Kenshiro Sena

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kenshiro Sena

Témanyitás  Kenshiro Sena on Csüt. Jún. 28 2012, 21:16

Név: Kenshiro Sena
Nem:
Kor: 16
Rang: Kunoichi ~ Genin
Falu: Kusagakure no Sato

Felszerelés:
  • 5db Kunai
  • 1 doboz cigi
  • 5db shuriken
  • 10 méter drót
  • 10 db robbanójegyzet
  • 1 db katana
  • 2 db Fuuma Shuriken
  • 2 db tekercs
  • 2 db fénybomba
    ~~1. tekercs tartalma: Két darab Fuuma Shuriken
    ~~2. tekercs tartalma: Váltásruha


Kinézet: Mondhatni meglehetősen egyszerű az öltözete, csak egyetlen egy helyen hord magán védő felszerelést, holott a shinobikon alapvetően több védőfelszerelés található, az a hely pedig a csuklója ahol egy csuklószorítót hord amiben egy vékony fémlemez van ami tökéletes védelmet nyújt kisebb dobófegyverek ellen. Felső ruházata egy egyszerű csíkos rövidujjúból áll, míg lentebb egy térdig érő rövidnadrágot hord.

Jellem: Sena jellemét nehéz körülírni, ugyanis a lány egy olyan beszédstílussal van felfegyverkezve mely miatt számos ember inkább elkerüli őt, és ez a "fegyver" nem más mint a mocskos szája amivel meglehetősen sokat szokott káromkodni. A káromkodás mellett nagy érdeklődéssel és örömmel nézi azt, hogy más emberek hogyan szenvednek, akár a keze által vagy akár mások miatt, mondhatni nyitott a szadizmus okozta örömökre. Mindezek mellett el lehet beszélgetni Senaval, már ha valaki kibírja, megszokja a káromkodó énjét.

Előtörténet:

Hogy ki vagyok én? Hol születtem? Hogyan nőttem fel? Hogyan kerültem oda ahol most vagyok? Ne kérdezzetek hülyeségeket tőlem, mert csak hülye választ tudok adni. Én egy sz*ros kis ország kunoichije vagyok amit még magam sem hiszek el, hogy hogyan lehetett így elcse*zni az életemet, ha jellemezni kellene magamat, azt mondanám, hogy tipikusan az a klinikai eset vagyok aki nagy ívben sz*rik a szabályokra és azért él, hogy megszegje azokat. Azt, hogy hol születtem, cseppet sem érdekelt és ezért pont le is sz*rtam mindég, nektek is így kellene tennetek. A felnövésem menete egyszerűen nagyszerű, kicsi voltam, most már nagy vagyok. Végül, hogy miképp kerültem Kusagakureba, erre csak annyit válaszolnék, hogy a hülye szüleim ötlete volt. Elégedettek vagytok? ~Sigh... rendben akkor hegyezzétek a sz*ros fületeket és elmondom azt amit magamtól tudok, vagy rájöttem...
Mint mindenki más, én sem emlékszem arra, hogy milyen szánalmas is volt a kiskorom, emlékeim csak olyan négy-öt éves koromra visszamenőleg vannak, bár azok is eléggé halványak. A szüleim állandóan változtatták a lakhelyünket ami végül a vesztüket okozta, de ennyire egyenlőre nem rohanok előre. Négy éves voltam akkor amikor rövidke egy évre letelepedett a családom Kumogakureban remélve, hogy ott megtalálják azt amit máshol csak remélni tudtak, a békét. Az az egy év igencsak szép volt számomra, sok barátom volt, rengeteget játszottam és mások álmait hallgattam, vagy éppen átvettem. Sokan mondogatták azt, hogyha felnőnek akkor egyszer majd nagy és dicső shinobik lesznek akik megmentik a világot. Feltekintettem ezekre a gyerekekre és csakhamar nekem is ugyan az lett az álmom mint a falubelieknek. Amikor aznap hazaértem a játszadozásból, közöltem a szüleimmel, hogy én márpedig egy eget rengető Kunoichi leszek akit mindenki imádni fog. Édesanyám és az édesapám csak elnevették magukat ezen a kijelentésemen, főleg akkor kuncogtak nagyot amikor arra kértem őket, hogy tanítsanak engem. Persze jött is egyből a válasz, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy elkezdhessem az edzéseimet. Bár mondjuk, most hogy így visszagondolok igazuk volt azoknak a nyomorultaknak. Így hát az álom, miszerint nagy kunoichi leszek, továbbra is csak egy álom maradt amit minden gyerek hajszolt, különböző ninjás játékokkal. Boldog voltam, hogy a Kumogakurei gyerekekkel minden nap jókat játszhattam annak ellenére is, hogy nem éppen én voltam a legjobb játékosuk, de mindég örültek amikor velük voltam.
Gyorsan eltelt egy év Kumogakureban, főleg úgy, hogy az élet csupa játékból állt és mikor már öregedtem egy évet, újra megkértem a szüleimet, hogy tanítsanak engem, hogy ninja lehessek mint ahogyan a legtöbb barátom, ők szomorú arccal közölték velem, hogy majd később, de most pakolnom kell mert költözünk. A hír igencsak letaglózott, bár melyik gyereket nem csapta volna pofán egy ilyen hír. A barátok, az élmények, a játékok, az ígéretek, mind egyetlen roh*dt kijelentés miatt füstbe ment. Mi mást tehettem volna mint hallgattam az ősökre és pakolni kezdtem. Amikor útnak indultunk, vettem egy kis bátorságot és odaléptem az öregemhez, hogy megkérdezzem tőle, miért is kell nekünk költözni. Erre a kérdésemre, leguggolt hozzám, hogy szemtől szemben válaszolhasson. - A rossz emberek elől bújunk el, sajnos megtaláltak ott ahol eddig éltünk, ezért kell máshová költöznünk. A válasz nyílt és egyenes volt, de mit is tudtam én ezekről a dolgokról öt éves fejjel, az egészet csak egy újabb ninjás játéknak fogtam fel ami kicsit nagyobb területen játszódik mint az eddigi ilyen játékaim. Így történt meg az velem, hogy országról országra jártam és egy kicsit megismertem minden nemzet kultúráját és ifjoncait. Azonban bármennyiszer is költöztünk, az az emlék, az az életcél melyet Kumogakureban kaptam, továbbra is bennem élt és vágyakoztam azután, hogy Kunoichi lehessek. Így hát amikor elértem a hat éves kort ami általában a minimális kor a ninja akadémiákra való beiratkozást tekintve, a szüleim elé álltam és felfújt kis pukkancs arccal követeltem tőlük, hogy tanítsanak végre. A folyamatos kérleléseimre hamar megtörtek a szülők és végül elértem azt amit akartam. Édesanyám, aki elmondása szerint szintén Kunoichi volt régen, éveken keresztül tanított engem arra, hogy miként is érvényesüljek a nagyvilágban mint Ninja. Megtanította nekem az elméleti alapokat, a fejembe verte a nagyobb neveket és minden tudnivalót, mint a nagy Kagék nevei, országok és rejtett falvak, nagy shinobi háborúk és a Kekkei Genkaiokról is szó esett. Míg édesanyám elméleti oktatásban részesített, az öregem inkább a fizikai dolgokra helyezte a hangsúlyt, mint az erőnlét, fegyverhasználat, vagy ninjutsuk használata. A legtöbb napom így nézett ki, délelőtt anyámmal tanultam, délután apám edzett engem, ám most így visszagondolva volt sokszor volt az, hogy lefekvéskor az öregem történeteket mesélt egy hatalmas klánról, mely virágzott Kirigakureban, bár a nevét sosem említette a klánnak, sokkal inkább a dicső tetteiről és legendás képességeiről beszélt, melyhez egy Kekkei Genkai képesség is fűződött.
Az évek gyorsan repültek miközben tanultam, ahogyan a falvak száma is amiben megfordultam. Ha jól emlékszem a sorrend az valahogy így követte egymást: Kumogakure, Yuukigakure, Takigakure, Iwagakure, Sunagakure. Hamar felcseperedtem a költözések alatt és hat éves kislányból már egy fiatal hölgyemény lett, ~úristen ez még a saját számból is ku*vára égő~. Tizenegy éves voltam amikor a szüleim ismét költözésre adták a fejüket és immáron végre elhagytuk a cs*szettül meleg Sunagakuret és egy hűvösebb vidékre költöztünk, Konoha határában. Ekkora már kellő mértékben elsajátítottam a a szüleimtől ninja lét alapjait, annak ellenére is, hogy sosem jártam ninja akadémiára. Mondhatni magánoktatásban vettem részt ahol teljes figyelmet szenteltek nekem. Az apám talán még nálam is izgatottabb volt amiatt, hogy "befejeződött" a taníttatásom és elhatározta, hogy beavat engem azokba a dolgokba melyről már régóta amolyan tündérmeseként adott elő nekem. Azt mondta, hogy a Kenshiro, mely a nevembe is szerepel, volt az a dicső Kirigakurei klán mely előtt minden ember meghajlott, valamint azt is elmondta, hogy elég közeli leszármazottja vagyok a főágnak ezért lehetséges, hogy örököltem a klán híres Sav elemű Kekkei Genkaiját. Persze én egyből repdesni kezdtem a boldogságtól, elvégre ki ne örülne egy olyan hírnek amelyből megtudja, hogy egy legendás klán legendás leszármazottja. Egyből vissza is gondoltam a Kumogakurei srácokra akikkel játszottam, hogy na majd elhencegem nekik, milyen legendás is vagyok.
Hogy kiderüljön az, hogy én örököltem e a híres Sav elemű Kekkei Genkait, apám úgy döntött, hogy próbának vet alá engem, méghozzá megnézi azt, hogy milyen chakraelemek birtokában is vagyok. Így történt az, hogy az egyik éjszaka odajöttek hozzám a szüleim nagy izgatottan, füstölőkkel, meg mi egyéb vallásos sz*rokkal és elkezdődött a "szertartás". A sav elem birtoklásához két bizonyos elemet kell az embernek magáénak tudnia, méghozzá a Tűz elemet és a Víz elemet. Így hát hamar neki is láttunk az első elemem kitapasztalásának. Apám szerzett valahonnan, hogy honnan a sz*rból nem tudom ne is kérdezd, néhány chakrára érzékeny papírt. A tanításoknak és az edzéseknek köszönhetően, melyet a falon futás és vízen járás tett lehetővé, könnyedén irányítani tudtam a chakrámat így nem okozott nehézséget az sem, hogy belevezessem egy ótvaros papírdarabba azt. Már az első próbálkozásra sikerrel jártam, így amikor a chakrám elérte a papírt, az szinte egyből halovány lángra kapott és emészteni kezdte a védtelen papírdarabot. A kis "bűvésztrükköm" hatására az apám olyan örömujjongásba tört ki, melyet még azelőtt sosem tapasztaltam tőle, bár lehet meg is van rá az oka, hisz a két elem egyikéből az első stimmel, és ha a második is stimmelni fog, akkor nagy eséllyel pályázhatok majd a Sav elemű Kekkei Genkaira. Látva, hogy az apám örvendezik én is boldog lettem, hisz melyik kisgyerek ne lenne boldog ha a szüleire az öröm illúziója telepszik miattunk.
A következő néhány év békésen telt el a Tűz országában, egyetlen egyszer sem kellett költöznünk azóta, hála annak, hogy a "rossz emberek" nem találtak ránk, így igaz bejárva ugyan, de nyugodtan tudtam élni az életemet Konohagakure no satoban. A falu maga egy ideál volt, tele emberekkel, nagyszerű shinobikkal és kunoichikkel, valamint hatalmas legendákkal, mint például a nagy Sanninok. A nyugodt évek alatt a szüleimmel azon dolgoztunk, hogy kifejlesszük a tűz elem használatát és emellett ráfeküdtünk a chakra irányításra is, hogy a maximumot tudjam kihozni magamból.
A sok tanulásnak köszönhetően hamar elértem a azt a szintet amikor kideríthetjük, hogy mi is a másodlagos elemem, legalábbis a szüleim szerint. Így egy újabb éjszakán az apám elővette a porosodó kis cetlicskéket, majd ismét előállt a szánalmas kis rituáléjával a füstölőkkel meg az istenes b*romságaival. Nem igazán hittem, hogy köze lenne a vallásnak ahhoz, hogy milyen elemem van, de ezt a dolgot az öregre hagytam. A kezembe vettem a cetlicskét, majd koncentrálva a chakrámat, belevezettem azt hogy megtudhassa mindenki a világon, hogy igenis élnek még Kenshirok akik birtokolják a Sav elemet. Nem is volt kérdés, hogy a papírral mi kellett történnie, ha nedves lesz a papír, akkor egy újabb legenda veszi kezdetét, ám a papír megmakacsolta magát és a várt nedvesedés helyett inkább belobbant. Értetlenül álltam a dolgok előtt, ugyanis sosem beszéltek nekem arról, hogy mi van akkor ha másodjára is kigyullad a papír. Szinte azonnal arra gondoltam, hogy valami űberkirály tűzcsászáristennő leszek, ha már ennyire ragaszkodik hozzám a tűz elem, ám az öregem ekkor fejbe vágott egy papuccsal és lekiabált, hogy nem koncentrálok eléggé és egy újabb papírt nyomott a kezembe. Ezúttal erősebben koncentráltam a chakrámat, hogy végre megtudhassam, hogy mi lesz a másodlagos elemem és amikor a chakrám elérte a papírt, megszületett a jóslat gyereke. Amikor kinyitottam a szemem a vizes papír helyett egy tépett, gyűrött papírfecni tárult elém ami enyhén szólva ledöbbentett mindenkit. Az apám nem is akarta elhinni azt, hogy nem Víz a másodlagos elemem hanem a Villám, ezért folyamatosan adta a kezembe az újabbnál újabb lapokat amik sorra gyűrődtek össze. A legenda születése ezen a ponton csúszott el, mert tűzből és villámból nem lehet Sav elemet létrehozni, ami azzal a szomorú tényt mutatta számunkra, hogy nem én sem vagyok alkalmas a dicső név hordására.
Még aznap az öregem elment egy helyi kocsmába, hogy ott igya magát a segg részegre, ezzel is kiheverve minden szaros bánatát. Sajnos a kis ivászata olyan mértékben sikeres volt, hogy részegsége mélypontján elkezdte kiönteni a lelkét az embereknek akik körülvették őt. Hogy honnan tudom ezt? Onnan, hogy még aznap éjszaka egy csapat idegen megtámadta a házunkat, amiben csak én az anyám és én voltunk. Teljesen körbevették a házat az idegenek, de egyenlőre még nem törtek be, hála az ügyes kis zárszerkezeteknek ami a házunkon voltak. Szinte azonnal mindketten harci felszerelésbe öltöztünk, én magamhoz vettem shurikeneket, kunaiokat, robbanó jegyzeteket és pár darab villanóbombát is apám felszerelései közül. Mindketten harcra készen álltunk, bár mást nem is nagyon tudtunk volna tenni, szökésre nem volt esély mert teljesen körbevettek minket. A kemény ajtónk már igencsak a végét húzta, a támadók nagy erőkkel próbálták áttörni azt, így megfeszült mindkettőnk kezében a kunai, majd egy óvatlan pillanatban anyám megfordult és a szoba közepe felé futott. Rövidke kis matatás után felemelte a szoba egyik Tatamiját, majd rám parancsolt, mondván bújjak el oda, a harc még nem nekem való. Láttam, hogy a tatami alatt csak egy férőhely volt, ezért ellenkeztem, de anyám akaratos nő volt és egy könnyed mozdulattal kirúgta alólam a lábaimat és beletett a lyukba, végül rátette a Tatamit.
- Nyugi! Túl fogjuk élni és együtt el fogunk költözni a Fű országába. Azt hallottuk az apáddal, hogy ott még élnek Kenshirok, úgy mint mi, csak azt kérem, hogy maradj nagyon csendben.
Mondanom sem kell, hogy mi történt ezután... Hamar azon kaptam magam a kis tatami alatt, hogy a harc véget ért, azonban nem az győzött akinek kellett volna. A támadók hosszasan időztek a házban és kerestek valamit, feltehetően engem, azonban gondolom ti is kitalálhattátok, hogy azok a k*csögök nem találtak meg a tatami alatt, ha már egyszer itt vagyok és a történetemet mondom nektek... A lapulásom alatt hallottam, hogy mit beszélnek egymás között a támadók és akkor döbbentem rá, hogy minden a f*szfej öregem miatt volt. Minden egyes alkalommal amikor költöztünk, mondván, hogy a "rossz fiúk" követnek minket, az ő hibája volt. Mindég amikor elment az öreg kocsmába, mint ahogyan most is, és a kelleténél többet ivott, akkor egyszerűen csak kikotyogta a titkunkat és ezért mindég tovább kellett állnunk. Megannyi barátság veszett oda emiatt, mondhatni az egész életemre hatással volt az, hogy az öregem ivott.

~~~ - ~~~ - ~~~ - ~~~ - ~~~

- Tehát így alakultak a dolgok és ezért állok most itt maguk előtt, várva, hogy Genin életet kezdhessek a falujukban. Megfelelő képzettséggel rendelkezem és nincs semmi a számomra ami hátráltatna, ezért is lennék egy tökéletes Kunoichi Kusagakure számára. Mondtam a vizsgáztatóimnak a vizsgateremben, miután elregéltem nekik, a kérésükre, az eddigi életemet és annak történetét. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a mostani szituáció... a támadást követően számomra mindkét szülőm meghalt és az éjszakát követően fogtam magam valamint a cuccaimat és Kusagakureba jöttem, hogy felkeressem a klánom esetleges többi tagját. De még mielőtt ebbe a célomba belevághatnék, le kell tennem a genin vizsgát ahhoz, hogy a falu befogadjon egy olyasvalakit mint én.
A vizsga egyik feltétele az volt, hogy regéljem el nekik azt ami velem történt, a másik feltétel pedig egy egyszerű Kunaidobásos feladat volt. Nevetségesen könnyen vettem ezt a feladatot, bár ezt a 12 évesek számára szokták adni, én pedig már a 16. évemet rúgom. A vizsgáztatók meg voltak velem elégedve így büszkén nyújtották át nekem a falujuk fejpántját, mellyel elnyertem valamelyest a bizalmukat illetve a szabad bejárást Kusagakureba.
- Várjon, csak még egy kérdés!- Szólt utánam az egyik vizsgabiztos, amire megálltam egy helyben kezemben a fejpántommal, majd a vállam felett a fejemet visszafordítottam a kérdezőre. - Említette, hogy a szabályok megszegése és a káromkodás az egyik lételeme, de a történetéből nem tudtam rájönni, hogy miért is alakult ki ez magában. Esetleg meg tudná válaszolni? Szólt felém a kérdés amin csak csóválni tudtam a fejemet és nagyokat sóhajtozni. - Mi az, pszihomókust is játszunk? Ha tudtam volna, hogy ez is feladat akkor előveszem a sz*ros jobbik modoromat. Egyébként mit gondol, talán az elcseszett életemnek, az állandó költözködésnek és a társaság állandó váltakozásának köze lehet hozzá?! Adtam meg a választ, majd kiléptem az ajtón, hogy megkezdhessem az új életemet.

//Kis tisztázásként végül. Az elsődleges elemem használata meg van tanulva, bár jutsukat nem ismer a karakterem, a másodlagos eleméről, meg csak tudomása van, de irányítani azt majd csak sokkal később fogja tudni, ha tudni fogja Wink //


A hozzászólást Kenshiro Sena összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 28 2012, 22:22-kor.
avatar
Kenshiro Sena
Játékos

Tartózkodási hely : A Sz*ros Hátad Mögött!


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Sena

Témanyitás  Deidara on Csüt. Jún. 28 2012, 21:53

Hali!

Első előtöriellenőrzésem, szóval nem jártál jól : ) csak viccelek. Jó előtörit írtál, elég hosszú volt és nagyjából benne volt minden, aminek csak lennie kell. A legjobban talán az tetszett, hogy valóban különbözőnek hatott a fiatalabb és a mai Sena. Viszont három apróbb hiba szúrta a szemeim, ezeknek nézz utána légy szíves.

Olyan nincs, hogy fénybomba. Villanóbomba van, amit viszont kezdésként nem lehet sajnos birtokolni. Nem olyan drága, első vásárláskor betárazhatsz vele.

Az avatárod legyen kisebb, lehetőleg 150x200-as, ahogy a szabályzatban is van. Ha segítség kell méretre vágáshoz, írj üzenetet.

Az oldalon tilos a káromkodás. Ez kicsit szubjektív, szerintem például a seggfej még belefér, de néhány dolog, amit írtál már kevésbé. Ezekre a jövőben figyelj, értem én, hogy éles nyelvű a karakter, de ezt ízlésesebben és ötletesebben is meg lehet oldani.

Az előtörténetet ELFOGADOM, sőt tíz extra chakrát is kapsz. Az említetteket viszont javítsd és a jövőben figyelj oda rájuk.

Chakra: 110
Pénz: 1500

Jó játékot!
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Sena

Témanyitás  Kenshiro Sena on Csüt. Jún. 28 2012, 22:25

Üdv!

Először is köszönöm, hogy időt szakítottál az előtörténetemre.
Másrészt jelentem, amit tudtam kicsillagoztam a szabálynak megfelelően. Igen, a villanóbombára gondoltam, bár ahányféle ember van, annyian különbözőként mondják ezt Wink Ami a képet illeti, csökkenteni fogom a méretét.

Köszönöm még1x Smile
avatar
Kenshiro Sena
Játékos

Tartózkodási hely : A Sz*ros Hátad Mögött!


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kenshiro Sena

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.