Befagyott Tó

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Csüt. 10 Aug. - 0:24

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja

// A lényeg, hogy rendben vagy Smile Tudod, hogy nem harapok ^^ //


Finom rétegekben, fokozatosan tárta fel titkait ez a valóságba ágyazott valóság. A tragédia tragédiába fordul, szívedben végigrezeg. Sodródhat-e még nagyobb sötétségbe? Róhat-e ki szívedre még nagyobb terhet, észrevétlen hántva le személyiségedről az elvárásokra született borkokat? 
A csatatéren heverő apró, megtörtnek látszó vörös forma, a nemrég még démonként élő, aggódó nő arca, a fekete víz, mely macskaként törleszkedik hozzád, egyetlen fájdalmas történet részesei. És ebben a kínban állsz te is. Nem csak szemlélője vagy. De vajon képes leszel-e alakítani? El tudod-e hozni a megváltást, miután e világ mégsem kért az áldozatodból? 
Az arcodon legördülő könnyek némán cseppentek a fekete vízbe. 
A medve nem tett fenyegető mozdulatot. Mintha talán várt is volna rá, hogy megérintsd. Érezted ujjaid alatt a tömött, puha bundát, s azok alatt a tömör izomzatot. A medve megrázta magát, s ujjaid alatt életre keltek az izmok, és csiklandósan futott át valami alig észrevehető... chakra?

Figyelmed azonban a kaland legtragikusabbnak tűnő része köti le. Yuna és a lánya. Ahogy odalépsz hozzájuk, a nő könnyes arccal néz fel rád. Nem tud megszólalni, torkéra a sírás fagy, ahogy hangtalanul formálja: nem lélegzik.
A kislány arca, akár egy angyalé. Csendes. Ártatlan és nyugodt. Mégis látod hogy a nyakán vöröslő csík fut végig, a haj ostorszerű nyoma. Bizonyára a ruha alatt több nyomát is felfedeznéd.. De szúrt seb sehol. Se hasított. Mintha még abban a káoszban is lett volna valaki, aki vigyázott rá. A medve csatlakozik hozzátok, miközben felkészülsz, hogy bevesd a leghatásosabb technikádat. 

Ujjaid körül felragyogott a zöldes színű chakra. FInom, megnyugtató gyógyító erőt árasztott, hogy helyreállíthassa a sérülések okozta károkat. Yuna mereven tartotta. Megmozdulni sem mert. A kislány pedig végre fellélegzett, majd nehézkesen megmoccant. A nő pillái megrebentek. Tekintetében a hála fénylett fel, majd egyik kezével előre nyúlt és megérintette a homlokod.


Az érintés meleg volt, de csak egy pillanatig gondolhattál erre. A fekete víz felhullámzott körülötted, az alakok elenyésztek. Tudtad, hogy a ott vagy Yuna mellett, most mégis egyedül álltál egy végtelen térben, melyet csak a fekete víz hullámzása tört meg.. S hogy a különös élmény még furcsább legyen, elmédben egy új technika képei jelentek meg. Talán meg kellene próbálkoznod vele? Nem kísértett se rossz érzés, se félelem. Érezted hogy ez a lehetőség ajándék. 

//Itt az alkalom, hogy a korábban egyeztetett tanulást a történetedbe illesszük. Visszaadtad Yunának a lányát, így megajándékoz azzal az információval, amivel elsajátíthatod. Szeretném ha a következő postodban erre sort kerítenél, az egyenlegedben ez a korábbi megbeszélés idejére számít, hizen ha a történetbe már akkor jól illeszthető lett volna, már akkor megírhattad volna a tanulást. 
Mivel a technika nem bonyolult, és szerintem elég érdekes történetet tudsz a konkrét tanulás mellé tenni, ha abból indulsz ki, hogy Yuna képekkel, benyomásokkal segíteni tudja a tanulásod, 40 sorban elegendő lesz ezeket a próbálkozásokat taglalnod. Mindenképp térj ki a technika lényegi és elméleti részeire is, mert azon is múlik, hogy sikerrel jársz-e. //

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Csüt. 24 Aug. - 22:54

Egyre jobban koncentrált, hogy a kislány sérüléseit el tudja látni. A zöld chakra folyamatosan izzott mindkét kézfeje körül és szép lassan látható eredményeket tudott felmutatni. Ahol a hajzuhatag megsebesítette Yukit, egyre kevésbé látszottak a nyomok. Saki kevés chakrájából is annyit engedett szabadjára, amennyit csak tudott. Már nem foglalkozott azzal, hogy esetleg emiatt ő szendved el negatív következményeket. Időt adott magának, mert hiába vetett be magasabb szintű medikus ninjutsut, ilyen sérülések mellett nem remélhette, hogy hamar befejezi a műveletet.
Sötétkék szempárját végig a kislányra szegezte, főleg azért, mert nem mert Yuna szemébe nézni. Újra egyesítette anyát és lányát, nem ennél a pillanatnál engedhette meg magának Yuki elvesztését. Végül megmozdult Yuki, ekkor nézett fel újra a genin a nőre. Tekintetük találkozott, Yuna pillantásából hálát olvasott ki. A kékesfekete hajú kunoichi abbahagyta a gyógyítást, eltűnt a kezét körülölelő zöld chakra. Hirtelen érintést érzett a homlokán, Yuna érintette oda a tenyerét.

Hirtelen képek rohanták meg, a fekete víz pedig mintha óvón ölelte volna át. Egy technika részleteit látta a fejében, amit először nem értett igazán. Ám azt sugallták, hogy meg kéne próbálnia és amúgy sem veszthetett vele sokat. Bár a fáradtságtól kissé lassabban fogta fel, mégis sikerült értelmeznie a jeleket. Noha csupán bizonyos részleteket látott, nemsokára egy kerek egésszé állt össze a jutsu.
*Ezt Yuna mutatja nekem?* Kérdezte magától Saki, választ nem várva. Persze sejtette, hogy igennel felelnének a kérdésére, hiszen máshonnan nem jöhettek a technikai részletei.
Mindenki és minden eltűnt mellőle, kizárólag a végeláthatatlan vizet látta. Tudta, hogy nehezebb dolga lesz, mert eddig mindig részletesen elmagyarázták neki a jutsu működését, neki csak el kellett ismételnie a folyamatokat. Látta, ahogy a használó elmerül a vízben és szinte eggyé válik vele, teljesen láthatatlan lesz. Arra hamar rájött, hogy bárki is alkalmazza ezt, szó szerint nem válik eggyé a vízzel, az sokkal magasabb technikai szint. Helyette elrejtőzik és így sokkal nehezebb észrevenni.
Yuna segítsége igencsak jól jött, hogy egyáltalán értelmezni a technikát. Kézjeleket nem látott, amik szükségesek lennének a jutsu megalkotásához. Viszont minden tartalékára szüksége volt, ezért chakragyűjtő pozícióba helyezte a kezét. Egy rövid ideig így állt, csakhogy közben újabb képek villantak fel elméjében.
*Köszönöm...* Arcára viszonylagos nyugodtság ült, ahogy kezdte megérteni a technika működését. Mivel Suiton technikáról volt szó, előhívta elemi chakráját.
Már jól bánt az elsődleges elemével, ki tudta használni a víz adta lehetőségeket. A Yin, vagyis Fizikai chakrát hozta működésbe, mivel az elemi manipulációk ezen alapulnak. A genin kezdett rájönni, hogy Yuna lehetett volna kicsit konkrétabb is, hiszen a "láthatatlanság" lényegét egyelőre rejtély övezte a kunoichi számára. A végeláthatatlan fekete víz helyett a technika használója egy kis tócsában merült el.
*Nos... ha jól értem, el kell bújnom a vízben. Eddig még nem találkoztam ilyen jutsuval. Azt hiszem... értem az elméletét. A Suiton elemi chakrát kell felhasználni... majd úgy alakítani, hogy elrejtsen. Mintha a Kakuremino no Jutsu lenne... persze bonyolultabb. Viszont ez alapján elindulhatok.* Nagyjából mégis kezdte átlátni a technika működési elvét. Egyelőre azt még nem tudta biztosra, hogy egy kis és sekély tócsában ez hogyan fog működni, de a körülötte lévő víz jó kiindulásnak bizonyult.
Kiterjesztette teste köré a Suiton chakrát, hogy reakcióba tudjon lépni a fekete színű folyadékkal. Azzal tisztában volt, muszáj mozdulatlannak maradnia, különben a technika nem sokat ér. Ehhez pedig a Kirigakure no Jutsu kapcsán tanultakat vetette be. Megtanították vele, hogyan kell mozdulatlannak maradnia, hogy ne vegyék észre a sűrű ködben. Chakrájának segítségével igyekezett elmerülni a vízben, tulajdonképpen menedéket keresett.
Mivel a jutsu nem igányel kézjeleket, ezért gondban volt, mégis miként fókuszálja elemi energiáját. Yuna képei valamennyire azért vezették ezzel a kérdéssel kapcsolatban is. Érezte, ahogy a Suiton chakrája kerül előtérbe, aztán szép lassan igyekezett szinte eggyé válni a vízzel. Merülés közben nem, de utána megpróbált teljesen mozdulatlan maradni, nehogy valamivel megtörje az álcát. Elsőre szinte alig sikerült elérnie a kívánt hatást. Persze nem is számított rá, a korábbi tanulásokból tudta, hosszabb út vezet a sikerig. Mégis, korábban már ennél feladta volna, mondván túlságosan ügyetlen ehhez, nincs meg a képessége hozzá. Csakhogy azóta évek teltek el, többen meglátták benne a tehetséget, ezért Saki megtanulta rendjén kezelni a technikák elsajátítását.
Inkább kevesebb chakrával próbálkozott, hogy tovább kitartson, többet tudjon gyakorolni. A víz szinte már társává vált, egyre jobban kezdte felfedezni az elemét. Suiton chakrája szinte magától lépett működésbe, ahogy újabb próbát tett, ezúttal jobban koncentrált, hogy a körülötte lévő folyadékot a hasznára tudja fordítani. Koránt sem volt olyan egyszerű megőrizni a mozdulatlanságot, közben pedig fenntartva az álcát. Süllyedni kezdett és észrevette, hogy a lábfejét szinte nem lehet látni. Egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy elsajátítsa a technikát. Egyre jobban kezdett ráérezni a technika működésére. A Suiton chakra könnyen engedelmeskedett a fiatal geninnek, ezáltal lábának további részeit téve alig észrevehetővé. A próbálkozások viszonylag hamar kimerítették, ám ettől még folytatta a gyakorlást. A Yuna által mutatott képek egyre több értelmet nyertek, most hogy végre majdnem teljesen tisztában volt a technika működési elvével.
Újabb próba következett, ezúttal kicsivel több chakrát használt fel, amivel körbevette a testét és a közeli vízbe is áramoltatott belőle. Testét ellazította, mert tudta, hogy merev végtagokkal sokkal nehezebb lesz mozdulatlanul "beleolvadni" a környezetbe - jelen esetben a vízbe. Szép lassan merülni kezdett, majd lassan a víz chakrájával nekilátott a technika kivitelezésének. Az első néhány próbálkozás csupán arra volt elég, hogy a lábát elrejtse a folyékony közegben, testének többi része még igencsak észrevető volt. Tartott egy kis szünetet, hogy chakrája feltöltődjön, a korábbi gyógyító technika is elég sokat kivett belőle.
Miután úgy érezte, ismét képes folytatni, próbálkozások sora következett. Fejében már teljesen megalkotta a jutsu létrehozásának képét, innentől a gyakorlás maradt hátra. Lassan, de biztosan haladt a célja felé. Fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, számolni pedig elfelejtette a próbálkozásokat. Sakinak egyre könnyebben sikerült álcáznia magát, testének alsó felét szinte nem lehetett észrevenni, miután alkalmazta a technikát. A víz mintha pluszban a segítségére lett volna, könnyen adta magát. Testének ellazításával szintén nem akadt problémája, megtalálta a kellő egyensúlyt. Sajnos az elmerülési sebességén még dolgoznia kellett, azonban rájött, hogy lépésenként haladva gyorsabban tudja maga alá gyűrni ezt a kihívást. Újabb kis szünet következett.
*Vajon... mi történik kint? Mennyi idő telt el?* Kérdezgette magától a kunoichi, mert úgy tűnt, mintha megállt volna számára az idő. A fekete víztömegen kívül semmit nem látott. Reménykedett benne, hogy minden rendben van, Yuki nem szorul újabb orvosi segítségre.
Alig tartott néhány perc pihenőt, folytatta tovább a gyakorlást. Lassan eljutott odáig, hogy a felső testének felét is szépen el tudta rejteni. Innentől már csak néhány lépés választotta el a teljes sikertől. A folyamat bár még nem ment neki olyan természetesen, sokkal gyorsabban ki tudta vitelezni, mint korábban. Úgy döntött, kicsit változtat a tanulási folyamaton. Egész testével lemerült a víz alá, ahol kiterjesztette a chakráját. Így próbálta meg minél hatékonyabban álcázni magát. Szinte eggyé vált a körülötte lévő vízzel. Sokszor ismételgette a folyamatot, amíg úgy érezte, már majdnem teljesen el tudja magát rejteni a kíváncsi szeme elől. Persze tökéletesítésre szorult a jutsu, azonban az alapjait nagyjából megtanulta, begyakorolta.

//Hétfő óta készül ez a poszt, nem viccelek. Very Happy Mivel alig volt valami leírás a jutsuról, a saját fejemből pattant ki a létrehozás módja. Remélem nem írtam nagy butaságot.//
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Kedd 5 Szept. - 20:31

A hullámzás elcsendesedik. Tudatod kitisztul. Az élmény mely elültette benned az új technikád magvait emlékké vált csupán, ami szinte épp csak átsuhant elméden, hiszen az idő vajmi keveset mozdult előre. Előtted anya és lánya. Bensődben viszont ott zsibonganak az emlékek és tapasztalatok. Ez a tudás már a tiéd. Homlokodon még érezted az ujjak lágy érintésének emlékét.
A kislány lélegzett, fészkelődött egy kicsit és közelebb bújt Yunához. A nő arcán fáradt, meleg szeretet fénylik. Ő már hazaért, hála neked. Valami azonban még most sincs a helyén. A szörnyeteg megrogyott testében álltok, odakintről csillagfény ragyog rátok, mégis úgy érzed, valami még hátra van.. 
A szentélyből pendülés hallatszik Yuna, aki gyengéd érintéssel simított végig a gyermek fején, megmerevedett. Arca élettelen, hamuszínűvé vált, mintha az erő és akarat egy pillanat alatt elhagyta volna. A fekete víz elcsendesedett. Rajtad kívül csak a medve nem fagy bele a pillanatba. Felüvölt és a szentély felé veti magát, melynek ajtaján ekkor lép ki az íjász, egyik kezében egy pecsétekkel tele rótt gömböt, a másikban egy tanto- t tartva. Szándéka egyértelmű: el akarja pusztítani. Arcán diatal fénylik, s ebből biztosan tudhatod, a gömb pusztulása a szörnyeteg pusztulása egyben.
Fülednél ismét felzúgott a szentjános bogár. Őrült körökbe kezdett, de szárnyainak zaja között most először valaki más hangot is hallani véltél, ahogy átszüremlett ebbe a valóságba. 

Először anyagtalan, mefoghatatlan susogás csupán, s talán nem is füleddel érted a szavak értelmét.

- Nui anyó! Mit csinálsz??!
- Maradj csendben farkaskölyök, és ne zavarj. 
- De.. nem ezért küldtem hozzád!
- Ismersz engem. Ismered a módszereimet. Téged is emberré neveltelek.
- De most nincs idő erre! Szükségem van rá!
- Csitt. Mindjárt vége. Hamarosan rá fog jönni.
- Nem bizonyított még eleget?
- Látnom kell megfejti- e, hogy ki a medve... - a szavak ismét a semmibe vesztek, de a két valóság oly közel sodródott egymáshoz, hogy végre lehetőséged van visszatérni, és véget vetni a történetnek, hátrahagyva az íjász és a medve várható harcát. 




//A tanulásod szép munka, látszik is rajta a bele fektetett energia. Valóban kevés a leírás hozzá, nem is vártam ennyi lényegi elemet a próbálkozásokban, de szépen, példásan oldottad meg a feladatot, kihoztad belőle amit lehetett. A technikát nyugodtan írd fel magadnak, a tanulását elfogadom és külön jutalmazom: +8 ch.  //

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. 17 Szept. - 20:56

A hangok olyan távolról érkeztek, mintha nem lennének igaziak. Saki ismét megingott, már fogalma sem volt arról, melyik a valóság és melyik az a világ, amit képzel. Minden olyan kézzelfoghatónak tűnt eddig, ám ahogy a szentjánosbogár elhúzott a füle mellett, az egész távolodni kezdett. Szíve hevesebben vert, vérében szétáramlott az adrenalin.
*Mi ez?* Kérdezte magától a kékesfekete hajú genin. A befagyott tó, a kunyhó, Nui anyó, minden egyszerre árasztotta el a tudatát. Jól tudta, ez lehet az alkalom, hogy visszatérjen a valóságba. Ninja érzékei hevesen jelezték neki, tegye meg az a bizonyos lépést, törjön ki ebből az illúzióból, ami fogva tartja. Ám szíve mást súgott neki.
Ran-san Szája tisztán formálta ezt a két szót, azonban egy hang sem jött ki belőle. Némán, a jelenetet figyelve csúszott ki a név. Sötétkék szempárja egyetlen pontra fókuszált, az íjászra, aki a gömböt fogta. Arcára diadalittas mosoly fagyott, mint aki megnyert egy egész háborút. A medve közben már majdnem elért a szentély ajtajához, mert amikor meglátta a férfit, egyenesen felé vetette magát.
*A medve... megfejteni ki az...* Belső hangja szinte suttogta ezeket a szavakat. Nui anyó hangja visszhangzott mindenhol. A kunoichi ebből tudta, még fontos feladat vár rá. Mint oly' sokszor, ezúttal is szívére hallgatott. Maradt még, hogy a végére járjon a történetnek. Úgy gondolta, még ha rossz döntést is hoz, nem hagyja annyiban ezt a világot. Mélyen belül úgy érezte, ez nem csupán egy teszt, vizsga, amint át kell mennie, hanem valami fontosabb.
Ha már sikerült egyesíteni anyát és lányát, gondoskodni szeretne róla, hogy boldogságuk ne legyen rövid életű. Furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha a gömb pusztulása nem csupán a szörny végét jelentené, hanem Yunáét is. Eggyé váltak, a nő irányította, de pont emiatt vethet véget az életének. Alig maradt ideje cselekedni, viszont muszáj volt megpróbálnia.
- Kérem... várjon! - bár kiáltani szeretett volna, mégse lett olyan erőteljes. - Ha elpusztítja... Yuna is meghal... Tényleg ezt szeretné?
Tekintetében a félelem és a kétségbeesés kettőse járt táncot. Teste szinte magától mozdult, néhány gyors kézjel és a Shunshin no Jutsu aktiválása. A víz megremegett, ahogy eltűnt, majd néhány pillanat múlva a szentély ajtajának közelében tűnt fel. Talán még időben sikerül lebeszélnie az íjászt, hogy valami borzalmasat tegyen.
- A szörnynek... vége.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. 20 Szept. - 0:00

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja


Ahogy a jelent kibontakozott, úgy formálódott az újabb döntés is a lányban. Egy tiszta gondolat. Romlatlan vágy a béke és boldogság iránt. Saki ismét egy lépést tesz a  hősök útján, mikor lemondva saját szabadulásáról, ismét mások javáért áldozza magát, hiszen e törékennyé váló valóságban talán örökre itt is ragadhat, ha Nui anyó és Ran hangja nem vezeti tovább. Ha nem surrog fülében a szentjános bogár szárnyainak zaja...

Az életét már hajlandó lett volna feláldozni a falusiakért. A szívében már ott gyűjtötte e történet részeseit is... de most ez az újabb lemondás, ha nem is nagyobb, de más, mint az eddigi, hiszen fellobbantott remény válaszaként fogant. Megrengeti vajon az oly biztosnak tűnő elhatározást? Látva a veszedelmet, Saki csak cselekszik. 
Hangja, még ha nem is válik kiáltássá, a fekete víz felett reppenve eléri az íjászt, aki erre Sakira tekint. Szeme komoly. Arcán az akarat gyújt vöröslő fényt, ahogy visszanéz a lányra. Egy pillanatnyi árnyék suhan át az arcán. Kétely?
Ez a röpke tétovázás elég, hogy a technikád által hihetetlen sebességet nyerve lábad ott dobbanjon a szentélynél, mielőtt a férfi még olyat tehetne, amit talán mindannyian bánni fogtok.
- De... - tekinteted súlya alatt erőtlen a hang.
- Nem tudod mit tett... -néma döbbenetben szakad fel végül az erő, mely egy pillanatra elcsitult. A gömböt feljebb emelte.
Akkor a medve odaér. Veszedelmes bömböléssel ugrik felé, hogy félre taszítsa. Ügyet sem vet rád. Az íjász pedig idejében mozdul, hogy kitérjen, de talán csak egy pillanat, ami maradt, mielőtt a medve felé fordulna újra.
-Volt egy bátyám! - szökken arrébb, a gömböt szorongatva.
-És ha még ő is az anyja a gyermekének..- A medve ezúttal, ahogy felcsap a fejével, arrébb taszítja a férfit, és fordulás közben ezen a kis helyen, téged is. A szentély ajtajában eszmélsz. Odabenn félhomály, félredobott, embermagas, medvét ábrázoló szoborral, melyen itt-ott megkopott pecsétminták futnak.. Ő lett volna a korábbi istenség? 

-Miatta halt meg!- kiáltja elfúló hangon, ahogy a falnak tántorodik. Az állat nem küzd medveszerűen. Se a fogait, se a karmait nem használja, bár egyértelműen a  gömböt akarja megszerezni. Látod, ahogy a férfi próbál kitérni előle, a medve pedig megy tovább. A dulakodás során egyszer csak üveges pendülést halasz. A medve fehérbundás mancsa megütötte a férfi kezét... A gömb a levegőeb repül... A medve ebből semmit nem érzékel.. Az íjász a kése után nyúl... Ilyen közelről biztos döféssel számol, miközben a medve felveti fejét, a levegőbe szimatolva. Mégis rájött volna, hogy a gömb már nincs az íjásznál?
A gömb, melyben már érzed, hogy meleg chakra kavarog, eléri a legmagasabb pontot, majd zuhanásba kezd. Nem sok időd van... 



- Nui anyó.. most már elég. Mennünk kell. Hozd vissza!- szüremlik át a hang.
- Csitt! Figyelj!

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Szomb. 23 Szept. - 23:39

Saki sötétkék szempárja könyörgött az íjásznak, hogy ne tegyen semmi olyat, amit később megbánhatna. Egy pillanatra elszáll a diadalittas arckifejezése, helyére a kétely költözik. A fiatal genin csendben figyel, vár, hogy mi lesz a következő lépése. Figyelmesen hallgatta a férfit, ám egyszer csak a medve üvöltése szakította meg a kissé nyugodtabb pillanatot. Sajnos nem maradt elég ideje reagálni, de szerencsére az íjász idejében elugrott. A gömb pedig még mindig nála volt, úgy tűnt, nem akarja egyhamar elereszteni. A kunoichi kicsit lejjebb hajtotta a fejét, amikor arra a pontra ért, hogy a bátyjáról beszéljen. Mindenki szörnyű dolgokat élt át, a keserűségük végül erre a helyre, ebbe a pillanatba vezette őket. Saki arcán könnyek csordultak végig, arcán apró nyomokat hagyva. Ahogy leértek az álláig, elváltak a bőrétől és a szentély padlóján koppantak.
- És... - kezdett volna bele a Yukigakurei lány, ám ekkor felgyorsultak az események.
A medve ismét támadásba lendült, csakhogy valami furcsát vélt felfedezni a mozgásában. A karmait és a fogait sem használta, ahogy azt egy állat tenné. Bár korábban a kislány, Yuki ült a hátán, illetve amikor először találkozott vele, nem tűnt szörnyetegnek. A hangokból pedig azt szűrte le, hogy a medve titkát még meg kell fejtenie. A fülén lévő pecsétet egyáltalán nem ismerte fel, de eddig nem sokszor találkozott ilyen technikával. A dulakodásban Sakit is meglökték, aki a szentély ajtajában eszmélt fel újra.
- És te is ilyenné akarsz válni? Az visszahozná a bátyádat? - szegezte az íjásznak a kérdést. Hangjában ezúttal semmi akadozás nem hallatszott, semmi félelem nem csengett. Csak úgy kifutottak ajkai között a szavak. - Ha most megteszed... többé nem térsz vissza. A fekete víz... Yuna a bosszúvágy miatt lett ilyen.
Habár csak egy kis szeletét élte meg a háborúnak, látta mire képesek az emberek. Túl sok olyat látott, akit elnyelt a sötétség, vagy a bosszúvágy, vagy a gyilkolás miatt. Ninjának képezték ki, aki ha kell elveszi mások életét, mert ez a kötelessége. Saki azonban foggal-körömmel harcolt ez ellen. Amikor csak tehette, a könnyebb utat választotta, inkább feladta. Jelenleg sok minden forgott kockán, ha már idáig eljutott, nem hagyhatta veszni, amit elért.
- Azt mondtam... megmentek mindenkit... téged is.
Az üzenete viszont nem biztos, hogy célba ért, mert a medve pont akkor vitt be egy támadást, megütötte a férfi kezét, aki emiatt eldobta a gömböt. A két erő készül egymásnak feszülni, ugyanakkor a gömb is veszélyben van. Sakinak nincs sok ideje reagálni, ezért most ismételten előveszi shinobi képességeit.
Kézjeleket formál, majd megalkot egy Bunshint, amit eleve tervvel a fejében hoz létre. A klónját előre küldi, egyenesen az íjász és a medve közé. Mindketten támadni készülnek, talán elég elterelés lesz az, ha közéjük rohan. Arra próbál játszani, hogy nem veszik észre a kis cselét és azt gondolják, ő maga próbál hárítóként funkcionálni. Emiatt nyerhet némi időt, bár a csalásra hamar rá fognak jönni.
Eközben az igazi Saki némi chakrát áramoltat a lábába és a gömböt próbálja meg elkapni. Érzi, hogy chakra kavarog benne, ettől még inkább elszánttá válik. Ereje sosem ért fel a többiekével, azonban elég gyors és a reakcióidejére sem lehet panasz. Ha sikerül elkapnia a gömböt, megpróbál úgy landolni, hogy valamennyire felfogja az érkezés okozta ütést. Azt szeretné a legkevésbé, hogy pont az utolsó lépésnél történjen valami.
Amennyiben biztonságban elkapja a gömböt, gyorsan leteszi a szentély falának közelében és már saját maga igyekszik megállítani a férfi és a fehér bundás állat küzdelmét, egyelőre csak szóval.
- Állj! - kiáltja olyan hangosan, amennyire tudja. - Kérlek... fejezzétek be... mindketten...
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Vas. 1 Okt. - 11:03

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja

Mintha megtaláltad volna a megfelelő szavakat, ahogy az íjászhoz szóltál. Újra átfutott a kétely az arcán, amiből tudhattad, esze ágában sincs olyanná válni, mint Yuna. A hangodban lévő határozottság megtette a hatását. Feladni mégsem akarta.
- Sosem leszek olyan mint ő! – kiáltotta, bár mintha maga sem hitt volna abban, hogy ennyire egyszerű lesz… egy pillanatra megakadt, ahogy arrébb kellett mozdulnia, s ez újra megacélozta az elhatározását.
- De elhozom a dicsőséget a családnak, amit a bátyám már nem tehetett meg!- azt azonban már nem fejtette ki, pontosan hogyan gondolta. A szörnyeteg már nem létezett, hála neked egy megtört szív újra haza talált, de az emléke körülöttetek még eleven volt, és ott volt a medve. Az íjász haragja úgy tűnt, most, hogy a támadásait kellett elkerülnie, ellene fordult. Mikor kimondtad, hogy még őt is megmented, egy pillanatra, tekintetében végtelen magánnyal, rád nézett. Épp abban a pillanatban, mikor a medve bevitte a támadást.
Reakciód különösen gyors volt most, hogy kétféle baj megoldásának terhe került a válladra. Talán ilyen gyorsan korábban még nem mentek a kézjelek. A bunshinod szinte már abban a pillanatban megszületik, ahogy az ötlet felvetül a fejedben, s már ugrik is, a parancsot követve, hogy közéjük álljon. Jól számoltál, az íjász és medve is megtorpant erre a látványra.
A chakra kellemes, bizsergető melegséggel töltötte meg a lábad, gyorsabbá téve a lépteid. Tested gyorsan mozog, kezed kinyúlik a zuhanó gömbért. Majd megragadja azt. Csípős érzés, meglepően sok chakra van benne raktározva, de ujjaid ettől csak méginkább megszorulnak rajta, miközben a gömb enyhe fénnyel kezd világítani. Biztos lábakkal érkezel vissza a talajra, miközben érzed, hogy a csípős érzés felkúszik az alkarodon. Az íjászon nem látszott, hogy érzékelte volna ezt a hatást.. azért lenne, mert te gyakorlott chakrahasználó vagy?
Talán úgy van.. de van még valami… amit nem tudsz e pillanatban még megragadni… A szentjánosbogár ismét körülötted köröz, és zümmögésével valami új jelentését bontja ki ennek az érzetnek… Bár nem látod, de tudod, hogy egy erős chakrahasználó.. valamiféle szerzetes hozta létre a gömböt, hogy megkösse és egy helyben tartsa a haragvó „szellemet”, hogy a falu nyugodtan élhessen. Már tudod azt is, miként oldhatod fel a benne foglalt pecsétet a chakrád koncentrálásával, anélkül, hogy elpusztítanád a vele megkötött nőt.
E pillanatban a medve megelégeli a várakozást. Egy pillanatra két lábra áll, majd lesújt a klónodra, majd a füstből előlépve figyelmeztetően rámordult az íjászra. Az íjász kész fegyverrel válaszolni e kihívásra, de a kiáltásodra ismét megtorpannak mindketten. A medve fülén is, a gömbhöz hasonlóan, enyhén izzik a pecsét, ugyanazt az érzést árasztva, amit a gömb.. Talán ugyanaz készítette. Talán ugyanúgy működik?
A kiáltásra a medve feléd fordul. Rád vár.. arra, hogy megtegyél valamit.. de mégis mit? Magadra vállaltad a megmentő szerepét, de vajon tudod, mi a feladatod?
Az íjász tekintete is téged figyel. A magány ott sötétlik a szemében még. Valamire talán ő maga is vár.. vagy várt.. de az újabb kiáltás a heves harc után.. a feszültség, hogy még mindig nem történt semmi, valami más érzést is felébresztett benne, hiszen ismét elloptad tőled a lehetőséget, hogy megszerezze az áhított dicsőséget, amire talán hajlandó lett volna lecserélni a személyes fájdalmak szülte bosszút… Talán maga sem tudja, de a teste megmozdul. Kezében a kés megvillan. Célpontot keres. Döf. Túl gyorsan, hogy megakadályozd. A fehér bundát vöröslő, kiömlő vér maszatolja össze, a medve felüvölt. Egyszerre csuklik össze az íjásszal, akinek az arcán különös ürességet látsz. Ha a medve visszatámadna, nem is védekezne… a feszültség, az akarat.. e döféssel elhagyta minden. Valami.. amiért mindeddig küzdött, úgy tűnik, véget ért.
Yuna is felkiált e pillanatban: „NE! Neee!”. Tekintete egyértelműen a medvén függ, majd meglepő hirtelenséggel, kapkodva indul el felétek. Mi lehet az a riadt aggodalom? Mégis ismerné, felismerné az állatot?
A medve panaszosan, fáradtan nyög. Nem halálos a sérülése, de mély. Fülén fénylik a pecsét. Rád néz.. rád vár?
Se neheztelés, se félelem nincs abban a mély, egyáltalán nem állati tekintetben… csak fáradtság. Hosszú időn át járta a zöldillatú erdőket.. Hosszú időn át óvta a falut… Megtette a kötelességét, amit önként vállalt… noha nem erre született. Ahogyan az íjász akarata, döfésével megbicsaklott, most talán ideje, hogy mindez a medves számára is véget érjen…
A szentjánosbogár a füledben zümmög „Segíts… Ereszd szabadon…. ”.


- Meddig tartod még a látomásban?
- Nézd... Már ő is látja, mennyi szomorúság képes a legegyszerűbb emberek lelkében is összegyűlni.. és milyen szörnyű dolgokra késztetheti őket.. Már ő is látja, hogy nem csupán a testet szükséges gyógyítani... 

- Eh!
- Jó lány ez, Ran... Tetszik nekem. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. 15 Okt. - 0:08

Saki talán még soha nem volt ennyire biztos a dolgában, mint ebben a pillanatban. A chakra bizsergető érzése felkúszott a karján és szinte ezzel egy időben megoldásra lelt. Erős chakrahasználó hozta létre, ezzel ejtve csapdába a nőt. A megoldást szintén megkapta, immáron semmi nem állt annak az útjába, hogy kiszabadítsa Yunát, anélkül hogy elpusztítaná. Ám a befejezés még koránt sem érkezett el. Túl könnyen ment volna, ha már csak egy utolsó lépést kell megtennie. Az íjász arcáról leolvasta az érzelmeket, készen állt a cselekvésre. Közben szemében a magányt látta, üresen bámult a lányra. Minden olyan gyorsan történt a kékesfekete hajú geninnek nem maradt elég ideje reagálni.
- N-ne... - csuklott el a hangja. Szeméből könnyek bukkantak elő.
A férfi nem elégedett meg azzal, ha további vérontás nélkül oldják meg a helyzetet. A fehér medve felüvöltött, amint a férfi fegyvere belefúródott. Saki is majdnem felkiáltott, ám inkább lenyelte. Félt, hogy észre fogják venni a könnyeit, amiket igyekezett elrejteni. A gömbör továbbra is szorosan ölelte, mintha az élete múlna rajta, hogy elengedni vagy megtartja.
- Miért? - bukott ki belőle a kérdés, miután bal karjával megtörölte könnyes arcát. Végül is megértette az íjász döntését és haragudni sem tudott rá. A medvére nézett, nem volt túl jó állapotban. Viszont valami még inkább nem stimmel vele kapcsolatban. Úgy tűnt, végleg feladta a harcot, szeretne megpihenni. Anélkül, hogy érzékelte volna, a kunoichi gyors léptekkel a szentély bejáratánál termett, egyenesen a fehér állat felé tartott. A szentjánosbogár szavai újfent összezavarták, már kezdett megint elbizonytalanodni a feladatával kapcsolatban.
*Mit kéne tennem? Mégis... mit vár tőlem Nui anyó?* A kétely, ami eddig kavargott benne, teljesen eltűnt. Tisztában volt vele, hogy ez csupán egy illúzió, az öreg hölgy és Ran is várják kint. Mégis maradt, még mindig nem próbált kitörni a fogságból. Haladt az árral, csakhogy itt megtorpant.
A gömbre nézett, amiben a chakra kavargott. A medve fülén ott fénylett a korábban látott pecsét. Ahogy tekintetük összeért, a sötétkék szemű genin megnyugvást és fáradtságot látott. Az állat most még emberibbnek hatott, mint eddig bármikor. Egy harcos, aki elég ideje küzdött már és szeretne megpihenni. Yuna reakciójára azonban nem számított, mintha felismerte volna a medvét.
*Lehetséges volna? Végig őrizte... itt volt mellette... Yuna szerelme lenne? A férfi, akit említett?* A saját gondolatai is eléggé kuszán alakultak.
A korábbi tapasztalására hagyatkozik, amit a gömb elkapása után érzett. Mivel az íjász is a földön ül, már nem akar támadni, Sakinak több ideje van cselekedni. Odalép egészen közel a medvéhez. A fülére helyezi a tenyerét, oda ahol a pecsét van. Chakráját elkezdi bele áramoltatni, mert elvileg hasonló elven működik, mint a chakra gömb. Ám eközben igyekszik Yunát is megmenteni. Ahogy azt korábban megmutatták neki a képek, igyekszik a tőle telhető legjobban megismételni. Erős chakrával van dolga, de talán elég lesz annyi, amennyi neki van. Reménykedik benne, hogy az elmélete helytálló és sikerül felszabadítania, megmentenie mindenkit.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. 18 Okt. - 23:45

Hokkyoku guma  - Nakahara Saki kalandja


Szíved dobban. Erőd lobban. A magabiztosság szinte euforikusan árad benned, épp olyan melegséggel töltve el, mint a chakra. Akár a tudás teszi, amit magadban érzel, akár az, hogy úgy tűnik, az irányítás végre a kezedben van, ez az érzés messze nem elegendő, hogy megállítsd az íjászt. A horror e legsötétebb pillanatában a gömb volt az egyetlen kapaszkodód. Legalább azt megmenthetted. Talán ez az újászületés kulcsa.
A kibukó kérdésedre válasz nincs. Az íjász lehorgasztott fejjel, magába roskadva térdel a földön. Előtte a vérmaszatos medve, hasonló csendességgel. Ahogy a szentélyhez értél, mély tekintetével feléd fordult, majd egy pillanatra ismét vissza az íjászra. Mintha az állati léttől oly idegen aggodalom futott volna át rajta. Utolsó nagy érzelem talán, mielőtt odaérsz, a fülén fényló pecsétet vizsgálva.
Az állat roppant méretei ellenére szinte teljesen mozdulatlan. Még Yuna hangja sem zavarja meg a köztetek kialakult kapcsolatot. Valahogy érzed, hogy gondolataid, azok a csapongó, furcsa érzetek jó irányba vezetnek... Ebben a lényben már nincs megbánás, de annál több az emberi lét apró jeleiből. Ahogy kezed a füléhez ér, egész testében megrezdül egy pillanatra, s szájából morranó sóhaj szakad fel. Apró mozdulat, s füle máris egészen a tenyeredbe simul. Szavak nélkül könyörög. Engedd el.
Meleg a pecsét a kezed alatt. Érzed milyen sok chakrát sűrít magában, ám a feloldása mégsem tűnik bonyolultnak... így tervezték volna? Vajon csak képzeled a jószándékot, ami megformálta? Chakrád szinte magától talál rá a nyitás metódusára. Szinte ösztönösen érzed meg hová és mennyit kell koncentrálnod, s mielőtt feloldanád, megérzed a pecsét természetét is. Kötés, egyesítés, átformálás.
A szentjánosbogár körülötted köröz. Ő, vagy maga a pecsét, újabb halovány rétegét suttogja elmédbe a történetnek, mikor feloldod.
Aranyló füstbe borul a medve. A szimbólum néhány pillanatig még felette lebeg. 

A füstben mintha látnád egy fa tövében heverő, súlyosan sérült harcos légies formáját, és egy szerzetesét... Mintha abban a kavargó ködben látnád viszont, ahogy a szerzetes lehajol hozzá, majd lassan megrázza a fejét... aztán az ég felé fordulva fohászkodik, s nem sokkal később a szentély ajtaja megnyílik, a szobor meghasad... s egy időben vele az erdőben a szerzetes hívására egy fehér medve jelenik meg.
Látod a harcos választását. A szerzetes bólintását, majd azt, hogy pecsétet formál, mígnem a két alak, harcos és medve, egy testbe olvad. S végül látod, hogy a technikát a szerzetes e pecséttel teszi maradandóvá... 
Ahogy pedig oszlani kezd a füst, a medve ismét rád néz.

Aztán tesz néhány lépést, elhátrálva tőletek, s ott látod a harcost. Vonásai meggyötörtek, de a nagy korkülönbség ellenére, rendkívüli hasonlatosságot mutatnak az íjászéihoz. Úgy tűnik, bár annak idején a  szerzetes nem látott megoldást sebeinek gyógyítására, a technika mégis beforrasztotta őket, leszámítva a friss sebet, mely bár nem erősen, de most is vérzik. Ugyanott, ahol a medve is... 
A férfi tekintete téged figyel. Ugyanaz a mély, már jól ismert szempár, ami a medve testéből figyelt korábban. 

- K....- milyen nehéz is annyi év után szavakat formálni... 
-Kö..KÖ...szönöm. -inkább morgás a szó vége, mégis érted..
Yuna maga is felkiált. Alakját csupán fátyolszerűen veszi körbe az eloszló, felfénylő chakra. A feloldásra a gömb semmivé lesz, a nő pedig mostantól saját életének ura.. Lényének középpontja immár önmagában lakozik, s élete sincs a szentélyhez kötve. Köröttetek a szörnyeteg maradéka megremeg.... majd finoman felbomolva milliónyi szentjánosbogárra esik szét, melyek felszállnak a sötét ég felé. A víz elszivárog.

Yuna zokogva rohan a harcoshoz, hogy megölelje és megcsókolja... Oly sok évig azt hitte, hogy megölték a falusiak... Oly sok évig vigyázott rá a férfi anélkül, hogy észrevette volna.... De.. volt még valaki, aki sápadt döbbenettel figyelte az események fordulatát. 
Az íjász.

-Ez... nem lehet! Ho... hogyan?- teljes zavarba volt, s ahogy pillantása a vérző sebekre tévedt, az eddig is sápadt arca,ha lehet még fehérebbé vált.
-Én.. nem akartam! Bocsáss meg- hajolt a földig a harcos előtt, minden tagjában reszketve, majd kapkodva szede össze magát, és rád nézett.
-Én nem akartam bántani! -a teljes kétségbeesés küszöbén állt. Veszedelmes kombináció ez, fegyverrel a közelében. A medve harcos azonban nehézkesen megmozdult. Idegen volt neki ez a fajta mozgs így Yuna által támogatva, négykézláb kúszott hozzá, hogy magához ölelje.
- Én.. sosem látott... öcsém. - végül mindannyian egyetlen nagy ölelésbe fonódtak össze, s Yuna feléd nyújtotta a kezét. Megtetted. Megmentettél mindenkit. A gyermeket, aki hamarosan csatlakozott hozzátok, a szörnyeteget, a medvét és a vadászt. És megmentetted a falut is...


- Visszahozod végre?
- Visszatér ha akar. 
- Vissza tud?
- Meglátjuk... Ha olyan ígéretes, mint amilyennek látszik, nem lesz gond. - s valóban a visszatérés nem fog gondot okozni számodra.
- Ritkán küldesz hozzám újoncokat Ran...- Nui anyó panaszában nem kevés csalódottság ül, Ran azonban csak hümmög... Gyanús lehet, hogy nem véletlen a dolog... 
- Saki, indulhatunk? - Ran nem teketóriázik, mikor észleli, hogy lassú ébredésed kezdetét veszi a gyógynövényillatú szobában.


//Köszönöm a szép és lelkes játékot. 
A jutalmad 72 chakra és 4 TJP 
Természetesen mehetünk tovább, ha szeretnél. //

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. 29 Okt. - 21:01

A történet véget ért és Saki most betarthatta ígéretét - megmentett mindenkit. Bár nem egészen úgy, ahogy eltervezte, végül a boldog befejezés eljutott mindenkihez. Talán később a világ is meg fog változni, ám egyelőre ez a kis lépés is sokat számított a geninnek. Ahogy a pecsétet feloldotta és Yuna férje is felszabadult, megkönnyebbülten rogyott le. A szörny ezernyi szentjánosbogárrá esett szét, megvilágítva a sötét égboltot. Lenézett és a víznek nyomát sem látta maga körül. Viszont a legnagyobb csoda mégis az volt, hogy Yuna és szerelme újra egymásra talált. Mégse ölték meg a falusiak, ezért újra találkozhattak. A medve végig figyelte, egy pillanatra sem hagyta magára a nőt és a gyermeket.
A kékesfekete hajú kunoichi végig nézte a jelenetet, alig akarta elhinni. A könnyek, amiket igáig megpróbált visszafojtani, végre megeredtek. Ám kivételesen semmit sem szégyellt, hiszen a felszabadultság és az öröm tört ki belőle. Arcára csíkokat festett a szeméből kiszivárgó folyadék. Ahogy Yuna kinyújtotta felé a kezét, Saki ugyan ezt tette. Közben a földön maradt, nem tudott mozdulni. Mindenki átölelte egymást, a család végre újra egyesült.
Csakhogy egy kérdés még mindig tisztázatlan maradt számára. Mégis miként kapcsolódik ehhez Nui anyó? A hangok immáron sokkal erősebben szűrődtek át a fátylon. A genin hallotta az öreg hölgy és Ran párbeszédét, mintha közvetlenül mellett folyt volna.
*Hogyan térhetek vissza?* Kérdezte magától Saki. Amikor korábban próbálkozott megtörni a Genjutsut, csupán részlegesen sikerült. *A történet végére értem. Talán ez lenne a megoldás?*
Kissé ugyan bátortalanul, de felállt. Körbenézett még egyszer, hogy jól az eszébe vésse ezt a befejezést.
- Legyetek boldogok - suttogta halkan a lány, miközben kissé hátrébb lépett. Kezével a megfelelő jelet formálta meg és kimondta a szót. - Kai!
A gyógynövények illatát egyre erősebben érezte, pont úgy, mint amikor követte Nui anyót és először belépett a kunyhóba. A részleteket még kicsit homályosan látta, elvégre elég sokáig maradt a másik világban. Ran azonban valami miatt nagyon sietett. Amint észrevette, hogy kezd magához térni, azonnal megszólította.
- Ran-san... - motyogta még kissé kábán Saki. - M-mi történt? Mit keresel itt? Ho-hova megyünk?
Tőle szokatlanul sokat kérdezett, lehet még a keverék hatása alatt állt, amit az öreg hölgy dugott az orra alá. Először Nui anyót kereste a tekintetével. Amint megtalálta, sötétkék szempárja szinte lyukat égetett az asszony mellkasán. Félt rákérdezni, hogy mégis mi volt ez az egész. Viszont némán mégis kérdőre vonta az idős embert, arckifejezését semmivel sem lehetett összetéveszteni.

//Köszönöm a játékot és a jutalmat! Szeretnék tovább menni, nagyon élveztem a kaland első részét. Very Happy //
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Kedd 14 Nov. - 20:27

Út a fellegekben  - Nakahara Saki


Hangodat hallva, mintha oszlani kezdett volna Ran hangjában az aggodalom.
- Saki! Jól vagy?- Bármennyire is tisztelte Nui anyót, olyan indulatok voltak benne, amik miatt akár még ellene is fordulna érted...
- Jól van, jól... - morogta az öregasszony, miközben egy kis kézi legyezővel kezdte eloszlatni a leégett növények füstjét. 

- Nem kell annyira hirtelenkedni, Ran. Hagyj neki időt. A visszatérés néha nem olyan könnyű.- Talán felfedezhetted, hogy bár az öregasszony könnyeden beszélt, éles, szúrós pillantást vetett rád, majd megkönnyebbülve újabb főzetet tesz eléd.
- Fontos, hogy igyál sokat. Kicsit meg kell tisztítani a fejed és a tested. A növények hatóanyagai előbb-utóbb kiürülnek, de ha Rannak szüksége van rád, akkor jobb, ha rásegítünk. - pillantásod természetesen nem kerülte el a figyelmét.
- Azt gondolod csapdába csaltalak, igaz? - mintha valahol élvezte volna ezt a játékot.
- Nos.. Ran tudja, hogy nem foglalkozok olyanokkal, akik nem érdemesek rá. Az átlagos shinobiknak.. meg a pitiáner ügyeskedőknek ott vannak a falu oktatói. De nem ők fogják megóvni a falut a bajban és nem ők fogják szívvel és lélekkel szolgálni. - tekintetébe erre szúrós él költözött, majd ellágyult.
- Ran tudja, hogy az én vágyam az, hogy biztonságban tudjam ezt a helyet. És biztonságban a hegyeinket. Nakahara Saki. Hosszú, túl hosszú életet éltem meg és sok embert láttam. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek milyen jól elrejtik a valódi arcukat, de nem a látomásban. Én pedig nem bízok tudást olyanokra, akik azt a falu ellen használhatják. Ran pedig tudja ezt. -pillantott rá és a férfi inkább csak hallgatott.
- Amikor hozzám küldött, tisztában volt vele, hogy veszélyes lehet. Főleg akkor, ha nem felelsz meg a tesztemen. Tudta, mert ő is átélt hasonlót. De most itt van, ahogy te is. És lehetőséged van úgy dönteni, hogy tanulsz tőlem. - az öregasszony szavai komolyak voltak, s mögötte olyan erő feszült, ami törékeny, zörgő csontjaiban aligha férhetett el. Mégis, e pillanatokban tisztán érezhetted, hogy éltes kora ellenére, nem csak bőséges tapasztalat él benne, de chakraszintje is meglehetősen magas.
- Ha kérdezni akarsz, tedd meg. Válaszolok neked, de csak annyit és úgy, ahogy azt helyesnek látom.- Ha Ranra nézel e pillanatban, azt fogod látni, hogy bólint feléd, biztatva, hogy kérdezz nyugodtan. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Pént. 8 Dec. - 23:32

//Végre itt vagyok, úgy tűnik lassan rendeződnek a dolgaim!//

A hangokat még mindig kicsit tompán hallotta, Nui anyónak igaza volt, idő kellett a visszatéréshez.
- Jól... jól vagyok - motyogta a genin, szinte csak a szája mozgott. Viszont tudatni akarta a Farkassal, hogy valóban jól van, nem csak az idős hölgy állította ezt. Amikor Nui anyó elkezdte megmagyarázni, hogy mi történt, kicsit megbánta, hogy némán, csupán az arckifejezésével jelezte, tudni szeretne valamit. A nőnek nagyon komoly indokai voltak, amiket a kunoichi teljes mértékben megértett. Neki is hasonló elképzelései voltak a falu és az egész ország védelméről. Tulajdonképpen a világot is szerette volna megmenteni, ám jelenlegi képességeivel ez a lehetetlennel határos volt.
Szinte egy húzásra lehajtotta az újabb főzetet. Ran nem véletlenül jött el, vagyis a lehető leghamarabb készen kellett állnia. Egy pillanatra a férfira sandított, aztán tekintete szép lassan visszakúszott az anyóra. A kérdésére nem felelt, hiszen az asszony nagyon jól tudta, hogy mi futott át a fején, amikor visszatért. Kezében szorongatta a bögrét, amit újból meghúzott, az ital végére érve. Visszatette a poharat az asztalra, aztán néhány pillanatig csendben nézett maga elé. Fejében mindenféle gondolat cikázott, ám félt megszólalni.
*Sokat segített ez a látomás. De... de... valami azt súgja, ez csak a kezdet. Olyan valóságos volt... ez megtörtént? Talán rá kéne kérdeznem.*
Nui anyó most sokkal erősebbnek tűnt, a kékesfekete hajú lány érezte a benne áradó chakrát és a tapasztalatot. Akkor is hamar rájött volna, hogy sok mindent átélt, ha nem mondja el neki. A csend lassan kezdett kicsit túlzó lenni. Az öreg hölgy lehetőséget adott neki - méghozzá nem is akármilyet.
*Amióta érzem a Víz elemet... olyan mintha... vagyis valami még van ott. Esetleg... huh... nem vagyok biztos benne.* Újfent a férfitől várt némi érzelmi támogatást, remélte, hogy kap is valamennyit. Mivel átesett ugyan ezen a próbán, jól tudhatta mi játszik le most benne. Hófehér bőre most talán még sápadtabbnak látszott, persze ez lehetett az átélt események utóhatása. Lassan és mélyen vette a levegőt, kezdett lenyugodni a történtek után.
- Nui anyó - végül megtörte a csendet, szólásra nyitotta ajkait. - Ez megtörtént... vagyis a teszt... egykor tényleg élt mindenki, akivel találkoztam?
Úgy érezte, hogy egy nehéz kő esett le a szívéről. Végre rá tudta venni magát, megkérdezte, amire olyan nagyon kíváncsi volt. Kék szempárja fényesen csillogott és mivel a korábbi főzet füstje majdnem teljesen eloszlott, még jobban látszódott.
- Igen... szeretnék tanulni - tette még hozzá, bár kissé bizonytalanul.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Pént. 29 Dec. - 22:34

Út a fellegekben  - Nakahara Saki


Az öregasszony lassan, megfontoltan kezdte a választ a kérdésedre, mintha kereste volna a megfelelő szavakat, miközben Ran némán állt, mintha ott sem lenne.
- Ez a látomás.. annyira volt valóságos, amennyire szükséged volt rá. - tekintete mintha a reakcióidat fürkészte volna, ám nem fejezte be ennyivel.
- A környezetet, a körülményeket, az események egy részét én magam alkottam, chakra és a növények erejével, ám a Medve, az Íjász, a Gonosz szellem, és még a gyermek is, egy olyan ősrégi történet részei, amiket már nem mesélnek a gyermekeinknek. -hangjába szomorúság vegyült. Talán elmélázott azon, hogy saját elmúlása is milyen közel lehet már, s ifjúsága milyen gyorsan suhant tova...
- A falunk ma az a hely, ahol a technikai csodák születnek. Az a hely, ahol sokféle tehetség találkozik. De egykor nem volt más ez a hely sem, mint hólepte, kietlen pusztaság, s azok az egyszerű, kemény emberek, akik nekivágtak a hegyeknek, és megpróbáltak megtelepedni, még csak nem is tudtak a chakra használókról. Az akadémián tanultatok a chakráról és az eredetéről. A Medve az első idegen szamuráj volt, aki elvetődött ide. A szerzetes az első chakrahasználó, aki felbukkant. Yuna pedig az első talán, aki e hegyek között született. Ő soha nem is értette, hogy honnan az a tehetség, ami adatott neki.- az előbbi szomorúságot egy rövid mosoly váltotta fel.
- Az eredeti történet szerint nem menekültek meg. Yuna gonosz szellemmé vált, aki a gyilkos, jeges szélben sírt elvesztett szerettei után, s vágyakozásában a gyermekért, elragadta akár otthonaikból is a kicsiket, és csak a Fehér Medve oltalmazta meg tőle a faluját, s tette ezt hosszú évtizedekig, míg lassan elfelejtődtek, s csupán a medvének emelt szentély maradt utánuk... - téged vajon miféle rémisztő történetekkel traktáltak gyermekkorodban?
- Persze a mese nem ismeri a legenda másik oldalát. A történetet a valódi emberekről. Tudod Nakahara Saki, az én családom egy egészen kicsiny hegyi faluból származik. Gyermekkoromban gyakran mesélték nekem, hogy Yuna, az asszony az erdő szélén, aki egy fehér medvével járta a rengeteget milyen gyakran segített a falusiaknak gyógyító tehetségével. Úgy értett a gyógyfüvekhez, mint egyetlen más ember sem, s e tudását tovább adta a lányának, aki szintén tovább adta... - ezt ezúttal a fantáziádra bízta.
- Te elhoztad a történetnek a lehető legjobb befejezést. Légy büszke magadra. Vannak, akik közel sem jutottak hozzá.- sandított fel a Farkasra, aki erre összerezzent, de nem szólalt meg. Szólt viszont az Anyó, ismét hozzád.
- Rendben. Ha tanulni kívánsz, akkor tanítalak. Gyere el hozzám, amikor csak időd adódik rá, és tanulj Rantól is. Jó tanító lett belőle.-most az öreg felmosolygott a férfire.
-Tudod, még fiatal vagy. Minél többet tanulsz, annál több lehetőséged lesz, hogy segíts másoknak. Most azonban nem tartóztatlak. Rannak szüksége van rád, tehát a falunak szüksége van rád.- az asztal egy fiókját kihúzva egy megsárgult könyvecskét húzott elő.
- Ez lesz az útravalód. A hegyekben fellelhető gyógynövények és gyógyhatású alapanyagok leírásait tartalmazza. Van néhányábra is benne. Memorizáld, míg újra el nem tudsz jönni. Akkor megmutatok néhány főzetet. Most pedig huss! Menjetek! - Ran meg is ragadta az alkalmat.
- Induljunk. Nui anyó, messzire megyünk. - az öreg csak bólintott, majd ha elbúcsúztatok, betette mögöttetek az ajtót.
Ran a kunyhó mellé sétált, ahol két termetes, felmálházott kutya várt titeket és két hátizsák. A férfi szeretettel üdvözölte a bundásokat, és elpiszmogott kicsit a felszereléssel, mielőtt megszólalt volna.
- Nem hittem, hogy el fogsz jönni hozzá. Amikor nem találtalak otthon, aggódni kezdtem. De örülök, hogy átmentél a vizsgáján.- mondta mindezt a kutyák felé fordulva, majd az egyik hátizsákból kivett egy rongybabát, és feléd nyújtotta.
- Erre vigyázz. A határvidékre megyünk, egy kereskedő faluba. Viszünk nekik némi orvosságot. Van ott egy kislány, aki várja a babáját. - az egyik hátizsák a tiéd. Összepakolt neked némi alapfelszerelést, köztük a szokásos fegyvereid megfelelőit, kötelet és cipő vasalatokat, a kutyák meg hozzák az élelmet, és a tábori felszerelést. Magas, farkas rajzolatú állatok, más esetben talán szán elé lehetne fogni őket, de ezek szerint könnyebb léptekre lesz szükség az utazásotok alatt. Az idő mindenesetre nyugodtnak tűnik.  
Hogy kérdezel-e, rajtad áll. 

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. 31 Dec. - 22:36

Saki figyelmesen hallgatta Nui anyó történetét. Ezek szerint jól sejtette, hogy megtörtént. Viszont nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy maga az idős hölgy alkotta meg a világot, még sose találkozott olyan emberrel, aki ennyire biztosan kreált meg egy illúziót. Az Akadémián sok mindent tanultak, többet között a Genjutsu művészetének alapjait is megismertették a diákokkal. Elég sokszor utaltak rá, főleg miután jobban elmélyedt a ninja tanulmányokban, hogy lenne tehetsége az illúziókkal. Eddig sem volt oda az ötletért, hogy mások agyával szórakozzon, ez a mostani kis kalandja pedig még jobban megerősítette. Lehet az Anyó nem szándékozta elriasztani a Genjutsutól, ám bizonyos mértékben hozzájárult a félelméhez.
A rémtörténetekről jutott eszébe, hogy még mielőtt beíratták az Akadémiára, édesanyja mesélt egy bosszúszomjas szellemről, aki a hegyek között esett csapdába és a hóviharban lehet hallani a sírását. Valahogy sosem gondolkozott el azon, hogy lehet valóságalapja ezeknek a történeteknek. A másik verziója már sokkal jobban tetszett neki.
Olyan furcsa, hogy tudomást szerzett a Hó országának megalakulásáról. Messzire jutottak az egyszerű hegyekben megtelepedett emberektől. Ettől függetlenül értékelte, hogy a természet szeretete és becsülése még nem veszett el teljesen ebből az nemzetből. Bár pont a technológia miatt sikerült viszonylag egyszerűen átvészelni a háborút, ezt sosem tagadta. Ezzel szemben pont a technológia az, amiből mások szintén hasznot húztak és felhasználták a saját javukra. Lassan rá kellett jönnie, hogy a naivitását maga mögött kell hagynia.
Szerencsére Nui anyó emlékeztette valamire, mondhatni visszatalált önmagához, nem muszáj mindent a világ szabályai szerint tenni, tehet kivételt. Amikor a nő említette, hogy nem mindenki jutott el a befejezésig, önkéntelenül Ranra pillantott. Észrevette, hogy a Farkas összerezzent, vagyis ő szintén próba elé lett állítva, csak másképp intézte el.
*Talán egyszer megkérdezem.* Futott át agyán a gondolat, ám egyelőre tudta, hogy fontosabb feladatok várják. A férfi nem véletlenül sürgette őket, hogy fejezzék be a próbát.
- Nui anyó... köszönök mindent! - mondta végül a genin, majd egy pillanatra halvány mosoly ült ki az arcára.
*Köszönöm, hogy visszavezetett önmagamhoz! Tette még hozzá gondolatban, aztán elvette a felé nyújtott könyvet. A gyógynövények ismeretével még tovább bővítheti orvosi tudását.
Elköszöntek az idős asszonytól, mert újabb küldetés várt rájuk. A kunoichinek olyan érzése támadt, hogy ez sem lesz olyan egyszerű, akárcsak a kislány visszakísérése a falujába. Csakhogy már sokkal több tapasztalatot gyűjtött, készen állt az új kihívásokra.
- Um... magam sem hittem... hogy eljövök. De nem bántam meg - válaszolta Rannak, aki nagyon is felkészült erre a küldetésre. Saki néhány pillanatig csak nézte a kutyákat, elég ritkán látott ilyen hatalmas méretű állatokat. Elvette a férfitól a babát és szorosan magához ölelte. Nem szólt semmit, csak bólintott, ezzel jelezve, hogy megértette a feladatát. A terep miatt szükségük volt a felszerelésre, de Ran okkal szedte össze ezeket. Korábban még a kunyhóban eszébe jutott, hogy megkérdezi a Farkast, ő mit tett Nui anyó látomása alatt. A gondolatot viszont gyorsan elvetette, inkább a küldetésre próbált fókuszálni.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Kedd 6 Feb. - 0:27

Út a fellegekben  - Nakahara Saki

- Örülök neki. - ismételte Ran utolsó szavaidra. Jól látható volt, hogy gondolatai valahol máshol járnak. Lehet hogy még most is a saját próbájára gondolt...
- Légy mindig óvatos és állj mindig készen, ha feladatot ad, csináld legjobb tudásod szerint. Így fogod kivívni az anyó elismerését. Nem sok tanítványa volt.. nem csak mert.. érdekesek a módszerei. Nem sokra becsüli az új technikai fejlődést és jobban szereti távol tartani magát sz emberektől.. de baj nem lesz. Most hogy a próbán túljutottál, nem kell félned tőle, csak.. hm.. - Ran képzésében is részt vett Nui, így most, még az út legelején úgy tűnik, a férfi próbál valahogy megosztani veled néhány dolgot, ami segítségedre lehet. Mintha lenne benne egy kicsiny tanítványok közötti cinkosság.
- Nem fog mindent elmondani a feladatokról vagy a haladásodról, akkor sem, amikor úgy érzed, jó lenne. Fukarul bánik a dicséretekkel, de észre vesz mindent, és megtalálja a módját hogy megfelelő jutalmat kapj érte... valamit ami előrébb visz a fejlődésben - mintha kicsit megkönnyebbült volna, mikor kimondta ezeket. Lehet, hogy egy ember ekkora hatással legyen valakire?

Könnyű kocogással hagytátok el a falut, lábatok porzó, fehér hófüggönyt vert fel mögöttetek, miközben felettetek fátyolos felhők húzódtak, tüdőtökben a levegő hidege bizsergetőn áramlott, a kutyák fülig érő vigyorral követek titeket. Majd utatok a hegyek közé kanyarodott, az ösvény szűkebbé vált, de az ég továbbra is kegyeibe fogadott, és jó idővel várt. Végül Ran egy szűk vadcsapás felé vezetett, amit tüskés bokrok szegélyeztek. Nem volt túl bizalomgerjesztő a csapás.
-Itt most.. felmászunk. Egy barátom él odafenn, nem túlságosan messze. A határvidéket figyeli az egyik csúcsról. Viszünk neki egy kevés ellátmányt. Nehéz mászás lesz. Ha gondolod, pihenhetünk előtte egy kicsit. Aztán felkötjük a cipőre a mászóvasakat. - talán ezért nem hoztatok szánt. Mindenesetre mikor elindultatok, csakhamar rájöttél, hogy a vasak által adott stabilitásra szükség van, mert még ha chakrát is koncentrálnál a lábadba, a kiszámíthatatlan, ritmus nélkül változó talaj olyan fokú koncentrációt igényelne, hogy jóval lassabban haladnátok. Így legalább, még ha fizikailag kimerítő is, elméd friss marad. 
Végül, szinte végtelennek tűnő kapaszkodás után felértetek a csúcsra, s lábaitok alatt a világ egy új arca mosolygott. Fehér, nedves és vacogtató volt a térdetek körül keringő felhőréteg, melyből élesen, dicsőn emelkedtek a környező csúcsok. Finom, lágy ragyogásba vonták a fények a világot, mely csendes volt, méltóságteljes és néma. Tüdőd friss, kristálytiszta levegő töltötte el és könnyűnek érezted magad a ritkás levegőben. 
Ran hátravetette fejét és elvigyorodott. Lehunyt szemmel élvezte a hely hatását. Az ő otthona nem a  falu zárt világa volt. Aztán lassan kinyitotta szemét és rád nézett.
- Érzed? Érzed a hely szellemét? -hangja is lágy volt idefenn.
- Ez az, amiért ha kell, a hóviharban is nekivágok az útnak. Ez.. ez az a hely, ahol a szabadság madara dalol... - kicsit élvezte még a látványt, majd letette terheit, és kotorászni kezdett a felszerelései közt. Végül vékony, de erős kötelet húzott elő, majd hozzád lépett.
- Innentől az út veszélyes. Koncentráld a chakrád a lábadba. Igyekezz stabilan állni. Egyik lábadat csúsztasd előre, míg a másikkal stabil ponton állsz. Így haladunk előre. Nem kell sietnünk. Az előttünk álló út egy keskeny hegygerinc, addig a csúcsig- mutatott a távolba.
- A felhő között könnyű elvéteni az utat. Figyelj rá, hogy a csúcs mindig előtted legyen, az a másik pedig mindig balra neked. Ne aggódj, összekötöm magunkat a kötéllel, ha megcsúsznál, megtartalak. A kutyák mennek majd elöl. Jobb érzékük van az úthoz. -mosolygott rád biztatóan.
-Ne félj, csak ki kell ismerni a hegyet. - kötötte a kötelet a derekadra, majd a magáéra. Aztán pórázra vette és összekötötte a kutyákat is. Szokatlan élmény volt így haladni. A gerinc valóban keskeny volt. Itt-ott jegesedett a hó, ami borította, másutt göröngyök nehezítették a járást. A lábad is meg-megcsúszott, ahogy néha a férfié is, de bármikor is úgy érezted volna, hogy baj lesz, ő biztosan tartott.
Végül elértétek a csúcsot és megláttad az oldalába vájt lépcsőket.

- Ez már az utolsó. A Bagolyvár odafenn van. Ott majd meleg lesz és biztonság, és pihenés. - biztatott Ran. És mintha már érezted is volna  a füst illatát, mely egyre erőteljesebben fűszerezte a levegőt, ahogy felfelé haladtatok. Aztán végre megláttad Bagolyvárat.
A csúcs egy kisebb, sík tér volt. Sziklából épült kilátóval, rőzserakással, egy kisebb kecskeóllal és egy menedékházzal, melynek kéményéből vidáman kunkorodott felfelé a füst.

Valami mégis megtörte az idillt. 
A füstbe valami ismerős, fémes aroma vegyült. Vér.
És ahogy a szél kissé megbolygatta a felhőket, az udvar közepén már látni lehetett a megfeketedett foltot.
A kunyhó ajtaja enyhe nyikorgással nyílt, a két kutya ugatni kezdett, és a levegőn végighasított egy éles visítás:

nyílvessző.
Ran nyögött egyet, ahogy a nyíl a testébe fúródott, alig kerülve el a szívét, majd késével szinte azonnal elvágta a kötelet, ami összekötött vele.

- El innen! - kiáltott, miközben újabb nyílvessző érkezett. A kutyák hörögve indultak meg a kunyhó felé, ahogy a Farkas elengedte őket. Talán nyernek elég időt, hogy a lépcsőn lejuss.
- AINA! - Ran nem indult el veled. Választ várva kiáltott, miközben kirántotta a nyilat a testéből. Nem törődött sem az íjásszal, sem azzal a köpenybe burkolózó alakkal, aki a kecskeól mögül előlépve szapora kézpecsétekbe kezdett, futva indult a ház felé ...



// Nagyház a menedék, kicsi a kecskeól. Mellette kúttal. A barna halom a rőzserakás, a bástya maga a kilátó.
Jelenleg két ellenfélről tudsz, a házban egy íjász rejtőzik, a kecskeólnál egy férfi. Tiéd az első cselekvés.  //

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Surrogó kimonók hercege - Lanmao kalandja
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu

Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Nakahara Saki on Vas. 11 Feb. - 21:52

Még sokáig csengtek Saki fülében az elhangzottak. Nagyon úgy tűnt, hogy Ran szeretné a lehető legtöbb segítséggel és tanáccsal ellátni őt az elkövetkezendő időkre. Azt sejtette, hogy Nui anyó sokkal inkább a természetet részesíti előnyben a technológiával szemben. A róka és a sok gyógynövény erről árulkodott. A genin is megértette, már kiskora óta sokkal szívesebben járt a természetbe, valamint Yukigakure különleges technikáit sem próbálta még elsajátítani. Ahogy haladt előre a ninják útján, egyre többször megemlítették neki, hogy elkezdhetné használni a hó manipulációs technikákat, mert az nagyban segítené a harcokban. Csakhogy Saki mindannyiszor visszautasította az igen kecsegtető ajánlatot. Sok shinobi társa az Akadémiáról kapva-kapott az alkalmon. A kékesfekete hajú kunoichi egyre jobban lemaradt ilyen téren a többiektől. A próba miatt sejtette, hogy nehéz lesz a Nui anyó által kijelölt út, ám egyre inkább úgy érezte, megéri a sok fáradság, ami majd ezzel jár. A gyógynövényeket tartalmazó könyvet biztos helyre tette, nehogy elveszítse. Orvosi tudásában egyre jobban hozta be magát, illetve egyéb Ninjutsu ágazatokban is jeleskedett már.
Amikor megérkeztek egy szűk ösvényhez, a Fekete Farkas közölte a geninnel, hogy útjuk itt fog tovább folytatódni. Ellátta jó pár hasznos tanáccsal és megígérte, hogy a kötéllel tartja majd, nem engedi leesni. A hideg egyre jobban csípte a kék szemű lány arcát, de nem bánta. Érezte a hegy szellemét, teljesen más világ tárult itt eléjük. A gerinc olyan magasra nyúlt fel, hogy a felhők már körbevették a két ninját. Saki kinyújtotta a kezét és megpróbálta megfogni a fehér, gomolygó tömeget. Egy pillanat alatt foszlott szerte, ám mégis, valami megérintette a kunoichit. Alaposan fel volt öltözve, de fejét szabadon hagyta. Az évek alatt megnőtt kékesfekete tincseibe belekapott a szél, néhányat bele is söpört az arcába, hófehér bőrével még nagyobb kontrasztot adva így.
- Érzem... - az út alatt most először szólalt meg. Eddig csupán a férfit hallgatta, ám most mégis ez az egy szó kibukott a száján. Megértette a férfi lelkesedését, tényleg más világ tárult eléjük. Még sosem járt ilyen magasan és ennyire távol a falutól. Bízott a jelenlegi társában, nem aggódott amiatt, hogy valami rossz történne a mászás alatt.
Miután a mászóvasat felkötötték, megindulhattak előre. Saki úgy tett, ahogy Ran tanácsolta neki. Chakrát irányította a lábába és egyszerre csak egy lépést tett. Óvatosan haladtak, bár még így is meg-megcsúsztak. A kutyák élvezték az utat és láthatóan jól ismerték. Ran bizonyára nagyon sokszor járt már erre, mert úgy tűnt, minden apró részletre ügyel. Saki végig figyelte a csúcsot, amit a férfi mutatott neki, sosem tévesztette szem elől. Ugyan össze voltak kötve a kötéllel, de a genin inkább biztosra ment. A mászás alatt végig furcsa érzés tartotta a hatalmában. Nem félt, hiszen a Farkas biztosan tartotta, mégis a csontjaiban érzett valamit. Talán a hegy volt rá ilyen hatással és a szél. Néha-néha, mintha szólította volna magához. Erre a gondolatra kissé elvesztette pontos figyelmét, ám hamar visszatalált.
*A Suiton is ilyen... de itt messze vagyok. Nem értem.* Az őt körülvevő jég szikrázó fehérsége szintén különösen barátságosnak tűnt. Saki még sosem élt át ilyeneket, viszont érdekes módon továbbra sem tapasztalta ijedtség nyomait az érzelmei között.
Egyszer csak megpillantotta a csúcsot és a kivájt lépcsősort. Ran szintén megerősítette, hogy közel járnak már.
[xolor=skyblue]*Jó lesz egy kis pihenés és meleg.*[/color] Jegyezte meg magának a kunoichi. A hideget általában jól tűrte, viszont a koncentrálás és a kissé nehézkes út elég sokat kivett belőle. Chakrakészlete is kicsit megcsappant, ahogy a mászás során folyamatosan a lábába koncentrálta.
A hegy tetejére érve körbenézett és mély levegőt vett. A kunyhón kívül még egy kecskeól és a kilátó épült ide. Szóbeszédeket hallott már erről a helyről és most végre itt lehetett. A füst jellegzetes illatához azonban még valami vegyült, fémes illat. A kutyák azonnal jeleztek, majd egy mással össze nem téveszthető süvítő hang szelte át a levegőt. A nyílvessző eltalálta a férfit, ám ezzel nem törődött.
- Ran-san... - préselte ki ajkai közt Saki. Kék szempárja egyszerre tükrözte a meglepődöttséget és a riadalmat. A Fekete Farkas azonnal kiadta az utasítást, viszont ő maga elindult a kunyhó felé. Saki a szeme sarkából mozgást vett észre, a kecskeól mögül egy köpenyes alak lépett elő. A genin megfordult és elindult a lépcső felé. Már a legfelső fokon állt, amikor megtorpant. Lábai mintha jégbe fagytak volna, nem mozdultak. Kezei remegtek, a levegőt szaporán vette.
*Megint elfutok... másra nem vagyok jó. Pedig változtam... ott bent... megmentettem mindenkit.* Erre a gondolatra könnyek szöktek a szemébe, amik aztán arcán végigcsurogva széles nyomot hagytak hátra. A kunoichi jobb karját az arcához emelte és letörölte a könnyeit. Megfordult és újfent a kunyhót látta maga előtt. Chakrá irányított a lábába, hogy gyorsabban visszajusson. Közben kézpecséteket formál, akárcsak a köpenyes alak korábban. Suiton chakráját hívja elő, majd a Kirigakure no Jutsu segítségével sűrű ködöt formál. Tudja jól, hogy Ran képes ilyen körülmények között is tájékozódni. Elterelésképpen két Oboro Bunshint hoz létre, a fejében azzal a tervvel, hogy fussanak ellenkező irányba. Ezzel próbálja kideríteni, a támadók mennyire tudnak a ködben harcolni. Eközben próbál észrevétlenül, a lehető leglassabban a kecskeól közlébe menni. A fedezék mindig jól jön, ezt már az Akadémián is megtanították a shinobiknak. Figyelmét a környékre összpontosítja, ha esetleg valamelyik támadó érte jönne. Rantud vigyázni magára, de mégis muszáj segítenie neki, többé nem hátrál meg. Ketten többre mennek, na meg aztán ki tudja, hányan vannak még, akik esetleg máshol rejtőznek.
avatar
Nakahara Saki
Játékos

Taijutsu Pontok : 56

Tartózkodási hely : Yukigakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 528

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Befagyott Tó

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.