.::Kórház::.

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Pént. Május 23 2014, 23:02


Futok a kórház felé, mint aki eszét vesztette. Nem hiszem el, hogy elaludtam. Franksensei berendelt hajnalok hajnalán - mintha nem lenne elég katasztrófa, hogy jó eséllyel vele kell lennem megint, életem megrontójával, nekem el kellett aludnom mellé. Ha eddig nem nyírt ki az immunerősítő fertőzött nyúl tréningjével, az idegrángást okozó agyösszezavaró jutsu tanításával, vagy csak azzal, hogy nap mint nap engem használ arra, hogy a hülyeségeivel kísérletezgethessen, akkor majd ma bepótol mindent...
Mert az csak a jéghegy csúcsa, hogy elaludtam. Miután felriadtam, bevágtam a fejem lendületesen a polcba, amit nem tudom, hogy csináltam, mert jóval a fejem felett van, de ennek ellenére sikerült róla mindent a nyakamba borítanom, meg elrepesztenem a fejem mellett a polcot is. Még jó, hogy meg tudom gyógyítani magamnak... Viszont összevéreztem magam, így le kellett fürdenem, de a nagy sietségben akkorát zakóztam, hogy nem csak kiestem a kádból zuhanyzás közben, de le is téptem magammal a zuhanyzófüggönyt, amiből csak anyám segítségével tudtam kievickélni, és az már igazán semmiség volt ezek után, hogy a szentjánosbogárszomorító ruhám is pont ma reggel szakadt el, ahogy megpróbáltam sietve belebújni...
S a gyomoridegről még akkor nem is beszéltem. Mert ha ilyen váratlanul hívat magához szokatlan időben, akkor mindig szívok, és már előre stresszelem magam, mi a fene fog velem történni már megint.
Azt viszont nem merem megtenni, hogy nem bukkanok fel, amennyire sietve csak tudok, így sóhajtva, de lendületesen, a futástól zihálva lököm be a kórház ajtaját, lendületesen lépve be az épületbe.


~Ah, sosem fogok késni többet, sosem fogok késni egy fél percet se! ~ ezt mantrázom magamban újra és újra, miközben Franksensei hajcsár módon rám bízott vagy két műszakra való ellátandó beteget az idegesítő és hipochonder fajtából, akik ráadásul annyira vesznek komolyan, mint egy marék lepkét. Viszont most már senki nem fér a műszakomba, így nagy elégedettséggel vonulok vissza az orvosi szobába. Totál kész vagyok, el is nyúlok az egyik széken, az asztalra terülve el. Felsóhajtok. Ez csak rosszabb lesz. S olyan távolinak érzem azt  célt, hogy teljesen önálló orvos lehessek végre. Alig tudok pár gyógymódot, egy komolyabb esetet sem bíznak rám igazán, max Franksensei, ha szívatni akar, és aztán kiröhögni,mert ő oldja meg a helyzetet...
- Oh, Asuko, még itt vagy? - lép be a főnővér, amire felriadok, és elvörösödve törlöm le a nyálat a szám szegletéből. Remélem, legalább a fejem is tiszta nyomi azért, mert az asztal rádeformálta magát az arcomra...
- Hai, csak egy kicsit elgondolkodtam - felelem azért terelve, a kuncogás vagy röhögés viszont elmarad, helyette máris rám zúdítja a saját aggodalmát.
- Kérlek, gyere velem, behoztak egy sérültet, vágott sérülések sora borítja a mellkasát, és ha nem teszünk semmit, jó eséllyel nem éri meg a reggelt, de egy szabad orvos sincs, és mi, nővérek, ehhez nem vagyunk elég képzettek! 
Nagyokat pislogok, majd ahogy kómás agyamig eljut az információ, elkerekedik a szemem: - Heee? Hogy én segítsek? Teljesen egyedül? 
- Nem, a sunagakurei díszpinty - ragadja meg a karom, és már tudom, esélyem sincs tiltakozni. Ettől függetlenül egy ideig még lebegek mögötte, mint a győzelmi zászló, mire felfogom, hogy talán kevésbé lenne drasztikus, megalázó és fájdalmas, ha magam is pakolnám a lábaim egymás után előre. Így érkezünk meg a kórteremig, ami a földszinten van. S még csak annyi időt sem kapok, hogy kifújjam magam, máris kvázi belök az ajtón...
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Hétf. Május 26 2014, 15:23

// Asuko - Ugyan Pm-ben már közöltem, de azért: xD //

Hogy a borzalmas kezdéshez, depresszióba taszító befejezés járuljon, a  főnővér éppen téged talált meg, pedig kellemesen aludtál és hagytad, hogy az asztal lapja mintákat rajzoljon az arcodra. Miután "kvázi belök az ajtón" ( Smile ) nem sokat hallasz, csak hogy bacsapódik mögötted az, ami megakadályozza, hogy kimenj. Miután sikerül megfelelő tartást felvenned, ami egy ilyen gyors betaszigálás után nem egyszerű - pláne ha az embernek gyakran van pech-je - az ablak előtt állva meglátod páciensed. Persze, mondhatni elszőrnyednél, de minek? Hogy éppen neked kell ellátnod egy ilyen alakot... Az ablak csukva van, Ő a belső párkányra támaszkodik, ami azért is problémás, mert ha vágások vannak rajta, akkor nem feküdnie kellene? Félhosszú, zsíros haja van. Barna ing van rajta, ami amellett hogy elnyűtt, iszonyatosan büdös is. Nadrágja nem különb az előbb említett ruhaneműtől. Farzsebéből egy Sake-s üveg türemkedik ki, persze az kérdéses, hogy van-e benne valami. A ruha alatt, illetve a nyílt részeken kötéseket vélsz felfedezni, amiken több piros folt is van. Ezen kivül, ha figyelmesen hallgatod, akkor mintha sírna. Erősen imbolyog. És, ha ez még nem lenne elég, annyira részeg, hogy észre sem vette a belépődet, pedig nem voltál éppenséggel túl halk. Itt felmerül a kérdés, hogy vajon mihez kellene kezdened.
Ha bármivel felhívod magadra a figyelmét, akkor részegen végigmér. S ezután azon pillanatokban, amelyekben elég közel mész hozzá, szánt szándékkal megpróbál csókot lopni. Ami szintén csak azért baj, mert szájszaga még a ruhájának bűzénél is kellemetlenebb. Egyébként jóképű férfi volna, huszonöt körül lehet. Az arcán is éktelenkedik egy vágás, de az inkább már csak sebhely. Most magad elé képzelheted életed megrontójának, ennek a franksenseinek a gonosz mosolyát. Nem lehet, hogy az Ő keze is benne van ebben? Hamarosan egy-két seb erősebben kezd vérezni. Egyébként a mellkasán három, a bal combján egy, a jobb csuklóján kettő, a bal alkarján egy vágás van, hevenyészetten bekötve. És Te még azt hitted vége ennek a szörnyű napnak. Nos, az élet - mint már oly sokszor - talán így akarja veled közölni, hogy a tévedés lehetőségét sosem szabad kizárni.

// Nos, itt és most szeretném leszögezni, hogy tetszik ez a karakter Very Happy Rád bízom hogyan akarod ellátni a sebeit. Ha gondolod, akkor  nyugodtan írd le addig, amíg végzel a munka nagyrészével. Persze a nehezítő körülményeket figyelembe véve. Viszont ha neked lépésről-lépésre jobb lenne, akkor úgy is jó. A döntésedtől és a következő posztodtól fog függeni milyen módon játszuk ki ezt a részt. //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Szomb. Okt. 11 2014, 20:41

//Bocsánat, nagyon összejött az élet, nem volt elég humorom Asukóhoz, és nem akarom elrontani szegényt, ahhoz túl tökéletesen lökött Razz //

Művészi igényességgel bukdácsolok be a taszításnak köszönhetően az ajtón, ha lenne a kórházakban küszöb, akkor tuti pofára is vágódom, és mértani pontossággal húztam volna egyenest az ágyig, így csak beérkezek, mint egy megvadult, egyensúlyát vesztett bika, aki aztán felkenődik az ágyra, mielőtt méltóságát visszanyerve egyenesedne ki, mintha mi sem történt volna.
- Khmm - köszörülöm meg a torkom, majd törekszem magabiztosan megszólalni, épp csak kicsit remeg a hangom zavaromban. - Szép... szép napot! Mi a panasz?
Muszáj összekapnom magam, mert úgy csattant mögöttem az ajtó, hogy ha nem záródott, akkor is művészet lesz kioperálni az ajtófélfából...
Tekintetem az ágyra téved, de mivel üres, gyorsan továbbpásztázik tekintetem, és az ablak előtt találom a beteget. aki annyira nem tűnik feltétlen betegnek hirtelen, de alapvetően az is igaz, hogy nekem nem szabadna még egyedül nagyon orvosolnom, mit keresek én itt akkor tulajdonképpen? Bár ahogy végigmérem rájövök, mit keresek én itt. Szívatni csak engem lehet, nem, én vagyok a tanonc, a medica...
Mondjuk a pacák egy jelenség. Egy alkesz csöves, ez lenne az ember első benyomása - és a második is -, akit kicakkoztak, véres tigrissé változtatva. Ráadásul olyan, mintha nagyon bőgne. Remélem, nem hisztis, és nem csapkod, na és persze nem fogdos, mert akkor én fogok csapkodni. az mondjuk az utóbbi szempontjából nem derűs tény, hogy figyelemre se méltat, pedig úgy közlekedtem, mint elefánt a porcelánboltban. Vajon azzal hoznám rá a frászt, ha csöndben odalépnék, és magam felé fordítanám, vagy azzal, ha rászólnék, hogy hahó, itt vagyok, föld hívja ismeretlen nevű beteget.
Na jó, Asu, ha ez franksensei műve, akkor itt van valamelyik sarokban valami ketyeréje, és téged figyel, mit reagálsz, márpedig egy csövest is el kell látni, ugyanolyan hasznos lehet a falunak, mint amennyire undorító.. izé, mint amennyire más ˇˇ
- Hahó, jól van? Feküdnie kellene, és hagyni, hogy megvizsgáljam - lépek közelebb, mire végigmér, majd megragad, és közelebb húzva hajol vészesen közel, s bár egyébként is refelxből védekeznék, de olyan szájszaga van, hogy kis híján ráhányva tolom félre az arcát másik kezemmel, majd mikor azt is lefogná, kirántom a másik kezem, és egy jól irányzott mozdulattal pöccintek a homlokára, aktiválva a Rashinshou - Kaotikus elmezavar nevű jutsumat, hogy érzékeit összekavarva hatástalanítsam. Azonnal ki is nyúlok, és átkarolom.
- Nyugalom, uram, csak udvariasan, vagy a hölgy helyrerakja -jegyzem meg, amire válaszolna, de azt sem tud, főleg nem részegen. Na de hogy megvagyok ezzel, jobb híján az ágyra ráncigálom, kevésbé empatikus módon górva fel, hogy aztán elhelyezzem kényelmesen. Persze rángatózik, mint egy partra vetett hal, csak épp rendszer nincs mozdulataiban, mire kicsit kedvesebben végigsimítok az arcán. - Figyeljen rám, minden rendben lesz, ha jó kisfiúként viselkedik, és nyugodtan hagyja, hogy megvizsgáljam és ellássam, akkor elmulasztom a jutsu hatását is - mosolygok rá olyan bájosan, hogy az már szerintem is vérfagyasztó, pedig csak sejtem, milyen képet vágok.
Remélhetőleg nyugton marad, és akkor gyengéden fosztom meg azokon a részeken a ruhától és a kötésektől, ahol vérzik, ha nem marad nyugton, kénytelen leszek továbbra is roppant kedves mosollyal kikötözni az ágyhoz a fenébe!
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Vas. Okt. 26 2014, 15:30

// Asuko //

Noha Te állítod, hogy " a pacák egy jelenség", attól tartok ez rólad is ugyanúgy elmondható, persze sokkalta pozitívabb értelemben. Ráadásul a feladatodat is igen sajátosan oldod meg, s ami még meglepőbb, hogy fájdalom mentesen. Nem minden leányzó viselkedne így, ami azért sokat elmond arról, hogy mennyire is vagy kötelességtudó. Ahhoz eléggé, hogy elviseld ezt a beteget, ez pedig már mindenképpen erény.
Hamar nekifogsz, hogy ellásd a sebeit s ha a bűztöl eltekintesz, akkor ez összeségében nem is olyan nehéz feladat. Amint azonban a mellkasáról leszeded a hevenyészett kötést, hogy kitisztítsd és újra bekötözd a sebet, egy igen érdekes dologra leszel figyelmes. Kettő Kanji van belevágva a bőrébe. Nem éppen művészíen, de azért jól kiolvasható, még a vérzés ellenére is. Az egyik a Betegség Kanjija, a másik a Gondolkodásé. Beteg Gondolkodás, összeolvasva pedig a Gyávaság Kanjija jön ki.

A Beteg egyébként hamar beletörődővé vált és engedelmesen, majdhogynem mozulatlanul tűrte, amíg megvizsgálod és ellátod a sebeit. Ám amikor a mellkasán lévőhöz értél és elolvastad, hogy mi van oda írva, valamit hadoválni kezdett, bár nehéz kisilavizálni, mert a nyelve sem működik megfelelően, s a gondolatai is kuszák, már csak az alkohol miatt is. Mindenesetre ez számodra nem jelent további akadályt a kezelésben, hiszen könnyedén ki tudod kötözni, bár hogy mit akar ilyen hévvel közölni, az óriási rejtély. Nem mintha fontos lenne, a részegek nem gondolják át, hogy mit is tesznek.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Vas. Nov. 02 2014, 14:35

(Danzou)



Úgy tűnik, a "kedvességem" meghozza az eredményét, mert nyugodtan elterül, kiélvezve(?) bódult állapotát. Az én mellemben meg dagad a büszkeség. Szóval így kell ezt csinálni? Mit nekem Franksensei, jól berakom őt is a sarokba, csak jöjjön szembe! Azért körbenézek riadtan, nem jelent-e meg valahol, nem jó ideidézni az ördögöt...
Na, de álljunk neki a dolognak, mert becsípek a szagtól... Óvatosan fejtem le a kötéseket, hogy fertőtlenítsem, s némi enyhet adva ellássam és újrakötözzem a sebeit. Mivel mozgott, úgy ítélem meg, hogy egyik sem olyan életveszélyesen súlyos, azért a nagyobbakkal kezdem, az aprókat majd ellátom utána. Hogy ne legyen akkora a csend, dúdolgatok közben valami nótát a gyermekkoromból, míg a mellkasához nem érek. Ahogy lefejtem a kötést, érdekes kép tárul elém, Az hagyján, hogy a seb nem kutya, de valami más is van a bőrén, egy olyan vágás, ami üzenet. Két kanji, aminek jelentése hát... külön és egyben is érdekes. 
Az külön fur,a hogy az eddig teljesen nyugodtan tűrő beteg - szerintem amilyen perverz, még élvezte is az érintéseket ˇˇ'  -, most megint izgatottabbá válik, és próbál beszélni, csak épp a jutsum miatt még nem igazán megy neki, és megint rángani kezd, ami annyira nem egészséges, mivel a sebe megint jobban kezd vérezni. Talán nem kellene törődnöm azzal, mit látok, és azzal, mit igyekszik a tudomásomra hozni - mindig abból van a baj... -, de nem tudok parancsolni magamnak. mi van, ha kijózanodik, és nem emlékszik majd rá? Jó, igaz, hogy előferdülhet, hogy valami hülyeséget magyarázna részegen, de mégis... A lehetőség felébreszti a lelkesedésem, és akarom, még ha nem sül ki belőle semmi jó, akkor is akarom. Könnyen lehet, hogy ebből is kialakul valami olyasmi, mint a kedvenc könyveim főszereplőjével, aki mindig a kórtermi szobából indulva göngyölít fel nagy, a faluját elpusztítani szándékozó összeesküvéseket. Ettől a gondolattól eltelve nyúlok a homlokához, hogy egy újabb kis pöccintéssel feloldjam a korábbi jutsut.
- Mit szeretne mondani, nem értettem az előbb - hajolok közelebb izgatottan, csillogó szemmel, telve kíváncsisággal. Akarom, akarom, akarom! Én leszek a következő történet főhőse, megoldok mindent, én leszek, akinek a történetéből újabb regény készül a regénysorozatom főhősével! Annyira jó érzés lenne!
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Szer. Dec. 10 2014, 13:05

// Asuko //

Az újabb pöccintésre, mely azért a valóságban egy sokkal bonyolultabb dolog látszata, elvégre ez a technika az elmére hat, a beteg viszonylag magához tér. Mindenesetre kikerül a jutsud hatása alól, amiért már önmagában is hálás lehet, tekintve, hogy nem sok okod volt szabadon "engedni".
- Kérlek... Kérlek ne tüntesd el, azért vágtam magamba, hogy mindenki tudja!!! - Hangja könyörgő, tekintete bánatos.
Fölösleges volna részletezni, pergamenre vagy kőbe vésni, hogy mit gondolhatsz erről, mert a variációk - mondhatni - majdnem végtelenek s ez nem amolyan bók, mely elméd páratlanságát hívatott dicsőíteni, hanem tény, mely az emberi elme sokszínűségét fémjelezi. Az ember hangulatától és kedvétől változóan, a kortól függően, vagy bármi mástól, mindig mást gondol egy-egy bizonyos dologról, teljesen ugyanazt sosem. Ezért volna hiba azzal próbálkozni, hogy vajon miképpen ítéled meg Te magad a dolgot. Persze emberünk még nem fejezte be a drámázást, a kérdés, hogy igazat mond, vagy csak - Chen után szabadon - a Múzsa csókjára hajt.
- Te ninja vagy! Segíthetsz... a lányomat és a feleségemet.... - Szeméből néhány könnycsepp gördül, nyílván hatásosabb látvány lenne, ha nőből volna alanyunk - elrabolták! Segíts nekem kiszabadítani őket és megfizetlek! Bár nincs sok pénzem, de sok dologhoz értek és tudom is, hogy minek örülnél...
Most viccel, vagy komolyan gondolja? Az utolsó mondatot azért konkrétabban is megfogalmazhatta volna.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Szer. Dec. 17 2014, 23:29

[Danzou]

Ahogy "feloldozom", máris újra nyöszörögni kezd kérlelőn. Kezdem is teljesen nemnormális perverz állatnak nézni. - Mindenképp el kell látnom, de ha gondolja, meghagyom cuki hegesre - ajánlom fel a lehetőséget. Ha nem marad nyugton, akkor meg megint kiütöm, csak lehet, most sz szerint. Nem fárasztom magam feleslegesen még egyszer az elmeösszezavaró technikámmal, attól úgyis ráng, ha épp tiltakozhatnékja van. 
De ennyiben nem hagyja a dolgokat, ahelyett, hogy válaszolna, látszólag összefüggéstelenül támad le megint a gondolataival.
- Igen - bólintok a kérdésre, bár szerintem egyértelmű, mert hé, a kórház összes dolgozója szintén ninja! Ám amit utána nyökög, már olyasmi, amire az előbb vártam, most mégis megdermedek tőle, miközben nagyot dobban a szívem. Ha ezt tudták mások is, miért nem tesznek semmit, ha meg nem, miért csak nekem mondja el? Az egész zavarosnak tűnik. Na de ahogy befejezi a mondatot!
- Hentai! - vágom orrba kissé talán túl durván, mert még az orra vére is elered, s pont emiatt még ingerültebben vágom a fejéhez azt a bizalmatlanságot, amely megfogalmazódott bennem.
- Ha valóban elrabolták a családját, miért nem jelentette korábban? Bizonyára már intézkednének! Miért pont én lennék a kiválasztott, ne jöjjön a maga szimpatikus dumával, mert nem vagyok szőke, hanem határozottan vörös, és nem, nem festetem. Még csak szédítésre sincs szükségem, ha ebben a tévhitben élne, szóval ajánlom, hogy logikus és hihető sztorival rukkoljon elő, mert még egy gyanús parasztvakítás, és mélyaltatásba teszem éteri öklömmel!
Határozottan tajtékzom. Mióta a korábbi senseiem molesztált, azóta különösképp allergiás vagyok a szexuális jellegű utalásokra. Talán ezért az egyért viselem el Franksenseit, ő nem nőként, hanem kísérleti nyúlként tekint rám, és valljuk be, szexista világunkban már ez is kifejezett haladás, mert nem megdugni, csak megfertőzni akar minden vacakkal.
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Szer. Dec. 24 2014, 13:46

Látszólag határozottan meglepi az, hogy orrbavágod. Bár nem úgy tűnik, mintha különösképpen zavarná s a felkiáltásod, hogy "Hentai" továbbra sem gyújt fényt az elméjében. Most már egészen biztos, hogy másra gondolt - vagy csak jobban megjátssza magát, mint azt kinézné belőle az ember.

- Nem, én nem... - mondja, még mindig zavaros a tekintete kissé - Én... azért magát választottam, mert önt küldték be hozzám és már nincs más lehetőségem. Mert én... én... - lehunyja a szemét, legalább egy percig meg sem szólal - én Nukenin vagyok. 
Szemhéja felpattan, alaposan vizslat. Enyhén homályos tekintetében újfajta fényt vélsz felfedezni, olyasfélét, amely értelemről tanúskodik. Veszélyérzékeid egyből "aktiválódnak", vagy lehet, hogy ezt csak beleképzeled a helyzetbe? Kissé olyan érzésed van, mintha minden attól függne, hogy mit reagálsz. És igazság szerint így is van. Érzed, amit kezed alatt megfeszülnek az izmai. Tehát arra vár, hogy fogadod a kijelentését. Számtalan dolog lehetséges, például, hogy színészkedik, mert meg akar hódítani, vagy egy üldözött ember ösztönei dolgoznak a férfiban.
- Taníthatlak, vagy ha segítesz megmenteni a lányom és feleségem, eljátszhatjuk, hogy lelepleztél. Ezzel dicsőséget szerezhetsz magadnak. Nem érdekel, ha megmentettük őket, akkor már semmi sem számít majd. Csak kérlek, kérlek segíts!
Igazat mond? Hazudik? Talán felkorbácsolt érzékeid nem a legjobb tanácsadók, de mindenképpen segítenek majd az döntésben. Igaz, a kérdés már csak annyi, hogy miképpen.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Csüt. Dec. 25 2014, 21:03

[Danzou]

Úgy éreztem, megfogtam. Na lám, semmi logikus nincs a tetteiben, s nem, nem vagyok hülye, nem ejtettek a fejemre! De amit végül kinyög... A szemem kitágul, és egy pillanatra elfelejtek lélegezni, ahogy végiggondolom, hogy így már sajnos van értelme. 
- Basszus - nyögöm. - Pedig higgye el, nem jár velem valami jól... - tökre nem értek semmihez. Kis lótifuti vagyok még csak, azért is bíznak rám ilyen eseteket, mint amilyen ő is: nem életveszélyes, csak problémás, szívjon vele más.
A segítségnyújtás viszont a génjeimbe van égetve - ezért is szerettem volna mindig is medicnin lenni -, s nem bírná el a lelkiismeretem, ah egy gyerek élete is a lelkemen száradna. Egy ideig még tétova vagyok, de aztán megkeményítem a tekintetem. Ha át akar verni, még mindig gondolhatja azt, hogy egy közepes képességű tanítvány vagyok, aki még csak pár orvosi trükk birtokában van, és ha nagyon nagy a para, és bepróbálkozik valamivel, mert kiderül, a sztorija mégsem igaz, akkor még mindig bevethetem a két elemem. Nem azt mondom, hogy simán legyőzöm, de annyi előnyre szert tehetek, hogy le tudjak lécelni. S legalább nyugodtan tudok majd aludni, nem kell magam azon idegesíteni, hogy mi van, ha tényleg igazat mond. 
- Rendben - bólintok. - Segítek. Nem leszek ugyan nagy segítség, de megpróbálok megtenni mindent, amit csak tudok. Mesélje el pontosan, mi történt és hol, hogy én is képben lehessek, mivel is kell egész pontosan szembe néznem majd. 
Attól mondjuk tartok, hogy ha ő egyedül nem bírt el velük, velem nem lesz kisegítve, maximum a saját lábamban tudok profin elesni, megmenteni másokat nem annyira, de miközben meghallgatom a történetet, talán ki tudom gondolni, kit lehetne mg segítségül hívni. Bár bizonyára nem lenne elragadtatva az ötlettől, ha valóban egy nukenin...
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Vas. Jan. 04 2015, 12:38

Önbizalomhiányod nem maradt észrevétlen, ebben biztos vagy, azonban a férfi nem reagál rá. Türelmesen megvárja, amíg végigmondod, amit mondani akarsz, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy kérésedet jogosnak tartja. Nem is habozik sokáig, bele kezd:
- Egy kis rablóbanda tette. Az apósom tartozott nekik, az öreg már csak ilyen volt. Nem restelte, ha bűnözőktől kell kölcsönkérnie. Azonban fizetni már nem szeretett, így nagyrészt én rendeztem a tartozásait. Ami sosem volt egyszerű, lévén, hogy az egész országban köröznek. - ezt talán viccesnek szánta, mindenesetre nem mosolyodott el -Éppen egy munka után tértem haza, amikor az öreget a feje nélkül találtam, a tanyát elégve és szétverve. És a feleségem eltűnt, akár a lányom. Mivel egyértelmű volt, hogy én vagyok az, aki pénzt hoz a konyhára, ezt az öreg ügyfelei hamar felismerték, ezért a vénembert nem tartották fontosnak ahhoz, hogy visszakapják a pénzüket, viszont a példa statuálásához elegendőnek bizonyult. Nem volt egyszerű, de felvettem velük a kapcsolatot. Se a feleségemnek, se a lányomnak nem esett bántódása, de ennek már két hete. Egy hónapot kaptam, hogy leszállítsak nekik egymillió ryou-t, miközben az öreg csak pár ezerrel tartozott nekik, igaz, már több hónapja.
A férfi tekintete szomorú, s látszólag nem szégyenli, ahogy két kövér könnycsepp gurul végig rajta. A kezei ökölben szorultak már a történet elején, talán a tehetetlen düh az oka, ami érezhet. Vagy csak azt szeretné, hogy ezt hidd. Bármi lehetséges.
- Ekkora összeget nyílvánvalóan nem tudok összeszedni, ezért inkább embereket próbáltam meg toborozni, mert egymagam nem vagyok képes megmenteni a családomat. Azonban a toborzási módszerem nyílvánvalóan nem elég hatékony - és itt rámutat az üvegre, amiben nemrég még Sake volt.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Szer. Jan. 28 2015, 23:23

[Danzou]

Figyelmesen hallgatom a történetet. Egy nehéz sors, egy kemény élet rajzolódik ki a lelki szemem előtt, ahol a fő "bűnös" a többre vágyás. S még csak nem is az övé, hanem az apósáé, amelynek nem tudott gátat vetni. Ösztönösen nyúlok vigasztalón az arca felé, kedves gesztussal, együttérzőn simítva végig az arcán, letörölve a gond barázdáiba ragadt könnycseppeket. 
Nem lenne lelkem, ha ezek után nem segítenék. Ha végiggondolom, nem tűnik semmi gyanúsnak. Ettől még lehet csapda, de nem kockáztathatom meg, hogy magára hagyom ezzel, mert nem akarok neki hinni. Életem végéig rágódnék rajta, hogy vajon a lelkemen szárad-e két ember halála. 
A sakás üveg ugyan nem jó bizonyítvány, még kevésbé romantikus zárása a tragikusan drámai "mesének", de sokszor voltam már szemtanúja itt, a kórházban annak, hogy az elkeseredettség a legbutább válaszreakciókat képes kiváltani az emberből. Ez sem szólt másról a részéről...
- Rendben, segítek. Mit tud még róluk? Mennyien lehetnek? Milyen képzettek, van közöttük esetleg shinobi? Amit csak tud, mesélje el, mert ki kell találnunk, hogyan lehetünk a leghatékonyabbak. Valami nagyon ütős terv kell - kérem és már rendezkedek is gondolatban, közben még azon is morfondírozva, kit vonhatnék még be. Tudom, problémás a helyzet, a státusza is, de akkor sem hagyhatjuk, hogy ártatlanoknak essen baja, a bűnözők meg szabadlábon garázdálkodjanak. Szerintem legalábbis a shinobi falvunk feladata a rend fenntartása is. Ez pedig egyfajta rendfenntartás. 
Talán beszélnem kellene Franksenseijel. Drágaláts tanárom ugyanis amúgy is szereti figyelmen kívül hagyni vagy sajátságosan szabatosan értelmezni a törvényeket, szabályokat. Nem normális például a diákját úgy új technikára tanítani, hogy közben tucatnyi vírussal fertőzi meg, és kockáztatja az életét úgy, hogy bezárja egy pincelyukba, és magára hagyja! a mai napig elfut a méreg, ha csak visszagondolok rá. ha nem is segít, legalább tudná, hol vagyok, és ha gyanúsan sokáig lennék el, talán lenne benne annyi, hogy szól valakinek...  
Én sem vagyok normális, hogy egy ilyen pacák kezébe helyezem az életem... Hah, nehéz ügy az egész, a legjobb lenne kimaradni belőle, de érzem, a sorsom nem engedné. Különben is, nem hiába vannak hőseim, kedvenc könyvfigurám letagadna, ha most nem tennék meg minden tőlem telhetőt. 
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Kedd Feb. 24 2015, 04:16

// Asuko //

Kedves gesztusodra a férfi mintha kissé mégjobban kiengedett volna. Tekintetben már halvány jele sincs az iménti részegség morzsájának sem. Tőled függ, hogy pozitív, vagy negatív módon értelmezed a dolgot, mindenesetre az biztos, hogy az emberünk itt van a jelenben, kábaságnak semmi jele - mostmár. Leszámítva az érzelmi hullámot, mely bizonyos tekintetben elvakíthatja, de ez talán nem is lényeges most.
Első két szavadra hálásan, már-már újfent megindultan rád pillant. Ha a szem a lélek tükkre, akkor elég nehéz lenne ilyesmit szimulálni... bár talán nem lehetetlen, rajtad áll, miképpen értelmezed a dolgot. Amint belekezd a válaszadásba, hangja, mozgása enyhén katonássá válik, mintha az egykori Shinobi múlt egy darabja köszönne vissza. Inkább jelentés ez, mint válasz. Az első bizonytalanságokból, hamar átcsap ebbe a fegyelmezett közlésmódba. Talán a remény, esetleg a hely az oka, vagy valami más. Kiváló kérdés, azonban jelen helyzetben nem feltétlenül olyan nagyon fontos.
- Nagyjából... egy tucatnyian lehetnek. A Felszerelésük jó, szervezettek. Legalább négyen képesek Ninjutsut használni, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy bármelyik is Ninja volna. Valószínűleg bukott akademisták, vagy valami hasonló. Egy barlangban rendezkedtek be, ismerem a két általánosan használt bejáratot. Sajnos nem tudom, hogy is néz ki belülről. Természetes képződmény, de valószínűleg jobban kifaragták, mint a természet. Ez alatt azt értem, hogy feltételezhetőleg kibővítették és hasonlók.
Rád néz. Vajon elégedett vagy-e a válasszal? 

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Kedd Márc. 24 2015, 13:03

[Danzou]

Különös dolog a remény: erőt ad, kijózanít és tettekre sarkall. Még az az ember is, aki megmerítkezett a kétségbeesésben, és teljesen elhagyta magát, önpusztításba kezdve, most kivirágozva újra józan, tettre kész és aktív, mi több, pillanatok alatt éveket fiatalodott. Csak azért, mert megígértem, hogy megpróbálok segíteni. A siker még bőven kétséges, mégis, egy apró reménysugár, egy, az elesett felé kinyújtott kéz már ennyi mindenre képes. Felemelő. Az élmény újra megerősít. Pont ezért, ezért az érzésért akartam mindig is gyógyítani. Még ha ez másfajta segítség is lesz most, épp ugyanolyan inspiráló számomra is. Teletölt boldog elszántsággal, s már nem is gyanakszom - pedig ez talán hiba, hiszen egy jó shinobi bár segít, mindig gyanakszik, hogy semmi, de semmi ne érhesse meglepetésként. Én viszont naiv vagyok, ezért bízom. Már megbízom benne, és teljes erőmből segíteni kívánom.
Jó hírekkel viszont nem szolgál. Nem tud sok mindent, de amit tud, elkeserítő. Sóhajtok egy nagyot.
-Mit gondolsz, mire megyünk ketten ennyi ember ellen? – mondjuk, ha a váltságdíjat valahogy elővarázsolnánk. Tudok én olyan jutsut? Persze, hogy nem, honnan tudnék…
- Hah, eszembe jutott egy megtévesztés, csak én nem vagyok rá képes. Esetleg nem tudsz valami olyan jutsut, amivel pénzt lehetne „varázsolni” bármiből egy táskába látszólag? Még ha csak átverés is, időt lehetne vele nyerni. Vagy nem is tudom … Bevallom őszintén, eddig nem nagyon volt részem olyan küldetésben, ahol nekem kellett volna kitalálnom a haditervet – pillantok bocsánatkérőn a férfire.

avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Shimura Danzou on Hétf. Jún. 01 2015, 12:44

// Asuko - Most nem fűznék megjegyzést a késéshez, így is elég ciki ^^ //

Nagyot sóhajt, majd válaszol:
- Nem, sajnos nem tudok ilyet. Néhány Suiton ninjutsut ismerek, mást nem igazán. Arra gondoltam, hogy talán egyszerűen beosonhatnánk, noha nem lenne könnyű összehozni, vagy akár... - pár pillanat után felkacag - Hát én sem vagyok az a parancsnok típus!
Valószínűleg a megkönnyebbülés, hogy nincs egyedül, az adhatott neki erőt ehhez a kacajhoz. De ezzel még nincs megoldva a dolog, s talán az ilyesféle boldogdágra most nincs is idő. Noha a vidámság sosem árthat olyan nagyon, azért a jelenlegi helyzet nem biztos, hogy megfelelő erre. Ráadásul, így, hogy a férfi sem tudott használható (?) ötletekkel előállni, újabb sziklafalba ütközött a mentőakció.
De azért Asuko igazán  beleélheti magát a helyzetbe, mert olybá tűnik, hogy Regény-hőssé lépett elő. A bátor, hősies Kunoichi felkarolta a részeg Nukenint, aki mindamellett, hogy elhagyta és ezzel elárulta a faluját, jólelkűnek tűnik. S a korház egy eldugott szobájában, titkos mentőakciót terveznek, hogy kiszabadítsák a férfi családját.
Jól hangzik, valóban, de valami mintha hiányozna a képből, nem igaz? 

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Tomoshika Asuko on Csüt. Szept. 17 2015, 16:26

[Danzou]

//Azt hiszem, megint én "nyertem" a ki ír később versenyen, de nagyon nem volt ihletem, és nehézkesen ment az írás, most sem sokkal jobb, de talán kezdek kilábalni az ihletválságból ˇˇ' //

Nem vagyok kisegítve a fickóval. Bár ha ki lennék, nem tőlem kérne segítséget, hanem már rég megoldotta volna egyedül a problémáját, azt hiszem. Gondterheltség ül megint az arcomra, valahogy nem tudok együtt érezni kacajával. Igaz, kin hogy jön ki a feszültség, igaz?... Gyanakvásom viszont naivan kialudt, így már semmit nem tartok furcsának - maximum ha nagyon egyértelmű lenne, de semmi ilyesmit nem tapasztalok egyelőre. Figyelmem sokkal inkább a terv felé terelődik el. Ha nem tudunk megtévesztőek lenni technikákkal, valami mást kellene kitalálni. 
- Hmm - adok hangot fejtörésemnek, továbbra is megmaradva a trükkös praktikák vonalán. - Mi lenne akkor, ha beszereznénk valamit, amivel hangot tudnánk lejátszani, elhelyeznénk a környéken, és kicsalogatnánk vele legalább egy részüket, aztán beosonva megpróbálnánk gyorsan elintézni a maradékot, és kihozni a családod, mielőtt visszatérnek. Akár az is lehetne, hogy veszünk pár rádiót, elhelyezzük őket közel osonva, amennyire lehet, felvett hangerővel. Aztán távolabbról beindítanánk egy magnófelvételt, és míg megnézik, mik azok a zajok és mi a forrásuk, akcióba lendülhetünk. Ha a tucatból csak 3-4 megy el, ráadásul pont azok egy része is legalább, akik jutsut képesek használni, fölénybe kerülhetünk.
Bár nem tartom magam jó tervgyárosnak, elégedett vagyok az újabb tervemmel is, tökre olyan, mint a regényekben, és ott is működik mindig - hát igen, rendes bevetési élményme nem sok van...
Viszont úgy nézek újdonsült védencemre, mintha feltaláltam volna a spanyolviaszt, és elvárnám, hogy ő is örüljön neki. Egy viszont biztos, hogy hagyni fogok egy cetlit, mielőtt elindulunk, Franksensei irodájában, hogy ha történne velem valami, azért legalább valaki tudja, hol vagyok. Nem mintha a legjobb ember kezébe tenném az életem, de jobb híján... Hah...
avatar
Tomoshika Asuko
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: .::Kórház::.

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.