Partvidékek

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Júl. 30 2016, 15:17

// Hidan //
 
Amint megkaptam az engedélyt, az utazásra, be is szereztem még pár számomra szükségesnek vélt dolgot az expedícióra, majd másnap útnak is indultam a Szél Országába. A Folyó Országának határát csak az indulás másnapján tudtam átlépni. A nap hátralevő részében pedig a folyókkal szelt vidéken keltem át. És bár az ország semleges a háborúval kapcsolatban mégis két rejtett faluval is rendelkezik. Ami nem éppen nyugtatólag hatott rám az ottlétem alatt. A következő nap volt viszont a legveszélyesebb, amit már a Szél Országában töltöttem. Mivel az ország már részben ellenséges terület volt így itt volt a legnagyobb esély arra, ha ninjába, ninjákba botlok akkor azok ellenségként fognak kezelni. A háromnapi utazás egyik fő nehézsége nem az volt, hogy mindig résen kellett lennem nehogy ellenségbe botoljak. De ami végül a legnehezebb volt az a sivatag, és annak pusztító hősége. Minden csepp víz aranyat ért, így próbáltam beosztani, hogy mikor és mennyit ihatok, mert a készletem sajnos véges. Így amikor megpillantottam az ivóvízzel rendelkező várost a távolban nagy megkönnyebbüléssel hajtottam le, a kulacsomban maradt víz nagy részét. A maradékot pedig a városhatáron, hörpintettem fel. Ki gondolta volna, hogy az utolsó cseppek lesznek a leg ízletesebbek, bár rájátszott az is, hogy ezeket már a város épületeinek árnyékában hajtottam le. Amik valamennyire enyhítettek a hőségen.
Első dolgom, az volt, hogy keressek egy kutat, ahol vízkészletemet feltölthettem. Ez még könnyű volt mivel, a város külső kerületei, még könnyű volt közlekedni, a főutaknak köszönhetően. Viszont a város belseje már közel sem volt ilyen kedves az ide tévedőkkel. Egy kész útvesztő volt így oda inkább nem is mentem. S bár a város nem túl fényűző mind az építészetben, mind a fejlettségében mégis paradicsom a fáradt utazóknak így nekem is. Mivel városnézést nem terveztem így egyből Yokuchi no Gai kikötőjéhez legközelebbi piacára mentem, hogy ott gyűjtsek információt a kofáktól, arról kik szoktak naponta kihajózni. A piacról a kikötőbe mentem, ahol a halászokat faggattam a helyi vizekről.
Pl.: Melyek azok a szigetek ahol élnek emberek? Hol szoktak még esetleg más hajók partra szállni, gyógynövényekért vagy hasonlókért? Vannak-e olyan távolabbi szigetek, amik nincsenek rajta a térképemen. És, ha igen, akkor hol vannak. Illetve az összes közül melyek azok, ahol még nem jártak, mert nehezen megközelíthető vagy egyáltalán nem lehet a part közelébe jutni. Na és persze, hogy akadna-e valaki, aki elvisz ezekre a szigetekre, munkáért cserébe.
Ha a kikötőben nem akadna olyan, aki kivinne a nyílt vízre, akkor meglátogatok néhány kocsmát. Talán ott szerencsém lesz, ha más nem egy részeg matróz megszán.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Hidan on Kedd Aug. 16 2016, 05:36

Bár a piaci kofák távolról sem tengerjárók, egy valamit mindenképp a javukra lehet írni: a fülüket folyamatosan nyitva tartják, ha egy friss pletykáról vagy érdekes történetről van szó. Gyakorlatilag itt élik le egész életüket, ebben a halszagú zűrzavarban és kevés dolog kerüli el a figyelmüket. Az egyetlen lényegesebb probléma talán a fiú számára, hogy legtöbbjük a hitelesség kárára igyekszik cicomázni, érdekesebbé tenni saját történeteit, így az ifjú shinobinak számos egymásnak ellentmondó, illetve egymást részben átfedő történetekből kell kiraknia a töredékinformációk végeláthatatlan mozaikját. Csak a fontosabbakat számba véve, a számára lényegteleneket félretéve - mert pár óra kérdezősködés után már névről ismeri a városnegyed összes kóbor macskáját a halárus nénik jóvoltából - a következő kép áll össze előtte:
A Szél Országától délre elterülő tengeren nem található nagyobb sziget, legfeljebb kisebb-nagyobb zátonyok, melyek hol eltűnnek, hol előbukkannak a tenger habjaiból a környéken igen jellemző aktív vulkanikus jelenségeknek köszönhetően. Ezek az apró földterületek többsége ugyan van olyan régi, hogy élővilág alakulhatott ki rajta - legalább növényzet kialakult az erős északi szél szárnyán messze szállingózó magok nyomán - de legtöbbjük túl kicsiny volt ahhoz, hogy az emberi civilizáció megvethesse rajtuk a talpát. Az előbbi okokból kifolyólag az összes jelentősebb kereskedelmi útvonal elkerüli ezt a zónát, a legközelebbiek is messze keletre közelítik meg őket, ezek többsége a távoli Tenger Országába indul. A fiú térképén jelölt terület irányába legfeljebb halászhajók és csempészbriggek merészkednek, de ezek is ügyelnek arra, hogy minél közelebb maradjanak Kaze no Kuni partvonalához, mert a nyílt tengeren el vannak vágva mindenféle utánpótlástól, mert azon az elenyésző számú szigeten, ami arrafelé található, ritkaságszámba megy az iható víz és az élelem is. A babonás nyelvek szerint nagyjából hetven tengeri mérföldön túl terül el a titokzatos és sokak által csak féltve említett Déli Köd. Ezt a területet messze elkerüli minden épeszű hajós, mert a mendemondák szerint rossz szellemek kísértik a végeláthatatlan homályba tévedőket, hogy a régmúlt időkből visszamaradt hajótemetők maradványaihoz csalják őket, ahol aztán a sekély zátonyoktól és a roncsokból kiálló árbocoktól léket kapnak. A földhözragadtabb gondolkodásúak úgy gondolják, csak előnytelen földrajzi helyzete miatt veszélyes hely, holmi kísértetetekről pedig szó sincs. Sajnos senki nem ismer olyat, aki járt már volna arra, mert mindazokról aki elhajózott, hogy meghódítsa az ismeretlent, sosem hallottak többet. Egyedül egy féleszű vén matróz, Bolond Sen'in állítja, hogy megjárta a ködfüggönyön túli világot és számtalan csodának volt szemtanúja, de senki sem veszi túl komolyan, mert kóros hazudozó hírében áll, s történetei minden alkalommal másképp szólnak, akárhányszor csak ráakad egy olyan szerencsétlenre, akinek nincs szíve elhessegetni, mielőtt lerohanná az öreg valami habókos tündérmesével. Lévén, hogy senki sem hajózik arra fele, senkit nem tudnak javasolni Atsushinak, aki munkáért, pénzért, de még a Rikudou Sennin tökéért sem vinné el abba az irányba.
Minthogy már nem sok ember maradt, akit megkérdezhetne a kikötői vásárban, így a legtöbbek által javasolt fogadó, a Pajkos Hableány felé veszi az utat, hátha ott rámosolyog a szerencse. Az ivó egyszerű, kétszintes épület, az ódon téglákat enyvvel odaragasztott korallokkal és kagylókkal díszítették, így egészen természetes hatást kelt. A bejárat egy fa tolóajtó, amit egy rászögelt hajókormánykerék elforgatásával lehet kinyitni. A cégéren pirozspozsgás, a fogadó nevéhez híven alul öltözött, fából faragott sellő díszeleg. Úgy látszik az összes kagylót elhasználták a talapzat ékesítéséhez, mert a szirén kebleire már nem jutott két darab sem, fedetlen valójukban hívogatják azokat a megkeseredett, lerobbant tengerjárókat, akik ilyet már úgysem látnak igaziban, legfeljebb pénzért. A beltér még a nappali órákban is zeneszótól hangos, a levegőt halszagú ételek és híg sör nehéz szaga üli meg. A rekkenő hőség ellenére, vagy pont azért épp teltház van amikor a fiú megérkezik, így ha valahol találni fog olyat, aki segíteni fog rajta, akkor az egészen biztosan itt lesz.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Aug. 20 2016, 17:39

// Hidan //
 
Háromnapnyi utazás után végre elértem egy városhoz, a kietlen sivatagos Szél országának tengerpartjánál. A házfalak árnyéka és a lágy tengeri szellő végre elviselhetővé tette számomra az ott létet. Mert eddig a sivatagi klíma számomra nem volt kedvező. Ivóvíz készletem feltöltése után első dolgom, volt a kikötőhöz közeli piacon informálódni. Ott pedig kikhez másokhoz lehetne fordulni, mint az árus öregasszonyoktól, akik bár nagyot hallanak, de ha valami szaftos pletykáról van szó, azt már méterekről meghallják. És bár csak annyit akartam tőlük megtudni, kik azok akik rendszeresen járják a tengert, többet is kaptam. Kisebb leírást a közelben lévő szigetek és zátonyok kialakulásáról, és sajnos azt is, hogy mind lakatlan és nem sűrűn járják az emberek. Ez még sajnos nem volt elég, de tudósítottak egy feltérképezetlen részről is a tengeren, ahová nem szívesen mennek a tengerjárók iszákos matrózok sem. Ami már inkább érdekesebb a számomra. Nem is vártam, hogy a sült galamb a számba repül, de az biztos, hogy ezért a kis információért sokat dolgoztam. Mert a sok kofa, mind másképp mesélte a dolgokat itt-ott megkurtítva, a dolgot. És bár én nevekért mentem azt nem, kaptam, csak egy iszákos, hazudós vén kujonét. És legalább két tucat kóbor macskáét, akiket afféle kedvencként kezelnek az öreganyók.
* Ezt a ”Bolond” Sen’int talán hazudósnak írják le. De tényleg megjárhatta a köd belsejét. Elvégre nagyapámról sem feltételeztem volna, hogy szerződésben áll a sárkányokkal. Minden esetre, ha én is meghallgatom a történeteit, azzal nem veszítek sokat.
Mivel esélytelen volt, hogy a kikötőben ráakadjak egyetlen olyan hajósra is, aki hajlandó lenne a ködbe vinni, legalábbis a kofák szerint. Ezért inkább egy kocsmába megyek, azt remélve, hogy fellelem ezt a Bolond Sen’int, aki talán nem is olyan bolond. Vagy esetleg egy olyan matrózt találok, akit rátudok venni, hogy segítsen eljutni a sárkányok szigetére, amit mellesleg még most sem tudom, hogy hol is van. Néhány embert ismét megszólítok, hogy útbaigazítást kérjek a helyi ivókhoz. Szinte egyöntetűen a Pajkos Hableányt ajánlották, így azt választottam. A fogadó a helyi trendet követi legalábbis kívülről, bentre nincs viszonyítási alapom. A kétszintes épület, homokkőtéglák falait korallok és kagylók díszítik. A bejárati ajtót pedig egy kormánykerék, amin belépve egyből meglátható a tárgy, amiről a nevét kapta a hely. A fából kifaragott sellő, kebelét semmi sem takarta. Ami lehet, hogy egy üzleti fogás, hogy több férfit csábítsanak be. Bár engem ez nem igazán izgat. Egyenesen a pulthoz megyek, hogy információt szerezzek a csapostól. Elvégre itt ő a piaci kofa, aki mindent lát és hall.
- Jó napot! Egy pohár hideg sört kérek! – majd miközben a kiszolgálásommal foglalkozik, rátérek a lényegre - Mondja csak, lehet itt szobát bérelni? Lehet, hogy szükségem lesz rá. Illetve itt van egy bizonyos Bolond Sen’in, valamint esetleg egy kalandvágyó vagy éppen elég bolond matróz, aki esetleg hajlandó lenne veszélyesebb vizekre is evezni?
Az információ és a kiszolgálás megköszönése után, an és persze a számla kiegyenlítése után odamegyek Sen’inhez már, ha itt tartózkodik és a kocsmáros megosztotta velem a kilétét. Majd megkérem, hogy mesélje el nekem, a ködben látottakat. Ez után, pedig egy olyan matróz asztalához ülök át, aki esetleg hajlandó lenne a ködbe menni vagy legalább a közelébe vinni. Már ha ilyet is tud mondani a csapos.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Hidan on Szer. Aug. 31 2016, 06:41

- Ahoj!
Köszönti a fogadós - hosszú és szakállú férfi, a korát nehéz lenne megsaccolni sűrű arcszörzetétől - a pulthoz lépő Atsushit, majd gépies mozdulatokkal a mosogatóhoz sétál, hogy megtisztítson egy söröspoharat a fiú számára. Itt a határvidéken láthatóan nem nagyon foglalkoznak az alkoholfogyasztást korlátozó törvényekkel, mert noha az ifjú Aokaze már elérte a felnőttkort, mégis igen fiatalos arca van, különösen az ivó többi vendégéhez képest. Miután egy kenőkéssel lesöpörte a habot a pohár pereméről, átnyújtja azt a shinobinak és mély, reszelős hangján válaszol a nekiszegezett kérdésekre:
- Ami azt illeti akad pár szabad szobánk, háromszáz ryou egy éjszakára, a sör pedig egy tízes lesz, ha mást nem kérsz. Bolond Sen'int ott találod a sarokban, szinte minden nap itt rontja a levegőt, még saját asztala is van. Olyat pedig mindig találni, aki hajlandó egy kicsit... Rizikósabb vizekre evezni, ha meg tudod fizetni az árát és nem teszel fel nekik kérdéseket. Keresd Kaizokut vagy Gorotsukit, ha ők nem hajlandóak elvinni oda, ahova menni akarsz, akkor a maga Suijin, a vizek istene sem fog.


Bolond Sen'in asztalát asztalnak nevezni persze költői túlzás volt a csaplár részéről. Egy hordóra fektetett, szélesebb hajódeszka képezi a bútort, ahogy a helyiség összes többi standját is. A kicsi, kerek kabinablakok nem engednek be túl sok fényt, így sárgaréz csészealjakon elhelyezett faggyúmécsesek próbálják - nem sok sikerrel - eloszlatni a bent uralkodó félhomályt. Ahogy jobban szemügyre veszi Atsushi - kívülről nem nagyon látszott - az egész épületet egy partra vontatott karavella testéből alakították át kocsmává. Az öreg tengerjárót nehéz lenne eltéveszteni: piszkosszürke, gubancos szakáll és dús szemöldökök, eszelősen csillogó, folyton mozgó szemek és foghíjas száj. Talán nem elhanyagolható körülmény, hogy egyik lába tőből hiányzik. De ha mindez nem lenne elég, orrfacsaró bűze és harsány kiáltásai mindenképp kétségtelenné teszik, hogy ő az az ember, akit a genin keres.
- AKKORA SZÁJA VOLT A FENEVADNAK, HOGY EGY TENGERITEHENET IS LE TUDOTT VOLNA NYELNI KERESZTBEN, BECSÜLETSZAVAMRA MONDOM!
Kiáltja kétségbeesett, siránkozó hangon valami idegennek, aki megelégelte a tündérmeséit és újabb italért indult. Ahogy Atsushi elfoglalja a másik vendég helyét, a vénember először riadtan kapja felé a fejét, majd kikeredett szemmel rárivall:
- Na mi van, te is azért jöttél, hogy gúnyt űzz Bolond Sen'inből?! Mi? Hogy érdekel a történetem? Ülj le mellém fiú. Látom, te más vagy mint a többi. Számtalan csodának voltam tanúja, amikor a ködön túli világban jártam, de ezeknek a földhözragadt sügéreknek egy csepp érzéke sincs az igazság felismeréséhez... Jártam földeken, ahol az emberek fejjel lefelé jártak-keltek, s a Nap nyugaton kelt és keleten nyugodott. A férfiak szülték a gyermekeket, s az asszonyok voltak védelmezőik. Jártam a tengerfenék csodálatos buborékvárosaiban, ahol a sellők királysága virágzik már évezredek óta, s olyan földeken is, ahol akkora hüllők tanyáztak, amekkora ez a város! De... Ha addig ülnél itt, míg kiserken a szakállad sem tudnám az összes kalandomat megosztani veled. Mit szeretnél tudni fiú?

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Szept. 04 2016, 16:31

// Hidan //
 
A piaci kofák és, kikötői matrózoknak hála sikerült, némi információhoz jutnom. Persze ez még korántsem elég. Így elindultam felkeresni Bolond Sen’in-t, az egyik kocsmába.  Ami nem más, mint a Pajkos Hableány, ami egy partra kényszerülő, hajótestből lett kialakítva. Itt pedig ki mást lehetne kérdezni, mint a csapost újabb információkért. Hiszen neki muszáj hallgatni, ha a kuncsaft úgy kívánja és névről ismerni a gyakran visszajáró vendégeket. Kezdésként, egy korsó sört kértem, és a szobák áráról kérdeztem. Majd az emberről, aki miatt betértem a helyre. És ha már úgyis benne voltam, a vallatásban akkor, már a merészebb tengerészek neveit is megtudakoztam nála. Az információk után, benyúltam hátizsákom egyik zsebébe a tárcámért. Elővettem belőle 10 ryou-t, majd leraktam a kocsmapultra. Közben pedig odapillantottam a keresett férfi asztalához, hogy megnézzem milyen ember is ez a Sen’in. Külső látszatra, kalandokkal teli lehetett az élete. Vagy legalább ilyen benyomást kelt a hiányzó lába. Hosszú piszkos szakálla pedig jó sörhab fogónak. Na, ő biztos egy olyan ember, aki a saját szakállára iszik. Visszafordultam a csaposhoz majd, így szóltam:
– Köszönök mindent. Ha a városban töltöm az éjszakát, okvetlen visszatérek az egyik szobáért!
Ezt követően kezembe vettem a korsót és megindultam Sen’in asztalához. Pár lépés után, már biztos voltam benne, hogy ő az. Mivel egy a pult felé mellettem sietősen elhaladónak olyat kiált, amit még én is badarságnak gondoltam volna pár nappal ezelőtt.  Lassú lépteimmel végül, odaértem az asztalához. A férfi felnéz rám, majd idegesen rám kiált. De a hogy elmondom, neki miért is állok előtte egyből hellyel kínál maga mellett. Majd bele is kezd az elmesélhető történetek felsorolásába. Olyan cifra, címszavakat hallottam, hogy még jómagam is kételkedőbe kezdtem esni afelől, hogy nem csak kitalálta a sárkányokról szóló történeteit. De végül csak kinyögi azokat a szavakat is amelyeket én keresek. A válasszal nem is várok egy percet sem. Gyorsan és határozottan választok, elvégre végig tudtam melyik történetét akarom hallani. 
– Az óriáshüllőkről szólót szeretném, ha elmesélnéd! * De nagyon remélem, hogy az nem szimpla kitaláció lesz, mint az előzőleg felsoroltak!
Majd belekortyoltam a habos sörbe, hogy az is fogyjon egy kicsit.
 
// Bocsi, hogy ilyen későn írtam, de csak vasárnaponként van időm rá. Ez pár hét múlva változni fog. Illetve akkor a kalandokhoz betett élményemet megnézed? //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Hidan on Csüt. Szept. 29 2016, 22:37

Az öreg Sen'in gyanakvóan hunyorogva méregeti egy darabig Atsushit, mintha azt latolgatná-e, hogy érdemes-e a fiú tündérmesébe illő kalandjainak részleteire. Pár pillanat múlva azonban nagyzási hóbortja felülkerekedik bizalmatlanságán és komoly arccal magyarázva, kézzel-lábbal-falábbal hadonászva próbálja nyomatékosítani az elmondottakat.
- Azok a nagy gyíkok száz tengeri mérföldre vertek tanyát, a Nagy Ködön túl. Azért bújtak el ilyen nagyon a világ tekintete elől, mert ezek a pikkelyesek igen okos jószágok a maguk nemében és jól tudták: az ember legyen bármily apró és jelentéktelen hozzájuk képest, azt szapora természetével, az ismeretlentől való félelmével és kegyetlenségével igencsak ügyesen ellensúlyozza. Valaha, még a Shinobi Világ hajnala előtt ők uralták ezt a világot. A mi fajtánk akkoriban még csak ostoba makkevők gyülekezete volt, de ezek a behemótok megtanították a beszédet ezeknek a méltatlan fajankóknak és lehozták nekik a mennyekből a tüzet, ami azelőtt csak az ő kincsük volt. Mivel nagyon hosszú ideig élnek, lassabban is szaporodnak nálunk. A vemhesség akár évekig, évtizedekig is eltarthat, szemben velünk, akik hozzájuk képest úgy szaporodnak, mint hozzánk képest a patkányok. A veszélyes tudással és gyilkos eszközökkel felfegyverkezett emberiség félni kezdte őket, végzetük lehetéséges okát látták a szárnyas gyíkokban és az életükre törtek. Akkoriban még könnyedén eltiporhattak volna minket, de helyette a száműzetést és a remetelétet választották, mert hittek abban, hogy egyszer még szövetségre léphetnek a fajtánkkal. De ennek ellenére még mindig nagyon bizalmatlanok, nekem is lepörkölték a lábam, amikor a szigetükre tettem. Legtöbbjüknek hatalmas szárnya és farka van, de ahogy az embereknek is számtalan féle arca lehet, úgy is ők is a legkülönbözőbb alakokban fordulnak elő. Testüket kemény pikkely fedi és képesek a pokol kénköves tüzét kiokádni a torkukon. Szeretik a meleg helyeket, a találós kérdéseket és a rostonsültet. Bár meglenne a lehetőségük, hogy lakhelyet építsenek, a szigetük elég nagy hozzá mégsem teszik. Jobban szeretik a hévízes barlangok langyos ölelését, vagy az égbe nyúló fák alatt sütkérezni. A természetük igen heves, mint mondtam, nekem egy lábszár került a bemutatkozásom, a legénységem feléről nem is beszélve. A másik felét már elvitte a korallzátony, ami a szigetet védi, mire odaértünk. A gyíkok mentségire szóljon, az embereim kezdték dárdával dobálni őket. De amikor látták, hogy Sen'in nem akart az életükre törni, ellátták a sebesülésem és hagyták hogy velük éljek, amíg felgyógyulok. Negyven éve már, hogy megjártam azt az utat. Enélkül sosem sikerült volna.
Mondja kaján, foghíjas vigyorral az öreg, majd büszkélkedve elővesz egy tenyérnyi, csiszolt kristályt a mellényzsebéből.
- Enélkül nem lehet átkelni a Nagy Ködön, mert különben eltéveszted az irányt, ha nem látod a Napot és a csillagokat. Ez viszont...
Az egyik olajlámpás fényéhez tartja a csecsebecsét, mire az prizmaszerűen fókuszálva a fényt az asztalra.
- Akkor is begyűjti a Nap fényét, amikor az szégyenlősen magára húzza a ködtakaróját. Ha egy egyszerű, vödörbe rakott napórával használod, a legnagyobb homályban is meg tudod mondani, hogy tartod-e az eredeti irányt. Csuda dolog-e, mi?


//Bocsánat a késésért, 10 chakra a kompenzációd.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Okt. 02 2016, 19:32

// Hidan //
 
A Pajkos Hableány fogadóba érve egy kis kérdezősködésnek hála sikerült megtalálnom Bolond Sen’in-t. Bár talán kérdezősködés nélkül is rájöttem volna, hogy ki is ő. Legalábbis, ha vártam volna egy kicsit. Mert amint elfordultam a pulttól egy korsó sörrel a kezemben már sietve távozott is mellettem egy férfi. Aki után egy hangos kiáltás, megy végig az ivón. És persze ki kiáltott volna, ha nem az a férfi, akit most éppen keresek. Oda is sétálok az asztalához, ami az épületen belül mindössze néhány hordóra fektetett, öreg hajódeszkát jelent. Mikor már a férfi előtt állok, kérdőn hangosan rám rivall, majd egyből hellyel kínál maga mellett és sorolj az elmondható történeteket. Nem gondolkozok sokat azon melyiket is válasszam a felsoroltak közül. Habozás nélkül válaszolok neki és megkérem, hogy meséljen a sárkányokról. Az öreg sem várat a sokáig a történetével, amit próbál még érdekesebbé tenni azzal, hogy mutogat meglévő és pótolt végtagjaival. A történetet hallgatni néhol unalmas volt, mert hát pont nem a szaporodási idejük érdekel jelenleg. De nem siettetem, inkább végig hallgatom az unalmas részeket is. Elvégre én kértem, hogy meséljen. És így legalább van időm lassan iszogatni a sörömet is.
* Tehát ha nem ártó szándékkal érkezik hozzájuk az ember, akkor akár még be is engedik a szigetre. Ez esetemben jól hangzik, elvégre én amúgy is barátságot akarok velük kötni. Amit a hallottak alapján ők is szeretnének kialakítani velünk, emberekkel.
Sen’in a története végeztével pedig a ködről és az azon való átjutásról kezd el velem beszélni és az ő speciális eszközéről.
– Igen, elég praktikus, ha az ember a ködbe kívánkozik menni. Mondja csak, nem adná nekem kölcsön?  Én is a ködbe készülök menni. – majd közelebb hajolok hozzá és kicsit halkabban folytatom – Én is azokhoz a gyíkokhoz készülök menni, amikről az előbb mesélt.
Miután elmondtam kíváncsiságom célját az öregnek újra kiegyenesedek a széken, majd amíg a válaszra várok ismét beleiszok a sörömbe. És reménykedek abban, hogy nem kürtöli világgá a férfi utazásom célját. Mert akkor engem is bolondnak bélyegeznek, akkor pedig már nem valószínű, hogy bármelyik helyi hajó is felengedne a fedélzetére.
 
// Jó újra az oldalon látni Very Happy  Remélem most már, egy jó darabig nem hagysz itt minket és írásaiddal színezed az oldalt mind mesélő mind játékosként. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Hidan on Hétf. Okt. 17 2016, 01:34

A vén tébolyult sértett horkantással válaszol a fiú felé intézett kérdésére.
- Kölcsönadni? Meg még mit nem! Épp csak megismertelek, s még ha meg is bíznék benned annyira, hogy ígéretekért cserébe odaadjam a legnagyobb kincsem, semmi biztosítékom sincs arra, hogy nem veszel az úton hullámsírba, magaddal hurcolva a Sellők Országába a kristályom. El sem tudod képzelni, mit ki nem álltam érte... Egyszer, amikor gaz martalócok foglyul ejtettek, napokig faggattak és kínoztak a titokért, hogy hova rejtettem! De még akkor sem mondtam el nekik, amikor a lábamat lefűrészelték. Bár... Kis híja volt, hogy úgy beszarjak a fájdalomtól, hogy a lenyelt ékkő is a gatyámban landoljon, azt meg kell hagyni. Ne nézz olyan sandán, azóta alaposan megmostam!
Hogy szavai igazát bizonyítsa, horgas orrával bőszen szimatolni kezdi a kristályt, jelezvén, hogy dicstelen múltja ellenére nincs semmiféle bukéja. Az önellentmondásos történet és a fura megnyilvánulás után visszasüllyeszti a követ a zsebébe, majd így szól:
- De kedvellek Fiú, van valami vakmerő tűz a szemedben, ami egy régi útitársamra emlékeztet, arra az egyre, aki túlélte azt az oda-, a visszautazást is a Gyíkok Földjére. Ezért segíteni fogok neked és elkísérlek a kalandodon! Szárazföldi tacskó vagy, úgysem lennél képes egyedül elnavigálni a tengeren nélkülem. Na mit szólsz? Az unokámnak van egy briggje, amiben szeszt szokott csempészni a partvidéki településekre. Ha fel tudsz neki ajánlani valamit, a kérésemre biztosan el tudna vinni a szigetre, hisz különb tengerjáró, mint én valaha is voltam. Az pedig nagy szó ám! 


//Bocs a rövid posztért, most csak ennyire tellett időm, de próbálom felpörgetni a dolgot Smile //

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Kedd Okt. 18 2016, 10:33

// Hidan //
 
Végre sikerült megtalálnom azt a személyt, aki állítólag megjárta már a tenger legveszélyesebb részét is. Legalább is saját állítása szerint. Végül „Bolond” Sen’in megosztja velem a sárkányok szigetére tett kirándulását, minden különösebb noszogatás nélkül. Történetében voltak cifraságok, amiket nehezemre esett volna elhinni így nem is tettem csak elengedtem őket a fülem mellett. Végül pedig megosztja velem annak is a titkát, hogyan vagyis minek a segítségével lehet átkelni a sűrű köd fedte tengeren. Mikor aztán próbáltam elkérni tőle ezt a bűvös kristályt, hirtelen rám förmedt. Ezt persze meg tudom érteni, hiszen mégiscsak a kincséről van szó. De mikor elkezdte mondani, hogy milyen kínzásoknak vetették alá őt. Az a kis bizalom is, amit eddig éreztem irányába kezd szertefoszlani. Mikor a lábának az elvesztésének egy másik történetét hallottam, úgy hogy az előzőt is csak pár perce mondta el. Közben a férfi csak szagolgatja, az ereklyéjét, hogy bizonygassa az elrejtés után, nem maradt lemoshatatlan nyom, mely megmutatná melyik nyíláson is távozott a rejtekhelyéről. Pár pillanat múlva pedig újra elkezdek bizalmat érezni szavahihetősége felé, amikor egy társáról tesz említést valamint azt, hogy ezért hajlandó segíteni. Bár csak annyit mondott a hasonlóság csak a szemünkben lévő tűzben van, de nekem máris van egy sejtésem kiről is lehet szó.
* Csak nem a nagyapámról van szó? Nevet nem mondott hozzá, így érdemes lenne felhoznom a dolgot.
A következő percben, már azt próbálom megtudni, ismerte-e a nagyapámat. De előtte még, elmondom, mit tudok felajánlani az utódjának a fuvarért:
- Az unokájának nem tudok semmi egyebet felajánlani, mint szolgálataimat. Ninja vagyok, így képes arra, hogy megvédjem a hajót, az embereket és a rakományt is, ha támadás éri azt. Mert gondolom egy szeszcsempésznek vannak ellenségei. Mindemellett még annyit szeretnék mondani, hogy szerintem ismerem azt a régi társát. Vagyis inkább ismertem, akihez hasonlított. Mondja a neve véletlenül nem Aokaze Daisuke?
Ekkor megállok egy pillanatra, hogy figyelemmel kísérjem a reakcióját.
Ha a visszajelzése nagyapám nevére pozitív, akkor folytatom:
- Én az ő unokája vagyok. Hátrahagyott nekem egy levelet, amiben a sárkányokról írt nekem. Sajnos önről nem beszélt, de ennek gondolom az-az oka, hogy azt akarta magamtól találjam meg őket. Bár az igaz, hogy az útra adott rejtett segítségeket is. De a lényeg re térve. Akkor áll az alku?
Ha pedig nagyapám neve közömbös neki, akkor csak annyit kérdezek, elfogadja-e az ajánlatomat. Vagyis inkább az unokája elfogadná-e.
– Mit gondol ez elegendő lenne-e az unokájának, a szállításomért?

// A terjedelem nem baj, amíg a lényeg benne van. Smile  Viszont lenne még egy kérésem. A kalandok közé betett élményemet leellenőriznéd, vagy kérjek meg valaki mást? //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Hidan on Csüt. Nov. 03 2016, 04:45

A vén tébolyult konokul rázza a fejét a fiú ajánlata hallatán, egyértelmûen állást foglalva amellett, hogy a védelembõl bizony nem lehet megélni, még ha néha el is kél az ilyesmi egy csempészhajón. Amikor azonban Atsushi a nagyapja nevét említi, az öreg Sen'in elõször kikerekedett szemmel keresi nagyjából mellmagasságig ejtett állát, majd gyermeteg lelkesedéssel hisztérikus kacajban tör ki.
- Hát miért nem ezzel kezdted, hogy a legendás Daisukénak az ivadéka vagy?
Az aggastyán esetlenül botladozva feláll, majd mûvégtagjával hangosan kopogva a parkettán megkerüli az asztalt, hogy hónaljszagú ölelésbe zárja az ifjú shinobit.
- Jó cimborák utódaitól azért mégse kérhet az ember sápot… Holnap kihajózunk! Olyan lesz, mint régen az öregeddel. Talán egy kicsivel kevesebb skorbuttal, meg kikötõi szoknyapecérkedéssel, de pont olyan lesz! Az fuvardíj miatt pedig egyet se fájjon a fejed fiam! Majd beszélek én az unokám makacs fejivel. Merne nemet mondani azok után, hogy a nagyapád történetei miatt lett maga is tengerjáró… Kapna a seggére a falábammal, de olyat, hogy egy hétig nem merne leülni. Találkozzunk hajnalhasadtakor a tizenkettes mólónál. Tárazz be elemózsiával rendesen, mert ha rossz szelünk lesz, akár hetekig is hánykolódhatunk a nyílt vizeken, és a szigeten épp sem egy életbiztosítás élelmet szerezni, rengeteg a mérgezõ gyümölcs és a vadállatok sem épp kezesbárányok arrafelé. Suijin áldjon, Fiam! Nekem mennem kell, hogy megszervezzem az elõkészületeket!
A féllábú félnótás egy hörpintésre kiissza italát, majd bicegve elindul, hogy tettekre váltsa ígéreteit.


//Ha azóta még nem ellenõrizte valamelyik Staff kolléga, akkor leghamarabb a hétvégén tudnám értékelni az Élményed, ha az megfelel.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Nov. 03 2016, 21:47

// Hidan //
 
Alkudozásom már majdnem sikertelenül zárult az öregúrral, az ő csiszolt kristályáért. Végül aztán mégis kaptam egy mentőövet, sőt egy kész gumicsónakot. Bár az eladásra nem szánta rá a fejét az öreg. De az elkísérésemre hajlandó lenne, és még egy hajót is tud szervezni hozzá. Nulláról hirtelen minden meglett, ami a sárkányok szigetére utazásomhoz kellhet. Ez örömmel és megnyugvással töltött el. Amit még az is tetézett, hogy talán nagyapám egy régi barátjával találtam magam hirtelen szemben. Viszont ez a hirtelen jött öröm nem tartott tovább, mint egy perc. Gyorsan össze is törte az öreg Sen’in az ajánlatomat megtagadó fejcsóválással. Majd újra felcsillanhatott, szemem mikor mégis ráadja a fejét a dologra. Bár ezt újfent nagyapámnak köszönhetem, aki tényleg baráti kapcsolatban állt ezzel az egykori rumvedelő matrózzal. Bár talán a rumivással, még most sem hagyott fel. Helyéről nehezen feltápászkodva, mögém kerül és úgy ölel át. Neki ez biztos jól esik, mivelhogy nagyapámra emlékeztetem. De nekem már koránt sem. Sőt inkább még kellemetlen több okból is. Elvégre furcsa lehet a többi vendégnek az ivóban, ahogyan átölel. Talán még piszkos gondolatokat is ültet fejükbe. Valamint az öreg bukéja sem épp kellemes. És ezt pont én mondom, aki idáig három napon át izzadt a sivatagban. Az ölelés után próbálok észrevétlenül, nagyokat szippantani a kocsma viszonylag friss levegőjéből. Majd mielőtt még elment volna Sen’in elmondta, mik a teendőim indulás előtt. Illetve hol és mikor fogunk találkozni.
 
Miután a férfi elment leszervezni az utazást én is lehúztam egyben a korsóban található sör maradékát, majd a pulthoz sétáltam.
– Kocsmáros uram! Akkor a ma estére kivennék egy szobát. Most fizetek, mert holnap korán indulok.
A kulcs átadása után átadtam a szoba árát, vagyis a 300 ryot. Majd mielőtt kimentem volna a városba élelemért az útra felkerestem a szobámat, és letettem a hátizsákomat. Mivel még sok időm volt estig így nem volt nehéz átjárnom a kikötőt, hogy reggel tudjam hova is kell mennem. Illetve körbejártam még a piacon, a kofák standjait is. Majd amint megtaláltam a legjobb áron, a megfelelő minőségű gyümölcsöket vettem 10 kg almát és ugyan ennyi körtét.Többet nem igazán éri meg venni, elvégre mégsem vagyok egy átlag ember. Nekem valamivel könnyebben menne a vadászat is. A két kis zsákot pedig, betettem egy nagyba. Azzal tértem vissza a fogadóba.  Majd az alap élelmet kipótló rakományt, fölvittem a táskám mellé a szobámba. Majd vacsorázni mentem, egy tál rámen elfogyasztása után pedig aludni tértem. A fogadó kemény ágya, az elmúlt éjszakák földágyához képest igen kényelmesek. Főleg úgy, hogy tudom, ezek után sokáig ismét nem alhatok rendes ágyban.  
 
Korai lefekvésemnek hála, korán is keltem. A nap első sugaraival kivet magából az ágy. Táskámat hátamra kapom, a gyümölcsöket pedig kezembe. Majd mielőtt még a kikötőbe indulnék, leadom a kulcsot. Csak utána megyek találkozni Sen’innel és az unokájával.
 
// Nem ellenőrizték, de nem az ő hibájuk. A megbeszéltek miatt, feltüntettem az elejére, hogy tegyék félre neked. Very Happy A szoba árán kívül, mennyit ryot vonjak le? //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 663

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Partvidékek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.