Hitaro Sotoke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Hitaro Sotoke

Témanyitás  Marionetto on Szomb. Jún. 22 2013, 16:32

Marionetto
 
Név: Marionetto (jelentése: bábhasználó, bábos)

Igazi neve: Hitaro Sotoke
Ország: Szél országa, Elveszett ninja
Rang: genin
Kor: 12
Nem: férfi

Felszerelések:

 - Komori báb (jelentése: Dada, óvó kezek)

Egy négy karból álló hátra akasztható báb, melynek doboza fémből van. Két kar a váll fölött, kettő a derékon nyúlik ki, ujjaik végén hegyes fémkarmok. A kezek alján szárnyak helyezkednek el, ezzel pillangót akart mintázni, (mégis olyan mint egy denevér, csak hogy legyen benne logikai buktató Very Happy) hiszen mindig elvarázsolják őt a kis teremtmények. Ezzel akár huzamosabb ideig képes repülni, chakrafüggő, hiszen a karokat mozgatni kell.

A dobozon belül egy kis plüssmaci helyezkedik el, Soto úgy hiszi, ő a báb lelke. (nővére ajándékozta neki, hogy ne legyen egyedül)

Karok képességei:

-          A karok tudnak fegyvert forgatni, eldobni.
-          A két felső mérgezett senbont lő ki
-          A jobb alsó dróthuzalt, amivel elkaphatja ellenfeleit
-          A bal alsóból mérgezett pengét lövell ki
-          karok ujjainak végein fémkarmok vannak
-          A karjain lila, rózsaszín és kék színű vászonszárnyak vannak, melyekkel tud repülni, ameddig Soto chakrakészlete tart

Kunai tartóban

-          5db kunai
-          5 db shuriken
-          2 db katana (övre akasztva)
-          2 db füstbomba
-          10 db robbanójegyzet

Kinézet: Alacsony, gyenge, vézna testalkatú. Szeme színe vörösesbarna, haja szőkés. Mindig csuklyás pulcsi van rajta és barna köpeny, mellyel bábját rejti. A pulcsi alatt kopottas fehér póló sima fekete vászon nadrág.

Jellem: Csendes, visszahúzódó, gyermeki lelke van. Nehezen barátkozik, sosem volt az a megnyílós típus, egyedül nővérével volt közvetlen, még szüleivel sem volt olyan szoros kapcsolata, mint Isorival. Nem antiszociális, attól függetlenül, hogy egyedül járja a világot, barátok nélkül, de nem veszélyes senkire. Egyedül akkor változik meg, ha nővérével cikizik, vagy ha az útjába állnak. Addig nem áll meg, míg meg nem találja Isori-t és ha próbálják őt megakadályozni ebben, vérszomjassá válik, elengedi Komori haragját.


Előtörténet:


-          Brühühühü, Isori! Brühühühüüü – hangzott egy megkeseredett hang a homokkal telített kis falu házai között, melyek úgy vitték tova a hangot, mintha az egész egy kisebb csarnok lenne csupán. A kisfiú könnyei szinte egyből felszáradtak a forró talajon, mégis úgy ömlött kicsiny szemeiből, mintha dézsából öntenék. Nem is meglepő, hiszen nagy fájdalmai voltak, nem tudta talán ő sem eldönteni. a fizikai bántalmazás hagyta fájdalom bántja inkább, vagy maga a tudat, hogy ismét kicsúfolták és megverték őt. Kicsiny lábai úgy szelték a homokot, mint a szél, néha felnézett könnyes szemeivel az útra, de miután nem látta meg a keresett személyt, ismét könnyeit kezdte törölgetni kivörösödött orcájáról.

Az emberek szánakozva, vagy éppen sajnálkozva tekintettek a kisfiúra, aki ismeri, tudja, hogy elég befordult egyéniség, nem játszik a téren, mint a többi hasonló korú gyerek, nem élvezi zavartalan gyerekkorát, vagy a mackójával van, vagy nővére pátyolgatja. Édesapja hiába próbál igazi férfit nevelni belőle, a testvérétől kapott plüssmaci az egyetlen, akivel szót ért és természetesen Isori, ki nem veti meg kis öccsét viselkedése miatt, sőt mindenben támogatja őt és szüleivel ellentétben nem nevelni akarja, hanem mindent megadni neki, amit szeretne.

-          Hol vagy Isori?! Brühühühüüü! – folytatta végeláthatatlan, könnyekkel itatott útját a fiú, többször belerohan egy-egy emberbe, de ez még több okot ad arra, hogy bömböljön.

Édesanyja a postán tevékenykedik, egyre többet kell benn lennie, így nem ér rá törődni a kisfiúval, ha otthon van, akkor is édesapját és nővérét kell hallgatnia, amint veszekednek, pont az említett kisfiú viselkedésén. Isori védi Soto-t, míg apja Doha, keményebb bánásmódban részesítené, mert bár az akadémián jeleskedik, jellemileg még most is csak gyerek. Zseninek könyvelik el a fiatal bábhasználót, de ilyen magatartással és antiszociális viselkedésével nem alkalmas a shinobi létre és sajnos ezt a nevelői is egyre jobban megtapasztalják. Nem képes csapatmunkára, jobban hallgat plüssmacijára, mint bármelyik osztálytársára, folyamatosan elbújik és ha úgy érzi bántják őt, sírva rohan, addig, míg meg nem találja nővérét.  Arról nem is beszélve, hogy ha a nővérét valaki a szájára veszi, verekedésbe keveredik, hiába jön ki rosszul belőle, mindig megkockáztatja, hogy ököllel adjon igazat magának. Sosem volt jó verekedő, puhány, vékony testalkata nem tette lehetővé, hogy Taijutsu-t tanuljon, a Ninjutsu pedig nem érdekli, mivel nővére sem igazán tanulja ezen művészeti ágát a chakrakontrollnak. Mivel Isori bábmester, így magától értetődik, hogy neki is azzá kell válnia, ezért mindent megtesz, hogy nővére elismerje őt, már egy genin szintjén képes manipulálni a bábokat és a chakrafonalakat, viszont minden máshoz elég éretlen és buta. Sokan rámondják a bukott diák kifejezést, de vannak olyan, Doha szerint őrült emberek, akik Sasori bábmesterhez hasonlítják az ifjút, minden esetre nővére hisz benne és Sotonak csak ez számít.

-          Mi a baj Soto kis csillagom? – hallatszódott egy gyengéd, simogató hang a falu kapujánál, amint a bömbölő kisfiú megtámasztotta annak pillérét.

-        Nővérkém! - pillantott fel önfeledt boldogságban a gyermek, majd odaszaladt a teljes menetfelszerelésben álló jouninhoz, nem vacakolva egyből felugrott annak ölelő karjaiba.
-          Megint bántottak, engem mindig bántanak! – kezdett el jobban sírni, pedig eddig sem fogta vissza magát, de Siori nyugtató érintése és megértő tekintete még jobban elérzékenyítette az amúgy is gyenge alapokon nyugvó kisfiú szívét.
-          Ne törődj vele kincsem. Gondolj arra, hogy minden verés után erősebb leszel. Azért bántanak mert félnek tőled, mert más vagy, mint ők. – válaszolt Isori megsimogatva a fiú szőke buksiját.
-          Tényleg? – nézett fel szipogva a kisfiú, mire nővére kedvesen elmosolyodott.
-          Ha most hazamész és benézel a szobámba, várni fog téged egy meglepetés. – mondta, mire Soto már izgatottan elmosolyodott.
-          Jujj, mi az? Milyen meglepetés?! – kérdezte, mire félbeszakította a családi bájcsevejt egy mélyebb hang a távolból.
-          Isori, mennünk kellene. – szólt egy másik shinobi , talán a társa lehetett, ettől Soto elkámpicsorodott, de a gondoskodó kezek érintése ismét megnyugtatta őt. 
-          A meglepetés azért meglepetés, mert nem tudod mi van benne. Szaladj haza gyorsan öcsikém és nézd meg magad. Mire újra találkozunk, szeretném, ha mesterien használnád, ami a csomagban benne van. – tette hozzá ismét kedvesen elmosolyodva, majd megdörgölte a fiú bozontos hajkoronáját.
-          Koda-nak is tetszeni fog. – mutatott a fiú kezében szorongatott plüssmackóra, majd felkelt guggoló helyzetéből.
-          Nemsoká jövök kincsem. Ígérd meg, hogy még ma megnézted az ajándékod. – mutatott ujjával, majd még utoljára lehajolt, és megpuszilta a kisfiú pirospozsgás arcát.
-          Jó…szip…megígérem. – bólogatott most már mosolyogva, majd ahogy nővére eltűnt a messzeségben, ő is tettre készen fordult meg és meg sem állt hazáig, ahol várta őt a meglepetése és még egyéb kevésbé kedves dolog.
 
-          Hol jártál fiam?! Már mindenhol kerestelek. – szólt egy dübörgő hang a Hitaro család házának bejárata felöl, ahogy a kis Soto átlépte annak küszöbét.
-          Szia apa, most nem érek rá, rohanok. – ugrándozott lelkesen célba véve Isori szobáját, ugyanis minél hamarabb megakarta nézni, mit hagyott rá nővére.
-          Már megint megvertek fiam?  - Nézett végig gyermekén Doha, majd kifejezve nem tetszését, megrázta fejét.
-          Csak elestem… - rázta le édesapját a fiú, majd eltűnt a felső lépcsősor tetején.
 
Apja úgy döntött nem megy utána, felesleges, épp elég gondja van most és még Soto nem is tudja mi történt a családdal. Először feleségével akar beszélni és majd csak utána a kisfiával, hiszen egy nő jobban el tudja magyarázni a fájó dolgokat, mint egy férfi.
 
Mialatt Doha lenn elmélkedett a szörnyű tragédián, addig Soto megtalálta a hatalmas dobozt, mely színes, lila, rózsaszín és kékes pillangós mintás szalaggal volt áttekerve. Már maga a megjelenés tetszett a lurkónak, izgatottságát tetézte, hogy Koda kismackója is örülni fog neki, így együtt láttak neki a csomag kibontásának.
Végül mire lekerült róla a fedőlap is, tágra nyíltak szemei, először nem bírt megszólalni, csupán körbe járta remekművet, mely igaz nem volt teljesen kész állapotban, de már most is nagyon jó képet mutatott az ifjúnak. Egy félig kész bábszerkezet pihent a csomagban, tervrajzokkal és jelmagyarázatokkal, mellékelve egy kis levelet is hagyott Isori.
 
„Kedves öcsikém!

Ha ezt a levelet olvasod, én már messze járok az otthonunktól. Restellem, hogy félkészen adhattam át az ajándékod, de egyébként is a bábhasználó saját bábját magának kell elkészítenie, én csak támpontot adtam neked hozzá. Míg én távol leszek, ő lesz a dadád, ők az én óvó kezeim és a te szabadságod jelentő szárnyaid, a bábot magát pedig Koda fogja életre kelteni. Remélem örülsz az ajándéknak és nagy erőkkel kezdesz neki annak befejezéséhez. Ne feledd mit ígértél, mire újra találkozunk, a mesterévé válsz és sokkal erősebb leszel.

Bármi történjék, bármit is hallj rólam, egy dolog biztos. Mindig az én kedves öcsikém maradsz és mindig szeretni foglak.

Ölel: Isori”
 
Ezek után Soto belekezdett a báb elkészítésébe, olyan lelkesedést mutatott a tanulmányai iránt is, hogy nem értette senki, mi üthetett a gyerekbe. Jegyei javultak, sőt még az iskolai csapatmunkából is kivette a részét, szülei nem hittek a szemüknek és fülüknek. Eközben pedig fokozatosan készült a bábja, mit elnevezett Kodorinak, hiszen Isori azt mondta, hogy ez a báb helyette is védelmező kezeket nyújt számára.
Segítségül hívta az akadémia egyik tanárát is, külön leckéket vett bábkészítésből, ami ismételten elnyerte szülei tetszését, így úgy döntöttek a Kazekage és a tanács beleegyezésével, hogy nem mondják el, mi történt valójában nővérével. Önző döntésnek bizonyult igaz, de úgy voltak vele, ha ez elősegíti Soto tanulmányait, elhallgatják a dolgot, mindenképp megvárják, míg a lurkó leteszi a Geninvizsgát.
Mikor végül a báb elkészült, minden szabadidejét a vele való gyakorlással töltötte. Édesapja is gyakran segített neki, bár nem volt olyannyira mestere, mint Isori, örült neki, hogy végre együtt tölthet némi időt fiával, aki végre úgy tűnik komolyodni látszik. Büszke volt rá, életében először.
A kérdésre pedig, hogy Isori mikor tér haza, mindig csak mosolyogva annyit feleltek, „küldetésen van, nemsokára megérkezik. „ Ilyenkor mindig komolyabban belemerült a gyakorlásba, pedig közeledett a Geninvizsga is, amire ugyancsak készülnie kellett.
 
A Genin vizsga
 
Soto mosolyogva ébredt fel kis ágyában, izgalommal, mégis kellő önbizalommal tette le kicsiny lábait a talajra, majd mélyet szippantott a kis szoba levegőjéből. A báb már az ágyon várta, hogy megmutathassa az iskolában mindenkinek, terve az volt, hogy már ezzel lenyűgöz mindenkit, ahhoz hogy nővérének kellemes csalódást okozzon, minél több embernek beakarta mutatni tudását.
A vizsgára szülei nem tudták elkísérni, édesapját küldetésre hívták, édesanyja pedig mint mindig ismét el volt havazva a postán. Nem zavarta különösebben a dolog, felöltözött, magára vette a bábot és leindult a konyhába. Ha szülei nem is lehettek jelen, egy kis cimkét ott hagytak a hűtőn, amin jókívánságaikkal árasztották el az amúgy is jó kedélyű Soto-t.
 
„Biztosak vagyunk benne, hogy sikerülni fog. Csomagoltunk neked reggelit, megtalálod az asztalon, ha hazaérünk elmegyünk megünnepelni a Geninné válásod. Szeretünk Soto. Apa és anya. Sok sikert. „
 
Olvasta végig a levelet a fiú, s észre sem vette, hogy egy kisebb könny csordult le szemeinek sarkából. Furcsállta, hogy egyáltalán nem volt szomorú, mégis sír. Boldogságtól még sosem érzékenyült el, de nem akart gyengének látszani, így letörölte könnyeit és elindult az akadémiára.
 
Az elméleti rész sima ügy volt számára, megfelelően felkészült, bár nem lett hibátlan, úgy érezte nem volt különösebb félnivalója, a gyakorlati rész viszont annál keményebbnek bizonyult, ugyanis a helycsere jutsu volt a feladat, s bár a bábhasználat könnyen ment neki, mégis bonyolultnak találta a műveletet, hiszen egy Bunshint kellett létrehoznia a célpont zsák körül, ami megnehezítette a feladatát.
Végig nővérére gondolt, arra, hogy erősebbé kell válnia, hogy megfeleljen szülei és tanárai elvárásainak, akik ugyancsak biztosak voltak Soto sikerében. A fiú abban is biztos volt, hogy Isori tudja a Geninné avatásának napjának idejét és most is erősen rágondol, legyen bármilyen messze.
 
-          Hitaro Sotoke, te jössz! – hallatszott egy hang a teremben, hol a vizsgabiztosok foglaltak helyet. Tanára mosolyogva nézte, ahogy a fiú szégyenlősen odaballag a szoba közepére, míg a másik két kijelölt biztos szigorú tekintettel követték mozgását. Talán ez zavarta jobban, sikerült is kizökkenteniük, de önbizalmát nem bírták megtörni. Egy cél lebegett szeme előtt…erősebbé kell válnia és ha ehhez két besavanyodott fejű fickónak kell bizonyítania, hát legyen.
Felkészült és ahogy tanulta, elvégezte a mutatványt, a zsákba koncentrálta chakráját, majd létrehozta a bunshint. Pillanatok töredéke volt minden, neki mégis hosszú perceknek tűnt. A csere végén kicsit elvesztette az egyensúlyát, de sikerült megtartani azt és nem esett el. Az egyik vizsgabiztos kicsit neheztelt ezért, de végül bólintott ő is, ezzel aláírva hogy sikerült a vizsga.
Soto nagyon boldog volt, ahogy a fejére tették a fejpántot, társaival együtt örültek, tanára is elégedett volt, sosem gondolta volna, hogy ez a szégyenlős, magába fordult fiúcska képes lesz megváltozni és leteszi a vizsgát alig 12 évesen.
 
-          Mire fel úgy az ujjongás?  Egy áruló testvérének örvendeztek? – szólalt meg a háttérből egy hang, mely mindent elrontott. Ez volt az a pillanat, amit senki sem várt, tanárai, szülei és talán még a tanács sem akarta, hogy Soto tudomást szerezzen erről, ez a srác, Soto osztálytársa mégis úgy gondolta, hogy ha már ő megbukott ne legyen akkora az öröm.
-          Miről beszélsz? – kérdezett vissza egy másik diák értetlenül, mindenki furcsállva tekintett a fiúra, Soto pedig kilépett a tömegből.
-          Mit mondtál? – kérdezte a fiúcska beszorítva ökleit. Nem tudta mire vélni osztálytársa elszólását, de gyorsan kilogikázta, hogy Isoriról van szó és hogy árulónak nevezte őt.
-          Nem tudtad Geninspion? A nővéred elárulta Szél országát. Ezért menekült el, több shinobival. Kihasználták a háborús helyzetet és információkat szivárogtattak ki jó pénzért. Apukám mesélte. – magyarázta a fiú, majd köpött egy hatalmasat.
-          Eddig is csak azért nem mondhatták el ezt neked, mert összetört volna az a kicsiny lelki világod. – gúnyolódott tovább, mikor Sotonál ismét eltört a mécses. Ezt várta minden rossz indulatú srác, hogy ismét azt a régi síró-pityogó fiút láthassák, mint aki régen volt.  Ahogy nővére is mondta, írigyek voltak, hogy Sotoke jobban tanult, jobbnak született és némely körökben zseninek tartották.
-          Na mivan pisis, megint megpróbálsz megverni, mint ahogy eddig ezerszer? Sosem sikerült, inkább bújj el anyukád szoknyája alá. – nevetett fel a fiú, Sotonál azonban elpattant valami. Könnyei hirtelen elapadtak, tekintetére mélységes utálat ült ki, szemei vérben forogtak, még csak nem is pislogott ahogy farkasszemet nézett a nagyszájú fiúval. Ahogy mondta, a srác két emelettel nagyobb volt nála, ő volt az osztály legnagyobb diákja, ha még azt nem is vesszük számításba, hogy Sotoke milyen alacsony és vékony fiú, sokkal visszamaradottabb társainál, akkor is szép termettel áldotta meg őt az élet. 
A tanár már csak az utolsó mondatokra ért oda, de már késő volt, Sotoke-ben elindult valami, amit nem lehetett megakadályozni. Mialatt a fiú Sotoke sírással vegyített lerohanását várta és apró ökleinek érintését helyette a pulcsija alól kibuggyanó fakarra figyelt fel, ahogy ökle megindult felé. Esélye sem volt a srácnak kivédeni az ütést, bár idejében felhúzta kezeit azok szillánkosra törtek az erős anyag érintésére. Ő azonban nem bírt megállni, mind a négy kar előmerészkedett a ruha alól és fenyegetően mozogtak Soto körül. Olyan volt, mint valami szörnyeteg, amely becserkészi áldozatát.
-          A nővérem…a nővérem… - szólt Soto elcsukló hangon, majd egyre közelebb lépett a fekve könyörgő fiúhoz.
-          A nővérem nem áruló!!!! – Kiáltott, majd ismét útnak eresztette a kart, hogy lesújtson ellenfelére. Tanára ekkor már időben kapcsolt, a törött kezű fiú előtt termett és kunaival végre ki a kar csapását.
-          Nyugodj le Soto kérlek! – próbálta nyugtatni a férfi, mialatt a törött kezű fiú kirohant a teremből, hozzá hasonlóan minden diáktársával.
-          Nem akartuk még elmondani neked, mert sejtettük, hogyan reagálnál. – tette hozzá felvéve védőállását, bólintva a vizsgabiztosoknak, hogy készüljenek a támadásra, a fiú ártalmatlanítására.
Soto azonban nem készült újra támadni. Kitárta a báb karjait, melyek alatt denevéréhez hasonlatos színes, pöttyös vászonszárnyak lettek láthatóak. Megfordult és sírva kiugrott a második emeletről, még mindig ordibálva, hogy „a nővére nem áruló.”
Egyenesen hazáig repült, s bár már fogyóban volt chakra készlete nem lakott olyan messze, hogy ne tudott volna elsiklani odáig.
Tudta, hogy szülei estig nem jönnek haza, ezért bábjával feltörte a szobájukban található lezárt ládikát és elolvasta a bennük lévő leveleket.
Éktelen haragja gerjedt, úgy érezte elárulták őt és nővérét. Biztos volt benne, hogy tévedés lehet az egész, nem Isori árulta el Sunagakure-t hanem Szél országa árulta el őket. Eltette a ládikában található pénzt, elpakolt néhány fontosabb ruhát és útnak indult. Megakarta találni nővérét és meg akarta tudni az igazságot.
Szíve mélyén azonban tudta…bár nem gondolt erre az eshetőségre, de még ha igazat is mondtak…akkor sem változna véleménye. Neki a nővére a mindene, követi őt ha kell a világ végére is. Ahogy futott a kis utcákban a nővérétől kapott levelet fogdosta. Egyértelművé vált az üzenet.
 
„Bármi történjék, bármit is halj rólam, egy dolog biztos. Mindig az én kedves öcsikém maradsz és mindig szeretni foglak. „
 
A fiú eldöntötte. Elhagyja Sunagakure-t és megkeresi a nővérét, ki anyja helyett anyja volt, ki dadája helyett dadája volt. Ahogy futott, érezte, bár lehet akarata ellenére, lehet akarattal, de a báb karjai egyre szorosabban ölelték át őt.
 
„Míg én távol leszek, ő lesz a dadád, ők az én óvó kezeim és a te szabadságod jelentő szárnyaid.”
 
Minden világos. Isori célt adott neki. Azért kellett erősebbnek lennie, hogy megtalálhassa őt, hogy legyűrhesse a felé vezető akadályokat…
 
Hónapokkal később.
 
Nincs visszaút, innentől szökött ninjává minősülhetett, akár csak nővére, jogtalanul taszította ki őket családja, szeretett hazája. Sosem bocsátja meg nekik azt amit velük tettek, megtalálja nővérét és bebizonyítja, hogy tévedtek. Igenis az orruk alá fogja dörgölni igazukat.
A fejpántját, melyről már oly régóta álmodott eltorzította. Egy furán formált „M” betűt karcolt Sunagakure jelének közepére egy kunai-al, sőt a bábja is hasonló jelzést kapott. Az „M” betű nem jelent mást, mint hogy Marionetto, nővére után. (jelentése bábos, bábhasználó) Ha majd elviselhetőbb lesz számára a fizikai fájdalom a hátára is belefogja égettetni, de jelenleg még túl kicsi ilyesmikhez.



Útja során kénytelen volt harcba keveredni, miután pár bandita nem hogy nem árulták el nővérének pontos helyét még ki is akarták rabolni. Pár pofon után végül Soto kénytelen volt felvennie a kesztyűt, de érződött még, hogy van hova fejlődnie.
avatar
Marionetto


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 115

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hitaro Sotoke

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Jún. 22 2013, 17:39

Tetszetős kis előtöri, a báb rendben, habár a chakraval történő siklást még fejlesztened kell, hisz egy geninnek nincsen akkora chakrakészlete, sem pedig kontrollja, hogy megfelelően tudjon röptetni egy bábot, nem pedig magát, azt majd játék során ki kell játszanod.
Rangod pedig elveszett, nem vándor, ezt még javítsd ki.


Chakra: 105 chakra, a szép történetért.
Pénz: 8500 Ryo, nehogy éhen halj út közben Smile.
Az alapokon kívül természetesen felírhatod a Kugutsu no jutsu // Bábmozgató technikát is, valamint jutalmad:


Youji // Fogpiszkáló





A technika igen egyszerű, lehetővé teszi a ninjának, hogy akár egy egyszerű fogpiszkálót, ceruzát, evőpálcát is senbonként használjon.
Pont: 3
Chakraszint: 55
Szint: D
Írj adatlapot és jó játékot.

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.