Kakkoi sziget

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Csüt. Márc. 23 2017, 17:56

A férfi szavait végighallgatva eltöprengtem. Miféle célokkal kerülhettek ide civilek? Akármit is jelentsen a jelenlegi "itt", ez egy börtöncella. Civileket bezárni, hm. Az elveszetteket és a vándorokat még esetleg megértem, de másokat is... Hm. Az, hogy egy ember szokott vallatni, meg érdekes információ. Lehetséges, hogy egy illúzió rabja voltam nem olyan rég? Vagy sejtettek valamit és inkább a duót bízták rám, hátha kevesebb idő alatt többet tudnak kiszedni belőlem. Hümmögnék egyet, majd hüvely és mutatóujjam köré fognám államat.
- Akkor nem sok időt nyerne nekünk ez a bizonyos nyálas egyén. - Nem tisztem igazolni, vagy cáfolni az állítást, így hát közönyösen, adatok festek fel a nem létező éteri táblámra. A helyek hallatán szépen lassan felkelnék, majd közel mennék a falhoz és megtapintanám. - Nem tudom, hogy vannak-e még társaim, de ha van belőlük még valami, akkor őket vagy a hajón hagyták, vagy itt vannak. Ja igen, egy inkognitó lepel alatt futó hajon kaptak el minket. A hajó Kirigakure felé tartott. Mint sejtitek nem vált be ez az inkognitó. - Összedörzsölném ujjaim és érezném a nedvességet amit a fal bocsájtana ki magából. 
- Nyirkos. Namigakure, Nyak országa, Tészta országa, Nagi. - Nem kell tudósnak lenni, hogy egy viszonylag szűk sokszöget letudjunk írni. Még mindig Kirigakure tájékán vagyunk, nem vittek minket messze. Vagy inkább...? - Pont oda hoztak ahova akartuk? - Tenném fel magamnak a kérdést, mi kiszökne a fejem mélyéről. Leguggolnék a többiekhez, majd belekezdenék mondandómba. 
- A küldetésünk az lett volna, hogy egy titkos kutatócsoport munkálatait megfigyeljük, szabotáljuk. Ez a csoport... - Pöcögtetném mutatóujjam a koszos földnek. - Egy szigeten van. - Elmosolyodnék, hisz minden jel arra utalna, hogy jó helyen járok. Civilek a kísérletekhez, ninják toborzásra, információkra, hogy tudnak-e a hely létezéséről, igen, minden bizonnyal. - Egy olyan sziget belsejében is akár, mint ez. Nem véletlenül nyirkosak a falak, nem véletlenül sötét minden. - Itt egy kis szünetet tartanék. - Én azt mondom akár sziget, akár egy fura, ijesztő öregek otthona, gúnyos, mogorva alkalmazottakkal tele... Ki kell jutnunk. Figyeljük az őrséget, hm? - Mutatnék az ajtó felé.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 35

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 340

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Szomb. Ápr. 15 2017, 18:33

[Aiko]


A férfi némán, mogorva arccal hallgatja a fiatal főhősünk elmélkedéseit; fejét hátrébb biccentve, azt egészen a nyirkos falnak támasztva emeli fel tekintetét a falak sötétes árnyalatára. – Hmmm… Igazad lehet. – Jegyzi meg, ámbár talán inkább csak magának. – Viszont ha így van, akkor talán még az eddigiekhez képest is nagyobb szarban vagyunk, nem? Elvégre is: Kiri közelében lenni, miközben ilyen nemzetközi hangulat és tevékenykedés van, egyszerűen egyenlő az öngyilkossággal… Sőt, talán ez még a halálnál is rosszabb; ha a nemzeteink ellen háborús fogolyként, túszként használnak fel, akkor még csak a hősi halál sem adatik meg számunkra… Na nem mintha itt az ilyen még számítana egyáltalán… – A férfi eddig erős hangján most a trauma okozta lelki repedések egyértelműen adnak tanúbizonyságot. Talán nem is meglepő, hiszen a fogság, a kínzások, a folyamatos éhezés, a sötét, koszos hely mind a test és a lélek megtörésére alkalmas módszerek.
- Mégis miféle kutatócsoport lehetett a célpontotok? – Kérdezi suttogva, mintha félne attól, hogy a falak is meghallják eme szavakat.
Nem is téved túl nagyot: a szokásosnál jóval korábban lépések nesze töri meg az ajtón túli síri csöndet – szapora léptek zaja ez, mintha valaki igyekezne leplezni a hanghatást, mégis sietségében képtelen lenne arra teljes egészében. A léptek viszont könnyedek, szinte suhannak gyorsaságukban: egyértelműen shinobi az illető, de talán nem a legképzettebbek közé tartozik.
A nehéz ajtó síron túli nyikorgással nyílik, s a beszűrődő fény sziluettjeként egy alak körvonalazódik: női alak ez, méghozzá egészen pontosan ahhoz a személyhez kapcsolhatók ezek az idomok és vonások, aki jelen volt Akio kikérdezésénél.
A nő sebes léptekkel kutatja fel a fiatal shinobit, elé guggolva oldozza el a környező láncokat, kötelékeket.
- A Felszabadító Front tagja vagyok; úgyhogy találjátok ki, mit is jelent ez. Nincs sok időtök; menjetek arra, ahonnan hoztunk Téged – biccent Akio felé –, majd forduljatok a következő folyosón balra, ott pedig fel a lépcsőn. Ott nyílt terepen lesztek, onnan egyenes út vezet a bokrokon keresztül a vízpartra. A Kapitányasszony ott vár titeket. Ha hallotok robbanást, ne tétovázzatok; onnantól kezdve pár percetek van kijutni… – A nő, válaszra sem várva, felpattan, majd sebes léptekkel távozik. Az ajtót ugyan behúzza maga mögött, azt viszont nem csukja be.
A különleges jelenés megtörténtének egyetlen bizonyítéka az Akio lábainál megcsillanó kulcs, amely nyitja a többi bilincset is.


***
//Összesen 30 ember kiszabadítására van időd, viszont a fizikailag legyengülteken nincs lánc, ahogyan a civileken sincs.//

***

A nő távozását követő tízedik percben morajlásra lehetsz figyelmes, mely a föld mélyéből érkezik. Mintha kaptárba csöppentél volna. A duruzsoló érzés folytatódik még pár percig, aztán viszont egy robbanásszerű jelenség rázza meg a készülődőket, mozgolódókat: akik bizonytalanabban álltak lábaikon, azok a falnak esnek, vagy éppen teljesen elesnek. Akio viszont tudhatja: most, vagy soha.

//Késésért +15 ch (=330)

_________________
Aktív mesélések: Hiromi Akio, Nanja, Yamanaka Inako, Hazukage Kurono, Kureiji Hanaro, Djuka Kodomo, Itanashi, Shori és Arata
Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Szomb. Ápr. 22 2017, 00:13

// Nevet kell változtatnom, úgy érzem. //

A férfi szavaira bólintottam egyet. Nem egyetértés, se nem ellenkezés megnyilvánulásaként, szimplán felismerésként. Igen, jól tudom mit jelent. Furcsa, de minél jobban folytatta a sötét helyzetünk leírását, annál tisztább lett a fejem. Ezek szerint a nyomás elszántabbá tesz? Heh. Akkor csak a vallatásra vagyok allergiás, fontos, majd felírom valahova.
- Talán egy... - Válaszolnék a kutatókkal kapcsolatos kérdésre, de bizonyos gyors léptek zaja megzavarta a mondandómat. Az alapján ahogy közlekedett... Ninja, semmi kétség. Szerencsére nem vagyok akkora kezdő hogy ezt ne tudjam. Az ajtón betoppanó alak amint kirajzolódott nem volt vitás, az engem kihallgató nő volt az, az aki a pozitív pólus volt a sötétségben. Pillanatokra rá instrukciókkal és kioldozott bilincsekkel is ellátott minket, aminek mondanom sem kell nagyon is örültem. Ezek szerint mégis jó ötlet volt húzni az időt! Háh! Ki hitte volna hogy igazam lesz? Mármint... Khm, a számításaim és elméletem sohasem falsak, néhol elcsúszottak, de ennyi. Amint felpattan a hölgyike én átvesézem az elhangzottakat. Vissza, aztán következő folyosó balra, fel a lépcsőn, egyenesen a bokrokon keresztül. Rendben, ez okés lehet.
- Khm, hát akkor hölgyeim és uraim. Mit szólnának egy kis szabadsághoz? - Nekiállnék kiszabadítani annyi embert amennyit csak tudok. Ha 30-at 30-at, ha többet még jobb. A kiszabadítás közepette felszólalnék: - Ugyan kijuthatunk, de fegyverek nélkül már kevésbé. Mivel a vallatóterem irányába kell menni a fegyverraktár pont útba esik. Aki érez késztetést magában a túlélésre, és vagy másod megvédésére azt javaslom ragadjon velem fegyvert. Akinek nem jut, ne keseredjen, megvédjük. - Itt egy kis szünetet tartanék. - Na nem mintha ekkora fekete lyukba ne lenne elég skúló... - Suttognám magam elé jó halkan. Mivel pár perc választ el a hazáig, és mint kiderült a kapitányasszony él és virul(aminek örülök, noha biztos nem annyira mint Yoshimitsu) elég határozottan mellőznöm kell az eredeti küldetésem. Nem tudom merre lennének az adatok, hányan őriznék, egyáltalán milyen messze lenne és a többi. Itt csak a menekülés maradna... De azt szépen végrehajtom és mindenkit kiviszek, senkit se hagyok hátra.
Hirtelen jönne is a robbanás ami beindítaná az Akioféle mehetnék motort. 
- Itt az idő emberek! Szabadság! - Hangom határozott lenne, de nem túl hangos, mégsem szeretném bejelenteni a távozásunk mindenkinek. Első megálló a fegyverraktár lenne ahol villámsebességgel kapkodnám a fegyvereket, másoknak dobálva és magamnak egyet megtartva. Kunai, Katana, Shurikenek, akármi jó. No persze a kunaikat helyezném előtérbe. Ezután a megbeszélt útvonalon igyekezném terelni az embereket egyenesen a szabadság felé. Figyelnék bárminemű fennakadásra... Bizonyára lesz belőle, noha nem kívánkozom iránta.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 35

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 340

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Máj. 14 2017, 19:39

[Akio]


A nő távozását követően érezhetően felélénkül a társaság; a szabadulás reményének szikrája szinte szemmel láthatóan csillan a fogvatartottak szemében. Földre hulló láncok csörgése és emberi mormogás nesze töri meg a némaságot. Az eddig passzívan gubbasztó alakok, mikor végtagjaikról lekerül a béklyó, elgémberedett, ügyetlen mozdulatokkal tápászkodnak fel, meg-megszédülve a váratlan helyzetváltozástól.
Azok, akiket a fiatal shinobi már kiszabadított, most az ajtóba gyűlve, tömörödve várják a további parancsot, miközben izmaikat próbálják ismét használhatóvá tenni némi nyújtózkodással, mozgással. A meg nem bilincselt, ki nem kötött személyek közül többen feltápászkodva, vagy éppen kúszva közelítik meg az ajtóban gyülekezőket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Mikor Akio a zárakkal babrál, arra lehet figyelmes, hogy az ajtóhoz legközelebb álló emberek hirtelen felhördülnek; nem is kell feléjük fordulnia, ugyanis a következő pillanatban ő maga is tapasztalhatja azt, ami másokban ekkora felháborodást okoz: az ajtó irányából váratlanul, minden ok nélkül érkező vízhullám egyenesen a bokáját éri el. A hideg, sós és halszagú víz viszont nem áll meg, mikor falat ér, ugyanis egyértelmű, hogy az egészen sebesen kezdi el feltölteni a helyiséget.
A fiatal főhősünknek egy pillanatnyi ideje van megrökönyödni, ugyanis a következőben az egyik beesett arcú, csontvázszerű alak veti rá magát. Csontos karjait a fiú nyaka köré vetve kapaszkodik belé, miközben ő maga az egyik bilincset próbálná kinyitni.
Hrrrrrr... – Az értelmetlen és értelmezhetetlen emberi hörgés egy éles reccsenés nyomán marad abba: az a férfi ugyanis, aki épp eloldozna Akio szemmel láthatóan megelégelte a csontváz hisztériáját, így megkínálta őt egy talplevessel.
Siess, fiú, oldozz el! – A férfi sürgető szavainak hallatán a kiláncoltak láncaikat csörgetve, rázva kezdik el szabadságukat követelni:
Oldozz!
Halaggyá mán!
Ne őt, engem!!
A kiáltások zaja aláfestése a víz csobogása, de úgy tűnik, nem csak neki gyűlik meg a baja a jelenlévőkkel: az ajtó felé mászó, botorkáló civilek az ajtóhoz gyűjt shinobikba kapaszkodva várják megmentésüket.
Juttasson ki innen és megjutalmazom! Soha nem kell dolgozni! Annyi pénzt kap, hogy nem győzi majd elverni nőre és alkoholra!! – Kiáltja az egyik civil, méghozzá pont annak a férfinak, akivel Akio beszélt az előbb. A termetes alak viszont egy jólirányzott jobbossal belekeni a férfi arcát a vizes talajba.
A magadfajta gerinctelen fattyak miatt vagyunk most ebben a helyzetben! – A szavai egy pillanatra megfagyasztják a shinobi-gyülekezetet. A pillanat azonban gyorsan elmúlik, a következőben ugyanis, a férfi szavain felbuzdulva, a többi shinobi is véres orral, szájjal küldi földre a közelben álló civileket.
Az egyre emelkedő vizet vörösre festi az emberek vére.
A pánik egyre fokozódik.
Az idő vészesen fogy.
Akio felé több láncolatlan alak kúszik, egyértelműen azért, hogy benne megkapaszkodhassanak, akarva-akaratlan lehúzva és visszatartva őt – így tehát a döntés nehéz: kit ment meg, kit hagy kiláncolva? Kit menekít: civileket vagy shinobikat? Aki tud mozogni? Vagy megesik a szíve azokon, akik már nem tudnak saját erejükből menekülni? Mit kezd az ajtóban kialakuló verekedésből?
Hogy lehet egyáltalán egy káoszból rendszert, rendezett emberi magatartást kovácsolni? Egyáltalán lehet olyat mondani, amivel hathat az efféle vadállatokra ilyen helyzetben?

//Itt kifejezetten érdekelne, miként éli meg a karakter a döntési szituációt, miközben tudja, hogy a döntésének egy visszafordíthatatlan, egyenes következménye tucatnyi ember halála (miközben a „kisebbség” megmenekül.//

A folyosóra érve nem találkoznak őrrel. A vízzel árasztott területen egyenesen lehetetlen halkan haladni, főleg azoknak, akik már annyira leharcoltak, hogy még csak chakrahasználatra sincs energiájuk. A fegyvertár ajtajához érve Akio megpillanthatja egy ajtóra festett, méretes jelet... mintha egy pecsét lenne. Egy ismeretlen pecsét.

//A késésért tengermély bocsánat, valamint +10 ch (330+10=340); tudom, hogy azt írtad, mindenkit kivisz, de arra sajnos nincs lehetőség.

_________________
Aktív mesélések: Hiromi Akio, Nanja, Yamanaka Inako, Hazukage Kurono, Kureiji Hanaro, Djuka Kodomo, Itanashi, Shori és Arata
Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Pént. Máj. 26 2017, 17:52

A pillanatnyi káosz fojtogató keze emberi alakot kezd ölteni, ahogy a menekülni vágyó civilek vére keveredik a csobogó vízzel. Ez tényleg megtörténik? Akarva-akaratlanul is elhúzom a szám, öklöm pedig szinkronban rándul görcsbe. Ez tényleg megtörténik?! Egy pillanatnyi időt hagyva magamnak lenézek a víz tükrére, megpillantva szenvedő, megviselt arckifejezésem.
- Anya! Anya! - Nem jön válasz. A tömeg gyors, sürgető léptei és a sérült emberek jajgatásai elnyomnak minden nemű tájékozódási lehetőséget az édesanyám irányába. Nem veszíthetem el! Ez a sok genin is... Tényleg ebben a hágóban kéne utolsó levegőjüket magukhoz venni? Ez nem helyes. Ezért tanultunk az akadémián, hogy az első adandó alkalommal lenyessenek minket? Miféle...
- Anya! - Megpillantom a legfontosabb nőt a világon és lábaim olyan gyorsan menetelnek, mint még soha. - Anya, végre! Ugye jól vagy? - Szorosan fogom gyenge, vérző testét, miközben megpróbálom felmérni állapotát. - Szép lassan, mély levegő.
- Tudom, én tanítottam neked.
- Attól még felvághatok vele, nem? - Torkomat egy ideges, zavart nevetés hagyja el.
- Haha ez j... - A szájából hirtelen kibuggyanó vér bizonyíték volt arra, hogy a humor csak a lélek gyógyszere, a törött bordák és a belső vérzésé nem. Én csak fogom a testét karjaimban tartva, szorosan, nem engedem el, nem engedhetem el, ő a legfontosabb számomra. A háttérben jajgató, botladozó és hörgő embereket lehet hallani, de nem tudok rájuk figyelni.
- Ne beszélj, kérlek.
- Büszke vagyok rád.
- Tud... - Mondatom közepét elharapom, a felismerés nyila áthatol rajtam ezzel fényt árasztva elmém legeldugottabb zugaiba. Emlékszem! Ez akkor történt amikor az Iwagakureiek rajtunk ütöttek. Nem is olyan rég...
- Anya! - Tekintetem már nem zavart, tudom, amit látok csak egy kivetülés. 
- Tudom, fiam. - Sebei begyógyulnak, vére már nem tarkítja ruháját. - Könnyű úgy sietni valakinek a segítségére, hogy ő a legfontosabb dolog az életedben. Könnyű úgy cselekedni, hogy a szeretteidért teszed... De most? Nem menthetsz meg mindenkit, Akio. - Kezét végigsimítja arcomon. - A shinobi lét nem csak küzdelemből és halálból áll. Tegyél meg mindent amit csak tudsz és élj a tudattal tovább, tegyen ez erősebbé téged, a saját döntésed. - Keze lassú simogatásba kezd, majd könnyezni kezd. - Az én kicsi fiam hogy megnőtt! Már a saját tettei élet-halál kérdések.
Hirtelen felkapom fejem immáron tudva mit akarok tenni. Ez tényleg megtörténik! Arcom elszánt tekintetet vesz föl, de belső vívódásom egyáltalán nem csökken. Csak meg kell tennem amit tudok! Gyerünk!
- Félre! Félre az útból!
Megpróbálnék először olyan shinobikat kiszabadítani akik képesek mozogni, ezután a még menthető, elevenebb civilekre fordítanám a figyelmem. Összeszedném minden erőmet és megpróbálnék kreálni egy föld klónt a chakrámból az akaraterőmmel vegyítve. Ez minden bizonnyal terhelőbb lenne, hisz földnek nyoma egy földalatti bunkerben igen csak csekély. Megpróbálnám úgy létrehozni hogy az ömlő víz ne akadályozzon. Ha sikerül akkor arra parancsolnám másolatomat hogy egy magatehetetlen embert vegyen fel a hátára és hozza ki. Ezzel egyetemben én is magamra kapnék egy gyengébb embert, a klón sikerességétől függetlenül. Gyerünk-gyerünk-gyerünk!
- Shinobik, csináljatok utat! - Ordítanám az ajtó felé. - Civilek, maradjatok nyugton! Minden rendben lesz! - Ezzel elindulnék a kifelé vezető úton, ha kell eltolva, lerugdosva mindenkit az útból. A túlélési ösztöneim túlcsordulnának, érezném ahogy a nyomás már a lelkemet feszíti szét. Tudnám, nem csak egy emberért teszem azt, amit. Amint odaérnék az ajtóba elordítanám magam zokogva.
- Visszajövök mindenkiért! ÍGÉREM! - Pontosan tudnám mit miért teszek, a szavaim súlya nagyobb terhet rónának rám, mint azt elviselni képes lennék... De! A könnyeim nem azért folynának patakokban mert tudnám szavaim kicsiny valószínűségét, nem. Azért, mert mélyen legbelül tudnám, hogy tényleg vissza fogok jönni, még ha belehalok is. Szeretteim gondolata elkerülné elmémet, csak is a gyors kijutásra és visszajutásra tudnék gondolni.
- Ha valaki ismeri a pecsétet oldja föl és fegyverkezzünk fel! - Ha senki nem ismerné akkor nem kockáztatnék és a kiút felé sietnék, ahova a többieket is vezényelném. Anya, lehet hogy nem menthetek meg mindenkit, de az biztos hogy meg fogom próbálni! Gyerünk, gyerünk! Szedd a lábad Akio! Vagy talán elfelejtetted hogy rajtad múlik több ember élete is? Gyerünk Akio! Száztíz százalék! SZÁZTÍZ!
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 35

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 340

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Csüt. Jún. 08 2017, 15:57

[Akio-Aiko]




Fiatal főhősünk emelt hangereje először csak egy a sok közül, viszont mikor megpillantják a hang tulajdonosát, avagy a fiatal shinobit, akihez leszállt az idegen angyal, reményt hagyva hátra, egy pillanatra mind hátrébb rezzennek, így némi utat nyitva Akio léptei előtt, viszont még így is tolakodnia kell.
A csoportosulás élére törve elsők között éri el az ajtót, ami talán a megváltásukat rejti maga mögött. Nem is csoda tehát, hogy az istenek keserű viccet csengetnek fel, mikor a fiú számára ismeretlen pecséttel zárják el menekvésüket. Az ajtó előtt összegyűlő embertömeg viszont egy pillanatra mintha teljesen megdermedne, teljesen elnémulna – a világ egy aprócska szekundumra, egy aprócska fizikai felületre szűkül, minden mást kizárva. Még a hátrahagyottak könyörgő, rémült kiáltásai is elmosódnak egy röpke pillanat erejéig.
Aztán persze a buborék hangos pukkanással semmisül meg, s minden, így a sikolyok, a láncok távoli csörgése, az izzadt testek, elfertőződött sebek bűze, a bokájukat, sőt lassan lábszáraikat verő víz hidege – mind azonnal csapódnak a fiatal fiú tudatába, mintha felpofoznák őt.
A tömeg szinte kollektívan rázza meg magát, felocsúdva elméleti merengéséből, rádöbbenve, hogy számukra ismeretlen az ajtóra festett jel.
Nem késlekedhetünk! – Szól egy névtelen, arctalan hang a tömegből, mire Akio nyomába eredve kezdenek el felfelé haladni a folyosón, arra, ahonnan a léptek zaja közeledik. Ekkor gyors egymásutánban több esemény is bekövetkezik:
Ne nyúlj hozzá! – Kiált egy hang valahonnan Akio háta mögül, aki épp emiatt pontosan nem láthatja, mi történik, ki kiabál kivel és miért, de sejtheti leharcolt csontjaiban a veszély szokatlanul közeli, bűzös leheletét.
Az ajtóhoz érők közül az egyik alak ugyanis ostoba merészséggel a pecséthez nyúl; talán az feltételezi, csak álca, elrettentés, vagy pedig azt, hogy inaktív, esetleg azt, hogy képes lehet feloldani az útjukat álló akadály zárját. Gondolatai közül mind tévesnek minősülnek, mikor a pecsét egy szempillantás alatt életre kel: hatalmasat villan, mintha fénygránátot dobnának el, így azokat, akik éppen a jelenet felé fordulnak, teljesen elvakítja – és valójában ez az utolsó dolog, amit ezen a világon látnak.
Akik már háttal állnak az események sorozatának, azok még egy pár másodperccel tovább élnek: látják ugyan a hátulról érkező, pulzáló fényforrást, mely egy pillanatig az egész folyosót oly' erővel világítja be, hogy a falak összes apró, pókhálószerű repedése, nyirkos foltja és száraz sávja tisztán látható. A következő pillanatokban viszont a halál hideg lehelete éri a közelben tartózkodók tarkóját, elragadva a lelküket: a fényhatás után ugyanis villámok villannak, melyek először a pecsétet balgán megérintő személyt rázzák halálra, majd pedig mindenkit, aki a közvetlen közelben állt és nem tudott kellő gyorsasággal reagálni. Az elektromosság ugyanis a vízen keresztül terjed, valamint testről testre, ha már érintkezésben vannak, mikor az egyiket eléri a szó szerint villámgyors halál.
A pecsét aktivizálódásának egyedüli pozitívuma, hogy a vízben álló és maradó ellenfelek életét is követeli – de vajon mi lesz Akio sorsa? Mi lesz a földklón és az általa cipelt személy sorsa?

_________________
Aktív mesélések: Hiromi Akio, Nanja, Yamanaka Inako, Hazukage Kurono, Kureiji Hanaro, Djuka Kodomo, Itanashi, Shori és Arata
Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.