Az elhagyatott Dokk

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Az elhagyatott Dokk

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Okt. 01, 2017 10:53 pm

A férfi nem kapta meg kérdésére a választ, amit látszólag póker arccal tisztázott. Mélyről jövő szavaid hallatán lehunyta szemét, amit még kérdésed után sem nyitott ki. Vagy jól estek számára a szavak, vagy ő is így vélekedik.
- Kinek mit. - Felelte lágyan. Ujjait összekulcsolva kinyitja szemét és folytatja. - Számomra egy múltbéli emlék lelki kivetülését jelképezi. Persze én csak a készítője vagyok, nem szabhatok határt a számára. - Különleges hangsúllyal beszél az alkotásáról, bizonyára közel áll hozzá. Oldalának egy újabb pontját mutatta meg a művészi vénájával, vagy csak azt akarja elhitetni, hogy ő a szülőatyja? Lehet csak a kedvedre akar tenni? Akkor most ki, kit akar a saját hálójával befonni? Látván, hogy mennyire érdekel téged a kép ő is újra szemügyre veszi.
- Ötven ryot ajánlottak érte első alkalommal. - Kis szünet. - Mint utólag kiderült azt is főleg csak a keretért. - Hangneméből kiindulva nem valószínű, hogy valótlant próbál állítani, de mégis... Tényleg elakarta volna adni? Hisz olyan közelinek tűnik a szívéhez. - Furcsa, nem? Mármint az emberek. Megalkotnak valamit, ami a múltjuk egyik fájó pontját nagyítja ki, csak hogy erősebbé tegye őket, hogy jobbak lehessenek a régi énjüknél... Erre megtörnek és minél hamarabb szabadulni akarnak a túlméretezett érzéstől, amit az alkotásuk kölcsönöz nekik.
Alsó fiókjából elővesz egy apró méretű tálat, melyet az asztalra helyez és rámutat. A tál tartalma pár díszes csomagolású bonbon, melyre szívélyesen meghívott az eunuch. Azt, hogy érdemes-e másodjára visszautasítanod a házigazdát már a te döntésed.
Pár rövid másodpercre tompa hangokat lehet hallani föntről, amit nem igazán lehet hova tenni. Mintha valamit ütnének, esetleg egy falat? Mindenesetre a férfit ez egyáltalán nem akasztotta meg, mintha már hozzá lenne szokva.
- Maga mit gondol? - Dőlt hátra székében, immáron rád figyelve saját festménye helyett.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az elhagyatott Dokk

Témanyitás  Lanmao on Szer. Nov. 15, 2017 5:20 pm

// Megpróbálok váltani E/1-re mert úgy érzem, hogy Lanmao személyiségét nem tudom átadni E/3-ban rendesen. Nem ígérem, hogy sikerülni fog, de így legalább érezhető lesz, hogy a Személyisége és a Gondolatai teljesen mások, mint a viselkedése. //

Ahogyan a komor, unalmas szoba félhomályában érdeklődést színlelve próbáltam magam nem elhányni ettől az értelmetlen festménytől, csak egyetlen egy dolog foglalkoztatott: Miért érdekel ez a Disznó? Mindez idáig csak a markomban akartam tudni, hogy végre megvalósíthassam az álmaimat, de most valóban át akarom őt vinni a Valóságba. A festmény valóban nélkülöz mindenféle művésziességet... Hol a NŐ? Hol a szenvedély? Hol vannak az érzések melyeket a színek káoszával festhetett volna meg? Szimbólumos sokasága, mi kifejezővé de roppantmód unalmassá tud tenni egy ilyen művet. Ahogyan tökéletes versek sem használnak egyértelmű kifejezéseket, úgy egy képnek is sokkal hallgatagabbnak kell lennie annál, mint amit érzékeltetni szeretnénk vele. Egyszerű s mégis oly' bonyolult... Minden a szépségről és az érzékletességről szól... 
A NŐről, mi a világ szépségét jelenti. Az impozáns jelenség ködbe burkolása, fátylak és ruhák mögé rejtése, s csak egy-egy részlet felfedése, egy csupasz csukló, egy kivillanó boka, egy félrecsúszott kimonó, mely az eddig láttathatatlan nyakszirtet felfedve, a vállak és a mellkas egyszeri képével csalja hálóba a férfit és minden olyan embert, ki nem impotens a szépségre. Óh igen... A testem is bele remeg ebbe a gondolatba, a szépség művésziességébe, mely az alkotás minden egyes lehetséges formájára igaz. Mert a nő, ki csábít, művész. Az ember, ki fest, szintén. Mind a szépséget akarjuk elérni ilyen vagy olyan formában. De nem szabad elfelejteni, hogy a szépséggel be lehet telni. Ahogyan az agyonhasznált nőre is a megunás vár, úgy a titkait ily' könyörtelenül felfedő festmény sorsa is csak az érdektelenség lehet... 
Legbelül nevetek, kacajom akár egy női bőrbe bújt Démoné, mi már az őrületbe kerget. Érzem, ahogyan testem megremeg, a kitörni vágyó érzéseim utat akarnak engedni maguknak, de mégsem tehetem. Ennek a férfinak a tehetsége szemmel látható, na de mit ér az, hogyha nem képes belelátni az emberi lélekbe? Mit ér a természetes szépség, hogyha nem tudja, miként tartsa meg az érdeklődést és mivel fokozza a figyelmet? A Gésaház lányai mind megtanulták ezt, s én, ki a szépség mesterévé vált, nekem tűrhetetlen ez a fajta amatőrség. Mégis...
Ennek a férfinak a tekintélye, az, hogy látszólag ennyire megőrizte méltóságát, miközben férfinak már nem mondhatja magát... Teljesen magával ragad. Mélysége van szavainak és minden egyes mondata lelkének rejtelmeiről beszél. Több van benne, mint ami látszik. Talán ezért suttogom ezen szavakat magamban? Úgy érzem, mintha egy sötét teremben lennék s csak hideg leheletem fátyla látszana, ahogyan lilába öltözött ajkaim rebegik: "Több van benne..." Ebben a sötét szobában, számat megnyalva rezdülök össze, remegésem fokozódik és érzem, hogy már a valóságra is kihatna. Wandarando hív! 
Csak figyeltem a férfi hangját, miközben egyszerre hűltem meg és forrósodtam fel. Színjátékom nem szenvedett csorbát, remegésemet sikeresen visszafogtam, ám a szépség magával ragadott. A sötét, fájdalmas lélek szépsége, mely csak arra vár, hogy felszabadítsák és a valóságba repítsék ebből a gonosz, szenvedéssel teli helyből! Hiszen a festmény nem kelti fel a nézője figyelmét, de a férfi hallgatósága mindenképpen felfigyel arra a burkolt, fel-fel libbenő titokra, mely számomra a szépség egyik ideálja. A NŐ titokzatosság egy újabb fegyvere a csábításnak. Talán tudtán kívül használja ezt ellenem? Chh... Ez a Disznó... Megtanultam már, hogy nem minden a küllem. Na de, hogy pont ő?
- Nos... - Hangom kedves és nőies, miközben egyre csak közelebb kerülök a felkínált székemhez, majd áthajolva felette egy cukrot veszek el. Ahogyan hozzáérek, egy gondolat cikázik át a sötétségbe veszett elmém küszöbén: Mérgezett?! 
Nem tudtam tovább türtőztetni magam, ahogyan két ujjam közé fogtam a cukrot, egy halk, elnyújtott sóhaj, egy apró, alig hallható nyögés hagyta el a számat. Illatosított lila, Orchidea illatú rúzsom gondoskodott róla, hogy az általam gerjesztett piciny lélegzet is olyan megnyerő legyen, mint én magam. Megremegtem. A gondolat, hogy ez a cukor mérgezett, a kockázat, hogy ha elfogyasztom, talán örökre végem... Nem, az nem lehet, nem lenne oka megölni. Más a terve velem, mi sokkal inkább felizgatja fantáziám. Ha a cukor mérgezett, akkor csak kábulatba ejt, mígnem valahol máshol ébredek. Egy sötét szobában, mezítelenül, ágynak kötözve, vagy talán csak kiláncolva a falnak? Csak a hajam omlana festetlen vásznamra, már nem takarna el semmi... Megszentségtelenítené a Nőiességem és ez... Ez TELJESEN magával ragad!! Belebizsergek ha csak erre gondolok, ez olyan izgalmas! LEGYEN! Vállalom a kockázatot! Rég nem jutottam már el a csúcsra, lehet, hogy erre lesz szükségem! Igen, most igazán érzem...
Arcom is belepirul, ahogyan fülembe is vér szökik. Hirtelen melegnek érzem kimonóm. Lélegzetem egyre szaporábbá válik, miközben kecsesen ellazult ujjaimmal óvatosan kibontom a bonbont és a számhoz érintem. Aprót harapok bele, s élvezem, ahogyan az íze szétrobban a számban. Csodás érzés! Mintha már bizseregne is a testem, mintha már fejtené is ki hatását, mintha már érezném is, ahogyan a rejtett szer tompítja tudatomat én pedig csak engedem át magam neki, hogy amikor felébredek, olyan extázisban legyen részem, amit soha az életben nem fogok elfelejteni!

// Ha a cukor nem volt mérgezett //


Levetem magam a székbe, amit helyként kínáltak nekem nemrég, majd magam elé meredve nyelvemet alig láttatva nyalom le az ujjaimra olvadt csokoládét. 
- Nos, a kérdés csak az, hogy az érzés, mi elől menekülnek, a felnagyított fájdalmuk, vagy pedig a túlzott erő, amitől maguk is megfélemülnek? Bizony ijesztő lehet a gondolat, hogy a régmúlt fájdalmait már megvetjük... - Felfokozott érzelmi állapotom véget ért, lélegzetvételem stabilizálódott és egy cseppet sem érdekelt, hogy az egész folyamat olyan tisztán látható volt ez előtt a férfi előtt, hogy le sem tagadhatnám. Rég volt szerencsém ilyen érzésben... De nem elégültem ki... Ahhoz sokkal többre van szükségem. Sokkal nagyobb kockázatra. De most legalább alábbhagytak vágyaim és koncentrálhatok a férfi ujjaim közé csavarására. - Mit szólna hozzá, hogyha azt mondanám, hogy tudok egy helyet, amely minden kétséget, minden fájdalmat, minden aggodalmat, minden negatív hatást megsemmisít az életében? Elhinné? - Mosolyodok el, miközben függetlenül a férfi válaszától benyúlok kimonóm belsejébe és egy kis, sötétlila erszényt veszek elő, mi csillogva fénylik, hiszen a legdrágább selyemből készült. Elhelyezem az asztalon. - Megkérdezhetem, hogy milyen szerekkel kereskedik? - Úgy helyezkedtem el a székben, hogy lábaimat szorosan egymás mellé helyezve, kissé oldalra fordítottam, tartásom pedig természetesen szög egyenes volt. Kezeimet egymásra téve az ölembe helyeztem, miután az erszényt a férfi elé helyeztem. Ebben tartom az elkészített Wandarandokat. Már nincs más hátra, minthogy rávegyem ezt a Disznót, hogy fogyasszon belőlük és önként adja egy csepp vérét hozzá. Onnantól a markomban van!
De mi volt ez az előbb? Mi volt ez az érzés? Egek... Ha most nem szenvednék tőle hátrányt, csak mosolyognék és kacagnék. Ez az Őrült nem tett semmit, mégis belevitt a játékába. Nem... Egyáltalán nincs tudatában annak, hogy mit tesz velem. Minden csak az én fejemben játszódott le... Tehát én lennék az őrület? Őrült lennék? Hehehe... Majd meglátjuk. Wandarandoban majd mindenre választ kapok. De előbb: Meg kell alapoznom a jövőmet, amit már egyszer elvettek tőlem!
avatar
Lanmao
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Wandarando


Adatlap
Szint: C
Rang: Oiran
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.