Djuka birtok

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szomb. Jan. 21 2012, 10:40

A Djuka klán székhelye, kik a Hold alapításában is részt vettek, azóta dolgoznak együtt az ország vezetőségével.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Márc. 17 2013, 17:45

//Kakuzu//

Két napja értem haza a Táborból, az ott szerzett sebesüléseim nagy része már begyógyult, azonban a hegek, vágások nyoma még mindig látszódtak. Ám ez az állapot igen elviselhetőnek számított. Épp reggelimet fogyasztottam, mikor kopogtak az ajtómon. Letettem pálcámat, megtöröltem számat, majd az ajtóhoz sétáltam. Az ajtóban egy őr állt.
- Szép reggelt, elnézést a zavarásért, Kodomo-kun. A vezető hívatja magát. A hátsó udvarra kérte önt, azt mondta, halaszthatatlan az ügy. Így kérem, készüljön el, megvárom magát. - hajolt meg az őr. Meghajoltam, majd visszasétáltam.
- A reggelimet még befejezhetem? - kérdeztem az őrt. Bólintott. Így megettem a maradékot, majd szobámba siettem, ahol felöltöttem magamra köpenyem. Összekötöttem elől, majd kisétáltam az ajtón. Az őr valóban ott állt.
- Indulhatunk, Kodomo-kun? - kérdezte.
- Igen, mehetünk. - válaszoltam.
Az őrrel együtt sétáltunk be a Vezetőség épületébe, majd végigsétáltunk az épületen és a hátsó ajtót kinyitva hamarosan el is értünk a Kertbe. A Kert lényegében egy sziget volt, melyet egy kisebb patak határolt körbe. A szigetre egyetlen fahíd vezetett. Körbe apróbb sziklák, valamint néhány fa díszítette. Namizuo már ott állt. Az őr elé állt, meghajolt
- Uram, elhoztam a fiút. - szólt, térdelve. Namizuo megfordult. Mosolygott, mint mindig. Ekkor léptem én is közelebb.
- Hívatott, mester? - hajtottam meg fejem.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Vas. Márc. 17 2013, 18:55

- Áh, Kodomo, örülök, hogy itt vagy. Szép időnk van, nem gondolod? Még ezekben a vészterhes időkben is érdemes adózni a természet szépségének. Fájó viszont, hogy mindezt az emberi gonoszság, mely mindanyunkban ott leledzik, megfertőzi és elsorvasztja. Az emberek viszont még inkább ki vannak téve a világ negatív hatásainak.
- Örömmel látom, hogy téged, bár megviselt a múlt eseményei, jellemed és határozottságod továbbra is szikla szilárd és tiszta, mint egy koron. Egész idő alatt figyeltelek, de nem csak téged, hanem klánunk minden tagját. Ezért hívtalak ide téged. Kemény időszak áll mögötted és érezni lehet, hogy valami megváltozott benned. Lehet, hogy ez csak egy szenilis vénember tévedése. Ám úgy hiszem, benned is ott leledzik az-az erő, mely itt van bennem és ott volt klánunk alapítójában is.
A klán vezetője pár kézpecsétet formál, jól megszívja tüdejét, tekintetét az égre emeli, és egy hatalmas gőz felhőt fúj a levegőbe. Ahogy a jutsu végeredménye tova száll, ismét feléd fordul.
- A gőz elem, klánunk vérvonal képessége, mely az örökké lobogó tűz és a békés, ám olykor haragos víz erejét egyesíti és ad neki új formát. Ahhoz hogy erre képes legyél, két fontos dolognak is eleget kell tenned. Az egyik, hogy affinitást mutass a tűz és a víz eleme felé, míg a másik, hogy meg legyen benned a képesség a kettő egyesítésére és átformálására.
Namizou egy pillanatnyi csendet beiktatott a beszédébe, hogy legyen időd megemészteni ezt a temérdek információt, majd mikor úgy látta, hogy készen állsz a folytatásra, ismét belefogott.
- Ahhoz, hogy lássuk, képes vagy feloldani az elemet, használd a ló és a tigris pecsétjét. A ló jelen esetben a víz zabolátlanságát fogja jelképezni, míg a tigris a tűz vadságát. A folyamat a gyomorban kezdődik. Hozd létre a vizet, küld felfelé, mindeközben izzítsd be a tüdődben a benned lobogó tüzet. Természetesen csak képletesen. Elegyítsd a kettőt, képzeld el, ahogy a vízből gőz lesz, majd amikor kifújod, add meg neki a végső formát. Ugyan is a végső fázisban válik a víz, gőzzé, ahogy a szádban lévő tenketsuk segítségével teljes mértékben átalakítod.
Próbáld bátran. Elsőre nem garantált a siker.
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Márc. 17 2013, 19:46

Namizuo mindig is vidám volt, ha bántotta valami sohasem látszódott meg rajta. Mikor megérkeztem, egyből a lényegre törően kezdett bele beszédébe. Szavai nyugalmat sugároztak, miközben háborúról beszélt. Nem akartam elhinni, hogy ezt az országot is eléri a háború. De ekkor áttért egy másik irányba kezdtünk el beszélgetni.
- Köszönöm - hajtottam meg fejem, mikor a beszélgetés témája én lettem. Amiket mondott, jól estek, örömmel fogadtam a dicséretet, melyben nem kis munkája volt. Majd figyelmem egy pillanatra eltévedt ebben a csodás kertben. Szemeim épp egy fán ülő madarat figyelt, ami éppen csőrével vakarta szárnyát. Mindeközben hallgattam Namizuot, ki ismét témát váltott, pontosabban az iménti átvezetővel konferálta fel a sürgős találkozó okát.
- Hiuzo vérvonala? Lehetséges lenne? - csodálkozott el a fiú, ki nem tudta pontosan, hogy Hiuzo vérbeli leszármazottjai között szerepel Namizuo, kiről a fiú annyit tudott, édesapja halála után fogadott be, nevelte csecsemőkora óta. Édesapja, Aiken pedig Namizuo első számú fia volt. Erről a fiú eddig semmit sem tudott, édesapját nem ismerte, így fel sem jött az ötlet, hogy talán némi affinitást mutatna a Kekkei Genkai iránt. Lila szemeim tágra nyíltak, miközben hallgattam mesterem. Mikor pedig mindezt átvitte a gyakorlatba, egyszerűen egy helyben álltam, ledöbbenve. Még soha sem láttam ehhez hasonlót. Majd a pillanatnyi sokkból magamhoz térve izgatottan, érdeklődve figyeltem mesterem, követtem utasításait.
*A két elemem kellene egybevonnom, vegyítenem? Hisz a víz kioltja a tüzet, mégis hogyan kombinálhatnám össze ezt a két elemet?* Egyszerűen nem akartam elhinni, de hamar rá kellett döbbennem, a vezető nem véletlenül hívott engem. Hisz a két elemem is a Katon, valamint a Suiton, ami már egyfajta irányba terelte gondolataim, miszerint valóban vérbeli leszármazottja vagyok Hiuzonak.
Neki is kezdtem a megadott instrukcióknak, kissé nagyobb terpeszben álltam, kezem gyomrom elé tettem, szemeim lehunytam, majd mély levegőt vettem. valamiért ez mindig segít ellazulni, mintha kikapcsolnának. Gyomromban megindítottam egy kisebb mértékű elemi chakrat. Nem kapkodtam, lassan, higgadtan irányítottam tüdőm felé. Ám mikor a tüdőmben lévő elemi chakram kellett volna irányítanom, a másikra nem tudtam koncentrálni. Nehezebb, mint gondoltam, még sohasem dolgoztam egyszerre a két elemmel, soha sem volt rá példa, hogy vegyítenem kell. De hát, egyszer eljön mindennek az ideje. Újra kellett próbálnom. A gyomromban lévő chakrat nem indítottam meg, csupán koncentráltam. Pontosan ezt tettem a tüdőmben is. A két chakraforrást egyszerre akartam egymás felé indítani, ehhez azonban nem fél percnyi koncentrálást igényeltem. Chakraim a forrásukban forogtak, majd szépen lassan a gyomromból a tüdőm felé indítottam el a Suiton chakrat. Az irányítás ment, a gond a másik chakratípus megtartásával volt. Ám higgadtságom lassan meghozta gyümölcsét. Képes voltam egy kis ideig fenntartani a tüdőmben levő chakratömeget, mígnem a másik meg nem közelítette azt. Most jött el az a pillanat, hogy a két chakrat összekeverjem. Kezeim már rég lógtak testem mellett, szinte transzba estem a gyakorlás közepette, ám csak így tudtam teljesen kikapcsolni magam. Érezte a két chakram, ahogy egymás mellett folynak, ám nem akarnak keveredni. Mély lélegzeteim közben a chakratömegeket egymáson átfuttatva keresztezni próbáltam, a folyamat lassabb volt, mint gondoltam, de végül egy kis idő múlva, melyet nem tudok behatározni, talán 2 perc, esetleg másfél óra, de sikerült egymásba kevernek az elemeimet.
Készen álltam, hogy létrehozzam a gőzt, melyet Namizuo mutatott be. A tüdőmből elindítva a két elemem egyszerre indult meg, a torkomon keresztül a számba. Majd mély levegőt vettem, szemeim hirtelen kinyitva fújtam ki a levegőt. Kérdés, hogy csak a levegő fog kijönni, esetleg sikerülhet a Gőz elemet is felszabadítanom magamban.

//Off: Talán bonyolult volt a családfa: Hiuzo vér szerinti leszármazottja Namizuo, kinek fia Aiken, Kodomo édesapja, akiről a fiú semmit sem tud, csupán annyit, hogy nagy harcos volt. Eddig abban a tudatban élt, hogy szülei halála után Namizuo vállalta, hogy felneveli, nem tudta, hogy az ő nagyapja.//

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Vas. Márc. 17 2013, 20:14

Hosszan elmélyültél magadban, próbáltad a szerinted legjobb módon létrehozni ezt az új, számodra még ismeretlen elemet. Szádat szinte már nyughatatlan izgalommal nyitottad ki és ugyan ezzel az érzelemmel fújtad ki a levegőt. Hát igen, csak a levegőt. Valahol, valamiért elbuktál. Talán nem te vagy az, akiben megvan ez a képesség, netán máshol hibáztál. Ám Namizou arcáról azt olvashattad le, hogy valami ilyesmire számított.
- Ülj le egy kicsit Kodomo, vegyük át hol is hibázhattál. Továbbra is úgy hiszem, megvan benned az, ami vérvonalunk különleges képességének felszabadításához kell. Azonban nem elég a képesség rá, ha a folyamat rossz. Először is nem véletlenül tanácsoltam a pecséteket. Kordában tartják az elemeket, célt és utat mutatnak nekik. Illetve feltételezésem szerint elfejtetted, hogy milyen elemet is akarsz létrehozni. A gőz, gondold végig miképp jön létre. A tudás ott van benned, mint minden kisgyermekben. Pontosan tudod, miként jön létre, nincs más dolgod, mint magadban megalkotni ugyan ezt a folyamatot.
Egy rövid levegővétel, egy sokatmondó tekintet és az utolsó szavak.
- Ló és tigris, Kodomo, ló és tigris. Most próbálkozz addig, amíg nem sikerül.

// Szép hosszú postot kérnék, négy próbálkozás, ötödikre sikerül. Ha ez megvan, akkor haladunk tovább. //
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Márc. 17 2013, 21:36

A mélyen beszívott levegőt kifújtam. Eléggé idiótának nézhetett volna egy külsős, látva a fiút, amint mély levegővel szívja tele tüdejét, majd kifújja. Ám nem keseredtem el, elsőre talán semmit sem lehet véghezvinni. Ezt az álláspontom Namizuo is megerősítette, a bizalma elég volt ahhoz, hogy ne adjam fel, mint ahogy eddig sem adtam fel semmit. Amíg volt valaki, aki hitt bennem, addig nem okozhattam csalódást, főleg nem egy ilyen méretű eseménynél. Képtelenség, hogy feladjam. Vezetőm és mesterem tanácsára egy nagyobb sziklára ültem, végighallgatta tanácsait. A pecsétek...habár elsőre nem hittem benne, be kellett látnom, ha neki sikerült, akkor az ő módszere hatásos, feltéve ha megvan a képességem rá. Ez lassan kiderül. Meg kell tennem mindent azért, hogy sikerüljön, azonban ha a mester látja, hogy nem megy, úgy is szólni fog.
Így a sziklán ülve ismételtem meg a folyamatot, ám mostanra kezeimet is segítségül hívtam. A látásom ismét elhomályosult, majd teljesen elvesztettem látásom, becsuktam őket, majd ismét a chakra koncentrálására törekedtem. Kezemmel eközben a Ló pecsétet formáztam meg, ettől kezdve gyomromban folyamatosan áramlott a víz chakram. Először is nehéz volt irányítani, kordában tartani, most azonban még nehezebb. Az elején legalábbis, majd ahogy csak ültem, egyre jobban éreztem át chakram folyamatát, egyre jobban tudtam kordában tartani, szabályozni az irányát, valamint a mennyiségét. Elindítottam a tüdőm felé. Ekkor váltottam át a pecsétet a Tigris-re, melytől a tűz elem is felszabadult bennem. A vad tűz kavargott bennem, melyet lassan elért a lágyan hullámzó víz. Ám a két elem még most sem tudott rendesen eggyé válni.
Kinyitottam szemem, még mindig a sziklán ülve. *Namizuo-nak igaza van, át kell gondolnom, mit karok elérni. ha tudom, mi a cél, talán az oda vezető utat is megtalálom. Mi is a gőz valójában? A gőz a víz magas szintű hevítésekkor jön létre. Ehhez a vizet kell felhevítenem, hogy a forró pára létre tudjon jönni. A forró tűz kell ahhoz, hogy a víz elérje azt a pontot, hogy légnemű anyagként távozzon a számon keresztül. Így nem is összekeverni kell, hanem a tűz elemmel kell felhevítenem. Ez az. Így sikerülhet, remélem*
Szemeim ismét lehunytam, majd a kézjel után a felgyülemlett víz elemet a tüdőm felé koncentráltam, mikor pedig elérte, akkor mutattam a tigris jelét, mely megindította a tüzet. A forróság elöntötte a másik elemem, ám mikor a végén kifújtam, nem jött semmi. Újrakezdtem az egészet, elölről. A kézpecsét utána víz elérve tüdőmet felhevül, ám a végére csak nem jött semmi. kezdtem izgulni, vajon tényleg megvan e bennem az a plusz, ami valódi, vér szerinti Djukavá tesz engem. Namizuo-ra nézte, kinek kisugárzása még mindig nyugtató volt, barátságos, és támogató.
Kicsit pihentem, egy pár perc erejéig, majd lehunytam szemem. Éreztem, ez most más lesz, mint eddig. nem kezdtem bele a kézpecsétbe. még nem. Először is lehiggadtam. Sukira gondoltam, valamint a társaimra,a családtagjaimra. Elmosolyodtam. Lélegzésem lelassult, testem elernyedt. Testem teljesen ellazult, ám nem mozdult a sziklán. Majd egy 10percnyi meditáció után testem szinte magától kezdett el dolgozni. kezeim testem elé emelkedtek, majd szépen lassan formálták meg a Ló pecsétjét. A chakra a gyomorban nem kavarodott, hanem lágyan hullámozni kezdett. Eközben lábaim a föld felé nyúltak, talpam leért, majd felkeltem. Ám mindezt csak külsőleg látszódott, belül mindvégig Suki és a családom gondolatai repkedtek. Mindeközben a hullámok lassan törtek a tüdőm felé. Ekkor ujjaim lassan átformálódtak a Tigris jelévé, mely beindította a tüdőmben lévő tüzet. Homlokomon hamarosan izzadtságcsepp folyt végig, majd lecsöppent. Ekkor már a két elem megtalálta egymást. A belső harcban azonban nem jött ki egyikük sem győztesként. A tűz egyre jobban melegedett, melegítette a vizet, mely forrni kezdett testemben. Képletesen. A fiú kezeivel lassan elkezdett játszadozni, teste előtt forgatta. Először úgy nézett ki, mint valami őrült, részeges, ám lassú tánc, de hamar észre lehetett venni, kezeivel nem táncolt, hanem saját chakrajának a mozgását utánozta. pontosabban a benne keringő forrongó párának, mely létrejött. Kézfeje lassan forgott, kavargott, akár a cigi füstje, majd egyre magasabbra emelte. Végül mély levegőt szívott, kezeit előre tartotta. És ekkor a csodával határos módon meleg füstöt fújt ki magából. Szemei még mindig csukva voltak. Majd kezeit leengedte teste mellé, és ismét "visszatért a világba". Kinyitotta világító, lila szemeit, majd meglátta a füstöt, mely még most is ott kavargott a levegőben előtte. Szám tátva maradt, döbbentem álltam. nem tudtam elhinni, hogy ezt valóban én hoztam létre. Hogy én keltettem a gőzt.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Kedd Márc. 19 2013, 15:45

A klán főnökének őszinte mosolyából megerősítheted a tényt, hogy benned ott rejtőzik a Djukák legendás vérvonal képessége.
- Tudtam hogy sikerülni fog, ám korai még az öröm. Jelenleg egy teljesen új dologgal állsz szemben, ami mindössze annyit tesz, hogy első sikeredet nem feltétlenül követi egy második. Hozzá kell szoknod az új elem irányításához, de mindenekelőtt annak létrehozására kell ráérezned. A módszert ismered, de még nincs meg benned a kellő egyensúly. A legkisebb gőz felhő is képes lehet kifárasztani, ha nem gyakorolsz eleget. Ez viszont csak idő kérdése. Az edzést azonban sosem késő elkezdni és ahogy látom - tekintetét az égre emeli - bőségesen van időnk estig.
Újabb mosolyt küld feléd jelezve, hogy bátran fogj bele a gyakorlásba. Az este messze van, valószínűleg kíváncsi arra, hogy hol a határod és mire vagy képes pár óra alatt.

// Közel egy oldalnyi gyakorlást kérnék, ahol a karakter igyekszik ráérezni a gőz elem megalkotására és lehetőleg fejleszti a chakra kontrollját. //
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Kedd Márc. 19 2013, 16:51

A szürkés füst szemeim előtt kavarogtak, majd elfújta a szél. Azonban az a néhány másodperc, míg láttam, hihetetlen erőt adott. Egy olyan magabiztosságot biztosított számomra, melytől az eddigi kudarcaim hirtelen elfelejtettem, és csak egy dolog járt a fejemben *Vérbeli Djuka*. Ezen gondolatomtól felbuzdítva Namizuo parancsára folytattam az edzést. A chakram már a megfejtett módszerrel képes voltam vegyíteni, majd a forrongó gőzt kiereszteni a számon. Habár elsőre éppen, hogy egy cigaretta kifújt füstjével volt egyenlő a mennyiség, mégis csak sikeresnek bizonyult. Megismételve a kézpecsétekkel kísért mozdulatsort mély levegőt vettem, majd kifújtam ismételten a szürke füstöt. Mosolyogtam, pont úgy, mint Namizuo. Ahogy mondta, a nap szinte csak most kezdődött el, így rengeteg időm volt a gyakorlásra. Újabb próbálkozásra fújtam ki a füstöt, mely már valamivel sötétebb árnyalatával kezdte eltakarni látásom. Szép idő volt, a szél sem fújt, így a létrehozott gőz megakadva a Kert leevőjében gyülemlett egy ideig, majd szétoszlott.
- Mester, nézd - mosolyogtam, pontosabban ragyogtam az örömtől - Sikerült. Sikerült létrehoznom. Most már igazi Djuka vagyok. - majd ismét a két pecsétet mutatva a megfelelő sorrendben kifújtam egy már nagyobbnak minősíthető füstöt. Szemeim csillogtam az örömtől, szinte rám se lehetett ismerni. Az eddig csendes, ám kedves férfiú jelenleg egy elbűvölő mosolyú kisgyerekké alakult. Eltűntek a Táborban elszenvedett sebek, eltűnt minden sérelem és fájdalom, melyet idáig átélt. Most csupán egyetlen dolog maradt. Az, hogy továbbviszi klánjának örökségét.
Egy órán át tartó gyakorlása után kissé elfáradt, habár csak az alap mozdulatokat gyakorolta, mégis új dolognak számított, így leült a sziklára, hogy kifújja magát, erőt merítve a további gyakorlásnak. Hiszen még mindig korán volt. Ivott egy kicsit, majd egy 10 perc után folytatta ott, ahol befejezte. A gőzfelhő egyre nagyobb és átláthatatlanabbá vált, mely csak erőt adott a fiúnak, nem érezve a fáradtságot és a kimerültséget. Mert nem volt az. Eltökéltsége úgy tűnt, nem ismert határokat. És ez meglátszott munkáján is. A gőz egyre nagyobb teret nyert magának, ám ahogy teltek az órák, a fiú is egyre jobban kifáradt. Már a puszta forróság, amit a gőz árasztott magából, kimerítette, nemhogy órákon át gyakorolta a felszabadítást.
- Höhh...höh - lihegett - Mester. Ezzel a képességgel képes leszek megvédeni mindenkit. Nem...adom fel. Most...hogy tudom...ki is vagyok...képes leszek megvédeni bárkit... - fújta ki magát lihegve, izzadva. Sukira gondolt, kinek elrablásáért a mai napig magát okolta. Habár a lányt kiszabadította, és részese volt a Tábor felszámolásában, mégis okolta magát, hogy a szeme láttára rabolták el a lányt. Kezeivel térdén támaszkodott, haja arcába lógott, folyt róla a víz. Késő délután volt már. Ruhája már órák óta pihent a sziklán, csupán nadrágja, valamint öve volt rajta. Felső teste megfeszült, minden porcikája remegett már.
- Megmentek bárkit. - lihegte utoljára, majd felegyenesedett. Nyakát kiropogtatta, majd folytatta.
Még nincs vége az edzésnek. Még nem adom fel. Van még bennem egy kis erő. Kezem ismét magam elé emeltem, majd a két pecsétet mutatva, eközben chakram összpontosítva mély levegőt szívtam. majd számat egy igen nagy méretű gőzfelhő hagyta el, mely már igen meleg levegőt árasztott magából. Azzal éreztem, ahogy lábaim remegése felerősödött, a földre estem. Levegő után kapkodtam, csak feküdtem a fűben, széttárt karokkal, érezve a hűs földet. Eddig bírtam. A nap már lassan eltűnt a hegyek mögött. Egész nap gyakoroltam, de éreztem, eddig bírta az erőmmel. Pihennem kell. Talán kinn a fűben is elalszom mindjárt. De még mindig mosolyogtam, elégedett voltam magammal.
- Megmentek mindenkit... - lihegtem.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Kedd Márc. 19 2013, 20:11

A fáradtság teljes súlyával nehezedik a szemedre és alig pár másodpercen belül már mélyen alszol. Az idő tovább folyik saját medrében. Elmúlik a hajnal, a felkelő Nap nagyot ásít és egyre feljebb kúszik az égbolton. Már jócskán elmúlt dél, amikor egy csoport vidám madár csiripelve letelepednek szobád ablakához közeli faágon. Normális ember ilyen esetben felébred és a párnáját is hozzájuk vágná. Hogy te miként reagálsz egy egészen más történet. A kellemetlen ébresztőt viszont te se kerülheted el. A múlt eseményei bár még ott kavarognak a fejedben vegyes érzelmekkel karöltve, tested bizony számon kéri a karbantartást. Bárhova is vezessen a sors, egyél otthon, netán másutt, számít rá, hogy a klán feje ismét látni akar téged, mikor a Nap utolsó sugarai a földet érik. A helyszín változatlan, csak az idő változott.
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Kedd Márc. 19 2013, 20:42

Sikerült elsajátítanom az alapokat, ám ennek szervezetem látta kárát. A meleg gőztől magam is megszédültem, valamint olyan mennyiségű chakrat használtam fel, mely szó szerint a földbe döngölt. A fűben feküdve Namizuo sétált mellém. Elégedett volt velem.
- Holnap este várlak ugyanitt. Pihend ki magad, és készülj, hosszú éjszaka lesz - mosolygott, majd két kezét kabátjának ujjába rejtve elsétált.
Hazasétáltam, itt ott megdőlve, de végül is szerencsésen landoltam ágyamban. Mint akit hátulról lelőttek volna, úgy dőltem el a puha ágyban, egyből elaludva.
- Hm. Mi ez? Shiro? - nyitom ki szemeim. A fehér holló ott ült asztalomon, nem ő volt az. Majd fejem jobban kitekerve az ablak felé nézek, ekkor láttam, madarak lepték el, felkeltve legszebb álmaimból. - Áááhhh - ásítottam egy nagyot, majd a hátamra fordultam. Ré voltam ilyen szinten kimerülve, nagyon régen. Kinyújtóztattam elaludt végtagjaim, majd felültem az ágy szélére. Hajam arcomba lógott, ám cseppet sem érdekelt. Annak örültem, hogy fel tudok kelni. Egy 5 perccel később végül sikeresen felkeltem, majd kiropogtattam minden végtagom. Nem is a fájdalom, hanem a zsibbadtság volt az, ami zavart. De hát túl kell lépni rajta, valahogy csak sikerül.
A konyhába sétálva egy gyors reggeli elfogyasztása után felvettem köpenyem, összekötöttem, majd kisétáltam a házból. Csupán egy fapapucs, a nadrágom, valamint a köpenyem volt rajtam. Lágy szellő fújt végig a százak között. A három épület által körbezárt kis kert, melyen az alapító szobra állt egy szökőkút közepén, körbe sövénnyel, egyik padjára ültem. A víz lassan csobogott, nyugtató volt a kis szellőben ülni, nézni ahogyan folyik a víz. Valamint a szobor, mely a Hold nagy hősét, a Djukak alapítóját ábrázolta...Arcát néztem melyen határozott tekintete a távolba nézett, egyenesen a város központja felé. Nem véletlenül építették így. Elmosolyodtam, hisz az ő leszármazottja vagyok. Ez boldoggá tett, mi több, határozottabbnak éreztem magam.
Talán egy órán át ülhettem a padon, majd felkeltem, és hazasétáltam. Kicsit lefeküdtem még pihenni. Késő délután keltem fel, majd ettem. Már sötétedett. Lassan indulhatok. Felöltöztem, azonban köpenyem helyett galléros felsőm vettem, melynek hátán a klán jelképe volt. Ez minden tag alapruházatába beletartozott. Kisétáltam ismételten a házból, vittem magammal vizet, majd elsétáltam a Hátsó Kertbe. Ott meghajolok Namizuo előtt, majd lepakolok és várom a feladatot.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Csüt. Márc. 21 2013, 13:52

- Üdvözöllek ismét, ifjú Kodomo. Remélem kipihented magad. Ahogy tegnap már említettem, ma egy kicsit tovább haladunk a tanulmányaidban. Előtte azonban ismételjük át a tegnapi anyagot. Kíváncsi vagyok milyen intenzitással vagy képes létrehozni a gőz elemet. Egyszer is elég megcsinálnod.
A feladat végeztével Namizou elégedetten bólint, majd a kis szigetet körülölelő tó felé fordul.
- Amit ma megtanulsz magába foglalja a gőz formálását egy minimális szinten. A jutsut melyet még az alapító fejlesztett ki, a
Juge: Aberokami // Gőz elem: Dühöngő farkas falka nevet kapta. Noha a név inkább megtévesztés, mintsem konkrét farkasokra utal. Lényegében ezzel a jutsuval képes leszel a jövőben nagyobb területet lefedő, intenzív hővel rendelkező gőzfelhőt alkotni, mely hasonlít egy falkához. De hogy megértsd, megmutatom.
A klánfőnök nagy levegőt vett, majd kifújt, nagy levegőt vett és megint kifújt. Majd harmadszorra, amikor végzett ezzel a kis relaxációs gyakorlattal, a pecsétek formálása közben vett egy nagy levegőt, ám a kifújásnál egy kisebb méretű gőz felhő/csík, jött létre. Ám ha figyelmesen nézed a kis felhőt, láthatod, ahogy egyre szélesedik és szélesedik, mintha idő közben önálló életre kelt volna, egy megzabolázatlan falka képét alkotva. A jelenés végül eltűnik és a férfi, ismét feléd fordul.
- A mai napon egyelőre azt tanuljuk meg, miként kell egyetlen egy sugarat létrehozni. Ahogy idővel ügyesedsz, rájössz miként is terjesztheted, úgymond vághatsz le kisebb darabokat a létrejött gőzből, ezzel is szélesítve a támadás területét. Bár a gőz nem okoz nagy károkat, komoly égési sérülésekhez vezethet. Ezért is szükséges, hogy minél nagyobb hőt állíts elő, amivel képes leszel megégetni az ellenfeleidet.
Tekintete ekkora lesiklik rólad valahova a hátad mögé, majd egy kis intést tesz, mire három klán tag behoz a szigetre egy-egy gyakorló bábut. Ami azonban eltért az átlagos fa vagy szalmabáboktól, hogy ezeket bőr borítja. A három Djuka pár lépésnyire elhelyezik a bábokat egymás mellett, majd szó nélkül távoznak. A férfi, pedig újra beszélni kezd, de egy időre, most utoljára.
- A gyakorlat, amit ma el kell végezned nem más, mint hogy létrehozz egy akkora méretű gőzfelhőt, mely teljes egészében befedi a báb egész felsőrészét. Most csak azzal foglalkozunk, hogy meg tanulj minél forróbb gőzt létrehozni. A jutsu hátránya, hogy csak egy irányba képes haladni, ezért is hasznos, ha idő közben megtanulod miként is kell kiterjeszteni. Mi viszont, egyelőre csak az erejével foglalkozunk, a többi a te dolgod lesz az idő múlásával. A létrehozásnál a következő pecséteket használd - ekkor felsorolta a szükséges pár pecsétet- illetve figyelj a hőmérsékletre. Ma csak három órát gyakorlunk, majd óránként váltogatjuk célpontot. A végén látni fogjuk a bőrön, hogy mekkora sikerességgel hajtod végre a technikát. De hogy lássunk is, kérlek, gyújtsd meg a fáklyákat. - mutatott a földbe állított hideg fényforrásokra.

// A feladatod világos, de azért összegzem. Az irományod háromórányi edzést öleljen fel, amiben létrehozod a technikát, és arra koncentrálsz, hogy a lehető legerőteljesebb legyen, míg az a bábok felsőtestét teljesen beterítse. Minden órában új bábot használsz, az idő leteltét Namizou jelzi. Az alkotás hossza, ezúttal ne csak meghaladja az egy oldalt, de legyen annyi. A végeredményt rád bízom, remélem a karaktered képességeihez képest reális képet kapunk az általa létrehozott jutsu erejéről. //

avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Márc. 24 2013, 22:09

Namizuo, miután a kertbe hívatott, egyből a lényegre térve ismertette a napi teendőmet, mind elméletben, mind pedig a gyakorlatban. *Dühöngő farkas falka, már a neve is megfogott.* gondoltam magamban, miközben vártam a fejleményeket. Az öreg vezető ismét újat mutatott, lenyűgözött. Hihetetlen, hogy ezekre én is képes vagyok, még most sem hittem magamban eléggé ahhoz, hogy bízzak a képességeimben. pedig képes vagyok rá. Erős vagyok és kitartó. Ezt pont az előttem álló személy mondta. Mindig is csodáltam ezt az embert, hisz apám helyett apám volt. És most pedig apám nyomdokaiba léphetek, habár sokat nem tudok rla még most sem, mégis csodálattal, és egyfajta versengéssel töltött el, hogy képes lehetek felnőni a nagy ismeretlen mellett.
A technika bemutatása után a feladatom az lesz, hogy hozzak létre minél forróbb gőzt, mely képes lesz az előbb letett báburól szó szerint lesütni a bőrt a képéről. Izgalmas edzésnek kezdődött.
terveim szerint először magával a gőz hevítésével próbálkozom, utána jöhet a külső formázása és a támadás. bele is kezdtem azonnal. A már tegnap agyon gyakorolt kézmozdulattal létrehoztam magamban a gőzt, ám nem engedtem ki, még. A bennem forrongó katon chakra segítségével kell hevítenem a vizet, és a létrejött eredménnyel elérni a várt hatást.
Így a feltörő víz elemet hevíteni kezdtem a tűzzel. Szemeim ekkor már, ahogy az elvárható tőlem, csukva voltak. Kezem már a megfelelő pecsétet mutatva folyamatosan áramoltatta a tüzet, mely csak hevítette, egyre forróbbá tette a vizet.
Mikor úgy éreztem, elég lesz elsőre, lassan kiengedtem a számon át. A hatás, habár nem volt tökéletes, érezhetően jobb volt a tegnapihoz képest. A kavargó gőz előttem olyan meleget árasztott, melytől hamarosan megjelentek homlokomon az izzadtság első cseppjei, lefolyva nyakamon. *Ez még kevés lesz, még több tüzet kell felszabadítanom, hogy képes legyen a bőrt megpirítani, nem hogy leégetni.* Ám nem ahgytam abba, a kiáramló gőzt, mivel lassan engedtem idáig is, folyamatosan hevítettem belülről, így a langyosabb gőzt lassan felváltotta az egyre jobban forrongó chakra. A gőz kavargott, az a kevés szél, mely jelen volt, nem volt elég ahhoz, hogy elfújja, így az egész az arcomban kavargott.
Elég mennyiség gyülemlett össze, megpróbálkozhatok végre a formázásával is. Még most is terjedt a gőz, folyt ki a számon, ám lassan terjedni kezdett. Méghozzá előre. Lassan kúszott a forróság a levegőben, megnyúlt és egyben kiegyenesedett az eddig felismerhetetlen felhő. Akár egy kígyó, úgy haladt lassan a bábuhoz. Szó szerint gőzölgött a levegő, akár a frissen elkészített ramen a tálban. A gőzkígyó lassan elérte áldozatát, majd szétterjedt a testén. nem borította be, de látszódott, a szürke felhő egyre jobban leteríti a bőrbábut, majd megfojtja. Kegyetlen volt a kígyó. De nem hatásos. A gőz nem volt képes sebet ejteni rajta. Ekkor kezem ismét a Tigris jelét mutatva elindította bennem a tüzet. A létrejött gőzkígyó pedig forrósodni kezdett. Nem akartam tovább terjeszteni, míg nem érem el a kellő forróságot.
Az idő telt, a kígyó pedig egyre nagyobb hőt árasztott magából. A bábu hamarosan kezdte feladni, a rajta lévő bőr pedig hámlani kezdett, majd vörösödni. A két segítő, ahogy azt Namizuo is elmondta, kicserélték, friss segítőm akadt.
A gőz kígyót már gyorsabban létrehoztam, mely egyenesen rátámadt a bábura, ám az egy óra elteltével csupán a hámlásig tudtam eljutni. De legalább már a bábu nagy része megszenvedte a támadást. Egy újabb csóvát indítva pedig nem bevontam azt, hanem egyszerűen a légnemű anyag átengedő hatását felhasználva egyszerűen letámadtam azt, átfutva rajta a csóvát. A bőr hamar megadta magát, a becsapódáskor pedig a felső bőrréteg felszakadt, vörösesen izzó réteget hagyva maga után. Eljött az újabb bábucsere. Habár fáradtam már, nem is keveset, újabb csóvát hoztam létre. tenyereim összecsaptam, ezzel keltve a nagyobb hatást. A kiáramló gőz pedig rárontva ellenfelére, megingatta azt, majd a negyedik próbálkozásra szó szerint leszakította róla a bőrt. Térdemre támaszkodtam, kifulladtam, izzadtam, lihegtem. Egész testem úszott a vízben. Namizuo ekkor szólt, hogy lejárt az időm.
- Mh…mhester. Ennyit bírtam kihozni, ennél többre nem telik ma. Mu…muszáj leülnöm. – lihegtem. Válaszát nem vártam meg, hanem a hideg fűbe feküdtem. Remegtem, mellkasom kiugrott a helyéről. De elégedetten feküdtem, mégha ez nem is látszott. majd egy pillanatra ránéztem a bábura és elmosolyodtam. Nyitott szájjal, hisz nem kaptam volna levegőt, de örültem, és büszke voltam magamra. Úgy éreztem, mindjárt ott halok meg, de legalább büszkén.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Kakuzu (Inaktív) on Pént. Márc. 29 2013, 18:35

Mire az utolsó gőzpamacs is eltűnik a levegőben, te már rég a földön fekszel levegőért kapkodva. A gőz talán nem a legerősebb, legpusztítóbb és ezekhez hasonló jelzővel illethető elem, de hogy izzasztó, ahhoz kétség se fér. Két nap egymás után, szinte a végkimerülésig hajszoltak és hajszoltad magad, azonban mindent a szent célért, nem igaz.? Namizou nem zavarja meg a pihenésedet, helyette technikád végeredményét veszi szemügyre. Végigsimít a megroncsolódott bőrön, olykor hümmög vagy csak egyszerűen elmosolyodik. Tetszik neki amit lát, és nem is várt el kevesebbet. Noha ezt nem köti az orrodra, mikor ismét feléd fordul.
- A mai edzésnek ezzel vége. Szépen létre hoztad a technikát, de ezzel még korán sincs vége. Gondolom emlékszel arra, amit alig három órával ezelőtt mondtam. A technika főleg arra jó, hogy lehetőleg minél több ellenfél ellen be tudd vetni. Ezt az utat viszont neked kell kitaposnod és fejlesztened a technikádat. Rögös út lesz, de minden egyes felfedezéssel erősebb leszel. Most térj nyugovóra Kodomo. Jó éjszakát!
A férfi átsétált a kis hídon, majd beleveszett a sötétségbe ahová már a fáklyák fényei se értek el. Te pedig, ha bölcsebb nem is, de okosabb lettél, miközben még egy lépést tettél az új erőd felfedezésének irányába.

// A jutsut elsajátítottad, de csak egyelőre egy irányba tudod a gőzt küldeni közepes távon. Nagyobb távolságra, több irányba további gyakorlást igényel, melyet a játék során sajátíthatsz el. Felírhatod az adatlapodra. //
avatar
Kakuzu (Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szomb. Márc. 30 2013, 20:04

A fűben fekve remegő testem lassan megnyugodott. Namizuo mellém állt, majd gratulált. habár a technikát alap szinten tudtam elsajátítani, de ez pillanatnyilag nem számított. Csupán az, hogy sikerült. Soha sem hittem magamban még ilyen erősen, mint most a fűben. Felültem, majd kifújtam magam. Namizuo elmondta, a technika tökéletes elsajátításához magamnak kell megtanulnom, ám amit az elmúlt két napban véghezvittem, éreztem, sikerülni fog.
namizuo elsétált, azonban én még kinn maradtam. Este volt már, az ég tiszta volt, a csillagok beragyogták az eget. Széttárt kezekkel feküdtem a fűben, még most is lihegtem.
- Vérbeli Djuka - lihegtem halkan. Mosolyogtam. Szemeim behunytam, majd elaludtam kinn a kertben.

Másnap reggel a nap a szemembe sütött, erre keltem. Mosolyogva keltem. Felkeltem a fűből, majd hazamentem fürdeni és elkészülni. A délutánomat Sukival fogom tölteni. Elviszem ebédelni, majd a partra kiülünk. Csodás nap lesz. Egy edzés tökéletes befejezése. Ennél jobb sorsom már nem is lehetne.

//Köszönöm a mesélést Smile//

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Hétf. Dec. 16 2013, 14:23

Rengeteg gondolat kavarog a fejembe, hogy most miért is vagyok itt? Miért is kelet hazajönnöm egy olyan küldetésről, ami az egész klán életét megváltoztathatja. Míg ők a fronton harcolnak, addig én itt fekszem a melegágyban bekötözött kézzel. Egyszerűen nem értem, hogyan és miért történt meg velem. Nem sajnáltatni akarom, magam egyszerűen dühös vagyok. Tudom, hogy egy kezét elvesztő shiboninak semmi keresnivalója a fronton, de hát akkor is. Nyilván egy nyílt törés nem játék, és a gyógyítása is komoly feladatott vesz igénybe. Az a mérhetetlen düh ami, átjárja a testemet, akkora hogy a fájdalmamat is enyhíti. Konkrétan enyhült a fájdalmam, mióta ilyen gondolatok járják át az agyamat.
Amint felülök a kényelmes ágyból, hogy egy kicsit körbenézzek, persze amit nagyban tiltanának az orvosok, észreveszem, hogy a kórterem vagy legalábbis az a helység, amiben ápolnak, teljesen üres. 
Így hát fogom magam, belelépek a papucsomba, leakasztom azt a bizonyos jellegzetes fehér köntöst a fogasról, majd miután magamra terítettem, kiléptem az ajtón és elindultam a folyosó felé. 
Az épület kihalt és üres. Tisztán látszik, hogy mindenki a fronton van, vagy valami fontosabb elfoglaltságon vesz részt. A lépesek egyre nehezebb és a fájdalom egyre hasítóbb. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, de kezdem belátni, hogy valóban a legjobb értelme az volt, hogy engem hazaküldenek.
A folyosón csoszogva néha-néha megállok egy kis pihenésre, majd folytatom az utamat egészen az udvarig. 
Amint kiléptem a kertbe, a ragyogó nap csak úgy égette a szememet, így egy árnyékosabb helyett kerestem magamnak. Szerencsére észrevettem egy üres padot, az egyik fa tövébe, így odasétáltam és nehézkesen leültem. Az fa lombjai nagyok voltak, így könnyedén eltakarták a nap sugarait. 
Ismételten visszagondoltam a társaimra illetve az elmúlt hónapra, amit a fronton éltem át.
Habár nem vagyok valami jó állapotba, mégis büszke voltam magamra, hogy elsajátítottam a homok használatát. Hihetetlen ereje vagy, csak egy picit nem figyelek oda és máris elveszítettem a karomat.
Ekkor elég érdekes gondolatok kezdtek átjárni az agyamon. Olyan érzésem támadt, mintha nekem már nem lenne itt dolgom a Djukák közt, most a legfontosabbnak azt érzem, hogy megtanuljam a homok használatát a kitűnő tanárral. Ha nekem ekkora sebeket okozott, akkor miket okozhat egy más embernek. 
Egyszerűen nem tudom, hogy mi tévő legyek, de éreztem, hogy amint meggyógyulok, nekem el kell mennem innen. Eszembe jutott még a családom a föld országa, illetve a kolostor, ahol felnőttem. Biztos, hogy ott is nagy a veszély és talán várnak rám, várnak, hogy valaki segítsen nekik. Ez nem az én hazám, nekem az igazi otthonom a kolostor és a föld országa.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Dec. 19 2013, 16:42

A sebesülés kihozta belőled azt, amire senki sem számított. Úgy érezted, eldobtak téged, haszontalanná váltál a vezetőség szemében, elküldtek egy sérülés miatt, amit talán a szigeten is ápolni tudtak volna.
A kórházban töltött idő alatt egyre jobban érezted a vágyat, hogy hazatérhess. 
Tudtad azonban, hogy miért is jöttél a Holdba. A kolostori élet türelemre és engedelmességre tanított téged, a klánnal való szövetség megerősítette ezt. Azonban a kudarc, a bukás íze megkeserített mindent, nem ismerted többé a szövetséget, a társakat. Mindazt, amit eddig a tökéletes életnek gondoltál, egy pillanat alatt megváltozott, a kudarc arra sarkalt téged, hogy visszatérj a kolostorba, megerősödjön benned a hit és újra tudjál küzdeni.

A birtokon sétálsz, mikor a szél felerősödik, egy lapot fújva lábad elé. A lapban a háborús helyzetről is olvashatsz, valamint egy olyan cikket találsz, amely talán felkelti az érdeklődésed.
"Öt ismeretlen személy tört be a fagy falvába, megölve a vezető kisfiát és elpusztítva a falu nagy részét. A tetteseket keresik" - olvashattad a rövid cikket. A lap a látott személyek leírását is tartalmazták, két kunoichi és három férfi. A cikket egy szemtanú elmondása szerint írták, a férfi elmondása szerint egy álarcos férfi, miután kivégzett 10 személyt, őt életben hagyta és futni engedte, hadd közölje a hírt az egész világgal.
Mire képes néhány ember. Öten felvették a harcot egy egész falu ellen. Micsoda erővel bírhat néhány személy, ez talán még jobban lelomboz téged.
El kell döntened, mihez kezdesz, azt biztosra veheted, a vezetőség nem fog téged elengedni, hiába küldtek haza, valamiféle céllal mégis itt tartanak. A kapuban az őrök nem igazán engednek téged el, ha mégis, akkor is türelmetlenül várják, mikor érkezel vissza. A kezed már jobban van, azért még nem árt, ha pihenteted. Mit teszel? Az idő gyorsan halad, míg társaid a szigeten harcolnak, neked ott kell maradnod. Beszélhetsz a vezetőséggel a szigetre való visszatérésről, ám egyhangúan elutasítják.
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Szomb. Dec. 21 2013, 14:36

A padon ülve a fájdalom ismételten visszajött a kezembe. Ismételten felkavarognak bennem az érzések és egyre erősebben átjött az-az érzés, hogy nekem itt valóban semmi keresnivalóm nincs. Nem akarok szánalmat kelteni az emberekben, és nem is akarom betölteni a vesztes harcos szerepét. Egyre jobban hiányzik a kolostor és a családom. Nem érzem magam itt jól, nincsenek barátaim, és mivel nem vagyok Djuka teljesen máshogy is kezelnek a többiek, én nem vagyok sem testvér, sem pedig rokon, én egy egyszerű shinobi vagyok, akit befogadtak és ettek éveken keresztül. De lényegébe igazuk is van, én csak egy ingyenélő vagyok. El kell valahogy tűnnöm innen, elegem van az egészből.
 
Miután felállok és elkezdtek járni a birtok térkövén egy nagyobb lapot fúj elém az erős szél .A lapon egy újságcikk volt megjelenítve a háborúról kapcsolatba. Miután felvettem neki is álltam az olvasásának."Öt ismeretlen személy tört be a fagy falvába, megölve a vezető kisfiát és elpusztítva a falu nagy részét. A tetteseket keresik". A lap hátoldalán pedig az emberek, vagyis a tettesek voltak leírva egy szemtanú elmondása alapján. Eleinte nem nagyon foglalkozom cikkel, volt nekem más bajom is. Mit érdekel engem a fagy országa, őszintén szólva azt se tudom, hol van. Sokkal jobban érdekel az, hogy végre elmenekülhessek ebből a kócerájból. Abba biztos lehetek, hogy a főnökség nem fog elengedni, főleg úgy, hogy sebesült vagyok. Hisz már annyiszor próbálkoztam azzal, hogy visszamehessek a szigetre, de hát a kezem miatt egyértelműen megtiltották. Amint visszafele sétáltam a szobámba, hogy egy kicsit megpihenjek egész végig azon törtem az agyam, mégis hogyan tudnék megszökni.
Habár volt meleg ágyam és ellátást is kaptam, túlságosan is féltettem a kolostorban élő barátaimat, ahhoz, hogy én itt üljek a babérjaimon. Amint befeküdtem az ágyba erős gondolkodásba kezdtem, hogyan is tudnék innen megszökni.
A kezem gyenge így az erős jutsukat kénytelen leszek hanyagolni. A legjobb ötlet talán az lenne, ha éjjel a ”földben rejtőzködő jutsuval egyszerűen elmenekülnék”.
 
Amint leszállt az éj, vagyis besötétedett, neki is kezdtem a szökésnek. Mivel biztos voltam, hogy elmegyek a cuccaimat összepakoltam. Illetve beraktam még hidegélelmet, vizet és persze azokat a gyógyszereket, amiket az orvos írt fel. Nyugtatókat, fájdalomcsillapítót, illetve a gyógyulást elősegítő kapszulákat. Mivel nem akartam lelepleződni az ágyamat úgy vettemet be mintha még ott aludnék illetve fekete ruhát vettem magamra és egy fekete sállal takartam el az arcomat. Szép lassan kimentem a folyosóra ügyelve, hogy senki ne vegyen észre, onnan egyenesen tovább a kertbe és már csak a kijárat maradt, amit az örök védtek.
Mindvégig szinte guggolva közlekedtem, figyelve a járkáló emberekre. A kertben a földben rejtőzködő jutsu segítségével lemerültem a talajba majd amint elhagytam a főbejáratott olyan 20 méternyire visszajöttem a talajra, majd a kikötő felé rohantam. Remélem, hogy nem vettek észre és hogy el tudom még érni az éjféli a hajót, ami a föld országába megy.
A szívem nagyon erősen, soha nem éreztem még ilyen érzés. Szabadbak éreztem magam és most már biztos vagyok, hogy jól döntöttem.
 
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Dec. 22 2013, 17:08

A terv már készen állt a fejedben, a fájdalmak, amelyek jellemezték az utóbbi időszakot a Holdban egy olyan tervet állított össze, amelyet az első adandó lehetőségnél ki is használtál. A birtokról nem volt nehéz megszökni, senki sem számított volna rá, hogy egy sebesült fiúban, ki évek óta köztük él, ennyi düh és feszültség lakozik.
A két őr nem számított a lábuk alatt elkúszó fiúra, így folytatva társalgásukat engedtek neked szabad utat, nem mintha mást tehettek volna. 
A kikötőbe jutva azonban felmerült néhány probléma. Háborús időket élünk. Az illegális be- és kivándorlókat egyre jobban ellenőrzik a határokon, nem bíznak az ismeretlen személyekben. Egy olyan ország pedig, amelyek bevételének jelentős részét a turizmus hozza, még fokozottabban ügyel erre. Így már távolról kiszúrhatod, ahogy a katonák, felfegyverezve járőröznek fáklyákkal a kezükben és folyamatosan ellenőrzik a beérkező csomagokat, valamint a személyeket, ki és befelé egyaránt. Csak az hagyhatja el a várost, aki rendelkezik a megfelelő papírokkal. Néhány személyt épp most szállít le néhány katona egy hajóról, kezükön lánc csörög, nem bűnözők, csupán menekülni akarnak.
Két választásod akadt. 
Megpróbálhatsz papírokat szerezni magadnak, ehhez viszont senki sem fog hozzájárulni, legalábbis önszántából nem. H viszont nincsenek papírjaid, nem lesz sok esélyed kijutni a kikötőből sem és az imént érzett szabadságérzeted hamar bilincsben fog végződni.

Ám, mint a világ minden táján, találhatsz itt is olyan hajókat, amelyek kissé távolabb állnak meg a kikötőtől, amelynek a legénysége nem épp kitüntetett mintapolgárokból áll, a szállított árú pedig gyakran összeütközésbe kerül az előtted sétáló katonákkal, akik a városok rendjéért felelősek. ha okosan kérdezgetsz, belefuthatsz a csempészek egyik kapitányába, ám az az út sem olcsó, sem pedig életbiztosítás. 
Te döntesz, elindulsz és a magad módján szerzel papírokat, vagy esetleg szerencsét próbálsz és felkutatsz egy csempészhajót. Jól gondold meg, mindkettő út kivezet téged az országból, kérdés, melyik éri jobban meg, és melyiknek nagyobb a rizikója. 
Itt folytatjuk.
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Csüt. Jún. 26 2014, 14:59

Rikudou


A faluban okozott pusztításon végignézve a szőke hajú fiú elszörnyedt. Nem gondolta volna, hogy ekkora pusztítást képes végezni a béke nevében. Emberek testei feküdtek a vizes talajon, jurták maradványai úsztak a fal eltűnése után a lecsorduló vízzel együtt. A lila szemű chunnin még egyszer körbenézett, majd összeszorította száját. Kezében tartotta kardját, annak érdekében, hogy a rohamozó bennszülötteket megállítsa, és megóvja saját testi épségét. Azonban nem volt már rá szükség. A félelem megtette helyette. A lakosok remegve álltak meg az egyetlen fiúval szemben, a fiúval, aki egy falu pusztulásáért okolható. Csupán ebben a pillanatban érkezett az újabb fejpántos shinobi, Mizuri, aki készen állt a fiú megsegítésére, azonban nem volt rá szükség. A falu megtört. Kodomo kardját a földbe szúrta, majd két kezével markolatának tetejére fogott és letérdelt.
- A mai naptól fogva a falu és az ország egy új, közös jövőért él. Célunk a szigeten lévő befolyás megszerzése és annak megtartása. – felkelt a fiú a földről. – Azonban csak akkor tudjuk megtartani a befolyásunkat, ha a szigeten élők helyzetét megváltoztatjuk, jobbá tesszük. Most azonnal visszatérünk a Bázisra és anyagi támogatást, építéshez való nyersanyagot és munkaerőt hozunk, hogy az emberek újjáépíthessék lerombolt otthonukat.
A szőke hajú ifjú csapatának élén tért vissza a bázisra, majd elrendelte a falu restaurálását. Remélte, hogy a vezetőség engedélyezi kérését, hisz nem mészárosokat küldtek a szigetre.
- Számos falu van még a szigeten, gondolom hasonló környezetben élnek, mint ahogy Etoranze falvában tapasztalhattunk. Orvosok kellenek és építők. Szerszámra és fára lesz szükség. A sziget lakosai talán könnyebben engednek minket be, ha fegyverek helyett gyógyszerekkel, élelemmel és munkaerővel kopogtatunk. A béke nevében kell a szigetet a befolyásunk alá keríteni. Segítsetek nekem, testvéreim. Segítsétek küldetésünk, terjesszük a Hold lobogóját, vigyük hírül, a segítség megérkezett.
 
Kodomo csapata élén ismételten elhagyta a Bázist, hivatalos levelekkel a kezében járt faluról falura, ahol engedték, betért és segítségét ajánlotta fel. A falvak vezetőivel tárgyalva gyűjtötte össze a falvak szükségleteit, majd ezen listákkal tért vissza a bázisra. Ott, ahol támogatást kért és kapott, a falu kapujára a Holddal ellátott lobogót tűztek ki, mutatva együttműködésüket, és behódolásukat. Másfél hónapon át járták a szigetet, mire sikerült a falvak döntő többségével megegyezniük. A falvak lakosai bebocsátást adtak a Hold katonáinak, cserébe az ország ellátta őket. Idő közben a Bázis is újjáépült, a szigeten tartózkodó katonák és shinobik otthonául szolgáló terület fejlődni kezdett. Épületekkel bővítették, az épületek némelyike pedig átalakult, az ott élők mindennapi szükségleteinek kielégítéséért boltok, üzletek jöttek létre, lassan kezdett egy faluhoz hasonlítani. Mindeközben a tengerpart, a kikötők és az erdők védelméért katonai alakulatokat állítottak fel, kiknek feladatuk az adott terület őrzése lett. Közösség alakult ki a bázisban élők között, és szépen lassan egy új város jött létre.
Shingetsugakure no Sato, a rejtőző Újhold falva lett a sziget központja. Állandó kommunikációban áll a szigeten lévő falvak és a Fő szigettel. A falvakba Holdbéli képviselők telepedtek le, kik a bennszülöttekkel éltek együtt, segítve kérvényezésekben, újjáépítésben és a szoros kapcsolat megtartása érdekében. A Nazo sziget lett a Hold második állama, ennek köszönhetően mind területi, mind nyersanyag szempontjából az eddigiek többszörösére nőtt, lehetőséget adva a Holdnak a gazdasági egyeduralomnak a Déli tengerek szigetcsoportjai között.
Néhány héttel később
 Hajó közelített Getsugakure kikötője felé. Hatalmas vitorlás, a Hold szimbólumával ellátva. Mögötte még két másik követte. A hajók fél éve hagyta el a kikötőt, hosszú út áll mögötte, most pedig visszatért otthonába. Emberek tömege lepte el a dokkokat, anyukák, fivérek, rokonok és barátok, kik mind visszavárták a szigetre utazó shinobikat, katonákat és államférfiakat. A hajók kikötöttek, pallók kötötték össze a fedélzetet a dokkokkal, majd hirtelen lábak százai keltek át rajtuk.
Kodomo a fő hajón érkezett. Sötétes színű páncélja csillogott a nap fényében, fejpántját épp oly feszesen és határozottan hordta homlokán, mikor elindult, ha nem jobban. Hősként tért haza, testvéreivel együtt. A Djuka klán tagjai megcselekedték, amit megkövetelt a haza. A klán segítségével az ország olyan területi és gazdasági segítséget kapott, amely akár dönthet a háborúban. A fiú lassú, kimért léptekkel sétált végig a dokk fapadlóján. Már látta a távolban Nagyapját, Namizuo-t, a klán vezetőjét, és az ő nagyapját. Azonban nem Namizuo volt az egyetlen, aki eléjük jött. Egy olyan személy állt az idős klánvezető mellett, kinek puszta látványa is boldogsággal tölti el a chunnin szívét. 
- Suki - mondta a fiú. Ott állt előtte, közel fél év távollét után is a lány, kinek megmentéséért Kodomo egyszer a fél világot átutazta.
A holdbéli chunnin egy szót sem szólt, csupán átölelte a lányt, majd néhány percig mozdulatlanul állt.

A kis csapat végre hazatérhetett és Kodomo annyi idő után ismét a saját ágyában pihenhetett. Fárasztó időszak zárult le, az elmúlt hónapok eseményei azonban még jobban megerősítették a fiúban hitét, hűségét. Igaz, a nap további részében nem tett mást, mint evett és aludt, azonban másnap, miután felkelt ágyából, a birtok hátsó kertjébe sétált, és folytatta edzését. Miután a falut elfoglalták, nem igazán kellett erejére támaszkodni, sokkal inkább diplomáciai tudását használta, és csak a legvégső esetben alkalmazta erejét. A kertben edző fiú nyugodt volt és boldog. Örült, hogy ismét itthon van és edzhet újra, beoszthatja saját idejét, tartson az bármeddig. A háborúnak nincs vége, a nemzetek még nem ontottak elég vért ahhoz, hogy lezárhassák a viszályt. A Hold országa még ki fogja venni a részét mindabból a vérontásból, amelyet a fiú minden áron el akar kerülni. Kérdés, mikor odakerül, vajon a józan ész, a diplomatikus beszédek és az emberi jóságban való hit elég erős lesz e ahhoz, hogy megállítsa az ellenséget? A választ a fiú is tudja jól, sajnos...

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Jún. 27 2014, 00:02

   Az Ifjú Djuka nehéz időszakon van túl. Nagy teher nyomta a vállát az utóbbi napokban. Azzal, hogy egy csapat vezetésével bízták meg, már nem csak a saját élete felett kellett döntenie. Ha ez pedig nem lett volna elég, akkor egy falu sorsa felett is dönteni kellett. Persze a kezei meg voltak kötve mind Gengetsu mind a saját döntése szempontjából. Talán ennek a csapatnak nem lett volna annyira nehéz elpusztítania egy ilyen falut, de Gengetsu és Kodomo is jól tudta, hogy itt az erőszak nem választható. Így az agresszív védekezés taktikáját választva arattak sikert és mentették meg társaikat. A Djukáknak hála a Nazo sziget elérte céljait és fel lett térképezve. Hamarosan pedig kiépült és hatalmas befektetések árán talán a legtökéletesebb Harcászati Erőddé alakították át a Nazo Szigetet. Most pedig a fiú, élvezheti jól megérdemelt pihenőjét.
   Éppen a Djukák Főházának kertjében edzett. Gyakorló öltözékében keményen dolgozott. Még azt is megengedhette magának, hogy leizzadjon. A kemény munka gyümölcse ám ez, amelyet minden harcos és minden shinobi büszkén viselhet. Ám valami megzavarta a fiút. Emlékeiben és gondolataiban merengve lépések hangjára lett figyelmes. Több és majdhogynem egyszerre mozgó léptek, melyek csak egyet jelenthettek: Barát közelít és nem is akármilyen. Ahogy hátrapillantott és felvette a tisztelgő állást, majd meghajolt feljebbvalói előtt, nem csak nagyapját Namizou-t látta, hanem magát a Michiru Tsuki Daimyout is. Szemei előtt csak ez a két alak lebegett. Nagy megtiszteltetésben részesülhet az Ifjú Djuka, ugyanis Michiru Tsuki Daimyou nem igazán mutatkozik az emberek előtt, főleg nem ilyen messzire falujától. De ez is csak a Djukákba vetett bizalmát jelképezi. Persze nem egyedül érkezett. Két Yari-t szorongató testőr is elkísérte, hatalmas fejdíszekben, valamint ott volt mellette Gengetsu is. Namizou sem egyedül jött. Ott volt mellette a mindig harcra kész Hiari, aki szigorú tekintettel meredt a fiúra. Láthatóan nem nagyon hatotta meg, hogy micsoda megtiszteltetésben részesül Kodomo, aki miután jól megnézte két rangosabb Elöljáróját, a többiekre is szentelt némi időt. A két Yaris testőr és Hiari megállt. Csak Gengetsu, Namizou és Michiru Daimyou tartott továbbra is a fiú felé, majd amint elég közel értek - körülbelül úgy három méterre a fiútól - megálltak. Namizou mosolyogva nézett végig a frissítően fáradt fiún aki az edzés örömeit élvezte az imént. Gengetsu unottan és egyhangúan szívta Cigarettáját, amely kissé zavarta a kövér Földesúr szaglását és immunrendszerét, ami köhögést váltott ki belőle.
- Elnézést Daimyou-sama. Azonnal eloltom.
Mondta oda neki Gengetsu, aki úgy is tett és tenyerében elnyomta a cigarettát.
- Ugyan-ugyan... Miattam ne zavartassa magát. *köhh köhh*
Akadt el mondandójában, mire Kodomo nagyapja próbálta megmenteni a helyzetet.
- Djuka Kodomo. Igazán jó szolgálatot tettél a faludnak Fiam... Ezzel együtt a Klánunk hírnevét is növelted és így érdemessé váltál a komolyabb feladatok betöltésére is.
Ekkor Namizou elhallgatott. Természetesen jól tudta, hogy maga a Daimyou is szólni kíván a köhécselése után.
- Ez valóban így van Ifjú Kodomo. A Djukák már régóta a falu szolgálatában állnak és éppen ezért rendeltünk ki titeket a szigetre. Persze a kellő felügyelet mellett...
Nézett Gengetsura, aki még mindig unottan tekintett a fiúra, majd nagyon sóhajtva Ő is megszólalt.
- A szigeten helytálltál mint vezető. Egy csapatot vezérelve ártalmatlanítottál egy bennszülött falut és megmentetted társaidat úgy, hogy nem szenvedtetek veszteségeket. Ezután helytálltál mint Diplomata, ami a politikai életben is előnyt jelent.
A szót átvette Namizou.
- Éppen ezért az Én ajánlásommal, Gengetsu-san megerősítésével és a Daimyou-sama áldásával kineveztek téged Getsugakure no Sato újdonsült Jouninjává. Gratulálok Fiam!
Ekkor Kodomo a Földesúrra nézett, aki bólintott egyet, hogy ez valóban így van és nem csak álmodik. Djuka Kodomo ezúttal Jounin Rangot kapott. 

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Jún. 27 2014, 00:38

Kodomo teste izzadt volt, pihenni akart, de nem tette. Hajtotta a vágy, hajtotta az akarata, erősebbé akart válni, testét állandó edzéssel tudta csupán megfelelő kondícióban tartani. A kert nyugtató hatással volt rá, örült, hogy ismét a családi birtok levegőjét szívhatja, az ismerős bokrok és fák között edzhet. Nem is kívánt többet.
Különös érzés fogta el egy pillanatra. Szintjének megfelelően érezte, valaki közelít, ám nem tudta, hogy pontosan honnan, illetve, hogy ki. Köpenyének szárába megtörölte arcát, majd körbe tekintett. Léptek zaja törte meg a lihegő csendet. A léptek nem egy embertől származtak. Fémek csörgését fújta a szél. Majd a fahíd jellegzetes hangja, mikor valaki rálép elárulta számára, ki is közelítette meg. A kis fahídon, amely az apró patak felett halad át, most megtelt emberekkel. Kodomo nem hitt a szemének, újra megtörölte arcát, szemeit megdörzsölve.
Namizuo állt előtte, Hiari kíséretében. Mellettük állt még Gengetsu is, aki a Nazo sziget elfoglalásában volt vezető stratéga szerepében. Azonban egy olyan személy is felbukkant mellettük, kinek megjelenése szinte sokkolta a fiút. Felismerte a férfit, akit utoljára évekkel ezelőtt látott. Tudta ki ő, ezért sem értette jelenlétének okát. A férfi és a klán jó kapcsolatot ápol egymással, Namizuo, az idős vezető és ő igen jó barátok. A férfit Michirunak hívják, a Hold országának Daimyoujaként ismert. Mit kereshet itt?
Namizuo, Michiru daimyo és Gengetsu közelebb lépett, a kíséret hátrébb maradt. Mire készühetnek? Kodomo fejében ezer és ezer kérdés merült fel, ám a válaszokat nem tudta. Semmit sem tudott. A látvány olyannyira megdöbbentette, hogy csupán késve tudta még egyszer megtörölni izzadt arcát, majd térdre rogyni, megadva a tiszteletet a Hold vezetőjének.
- Daimyou-sama, Gengetsu-sama, Namizuo-sama. – köszöntötte őket – Miben lehetek szolgálatukra? – kérdezte a földön térdelő fiú, fejét még most is lehajtva tartotta. Ekkor a hármak felváltva, egymást kiegészítve vezették fel jöttük valódi okát. Mikor Namizuohoz került a sor, Kodomo lassan felemelte fejét.
- Éppen ezért az Én ajánlásommal, Gengetsu-san megerősítésével és a Daimyou-sama áldásával kineveztek téged Getsugakure no Sato újdonsült Jouninjává. Gratulálok Fiam
Kodomo szemei tágra nyíltak, elakadt a lélegzete.
- J…J…Jounin? – csupán dadogni tudott a fiú, hatalmas megtiszteltetés volt számára, hogy a Hold három ilyen magas szintű tagja eljött hozzá, hogy kitüntessék.
-B volna egy levélben, rosszul érzem magam, így izzadtan és lihegve a Hold három becses tagja előtt. – mostanra mélyen már mosolygott a fiú, ám még most sem akarta elhinni mindazt amit hallott. Michiru bólintással jelezte, amit mondott az igaz.
Kodomo lassan kelt fel a földről, leporolta magát, majd öklét bal tenyerébe szorítva hajlott meg előttük.

- Még most sem hiszem el. Egy álmom vált valóra. Mostantól még jobban kell edzenem, hogy méltó lehessek a címre, a kitüntetésre. Megtisztelve érzem magam, köszönöm az elismerést. Ígérem, nem fogok csalódást okozni, büszkén fogom viselni nevem és rangom. – csupán ekkor egyenesedett ki ismét. A hármak reakciójára várt, mást nem igazán tudott mondani. Csupán egy dolog járt a fejében…Jounin lett. A Hold ország fiatal bajnoka Jounin lett. ha ezt Hiashi és Ame meghallja…vajon mit fognak szólni? És Ryuu meg Narahiko? No meg persze Mizuri? Talán mind tutták már, vagy őket is oly váratlanul foja érni, mint ahogy Kodomot érte? Annyi év után most először érzi magát büszkének, büszke a tettekre, amelyeket végigvitt. Büszke arra, hogy a Hold elismeri klánját és nevét, büszke rá, hogy Djuka-k vére folyik erejében. Büszke arra, hogy továbbviheti a család jó hírét és nevét, ahogy azt az előző generáció tagjai is tették. Büszke arra, hogy ő, Kodomo, habár nem ismerte apját, mégis tudja, hogy a főág leszármazottja elismerést kapott a vezetőségtől, elismerik munkáját. A mai naptól minden egyes percét arra fordítja, hogy eleget tegyen a címnek és tudásával segítse a Holdat.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Júl. 02 2014, 12:43

Miután Kodomo felkelt a földről és meghajolt a Három férfi előtt, mindhárman bólintottak. Namizou mosolygott és a szemében a büszkeség fénye csillogott. A Daimyou csak mosolygott, elvégre számára ez csak egy kisebb örömteli pillanat, leginkább a Jounin kinevezés által okozott örömök miatt mosolyog Ő is. Gengetsu pedig komolyan és komoran tekingetett a kertre, csodálva annak szépségét, elvégre is, Ő nem ide tartozik. A csendet a Daimyou-sama törte meg.
- Örülök neki, hogy ilyen tehetséges Shinobik állnak a Hold Országának oldalán. Most pedig, ha megbocsájtasz, lenne egy kis dolgunk Namizou-donoval.
Mondta, majd megfordult és távozott Gengetsuval és a testőreivel az oldalán. Namizou is sietősre vette, de előtte még szólt pár szót a fiúhoz.
- Jól teljesítettél Fiam. Mostantól, azonban ahogy Te is mondtad, még keményebben kell edzened, ha méltó akarsz maradni a Jounin Rangra. Ezért, melléd rendeltem segítségül Hiarit. - Ekkor a hatalmas termetű és szigorú tekintetű férfi, Namizou mellé sétált - Ő fog téged tanítani egy ideig. Nagy tudású Shinobi, éppen ezért áll mellettem. Most viszont mennem kell. Viszlát Fiam.
Mondta, majd megfordult és magatokra hagyott ezzel a bizonyos Hiarival, aki még mindig szúrós, már-már megvető tekintettel meredt az Ifjú Djukára, majd Ő is megfordult és hatalmas kezével intett Kodomonak, hogy kövesse. Egyre gyorsuló tempóban haladt, egészen ki a Djukák birtokáról, majd be az erdőbe. Hamarosan megérkeztetek a Hold Országának legelhagyatottabb Tengerparti területére, ahol maximum csak kisebb számban fordulhattak elő emberek. Itt pedig Hiari egyenesen a Tenger Vizére futott fel, Kodomo pedig követte. Nagyjából 4-5 kilométerre a parttól megálltak, majd a tanító szembe fordult Kodomoval.



// Ide írj: http://narutohun.niceboard.org/t240-tengerpart  //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Gato on Szomb. Júl. 26 2014, 21:10

Cselszövés

Kodomo, a pihenőjét tölti, amikor szobájának ajtaján kopogtatnak. Miután megengedte az érkezőnek, hogy belépjen a szobába, a Djuka-klán egyik szolgája áll meg az ajtóban. Nem lép be, helyette meghajol tiszteletteljesen és belekezd mondandójába. Lassan, érthetően beszél, nem kapkodja el a mondanivalóját. Azonban érezhető beszédén, hogy zavarban van a frissen kinevezett Jounin előtt. 
- Kodomo-kun! Namizou-sama kéreti az irodájába. Azt mondta, az ügy nem tűr halasztást. Tisztelettel megkérem, siessen megjelenni az irodájában.
Miután a férfi befejezte a mondandóját, félre áll az ajtóból, hogy Kodmonak teret engedjen a távozáshoz, Namizou irodája felé. A szolga végig kíséri a Jounint, kérdéseire válaszol, bár az ügy mibenlétéről nem tud semmit. Ez értelemszerűen így van jól, hiszen a szolgák orrára, nem szokták az Uraik ügyeit kötni. Amikor megérkeznek az iroda elé, a szolga a lehető legnagyobb tisztelettel kopogtat az iroda ajtaján, majd bejelenti Kodomo érkezését. Namizou hangja nyugodt és ebből arra lehet következtetni, hogy nem vészhelyzetről van szó, hanem sokkal inkább valamiféle kényes ügyről. Amikor, Kodomo belép a klán vezetőjének irodájába, a férfit az íróasztala mögött találja. Éppen papírmunkával foglalatoskodik, amikor azonban felpillant a Djuka-klán ifjú titánjára, elmosolyodik. Mimikájában van valami bizalomgerjesztő, valami olyasmit tartogathat Kodomo számára, amely örömmel tölti el a korosodó férfit.
- Foglalj helyet, kérlek. Fontos ügyet szeretnék megvitatni veled és egy fontos küldetésem van a számodra.
Miután a férfi elfoglalta a helyét, Namizou megvakarja az állát, majd összekulcsolt kezein megtámasztja az állát, egyfajta hatásszünetként. Azonban nem húzza túl sokáig az időt, belekezd az említett ügy és a küldetés előadásába.
- Amint, azt mindent bizonnyal tudod, a Nazo-sziget megszerzésével, fontos politikai tényezővé váltunk. Nem csak a csatatéren, de a politika sakktábláján is meg kell felelnünk. Nekem jelenleg más teendőim vannak, így a Daimyo-sama felkérését, hogy tekintsem meg a katonai létesítményeket és legyek jelen a szemlén, neked kell teljesítened. Biztos vagyok benne, hogy sikerrel fogod állni a sarat. Ez az első dolog, amiről szólni kívántam.
Mondja, majd az asztaláról felemel egy tekercset, amelyen Michiru daimyo pecsétje díszeleg. Mivel a pecsét érintetlen, egyértelmű lehet Kodomo számára, hogy bizalmas információkat tartalmaz. tehát a kiküldetés célja bizalmas okmányok eljuttatása is a Nazo-szigetre. Kodomonak azonban nem kell találgatnia, hogy mi lehet az okmányban, erről Namizou világosítja fel.
- Ebben a levélben, fontos parancsok és utasítások vannak. Gondolom, nem szükséges hangsúlyoznom, hogy nem kerülhet rossz kezekbe. A feladatod kettős lesz. Először is, el kell juttatnod eme utasításokat Kabiharu-samának. Miután ez megtörtént, részt fogsz venni a szemlén. Ebben a küldetésben, a Daimyo küldöttje vagy, ugyanakkor a Djuka-klánt is képviseled. Mivel ez politikai küldetés, semmint harctéri, arra kérlek, hogy légy óvatos. Tisztában vagyunk diplomáciai képességeiddel, ennek ellenére, vigyázz. A többi klán nem fogja tétlenül nézni, hogy megerősítjük a politikai befolyásunkat. S itt jön képbe a második dolog, amiről szólni szeretnék veled pár szót. Hosszas megfontolás után úgy határoztam, hogy Klánunk, a továbbiakban a Nazo-szigeten fogja pályafutását folytatni. A politikai csatákban, így kell csapást mérni az ellenfelekre. Létfontosságú tehát, hogy jó benyomást tégy Kabiharu-samára. Van a küldetéseddel kapcsolatban, bármilyen kérdésed?
Kérdezi a fiút, a klán vezetője. 

// Itt, most lehetőséged van bővebben informálódni, mind a küldetéseddel, mind a költözéssel kapcsolatban. Posztodban tehát kérdezhetsz, illetve véleményezheted a költözést.  //    
avatar
Gato
Inaktív

Specializálódás : Van


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szomb. Aug. 09 2014, 15:21

A szőke Jounin Nagyapja előtt állt irodájában. Egyenes háttal hallgatta végig a férfit. Talán meg sem fordult a fejében az, hogy a Háború efféle belső problémákhoz vezethet, a hatalom és a pénz miatt meg kell tartaniuk klánjuk becsületét. Klánjának becsületet azonban talán magánál a daimyounál is tisztább volt. Eme lépésekre talán csak afféle rutinszerűen álltak hozzá, mutassák, hogy a klán képviseli a továbbiakban is az efféle teendőket.
- Tehát visszatérünk a Szigetre – kérdezett vissza Kodomo, miközben átgondolta Namizuo szavait. Egy katonai szemle felügyelete. Még akár jó is kisülhet az egészből. Talán az elszánt Jounin egy efféle látvány, látván a Hold hadsereg fegyelmezett sorait, talán utána még jobban fog teljesíteni feladatain, még büszkébb lesz a nevére. Namizuo egy tekercset nyújtott át, rajta a Daimyou pecsétjével. Mikor a vezető átnyújtotta a fiúnak, ő bólintott csupán egyet, értette feladatának fontosságát. Páncéljának hátán lévő tárolóba helyezte a tekercset.
- Kabiharu-samat honnan ismerem fel majd? Mikor fog a szemle kezdődni? – teszi fel kérdéseit, melyek igen csak fontosak számára, már ha Namizuo nem fejti ki  őket részletesen.
- Esetleg még valami, Namizuo-sama? – tette fel kérdését a Jounin, mikor indulni akart. Ekkor folytatta az öreg vezető egy másik, mégis talán fontosabb küldetéssel.
- E…elköltözni? A szigetre? – teljesen ledöbbent a fiú, mikor Namizuo befejezte mondandóját. Itt kell hagynia mindazt, amiért eddig élt? Az embereket, az ismert utcákat, mindent. Igaz, a Hold területét nézve jelenleg a többszöröse az eddiginek, így a városban teljesen új embereket fog megismerni, illetve azokat, akik a klánon kívül úgy érezték, az új sziget sokkal több lehetőséget biztosíthat, mint a Hold városában.
- A többiek tudnak erről? – kérdezett vissza a fiú, ekkor már higgadt hangon.  Még most sem akarta elhinni. Igaz, számára a Sziget nem a városi életet, az alagútrendszerrel kiépített bázis, hanem azon kemény hetek és hónapok után megmaradt élmény. A sziget, ahol testvérei vérükben úsztak megkötözve egy bennszülött faluban. A sziget, ahol hatalmas fenevadakat kell ölni, hogy azok ne fenyegethessék az éjszakákat. A hol hatalmas tintahalak úsznak a vízben, megragadva és a mélybe süllyesztve a hajókat. Kodomo ekkor még nem igazán örült a költözésnek, pontosabban a kijelölt helyszínnek nem. Mégis feladatot kell teljesítenie.

- Mikorra tervezte a költözést, uram? – ezt a választ még megvárja, majd fejet hajt vezetője és nagyapja előtt, majd csendben kisétál a teremből. A tekercsel a derekán indul meg a városba. Szeretett volna még egyszer végigköszönni mindenkinek, azonban erre most nem volt ideje. Csupán végigsétált, gyorsabban, mint átlagosan. Sötétkék páncélja csillogott a napfényben, Holdbéli fejpántjával együtt. Két kardja hátán voltak X alakban elhelyezve. Teljes felszerelésben indult a fiú a Szigetre. 

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Gato on Szomb. Aug. 23 2014, 09:05

- Nem kell aggódnod Kodomo, Kabiharu-samát személyesen én sem ismerem. Érkezésedkor úgyis bemutatják neked, pontosabban, téged mutatnak be neki. A szemle az érkezésed után kezdődik, néhány órával később. Pontos részleteket még én sem tudok, csak annyit, hogy Kabiharu-sama kíséretével fogsz tartani a szemlén. Látom meglepődtél, hogy elköltözünk a szigetre. 
Namizou egy pillanatra összeérinti az ujjait és megtámasztja összefont kezével az állát, majd kis idő múlva folytatja. 
- Amint az neked is feltűnt, az Újhold kihagyásával, ellenségeink kockázatot vállalnak, ha megakarják támadni országunkat. A Nazo-sziget, tulajdonképpen a Hold kapuja lett, ha elesne, az végzetes körülményeket vonna magával. Éppen ezért költözünk oda, de ez csak az egyik ok. A miérteket, majd egy gyűlés során szeretném megbeszélni veled és a többiekkel. Most koncentrálj a feladatra. Jut eszembe, a hajód hamarost indul. A hajó neve; Mia. Ha befejezted ezt a küldetést, mindent megbeszélünk idehaza, Kabiharu-sama biztosított bennünket arról, hogy bármikor költözhetünk. Ennek ellenére, úgy döntöttem, hogy az itteni ügyeinket még lezárjuk. A költözés időpontja tehát még nincs kijelölve. Most pedig indulj és légy résen.
Zárja le a beszélgetést Namizou s kezének egy intésével, jelzi a Jounin számára, hogy itt az idő elindulni a küldetésre.


Közjáték - Valahol a kikötővárosban 

A Mia, legénysége az előző heti dorbézolásból indul vissza a hajóra. Többségük már józan, hiszen a kapitány nem tűri a kihágásokat. Márpedig a Mia fedélzetén, ittas matróznak nincsen helye. A kazánfűtő, egy hatalmas tagbaszakadt férfi, akit Mitsuyaki Leenak hívnak, lassan lépked a sikátorokon keresztül. Mindig betartja a szabályzatot, annak ellenére, hogy kicsit butácska és viszonylag szeret a pohár fenekére nézni. Megszokott útvonalat használ, egy piszkos sikátoron kell keresztülvágnia, hogy eljusson a Miára és elkezdhesse napi rutinját, konkrétan a hajó lapátkerekeit hajtó hatalmas kazán gyomrában lobogó tűz táplálását. Azt viszont koránt sem sejtette, hogy a mai napon, valami megfogja akadályozni ebben. A szeme sarkából, mindössze egy villanást láthatott. A következő pillanatban érezte, amint elhagyta hatalmas lábait az erő és lassan a piszkos kövezetre csúszott. Az éltető nedv, gyorsan szivárgott elő testéből, hogy a sikátort borító mocsok mohón felnyalhassa azt. A kazánfűtő élete véget ért, pedig alig élt huszonhárom esztendőt. 



/ Következő postodat a kikötőbe írd kérlek addig, hogy megérkezel a Miához és elkezded a felszállást. /
avatar
Gato
Inaktív

Specializálódás : Van


Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka birtok

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.