a műtétet. Így miután Mirubi megitta a fájdalom csillapítót, a tudata kissé tompulni kezdett. Nagyon nagy mennyiség... A teste szinte mindenhol bizsergett, ha nem következett volna az ami, akkor valószínűleg elájul... Azonban a jobb karját kitárta maga mellé, majd a klón a Chakra no Mesuval tőből levágta Mirubi jobb karját, Itanashi pecsétjével és a saját Fuuka Houinjával együtt...
   Azonnal érkezett a kijózanító féjdalom és Mirubi tudata azonnal kiélesedett. Hihetetlen volt, mi történt volna, hogyha nem használja a gyógyszert? Persze talpon tudott maradni és fogait összeszorítva tűrte a fájdalmat, de irtózatosan fájt neki. Ha nem használta volna a szert, akkor biztosan nem lett volna képes megállni a lábán. Így viszont a Klón egyből beletette a másik óriás lombikba Mirubi jobb karját, majd oda hozta hozzá az újat... Mirubi a bal kezével azonnal egy fél kost formált meg. Koncentrálni kezdett... Izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokán, folytak le halántékán, majd amint a Klón egy centire tartotta a kart a sebtől, Mirubi mozgásnak indította a testét. A sebből néhány ín nyúlván nőtt ki, majd a kart magukhoz húzták. Innentől már az Irio Ninjutsu következett. Az ereket összekapcsolta a fiú, összeillesztette a csontokat, majd létrehozta rá a védőréteget. A csontsejtek villámgyors osztódásnak indultak, a seb pedig beforrt. A Shisha Kugutsu alapját pedig, a chakra elterjesztését a beolvasztott testben elkezdte a fiú, így a sejtek fokozatosan elkezdtek lecserélődni... Az idegek is kapcsolódtak, Mirubi pedig lassan, kissé esetlenül de képes volt néhány másodperc után mozgatni a jobb karját, ami egy picit barnásabb és lilásabb árnyalatú volt, mint a sajátja. Ám így is a sajátjának érezte, az első dolga pedig a Chakra no Mesu létrehozása volt, amit a siker koronázott... Végre. Megszabadult a pecséttől és teljessé vált a technikája, ami által most már, voltaképpen legyőzhetetlenné vált. Akárcsak egy gyík, aki eldobja a farka végét... Ő is hasonlatos hozzá és ez a tudat, boldogsággal töltötte el...
   Ám az utolsó próbatétel még előtte áll... Azonnal akart cselekedni, így a labor ajtaján kirohanva, feloldotta a Kage Bunshint, ezzel még több chakrát nyelt el, majd átlépte a Nagy Terem és Jigokutari Északi Kapujának küszöbét. A vak sötétben a gyertyák fényei mellett suhant el, majd suhintott egyet a jobb karjával és szabadjára engedte a Sötét Chakráját. Persze csak egy kisebb részét, hogy a Chakrahullám ne legyen annyira pusztító, így a Nagy Terem közepén elterülő székek és asztal odébb borult... Mirubi máris munkának látott. A Chakra no Mesu működött, de vajon képes lesz egy teljes technikát létrehozni, ami bonyolult chakrairányítási műveleteket tartalmaz? Kiderül. Jobb kezét előre szegezte, a tenyere a talaj felé nyílt. Érezte, ahogyan a frissen beolvasztott kar bizsereg, belülről érzékeny a rajta végigfutó, nagy mennyiségű Sötét Chakra miatt. Ám sikerrel járt. A karján keresztül a testén kívülre sűrítette a Sötét Chakrát, ezzel pedig képes volt megformálni a Pajzsot fektetett állásban. Vibrált és pulzált, ahogyan Mirubi lassan rálépett, ám nem taszította le magáról. Ez az ártó természetű chakra más, mint a Katon... Az Elemi Chakra, chakra formában nem káros, de átalakított formában már a használót is sújtja. A Sötét Charka azonban a használó testében sem fejt ki hatást a használóra, mivel teljesen idomul ahhoz, így a koncentrál állapotában sem ártalmas a használó testére. Ezért történhetett meg az, hogy amíg mást a pulzálás és a vibrálás szépen lassan lelök a pajzsról, addig Mirubi meg tud rajta állni.
   A pajzs, ami így már deszkává, vagy inkább lappá vált, nem mozdult. Olyan stabil volt, mintha csak egy elemi erejű támadást kellene kivédenie. Ez természetes, hiszen Mirubi ezért hozta létre. Nem lebegett, csupán létezett a térben egy helyen. Ez a chakrapajzs... Éppen ezért Mirubi tökéletesen meg tudott rajta állni és így eljöhetett a döntő pillanat. Lassan megformálta a kézjeleket: Saru; U; Hitsuji, Inu, Uma; Hitsuji! Már az első kézjelnél tudta, hogy a technikája sikerrel fog járni, elvégre a karja működik. Érzi a benne felszabaduló és rajta átáramló chakrát. Hihetetlen érzés, sokkal bizsergetőbb, mint ennek előtt. Megindult előre. Egyáltalán nem érez instabilitást, vagy bármi mást, mivel a pajzs teljesen stabil és mintha vonalzó mentén mozogna, vagy éppen egy sínen, úgy mozog előre. A következő pillanatban, Mirubi következő kézjelsorozatának hála, jobbra fordult, ezzel pedig a padló mentén, de iszonyat gyorsan haladt a teremben. Egy újabb kézjelsorozat után megint fordult, majd megformálva a Kos kézpecsétet, emelkedni kezdett... A Technika teljes, bár még van mit csiszolni rajta!

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Namikaze Minato on Szer. Május 11 2016, 22:54

A tanulást akkor el is fogadom ^^ +7 chakrát ezen felül jóvá is írok Smile 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Mirubi

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.