Befagyott Tó

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Szer. Feb. 22 2017, 20:32

Saki mindkét kezét nyújtotta a pohárért, ami Nui anyó tolt felé. Jól eső melegség járta át, ám egyelőre még nem kortyolt bele az italba. Ehelyett figyelmesen hallgatta az öreg hölgyet, viszont tekintetét inkább az asztalra szegezte. Kékesfekete tincsek hullottak arcába, ezekkel azonban nem foglalkozott. Fejét egy picit felhajtotta, amint szóba került a Suiton elem. Nagyon meglepődött rajta, hogy az anyó tanította korábban Rant.
*Vagyis emiatt küldött ide.* Hasított a felismerés a lányban. Korábban már említette a Fekete Farkas, hogy a falunál is be fogja ajánlani képzésre, de lehet talált számára egy másik tanítót. Nui nem tűnt olyannak, mint aki képes lenne pusztító technikákat létrehozni, azonban megtanulta nem lebecsülni a látszólag védtelen embereket. És amúgy sem tudta, hogy fiatalabb korábban mire volt képes a nő.
A genin felfigyelt az idős asszony kotorászására, fogalma sem volt, hogy mire készülhet. Amikor beledobta a labdacsot a bögrébe, jobbnak látta tényleg nem bele inni a folyadékba. Persze lehet, hogy csak sima teát ivott volna és kizárólag ezzel a különös fehér gömbbel érintkezve váltott ki hatást. Hamarosan mindent sűrű, fehér füst árasztott el, Saki az orráig sem látott el. Egészen pontosan a kezeit vesztette szem elől, ami meglehetősen nagy nyugtalansággal töltötte el.
*Um... mégis mi folyik itt?* Tette fel magának a kérdést. Hamarosan választ kapott rá, csak sajnos nem úgy, ahogy ő azt elképzelte.

Hamarosan hideg szelet érzett a lábánál és a tejfehér köd is oszlani kezdett. Fejét ide-oda forgatta, sötétkék szempárja tágra nyílt a csodálkozástól.
- Mi... mi történt? - kérdezte alig hallhatóan, szinte tátogva. Amerre nézett, fehér törzsű nyírfákat látott és végtelen havas tájat. Az ég felé fordította fejét, de abból sem tudott semmit megállapítani. Úgy nézett ki, mint bármelyik napon a Hó országában. Egyelőre senkit sem látott, mintha Nui anyó is nyomtalanul felszívódott volna. Elkezdett sétálni és egyszer csak fénylő tócsákat vett észre a földön, ám semmi egyébbel nem találkozott. Hirtelen megtorpant, amikor meghallotta a varjakat. Úgy tűnt legalább állatok vannak a közelben. Sajnos ez még nem sokat segített neki.
*Talán köze van a labdacshoz.* Futott át agyán a gondolat, miközben újra megindult. Más magyarázat után is próbált kutatni, kevés sikerrel. Egyszer csak egy kislány futott el mellette, ám olyan furcsa volt. Mintha szellemet látott volna.
*A történetek igazak lennének? Ez tényleg kísértet járta hely?* Ezt még maga is nehezen akarta elhinni, mert kellett lennie valami másnak. Aztán úgy nézett ki, mintha tűz lobbant volna. A kunoichi néhány pillanatig mindkét irányba felváltva tekintett. Már jól tudta, hogy valamerre el kell indulnia, ha válaszokat szeretne kapni. Arra vette azt irányt, amerre a gyermeket látta szaladni. Kissé megszaporázta lépteit és csak abban reménykedett, hogy jó döntést hozott.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Kedd. Feb. 28 2017, 21:03

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja

Minden lépés, amit e furcsa világban tettél, egyre valóságosabbá tette azt. Fokozatosan bomlott ki az érzetekből, mintha a mozgással elfogadtad volna a valóságosságát. A kislány valahol előtted járt, de melletted is kezdtél emberi hangokat hallani. Először csak foszlányokat: "elkapni", "falu", "áldozat".  Majd az emberi jelenlét természetes zörejei is megjelentek, lábak alatt ágak roppantak, fém csörrent, s ezzel együtt a bokrok megmozdultak. Veled párhuzamosan haladva egyre valóságosabban emberek is járták az erdőt, majd néhányukat észre is vehetted, ahogy egyik kezükben fáklyával, másikkal az ágakat félrehajtva kerestek valamit.. vagy valakit.
A kislányt talán elnyelte az erdő, nyomot nem hagyott maga mögött, de jelenléte valahogy körbe lengte a tájat, ami azt sugallta, hogy bármi is történik most veled, annak köze van az ő sorsához. 
Lábad alatt egy pillanatra sötétbe fordultak a fényes tócsák. Aztán egy kéz lendül feléd, mely egy bozótosból kitörő férfihez tartozik. Láthatóan meg akar ragadni. 

- MEGTALÁLTAM! MEGVAN A LÁNY!- ordítja, s ezzel fel is bolydul az erdő. Körülötted a fáklyák tűzgyűrűje egyre szorosabbra záródik. Már nem szemlélője vagy e különös világnak. Már te állsz a  középpontjában, s ha bármit is tenni akarsz, azt gyorsan kell tenned, s bár egyértelmű, hogy eleddig nem téged kerestek, most úgy tűnt, az ittléted esélyt ad a kislánynak a menekülésre. 
- Gyertek! Végre nem kell rettegnünk a szörnyetegtől!- kiált újfent a férfi. 
Egyre többen érkeznek. Körülötted bokrok és magas törzsű nyírfák. Ha nem teszel semmit, közrefognak, összegyűlnek tíz-tizenöten, és a kezükben tartott kötelekkel bizonyára megpróbálnak megkötözni. Ha tétovázol, az esélyeid az esetleges menekülésre, romlanak. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője



Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki

Tanulások:


Kis extrák a kaszinóban:
-Djuka Orimi és Hamada Fuyu
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Szomb. Márc. 04 2017, 23:00

Hiába próbált meg lépést tartani a kislánnyal, mintha elnyelte volna az erdő. Léptei egyre bizonytalanabbá váltak, ám ezzel együtt az egész új világ még inkább valóságossá vált. Fejét ide-oda kapkodta, ahogy emberek hangját vélte meghallani. Először csak képzelődésnek vélte, amit a fehér köd okozott, aztán elkezdtek feltűnni az emberek. *Nui anyó, mi történik itt?*
- N-Nui anyó? - szólalt meg félhangosan Saki, az öreg hölgyet kereste. A fáklyák fénye egyre jobban megvilágította a környezetet. Valamit vagy valakit kerestek, ehhez kétség sem fért. A fiatal genin még jobban futni kezdett, el akart tűnni erről a helyről.
Helyette a kislánynak veszett nyoma, sehol sem látta, pedig megesküdött volna rá, hogy a közelben van. Egyszer csak a semmiből tűnt elő egy férfi, karját lendítette felé és meg akarta őt ragadni. Annyi lélekjelenléte még volt, hogy kitérjen előle, na meg persze ninja képzése is segített ebben. Ám hiába tért ki, minden figyelem rá összpontosult, amikor a férfi elkiáltotta magát.
A korábbi áldozat és elkapni szavak most még baljósabban csengtek, mint az előbb. Saki már tényelg semmit nem értett, néhány perce még egy kunyhóban teát kínáltak neki, aztán valami furcsa üldözés kellős közepébe került. Talán Nui anyó próbált valamit megmutatni neki? Esetleg a gömbben, amit korábban beledobott a főzetbe, kiválthatott nála illúziót? A falusiak egyre közelebb értek, a fáklyák fényéből úgy tűnt, teljesen körbevették. Az némileg vigasztalta, hogy a kislány feltehetően megmenekült, ő vette át a helyét.
*Mégis miféle szörnyeteg... mi folyik itt?* Sötétkék szempárja aggodalmat sugárzott a külvilág felé, az emberek láthatták rajta, hogy megijedt. Ez mégsem akadályozta meg őket abban, hogy kötelekkel próbálják meg elfogni. Láthatóan nem kaptak shinobi kiképzést, akkor másképpen közelítettek volna felé.
- Mit... mit akarnak? - alig hallhatóan préselte ki ajkai között a kérdést, miközben valami kiút után próbált nézni.
Egyre kevesebb esélyt látott arra, hogy innen gyorsan elmeneküljön. Nagyjából egy tucat falusi vette körbe, akik tántoríthatatlanok maradtak. A lány ninja ösztönei működésbe léptek - ezek egyre jobban működtek. Kézjelet formált, majd először a legalapvetőbb dologgal próbálkozott, megszakítani a chakraáramlását. A Genjutsu Kai segítségével igyekezett kideríteni, hogy tényleg valami illúziót bocsátottak rá, vagy ez a valóság. Egyik lehetőség sem tűnt túl jónak. Csak egy pillanatra hunyta le szemét, aztán gyorsan újra kinyitotta.
Amennyibe működött a jutsu és feloldotta a Genjutsut, akkor újfent körbenéz és megpróbálja kitalálni, mégis mi történhetett.
Viszont, ha még mindig ugyan ott van, ahol korábban, az emberekkel körbevéve, akkor megint kézjeleket formál. Az Oboro Bunshin no Jutsu segítségével létrehoz magából még három másolatot, akik mind más irányba szaladnak. Azt reméli, hogy megzavarja a falusiakat ez a kis csel és addig messzebbre tud kerülni, át tud törni a gyűrűn. Ha van rá ideje, akkor a Suiton: Haran Banshou-t is beveti, de nem fektet bele annyi chakrát, mert a sérülés okozást el szeretné kerülni.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. Márc. 08 2017, 22:29

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja


Ahogy az öregasszonyt szólítottad, a fákon mintha lágy szellő hullámzott volna végig, noha légmozgást nem érzékeltél. Ez a röpke, futó érzet el is illant, s szinte semminek tűnt ahogy szorult körülötted a gyűrű.
- Hogy mit akarunk? Kislány, téged! - a válasz elszánt és gyors, lényegre törő. Míg neked oly bizonytalan érzetekkel kísért ez a hely, számukra ez mindenképpen a valóság. 
- Áldozat kell, különben a szörnyeteg, ami napszálltakor eljön a  faluba. - válaszolt egy másik. Mintha elbizonytalanítottad volna kissé a szándékuk felől őket.
- Minden éjjel eljön.
- És minden éjjel elragadja az áldozatot.. Nem marad nyoma..
- Ma Yukinak kellett volna áldozatnak lenni.. ő az.. utolsó.. akit fel tudunk ajánlani..
- De megszökött... kell valaki helyette, ha nem találjuk meg... 
- Lányt akar.. - A válaszok, az információ morzsák más-más embertől érkeztek. De mind egy irányba mutattak: mikor a nap lenyugszik, áldozatra van szükségük.. s úgy tűnik, te leszel az. 
A falusiak nem ismerték a képességeidet, mitöbb az sem tűnt fel nekik, hogy kézpecsétet formálsz. A Genjutsu kai alkalmazása kézenfekvő volt. Megszakítottad a chakra áramlásod, s e pillanatban véred zubogása, szíved addigi dobbanása füledben zengve jóval erőteljesebbnek hatott, mint korábban. Valami nem működött úgy, mint azt tanultad, a környezet pedig nem változott. Az emberek körülötted álltak, az erdő némán vett körül titeket. Te azonban nem vártál tétlenül.
-Elég a szócséplésből! Induljunk!- mondta az egyik fickó, aki talán valamiféle vezetői szerepet tölthetett be, te azonban készen álltál a terveddel. Klónjaiddal könnyen összezavartad őket. Hosszú pillanatokat veszítettek az üldözők zavarodottságukban, mielőtt elindultak volna kisebb csoportokra oszolva a klónok után...
Megmenekültél?

Fák és bokrok között könnyedén suhantál tova, egyre nagyobb távolságot nyerve. Aztán érzékeid veszedelemre figyelmeztettek, s előtted, a bokrok közül fehér bunda emelkedett két lábra. Egy medve. Sötét szemei meglepetten figyeltek. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője



Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki

Tanulások:


Kis extrák a kaszinóban:
-Djuka Orimi és Hamada Fuyu
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. Márc. 12 2017, 23:36

A Genjutsu Kai nem vált be, de annyi haszna legalább akadt, hogy Saki rájött, ez nem illúzió. Vagy ha igen, akkor sokkal erősebb, mint amiből a jelenlegi szintjén ki tudna törni. A falusiak egyre közelebb értek hozzá, ám a második terve jobban bevált. Az emberek annyira meglepődtek, mintha még sosem láttak volna jutsut, pedig a Hó országában egyre elterjedtebbé váltak a ninják. Ezt használta ki a genin, mert így időt tudott nyerni a menekülésre. Elég sokan a Köd klónok után vetették magukat, vagy legalább is nem tudták eldönteni, hogy melyikőjüket kövessék. Az már segített neki, hogy csupán egy kisebb csapatot kellett lehagynia.
*Nui anyó, kérlek segíts!* Bár a korábbi megpróbáltatásai miatt némileg könnyebben kezelte a nehéz szituációkat, a kékesfekete hajú lány megint úgy érezte, semmit sem tud egyedül tenni. Futott, ahogy csak tudott, vagyis amennyire erőnléte engedte neki. A havas táj és a fák csak úgy suhantak mellette, még az irányt sem nézte, egyenesen előre haladt.
Semmit nem értett ebből az egészből. A falusiak beszédét most kezdte igazán felfogni, amikor kissé lenyugodott. Lába ösztönösen vitte tovább, el a veszélytől. Valami nagyon nem stimmelt itt, hiszen szörnyek nem léteznek. Pláne olyanok, akik lányokat rabolnak el a faluból. Az Akadémián tanult a Bijuukról, a farokal rendelkező hatalmas démonokról, ám a többségük inkább kerülte az embereket. Sehogy sem tudta összerakni az információkat. Talán, ha felajánlotta volna a segítségét, hogy megvédi az embereket a szörnytől, akkor elengedték volna. Bár abban a helyzetben nem igazán tűntek meggyőzhetőnek a falusiak.
Viszont a kislányt is elvesztette, pedig igyekezett figyelni, hátha felbukkanna valahol. Részben örült, amiért megmenekült az áldozat szerepétől, ám pont miatta került ilyen helyzetbe.
*Ha nem jutok ki, harcolnom kell. De hogyan? Sokan vannak... Miért mentem el a házhoz? Fuyu, Kaito, Ran-san... bárcsak itt lennétek!* Gondolatai zavarodottak és szerteágazóak voltak, miközben érezte, hogy egyre jobban fárad. Zihálása még halk volt és a korábbi események miatt az adrenalin is hajtotta.
Egyszer csak ninja érzékei veszélyre figyelmeztették. Saki megtorpant, aztán igyekezett körbenézni, hátha kiderül, mégis milyen fenyegetés közelít felé. A bokrok közül hallotta a neszeket és néhány pillanat múlva észrevette a hang forrását. Fehér bundájú medve emelkedett két lábra és csaknem ugyan olyan meglepetten nézett, mint amennyire Saki. A kunoichi moccanni sem mert, ismerte ezeket a ragadozókat. A farkasok is veszélyesek, de a medvék egyedül is komoly fenyegetést jelentenek. Sokszor figyelmeztették őket az Akadémián, hogy csak a legvégső esetben ütközzenek meg egy ilyen állattal. Mégis, a genin az első pillanatban nem a vérszomjat, vagy a fenyegetést látta meg, hanem a meglepődöttséget. Sötétkék szempárja igyekezett végig az állaton maradni, hogy figyelni tudja a reakcióit. Tisztában volt vele, ha újra megpróbál elfutni, akkor a medve üldözőbe fogja venni. Éppen ezért mozdulatlan maradt, és bár szíve majdnem kiugrott a helyéről, igyekezett mellkasa emelkedését is a lehető legkisebbre venni.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Pént. Márc. 17 2017, 22:03

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja

Figyelted a medvét, reakciói pedig nem is voltak egészen idegenek. Más állatokon is láthattál már hasonlót. A meglepettségben hátrahajlott füleit most előre emelte, feléd hegyezve, és ahogy látta, hogy mozdulatlanná váltál, szépen lassan ő is ellazult, és négy lábra ereszkedett vissza. Aztán egy hosszú, nagyon hosszú pillantás után szimatolva lépett egyet közelebb. Ezúttal kíváncsiságot láttál rajta, és sötét szemeiben, ahol nem ült veszedelem. E szemekben sokkal inkább megcsillanó értelem lakozott, s láttad visszatükröződni az arcod bennük.
Majd megrezdült a tükörkép.

Hallottad, ahogy füled mellett éles füttyel süvít el egy nyílvessző. A medve gyorsan és riadtan mozdult, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy elkerülje a nyilat. Vér fröccsent, beszennyezve a fehér bundát, s mögötted egy prémes kabátot viselő falusi férfi felkiáltott, miközben újabb nyilat helyezett íja húrjára.
- Menj onnan! Ez a szörnyeteg széttép!- és újra lőtt. A medve felüvöltött, az erdő fái közül madarak reppentek fel. 
A közeli bokrok megrezdültek, és a kislány alakja bukkant fel, ahogy előrohant.
- Ne bántsd!- kiáltotta, és egyenesen nekirohant a férfinek, aki így célt tévesztett, de szinte máris készen állt, hogy újabb nyilat helyezzen a húrra, ahogyan a kislány is, hogy ezt megakadályozza. A medve melletted állt, de most ügyet sem vetett rád, a párost figyelte, füle a koponyájára lapult. Távolabb pedig zajokkal telt meg az erdő... a falusiak, akik annyira vágytak arra hogy hazavihessék a megfelelő áldozatot, közeledtek ismét, és ezt csak te vetted észre... Az alkalom tökéletes a menekülésre, vagy bármi egyébre. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője



Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki

Tanulások:


Kis extrák a kaszinóban:
-Djuka Orimi és Hamada Fuyu
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Szomb. Márc. 25 2017, 00:05

Saki egyenesen a medve szemébe nézett, elmerült abban a fekete szempárban. Kíváncsiságot és értelmet látott bennük, nem pedig vérszomjat. Továbbra sem mozdult, de ezek után még kevésbé állt szándékában. Ninja ösztönei veszélyt jeleztek, egy része szeretett volna minél távolabb kerülni, elfutni. Ám ez csak a kisebbik részére vonatkozott. A genin szerette volna megérteni ezt az egészet. Úgy érezte köze van Nui anyóhoz, csak éppen megfogalmazni nem tudta, honnan kötötte hozzá. Persze, az egész az ő megjelenésétől és a főzetétől indult, de további magyarázatot nem kapott. Egyelőre nagyon is valóságosnak tűntek az események, bár egy kicsit emlékekre is hajaztak, mintha már megtörtént volna mindez. A kékesfekete hajú lány még mindig sötétben tapogatózott, ezért elhatározta, hogy kiderít erről a helyről annyit, amennyit tud. Félt az előtte álló állattól, ugyanakkor mégsem. Tisztában volt vele, mire képes egy fehér medve, és ez a példány különösen nagynak látszott. Szíve hevesen vert, ereiben száguldott az adrenalin, idegei pattanásig feszültek. Aztán szép lassan ellazultak mindketten, mintha valami láthatatlan kötelék kötötte volna őket össze. A pillanat, amit átélt, semmihez nem volt fogható.
Csakhogy ugyan olyan hamar összetörték ezt, ahogy kialakult. A nyílvessző hangját felismerte és azonnal reagált, amilyen gyorsan tudott, oldalra lépett. Folyamatos kiképzésének és fejlődésének hála ilyenek már meg sem kottyantak a 15 éves shinobinak. Sajnos a medve képtelen volt kitérni a nyílvessző elől, fehér bundáját vörösre festette vére. Saki a szája elé kapta a kezét, így fojtotta el halkan kitörő sikolyát. Ettől még jobban megrémült, egy sebzett állat még veszedelmesebb. A genin várta az esetleges támadást, de nem érkezett semmi a medve felől. Helyette óriási meglepetésben volt része, a kislány ugyanis előrohant a fák közül, megakadályozta, hogy újból meglőjék az állatot. A falusiak egyre közeledtek, Saki hallotta a hangjukat.
*Szörnyeteg lenne?* Tekintett rá a fehér bundájú állatra, ahogy mellette állt. Egyikőjük sem mozdult, és láthatóan a kislányt, valamint a férfit tartották szemmel. *A medvéről beszéltek? Neki kellenek az áldozatok?* Kérdések tömkelege zúgott a fejében, miközben egyre közelebbről hallotta a hangokat. A falusiak közel jártak, nemsokára újból be fogják keríteni.
Visszagondolt mindkét első találkozásra, az emberek fegyverrel akartak neki támadni, hogy feláldozzák. Ezzel szemben a medve inkább érdeklődött, nem tett semmi olyat, ami agresszióra utalt. Saki néhány pillanat alatt összerakta a képet. Sötétkék szempárja bár bizonytalanságot sugárzott, mégis elszánta magát a lépésre.
Kézjeleket formál és aktiválja az Oboro Bunshin no Jutsut. Rajta kívül még három klón jelenik meg, akik egyenesen a férfi felé kezdenek el szaladni. Saki csak egy parancsot ad ki nekik, méghozzá az elterelést. Bonyolultabbakra amúgy sem lennének képesek. Fegyver nincs náluk, csupán a saját testüket használják erre a célra. A kunoichi nagyon jól tudja, hogy sokkal nehezebb megsemmisíteni őket, vagyis nyer magának egy kis időt. Legalább is ez a terv, reméli, hogy beválik. A következő lépés az, hogy kihozza a kislányt onnan, mielőtt baja esne. Ha van annyi ideje, akkor még a többiek megérkezése előtt sikerül a közelébe férkőznie és távolabb vinnie a férfitől.
- Segítek - csupán ennyit mond és a kezét nyújtja. Azt direkt nem emeli ki, hogy kinek szándékozik, mert az állatot sem szeretné magára hagyni. Még mindig nem bízik a saját képességeiben, de ha korábban Ran is jókat mondott róla és meglátott benne valamit, akkor nem szabadna ennyit kételkednie. Szinte magától cselekszik, feléled benne a segítő ösztön. Medikus ninja tanonc, éppen ezért nem szeretne senkit hátra hagyni. Reménykedik benne, meg tudja oldani anélkül, hogy bárkinek ártana.

//Már értem, miért jegesmedve lett a kaland címe. Smile //
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Kedd. Ápr. 04 2017, 20:24

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja

A klónjaid ismét jó szolgálatot tettek. Az íjász, bár már sikerült megragadnia a kislányt, el kellett hogy engedje, hogy a nemlétező ellenfelekkel szálljon szembe. Nem láttad rajta azt a fajta zavartságot, mint a többi falusin, de a technikád mégis működött, íját tegezébe csúsztatva, puszta kézzel igyekezett leküzdeni őket, noha az oldalán katana is függött. Küzdelme azonban hiábavaló volt, hamarosan az elillanó, majd újra összeálló klónok füstje tette vakká, időt adva nektek. 
A kislány pedig, bizalmatlanul nézett fel rád, majd lassan, nagyon lassan nyújtotta feléd a kezét, pedig pont időből volt szörnyen kevés nektek.
-Jó, de őt nem hagyhatjuk itt! - pillantott a medvére, mely idegesen toporgott addigi helyén, az íjászt és a klónokat figyelve. Az íjász pedig szinte azonnal a kislányra kiáltott.
- Nu! Ne menj el! Azért jöttem, hogy elvigyelek! - a kislány viszont nem hallgatott rá, hanem máris húzni kezdett a medve felé, mely pillantását rátok emelte, majd fejét lehajtotta, hogy a kislány elérhesse. A kicsi kéz kiszalad a tiédből, a kis lábacskák jópár lépésre megelőznek. 
Egy pillanat az egész. Egy könnyed érintés, és máris tudod a medve és a lány között kapcsolat van.. Sőt, könnyen érezheted e pillanatban, hogy a kislány chakrával is bír. Aztán a medve rád pillant. Tekintetében látod az egész erdőt. Egy zöld lombok között remegő, karom formájú hegyet, mely kékes formája most is a távolban rezeg, akár egy reszketeg délibáb a forró földeken, de látod a tekintetben tükröződni a gyülekező árnyalakokat is. Ekkor már a lépéseiket is hallod.. 
Az íjász közel került hozzád, de lehet hogy sokkal jobban kell aggódnod a többi falusi miatt, akik csak néhány bokornyira vannak. A medve kinyitotta száját, a veszedelmes agyarak megragadták a kislány ruháját, és felemelték a földről. Egy csipet félelem sem ült a lány szemeiben, mikor a medve elrohant vele...
Te pedig maradtál ismét a falusiak gyűrűjében, s ezúttal egyre növekvő árnyaik oly szorosan fogtak körül, hogy nem volt menekvés. Az erdőn remegés futott végig. Az álomszerű környezet egy pillanatra mintha veszedelmesen közel került volna ahhoz, hogy összeomoljon. Az árnyak sűrűvé váltak és megnőttek, kupolaszerűen emelkedve föléd. A levegő nehézzé. Áporodott, poros szagába gyógynövények keserű szaga keveredett...
Aztán ismét megjelent a fény.. Keskeny, aranyló fénypászma siklott eléd, és a világ ismét megszilárdult körülötted, de ezúttal már nem az erdőben voltál. A fény egy régi szentély felszálkásodott fapadlóján futott végig, egészen egy medve összedőlt szobráig. A szentély ajtaja ugyan csukva volt, de egyszerű, tradicionális keret és rizspapír alkotta. Valaha vörös festék színezhette, most csíkokban pergett le róla. A korábbi kegytárgyak porosan feküdtek. Ezt a helyet már régen nem használták. De odakinn egy falunak kellett feküdnie. 
Te magad sem sérült, sem fáradt nem voltál. A korábbi technikák utóhatásait sem érezted. Kezeid azonban hátra kötötték s rád, bár sem eszközeidtől nem fosztottak meg, sem a ruháid nem vették el, egy hagyományos menyasszonyi fejdíszt és durva kimonót terítettek. Az ajtón ár, egy kisebb torii árnyéka kúszott be, a nap sugara pedig alkonyi aranyban kezdett tündökölni... 
De talán a legmeglepőbb az lehetett, hogy nem voltál egyedül. Melletted az íjász ült. Kezeit szintén hátra kötötték, szeme lehunyva.. mintha eszméletlen lett volna... 



// Very Happy A jegesmedvéket szeretjük! 

Na, ezennel azt hiszem minden szükséges információ birtokában vagy ahhoz, hogy teljesen szabad kezet kapj a játékban Very Happy Dönts nyugodtan, szabadon arról, hogyan és mit is szeretnél a kalandban, a hangulatot már megcsináltuk, a helyszíneket ismered ^^ //

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője



Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki

Tanulások:


Kis extrák a kaszinóban:
-Djuka Orimi és Hamada Fuyu
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Kedd. Ápr. 11 2017, 23:10

Saki látása egy kicsit nehézkesen tért vissza, de azon igyekezett, hogy rájöjjön, mégis hova került. Sötétkék szempárja végig pásztázta a környezetet és azonnal észrevette, hogy már a faluban lehet. Az erdőnek nyoma sem volt, helyette valamilyen régi épületbe hozták. Az emlékei ködösek voltak, mintha átaludt volna pár órát. Amikor megpróbált mozogni, kötelek tartották vissza. Viszont semmilyen sérülést nem vett észre magán, vagyis nem bántották. Egyelőre. Az ajtó alatt befutó vékony fénycsík miatt nagyjából ki tudta venni a környezetet. A fa padlózat, a berendezések, mind-mind szentélyre utaltak, ám a genin még sosem járt itt. Felszerelését nála hagyták, ám hátra kötött kézzel semmit nem tehetett. A rá terített kimonót sem értette igazán, a rejtély egyre inkább növekedett az egész eseménysor körül.
*Mi ez a hely?* Kérdezte magától, miközben egyre inkább aggódni kezdett.
Eszébe jutott az erdő, a kislány, a medve és az íjász. Szeme sarkából ekkor pillantott meg még valakit, akit szintén ide hoztak. Fejét oldalra fordította, ekkor látta meg a férfit, akivel az erdőben találkozott. Korábban ugyan nem működött a Genjutsu Kai, viszont a lány még nem adta fel. Az erdőben történtek túl furcsák voltak ahhoz, hogy ez a valóság legyen. Erősen ajkába harapott, többször is, amíg vér nem serkent. Miután megtanulta a Feloldást, a sensei elmondta neki, hogy erősebb illúziókból való kitörésre ez alkalmatlan, de a fájdalom hatásos lehet. Egy próbát mindenképpen megért, Saki kezdett kifogyni az ötletekből és a lehetőségből. Közben végig az íjászt nézte, aki mozdulatlanul ült, eszméletlen volt.
Amennyiben a fájdalom okozás nem működik, a kunoichi más megoldás után próbál nézni. Egyelőre azonban nincs más ötlete, bár néha elég furcsa események történnek.
*Ha ez nem Genjutsu... akkor más lesz. Nui anyó talán tudná mi folyik itt. Néha olyan érzésem van, hogy ez nem a valóság... de közben mégis... Az erdőben egy pillanatra a kunyhó gyógynövény illatát éreztem. Talán... emlékek?* Gondolatai gyorsan cikáztak elméjében, hiszen jelenlegi helyzetében mást nem igazán tudott tenni.
Próbálkozott meglazítani a köteleit, ám a Nawanuke no Jutsu hiányában sikertelenül. Fizikai ereje pedig nem volt elég ahhoz, hogy csak úgy kiszabaduljon. Legalább annyi előnyt szerzett, hogy jelen pillanatban senki sem zavarta. Ugyanakkor furcsának találta, hogy a férfit is ide hozták, ráadásul megkötözték. Korábban úgy tűnt, a kislányt próbálja megmenteni, ő azonban nem kért belőle. A genin még arra sem talált magyarázatot, ami a gyermeket és a medvét összekötötte.
Kissé talán merésznek tűnhetett a terve, de eszébe jutott valami.
- Um... - kezdte alig hallhatóan.
*Ez így nem jó, hallania kell! Talán attól felébred.* Saki szinte lyukat égetett az íjászban, annyira bámulta.
- Um... kérem... - hangja még mindig túlságosan halk volt. Vett egy mély levegőt. -Kérem... ébredjen!
Egyedül nem sokra ment volna a falusiak ellen, ám reménykedett benne, hogy a férfi segíteni fog. Ezzel nagyot kockáztatott, mert akár komolyabb bajba is kerülhet. Viszont döntést hozott, a kisebbik rosszat választotta. Talán túlságosan naivan viselkedett ehhez a világhoz, csakhogy más esélyt most nem látott a kiútra.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 47

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 415

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. Ápr. 19 2017, 00:02

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja


Fájdalom serkent. 
A világ egy pillanatra megbillent. 
Mindaz amit eddig tanultál, e fájdalomban összpontosult, hogy kirángasson a különös képek formálta világból, s bár a genjutsu kai nem volt elegendő,a  fájdalom, s vele az a kicsiny áldozat,a mit hoztál, nem múlt hatástalanul. Egy pillanatra fejed alatt megérezted a kemény fát: az asztal lapját. Orrodba tömény gyógynövény illat tódult, s bár tekinteted nem tisztult ki egészen, vakító fehér fényben is felismerted a konyhát, ahonnan tested tehát tapodtat sem mozdult, s az asztalon előtted egy jegesmedve maroknyi szobra állt.

-Aludj.. aludj.. Lássuk ki vagy... - mögötted Nui anyó kérges hangja szelíd kíváncsisággal szólt, miközben érezted, ismét távolodsz, s a valóságot az ismét előkúszó világ árnyai választják el tőled... s már ott vagy ismét, a templomban. Az álom ismét valósággá szilárdult. 


Hangod halk volt.. erőtlen, mikor először kiszökött ajkaidon. Még csak a levegő finom porát sem kavarta fel. Aztán, ahogy felbátorodtál, a férfi hirtelen összerázkódott, ahogy kizuhant az öntudatlanságból. Láttad, hogy önkéntelenül próbálja kiegyensúlyozni magát, de a köteleknek hála egyszerűen eldőlt ehelyett, mint egy darab fa. 
- Uh..-hallottad a hangját, majd ha egyebet nem tettél, nézhetted, ahogy újra ülőhelyzetbe tornázza magát, mielőtt rád nézne. Aztán szemei hirtelen kerekednek el, mintha a látványod rádöbbentette volna valamire. 
- Te...! Mennyi az idő? Mennünk kell.. gyorsan.. - feszült bele a köteleibe, de azok úgy tűnt, nem engednek. Néhány ismeretlen, régies hangzású szó hagyta el a száját, majd ismét rád nézett.
- Van egy kés az övembe tűzve, de nem érem el... - mondta, miközben füled megüthette egy távoli, tompa, ritmikus hang. Mintha valami súlyos csapódott volna a földnek, újra és újra. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője



Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Éjjeli fény      -  Takigakure no Ruujai kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki

Tanulások:


Kis extrák a kaszinóban:
-Djuka Orimi és Hamada Fuyu
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.