Erdőségek

9 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szer. Aug. 10 2016, 15:27

Szavaidra, kérdéseidre, meglepettségedre egy-egy bárgyú mosolyt kaptál válaszul. Csak néztek rád és mosolyogtak, egy-egy lépéssel kissé közelebb jőve feléd. Először Mika válaszolt a kérdésedre.
- Itt van ő is, velünk. 
Ahogy közeledtél feléjük Apád rátette kezét válladra, magához ölelt, majd megszólalt halkan, gyengéden, mintha csak egy esti mesébe kezdett volna bele.
- Milyen kérdés ez kedves lányom...? Természetesen halott. - Eközben Mika is átölel, szorosan fognak, már-már összenyomnak. Érzed ahogy egyre nehezedik a levegővétel, mintha csak párás lenne a levegő. Nővéred szintúgy lágyan suttogni kezd a füledbe.
- A föld alatt van anya, Yori is. - Itt egy kis szünetet hagy, mintha csak szavai pengék lennének és szépen lassan akarná beléd döfni. - Mi öltük meg őket. - A felismerés nyila szíven talál, talán meg se fordul benned hogy ez a valóság-e. Egészen addig míg felpillantasz és látod hogy kezd minden torzulni. Apád arca szétfoszlani látszik, mintha csak sósavat öntöttek volna rá, de ami ennél is ridegebb látvány hogy mosolya nem hagyta el arcát. Édes nővéred testéből csonka csontok kezdtek el kilógni, mintha valami belülről tolná ki őket. Szép lassan távolodnak el tőled, brutális halált halva szótlanul, mosolyogva. A légzésed már nem nehézkes, sokkalta inkább heves, kapkodsz, mintha csak életed utolsó levegővételei lennének. Orrodat gyömbér illata szállja meg, tömény gyömbér, ami már maró hatással bír. Torkodhoz kapsz reflexszerűen, mintha csak leakarnád venni a béklyót ami fojtogat. 
Rövid időn belül kezdenek javulni a dolgok, a légzésed helyre áll, noha a lelkivilágod nem is. Egyszer csak valami furcsát érzel a bőrödön, mintha nedves lenne. Rápillantasz a kezeidre és vérben úszik mindkettő. Egyértelmű hogy valami nincs rendjén, olyan hirtelen váltakozik minden. A színek is kezdenek összemosódni, a fák zöldjei kékek, míg az ég kezd zöld lenni, és ami még ezt tetézi az egy újabb ismerős hang echója, ami túlságosan is ismerős.
- Fel kéne kelni, nem gondolod?
Ahogy fordítod a fejed egyből rájössz az előtted feltűnő alak kilétére. Életvidám arca, világoszöld szempárja, világosbarna haja, vöröses ruházata... Kétség sem fér hozzá, ez te vagy.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Vas. Aug. 14 2016, 22:32

Megkönnyebbülten hallottam nővérem válaszát. Olyan jó ismét velük lenni. Közelebb értem hozzájuk, a családtagjaimhoz. Furcsa, ám kellemes érzés járt át, ahogy apa ráhelyezte kezét a vállamra. Olyan rég hallottam már, és olyan jól esett a füleimnek érzékelni hangját, ami a megszokott nyersségétől eltérően most lágy volt és édesgető. Arcán és Mikáén is széles vigyor ült, de valamiért nem tűnt őszintének. Apám karjait körémfonta, majd kedvesen közölte, hogy édesanyám halott. Nem. Nem akartam elhinni. Mika is odaférkőzött hozzám és Ő is átölelt. Vannak olyan ölelések, amik jól esnek és legszívesebben örökre úgy maradnánk. Ez viszont nem abba a fajtába tartozott, sőt fojtó és túl szoros volt, mintha össze akartak volna roppantani. A tüdőm elnehezedett és minden levegővételt megéreztem. A nővérem megerősítette apám szavait, miszerint anya halott. Nem csak Ő, hanem Yori is. Zavarodottságom egy új szintre lépett. Egy kellemes hallucináció vonzotta valóságos érzet hatalmasodott el rajtam. Tudtam, hogy amit tapasztalok nem lehet valódi. Vagyis inkább úgy mondom, reméltem. Nem akartam hinni a fülemnek. A szavaik hamisak. Mégis dermedten álltam és úgy éreztem, parányira zsugorodtam egy pillanat alatt.

Felnéztem s láttam, amint apa arca továbbra is megtartva azt a vigyort mosódik szét. Kétségbeesetten teszek hátra pár lépést botladozva. Mikára pillantok, belőle pedig csontok lógnak ki és hasítják át bőrét. Egyre csak összemennek és messzebb kerülnek mosollyal az arcukon, szörnyet halva. Kapkodtam levegőért és minden lélegzetvételért küzdenem kellett. Zihálva kaptam a torkomhoz, ahogy orromba még a gyömbér illata is bemarta magát. Lerogytam a térdemre, mintha két lábon állni megterhelő lenne fuldoklás mellett. A kezem még mindig a torkomon volt, kívülről talán könnyedén bolondnak is titulálhattak volna, aki saját magát fojtogatja. Egy pár pillanat múlva kezdett elhagyni az érzés és lassan visszatért testem a rendes kerékvágásba. Előrebuktam és kezeim felfogták az esést, de mintha beletenyereltem volna valamibe. Valamibe ami nedves és kissé langyos. Ráemeltem szemeimet és nem más tárult elém, mint a kezeimet bevonó, vöröslő vér. Kezdek beleőrülni ebbe az egészbe. Mi ez?! Elernyed a karom és a földre roskadok. Próbálok feltápászkodni és látom, ahogy a körülöttem lévő táj színei elkenődnek. A kék ég zölddé lesz, a lombok pedig kékben pompáznak. Mégis mi történik velem? Ekkor egy hangot hallok, amit nem tudok beazonosítani kié. Annyiszor hallottam már pedig! Elfordítom a fejem irányába és ahogy meglátom lehunyom a szemem ismét, mintha csak várnám, hogy amikor kinyitom már ne álljon ott. A vízió egy csalóka tükröt tartva babrálja az elmém. A fejemhez kapok és ráüvöltök a hasonmásomra.

- Majd azt Én tudom! - kiáltom indulatosan, kezemet ökölbe szorítom és az összes feszültség, ami felgyülemlett bennem most könny formájában folyik le az arcomon. Legyen már vége ennek az egésznek! Mika, Anya, Apa... Hol vagytok? 
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 426

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szer. Aug. 17 2016, 17:30

A könnyeid mázsás súlyként ereszkedtek le arcod selymességéről. Kiáltásodra hasonmásod egy kicsit megszeppen, majd egy erőteljes rántással letépi az arcát és kuncogásba kezd. Ez a kuncogás betölti a teret és végtelenül visszhangzik, mintha csak egy barlangba lennél. Szerencsédre lehunyt szemed megóvott a látványtól, de a hang amit a bőr és hús marcangolása adott ki, kifejezetten idegtépő volt, főleg első hallásra.
A kuncogás egyre csak erősödött, mire már olyan hangossá vált hogy szédülni kezdtél tőle. A világ olyan keringőt járt amihez nem szívesen csatlakozik egy ember se. Csak járta és járta, a szíved ritmusára dobbantva, keringve, térülve-fordulva, míg óráknak tűnő percek után fel nem mondta a szolgálatot a tested. A realitás fonalai erőszakosan szakadtak el nálad, elájulva huppantál a hideg föld és moha keverékére.
Míg elméd sötétjében bolyongtál, újra és újra lejátszódtak a nem rég történt események vízhez hasonlatos hullámokkal, de mégis kristály tisztán. Hol színes, hol színtelen képekben láttad a képeket. Némák voltak a képek, egészen addig míg nem tárult eléd az első gyilkosságod... Ismét. A leszakadt fej egyenesen a tekintetedbe fúródott majd váratlanul szóra nyílt maradék állkapcsa.
- Köszönöm. - Apád hangja.
Reflexszerűen tágra nyílnak pupilláid, de tested nem tudja tartani a lépést és ernyedten fekszik egy feltételezhető ágyban. Nehezen, de szépen lassan felfogtad azt hogy otthon vagy, remélhetőleg biztonságban. Tompa hangokat hallottál, egyiket fel is ismerted, az idős Kazuya hangja volt, míg a másik egy ismeretlen, lágy, de közömbös hang volt. Időközönként vissza-vissza csukódott elméd, - szemhéjaddal egyetemben - így érthetően csak foszlánymondatokat fogtál föl. Szerepelt benne az, hogy Kazuya ment érted az erdőbe és az is, hogy a növények melyeket gyűjtöttél nagy valószínűséggel eső következtében hallucinogén anyagot párologtatnak, ami ha adrenalindús szervezetbe kerül elég csúnya rémálmokat kelt életre a valóságban. Bizonyára Kazuya számolt be olyasmiről ami ezt sugallhatta, esetleg beszéltél míg mély álmod fogságában voltál. Akárhogy is, másfél napra rá, teljesen felépülsz, és noha zúg a fejed, összeállítod az események kirakósait. Kazuya ellátta kellően sebeid, és a közömbös hangú megbízó(mint kiderült) tudós létére hasznosnak vélte azokat az információkat amiket a szenvedésed nyújtott, így egy kis bónuszt is rakott a jutalmad mellé. Küldetés - részleteket félretéve - teljesítve!

// Köszönöm a játékot, ügyesen játszottad a karaktert(A kardöfős rész volt a kedvencem)! A jutalomról értesít majd egy staff tag. //
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 276

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 685

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Shimura Danzou on Vas. Aug. 21 2016, 13:18

// Kaland ellenőrzés: Miképpen azt Takashi is említette, fantáziadús játék volt, enyhe paranoiás jelleggel. Reálisnak tartom a +8 ch-t és 4000 Ryout. Csak így tovább, ganbatte! //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Dai on Hétf. Okt. 10 2016, 22:21

Kérdésemre rögtön kielégítő választ kapok a férfitól. Láthatóan egy kicsit hasonló elvek alapján működtek, mint ahogy mi tettük azt, bár ez a hely sokkal szabadabb és talán emiatt kevésbé szervezettebb is. Az viszont bizonyos, hogy ettől függetlenül jól végzik a dolgukat, hiszen még léteznek. Úgy nézz ki, hogy egy csapat bünöző ellen kell mennem, azok közül is a rosszabb fajta. Szem rebbenés nélkül képesek másokat megölni a saját céljaik elérése érdekében. Nem szeretem az ilyeneket. Persze, én se vagyok egy szent. Bárki, aki ismeri a múltamat, az pontosan tudja, hogy nem egy ember életét vettem már el. Azonban ezt álltalában bizonyos elveket követve tettem. Nálunk is voltak alkalma, mikor le kellett számolni veszélyes elemekkel, vagy olyanokkal, akiket nem tudtunk más módon magunk mellé állítani. Viszont, amit mondott enyhén aggodalomra ad okot. A fejükön lévő pénz nem szimplán azért ilyen magas, mert valaki nagyon nem szereti őket. Bár csak a lányról kaptam egy kisebb tájékoztatást, de könnyen elképzelhető, hogy a másik kettő is chakra használó. Ez önmagában nem feltétlen jelenti, hogy tényleges shinobi képzést is kaptak, de elég nagy az esély rá. Ha szimpla emberek lennének, akkor nem lenne nagy gond, de így lényegesen komolyabb körültekintésre és tervezésre van szükség. Ezen azonban még ráérek gondolkozni. A legfontosabb dolog, hogy miként találok rájuk. Ha csak járkálok az országba és kérdezősködök, akkor elég valószínű, hogy magamra vonom a figyelmüket. Az pedig elég rossz lenne, vagy talán pont jól is jöhetne, függ a körülményektől. 
- Rendben! Első körben akkor megpróbálok a lány után menni, azt majd a másik kettőt meglátjuk. Viszont szükségem van mindenre, amit tud róluk. Ez az ország nem túl nagy, de pont elég nehéz ahhoz, hogy bármiféle használható információ nélkül nehéz és veszélyes lehet a keresés. Szóval mit tudunk a szervezetről? Az ország melyik területén operálnak? Ha csak három célpont van, akkor feltételezem, hogy nem egy hatalmas dologról van szó. Ha eredményesek akarnak lenni, akkor egy helyre koncentrálnak először és onnan próbálnak tovább terjeszkedni. Fontos lenne tudnom, hogy mit is képviselnek. Ha el tudom nyerni a bizalmukat, akkor lehet könnyebben meg tudom oldani a helyzetet, de ahhoz el kell hitetnem velük, hogy egy csapatba játszok velük.
Ezzel be is fejeztem a mondandómat, majd a székbe hátradőlve várom a válaszokat. Remélem, hogy valami hasznosat is tud mondani, mert eddig nem igazán tudtam meg sokat.
avatar
Kenshiro Dai
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 280

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Obito on Kedd Okt. 11 2016, 20:07

// Kenshiro Dai //

A férfi kérdéseid mindegyikénél és kijelentéseidre is csak az állát dörgölte és bólogatott. Úgy tűnt fejében kusza gondolatok pörögnek, ahogy téged méreget. Lehet még ő sem volt teljesen biztos a saját elképzeléseiben, de látszott rajta, hogy minden információt megpróbál átadni a legpontosabban, ahogy tőle telik.
-
A lány igen, jó választás lesz. Igazad van, ez így tényleg elég kevés információ, de még van mivel kiegészítenem. A szervezetük országunk négy határán van jelen. A legtöbb bejelentés a Vízesés országának határáról, a Föld országának határától és a legkiemelkedőbb Konohagakure, a Tűz országának határáról érkeznek. Az eső országa szegény így a többi nagyhatalomból érkező vendégek és shinobikat veszik célba. Meg kell hagyni minden bűnöző szervezetnek kapóra jött a Világháború így a kevesebb ellenőrzés mellett és a még több árny között hatalmasabbá nőhetnek, mint bármikor. – Mélázott el a tekintete a távolba, de hamar visszatalált agyilag és lelkileg is az asztalhoz, amelyen veled osztozkodott. Korsóját megragadta, majd felhajtotta az utolsó kortyokat, száját megtörölve pedig újra beszélni kezdett.
-
Apróságokból is keletkezhetnek hatalmas dolgok fiú, ezt ne felejtsd el. A három központ között havonta van információ megosztás. Ha elég ügyes vagy, egy hónap alatt felszámolhatod a szervezetet, megmentve így rengeteg ember életét, akár egy hős, bár ahogy elnézlek, nem épp ezért teszed mindezt. – A képviseletüket hallva és az esetleges beépülési terveden felcsillant a szeme és markába ütött öklével. Úgy tűnt erre még ő sem gondolt, de a villanykörte szinte láthatóan izzott fel a feje felett.
-
Amennyiben sikerülne beépülnöd még több profitra tehetnél szert, bár ez lesz a mérleg két nyelve. Ha fel akarod őket számolni a céhünk kifizeti a bejelentők pénzéből fáradalmaidat. Ha viszont úgy döntesz, hogy inkább a banditák bevételéből akarsz megélni az már a te döntésed. A kivitelezés rajtad múlik, ebbe én nem szólhatok bele, elvégre csak a kontaktust tartom a megbízók és a megbízottak között semmi több. De a bizalmukba férkőzni, pár megvető pillantás is megteszi a célszemélyeikre esetleg, ha a szemük láttára cselekszel az érdekeikben és ajánlod fel magad a soraikba mindkét kezükkel kapkodni fognak utánad, elvégre csak nem lehet elég eszes egy csürhe, ha fosztogatásból élnek meg. – Vázolja fel utolsó gondolatait a férfi, majd fel áll a helyéről és indulni készül.

Te, amennyiben nincs más kérdésed elindulhatsz a küldetésed megvalósításának útján, ha viszont még felszerelkeznél, vagy más dolgod akad, azokat még elintézheted mielőtt útra kelsz. 


// Az előzőekben a késésért való +5 chakrát felírom az adatlapodra és még +5-el ajándékozlak meg részleges lezárásként és persze egyfajta motivációként az elkövetkezőkben hasonlatos remek játék érdekében! Kalandra fel! //
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Dai on Kedd Okt. 11 2016, 21:03

A várt válaszokat hamar meg is kapom a férfitól. Úgy tűnik, hogy ez a bizonyos szervezet kisebb darabokban található meg a határokon. Alapvetően nem rossz ötlet, de egy kispályás céhnek talán több esélye lenne, ha minden erejét egy helyre koncentrálná. Persze ez számomra lényegesen könnyebbé teszi a dolgokat. Ha ezek az emberek ilyen főnök szerűségek, akkor nagy valószínűséggel ezeken a pontokon fognak tartózkodni és kicsi az esélye, hogy egy helyen ketten is lesznek. A probléma, hogy így sokkal nehezebb az általam választott célpontot levadászni, hisz jó esély van arra, hogy az egyik helyre eljutva nem őt találom ott. A távolság túl nagy és utálok feleslegesen utazni.
- Rendben, akkor gyorsan mondjon el mindent a másik két személyről. Így mindegy, hogy melyiket találom ott ahova először megyek.
Az előzőek mellett más hasznos információt is megtudtam. A bázisaik között havonta van információ csere, ami jó lehetőséget ad arra, hogy azelőtt végezzek velük, hogy tudnák mi történt. Azonban a kijelentésére, miszerint olyan lehetnék mint egy hős, csak felnevettem. Ez nem csak egyszerű kacaj volt, sokkal inkább egy igazán hangos, mélyről jövő már-már mániákusnak mondható nevetés volt.
- Hős? Ne vicceljen. Nem hiszek én az ilyen mesékben. Ez egy undorító, rodhadó világ. Nincsenek olyanok, hogy hősök. Mindenki okkal tesz dolgokat. Vannak, akik nagyobb hatalmat, vagyont vagy hírnevet akarnak maguknak. Senki se cselekszik olyan önzetlenül, mint azt páran gondolnák - válaszoltam neki.
Láthatóan a beépüléssel kapcsolatos ötletem is tetszett neki. Bár ő ezt egy picit másképpen gondolja, mint ahogy én. Még ha sikerülne is ez a terv, nem tervezek nekik semmit komolyabb dolgot se tenni és csak addig lennék ott, míg egy jó lehetőség nem adódik. Tehát közel se maradnék annyi időre, hogy megszedhessem magamat a pénzükkel. Ha nincsenek sokan, akkor még megtehetem, hogy mindenkit lemészárlok, majd elviszem azt, amit ott tartanak. Nem is lenne rossz ötlet, bár sok felesleges mozgással jár és nem hiszem, hogy lesz kedvem hozzá. A vérdíjjak is elég jól fizetnek. Amit megkapom a maradék információt fel is állok és elindulok kifelé.
- Akkor majd jövök ha elvégeztem a melót. Remélhetőleg könnyen fog menni - mondtam neki, még csak hátra se fordultam, csak a jobb kezemmel intettem neki. A legnagyobb eséllyel a Vízesés, Föld és Tűz országánál találhatom meg a célpontjaimat. Ez utóbbi kettőről nem tudok sokat, azonban a Vízesés és a Fű közötti határt ismerem valamennyire, szóval ott kezdem a keresést.
avatar
Kenshiro Dai
Játékos

Taijutsu Pontok : 15


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 280

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Obito on Szer. Nov. 02 2016, 00:42

// Kenshiro Dai //

-
A másik kettő kilétét végképp homály fedi. – Temeti ismét állát a tenyerébe, s hümmögve forgatja a szemeit jobbról balra.
-
Talán a kinézetük mely nem is annyira egyértelmű a fotókon, talán abban segítségedre lehetek.  Ha jól tudom két testvér. Egyikőjük nyakán egy sárkány tetoválás ékeskedik és zöld tarajú haja, a másik egy tigris van a nyakán, s kék frizurát visel. – Méri végig a távolban elhelyezett papirosokat melyek még a hirdető falra voltak kiszegezve. Olykor hunyorogva próbálta meg helyesbíteni a mondandóját, de úgy tűnt minden a láttak és hallottak alapján hangzott el, kibővítve így tudásvágyad a küldetéssel kapcsolatban.
Arról az elképzelésedről, hogy milyen hősnek is képzeled magad, csak bánatos kifejezéssel az arcán csóválja fejed, majd int a poharasnak, hogy legyen szíves de töltse újra a kupáitokat, persze csak ha te is szomjas vagy. Az ital kiér, s addig csendben ül, majd belekortyol s fáradt sóhajjal nyitja szóra száját.
-
Nem tudom min ehettél keresztül ifjú. De jól tudom, hogy a magadfajta emberek lelkének legmélyén ott a változás lehetősége. Lehet eddigi életed során az említett undorító és rothadó világ a rossz arcát mutatta, nem pont azt, amire leginkább vágytál volna. Bár ki vagyok én, hogy így furkálódjak a múltadba? Csak egy jó tanács, próbálj meg mindig nyitott szemmel és nyitott lélekkel fordulni azokhoz, akikről el tudnád képzelni, hogy ők is megtennék érted ugyan ezt. – Paskolta meg a combját majd, ahogy indulni kezdtél a korsóval a kezében még egy darabon elkísért a fogadó kapujáig.
-
Sok sikert vándor, a szerencse oltalmazzon! – Hangzottak el utolsó szavai mely úgy hatott mintha egy, a fogadó bevett szokásaként mondta volna.  Egyfajta áldásként szállhattak rád ezek a szavak, ha úgy tetszik. És legalább itt volt ez a fickó, aki valami igazán különlegeset vélt benned felfedezni. Ki tudja, mit hozhat még a jövő?
 
// A következőben írd le az utazásod a kitűzött cél felé. Milyen akadályokba és milyen kalandokba keveredsz út közben, ha persze történik veled valami hasonló. Ott fejezd be, mikor már az ellenőrzőpontok egyikéhez érsz, s már látod a banda kapujait. Késedelmem miatt pedig +5 ch üti ismét a markodat. //
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Kedd Nov. 07 2017, 20:37

// Aikawa Hanako - Legendák nyomán // 

Kusagakure. Egy nem túlzottan nagy, mégis erős nemzet. Mit nem egyszer választottak már a nagyobb országok, harcaik megvívásához tökéletes területnek. Sok megpróbáltatáson ment már át kitartásuk, s akaraterejük az itt élőknek. De mégsem adták fel, egyszer sem. Nem estek arccal a porba, nem lelték meg halálukat. Kitartottak, ahogy országuk is. Kilábaltak a hatalmas válságból, s depresszióból, melyet a viaskodások hagytak maguk mögött. Él, s virul. Egyre csak erősödik. s sose adja fel...
Egy tavaszi nap volt ez is. A tél végre elbujdosott, s a nap felütötte fejét. Átható sugarai felmelegítették a földet, s életet adtak mindennek, mi egész eddig aludt. Ez az újrakezdés évszaka. Az új történeteké. Most veszi kezdetét csak, az élet. A virágok mosolyogva emelik fel fejüket, a fák is megmutatják zöldellő rügyeiket. Állatok indulnak első nagy sétájukra. Emberek dobják el a nagy kabátot, s a forró csokit. Egyszóval... minden feléled.
A fiatal shinobi is ezt érezhette. Arcát sütötte a nap, éltető melege. Érezte bőrén, annak csillogását, s kellemes érzés járhatta át testét. Ez az időszak, számára is az újrakezdést jelenthette. Ugyanis, ma már nem lézenghet semerre.. munka van. Egy shinobi életében nincs megállás.. nincs szünet. Egy folyamatos játék lesz ez a sorssal, egy keringő a fekete halállal. Persze, ez még csak a jövő.. ne szaladjunk ennyire előre.
Délelőtt volt még, ámbár kellemesen meleg. Az üzletek most nyitják ki kapuikat, az árusok még csak most pakolják ki ízléses elrendezésben portékáikat, hogy minden arra járó megcsodálhassa. A már oly’ régóta fennálló virágbolt is lassan készülődhet.. itt a nap kezdése.. indul a munka. Persze, eme nyitás se lesz más, mint a többi. Eme művelet, már rutinosan mehet az üzletet vezető hölgynek. Mosollyal az arcán, felkészül a várható eseménysorozatokra. Hanako is besegít ma. Egyelőre, nincs berendelve küldetésre.. egyelőre életében nyugalom honol. Legalábbis.. ezt hiheti a lány. Hiszen, semmi említésre méltó sem vette kezdetét.
Telt múlt az idő. Vásárló vásárlót követett. Jöttek, körbenéztek, fintorogtak, szagolgattak, netán még vásároltak is, majd elégedett arckifejezéssel távoztak. Minden átlagos volt.. tán már túlzottan is?
Már egy óra is jócskán elmúlhatott... mikor is az üzletajtó újra kinyílt. Apró csengő érdekes szólama jelezte a vevő belépését. Ahogy a lány fordulna, hogy meglesse ki is érkezett, egy érdekes ruhás egyént tekint meg. Arcán semmi érzelmet nem fedezhet fel. Maximum, a rémes életkedv hiányt. Karikás szemekkel pislog párat, majd egy teátrális ásítás keretében, felemeli kezét, s az abban lévő borítékra pillant.
- Aikawa... Hanako? – forog körbe s szemével az illetőt keresi. Amennyiben jelentkezel, a férfi átnyújtja a levelet, majd egy újabb fáradt sóhajtást lejt, s se szó, se beszéd, fordul is ki az ajtón. Hát.. meg kell hagyni... nem a legilledelmesebb személy... sőt...
Amennyiben jobban megnézed, egy hófehér, gyűrődésektől mentes borítékot tartasz magadnál. Rajta pedig egy vörös, viaszos pecsét az, mivel le van zárva. Másik oldalára pedig kacskaringós betűkkel van felírva a neved. Ha nem csak nézegetni, hanem elolvasni is kívánod, a levél könnyen kinyitható. A papíron pedig, amit kiemelsz belőle hasonló kacifántos, mégis gyönyörű betűkkel olvashatod a felhívást egy újabb küldetésre. Furcsa lehet, hogy ezúttal nem hívat senki.. még sincs időd sokat törni ezen a fejedet. Részleteket nem is ír a levél.. sőt.. egy helyszín van benne, némi felesleges körítő szöveggel társítva. Mögé tömören megfogalmazva egy idős férfi megsegítéséről esik szó. Úgy látszik, a neki való segítségnyújtás lesz most a feladatod. A házat, tökéletesen ismered.. már biztos nem egyszer elhaladtál mellette. Nem túl nagy épület, egy körülbelül ugyanakkora kerttel. Végezetül a levél legalján a megbízó nevét láthatod: Kinashita Yosuke.. majd a falu vezetőjének aláírását, s pecsétét..
Úgy tűnik indulnod kell.. vajon miféle küldetés is lesz ez pontosan?

// Kérlek írd le, az összekészülést, majd a kis házhoz való eljutást. Annak kinézetét majd én leírom pontosan. A postodat ott fejezd be, hogy megérkezel a kunyhó elé //

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Aikawa Hanako on Szomb. Dec. 09 2017, 12:04

// Legendák nyomán //

A szobámban ősszel és télen mindig el van húzva a függöny, mivel nem szeretem látni a havat és a rossz időt. Már születésemtől fogva utáltam a hideget és mindig a tűz mellett melengettem végtagjaimat, amikor csak tehettem. A hidegebb évszakok mindig hamar leszívták minden energiámat, ilyenkor pedig mit meg nem adtam volna a téli álom alvásának képességéért. Sajnos azonban ezeket az időket túl kellett élnem és még többet kellett itthon segítenem, hiszen ilyenkor kevesebb volt a virág, ahogyan a vásárlónk is. A mai reggel azonban már nem volt elhúzva a függönyöm, a hajnalban felragyogó napsugarakra ébredtem meg, szinte a természettel együtt. Gyorsan ki is ugrottam az ágyamból – hiszen tudtam, hogy csak a gyors menekülés használ nálam a meleg takaró szorítása alól, máskülönben még órákig ott forgolódnék – és megmosakodtam a fürdőszobánkban. A frissítő hideg víz hamar kiverte az álmot a szemeimből, így könnyebben tudtam magam rávenni a mai nap feladataira. Elsőnek persze felöltöztem, hiszen pizsamában mégsem mehettem le segíteni édesanyámnak. Most kivételesen nem a kimonomat öltöttem fel magamra, hanem a shinobi egyenruhámat, valamint szertartásszerűen a fejpántomat is felhelyeztem. Ez a pillanat volt mindig a legfontosabb számomra, hiszen ez jelezte, hogy a kitartásomnak és a küzdésemnek látható eredménye van. A genin lét kezdete óta már volt egy-két kisebb küldetésem, ám persze semmi komolyabb, hiszen még jócskán a kezdők közé tartozom. Reménykedtem abban, hogy a fejlődésemet fel lehet gyorsítani, de a chuunin létig még nagyon sok edzésen és tanuláson kell átesnem. A felszerelkezés után le is futottam az alsóbb szintre, ahol a boltunk is található. Édesanyám már végzett a legtöbb reggeli előkészülettel, ő mindig napfelkelte előtt ébred, valószínűleg megszokásból.
- Ohayou, Okasan! – köszöntem neki mosolyogva, ő pedig egy hosszú, meleg öleléssel viszonozta az üdvözlést. Ezután rámutatott az egyik asztalra, ahol már a reggelim várt engem. Gyorsan be kellett fejeznem, hiszen már nem volt sok időnk a nyitásig, de ez sosem okozott problémát, valamint amúgy sem szerettem sokat enni reggelire. Az utolsó falat lenyelésekor már meg is hallottam az ajtó felett lógó csengő csilingelését, mely az első vásárlónkat jelezte. Anya foglalkozott vele, míg gyorsan rendbe szedtem magam és utána kiosztotta a mai feladataimat. Többnyire a raktárban kellett segítenem a virágföldes zsákokat elhelyezni, valamint rendszerezni a felszereléseinket és a virágainkat. A reggel nagyjából ezzel le is ment, s miután végeztem, én is kimentem a vásárlói részhez, hogy segíthessek ott is, amiben csak tudok. Viszonylag sokan megfordultak nálunk, persze ezen nem lepődtem meg, hiszen büszkén kijelenthetem: miénk a legjobb virágbolt a faluban. Egy órája lehettem kint az üzletben, amikor a csilingelés hallatára megfordultam, hogy fogadjam a következő vásárlót. Meglepettségemre nem egy vevő lépett be az ajtón, a kezében lévő borítékról ítélve egy postás vagy egy kézbesítő lehetett. A levelet meglebegtetve a feje felett az én nevemet kezdte mondogatni. Kezemet szintén magasba emelve jeleztem, hogy én lennék Aikawa Hanako. Ő abban a pillanatban a kezembe is nyomta a küldeményemet és ki is ment az ajtón. Még csak elköszönni sem volt lehetőségem. Megilletődve bámultam a levélre, amin a falu vezetőjének pecsétjét véltem felfedezni. Ebből már erős gyanúm volt, hogy egy küldetésről lesz szó, így izgatottan bontottam fel és olvastam el a tartalmát. Egy helyszínt és egy kis információt tudtam csak meg a feladatról, mégpedig azt, hogy egy idős férfinak kell segítenem. Sejtelmem sem volt, hogy milyen típusú feladatról lehet szó, de a kunyhó, amit a levélben említettek meg, ismerős volt. Szóltam az édesanyámnak, hogy mára befejeztem a virágboltos tevékenységeimet, majd miután minden shinobi felszerelésemet átellenőriztem, elindultam a küldetés helyszíne felé. A nap lágyan simogató érintése fogadott abban a pillanatban, amikor kiléptem az ajtónkon. Anya még utánam kiáltott valami ahhoz hasonlót, hogy „Vigyázz magadra!” de már nem fordultam vissza… túlságosan izgatott voltam a küldetés miatt és az agyam is már azon kattogott, hogy vajon milyen feladattal kell ma megbirkóznom? Mindenesetre megérkeztem a ház elé, így hamarosan kiderül…
avatar
Aikawa Hanako
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Kusagakure no Sato


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Szer. Dec. 13 2017, 16:07

// Aikawa Hanako - Legendák nyomán //


A nap simogatta bőröd, mikor az említett kunyhó elé értél. Tökéletesen látszott rajta, hogy egy idősebb ember lakja, kinek már nincs igazándiból ereje az egész birtok rendben tartásához. A fenyőfából épített tanyasi jellegű kerítés, néhol már korhadt. A festék lepattogott róla, így kellően igénytelenül ölelte körbe a kertet, ami mondani sem kell, nem volt a leges legjobb állapotban. Gyomok lepték el annak földjét. Kártékony növények sokasága szorította ki a megannyi szépséges virágot, s lökte ki azt egészen a felszínre, gyökerestül. Elszáradt tulipánok, kókadtan dőltek egymásnak, miként azonban a nem kívánatos gazok, szinte virultak. Térdig is elérő, szúrós szárú növények sorakoztak katonásan a kis út mellett, mely a kunyhó bejáratához vezetett. Némelyik rá is dőlt, az egykoron kővel kiépített járásra. Mára már, minden márványos kinézetű kő, eltávolodott egymástól. Hiányzott is néhány.. a többi pedig el volt törve, vagy csupán repedve. A réseken apró zöld levelek kukucskáltak ki. A ház maga, tényleg egy kis kunyhó volt. Vályogfalán indák kúsztak fel, egészen kopottas üvegablakaiig. Belátni azokon nem lehetett, a fa kereten belül, ugyanis egy kissé már megtépődött függöny takarta a ház belsejét a kíváncsi tekintetek elől. A viskó tetejére is elértek a zöldellő növényhadak.. Beettek mindent, még a kéményt is. Lentebb, az ajtó, azonban még érintetlen volt a természettől. A kissé korhadt, s nem egy helyen sérült fenyőkapu résnyire nyitva állt, a márványos út végén. A házszám, s az utcanév is stimmelt.. Vagyis minden bizonnyal jó helyen jársz. Azonban, mielőtt beléphetnél a nem túl bizalomgerjesztő helyszínre ahová kirendeltek, nem messze tőled beszéd hangja sejlik fel. Ha a hang irányába tekintesz, két shinobit pillanthatsz meg. Az egyik, minden bizonnyal egy genin, s talán nem is sokkal idősebb nálad. Fekete haja kócosan lógott égető kék szeme elé, márványos bőrére. Ujjatlan kesztyűt viselt, shinobi egyenruháján, mely leginkább egy dzseki kinézetére hajazott. Bal felkarjára kötve, vörös pánttal, a falu fejpántja volt erősítve. Nadrágja sötét volt, koromszínű. Mellette, egy nála azért alacsonyabb  sétált. Minden bizonnyal idősebb is volt nála. Derekára erősítve azonban rajta is felfedezhetted Kusagakure fejpántját. Kimonó- hoz hasonlatos ruhát viselt, sima szürkét, mintátlanul. Combközépig érő szürke harisnyája, s a fiúhoz hasonlatosan ujjatlan kesztyűje is volt. Szeme narancssárga volt.. akár a lemenő nap utolsó sugarai. Mogyoróbarna hajában, megannyi virág, s azoknak színes szirmai ültek. Szemei alatt, szeplők tették gyermekibbé arcát. Láthatóan magyarázott valamit a mellette sétálónak... vagy magában beszélt. Ugyanis kezében pár papírlapot tartott, s azokat bújta, miközben jártatta száját.
Mikor elég közel értek a házhoz, mind a ketten megtorpantak. A fiú fáradtan sóhajtott egyet, míg a nő pár pillanat múlva felnézet papírjaiból, egyenesen rád. Narancsvörös szemei elkerekedtek, szája pedig hatalmas mosolyra húzódott. Folyamatosan vette a levegőt ajkai között, s szinte úgy nézett ki, mint aki helyben megfullad. A fiú mellette csak egy keserédes vigyort villantott... talán tudta, mi következik ez után.
- Hanako- chan! – tette fel kezeit a nő, mintha meg akarna ölelni, majd azon nyomban visszatette azokat maga elé, s a papírokra pillantott. – Szerbusz! Hiro Sada vagyok, én leszek a mestered – mosolygott még mindig, kezében lobogtatva a lapokat. Ha jobban megnézed, láthatod, hogy azok nem sima papírok. Hanem adatlapok, s legfelül a tiéd van.. innen ismerhetett fel. – Hogy nem kaptál értesítést csapatról? – Kérdez vissza, még akkor is, ha meg sem szólaltál – Gondoltam így viccesebb kiírni a küldetést.. meg izgalmasabb... szeretem személyesen közölni a részleteket. De, mielőtt mindent elmondanék, jöhet a klisés, bemutatkozás, mert a nélkül nincs csapat -nevette el magát.
A fiú csupán szende mosolyra húzta száját, majd megszólalt.
- Tadayoshi Kaza volnék.. örülök a találkozásnak. – támaszkodott neki a kerítésnek, mely kis híján kidőlt alatta. Ha még nem tetted meg, eztán mindenki rád néz, és várja a bemutatkozásod. Úgy tűnik, most ez egy nagyobb kaliberű küldetés lesz, mint azt elsőre vártad. De mégis.. miféle? 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Aikawa Hanako on Szomb. Dec. 16 2017, 19:20

// Legendák nyomán //

A kunyhóhoz érve még nagyobb bizonytalanság fogott el, hiszen a hely ahova kiküldtek kifejezetten elhagyatottnak tűnt. Nekem, mint egy virágboltos lányának, a látvány maga volt a pokol, hiszen a gazok nem hagyták élni és fényhez jutni a csodaszép virágokat. Örültem is volna, hogyha a feladatom ennek a háznak és környezetének a rendbetétele lett volna, de a szívem mélyén tudtam... ez esélytelen. Ahogyan elindultam volna a bejárat felé, hogy megtudjam végre mit is szán nekem a sors, hangos beszélgetés zaja torpantott meg. Érdeklődve fordultam a hang irányába, ahol két ismeretlen shinobit pillantottam meg. Egy magasabb, ám fiatalabb fiút és egy alacsonyabb, de idősebb nőt. Minden bizonnyal egy genin és egy sensei lehetett, bár nem ismertem meg őket. Amikor észrevettek megtorpantak és elkerekedett szemekkel elkezdtek bámulni. Nem sokkal ezután a fiú mosolya jelezte, hogy történni fog valami. A nő kiabálva szólított meg, én pedig egyre kellemetlenebbül kezdtem magam érezni, hiszen még mindig nem tudtam, hogy kik is lehetnek ők. Ez nem tartott sokáig, hiszen a kunoichi hamar bemutatkozott és így már sokkal világosabb volt minden. De... a mesterem? És a társam? Teljesen ledöbbentem, hiszen erre végképp nem számítottam és amúgy is nagyon hirtelen jött a dolog. Mindenesetre próbáltam felverni magamat a hirtelen sokkból és figyelni a sensei szavaira. A kérdésére értetlenül pislogtam, hiszen nem tudhattam rá a választ, nincs közöm az ilyesfajta papírmunkákhoz. Persze nem sokáig akadt meg ennél a pontnál, hiszen egyből a bemutatkozás felé terelte a szót, az új társam pedig fel is vette a fonalat és meg is kezdte a bemutatkozást. A következő én voltam, melyet a rám irányuló szempárok még jobban nyomatékosítottak.
- Aikawa Hanako vagyok. Örülök, hogy megismerhettem Önöket. - mutatkoztam be a lehető legformálisabb verzióban, majd ezt egy mély meghajlással is megspékeltem. Próbáltam nem rossz benyomást kelteni, főleg nem a senseiemnek.
- Kérem, ne haragudjon... de nem tudok még semmit a küldetésről. Csak ezt a levelet kaptam, ebben pedig csak a helyszín szerepelt és még egy idős férfit említettek meg benne, de semmi többet. - a levelet a sensei felé nyújtottam, majd folytattam. - Fel tudna világosítani arról, hogy milyen küldetésről lesz szó? És hárman fogjuk végrehajtani a feladatot? - kezdtem meg a kérdéseket, miközben reménykedtem, hogy ez nem fogja megsérteni a kunoichit. Közben a szememet többször végig futtattam az új társamon is, akit kifejezetten sármos fiúnak lehetett nevezni. Remélem a személyisége is hasonlóan pozitív élmény lesz, mint a külleme. Akkor talán nem is lesz gond.

avatar
Aikawa Hanako
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Kusagakure no Sato


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hirota Yukionna on Hétf. Dec. 18 2017, 22:09

// Aikawa Hanako - Legendák nyomán //



A nő, elkerekedett szemmel hallgatja, ahogy a létező legformálisabban szólsz hozzá. Kicsit csóválja is a fejét. Amilyen közvetlen típusnak mutatkozik, talán ő is ezt várja el másoktól. Mindenesetre szótlanul hallgat, s figyeli minden szavad. Narancsvörös szempárját rád szegezi. S ahogy csak tud, figyel. de mint minden kisgyerek (ha bár ő nem az) Nehezen képes egyhelyben maradni. Tipeg, topog gyömöszkéli saját kezét, s gyűrögeti ruhája alját. Kérdésed hallatán, azonban abbahagyja az efféle pórcselekvéseket, s átveszi a felé nyújtott levelet. Majd sunyin elneveti magát. Halk kuncogás sínylik ki fogai közül, miként a borítékot szája elé emelte, eztán a papírt, sarkánál saját halántékához támasztotta.
- Hehe.. ez volt a tervem. Mint azt már említettem kedves, nem igazán szeretem levélben közölni a dolgokat. Az olyan uncsi. Szóban sokkalta jobban lehet éreztetni a feladatok súlyát. S így.. valljuk be izgibb is. Elméletileg jön még egy genin, s akkor úgy, négyesben fogjuk elvégezni a feladatot.. de ha nem ér ide időben, itt hagyjuk. Bár tudom, hogy késni fog.. de na.. mindegy.. ez még a jövő zenéje. A küldetésről pedig, tényleg köze lesz az idős úrhoz, aki ebben a romhalmazban lakik, de nem túl sok. Ő csupán egy áldozat, egy szemtanú. tudod drága.. sok legenda szól, egy bizonyos hófehér lényről. Ki- ki szellemnek, ki démonnak nevezi. Egy furcsa lény ez. Teljes egészében, olyan akár a frissen hullott hó. Egyedül szemei vörösek, akár a padlóra fröccsent vér. Ismerősen hangzik? Nem is tudom, mióta kering ez a monda. Elméletileg azért találták ki, hogy a fiatal, rossz útra lépni kívánó lányokat rémisztgessék. Kik mások, mint apáik. Engem is nem egyszer riogatott engem apám. Na, de ami a lényeges.. Nem egy helyről hallani, hogy a legenda ma életre kelt. Fiatal lányok tűnnek el.. Mind máshonnan, s más körülmények között. Egy a közös bennük. Mindegyikőjüket utoljára egy hófehér alakkal látták. Az idős úr unokája is így járt..  – mondta titokzatos hanglejtéssel. – Na, de egyelőre erről ennyit, a többit, majd ha az utolsó társatok is befut. – húzódott mosolyra szája – addig meg üssük el az időt. Kéne nektek valami olyan technika, ami ér is valamit... – nevette el magát. – kövessetek kedveskéim – amennyiben úgy döntesz követed, a nő mosolyogva szedi csepp lábait a viskó mögött elterülő rétig. Ezernyi virág terül el rajta. Ismereteidnek hála azt is meg tudod mondani, hogy melyik miféle. Pipacs, tulipán... s még megszámlálhatatlan szépségekkel bíró színes szirmú virágok. Mestered csak sétál, arcán hatalmas mosollyal, egészen a rét közepére. A szél gond nélkül suhant át a területen, megmozgatva az ezer növényt, s táncra bírva azokat. Az ég felettetek tiszta volt. Csupán néhány kósza bárányfelhő ékeskedett a kéklő mindenségen. A nap lágyan sütött.. minden szép volt. A nő megállt, s csípőre tett kézzel, s egy hatalmas vigyorral tekintett felétek.
- Na, akkor kedveskéim – kuncogott. – Tanulunk, mert tanulni jó! – jelentette ki – De mivel az személyiségetek merőben eltér, én pedig csak az ahhoz illő technikát vagyok hajlandó megtanítani.. így külön-külön, mást fogtok tanulni. Hana, veled kezdenék – tekintett feléd. – Emlékeim szerint anyukádnak virágboltja van, nem? Így neked is kell, hogy legyen valamennyi fogalmad a virágokról, azoknak botanikai alapjairól.. s hasonszőrű okosságokról, ugye? – tekintett feléd kérdőn. Amennyiben helyeselsz, újra felveszi gyermeki mosolyát, s folytatja. – Figyelj akkor. – kacsintott.
Ekkor egy durranást hallhattál magad mögül. Majd még egyet. S még egyet.. mindet különböző irányból, de lényegesen a távolból. Majd sok durranás ötvözte egymást. egyre közelebbről, egyre élesebben. – Nézz le – mondta a nő. Mikor lenézel, tőled alig messzebb, láthatod, amint egy pipacs feje, hirtelen felrobban. Nem volt kicsi robbanás, de azért mégse halálos. - Hana Ninpou: Hyakkaryouran. Más néven, virágba borulás. az egyik alap technika a virág ninja művészetben. Hát nem menő? – kérdezte vigyorogva. -Szerintem illene hozzád. Úgy az egész Hana Ninpou. Már csak a „Hana” szótagocska miatt is. – nevetett – na de akkor készen állsz? Tanulhatunk? – várja a megerősítő válaszodat. Amennyiben ezt megkapja, újabb nagy mosollyal fojtatja – Akkor elméletezzünk. Lényegében, a lábadon át a földbe kell vezetned a chakrádat. Persze a technikához elengedhetetlen a virágok botanikai ismerete. A talpadon majd a földön keresztül a virágokba kell áramoltatnod chakrádat. Azon belül is azoknak fejébe. Ott pedig összesűríteni a chakrát, olyan szinten, hogy az egy idő után szét fogja feszíteni a virágok fejét, így robbanást idézve elő. Elsőre csak egy virággal próbálkozz. Majd a műveletet ki kell terjeszteni nagyobb területre, hogy ne csak egyet, egyet robbanthass.. de ezt majd a későbbiekben magyarázom. Elsőnek egyetlen egy virágot próbálj meg felrobbantani. Játszd végig magadban az elméletet. Értsd meg. Menni fog ez. Ha valamit nem értesz, kérlek szólj. Segítek... sok sikert – mosolygott, s a fiúhoz fordult.
A feladatod adott. A magyarázatot megkaptad.. mire is vársz még? 

// Úgy negyedik próbálkozásra sikerülhet elérni, hogy az egyik virág feje szétpukkadjon. De ez még csak egy pukkanás volt, nem robbanás. Ezt követően még 4 próbálkozásodba fog kerülni, mire a robbanás intenzívebb lesz és további 3-5- be, mire teljes erősségű lesz. Sok sikert ^^// 

_________________
"Ha meg sem mozdulsz, tutira nem vered be a kislábujjad"    
"Nem halasztok semmit holnapra, amit holnaputánra is halaszthatok"
Előtörténet, Adatlap
Multi: Yukari YamaKuro 


2017 február~ A hónap legjobbja
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 94

Specializálódás : Kifogások

Tartózkodási hely : Nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 366

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

9 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.