Bambuszerdő

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Hétf. Okt. 02 2017, 19:13

//Ühhüm. Látom belehúztál. Az a kép meg priceless. XDDDDD//

Hachi-t választottad, így ketten alá is zuhantok, a verembe. San és Roku, plusz még maga Shi is, aki végre méltóztatott felállni a műtőasztalról, is még a kórházból nézik küzdelmeteket, a verembe vezető lyukon keresztül.

- Mi ez a fura testtartás? - kérdezi San, miközben téged kémlel.
- Ez a fenevad. - feleli Shi.
Roku nem szól semmit, csak bámul.
Ami téged illet, orrtól lefelé alámerülsz a vérben. Úgy nézel ki, mint egy cápa, aki vár a prédájára. Azonban... ő sehol sincs. Még csak egy hullámzást sem látsz a vértengerben, azonban valami a homlokodra cseppen. Vér... vér cseppent rád. A mennyezet irányából. De hát ennek a helynek nincs is mennyezete. Az irányába nézel, megláthatod Hachi-t magasan, pókokéra testtartásal pózolni két fal rése között, szó szerint tapad hozzá.
- Hm... pedig lefelé indultam el. - mondja.
"Lefelé indultam el"? Ez meg... mit jelent?
- Szerintem is. - szól egy ugyanolyan hang a másik oldalról.

Ha odanézel, láthatsz... még egy Hachi-t, ugyanolyan testtartásban. Ha odanéztél, és sikerült meglátnod a nyomába is eredhetnél... de melyiknek? És hogy van belőle kettő? Klónok volnának? Egy hangot hallasz mögüled, mintha valami előtörne a vízből. Vélhetőleg Hachi az, és a hátad mögött a vér alá nyomja a fejed. Ha időben felnézel, még utánakaphatsz, azonban az újabb Hachi (ez már a harmadik, de ő valahogy a vér alatt volt, pedig még a hangját sem hallottad) ismét egy delfinéhez hasonlító mozgással (még ahhoz hasonló hangokat is ad ki magából), elmerül a vérben. Most már azonban látod úszkálni. Körbe-körbe úszik, de olyan mozdulatokkal, és olyan gyorsan, akár egy hal. Még levegővételre sincs szüksége. Mi lehet ez a fazon?
Ha elemezni próbálod, megtudhatsz róla pár dolgot. Rendkívül gyors, és... egy idióta. Tudja, hogy életre-halálra megy a küzdelem (ha egyáltalán tudja), de még sem tesz ellened semmit, csak játszik. Mi célja van ezzel? 

- Hogy érzed magad odalenn? - kérdezi a terem bal oldalán elhelyezkedő Hachi.
- Jól? - folytatja a jobb oldalon elhelyezkedő Hachi. - Ne haragudj Hachi-ra odalenn.
- Kicsit bolondos. - folytatja ismét a bal.
Ha a föntiek arckifejezésére nézel, egyikük sincs túlságosan meglepve. Valószínűleg tudták, hogy Hachi így harcol. Bár... különös. Még sosem volt olyan ellenfeled, aki próbált volna menekülni előled, és tartani a távolságot. Valószínűleg komolyan sem veszi az egészet... valahogy fel kell keltened a figyelmét, vagy meg is próbálhatsz ismét utána eredni. De melyik után? Mi van, ha ismét helyet változtat? Akkor örökre itt leszel. Jól meg kell gondolnod, mit cselekszel, egyetlen fegyvered a fekete kunai, de hasznodra válhatnak a vértenger alján levő csontok, vagy emberi bensőségek is. Viszont érdekes, hogy a teremben egyáltalán nem uralkodik hullabűz, és abból ítélve, hogy a szervek még nem indultak oszlásnak, valószínűleg frissek... eléggé frissek.
Összefoglalva: a terem bal oldalán, föntebb van egy Hachi, a jobb oldalon is egy, és egy harmadik éppen előtted úszkál. Mindhárom csurom vér, bármelyik lehet az igazi... vagy egyik sem. A föntről figyelők rádszegezik tekintetüket. Kíváncsiak, mit lépsz.
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kuro on Pént. Okt. 06 2017, 23:15

//Már megint olyan gyors voltam, mint az olívaolajban megsütött éti csiga Very Happy// 

Kuro, a furcsán magas, mosómedve szerű alakkal zuhant alább. A maradék három személy ki fent maradt, a padlón tátongó hatalmas lyukon keresztül figyelte őket. Minden tettüket. Mozdulatukat. Bár lehet, hogy leginkább csak a lányt figyelték. Ugyanis, nagy esély van arra, hogy társuk mozgását, harcmodorát már ismerik. Így most, a zöld hajú volt a fontos. A furcsán gyáva kislány mozgása.. viselkedése. Veszély helyzetben lévő reakciója. Hogy mit is szól majd a bensőségekkel telt, vérben úszó teremhez. S, hogy hogyan próbál majd támadni. Most megmutathatja, mindazt, amiről eddig beszélt. Tettet emelhet az üres szavak mögé. Mert bármennyire is meggyőző és érdekes volt minden szó, mely a száját elhagyta, bizony édes kevésnek bizonyult. Itt csak a tettek számítanak, hogy „mit rak le az asztalra”. Hogy mennyire rémül meg éles helyzetben. Mennyire tüzeli fel a harc gondolata. A reakciója... a harcmodora. Hogy egyáltalán képes lesz e mozgatni azt a fegyvert a kezében.. de legfőképp.. hogy túléli e.
Most megmutathatta a benne rejlő szörnyet, akit úgy gyűlöl s megvet. Most kiengedheti.. szabadjára eresztetheti. Ha csak egy kis időre is.. de érdemet nyerjen az életre. Létjogosultságot a létezésre.
Kuro könnyedén átadta helyét. Átengedte az irányítást, a satnya test felett. Neki nem való a harc, s a vérontás.. sosem volt. Se az őrült játékok, se a vöröslő rengetegek. Erre ott van másik fele. Ki most végre előtörve, megmutathatta létezését.. igazolhatta gyenge elméjű társát.. bebizonyíthatta, hogy nem hazudik... de ami a legfontosabb ... játszhatott. Egy újabb szórakozó játszma vette kezdetét. Hol a tét, önnönmaga, s az élete. A léte feletti ítélet. S eme helyzet az, ami igazán hajtja. Buzdítja.. élvezi. Élvezi, hogy bármikor meghalhat... maga se tudja, hogy miért....
Naoko végre átvette az irányítást... kezdődhetett a fogócska. A beteges játék a sorssal. Téteket megtenni... innen már nincs kiút.
Élvezettel ropogtatta át végtagjait, s húzta fel fülig száját. Mosolyog. Nevet. Rettentően élvezi. Szíve más ütemet diktált.. gyorsabban vert, hevesebben pumpálta elnyűtt testébe a vért. Tüdeje megfeszült a mély s rémült levegővételtől. Gyorsan.. zihálva vette e levegőt. Lihegett. Akár egy kutya. Megfáradt végtagjai, faágakhoz hasonlatos hangokat hallattak. Vállai reccsentek, ahogy a csontok egymást koptatták. Fokai csikorogva csúsztak végig egymáson. Szemei gyors pislogásba kezdtek... minden felé kapkodta tekintetét... most ő jön.. ez az ő játszmája.. nyernie kell.. élnie kell...
~ Ha elrontod, meghalunk~ Tudom... na és? Legalább utoljára játszottunk.. és szép helyen fogunk meghalni.. ~ Naoko! ~ Kuro! ~ Mi történt? ~ Ja.. csak azt hittem névsorolvasás van...
A lány, orrtól lefelé ült a vérben. Épphogy csak levegőt kapott. De nem is volt másra szüksége. A neki úszó, s ütődő bensőségek se zavarták, ahogy a talpa alatt megannyi ropogó csont se. Várt.. várta ellenfele megjelenését. De.. legnagyobb meglepetésére, a furcsa fiú sehol se tűnt elő. Még csak egy hullám se volt, ami legalább támpontot adhatna. Majd.. hirtelen valami a lány homlokára csöppent. Vörös volt... vér. De.. hogyan került a plafonra vér? Várjunk.. mióta van itt plafon? Naoko a cseppenés irányába kapta fejét... s ott, meglátta a mosómedve szerű alakot, aki, akárcsak egy pók.. úgy kapaszkodott meg. Szó szerint.. mintha oda tapadt volna a két fal rése közé.
~ Pókmosómedve?
A lány kissé értetlenül, némileg talán még meglepődötten is, tekintett a fiúra. De ahelyett, hogy halálra rémülten megfutamodott volna, inkább újra felvette a már megszokott beteges vigyort képre, s még fogait is megvillantotta. Tetszett neki, az egyre veszélyesebb helyzet... jól szórakozik...
A falra tapadt eztán egy furcsa kijelentést tett. Mégis mit jelent az, hogy lefelé indultam? Hogyan tévedhetett el?
Majd a másik oldalról egy helyeselő válasz érkezett, ugyanazon hangszínen. Ahogy a lány a hang irányába kapta fejét, tekintete egy ugyanolyan testtartásban lévő Hahci- n akadt meg.. mintha csak egy tükör lenne...
Megvan... most utána mehetne.. de mégis melyik? Kettő van belőle.. és melyik az igazi? Naoko kezd összezavarodni. De egyáltalán miért gondolkodik? Ez nem vall rá.. nem sok időbe telt, s újra elhagyta eme rossz szokást. Szemét, hol egyik, hol a másik pókszerű fiúra emelte.. s nagyban gondolkodott... „mégis ki legyen az első... ki legyen a fogó?”
Eztán egy hangot hallott a vízből... mögüle szólt. Szinte azonnal kapcsolt, s kapta oldalra a fejét. Egy újabb Hachi volt az, aki jelenleg a vér alá próbálta nyomni a fejét. Most már hárman vannak. De miért vannak ennyien? Egyáltalán mik ezek.. és mi ez a furcsa képesség?
Majd a harmadik, jelenleg a vér szintjén lévő mosómedve szerű alak, egy delfinhez hasonlatos mozdulattal, s ahhoz illő hangokkal vetette újból alá magát a vöröslő nedűnek. Naoko figyelte.. megpróbálta ha csak pár pillanat alatt is, de kifigyelni mozgásának fő tartópilléreit. Akár, a prédájára vadászó állat. Csak itt... az úgynevezett préda.. az erősebb...

Eztán, a két falon elhelyezkedő, két különböző, mégis egy s ugyanazon fiú... furcsa párbeszédnek aligha nevezhető szócserébe kezdett. Harmadik személyben beszélt magáról... de.. mégis miért?
A lány, hirtelen nem tudta mire vélni mindezt. De se ideje, se kedve nem volt ehhez hasonlatos dolgokon rágódni. Cselekednie kell, és cselekedni is fog. Elfelejtette az őt figyelő szemeket, a hibáira váró embereket, a kíváncsi tekinteteket. Már csak ő volt, s a játszma... életének, tán utolsó szórakozással teli perceinek látképe. Feje kiürült.. nem kell a gondolat... az nem neki való. Testsúlyát áthelyezvén egyik lábáról a másikra, talpa alatt megreccsent valami. Csontok. Szinte látszott, ahogy a lány szeme, egy furcsa csillanást követően, a vértengerre szegeződik. Ez nem az ötletek boldogító fénye volt.. sokkal inkább a kíváncsiságé.. egy új dolog kipróbálásának öröméjé. Amilyen gyorsan csak tud, lehajolna, s kezével helyesebbnek vélt csontok után kutatna, vagy bármi olyasmi fajtájút amivel szúrni, vagy legalább a lila folton kívüli ütést lehet okozni, mint például egy gerinc, borda, orsócsont, kulcscsont, szegycsont, szárkapocscsont vagy az újpercek bármelyike. Ha talál ilyet, akár többet is, magához venné, még mindig amilyen gyorsan csak képes eme tettek végrehajtására. Majd az előtte úszkáló vér-delfin- pók-mosómedvét célba véve indulna meg. S minden verzióban próbálná eme csontokat beleszúrni. Első soron persze, a fontosabb helyekre, melyek komolyabb sérülést képesek okozni. Ha nem lenne elég gyors ellenfele mozgásához, a shunshin no jutsut, (vagyis az egyetlen Naoko által is használhatónak vélt technikát) használva emelné fel sebességét a megfelelő tempóra. S eztán próbálná meg, a talált csontokat ellenfelébe döfni... így durvítani az eddigi fogócskát... persze, ez egyenlőre azon múlna, képes e igényének megfelelő kalciumhalmot, azaz emberi váz darabkát találni...
A játék elkezdődött... s ki tudja, mi lesz a vége...
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Specializálódás : Kibeleződés

Tartózkodási hely : Ész 78° Kh 63°


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin?- BELladonna
Chakraszint: 190

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szomb. Okt. 07 2017, 12:48

//Majdnem beletrafáltál. Nem pókmosómedve, hanem pókmosómedvedelfin, kéremszépen. Very Happy//

Mivel Hachi nemes egyszerűséggel tesz rád, a vértenger mélyére nyúlsz, de mivel talpon is elég magas neked, így teljesen alá kell merülnöd. Hachi azonban csak úszkál, és nem törődik azzal, hogy alámerültél. Legalábbis az egyik Hachi. A másik kettő még mindig dumál valamit, de a víz alatt nem hallod. Felérve, csak egy szót sikerül kivenned, egy mondat végét.

- ...tehénlepénnyel. - fejezi be a bal oldali Hachi.
Fogalmad sincs mit mondtak. Viszont, mivel sokáig nem tudtad visszatartani a lélegzetedet, és chakra segítségével sem pumpáltál a tüdődbe előzőleg összegyűjtött levegőt folyamatosan, hogy minél tovább a víz alatt maradhass, egy csontot sikerült kivenned, egy combcsontot. Nem éles, de Naokonak oly mindegy, mert amennyire őt ismerjük, meg lehet győződve róla, hogy képes szúrófegyvernek használni. Valahogy biztosan. Sőt, talán nem is tudja, mit vett ki, vagy eldöntötte magában, hogy a vége elég éles ahhoz, hogy valakit fültőmirigyen szúrjon, vagy mi.
Aztán ismét alámerül, és úszni kezd a magát delfinnek vélő Hachi felé, aki körkörös, folyamatos, és kiszámítható mozgássorozatot végez a vértenger mélységében, Naoko pedig, miután elérte, nemes egyszerűséggel a fejéhez nyomja a combcsontot.
-Au. - szólal meg a felszín alatt Hachi, miközben értetlenül, sértődötten, rosszallóan bámul rád.
Beszél a víz alatt. Még csak levegőért sem kezd kapkodni, mint egy őrült. Sőt, a fejéhez kap, és értetlenül dörzsöli. Nem érti miért csináltad. Ekkor fogja magát, és kezét a mellkasodnak érintve meglök. Furcsa érzést érzel, nem olyan, mint egy átlagos érintés, sokkal inkább mint egy... chakrahatás. Mint amikor az akadémiai taijutsu gyakorlatokon mellkason vágtak. Bizonyára chakrát koncentrált a tenyerébe. Hachi egy lökés segítségével szó szerint kirepít a vérmedencéből (ennek következtében a kezedben tartott combcsont egy hangos csobbanással a vérbe zuhan, ha a kunaiodat nem szorítod teljes erőből, akkor az is, de ha így teszel, akkor sokkal nehezebben tudsz védekezni) és nekirepülsz a jobb oldali rések közé befészkelt Hachinak, aki egy hasonló taijutsu-mozdulattal beléd rúg, ezzel passzol a bal oldalinak, mint egy focilabdát. Ő is beléd rúg, de ő már lefelé irányítja a lábát, majd az úszkáló Hachi, akinek feje közben orrig kilóg a medencéből, mint egy cápa uszonya, hirtelen felpattan, és ismét egy delfinekéhez hasonlító mozdulattal, nemes egyszerűséggel beléd fejel, és végigkacsázva a vértengeren, nekirepülsz a falnak, majd a vérbe esel, és ha nem tartod meg magad sehogyan sem, vagy tompítod az esésedet, el is merülsz a folyadékban.
Időd sincs összerakni a helyzet, és Hachi mozdulatainak abszurditását.
- Ez fájt, Zéró! Ez csúnya volt! - szólal meg az úszkáló Hachi.
- Ja, minek bántottad Hachi-t? Azt hittük jófej vagy. - szólal meg a baloldalt fölül elhelyezkedő Hachi.
- Igen. Tisztára azt hittük. - vágja rá a jobb oldali, miközben rosszallóan rázza a fejét.
Miután az úszkáló Hachi csalódott arckifejezéssel közölte ezt veled, fogja magát, és... ismét egy hangos csobbanás kíséretében úszkálni kezd, és megint ügyet sem vet rád, a jobb és bal oldali klónok pedig sugdolóznak. Ennyit kivehetsz a szavaiból:
- Hagyjuk ki Zérót, mert ő csúnya...
- Ja, tiszta aggresszív...
Nos... öm... legalább, egy már bizonyos. A fickó nem szándékozik harcolni. Vagyis, nem olyan értelemben, mint azt te gondolnád. Azonban, az ütések eléggé fájtak, de szerencsére nagyobb sérülést nem okoztak. Bizonyára Hachi vagy visszafogta magát, vagy a vértenger tompította a taszító-ütést. A tenyere helye csíp... azonban ahol a másik két Hachi megrúgott, az nem fáj annyira. Mit jelenthet ez?
Közben fölülről San elképedve bámul, Shi a szokásos unott arckifejezését vágja, Rokué pedig kiolvashatatlan ilyen távolságban a maszk alól, de abban bizonyos lehetsz, hogy semmiképpen sem fognak közbeavatkozni. Mitévő leszel?

//Szerencsére a fél év alatt, mióta mesélek neked, megtanultam Kuro nyelven, és tudom, hogy úgy értetted, hogy abban a pillanatban, amint elúszik előtted, gyorsítasz magadon shunshinnal és próbálod meg beleszúrni a csontot. Azonban, a shunshin csak egy mozgás erejéig gyorsít fel, ha folyamatosan shunshinozol az több időt vesz igénybe (és persze le is kell írnod), és egy pillanatra meg is kell állnod, amíg koncentrálod a chakrádat, hiszen még az akadémiát is alig végezte el a karaktered. A jövőben kérlek írd le a lehető legrészletesebben, hogyan próbálsz cselekedni. Végezetül: attól még, hogy egy cselekedeted nem úgy jött össze, ahogy szeretnéd, nem azt jelenti, hogy az elgondolás rossz volt, és ha megsérül a karaktered, az nem büntetés, hanem a játék része. Nagyon ritka, pláne D-szinten, hogy valaki egy harcot, főleg egy jóval magasabb szintű ellenséges shinobi-val, karcolások nélkül ússzon meg. Merj cselekedni, és írj nyugodtan bármit, ami a csövön kifér. Mivel a karaktered őrült, olyan dolgokat is simán kinézek belőle, hogy annak ellenére, hogy már van nála egy éles, szúrásra alkalmas tárgy, felkap egy csontot a vértenger mélyéről, és azzal akarja leszúrni az ellenfelét, csak mert őrült. Ez neki tökéletesen elég indok. Szóval nem kell aggódni, csak nyugodtan, és ügyesen. Smile//
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kuro on Szomb. Okt. 21 2017, 21:49

//Bocsánat, hogy már megint ennyit késtem >< Kiengesztelésül itt egy pókmosómedvedelfin //

A lány alámerült a vöröslő nedűnek. Nem rettentette vissza a rohadó bensőségek átható szaga. Egyszerűen nem, hogy nem zavarta... egyenesen élvezte eme gusztustalanságot. A sűrű vérben való nehéz mozgást. A néha, véletlenszerűen testének ütődő szerveket, vagy könnyed üreges csontokat. Olyan felüdítő volt... olyan gyönyörű. Épp, hogy csak nem csordult le egy könnycsepp márványos arcbőrén. Bár. .ez hülyeség.. akármennyire is csodás eme helyiség, Naoko nem fog leállni bömbölni. Arra ott van másik fele. Az, aki jelenleg is borzalmasan taszítónak találja ezt a környezetet. Ezt.. a csodás környezetet.

Naoko- nak igazi felüdülés volt. A sok nyálkás kicicomázott nemes után.. ez megnyugtatóan hatott rá. legalábbis a környezet. A személyek kevésbé. A tarkójába lihegő bűzös szájszú halál meg végképp nem. De ez nem, hogy megrémisztette volna. Inkább felcsigázta. izgatottá tette. Élvezte, hogy a sors szemébe köphet.. s, hogy elhúzhatja, vagy épp közelebb hozhatja életének véget érésének időpontját. Ilyen egy furcsa ember. Akit izgatottá tesz, a saját elnyűtt testének elföldelése...
A lány lehajolt, s apró termetének köszönhetően, teljesen el is tűnt a nedűben. Egy ideig tapogatózott. Sokáig nem volt képes visszatartani a lélegzetét, ugyanis tüdeje nem túlzottan nagy, így kapacitása sem végtelen. vagyis, egyhamar fel kellett jönnie újra a felszínre. Így nem válogathatott. Egy combcsontot sikerült előhorgásznia, mely számára inkább tűnt fegyvernek, mintsem emberi testrésznek. Nem foglalkozott annak titulusával, csak konstatálta, hogy azzal is képes fájdalmat okozni valakinek. Így az is megtette... tökéletes volt...
Miután feljött, nagy levegőt vett. Tüdeje újra megtelt éltető oxigénnel. Fülét már csak egyetlen egy szó ütötte meg, melyet úgymond, nem igazán értett. Se a lényegét, se azt, hogy mihez mondhatták. De nem is igazán foglalkoztatta ez. Sokkal fontosabb dolgai is voltak, mint kilogikázni, egy tehénlepényes mondatot, melyet a pókmosómedvedelfin mondott...
A lány eztán újra alámerült, s kezében a csonttal, úszni kezdett, a körkörösen mozgó, delfinszerű fiú felé. S miután elérte, nemes egyszerűséggel nyomta fejének a csontot, remélve, hogy képes megsebezni. De ez nem igazán úgy sült el, mint tervezte. Egy fájlaló hang szűrődött ki a felszín alól, majd egy igazán rosszalló nézés követte ezt. De ami ebből igazán furcsa volt, hogy a mosómedve szerű fiú, levegővétel nélkül beszélt a vér alatt... kopoltyúja van, vagy mi? Sőt, eztán még a fejéhez is kapott, s azt kezdte el dörzsölni. Talán nem is fogta fel, hogy mit keresnek itt? Hogy amúgy harcolniuk kéne. Úgy tűnik, ő tökéletesen elvan magában.. s elbeszélget magával..
Majd kezét felemelvén, kicsit meglökte a most már vértől összeragadt hajú lányt. Furcsa volt. Nem, olyan mint egy átlagos érintés... annál sokkal rosszabb. ennek hatására, szó szerint, elrepíti a leányzót. Át a vérmedencén. A kezében tartott, nem régiben előbányászott csont, egy csobbanással érkezett meg a talaj felé, kiesvén a lány kezéből. A fekete kunai-t erősen szorította. Nem engedhette el, nem lett volna helyén való. Olyanná vált volna, akár egy karom nélküli ragadozó. Fegyvertelenné. Esélytelenné. Nem mintha most sokkal több esélye lenne.. szinte semennyi sincs.. csak reménye marad, s harci vágya. A küzdelem élvezete hajtotta... halálának gondolata.. csak ennyi lökte tovább az úton.. csak emiatt él még...
Eztán nekirepült a jobb oldali sarokban gubbasztó Hachi- nak. Aki egy hasonló mozdulattal odébb rúgta a másik sarokban lévőnek. Mi ez.. valami emberi labdajáték? S így, a passzolgatás nem ért véget. A jobb oldali is megrúgta, egyenesen vissza a feladóig, vagyis a vérben, delfin módon elhelyezkedő fiúnak. Aki a tökéletes mozdulatban, totemállatához hívő mozdulattal kiugrott, s belefejelt a labdának használt lányba. Végezetül, Naoko egy könnyed, és igazán hangos, na meg persze fájdalmas módon nekirepült a falnak, s ott lecsúszott, egyenesen bele a vöröslő nedűbe.  Ideje se volt összerakni magában a történéseket. Szinte fel se fogta, amit vele tettek Csak a fájdalmat érezte, a repülést.. s végül, mérhetetlen dühöt. Amiért, még arra se méltatja ellenfele, hogy egy kicsit is komolyan vegye. Hogy rendesen meg akarja sebezni. Ez a fiú csak játszik. Nem harcol.. még energiát is felesleges így fordítani rá...
Ezen cselekményt követően, a Hachi- k érdekes párbeszédbe kezdtek. Mondataik furcsák voltak, de legalább kiderült belőlük, hogy tényleg, egy cseppet se veszi komolyan a harcot.. egyik sem. Inkább a furcsa mondatváltásokat követően, mindegyik folytatta saját cselekvéssorozatát, ügyet se vetve a vérben csobbanó lányra. Kihagyják inkább a játékból.. mert túl agresszív..
Ahol az első Hachi meglökte, annak a tenyérnyoma csípi a lány bőrét.. de furcsa módon a rúgások helyei nem sajognak. Érzi azért helyüket.. de nem olyan szinten... talán.. ennek is oka van. Valamiféle jelentéssel bírhat...
~ Na most b*szta fel csak igazán az agyamat! Mi vagyok én?! Egy retkes focilabda?! Milyen szar, gennyes játékot űz velem ez a paraszt?! Nem elég, hogy szarik rám magasról, de ez.. ?! ~ Na- o -ko... nyugi.. idegességgel nem érsz el semmit... ~ Persze! Majd pont most kezdem el megfogadni a tanácsaidat! Úgy nézek ki, mint aki meg akar nyugodni? Ki fogom harapni a gigáját! ~ Ne harapdálj.. szájkosarat fogsz kapni.. ~ kérdezd meg, érdekel? Segítek.. kicsit sem!
Tehát, senki se figyel rá. Csontokon tapos. Belsőségek úsznak neki. Ketten egy-egy sarokban. Egy pedig kiszámítható körkörös mozgással úszik. Naoko némileg megpróbálja összeszedni magát, vagyis felállni a vértengerben. Mivel a delfin mozgása elég kiszámítható, ezért nem is üldözné. Odafutna, ahhoz a ponthoz, ami mellett a gyorsan úszó, el fog haladni. Így abban a pillanatban, amikor Hachi elsuhan mellette, shunsin no jutsu- val gyorsítana a saját tempóján, hogy utolérje. Persze, ez a gyorsítás nem folyamatos, lévén ez mondhatni egy ugrás, míg mellé kerül. S amint utolérné, az ember hátára ugrana, s ott próbálna maradni. Vagyis... szinte.. lovacskázni, a delfinen. Ez persze nem azért jó, mert játszani akar, akár egy pici gyerek. Hanem azért, mert így közelebb van ellenfeléhez. Olyan közel, hogy ha eme mozdulat sikerülne, s egy pár kör ereje után képes lenne végre nagyjából stabilitásba hoznia magát, ( vagyis nem esik le, két és fél másodperc alatt)  a kezében tartott fekete kunai- al vágna bele annak hátába, a gerince mentén. Így megsebezhetné annyira, hogy nehezen mozogjon, s így gátolná a nagyobb cselekedetekben. Talán, még ezzel eleinte el is hitetheti a Hachi-kkal, hogy játszani akar velük. De mindenestre, ez egy jó lehetőség, egy sérülés okozására, vagy szerzésére...
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Specializálódás : Kibeleződés

Tartózkodási hely : Ész 78° Kh 63°


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin?- BELladonna
Chakraszint: 190

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Hétf. Okt. 30 2017, 15:27

//Kép: XDDDDDDDDD Gratu hozzá, belevaló gyerek vagy. Very Happy //

Naoko nehezen tűri a megaláztatást, melyet az okozott, hogy a szó szoros értelmében... egy vízilabdának használták. Attól eltekintve, hogy ő egy élő ember, nem pedig egy tárgy, talán most először lehetett része egy korához, illő, normális játékra emlékeztető... szituációnak. Bár talán mégsem, hiszen a helyszín nem az óceán, hanem egy vértenger, tele bensőségekkel és csontokkal. Minden valószínűség szerint egy hullaverem. De egy olyan embernek, vagy inkább egy félembernek, mint Naoko, az ilyesfajta környezet sokkalta otthonosabb, mint egy tópart. Feldühödve, ismét az úszkáló Hachi közelébe megy, majd egy shunshin segítségével közelebb kerül hozzá, mely egyszerűen megy neki, köszönhetően ellenfele kiszámítható, rendszerszerű körkörös mozgásának. A hátára veti magát, mely meg se kottyan Hachinak, sőt, észre sem veszi, majd ahogy a lánynak sikerül stabilan megmaradnia a magát delfinnek képzelő férfi hátán, a gerincébe szúrja a fekete kunai-t. Nem kívánta ezzel azonnal ártalmatlanítani ellenfelét, azonban úgy néz ki, a Roku által rábízott fegyver még élesebb, mint gondolta. Naoko szinte érzi, ahogy a penge, pont ahogy azt már oly sokszor említette "mentora", vagy ő maga is észrevehette, úgy hatol át a húson, mint kés a vajon. Ahelyett, hogy a csontba ütközne, felnyársalja a Naoko alatt levő férfit, és a megalvadt, ragacsos vérbe, mely egy tavat formált köréjük, friss vér folyik. Hachi felüvölt a víz alatt, de hangja eltompul. A közben folyamatosan beszélgető sarokban ülő két másik Hachi hangja hirtelen elcsuklik, és elhalkul. A Naoko alatt levő Hachi vonaglani kezd, majd izgága, mozgásának köszönhetően nemes egyszerűséggel ledobja magáról Naoko-t, aki annyira szorosan fogta a fekete kunai markolatát, hogy az a kezében marad, és ellenfele izgés-mozgásának köszönhetően szinte kihasít egy darabot belőle. Naoko a vízbe esik, azonban könnyedén fel tud tápászkodni, ha akar. Ha így tesz, és nem merül alá a vérben, láthatja, hogy az előzőleg vidáman, önfeledten úszkáló Hachi, üvöltve, és vért köpve kap a hátához, melyből szó szerint hiányzik egy darab. A magasan levő, plafonok réseiben elhelyezkedő Hachik elkerekedett szemekkel, szótlanul figyelik szenvedő társukat, bár az akna fölött álló másik három szemlélőnek a szeme sem rebben. Sőt, Shichi továbbra is szótlanul figyel, San felhúzta az egyik szemöldökét, Roku pedig ismét elmosolyodott a maszkja alatt. Mosolya olyan széles és túlzó, hogy a maszk alatt is könnyedén kivehető, ahogy a szája szinte fülig ér. Még a büszkeség apró nyomai is felfedezhetőek torz arcvonásain.

A sebét fájlaló Hachi kínszenvedése végül abbamarad, és elesik, bár egy darabig még remeg, ezután szószerint, egy vízihulla válik belőle, és megmarad a víz felszínén. Ám, abban a pillanatban, ahogy végleg elterül, Naoko akarva-akaratlanul is pislog egyet, majd hirtelen a halott Hachi hűlt helyét találja, de nem csak az övét... hanem a két plafonon levőét is. Sőt, úgy érezheti, mintha ott sem lettek volna. Mintha megtréfálta volna az elméje, most pedig hülyének nézné azért, mert egyáltalán úgy gondolta, hogy három Hachi volt a teremben. Valóban, ilyen nem létezik... mégis, miért gondolhatta így? Sosem voltak ott, vagy nem? Képtelenség, hogy három létezzen egy emberből. Furcsa érzés keríti hatalmába a lányt, aki nem tudja elhessegetni a furcsa érzést, mely leginkább ahhoz hasonlítható, mintha egy álomból riadt volna föl, és nem tudna különbséget tenni valóság és látomás között. 
Hirtelen egy ismerős látvány tárul elé. A fal vele szemben levő pontján egy narancssárga szempár jelenik meg előtte, melyről úgy gondolhatja, hogy mindig is ott volt, és figyelte. A szempárban van valami igéző, és rabul ejtő, a lány minden figyelmét magáénak akarja tudni, és így is lesz. Naoko dermedten, mozdulatlanul áll, nem tudja elkerülni a túlvilági, de mégis szinte természetfölötti nyugalmat sugározó, érzelemtelen szemeket. Ekkor a szemekhez egy fej is párosul, és hirtelen egy férfi lép ki a falból, vagyis nem is kilép, hanem mintha... kifelé lényegült volna. Mintha a férfi a fal része lett volna, vagy egy rajta levő árnyék, aztán egyszerűen csak kivált volna belőle.
Hachi lépett ki a falból, és egy pillanatra ijesztő, érzelemtelen arca egy őszinte mosolyra fakad, szemeiben pedig végtelen kedvesség, és gyermekded pajkosság jelenik meg. A háta mögül két, jóval nagyobb és vékonyabb fekete kunai-t kap elő, mint ami Naoko kezében van.
- Kicsit... ideges lettem. - mondja fülig érő mosollyal. - Gyakran mondják, ha fáj valamim, akkor túl sokat hisztizek... ekkor azt szoktam csinálni, hogy megmutatom nekik, mit is érzek. És mindig jobban sikoltanak, mint én... aztán nevetek rajtuk. De zavar, hogy nem mosolyognak. Nem lelik örömüket a fájdalomban... ezért segítek nekik mosolyogni...
Hachi szemei ekkor tágra nyílnak.
- Te sem mosolyogsz... ez nem jó... nagyon, NAGYON NEM JÓ! - üvölt fel hirtelen, majd szinte emberfeletti gyorsasággal iramodik neked.
Ám a mozdulatai mintha megszakadnának, és ahelyett, hogy láttad volna, ahogy feléd iramodik, hirtelen előtted terem, és föléd magasodik, támadásra emeli két kunaiját, szélesre tárva karjait. Magasságának köszönhetően az egész teste szinte egy élő céltábla lehet számodra, azonban ha nem vagy elég gyors, ő is könnyedén lesújthat rád. Annak ellenére, hogy előzőleg a mosolyod hiányát konstatálta, úgy emeli fel a kunai-ját, mintha egy hegy oldalába készülne szegezni őket. Ha sikerül lesújtania rád, a vállaidba fogja építeni a kunai-kat. De a méretükből, és a vékonyságukból ítélve, valószínűleg azok sem fognak csontba ütközni, hanem áthasítják a vállaidat, egyenesen az izmaidba hatolnak, és nem fogod tudni mozgatni a karjaidat. Ezt nem hagyhatod.
Azonban, mégsem hagy nyugodni az, hogy hiába végeztél Hachival... biztos vagy benne, hogy végeztél azzal a Hachival, aki delfin módjára úszkált... mégis itt áll előtted. Mi történhetett az előbb? Lehet, hogy rosszul döntöttél, mikor alábecsülted az abnormálisan joviális, furcsa fiút?
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kuro on Hétf. Okt. 30 2017, 23:21

//Signor Francesco Escobar Juan Pablo Del Muerte//


Naoko nem túlzottan értelmesnek mondható mozdulatsora.. furcsa módon, sikerrel járt. A kiszámítható mozgással cikázó mosómedve szerű fiú hátára ugrott... és.. lovacskázott? Nem.. annál ez több értelmet foglalt magában. Közel került prédájához. Egészen közel.. kivégzésére, vagyis megsebzésére készen állva. Várva, hogy véget vethessen ennek az egész furcsaságnak, melybe belecsöppent. Bizonyítania kell, olyanoknak, kiknek kicsit se akarok. Olyanoknak, kikhez nem fűzi semmi, csupán jövőének furcsa madzaga. Ők azok, kik eldöntik majd sorsát.. hogy éljen, vagy haljon. Ha nem felel meg, életét elveszik. Élettelen tetemét pedig az állatok marcangoló ereje elé vetik... Hogy élesre csiszolt fogaikkal, vájhassák ki a lány márványos bőrének minden darabkáját. Szívószálnak használják beleit. Párnának a tüdejét. Sípnak a légcsövét. S cukor bevonatú édességet alkossanak fültőmirigyeiből. Beteg dolog a természet. S ez az egész helyzet. Bár, meg lehet, hogy csupán a hullaveremben hagynák. Megposhadni. Elenyészni. Szétmállani. Egyik megoldás jobb mint a másik. Egy dolog azonban biztos: semelyik halál forma nem szép.. viszont, méltó befejezésül szolgálna haszontalan életének. Megfelelő béklyót adván szánalmas létének. Hibátlan lezárás.. egy fogva tartók nélküli szolga útjának...
A lány, ellenfele hátán ült, s úgy próbált stabilan megmaradni. Nem leesni. Nem meghalni. Hanem képessé tenni önmagát a mozgásra. S ez egy kis idő elteltével.. sikerült is. A mosómedve-fiúnak fel se tűnt. Egyszerűen, észre se vette. Még szerencse. Eltelt egy kis idő, mire Naoko végre olyan helyzetbe hozta magát, hogy a fekete kunai markolatát megszorítva, a pengét jelenlegi szállítóeszköze hátába szúrja. A fegyver úgy tűnt, élesebb, mint azt elsőre gondolta. Egy pillanatra se hitte, hogy képes likvidálni ellenfelét. Mégis, elfeledkezett arról, amit a maszkos mondott neki. Hogy eme kunai, úgy vágja át a csontot, mint kés a vajat. Erre a mondatra pedig emlékezett. Sose feledte el, s ebben a tudatban harcolt. Így sikerült annyiszor diadalmaskodnia. Miért pont most ment ki a fejéből? Tán a túlzott stresszhelyzet okozta? Nem.. inkább az adrenalin túltengése.
A penge nemesi egyszerűséggel haladt át a fiún. Egyszerűen nem ütközött csontba. Szinte átcsúszott mint a bőrön, a húson és az emberi tartóvázon is. Utat tört magának, mindenen keresztül. Felnyársalta az ifjút. A már régi, sok emberből kinyert, összekavarodott vértengerbe, ezúttal úgy adag érkezik. Friss vörösség folyt bele, s hígította a megalvad ragacsosságot. A fiú felüvöltött.. de hangja eltompult. A sarokban lévők elhalkultak. Némasággal figyeltek. Az, kin a lány üldögélt, furcsa haláltusába kezdett. Ficánkolt, vonaglott.. s ledobta magáról a zöld hajút. Naoko lerepült, s mázlijára a kunai nem esett ki kezéből. Eléggé szorította annak markolatát, hogy továbbra is magánál tudhassa az egyetlen számára kiutat, s megmentést jelentő dolgot. A nélkül, csupán egy fog, s karom nélküli ragadozó.. vagyis.. hasznavehetetlen. Kiszolgáltatott. Halálra ítéltetett. A lány szinte kihasított egy darabot a mozgolódó fiúból. eztán esett csupán vele a vöröslő nedűbe. Könnyedén tápászkodott fel, talpa alatt tördelve a hullaverem alkotóelemeit. Ekkor látta meg, hogy az eddig önfeledten úszkáló ellenfele, most kínok kínját éli meg. Üvölt, és dobálja magát. Miközben hátából hiányzó darab helyére tapasztja kezét. Naoko száját mosolyra húzza. Ami letörlődött arcáról, miközben leesett a fiú hátáról. Visszatért, az a furcsa arckifejezés, melyet annyiszor használ. Nevetett. Örült. Belül, igazi büszkeség töltötte el. Magában kuncogott, miközben a vergődőt figyelte. elemelő, s megnyugtató volt őt bámulnia. Látta benne, saját életének folytatását. Boldog volt..
A nála szintekkel magasabban elhelyezkedő személyek mind más-más arckifejezéssel néztek le rá. Egyedül a maszkos arcán (már amennyi látszott belőle) lehetett felfedezni némi büszkeséget.
Végezetül, a szenvedő fiú hátraesett.. s egy ideig még vergődött a vértengerben. Fetrengett, kapálódzott. Majd, egy igazi vízi hullává vált, s csak lebegett a nedű felszínén. Mozdulatlanul. Egy üres báb képében. Eltűnt belőle az élet mindennemű formája. Naoko pislogott... csupán egyet, és azt is gyorsan tette. De mire szeme újra a tetemet figyelhette volna, addigra az eltűnt.. mintha ott se lett volna. Eztán tekintetét mihamarabb a plafonra szegezte. Kereste a másik kettőt.. de azok is, hasonlatos módon szívódtak fel. Mintha, sose léteztek volna. Mégis mi történt?
~ Mi a retkes édes f*szom volt ez?! Hova tűntek azok a nyáladzó mosómedvék?! Szórakoztok velem? Mi féle kib*szott játék ez? Mert rohadtul nem vicces! ~ Naoko.. nyugi.. biztos meg lehet ezt magyarázni... nem kell, ok- okvetlen kiakadni. ~ Na, most az átlagnál is jobban irritálsz! Konkrétan azért cses*ődtem ennyit, hogy aztán minden felszívódjon! Felfogtad ezt?! Eltűnt minden.. MINDEN! Tudod mit? Tö*öm ki van már ezekkel! Úgy körülbelül az egész helyzettel.. eltűnik.. de ne tegye! Tolja vissza a büdös képét.. és rendezzük le!~Naoko... ~ Kussolsz törpe!
Eztán egy ismerős látvány tárult a lány elé. Egy narancssárga szempár. Olyasmi, mint amilyet még az emlékképben látott... talán.. mégse az őrült nőhöz tartozott? Vagy ha mégis.. akkor talán csak keveri a mostanival. Olyan, mintha mindig is ott lett volna. Végig figyelte? Igéző volt tekintete.. magával ragadó. Naoko- t, is rabul ejtette. Szinte egy másodperc töredéke alatt vonzotta be. A lány dermedten.. mozdulatlanul állt, s csak bámulta a narancssárga szempárt. Ezt követően, a szemekhez egy arc is kapcsolódik. Egy férfi vált ki a falból, úgy mintha mindig is annak a része lett volna. Akár egy megtestesült tapétadarab. A mosómedve szerű fiú volt az. Az, aki a előbb még vért köpve vergődött, majd terült el halottan. Akkor mégis, hogyan lehetséges ez?
~ Mi az öreg anyám térde kalácsának a retkes valaga történt itt?! Hogy a rákba került ez ide? Miért nem döglött még meg?!
Egy pillanatra csupán, de a fiú arcára egy kedves mosoly ült ki. Talán ez rémisztőbb is, bármely nézésnél. A kedves mosoly. A pszichopaták ismérve. Hiszen.. senki se mosolyog okvetlenül. Majd háta mögül előkapja saját fekete pengéit...  s itt veszi kezdetét.. az igazi problémák sokasodása..
Először egy kedves mosoly keretében kezd bele, kicsit sem édes mondandójába. Inkább volt rémisztő. Nagyon is megdermesztő... minden mondat, amely elhagyta száját. Az egészet, egy üvöltéssel zárta le.. s szinte emberfeletti gyorsasággal iramodott a lány felé. Ki, a fiú mondandója hallatán, csak újfent elmosolyodott. Még, hogy ő.. ne vigyorogjon? Ugyan.. bolond kijelentés. Ép eszű ember nem mosolyog sokat. De Naoko kicsi sem épeszű.. épp ezért, szája szinte mindig füle közelébe van.. mindig, széles vigyor ül képén.. ez az ismérve.. az őrültek egy fő jellemzője..
Mozdulatai, mintha megszakadtak volna a rohamléptekkel érkező fiúnak. S mint egy képszakadás, azonnal a lány előtt termett.. s úgy magasodott fölé. Támadásra emelte ikerfegyverét.. szélesre tárva karjait. Naoko szinte azonnal kapcsol. Konstatálja ellenfele megérzését. S reflexszerűen cselekedne. Nem túlagyalván. Hanem, csupán...  ösztönből. Egy jól irányzott mozdulattal döfné bele a gyomrába a fegyvert, melyet a kezében tartott. Mely, az előbb már bizonyította, hogy a csontot is átvágja. Vagy a gyomrára, vagy a tüdejére célozna. Lévén pontosan nem tudja megállapítani, hogy melyik hol van, így tökéletesen nem tudja azokat átdöfni. Csak körülbelül ismeri az ember felépítését. de igazán nem is erre figyel. Sőt, az átszúrandó szerv érdekli a legkevésbé. Sokkal inkább foglalkoztatja, hogy szinte azonnal szúrjon, a hatalmas élő céltáblába, megmentvén így saját magát.. megkímélve így saját életét.. legalább egy kicsit, felülkerekedni...
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Specializálódás : Kibeleződés

Tartózkodási hely : Ész 78° Kh 63°


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin?- BELladonna
Chakraszint: 190

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szer. Nov. 01 2017, 14:45

//1. Ki az a Shichi? XD Nem is szólsz, hogy elírtam az egyik nevet? Very Happy
2. Tudod mi történne, ha a számozott bérgyilkosok egymás ellen fordulnának? Belharc.//

A fekete kunai ismét csak könnyedén hatol át ellenfeled testén. Tényleg úgy hatol át a húson és a csonton, mint a kés a vajon. Tudod, minek kell következnie. Vérözönnek. Halálhörgésnek. Esetleg sikoltásnak. Rángatózásnak. Egy újabb élet kimúlik... már talán meg is szoktad. De, aminek meg kellene történnie... nem történik meg. Nem következik be. Sőt... ha felnézel Hachi arcára, a szája nem lefelé, hanem fölfelé görbül. Mosolyra fakadt. Egy fülig érő, őrült mosolyra, melyben megvillantja fehér fogait. Narancsvörös szemei tágra nyílnak. A fogai között egy halk kuncogást ejt meg... majd őrült nevetésben törik ki. Ha megpróbálod kihúzni a kunai-t, nem sikerül. Meg akadt valamiben. A csontban...? Nem. Az nem lehet. Felnyársaltad az ellenfeledet... valami... megfogta. Ha kicsit kikandikálsz Hachi mögé, láthatod, hogy... egy másik, ugyanolyan őrülten mosolygó Hachi ragadta meg a kunai-t, puszta kézzel. Az egész teste csurom vér, de sérülés nem található rajta. Egy klón? Egy másolat? Nem számít. De nem tudod kiragadni a kunai-t a kezei közül. Ő is nevetni kezd. Ekkor őrült hahotázás hallatszik a terem minden pontjából. A fal mentén szinte felsorakoztak a Hachi-k. Ugyanazon ember szakasztott másai, mind ugyanazzal a 8-as tetoválással a szemeik körül, mind ugyanolyan pózba helyezkedtek, és mind ugyanúgy nevetnek.

Mögötted is, a vértengerből sorra kelnek fel a Hachi-k. Már egy kész hadsereg áll körülötted, és őrült nevetésük szinte kakofóniába torkollik. A vértenger alatt levő holttestek is megmozdulnak, és lassan kikelnek a vértengerből. Mind úgy néznek ki, mint Hachi. Egyikük csak egy koponya, melynek egy részén egy apró húscafat van, bőrrel együtt, egyetlen narancsvörös szemmel. Ez a fej egy gerincoszlopban végződik, és pusztán lebeg a vízen, de a koponya szájmozgásából ítélve, ő is nevet. A vér finoman fodrozódik az állkapocs nevetést immitáló mozgásának köszönhetően. Sorra kelnek fel a szörnyűbbnél szörnyűbb sebeket kapott "zombi"-Hachi-k, néhányukból csak darabok hiányoznak, míg másoknak egész testrészeik. Egy különösen groteszk példány úgy kel fel, hogy a folyadéktól feldagadt testéből szinte kiöklendezi fonnyadt belső szerveit. A rémálomszerű látványt csak tovább fokozza az, hogy mind nevetnek. Őrülten, vígan hahotáznak, mintha olyan viccesnek találnák a szenvedésüket...
És bármelyik szemébe nézel, mindig megdermedsz egy pillanatra. Azt sem tudod hova nézz, hogy biztonságban legyél. Minden, tele van Hachikkal, ugyanazon ember szakasztott másával. Mindegyikük elővesz egy fegyvert, vagy egy ugyanolyan fekete kunai-t, mint ami a fickó kezében van akit leszúrtál, vagy egy csontdarabot emelnek ki a vízből, az egyik Hachi még a gerincoszlopban végződő hahotázó koponyát is felkapja fegyver gyanánt.
Az egyetlen, aki nem ragad fegyvert, az a veled szemben álló mögött levő Hachi, aki a tenyere között fogta össze a kunai-dat, és valamilyen hihetetlen oknál fogva, meg is tartja azt. Mind nevetnek, és nevetnek, miközben aki távolabb áll tőled, közeledik feléd. Az eddig pók módjára falhoz tapadt Hachi-k mind egyenként csobbannak vele a vértengerbe, kiragadott fekete, hosszúkás kunai-kkal. Kinézetük és fegyvereik ugyanolyanok, mint az előtted levőnek.
Ha felnézel a bámészkodók irányába, nem nagyon változott semmi. Shi még mindig fapofával bámul, Roku mosolya még szélesebbre váltott, San pedig csak rázza a fejét. Ha segítséget kérsz, vagy hozzájuk szólsz, nem válaszolnak neked. Egy egész hadsereggel állsz szemben. Fogalmad sincs mennyi lehet körülötted, de száz biztosan. Ekkor, a veled szemben álló megragadja a kezed, és azzal a kunai-d markolatát is, mely most a hasában van, és ő egészen a nyakáig húzza a pengét, ezzel szinte félbehasítva a saját testét. A belei kibuggyannak testéből, és térdre esik, nevetés közben pedig vér szalad ki a szájából. A mögötte levő Hachi hirtelen a kezeire néz, és rájön, hogy ujjait levágták... és némán bámul maga elé egy pillanatra... majd újra nevetni kezd. Ettől a jelenettől eltekintve a helyzet változatlan, mindegyik Hachi feléd tart, és valószínűleg tudod, mit akarnak: végezni veled. Hogyan tovább?

//Vezesd le a harcot a megszámlálhatatlan mennyiségű Hachi-val szemben. Mindannyian kettő-kettő fekete kunai-t tartanak a kezükben vagy egy fegyvernek használható csontot melyet a víz alól szedtek össze. Mindegyikben közös az, hogy amikor támadni készülnek, nem mozdulnak, hanem hirtelen előtted teremnek. Mindannyiuk magassága megegyezik az eredetivel (akármelyikük is legyen az), de a harcmodoruk kiszámítható. Nem használnak jutsu-kat, és egyikük sem jön ki a falból, mind, egész végig jelen van. Egyikük sem beszél, csak non-stop nevet, még akkor is, hogyha leszúrod őket, és a víz alá estek, vagy meg kellene halniuk. A posztodat ott fejezd be, hogy az ÖSSZES Hachi-t legyilkoltad. Magad sem tudod, hánnyal állsz szemben, de az viszont bizonyos, hogy az összes megjelent, és nem lesz több.//
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Kuro on Vas. Dec. 31 2017, 02:28

//Erre.. már nem igazán tudok mit mondani ><" Nagyon sok millió bocsánat a késésért.. brutálisan sokáig húztam... nem terveztem eddig.. ><" A minőségért is bocsánat.. borzalmasan kiestem a karakterből.. nehezen ment a visszarázódás^^ De még élek o.o és megpróbálok majd kevésbé sült-csiga módján írni a jövőben :"D //

Közel már a vég, a játék vége. S csak most fog eldőlni a kimenetele. Az, hogy ki lesz majdan a győztes, s ki nevet a végén. Nincs tovább, tényleg lezárul mindjárt. Ennyi volt, ezek már az utolsó lépések. Az összes sakkbábú feladta szolgálatát, minden taktikát kijátszottak. Az összes játékpénzed a banké, minden ingatlanodat elvették, s jelenleg is csődben úszol. Itt a vége. Lábad, s kezed alig bírja, mindjárt összeesel. De még van egy lépésed.. Most dől el a sorsod. Ha rosszat ad a világ, vérvörösségbe tenyerelsz, majd testedet magad alá gyűrőd. Kiestél, vége. De a labda még nálad... ne add át.. ne hagyd, hogy ellenfeledé legyen.. Dobj, s találd el célpontod. Érd el, hogy ő essen ki.. győzz. Ragadd meg az ütőt.. s nyerj. Alakítsd át az ő dobását.. az ő támadását a saját előnyödre.. ez itt egy játék.. Az összes játék legnagyobbika.. Végkifejlettje. Most mutasd meg, mit tudsz.. mert itt nincs újrakezdés. Ha vesztesz, meghalsz. Ez itt, az élet keserédes játszmája.
A lány, akár egy pánikmozdulat.. egy reflexcselekvés, úgy szúrta bele az előtte magasodó ellenfelébe a kunai-t. Az pedig, ahogy eddig is, most is jó szolgálatot tett. Úgy haladt át a húson.. akár forró kés a vajon.. csontba nem ütközött.. útját nem gátolta semmi. Egyenesen szelte át az emberi test minden porcikáját.. vért akart.. Még a fegyver is.  De eme mozdulatsort, nem követték vöröslő vértengerek hadai.. Se halálhörgések fülsértő zajai. Egy életet se ontott ki eme cselekedet.. sőt.. még közelebb sodorta önmagát, saját vesztéhez. Szinte azonnal nézett fel eztán ellenfele arcára. Várva, hogy láthassa majd rajta a félelmet, s a lassankénti elmúlás fájdalmát. De semmi sem vetült ki annak arcára. Sőt.. mosolygott. Szája őrült vigyorra kúszott, egészen füléig. Szemei tágra nyíltak.. Narancsvörös írisze, csak még rémisztőbb képet adott lényének. Miközben fogai között halk kuncogás préselődött ki. Eztán az enyhe nevetés őrült kacajba torkollott.
A lány megpróbálta kihízni kunai-ját ellenfele testéből.. az pedig megakadt. Nem tudta kihúzni.. a fegyver nem mozdult. Mégis miben akadhatott meg? Mibe szorulhatott volna bele, ha egyszer már felnyársalta őt? Ekkor kicsit hátrált.. De nem is sokat.. És a magas mosómedve szerű mögé tekintett.. Ahol, akárcsak egy tükörszobában, megpillanthatta ugyanazt az őrült mosollyal néző férfiút. Az fogta meg a kunait.. Az ragadta meg puszta kézzel a pengét. Őrült.. zavarodott.. nem normális. Egész testét vér lepte el.. De sérülés testén nem volt. De ez betudható annak, hogy egy hatalmas vértenger közepén álltak. De ez mellékes. A fontosabb, hogy a zöldhajú leány, még most se bírta kiragadni a fegyvert a kezei közül. Akárhogy húzta... haszontalan volt. nem jutott vele előrébb... nem ért vele semmit. A második Hachi is nevetni kezdett. Őrület.. őrült játék ez. A furcsa kacaj hangzott fel ekkor, a terem minden pontjából. Émelyítő. Mindenhonnan szólott, a zavarodott hahotázás... borzalmas volt. Mindenhonnan... a fal mentén.. A vértengerből.. a kacagás nem halkult... Sőt.. egyre több és több lett. Hachi-k léptek ki a falból, s emelkedtek ki a vértengerből. Egy kész hadsereg emelkedett már, s zárta közre a még mindig kunai-ába kapaszkodó lányt. Mindenhonnan.. még a holttestek is.. lassan emelkedtek fel.. s az ő szájuk is.. nevetett. Mind nevettek. Borzalmasan néztek ki. Némelyik csak egy darab volt.. nem is teljes ember. Horrorisztikus jelenet volt az, mely a fiatal shinobi szeme elé tárult. Ijesztő.. kínkeserves.. Pár dolog mégis közös, az összes szétesett, s egyben lévő mosómedve szerű lényben. Mind nevetett... s mindben ott volt az a mámorító, s magával ragadó narancsvörös szempár. Groteszk... gusztustalan látványt nyújtanak darabokban lévő, s cafatokra szedett lények.
- Hát ez k*rva jó – sínylik ki egy halk nevetés ~ Naoko... ne szólalj meg.. jönnek.. s megölnek. Meneküljünk. Miért vagyunk egyáltalán itt? Ezek meg akarnak ölni minket. Darabokra fognak szaggatni... könyörgöm... menekülj.. Ooo cunci... nyugi van... maximum meghalunk... de ez meg miért kavar fel annyira? Legalább játszunk még egy jót ~ Naoko... könyörgöm... félem a halált.. ne ölj meg minket... én még élni akarok.. még szabaddá akarok válni.. még érezni akarom... Pont most akarod ezt megbeszélni? Hányszor mondjam el kedvesem... a szabadság, csupán egy tudatállapot, mely leláncol s fogva tart. Én pedig ezt magasról leszarom. A halál pedig... biztos jó cucc... tehát, ha itt ér el minket a kaszás... állok elébe.. legalább játszottunk még utoljára.. ~ Ne halj meg... ne engedem, hogy megölj mindet - Ezt nem te döntöd el édes...
a furcsa... groteszk lények.. Továbbra is csak nevettek. Saját magukon. Kínjaikon, fájdalmaikon.. mindenen, amin csak lehetett. Tébolyító.
A lány, akármerre is nézett, szeme egy pillanatra mindig leragadt. Megakadt egy-egy narancsvörös fényben ingó szempárban. Borzalom. Nem tudott már hová tekinteni... mindenhol leragadt egy pillanatra. Mindegyik szempár magával ragadta. Sehol sem volt biztonságban. Mindenhonnan figyelték őt. Nem volt képes így normálisan lereagálni semmit..
A Hachik... mind mind ismerős fegyvert ragadnak. Vagy épp csupán egy csontot... lényegtelen is, hogy mit.. Egy a fontos.. felfegyverkeztek.. csatához készültek... Sehogy sem volt ez így jó már..
Az egyetlen, kinek kezében továbbra sem volt már harci eszköz, az a lánnyal szemben álló mögötti személy volt, ki még most sem engedte el a fekete kunai-t. Mind csak nevettek. Nem is tettek mást.
~ M...Miért nevetnek? Fejezzék be... fáj tőle a fejem... ne nevessenek.. csönd legyen.. Elég volt! ~ Kushadj! Szétcseszed az idegeim! ~ De hallom őket.. hangosak! Túl hangosak.. nem bírom már... meg fogunk halni! ~ Ha rinyálsz akkor tuti... szóval kussloj már!
Egy egész hadseregnyi ember az, ki most a lány ellen fordult. A felszínről lefelé bámulók még mindig változatlanul állnak.. segítséget semmilyen formában nem nyújtanak... Borzalmas... Végzetes.
Nem sokkal ez után, az éppen Kuro fölé magasodó fiú, megragadta ellenfele kezét, majd szépen felhúzta nyakáig a pengét. Félbehasítván ezzel saját testét. Belei kibuggyantak, s térdre esett... Továbbra is csak nevetve... nevetve saját kínján. A mögötte lévő, csak némán bámult lemetszett ujjaira... majd újra hahotázásba kezdett. Ezek őrültek. Tébolyultak mind.
Az összes Hachi csak közeledett. S mindnek egy dologra fájt a foga.. Végezni akartak a lánnyal... vérét akarták ontani.. kivégezni... teljesen... Megölni.
~Megdermeszt a tekintetük... rideg... félek.. ~ Magával ragadó... dermesztő.. ebben biztosak lehetünk... de nem kell minden esetben rájuk nézni... hallom őket.. nevetnek... a szagok elenyésznek a vértócsában. .de a hangok nem. Még ezek az ugyanolyan... Monoton kacajok is megkülönböztethetőek.. még nyerhetünk.
A lány lassan felállt.. Legalábbis amennyire tehette. Kezei szabadok voltak már, s újra nála lehetett a fekete kunai, mely már többször is bizonyította szolgálatát. Aztán nyakon szúrta magát egy kanállal. Előtte még ott állt, az ujjak nélkül kacagó fiú. Ő volt az első.. vele kezdődött minden. Ő volt az első, ki a lány előtt termett, s támadott is volna azonnal, még ha ujjai nem is igazán voltak. Narancsvörös szemei megbabonázták a zöldhajút.. De nem adta fel. Ha csak egy pillanatra is, de lefagyott... majd azonnal folytatta. Amennyire csak tudta felemelte a kezében tartott fegyvert, s a létező leggyorsabban szelte vele ketté a nevetőt. A penge most is oly könnyen haladt át a fiú húsán.. s vágta őt majdnem teljes egészében át. Ő volt a könnyű ellenfél.. ő még nem tudott támadni... s csak most jött a neheze...
Rengetegen jöttek.. s azt sem várták meg, hogy az egyik összerogyjon, s meghaljon. Csak jöttek... Sorozatosan. S mindannyijuk egy másodpercre megdermesztette a lányt. Kegyetlen egy játék volt ez. Mindegyik ellenfél kezében fegyver volt... s pillanatok alatt teremtek a lány orra előtt, arra várván, hogy leszúrhassák. Gyilkos lények voltak ezek mind. Mégis egyként támadtak. Oly kiszámíthatóan, és egyszerűen. halált akartak, arra éheztek. Vágyták ellenfelük életének kioltását. de azt nem adta magát. Most még nem. Őt csupán feltüzelte a halál gondolata. Éltette életének vége. A harc öröme. Neki ez egy játék. Az élet játéka. A szabadság előszele. Egy szórakozás, melyet most kell kiélvezni.. mert ha vége, többet nem idézhető vissza,. A lány, a kármennyire is meg volt illetődve.. akármennyire is félt most.. Nem volt képes feladni, vagy véka alá rejteni örömét. Neki a félelem, egyet jelentette a boldogsággal. Így ő szája is mosolyra kúszott... s halk nevetést préselt ki fogai között. Ő is játszott... s még nem tervezett préda lenni... Még nem tervezte halálra adni fejét. Még az ő kezében is ott volt a kés...
A megszámlálhatatlan mennyiségű Hachi, egyre inkább csak jött. Mind egymás után. A lány előtt teremtek, s készültek szúrni. De nem volt olyan egyszerű préda ő, mint hitték. Megvágták... megszúrták.. de sosem halálosan.. Belei se akartak még kikívánkozni. Valami nem volt rendben a világgal. Valami baj volt. Eddig a legkisebb mozdulattól is felszakadt a sebe.. Most viszont.. semmi sem történt. Furcsa volt és szokatlan.. .de mégis.. ez is erőt adott neki a további küzdelemhez.
A megannyi Hachi termett hirtelen a lány előtt. Mozdulataik mégis lassan megtanulhatóak s kiszámíthatóak voltak. Csupán magával ragadó tekintetük volt rémesen zavaró. Naoko azonban minden tőle telhetőt megtett. Jó fenevadhoz méltóan, szemével mindig ellenfele mozdulatait figyelte. Ki akarta azokat tanulni. Mint egy vadász, ki előbb kitapasztalja prédája mozgását, a könnyebb lecsapás érdekében. Figyelte t, amikor csak tudta. Ám ez nem egyszer sérülésbe került neki. Megvágták karját, s vállát is. A Hachik egynegyede ugyan már eltűnt.. de még így is rengetegen voltak. A lány, amikor csak tudott, kapcsolt, ahogy bírt. S Úgy vágta félbe, szúrta le, vágott bele ellenfelébe, ahol tudott. Ott ütötte, vagyis vágta, ahol csak érte. Mindent megtett saját bőrének mentése érdekében. De ő sem bírhatta örökké. Hamar elfáradt a folyamatos tempót diktáló küzdelemben. Ütések, rúgások, szúrások, döfések és folyamatos kitérések. Túl sokan voltak, egyetlen parányi élet ellen. Erősebbek voltak, mint a zöldhajú eddigi ellenfelei. Gyorsak... szinte kikövetkeztethetetlen volt a mozgásuk. Úgy teremtek orra előtt, hogy gondolkodni se volt idege. Egy másodpercre nem fújhatta ki magát. Csak jöttek és jöttek. S a lány mindent megtett... ahol érte, ott szúrta le őket.
Nagy ára volt már annak, hogy képes legyen kikövetkeztetni mozdulatait a megannyi érkező Hachinak. De ismerte már harcmodorát, s támadási stílusát. Bár, akármennyire is próbált, nem tudott elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy megakadt mindig mikor az egyik szemével találkozott tekintete. Naoko olyan volt, akár egy dühös állat. Agresszíven, fejevesztetten csapkodott s vagdosott. egyre inkább hiányzott belőle, a rá amúgy se jellemző megfontoltság. Csak eszeveszetten, ahol érte ott vágta ellenfelét. Élni akart. Élni, s nem is akart mást tenni. ez lebegett szeme előtt. Mind végig. S ezért küzdött.. mosolyogva eme játékban. Még nem adta fel teljesen létezését, habár ő nem igazán félte a halált. ellenben másik felével, aki minden megjelenő Hachinál, csupán sivított egy halkat. Már kevesebben voltak... de még mindig nem fogytak el.
~B*sszák meg! De komolyan.. már rohadtul irritálnak.. hogy vájódna ki a foguk abból a retkes állkapcsukból! ~ Naoko.. ~ Pofád lapos!
Egyre idegesebb volt már. Még mindig nem akartak elfogyni. S csak jöttek és jöttek.. Végeláthatatlanul. S mind megdermesztették.
~ Hallom őket... kevesebben vannak.. de... elveszik a gyors cselekedet előnyét... b*sszák meg! ~ Naoko. .nyugi..
Probléma volt ez.. s.. Naoko nem gondolta ezt se túl. Zavarta, hogy megdermesztik a szemek.. így csupán becsukta sajátját.
~ Te idióta! nyisd ki a szemed.. nem látsz! ~ De hallok... egy érzékszer elég a jó vadásznak.. ~ Naoko! ~ Kussolj!
A lány, már reflexből tudta a mozdulatot. Szinte alig irányította ő. Annyit gyakoroltatták vele, hogy már tudta. Koncentrált a hallására.. Fülébe koncentrálta chakráját.. felesősítve hallását.. átverve a sorsot. A vak vadász, még nem jelent egyet a tehetetlennel. Ő most hall.. Mindent. S akármennyire is nem nevezhető igazán shinobinak. .akkor is az. Akkor is begyakoroltatták vele ezeket a vackokat. S amit haszontalannak vél, nem is használja. De ezt most a ragadozó fegyvere.. A hallása. Hallja a nevetést. A vér fodrozódását... a csontok ropogását, a fegyverek karmolását, az ízületek kattogását. Erősen... De mégis megkülönböztetetten.. hallja a nevetéseket. Ismerte már a mozdulatokat.. kifigyelte azokat. S ha gondolkodni nem is gondolkodik. Ösztönből cselekszik, most is. Hallja, s érzi a történéseket. Megérzéseire s egy ép érzékszervére támaszkodik. Hallja, amint előtte terem ellenfele.. hallja annak nevetését.. s mozdulatát.. amire képes. Mint egy jó vadász.. kiismerte prédáját.. s vadul utána kap. Testében vágást ejt, s így egy újabb Hachi esett el. Egy újabb a sok közül. De még így sem fogytak el. Ám, így már nem dermedt meg... végig bírta vinni, amit elkezdett. Vadul, s folyamatosan támadta az elé kerülő, szinte ugyanolyan mozgással megáldott mosómedve szerű fiúkat. S akármennyire is nem akartak elfogyni.. számuk mégis csökkent. Egyre kevesebb kacaj zengte be a területet. Egyre kevesebben hahotáztak kínjaikon. Jöttek, ott teremtek, támadtak.. tán néha sikeresen is.. majd kínok között nevetvén süllyedtek alább a vértenger mélységeibe.
A lány már fáradt.. Túlzottan is kimerült. Nem bírta örökké a harcot. De már kevesebben voltak.. Jóval kevesebben. Fáradtan szuszogott, miközben fogai még mindig a kuncogó hangot engedték sejleni. ugyan elhaló volt már.. de mégsem véges. Narancsszínű szemei tágra nyíltak.. hófehér bőrén izzadtság csillogott... a vértől összeragadt tincsei kócosan lógtak összezárt szemei elé. Kimerült. .de még nem adta fel. Hajtotta a nyerés íze.. s az élni vágyás mámora. Még küzdött. Még harcolt a sorozatosan elé kerülő ellenfelekkel. De azok csak jöttek, s gyilkoltak. Egyre figyelmetlenebbé vált, miközben a hihetetlen mennyiségű Hachi, már megszámolhatóvá csökkent. Így azok már, akármennyire is kevesebben voltak, könnyedén vágták meg. Ugyan leszúrni nem igazán tudták, mert nagy nehezen, de még képes volt kitérni előlük, nem minden sérülést úszott meg.
Fájdalmasan. Szenvedve. A rosszul lét kerülgette. De még bírta. Alig tíz Hachi maradt.. Melyet szám szerint pontosan nem bírt megállapítani a fáradt vadász.. Mindössze hallotta, hogy egyre kevesebben nevetnek. Utolsó erejéből vágta még át, a neki pihenőt nem igazán hagyó ellenfelek testét. Sorozatosan... Folyamatosan. Míg azok lassan.. tényleg lassan... de végre elfogytak. Egy maradt már csak, mely hangos nevetések közben termett azonnal előtte, s készült leszúrni a lányt. A test elfáradt.. a lélek is.. a leányzó nem bírta már soká.. megfáradt. Szemét még kinyitotta, egy pillanatra meg is dermedt, ahogy újra találkozott a narancsvörös tekintettel. De gyorsan kapcsolt.. Még utoljára.. s a penge éles, fekete kunai-al, lesújtott még egyszer. Utoljára. Átvágva vele az utolsó kacagó Hachit-t. Ki majdnem, hogy kettészakadva, saját kínján még nagyokat nevetve omlott a vértenger alá. A nevetések abbamaradtak. A terem elhalkult...
~ ge? ~ Azt csak hiszed gennygombóc... ~ De.. ~ Most fogjuk csak igazán megszívni... 
avatar
Kuro
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Specializálódás : Kibeleződés

Tartózkodási hely : Ész 78° Kh 63°


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin?- BELladonna
Chakraszint: 190

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Bambuszerdő

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.