Bambuszerdő

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kuro on Hétf. Jún. 19 2017, 23:40

//Satoshi// 


A lány a fegyver felé nyúlt. Hasfala húzódik, s a fájdalom belenyilallt. A sérülései még mindig nincsenek a legjobb állapotban. Gyorsaságának köszönhetően, még azelőtt sikerült felkapnia a földön heverő fegyvert, mielőtt támadója odaért volna. A világ furcsa volt. Mintha... minden lassabb lenne. Shinobi reflex? Ösztön? Élni akarás. Ez már a vég lenne? Esélytelenül hevert a falnak támaszkodva. De nem! Nem adhatta fel! Ha feladja, veszít. Ha veszít, meghal, s még az állítólagos szabadságot sem ízlelheti meg, amiről már annyit hallott. Márpedig, ő többé nem lesz szolga. Életben fogja tartani, azt a szánalomra méltó gyenge testét, ami elhozta egész idáig. Akármi is történjen, többé nem fogja feladni. Élni akar. Nincsenek álmai. Nincsenek vágyi. Nem ismeri a világot. Egyedül van. De, még ezt a szánalmas létet is, meg akarja menteni. Az élet. Ez az egyetlen fonál, amibe kapaszkodni tud. Nincs hová hazamennie, nincs kivel beszélnie. Nincs semmije... csak az élete. ha ezt elveszti... felesleges volt az a sok küzdelem... felesleges volt a léte... Bebizonyosodik az, amit egész eddig neki mondtak... Minden értelmét vesztené... Ez az egy gondolat hajtja őt. Ösztönzi a lépesekre. Dobogtatja a szívét. Mozgatja a tüdejét. Lépésre bírja lábait. Mozgásra kezeit. Látásra szemeit. Érzésre bőrét. Létezésre elméjét. Életre lényét. Ez a gondolat, egy hatalmas mosoly... vigyor, a halál arcába. Nevetés, a sötét múltba. A keserű valóság... a fájdalmakkal teli létezés... a reménytelen jövő arcába röhögés. Őt nem fogja semmi elragadni. Őt nem fogja semmi megfélemlíteni. Menni fog.. .tovább.. és tovább... cél nélkül, vagy azzal együtt... de nyerni fog. Nyerni fog a banditák ellen... a világ ellen... a halál... s önmaga ellen...
A lány, össze-vissza kapdossa szemeit. Mit kéne tennie? Van fegyvere... de mit kezdjen vele?
~ Itt fogunk meghalni. Ő fut. Ő védekezik. Mi esélytelenül... sérülten... ~ Halál. Élet. Vég. Kezdet. Élni. Élni. Élni! Élni akarok! Nem fogok egy ilyen lepratanyán megdögleni! Úgy, meg főleg nem, hogy közben összetaknyozod a gondolataim!
A létezésre való vágy. Folyamatosan ismétlődött Naoko- ban. Ő, bizony nem itt fog elpatkolni. Hirtelen, minden megváltozott. A világ lelassult. Naoko látta, ahogy a bandita, térdét előrehelyezve, nagy lendülettel felé fut. Látta, a takaró mögé bújó társát. Majd egy emlék. Szavak. Olyan szavak, amikre nem hitte volna, hogy valaha szüksége lesz. A maszkos késről ejtett rövid mondandója. Annak élességéről. Annak különlegességéről.. tökéletességéről.. másságáról. Naoko- ban, ekkor felvillant a remény. Ő, bizony élni fog. Szája egy pillanatra kinyílt. Lihegett. Lomhán emelte fel a fegyvert tartó kezét. Szájából kiköpte a maradék felgyülemlett vért, egyenesen a futó elé. Aki mit sem sejtve, oda se figyelve, egy pillanat alatt megcsúszott rajta. El fog esni. A mögötte, takaróba burkolózó bandita, a furcsa hangra, kinézett barikádjából. Naoko ekkor kapcsolt. Idő van. Robban a bomba. Karjában megfeszülnek az izmok. Szemei hatalmasra kerekednek. Már érzi a győzelmet. A frissen ontott vér ízét. Megnyalja ajkait, s nyel egyet. Tüdeje megtelik levegővel, s lélegzete visszafojtódik. Nem engedi szökni. Lendít karján, s elhajítja a fegyvert. Tenyeréből eltűnik a kés, majd lassan ujjai sem tapintják már annak markolatát. A levegőt szelve, utat törve magának, repül a kunai, egyenesen az esni készülő felé. Itt a vége. A játszma lezárult. A nyertes kikerül. A szabadság.. az, amelyre a lány oly régóta várt... most... sem fog eljönni. De.. mégis... mégis minden jobb lesz, mint ezelőtt. S, ha tetteit, már nem is parancsok vezérlik, s nem félemlíti meg a szidás utáni korbács, s nem kell senkinek se megfelelnie... Attól még nem lesz szabad. Testét, s lelkét, továbbra, s örökkön örökké is, fogva fogják tartani a fekete láncok. Elméje, sose fog békére lelni, mindörökké fogságban marad, a sötétség határán. Bezárva tartják... Bezárva tartja.. a saját fogva tartója... a saját parancsolója... önmaga feljebbvalója.
A kunai, egyenesen repült. Magával véve a lány akaratát. Élni vágyását. Ölni, s nyerni akarását.  Átszúrta a rohanó férfi torkát. Átrepült a húsán, felcafatozva, azt inakra, s erekre. Át a vérrel teli testén. Átszakítva azt, ami egykoron egy volt, s több részre szakítani, az összetartó bőrszálakat. Lassan, s oly gyönyörűen szakadt át, a bandita torka, akár egy műremek. Csodás, ahogy az utolsó összetartó szál, is végül elengedi tartását.. s ami volt... már sose lesz ugyanolyan. A penge keresztülhatolt a férfi torkán, s továbbra sem állt meg. Nem volt neki elég. Bár veszített lendületéből, s lényegesen lelassult, még mindig továbbrepült. Egyenesen a takaró felett kikandikáló férfi felé. Útja alatt, a ráragadt vér, lassan fröccsent szét, mindenfelé. A levegő megtisztította a fegyvert... ami újabb áldozat felé suhant. A barikádjából éppen csak kitekintő férfi fejébe állt bele a fegyver. Megrepesztette, majd lendületével s erejével, utat tört magának, áthaladva koponyájának falán, s beleállva a bandita agyába. Szemei hirtelen kidülledtek, ahogy a rózsaszín szervébe, hirtelen, valami olyan hatolt bele, aminek nem kellett volna.
Múzeumba illő látvány volt, ahogy a két férfi, szinte egyszerre rogyott térdre. Naoko látta,ahogy ketten, egymás mögött, akár a színészek a színpadon, először térdre rogynak. Ahogy kilehelik életük utolsó foszlányát. Elszakadnak a földi léttől. A lelkük mindörökké távozik, s maga után, csak egy élettelen bábot hagy. Majd, a test, erőt, s tartást vesztve hull a földre, élettelenül szétterülve azon. Záróizmaik, s szerveik elengedik tartásukat, s abbahagyják működésüket. Minden értelmét veszti. Arcukra, utoljára kiül, az élni akarás, a haláltól való félelem. De hát mit tehetnek? Az egész, olyan hirtelen történt.. szinte fel sem foghatták. Naoko kikerekedett szemmel figyelte a színdarabot. A haláltusájukat. A végüket. Elképesztően élvezte. Szája, önkénytelenül is felkúszott, egészen a füléig. Fogait összecsattintotta. Végül torkán hang jött ki. Egy megnyugodott... örömteli.. győzedelmes.. Egyre hangosodó nevetés. Kissé hörgősen szólalt fel, majd fogait megint egymásnak ütve, hirtelen maradt abba. Rettentően örült. Érezte, hogy győzött. Még sose volt része ilyen élményben. eddig.. mindig csak alul maradt. Folyamatosan vesztett... még a győzelem, is igazából vereség volt. Egy olyan dolog, ami tilos volt.
~ Én.. nyertem.. és.. nyerhettem... ez.. jó dolog... ez.. jó érzés... ~ Miről beszélsz? Ez neked győzelem? A győzedelemért általában... ~ ja ja.. nagyon érdekel... de.. gennygombóc... ez.. a győzelem... ez bas*ott jó érzés!
Kuro még nem értette. Még félt. Sose nyerhetett... akkor, most miért lenne szabad? Naoko? Ő csak egyszerűen élvezte. Gyilkolt... s ezzel megmentette önmagát. Talán, még sosem volt ilyen boldog, mint most. A banditák után, a vezérük, kinek nyakában a kanáll állt bele, végleg feladja. Az ő harca is véget ér. Lezárul a darab. Ő a függöny, ami jelzi, hogy minden véget ért. Naoko elégedetten, s boldogan csapta össze kezeit, majd azokat maga mellé hegyezve, lassan próbált felállni.
Boldogságát egy hang törte meg. egy hang, amire oly régóta vár. Számított rá... tudta, hogy be fog következni.  A terhes nő, boldog sikolya volt. Felszabadult. A fogva tartói meghaltak. Arcáról, végre eltűnt a hamisság. Egy igazi érzelem ült ki arcára. A legigazibb érzelem, ami létezik. Gyors léptekkel indult meg a férfi felé, kinek fejébe a kunai állt. Majd felveszi a fegyvert, s hasa elé tartja. Közben, folyamatosan kántált. Az ő lelke, talán még jobban meg volt törve... ő talán, még sebzettebb volt min Kuro. Kántálás közbe, a kést többször is hasába szúrta. A lány arcára ráfagyott a mosoly. Mily’ gyönyörű, s elképesztő látvány, ahogy egy megtört lélek, lassan végez magával...
~ Mit csinál ez? Mentsd meg! Ő nem tehet semmiről! Segíts raj... ~ Nem.. csak nézd... ő választotta ezt magának.. ha ezzel megnyugszik... le nem szarom mit csinál. Nem az én gondom. Úgy végez magával és azzal a magzattal, ahogy akar.
Naoko nem mozdult. Nem akart segíteni. Úgy látszik, mégsem a főnök zárta az előadást. Volt még egy ráadás. Egy olyan jelenet, ami az összes többit is felülmúlta. Elképesztő. Méltó zárása volt, ennek a műsornak. A nő, utoljára elmosolyodott, majd ő maga is térdre esett. Megnyugvásra lelt, a halál fekete karjaiban. Újabb életek múltak ki. A nő kezéből kiesett a kunai. Szájából vér csordult ki, s még egyszer Kuro- ra nézett. Vajon mit gondolhat a lányról? Megmentőjének tekinti, vagy egy olyan valakinek.. aki elérte az ő céljait? Dühös rá? Megveti? Vagy csak hálát érez... ki tudja... már sose fog kiderülni. Utolsó szavait a lánynak címzi, majd végül, elterül a földön.
~ Mire értheti e...
Kuro- nak ideje se volt befejezni mondatát, mivel Naoko egy hangos nevetéssel szakította félbe. Kezeit ütemesen összecsapta. Tapsolt. Gratulált ennek a csodás előadásnak. Élvezte. Csak nevetett... és nevetett...
Kuro... megrémült. Nem volt még ilyen élményben része. Nem tudta, hogy mire is vélje a történteket. Vele is ez lett volna? Rá is ez várt volna? Tehát... a maszkos mentette meg őt, az öngyilkosságtól?
Naoko hasát fogta, úgy nevetett. Majd belőle is kifogyott a szusz.. némileg elfáradt. Várt. Várta, hogy Kuro visszavegye az irányítást, és némileg rendbe szedje magát. De nem így lett. Még mindig, továbbra is Naoko volt elől. Azt tehetett, amit akart. Kezeit maga mellé eresztette, s feltolta magát. Körbenézett. Mindenfelé holtak. Majd szeme, a banditák vezetőjére tapadt. S pillanatok alatt, megrohamozva azt, termett mellette. Leguggolt hozzá, s egy pillanatig csak figyelte. Majd kezét a tarkójára helyezte, s kitépte belőle a kanalat.
- Ez az! Megtartom. – jelentette ki.
A kanál végét a szájába vette, s lenyalta róla vért, ezáltal megtisztítva az evőeszközt. Majd azzal a lendülettel maga mellé köpött.
- Blee... ez is undorító..
Majd továbbugrált, egészen a terhes nőig, akitől szépe elvette a kunai-t. Látta, maga előtt elterülő nőt, akinek a hasából, szinte kiömlöttek a belsőségek, a sok döfésnek hála. A lány először csak lábával bökdöste meg a véres cafatokat. Majd leereszkedett hozzá, s ujjával is megdöfködte azt. Elmosolyodott. Egész tenyerével peletapicskolt az undormányba. Majd maga mellé rakva a kanalat és a fegyvert, mind a két kezével  belenyúlt. Úgy játszott vele, akár kisgyerek a strandi homokkal. Csúsztatta jobbról- balra, s próbált várat építeni belőle. Bele is nyúlt a sebbe, s próbált még több dolgot előhúzni a játékához.  Szórakozását egy éles hang törte meg.
~ Mi a fenét csinálsz? Azonnal hagyd abba!
Naoko a rémülettől hátraesett, egyenesen a véres tócsába. Majd ott hátradőlt, s elnyújtózott. Kinyújtotta elgémberedett végtagjait, majd ásított.
~ Elfáradtam. ~ jelentette ki.
A lány arckifejezése, hirtelen újra normálisra váltott. Pislogott párat, majd ijedten pattant fel, miután értelmezte helyzetét. Próbálta lelökni ruhájáról az undormány, bár nem túl sok sikerrel. Egy ideig pattogott a rémülettől, majd lenyugodott. Próbálta visszavenni hidegvérét. Undorodva lépet át a hullákon, s jutott el az ablakig. Amin kinézett. Nem ninja faluban.. sőt... semmilyen faluban sem voltak... hanem még mindig külterületeken voltak. Kuro sóhajtott egyet, majd hatalmas léptekkel szelte át a szobát, egészen az ajtóig. Ujjai végig a seben maradtak, másikkal pedig, az úton összeszedett kanalat, s kunai- t markolta. Végigsétált a szobákon. Mindenhol körbenézett, kinyitotta a szekrényeket. Ruhákat talált, melyek közül, néhány még jó is lehet rá, ha egy kicsit átalakítaná. Elvette a legkisebb ruhadarabot amit talált, s továbbment a következő szobába. Orvosi szerek... tű.. cérna. Mintha, készülne valamire, úgy vette magához a tűt, a cérnát, a fertőtlenítőt(alkohol) s kötszereket, fájdalomcsillapítót, ollót,és vattát. Alig bírta már fogni ezt a sok dolgot. Az egyik szobában, tisztálkodáshoz való vizet talált. Nem lenne jó, véresen kimenni az emberek közé.. túl sok kérdésük lenne. Egy szivacs segítségével lemosta a vérfoltokat magáról. Majd leült a földre, maga mellé rakta a sok holmit, s nekidőlt a falnak. Úgy ült, hogy ha leszedi a kötést, belsőségei ne hulljanak ki, de mégsem volt teljesen vízszintesben, mivel rá látott a sebre. Elkezdte lecsavarni a már átvérzett fáslit, majd eldobta azt magától. Némi fertőtlenítőt öntött egy kisebb darab vattakorongra, s azzal kezdte el áttapicskolni a sebet. Szépen letörölte vele a körülötte lévő vért, megtisztította a vágást, s ez által le is fertőtlenítette. Ennyit még ő is tudott a sebek kezeléséről, lévén sokat látta, amikor őt kezelték. Majd egy nagyobb darab vattát vékonyan körbetekert fáslival, s a sebre helyezte. Majd a fásli tekerccsel, el kezdte körbetekerni a hasát, leszorítva ezt a vattadarabot. Olyan szorosra csinálta, amilyenre tudta, láván, ez a kötés, nyomja a sebet, ezáltal, az nehezebben tud csak szétnyílni. Amikor elégszer körbetekerte, a fásli végét hozzákötötte a már magára tekert részhez, és jó sokszor megcsomózta, hogy ne oldódjon ki, és tartson is. Mikor végzett, a sebe lekezelésével, kezei segítségével feltolta magát, s felállt. Majd átöltözött. Felvette a talált ruhát, ami, bár nagy volt rá, de tudott benne mozogni. A nadrág szárát levágta, hogy véletlen se essen el benne. Magához vette a maradék holmit, s tovább állt. Ételt keresett. Átjárt pár szobát, de végül talált kenyeret, s vizet is. A vízzel bevette az egyik fájdalomcsillapítót. Evett pár szelet kenyeret, a maradékot pedig elvitte, egy palack vízzel együtt. Az utolsó általa átkutatott szobában, egy kis pénzen kívül semmi különöset nem talált. Így tért vissza, a hullákkal teli, kiindulási pontra. Álmosan ásított, amikor az ablakra tekintett. Kuro- t nem hatotta meg, hogy lopott... vagy, hogy kinek a házában volt. Átlépett a halottakon, s lepakolta holmijait az éjjeliszekrényre. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, betakarózott. Ásított egyet, majd lecsukta szemeit. Nem volt kialvatlan, csak egy kicsit fáradt. Így másfél óránál nem is aludt többet. Felkelt, megtörölte szemeit, s ásított egyet. Vette egy mély levegőt, majd lelógatta lábait az ágy szélén. Felállt, magához vette a cuccait, és kisétált a szobából.
Elindult, s szépen lesétált a lépcsőn. Egyik lábát, a másik után rakta, s úgy pattogott le. Ahogy elindulna ki az ajtón, az alsó emeleten talált egy papírt. Amin.. a banditák.. elég érdekes információkat taglaltak.
~ Kórház? ...
Hirtelen furcsa érzés lett úrrá a lányon. Elméjébe gondolatok törtek.. emlékek.. amik.. az övé voltak.. de mégsem. Ismerősek voltak, de mégis ismeretlenek.  Egy idős.. kopaszodó férfit látott. Az emlék homályos volt... de a férfi, orvosi maszkban volt... és épp a bensőségeiben matatott.
~ M..Mi ez? Mi a fene volt ez? Ki volt az? ~ Szerintem egy orvos... ~ De mit csinált velem ~ Megműtött. ~ De, miért? ~ Mert kis híján vándorútra keltek a beleid. ~ De.. de.. DE! ~ Milyen változatos mondatokat tudsz összehozni...
Kuro nem értette. Mi volt ez? És miért? Miért pont most jutott eszébe?  Újabb bevillanás következett. Egy.. hordágyon feküdt... minden homályos volt.. lassúnak érezte magát.. nem is igazán érezte magát élőnek.. fázott.. mozdulni se tudott... oldalra fordította fejét.. egy fémajtót látott... s annak rései közül, egy narancsvörös szempárt.  Kuro érezte, amint annak nézése, egészen a lelkéig hatolt. Megremegett.
~ Naoko! MI EZ? ~ Szerinted én csinálom? ~ Ki ez? Hova visznek? Kihez tartoznak azok a szemek? ~ Honnan tudnám? Magyarázd már el nekem, hogy én mégis honnan a jó büdös francból tudnám?
Újabb furcsa érzés hatolt a lelkéig. Megint látott valakit. Az ágya szélén ült. Egy férfi. A kezét fogta.
~ N..Naoko... ki ez... ? ~Hangja elcsuklik. Fél az ismeretlentől. Nem érti a helyzetet.. nem tudja, ki lehet az. Nem ért semmit. ~ Vaaaa ~Hallatszik a „szenvedő” hörgés Naoko-tól ~ Honnan tudjam?? Attól még, hogy sokszor megkérdezed... most figyelj... nagyon érdekeset fogok mondani... attól még, nem fogom tudni!
Újabb villanás. Egy emlék. Egy emlék, ami a lelkéig hatolt. Egyre jobban félt. Kuro egész teste beleremegett. Valaki cipelte őt... miközben bambuszok rengetege között rohan át.
~ Bambuszok... bambuszok.. miért? Ki ez?  Bambuszerdő... o... oda kell mennem. Ott... válaszokat fogok kapni. ~ He? ~ Érzem.. oda kell mennem.. ~ Pfú... akkor menj.. engem kicsit sem érdekel.
Kuro döntött. A bambuszerdőbe akar menni. Valami odavonzza. Talán a válaszok? A kíváncsiság? Valami megmagyarázhatatlan erő, ami csak vonzza, mint a mágnes. Oda fog menni. Mondjon akárki akármit. A lány remegése abbamaradt, amint az indulásra gondolt. Megnyugtatta, hogy van célja. érezte, hogy minden meg fog oldódni, ha odamegy. Az az állítólagos szabadság.. amit elnyert.. talán, épp a bambuszerdőben fog újra megszűnni. Talán.. ez is csak a sors beteg játéka. Ki tudja... majd kiderül. De mindenképp, ki akarja deríteni.
Eldobta kezéből a cetlit, s kilépett a ház ajtaján. Egy fészert látott mellette. Talán fegyverek vannak benne. Bár, annál a kanálnál sose fog halálosabb fegyverre lelni. Odasétált, s megpróbál belenézni. Lehetnek benne hullák is.. végül is.. ez annyira nem zavarja. 
A bambuszerdő felé, két út vezet. Az egyiken a banditák hozták, a másik, egy már kitaposott út. Ha Naoko- n múlna, az erdő felé venné az irányt. De, sajna most, a megfontoltabb személyre van bízva a döntés. aki, a biztonságosabb, s jobb emlékekkel összekötött utat választja. Valahogy, kellemesebbnek, s biztonságosabbnak érzi... nincs rossz előérzete.. talán.. tévesen.. sosem szabadna bíznia.. semmiben.. félnie kéne... mert így, még baja is eshet...
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Kedd. Jún. 20 2017, 18:39

//KeBELbarátom, Kuro//

Sikerült valamennyire rendbe tenned magad, és kicserélned a hasadon lévő fáslikat egy nyomókötésre. Az evéstől visszanyerted az erődet, az alvás is jót tett. Az egyetlen bajod már csak az, ami régóta: hogy őrült vagy. Azaz skizofrén. De, ez sosem hátráltatott semmiben, például csak ma, nyakon szúrtál valakit egy kanállal, két embert megöltél egyszerre egy fekete kunai-val, és láttad, ahogy egy állapotos nő végez a magzatával, és ő maga is belehal sérüléseibe. Előzőleg pedig egy bőrmaszkos, nyúlánk fazon belezett ki, gyújtotta rád az Ochida házat, és hagyott ott, ráadásul, miután látnod kellett, hogy kivégeztek mindenkit. Ja, nem mindenkit... Suezo-t te ölted meg, Rokunak és a kocsisnak pedig se híre, se hamva sem volt. Talán hegedűlnöd kellett volna a hangszálain, Naoko azt tette volna, nem? Nem? Mi történt vele akkor, rossz napja volt? Na látod, legközelebb már tudod, mit csinálj, ha valakinek a torkába nyúlsz, szó szerint. Ó, és azt kellett volna mondanod, hogy "anyukád nem tanította meg neked, hogy ne beszélj tele szájjal?!" Hahahaha... ja, és majd elfelejtettem, azok után, hogy kikandikáló belekkel elméletben kórházba kerültél, onnan banditák raboltak el, akik prostiként akartak eladni. Tudod mit? Nem csoda, hogy kattant vagy, felejtsd el, hogy mondtam bármit is.
A lényeg az, hogy nem tudtad befolyásolni, mennyi időt alszol, de ahogy kilépsz a házból, láthatod, hogy a hold egy ici-picivel másképp virít az égen, mint tegnap... a felhők miatt úgy néz ki, mintha félhold lenne. Szóval eltelt egy nap, ezért sokkal kipihentebbnek érzed magad, és a sebednek is volt ideje egy kicsit gyógyulni. A választott tárgyaidat egy hátizsákba pakolod, melyet a szekrényben találsz, és magaddal viszed (bár ügyelned kell, hogy ne legyen túlságosan tele, hiszen... a sérüléseid, na meg egy zsákot nem bírnál el így, nem de?). Nem is nagyon kéne erőlködnöd... bár talán Naoko is felfoghatja, hogy tényleg jó lenne visszatérned a kórházba, hiszen jó lenne, ha valaki normálisan ellátná már a sebeidet.
De, hiába vagy őrült, most mégis egy észszerű dolgot tettél, és az előre kitaposott ösvényen haladtál. Még jó, hogy Kuro irányított... vagy mégsem, mert előtte belenézel a fészerbe, ahonnan már el sem tudod képzelni, mi pattanhat ki, hogy az életedre törjön. Legnagyobb meglepetésedre: semmi. Egy teljesen átlagos fészert látsz magad előtt, tele barkácseszközökkel, egy... biciklivel vagy mivel, gőzöd nincs, szóval semmi érdekes. Egy fűrész azért felkelti az érdeklődésedet, de túlságosan rozsdás, ugyanúgy ahogy a sarló, a kasza és minden egyéb szúró-vágóeszköz mellyel valakit meg lehetne ölni, szóval ne reménykedj. Valószínűleg az előző lakóké lehettek ezek a gyilko-- mezőgazdasági eszközök, de akkor miért volt nyitva a fészer? Lakatra kellett volna, hogy zárják, nem? Azonban, ha a padló közepére tekintesz, láthatod egy már felszáradt vértócsa nyomait... és ekkor rájössz, hogy azok a bizonyos fegyvernek is titulálható eszközök nem hiába rozsdásodtak be, és szállnak körülöttük legyek. Létezik, hogy az elrablóid valami sorozatgyilkos kunyhójába vittek volna, vagy... tettek veled valamit? Hiszen nagyjából egy hete lehetsz eszméletlen. Nem, azt éreznéd, nem de? És nem láttál úgy sebhelyeket magadon, bár... nem néztél be a fáslijaid alá, kivéve azok alá, amik az alhasadon vannak, de ott sem láttál semmit sem a sebeden kívül, amit a maszkos okozott. Nem, bizonyára nem tettek veled semmit, az a vérfolt túlságosan réginek néz ki.
Elindulsz tehát az ingoványos ösvényen, ahol... érdekes módon, semmi nem történik, szóval úgy néz ki, jól választottál. Szép, nyugodt tempóban jutsz el a bambuszerdőig, mikor is eszedbe jut, hogy... most hogyan tovább? Mit keresel egyáltalán? Egy kórházat? Hatalmas ez az erdő, szóval... hol? Annyi ösvény van, hogy választani sem tudsz, és mire bebarangolnád az egész erdőt, már megöregednél.
Hogyan tovább? Talán meg kéne próbálnod az emlékeidben kutakodni? Vagy használnod kéne ninja-készségeidet és felmérni a terepet? De nem nagyon kéne ugrándoznod... vagy nagyon merész leszel, és gyújtasz egy tábortüzet, mellyel idecsalsz valakit, és megkérdezed őket? Hiszen senkivel sem találkoztál utad során... és nem csak ezek, hanem rengeteg másik lehetőség áll rendelkezésedre, csak rajtad áll, hogyan döntesz, és hogy eljutsz-e egyáltalán a kórházhoz. Egyáltalán minek is akarsz oda menni...? Olyan idegennek érezted azokat az emlékeket, na meg az a vörös szempár... és most, hogy eszedbe jut, nem Naoko volt az, aki átvette az irányítást feletted az Ochida-házban? Kiként is jutottál ki... talán már te sem tudod. Lehet, hogy egymás emlékeit látjátok? Végülis, a betegséget nem ismerheted igazán, sőt, abban sem vagy biztos, hogy betegség, csak mondták neked, szóval... na de mindegy is, aki kíváncsi, hamar kibelezik (még jobban). Döntened kell, hogyan tovább.

//Az átláthatóság kedvéért mostantól kérlek, minden posztod alatt, amíg nem mondom másképp, vezesd mi van nálad, azaz mit vettél el a házból.//
avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 400

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kuro on Szer. Jún. 21 2017, 23:43

//Szadista mesélőm, Satoshi// 

Őrület? Nem.. dehogy.. talán ez egy kicsit túlzás. Mondjuk úgy, hogy „furcsa”. Mert, ugyebár, valaki, aki képes megállni a szoba kellős közepén csak azért, hogy veszekedjen önmagával.. és nevetve tapsol valakinek az öngyilkosságát látva... és, hogy nem érez bűntudatot... és.. jó.. hagyjuk... feladom. Nagyon furcsa... igen.. ez már jobb szó. Hiszen, az ember, az adott betegségéről, elmebajáról, nem igazán tehet... általában. Kuro sem igazán tehetett róla.. ő csak akart egy barátot a sok egyedüllét után... hát.. nem jött össze. Barát helyette, kapott egy.. ömm... izét. Aki nem elég, hogy idegesítő.. és kicsit... furcsa... de, ami a legrosszabb... eltüntethetetlen. Mióta Naoko megjelent, Kuro- nak, osztoznia kellett valakivel az elméjén. az egyetlen dolgán, amit az ember mindig is a sajátjának tudhatott.. az egyetlen láncok alól feloldozott részén... ami... már soha többé nem lesz olyan tiszta, mint volt. Beszennyezték, befeketítették...  s lassan.. de tényleg lassan.. az emlékei.. a gondolatai.. az érzelmei.. s az minden, az elméjét alkotó darab, szét fog hullani... s akkor, ha ez bekövetkezik... véget fog érni, a már évek óta tartó harc. A háború le fog zárulni.. s ki fog kerülni a győztes.. aki Naoko lesz. Kuro-t, el fogja nyelni, a már oly régóta nyomában kaptató sötétség... s soha többé nem fogja elereszteni...
Kuro, mielőtt kilépett volna az ajtón, gyors pakolásba kezdett. Az egyik szekrényben talált hátizsákot, maga elé vette, s elkezdett pakolni. Belerakta a maradék kenyeret,a talált pénzt, egy üveg vizet, a kunai-t, fájdalomcsillapítót, s a maradék fáslit.
~ Hé! A kanalammal mi lesz?  ~ Teljesen felesleges.. ~ Szerintem meg te vagy felesleges... ~ Most miért kell így felhúznod magad? ~ Nem tudhatod, hogy annak a kanálnak, mennyi mindent kellett kiállnia az itt töltött idő alatt! És most.. tökéletes párost alkothatnánk! Nem olyan retkedéket, mint veled... ~ Oké értem.. de csak felesleges súly lenne..  Nem kell neked még egy vacak... ~ Mi, mi? Bajod van? Heee? Gyere ki a hóra cunci mókus, és intézzük el... jóóóó’van? ~ Nyugi... Mi hirtelen ez a nagy felhergelődés? ~ Az a kanál... kiontott egy életet... hasznosabb mint te! ~ Oké.. elrakom... ~ Köszönöm! Jut eszembe, nincs kedvünk még egyszer visszanézni a halotti szobába? ~ Na, és oda minek akarsz menni? ~ Hát... tudod... ez az első normális ölésem.. és olyan szép látvány.. csak gyönyörködnék még egy kicsit.. na... lehet? Lééégysziii! ~ Hova képzelsz? Már attól is felfordul a gyomrom, ha csak rágondolok! ~ Szerinted, ha az egyiknek felfújnám a belét... akkor abból szép lufi lenne? ~ He? ~ És akkor mehetnénk bulizni.. rakunk bele színes égőket... és felakasztjuk valahova... diszkó fény! ~ Mi? ~ ÚÚúú! Nyissunk hulla-buli boltot! Kitömött veséket plüssállatnak.. bél-lufik.. Fültőmirigy parti cukor! Ember, meggazdagszunk! És minden vasárnak szemgolyóhorgászatot tartunk.. ééés... lesz májjal ivó futam... és a nyertesek tüdő- pinyatát kapnak, ami hajhagymákkal van megtöltve... ééés.. ~ Köszönöm.. ennyi pont elég is volt... ~ Azt csak hiszed...
Kuro nem szívesen hallgatta, ahogy Naoko, éppen a tökéletes üzleti tervét ecsetelte, de hát nem tehetett mást. Egy elmén osztoznak, így ha befogta a fülét, akkor is hallotta. Így, nem tehetett mást, bele kellett törődnie. Végül, az idegesítő hangok mellett is, bezárta a hátizsák cipzárját, majd a hátára kapta azt.
Kuro kilépett az ajtón, s az égre nézett. A hold picit másképp nézett ki, mint előző nap... hupsz.. talán mégsem csak másfél órát aludt. Kezeit feje fölött összekulcsolta, s nyújtózott egy kicsit. Kiropogtatva hátát, s megnyújtóztatva karjait. Nem igazán zavarta, a vártnál hosszabbra sikeredett pihenés. Sokkal erőteljesebbnek érezte magát. S sebei se fájtak már annyira... ami igazán jó hír volt.
Azonban, mielőtt nekivágott volna a kórházba vezető útnak, a lány, személyiségéhez képes, meggondolatlan dolgot tett... bár.. ez betudható a gyermeki kíváncsiságnak. Szépen odacsattogott a fészerhez, majd kissé erőlködve nyitotta ki annak ajtaját. Időközben azért eluralkodtak rajta a furcsa gondolatok, hogy vajon mi is lehet abban a rejtélyes fészerben. Halottak? Gyilkos fegyverek? Paranoidnál paranoidabb dolgok jutottak Kuro eszébe,  amihez azért Naoko- nak is köze volt. Lévén, folyamatosan betegebbnél betegebb dolgokkal bombázta a lány elméjét... hátha egy kicsit összesz*rja magát az utazásra...  Kuro félve nyitotta ki az ajtót. De, meglepetésére, szinte semmi rendkívülit nem talált. Sehol egy levágott fül, tőből letépett köröm, torokból kivájt nyelv és a falon se volt kifeszítve egy mellkasról letépett, tájkép ráfestéssel díszített, szőrös, vagy szőrtelenített bőrdarab... tehát, semmi izgi. Csak uncsi, rozsdás barkácseszközökkel volt megpakolva a tároló... sarló... kasza.. fűrész ~ Úú, fűrész! ~ kapa és egy megszáradt vértócsa a padló közepén.. tehát semmi említésre méltó.. várj.. mi? Mit keres egy nagy vértócsa a rozsdás eszköztároló közepén...
~ Áhh... tuti csak málnalekvár.. ~ ja.. tuti arra jöttek a legyek is... ~ Legyek... rozsda... vér... vagy lekvár... ~ A nyakadat rá, hogy az vér... ~ Akkor... ez a ház... valami mezőgazdasági gyilkosé? ~ Uuuu! Megvárjuk amíg visszajön? ~ Eszednél vagy te? ~ Naná! A te eszednél.
Kuro egy pillanatra megborzongott, ahogy a visszatérő tulajdonosra gondolt. Bár.. lehet, hogy már rég nem él itt az a személy, aki ez a sok eszköz.. lévén, az a vérfolt.. akarom mondani lekvárfolt, túl réginek tűnik, ahhoz, hogy azt lehessen mondani.. hogy.. öm.. új?
Végül, a lány elég szapora léptekkel igyekszik elhagyni a területet. Józan eszére hagyatkozva, a biztonságosabbnak tűnő úton indult el, ahol nagy szerencséjére nem történt semmi. Így, azon kívül, hogy végig azt hallgatta, Naoko miként fogja a világpiacra is eljuttatni csodás ötleteit, s hogyan válik vezetőiparrá a még nem is létező cége... egész nyugodalmas útja volt. Szépen, kellemes komótos tempót diktálva jutott el a bambuszerdőig. Majd, mikor megérkezett a kívánt helyre... vagyis a bambuszokkal teli helységre... elégedetten csípőre tette kezeit, majd egy sóhajtással kísérve tetteit, körbenézett.
~ Na, ide is eljutottunk! ~ aha... és? ~ Mi és? Ez volt a cé... minek is jöttem ide? ~ Na bazd... ne szívass, hogy elcaplattál egy bambuszerdőbe és azt se tudod, hogy miért! Legalább akkor azt mond, hogy túrázni akartál, és akkor vonszold is tovább azt a lomha segged! ~ Tudom! A kórházat akarom megkeresni.. meg azt a valakit aki cipelt... meg azt a narancs szempárt... meg a férfit aki az ágyamon ült... ~ Vagyis.. időutazni akarsz? ~ Nem! De ahhoz, hogy megtaláljam őket, el kell jutnom a kórházba... meg nem ártana, ha valaki összevárná a hasamat...  ~Kismadarat ne hímeztessünk bele? ~ Css... gyerünk Kuro.. gondolkozz... bármi kis emlékfoszlány jó lenne... ~ huppant le a földre ~ Valamii... az oda vezető út.. a táj az ablakból.. vagy... naa... ~ Szánalmasan röhejes vagy...
Kuro egy ideig csak ült a földön, s mint a nagy elméletet megoldani tervező tudós, úgy gondolkodott.
Amennyiben eszébe jut valami, az emléket követi. Amennyiben viszont semmi se jut eszébe, kissé morgolódva kel föl a földről. Leporolja ruháját, s felkészülve az erdőben érő öregkorra, elindul az egyik választható úton, hogy keressen egy könnyedén megmászható fát. Ha talál, óvatosan, ügyelve arra, hogy azért ne szedje teljesen szét a sebét, megpróbál felmászni rá, hogy a magaslatokról megleshesse a területet, s elő tudjon állni, egy normális útvonaltervvel. amennyiben ez se sikerül.. mint egy idióta, nekiáll bolyongani s kutakodni az erdőben. Csak gyalogolni fog, arra amerre jónak érzi. Mivel, senki se tanította meg neki, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni... és ötlete sincs, hogy hogyan kell tüzet gyújtani. Így, legvégső esetben, akár egy elveszett kiscsibe nekiáll mindenfelé futkorászni, s keresni valami támpontot. Ha, egy ideig nem talál, pár pillanat alatt felhergeli önmagát (ami betudható a betegségének) , s akár egy hisztis kisgyerek, összerogy az út kellős közepén, és meggondolatlanul, nekiáll ordibálni... mit lehet tenni... ez egy kiszámíthatatlan betegség...

//Háti- tatyó tartalma: A maradék kenyér; a talált 990 ryo;egy üveg víz; fájdalomcsillapító; fásli; a fekete kunai; a kanál ( meg persze némi szösz.. ki tudja, hányszor volt kimosva) //
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Pént. Jún. 23 2017, 16:54

//Képzeld, tegnap vettem egy kocsit: bőrrel BÉLelt ülésekkel.//

Ahogy a bambuszerdőbe értél, rájössz, hogy... fogalmad sincs, hogy juss el a kórházhoz, és ez a maximum amit ki tudtál hozni az emlékképekből. Elkezdesz koncentrálni, és... újból megbizonyosodsz arról, hogy igen, ez a legtöbb, amit ki tudsz hozni az emlékeidből. Még mindig idegennek érzed őket... semmi újat sem tudtál meg, hiszen nem a részletekre figyeltél, hanem újra és újra végigpörgetted magadban a gondolatokat. Semmi más nem jutott eszedbe, ami segíthetne rátalálni a kórházra, ha egyáltalán egy kórházban voltál. Ezek a te emlékeid egyáltalán? Olyan furák, olyan...
Morgolódva kelsz föl, majd elindulsz az egyik választható úton, hogy találhass egy fát, amire fel tudsz mászni. A küldetés sikeres, ezért fel is mászol rá, vigyázva arra, hogy ne szakítsd fel a sebed, vagy ne lazuljanak meg még jobban a varrataid. Ahogy sikerül felmásznod a vastag tölgy (igen, van egy a bambuszerdő közepén, ne kérdezd) lombkoronájának tetejére, rájössz, hogy egyébként rohadt sötét van, és nem látsz semmit. Ez nem egy nagyobb falu, vagy egy város, hogy kivilágítsák utcáit, szóval... csalódottan lemászol, és nekiállsz bolyongani az erdőben. Néhány perc után rájössz, hogy több fát láttál mióta itt vagy, mint egész eddigi életedben. Sőt, már meg is tudod különböztetni a legtöbb fafajtát, már csak éppen a nevüket nem tudod, így a növények már nem hívhatnak többé rasszistának. 
Gyalogolsz, és gyalogolsz, és gyalogolsz... mire megunod, úgy hiszed, sosem fogsz eljutni oda ahova akarsz, ráadásul már nem is emlékszel honnan jöttél, szóval nemes egyszerűséggel a földre veted magad, majd toporzékolva üvölteni kezdesz. Talán... fel akarod hívni magadra a figyelmet, vagy így akarsz hangot adni frusztrációdnak? Azonban, eme próbálkozásod is sikertelen. Néhány közeledő neszt kivéve, melynek ha irányába nézel, ijedt, vagy kíváncsi állatokat veszel észre, úgy néz ki, semmi hatása a folyamatos óbégatásnak.
Na de miért is cselekedtél úgy, ahogy? Ninja vagy, még ha nem is túl képzett, seperc alatt fel tudtad volna térképezni a terepet, ráadásul évekig rabszolga, sok időt tölthettél az Ochidák könyvtárában. Csak van valami, ami segíthet neked könnyebben eligazodni az erdőben... ha más nem, akkor talán az a kósza gondolat: ki a fene épít egy bambuszerdő közepére egy kórházat? Nem azért jöttél ide, mert tudtad, hogy itt van, még csak nem is úgy gondoltad... (vagy mégis?)... az érzés volt, mi idehozott. Egy szikra lángolt fel benned: ide KELL jönnöd. Itt a helyed. De ettől még itt lehet a kórház? Vagy legalábbis az, ahol elláttak? Talán nem is az utat kell követned...

//A következő posztodban, találd meg az elhagyatott kórházat a bambuszerdőn kívül. Csak, hogy pontosabbak legyünk, az erdő szinte legtávolabbra eső részén (melyben már annyira sem fák, sem bambuszok sincsenek), teljesen ellentétes irányban azzal, ahonnan elindultál. Hogy hogyan találod meg? Hát, az rajtad áll, de azért csak okosan. Very Happy A posztodat kérlek ott fejezd be, hogy megérkezel az építményhez, de ne írd le, hogy néz ki, az majd az én dolgom lesz. Smile //
avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 400

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.