Második kiképzőterep

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Hétf. Márc. 13 2017, 12:41

// Himura Akashi - Elemek Misztériuma //

Yume-sensei érdeklődően figyelte tanítványa igyekezetét. Egy pillanatra sem vette le róla azúrkék szemeit, miben egyrészt kialvatlanság, másrészt közömbösség tükröződött. Órák teltek el, s az ifjú genin az olvadó gyertya okozta fájdalommal dacolva, céltudatosan ébresztette fel elsődleges elemét, a tüzet. Miután folyamatosan, kellő erővel lobogott a láng, a sensei Akashi elé lépett, majd ujjaival egyszerűen összecsippentette a gyertya kanócát, ezzel kioltva a lángot. A tárgyat elvette a kezéből, majd egy kis tégelyre cserélte.

- Kend be a kezed! - mondja egyszerűen, ismét nem mondva semmi elismerést. Ha Akashi leveszi a  tégely fedelét, egy fehér színű krémet lát benne, aminek egyébként igen jó illata van. Ha a kezére keni, akkor egyfajta nyugtató, hűsítő érzet teljesedik el rajta. Bizony jól eshet, hiszen a forró viasz eléggé kikezdhette a bőrét. - Most pedig figyelj! - utasítja a nő, majd hátrébb lép és kézjelek egymásutánját követően a száján egy kisebb lángcsóvát lövell ki. Visszalép tanítványa elé, majd magyarázatba kezd.

- Katon: Endan. A legalapvetőbb és talán legkönnyebb technika a Tűz elemen belül. Ne számíts nagy dolgokra, csak közeli találatnál okoz durva égési sérülést. Tigris, Kígyó, Kos, Majom. - mutatja lassan a kézjeleket, miközben kimondja a nevüket - A tűz elemű chakra eredetileg a gyomorban keringetett, felhevített energiából képződik, és a tüdőn és a torkon keresztül jut el a szájüregbe, ahonnan tűz formájában távozik. A lényege a technikának röviden tehát annyi, hogy a gyomrodban összegyűjtött energiahalmot feltöltöd tűz elemű chakrával. Eljuttatod a tüdődbe, ahol egy belégzéssel együtt összesűrűsíted, felküldöd, majd addig hevíted, míg azt a hőfokot nem éri el, hogy ki tudjon robbanni belőled. Én a helyedben  nem robbantanám idő előtt, hacsak nem akarsz megégni. - fejezi be az elméleti oktatást, majd hátrébb lép és tekintetét ismét tanítványára szegezi.

// Kérnék szépen egy hosszú posztot, ahol 3 óráig próbálod elsajátítani a jutsut, ezúttal még sikertelenül. Kérdezni lehet, nem harapok. Tőle is kérdezhetsz, de érte már nem vállalok felelősséget. :3 //

_________________

Mesélések:  Djuka Haruka, Hyuuga Emi, Teruya Sora, Ishihara Aki, Yukari Yama
Fagyasztva: Zake, Arakawa Kenichi, Djuka Orimi, Hyuuga Ayako
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Himura Akashi on Csüt. Márc. 16 2017, 17:25

// Hinatának - Elemek Misztériuma //


Ahogy elém nyújtja a tégelyt... egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy kell a francnak, tartsa meg magának. Dühös voltam rá, egyszer nem volt hajlandó sem szidni, sem dícsérni. Egyszerűen továbbléptem a kezdeti fusztráltságon, hogy vajon mit gondolhat, ugyan sikerült-e a feladat. Nyilván ha nem teljesítettem volna, nem adott volna újabbakat... a dühömet az váltotta ki, hogy nem méltat rá... arra, hogy mindezt nekem is elmondja. Megvetően pillantottam rá, fogaim az alsó ajkaimba mélyedtek dühömben, és arcom eltorzult, de elvettem tőle a kenőcsöt. Utáltam, hogy tudja, mennyire is szükségem van rá, és mindezt tökéletesen használta ki. A kenőcsnek egyébként nagyon jó illata volt, és ahogy a kezemre kentem, tényleg használt. Hűvöst éreztem, legalább annyira, mint amennyire Ő volt velem. Amíg leápoltam magam, rá sem hederítettem, de ez úgy tűnt... hogy teljesen igaz volt rá is, mintha ott sem lettem volna. Igazából... tegnap is egész nap ezt csinálta. Elmondta mit akar, majd igazából azt csináltam magammal, amit akarok. El is sétálhattam volna, akármikor megtehetném, lehet észre sem venné. Eljátszottam a gondolattal, hogyha ezt a hülye technikát megtanulom, rárobbantok vele valamit.... Nyilván az én fejemben minden zökkenőmentesen ment, és első próbálkozásra olyan lángcsóvát fújtam felé, mint egy legendás ninja, akár egy Kage. Egyszerű tévképzet volt, sőt, csak egy fantáziálás. Tisztában voltam vele, hogy még annyira sem fog menni, mint neki, sőt... azon sem lepődtem meg, amikor nem sikerült. Merthogy... felsűltem. Szó szerint. Még szerencse, hogy nem dobtam el Yume-sensei tégelyét, pedig olyan terveim is voltak. Egyre csak azok a gondolatok keringtek a fejemben, vajon hogyan tudok neki keresztbe tenni, de úgy, hogy ne küldjön el a fenébe. A csodás ötlet ekkor jutott eszembe, ahogy a szerencsétlen fa törzsén éktelenkedő sebhelyre pislogtam. 
~ Első győzelem mi? - mosolyodtam el magamban. 
A terv egyszerű volt. Felgyújtom a fát, kimutatva mi a véleményem az első győzelmével kapcsolatban. Az igazság az, hogy pár óra leforgása alatt... nemhogy felgyújtottam a fát... hanem... semmit sem csináltam. Nem sikerült. 
~ Tigris, Kígyó, Kos, Majom. - ismételtem a fejemben megállás nélkül a kézjelek neveit. Próbáltam lassan, véve egy mély levegőt, és már tüzet láttam volna magam előtt... bárcsak. Ehelyett nem láttam semmit, még egy gyenge tavaszi szellőt sem. Eléggé leépítette az önbizalmamat. Nem az első próbálkozás után, mégcsak nem is a másodikat követően... de közel három órán át próbáltam elővarázsolni a tüzet, már egy kis lángocskával is én lettem volna abban a pillanatban a legboldogabb... de nem akaródzott. Próbáltam gyomorból, bár... az igazat megvallva azt sem tudtam, hogyan kellene valamit a gyomromban összegyűjteni... persze ami nem kaja. Próbáltam tüdőből, egyértelműen kudarcba fulladt a terv. A probléma ráadásul ott kezdődött, hogy az alváshiány miatt az idegeim is egyre inkább kezdték feladni a harcot, és a végére már muszáj voltam egy erőteljes rúgással honorálni az ártatlan fát, amiért nem gyulladt fel. Teli talppal álltam bele, a fa vaskos törzse kissé beleremegett, ahogy a jobb lábfejem teljes erővel ütközött a barnás kéreggel. Levelek kezdtek szállingózni, lehuppantam a fenekemre, és idegesen a földbe vertem a kezemet, majd Yume-ra néztem. 
- Nem megy. - jelentettem ki egyszerűen, és félelmetes mosollyal. Mit palástoljam azt, hogy nem sikerül. Nem tanít semmit. Egyértelműen megint Őt hibáztattam. De hangosan nem mondhattam ki, nem voltam abban a helyzetben, és ennyire még tudtam magam kontroll alatt tartani. A kezemre pillantottam, borzalmasan festett a sok próbálkozást követően. Ránéztem a tégelyre, de legszívesebben belerúgtam volna abba is, így inkább a tegnapi próbám kihívását jelentő vízhez sétáltam, és a hűs vizébe dugtam a kacsómat.
avatar
Himura Akashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 15

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 146

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Hétf. Márc. 27 2017, 21:53

// Himura Akashi - Elemek Misztériuma //

Akashi egyre tanácstalanabb lett, ahogy a technika gyakorlati részével vacakolt. Órákat áldozott rá és megmagyarázhatatlanul dühössé vált.
Még maga sem tudta, mi az, ami ennyire zavarja. Ő csakis a vörös hajú nő hűvös pillantását érezhette, és az elvárások súlyait, mik vállára nehezedtek. Yume-sensei unottan sóhajtott egyet, ahogy látta tanítványa kudarcait, majd az azt követő kitörését. A kezét áztató fiú mellé ballagott, majd lehajolt és egy könnyed mozdulattal levette magáról a szandálját, majd leült és a lábát a tó vizébe lógatta. Két kezével megtámasztotta magát a háta mögött, testtartása pedig még mindig mereven egyenes volt.

- Mert nem is akarod, hogy menjen. -
jelentette ki egyszerűen Yume. - Azzal amit most csinálsz, csak magadnak ártasz. Nem lehet forró fejjel és mohón tudásra szomjazni. Meg kell értened, hogy ez egy folyamat. Tudod, picit egy egykori kedves ismerősömre emlékeztetsz. - mosolyodott el, majd hajtotta fel az ég felé fejét és azúr szemeit a nap sugarai türkizes árnyalatúra festették. - Elhatározta, hogy Ő lesz a Hokage. Badarság, nem igaz? Ha megkérdezel egy pisist az akadémián, hogy mi akar lenni, akkor az esetek 90 százalékában ez rá a válasz. De valamiért elhittem neki, hogy ha valaki, akkor Ő képes lesz rá. Minden áron jobbá akarta tenni és  meg akarta védeni Avarrejteket. - vájta ujjait mélyen a földbe.


- Mit gondolsz, hány és hány ilyen shinobit temettek már el? Rengeteget. Vagy elfogadod, hogy szürke egérként élsz, vagy megpróbálod lehetőség szerint jobbá tenni a szűk korlátokon belül a nyomorult kis életed. Légy olyan, aki kitűnik a tömegből. Akire örömmel gondolnak a honfitársai. Akiben él a Tűz Akarata. -
tartott mondandójában szünetet maga elé meredve - Meg tudod csinálni. - mondja ki az első elismerésnek számító mondatot a sensei. - De ahhoz akarnod kell. Vagy összeszeded magad és megmutatod nekem, hogy Te többre vagy érdemes azoknál, akik feladták, vagy megfoghatod magad és mehetsz is haza! - tartott fejmosást, ám hangját nem emelte fel, valamint külsőleg sem mutatott idegességre utaló jeleket. Ekkor vékony lábait kihúzta a vízből, majd feltápászkodott és összefonta mellkasa előtt karjait, várakozón pillantva Akashira.

// További két órájába kerül Akashinak a jutsu elsajátítása - már ha nem sétál haza -,  és a sokadik próbálkozásra már tökéletesen végre tudja hajtani a technikát. ^^ //

_________________

Mesélések:  Djuka Haruka, Hyuuga Emi, Teruya Sora, Ishihara Aki, Yukari Yama
Fagyasztva: Zake, Arakawa Kenichi, Djuka Orimi, Hyuuga Ayako
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Himura Akashi on Pént. Márc. 31 2017, 19:14

// Hinatának - Elemek Misztériuma //

Csendesen, magamban füstölögtem, tudomást sem véve arról, hogy Yume-sensei mellém ült. Miért is tettem volna? Ő sem vett tudomást rólam. Eljött, kiadta a feladatot, majd leült, és nézte, ahogyan szenvedve, több-kevesebb sikerrel, végrehajtom azokat, avagy sem. Úgy tűnt, az egész hidegen hagyja. Kapott egy felsőbb utasítást, Ő azt teljesíti, és ennyi. Ahogy belekezdett a mondandójába, kezdtem méginkább haragudni rá. Én nem akarom?! ÉN? És Ő? Ő se akarja, Ő kicsit sem, én legalább próbálkoztam, megtettem mindent. Ezek a gondolatok pedig már nagyon ki akartak robbanni belőlem, éppen ezért... igyekeztem még csak rá sem pillantani. A vízbe bámultam, mondja csak a magáét... nem változtat semmin. Nem is nagyon akartam rá figyelni, elengedtem az első szavait a fülem mellett, hülyeségnek tartottam az egészet. Erősen formálódni kezdett bennem a gondolat, hogy faképnél hagyom... de hirtelen megtorpantam. Hiába igyekeztem bezárkózni a saját gondolataim társaságába, és mindent kizárni, a külvilágot, de leginkább Yume-t... nem ment. Nem szóltam végig egy szót sem. Hallgattam. Egyszer... lopva, de felpillantottam rá, tudtam, hogy olyasvalakiről lehet szó, aki számára fontos lehetett... hiszen, mindvégig múlt időben beszélt róla. A gondolat... ott kavargott a fejemben... a ki nem mondott véleményem.
Akarhatok én akármit, sokmindent, lehetek olyan, ahogyan azt Yume elvárja... de ahogyan a példa is mutatja... az olyanok idő előtt hagyják el az élők világát, megtörnek. Nem érdekelt a hírnév... a Tűz Akarata hablaty, a "honfitársak". Nem érdekelt... csak az, hogy... magam sem tudtam megfogalmazni, mire gondoltam akkor. Talán csak emiatt maradtam csendben... talán mert egyszer... először az életben, de elismert. Nagyot nyeltem, ugyanis döntés elé állított. Olyan döntés elé, ami hirtelen ért. Leblokkoltam egy pillanatra... majd kezdtem lassan visszanyerni önmagamat. Haza akartam menni. Itt hagyni Yume-t, csalódjon csak, ahogy én csalódtam benne. Ahogy felállt, azt gondoltam, visszaül a helyére, és elégedetten várja, hogy folytassam onnan, ahonnan abbahagytam. Fejemben már láttam a haza vezető utat, lepörgött a beszélgetés anyával, hogy miért is értem haza olyan korán... de nem mozdult. Ott állt felettem, és várt. Nem néztem rá, a víz tükrében láttam Őt, hogy engem figyel. Mélyeket lélegeztem, erőt próbáltam magamon venni, hogy elinduljak haza... egér akartam lenni, aki hazamegy, és az egérlyukban marad. Csak ültem ott, és meredtem magam elé, a percek pedig pörögtek. Tennem kellett valamit. Vagy haza, vagy nem... saját magammal harcoltam legbelül, talán ez látszott is, talán nem. A víz tükrében Yume mellett magamat pillantottam meg. Szánalmasnak éreztem magamat... figyeltem az arcomat, a pántot, ami a fejemen csillogott a napfényben. A pántomat....
Nagyot sóhajtottam, majd végre feltápászkodtam a helyemről. A pántomért nyúltam, és kioldoztam, hogy levehessem. 
- Én nem leszek Hokage. - suttogtam Yume felé, majd engedtem, hogy kicsússzon az ujjaim közül a fejpánt. 
~ Tigris... Kígyó, Kos... és Majom. - soroltam fel a kézjelek neveit magamban, és amilyen tempóban ezt megtettem, úgy formáztam a kézjeleket is. Szakadozott volt, a kezem még remegett... talán az előbbi gyakorlás miatt, vagy talán még a dühöm irányította, de így nem sikerült a technika. Visszasétáltam a kenőcsért. Leültem, magam elé vettem a kis dobozkát, majd a kezemre kentem egy keveset a tartalmából. Ahogy végeztem, még éreztem, hogy kissé remegnek a kezeim, ezért nem is eröltettem addig a technikát... sokkal inkább annak egy másik részét, amely legalább annyira fontos lehetett, a légzést gyakoroltam. Nem csupán a technika miatt, hanem a megnyugvás végett is. Mélyeket lélegeztem, próbáltam azt a gyomromba szívni, a tüdőm helyett. Szemeimet direkt hunytam le, minden zavaró tényezőt igyekeztem kizárni, köztük a nőt is, a csiripelő madarakat, avagy a víz halk csobogását. Telt az idő, de ahogy egyre többet és többet lélegeztem, ellazultam, kellőképpen a technika folytatásához. 
~ Tigris... - és vettem egy mély levegőt.
~ Kígyó. - kifújtam.
~ Kos... - vettem egy újabb mély levegőt, és Majomra kifújtam, igyekezve a chakrámmal együtt megtenni ezt. Meleget éreztem. Egészen forró közeli volt a levegő, amit a számon fújtam ki, noha lángnak nyoma sem volt. Éreztem, hogy jó úton járok. Ilyen elven folytattam a technika tanulását. Az idő repült a fejem felett, de nem törődtem sem azzal, sem mással. Koncentráltam, és ahogy egyre közeledett a nap vége, már láng is villant a technika nyomán, egyre nagyobb, és egyre formásabb. A technika... bár a sokadik próbálkozásom eredményeképp, de elfogadhatóra sikeredett... legalábbis az én véleményem szerint. Sok idő elteltével először emeltem tekintetem Yume-senseire, várva a kommentárt. Nem vártam sokat, a megszokott hangnemére számítottam a megszokottan tömör, és nyers stílusban. Az a kis nosztalgia... egy kivételes alkalomnak tűnt, talán egyszerinek, de elérte vele a célját. Felidézte bennem azt, hogy nekem is van, akiért én nekem itt kellett maradnom, noha távolról sem lehetetlen álmokat dédelgettem... méghogy Hokage. Én Amayát akartam büszkévé tenni, semmi egyebet. Nem akarom jobbá tenni a falut, sem azt, hogy örömmel gondoljanak rám. De ígéretet tettem... és a szavamat viszont... mindig megtartom.
avatar
Himura Akashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 15

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 146

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Szomb. Ápr. 01 2017, 21:49

// Himura Akashi - Elemek Misztériuma //

- Az ne is legyen Hokage, aki engem sem tud lenyomni szkanderben. - reagált Yume-sensei egyszerűen és a fára emelte tekintetét, amin egy határozottan meghúzott vájat volt látható a tegnapi napra emlékeztetően. Szája egyenes vonallá préselődött, ahogy geninje kilazította a fejpántját, majd engedte kihullani kezei közül. A nő észrevétlenül kapta fel Konoha fémbe vésett, szalagba foglalt jelképét, majd hátrébb állt. Állát két ujja közé csippentette, mintha valamit épp megfontolóra vett volna, ezután nem szólt semmit, csak kíváncsian várta Akashi következő mozzanatát. Teltek az órák, és - többé kevésbé - a beszédnek köszönhetően az ifjú nem adta fel egészen addig, amíg a száján egy a senseiéhez hasonlatos lángcsóvát nem lövellt ki. Ezután Akashi egy kérdő pillantást vetett mentorára, kinek kezében még mindig a fiú elejtett fejpántja volt.

- Szép! Tudod, sokan ilyenkorra már rég hazamentek volna.  - kötötte ki egy laza mozdulattal saját fejpántját is. - Bízom benne, hogy egy nap majd erős shinobi válik belőled. Az eszed a helyén van, már csak az indulataidat kell megtanulnod kezelni. - ekkor átnyújtotta Akashi kezébe a magáról levett pántot. - Ha elég erősnek érzed magad, akkor hozd vissza és megszkanderezhetsz a sajátodért. - közölte, majd magára kötötte a fiú fejpántját. Lenézett maga elé, ezután ismét a nebulójára pillantott. - Berendeltek téged egy csapatba, ami már nem az én irányításom alatt lesz. Fontos megbízást kaptam. Mire visszajövök, ne okozz csalódást. - mondta, ezt követően pedig szótlanul meredt az ifjú shinobira pár pillanatig, mintha csak várta volna, hogy mond valamit. Ezután búcsúzás nélkül indult meg a kiképzőterep kijárata felé lassú léptekkel és felemelte a karját integetésképp, hátat fordítva Akashinak. Vajon végleg elváltak útjaik?

// Köszönöm a játékot, nagyon élveztem a neked való mesélést! ^^ A technikát felírhatod, valamint búcsút vehetsz a fejpántodtól. Razz Jutalmad továbbá +10 ch. Ezennel pedig át is adnálak Kagaminak, aki magához vette a kis csapatodat. - Hinata //

_________________

Mesélések:  Djuka Haruka, Hyuuga Emi, Teruya Sora, Ishihara Aki, Yukari Yama
Fagyasztva: Zake, Arakawa Kenichi, Djuka Orimi, Hyuuga Ayako
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Pént. Jún. 23 2017, 15:08

[Arata és Shori]


Konoha népe békés napra virrad – itt legalábbis annak tűnik. A hajnali órákban megmozduló faluban madártávból nem látni a háború nyomait; sok más településsel ellentétben ez nem viseli magán hetekig tartó ostrom nyomait, nem szállták meg utcáit idegen katonák. Közelebbről vizsgálva viszont mégsem a teljes idill képe, az abszolút béke ideálja valósul meg a Levélben Rejtőző Falu esetében sem: az őrség száma a megszokottnál magasabb és gyakrabban is járőröznek, néma lovagokként figyelve a járókelők mozdulatait. Az őröket is közelebbről kell szemlélnie valakinek ahhoz, hogy feltűnjön neki: akik hátramaradtak a falu őrzésére nem mindig rendelkeznek a legkiválóbb egészségi állapottal.
A reggeli órákban sok futár cikázik a tetőkön aktákat, információkat és parancsokat kézbesítve, így kapja meg a reggeli parancsot a két fiatal shinobi is: ”Jelentkezzen továbbképzésre reggel 8 órakor a Második Kiképzőterepen!”






A hátsó edzőterep felől két személy beszélgetéseinek hangja szűrődnek. Ez a rész eldugottabb, fákkal körülvett és eltakart, amolyan aprócska tisztás ütlegelhető farönkökkel, bábukkal, valamint egy aprócska tóval a közepén. A kitaposott, mindössze csomókban növő, megsárgult fű foltokban tarkítja az egyértelműen használt és kihasznált tisztást.
A tóparton két személy pillanthatnak meg főhőseink: az egyik egy alacsony, fiatal férfi, akinek láthatóan alaposan eltört a lába, hiszen a shinobi-gyógyászat ellenére masszív gipszben van a végtagja, hónaljai alatt egy-egy mankót szorongat. A másik a parton ücsörög, viszont a ruházata alól távolról is élesen villan a kötszer fehérsége, amint az a felsőteste köré van húzva. Az érkezők felé fordulva az is egyértelmű, hogy a bal karja hiányzik – valószínűleg még emiatt visel ilyen vastag kötözést.
Úgy tűnik viszont, jó helyen járnak: a félkarú férfi int a még meglévő karjával, hogy lépjenek közelebb.
Arata és Shori, igaz? Ki melyik? – Kérdezi rekedtes hangon, arcán egy félmosollyal, mely különös asszimmetriát képez hiányzó karjával, de legalább a humorérzéke megmaradt, még ha nem is túlságosan épen. – Elméletileg minket választottak az alapadataitok és preferenciáitok alapján, hogy tanítsunk nektek pár trükköt, szóval van esetleg olyan stílus, amiből szívesen elsajátítanátok pár új mozdulatot? Van olyan egészségügyi ok, amiről edzés előtt tudnunk kellene?
Ekkor a fiatalabb, törött lábú férfi arcára egy őszinte mosoly ül ki: – Amit a drága barátom elfelejtett említeni, bár nem csodálom, hiszen egy civilizálatlan tuskó, hogy az ő neve Kinto, míg az enyém Riku; igazán örülök, hogy megismerhetlek titeket. – Int az egyik mankójával.


_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Aihara Arata on Pént. Jún. 23 2017, 21:52

// Kushina, Shori //
 
Már egy egész hét eltelt mióta visszatértem a Folyó országából Shorival. Azóta békésnek mondhatóak a napjaim. Küldetést sem kaptunk így lazíthatunk egy kicsit. Már ha lehet lazításnak nevezni a reggel 6 órás ébredéseket, amiket reggeli 5 kilométeres futás követ. Edzés nélkül még a végén a súlyok lehúznának. Ezért a mai nap sem alkot kivételt. Miközben a kihalt utcán kocogok, már fejemet sem fordítom a háztetőkön közlekedő szolgálatban lévő kollégákra. Mivel már ez a szokatlan hadi állapot is megszokottá vált. Még a falu lakóinak is. Viszont a nap folytatása már nem a megszokott módon telt. Már csak néhány méter választott el az otthonomtól, amikor váratlanul egy férfi ugrott le a tetőkről. Majd elindult a bejárati ajtóm felé. Amint megláttam már sejtettem miért is jöhet. Újabb küldetésre hívnak, vagy valami hasonló elfoglaltságot talált ki a falu vezetősége.
- Jó reggelt! Gondolom engem keres. – Szólok neki már távolról.
- Hasonlóan szép reggelt neked is! Te lennél Aihara Arata?
- Igen, én vagyok az! Miben segíthetek? - Kérdezek rá jövetelének okára.
Válaszul pedig csak egy tekercset nyújt felém. Majd amint átadta köszönt és már indult is tovább. Annyira sietett, hogy én már viszonozni sem tudtam az elköszönést. Csak egy karlegyintéssel intettem neki búcsút. Na, nem mintha látta volna. Bementem, majd ahogy levetem a lábbelim az előszobában indultam tovább a nappaliba. Közben letekertem, a tekercset lezáró kötést. Majd szétnyitottam a tekercset utána pedig el is olvastam. A tartalma láttán, kicsit megnyugodtam. Nem kellet újra egy küldetésre mennem és itthon hagynom Asamit. Mindössze csak egy tanulásra lettem kivezényelve. De mivel még majdnem másfél órám volt annak kezdetéig kimentem a hátsókertbe, hogy ott még végezzek egy kis testmozgást. Pár tucat fekvőtámasz, felülés és guggolás után visszamentem a házba. Letusoltam, hogy oroszlánszagomtól megszabaduljak. Mire végeztem feleségem már a konyhában készítette a reggelit. Odamentem mögé, majd miközben átkaroltam gyöngéden nyakon csókoltam. Miután segítettem elkészíteni a reggelinket és közösen elfogyasztottuk lassan indultam is. Fejpántom felkötése után a combtokom és övtáskámat is magamra erősítettem biztos, ami biztos alapon. Sosem lehet tudni, mit takar a továbbképzés, és hogy mire lehet majd közben szükség. Már léptem volna ki az ajtón, mikor Asami sietve jön utánam.
- Ezt itt ne felejtsd! Hozza utánam hátizsákomat. Tettem bele, neked néhány szendvicset hátha megéheznél.
- Köszönöm! Mindig olyan figyelmes vagy. Megpróbálok minél előbb visszajönni.
Végigsimítottam, kezem hamvas arcán, majd miközben arany tincseit oldalt hátra fésültem ujjaimmal közelebb léptem és egy csókkal búcsúztam tőle.
 
Odakint az utcán idő közben megszaporodtak a járókelők, és már nem csak a szolgálatban lévő ninjákat lehetett látni. A falu második kiképzőterepe felé haladva összefutottam Shori barátommal. Nem volt meglepő, hogy ő is arra járt. Hiszen egy csapat vagyunk, így a legtöbb képzés is közösen történik.  Mosollyal az arcomon köszöntöm már messziről egy karlegyintéssel. Majd ahogy közelebb ér baráti jobbomat nyújtom felé.
- Jó reggelt! Kitalálhatom, képzésre jössz igaz? Remélem már jobban, vagy és a mérgezés már kicsit sem hátráltat.
Haladunk tovább közösen a kijelölt helyszín felé. A gyakorlótérre érve a gyerekkori emlékeim törtek elő, amikor még frissen vizsgázott geninként gyakoroltam itt. Akkor még a fú is hiánytalan volt és szép zöld. Mára azonban, már hiányos. De ez azt jelenti mások is sokat gyakorolnak erre felé. Ami végül is pozitívum. Ahogy haladunk egyre beljebb, a tő felől két férfi hangját lehet hallani. Mivel más nincs a közelben, így ők lehetnek majd az oktatóink. Amint látótávolságba értünk megláttunk a két háború vihara verte shinobit. Akik súlyos sérüléseik ellenére is látszólag jókedvűen, állnak készen arra, hogy oktassanak minket. Már ennyivel kivívták a tiszteletemet. Ha fiatalabb lennék talán még a példaképeimmé is válhatnának. De már ott van nekem a Yondaime Hokage. Akit ugyan csak egyszer láttam harcolni, ám azóta is a példaképem.
- Jó reggelt!  - Viszonzom néma köszöntésüket, majd én is felveszek egy baráti mosolyt. - Igen mi lennénk azok. Én Arata vagyok a barátom pedig, mint kitalálhatták Shori. Jó magam örülnék neki, ha egy pecsét technikát tanulhatnék. Már terveztem egy ideje, hogy elkezdem beleásni magam ebbe az ágazatba. De még nem volt rá alkalmam. Remélem most sikerül. Viszont nem jöttem semmi konkrét jutsuval amit meg szeretnék tanulni. Így magukra bízom magam.
Zárásképpen újra elmosolyodok pár másodpercre. Majd várom, mit mond barátom. Illetve a két férfi válaszát, hogy megoldható-e a kérésem.
avatar
Aihara Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 76


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 456

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Meitsugawa Shori on Kedd Jún. 27 2017, 10:33

[Kushina,Arata]

Egy hatalmas ásítás, ezzel indítottam mostanában szokványosnak található napom. Jót tett a szabad edzésre és pihenésre szánt egy hét nekem. Legutóbbi küldetésünk kisebb traumát okozott számomra. Mérgezés, ájulás. Ezek fizikai hatása habár nem érződött de mentálisan muszáj volt összeszednem magam, hogy újult erővel tudjak neki fogni a kötelességeimnek. Mindezek mellett az utóbbi pár napban próbáltam változtatni egy-két dolgon. A bordó pulóverem melyet ajándékba kaptam, látta kárát a missziónknak rajtam kívül. Kénytelen voltam mellékelni, úgy hogy csak a fekete garbóm maradt meg; a fejpántomat pedig a derekamra illesztettem. Az "új" öltözékhez egy új frizura is dukált, amely elég szokatlan volt. Már-már rutinná kezdett válni hogy elcsodálkozom a hajam hosszának hiányán. Ezen a reggelen is ez történt, de a furcsállásomat kopogás törte meg. Felháborodva nyitottam ajtót, hogy mégis ki a fene kereshet reggeli fél hatkor. 
*Komolyan, mi az istent akarnak ilyenkor? Ha valami hülyeséggel zavarnak, páros lábbal fogom elrúgni a ház elől az illetőt.*  
Kis morgolódásom után, ki is nyitottam az ajtót. Egy futár állt mögötte. Ekkor hirtelen belém csapott a gondolat, hogy a szabadidőnknek nagy valószínűséggel itt lesz vége. Kilétem megkérdezése után át is adta a levelet majd egy szempillantás alatt távozott. Kibontva és elolvasva a küldeményt kicsit megkönnyebbültem. Tartalmát tekintve továbbképzésről volt szó. Mondhatni örültem is, hogy fejleszthetem a képességeim és nem ismét egy nehézkes küldetésre vagyok hivatalos. Miután becsuktam az ajtót, nekifogtam "készülődni". Ez csak annyit takart, hogy megreggeliztem majd nekifogtam pár gyakorlatnak. Százötven darab guggolással kezdtem, melyet ugyanennyi felülés és fekvőtámasz követett. Nem voltak túlzottan megerőltetőek, de a biztonság kedvéért még lezuhanyoztam. Nem szerettem volna senkinek facsarni az orrát. Nem mellékesen relaxáló is volt és a reggeli morcosságom is eltűnt a kis izzadtsággal együtt. Másfél óra csak úgy hirtelen elillant és mire észbe kaptam már fel is kellett öltöznöm és indulnom a találka helyszínére. Észre sem lehetett venni, de az egész falu hangulata a vihar előtti csendre emlékeztetett. Az utcákat kémleltem miközben haladtam a második kiképzőterepekhez. Ekkor egy ismerős arcon ragadt meg a tekintetem. Arata volt az, szokás szerint sugárzott a jókedvtől. 
* Nem meglepő, hogy őt is képzésre hívták. Hál'istennek a kis csapatunkat még mindig nem akarja a felsőbb vezetőség szétoszlatni. Remélem, hogy ez még sokáig így is marad. A legutóbbi küldetésen elég nagy bajban lettem volna nélküle. Nem fogok hálálkodni, elég lesz az is ha legközelebb én mentem meg az ő hátsóját!*
Miután üdvözöltük egymást egy kézfogással, pár szót még intéztem a mondandójához.
- Neked is! Még szép, hogy a 20-as csapat együtt megy továbbképzésre,nem? Egyébként már sokkalta jobban vagyok és szívből remélem, hogy tudnak majd nekünk ezen a "képzésen" újat is mutatni!- próbáltam még utólag tréfálkozni kicsit. 
Közös utunk hamarosan elérte a végét. Megérkeztünk a kijelölt célterületre ahol már várt ránk két harcedzett shinobi. Olyanannyira harcedzett, hogy egy kar vagy egy láb hiánya talán már természetes is volt számukra. Első pillantásra olyanok lehettek így ketten, mint valami rossz vicc. Azonban egyáltalán nem járt ilyesmi a fejemben. Végigmérve őket, csak az jutott eszembe, hogy oka van a sérüléseiknek. Valószínűleg csatában szerezték őket és nem konyhai balesetben. Ha pedig ilyen kaliberű a kár akkor feltételezhetően komoly dolguk lehetett. Megelőlegeztem nekik némi tisztelet a helyzetre való tekintettel. Miután elmondták hogy kik ők és mi a hívatásunk oka, társam még mielőtt bármit is reagálhattam volna át is vette a szót. Majd én is felszólaltam.
- Részünkről a szerencse. - mondandóm közben a chuunin vállára tettem a kezem- Kedves barátom egészségügyi problémája pedig, hogy súlyos szófosástól szenved.- ekkor tartottam egy kis szünetet.
- Viccet félretéve, amennyiben van rá lehetőség szeretnék egy támadó jellegű víztechnikát tanulni. Persze, csak ha nem okoz problémát- 
avatar
Meitsugawa Shori
Játékos

Taijutsu Pontok : 54


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 313

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Pént. Júl. 14 2017, 10:26

[Arata és Shori]




A fiatalabb shinobiból kitör a nevetés, ami alaposan megrázza mankókon támaszkodó testét. – Szófosás, értem! Nos, igazából az talán még gyógyítható is lenne, de talán túlságosan is komor volna a gyógyír. Talán emberedre találtál, drága barátom, ámbár te inkább hányod a szót, méghozzá  jó kis gyomorsavval, elvégre akkor jó, ha mar is... Szerinted. – Az érkezőkre kacsint, miközben bokán üti társát az egyik mankójával.
Hát hogyne. Te meg olyan naiv és optimista vagy, hogy virág is nőhetne rajtad. – A félkarú férfi ekkor int Shorinak, hogy kövesse őt egészen a tópart széléig.
De hiszen ezt szeretik a nők! – Kiált még hátra a válla fölött Riku, majd pedig a teljes figyelmét a tanítványának szenteli.



[Arata]




Szóval akkor Pecsétek... – Kezdi Riku, miközben egy kidőlt farönkhöz bicegve leül arra, intve Aratának, hogy kövesse a példáját valamilyen formában. – Nem egy egyszerű művészet, így hát nem is csoda, hogy milyen kevesen jártasak benne. No meg persze türelmet igények, ami keveseknek van, főleg így, háború közepén, de persze a legtöbb pecséttechnika nem is annyira látványos, mint egy elemi ninjutsu. Sokkal inkább előkészületet és alapos tervezést igényel, amire sajna nem sokan képesek, és még nem is beszéltem a chakrakontrollról, ami szükséges hozzá. Na meg egyesek kalligráfiája, pffff. Egyenesen borzalom. Agyrém. – Sápítozik magában, de inkább tanítványának. – A lényeg, hogy írni azért tudni kell hozzá, és érdemes alaposan elsajátítani a kanjikat; álmodból felkeltve is tudnod kell, mit miért és milyen sorrendben írsz le, mert ha egy apró hibát is ejtesz a kivitelezésben és úgy vezeted a chakrádat a kreálmányodba, akkor bizony nagy valószívűséggel a képedbe fog robbanni. Ha viszont valaki elmélyül a tudományban, olyan dolgokra lehet képes, amikre a többi ágazattal egyáltalán nem. Rengeteg kiskaput lehet találni velük, vagy éppen létrehozni általuk. Konkrétan úgy kell elképzelni, hogy pöcsön rúgod a valóság szabályait és a fizika törvényeit. A pecsétek által még a halál is csak egy átmeneti állapot, de talán ne szaladjunk ennyire előre. A technika, amit megkísérelek átadni neked, a Szörny Pecsételő Technika néven fut. Az elnevezése találó és kifejezetten nem a shinobikra egyébként olyannyira jellemző dramaturgia hatása; valóban szörnyek ellen használatos, illetve nagyobb objektumok, testek ellen. A lényege az előkészület: a felhasználó maga köré írja a pecséteket, vagy a gyakorlottabbak maguk köré vésik a chakrájuk segítségével, majd a chakrájukat vetítik ki a jelekbe, feltöltve azokat. A körből ezt követően manifesztáljuk a chakraláncokat, amihez szükséges a megfelelő vizualizáció és a chakrairányítás, valamint a chakrakontroll pecséteken kívülre terjesztése afféle nyúlványokként. Érdemes megjegyezni, hogy minél hosszabbak a láncok, annál több chakra kell hozzájuk egyrészt azért, mert a hosszúságok nyilvánvalóan befolyásoló tényező, másrészt viszont azért, mert meg kell tartani a láncok integritását. Ha szétesnek, akkor rád tud rontani az elfogott lény és akár végezhet is veled. – A botjának hegyével kezdi el a földbe rajzolni a jeleket, felszántva a szikkadt talajt. – Ezek a jelek, amiket memorizálnod kell és akár álmodból felébredve is tudnod kell. Ezt követően irányítom a jelekbe a cahkrámat. – Hajol le, megérintve a talajt. – Majd pedig vizualizálom, hogy a jeleken keresztül láncok emelkednek fel a magasba, és ezzel egyidejűleg áramoltatom a chakrámat a pecsétbe, formázva azt a vizualizált képre. – A pecsét ekkor felizzik, mintha a belsejében kapcsoltak volna világítást és elkezdenek a magasba emelkedni az izzó chakraláncok.



[Shori]




Amennyiben nincs kifogásod ellene, kihasználjuk az edzőterep adta lehetőséget. – Bök a tó felé, majd biztos, kimért léptekkel sétál be a vízfelületen jó pár métert, miközben int a fiatal shinobinak, hogy kövesse példáját. – A technika, amiről most szó lesz, a Vízsárkány technika. A név nagyjából mindent elmond róla: vízből van és sárkány formájú. A kivitelezése azért ennél bonyolultabb, úgyhogy ironikus ez a csalóka elnevezés. Összesen 44 kézjel szükséges a létrehozásához, ami talán a legnagyobb szám a technikák sorában, így érdemes azzal számolni, hogy időigényes a létrehozása. Gyakorlással nyilván lehet rövidíteni, de levágni, kihagyni, egérutat találni nem igazán lehetséges. Kérlek, nézd el nekem, hogy felsorolni kényszerülök demonstráció helyett, de egy karral mindössze feles kézjeleket tudok felvillantani, amikről nem mindig derül ki a nézők számára, mik is lennének valójában. Tehát amire szükséged lesz: Ökör, Majom, Nyúl, Patkány, Vadkan, Madár, Ökör, Ló, Madár, Patkány, Tigris, Kutya, Tigris, Kígyó, Ökör, Kos, Kígyó, Vadkan, Kos, Patkány, Majom, Madár, Sárkány, Madár, Ökör, Ló, Kos, Tigris, Kígyó, Vadkan, Patkány, Majom, Nyúl, Vadkan, Sárkány, Kos, Patkány, Ökör, Majom, Madár, Vadkan, Patkány, Kígyó, Madár. A chakrairányítási oldala viszonylag egyértelmű: a vízfelületbe és azon keresztül a víztömegbe irányítod a chakrádat, arra viszont ügyelned kell, hogy megtaláld a megfelelő vízmennyiséget. Amennyiben túl sokra terjeszted ki, de nincs elég chakrád kiemelni és formázni, akkor szét fog esni. Amennyiben túl kicsi a mennyiség, szinte felesleges elmutogatni ezt a sok kézjelet, mert az időberuházás ellenére túl gyenge lesz a szörny és szinte semmire nem mész vele. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia, a saját chakrájához igazítania. – Elmutogatja egyetlen meglévő kezével a feles kézpecséteket, majd a másodperc töredékét követően elkezd kiemelkedni egy vízből formált sárkányfej, majd annak a nyúlánk teste. – Fontos eleme a technika létrehozásának a vizualizáció: sárkányhoz illene hasonlítani, így talán ildomos, ha ilyen élőlény alakját veszi fel a víztömeg. A chakrádat tehát a vízbe irányítva terjeszted ki és kezded az elképzelt alakra formázni, s már így emeled ki a felölelt víztömeget a chakrával. A kézpecséteken és a megfelelő chakramennyiség eltalálásán túl nincs különösebb nehézség vagy buktató a technika kivitelezésében. – Vonja meg az ép vállát, miközben a sárkánya kígyótáncot járva vetít föléjük kíméletes árnyékot.



//Tegnap kötötték be az internetünket, emiatt nem tudtam írni. +10 chakrát írok jóvá Nektek karakterenként.
Arata:446+10 =456
Shori:303+10=313
A negyedik próbálkozásra sikerül a technikákat összehozni, írjatok legalább 1,5 oldalt. Köszönöm a türelmet!

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Aihara Arata on Hétf. Júl. 24 2017, 22:27

// Kushina, Shori //
 
Mivel elvettem barátomtól a bemutatkozás lehetőségét már dolgozott is bosszúján. Aminek hallatán elmosolyodtam. Normális esetben már vágtam is volna vissza valamivel. De a két jounin is a miénkre hasonlító baráti viszonyban állnak. Így barátom szavai hallatán ők is elkezdték szóban gyepálni egymást. Én pedig jobbnak láttam, ha ebből most kimaradok. Mert akkor ebből nem lesz tanulás, csak jó kedv. De az magas fokon. Nem sokkal később ketté is váltunk, Shori és oktatója a tó felé mentek, mivel Suiton technikáról van szó. Riku és én pedig csak beljebb mentünk egy kicsit, hogy keressünk helyet, ahol a férfi le tud ülni.
 
Ezt a helyet egy farönk mellett találtuk meg. A férfi lassan leül, mankóit pedig maga mellé helyezi. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Mivel nem tudtam miért ül le. Meglévő lábának pihentetésé miatt, vagy csak egyszerűen, mert így akart tenni minden különfélébb ok miatt. A választ nem tudtam, így inkább én is leültem. De nem a rönkre, hanem elé a földre, törökülésben. Úgy tekintettem, föl a férfira, aki kb. 30 centivel magasabban helyezkedik el. Végül kezdetét vette az oktatásom. Fülön keresztül is ittam a szavait. Megpróbáltam minden egyes szót memorizálni. Elvégre teljesen új dolgot tanulok, ki tudja mi lesz ebből még használható a jövőben. Miközben hallgattam a férfit olyan érzésem lett mintha újra az akadémiai kisgyerek lennék, aki az órán figyel a tanárára. Vagyis az órák nagy többségén ezt tettem. De ha nem a chakra elméletről volt szó, akkor már könnyű volt elterelni a figyelmemet. Miközben a férfi mesél a pecsét technikákról, hallok néhány ismerősen csengő információt. Ami azért nem is olyan furcsa, hiszen már 14 éves korom óta tervezgettem, hogy ebben a jutsu ágazatban is szeretném fejleszteni magam. Ám minden ismétlés mellé legalább 3 új dolgot tanultam. Majd amikor átadta a kellő információt az ágazatról és tudásban készen álltam jöhetett maga a jutsu is. A technika, amit a férfi akart tanítani nekem pont kapóra is jött. Mivel nemrég óriás skorpiókkal kellett össze csapnom. És rá kellett jönnöm jó, ha az embernek nem csak offenzív technikái vannak. Közben a férfi megfogja mankóját, maga előtt belemélyeszti a végét fél centire a talajban és kanjikat vés bele. Majd elmondta mit kell, majd tennem és közben szemléltette is a technikát. Ezek után rajtam volt a sor, hogy megmutassam mit tudok. Ám mielőtt még bármit is elkezdtem volna levettem a hátizsákom és letettem a farönk mellé, majd tettem pár lépést, hogy egy gyakorlásra alkalmas helyre menjek. Kezdésnek a kanjik memorizálásával kezdtem. Néhány percig figyeltem a földbe vésett jeleket, majd hátat fordítottam a férfi által kreáltaknak és elkezdtem az ujjammal magamtól bele rajzolni őket én is a talajba. Amint végeztem oldalra álltam és összevetettem a kettőt. Nagyjából egyezett, de voltak kisebb eltérések. Nem csüggedtem, csak egy laza kézmozdulattal eltüntettem a hibás kanjikat és újra memorizálni kezdtem. Ismét csak pár percig vettem igénybe a példát. Félre fordultam és ismét megpróbáltam előkészíteni magamnak a jutsut. Amint belevéstem az összes kanjit a talajba ismét összemértem. Mivel már nagyjából egyezett, megpróbálkoztam magával a jutsutval is. Mivel itt kézjelekre nincs szükségem csak lehelyezem tenyereimet a talajra, pár centire a kanjiktól. Majd a chakrámat elkezdem testemből kivezetni a jelekig. Közben pedig elképzeltem a férfi által alkotott láncot. A jelek egy pillanatra felvillantak, majd lassan kiemelkedett belőle egy aranysárga láncszem, ami lassan húzta kifelé magával a következőt is. Ám amint a második láncszem is teljesen kibukkant az új előbújása helyett a meglévők elkezdtek vibrálni. Közben pedig lassan random pontokon átlátszóvá válni, majd teljesen eltűntek.  Az eredménytől nem lettem kicsit sem csalódott.
* Huh, elsőre nem is rossz! Már ha azt veszem, hogy egy olyan dolgot próbálok elsajátítani, amiről eddig fingom sem volt. Még pár óra gyakorlás, és ha Rikudo Sennin is úgy akarja, elsajátítom a jutsut. Viszont nem lenne rossz, ha még a kanjikat is gyakorolnám. Na mindegy, majd néhány próbálkozás után újra, belevésem őket a talajba.
Miután fejben mindent átgondoltam még kétszer megkíséreltem létrehozni a chakraláncokat. Ám ha javulás volt is az első próbálkozáshoz képest, akkor az bizony hangyafasznyi. Megunva az első próbálkozások csekélyke sikerét kényelembe helyeztem magamat a földön ismét csak törökülésben. Kezemet a földre helyeztem, majd végigsimítottam vele a talajt. Eltörölve vele az előző jeleket. Nem vártam sokat, és már kezdtem is az újrafirkálást. Amit egy leellenőrzés követett, mivel mind jó lett nem töröltem és rajzoltam vissza ismét. Inkább csak mellé helyeztem a kezemet, hogy magát a jutsut gyakoroljam. Kezeimen végigvezetem a chakrámat a talajba, amiben tovább irányítottam az újonnan karcolt kanjikba. Ám most jóval többet használtam fel tartalékaimból, mint az előző próbálkozásaimnál. Közben pedig magam elé képzeltem a bemutatóban létrehozott láncokat. A jelek ismét felvillantak, majd lassan elkezdett kikúszni az aranyszínű lánc. Nem volt gyorsabb az első próbálkozásomnál. De most legalább több szem bújt elő. Szám szerint 6 darab. Majd ahogy elkezdett a hetedik is kibújni ismét megtörtént a baj. Ezúttal egy szempillantás alatt erőteljes világításba kezdett a lánc. Mint egy izzó, amikor elszakad benne a wolfram szál és a villanás után semmi. Na, itt sem más a helyzet. Az erőteljes fénytől reflexszerűen csuktam be a szemem, majd amint kinyitottam a lánc már csak egy emlék volt.
* Már olyan jól haladtam vele. Vajon mi lehetett a baj? Bár ha a látottak alapján tippelnem kellene, akkor túl sok chakrát adtam neki. Azért is lehetett az a hirtelen felvillanás. Az első próbálkozásaim pedig azért lehettek sikertelenek, mert túl kevés volt. Az elhalványulás is azért lehetett. A mostani mennyiséget kellene szépen eloszlatva folyamatosan adagolnom.
Miután felállítottam hipotézisemet, nem maradt más hátra, mint annak leellenőrzése. Ám előtte ismét eltöröltem és visszaírtam a kanjikat gyakorlás szempontjából. Most is sikerült elsőre jól beleírnom őket a talajba. Így ezt a fajta tanulást, most már teljesen félre raktam. Kezeimet ismét lehelyeztem a talajra az írásaim közelébe, majd azokon át folyamatos chakra áramoltatást végeztem. Közben ismét magam elé képzeltem Riku bemutatóját. A kanjik felvillanása után, a láncok menetrend szerint megjelentek. Viszonylag hamar már a harmadik láncszem után elkezdett lassan elhalványulni. Ezt látva nagyobb chakra mennyiséget kezdtem továbbítani a jelekbe. Amivel sikerült is meggátolnom az elhalványulást. Így már azt is tudtam mi az a mennyiség, amit fent kell tartanom ahhoz, hogy stabilak legyenek a láncok. Ezután egészen a huszadik láncszemig minden simán ment. De valami miatt ismét kudarcba fulladt a próbálkozásom. Viszont vártam még egy kicsit mielőtt azon kezdtem volna agyalni miben hibáztam. Mivel kezdtem megéhezni. Felálltam és odamentem a farönkhöz. Leültem a jounin mellé, majd felvettem magam mellől a táskámat. Előkotortam belőle az Asami által készített szendvicseket. Elővettem belőlük kettőt, majd az egyiket a mellettem ülő férfi felé nyújtottam. Amint elfogyasztottam az ételt már könnyebb is volt gondolkozni.
* Mit is ronthattam el? A chakra mennyisége és adagolása is megfelelő volt. És ahogy Riku mondta elképzeltem magam előtt a láncokat is. Nem áll össze a kép! … A kép! Ez lehet a megoldás. Eddig valahányszor próbálkoztam mindig csak a bemutató képe lebegett előttem és nem a saját chakrám megformálódása és manifesztálódása.
Miután ismét sikerült kiötlenem valamit, amin tovább tudok indulni. Egyből a tettek mezejére is léptem. Visszasétáltam az előzőleg felrajzolt kanjikhoz, mivel a felrajzolásuk már elég jól ment. Így annak a gyakorlását inkább kihagytam. Leguggoltam, majd kezeimet a talajra helyeztem. Majd a chakrámat elkezdtem végig vezetni a kezemen és a talajon keresztül a jelekbe. Közben pedig elképzeltem, ahogyan a lánc előjön a talajból és felkúszik az ég felé. Majd ahogyan felvillantak a kanjik úgy elkezdett előjönni az aranyszínű lánc. Most gyorsabban jött elő a földből és sokkal magasabbra is tört. A láncszemeket pedig nem is számoltam a huszadik után. Nagyjából 3 méter után már kisebb mozgásokat is elkezdtem végezni vele. Majd miután 5 percen keresztül fenntartottam a jutsut megszüntettem a chakra áramoltatást. Amitől a láncok pár pillanat múlva el is tűntek. Mivel én már látszólag elsajátítottam a jutsut, elkezdtem azon agyalni, hogy vajon Shori barátom, hogy halad.  
- Úgy látom ezzel végeztünk. Nem nézzük meg, hogy haladnak a többiek?
Kérdezem a férfitől miközben odasétálok mellé, majd fölveszem a földről a hátizsákomat.
avatar
Aihara Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 76


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 456

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Második kiképzőterep

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.