Kihallgató Épület

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Yuu on Szomb. Márc. 21 2015, 21:50

A terembe érve Erisa fogad a bocsánatkérésével, bólintok neki, nem akarok feszültséget a csapatba, elfogadom a bocsánatkérését, de ha így folytatja akkor őt is kiiktatom az új csapattárssal együtt.
Mugo-sensei érdekes dologba kezdett bele. Én valójában végig azon voltam, hogy a saját társaim hibáját javítgassam ki, nemes egyszerűséggel, próbáltam vezetni őket. Sayuri-san azért bukott bele a vezetésbe, mert nem volt képes elég gyorsan dönteni, cselekedni. Egy krízishelyzetben egyértelműen, gyorsan kell választani. Megértem sensei szavait tökéletesen, bár ha azt nézzük, azért akartam menteni Erisa-t mert volt nála egy csengő, egyszerűen csak ennyi se több se kevesebb. Tehát a feladatot amit kitűztem magamnak el is buktam, de mindegy ez már a múlté, örültem a dicsérő szavaknak, megérdemeltem már őket, vágytam rájuk egy ideje. Bár sensei nem tudta, hogy mi volt a célom, azzal, hogy visszatértem, a tett színhelyére csak meg akartam leckéztetni Sayuri-sant de végül igaza van rosszul sült el a dolog butaságot csináltam elismerem. Persze a többiek tetteinek kivesézéséhez is eljutottunk, tehát, a bukás okához, amely fura módon mégsem volt bukás.
Én helyettük is annak éltem meg ezt a dolgot, siralmasan teljesítettek, bár így is mindenki kapott jutalmat. Nagyon örültem az új maszkomnak, sokkal hatékonyabbnak tűnik mint a jelenlegi. Így átvettem és meg is köszöntem azt. Amint a sensei, eltűnt úgy döntöttem nem várok tovább, fáradt vagyok.
-Bocsi, de én most lelépek.
Nem nagyon érdekelt a válasz fáradt voltam és nem éreztem okot az időhúzásra, úgy érzem mindent átbeszélt sensei.

/élvezet volt Very Happy/
avatar
Yuu
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Suzuhito Sayuri on Szomb. Márc. 21 2015, 22:13

A csapatmunka, és a csengők egyéb dolgokhoz való asszociálásával nem is járhattak olyan messzire az igazságtól, a Sensei szavai alapján pedig nem is volt olyan messze az igazság. Micsoda szerencse, hogy Saito-san időben reagált, és nem hagyta, hogy a csapattagok külön-külön bóklásszanak a faluban, mert az talán tényleg egy bukott vizsgával lett volna egyenlő. A lány végig ámultan fogadta magába a Sensei szavait, és mindent gondosan elraktározott a tudatába, hiszen ezek az észrevételek fontosak lehetnek, ha a későbbiekben javítani akarna esetleg a teljesítményén és leküzdeni a hibáit. Persze voltak részek amelyekkel teljesen nem értett egyet, hiszen bármennyire is akadályozó tényező lehet egy adott csapattárs, mégsem lehet könyörtelenül hátra hagyni. 
- Kicsit félelmetes érzés, hogy egész végig meg voltunk figyelve, mégsem sikerült észre vennem egyetlen egy embert sem egész idő alatt. De valamiért mégis megvolt az az érzés, hogy valaki szemmel tart minket.. - ezek szerint mégsem a paranoia volt az ami a lányon úrrá lett az erdőben, hanem valódi személy volt a nyomukban. A Sensei gondosan végigelemezte a csapattársakat, majd végül eljutott Sayurihoz aki már tűkön ülve várta, hogy végre hallhassa a Sensei véleményét, még ha sikerült is csalódást okoznia a sok buta tervvel. 
- Sokkal nehezebb egy csapatot vezetni mint amilyennek tűnik. Bíztam benne, hogy képes leszek rá, viszont így visszagondolva az ötleteimre, azt hiszem boldog lehetek, hogy a legtöbbet megvétózták a társaim. - szégyenében még a fejét is lehajtja.
A Sensei ajándékára értetlenül pillant, majd pedig a férfire, nem érti mivel érdemelte ki ezt az értékes kenőcsöt.
- Kö-köszönöm szépen. - kicsit elpirulva, picikét dadogva átveszi az ajándékot, szorosan a kezei között szorongatva, mintha egy értékes kincs lenne. Ez az első igazi ajándék amit kapott Mugo-senseitől. De... mégis miért örülök neki ennyire? Ez csak egy kenőcs.. - Nagy becsben fogom tartani. - mély meghajlás követi szavait, majd nemsokkal Yuu távozása után, ö is távozik, persze mindezek előtt illendően elköszön női csapattársától is, bocsánatot kérve amiért ennyi gondot okozott neki és a küldetés sikerességét is veszélybe sodorta saját, önfejű ötleteivel.
//Egyetértek. Nagyon jó volt, minden nap azon izgultunk, hogy mi is lesz a folytatás  Smile //
avatar
Suzuhito Sayuri
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Vas. Márc. 22 2015, 01:16

Yuu bólintásában nem éreztem túl sok őszinteséget. Olyan fura ez... Ha most találkoztunk volna először, biztos vagyok benne, hogy elhittem volna, hogy a fiú tényleg megbocsát nekem, és nem neheztel rám. De most, mindezek után, minden mozdulatából, minden érintéséből, az a jelenet ugrik be, amikor majdnem megütött... Amivel nem az a bajom, hogy majdnem megütött. Teljesen egyetértettem vele akkor, és most is, megérdemeltem volna, sőt, talán még most is megérdemelném azt a pofont... Nem is az ezzel a gond, hogy majdnem megfojtott, vagy hogy a nyakamnál fogva szorított a falhoz... Valami egészen más. Az akkor, csupán néhány másodpercre mutatott tekintete... Sokkal gyilkosabb, és kegyetlenebb volt mint a tettei. Érdekes, de ha Yuu megölne ezer embert a szemem előtt, akkor sem félnék annyira, mintha tíz másodpercig nézne rám, azokkal a szemekkel. Ez a tekintet... Mintha nem is az övé lenne... Vajon ő, hogy gondolkodik? Mi jár a fejében? Mire gondol? Mi a véleménye rólam? Vajon még mindig haragszik rám? 
Rengeteg kérdés fordult meg a fejemben, és rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul. Még most sem ismerem egyik csapattársamat sem, sőt, Yuu-t nem is tudom megismerni, inkább olyan, mintha egyre csak eltévednék az arcán, belefeledkeznék az általam elképzelt gondolataiba, olyan, mint egy labirintus, aminek nincs kijárata. Olyan bizonytalannak érzem magam vele szemben... 
Gondolataimat megzavarja Mugo-sensei hangja, amit nem is bánok, szinte már attól eltévedek Yuu-ban, ha rágondolok. A feladat megmagyarázása után kellemetlen rész következett, Mugo mindegyikünket egyénileg értékelt. Földre szegezett tekintettel hallgattam a nekem szánt részt, holott tudtam hogy ez nem kicsit udvariatlan, de szégyelltem magam. Valóban igaza van. Egy küldetésen már halott lennék. És hiába "javítja" az összképet amit a kórházban tettem, hisz a valóságban már azelőtt meghaltam, hogy akármi hasznosat tehettem volna. Én csak odáig számítottam, amíg Mugo csapdába sem csalt. Hiába mond akármi mást. Elrontottam. Szeretnék bizonyítani, szerettem volna bizonyítani, de nem tudok, nem vagyok rá képes. 
Az egyéni értékelés után, az orrunk alá dörgölte, hogy többet tud, mint amit elmond, ami egy kicsit idegesít, nem értem, talán még nem fejlődött ki az agyunk, hogy nem tudjuk felfogni amit csak akkor mondhat el, ha már nincs bennünk kettősség? Vagy talán olyan szavakat fog használni, amiket csak kettősség nélkül lehet megtanulni? Ennek komolyan nem értem a lényegét, de jó... Tudok várni...
Mindezek után történt a legváratlanabb dolog, legalábbis az én részemről. Három kis dobozka jelent meg a Sensei előtt. Egy ideig csak néztem, mikor Sayuri átvette azt a kenőcsöt. Az a kenőcs, nem tűnik valami olcsó, minden sarkon megtalálható dolognak. Ilyen jól szerepeltünk volna? Vagy csak Mugo-sensei nagylelkű... 
Mikor a középső dobozkát nyitotta ki, és kiemelt belőle három, fekete színű virágocskát, majd a kezébe téve azok újra feléledtek, elállt a lélegzetem. A hozzáfűzött magyarázat pedig kiverte nálam a biztosítékot. "De hisz ez... Piszok ritka... Mégis miért..." Gondoltam magamban, de ekkor Mugo-sensei, már a hajamba is tűzte az egyiket.
- K.. Köszönöm... Szépen... Sensei... - Böktem ki lassan, részekben. Még most sem mertem elhinni, hogy Mugo, tényleg ilyen értékeket ajándékoz nekünk. Óvatosan megérintettem jobb kezemmel a hajamat díszítő fekete virágfejet, s az szép lassan, látványosan megtelt élettel, s színe kékben kezdett ragyogni. Amíg Mugo-sensei Yuunak adta át az utolsó dobozban őrzött ajándékot, én végig csak a kezemben lévő két virágban gyönyörködtem. Lassan a harmadik is kékbe váltott, ahogy kezemmel egyre több chakrával táplátam.
A sensei egy érdekes, és kicsit idegesítő mondattal távozott. Nem értem minek kapunk még egy csapattársat. Még éppen csak hogy, vagyis még most sem szoktunk össze hárman, de az egész, még normálisan fel sem épülő hierarchiát megzavarja a negyedik tag. Yuu, és Sayuri hamar távoztak, úgy tűnik nem nagyon akarjuk megbeszélni a dolgokat. Sóhajtottam egyet, majd egyedül hagytam a komor, rideg szobát.


// Imádtam ^^//
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Okt. 12 2015, 23:23

// Osuminak //

Konoha. A falu, amelyre számíthatsz. A falu, amely védelmet ad, még akkor is, ha idegen vagy. Ha egy ellenséges nemzet tagja vagy. Rengeteg érdekes taggal büszkélkedhet ez a kis ninja közösség, az ország minden tájáról. Él itt egykor Amegakuréhoz tartozott ninja, rengeteg sunagakurei, akik háborús menekültként érkeztek ide, és ninják, akik az ország különböző területeiről költöztek ide, a Tűz szövetség ninja életének a központjába. És itt van Osumi is, aki egykor Kiri shinobija volt. Hűséges Konohához, és szakított a múltjával. Igaz? Vagy mégsem? A vezetőség egyébként sem viseltetik sok bizalommal a jövevények iránt, még akkor sem, ha azok saját országuk, vagy szövetséges falvak szülöttei. És ez a bizalmatlanság még észrevehetőbb, ha az ellenfél áll Danzou seregének sorai közt. Hogy ez az "ellenség" szó mennyire pontos leírást ad Osumiról, az eléggé függ a tetteitől, amik jelentősen befolyásolják megítélését. Most például mit fog tenni?
Baljós kinézetű fiú közeledett az utcán feléd. Egyértelműen téged vett célba, megvető tekintete is ezt sugallja, szinte fizikai sérülést okoznak szúrós pillantásai. Egyre közelebb és közelebb ér, míg arcotok alig pár centire van egymástól. Mire kifejezhetnéd ez iránti meglepettséged, már gyomorszájon vágott. Nem kapsz levegőt, de ez még semmi. Ahogy az ütéstől összegörnyedsz, szabad út nyílik ellenfeled ökle előtt a tarkód felé, és ő ki is használja ezt az alkalmat. A következő ütése eltalálja azt a kritikus pontot, amely eszméletvesztést okozhat, és minden elsötétül. Esélyed sem volt védekezni. A nap nyugalma, az esemély abszurditása olyan gátat állítottak az agyad elé, amely nem engedte mozdulni a tested.
Sötét szobában ébredsz, vastag kötéllel egy vasszékhez kötözve, olyan szorosan, hogy alig tudsz mozdulni. Ráadásképp a csuklóidon erős vasbilincs is van, de nem a könnyen hatástalanítható láncos fajtából. Ez a karperec két szűk, csuklódat dörzsölő karikából, és egy azokat mereven összekötő, kicsit sem hajlékony, húsz centi hosszú vascsőből áll, így egyik kezeddel sem éred el a csuklódat, hogy levehesd a szerkezetet. A látásod még homályos, de amúgy sem lenne mit látni a sötét kis lyukban. Vagy mégis? Fölfelé csak a plafont látod, erős vasgerendákkal megerősítve, látható, és feltehetőleg nem látható védelemmel. A szoba sarkai érdekesebbek. Az egyikben egy másik szék van, a másik üres. Eddig semmi különös. A harmadik azonban egyenesen hátborzongató. Hányingered is lehetne az eléd tárulkozó látványtól - egy bőrétől megfosztott, megperzselt húsú, minden vérét elvesztett test támaszkodott a falnak, mellkasán chuunin mellény foszlányai, kísértetiesen hasonlítanak a standard kiri chuunin kabátra. Ekkor már van sejtésed a halott kilétéről, és meg is erősít ebben a valaha ninjaként tevékenykedő személy homlokáról lógó fejpánt, ami egy...kiri jelképet ábrázol. Kétséged sem lehet, faludból származik. De vajon mit tehetett, hogy ilyen sorsra jutott?
Amint összeszeded magad, és elfordítod a tekinteted honfitársadról, talán még jobban meghökkensz. Veled szemben a baljós fiú guggol a fal mellett, lentről felnézve az arcodat tanulmányozza. 
- Hanamiya Makoto - mondja.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 541

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hiroto Osumi on Kedd Okt. 13 2015, 00:52

Konoha. A falu, amelyre számíthatok. A falu, amely védelmet ad. Otthont. Amely mentes a korrupciótól. Kényes konvencióktól. Legalábbis a felszínen.

A nem várt helyzetek nem várt megoldásokat vonnak maguk után. A háború által felforgatott világ maga is kifordul magából, a megváltozott körülmények ellentétes hatásokat váltanak ki, hogy egyensúlyra törekedjenek. Ezért okozhat megkönnyebbülést egy kellemes séta a megperzselt földektől távol, hogy megnyugtassuk lelkünket. Ezért eszünk ha unatkozunk. Ezért szomjazzuk a háborút, ha békében élünk.
Most azonban háborúban állunk és ilyenkor jó egy kissé elszakadni az aggályainktól. Mostanában kezdett minden rendeződni körülöttem és úgy tűnt minden jól alakult, már ha nevezhetjük jónak azt az állapotot, mikor passzív életveszélyben van az ember.
Hogy megszabaduljak a felesleges gyötrelmektől, a szokásos napi teendők és rituálék után a városba indultam, hagyományos szórakozás által elűzni a fellegeket. Azt terveztem, hogy miután sikerrel jártam a városban tett körutammal, veszek egy ajándékot Ainak. Régóta vágyott már egy olyan macira mint amilyen nekem volt és még ha nem is olyat, mert nem lenne túl egyedi egy kiszámítható ajándékkal kedveskedni, egy hasonlót szerettem volna a házába rejteni.
Az utcákra kilépve hamarosan egy kétes külsejű fiút pillantottam meg, akinek megvető pillantása nem sok jóval kecsegtetett. Ugyan nem tudtam mire vélni a dolgot, nem fordítottam el tekintetem, inkább üres érzelmekkel teli arccal néztem vissza rá. A srác tekintete már olyan érzéseket váltott ki belőlem amiket normális esetben pánikszerű elfojtással zárnék magamba, de most egyszerre vonzott és taszított ez a szinte már kínozni vágyó szempár. Kellemetlen érzésekkel telítődve folytattam a szempárbajt, ugyanazt az irányt és testtartást tartva mint eddig -nehogy rájöjjön, hogy képes volt elbizonytalanítani-, amíg egymás mellé érve gyomorszájon nem vágott. Ez már csak azért is lepett meg, mert egy ilyen helyzetben ébernek kellene lennem, most mégis teljes természetességgel fogadtam a felém irányuló ütést. A hirtelen támadás után nem a védekezés módját kutattam, hisz testem nem volt képes reagálni, hanem hogy miért nem vettem észre a fiú szándékát. Miután úgy éreztem hogy visszanyertem irányításomat a testem fölött hirtelem homályosuló képek takarták el előlem a következő lépést.
"Genjutsu" - Ez volt az első gondolatom mikor felébredtem. Az agyamon átvetülő gondolat végre képes volt megvilágosítani miért nem tudtam reagálni. Először a látásom jött rendbe, agyam még nem volt képes feldolgozni a bőrömről felfutó hideg vas érzékelését, környezetem pedig szinte néma volt.
Hamar felmérve a helyzetet rájöttem hogy valószínűleg rabságban tartanak és a kezeimet tartó bilincsekből ítélve nem szeretnék, hogy szabadon mozogjak. Csak sejtésem lehetett, hogy miről is van szó. Valójában mindig is sejtettem, hogy egyszer eljön ennek az ideje.
Felfele pillantva egy gerendákkal megerősített tetőt látok, ami nyilván nem csak az első akadály lehet, ha menekülni szeretnék. Nehéz. A kezeimet szorító vasbilincsek korlátozott mozgást biztosítanak és nem érem el velük a másik karomat. Megpróbálhatnám kiakasztani a csuklómat, de úgy döntöttem, ha már fogva tartanak, inkább megpróbálom nem megöletni magam.
Körbepillantva előbb egy székre leszek figyelmes, ami alapján nem csak én leszek a szobában, a következő sarokban pedig egy nagy, egy részből álló kpuacot pillantok meg, amiről hamar rájövök hogy egy lehántott bőrű, többször megégetett ember tárult a szemeime elé. A gyengeségtől nem tudok uralkodni magamon, a gyomromban keletkező görcs miatt előre görnyedek és teljes erőmmel a szám csukva tartására koncentrálok. A mellényét megvizsgálva félve tekintek fel a fejpántra, amely elárulja hogy egy hazámból érkezett jövevényről van szó. Első reakcióra közelebbről szeretnék megvizsgálni hogy él-e még. Ekkor jövök rá, hogy én miért lehetek itt. A düh visszaránt.

A mélyen ugyanaz mozgatja, mint az összes többit. Vajon a falu, vagy mások érdekében történik mindez?

Összeszedve magam felfigyelek az eddig engem méregető guggoló fiúra, aki megtámadott az utcán. Felfelé nézve mutatkozik be nekem.
"Makoto? Nem ismerem ezt a nevet." Ez vagy azt jelenti hogy egy névtelen senkire bíztak, vagy hogy komoly az ügy.
- Hiroto Osumi - válaszolom közönnyel. Biztos vagyok benne, hogy már tudja a nevemet. Legszívesebben az lenne a következő mondatom, hogy kezet nyújtanék, de nem tudok, de nem vagyok abban a pozícióban hogy így vezessem fel magam. Óvatosan kell megjátszanom a kártyáimat. Lassan, ujjaimat kinyújtva, félreérthetetlen módon közelítem felé kezemet, enyhén utalva ezzel helyzetemre és hogy nem szeretnék ellenkezni.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenta Koizumo on Kedd Okt. 13 2015, 14:31

A név nem cseng az ismerősen. Egy senkit takarhat? Nem, semmiképp. Hanamiya Makoto kisugárzása nem enged arra következtetni, hogy egy jelentéktelen személlyel áll szemben Kiri palántája. Az egész helyzet olyan életszerűtlen. Osumi tekintete észleli a mozgásokat, a színeket, amik őt körülveszik, de mintha helyenként az egész homályos lenne. Akárcsak egy kidolgozatlan genjutsu. A kép a guggoló Makotora összpontosít, és körülötte minden tejfehér ködbe burkolózik, elmosódik. 
- Beszélni fogsz. - Makoto kifejezésmódja egyszerű. Csak néhány lényegre törő, goromba szó, mely gyilkos tőrként vágódik Osumi szívébe. Az ifjú shinobi tudta, hogy egyszer elkövetkezik ez a pillanat. Most ki fogják vallatni. Megkínozzák, kivallatják, és talán meg is ölik. A holttest a sarokban nem kecsegtetett semmi jóval. Az árnyékok ijesztő módon nőni kezdtek - a plafonról lógó csupasz villanykörte amúgy sem adott sok fényt, de most még sötétebb lett. Pedig Makoto látszólag semmit sem csinált. Morbid rémálom, amelyben Osumira semmi jó nem vár. 
Makoto felállt, és a másik székért lépett, odahúzta azt a lekötözött áldozata elé, jó közel, és leült rá. A kunai vörösen izzani kezdett, körülötte a hőtől vibrált a levegő. 
- Mondj el mindent! Részletesen! - utasított szűkszavúan Makoto, miközben a kunai az alkarodhoz közeledett. Ha van takarja ruha a bőröd, pillanatok alatt átég, ha nem, a bőröd sérül meg súlyosan. Valami azonban mégis hiányzik. Az érzés az egyetlen, ami teljes valójában jelen van, a képpel és hanggal nem stimmel valami. Nagy a valószínűsége, hogy ez az egész csak egy genjutsu.
// Írd le a reakciód a történtekre, illetve ha van kedved, próbálj védekezni egy esetleges genjutsu ellen Very Happy //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 541

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hiroto Osumi on Kedd Okt. 13 2015, 17:24

Néhány másodperc ébrenlét után a kép kezd kitisztulni a fejemben, de az egész valahogy nem akar összeállni. Mintha be lennék drogozva, testem elnyűtt, a hangok tompán visszahangzanak a fejemben, a körülöttem lévő környezet pedig épp annyira lehet valóságos mint álom. Nem vagyok képes teljes egészében érzékelni a jelent, a kép több helyen zavarossá válik. Nehéz elvonni a tekintetem Makotóról, mintha csak őt lennék képes látni. "Ismét egy genjutsu lenne?" Mivel jelenleg nem vagyok olyan helyzetben, hogy a hagymányos úton próbáljam megtörni a technikát, más módszerekhez kell folyamodnom. Ha ez egy látásra alapuló genjutsu és nem dolgozta ki megfelelően akkor megpróbálhatnék a többi érzékszervemre hagyatkozni, hogy tudjam, egyáltalán tényleg ott vagyunk-e ahol gondolom. Behunyom a szemem és megpróbálok minden másra koncentrálni, elkapni mozzanatokat, akár egy légfúvást, illatot, hangot. Kitörlöm az előbb látott képet a fejemből és többi érzékszervem segítségével egy újat próbálok létrehozni. Elképzelni. Mivel ez már nem a tudatomra erőltetett hallucináció, talán képes vagyok a fejemben alkotni egy alapszintű vázat arról, hogy hol lehetek.
Csak addig próbálom fenntartani a dolgot, amíg nem válik túl feltűnővé, de kinyitva a szemem is csak a fiú arcára próbálok koncentrálni, hogy a környezet látomása ne zavarja meg az enyémet. Mikor megszólal fizikai fájdalomként hatolnak szavai a bőröm alá. Mióta megváltozott a Hokage személye számíthattam rá, hogy ez egyszer be fog következni. Ugyan korábban védelmet ígértek nekem, most igyekeznek minden kedvezőtlen körülményt kiküszöbölni, minden tettnek súlya lehet. Még ha nem is fenyegetném sajátlezűleg az országot, mi történik ha egyszer egy hazámbelivel kerülök szembe egy konohai oldalán? Képes leszek habozás nélkül a konohai megmentésére sietni a kirigakureivel szemben ha úgy alakul a helyzet?


Sötét pince mélyén,
Álmok homályába veszve tör elő a kétely
Kinek az álmát élem.

Makoto arca sötétebb árnyalatot vesz fel, az árnyékok hosszabbak lesznek, a felülről lelógó egy szem villanykörte is vészjóslóan pislákolni kezd egyre kevesebb világot hagyva a látáshoz. Félelmek elevenednek meg a velem szemben leülő fiú személyében. Az engem fenyegető kunai éle vörösen izzani kezd, párás levegő csap az orromba. Amint belevájja a húsomba, már nem vagyok képes fenntartani a korábbi, valóságot reprodukálni kívánó gondolataimat, ami ismét kiragad a jelenbe.
A kunai átégeti kedvenc ingem, apró széndarabokat hagyva belőle, a bőrömet égő fájdalom éri, de valahogy mégsem képes ennek megfelelően változni. A fájdalom ugyan megakadályoz abban hogy másra koncentráljak, bőröm nem adja jelét annak hogy valami megáltozott volna.
- Már mindent elmondtam Hokage-samának - válaszolom, a fájdalom ellenére nyugalmat erőltetve hangomra. - Ha azt szeretnéd, hogy megbízhass bennem, próbáld meg kideríteni az igazságot hazugság nélkül.
Körbefuttatom a tekintetem, jelezve, hogy az engem fogva tartó genjutsura gondolok.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenta Koizumo on Kedd Okt. 13 2015, 19:29

A következő percek eseményei számodra teljesen érthetetlenek. Csak képeket tudsz megragadni az egészből, és ezek is felfoghatatlanok. Az izzó kunai a húsodba vág még egyszer, ugyanoda, majd újra és újra. Megszólalsz, hangod elhal, mintha a sötétség nyelte volna el. A következő pillanatban a földből, mint egy koporsóból kikel egy alak, fején terebélyes fehér kalap, testét fehér köpeny fedi. A VI. Hokage, Shimura Danzou az, arcát torsz grimasznak látod, szavait fémet fűrészelő penge hangjának.
- Úgy bizony. Mindent elmondtál. De nekem több kell. A mindennél is több - vicsorog, miközben közelebb hajol, megragadja a vas szék két oldalát, a támlához szorítva téged, és centikről bámul a szemedbe.
A következő jelenet, amire emlékszel, egy kikötözött fiú képe, akit lángoló botokkal vernek. Te fekszel ott, az ágyhoz láncolva, és ordítasz. De akkor hogy lehet, hogy kívülről látod magad? Ez után megint csak a Te testedet látod, ahogy egy izmos láb rúg az oldaladba. Magatehetetlen porhüvelyed kigurul a falu kapuján a koszos útra, ruháid rongyokban lógnak, és egy bőröndöt vágnak hozzád, meg a kabalád - már ami megmaradt belőle.
- Takarodj innen, Kiri fattya! - Makoto az, aki föléd - illetve a látott kép fölé állva megvető tekintetével elárul mindent.
Semmit sem értesz. Illetve, lehetnek elképzeléseid, de mindegyiknek éppen akkora a valószínűsége, mint a többinek. Hamarosan mindenre választ kapsz.

Zihálva ébredsz, és csorog rólad a víz. Furcsa módon az ágyadban találod magad, és konstatálod: az egészet álmodtad. Egy közönséges rémálom volt, ami sok embert kísért éjszakánként, felriasztva őket pihenésükből, és most hozzád is elérkezett. Balsejtelem környékez meg. Miért éppen most? Talán egy jel?

// Reagálj... Very Happy //
// Következő mesélői poszt helye: http://narutohun.niceboard.org/t23p495-utcak-es-terek#46498 //


A hozzászólást Kenta Koizumo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 15 2015, 14:40-kor.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 541

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hiroto Osumi on Kedd Okt. 13 2015, 20:56

Szavaim eltűnnek a semmibe, a szám mozgása semmiféle akusztikus hatást nem vált ki, mintha megfosztottak volna ettől a képességemtől. A kunai szaggatja a bőrömet, amin még mindig nem esett sérülés, a fájdalom tompítja az elmém. Bár biztos voltam benne hogy csak magamnak mondtam a mondandómat, a következő pillanatban egy fehér kalapos férfi jelenik meg, sugárzik az erőtől. A hatodik Hokage áll velem szemben. Hirtelen a fájdalomról és körülményeimről megfeledkezve is tiszteletteljesen vigyázba vágnám magam, ha a vasláncok engednének. A falu vezetője, mesterem, tanítóm, most egy egész egészen más oldaláról mutatkozik meg, mintha egy másik deimenzióból tört volna át. Arca ugyanazon torz formával hadarja végig mondandóját, amitől én automatikusan felrúgnék, de a bilincsek ismét visszarántanak. Tehetetlenül feszítem neki izmaimat a láncoknak, amíg szemébe bámulva el nem nyel a sötét.
Fogalmam sincs, mióta nézhettem vele farkasszemet, amikor a kábulattól szabadulva egy ágyat pillantok meg, amin.. én fekszem. Láncokba verve, lángoló botok csapásait tűrve amik lassan felperzselik a bőrömet. Ösztönösen felpillantok, hogy testem észrevegyen, de semmi haszna. A tűztől megszabadulva az utcák letaposott porát nyalhatom fel - legalábbis a testem, mert én még mindig kívülről látom magam. Odaszaladok a testhez, de az mintha észre sem venne, magatehetetlenül ül a sárban. Egy báb. A tudattalan testet a nekidobott bőrönd képes mozgásra bírni. A vallatóm megvető arckifejezéssel néz le rám. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy ez a kínzásom része-e, vagy halál utáni állapot. Kétségbeesetten nézek körbe, aztán szédülve örvényszerűen szökik szemembe a falu körképe.
Szinte kiugrok az ágyamból és azonnal magam mellé tekintek, aztán a másik oldalra is, hogy biztos legyek benne, hogy otthon ébredtem. Az ágyam. A meleg lepedő. A maci kifogástalan állapotban. Az álom után mégis az a kellemetlen rossz előérzet fog el, ami tönkreteheti az egész napomat. Hiába próbálom megnyugtatni magam, percekig zihálok, anélkül hogy észrevenném az idő múlását. Ez az álom túl valóságos volt. Az ablakomhoz lépve már átgondoltam, hogy mit is jelenthet. Vagy saját magam kételyeimről nyújt egyértelmű vallomást, vagy valaki más próbálja átadni nekem az üzenetet. Akárhogy is. A végére kell járnom.
A rossz álom emlékeitől kísértve úgy döntök, ezúttal máshoz kezdek aznap. Az álom egyszerű és világos. Arra akar rávenni hogy magam mögött hagyjam Konohát. Még csak az álmot sem kell nagyon részletezve kielemznem, hiszen a jelek egyértelműek. Ezért inkább arra próbálok rájönni, hogy miért most tört rám. Aztán ideje rendezni a dolgot.. A Hokágéhoz indulok.
Ugyanúgy kezdem teendőimet, lesétálok a rozoga lépcsőkön, elköszönök szüleimtől és kilépek az ajtón. Rájuk nem gyanakszom, nincs is miért. Itthon nincs is miért. Szívok a friss levegőből, hogy a légnemű anyag elmossa a fejemben kavargó káoszt és elindulok, akárcsak reggel. Az ellenkező irányba.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Szept. 25 2016, 19:00

// XIII. Napkoi king //

Egy álmatlan éjszaka után ismét vészjóslóan tűztek be a napsugarak a szobám ablakán. Aggodalmamat nem más okozta, mint egy levél. Odarendeltek a Hokage Palotája elé, és elképzelni sem tudom, hogy mi várhat rám. Kialvatlanul csomagoltam ki magam a takarómból, és egy apró ásítást megejtve botorkáltam el a szekrényemig. Hosszas keresgélés után kiválasztottam egy kevésbé rossznak tűnő ruhadarabot és felöltöttem magamra. Fekete volt és egyszerű. Tulajdonképpen alig különbözött a többitől. Ezután végigfésültem hosszú, fekete hajkoronámat és megmostam a fogamat. Vajon miért megyek? Esetleg maga a Hokage hívat be magához? É-én még soha nem voltam ott! Hogy kell beszélnem hozzá? Nyilván udvariasan és tisztelettudóan. Bár abból is túlzásba lehet vinni, és az meg már pimaszság és épp az ellenkezőjeként sül el. Mit tegyek? Miért nem tudnak semmi konkrétat beleírni ebbe a levébe? Hosszas tépelődésemet a döbbenet szakította félbe, ugyanis akkor realizáltam hogy lassan már 15 perce mosom a fogaim, miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal tömöm a fejemet. Gyorsan kiöblítettem a szám és rohanva vetettem pillantást a faliórára odakint.

- Nem reggelizel? - kérdezte Jiro, ahogy aggódó tekintetekkel mért végig.
- Nincs időm, de köszönöm! - kiabáltam neki vissza már ismét a szobám ajtajából, mert rájöttem, hogy a felszereléseimet nem ártana magammal vinnem. 5 shuriken, 5 kunai és 10m drót landolt a táskámban és már rohantam is Jirohoz, akinek egy gyors puszit nyomtam az arcára. Ezután ugrálva vettem fel a szandálomat és már ott sem voltam.

Szegény biztosan készült nekem, és én még csak meg sem kóstoltam! Igazán beleharaphattam volna, ha már kedveskedett nekem. Remélem nem bántottam meg vele, de azt hiszem, a Hokage megvárattatása nem keltene túl jó benyomást. Remélem azért valaki be fog kísérni hozzá. Nem akarok eltévedni a folyosókon, és ha még meg is találnám se mernék benyitni az ajtón... Úgy siettem, hogy természetesen megbotlottam és végighorzsoltam a karom, de ezzel sem törődve keltem fel és szaladtam tovább a cél felé. Mikor odaértem kifújtam magam két térdemre támaszkodva. Ekkor furcsa, émelygő érzés fogott el és a következő pillanatban akaratlanul is lecsukódtak szemeim és a földre rogytam.

Amikor kinyitottam őket, egy rémisztő helyen találtam magamat. Légzésem szapora volt és a szívem csak úgy dübörgött a mellkasomban. Egy kör alakú helyiség közepén ültem, minek teteje egy kupolában csúcsosodott ki. Kezeim és lábaim nem tudtam mozgásra bírni, akármennyire is mocorogtam. Megrémülten forgattam fejem jobbra-balra, a kiutat keresve. Vörös szempárom megakadt egy velem szemben álló shinobin, aki éppen engem bámult. Magas volt, és jól felszerelt mind fegyverekkel, mind tekercsekkel. Valószínűleg fegyverhasználó. Nem tűnik annak a szelíd fajtának. A bal kézfejét ragyák rondították, és azok felületén egy pecsét nyoma látszott. Sosem láttam még ezt a férfit. Aggódva pillantottam egyszer rá, egyszer pedig a megkötözött testrészeimre és annyira féltem, hogy egy szó sem jött ki a számon.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenta Koizumo on Vas. Szept. 25 2016, 22:39

// Nagyon szép, terjedelmes posztot írtál. A kezdőkben sose voltam jó, úgyhogy előre elnézésedet kérem >< //

Ebből a szögből mintha egész sok pattanása lett volna az ismeretlen férfinak. Mármint ahogy így föléd hajolt fürkésző szemekkel, pásztázó tekintettel. Éppen kábulatodból ébredeztél, a világ még mintha kissé forgott volna, és a színek se mindig stimmeltek, valamint a férfi arcát tarkító apró fehér és piros pöttyök mintha villództak volna. Valaminek még helyre kellett állnia a fejedben, mire józannak mondhatod magad. A legtöbb ember ilyenkor igencsak fájlalja a fejét, ezt kimutatandó legtöbbjük homlokához kap, és sziszeg. Reinának ez jelen pillanatban száz százalék, hogy nem sikerülne, tekintve hogy kezei a szögletes fém szék támlája mögött egy dróttal szorosan meg voltak kötözve. A fém szálak kis híján a húsába martak. Szorosak voltak a kötések, és a férfi elégedetten vigyorgott, ahogy próbálkozásaidat nézte. Már ha próbálkozol...
- Milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam. - törte meg végül a csendet undorító, sikamlós kígyóhangján. Szavait nagy számú fegyvereinek goromba csörrenési kísérték. - A nevem Fukidemono, bár ez csak gúnynév. Neked jó lesz ez is.
Beton vett körbe minden irányból, a belmagasság pedig szokatlanul nagy volt. Fölfelé szabálytalanul keresztbe nyúló gerendák biztosították a szerkezet kellő teherbírását.
- Azért gyűltél ma itt össze - hogy mi? Ez enyhén érdekesen hangzott... - hogy valami hasznosat is tanulj. Úgy tudom, orvosi ismeretek felhalmozására törekszel. Teljesen haszontalan, feltalálták a plasztikát és a vakbélműtétet, mi kell még? A mai feladatod az lesz, hogy szabadulj ki - a chakrád használatával. Pusztán a chakrádat használhatod. Ha nem megy, majd segítek, de előbb megeszem a bentomat. - magyarázott unottan, merészen gesztikulálva. Közben lopva elmorzsolt egy pattanást a bal szeme alatt. Az apró kelésből fehér lé fakadt, természetellenes mennyiségben, és könny módjára csorgott lefelé szabálytalan arcélei irányába. Így érdekes lesz megenni azt a bentot.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 541

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hirano Reina on Hétf. Szept. 26 2016, 20:19

Az émelyítő érzés lassan kezdett elszállni, de néha még tiszteletét tette egy-két hasogatás a fejemben. A férfit alaposan szemügyre véve arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lett volna nem alaposan szemügyre vennem. Már bőven túl lehet a tinédzser korán, arcán mégis mérhetetlenül sok bőrelváltozás volt jelen. Ezek annyira szemet szúrtak, hogy minél tovább bámultam őket, annál nagyobbak lettek. Egy ájulás után nem ez a legkecsegtetőbb látvány, amire feleszmélhet az ember. A kérdés most inkább mégis az: Mit akarhat tőlem és miért kellett elkábítania azért, hogy mindezek után megkötözve tartson? Ezeket így átgondolva azt hiszem, joggal lehetek halálra rémült...

Minél jobban mocorogtam, kezeimet annál jobban sértette a drót szorítása. A férfi előttem vigyorogva szemlélte a nyűglődésemet. Továbbra sem mertem megszólalni. Mi van, ha rosszat mondok véletlenül? Végül visszataszító hang hasította ketté a hatalmas termet, ami betonnal volt körbevéve. A hang természetesen a férfi tulajdona volt és bemutatkozott. Fukidemono... Gúnynév? Biztosan Őt is sokan bántották, mint engem. Amit meg is tudok érteni, de sosem bántanék senkit úgy, hogy nem ismerem. Bár lehet az elkábítás, megkötözés és fogva tartás elég indok lenne erre. Félős tekintettel bámulnám, miközben magyaráz nekem. Bemutatkoznék, de egyrészt félek, másrészt valószínűleg tudja, hogy ki vagyok, ha már elkapott. Remélhetőleg.


Így már kezd biztos lenni, mivel tudja, hogy orvosi irányba szeretném terelni a tanulmányaimat. Méghogy nincs rá szükség?! Azt megnézném, hogy egy halálos sebesültet hogyan plasztikáznak Orvosi Ninjutsu nélkül. Nem hiába böngésztem azokat a tekercseket, tudom miről beszélek. Még mindig nem világos számomra, hogy miért vagyok itt. Az meg pláne nem, hogy Ő miért. Szóval szabaduljak ki a chakrámmal. Mégis hogyan gondolta, ha annyira félek, hogy koncentrálni sem tudok?

- J-jó étvágyat. - szólaltam meg halkan, s undorodva, ahogy a pattanásból kiáramló... Áh hagyjuk. Görcsösen lehunytam a szemem és inkább oda sem néztem... Azt mondta, a chakrámmal szabaduljak ki innen. Megnézem elég-e, ha csak a kezembe irányítom a chakrámat és igyekszem nem foglalkozni azzal, amit az imént láttam.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenta Koizumo on Csüt. Szept. 29 2016, 20:12

A férfi arca rengeteg gúnynévről tanúskodott, az embernek csak le kellett róla olvasni ezeket. Kezdve a Hogynézelki-kuntól a Ragyán keresztül a jótét lelkű utcai árusok által kedvelt Takarodjinnenig. A szépérzékkel és szépséggel csekélyen áldott Förmedvény nekilátott étkének, szinte szemenként ropogtatva a nyers rizst, ami mellé szintén konyhát nem látott tonhalcsíkok társultak. A legtöbb ember fejében megfordulhat a látvány hatására, hogy Fukidemono-sannak talán nem ártana valami bőrbarátabb akármivel próbálkoznia. Mondjuk egy durva csiszolóvászonnal. Vagy öngyilkossággal. Vagy az emberiség is lehetne kissé toleránsabb a természet remekműnek indult készítményeivel szemben, ha már egy bolygóra van kényszerítve velük. Pillanatnyilag fontosabb volt azonban az idegen különféle mintázatokkal és egyéb, túlnyomóan cseppfolyós barázdákkal tarkított arcberendezésénél, hogy Reina kiszabadítsa magát. A lány megpróbálta a lehető legegyszerűbb módon, mindössze a kezébe koncentrálta a chakráját a csodára várva. Jó pár percig semmi eredményt nem ért el, és közben tanító-szerűsége is végzett ebédjével. A férfi megkerülte a széket, himlő- és egyébhelyes kezével kicsit megrángatta a drótot fittyet hányva a kunoichinek okozott ezzel járó apró fájdalomra, majd az ajtót vette célba.
- Gondold végig! Mi tart téged fogva? Próbálj meg ebből kiindulni. Most elugrom a boltba kenyér', és hozok egy kis sajt is, itt várj meg! - húzódott perverz vigyorra a szája. A fogai is sárgák voltak, kivéve középen, ahol egy kis négyzet alakban fehér-szerűek maradtak. Alighanem egy nemrég eltávolított fogszabályzó nyomai lehettek.
Az ajtó visszhangos koppanással becsukódott, és Reina magára maradt. Nem volt más a teremben, csak ő, és Fukidemono bentojának maradéka, egy apró halfej, ami egyenesen rá meresztette sárgás szemeit.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 541

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hirano Reina on Csüt. Szept. 29 2016, 21:23

Csak vártam és vártam, de hiába. A kezembe áramoltatott chakra nem enyhített a szorításon. Már kezdte nagyon kellemetlenül elszorítani a dróthuzal a kezemet. Nem beszélve arról, hogy akarva-akaratlanul is elkaptam pár pillanat erejéig Fukidemono Senseit(?), akinek nem csak a kinézete, hanem az éppen betermelt étele is borzalmasan nézett ki. Amint végzett közelebb férkőzött hozzám. Túl fiatal vagyok még és ártatlan! Nem akarom így végezni! Segítség! Halálfélelmem volt, ahogy a férfi a hátam mögé került. Remegő pilláim mögött majdhogynem könnyek képződtek. Ennek visszatartásában a fájdalom, amit a drótok megrángatásával okozott, aligha segített. Mikor már elbúcsúztam e világtól, léptei váratlanul távolodni kezdtek tőlem. A kijárat felé vette az irányt, majd azt tanácsolta gondoljam át a helyzetet. Mi tart engem fogva?! Ő maga, ugyan mi tartana.

Először megkönnyebbültem, amikor eltávozott a teremből. Aztán még nagyobb pánik tört rám, ugyanis teljesen magamra voltam hagyva. A légzésem ismét szapora lett és a mocorgás még mindig nem segített. A falakat bámultam, s azok egyre csak közeledni látszottak. A lábammal igyekeztem előrehúzni magamat a székkel, de annyira ficánkoltam, hogy megbillent az egyensúlyom és az oldalamra billentem. Mivel pedig gondosan a székhez voltam kötözve, ezért székestől. Így nem csak a csuklóm nyomódik el, hanem az oldalam is. A padlót nem éppen fekvésre tervezték. Ráadásul egy ételből maradt halfejjel néztem farkasszemet a földön. Sikerült megnyugodnom, és a realitás talaján maradnom. Vagy inkább az épület talaján.

Azt hittem, erre nem kerül sor, hogy ezt kívánjam, de bárcsak visszajönne. Ő az egyetlen, akire most támaszkodhatok. Magamra aligha. Jussak ki a chakrámmal, gondoljak arra, mi tart fogva. Ez a szék. Ő. A kezemen a drótok. Várjunk csak, drótok. Tökéletesek a chakra közvetítésére. Mi lenne, ha a drótba áramoltatnám a kezemen keresztül a chakrát? Egy próbát megérhet. Vagyis azt hiszem jobb, mint ezt a sárgás halszemet méregetni...
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Orochimaru on Kedd Okt. 11 2016, 17:47

// Üdv, a játékodat én veszem át. Változásokat nem eszközölök. //
A sensei elhagyta a termet, a fémajtó tétován kongott utána, a hang pedig faltól falig pattogva kereste a kiutat, de még neki sem ment. Lassan halt el a betonfalak és titkos pecsét technikák között Reina fülébe siránkozva. És a lány sem lett ettől vidámabb. Vele szemben a halfej elégedetlenül biggyesztette ajkait, mintha csak azt mondaná, ideje lenne valamihez kezdeni. Enyhén befelé forduló halott szemei Reinát kémlelték, mintha várnának valamire. Talán fölöslegesen? Mi sem jobb ösztönző erő, mint a túlvilág? Egy halott várja el tőled, hogy sikert érj el. Remek gondolat volt a drót chakrával való átitatása. A ninja legfőbb fegyvere a chakra, tehát önmaga. Shinobiként ezt kell kihasználnia annak, aki erre a pályára lépett. Azonban ha ilyen egyszerű lenne, talán már a világbéke sem lenne sürgető kérdés, és a technológia sem ezen a szinten lenne. És a háttérből érkezik Fukidemono a megoldással:
- Rosszul csinálod - ha nem mondja, bizony rá sem jön az ember... - Korántsem elég, ha szimplán feltöltöd a drótot chakrával, bár erre is szükséged lesz. Ahogy látom, egész jól sikerült, jó a chakrakontrollod. Ha más nem, legalább ez egy pozitívum... - Az utolsó mondatot csak magában dünnyögve tette hozzá. A kérdés már csak az, mikor lépett be, és miért van egy rózsaszín szív a szatyrán, amiből érdekes ételek szagai áradnak. Az egész ember egy hatalmas rejtély volt. Na meg Fukidemono is. Most, hogy megmondta, hogy nem kell csinálni, előrukkolhatna valami értelmessel is... - El kell képzelned, hogy a csomó kioldódik a dróton. Ehhez meg kell találnod magát a csomót, feltölteni chakrával, majd kioldani úgy, hogy a drótot mozgatod. Létezik egy Ayatsuito no Jutsu nevű technika, ami hasonlóan működik. Most egyelőre ennyi, készítek valami ételt, hogy ne éhezzünk egész nap itt. - Mondta, ezzel kiborította a szatyor tartalmát, többek között egy hordozható gáztűzhelyet, és kotyvasztani kezdett. Most nem volt idő a főzési folyamatot megfigyelni, Fukidemonotól kitelik, hogy sikertelenség esetén megvonja az ételt. Meg amúgy is.
Utóirat: még mindig a földön vagy.
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Okt. 15 2016, 17:55

A próbálkozásom eredménye ismét kudarc lett. A drót nem lazul el azzal, hogy a chakrám beleáramoltattam. Egyedül vagyok, meg vagyok kötözve, a hideg padlón fekszem és pánikolok. Azt hiszem, nem így képzeltem el a mai napomat. Bárcsak mégis a Hokage elé kellett volna mennem! Fele ennyire sem lett volna lélekpróbáló, mint a jelenlegi helyzetem. Ráadásul még ez a hal is a képembe bámul. Reményvesztetten hevertem, kezemen az elviselhetetlenül szorító kötéssel. Ekkor lépések hangját hallottam, amik ismerősnek bizonyultak. Mikor megszólalt, akkor vegyes érzések fogtak el.

Arra számítottam, hogy valaki megment ettől az eszelős fickótól. Helyette visszakaptam Őt. Mondjuk mégis csak jobb, mint egyedül. Azaz csak ezzel nyugtatom magam. Kiről beszélhetnék, ha nem Fukidemono Senseiről? Újfent megörvendeztetett jelenlétével, hogy a tudtomra adja, bizony nem járt sikerrel a szabadulási kísérletem. Erre magamtól is rájöttem, bármennyire vagyok kiszolgáltatott helyzetben. Eddig tekintetemet a padlóra szegeztem, most azonban félénken felemeltem az előttem tornyosuló férfira, aki csak növelt az értelmetlenségi rátán. Miért van egy rózsaszín szíves szatyor nála? Máskülönben pedig miért húzott ki belőle egy hordozható gáztűzhelyet? Ki az, akinek szüksége van pont itt, és pont most ilyesmire? Persze rajta kívül. Ez az egész nap egy agyrém! Nem értem!

Gondolkozz Reina! Mit akar neked mondani? Még ha a maga kifacsart módján teszi is azt. El kell képzelnem, hogy kioldom. Az biztos, hogy szükség van a chakra áramoltatására először a karomba, aztán a drótba. A ninják chakrája tulajdonképpen úgy funkcionál, mint egy hatodik érzékszerv. Ha valamire kiterjesztjük, akkor érezzük annak a dolognak a jelenlétét, felületét. Most kicsit jobban koncentrálva, alaposan irányítom bele a chakrám a kezemet szorító drótba, kutatva a gócpont felé, hogy így lazítsam meg a kötést. Ha ez sem működik, nem tudom mihez kezdhetnék. Ráadásul ennek az izének, amit kotyvaszt sincs valami bizalomgerjesztő illata...
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Orochimaru on Vas. Okt. 23 2016, 20:04

Fukidemono-sensei csak vígan dúdolgatott, és kevergette a főztjét. Évszázadokkal ezelőtti bibircsókos boszorkányninják egy egész hadserege sem tudott volna olyan ördögien kotyvasztani, mint ahogy ő guggolt a gáztűzhelyre helyezett lábas felett. Pecséteket használni snassz, minden a rózsaszín szívecskés reklámszatyorból került elő. Vajon ninja egyáltalán az a férfi? Végtére is ez is csak a lényegtelen kérdések egyike, fontosabb ennél, hogy Reina teljesítse feladatát.
A csomó lassan oldódni kezdett. Nem sikerült teljesen kikötözni, így a lány még nem tudta annyira sem szétfeszíteni, hogy kihúzza belőle csuklóit, de jó úton haladt. Fukidemono időközben felkelt a főzet mellől, kicsit megnyújtóztatta végtagjait, majd járt egy kört a teremben. Reina nem látta, ahogy mögé került, csak annyit érzékelt, hogy hirtelen székestül felrántották a földről. Ismét normális ülőhelyzetben volt, lényegesen kevesebb rálátással a halfejre. Másodpercekkel később csuklóján érezte mestere perverz leheletét.
- Még nem vagy kész, de jó lesz. Kicsit erősebben kellene koncentrálnod, akkor talán jobban menne. - fürkésző ujjai megszorították a csomót, a húsba maró érzés pedig régi ismerősként csapta meg a lányt. Fukidemono módszerei kollégáihoz viszonyítva kissé érdekesek voltak, de figyelembe véve, hogy tanítványa milyen gyorsan, mégis észrevétlenül jutott el egy jutsu szinte megfelelő megismeréséhez azt bizonyítja, hogy tevékenysége némiképp hatásosnak nevezhető. - Mindjárt kész vagyok a vacsorával. Vagy ebéddel? Mindig összekeverem... - Sóhajtott. Bizonyára arra próbált célozni, hogy ha a lány így folytatja, üres hassal kell hazamennie. Bár a terjengő aromák alapján talán jobban járna. . . A tanács mindenesetre követendő, valóban nem választja el az ifjú kunoichit a technika birtoklásától.

// Mivel ez egy egyszerű technika, ennél többre nem is gondoltam. Kb 25-30 sor elég is lesz, utána záró és mehetsz Hidanhoz. Ganbatte \o/ //
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hirano Reina on Kedd Okt. 25 2016, 17:54

Ha már az étel, amit kotyvaszt borzalmas szaggal bír, legalább ne dudorászna hozzá! Ám nem csak a dobhártyám volt komoly megpróbáltatásnak kitéve, hanem az elszorított csuklóm, a testem a hideg földön valamint az apró, törékeny lelkem is. Ügyet sem vetve rám, a segítség legkisebb szándékát sem mutatva ténykedett a tűzhely fölött, és rosszabbnál rosszabb alapanyagokat halászott elő a rózsaszín szíves szatyrából. Nem vagyok képes elhinni, hogy valóban ilyen furcsa jelenség. Ennyire nem lóghat ki senki rendellenesen a társadalomból. Mégis Őt küldték, hogy tanítson ma. Vajon ennyire nehéz, vagy inkább mondjam úgy, speciális eset lennék, hogy csak ilyen embert küldtek hozzám? 

Próbálkozásom némiképp eredménnyel járt, hisz a csuklóm drótbörtöne szépen lassan lazulni látszott. Azonban akárhogy vesződtem, továbbra sem voltam képes kiügyeskedni a kezeimet. Mindenesetre legalább kevésbé volt fájdalmas. Amíg félsikeremmel voltam elfoglalva, észre sem vettem a veszély közeledtét. Hirtelen szintemelkedésben volt részem, ahogy Fukidemono Sensei ismét egyenesbe rántott. Egy halk sikollyal kommentáltam az eseményt, miközben szívem szinte kiszakadt helyéről, úgy vert a meglepettségtől. Nem beszélve a félelem okozta borzongásról, amit a férfi lehelete váltott ki a csuklómnál. Elismerte a haladásom, majd pontosabb koncentrációra intett. Ezután meghúzta a csomót és elértem vissza, arra a pontra, amiről elindultam. A fájdalomtól felszisszentem, de az érdekelt jelen esetben a legkevésbé. E-ez nem lehet igaz! Ha motiválni szeretne, azt elég rosszul csinálja. Most döntötte romokba az eddigi munkámat! De... Miért?

Ebéd? Vacsora? Igaz, hogy csúszik az időérzékem, mert fogalmam sincs, mióta lehetek ide bezárva. Nem beszélve arról, hogy eszméletlenül vonszolt ide, de mégis hogy gondolja, hogy akár egy falat is lecsúszna a torkomon?! Nem is tudom, hogy tőle, az ételétől vagy a bezártságtól félek jobban. Nincs más választásom. Teljesen magamra vagyok utalva. Se Jiro, se Akane, se Aki, se ... Se Takashi. 

Lehunytam szemem és rájöttem, hogy magam kell megoldanom a helyzetet. Nem várhatok mindig mások segítségére. Elvégre ez csak egy flúgos pasas, de mi lesz, ha majd egyszer ténylegesen elfog valaki? Nem törődhetek bele csak úgy. Legalább tegyek érte, hogy hamarabb kiszabaduljak innen. Ismételten nekikezdtem a chakrám felszabadításában és erősen koncentrálva végigkövettem annak útját. Az utat, ami majd remélhetőleg a kifelé vezető utat fogja feltárni előttem. Lehet, hogy a mennyiséggel is baj volt. Most megpróbálkozom egy kicsit többel, hátha hatásosabban fog sikerülni az én kis magánakcióm.

A chakra szépen lassan elcsordogált a karjaimba, azokon keresztül pedig a kézfejemet feszesen átölelő dróthuzalokba. A drótba vezetett chakrámon keresztül érzékeltem annak felületét, ahol hamarosan megleltem a csomó helyzetét. Ez eddig nem volt nevezhető komoly erőfeszítésnek, de ami ezután következett, már az előbbiekben is gondot okozott. El kell képzelnem, hogy szétbomlik a csomó, igaz? Hát akkor képzeljük. A chakrám a gócba áramoltatva igyekeznék szétfeszíteni a csomót, ezúttal mély koncentrációba esve, még mindig csukott szemmel. A képi világ, ahogy a senseit ismerem valószínűleg felkavarna. Vagy engem, vagy a gyomromat, vagy mindkettőt egyszerre. Remélem ezúttal ténylegesen sikerül kilazítanom azt a csomót. Már azzal is megelégednék, ha az egyik kézfejem kiférne. Egy biztos, sosem akarom elveszíteni a kezeimet. Nem kell őket használnom, de így is elég zavaró, hogy nem vagyok képes irányítani őket. Hát ha még nem is lennének...
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Orochimaru on Kedd Nov. 08 2016, 18:48

A lány apró árnyékot vetett a talajra - nem a termete, hanem a délnél valamivel magasabban álló nap hatására. A kihallgató szoba dohos levegője után kimondottan jól esett a friss levegő, amely még ízlelőbimbóinak kellemetlen bizsergését is feledtette. Mi sem lenne jobb most, mint egy hatalmas tányér Ichiraku-féle miso ramen egy kis menmával. Na meg egy hideg vízzel átitatott borogatás a vágásokra Reina karján. Kényelmetlen, enyhén csípő, szúró érzést okoztak a sebek, de nem korlátozták őt semmiben. Fukidemono-sensei alakja még látszódott a távolban, de a szél belekapott az út porába, és mire az leülepedett, a férfi befordult egy sarkon, és nyomtalanul eltűnt Reina szeme elől - szerencsére.
Már csak attól a zacskónyi nyálkától kellett volna megszabadulni...

Reina erősen koncentrált. Chakráját egyenletesen keringette, és kiválóan használta a drótot chakrahálózata bővítéseként. Mintha érhálózata bővült volna ki. Elérte, hogy a drót a testrészeként viselkedjen. Nem volt nehéz dolga ilyen szintű chakrakontrollal, az egyedüli gondot a drót szorítása okozta. Érezte, hogy a csomó először fokozatosan lazulni kezd, majd egy bizonyos pont után lehull róla.
A zsinegtől pont akkor szabadult meg, amikor Fukidemono-sensei elégedetten megtörölte izzadó homlokát, és felállt. A felállás bizony igen érdekes folyamat volt nála. Guggoló helyzetből indult, először térdei nyúltak ki, majd nadrágja által természetellenes formákba kényszerített tompora kezdett az ég felé meredni. Ilyenkor látszott csak rajta igazán a ninja életmódjából eredő rendkívüli hajlékonyság. Krumpliorra még a földet súrolta - bár ez nem nagy szó a szagló célzatú szerv méretét tekintve -, mikor lábai már nyílegyenesek voltak. Végül hátai is megindult - egy percre sem behajolva -, majd teljes egészében a föld fölé magasodott. Nyaka azonban még ekkor is mellkasa elé hajlott, púpot képezve a töretlenül egyenes derék felett. Ennyi tudást emberi izom nem képes megtartani.
- Szerencséd van, már majdnem kicsúsztál az időből. Na mutasd még egyszer! - kapta fel az egyszerű bilincset a földről, és ismét Reinára hurkolta, a szokásos kíméletlenséggel. Ezúttal azonban a lánynak már nem okozott gondot a szabadulás. A technika egyszerűségét bizonyítandó már egy sikeres végrehajtás után is meg tudta ismételni. - Gratulálok! - nyitotta sárgás-kockás fogsorú mosolyra száját a férfi, de hangjából enyhe lehangoltság, csalódottság érződött ki. Talán szomorú volt, amiért mégis csak meg kellett osztania étkét tanítványával.
Érdekes, nyálkás, távol-keletinek titulált "főzelék" volt, amit Fukidemono oly szorgosan kotyvasztott. A boszorkánykonyha minden fortélyát egyesítő lötty nehezen csúszhatott le Reina torkán, ellenállni pedig nem volt mód, Fukidemono-senseinek megvoltak a módszerei az ilyen esetekre (is). Olyannyira, hogy a maradékot még rá is tukmálta a lányra, varázslatos szívecskés szatyrával együtt. Lesz vacsora...
Azonban Reina elérte célját: kiszabadult, és még tanult is közben. Többek között azt, hogy aki csúnya, az néha hülye, néha nem, de minimum undorító néhány esetben. Persze vannak kivételek.
És ekkor léphetett ki ismét a napvilágra.

// Akkor ahogy ígértem, ezzel végeztünk is. Még egy zárót kérek tőled, a játékodat pedig 8 chakrával, és a posztban leírt tárgyi nyereményekkel jutalmazom. Köszönöm a játékot! //
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Hirano Reina on Csüt. Nov. 10 2016, 12:43

A csuklómat lebilincselő drót fokozatosan lazulni látszott, mígnem a chakrám folyamatos áramoltatásának köszönhetően erőtlenül a földre kényszerült. Elképesztően jó érzés volt sebes kezeimet szabadon tudni. Csak a pillanatnyi sikeremmel voltam elfoglalva, így nem csoda, hogy nem vettem észre Fukidemono Sensei közeledtét. A maga már jól megszokott, ijesztő módján mögém állt és még egyszer nyúzott csuklómra tekerte a huzalt. Felszisszentem a hirtelen ért fájdalomtól. Erőm már elhagyó félként távozni kényszerült volna a mai nap gyötrelmei után, és ennek egy megviselt sóhaj keretében hangot is adtam. Még egyszer? Hiszen sikerült az előbb is! Pontosan tudom, hogy kell végrehajtani a technikát, nemde? Hittem, hogy már nincs sok hátra és hamarosan hazatérhetek.

Lehunyt szemmel megint chakrát csörgedeztettem gúzsba kötött kezeimbe. A kiterjesztett chakrám már tudatosabban téve dolgát, gyorsabban oldotta fel a szorítás. Egy kis idő múltán újfent megváltam a dróttól, és - remélhetőleg - ideiglenes Senseiem elismerte erőfeszítésemet, majd egy kevésbé esztétikus mosollyal spékelte meg gratulációját. Féltem visszamosolyogni rá, mert még a végén marasztalt volna. Bár ez ígyis-úgyis megtörtént, akármennyire is szerettem volna elkerülni a kotyvasztása eredményét. A távol-keleti főzeléke jobb lett volna, ha távol-keleten is marad. Minden egyes kanál főzelék leküszködéséhez hatalmas elszántság kellett, meg a megfelelő pillanat, amikor a Sensei nem figyel oda és a földre ejthetek "véletlenül" pár kanállal. Ha ez még nem lett volna elég, útravalónak még gondosan csomagolt nekem egy nagy adagot, hogy otthonra is maradjon. Szegény Jiroval sosem etetnék ilyesmit, pláne hogy még Ő is jobban főz ennél. Nem tudom, hogy ebben mi volt, de azt hiszem jobban is járok vele.

A rózsaszín szatyorban tárolt étel érezhetően lötyögött minden lépéssel, ahogy a kijárat felé közeledtem. Legyen bármennyire is furcsa ez az ember, mégis jó szándékkal tanított a mai nap folyamán. Illetlenség lenne tehát nem megköszönni neki, hogy foglalkozott velem.

- Köszönöm Sensei! - fordulnék vissza felé és hajolnék meg előtte, majd olyan gyorsan iszkolnék ki az épületből, amilyen gyorsan csak lehet. 

A napsugarak és a lágy szellő üdesége némiképp kárpótolt az épület levegőtlensége miatt. Úgy hiszem, egy napig bizonyára nem lesz kedvem semmihez, csak a gyomrom pihentetéséhez és a vágásokkal tarkított csuklóm ápolgatásához. Magam mögé pillantva a férfi alakja teljesen köddé vált, így nyugodt szívvel csempészhettem bele az egyik utcán kihelyezett kukába a szatyor tartalmát. A szívecskés tasakot azonban megtartottam. Ez emlékeztetni fog erre a napra. Lehet, hogy később örömmel fogok erről valakinek mesélni - noha ezt jelenleg igazán nehéz elképzelni...

// Én is köszönöm a játékot! Akkor az adatlapomra fel is írom a szívecskés szatyrot. :3 //
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Márc. 08 2017, 12:42

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek//

Kento értelmetlen tekintettel mered körbe a terepen, de amint az illatokat és a találkozás színhelyét emlegeted, szinte láthatóvá válik a feje felett az a jellegzetes villanykörte.
-
Rendben van Takashi, akkor az étteremnél. – nyugtázza a találkát, s azzal bicegve, de elindul a kórház felé. Még pár percig szemmel kíséred, hogy egyáltalán a jó irányba megy e újdonsült társad, de a bizalom fontos, s magára hagyod a továbbiakkal kapcsolatban, hisz neked fontosabb dolgokat kell elintézned.
 
Az ANBU farkas és ebe gyanakodására különös reakcióval állsz elő melyen mind a kettőjük arcára – legalábbis a kutyáéra, hiszen csak annak látod az arcán megjelenő változásokat. – meglepett tekintet borul.
-
 A neved ismerősen hangzik, hisz családod már képviselteti magát az ANBU soraiban, de valami bajt szimatolok itt és ehhez nem kell eb társam soraiba vonulnom. – magyarázza, ahogy a kutya megemelkedik és közelebb sétál hozzátok. Feltűnik számodra is, hogy ez a kutya nem ugyan az a jószág akivel a könyvtárban találkoztál pár nappal ezelőtt, s így egyre sűrűbbé válik a köd, mely magába burkolja ezt az egyre rejtélyesebb feladványt. Ahogy az asztalra pakolod a kígyó fejét, a meglepődöttségük még jobban fokozódik, s azon nyomban, szinte az asztalra vetik magukat.
Még is mi a franc ez a dög? – nyögi vicsorogva a kutya, s óvatosan hajtja közelebb a fejét a tetemhez és szaglássza.
Még is kinek a megbízásából hoztad el ezt a valamit Takashi? – kérdezi a farkas, majd azon nyomban egy tekercset ránt le a polcról, s gyors firkálásba kezd. Úgy tűnik a férfit és társát is igazán sikerült meglepned, pár másodpercbe telik mire a férfi elemeli tollát a papírosról, s azonnal a kutya szájába adja a tekercset ki el is hagyja a szobát.
Úgy tűnik bonyolultabb szituációba kerültünk mind a hárman így a nap folyamán. Kérlek, kövess és ezt a bizonyítékot is hozd magaddal. – áll fel az asztalától majd az ajtóhoz siet. A bizalom a te kezedben van, hogy az ANBU farkassal tartasz e, de ha nem követed, akkor egymagad kell megoldást találnod, hogy kinek is jelented le ezt a különös esetet. Ha a férfival tartasz, megemberelt tempóban azonnal a központba rohantok, s azonnal az illetékes személyt kéretitek amilyen hamar csak lehetséges.
Pár perc várakozás után, talán a legmegfelelőbb ember érkezik segítségetekre. A magas, össze fogott hajú férfi, köpenyén klánjának ékes szimbólumával szinte unott fejjel áll elétek, s mély hangján megszólal.

Farkas, ifjú. A ninjuu már tájékoztatott a jelenlegi problémáról, kérlek fáradjatok beljebb és leselkedjünk neki ennek a nem hétköznapi esetnek. – invitál be benneteket az irodájába a legendás Shikaku. Az irodában helyet foglaltok. Shikaku a falnak dől, hasán összefonja ujjait, s figyelmét csak neked szenteli.
- Kérlek, mondj el mindent. Részletesen!

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita Takashi - Eltemetett emlékek
Aihara Arata - A béke lovagja
2016 Április - A hónap játékosa
Az egyetlen rossz abban ha valaki gyorsabb a fénynél. Az hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 628

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Kurita Takashi on Szer. Márc. 08 2017, 15:01

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek // 

- Nem kell nagyon szimatolnia - azzal a fejemen lévő hülye-gyerek sapka formájú kötésre mutatok. - nem viccből vagy divat hóbortból viselem. 
A kígyó fejének elhozása nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis azonnal komolyabban vették a jelenlétemet. Reakciójukból arra következtettem, hogy nem ők a ludasok abban, hogy megpróbáljanak halálba küldeni. A kutya reakciója túlságosan őszinte és a krapek se maradt közömbös. Mindkettejük kérdésére egyetlen mondattal válaszolok. 
- Jó kérdés, ezt szeretném tudni én is. - sajnálatos módon se azt nem tudom, hogy mi a neve ennek a szutyoknak, ami összekeni a Farkas asztalát, sem azt, hogy ki küldött a barlangba. Egyik kérdésre sem tudom a választ, de ők az ANBU nekik kellene erről többet tudni. Az legalábbis elég ciki, hogy egy közönséges Chuunin olyan ügybe ássa magát, amiről az ANBU-nak sejtése sincs. 
- Örömmel követem, ha megígéri, hogy válaszokat is kapok. - mondom, azzal felkapom a fejet és a Farkas után megyek. Még mielőtt kilépnék az irodából, a bizonyítékot elhelyezem a hátizsákban. A tekercsekbe pecsételt cuccokat, még meg se mutattam nekik, ebből igen komoly dolog fog kisülni. S remélem, hogy kompenzálják majd erőfeszítéseimet. Busásan. Egészen a központig követem a maszkos "barátomat", ahol hamar elő is kerítik a megfelelő embert, aki illetékes az ügyben. Még ha nem is a Hokage, de legalább tud valaki róla. Ezekben az egyénekben megbízom a reakciójuk túlságosan is azt sugallja, hogy ők is éppen olyan meglepettek az egész kimenetelével, mint én magam. Ebből az következik, hogy sejtésük sem volt ezekről a dolgokról. Amikor Shikaku megadja a szót, udvariasan meghajlok, majd hozzákezdek a beszámolóhoz.
- Shikaku-sama, a nevem Kurita Takashi. Egy a napokban, általam végrehajtott küldetésről lenne szó, ami finoman szólva is furcsán végződött... - azzal, hozzá kezdek az egész történethez, onnan kezdve, hogy küldetés hiányában a könyvtárban töltöttem az időt és beszámolok a könyvből hiányzó oldalról. Hangsúlyozom a sziklába szúrt zászlót, mint szimbólumot és a kitépett oldalt. Nem megyek bele a fejtegetésbe, hogy mire következtettem, folytatom azzal, hogy megjelent a ninjuu eb és hasonlított arra, amelyik ezzel a Farkassal volt. Átadta az üzenetet, amelynek írója a sziklába szúrt zászló szimbólummal azonosította magát. Ismét kiemelem, hogy az ANBU-hoz, a szimbólummal ellátott levéllel jutottam be és el is fogadták a "meghívómat". A történetet folytatom, hogy az asztal mögött ott ült a Farkas, ha kérdeznek, akkor emlékeim alapján beszámolok a férfi termetéről, de lehet, hogy Henge no jutsut használt. Előadom a teljes sztorit a miénk előtt itt élt civilizációról és a barlangban esetlegesen felhalmozott bizonyítékokról és lehetséges tudásról, emlékekről. Aztán kifújom magam. 

- Remélem eddig tudtak követni, mert most jön a kacifántosabb része a küldetésemnek - Shikaku kedvéért és a Farkas meg a ninjuu eb megborzongatásáért, ismét előkapom a kígyó fejet és leteszem az asztalra. - meg ne kérdezze, hogy mi a retek ez, mert én is annyit tudok róla, hogy rohadt nehéz volt megölni. Attól tartok, hogy életében beszélt hozzám, komolyan. Arra ösztökélt, hogy menjek oda hozzá a barlangba. Még ... valamilyen furcsa érintést is érezni véltem. Jut eszembe! Alá vetném magamat egy olyan technikának, ha ismernek ilyesmit, amivel meghatározható, hogy álltam-e az elmúlt időben genjutsu hatása alatt. Azzal magyarázhatni lehetne néhány dolgot, ugyanis ... - folytatom a történetet, hogy megpihentem volna éjszakára és csak másnap folytattam volna a barlang feltérképezését, amely viselte a sziklába szúrt zászló szimbólumot. De felbukkant három kincsvadász, akik előttem mentek be a barlangba. Követtem őket, az egyikük beindított valamilyen csapdát és bele is halt a dologba. Előadom a Kento-san megmentése körüli harcot, amit a virgácsként égő mutánssal folytatott harcomat tartalmazza. Megígérem nekik, hogy hamarosan kifejtem, hogy ki is az a Kento és milyen információval szolgált, de előbb elmondom nekik, hogy a teremben vagy laborban megtaláltuk az inkubátorokat, bennük a halott vagy haldokló mutánsokkal. Elmesélem a kígyó megölésének a történetét, valamint a barlang átkutatását, az inkubátorok megsemmisítését, a testek elégetését.
- Még mindig nincs vége, ugyanis vannak információk, amelyek Orochimarura és talán még rosszabb Kabuto-ra utalnak. A sziklába szúrt zászló, végtelenül hasonlít Hangrejtek szimbólumához. A barlang és a könyv előbb létezett, mint Hangrejtek, ebből nagyon súlyos dolgok következnek. A kép sokkal könnyebben összeállna, ha elmesélnék, hogy mit tudnak a klánról, amelynek jele a sziklába szúrt zászló! Előfordulhat, hogy én tévedek, de én arra következtettem, hogy Orochimaru klánját jelöli. A könyvből a lapot, maga a Kígyó vagy az ANBU tépte ki, ha ez igaz, akkor igen csak szörnyű kérdés, hogy ki azonosította magát ezzel a szimbólummal és miért küldött a barlangba? Az talán az ártatlanabb megközelítése a dolognak, ha egy másik klán szimbóluma volt, de mi köze volt az egésznek Orochimaruhoz? Mivel tudom bizonyítani, hogy a Kígyót érdekelte a hely? - előkapom a tekercset, amelybe az aktákat pecsételtem. - nevek, mindegyik egy elrabolt gyermeké. Valamiféle borzalmas kísérletekhez kellettek. Vessük össze a dátumokat azzal az időszakkal, amikor Orochimaru még Konoha berkeiben tevékenykedett. De! Van itt egy komolyabb akta, tetszeni fog maguknak, azt hiszem - azzal eléjük vetem Hasegawa Zauki aktáját. - nem volt az inkubátorban. 

Hatásszünetet tartok, amíg megnézegetik az aktákat és különösen ennek a Zaukinak az anyagát.
- Nekem semmit sem mond a kódnév: Élet-Fa. De semmilyen nyoma nem volt annak, hogy meghalt volna. A tartálya üres volt, sérülés nélkül. Visszatérve Kento-ra, miután megmentettem az életét és megfenyegettem, hogy megölöm, ha nem mond el mindent, vagy legalábbis majdnem mindent, elárulta, hogy egy Iwanko nevű fazon bérelte fel a csapatát, hogy hozzanak el neki mindent, amit a barlangban találnak. "Folytatni szeretné, amit elkezdett a Kígyó." Iwanko személyleírása megegyezett a Nidaime Otokage alakjával. Megjegyezném, ezen információt még bőven azelőtt árulta el nekem, hogy akár említettem volna neki bármilyen gyanút a szimbólummal kapcsolatban. Megmentettem az életét és segített megölni a kígyót. Én amondó vagyok, ha egy ANBU tag kíséretében behozhatom, akkor készségesen elmond mindent, amit az üggyel kapcsolatban esetleg még tud. Bízik bennem, így nem lenne jó erőszakkal behozni és alávetni a vallatásnak. Egyszerűen meg kell kérniük, hogy mondjon el önöknek is mindent, amit tud a barlanggal kapcsolatban. A társai meghaltak, eltemettük a barlang közelében őket, jelenleg az orvosnál van, csúnyán megsérült. Azt beszéltük meg, hogy találkozunk Ichiraku éttermében, ha végeztünk a dolgainkkal. A történtekkel kapcsolatban szóltam neki, hogy veszélyes információ birtokában van, ha nem vagyok jelen a kihallgatásakor, színezni fogja a történteket. Pontos információkat, csak akkor adhat ki, ha elmagyarázom neki, hogy őszintén mondjon el önöknek is mindent az üggyel kapcsolatban. 

 Persze van még egy-két lehetséges elképzelésem a történtekkel kapcsolatban, de mindent szépen elmondtam nekik, töviről hegyire. Arra a következtetésre jutottam, hogy Kento-t, úgy védhetem meg bármilyen inzultustól és bonyodalomtól, ha magam hozom be egy ANBU jelenlétében. Ha magától mondhat el mindent, sokkal egyszerűbb, mintha később bukkan rá valaki és vallatják, hogy kicsoda és mit csinál itt.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihallgató Épület

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.