Határvidékek

6 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Itanashi on Vas. Május 26 2013, 22:21

A két fiú térdelve feküdt a földön, meghajolva a shinobi előtt, kinek talán csak esze nagyobb a nevénél. A Hangrejtek vezetője, Kabuto, úgy tűnt, elégedett a küldetéssel. Itanashi lassan felnézett a földről, majd a gyerek felé nézett. *Miért ölte meg a gyereket, aki élve kellett neki? Ezért öltek annyi embert, hogy...* ám elakadt a gondolatmenetében. Elmosolyodott. *Milyen alattomos, mégis milyen eszes elmével bírhat, hogy küldetésre küld miket, és míg mi a célét harcoltunk, elértük a valódi okát a küldetésnek. A pusztítást. A civilek és shinobik lemészárlását. Hihetetlen, hogy észre sem vettük.* Kabuto közelebb lépett, majd kisétált a teremből. Itanashi nem akarta zavarni őt, úgy tűnt, Mirubinak sincs további kérdése, talán még most sem dolgozták fel az elmúlt percek eseményeit. Mikor a köpenyes az ajtóba ér, a fiú halkan szól
- Remélem, hamarosan újra találkozunk, Kabuto-sama - majd miután Kabuto kisétált a szobából, Itanashi lassan felkel, leporolja magát és Mirubira néz.
- Most már te is érted ugye? Ezt az egészet. Bábok voltunk, katonák egy háborúban. Eg olyan háborúban, ahol az erősebb egyszerűen eltapossa a gyengéket. Mi pedig esélyt kaptunk, hogy egy nagyobb hatalom katonái lehessünk. nem a gyereken volt a hangsúly. - sétált az ablak felé, kezeit hátul összekulcsolva - Öten jöttünk a faluba, a feladatunk az volt, hogy a lehető legnagyobb csendben elfogjuk a gyereket. Nézd csak meg. A falu romokban áll, emberek holttestei torlaszolják el az utcákat. Ez az egész előre ki volt tervelve. A küldetésünk célja nem a gyerek volt, hanem hogy üzenetet hagyjunk. Egy üzenetet, hogy tudassuk a világgal, jobb ha felkészül - fordult ismét Mirubi felé - Új idők jönnek, Mirubi. A háború minden nemzetet megrémít, senki sem mutatja ki, de félnek. A nagy nemzetek rettegnek az újabb háborútól. Nézz csak ki - mutatott ki az ablakon - a falu romokban áll, egyszerűen a vezetők nem tudnak megbirkózni a feladattal. Kegyetlen háború veszi kezdetét, nekünk pedig el kell döntenünk, hogy hova állunk. Hisz láthatod. Azok, akik az utcákon fekszenek, ők a rossz oldalt választották. A gyengék oldalát. Ám úgy tűnik, nincs még vége, ez még nem elég, hogy tudassuk a világgal, mi folyik itt. - majd fehéres haját elhúzta a szeme elől, sebhelyes arccal, mereven nézte a fiút - Segíts nekem, Mirubi, kiérdemelted a bizalmam. - majd a hátán lévő tekercshez nyúlt, és elővette a robbanó jegyzeteit, melynek a nagy részét átadtam a fiúnak - Üzenjünk a világnak. - ezután visszavette álarcát.

Ha a fiú vele tart, Itanashi kisétál az épületből, természetesen a kellő védelmet fenntartva, majd a kezében lévő jegyzeteket a házak falára tapasztja. Nem tapaszt olyan sokat, csupán 3-et, a maradék 7-et Mirubinak adja. Itanashi másképp akar üzenni a világnak. Egy kunait vesz a kezébe, majd beront az egyik házba. Civilek után kutat, legyen az bármely nemű. Addig keresi őket, mígnem elfog négy civilt, kiknek a kezeit a hátuk mögött megkötözi, majd a ház elé viszi őket.
- Mirubi, gyere velem, van egy kis dolgom még - majd a négy civillel elindult szintén a kapu felé. A civileket a földre fekteti a kapu előtt, majd elvágja az első civil torkát. A második civilt torkát is lassan elvágja, mindeközben halkan mormol - Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött. Fogadd el ajándékom, és tégy engem prófétáddá - monológja végén elvágja a harmadik civil torkát is. A három testről letépi a felső ruházatot, majd a kunai-al folytatja az üzenetet. Három mellkas, három szó: ~Csak. Most. Kezdődik.~. A három testet a fal elé ülteti, vérükkel pedig egy kört rajzol, bele pedig egy háromszöget a körön belül a falra. Mirubi-t elküldi, hogy szóljon a többieknek, a küldetésnek vége. Ő pedig véres kezeivel és fegyverével az utolsó megkötözött civil fölé lép
- Neked más feladatod lesz - mondja lassan a remélhetőleg már megtört. rémült lakosnak, felemeli a földről.

Míg a többiek kiérnek a faluból, a fiú az utolsó civil homlokába belevési Jashin jelképét, de úgy, hogy ne haljon meg. Amint a többiek kiértek, Mirubi mellé áll
- Hamarosan egy új világ születik. Egy új világ, ahol csak az erős maradhat életben a gyengéknek - fordul a civil felé - nincs helyük - majd aktiválja a jegyzeteket Mirubival, a robbanójegyzetek pedig újra átrajzolják a város belsejét.
- Menj. Fuss. Szólj mindenkinek. Itt vagyunk. - küldi el a civilt.


//Remélem a civilekre rátalálhat a fiú, a küldetés végére hagytuk a szervezet alapjait, ehhez pedig egy megfelelő belépő elengedhetetlen Smile//


A hozzászólást Itanashi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27 2013, 18:20-kor.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1364

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hyuuga Emiko on Hétf. Május 27 2013, 13:00

Ugyan még mindig gyanakodva szemlélte a férfit, de örült, hogy végre valaki rendbe hozza a lábát. Még mindig nehezére esett olyan fürgén mozogni, mint általában, ám a korábbi állapotához képest nagyszerűen érezte magát. Tessa nem szólt semmit, habár nem is volt rá nagyon ideje. Amint végzett a gyógyítással, a férfi megfogta a fiatalabb kunoichi vállát és mind a ketten nyomtalanul eltűntek. Ekkor jött rá, hogy mekkorát is hibázott. Fejét lehajtotta, a vidám és idióta lánynak nyoma sem volt. Arcán a vonások megkeményedtek, majd a romos épület falához fordult, hogy azon töltse ki dühét. Kezével rácsapott, de kárt nem okozott a falban.
- A fenébe... - először csak suttogott. - A fenébe! - kicsit hangosabban mondta ki a szitokszót. - A FENÉBE!!! - üvöltötte teli torokból, majd önkéntelenül is chakrát irányított a kezébe, majd egy jól irányzott ütéssel a maradék épületet is lebontotta. Lihegett egy sort, majd hosszan kifújta a levegőt, ami jelezte, hogy kezd lenyugodni. A másik élőlény felé fordult, aki még mindig mellette volt.
- Ifu, most már elmehetsz, vissza a gazdádhoz - mondta a macskának, majd a palota felé intett, amerre távozott Mirubi és Itanashi.
Eminek ezek után volt egy kis ideje megszemlélni a szörnyű valóságot. A környék úgy nézett ki, mintha a háború már végigsöpört volna az egész falun.
*Mégis mit gondoltam?! Eljövök ide, elrabolok egy gyereket és minden megy tovább?! Legalább már elmondhatom Karunak, hogy mindketten tettünk olyat, ami nem egészen vet ránk jó fényt.* A gondolatra elnevette magát, ám ez korántsem volt felszabadult, inkább kínos és erőltetett. A csendben távoli harc zaja csapta meg a fülét, valaki a csapatból még mindig küzdött. Nem számított már annyira, de azért mégis aktiválta a Byakugant, hogy körülnézhessen. Felismerte a piros kabátos társa chakráját, valamint a korábbi ellenfelét is sikerült azonosítania. A ninja két másikkal állt szemben, ám Emi egyáltalán nem féltette. Kikapcsolta a Dojutsuját, aztán lerogyott a földre és nézte a kezeit. Immáron nem csak katona volt, akit felhasználnak és parancsot teljesít. Önszántából jött ide, ezzel hozzájárulva, hogy sokak élete odavesszen. Egy pillanatra vértől áztatottnak látta mindkét kezét, de miután lehunyta a szemét és újra kinyitotta, eltűnt ez a rémes látomás. A másik két társával nem foglalkozott, nyilván ők is találkoztak a megbízóval a palotánál. Meg aztán nem is nagyon akart találkozni velük, ők ketten teljesen más eszméket képviseltek. Már állt volna fel, amikor egy árnyék vetődött rá. Felnézett és meglátta a fehér hajú shinobit, aki még most is arcát takarta, nehogy felismerjék. Hanglejtéséből rájött, hogy nincs túl jó kedvében. A szőkés hajú kunoichi komor és kissé hideg tekintettel vágott vissza a férfinak.
- Elment, de azt nem tudom hová. A megbízónk megtalált minket, miközben pihentünk és elmondta, hogy változott a terv. Megölte a gyereket, mert így látta jónak - a szavak egyre nehezebbé váltak a szájában. Felállt, hogy szemtől szembe folytathassa a társalgást. - Meggyógyította a lábamat, aztán magával vitte Tessát - be akarta bizonyítani, hogy igazat mond, ezért tett egy lépést előre, korábban teljesen merev végtagjával. - Nem tudom, ki volt a megbízónk, de Tessa felismerte. Egyébként vicces, hogy még mindig ennyire el akarod rejteni a kilétedet. Már régóta tudom, hogy nem vagy közönséges shinobi, a chakrád elárulja - ezzel próbálta kicsit megfogni a férfit, és remélte, hogy sikerrel is jár.
avatar
Hyuuga Emiko
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Hétf. Május 27 2013, 20:29

// Fagy Gyermekei //


Lassú tűz emészti a palotát. Ugyan a helyzet forró és veszélyes, de Mirubi még sem nyugtalankodik, még sem kapkod, csak nagy áhítattal és alázattal térdel ezelőtt a szörnyeteg előtt. Persze csak látszólag cselekszik így és az érzelmek az arcán mind hamisak... Ugyan nem vetné meg azt a tudást és azt a hatalmat, amire ez az ember szert tett, de ugyanakkor a háta közepére sem kívánja egy ilyen alak társaságát. De nincs mit tenni, jó benyomást kell keltenie az Otokagéban, ugyanis a későbbi terveihez, elengedhetetlen egy olyan egyén mint Ő... Kellő befolyással, kellő intelligenciával és tudással rendelkezik. Mirubi is ilyen szeretne lenni, azonban Ő nem akar ilyen mértékben meghunyászkodni és csak az eszét használnia a Világ felforgatásához. Saját erejét és saját technikáit akarja használni arra, hogy a lehető leghatalmasabb shinobivá válhasson, csakúgy mint azok a Hősök akik előtte megmaradtak a történelemben. De utána nem a jó és a szép marad, nem a dicső tettek... Sőt! Nem marad fent semmi amire az emberek, vagy bármi más emlékezne! Mert nem lesznek EMBEREK! És ez benne a szép! A végső munkája végén, egyetlen egy ember sem marad majd, egyetlen egy alávaló, féreg sem rontja majd a levegőt. Felgyorsítja a kihalás folyamatát és nem hagyja, hogy az emberiség saját magával elpusztítsa a Földet, az állatokat és a növényvilágot... Persze ez a fiú nem egy eltökélt, túlzásokba esett környezetvédő! Csupán az emberiség és az emberek vannak rá olyan hatással, és ők indították el benne ezt a folyamatot, hogy ezáltal a pusztulásukat kívánja... Ő akar lenni a Pusztítás, Káosz, a teljes Vírus, ami elsöpri az emberiséget. De ehhez, segítségre van szüksége... Ahogy már korábban is említette, kellenek neki olyan emberek, olyan lények, akiket irányíthat, megvezethet és a saját céljai eléréséhez manipulálhatja őket. Olyan személyek kellenek neki, akik céljai párhuzamosak és egybevágnak az övével, így hozva létre egy teljesen új, egy tökéletes eszmét, egyetlen egy közösségben, aminek a neve a pusztulás, a járvány és az esőszerű megváltást jelképezi... Egy Szervezet minek a neve Ame no Ekibiogami!

Ahogy az a csúszómászó féreg megsimította Mirubi fejét, a hideg futott végig a fiú hátán... Érezte a férfi rettentő nagy gonoszságát és azt a szennyezett chakrát, ami betölti a férfit! Ennek a féregnek is pusztulnia kell majd! De ennek majd csak a későbbiek során jön el az ideje. Mirubi méltóságteljesen a földön maradt, amíg az Otokage végleg el nem hagyta a szobát, majd lassan, a gondolataiba merülve erőt vitt elgémberedett lábaiba és felállt. Szemei előtt a fények össze-vissza cikáztak, valamint a lábán mint ha hangyák futkároznának végig. Elzsibbadt és igencsak kellemetlen, szúrós érzés rálépni. Karuval szinte egyszerre álltak fel a földről, Mirubi pedig ekkor vetté észre, hogy társa levette az arcát eddig takaró maszkot. Haja ezüstösen csillogott a lángok által megvilágított szobában, ám az arcát is elakarta Mirubi fürkésző tekintete elől. Az ablakhoz lépett, miközben igencsak érdekes megvilágításba helyezte a dolgokat. Igazat beszélt és szavaiból Mirubi azt ítélte meg, hogy ez az Itanashi egy olyan ember, akit nem zavar, ha katonának, eszköznek, bábnak használják, ha az egy magasabb rendű és tetszetős cél. Ám a hanglejtéséből és a szóhasználatából, Mirubi számára az is világossá vált, hogy ez a fiú nem tekint Mirubira feljebbvalójaként... Sokkal inkább egyenrangú társként.
~ *Kiérdemelted a bizalmát?! - Szólalt meg a mély, gúnyos démoni hang - Akkor most már lehetsz a szolgája! HAHAHA! *Elhallgass! Pont Ő kell nekem... A csoportunk alapító tagjai mi ketten leszünk! Az Ame no Ekibiogami alapítói, akik Káoszba taszítják a Világot és az Emberiséget. De valós céljaimat nem fedhetem fel előtte... Még nem. Elvégre is nem akar meghalni. Nem akar semmivé lenni... ~
Itanashi beszédét figyelmesen hallgatva, a fiú néha-néha kinézett az ablakon, szemével örömmel fürkészve a kint eluralkodó káoszt. Ám amikor az ezüstös hajú fiú újra felé fordult, majd arcából kikotorta a haját, Mirubi meglátta azt az arcot, amit ezidáig látni óhajtott! Az arcára egy szolid, de még is kivehető meglepődöttség ült ki, ahogy felismerte a sebhelyes arcú, sav marta fiút... Persze amikor utoljára látta, jóval gyengébb volt és ezek a sebek sem voltak rajta. Még Kitori, Mirubi csapatának legfiatalabb tagja is legyűrte őt a Chuunin Vizsgán, ám leleményességéről és erejéről Mirubi, már az első fordulóban megbizonyosodhatott. De akkor is... Kitori jobbnak bizonyult. De most!? Vajon változott valamit ez a fiú? Semmi kétség! Elég sokat ahhoz, hogy Mirubi is bizalmat szavazzon neki, azonban még nem szólt semmit, csak egy kisebb, elismerő mosolyt engedett meg magának, majd megvárva, míg Itanashi, vagy is a Chuunin Vizsgáról megismert Djuka Sendo elindul lefelé a lépcsőn, a plafonra szegezett holtestre szegezi a figyelmét, majd ha lát valamely testterületén egy valamely Ninja Falura jellemző fejpántot, ami akár áthúzott is lehet, felugrik érte és leszakítja a hulláról, majd azon az ablakon egy ugrás kíséretében távozik, amelyiken Itanashival kinéztek. Amint ezzel végzett megkeresi a bejáratot, ahol remélhetőleg Itanashi már várja őt. Jól sejtette! Itanashi a kezébe nyom 7 robbanójegyzetet, majd beront a házakba és összeszed néhány Civilt. Mirubi nem tudja mire vélni ezen tetteket, így inkább csendben marad és követi Itanashit amerre Ő megy. Az út közben, alaposan szemügyre veszi a pánikoló embereket és a lángba borult várost, eközben pedig 3 jegyzetet rátapaszt 3 különböző civilre, akik mellette szaladnak el, míg Ő teljesen nyugodtan követi Itanashit, aki a kapuhoz érve egy igencsak figyelemreméltó rituálét visz végbe. Amint ennek vége, kiadja Mirubinak a parancsot, amit a fiú érdeklődve és mivel amúgy is dolga van, végre is hajt, persze nem teljesen úgy, ahogy azt Itanashi és a társai elvárják. Végig száguldva a falun, "random" házakon helyezett el még 3 robbanójegyzetet majd megérkezve oda, ahol az orvosi rendelő volt, lelassított és a háztetőkön csendben megközelítette azt a helyet, ahol Emit és Ifut hagyták. A macska eleget téve Emi kérésének, kiszagolva Mirubit egyből a kapu felé vette az irányt, majd megérkezve a háztetőre Mirubi mellé, feloldotta a Jujin Bunshint és újra a macska alakját vette fel. Mirubi csak végigsimította a testét, majd a háztető legszélére ment, egészen közel Ashurához és Emihez, majd letapasztotta az egyik cserépre a robbanójegyzetet és gyors iramban, Ifuval távoztak a helyszínről.
Mirubi megérkezett Itanashi mellé, aki elkészítette az utolsó előtti mozzanatot, ami pedig Jashin jele volt a férfi homlokán. Mirubi elmosolyodott... Tisztán látszott, hogy egy újabb ötlet villant be neki, majd ennek örömére, nem törődve társaival, valamint a közelükben elhelyezett robbanójegyzetekkel, megalkotta a Tigris kézpecsétet és felrobbantotta az összes általa elhelyezett jegyzetet.

*
~Pecsétek Szimbolikája~



A városban hét pecsét van elhelyezve! Három egy-egy civil karján, testén, lábán. Ezeket felrobbantva valószínűleg a közelükben lévő emberek tömege is felrobban és mindent beborít majd az emberi szervek, testrészek tömege. Vér lepi el a várost, ami a Tisztító Esőnek felel meg. (Ame no Ekibiogami = Amegami = Eső Isten [Értsd: Szervezet célja a katartikus káosz, amivel radikálisan, mocskos dolgokkal, de megtisztítják a Világot. Ezért vér, bél, hús eső a Tisztító Eső])

A maradék három pecsétet, egy-egy házra helyezte el. Ezeket felrobbantva mond búcsút az ember alkotta dolgoknak, ezzel együtt az emberiségnek.

Az utolsó egy pecsétet, közvetlen a "társai" közelében helyezte el. Ez jelképezi a saját véráldozatot, itt tehát a társainak a véráldozatát akik Mirubi oldalán harcoltak. (Direkt úgy helyeztem el, hogy a karakterek ne, vagy minimálisan sérüljenek)


*



A chakrakapcsolatoknak hála, a robbantás gyorsan bekövetkezett, majd ezután Mirubi ránézett Itanashira is, aki valószínűleg szintén felrobbantja a jegyzeteket. Ezután szélnek ereszti az általa elfogott és megjelölt embert, majd az elrohanva mond búcsút az elmebeteg bandának. Mirubi intve Itanashinak, megindul abba az irányba, amerről jöttek, egészen a gyülekezőpontig ahol a csapat a fegyvereiket hagyta nemrég, majd ott megállva, nézve a lángokba borult falut, szól Itanashihoz.
- A Világ hamarosan Káoszba Borul! A pöffeszkedő férgek és a jelentéktelen, önző, élettelen szégyenfoltjai ennek a Világnak el fognak tűnni. Segít nekem! Nem vagyunk különben semelyik embertől, de mi tudjuk az igazságot... Az igazságot, amivel bírva megváltoztathatjuk a világot. Alapítsuk meg együtt a Pusztulás, a Vér és a Megújulás Szervezetét, az Ame no Ekibiogamit! Ez a szimbólum fogja megadni nekünk a kezdőlökést - Rajzolta közbe a hóba lábával Mirubi a lefelé fordított Háromszöget, valamint a benne lévő szemet - Ez szimbolizálja a démoni hatalmakat, a gonoszt és a sötét erőket amik segítségével elérhetjük azt, hogy az összes olyan embert eltakarítsuk a Föld színéről, akik nem méltóak az életre. De ehhez kellesz nekem és még sokan mások. Mit válaszolsz barátom!? Segítesz, vagy áldozatul esel a sötétségnek?!
Tette fel Mirubi a kérdést mosolyogva, kezét nyújtva a maszkos férfinak, várva a választ.


// Sai! Akkor hogy a robbantás mennyire járt sikerrel, valamint azt, hogy Mirubinak sikerült-e egy fejpántot szereznie attól a férfitól akit Kabuto megölt, kérlek írd meg //

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Specializálódás : megb***odni

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1292

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Unazaki Tessa on Hétf. Jún. 03 2013, 18:40

A kis öt fős csapatunk annak ellenére, hogy milyen kaotikussá is vált a helyzet, különvált, hogy végrehajtsák a küldetést amiért valójában idejöttük. Az ellenfeleinknek már a kezdettől fogva ez volt a céljuk, hogy ezáltal meggyengítsenek minket és könnyebben elkaphassanak, levadászhassanak. Pontosan ezért emelték azt a bizonyos chakraakadályt, melynek öt pontjába állva már eltávolítottak minket egymástól. Végeredményben az sült ki, hogy Itanashit, Mirubit és a Piroskabátot teljesen szem elől tévesztettük és csak mi ketten Emikoval maradtunk leharcolt állapotban egy romos falnak támaszkodva. Jobban belegondolva a létszám három volt, ugyanis az Ifu nevezetű macska is velünk maradt, bár kétes hogy ő tudna e valamit tenni egy esetleges harc során, annak ellenére ha képzett ninju állat, hisz nincs itt a gazdája aki a megszokott parancsokat adjon neki.
- Sajnálom, hogy ennél többen nem tudok tenni, de az orvoslás egyáltalán nem az én szakterületem. Annyit tudok csak mint egy átlagos shinobi ezen a téren. Mondtam miközben hellyel-közzel kezelni próbáltam a lány külső sérüléseit. Bár sikeresen be tudtam kötözni a sebeit, néhány kellemetlen emlék a falummal kapcsolatban, felélénkült bennem mely látszódott is rajtam, ugyanis jól kivehetően végigrázta az egész testemet a hideg. Na igen, Otogakure sosem volt az a kellemes falu ahova az emberek és shinobik nevetgélve mennek és gyermekded küldetéseket hajtanak végre. Sokkal inkább a kínzások, kísérletek és kierőszakolt fegyelem hazája volt, melytől az emberek mindég rettegtek, de elmenekülni sosem mertek. Ez az emlék is, mely bevillant, a falummal kapcsolatos volt, pontosabban még az akadémiai éveim jutottak eszembe amikor egy meglehetősen szigorú tanár tanította az ifjoncoknak az alap orvoslást, a sebek ellátását. Bár ez eddig nem hangzik valami rémisztően, nem egy alkalom volt, hogy "tanulmányi kirándulás" címszó alatt lementünk a hullaházba, egyrészt hogy megszokjuk a tetemek, holtak látványát, másrészt, hogy azok boncolásával nagyobb betekintést nyerjünk az emberi mibenlét titkaira. Őszintén megvallva, gyűlöltem a falvamat mindazért amit az ott élő emberekkel tettek, de volt még valaki, egy elviselhetetlen szemüveges fickó akit mindennél és mindenki másnál jobban megvetettem és gyűlöltem.
A kis visszaemlékezésemből Emiko hangja zökkentett ki aki éppen köszönetet mondott a macskának azért, amiért kihozta a szorult helyzetből. Kicsit megráztam a fejemet, hogy a maradék kellemetlen emlék is eltűnjön a fejemből, majd egy erőltetett mosollyal nyugtáztam, hogy a szörnyűség, melyben részt veszünk, kezd a végéhez érni. Kicsit még most is a nehezemre esik elhinni, hogy ez történt. Megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy zökkenőmentesen és csendesen haladjon ez a kis küldetés, ám minden elképzelésemet túlszárnyalja ez a mostani kialakult helyzet. Lényegében a terveimmel és azzal, hogy a csapatot én vezettem, egy egész civil falu pusztulását segítettem elő.
- Lassan indul... Próbáltam volna meg javasolni, hogy álljunk kicsit odébb, elvégre itt elég kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, ám még mielőtt befejezhettem volna a mondatot, a semmiből hirtelen egy ismeretlen alak termett előttünk kinek egész mibenlétét egy csukja és a hozzá tartozó kabát takarta. *Egy újabb ellenség? Tudtam, hogy mihamarabb el kellett volna tűnnünk a harc helyszínéről... Most egy újabb katonát, vagy akár zsoldos shinobit is küldhettek ránk... ...de várjunk. Ha meg akart volna támadni, akkor azt könnyen és tisztán megtehette volna anélkül, hogy megmutatja magát nekünk. Ennek így nincs túl sok értelme, feltéve ha egy félőrülttel van dolgunk aki szereti kiélvezni áldozata szenvedését.* Futott végig bennem a gondolat, majd én is a kunaiomhoz nyúltam. Próbáltam védeni Emikot aki nem volt olyan helyzetben hogy harcolni tudjon, ám még mielőtt bármit is tehettem, a testem azon nyomban lebénult. Számat se tudtam megmozdítani, hogy mondjak akármit is. *Ki lehet ez az alak. Ide érezni lehet a megvető, gúnyos jellemét, sőt mi több még az undorító chakrája is körbeleng minket. ~ Nem, az nem lehet! Ő nem lehet itt. Ez biztos az egyik kísérlete, ő nem mutatná meg magát nyilvánosan, főleg nem egy ilyen helyen.* Teljesen magamba zuhantam, bár meg akartam védeni Emikot, testem teljesen leblokkolt, olyannyira, hogy a kezemben lévő kunai remegni kezdett. Szerencsénkre ez az ismeretlen alak egyenlőre még nem támadott meg minket, ám hamar megmozdult, bár csak a karjai emelkedtek fel lassan, azok is a csukja felé tartottak, melyet egy könnyed mozdulattal leemelt a fejéről. *Ez ő! Ez kétség kívül ő! Teljesen biztos vagyok benne, ez ő! Ez csakis ő lehet! EZ Ő! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÖLD MEG, GYERÜNK MIRE VÁRSZ MÁR, NYÍRD KI, NYÍRD KI VAGY Ő TESZI MEG! MIRE VÁRSZ MÁR MOZDULJ! MOZDULJ NEM HALLOD?!* Yoko hirtelen őrjöngeni kezdett, teljességgel megvadult, bár nem is volt csoda mindazok után amit velem, jobban mondva velünk művelt. Habár a belső énem mindent megtett, hogy átvegye a testem fölötti irányítást, azt mintha betonba öntötték volna, nem volt képes megmozdulni, annyira ledermedt, sőt még a remegés is megállt, bár már nem volt miért remegnie ugyanis teljesen elvesztünk. A kunai, melyet azért húztam elő, hogy megvédjem a mellettem lévő sérült lányt, pár másodperccel a csukja leemelése után kiesett a kezemből.
- A körülmények megváltoztak, a feladatotok immáron a távozás, a célpont meghalt, mert így láttam jobbnak... *Mit jelentsen ez?! Mindvégig ő volt a megbízónk és játszadozott velünk? Most meg szimplán megölte a gyereket mert úgy vélte jobbnak? Ez kétség kívül ő... csakis ő képes ily módon "bábjátékot" játszani az emberekkel, majd miután megunta a kis szórakozását, puszta szeszélyből kivégzi kiszemeltjét... De miért? Miért akarhatta ezt a játékot?! Ezzel akarja kirobbantani a nemzetek között a háborút? Erre ment volna ki a játék?* Kétségbeesésemben teljesen elvesztem a gondolataimban és már csak arra eszméltem fel, hogy Emiko lábainak meggyógyítása után felém veszi az irányt. Szinte tudni lehetett, hogy mi fog következni ez után, legalábbis én teljes mértékben biztos voltam benne, ugyanis ez a férfi nem olyan aki csak úgy hagyná, hogy az egyik jámbor báránya, mely amúgy is nyomtalanul eltűnt egy jó-ideje, ismét szem elől veszítse. Amikor mellém ért és a vállamra tette a kezét, fejemmel még a lány felé fordultam, arcomra egy kedves mosoly ült ki, mely azt jelezte, hogy beletörődtem abba ami következni fog, s míg a szemeimből könnycseppek szöktek alá, számat a következő szavak hagyták el.
- Iroiro arigatou Emiko!
Mondatom végeztével szinte azonnal mély sötétségbe zuhantam, mely kérlelhetetlenül szívott egyre mélyebbre és mélyebbre és nem engedett el bármennyire is erőlködtem. *Ez az érzés... ismét Kabuto csapdájába estem volna?* Kérdeztem magamban, ahogyan a sötétségből mintha csak a tükörképem lépett volna ki elém. *Úgy van ahogyan mondod... ismerős az érzés mi?! Ugyan ez történt pár évvel ezelőtt is, pontosabban akkor amikor először találkoztunk.* Szólalt meg a tükörképem, ám nem a saját hangomon hanem Yokoén. *Mi ez a hely? Mit keresünk itt? Mit akar már megint velem tenni?* Kérdeztem miközben a fejemet forgattam és kerestem a kijáratot, azonban a sötétség ami körülölelt minket, majdhogy végtelennek tűnt. *Hiába is keresed, ebből a helyből nincs menekvés. Pontosan én sem tudom, hogy mi ez a hely, azt viszont igen, hogy benned vagyunk, a te fejedben, a te elmédben. Miután Kabuto megfogta a válladat, eltűntünk a többiek szeme elől és a falutól pár kilométerre álltunk meg. Ezt követően valamiféle jutsut alkalmazott rajtunk ami miatt ide, erre a helyre kerültünk. Ennyit tudok...* Mondta, ahogyan mindketten értetlenül álltunk a dolog előtt, ám csakhamar meglepő dolog történt. A sötétség melyben álltunk, hirtelen megvilágosodott, pontosabban kivilágosodott és vászon módjára "vetíteni" kezdett. A képen saját magamat láttam, ahogyan épp az édesanyámat öleltem meg miután egy virágot adtam neki. *Mi a franc akar ez lenni? Mit jelentsen ez?* Kérdeztem, ahogyan a "vetítés" folytatódott. Csakhamar azt láttam, hogy egy iskola padjában ülök miközben keményen magolom az egyik tankönyv anyagát, hogy megfeleljek a tanár elvárásainak, valamint hogy elkerüljem a büntetést. *De hisz ez... ezek a régi emlékeim! Amikor édesanyámnak virágot adtam a születésnapja alkalmából, amikor iskolába jártam, hogy kunoichi lehessek!* Mondtam, ahogyan hirtelen éles fájdalom ütött bele a fejembe, melytől a kiesett a lábam alól a világ és hamar padlót fogtam. Szemeimmel Yokora néztem, de ő se járt másképp, ugyanúgy a földön feküdt miközben a fejét fogta, pont úgy mint én. Mindeközben a túloldalon folytatódott az emlékeim kivetítése, melynek váltakozásainak sorjával a fájdalmak hol alább hagytak, hol felerősödtek, mindezt mintha ütemezve tette volna. Olyan érzés volt, mintha maga a halál csókolt volna meg újra és újra és újra. Olyan intenzív volt a fájdalom amit éreztem, éreztünk, hogy egy pillanatra elmosódott minden a szemem előtt és Kabutot pillantottam meg halványan miközben egy fákkal körülvett rengetegben mellettem ülve chakrát összpontosít.
- Houóóó?! Tehát az emlékek kinyerése olyan fájdalommal járna, hogy az áldozat az altatás ellenére is felébred? Nagyon érdekes. Legközelebb jobban kell figye... Mondta tovább, azonban beszédéből csak ennyit hallottam meg, ugyanis pillanatokon belül visszazuhantam arra a helyre ahol az előbb voltam Yokoval. *Dögölj meg Kabuto! Azért, hogy megszerezd az emlékeimet, mindenre képes vagy igaz?! Dögölj meg!* Kiáltoztam torkom szakadtából, miközben a háttérben az életem és annak emlékei mutatkoztak meg, kezdve a legrégebbitől és szépen fokozatosan haladva előre az időben, minden fontosabb állomást érintett. Újra szemtanúja lettem annak, ahogyan átmegyek a Genin vizsgán, ahogyan részt veszek a legelső küldetésemen, ahogyan a Takumi no Saitoi eseményekre szerveztek be, megpillantottam amikor az ő kísérleti alanyaként szolgáltam és lassacskán elértünk a jelenkor eseményeihez is. Pontosabban ahhoz az időszakhoz amikor először találkoztam az ötfős csapattal, Mirubival, Itanashival, Piroskabáttal és Emikoval. *Miért akarja ennyire az emlékeimet? Mi haszna van abból, ha a elveszi tőlem mindazt amit láttam, éreztem és tapasztaltam?! Miért kell egy ilyen embernek dolgoznom, miért lehet egy ilyen ember egyáltalán egy falu vezetője? ... Nem! Ezt nem hagyhatom. Meg kell őriznem a titkukat mindenáron, történjen bármi, nem szerezhet tudomást arról, hogy mit tudtam meg a társaimról és mi történt a Fagy országában!* Kiáltottam, ahogyan Yokora néztem aki velem szemben állva próbálta elviselni a mérhetetlen fájdalmat melytől mindketten szenvedtünk. *Sajnálom Yoko, de ki kell szabadulnom innen!* Mondtam, s ökölbe szorítva a kezemet a lány felé rohantam, majd olyan erővel ütöttem meg a gyomrát ahogyan azt csak tudtam. A másik énem a száját tátva a földre rogyott miközben a hasát fogta. Nemsokkal utána én is a földre térdeltem ugyanattól a fájdalomtól *Hehe, te és én... mégsem vagyunk olyan különbözőek mint ahogyan azt hittem. Ugyanazok az emlékeink, céljaink az érzéseink és persze a fájdalmaink is.* Soroltam, miközben háttérben a faluban zajló harcok kezdődtek meg. *Küzdeni fogok azért, hogy olyan életet élhessek mint amilyen az elmúlt egy év alatt éltem át a Hó országában. Nem fogom hagyni, hogy ez a gerinctelen azt tegyen velem amit csak akar!* Kezem újból meglendült, ahogyan öklöm immáron Yoko arcán csattant. *Nem hagyhatom cserben a többieket!* Végül egy újabb ütést vittem be, ezúttal a lány bal karjára, ami ennek hatására kissé eldeformált alakot vett fel. A fájdalom, ami ebből származott, felülmúlta Kabuto technikájának fájdalmát és újra megpillanthattam a hófödte fákat.
- Már megint magához tért?! Kezd egyre jobban idegesíteni! Mondta, ahogyan egy újabb kézpecsétet akart megformálni, ám jobb kezemmel elcsaptam a kezeit, így nem sikerült azokat végrehajtania. Ugyanazzal a lendülettel, amivel elcsaptam a kezét, a mellkasomra helyeztem a kezemet. - Nem hagyhatom, hogy azt tedd amit szeretnél! Kiáltottam fel, mire ő gúnyosan felkuncogott. - Már túl késő! Válaszolta nekem, azonban nem vártam meg magyarázatát, ruhám alól előhúztam azt az egyetlen egy robbanójegyzetet, amit Mirubi adott nekem.
Pár másodperc múlva a levegőből egy robbanás hallatszott, melynek hangjára az erdőben élő állatok és madarak menekülni kezdtek. Akik a környéken jártak és felütötték a fejüket a robbanásra és megkeresték annak eredetét, egy lányba botolhattak bele akinek egész testét égési sérülések fedték be, bal karja magatehetetlenül lógó a semmiben, míg jobb keze saját vérén ázott, pillanthattak meg, miközben véres kezében egy levelet szorongat és szüntelenül halad előre. Ha esetlegesen a csapattársak rá is találnának az erdőben, mert a segítségére siettek, Tessától csak a következő választ kapnák kivétel nélkül.
- Kik vagytok ti?! Habár ők felismertek engem, ez részemről cseppet sem volt kölcsönös.

_________________

My Dearest: http://www.youtube.com/watch?v=DjUtmbZt8zc
Karakterek: Saito, Tessa, Sena
avatar
Unazaki Tessa
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Chuunin
Chakraszint: 258

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sai on Csüt. Jún. 06 2013, 01:14


A palotában levő két fiú a maga módján "nézte" a pusztulást, amely az ő kezük munkája is volt. Mozdulatlanságuk azonban nem tartott sokáig. Tervük már megvolt, bár mindketten mást dédelgettek valójában a lelkük mélyén, szövetségük ideiglenesen megszületett. Itanashi meg is indult, hogy végrehajtsa a sajátját - mind a rövidebb, mind fejben már a hosszabb távút -, s Mirubi sem késlekedett sokat, épp csak zsákmányolt egy fejpántot, amelyen Villám jele ékeskedett.

Az események elülni látszottak a másik színtéren is, Ashura Emit számonkérve igyekezett meglelni azt, aki miatt - legalább is főképp miatta - részt vett ezen a küldetésen, a lány azonban nem tudott válasszal szolgálni, hiszen maga sem tudta, mi történt, csak köddé válni látta a lányt megbízójukkal egyetemben. Csevejük azonban nem tarthatott sokáig békességben. Ha figyelmesek, megérezhetik Mirubi mozgását, ha nem, akkor csak arra ébrednek majd, hogy hatalmas robbanás rázza meg az egész települést, s közvetlen közelükben is robban egy jegyzet. Ahhoz azonban távol, hogy komolyabb sérülést okozzon (főleg, ha esetleg felfedeztétek a fiú tevékenységét).
A világ eme kis szeglete pokollá változott, ez kétségtelen, jobb hát, ha továbbáll mindenki, aki még megteheti. Küldetésetek - s ezt bizonyára mindnyájan felfogjátok - komoly visszhangot fog kiváltani, s amely egy új korszak beköszöntét is ünnepli a maga tűzpernyésen füstös, égett fehérje és pusztulás szagú "örömtáncával".



//A magam részéről befejezettnek tekintem a kalandot, ti még, ha szeretnétek egymással is lezárni, megtehetitek nyugodtan a felügyeletem nélkül, hogy elvarrjátok a saját szálaitokat ^^ - illetve, ha a robbantás miatt valamiféle megtorlásra lehet számítani, és erre is van igény, szintén szóljanak az érintettek, akkor ott természetesen segédkezem.
Jutalom fejenként: +40 chakra és a beígért pénzösszeg, ha beiktatjátok az utat visszafelé a cuccaitokhoz, mert ott vár majd rátok.

Ezen kívül a nagy nyilvánosság előtt is a tettei listájára kerül ez a kaland Tessának Itanashinak, Mirubinak és Eminek mivel láthatták az arcukat, Ashu személyazonossága csak szűkebb körben derült ki - a ninja, akivel küzdöttél, le tud jelenteni, így bár nem olyan széles körben, de a falvak számára a te nevedhez is bekerül ez a tett (magyarul a Bingo-ban ennek nyoma lesz Smile )

A játékhoz tartozó hírt hamarosan olvashatjátok a játékon belüli hírek résznél.

Köszönöm a szép és kitartó játékot! ^^//

Sai
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Unazaki Ashura on Pént. Jún. 14 2013, 23:17

Ashura a lány válaszára erősen beráncolt a homlokát, bár egyáltalán nem volt rá dühös. Inkább magával volt hadilábon, hogy magára hagyta Tessát, szívesen arcon is vágta volna saját magát emiatt. Még hogy változott a terv... nagy valószínűséggel ez volt a terv már a kezdetektől fogva, és az Unazaki hagyta, hogy ebbe őt is belevegyék. Lassan körbenézett a tetőről, míg a lány beszélt, szemeivel keresve a csapatuk többi tagját, de az is lehet, hogy csak a pusztítást vette jobban szemügyre. Visszanézett a lányra, és látta, hogy az első mondata végére már valahogy nehezebben beszél az ügy részleteiről. Ashura látta, hogy nem éppen effajta életre nevelték, valószínűleg több mint nagy hiba volt tőle, hogy ide jött, főleg hogy Hyuuga származású. Míg a lány felállt a földről, el kezdett gondolkodni a lehetséges gyanúsítottakon, ami nem is olyan széles lehetőségtár. Elvégre, kevés olyan ninja él, akik ismernek gyógyítótechnikákat, méghozzá ilyen hatásfokkal tudják őket használni, és e mellé még ekkora pusztítást is tudnak végezni, mint a palotában. Mikor a lány kicsit közelebb lépett Ashuhoz, enyhített az öklében még mindig tartó szorításon.
- Szóval a lány felismerte őt... Akkor valóban nagy eséllyel az volt a megbízónk, akire most éppen gondolok, heh, és én már azt hittem, hogy sose kell többé a szánalmas kis arcát felidéznem magamban - Ashura kuncogott egyet maga előtt, míg a lány megpróbálta rávenni, hogy árulja el valódi kilétét, mire ő csak rámosolygott a "maszk" alól.
- Nem szeretek sokat hencegni harcon kívül, de nem kell sok ész ahhoz, hogy valaki lássa, nem vagyok az a bizonyos hétköznapi shinobi - közben elkezdett lassan a tető széle felé sétálni, intve a lánynak, hogy kövesse - Ha még találkozunk eztán, úgyis felfogod ismerni a chakrámat, és akkor maszk se lesz rajtam. Azonban következő találkozásunk valószínűleg nem hasonló környezetben játszódik majd le, reményeim szerint. Nem a hozzád hasonlónak való ez az alvilági élet, Hyuuga lány. Épp a hasonló felültetések miatt hagyom ott hamarosan ezt az életmódot, mint amit ma a megbízónk megjátszott velünk.
 Közben elindult a tetőkön keresztül ugrálva a város falai felé, elvégre legalább a felszerelését vissza akarta szerezni, habár a pénz is ott várta a "rejtekhelynél", amiről még nem tudott. Útközben Félszemű, a hatalmas aligátor is útjukba esett, aki egy mérges mordulással visszatért népe közé, miután ma sem juthatott harchoz. Nem is vesztegette az időt azzal, hogy Ashurával beszéljen. Csak hatalmas ujjával a fehér hajúra mutatott, jelezve, hogy legközelebb ajánlja, hogy legyen egy jó kis küzdelem is, mire az Unazaki bólintott egyet.
- Valami azt súgja, jobban tesszük, ha elmegyünk mielőtt a maszkos emberke elveszti itt a fejét - utalva itt Itanashira, nem pedig magára - Ahogy látom, már újra belekezdtek a mészárlásba, rákaptak az ízére - akadt meg a szeme a két fiún ahogy elkezdték teendőiket.
Folytatta útját a városból kifelé, a lánnyal vagy nélküle, de bízott benne, hogy nem akar a mészárlás szemtanúja lenni. Megkereste azt a pontot a hóban ahol elrejtették fegyvereiket, felszerelésüket, s arrébb söpörte a havat. Meglepetésére, a kardja és egyéb holmija mellett talált egy kisebb táskát, az ő nevére címezve. Felemelte, megrázta maga előtt, majd sóhajtva egyet, kinyitotta, hogy meglássa mi is rejlik benne. Szemöldökei felpattantak a homloka egy magasabb pontjára, és röhögött egyet maga elé.
- Legalább a fizetéshez tartotta magát az a rohadék - majd ledobta övéről az elcsent katanát, és a saját fegyverét illesztette vissza a hátára, az új kis tatyójával egyetemben.
Emi felé nézett, ha még ott volt, és egy laza mozdulattal tisztelgett előtte.
- Nos, lehetséges hogy még találkozunk az életben. Remélhetőleg már békésebb körökben - láthatólag mosolygott egyet a kis sufnituning maszkja alatt.
Majd az a kis mosoly gyorsan lefagyott arcáról, miután egy robbanást hallott meg a közelből, s Emire oda sem figyelve (ha még ott volt, természetesen) elindult rohanva a forrás felé. Nem tudja, hogy mire számított, esetleg arra, hogy Tessa még itt lehet a környéken, vagy hogy Itanashiék máris eljutottak idáig, de az erdőben nem volt sok falusi akit lemészárolhatott volna. Bár az utóbbi nem is igazán érdekelte volna még annyira, az első említett eshetőség miatt érdemes volt a helyszínre loholni, s lám, nem is csalódott. Vagyis, viszonylag. Végignézett a lányon, csupa vér, égési sérülés, egy cetli volt nála, mindenképpen úgy tűnik hogy önvédelem közben sebesült meg, és Ashurának nagyon nem tetszett a helyzet, de legalább életben volt a lány. Megpróbált egy pár lépéssel közelebb lépni hozzá, kezeit előre nyújtva próbálta megnyugtatni őt, bár a maszk lehet éppen nem segített, s ha Emi a közelben volt, akkor még a biztonság kedvéért egy ideig fenn szerette volna hagyni.
- A "munka"társaid vagyunk, megsérültél, hadd vigyünk el egy biztonságos helyre, ahol rendbe hozhatnak téged! - mondta sietve Ashura, próbálva sürgetni a lányt, nem volt sok idő a sebek kezelésére, azt tekintve, hogy milyen távolságban lehet egy hely ahol békében bekötözheti valamivel a vérző pontokat rajta. A biztonság a kulcsszó jelenleg, hogy ne legyen hiába az egész út, életben kell tartani a lányt, és vissza vinni a búvóhelyre. Ashura reménykedett benne, hogy a lánynak nincs elég ereje az ellenkezéshez ilyen "baráti" gesztussal szemben, és akkor esetleg feltudná kapni, hogy elvigye onnan az erdőből.

_________________
Egyéb karakterek: Shinjigami Kurai | Yurasuhina Kaiki


Nem olyan nehéz meghalni egy barátért, mint amilyen találni egy barátot akiért érdemes.
- Homérosz

avatar
Unazaki Ashura
Játékos

Taijutsu Pontok : 36

Tartózkodási hely : Nehéz megmondani...


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 770

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hyuuga Emiko on Szomb. Jún. 15 2013, 14:15

//Ashura, Tessa, megy felétek még egy lezárás, innentől viszont külön úton megyek tovább.//

Na tessék, még egy ember felismerte a rejtélyes megbízót, tehát megint le volt maradva egy lépéssel! Emi ugyan nem idegeskedett, hiszen a férfi messze járhatott, Tessával együtt. Ekkor jött rá, hogy mit is tett tulajdonképpen. Annyira lefoglalta, hogy újra mozgatni tudta a lábát, észre sem vette a lány arckifejezését. Erre még egy lapáttal rátett a fehér hajú ninja, aki nem éppen kedvesen beszélt róla.
*Tehát valami fejes lehet, aki a tisztességet hírből sem ismeri. Ugyan meggyógyította a lában, de ez még nem azt jelenti, hogy jó szándékkal tette.* Töprengett el a jounin, majd figyelmét megint Ashurára fordította. Láthatóan még azzal sem sikerült sarokba szorítania, hogy eléggé nyíltan utalt a titkára. A kuncogásra csak egy szúrós pillantással válaszolt.
- Tessa sírt, amikor elköszönt tőlem - bökte ki végül a Hyuuga. - Tudta nagyon jól, hogy mi vár rá, én pedig nem tettem semmit.
Ugyan nem sok értelme volt magát okolnia ezért, ám a bolondos kislány végre felnőtt, és ezzel együtt tetteinek súlya is elkezdte nyomni a vállát. Szép lassan megindult a férfi után, s mivel lába újra a régi volt, nem esett nehezére tartani vele a lépést. A shinobi beszéde nem igazán tetszett neki, hiszen alig tudott róla valamit. Jobb kezét ökölbe szorította, halványlila szempárja pedig némi bosszúságot tükrözött.
- Tudod, nem vagyok az az ártatlan lány, akinek kinézek. Talán azt hiszed, hogy a lelkem makulátlan, pedig ez nem igaz. Sok olyan dolgot tettem a falum nevében, amire nem vagyok büszke. Ja, igen és nem Konoha-i vagyok! - tette hozzá, csak azért, hogy tisztázza az esetleges félreértést. - Heh... ha jobban belegondolok, Konoha el se akarná ismerni a létezésem - erre a gondolatra elnevette magát. Az elveszett bárány, akinek a puszta létezése alapjaiban rengette meg a Hyuuga klánt. Az Eső országának hivatalos lakója volt, így pont két tűz közé szorult. Még szerencse, hogy elmentek a romok közeléből, mert hirtelen több robbanás rázta meg a környéket. Az egyik pont a közelükben volt, tehát ha csak néhány percet tétováznak, valószínűleg meghaltak volna.
*Ez vajon ki lehetett? Csak nem valamelyik másik két résztvevő közül?* A gondolatra megborzongott, hiszen eszébe jutott, amikor az orvosi rendelőben Mirubi előjött, a chakrája romlott volt, még soha nem látott ilyet a kunoichi. A beszélgetés alatt mintha érzékelt volna valami mozgást, azonban nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Ashura megjegyzésére csak bólintott, már nem is volt kedve megszólalni. Látta, ahogy a két fiatalabb shinobi elkezdte a ténykedését. Fejét egy pillanatra elfordította, de arra azért ügyelt, hogy háztetőre érkezzen, ne pedig a földre zuhanjon le. Az aligátor látványa sem volt sokkal felemelőbb, még szerencse, hogy az állat hamar eltűnt. 
*Nahát, még szövetségesei is vannak! Tényleg nem egyszerű ninjáról van szó.* Ismét elgondolkodott a jounin, s hamarosan azt vette észre, hogy a városon kívül járnak. A hólepte táj egyöntetű fehérsége bántotta a szemét. Gyorsan megtalálta a fát, ahová elrejtette a felszerelését és fegyvereit. Ashurának is sikerült rálelnie a tárgyaira. Egy táska Emi holmijai között is volt, amit azonnal kinyitott. A beígért pénz ott lapult a táskában, de ahelyett, hogy örült volna, inkább elfintorodott. Eszébe jutott első komolyabb küldetése chuunin korában. Akkor egy hercegnő kiszabadításáért kapott húszezer ryot, amit gondosan megőrzött az évek alatt. Ez sokkal több pénz volt, viszont ártatlan civilek élete árán szerezte. Talán a fehér hajú ninjának igaza volt, ez nem neki való küldetés. Nagyot sóhajtott, majd az egyik tekercséből megidézett egy köpenyt, amit felvett. A hideg ellen nem sokat ért, jelenleg azonban fontosabbnak tartotta álcázni magát. A csuklya már takarta az arcát, de így is látszódott, hogy mosolyra húzódott a szája, amikor Ashura tisztelgett előtte.
- Talán. Bár egy jó ideig kerülni fogok mindenkit.
A robbanás neki is felkeltette a figyelmét, hiszen errefelé nem nagyon tartózkodhattak más emberek. Kivéve egyet, a csapat ötödik tagját, Tessát. A férfi azonnal megindult a hang irányába, de a Hyuuga lánynak sem kellett sok, hogy mozgásba lendüljön. Mély nyomott hagyott a hóban, ahogy kilőtte magát. A hóban ugyan nem tudott olyan gyorsan futni, a másik shinobinak ellenben nem okozott gondot. Amikor meglátta a sebesült kunoichit, hirtelen megtorpant.
*Mi történt vele?* Kérdezte magától a jounin. Csuklyáját ledobta a fejéről, úgy futott oda a lila hajú lányhoz.
- Tessa, Tessa, mi történt? - kérdezgette a fiatal ninjától, ő azonban egyikőjüket sem ismerte fel. Szerencsére Ashura rögtön a tárgyra tért, valamint felajánlotta, hogy segít neki. Egy újabb részlet került a helyére, amit eddig nem tudott hova tenni.
- Vigyázz rá! - mondta szinte utasításszerűen a Hyuuga. - Van egy olyan érzésem, hogy nálad jó kezekben lesz. Én már nem tehetek itt semmit, és lassan tovább kell állnom - amint ezt kimondta, egy kisebb hókavalkád keletkezett, majd a Shunshin no Jutsu segítségével szépen eltűnt a két ninja szeme elől, magukra hagyva őket.

A hófödte táj kezdett kicsit arculatot váltani, ebből gondolta Emi, hogy valamelyik szomszédos ország határához érkezett. Mivel teljesen véletlenszerű irányba indult el, fogalma sem volt, hogy merre járhat. Egyet tudott csak biztosan, el kellett kerülnie minden forgalmasabb falut. Nagy volt az esélye, hogy felismerik, mert óvatlan volt és felfedte magát a küldetés alatt. A Henge no Jutsuhoz még nem nyerte vissza teljesen az erejét, a chakráját sem akarta feleslegesen pazarolni egy álcára. Köpenyét összehúzta magán, aztán lerogyott a földre és hagyta, hogy könnyei szaporán hulljanak a földre. Sosem volt az a fajta, aki elsírja magát. Mindig kitalált valamit, hogy visszatartsa könnyeit, de most nem sikerült. Annak is örült, hogy Ashura előtt meg tudta őrizni viszonylagos tartását. Kinyitotta a száját, majd torkából üvöltés tört elő, amit messzire elvitt a hideg, csípős szél.
avatar
Hyuuga Emiko
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hyuuga Emiko on Pént. Júl. 05 2013, 23:08

[Itachi]

Miután összeszedte magát, Emi úgy döntött, hogy visszatér a faluba. Azt maga sem tudta, miért akar megint szembenézni a szörnyűségekkel, amiket maga mögött hagyott. Eddig megfelelő döntésnek bizonyult, hogy elmenekült és vissza sem nézett, de változtatni akart ezen. A táskáját, amiben a pénz volt szétnyitotta és alaposan megnézte a tartalmát. A rengeteg pénz látványa inkább keserűséggel töltötte el, mintsem boldogsággal. Nagyot sóhajtott, majd visszazárta a táskát és felvette a vállára. A hóban még látszottak a nyomai, ezért minden nehézség nélkül tudta követni a visszautat a faluig. 
*Mégis mit csinálok?* Kérdezte magától az eddig oly' gondtalanul viselkedő lány. Egyre hidegebb lett, így még jobban össze kellett húznia magán a kabátot. Sajnos a szél elfújta néhány helyen a lábnyomokat, amiket hagyott, ezért kellett némi idő, mire újra megtalálta a helyes utat. Csuklyáját olyan mélyre húzta az arcába, amennyire csak bírta. Tudta jól, hogy a főkapunál egyből szemet szúrna, ezért meg se próbálta arról megközelíteni a falut. Szemébe chakrát küldött és aktiválta a Byakugant, de túl sokra nem ment vele. Azt a néhány chakrahálózatot gyengén érzékelte, tehát tudta, hogy az ellenük küldött ninják közül akadtak, akik életben maradtak. A fal vészesen magasnak tűnt, pedig egyáltalán nem ment közel. 
*El se hiszem, hogy öten ekkora pusztítást vittünk véghez.* Töprengett el a jounin, majd lehunyta szemét, ezzel együtt pedig kikapcsolta Dojutsuját. A világ ismét színes lett, már amennyire egy ilyen fagyos ország árnyalatokban tündökölhet. Köpenye alól kibukkant mindkét keze, majd gyors kézjelekbe fogott. Annyira már feltöltődött a chakrája, hogy nem félt jutsut használni. A méreg is lassan kiürült szervezetéből, tehát koránt sem érezte magát annyira fáradtnak. Miután befejezte a pecsétsorozatot, egy pukkanás kíséretében felvette egy középkorú férfi alakját. Utazásnál használt hátizsákja nem volt feltűnő, egy vándornak nézett ki. A pénzes táska szintén ott lógott az oldalán. Mivel elég kaotikus állapotok uralkodtak, Emi mégis kockáztatott és délről közelítette meg a települést. Talán be tudott volna jutni észrevétlenül, azonban célja egészen más volt. Talán könnyíteni akart a lelkiismeretén, ezért úgy döntött, a pénz egy részét itt hagyja a faluban. Nem tudta még, hogyan fogja ezt kivitelezni, hiszen sosem tervezett előre, mindig ment az áramlattal. Sóhajtott egyet, összeszedte magát, majd közelebb osont a kapuhoz. Még mindig látta a füstfelhőt és innen már hallotta az emberek kétségbeesett kiáltásait. Annyi idő még nem telt el a támadás óta, szóval nem is számított másra.
avatar
Hyuuga Emiko
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Uchiha Itachi on Csüt. Júl. 18 2013, 09:28

A lelki ismeret könnyítése helyett, ez lehet egy kicsit inkább önkínzás volt. Amikor a szemed elé tárult az a mértékű pusztítás amit véghez vitettetek társaiddal valami nagyon mélyen eltört benned. Mint amikor egy tornádó hasít végig egy városon. Itt ott néhány holt test amit nem emésztett fel még ez az enyészet amit magatok után hagytatok. A vér szag keveredett a füsttel és ez a kettő olyan egyveleget alkotott amitől a gyomrod szinte azonnal felfordult. 
Az érzés amit a lelked mélyén éreztél rosszabb volt minden rosszullétnél. A lelki ismeret nem kímélt és talán eddigi életedben nem is éreztél még ilyet. A szemed akaratlanul is, de könnybe lábadt. A tested szinte magától cselekedett. Az álcád ötletes volt, de most képtelen voltál koncentrálni ezért inkább elbújtál egy nagyobb fal rejtekébe és feloldottad a technikát, hogy kisírd magad. Azt gondoltad, hogyha sikerül egy kicsit megnyugodnod akkor majd erőt veszel és újra álruhát öltesz és megpróbálod megint a segítség nyújtást, ám mielőtt sikerült volna befejezned a pityergést és még a gyomrod sem engedett a hihetetlen erejű szorításból, egy hang szólalt meg feletted. A hang mintha ismerős lenne!
- Szia! Bocsánat, hogy zavarok, csak az mentő csapat egyik tagjaként kötelességem megkérdezni, hogy minden rendben van?
avatar
Uchiha Itachi
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Csandaszőlős


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hyuuga Emiko on Vas. Szept. 01 2013, 17:39

//Még egyszer elnézést az eltűnésemért, innentől igyekszem a heti 1 postot tartani!//

A kunoichi alig kapott levegőt, és a gyomra is egyre erősebben rándult görcsbe, mintha csak valami betegség gyűrte volna maga alá a szervezetét. A füst és vér szaga keveredett az orrában, amitől csak még jobban rosszul lett. Látta a pusztításuk után lévő állapotokat és egyáltalán nem tetszett neki, amit maguk mögött hagytak. Emi végül nem bírta tovább és újra elkezdett sírni. A Henge no Jutsut is feloldotta, ilyen állapotban nem tudott koncentrálni. A kétségbeesés hangjai befészkelték magukat az agyába és nem is szándékoztak onnan távozni egy jó darabig. Keresett egy nyugalmasabb helyet, majd lerogyott a fal tövébe, hogy ott sírja ki magát. Már nem tudta eldönteni, hogy mi helye és mi nem. Egy olyan küldetésre vállalkozott, ami örökre megváltoztatta az életét. Azt kívánta, bárcsak visszaforgathatná az időt, mert akkor biztosan nem jön erre a helyre. De utólag persze mindig okosabb az ember, átlátva a történteket, könnyebb megmondani, mi lett volna a helyes. A Hyuuga lány hozott egy döntést, ami akkor még jó ötletnek tűnt, hiszen egy nagyszerű kaland lehetőségét látta maga előtt. Csakhogy nem mindig az a döntés a helyes, amit először érzünk, éppen ezért neki is át kellett volna gondolnia. Egészen idáig csak bujkált, sosem lépett nyilvánosság elé, azonban itt felfedte a kilétét és nem csak magára, hanem másokra is baj hozott. Tisztán felrémlett előtte Tessa arca, amikor a rejtélyes férfi magával vitte. Meg tudta volna akadályozni, hiszen meggyógyult a lába és az ereje is nagyjából visszatért addigra. Kinyitotta a száját, mert megint üvölteni akart, ám ezúttal hang nem tört elő onnan. Helyette csendben tátogott, mint egy partra vetett hal. Tulajdonképpen a hasonlat találó volt, hiszen úgy érezte magát, mint aki mindjárt megfullad. Bár nem sokat evett az elmúlt napokban, mégis gyomortartalmának egy részét kiürítette a földre. Éppen letörölte a száját, amikor egy ismerős hangot hallott. Maga sem tudta, hogy hol találkozott a hangforrás tulajdonosával, de abban biztos volt, hogy korábban már összefutottak. Arról érdeklődött, hogy minden rendben van-e, habár erre maga Emi sem tudta a választ. A lány önkéntelenül is felnézett, ezzel kockáztatva a lebukását, ám most úgysem lett volna ereje bárkit megtámadni vagy védekezni. Halványlila szemeiben fájdalom ült, és közben még mindig könnycseppek gördültek végig fehér arcán.
- Nem tudom - válaszolt a jounin elhaló hangon.
avatar
Hyuuga Emiko
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Uchiha Itachi on Szomb. Szept. 07 2013, 10:17

Amikor felnéztél egy nagyon ismerős szempárt pillantottál meg. A fiú szinte majdnem úgy nézett ki mint az ifjú kenshiro akivel találkoztál, csak a haja volt fekete. Tulajdon képpen mintha Karu állt volna előtted csak fekete hajjal és nem a szokásos pirosas ballonkabátban hanem egy fekete hosszúnyakú pólóban. A fiú száját pont eltakarta ruhájának szegélye ám a pillantásából rájösz, hogy ő sem lehet valami vidám. A kezét nyújtja feléd és ismét megszólal a már jól megszokott kicsit érces hangon...
- Azt hiszem először is részvétem azért a bizonyos valakiért akit elveszítettél. Most viszont el kell kísérjelek abba a táborba amit a falu szélén létesítettünk. Minden sebesültet és tűélőt oda viszünk. A nevem Kenshiro Kurayami. Ha esetleg láttál más túlélőket kérlek áruld el merre találhatom meg őket. Nagyon fontos lenne mert az embereknek nincs nagyon élelmük és ez a szörnyű pusztítás elért mindenkit.
A fiú megpróbál fölsegíteni és elkezd a tábor felé vezetni téged. Jelen állapotodban lehet, hogy jobb lenne ha nem mennétek el abba a bizonyos táborba mert ott viszont már tényleg lehetnek esetleg olyanok akik felismernek. Ezek az emberek pedig valószínűleg azonnal megakarnának ölni kérdés nélkül. A mészárszék amit magatok után hagytatok kegyetlen volt. Nem tudod pontosan, hogy a csapatból ki hajtott végre ilyen mészárlást de az illető nem kegyelmezett senkinek aki az útjába került. Az ifjú kenshiro viszont annál meglepőbb. Elképesztő, hogy a világ minden táján bele akadhatsz valamelyikbe! Ez a fiú viszont kiköpött mása az ifjú vezetőnek. Lehet, hogy van olyan részlet amit Karu nem osztott meg veled az életéről?
avatar
Uchiha Itachi
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Csandaszőlős


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hyuuga Emiko on Pént. Szept. 13 2013, 23:15

*Karu?* Ez volt az első gondolat, amit utat tört a lány mélyebb gondolataiból a felszínre. Nem, valaki más lehetett, valaki, aki nagyon hasonlít rá. Hamarosan megtudta, hogy kicsoda valójában a fiú, ám egy darabig ezzel nem is foglalkozott.
- Arigatou. Nem tudom... - végül csak ennyit mondott válaszként.
Emi megfogta a feléje nyújtott kezet. Az érintés melegséggel töltötte el, de ugyanakkor gyomra ismét görcsbe rándult, talán azért, mert eszébe jutott, hogy mit tett az emberekkel, akik itt éltek. Miután felállt, a másik kezével megtörölte az arcát és ezzel a még ott lévő könnyeket is eltávolította. Bár tudta, hogy az előtte álló ifjú nem Karu, a szíve mélyén azt kívánt, bárcsak ő lenne most itt, hiszen akkor elmondhatná, mégis mit követett el. A bemutatkozást követően csak nézte a fekete hajú fiút, majd hangtalanul egy szót formált meg ajkival: Ke-n-shi-ro. Tehát Kurayami ismerhette Karut, vagy legalább is a klán miatt köze lehetett hozzá. Bár ez még mindig nem nyugtatta meg, de kicsivel jobban érezte magát. Mintha a klán tagjai valamiféle különös aurával rendelkeztek volna, egyáltalán nem érezte fenyegetve magát a fiú közelében.
- A nevem Emi - bökte ki végül, miután már jó pár lépést megtettek annak a bizonyos tábornak az irányába.
*Köszönöm a részvétet, de senkim sem halt meg itt... De valamit elvesztettem magamból, úgyhogy tulajdonképpen nem ok nélkül gyászoltam.* Gondolkodott el a fiatal Hyuuga, és közben önkéntelenül követte Kurayamit, mintha nem tudta volna, hogy hová készülnek éppen. Már elég messze jártak a fal tövétől és vészesen közeledtek a táborhoz, amit a sebesülteknek és a túlélőknek állítottak fel. A jounin így még nagyobb képet kaphatott a pusztításról, amit okoztak. Nem tudta pontosan, hogy melyik társa okozta, de arra a kettőre tippelt, akik külön váltak és a palotába mentek. Az egyikük ráadásul megpróbálta Ashurával együtt megölni, ám ez nem számított annyira a jelen helyzetben. Szinte egyszerre árasztották el az emlékképek, viszont pont elég volt arra, hogy kizökkentse a mostani állapotából. Szinte zombiként követte Kurayamit, viszont a felismerés észhez térítette. Tudta, hogy ha elmegy a táborba, valaki biztosan felismeri és elkerülhetetlen lesz a harc. Meg tudta volna magát védeni, hiszen a lába már tökéletesen működött és a chakrája is teljesen feltöltődött. Hirtelen megállt, tekintetét a földre szegezte és chakráját a kézfejébe kezdte áramoltatni.
- Gomennasai... - suttogta. - Gomennasai... gomennasai... gomennasai... - miközben ezt a szót ismételgette, megint eleredtek a könnyei. - Nem mehetek veled, mert... mert... én tettem...
Arcán tisztán látszott a fájdalom, de ugyanakkor egy röpke pillanatra az elhatározás is. Volt egy célja, amiért ide jött és csak azt akarta véghezvinni. Kézfeje körül pedig már tisztán látszott a kék chakra, ami azt jelentette, hogy a bűntudat ugyan még mindig emésztette, készen állt harcolni, ha esetleg Kurayami ebből rájött volna, hogy kivel van dolga. Mivel Emi nem ismerte, hogy milyen kapcsolatok fűzik ehhez a helyhez, ezért a legrosszabbra készült.
avatar
Hyuuga Emiko
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Uchiha Itachi on Vas. Szept. 15 2013, 12:05

Amint próbáltál megküzdeni a saját démonaiddal hirtelen azon kaptad magad, hogy megint segítségül hívod a chakrádat pedig ez a fiú nem is tett ellened semmit. Lehet, hogy a gyilkolás a génjeidbe van kódolva. Ez ellen nem tudsz tenni ez a természeted legbelül? Ahogy észre veszi, hogy harcállásba helyezkedsz hátrébb ugrik és először kérdően néz rád aztán pedig dühössé válik a tekintete. 
- Szóval te vagy az aki ezt tette ezzel a faluval? Most pedig itt vagy, hogy befejezd munkádat? Sajnálom, de ezt nem hagyhatom... 
A fiú kézjeleket formál és a Suiton Mizuame Nabara technikával próbál elfogni téged. Ami azt jelenti, hogy a környező húsz négyzetméteres körben minden ragadóssá válik és ha nem reagálsz idejében akkor nagy bajban leszel. Ám ebben a pillanatban megérkeznek a fiú társai. Ezek szerint van velük egy érzékelő is mert házak között vagytok kizárt, hogy másképp észre vettek volna. 
Két másik shinobi jelenik meg...
- Kurayami san minden rendben? - Kérdezik a fiútól aki még mindig veled néz farkas szemet. 
Ügyesen kimozdultál a technika elől de úgy látszik, hogy most itt lenne az ideje kereket oldani ebből a faluból mert itt nem nagyon van tovább maradásod. Ha azt akarod, hogy az egész ország a nyakadat akarja. Lehet, hogy kár volt chakrát használni és így tudtára adni az ifjú kenshironak, hogy mi a szándékod!

// Következő postban jelöld, hogy merre szeretnél tovább haladni és írj egy szépet nekem arról, hogy hogyan menekültél meg ebből a helyzetből és egyáltalán a faluból! //
avatar
Uchiha Itachi
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Csandaszőlős


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hyuuga Emiko on Szomb. Szept. 21 2013, 22:05

A Hyuuga lány először nem is fogta fel, hogy mekkorát hibázott. Még akkor is harcállásban maradt, amikor Kurayami egyértelműen utalt rá, hogy nem fogja annyiban hagyni ezt. Emi leengedte a kezét, bár ekkor már késő volt számára, hiszen elkezdett valamit, amit jobb lett volna inkább elkerülni. A fiú kézjelekbe kezdett, ám addigra már a jounin meggondolta magát, ezért feltett szándéka volt, hogy csak kitér a támadás elől, bármennyire is nehéznek fog bizonyulni. A düh, ami a tekintetéből áradt megint visszahozott egy régi emlékképet. Amikor a Gőz országában találkozott Karuval, akkor sem éppen a legbarátságosabban kezdődött el kettejük kapcsolata.
- Nem, én... - próbált mentegetőzni a halványlila szemű shinobi. 
Amikor a kunoichi meghallotta a technika nevét, sejtette, hogy mi fog következni. A lábába még több chakrát irányított, majd megtámogatva a Tsuten Kyaku segítségével, ami ugyan elsősorban támadó jutsu, azonban az évek alatt kitapasztalta a technika másik részét, felugrott a levegőbe. Megerősödött izmainak köszönhetően helyből, ugyan kicsit oldalra, de eléggé el tudott ugrani. Korábban, ahol állt egy kisebb kráter keletkezett. A plusz chakra miatt nagyobb lendületre tett szert, plusz még a Hyuuga képességeit is latba vetette, tehát tényleg azon igyekezett, hogy elkerülje a csapdába esést. Hallott már arról a technikáról, amit Kurayami használt, vagyis nagyon jól tudta, ha nem kerüli el, akkor csapdába esik és vége lesz a küzdelemnek, mielőtt még ténylegesen elkezdődött volna. Már házak között voltak, tehát úgy irányította magát, hogy valamilyen fal az útjába essen. Még a levegőben volt, amikor a kezébe is extra chakrát küldött, vagyis feltett szándéka volt, hogy egy ház falába fog kapaszkodni. A chakrával fára mászást már genin korában megtanulta, tehát nem okozott gondot neki a falon való megmaradás sem. Mivel a kezeit is használta, sikerült elkerülnie a ragacsos folyadékba való beleragadást. Elég nagy területet fedett be a technika, szóval csak jóval odébb tudott leugrani az útra. Ekkor érkeztek meg a fiú társai, akik között valószínűleg volt egy érzékelő, máskülönben nem tudták volna őket megtalálni ezen a helyen. Érezte, hogy egyre szorul a hurok, már nem volt sokáig maradása ezen a helyen.
- Gomennasai, Karu! - kiáltotta oda a lány, ám egyből a szája elé kapta a kezét. A név véletlenül csúszott ki a száján, ám visszaszívni már nem tudta. - Mármint... - megint csak egy szót tudott kinyögni, mert eszébe jutott, hogy miért is jött vissza. 
A táskát, amit magánál tartott, levette a hátáról és egyenesen a ragacsos anyagba dobta. Aztán gyorsan megfordult és ahogy csak tudott, elkezdett futni. Félúton felfutott egy még épen lévő ház oldalán, majd le a másik oldalon, mert nem akart sokáig szem előtt lenni. Egy kisebb utcában találta magát és mivel hajlamos volt eltévedni, ezért aktiválva a Byakugant, majd azzal kereste meg a falat. Szerencsére a chakrahálózatokat látta, így el tudta kerülni a ninjákat, akik esetleg szintén segédkeztek a mentési munkálatokban. Valójában nem mentek olyan messzire a kaputól, ezért viszonylag hamar a nyílt terepen találta magát a kunoichi. A táskát eljuttatta a faluba, ezért jött el idáig és kockáztatta az életét. Tovább nem volt itt maradása, ráadásul még többen látták az arcát. A hóban egyre nehezebben tudott futni, s a lába is fázott már, hiszen nem ilyen időjáráshoz szokott. Az adrenalin, ami az ereiben áramlott tovább hajtotta őt előre. Már nem érdekelte, hogy merre is tart, csak ki akart jutni az országból. Egyszer már elment a határig, csak visszafordult a lelkiismeret furdalása miatt. A távolban hegyeket látott, ami engedett következtetni, hogy a Villámok országa felé tartott.
avatar
Hyuuga Emiko
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 1000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Uchiha Itachi on Vas. Szept. 29 2013, 11:58

A név hallatán a fiú szinte azonnal megtorpant és ez volt az a pillanat amire te vártál. Szinte azonnal eltűntél a szemük elől. Feltehetőleg el tudtál volna bánni talán még az erősítéssel is de nem hiányzott még egy kis csetepaté. Most inkább minél inkább el kéne kerülnöd a bajt. A következő pár órában csak futottál és futottál. Az adrenalin hajtott előre és szinte akkor sem hagyott már megállni amikor már járni is alig tudtál... A következő éjszakát messze az úttól az erdőben töltötted. Viszont szerencsédre már közel jártál a határhoz de most még nem akartál így átkelni a villámok országának határán mert kellett egy kicsit pihenned hiszen te is csak emberből vagy. Aznap éjszaka rettenetesen aludtál. Inkább szenvedés volt ez mint alvás.
Amikor másnap felkeltél szinte fürödtél az izzadtságban. Még nem tudtad teljesen feldolgozni a faluban látottakat. Most lehet, hogy az a legjobb megoldás ha magad mögött hagyod ezt az országot és az emlékeket is amiket itt szereztél. Háború van és valószínűleg még rengeteg más szörnyűséget fogsz látni a közeli jövőben ezért jó lenne magadat arra is felkészíteni. Jó irányba haladsz ha meg szeretnéd látogatni az öreg hyuugát viszont az a szóbeszéd járta, hogy megtámadták a fű országát. Egyik ismerősöd pedig valószínűleg most véres harcot vív a klánjáért. Lehet, hogy ebből ki kéne maradnod viszont az is lehet, hogy szüksége van a segítségedre. Minden esetre érdekes, hogy szinte mindenhol belebotlasz egy Kenshiroba...
Így most rajtad áll a döntés, hogy merre mész tovább. Gond nélkül bejutsz a villámok földjére. Innentől viszont te döntöd el, hogy merre is indulsz tovább! 


// Kövi post villámok országának határvidéke! //
avatar
Uchiha Itachi
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Csandaszőlős


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

6 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.