Kakkoi sziget

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Csüt. Márc. 23 2017, 17:56

A férfi szavait végighallgatva eltöprengtem. Miféle célokkal kerülhettek ide civilek? Akármit is jelentsen a jelenlegi "itt", ez egy börtöncella. Civileket bezárni, hm. Az elveszetteket és a vándorokat még esetleg megértem, de másokat is... Hm. Az, hogy egy ember szokott vallatni, meg érdekes információ. Lehetséges, hogy egy illúzió rabja voltam nem olyan rég? Vagy sejtettek valamit és inkább a duót bízták rám, hátha kevesebb idő alatt többet tudnak kiszedni belőlem. Hümmögnék egyet, majd hüvely és mutatóujjam köré fognám államat.
- Akkor nem sok időt nyerne nekünk ez a bizonyos nyálas egyén. - Nem tisztem igazolni, vagy cáfolni az állítást, így hát közönyösen, adatok festek fel a nem létező éteri táblámra. A helyek hallatán szépen lassan felkelnék, majd közel mennék a falhoz és megtapintanám. - Nem tudom, hogy vannak-e még társaim, de ha van belőlük még valami, akkor őket vagy a hajón hagyták, vagy itt vannak. Ja igen, egy inkognitó lepel alatt futó hajon kaptak el minket. A hajó Kirigakure felé tartott. Mint sejtitek nem vált be ez az inkognitó. - Összedörzsölném ujjaim és érezném a nedvességet amit a fal bocsájtana ki magából. 
- Nyirkos. Namigakure, Nyak országa, Tészta országa, Nagi. - Nem kell tudósnak lenni, hogy egy viszonylag szűk sokszöget letudjunk írni. Még mindig Kirigakure tájékán vagyunk, nem vittek minket messze. Vagy inkább...? - Pont oda hoztak ahova akartuk? - Tenném fel magamnak a kérdést, mi kiszökne a fejem mélyéről. Leguggolnék a többiekhez, majd belekezdenék mondandómba. 
- A küldetésünk az lett volna, hogy egy titkos kutatócsoport munkálatait megfigyeljük, szabotáljuk. Ez a csoport... - Pöcögtetném mutatóujjam a koszos földnek. - Egy szigeten van. - Elmosolyodnék, hisz minden jel arra utalna, hogy jó helyen járok. Civilek a kísérletekhez, ninják toborzásra, információkra, hogy tudnak-e a hely létezéséről, igen, minden bizonnyal. - Egy olyan sziget belsejében is akár, mint ez. Nem véletlenül nyirkosak a falak, nem véletlenül sötét minden. - Itt egy kis szünetet tartanék. - Én azt mondom akár sziget, akár egy fura, ijesztő öregek otthona, gúnyos, mogorva alkalmazottakkal tele... Ki kell jutnunk. Figyeljük az őrséget, hm? - Mutatnék az ajtó felé.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Szomb. Ápr. 15 2017, 18:33

[Aiko]


A férfi némán, mogorva arccal hallgatja a fiatal főhősünk elmélkedéseit; fejét hátrébb biccentve, azt egészen a nyirkos falnak támasztva emeli fel tekintetét a falak sötétes árnyalatára. – Hmmm… Igazad lehet. – Jegyzi meg, ámbár talán inkább csak magának. – Viszont ha így van, akkor talán még az eddigiekhez képest is nagyobb szarban vagyunk, nem? Elvégre is: Kiri közelében lenni, miközben ilyen nemzetközi hangulat és tevékenykedés van, egyszerűen egyenlő az öngyilkossággal… Sőt, talán ez még a halálnál is rosszabb; ha a nemzeteink ellen háborús fogolyként, túszként használnak fel, akkor még csak a hősi halál sem adatik meg számunkra… Na nem mintha itt az ilyen még számítana egyáltalán… – A férfi eddig erős hangján most a trauma okozta lelki repedések egyértelműen adnak tanúbizonyságot. Talán nem is meglepő, hiszen a fogság, a kínzások, a folyamatos éhezés, a sötét, koszos hely mind a test és a lélek megtörésére alkalmas módszerek.
- Mégis miféle kutatócsoport lehetett a célpontotok? – Kérdezi suttogva, mintha félne attól, hogy a falak is meghallják eme szavakat.
Nem is téved túl nagyot: a szokásosnál jóval korábban lépések nesze töri meg az ajtón túli síri csöndet – szapora léptek zaja ez, mintha valaki igyekezne leplezni a hanghatást, mégis sietségében képtelen lenne arra teljes egészében. A léptek viszont könnyedek, szinte suhannak gyorsaságukban: egyértelműen shinobi az illető, de talán nem a legképzettebbek közé tartozik.
A nehéz ajtó síron túli nyikorgással nyílik, s a beszűrődő fény sziluettjeként egy alak körvonalazódik: női alak ez, méghozzá egészen pontosan ahhoz a személyhez kapcsolhatók ezek az idomok és vonások, aki jelen volt Akio kikérdezésénél.
A nő sebes léptekkel kutatja fel a fiatal shinobit, elé guggolva oldozza el a környező láncokat, kötelékeket.
- A Felszabadító Front tagja vagyok; úgyhogy találjátok ki, mit is jelent ez. Nincs sok időtök; menjetek arra, ahonnan hoztunk Téged – biccent Akio felé –, majd forduljatok a következő folyosón balra, ott pedig fel a lépcsőn. Ott nyílt terepen lesztek, onnan egyenes út vezet a bokrokon keresztül a vízpartra. A Kapitányasszony ott vár titeket. Ha hallotok robbanást, ne tétovázzatok; onnantól kezdve pár percetek van kijutni… – A nő, válaszra sem várva, felpattan, majd sebes léptekkel távozik. Az ajtót ugyan behúzza maga mögött, azt viszont nem csukja be.
A különleges jelenés megtörténtének egyetlen bizonyítéka az Akio lábainál megcsillanó kulcs, amely nyitja a többi bilincset is.


***
//Összesen 30 ember kiszabadítására van időd, viszont a fizikailag legyengülteken nincs lánc, ahogyan a civileken sincs.//

***

A nő távozását követő tízedik percben morajlásra lehetsz figyelmes, mely a föld mélyéből érkezik. Mintha kaptárba csöppentél volna. A duruzsoló érzés folytatódik még pár percig, aztán viszont egy robbanásszerű jelenség rázza meg a készülődőket, mozgolódókat: akik bizonytalanabban álltak lábaikon, azok a falnak esnek, vagy éppen teljesen elesnek. Akio viszont tudhatja: most, vagy soha.

//Késésért +15 ch (=330)

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Szomb. Ápr. 22 2017, 00:13

// Nevet kell változtatnom, úgy érzem. //

A férfi szavaira bólintottam egyet. Nem egyetértés, se nem ellenkezés megnyilvánulásaként, szimplán felismerésként. Igen, jól tudom mit jelent. Furcsa, de minél jobban folytatta a sötét helyzetünk leírását, annál tisztább lett a fejem. Ezek szerint a nyomás elszántabbá tesz? Heh. Akkor csak a vallatásra vagyok allergiás, fontos, majd felírom valahova.
- Talán egy... - Válaszolnék a kutatókkal kapcsolatos kérdésre, de bizonyos gyors léptek zaja megzavarta a mondandómat. Az alapján ahogy közlekedett... Ninja, semmi kétség. Szerencsére nem vagyok akkora kezdő hogy ezt ne tudjam. Az ajtón betoppanó alak amint kirajzolódott nem volt vitás, az engem kihallgató nő volt az, az aki a pozitív pólus volt a sötétségben. Pillanatokra rá instrukciókkal és kioldozott bilincsekkel is ellátott minket, aminek mondanom sem kell nagyon is örültem. Ezek szerint mégis jó ötlet volt húzni az időt! Háh! Ki hitte volna hogy igazam lesz? Mármint... Khm, a számításaim és elméletem sohasem falsak, néhol elcsúszottak, de ennyi. Amint felpattan a hölgyike én átvesézem az elhangzottakat. Vissza, aztán következő folyosó balra, fel a lépcsőn, egyenesen a bokrokon keresztül. Rendben, ez okés lehet.
- Khm, hát akkor hölgyeim és uraim. Mit szólnának egy kis szabadsághoz? - Nekiállnék kiszabadítani annyi embert amennyit csak tudok. Ha 30-at 30-at, ha többet még jobb. A kiszabadítás közepette felszólalnék: - Ugyan kijuthatunk, de fegyverek nélkül már kevésbé. Mivel a vallatóterem irányába kell menni a fegyverraktár pont útba esik. Aki érez késztetést magában a túlélésre, és vagy másod megvédésére azt javaslom ragadjon velem fegyvert. Akinek nem jut, ne keseredjen, megvédjük. - Itt egy kis szünetet tartanék. - Na nem mintha ekkora fekete lyukba ne lenne elég skúló... - Suttognám magam elé jó halkan. Mivel pár perc választ el a hazáig, és mint kiderült a kapitányasszony él és virul(aminek örülök, noha biztos nem annyira mint Yoshimitsu) elég határozottan mellőznöm kell az eredeti küldetésem. Nem tudom merre lennének az adatok, hányan őriznék, egyáltalán milyen messze lenne és a többi. Itt csak a menekülés maradna... De azt szépen végrehajtom és mindenkit kiviszek, senkit se hagyok hátra.
Hirtelen jönne is a robbanás ami beindítaná az Akioféle mehetnék motort. 
- Itt az idő emberek! Szabadság! - Hangom határozott lenne, de nem túl hangos, mégsem szeretném bejelenteni a távozásunk mindenkinek. Első megálló a fegyverraktár lenne ahol villámsebességgel kapkodnám a fegyvereket, másoknak dobálva és magamnak egyet megtartva. Kunai, Katana, Shurikenek, akármi jó. No persze a kunaikat helyezném előtérbe. Ezután a megbeszélt útvonalon igyekezném terelni az embereket egyenesen a szabadság felé. Figyelnék bárminemű fennakadásra... Bizonyára lesz belőle, noha nem kívánkozom iránta.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Május 14 2017, 19:39

[Akio]


A nő távozását követően érezhetően felélénkül a társaság; a szabadulás reményének szikrája szinte szemmel láthatóan csillan a fogvatartottak szemében. Földre hulló láncok csörgése és emberi mormogás nesze töri meg a némaságot. Az eddig passzívan gubbasztó alakok, mikor végtagjaikról lekerül a béklyó, elgémberedett, ügyetlen mozdulatokkal tápászkodnak fel, meg-megszédülve a váratlan helyzetváltozástól.
Azok, akiket a fiatal shinobi már kiszabadított, most az ajtóba gyűlve, tömörödve várják a további parancsot, miközben izmaikat próbálják ismét használhatóvá tenni némi nyújtózkodással, mozgással. A meg nem bilincselt, ki nem kötött személyek közül többen feltápászkodva, vagy éppen kúszva közelítik meg az ajtóban gyülekezőket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Mikor Akio a zárakkal babrál, arra lehet figyelmes, hogy az ajtóhoz legközelebb álló emberek hirtelen felhördülnek; nem is kell feléjük fordulnia, ugyanis a következő pillanatban ő maga is tapasztalhatja azt, ami másokban ekkora felháborodást okoz: az ajtó irányából váratlanul, minden ok nélkül érkező vízhullám egyenesen a bokáját éri el. A hideg, sós és halszagú víz viszont nem áll meg, mikor falat ér, ugyanis egyértelmű, hogy az egészen sebesen kezdi el feltölteni a helyiséget.
A fiatal főhősünknek egy pillanatnyi ideje van megrökönyödni, ugyanis a következőben az egyik beesett arcú, csontvázszerű alak veti rá magát. Csontos karjait a fiú nyaka köré vetve kapaszkodik belé, miközben ő maga az egyik bilincset próbálná kinyitni.
Hrrrrrr... – Az értelmetlen és értelmezhetetlen emberi hörgés egy éles reccsenés nyomán marad abba: az a férfi ugyanis, aki épp eloldozna Akio szemmel láthatóan megelégelte a csontváz hisztériáját, így megkínálta őt egy talplevessel.
Siess, fiú, oldozz el! – A férfi sürgető szavainak hallatán a kiláncoltak láncaikat csörgetve, rázva kezdik el szabadságukat követelni:
Oldozz!
Halaggyá mán!
Ne őt, engem!!
A kiáltások zaja aláfestése a víz csobogása, de úgy tűnik, nem csak neki gyűlik meg a baja a jelenlévőkkel: az ajtó felé mászó, botorkáló civilek az ajtóhoz gyűjt shinobikba kapaszkodva várják megmentésüket.
Juttasson ki innen és megjutalmazom! Soha nem kell dolgozni! Annyi pénzt kap, hogy nem győzi majd elverni nőre és alkoholra!! – Kiáltja az egyik civil, méghozzá pont annak a férfinak, akivel Akio beszélt az előbb. A termetes alak viszont egy jólirányzott jobbossal belekeni a férfi arcát a vizes talajba.
A magadfajta gerinctelen fattyak miatt vagyunk most ebben a helyzetben! – A szavai egy pillanatra megfagyasztják a shinobi-gyülekezetet. A pillanat azonban gyorsan elmúlik, a következőben ugyanis, a férfi szavain felbuzdulva, a többi shinobi is véres orral, szájjal küldi földre a közelben álló civileket.
Az egyre emelkedő vizet vörösre festi az emberek vére.
A pánik egyre fokozódik.
Az idő vészesen fogy.
Akio felé több láncolatlan alak kúszik, egyértelműen azért, hogy benne megkapaszkodhassanak, akarva-akaratlan lehúzva és visszatartva őt – így tehát a döntés nehéz: kit ment meg, kit hagy kiláncolva? Kit menekít: civileket vagy shinobikat? Aki tud mozogni? Vagy megesik a szíve azokon, akik már nem tudnak saját erejükből menekülni? Mit kezd az ajtóban kialakuló verekedésből?
Hogy lehet egyáltalán egy káoszból rendszert, rendezett emberi magatartást kovácsolni? Egyáltalán lehet olyat mondani, amivel hathat az efféle vadállatokra ilyen helyzetben?

//Itt kifejezetten érdekelne, miként éli meg a karakter a döntési szituációt, miközben tudja, hogy a döntésének egy visszafordíthatatlan, egyenes következménye tucatnyi ember halála (miközben a „kisebbség” megmenekül.//

A folyosóra érve nem találkoznak őrrel. A vízzel árasztott területen egyenesen lehetetlen halkan haladni, főleg azoknak, akik már annyira leharcoltak, hogy még csak chakrahasználatra sincs energiájuk. A fegyvertár ajtajához érve Akio megpillanthatja egy ajtóra festett, méretes jelet... mintha egy pecsét lenne. Egy ismeretlen pecsét.

//A késésért tengermély bocsánat, valamint +10 ch (330+10=340); tudom, hogy azt írtad, mindenkit kivisz, de arra sajnos nincs lehetőség.

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Pént. Május 26 2017, 17:52

A pillanatnyi káosz fojtogató keze emberi alakot kezd ölteni, ahogy a menekülni vágyó civilek vére keveredik a csobogó vízzel. Ez tényleg megtörténik? Akarva-akaratlanul is elhúzom a szám, öklöm pedig szinkronban rándul görcsbe. Ez tényleg megtörténik?! Egy pillanatnyi időt hagyva magamnak lenézek a víz tükrére, megpillantva szenvedő, megviselt arckifejezésem.
- Anya! Anya! - Nem jön válasz. A tömeg gyors, sürgető léptei és a sérült emberek jajgatásai elnyomnak minden nemű tájékozódási lehetőséget az édesanyám irányába. Nem veszíthetem el! Ez a sok genin is... Tényleg ebben a hágóban kéne utolsó levegőjüket magukhoz venni? Ez nem helyes. Ezért tanultunk az akadémián, hogy az első adandó alkalommal lenyessenek minket? Miféle...
- Anya! - Megpillantom a legfontosabb nőt a világon és lábaim olyan gyorsan menetelnek, mint még soha. - Anya, végre! Ugye jól vagy? - Szorosan fogom gyenge, vérző testét, miközben megpróbálom felmérni állapotát. - Szép lassan, mély levegő.
- Tudom, én tanítottam neked.
- Attól még felvághatok vele, nem? - Torkomat egy ideges, zavart nevetés hagyja el.
- Haha ez j... - A szájából hirtelen kibuggyanó vér bizonyíték volt arra, hogy a humor csak a lélek gyógyszere, a törött bordák és a belső vérzésé nem. Én csak fogom a testét karjaimban tartva, szorosan, nem engedem el, nem engedhetem el, ő a legfontosabb számomra. A háttérben jajgató, botladozó és hörgő embereket lehet hallani, de nem tudok rájuk figyelni.
- Ne beszélj, kérlek.
- Büszke vagyok rád.
- Tud... - Mondatom közepét elharapom, a felismerés nyila áthatol rajtam ezzel fényt árasztva elmém legeldugottabb zugaiba. Emlékszem! Ez akkor történt amikor az Iwagakureiek rajtunk ütöttek. Nem is olyan rég...
- Anya! - Tekintetem már nem zavart, tudom, amit látok csak egy kivetülés. 
- Tudom, fiam. - Sebei begyógyulnak, vére már nem tarkítja ruháját. - Könnyű úgy sietni valakinek a segítségére, hogy ő a legfontosabb dolog az életedben. Könnyű úgy cselekedni, hogy a szeretteidért teszed... De most? Nem menthetsz meg mindenkit, Akio. - Kezét végigsimítja arcomon. - A shinobi lét nem csak küzdelemből és halálból áll. Tegyél meg mindent amit csak tudsz és élj a tudattal tovább, tegyen ez erősebbé téged, a saját döntésed. - Keze lassú simogatásba kezd, majd könnyezni kezd. - Az én kicsi fiam hogy megnőtt! Már a saját tettei élet-halál kérdések.
Hirtelen felkapom fejem immáron tudva mit akarok tenni. Ez tényleg megtörténik! Arcom elszánt tekintetet vesz föl, de belső vívódásom egyáltalán nem csökken. Csak meg kell tennem amit tudok! Gyerünk!
- Félre! Félre az útból!
Megpróbálnék először olyan shinobikat kiszabadítani akik képesek mozogni, ezután a még menthető, elevenebb civilekre fordítanám a figyelmem. Összeszedném minden erőmet és megpróbálnék kreálni egy föld klónt a chakrámból az akaraterőmmel vegyítve. Ez minden bizonnyal terhelőbb lenne, hisz földnek nyoma egy földalatti bunkerben igen csak csekély. Megpróbálnám úgy létrehozni hogy az ömlő víz ne akadályozzon. Ha sikerül akkor arra parancsolnám másolatomat hogy egy magatehetetlen embert vegyen fel a hátára és hozza ki. Ezzel egyetemben én is magamra kapnék egy gyengébb embert, a klón sikerességétől függetlenül. Gyerünk-gyerünk-gyerünk!
- Shinobik, csináljatok utat! - Ordítanám az ajtó felé. - Civilek, maradjatok nyugton! Minden rendben lesz! - Ezzel elindulnék a kifelé vezető úton, ha kell eltolva, lerugdosva mindenkit az útból. A túlélési ösztöneim túlcsordulnának, érezném ahogy a nyomás már a lelkemet feszíti szét. Tudnám, nem csak egy emberért teszem azt, amit. Amint odaérnék az ajtóba elordítanám magam zokogva.
- Visszajövök mindenkiért! ÍGÉREM! - Pontosan tudnám mit miért teszek, a szavaim súlya nagyobb terhet rónának rám, mint azt elviselni képes lennék... De! A könnyeim nem azért folynának patakokban mert tudnám szavaim kicsiny valószínűségét, nem. Azért, mert mélyen legbelül tudnám, hogy tényleg vissza fogok jönni, még ha belehalok is. Szeretteim gondolata elkerülné elmémet, csak is a gyors kijutásra és visszajutásra tudnék gondolni.
- Ha valaki ismeri a pecsétet oldja föl és fegyverkezzünk fel! - Ha senki nem ismerné akkor nem kockáztatnék és a kiút felé sietnék, ahova a többieket is vezényelném. Anya, lehet hogy nem menthetek meg mindenkit, de az biztos hogy meg fogom próbálni! Gyerünk, gyerünk! Szedd a lábad Akio! Vagy talán elfelejtetted hogy rajtad múlik több ember élete is? Gyerünk Akio! Száztíz százalék! SZÁZTÍZ!
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Csüt. Jún. 08 2017, 15:57

[Akio-Aiko]




Fiatal főhősünk emelt hangereje először csak egy a sok közül, viszont mikor megpillantják a hang tulajdonosát, avagy a fiatal shinobit, akihez leszállt az idegen angyal, reményt hagyva hátra, egy pillanatra mind hátrébb rezzennek, így némi utat nyitva Akio léptei előtt, viszont még így is tolakodnia kell.
A csoportosulás élére törve elsők között éri el az ajtót, ami talán a megváltásukat rejti maga mögött. Nem is csoda tehát, hogy az istenek keserű viccet csengetnek fel, mikor a fiú számára ismeretlen pecséttel zárják el menekvésüket. Az ajtó előtt összegyűlő embertömeg viszont egy pillanatra mintha teljesen megdermedne, teljesen elnémulna – a világ egy aprócska szekundumra, egy aprócska fizikai felületre szűkül, minden mást kizárva. Még a hátrahagyottak könyörgő, rémült kiáltásai is elmosódnak egy röpke pillanat erejéig.
Aztán persze a buborék hangos pukkanással semmisül meg, s minden, így a sikolyok, a láncok távoli csörgése, az izzadt testek, elfertőződött sebek bűze, a bokájukat, sőt lassan lábszáraikat verő víz hidege – mind azonnal csapódnak a fiatal fiú tudatába, mintha felpofoznák őt.
A tömeg szinte kollektívan rázza meg magát, felocsúdva elméleti merengéséből, rádöbbenve, hogy számukra ismeretlen az ajtóra festett jel.
Nem késlekedhetünk! – Szól egy névtelen, arctalan hang a tömegből, mire Akio nyomába eredve kezdenek el felfelé haladni a folyosón, arra, ahonnan a léptek zaja közeledik. Ekkor gyors egymásutánban több esemény is bekövetkezik:
Ne nyúlj hozzá! – Kiált egy hang valahonnan Akio háta mögül, aki épp emiatt pontosan nem láthatja, mi történik, ki kiabál kivel és miért, de sejtheti leharcolt csontjaiban a veszély szokatlanul közeli, bűzös leheletét.
Az ajtóhoz érők közül az egyik alak ugyanis ostoba merészséggel a pecséthez nyúl; talán az feltételezi, csak álca, elrettentés, vagy pedig azt, hogy inaktív, esetleg azt, hogy képes lehet feloldani az útjukat álló akadály zárját. Gondolatai közül mind tévesnek minősülnek, mikor a pecsét egy szempillantás alatt életre kel: hatalmasat villan, mintha fénygránátot dobnának el, így azokat, akik éppen a jelenet felé fordulnak, teljesen elvakítja – és valójában ez az utolsó dolog, amit ezen a világon látnak.
Akik már háttal állnak az események sorozatának, azok még egy pár másodperccel tovább élnek: látják ugyan a hátulról érkező, pulzáló fényforrást, mely egy pillanatig az egész folyosót oly' erővel világítja be, hogy a falak összes apró, pókhálószerű repedése, nyirkos foltja és száraz sávja tisztán látható. A következő pillanatokban viszont a halál hideg lehelete éri a közelben tartózkodók tarkóját, elragadva a lelküket: a fényhatás után ugyanis villámok villannak, melyek először a pecsétet balgán megérintő személyt rázzák halálra, majd pedig mindenkit, aki a közvetlen közelben állt és nem tudott kellő gyorsasággal reagálni. Az elektromosság ugyanis a vízen keresztül terjed, valamint testről testre, ha már érintkezésben vannak, mikor az egyiket eléri a szó szerint villámgyors halál.
A pecsét aktivizálódásának egyedüli pozitívuma, hogy a vízben álló és maradó ellenfelek életét is követeli – de vajon mi lesz Akio sorsa? Mi lesz a földklón és az általa cipelt személy sorsa?

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Hétf. Jún. 26 2017, 14:37

A hátrahagyott emberek segélykiáltása és könyörgése a hideg lelki porhüvely darabokra törésének érzetét keltik bennem, de haladok tovább, muszáj ezt tennem mindenki érdekében. Nem hittem annak amit éreztem, de hittem is volna, az sem változtatott volna az elkövetkezendő eseményeken. Háttal állva egy kéz tiszta érintését tapasztaltam a tarkómon. Ez a kéz nyirkos volt és egyből tudtam, hogy nem igazi. Mire felfoghattam volna, hogy mi történik már meg is történt amire kaptam a figyelmeztetést. Az egyik rab jó ötletnek tartotta utolsó leheleteit sikertelen pecsétfeloldásra áldoznia és ezzel több társát is halálra ítélnie. Amit éreztem azt úgy írnám le, hogy a legsötétebb fény, amivel csak dolgom volt.
A pecsét elektromos csapda volt, mely megannyi életet kívánt magáénak tudni. Szemeim tágra nyíltak. A víz!
- Elég fura elsőnek látni tengert, anyu.
- Meghiszem azt, Akio. Emlékszem amikor apád vitt el először a tengerpartra, régi szép idők.
- Tudod, hogy imádok a koroddal viccelődni... - Anyám tekintete kérdő volt és azt hiszem "mondd, ha mered" féle. - De azt is tudod, hogy nem szeretek apáról hallani. Ő csak egy árnyék marad nekem, ellenben te itt vagy mindig mellettem. - A víz lassú mosása elérte a szandálomat amitől egy széles mosoly kerekedett az arcomra. - Szóval ilyen érzés! Olyan barátságosnak tűnik a víz. - Hajoltam le érte.
De nem az! Fel! Egyetlen gyors reakcióm lenne, mely a víz elkerülését hivatott végrehajtani. Chakrát vezetnék a talpamba és a falra/plafonra (amelyik elérhetőbb és alkalmasabb a víz elkerüléséért) ugranék a földklónommal együtt. Megpróbálnék minél magasabbra kerülni és minél szorosabban tartani a saját emberemet, azt remélve, hogy hasonmásom is hasonlóan cselekszik. Nem bukhatunk el az első szabad lépésünknél!
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Júl. 02 2017, 14:38

[Akio]



A fiatal shinobi a helyes utat választva ugrik el a biztos halál akadályozhatatlan útjából. Első pillantásra rajta kívül még kilencen tettek ehhez hasonlóan, de talán pontosabb lenne az a megfogalmazás, hogy csak kilencen találták magukban a kimért higgadtságot és az erőt arra, hogy ekként tegyenek.
A következő pillanat mintha néma csöndben telne el; egészen fülsiketítő a csend, mely a visszhangzó ordibálást követi. Aztán persze a lihegések és az elszórt káromkodások ismét visszaszivárognak a levegőbe, mintha a néma buborékot valaki szép fokozatosan eresztené le.
Lábaiknál hullahegyek hevernek, melyeket lassan, de biztosan sodor arrébb a befelé áramló víz. Az arcokra fagyott arckifejezések talán egy életre elraktározódnak a fiatal shinobi emlékezetében.
A folyosó felső részei felől mozgást érzékelhet, viszont a következő pillanatban talán megnyugvással konstatálhatja, hogy nem rájuk akarnak rontani ellenfeleik, hanem ők maguk is élettelenül sodródnak a gyilkos árral.
A folyosó falain fölfelé haladva további lebegő hullákkal találkozhatnak, majd pedig egy fénypontot pillanthatnak meg, mely minden lépéssel növekedni tűnik, amint közelednek hozzá. Elhaladnak több méretes cső mellett, fölött is, melyek a falakon átverve vezetik a gyilkos vizet a földalatti komplexumba. Az utolsót is elhagyva némi megnyugvással konstatálhatják, hogy a folyosó utolsó száz métere száraz terepen tehető meg.
A katakombák végét jelentő kijáratot elérve a fény egy hosszú pillanatra teljesen képes elvakítani a sötétséghez szokott szemeket, viszont az illúzió elmúlta után balra pillantva két csapatot pillanthat meg, melyek egyértelműen egymás ellen harcolnak: az egyik csapat élén az ismeretlen nő áll, viszont a csapat fejpántján lévő jel jelenleg nem kivehető, míg a másik csapat élén a vallató férfi áll, aki egyértelműen kirigakure csapatot vezényel a harcban.
Az ellenkező irányba tekintve két hajót pillanthat meg az ifjú Akio: az egyik távolabbról löveti a parton felálló kirigakure shinobikat kunai-vetőkkel, míg a másik a sérülteket és a menekülteket veszi fel.
Kérdés már csak az, hogy Akio merre tart.

//Ha harcol, akkor nyilván még érkeznek postok, ha viszont a hajót választja, akkor zárás következik.//

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Szomb. Júl. 08 2017, 14:01

// Tudom, hogy minél hamarabb leakartam/leakarom zárni, de mégsem eshetek ki a karakterből... Még egy pár posztig össze leszünk láncolva. rabbit //

A gyors gondolkodásomnak, vagy a túlélési ösztöneimnek hála sikeresen túléltem az áramcsapást, ami másokat egyáltalán nem kímélt. Lehunytam szememet, és egyáltalán nem is akartam kinyitni, talán soha többé. A csekély hangok amik hangos fészket raktak fülembe nem akartak megszűnni és úgy éreztem az elmém körbe-körbe forog, míg egyszer csak végleg el nem szédül és fel nem adja a szolgálatot. Sajnos nem tette és tudtam, cselekednem kell, vagy mi is hasonló sorsban fogunk osztozni. Gyengéden elkezdtem kinyitni a szemem, majd hirtelen kipattant a látványtól.
Nagyot nyeltem, a hányás elkerülése végett. Mondhatnám, hogy shinobi révén ezt simán kéne bírnom és lehet igaz is lenne, de... Ehhez senki sincs hozzá szokva, vagy ha igen az egy szörnyeteg. Emberek élettelen teste a víz felszínén. Megfagyott tekintetek. Akarva-akaratlanul is elképzeltem a családjukat, ahogy meghallják a hírt, ahogy szembesülniük kell a tényekkel. Tekintetem odatapadását egy újabb hullám szakította meg, ami egy kis mozgolódással keveredett. Ellenség? Igen, de már nem jelentenek veszélyt szerencsére. Nem akarok más halálának örülni, de minél hamarabb ki kell juttatnunk, akit még ki tudunk. Ez akkor tudatosult bennem újból. Egy olyan érzés kerített hatalmába, ami átjárta az egész testem.
Megindultam a falakon hullákkal, vérrel és vízzel alattam. Nem néztem el, látni akartam az egészet, hogy hova vezet a shinobi lét. Egy eldugott hely elárasztott folyosóin meghalni, olyan gyorsan, hogy még azt se érezhesd utolsó pillanataidban, hogy jó ügyért halsz meg. Az áramütés biztos elérte a mozgásképteleneket is, akiket ott hagytunk... És én megígértem, hogy visszamegyek. Feljutva száraz talajra érkeztem, ám arcom nedves volt, könnyeim szépen lassan csordogáltak le jobb szememből. Fogaim összeszorultak, szinte sírni akartam, de nem tudtam. Úgy éreztem a ninja élet ennyit jelent, megpróbálni azt tenni, amit helyesnek látunk és hirtelen bukást szenvedni, meghalni egy koszos lyukban, vagy hagyni ahogy több ember halálát leli a legmocskosabb körülmények között, miközben az egyetlen menekülési esélye te vagy. Pici könnyeimet letöröltem és szememet megdörzsöltem a hirtelen világosságtól történő vakságom elűzése érdekében. Körültekintve egyből felismertem a helyzetemet. Kézjeleket formáznék, majd még egy föld klónt kreálnék, aki átvenné az én emberemet. Elküldeném a klónjaimat a sérülteket felvevő hajóhoz, hogy legalább ők nagyobb eséllyel induljanak, mint én. Hogy miért? Mert a shinobi élet töménytelen vége láttán csak egy dologra tudtam koncentrálni... Hogy megtegyek mindent. Mindent, hogy úgy érezzem érek még valamit, hogy teszek valamit a világért. Vagy csak megtörtem a lelki nyomás alatt? Nem tudom. De egy biztos volt.
Újabb kézjelekbe kezdenék, aminek egy varjú klón lenne a végterméke. Egyetlen egy célom lenne, még pedig hogy fegyver nélkül nekirontsak az ellenséges csapatnak hasonmásommal együtt. Minden erőmet összeszedném és a legelfoglaltabb, vagy legkívülállóbb ellenséges csapattagot megcéloznám. Klónom ugrana neki először ami át is haladna a testén, vagy egyből felbomlana. Bizonyára meglepetésként érné az elterelő támadás, ami után egyből én ugranék neki puszta kézzel. Megpróbálnám leteperni a földre teljes erővel, majd elkezdeném fojtogatni, harapni ahol csak tudom. Ha fegyvere van, megpróbálnám kivenni a kezéből és azzal kivégezni. Nem tudom, hogy én leszek-e, aki küzd, de az biztos, hogy megteszek mindent. Csak ennyit akarok...
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Csüt. Júl. 13 2017, 09:42

[Akio]




Az istenek áldjanak téged, ifjú shinobi... – Motyogja rekedtes hangján az alak, akit Akio megmentett, még mielőtt átadná őt az egyik földklónnak. Nem tudhatja, ki volt ez a férfi, még mielőtt elfogták volna, még mielőtt láncra verve vesztette el a húst az izmairól, lelkét a szemeiből; talán gazdag volt, talán földesúr, talán jómódú kereskedő; nem számít, hisz itt mindenki megtört és szánalmas emberi mivoltára lett csupaszítva: koldussá, aki az életének következő pillanatáért könyörög.
Egy koldus áldása viszont aranyat ér.
Ezen jókívánsággal a fején hozza létre mozgás közben az újabb, immáron eltérő felépítésű klónját a fiatal shinobi, miközben talán átfuthat a tudatán, hogy jelenleg az egyetlen isten, aki lepillanthat reá, az maga a Halálisten, amit csakis erősíteni tud, hogy a temetőmadarakhoz fordul a shinobi.
Egyre gyorsuló léptekkel közeledik a csatatérre, lépteivel megsüppedve a száraz homokban, aminek jelenlétét talán még fel is tudja majd használni. Mindenesetre első lépésként a klónját küldi előre, méghozzá a tömegből kivágódó emberre, akin ilyen közelről már látszik, hogy a vállán meg van sérülve és az sem kizárt, hogy egy szerencsétlen mozdulat miatt került ki nyüzsgő méhkasból – az indok talán most nem is annyira fontos, mint az, hogy az elhelyezkedésének köszönhetően Akio könnyen kiszúrja és célba is veszi. A klónja által kivitelezésre kerülő stratégia tökéletesen működik: könnyen le tudja teperni a fiatal shinobi.
Egy pillanatra még gurulnak is egyet névtelen ellenfelével; az aranyló homok és a szikrázó kék ég színkavalkádja egyszerre gyönyörű és veszélyes is, de Akio egyáltalán nem késlekedik. Ugyan nincsenek fegyverei, melyeket fémből öntöttek és kovácsoltak, viszont ott vannak neki a teremtő által adta ajándékai. Fogaival még gurulás közben rá tud harapni a névtelen ellenfele fülére, s ha eléggé ráakaszkodik fogsorával és kellően húzza, még le is tudja harapni az apró testrészt – ebben az esetben száját rögtön vér önti el, amit akár még másra is fel tud használni.
A fojtogatás mozdulatát ugyan lekezdi, de a riadalomtól és a fájdalomtól felocsúdva az idegen férfi gyomorszájon találja főhősünket egy kifejezetten erős ütéssel, aminek következtében elveszíti egyensúlyát egy pillanatra. Ez azonban máris bőven elég ahhoz, hogy ellenfele éljen a helyzet adta lehetőséggel és kiszabadítsa bal lábát Akio testsúlya alól, majd a lábát adrenalinnal és – feltehetően chakrával – meglendítve térdével vegye célba Akio oldalát, egész konkrétan a bordáit.
Főhősünknek azonban van lehetősége gyors mozdulattal elkapni az offenzív végtagot – a kérdés már csak az, hogyan teszi azt: elkapja és esetleg fizikai nyomást gyakorolva a térdkaláccsal kezd valamit, vagy ellökve azt magától vesz egy lendületet, hogy elérje az ellenfele kezei közül leteperéskor kihulló kardot, mely most homokszemcsék takarásában ugyan, de élénken csillan meg a napsugarak alatt.


//Nagyon szépen leírtad az előző posztban a halál tényének lereagálását. A művészi leírás +5 chakrát hoz a házhoz. (340+5=345). Nagyon szép volt, csak így tovább!


_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Kedd Aug. 08 2017, 12:49

// Elnézést a késésért, nem szívesen foglalom más helyét, csak nem igazán tudtam rávenni magam az írásra. //

Mire észbe kaptam már egy ismeretlen férfi füle távozott gazdatestétől a fogaim és szám húzásának segítségével. Nem volt vitás, mindketten shinobiként viselkedtünk. Az ember azt hinné az elszántságomnak és végső határozottságomnak hála a gyomorszájra mért ütését valami emberfeletti kéz tompítja, vagy akár az adrenalin sűrű páncélja. Az ember sok mindent hisz, amint viszont kiderült ezekből egyik sem igaz. Az ütés hatására a vérrel teli szám reflexszerűen nyílt ki. Ebben a pillanatban elkaptam a férfi tekintetét és egy számomra bőnek tűnő pillanatra egymás lelkébe bámultunk.
- Szóval azt mondod apu azért halt meg, mert nem figyelt oda kellőképpen?
- Nem kisfiam, ez így nem feltétlen helyes... Bár mondhatod ezt is. - Anyám tekintete ritka mélység mattjában szilárdult meg. - Vegyük az egyik akció figurádat. - Emelte fel egyik játékomat, még mindig megfagyott tekintettel meredve a levegő egy érdektelen pontjára. - Ha leesik a lába játszol még vele?
- Dehogy! Vissza kell rakni valah...
- A shinobikkal ezután is játszanak. - Hullott le egy-egy szem magányos könny lélektükreiből.
A homokban való heves fetrengés kivételesen nem hozott honvágyat, se semmilyen féle pozitív érzelmet a helyzetemhez. Ellenségem mozdulatát észrevéve gyors határozásra jutnék. Lábát még idő előtt elkapnám, majd az emelkedő penge manipulálás nevezetű technika segítségével bal kezem és a térdkalácsa között chakrafonalakat hoznék létre. Ez egy gyors pillanat lenne, egybekötve a végtag félre lökésével. Ezután szemen köpném a maradék vérrel a számban és megindulnék a kihulló fegyver felé. Ha esélyem van rá, talán egy kis löketet is adok magamnak a talpamba vezetett chakrával. Célom a fegyver megszerzése után a gyilkolás. Sosem öltem még embert, de erre nem fogok gondolni, csak cselekszem. Ha jobb kezembe tartom az eszközt és ellenfelem is talpra áll, fogcsikorgatva indulok felé majd a kellő pillanatban megrántom teljes erőből a chakrafonalakat ezzel jobbik esetben átrendezve a térdkalácsát, rosszabbik esetben csak hirtelen elmozdítva egyensúlyát, ezzel is legalább fél térdre kényszerítve őt. Ezután szúrnék és suhintanék, vágnék és marcangolnék. Legszívesebben becsuknám a szemem, de nem lennék képes rá. Pedig úgy, úgy becsuknám.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Kedd Aug. 15 2017, 10:18

[Akio]


A Halálisten fejét érdeklődve oldalra biccentve figyeli a fejleményeket, miközben a halandók számára láthatatlanul osonja körbe a kaotikus tömeget. Karmos ujjbegyeit egymásnak dörzsölve járja a halandókat körbe…
A fiatal shinobi megfelelően méri fel mozgásának lehetőségeit és kereteit: az ellenfél offenzív végtagján sikeresen el tudja, kapni, mely mozdulatot tökéletesen tud összefűzni a következő mozdulatsorral, ugyanis az emberi szemek számára láthatatlan chakrafonalakról csakis ő, a chakra felhasználója tudja megmondani, hogy azok az alattomos fonalak igenis sikeresen szővik magukat az idegen shinobi térdkalácsa köré. Nem is csoda tehát, hogy az ellennek fogalma sincs arról, mi készül; ő csupán annyit érzékel az egészből, hogy az adrenalinnal túlfűtött Akio sikeresen hárítja félelemmel feltüzelt támadását, sőt el is löki magától az említett lábat, mint a gyermek, aki ráunt volna legújabb játékszerére is. Főhősünk arcára azonban nem az elkényeztetett csemeték megszokott, szinte begyakorolt flegma arckifejezése ülhet ki, már ha egyáltalán kiül arra bármi az erőfeszítései izzadtságcseppjein kívül.
A száját elhagyó köpet tökéletesen alkalmas arra, hogy elvakítsa a földön heverő ellenfelét legalább egy pillanatra, hiszen az akaratlanul is ösztönösen összerándul, mikor ekkora térfogatú nyálkás massza landol a szemeiben, és az arcán; kérdéses lehet persze, hogy vajon mi az, ami nagyobb fokú riadalmat és undort okoz benne: az, hogy valamivel leköpték, vagy pedig az, hogy a köpet tartalma legfőképpen a saját vére – ennyi vért vesztett volna máris?
Gondolatainak nyilvánvalóan nem ad hangot; hogy is tehetné, ha a fiatal főhősünk nem ad neki időt, hogy mesedélutánra invitálja a jelenlévők többségét? Akio ugyanis, akár a folyamatosan nyüzsgő, szorgalmasan gyűjtögető méh, megállás nélküli mozgásban van. Ugyan a chakralöketes manőver sikeresen kivitelezésre kerül, érezheti, hogy az esetlegesen megszokott szilárd területhez képest, mint például az utcák köveihez, a háztetők cserepeihez, vagy esetleg a Tűz Országára, így Konohára is jellemző esővel megáldott, ámbár kemény földhöz képest az aranyló homok jóval puhább, süppedékenyebb felület, aminek következtében a kezdeti bizonytalan mozgást kénytelen némi rátartással kompenzálni. Ez önmagában nem elég ahhoz, hogy kizökkentse kerékvágásából, vagy legalábbis az ellenfelének levágásából: a kardot sikeresen és időben eléri, s mikor a névtelen ellenfelére ráfordul, az éppen ép karjával törölgeti ki arcából a vért és a nyálkát.
Erre túl sok ideje nem marad, hiszen a következő pillanatban egy állatias üvöltés hagyja el vérrel vörösre festett ajkait, mikor az otthonából kiűzött fiú a csata hangjai között is jól kivehető hanggal rendezi át testfelépítését. A térdkalács ugyanis egy érdekes pontja az emberi testnek: tökéletes fegyver, hiszen kiválóan lehet vele erőt kifejteni, azonban elég egy rossz oldalirányú mozdulat és már meg is van a baj.
A Halálisten eddig mindössze dörzsölgette karmos ujjbegyeit, most azonban jobbja mutatóujjával az idegen shinobira mutat.
… pont oda, ahol Akio átszúrja a mellkasát az ép térdére lerogyott férfinak, pont a szíve fölött.
Amikor az   ellenfél szemeiből végleg kialszik az élet lángja, Akio abban a pillanatban mintha erősebbnek érezné magát; mintha a névtelen, s hamarosan arctalan ellenfelének életenergiája belé áramolna át – vagy a vér íze az, ami ekkora energiát ad számára? Esetleg egy emberi élet elvételével együtt járó adrenalinlöket az?
Nem… ez valami egészen más… valami kézzelfoghatóbb, ugyanis nem csak a lelkét eleveníti fel ez az érzés, ez az energia, hanem érzi, amint a bőre alatt cikázó energiafolyamok is megduzzadnak, mintha gátakat emeltek volna fel, vagy legalábbis többet töltöttek volna a csatornahálózatba, mint amire azt tervezték. A bőre alatt megbúvó hálózat feszül, s ezt ő maga is jól érzi; a láthatatlan energia szinte kitörni vágyakozik.
Nincs túl sok ideje azonban mindezen elmerengeni, ugyanis a következő ellenfele máris jelentkezik a megmérettetésre: egész pontosan Akio érezheti, amint jobb bokája köré egy hideg, nyálkás dolog csavarodik, mintha egy kígyó, vagy egy lasszó, vagy egyéb nyúlvány fogná azt körbe egy vasbilincs szorításával – ha lenéz, láthatja, hogy egy vízcsáp az, ami megtalálta őt, s követve annak vonalát könnyen csatlakoztathatja azt annak használójához is: a férfi jelenleg több csápot üzemeltet, amik úgy tűnik a közelben lévőket akasztják meg mozdulataikban. Ezt érezheti ő maga is, mikor a csáp nagyot ránt a testén, fellendítve őt a harcolók feje fölé a magasba, miközben a vizes nyúlvány mindvégig Akio bokája köré van tekeredve.
A mozdulat, így Akio repülő helyzete jelenleg nem tűnik fel azoknak, akik feje fölött lóg, himbálózik, sem pedig a technika használójának, azonban a csáp levegőben megtett mozgása a technikát használó közelébe juttatja főhősünket, aki megfigyelheti, hogy a férfi lába körül elszórva tócsák találhatók, valamint a homok a közelben saras állagot nyert a harcok során. A fértfi lábaitól pár méterre egy hulla hever arccal lefelé, hátából egy fuuma shuriken áll ki – valószínűleg ő az elsők között hullhatott el, mikor még lehetőség volt távolsági fegyverek használatára.
A férfi alacsony és rövid hajú, fegyverzetként egy teli kunai-tokot visel.

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Kedd Aug. 22 2017, 16:38

Úgy tűnt sikerült legyőznöm ellenségem, de nem voltam hálás érte se magamnak, se semmilyen felsőbbrendű erőnek. A kard, melyet megszereztem, a férfi húsába fúródva lelt nyugalomra. A penge nem beszélt hozzám, idegen volt, sőt, talán még meg is vetett amiért egy emberi élet kioltására használtam. A férfi szemeibe mélyedve végignéztem ahogy szépen lassan kialszik életének parányi lángja és végleg elhagyja fizikai testét. Lehet átszáll valaki másba, lehet hazafele száll, hogy a családját erősíthesse. Adrenalin ide, vagy oda, ajkaim lassan remegni kezdtek.
- Sajnálom. - Súgtam magam elé, de magam sem tudtam, mit sajnálok igazán. Azt, hogy ilyen helyzetbe kerültem, vagy azt, hogy szükséges volt a harc és valakinek a halála. Külső szemmel az ember azt hinné, hogy egy ilyen hullámvölgyben ismét meginog a hitemmel vezérelt célom, de nem. Még mindig egyetlen mondat járt a fejembe, hogy megtehessek mindent, ami tőlem telik, ami segíthet.
Fogaim összeszorulnak, a szívem hevesebben ver, tenyerem követi a ritmust, nem bír megmaradni a markolaton. Testemet átjárja valami idegen, valami, ami instabillá tesz mélyen, legbelül. Mi ez az érzés? Ez... A férfi íriszének kietlen kopárságát figyelve akaratlanul is tehetetlen meglepettség ül ki az arcomra. Ne, ne belém. Az a láng a családodhoz tartozik, vagy a társaidhoz. Én nem érdemlem meg. Ujjaim megfeszültek a markolat körül, valahogy éreztem a vágyat, hogy kirántsam az idegen testből és magam mellé tegyem, talán le is rázzam róla a vért. Idegen érzés.
A hirtelen jött energiát nem tudom hova tenni lelkileg, de érzéseim alapján a testem igen. Természetesen ettől még csatatéren vagyok és nincs időm elmélkedésre, a következő ellenfelem ezt jól is szemlélteti. Suiton technikájával megragad és egyből a magasba szándékozik repíteni. A húzás hatására reflexszerűen próbálnék rámarkolni a nem rég használt fegyverre, hogy azzal együtt kerüljek az ellenségeim fölé. Ha ez sikerül, akkor a pillanatnyi körültekintést követően a megfelelő pozícióban (esetleg a használó fölött, vagy a közeli tájékán) megpróbálnám átvágni a csápot egy erőteljes suhintással. Az érkezésem utáni cselekedeteim természetesen függenének a landolás helyétől. Ha a suitonos shinobi közvetlen közelébe érkeznék, vagy akár egyből rá, akkor a kard segítségével vetnék véget az életének. Persze, körülötte számára hasznos tócsák vannak, de miközben fenntartja a technikát nem képes elég gyorsan reagálni... De ha mégis, akkor is legalább segítettem a többieknek a vízbéklyókból való menekülésben. Ha távolabb kerülök, akkor a fuuma shuriken után lendülök és a megszerzés után dobom is el az ellenség irányába. Biztosra akarnék menni, ezért az érkezés előtti fél pillanatban az oldala mellé shunshinoznék és a mozgásaira reagálva cselekednék pengémmel. Ha nem sikerülne megragadnom a fegyvert a fellendítésem közben, vagy ha valami módon sikertelen lenne a csáp átvágása akkor a sanzengarasu no jutsuhoz folyamodnék, melynek segítségével kicsivel több, mint egy tucat hollót idéznék meg, melyek egyenesen a férfit támadnák meg. Ezt, és a valószínű szabadulásomat kihasználva rontanék rá és vágnám el életének utolsó szálait, melyek még ehhez a világhoz kötik.
avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szomb. Szept. 23 2017, 19:46

Terved sikeres volt, ellenfeled holtan esik össze előtted. Fáradtság lesz úrrá rajtad, miközben körbetekintesz, és látod, hogy a dúló harc éppen véget ér, és az utolsó ellenfeletek is elesik. A Kirigakureiek vesztettek, még a hajójuk is elsüllyed. Észre sem vetted, a felmentősereget egy magas rangú ninjákból álló csapat segítette ki, Konohából. A rabokat kimentették, és téged is a hajóra pakoltak veled együtt. Megköszönték szolgálataidat, ellátták a sebeidet, ők maguk pedig beözönlenek a földalatti komplexumba, hogy kivizsgálhassák a helyzetet. A te szolgálatod itt véget ért. A hajón van esélyed leülni, és beszélgetni a többiekkel, amennyiben megteszed, a rabok, akiket kimentettél, köszönetet mondanak neked.
Oly rövid volt ez az esemény, de mégis oly hosszúnak tűnt. Amennyiben leültél, a körülötted téblábolók észreveszik, hogy a ruháid ellenségeid vére miatt pompáznak vörös színben. Egy lány ad is neked egy vödör vizet, hogy leöblíthesd magad. A háború természetes velejárója az ilyesmi, ahogy a megannyi emlék is, amik most még olyan intenzíven hatnak, hogy talán még a kezeid is remegnek. Rövid az élet - emiatt sokszor is hihetted, hogy neked ez jelentette a végét, de még sem így történt. Túlélted. Nyilván okkal történt, nem de? Minden okkal történik, hiszen az istenek így akarják. Ha pedig nem, akkor mi értelme van bárminek is?
Cikáznak fejedben a gondolatok, miközben mérlegeled magadban az eseményeket, és a történteket. Egy azonban biztos: győzedelmeskedtél. Diadalt arattál. Vége.

//A kalandot lezárom. A naaaaaagyon hosszasan elhúzódott kalandért jutalmad +80 chakra, +20 TJP és egy ajándék technika. A tanulandó technikáról még egyeztess Tobiramával. Írj egy záróposztot, melyben összefoglalod a történteket, de az a legfontosabb, hogy Akio hogyan élte meg ezeket, és milyen tapasztalatokkal gazdagodott. A rendhagyó helyzetre való tekintettel az átlagnál nagyobb szabadságot kapsz, így irányíthatod az NJK-kat is. Gondolj úgy a záróposztra, mint egy élményre. Csak ügyesen, aztán ahogy ez megvan, mehetsz is utadra. Smile
//

_________________
Aktív Mesélések:
Kuro, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi, Nara Akane, Kenshiro Mirubi, Hiromi Akio, Yukari Yama, Nanja

Fagyasztott:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Tensei Zento
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL 99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Hiromi Akio on Szer. Szept. 27 2017, 00:04

Mire észbe kaptam már egy újabb ember életét kiontottam. Persze, ezzel társaim épségét is mentettem, de ezt szajkózva tényleg elmúlik az a keserű érzés, ami a torkom legmélyében bugyog? Mintha ki akarna törni, bár nem tudom milyen formában. Öklendezés, ordítás, vagy csak egy elfojtott sikítás? Azt hiszem nem is fontos. Az előttem elhulló ellenségem tekintete találkozott az enyémmel, épp mielőtt végleg le nem nyugodott a homok melegébe.
Az ő tekintete más volt, mint az előtte elhulló férfinak. Mintha utolsó pillanatában megbánta volna tetteit, még talán azt is, hogy segített a társainak. Nem akart meghalni, szerintem ezt mindenki látta, nem csak én. Ugye ők is látják, igaz? Nem, nem látják. Akiket víz jutsujával fogva tartott, immáron csak a teljes szabadság örömének éltek, és annak, hogy egyel kevesebb ellenséggel kell leszámolniuk. Ennyi? A harc tényleg erre sarkallja az embereket, igaz? A saját épségünk előre helyezésére, és az érzelmeink tompulására. Nem mondhatja senki, hogy nem. Tudom, hisz velem is ez volt.
Pár pillanattal később felkerültem a hajóra, ami tele volt sérültekkel és ismerős arcú foglyokkal, kikből néhányan megragadták karomat, bólintottak, vagy csak szóltak hozzám. Tompa volt a hangjuk, és mintha a látásom is homályosult volna, nem tudtam pontosan kivenni az eseményeket. Ez a két tünet persze igaznak bizonyult, mikor a fáradtságtól a hajó padlójára estem. Ketten felsegítettek, hogy ne feküdjek, hanem inkább üljek a korlátnak dőlve.
- Köszönöm. – Szóltam erőtlen hangomon.
- Nem mondanám, hogy kvittek vagyunk. – Férfihang volt, még az arcát is fel tudtam ismerni, noha, csak félszemmel. Az egyik shinobi volt, akivel egy cellában voltunk. Biccentett, majd a helyét fel is váltotta pár ismeretlen ninja, kik a sebeim ellátására adták fejüket. Komolyabb dolguk nem volt, én még szerencsésnek minősültem. Talán még említették is, csak túlságosan elvoltam foglalva véres tenyereim látványával. Bizonyára a legtöbb embernek remeg a keze ilyen események után, ha másért nem is, az adrenalin miatt, ám nekem stabil volt, már-már meg volt fagyva. Nem értettem miért, de azért akadt pár tippem, amit nem tudtam teljes mértékig megfogalmazni még fejembe se. Mintha valaki más fogta volna a kezem, hogy megnyugtasson. Nem anyai kéz, tudtam jól, atyait meg sohasem ismertem, így csakis valami idegen lehetett. Nem láttam, csak éreztem. Ha a lelki megpróbáltatások nem fárasztottak volna le, akkor megráztam volna fejem és inkább más irányba indultam volna el, esetleg elfoglaltam volna magam valakinek a megsegítésével. Elvégre egy ekkora hajón egy ilyen felfordulásban biztos elkél egy plusz kéz. Mindenesetre valaki észrevette, hogy belebambultam a tenyerembe így megáldott egy vödör vízzel, amiből először is nagyokat szürcsöltem.
- Pfffff! - Köptem ki a felét. Mint a pocsolyavíz, de tényleg szerintem az is. Bár miért hittem azt, hogy ivóvizet adnak mosdásra? Rendbe szedtem magam, majd nehézkesen feltápászkodtam.
- Óvatosan. - Szólt egy női hang. Áh, ő adta a vizet.
- Köszönöm. - Jobb később, mint soha. - Tudok segíteni? - Kérdeztem remegő ajkakkal a korlátnak dőlve fél kézzel. - A homok színére emlékeztetett a lány haja. Furcsa, hogy ezt vettem észre először. Honvágyam lenne?
- Persze, gyere. - Segített a mozgásban a kicsit sem meglepődő kunoichi. Egyáltalán kunoichi? Nem láttam a haján és a szandálján kívül semmit. Igen, ha az embert támasszal viszik hajlamos a földet bámulni. Pár másodperc után megérkeztünk az egyik kabin belsejébe hol félhomály uralkodott. Lágyan lefektetett egy függőágyra és egy ládán lévő szettből vizes borogatást tett a fejemre.
- De, így nem segítek. - Suttogtam úgy, hogy még én se hallottam.
- De, így segítesz a legtöbbet. - Hogy hallotta meg? Rejtély. A kimenetelénél elkaptam a mosolyát gyenge tekintetemmel. Gyönyörű. Az ajtó bezárásával egyetemben egy tömény súly nehezedett a mellkasomra. Bizonyára ezt hívják a helyzet realizálásának. Hisz, azért tudott behozni a lány egy ilyen nyugodt kabinhelyre, mert nem élték túl olyan sokan a börtönt, hogy tumultus legyen. Kezemet mellkasomra helyeztem és szépen lassan könnyezni kezdtem. Amikor az ember nem akar gondolkozni, akkor tör rá az összes emlék és "mi lett volna ha". Hiába a sötétségben az vagy aki és nem menekülhetsz az életedtől. Miért éltem túl? Miért nem tudtam több embert megmenteni? Megígértem nekik, hogy visszamegyek erre holtan fekszenek a víz sodrásában. A könnyek csak úgy gördültek az arcomról, de valahogy mintha segített volna kitisztítani a fejemet. Nem lettem tőle magabiztosabb, se nem tudtam többet, csak szimplán tisztult a fejem. Anyám képe halványan bevillant, majd szépen lassan éreztem, hogy fáradok és az álom nyom el egy másik világ kapui elé, de még mielőtt odaértem volna hallottam valamit az ajtó felől, ami egy dologra engedett következtetni. Egész végig ott állt?


// Ezt a technikát kérném: Bakemono Fūin no Jutsu // Szörny Pecsételő Technika

A technika segítségével a használó képes a célpontját chakraláncokkal lefogni, aki ezután nem lesz képes mozdulni. Általában arra használják, hogy nagyobb bestiákat fogjanak el vele, de akár emberek elfogására is hasznos.
Chakrapont: 300
Besorolás: B    //

//Mehet. Írd fel az adatlapodra. - Kaguya//

avatar
Hiromi Akio
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Biztos valahol elmélkedik


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 425

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kakkoi sziget

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.