Shimizu Myoga

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Shimizu Myoga

Témanyitás  Shimizu Myoga on Kedd. Márc. 05, 2013 8:51 am

Név: Shimizu Myoga

Ország: Konohagakure no sato, de az elemi beállítottsága Víz.

Rang: Genin

Kor: 12

Nem: Fiú

Felszerelések: 1 wakizashi, 5 db kunai, 5 db shuriken, robbanó cetlik, 10 m dróthuzal, 5 db füstbomba

Kinézet: Szőke hajú, ártatlan arcú gyerek. Az arcán egy vízszintes irányú vágás húzódik, az orr vonalában. Szeme különös, fekete szemgolyó, égszínkék írisz. Bal fülében két karika fülbevaló található. Ruházata: Fehér dzseki, fekete egész nyakat takaró gallérral, fekete újjakkal és zsebekkel. Fekete nadrágok és shinobi szandál. Fejpántját a jobb karjára kötözve viseli. A wakizashit hátul a derekán hordja átfűzve az övén. 139cm magas és 40 kg.

Jellem: Az életben visszahúzódó, nem kezdeményez beszélgetéseket, de ha szert tesz egy barátra, akkor hűséges jó barát lesz. Annak ellenére, hogy visszahúzódó, vészhelyzet esetén talpraesett és elkötelezetten viselkedik.

Előtörténet:
A kezdetek
12 évnyi magány, 12 évnyi egyedüllét. 12 évvel ezelőtt az Eső Országában, egy határ menti faluban világot látott egy gyermek. Szülei és a kis falucska lakói örömmel fogadták a kisdedet. A nagy megpróbáltatásokon átesett anyát és az újszülöttet körül ünnepelték a falubeliek, egészen addig a pillanatig, mígnem a gyermek kinyitotta szemét. A gyerek szeme fekete volt, élénk kék írisszel. Ebben a pillanatban megváltozott mindenki véleménye róla.
- Démoni fattyú!
- Szörnyszülött!
Terjengtek a pletykák a tömegben. A gyermek szülei is megijedtek, de saját gyermekük nem keltett bennük félelmet. A gyermek szeme mindenkiben félelmet keltett. A szülők próbálták védeni a gyermeküket, ám az emberek nem bírják, ha valami más van köztük. Félnek a másságtól. Emiatt a szülőket mindenhonnan kiközösítették, míg egy napon sikerült átköltözniük a Víz Országába, ahol gyermeküket rejtegették. Ekkor Myoga 3 éves volt. Úgy látszott, hogy életük kezd alakulni. Az apa dolgozott, az anya vigyázott a gyermekre, de tudták, hogy ez nem mehet így örökre. A gyereknek idővel muszáj lesz iskolába mennie, de tovább élték ezt az életmódot, ami lassan, fokozatosan egyre jobban nyomasztotta a szülőket.
Két évig éltek így, aztán megtörtént, aminek sohasem lett volna szabad. Egyik nap az anya a házban főzött, Myoga meg a hátsó udvarban játszotta egyik kedvenc játékát, az origamit. Egy újabb repülőt hajtogatott, amikor a szél kissé felerősödött és a félkész játékszer kirepült a kezéből, át a háztetőn, ki az utcára. A kis Myoga elhatározta, hogy visszaszerzi játékszerét, ezért elindult át a házon a bejárati ajtó felé. Az ajtó előtt megállt és elgondolkozott.
„- Myoga! Sose menj ki a házból apu vagy anyu nélkül világos? Soha!”- mondogatták szülei. Ám Myoga látta, hogy anyja elfoglalt, apja meg nem volt otthon, így gondolta, hogy biztos nem tudja meg senki. Megragadta a kilincset és kinyitotta az ajtót. A kis falu ezen utcája üres volt és a papírrepülő az utca kellős közepén hevert. A kisgyermek odasétált, amikor hirtelen trappolásra lett figyelmes. Egy ember közeledett lovon, aki meglátva az utca közepén álló gyermeket lefékezte lovát.
- Te kis vakarcs! Hát nem tudod te, hogy…- amint a gyermek szemébe nézett, elakadt a szava. A gyermek szeme démoninak tűnt neki, s egyből a falu felé vette az irányt. Myoga értetlenkedve nézte az eliramló lovast, majd visszatért a házba.
Myoga estefelé már majdnem aludt, amikor hirtelen valami nagy csapódást hallott. Felkelt.
- Keiko! Keiko! Baj van! Fogd Myoga -t és siess! Valahogy kiderült! A falubeliek ide tartanak!- üvöltötte az apa.
- De Fujitsu, honnan tudják?
- Nem tudom, de siess! Te jó ég! - kiáltott az apa, majd más üvöltések hallatszottak.
- Adják ki a démont! Adják ki a démont!
Myoga megijedve burkolózott a takarójába, mikor anyja berontott hozzá és felkapta. Mindhárman a hátsókerten keresztül akartak menekülni, de a falubeliek bekerítették a házat. Amikor betörték a bambuszkerítést, az apa a tömegnek rontott, hogy feltartsa őket.
- Keiko! Meneküljetek!
Az asszony könnyektől fuldokolva szaladt ki a kerítés hátsó ajtaján. A kert egy folyóparthoz csatlakozott. Az anya a bambusz ajtónak nekiszaladva, szinte kiszakította azt a helyéről és a sekély folyóban landolt. Feltápászkodott és gyermekével tovább rohant. Körülbelül 10 percnyi futás után az anya nekidőlt egy fának, pihenni. Myogat letette. A kisgyerek sokkos állapotban szédelgett. Nem tudta felfogni, hogy miért. Hirtelen égető fájdalmat érzett az arcán. Valami megvágta elég mélyen. Mikor körül nézett látta, hogy a mellette álló fába egy kunai kés fúródott, amiről az ő vére csöpögött. A kunai- on egy cetli lógott ami szikrázni kezdett. Az anya megismerte, egy robbanó cetli! Shimizu Keiko gyermekéhez ugrott. Köré fonta magát, majd a cetli felrobbant. Az anya súlyosan megsérült, de még így is volt elég ereje, hogy feltápászkodjon, megragadja fia kezét és tovább szaladjon. Tudta, hogy egy shinobi vadászik rá és, hogy elkerülhetetlen, hogy utolérje, így amikor a faluból kivezető főútra értek, az anya megtorpant és körülnézett. A gyermek könnyezve kapaszkodott anyja ruhájába.
Az éjszaka homályából egy alak körvonala vált láthatóvá. Az anya az alak felé fordult, majd gondolkodás nélkül pár kézjelet formált és elkiáltotta magát:
- Katon: goukakyou no jutsu!
Az anya egy hatalmas tűzgolyót fújt a támadóra, ami el is találta. A támadó alak lángok martaléka lett.
Shimizu Keiko és Myoga tovább haladtak az úton, amíg az anya össze nem esett a kimerültségtől és a vérveszteségtől.
- Myoga… Ígérd meg, hogy emlékezni fogsz ránk!...É…és…bocsáss meg…- préselte ki magából az utolsó szavakat az anya és csak bámulta, ahogy fia sírva rogyik össze. Kezdett minden homályos lenni a számára, ám meglátott egy nagyobb csapatot közeledni feléjük. Két férfi rohant a nőhöz, aki épphogy, de még eszméleténél volt.
- Kohaku-sama!- kiáltotta az egyik férfi.
- Ne… Ne bántsák… a fiamat! - nyögte ki a sérült nő.
- Nyugodjon meg, vigyázni fogok a fiára!- válaszolta a csapat közepéről jövő idős ember. - Nem fogja soha senki sem bántani.
- Kö...köszönöm…- azzal az anya lehunyta a szemét…
A gyermek sírva nézte az anyját, ahogyan a csapat felpakolja a holttestét a lovas kocsira, amit hoztak.
- Jöjj ifjú, vegyünk tisztességes búcsút anyádtól. - mondta szomorúan és együtt érzően az öreg.
- Nem… nem szabad…- válaszolta szipogva Myoga
- Nyugodj meg. Jöjj velem. Meg foglak védeni téged, nem hagyom, hogy bárki bántson. - mondta az öreg és kedvesen a kezét nyújtotta a kisgyerek felé.
-H… Hai…- válaszolta a gyerek és megfogta az idős ember kezét, majd hirtelen megint sírva fakadt, majd összeesett a kimerültségtől. Az öreg felkapta és saját kezében vitte a tovább a gyermeket.
- Sok volt neked ennyi tragédia igaz? Szörnyű állapotok uralkodnak ebben az országban…- jegyezte meg halkan.
- Apám! Most minek kell egy nő hulláját és egy gyermeket is magunkkal cipelnünk? - kérdezte egy férfi az öreg háta mögül.
- Norata… Még mindig nem érted, hogy ki az a király, akit a shinobinak védelmeznie kell. Majd ha megérted, akkor leszel igazán shinobi.
A férfi, aki megmentette Myoga-t egy Konohai nemes volt akinek a családja mindössze egy szem fiából állt. Tehetős férfi, de a szíve nagyobb, mint a pénztárcája.

Akadémiai korszak:
Új élet, új lehetőség. Konohában minden más volt Myoga számára. Az emberek sokkal barátságosabbak, de mindig hidegen tekintettek rá. Az akadémiai évek magányosan teltek. Fura kinézete miatt senki sem kedvelte, kiközösítették, gyakran gúnyolódtak rajta. Egyedül a senseiek voltak jók hozzá és persze az új családja. Kohaku egy Wakizashi-t ajándékozott Myogának aminek a pengéje a megszokottal ellentétben fekete színű. Barátok híján és így szabadidős szórakozás nélkül csak a tanulással és a kardhasználata edzésével tudott foglalkozni, emiatt kiváló növendék volt. A senseiek büszkék voltak rá és ő igyekezett bizonyítani. Azt szerette volna, ha a társai is elismerik, ha az egész falu elismerné. Azt szerette volna, ha az emberek meglátnák az értékeit, így keményen dolgozott, mígnem eljött a vizsga ideje. A várva várt vizsgán be kellett mutatnia a Henge no Jutsu-t és a Bunsin no Jutsu-t amit könnyű szerrel, elsőre teljesített. A vizsgabiztos mosolyogva nyújtotta át a fejpántot. Ez volt az álma, az utolsó reménye a jobb idők felé. Végre csapatba fog kerülni és bebizonyíthatja mindenkinek, hogy ő igenis egy remek ember, remek csapattárs, remek shinobi és talán barátokat is szerezhet.

// A szemének semmi képessége nincsen mindössze annyi, hogy a szeméből nem olvashatók ki az érzelmek, nem látni rajta semmit szóval Poker arca van eléggé. //
// 3 éve most játszok újra először a hibákért elnézést! //

A wakizashi:
avatar
Shimizu Myoga


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 105

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shimizu Myoga

Témanyitás  Hatake Kakashi(Inaktív) on Szomb. Márc. 09, 2013 3:32 pm

Üdv!

Az előtörténetedet elfogadom.
Chkraszint: 100
Szint: D
Pénz: 2200 Ryo
Jutsuk: Alap technikák és ajándékba a Drótcsévelő technika

Kérlek írj adatlapot is. Kellemes időtöltést!
avatar
Hatake Kakashi(Inaktív)
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.