Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Kedd. Nov. 10 2015, 20:34

// Értettem! Sajnos lassan nyakamona  vizsgaidőszak, de megpróbálok minnél többet és hosszabbat írni! //

Talán valahol egy régi állatokról szóló könyvben olvasta, hogy azok az állatok akik csapatokba verődtek sokkalta sikeresebbek voltak bármiben, mint azok a fajok, akik inkább magányos tengették életüket. A csapatban lévők jobban figyeltek egymásra és drasztikusan növekedett a saját túlélési esélyük. Csapatban az erő, maradj a többiekkel, együtt mindent le tudtuk győzni. Ezek a gondolatok talán az embereknél fejeződött ki leginkább és egy idő után kapcsolatokká alakult ez az ősi "ösztön".

Valahogy ugyan ez a furcsa érzés kerítette most hatalmába, ahogy a két termetes gepárd mellé lépdelt majd két lábra segítették. Első pillanatásra is szokatlan volt látni olyan gepárdokat, akik képesek két lábra állni és úgy közlekedni, de most éppen kettő olyan példányra is támaszkodik, akik úgy járnak mint ő. Ők tudják az embereket utánozni, de vajon az ember tudja-e utánozni a gepárdokat? A harcmodorukat, a szokásaikat, a.... sebességüket?
Folyamatosan szúró érzés és kevéske nyomás érződött minden egyes lépés által, mikor narancssárga hajú hősünk akár csak egy lépés tett, amit néha egy halk sziszegéssel jelzett. Nem akart azért annyira a két segítséget nyújtó nagymacskára támaszkodni, de néha kénytelen volt súlyát rájuk bízni ugyanis lába még mindig nem akart rendesen működni. Talán még a sokktól vagy lehet ott is megsérült valami. Ideje lenne már egy kis rendszerellenőrzést lefutattni, nemde?
Hirtelen megjelent mellette hű társa, Chii, akin még mindig idegesen csapdosta hosszúkás macskafarkát, de láthatóan nyugodt arccal nézett fel a felhő falusi Jounin-ra. Yoshi hálásan mosolygott, majd folytatta az útját a segítőkkel. Valahogy úgy érezte, hogy megmenekülése nem véletetlen és valószínűleg köze lehet barátjához is...
A hatalmas majomkenyérfa belső terme volt a legnagyobb, de az nem azt jelentette, hogy nem lehettek benne több kisebb-nagyobb területekre osztott szobák. Éppen egy díszes. félkörívesen kifaragott ajtóhoz ballagtak, amit egy lenge anyag takart el. Ahogy belépett a szobába, egy zebra bundáját vélte felfedezni a földön amire óvatosan le is fektették. Ámulattal nézte, hogyan is képesek ezek a vadászó nagymacskák ilyen remek munkát végezni. Tudni illik a zebrák nem teremtek mindenhol és megnyúzott prémjük rengeteg ryou-t értek.
Egyelőre hősünk csak várt, míg a két gepárd elkezdte a gyógyítást és próbálta nem figyelni a furcsa és néha kellemetlen bizsergésre a testében. Iinkább elkezdte felmérni a környezetét. Nem sokban különbözött ez sem a nagyteremtől: itt is megtalálhatóak voltak a törzsi díszek, tárolóedények és ruhaanyagok. Ekkor vette észre, hogy Chii sétál be a szobába egy fatállal a szájában, miközben a gepárdok hercegnője követi. A tálkában egy furcsa, szinte már kocsonyának kinéző balzsam leledzett és a nőstény macska elkezdte vele bekenni vele a mellkasát. Yoshi kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát: nem azért mert gyógyították, hanem inkább mert egy nő a mellkasát masszírozta. Lehet hogy csak a gyógyítás miatt és a nő is igazából egy szőrös vadmacska volt, de Hana-n kívül még nem érintette meg más nő és emiatt kicsit feszéjezve érezte magát. Bár mondjuk egyik partnere, Naka miatt sokszor került már félreérthető helyzetbe. Nem is kéne most ezekre gondolni...
-Mire vagy pontosan kíváncsi?- ébresztette fel a gondolatmenetből a Hamacho klán egy tagját a törzsfőnök lánya.
Yoshi habozott egy kicsit, inkább lassan átgondolta az új információkat, megpróbáltaleszűrni a lényeget és amiket nem értett, megfelelő kérdés formájába próbálta alkotni.
-Talán rögtön az első az lenne...hogy mi az a Senjutsu? Természet gyermeke? Valami erőről beszéltek?- majd egy pillanatra elgondolkodva nézett a hercegnőre és a szemébe nézett. - Jövőbe látás? Prófécia?...Ne haragudj, de létezik ilyesmi?...Úgy vélekedtem mindig is az életről, hogy nincs megírva...vagy ez hogy működik?- vakarta meg a tarkóját.
Mi abban a poén, ha a jövőt fürkésszük és rájövnk, hogyan olvashatunk benne: nem fog érni semmilyen meglepetés, mindent előre tudsz és igazából kegyetlen unalmas lenne...
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 2

Tartózkodási hely : Mindenütt mégis sehol...ez a villám ereje!


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 992

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Nov. 15 2015, 17:45

// Igen, azt látom és jó is. Kikerült a Senjutsu leírás ^^ //


   Hamacho Yoshitaro, a Hamacho Klán egy nagyra becsült tagja, most úgy érezhette magát, mint egy gyermek, akit alaposan elpáholtak a nagyobbak. Persze ez mindenki számára egyértelmű volt, így talán legbelül Yoshitaro is tudta, hogy semmi esélye ezek ellen a lények ellen, ám pontosan itt jön képbe az, amiért Ő róla szólt az a látomás. Annak ellenére, hogy reménytelennek tűnő harcba keveredett, Ő felállt újra és újra, nem törődve a vereséggel. Nyerni akart, bizonyítani akart és töretlen szíve vitte őt előre...
   Bárcsak elmondhatnánk ugyanezt Hanáról, kinek érzete, emléke okkal csapott fel a fiúban, mint hullám a durva sziklafalnak. Vajon merre lehet most? Mit csinálhat? Gondol még néha rá? Rengeteg kérdés, kevés válasz... Ám ha tudná Yoshitaro, hogy milyen bajba keveredett a lány és hogy milyen erők játékszerévé vált, akkor megkeresné? Ezt csak Ő tudhatja.
   Miután a nőstény ellátta Yoshitarot, a segítők kimentek a szobából és egyedül Chii maradt még bent. No meg persze a hercegnő, aki most négy lábon állt a fiú mellett, majd leült Yoshi jobbjára, míg Chii a baljára.
- Maradj így fekve.
Mondta Chii, majd a hercegnő nagy levegőt vett és nekikezdett.
- Tudatlan vagy, ez nem vitás. - jegyzi meg könnyedén - A Senjutsu egy chakratípus. Az egyik legtökéletesebb és leghatékonyabb chakratípus, ami három energiából áll. Az élőlények chakrája általánosan a Testi és Szellemi energiákból áll és a sejtek termelik. Ezeket az energiákat testi és szellemi edzésekkel lehet növelni, ezzel a chakra erősségét és mennyiségét is növelheted. De a Senjutsu chakra egy harmadik energiát is felhasznál, mégpedig a Természet Energiáját. Ez az energia, ott van mindehol a világban. A fákban, a levegőben, a talajban, még abban a zebrabőrben is, ami alattad van. Aki képes és érzékeli ezt az energiát, az képes lehet elszívni és hasznosítani, keverni a testi és szellemi energiáival, ezzel pedig létrehozni egy olyan fajta chakrát, amit Senjutsu chakrának hívunk. Ezáltal a technikái és a fizikai teljesítménye erősebbek, hatásosabbak és fokozottabbak lesznek.
Mondta, majd Chii-re nézett, aki néhány másodperc múlva megszólalt.
- A jövőbelátás egy rendkívüli adottság és csak azok képesek azt elérni, akik a Természeti Energiákat a legtökéletesebben képesek használni.
- Vagy akik kiélezett kapcsolatban állnak a szellemvilággal.
Vágott közbe a hercegnő, mire Chii bólintott.
- Általában a Ninjuu Rejtekek Sámánjai azok, akik az idő előrehaladtával egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak a Természettel és az Energiáival. Ez a kapcsolat és ezek az energiák rendkívül labilis és kényes dolgok. Senki nem tudja pontosan, hogy mi is ez és honnan ered. Attól félek, hogy a megértés csak akkor jön el, ha a Természet Mestere eggyé válik a világmindenséggel. Akkor megérti azt, hogy mi is ez az egész, mi történik. De erről a Sámán sokkal többet tudna mesélni.
Fejezte be végül, ám a téma még nyitott.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 20 2016, 12:09


A mesélést lezártam inaktivitás miatt!

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Kedd. Szept. 27 2016, 19:55

Yoshitaro Hamacho, a Villámok Országának gyermeke, a Felhők Narancssárga Villáma vagy nevezhetnénk akárhogy jelen pillanatban, de egy valami biztos: fájt a feneke. Ugyan nagyon poénosnak hangozhatott az iménti, főhősünk számára egyáltalán nem volt az. Furcsa szúrást érzett a feneke jobb oldalán s bárhogy is mozgolódott, nem akart elmúlni a kellemetlen érzés onnan. Lehetséges, hogy a sok eséstől megrepedhetett a "fenék-csontja" - már ha létezik ilyesmi - és épp gyógyuló félben van. Ekkor viszont eszébe jutott egy régi kellemetlen emlék, ami nem igazán csal mosolyt a narancssárga hajú férfi arcára. Az Uchiha-Támadásról volt szó. Mikor életében először kellett szembenézni egy Kekkei Genkai-al -ráadásul az egyik legerősebbel-, szörnyen alul maradt és megannyi égési sérüléssel, lelki sebekkel vitték vissza a közeli kórházba, ami később viszont úgyszintén támadás alá került. Ennek következtében egy robbanás rázta meg a műtőtermet ahol éppen a Jounin kezét műtötték és a félbeszakadt gyógyító eljárás végett a két ökle a duplájára növekedett. Eléggé retardált kinézetett kölcsönzött neki, viszont csak is ennek köszönheti, hogy akkor képes volt legyőznie az áruló Raikage-t.
Ha belegondolunk eléggé ijesztő dolog, hogy a legkisebb változók is mennyi minden képesek befolyásolni a sorsunkat: ha nem lett volna a robbantás, ami félbeszakította a műtétet és a deformációt okozta, nem lett volna akkor erős az ütése, hogy legyőzze a volt Raikage-t. Lehetséges, hogy elmenekült volna és bosszújával ezúttal eltörölte volna az egészet országot. Pillangó-effektus: mikor az előtted elszálló pillangó szárnycsapásai a világ túloldalán hurrikánt okoznak. Apró, szinte jelentéktelen dolgokról beszélünk, mégis oly kihatással lehetnek az életünkre, amely mindent megváltoztat. Vajon mit tehetett volna a Fegyverek Falujában, hogy ne úgy végződjön a harca kedvesével? Lett volna esélye megmenteni a közös jövőjüket...?
Ezt a "mi lett volna, ha..." logikát követve Yoshitaro jól tudta, hogy ha a küzdelem során feladta volna, a gyík szemrebbenés nélkül ketté tudta volna tépni. Ebbe a gondolat menetbe belegondolva rendesen beleborzongott, ahogy rájött a hátsó felén érzett szúrás okára: egy elszáradt fűcsomócska volt az, amit sikerült végre kisöpörni a nadrágjából.
Annak ellenére, hogy elméjében eléggé tombolt még a zűrzavar, elég hamar felfogta a két gepárd által elmondottak és összefont karokkal összegezte magában a dolgokat.

-Tehát egy olyan technikáról van szó, mely a két alap belső erőhöz egy harmadik, külső energiát párosít. Ennek eredménye egy minden elsöprő erőforrás, mely új utakat nyit meg a használója számára...- egy reményteli vigyor jelent meg az arcán.- Érdekes! Hogyan lennék képes én is ezt az erőt érzékelni, megérteni és használni? - csillant fel a szeme.
A gepárdok hercegnője közben elmagyarázta a jövőbelátás lényegét és természeti mivoltát. Az ifjú harcosban hamarosan egy lelke mélyről jövő gondolat kezdett egyre feljebb mászni egészen addig, míg a szája mozgásban nem lendült.
-
Én...öhm... Tudom, hogy ez nagyon klisésen fog hangzani, de lenne egy kérdésem...- majd tartott egy hatásszünetet és gyorsan elkezdte kapálózni a kezeivel.- Nem, nem akarom tudni, hogy hol és mikor fogok meghalni, nem érdekel az ilyesmi! Az legyen...meglepetés...- mosolyodott el keserédesen, majd belenézett a nőstény gepárd szemeibe. - A jövőmbe... Látsz-e boldogságot egy fekete virágszállal? - amint kimondta a kérdést, fejét búskomoran lehajtott egy pillanat erejéig.
Folyamatosan retteg attól, hogy megint el fog késni, miközben itt edz. Lehetséges, hogy kedves éppen most haldoklik vagy vív egy élet-halál küzdelmet. Tudja jól, hogy nem egyszerű legyőzni Hana-t. Főleg akkor, ha a démon is besegít neki, de a szívében lévő aggodalmat nem tudja eltüntetni egyik pillanatról a másikra. Természetesen Chii rögtön felkapta a fejét és szomorúan barátjára nézett.
-
Yoshi...- kezdett volna bele gepárd, de a férfi közbevágott.
-
Elnézést.- lehajtott a fejét a hercegnő előtt bocsánatkérés képen.- Nem akartam tiszteletlen kérdést feltenni. Így is magának köszönhetem, hogy élek.-
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 2

Tartózkodási hely : Mindenütt mégis sehol...ez a villám ereje!


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 992

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Okt. 07 2016, 15:43

   Néma csend állt be, senki nem szólalt meg, még a Yoshitaro nadrágjából kikecmergő fűcsomó sem mert rezzenni... Egyszerre volt értelmetlen és keserű az, ami Yoshitaro száját elhagyta, a tiszteletlenségről nem is beszélve, ám hercegnő kissé dühös arckifejezése hamarosan ellágyult és helyette egy megértő, talán szánakozó szempár közelített a fiú felé. 
- A képességem nem kiforrott... Nem én irányítom, de talán...
Hangjában jól hallatszott a kétség, hiszen nem volt biztos a dolgában,viszont a földön fekvő Yoshitaro ezúttal talán jó kísérleti alanynak bizonyult. Mellé lépett, majd négykézláb állva lehajtotta fejét.
   A gepárdok kecsessége és alakja irigyelendő lehet sokak számára, a hercegnő pedig ezek közül a lények közül is a legszebb... Vékony, feje kicsi, arca pedig szimmetrikus és hibátlan, egy fenséges nagymacska, akinek szemei csak úgy sugározzák magukból a nőiséget... Bár náluk ezt máshogy fogalmaznák meg, mint az embereknél, de még egy emberi szem számára is - bármennyire is bizarr ez - szívet melengető a hercegnő látványa, aki most egyre közelebb érve Yoshitarohoz, csakúgy, mint azt apjával tette, érintkezik vele. Ám Kabondo-samával csak a nyakukat dörgölték össze egy pillanat erejéig, most azonban a két lény homloka ér össze, miközben a gepárd csukott szemmel kitartja ezt az érintkezést...
   Jól láthatóan szemei és szemhéja remek, arckifejezése másodpercenként változik, majd hirtelen elkapja testét a fiútól és kétségbeesett arccal néz Yoshitaróra. Nem tudja, hogy hol és hogyan kezdje, ám nem tarthatja magában...
- Egy lányt láttam... Haja ébenfekete, teste vékony, kecses, tekintete pedig veszélyes... Egy fekete virágszál nagy és veszélyes tervekkel... Szívében sötétség lakozik és egy még feketébb, még nagyobb és félelmetesebb gonosz próbálja meg a hatalmába keríteni. Egy Kígyó, kinek villás nyelve messzire elér, a világ minden tájára. A kígyó kerítette őt hatalmába és Ő tartja fogva... A lány szívében lakozó sötétségre van szüksége... 
Ekkor kissé megnyugszik.
- A lány oldalán egy fiút is láttam, ki a sárkányok ura, ám elszakították őket egymástól. A kígyó mindkettő embert a hatalmába kerítette, az Ő jövőjük pedig itt véget ér... 
A hercegnő ekkor feleszmél, hiszen ez nem jelenti a végzetet.
- A látomásaim viszont változnak és nem látnak el az idők végezetéig. Egy apró döntés is elég ahhoz, hogy megváltozzon a világ sorsa... De neked most nem szabad erre figyelned. Most egy falu sorsa függhet tőled! Holnap megkezdjük a Senjutsu oktatásodat!
Mondta a hercegnő, majd hátat fordított Chiinek és Yoshitarónak, majd kiment a helyiségből.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Csüt. Okt. 20 2016, 20:09

Mikor az emberek a jövőjükre kíváncsiak szerencsesütit szoktak venni, megnézik a horoszkópjukat vagy nagyon ritka esetben egy jósnőhöz mennek. Ezek közül mindegyik valamilyen csalafinta szöveggel cserkészi be gyanútlan áldozatát és a leírtak vagy elmondottak alapján mindenki elhiszi, hogy leírtak -valamilyen formában, de- teljesülni fognak. Ezt valaki vagy komolyan veszi és teljesen beleéli magát a dologban vagy csak jót kuncog magában és éli tovább mindennap életét.
Viszont, ha a Sors is úgy akarja és összetalálkozol egy olyan varázslatos személlyel, aki képes a jövőben nézni, megmondani a Sorsod, az egész értékrendet képes megváltozni. Ha eddig nem hittél magadban vagy abban hogy van célod, akkor mostantól hinni fogsz. Hinni kezdesz benne, hogy azért születtél meg hogy egy nap felkelsz az ágyadból és olyasmit fogsz véghez vinni, amit senki más nem lenne képes. Egy olyan dolgot fogsz végbe vinni, amire mindenki emlékezni fogsz és megmaradsz örökre az emberek emlékezetében. Ez a remény egy idő után annyira cselekvésre késztet, hogy elindulsz az utadon. A cselekvésed pedig elhozza egy szebb nap hajnalát. Minden azon áll és bukik, hogy hajlandó vagy-e megtenni azt a bizonyos első lépést.
Ne add fel, barátom. Soha. Küzdj és bízva bízzál.
Yoshitaro lélegzete is elakadt, ahogy a gepárdok hercegnője kecses mozgással felé közelít, majd homlokukat összeérintve mély transzba esik. Azóta sem tudja megmondani, hogy azért érzet bizsergést mert a vadmacska szőre csiklandozta volna a homlokát vagy valami tényleg varázslatost történt, de hinni akart benne hogy segíteni akar rajta. Mikor elváltak egymástól, az ifjú Jounin látta az vadállaton a idegességet és feszültséget a szemeiben, amit nem is bírt sokáig magában tartani. Rengeteg mindent elmondott, de a lényeget nagyon hamar kiszűrte belőle.
~Nem tudom ki vagy kik lehetnek az a kígyó, de egy biztos: a Hana-ban lévő Jutetsu kell nekik. Vajon magát a kedvesemet akarják felhasználni vagy valahogy eltávolítani a testéből és a nyers energiát felhasználni valamihez? Abba viszont nem halna bele? Legalábbis ha jól hallottam, a Jinchurikki-nél ez áll fenn ha kiveszik belőlük a Bijuu-kat...Mindenesetre ez egy nyom, amin el is tudok majd indulni. ~ s miközben ezeken gondolkozott, homlokát erősen összeráncolta.
A jövendölés után néma csend terült a társaságra, majd a narancssárga hajú férfi óvatosan térdre ereszkedett és illedelmesen meghajolt előtte.
-Hálásan köszönöm, hogy teljesítette...ostoba kérésemet.- nyelte el a mondat végét.
Észre sem vette, de a könny lassan kiszökött a szeme medréből és finoman megöntözte a Shinobi arcának minden egyes mélyedést vonulata mellett.
-Köszönöm...- ismételte el, de ezt már valószínűleg nem hallotta hercegnő.
Chii kicsit közelebb kucorgott barátjához és óvatosan rátette a hátára az egyik mellső mancsát.
-Ejnye-ejnye, Yoshitaro...Hát hány éves vagy te? Nem kéne már ilyen idősen sírnod...- vígasztalta egy kedves mosollyal.
-Igaz...- kezdett egy el vigyorogni keserűen Yoshi és gyorsan letörölte a könnyeket. - Chii...Mi ennek a fának a legmagasabban elérhető pontja?- kérdezte és gyorsan leporolta magát.
-A korona kilátó, majdnem a fa csúcsán. Miért kérded?- állt fel négy lábra, de a férfi válasza csak egy hatalmas vigyor volt.
-Verseny a tetejéig...!-


~×××~

A ifjú felnőtt széttárt karokkal élvezte, ahogy a szellő hűvös fuvallata simogatja bőrét és a nap utolsó sugarai pedig rákacsintanak, ahogy szépen lassan eltűnik a hatalmas hegycsúcsok mögött. A friss, magas léti levegőt mélyen beszívta a tüdejébe és egy hatalmas sóhaj kíséretében minden negatív dolgot kifújt magából. Nincs szüksége most olyan dolgokra, amik lehúzzak, elbizonytalanítják vagy legyengítik. Csak is a reményre fog támaszkodni most, jobban mint
bármikor.
Hana-val való kapcsolatuk olyan volt, mint egy apró homokóra. Mikor lepergett az egyik oldalt a másik visszaforgatta, hogy újra tovább élvezhessék a közös időt. Ezúttal a Hamacho-klán egyik nagy örökösén a sor, hogy elindítsa azt a megállított időt.
-El fogom indítani...- szakított meg a csendet a Jounin.- A Hana-val közös időnk leállt és senki sem forgatta meg a "homokóránkat". Hát én megteszem és újra mozgásba bírom a megállított időnket. Újra peregni fognak azok a homokdarabok és nem lesz senki, aki megállíthat minket. Nem adom fel többet.- mondta ki ezeket a szavakat, hogy ezáltal is magába vésse ezt az ígéretet.
A gepárd társa csak egy néma, apró mosollyal válaszolt. Örült neki, hogy partnerének a tüze végre visszatért és soha nem látott erővel lesz képes végre végigjárni az ösvényét.
Yoshitaro Hamacho, a Villám Országának Gyermeke, a Felhők Közt Rejtőző Falu egy Shinobija készen áll rá, hogy megtegye a lehetetlent, megérintse a megérinthetetlent és összetörje az összetörhetetlent. Készen áll.
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 2

Tartózkodási hely : Mindenütt mégis sehol...ez a villám ereje!


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 992

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Okt. 22 2016, 21:33

   Úgy tűnik, hogy a Jounin elfelejtette, hogy miért is fekszik most itt, mozgásképtelenül, fájdalmai által bénítva. Amint mozdult volna, oldalába és lábaiba nyílalt a fájdalom, ami a földnek dobta. Chii csak felnevetett.
- Jellemző!
Kuncogott, majd visszasegítette Yoshitarot az ágyába és hagyta pihenni. Két órával később kettő gepárd lépett be hozzá és egy szövetanyagba csomagolt kenőcsöt
tettek le mellé, majd levették a ruhát, de persze csak az alsóneműig. Kissé kellemetlen volt, de meg kellett tenni. A kenőccsel bekenték Yoshitaro összes sérülését és a fájdalmasan sajgó zúzódásokat, majd magára hagyták.
   Az egész éjszakát végigaludta, elvégre komolyan megdolgoztatták őt. Mire viszont felkelt, sérülései beforrtak, fájdalmai elmúltak. Másnap Chii látogatta meg és elmondta, hogy a Shikkotsu Erdőből származó meztelencsiga nyálkával kenték be a sérüléseit, amik gyors gyógyulásnak kezdtek. Azt is elmondta, hogy ez egy rendkívül drága és nagy kincs, amit nem véletlenül "pazaroltak" rá a Gepárdok. Így pihenjen, élvezze ki a nappalt, mivel napnyugtával megkezdik a kiképzést.

[...]

   A lemenő nap utolsó narancssárga sugarai festik meg a tájat. Gyönyörű látvány, ahogyan az is, ahogyan a csillagok és a Hold veszik át a égbolt uralmát. A legelő állatai csordákban mozogva lassulnak le és keresnek nyugvóhelyet, míg az éjszakai állatok odújaikból és üregeikből másznak elő, hogy vadászó körútra induljanak. A távoli tó tükörsima felszínét csak néhány aligátor és egy-két szárazföldi ivó jószág zavarja fel, de még ez is festői képet alkot.
   Mindeközben a fiú szívében érzelmek tombolnak, régmúlt idők érzelmei, melyeket talán már mindenki elfeledett, kivéve Ő és Hana... Ő gondol rá? Gondol rá a kígyó markában? Él-e még? Ki az a másik férfi? Ezer s egy kérdés, mik nem hagyják nyugodni a fiút, ahogyan szerelmük idejének kérdése sem. Vajon lehet minden újra olyan csodás mint régen?
   Ezen kérdések, érzések és gondolatok kavalkádjával nézi végig, ahogyan a Nap alászáll a horizonton. Az éjszaka első hűvös leheletét is megérzi a fiú, ami nyugtalanító érzésekkel tölti el. Rossz előérzete támad... Ám ezt az érzést Chii zavarja meg, odalentről kiállt fel a fiúnak.
- Gyere le Yoshitaro! Induljunk!
Mondja, majd amint a fiú leérkezik, végignéz rajta.
- Úgy látom, hogy kutya bajod sincs. Remek, szükség is van rá, hogy jó állapotban legyél. Kövess!
Megindultak tehát és hamarosan olyan ösvényre léptek, amit Yoshitaro még csak nem is ismert ezelőtt. Az ösvényt, nagyjából öt méter magas, természetellenesen magasra nőtt szavannai, vaskosszárú fű szegélyezi, ez a terület pedig bal és jobb oldalt több kilométeres. Yoshitaro nem is lát ki mögüle, olyan, mintha egy fal lenne. Ha pedig ez még nem lenne elég, akkor az ösvény mindössze másfél méter széles, így nehéz közlekedni is úgy, hogy Yoshitaro ne érjen a fűhöz. Hogy ez miért lényeg? Nem tudja, viszont Chii meghagyta neki, hogy bármi történjen, ne érjen a fűhöz, csak kövesse őt.
   A másik egészen kellemetlen dolog, hogy az ösvény voltaképpen egy labirintus, ami ezer s egy elágazást tudhat magáénak, így pedig, ha nem lenne Chii akkor egyből eltévedne... Persze ha felugrana... Talán átlátná az egész területet...

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Kedd. Nov. 08 2016, 19:38

Yoshi-t nagyban lenyűgözték a gyógynövényekből létrehozott gyógyító kenőcsök vagy kötések. Egyszerűen elképzelni sem tudta, hogy lehet akár egy út menti kis virág egy élet megmentője vagy pont annak a kiontója. A herbalisták -vagy egyes Medikus Ninja-k - pillanatok alatt képesek-e két fajta között különbséget tenni és azonnal fel is használni. Ez nem is olyan meglepő dolog, viszont hogy maguk a Ninja Állatok képesek legyen ilyen összetett dologra, meglepődéssel töltötte meg elméjét ez a gondolat. Viszont ha jobban belegondol az ember az állatok voltak azok, akik a teremtmények, akik felhasznosították a természetet így ők tudják megmondani igazán mi hasznos a szervezetre vagy épp káros rá nézve. Példaként ide említendő az az érdekes látvány, mikor a madarak csak egy bizonyos bokor bogyóiból fogyasztanak, a többit pedig hagyják érintetlenül. Rövid megfigyelés után is rájön az ember, hogy valami nem stimmelhet azzal a terméssel.
Talán nem épp a legszórakoztatóbb téma, viszont kapott egy szűk szabad délutánt, mely alatt sok mindenen átrághatja magát. Az ifjú Jounin szándékosan nem akart a gepárd hercegnő által elmondott jóslatra újra fókuszálni, de akármennyire is próbálkozott ellent állni, az csak úgy belibbent elméjébe és teljesen beterítette azt, akárcsak a mocsaras köd. Folyamatosan Hana arca ugrott be neki. Ahogy első közös küldetésükre mentek, ahol majdnem meghaltak; mikor együtt edzettek és egy pillanatra sem engedtek a másiknak győzni; mikor együtt járták az éjszakai bazárokat; az első édes csókjukat. Mintha egy szürke, unott festmény újra gyönyörű színekben pompázna és életre kelt volna. Akármennyire tudta, hogy szinte a lehetetlennel kell megküzdenie ezért az álomért, nem fogja feladni.
Egy mély sóhajtással elűzte magából ezeket a keserédes gondolatokat és felült törökülésbe, majd kezeit a két láb keresztmetszeténél összefonta és megpróbált meditálni. A fene se tudja már hány éve nem csinálta, de az első sensei-e mindig tartott az edzések után egy 1 órás meditációt, mely kitisztította az elmét és megnyugtatta a teste s lelket egyaránt. Akkoriban butaságnak tartotta, de ma már mindenben hinni próbál, ami jót próbál hozni ebbe a világba. Így hát kiürítette minden felesleges dologtól az elméjét és megpróbált a jelenlegi céljára fókuszálni: a Senjutsu edzésre.
~Próbáljuk összeszedni azokat a dolgokat, amiket eddig tudunk. Egy olyan erő ez, mely minden Jutsu fajta felett áll és nagyon nehéz megtanulni, titkos -vagy épp tiltott- kincsként örzik ezt a tudást. Továbbá azt is tudjuk, hogy a testi erő és a belső energia mellett "él" ez az erőforrás mely szinte láthatatlanul ott van mindenben... El nem tudom képzelni...~ morfondírozott magában Yoshitaro, majd kisvártatva az fejébe nyílalt egy lehetséges ötlet.
~Tudjuk, hogy ezt az erőt közönséges emberek egyáltalán nem képesek érzékelni...de mi van azokkal, akik képesek a Chakra-t használni? Elvileg...~ tűnődött el Yoshi, majd belekezdett a mutatványba.
Folyamatos és lassú Chakra-áramoltatással felerősítette az érzékeit. Természetesen nem lesz olyan hatása, hogy képes lenne meghallani (vagy meglátni, de ez ebben a helyzetben lényegtelen, hisz le van csukva a szeme) a Felhő Faluban tartózkodó kalmár beszédét, ahogy próbálja eladni az áruját, de talán képes egy kisebb körben meghallani vagy megérezni valamit.
Először csak a saját légzését és a szívverését hallotta meg, mintha a füle mellett lenne. Aztán lépteket hallott nem messze tőle, egy tücsök ciripelését valahol a fa kérge mögött és a szél süvítését. Ám hiába próbálkozott akármennyire is, egyszerűen nem volt képes érzékelni az élő, mozgó dolgokon kívül mást.
~Ez így nem fog menni...Felerősíthetem az érzékeimet annyira, hogy beleőrüljek, de akkor sem fogom tudni érzékelni így a természeti erőket.~ vallotta be magának elszomorodva és újra gondolkodóba esett.
~Próbáljuk képzeletben lerajzolni...Tehát van három házam. Testi erő (1.), belső erő (2.) és természeti erő (3.). Mindegyik egy szoba, amiben rengeteg lehetőség van vagy vár ránk. Képesek vagyunk még olyanra, hogy az első és a második szoba között át tudjunk járni, ezeket kombinálni akár. Viszont...a harmadik szobához nincsen ajtó...se ablak...se repedés, se lefolyó...Semmi nincs, amivel be lehetne jutni abba a szobába. Kivéve ha persze van akkor erőnk, hogy falakat döntsünk, ami azért eléggé lehetetlennek tűnik nekem. Egy falat nem lehet csak úgy eltüntetni vagy megsemmisíteni...dee....Mi lenne...Ha fallá tudnék válni?~
Hirtelen Chii hangja ütött meg a fülét, mely azonnal kizökkentette a gondolatmenetéből. Észre sem vette, de az idő pillanatok alatt elszállt és a nap sugarai lágyan simogatták a fenséges majomkenyérfa lombkoronáját. Gepárd barátja azért jött, hogy elvigye őt az edzésnek vélt helyszínre és végre elkezdődjön az amire mindenki várt. Az ifjú Jounin izgatottan pattant társa mellé és alig várta, milyen új helyet fognak felfedezni.


~¤¤¤~

Az narancssárga hajú hősüknek először is valami epikus útnak hitte az oda vezető ösvényt, de mint kiderült egy több méter magas fűrengetegen kell átküzdeni magát. Továbbá meghagyta azt neki kedves állati barátja, hogy nem szabad a fűhöz érni, ami eléggé lehetetlen feladatnak minősült több szempontból is: először is annyira belelógtak Yoshi arcába és magára az ösvénybe, hogy folyamatos odafigyeléssel is hozzá fognak érni azok a nyamvadt szavannai fűszálak.
-Igazán durva trágyát használhatnak itt...- morgott az orra alatt és próbálta előző gondolatmenetével ellentétben kikerülni a fűszálakat.
A másik nagy probléma akkor vette igazán észre, mikor már egy ideje úton voltak: a nap elbújt a magas hegyek mögé és így folyamatosan egyre jobban növekedett a sötétség. Ő megérti, hogy a macskafajták képesek a sötétben is tökéletesen látni, de ez egy ember számára eléggé kellemetlen dolog a vaksötétben egy labirintusban császkálni, nem hogy még kitalálni belőle ha esetleg elveszne.
-Egy kérdés: miért is nem szabad a fűhöz érnem?- próbálta megtörni a csendet.
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 2

Tartózkodási hely : Mindenütt mégis sehol...ez a villám ereje!


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 992

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Jan. 01 2017, 20:40

// +20 Chakra a nagy késésért! Elnézést érte, kiment a fejemből, hogy ide is kellene írni! //

Ahogyan mennek beljebb és beljebb egyre világosabbá válik a fiatal, ámbár tapasztalt Jounin számára, hogy a fűhöz való hozzáérés többet takar, minthogy ne érintse meg az útra benyúló szálakat, a kérdés viszont így egyre jobban indokolttá vált. 
- Nem csak a Gyík az egyetlen, aki őrzi ezt a helyet. A fűlabirintus előbb vagy utóbb arra készteti az embert, hogy áttörjön a füvön és bevesse magát az ismeretlenbe, hogy aztán eljusson a Szent Helyre. Azért, hogy a Szentélyt ne érintse illetéktelenek lába, a Bölcs a Szavannai állatok segítségét kérte. A 15 kilométeres fűtenger, ami körbeveszi a Szentélyt több tucat állatnak ad otthont, akik nem éppen a barátságukról híresek, hiszen a feladatuk a labirintus útjáról letérők ártalmatlanítása, persze csak az azonosítás előtt. Így nem akarunk galibát...
Mondta Chii, miközben folyamatosan törtek előre és percek múlásával a fiú, mintha tompa morgásra lett volna figyelmes nem messze tőle.
- Ne aggódj! Amíg az ösvényen maradsz, nem bántanak.
Szólalt fel Chii, bár a tekintetében látszódott némi aggodalom.
   Nagyjából fél órás menet után végetért előttük az ösvény, kiszélesedett az út egy hatalmas fa képében. Hogy pontosabbak legyünk, az útjukat egy Óriási fa törzse állta el, ami körül a szavannai fű magasodott felfelé, csakúgy, mint idáig. A fában egy ajtó volt, egy sima, egyszerű ajtó, ami könnyen nyitható volt.
- Idáig kísérhettelek. Most pedig be kell menned...
Mondta Chii, majd leült az ajtó mellé Yoshitaroval szemben, mintha csak arra várna, hogy a fiúnak kérdései lesznek...

Amennyiben Yoshitaro nem kérdez, hanem belép, ahogyan kinyitja az ajtót, egy csigalépcsőszer járatot talál felfelé, amit a fa vastag törzsében építettek ki. A járat szűk, talán szűkebb, mint az az út, amin ide érkeztek, de fel kell mennie, így szépen lassan felfelé haladva eléri a tetőpontot, ahol kilépve a fa tetején találj magát. Nagyjából 15-20 méteres átmérőjű körben egy sík, kérges felület található meg a fa tetején, a kör körül pedig a peremen további ágak nőnek, amik újabb és újabb ágaknak adnak "otthon" így pedig a fa koronája körbenövi ezt a helyet és le is zárja azt egy kupola formájában. Idefent is már sötét van, mire felért Yoshitaro addigra a Nap végleg a horizont alá bukott, a Hold pedig lassan de biztosan birtokba veszi az éjszakai égboltot. Az óriási fa lobkoronájának belsejében állva nem éri a fiút a Szavannai éjszakai szél, de a fa levelei durva zörgésbe kezdenek.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Hétf. Jan. 16 2017, 00:41

// Sömmi probléma, nekem is megvoltak a magam feladatai xD //

Az ifjú Jounin tényleg megpróbálta elkerülni az arcába lógó méteres szavannai fűszálakat, de azok vagy tömegével próbáltak csiklandozni az arcát vagy pedig annyira megnőttek, hogy eléggé keskennyé tették az utat. Chii figyelmeztetését először nem is tudta hova tenni, míg nem egy régi emlék beugrott neki: még talán olyan 8 éves lehetett ez a narancs fejű srác. A bátyjával a kinti Hamacho birtokon a fűben feküdtek és arról beszélgettek, hogy milyen feladatok is várnak majd Yoshitaro-ra, ha az idősebb testvére átmegy a Chuunin-vizsgán. Több feladatot fog kapni, sőt a tanárai szerint nagyon tehetséges így akár bármilyen szakosodásra is jelentkezzen, szinte biztos hogy megkapja. Persze az akkori kölyök énje nem fogta fel a Ninja Állam által rászabott terheket és csak azt vette ki belőle, hogy kegyetlenül unatkozni fog a testvére nélkül. Ezt szóvá is tette és egy elég szép vita keveredett belőle ami tettlegességig fajult. Akkor tapasztalta meg igazán az ifjú Jounin, hogy a rendben tartott fű nagyon apró és idegesítő vágásokat tud ejteni az ember bőrén. Főleg ha pont felnyalják vele a padlót...
Azt gondolta az elején, hogy tű élesek lesznek a levelek vagy olyan méreganyagot tartalmaznak, amitől az áldozat pillanatok alatt elájul de úgy tűnik ez mind a képzelet szüleménye volt. A gepárd barátja elmesélte a helynek a lényegét, a labirintust, az őrzőket és a szent helyet, amit mindenki meg akar védeni a betolakodóktól. Ő viszont pont oda tart.
~Tehát nem csak a Gyík az egyetlen. Vajon a többi őrző is pont ilyen erős? Vagy még erősebbek? Minek is gondolkozom ilyennel, hisz a pikkelyes jópofát sem tudtam megérinteni, nem hogy legyőzni.~ majd egy csalódott sóhajt ereszt ki magából.
Hirtelen egy sejtelmes morgást hallott maga mögül valahol a fűdzsungelben, melytől rögtön felállt a szőr a hátán és megpróbálta a hang forrását bemérni. Hallására hagyatkozva szinte biztosan elmondhatja, hogy mögülük jött a hang, viszont mindkét oldalt is motoszkálást hall. Ekkor merült fel benne, hogy valószínűleg az Őrzők is szeretik szemmel tartani azokat, akik jogosan be fognak lépni szentélybe és folyamatosan láthatatlanul követik őket. A gondolat, hogy valami a Gyíknál is erősebb és gyilkosabb ösztönbomba mellettük sétál alig pár méterre eléggé aggodalomra adott okot és az sem volt biztató, hogy partnere is eléggé fogát csikorgatta az út során.
Már szinte nem is számolta, hogy mióta vannak úton és a lábában is kellemes zsibbadás kezdett úrrá lenni, mire az út egy idő után feltűnően szűkülni kezdett. Mindent figyelmét lekötötte, hogy még véletlenül se lépjen le a kijelölt ösvényről. Egyáltalán nem volt kedve személyen is találkozni a Gyík pofa többi haverjával és egy jót bulizni, főleg hogy az előzőnél majdnem otthagyta a fogát is.
Talán ezért is csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy a nagymacska megállt és Yoshi-ra nézett: ekkor pillantotta meg hogy előttünk egy hatalmas fa található, melynek törzsében egy ajtó van kifaragva. Talán kicsit szokatlan a szavannában egy ilyen látvány, de a láttottak alapján ez lesz a szentély, amiről beszéltek.
-Köszönöm minden segítségedet Chii! Innentől átveszem.- guggolt le hozzá és egy kicsit megsimogatta a bundás fejét.
Vett egy mély levegőt és elindult az ajtó felé, majd egy pár méterrel előtte megdermedt és Chii felé fordította tekintetét.
-Hamarosan találkozunk!- mondta egy optimista vigyorral, majd nekilendült és kinyitotta az ajtót.
Az ajtó mögött egy egész szűkösen kiépített csigalépcső volt, ami felfelé haladt a fa törzsét követve. Mivel az út már megvolt előtte, így csak el kellett indulni. Nem tudta, mi várhat rá majd ha előre a szentélybe, de semmi pénzért nem akart nagy zajt csapni, így szinte lábujj helyen lépdelt felfele a lépcsőkön. Ezt a tempót diktálva beletelt egy kis időbe mire felért a tetejére, de a látványért mindenképp megérte ennyit mászni. A fa lombkoronája tulajdonképpen egy nagyobb teremet rejt magában a kíváncsi szemek elől.
~Most ez vagy természetes módon alakult ki, vagy pedig a gepárdok kegyetlenül értenek a kertészkedéshez.~ próbálta viccel megnyugtatni magát.
Lassan odasétált az ágak által létrehozott falhoz és észrevette hogy azért kezd sötét lenni a szobában, mert kint is a nap nyugovóra tér. Még egyszer körbenézett a helyiségben, de mivel nem talált senkit értetlenül megvakarta a tarkóját.
-Elnézést! Van itt valaki?- és várta a reakciót.
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 2

Tartózkodási hely : Mindenütt mégis sehol...ez a villám ereje!


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 992

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Feb. 01 2017, 16:58

   A sötétség lassan átvette a Föld ezen része feletti hatalmat, ámbár a Nap visszatükröződő fénye így is rettegésben tartotta az előtörni készülő rémeket... Már amennyire képes rá és már amennyire valóban léteznek... 
   Hosszú percekig semmi nem történik, az ifjú Jounin csak forog körbe, várva a választ, de nem hallott mást, csak a falevelek csattogó zörgését. Azt gondolná az ember, hogy idebent is azt a suhogó, susogó hangot hallja, mint egy erdőben, ám a szavanna fáinak zöldje sokkalta keményebb és szárazabb, mint a nedves, esetleg hűs, megszokott Kumogakurei erdők fáinak levelei. Így a szél egymásnak verve őket játssza a szavanna muzsikáját, miközben a fiú még mindig csak vár...
- Fiatal vagy...
Szólal meg egy hang, egy mély, rekedtes, mindent átható hang. Szinte visszhangzik, mintha nem is e-világi lenne, majd a szél egyre csak erősödik! A Fa koronája közül fluoreszkáló, kékes fénnyel izzó, apró bogarak(?) jelennek meg, amik táncolva közelednek a fiú felé. Szinte egységesen mozognak, mégis káosz uralkodik soraikban, miként össze-vissza szállnak egy adott területen belül. 
   Ahogyan a magasból lejjebb ereszkednek, majd néhány méterrel Yoshitaro előtt állapodnak meg és egyre csak sűrűsödnek össze, a fiú jól látja, hogy ezek nem is igazán bogarak... Inkább valamilyen fények. Mintha maguktól mozognának és most sűrűsödnek. Összeállnak.
- Tudom, hogy miért vagy itt Ifjú. De felkészültél arra, amit itt vár rád?
Teszi fel a kérdést a hang, ami most már egyértelműen a nagy, kékes masszává összeálló dolog felől jön, ámbár még mindig mindenfelől visszhangzik. Ahogyan pedig végre a massza földet ér és újra sűrűsödni kezd, a fények materializálódni kezdenek, rövidesen pedig egy fekete, kékes csíkokkal, helyenként kékes fénnyel izzó - a fény mintha hasadék lenne a testén és belülről jönne... - nagymacska jelenik meg. Méretre akkora, akár Chii, de valami iszonyatos energiát érezni felőle. Yoshitaro egy pillanatra úgy gondolja, hogy a túláradó energia ütött lyukat a testén és attól ez az óriási fény, amely testének hasítékából árad...

// A gepárd: http://pre12.deviantart.net/7426/th/pre/f/2016/037/5/e/fantasy_cheetah_adoptable_by_baskia-d9qpcge.png //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Hamacho Yoshitaro on Csüt. Feb. 09 2017, 17:46

A szavannai élet folyamatosan mozgó, szűnni nem akaró tánchoz lehetne hasonlítani: míg nappal energikusan, szinte egyszerre mozdulnak a puszta állatai, addig este leülepszik a gyilkos csend és átveszik az uralmat a határozott, gyors és könyörtelen mozdulatok. Élet és halál, fény és sötétség végtelen körforgás tökéletesen megfigyelhető itt. Talán ezért tűnik olyan békésnek ez hősünk számára, mert kimozdítja a falujából, a háborúból, kiemeli őt a problémák tengeréből és egy puha bölcsőbe teszi, miközben természetanya gyönyörű énekével nyugtat meg minden fáradt lelket.
Furcsa érzés volt oly hosszú idő után újra ellazulva érezni magát Yoshitaro-nak, de őrült hogy még ennyi gond között is nem felejt embernek lenni. Hisz ez a lényege, nem? Hogy még a legsötétebb órákban se felejtjük el önmagunkat, kik is vagyunk és honnan jöttünk. Bizony hosszú út áll eme Jounin háta mögött, de ami előtte áll, elrejtve egy sűrű köd függönyében, valószínűleg kétszer olyan gyötrelmes lesz mint amit eddig átélt.
Elmélkedéséből egy mély, mindent átható hang zökkentette ki, mely mintha mélyen a lelkéből szólt volna. Ösztönszerűen a Kunai-tartójához nyúl és ellenség után kutat. Jounin-ként jól tudta, hogy a kirigakurei Ninja-k előszeretettel használnak egy bizonyos Hang Kivetítő Jutsu-t, mellyel a beszédüket mindenhonnan hallani lehez és ezáltalál hang alapján nem lehet behatárolni a helyzetüket.
-Ki az?- pásztázta újra végig a szobát, de teljesen egyedül volt.
Viszont az érzés, hogy figyelik az embert, nem akart megszűnni s kezét a biztonság kedvéért még mindig a fegyveren tartotta. Szinte a semmiből a terem ágak által létrejött falaiból apró kéken világító gömböckék szálltak fel és a narancssárga hajú férfi köré kezdtek gyűlni. A látvány valami varázslatos volt és hirtelen ki is ment a fejéből, hogy ez egy halálos csapda is lehetne. Az apró gömbök, melyeket könnyen össze lehetett téveszteni akár szentjánosbogarakkal, elkezdtek a Yoshi előtt egy pontba összeállna és egy alakot felvenni. Nem meglepő módon egy gepárd alakját vette fel, mely határozottan az ifjúra szegezte tekintetét, majd leült a hátsó lábaira. Ezután pedig jött az a kérdés, melyre maga sem tudott igazán választ adni. Tényleg tudja hősünk, hogy mi vár rá ezen az úton? Bukás vagy győzelem? Szeretet vagy gyűlölet? Élet vagy halál? Fény vagy sötétség? Az ifjú Jounin nem látnok, mint a gepárdok törzsfőnöke vagy a lánya, de egy valamit tud magáról. Mégpedig azt, hogy elhatározta magát egy cél érdekében.
-Nos...Megmondom őszintén, nem tudom milyen út áll előttem.- s szemei egy pillanatra a távolban merednek, újra felidézi maga előtt kedvese arcát. -De egy valamit tudok: ez az az út, amin végig kell mennem. Nem számít, hogy mi vár rám az utam során, mennyit kell szenvednem és mennyiszer kell újra felkelnem a porból ha tudom, mit találok majd a célkeresztben.- mondta egy határozott optimista mosollyal.
Kezeit szépen lassan önmaga felé emelte, melyeket finoman ökölbe szorított: mindkettőn látszanak a még tegnapi csata sérülései és még azok előtti hegek is jól megfigyelhetőek rajta. Egy határozott mozdulattal belevág saját mellkasába, majd egy perzselő tekintettel a szellemre állatra szegezi tekintetét.
-Valami nincs rendben a világgal. Túl sok benne a sötétség. Fényt akarok vinni bele.- mondta és várta a reakciót.
avatar
Hamacho Yoshitaro
Játékos

Taijutsu Pontok : 2

Tartózkodási hely : Mindenütt mégis sehol...ez a villám ereje!


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 992

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Márc. 12 2017, 11:53

[Mivel Jira visszavonul, így a kalandodat én veszem át, a kellemetlenségekért +10 ch (982+10=992)]



A különleges lény kimért lépteivel indul meg, körbejárva fiatal főhősünket. Mozdulatai vadászéhoz hasonlíthatók leginkább, ami nem is csoda, hiszen a szavanna leggyorsabb ragadozójáról van szó. Lenyűgöző színű bundája ritmikusan hullámzik izmain, viszont az egyébként félelmet keltő lény fülei állásán látható, hogy egyelőre nem szándékozik támadni, azok érdeklődve merednek az égbe, nem pedig veszélyt jelentően lapulnak a koponyájára.
Yoshitaro viszont érezheti az elképesztő jelenlétét, a hatalmát, még a karján lévő szőrszálak is az égnek állhatnak a puszta közelségétől. S ugyan láthatja a gepárdon, hogy az jelenleg nem szándékozik leharapni a fejét, tudhatja, hogy ha meggondolná magát, túl gyors lenne ahhoz, hogy ő bármit is tenni tudjon keserű sorsa ellen.
A gepárd hosszú pillanatokon keresztül némán kerülgeti csak, éles tekintetével mérve őt fel, mint mikor a vadász méri fel a terepet és az áldozatát a vadászat megkezdése előtt; léptei némák, ahogyan légzése is. Végül azonban a fiatal férfival szemben áll meg, intelligens tekintetével szinte eltiporva Yoshitaro tudatát.
Ki az, ki az... – Mély hangja rekedtes, lassú égdörgés. – Nem sokan veszik a bátorságot feltenni ezt a kérdést, de azok is emberek. Sosem fogom megérteni, mi történik a két lábon járó csupasz majmok világában. Az emberek ugyanis azt hiszik, kérdeznek, követelnek és megkapják a választ és minden mást, amit óhajtanak. A neveknek ereje van, Fiú; mégis miért adnék hatalmat magam felett a Te kezeidbe? – A vadmacska leülve lengeti maga mögött méretes farkát, amelyen a különös kék fény szinte lámpásként leng.
Némán hallgatja a fiatal férfi szavait, s látható, amint egyre inkább egy szobrot kezd megtestesíteni; izmai megmerevednek, arckifejezése (már amennyire van egy gepárdnak) kővé dermed.
Hogy léphetnél egy olyan útra, amit nem ismersz, aminek a puszta létezése is bizonytalan? Hogy tudhatnád, hogy erre az útra kell lépned, ha nem is tudod, milyen lehet. Hogy tudhatnád, hogy ezen az úton kell végig menned, nem törődve a kihívásokkal, ha az sem biztos, mit találsz az út végén? Hogy tudhatnád, mit találsz a célban, a célkeresztben, ha azt sem tudod, milyen ez az út? Hogy vihetnél fényt a világba, ha az ahhoz vezető utat sem ismered, sem pedig a sötétségét? Elvégre sötétség nélkül nincs fény, ahogyan fordítva sem létezhet sötétség fény nélkül...

_________________
Hiromi Akio
Yamanaka Inako
Kureiji Hanaro
Konan (NJK irányítás)
Djuka Kodomo 
Shibo: Minden, mi adható
Nashimaru Miuru
Vándor Kazunari: Boom Chicka Boom (fagyasztva)
Hyuuga Junpei: Tanulás (fagyasztva)

Shiawase Zouo (inaktív)

Minovara Hitoshi (inaktív)
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Gepárdok Rejtett Faluja ~ Seidou no Monkipanki

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.