Kenshiro Kawa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kenshiro Kawa

Témanyitás  Kenshiro Kawa on Kedd. Ápr. 03 2012, 15:34

Kenshiro Kawa
Név: Kenshiro Kawa
Ország: Fű Országa -Kusagakure
Rang: Genin
Kor:12
Nem: férfi
Felszerelések: 5db kunai; 5db shuriken; 20m drót; 20db robbanó cetli; tekercsek; ruházat, Zanbato
Kinézet: Fiatal srác, szőke haj, amit fehér melír tincsek tarkítanak, kék szem. Kék pulóvert hord, és ahhoz egy fehér melegítő nadrágot.
Jellem: Nagyon kedves, és segítőkész. Mindig kiáll a barátaiért és társaiért. Nem az a tervszövögető típus. Sokszor fejjel megy a falnak, de ezért is veszélyes a harcban. Nagyon kiszámíthatatlan, és határozott. Csapat munkánál mindig ő vállalja a figyelem felkeltés szerepét, mert így az első sorban harcolhat. Ha ingerlik nagyon lobbanékony, könnyen dühbe jön.
Előtörténet:

Születés, gyermekkor:

Kusanagureban láttam meg a napvilágot, miután kibújtam édesanyámból. Családi hátterem nem túl fényes, de legalább pénz mindig volt arra, amit akartam. Apám Kenshiro Hozukinak egy kereskedése van a faluban, ami csak álcaként van meg, mivel a nagyobb bevétel nem onnan származik. Apám az egyik maffia góré errefelé, aki elveszet ninjáknak add undorítóbbnál, undorítóbb feladatokat. Kusagakure egy kis falu, ami erre a célra pont tökéletes. Anyum az üzletben dolgozik, ő irányítja és jó formán én is ott nőttem fel. Apukám nem nagyon volt mellettem pont a sötét dolgai miatt, de annál jobb érzés volt vele találkozni, mikor végre itthon volt. A fater nagy régiséggyűjtő, de azon belül is legfőképpen a kardokat szerette. Különlegesnél különlegesebb kardjai voltak, a legkisebb tantotól kezdve, a legnagyobb Zanbatoig. Szinte mindet kardhoz volt egy kis emléke, akár egy különleges licitálás, akár az, ahogyan megszerezte. Apa szinte mindenbe beavatott életéből. Régen ninja volt, de elköltözött a falujából, és itt telepedett le anyjával, majd üzletet nyitottak. A fekete dolgairól nem sokat beszélt, talán azért sem mert még kicsi voltam és félt, hogy elmondanám valakinek. Ahogy cseperedtem, lassacskán elértem a hét éves kort, és ez azért nagy szó, mert nem csak én, hanem apa is döntés elé állt. Felvetettem neki az ötletet, hogy ninja szeretnék lenni, mint ő volt régen, és, mint azok a fazonok, akik sűrűn járnak hozzánk. Apa sokáig gondolkodott a dolgon, és csak ma értettem meg miért is. A legtöbb apa örül, ha a nyomdokaiba akarnak lépni, de az enyém kissé irtózott ettől. Félt, hogy nem csak ő, de így én is célpont lehetek az vetélytársainak, egy-egy rosszul megfizetet ninjának, aki nem elégedett meg az összeggel, amit megbeszéltek. Végül bele ment, de egy feltételt szabott meg. Ne lébecoljam el az akadémiát, koncentráljak arra, hogy minél erősebb legyek, hogy ne tudjanak eltaposni, mint egy bogarat. Ebbe természetesen bele mentem, és így kezdtem el akadémiai éveimet.

Akadémiai évek:
Az első nap volt a legrosszabb, amit át kellet élnem az akadémián. A hangulat az osztályban nagyon nyomott volt, de volt pár kölyök, akik rögtön fel akarták állítani a hierarchiai sorrendet, természetesen magukat az élre helyezve. Még nem jött be a tanár, mikor a tábla előtt állva kiszúrtak egy lányt, és elkezdték csúfolni. Talán dinnyefej, vagy valami ilyesmit mondtak, neki a részletekre már nem igen emlékszem, de arra biztosan, hogy egy idő után én elégeltem meg a dolgot.
- Hallgassatok már el! -
Kiabáltam rájuk, amire engem vettek célba. Szőke cicababának neveztek a szőke hajam és a kék szemem miatt, ami persze a szemem elé lógott kissé. Erre a megnevezésre iszonyat dühös lettem főként, hogy életembe először csúfoltak ki. Lecsukott szemmel álltam fel a padtól és sétáltam ki mind a hármójukhoz. Egy szót nem szóltam, csupán felemeltem a fejemet, de abban a pillanatban ütöttem az előttem lévőt, akinek a legnagyobb szája volt. Szegény hírtelen kifeküdt és belilult az arca, a másik kettő meg rögtön hátrébb lépet. Visszaültem a helyemre, és a tanár bácsi csak egy fekvő gyerekre jött be, aki az arcát simogatta, majd kérdezte mi történt. Szerencsémre nem mondtak semmit, tudták, hogy kapták volna a következőt. Visszagondolva nem is volt olyan rossz ez a nap, hisz megpecsételte az akadémiai létemet. Az osztályban senki nem zaklatott, mindenki barátkozni szeretet volna velem, de megválogattam a barátaimat. Nem éppen a legmenőbbek közül választottam, sőt inkább azok voltak a barátaim, akik kissé visszahúzódtak, így egy idő után az én hírnevem is alábbhagyott.
Ilyenkor nem csak az akadémián történtek dolgok, hanem otthon is zajlott az élet. Egyre több időt töltöttem apával, egyre jobban megkedveltem, sőt ahogy látta, hogy fejlődök egyre több dologba beavatott. Azt mondta ninja leszek és igaz most élem a gyerekkoromat, de ahogy genin leszek, a többi civil gyerekkel ellentétben akkor fogok felnőni, ha a fejpánt a fejemre kerül. Persze az ösztöneim továbbra is gyerekességre sarkalnak, majd de próbáljam észben tartani, hogy mások életért felelek és, hogy feladatokat kell teljesítenem. Apa feladta az első feladatot, de előtte mesélt egy keveset, míg négy szem közt jártuk a réteket.
- Figyelj fiam. Most elmesélem neked családunk rövid történetét. –
Én csak némán figyeltem, várva, hogy kezdje el, és egyre izgatottabb voltam az ügyben.
- Az egész már nagyon régen kezdődött. A klánunk régen Kirigakureban élt, és nagyon erősek és összetartóak voltunk, ezért Kirigakure félt tőlünk, mint a többi klántól. Éppen ezért velük együtt elkergettek minket a faluból, sokunkat megölték a létszámunk alig egy tizede maradt életben, és ők is szétszóródva élnek. Néha gyűlünk össze, hogy beszélgessünk és terveket szőjünk, de senki nem lép az ügyben. Mindig húzzák, halasztják a vének, míg végül mind el nem pusztulunk. -
Láttam apa kissé passzívan állt a dolgokhoz, de én kíváncsi lettem, hogy kik lehetnek a rokonaim, az unokatestvéreim, akikkel talán kicsinek együtt játszhattam volna. Na de apa feladatára visszatérve nem volt igazán könnyű. Mivel sok dolga volt, ezért felbérelt egy elveszett ninját, aki ezúttal nem gyilkol, hanem tanít. A nevét nem mondom el, mivel ma is él, és sokat köszönhetek neki, szóval nem akarom bemártani. Ő is Kirigakureből származik, sőt onnan szökött el, valami családi okok miatt, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy ő kezdett el kardokkal tanítani, és fegyvereket használni. Először tényleg az alapokat vettük újra, amit az akadémián tanulok, vagyis a kunai és shuriken dobálás, sőt átvettük a kunaival való közelharcot is. Ez utolsó éveimben történt, szóval még az alap ninjutsukat is gyakorolnom kellet, mivel ebben az évben volt genin vizsga is. Ez az évem teljesen erről szólt. Na, mindegy ez csak egy kis megjegyzés volt, csak hogy tudjátok milyen nehéz dolgom volt. Az én kis magántanárommal a kunaik után eggyel feljebb váltottunk a tantora és a wakizashira. Megtanultam őket forgatni és bánni velük, és hogy a leghasznosabb a tokból indított vágás, de ahhoz jó időzítés és erő kell. Ezeket három hónapig tanulgattuk, hogy megfelelően fogalmazzak, mivel mesteri szintre senki nem jut ennyi idő alatt csupán ismereteket szereztem erről a fajtáról. A katanát szintén csak pár hónapig vettük át, mivel ez nem tetszett annyira. a katanánál a tanot jobban kedveltem. Ez a jó pár hónapi edzés nem csak a kardtechnikában, hanem fizikailag is előrébb vitt, mivel a kettő együtt jár. Nem tudtam mi lehet még amit tanulni kéne, mivel apa mondta, hogy fizeti tovább az órákat, és elvitt a pincébe ahol a kardgyűjteményét tartotta. Középen volt egy vitrines szekrény, amiben egy Zanbato volt elhelyezve.
Nagyon megtetszet, és apának is volt hozzáfűzni valója.
- Ez a zanbato fiam, családunk öröksége. Kurashinak hívják. Apáról fiúra szál, és az első használója mélyen klánunk egyik alapító tagjáig nyúlik vissza. Mivel eljött az idő, így neked adom, de meg kell vele tanulnod bánni. -
Nagyon örültem az ajándéknak, de kemény edzés várt rám ezután. Amellett, hogy kemény fizikai tréningem volt, mellette a vizsgára is készülnöm kellet. Továbbra is minden napom az edzésről szólt, szocializálódni nem igen volt lehetőségem. Csupán annyi, amennyi időt az iskolában töltöttem, és az osztálytársaimmal beszélgettem. Na de visszatérve a komolyabb témára, először az oktatóm hozta ki a zanbatot a pincéből és szúrta elém a földbe.
- Na Kawa ezt kell innen kihúznod. -
Mondta nekem, amire én egyből neki álltam, de a hatalmas ló szeletelő nem mozdult meg. Egy pillanatra azt hittem, hogy kárba ment az összes eddigi hónap, de tanárom megnyugtatott.
- Senkinek sem sikerül elsőre, ennek külön technikája van. – Mondta mosollyal az arcán, amire nekem is jobb kedvem lett.
- Próbáld a chakrádat a kezedbe vezetni, mivel úgy több erőre teszel szert. Akár csak az alap taijutsuknál. –
Hallgattam az utasításra és megpróbáltam újra, úgy ahogy mondta, de semmi sem történt. Erre is csak mosolyodott, és mondta, hogy sokat kell gyakorolni, szóval nem adtam fel. Tudtam, hogy kezdő vagyok, de próbálkoztam. Tudtam, hogy a chakra rendszerem nincs annyira bejáratva, nincs megedződve, de minden egyes próbálkozás után egyre inkább éreztem a chakrát a testemben. Napok teltek el, aztán hetek, és már-már annyira próbáltam kihúzni a kardot, hogy egyre idegesebb lettem rá, és ekkor vettem észre, hogy annyi chakrát eresztek ki, hogy már látszott a kezem körül, mire a kard megmozdult. Kihúzni nem tudtam, csupán hátradőltem és elterültem a füvön.
- Na, ez szép volt Kawa, csak így tovább. Próbáld meg még egyszer, ne eresz ki sok chakrát inkább figyelj, hogy pontosan oda vezesd, ahova kell. –
Hangzott el egy oktató tanács, amit megint megfogadtam. Szemem lecsuktam és koncentráltam, és mikor kinyitottam elkezdtem húzni a kardot, ami kijött a földből. A velem egy magas kardot ott tartottam a két kezemben, de nem sokáig tudtam tartani. Ezek után még több hónapot fordítottunk a gyakorlásra, és megtanultam forgatni a zanbatot. Majd elérkezett a vizsga időpontja is. Sokat gyakoroltam, kifáradtam szóval majdnem lekéstem a vizsgát. Viszont mikor bementem, mindenki furcsán nézett rám. Furcsállták, hogy egy tizenkét éves kölyök sétál halál nyugodtan egy zanbatoval a hátán. Bár itt a fű országában lehet, hogy furcsa, de máshol nem szokatlan. Kirigakureban a Mizukage testőrének, a hét kardforgató egyike, sem idősebb nálam, és még az enyémnél is nagyobb kardot forgat. Minden esetre ugyan úgy bántak velem, mint a többi diákkal, ugyan azokat a feladatokat kaptam. Elsőnek a Bushin no jutsut kellet végrehajtanom, amiből két klónt tudtam csinálni, majd a Kawarimi no jutsut csináltam meg sikeresen. Így tehát a vizsgán átmentem, és megkaptam a nekem járó fejpántot, amit rendeltetésszerűen a homlokomon hordok. Most itt volnék, itthon a nappaliban ülve várom a holnapot, hogy megtudjam, kivel kell egy csapatban lennem.
Remélem, tetszet nektek kicsiny kis történetem. Sziasztok

avatar
Kenshiro Kawa
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 138

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Kawa

Témanyitás  Jiraiya on Kedd. Ápr. 03 2012, 18:11


Áhh nagyon tetszett. Egyszerű és eredeti. Very Happy
Mindig is közel állt a szívemhez a fegyverhasználat. Egy újonnan alapított klánba karit, háhh jó lesz.
Nem is húzom az időt, ELFOGADOM

Kezdő chakra: 110
Kezdő szint: D
Kezdő pénzösszeg: 4000 ryo
Ajándék: Az Árnyék Shuriken Technika. // Kage Shuriken no Jutsu
Valamint, mivel sokat gyakoroltál a fegyverekkel, így kicsivel jobban értesz a fegyverhasználathoz, mint egy átlagos Genin. ^^

Írj adatlapot és jó játékot!

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.