Határ- és partvidékek

6 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Matatabi on Hétf. Dec. 08 2014, 00:02

Dúl a gigászok csatája, egyetlen kaotikus pokollá olvadva a barlang mélyén.
Mata nem tételezett fel ilyen erőt, elszántságot és széles fegyverarzenált az arcátlan támadóktól, akikhez hasonlóakat már korábban győzött le, de egyre azon volt, hogy rádöbbentse őket, milyen keveset is érnek az ő erejéhez képest. Egyre bosszantóbbak voltak, és egyre inkább érezte, hogy csorbítják erejét, mégsem volt hajlandó feladni. A feladás ebben a helyzetben nem létezett számára.
Átkok szórása helyett azonban felvette a küzdelmet a földóriással, nem adván olcsón a bőrét. Miközben a többszörös támadás kezdte szorongatni, s addigi támadásai kezdtek kevésnek bizonyulni a győzelemre, ő is radikálisabb eszközökhöz nyúlt. 
Gyors és agresszív támadásokkal próbálkozott, kisebb mennyiségben gyűjtve össze chakrát, arányosan kisebb erejű bombákkal sorozva igyekezett kiszabadulni a gólem karjaiból, hogy újra kihasználhassa mozgékonyságát, s farkait is ismét pajzsként alkalmazhassa egy-egy erőteljesebb támadás ellen. Hasonló terve volt a többi hasonló megkötő támadás elhárítására is, a víz ellen pedig elegendőnek tűnt tüzének pokoli hője, mely gőzzé fejlesztve a maró vizet, a látási viszonyokat is biztosan tovább rontja. Bár korábbi terve formájának elmosásával kapcsolatban lángjainak manipulálásával nem hozta meg a kellő eredményt, továbbra is fenntartotta, lángjai hevesen kiterjedten lobogtak körülötte.
Ha azonban sikerült a száját megkötni, akkor farka, vagy mancsa csapásával hoz létre újabb lökéshullámokat, s ha ez sem működne, tömörítve lángjait, újra a robbanó tűzgolyókkal próbálkozik, míg meg nem szabadul, egyszerre támadva az arcátlanokat és a mennyezetet, hogy a lehulló sziklatömbökkel ezúttal a kicsiknek gyűljön meg a baja. Utána ha megfelelő lehetőséget lát rá, lökéshullámmal tágítja ki ez egyetlen meghagyott bejáratot, hogy meginduljon a  felszín felé, lehetőleg beomlott barlangot hagyva maga után. Ha azonban úgy alakul a dolog, hogy nem tud elég időt nyerni ahhoz, hogy nekiiramodjon, tovább folytatja támadásait a kicsik ellen, kihasználva a barlangfalak adta biztos talajt arra, hogy folyamatos mozgásban maradjon, és a kicsik további támadásaitól függően válaszol lökéshullámmal vagy kicsi bombákkal.
avatar
Matatabi
NJK

Tartózkodási hely : Lepecsételve Kenshiro Karuba


Adatlap
Szint: S
Rang: Nibi
Chakraszint: Ismeretlen

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Deidara on Hétf. Dec. 15 2014, 19:42

A sors fintora tán, vagy puszta véletlen, de a hármas végül azon technikáikkal dolgoztak legjobban össze, melyekről nem is tudták, hogy a másikuk birtokában vannak. Titkos fegyvereik vetették be, dühöket és legerősebb arzenáluk használták fel a démon ellen. Szükség is volt minderre, egy bijuu ugyanis nem adta könnyen a bőrét. Karu ugyan használta a mindent asszimiláló technikát, a Nibi tüze elég erős volt ahhoz, hogy testfelületét megpörkölje, komoly égési sérüléseket okozva. Láncai azonban rátekeredtek a bestiára, ahogy az óriás is igyekezett minél jobban lefogni a lényt. A földmonstrum komoly sérüléseket szerzett, egyik karja kis híján szétmállott már. A csapat tudta, hogy ez a néhány pillanat a legfontosabb, egyszerűen nem engedhetik, hogy a démon újra lendületet vegyen.
Hishimonnak sikerült kellő közelségbe jutnia, hogy a füstjével gyengíthesse a lényt, Mirubi pedig hatalmas láncait vetette be a lefogáshoz. Itanashi egy újabb pirula chakralöketével érkezett óriásába, újjáélesztve azt, majd Mirubi láncait használva fojtogatni kezdte a démont. A macskák ügyességével megáldott lény továbbra is könnyen tekergőzött az efféle próbálkozások elől, elrugaszkodni azonban nem tudott. Remek időzítéssel Kazuya is megérkezett, pótolva a hatalmas vízmennyiséget, melyet a Nibi elpárologtatott. Innen már bizonyosan nem menekülhet a bestia.
 
Itanashi – chakra: 70 – állapot: 45
Karu – chakra: 50 – állapot: 50
Mirubi – chakra: 20 – állapot: 85 Hishimonnal nem tudsz mit kezdeni ebben a körben, el kell pusztulnia a méreg miatt.
Nibi – állapot: 25 – fáradtság: 30 
Kérdeztétek az állapotot, ez ugyebár százalék, tehát száz a teljesen kipihent, egészséges verziótok, nulla és alatta a halott, illetve haldokló. A Nibi ugyan rendesen le van már fogva és fárad is, még cselekedhet, tehát még nem pecsételhető ebben a körben.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Dec. 15 2014, 20:36

//Deidara, kérlek vedd figyelembe, hogy a pap kettő, azaz 2 tablettát vett be az előző körben, így a volt 45 % 240% körül lehetett, amikor belement a Gólembe. A gólem karjának újjáépítése leszívott újabb 70 %-ot (?!), így jelenleg 130-140 %-os chakraszinten állhat a karakter//
 
A papot kezdte feldühíteni a szörnyeteg. Nem akarta megadni magát. harcolt az életéért. Tudta, ha a támadói elkapják, akkor azzal végleg elveszik tőle a szabadságot. De Itanashinak nem volt elég a tudat, hogy a Nibii talán ezen gondolatokkal, ösztönösen próbál meglógni a chakraláncok, és a gólem hatalmas karjai közül. Itanashinak nem volt elég a szörny elfogása. meg akarta őt törni.
Idő közben megérkezett a hatalmas chakra forrása, Kazuya, aki azonnal hatalmas mennyiségű vízzel árasztotta el ismételten a termet.
~Lassan vége. Megtöröm ezt a szörnyet. Megtöröm, elveszem a szabadságát. Erről a harcról ódákat zengnek majd, mindenki hallani fog azokról, akik elfogták a világ démonát, és erejét felhasználva megkezdik az új világ kiépítését.
~Haszontalan – nyúlt a földön lévő lánc felé a hatalmas sziklaszörny. ~Haszontalan vagy, Mirubi. – tekintett a pap a földre hullt láncokra. ~Egyetlen támadása sem talált még be, most azonban ez jól jön – ragadta meg a hatalmas láncot a gólem, majd a Nibii nyaka köré tekerte.  
- Most pedig elpusztítalak! – szorítja el a nyakát a démonnak. Azonban még ez sem tudta teljesen lefogni őt. Sem a chakraláncok, sem pedig ezek a hatalmas gyűrűkből összeállt lánc sem képes mozgásképtelenné tenni őt? A gólem felemelte bal felső karját. Két alsó karja a láncot szorította, míg jobb felső karja a fejét fogta. A Nibii fejét megpróbálja belenyomni a talajba, a lehető legnagyobb csapással akarja szétloccsantani a fejet a talajban, ami eddig a papot szolgálta. Ám tudta jól a pap is, hogy egy ilyen szörnynek nem lehet szétverni a fejét, ezért inkább csak a gyülemlő vízbe próbálja belefullasztani. Ám támadása ekkor csak most következik.
Míg a gólem lefogja a démont, addig a pap újra chakrat koncentrál. nagy mennyiségű chakrat.
Mivel a pap a gólemen belül helyezkedik el, így a felemelt bal karba nagy mennyiségű chakrat vezetett. A chaka körbefonta a kézfejet, majd egy penge formáját vette fel. A kar, rajta a sötét chakraból álló pengével /Yamiton: Kagaishaken/ egy szúró mozdulatot tesz a lefogott szörny testébe. A penge, mivel színtiszta chakraból áll, nem szűnik mega  tűzzel való érintkezés következtében, és áthalad mindenen, ami az útjába áll. Ebbe beletartozik a Nibii teste is.

A penge, miután áthatolt a testen, továbbhalad, hogy beleszögezhesse a talajba. Ha a macska még most is elszántan akar kitörni a fogságból, a penge újra lecsap, újabb lyukat vágva a testbe. ha ezután is makacskodna, Itanashi a Nibii tarkóját veszi célba, hogy egy végső csapással befejezze a küzdelmet egyszer, s mindnekorra.


//Dei, ha a sötét kard nem jöhet létre, mert a kaland alatt tanultam, akkor Itanashi egy hatalmas kasseikent indít a Nibiire, mely ilyen közelségből talán még pusztítóbb is, mint a kardja//

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Dec. 15 2014, 21:07

A démon lángjai megégették a testemet a védelmem ellenére, amiről eddig úgy gondoltam, hogy tökéletes és szinte áthatolhatatlan, talán a sebezhetetlenség magasságáig emel... Ez az illúzió most végképp összeomlott bennem amikor a Nibi tüze elég komolyan megégetett. Ha a technika most nem lenne aktív akkor minden bizonnyal halálos égési sérüléseket szenvedtem volna. Éreztem ahogy a végtagjaim egyre forrósodnak. Ez volt az a pillanat amikor mentálisan egy pillanatra megbicsaklottam és úgy éreztem, hogy valóban öngyilkos küldetés volt és Mirubi az én testemet viheti majd el Kabutónak. Aztán egyik pillanatról a másikra  remény egy apró szikrája újra fellobbantotta bennem a lángot. Újult erővel vetem bele magam a harcba oldalamon Kazuyával éppen jókor érkezett és szállt be a harcba. A Nibinek így már tényleg nem lesz sok esélye. Kazuyával összenéztünk és tudtuk, hogy itt az idő, hogy magasabb fokozatra kapcsoljunk mert már látszik az alagút végén a fény. Eközben Itanashi mintha új erőre kapott volna. Kezdtem attól félni, hogy túlzásba esik azokkal a chakra fokozó tablettákkal, sejtésem szerint annak köszönheti, hogy még talpon van ilyen erejű technikák után. Mirubi láncai éppen jól jöttek, bár másolata ismét hamar elenyészett az idézés amit létrehozott talán nem is jöhetett volna jobbkor. Itanashi a méretes láncokat fogva próbálta fojtogatni a macska démont aki próbált kitáncolni a szorításból ahogy csak tudott, de a gólem nem engedett. Nem tudom pontosan Itanashi honnan irányítja ezt a monstrumot de kell neki nyernem egy kis időt, hogy még jobban le tudja fogni a szörnyet. Ha az előbb azt gondoltam, hogy a titánok harca akkor ez most tényleg már az istenek harca. Jobb hasonlatot nem tudnék most így hirtelen... Gyorsan előkaptam a Kazuyától kapott második tablettát amit be is veszek és fent tartva mind a védelmi technikáimat mind a chakra láncokat, egy picit megpróbálok úgy helyezkedni, hogy lássam ismét a lény oldalát. 
Amikor Itanashi megpróbálja ismét lefogni a macskát akkor abba hagyom a láncok sokszorozását és csak tartom az eddig megidézett láncaimmal a Nibiit ahogy csak bírom. Kézjeleket mutogatok és közben koncentrálom a chakrát a számban. Ismét használni fogom a zessenzant. Bár azt reméltem, hogy nem lesz szükségem rá, hogy ismét bevessem ezt a borzalmas erejű technikát, de a Nibi nem hagy más választást. Nem mehetek innen haza üres kézzel vagy meghalok vagy még ma enyém lesz a démon lelke és ereje. 
A Nibi lángjai kezdték komolyan megsebezni a gólem karjait ezzért gyorsan kellett cselekednünk Kazuyával. A klán egykori vezetője eközben ismét víz technikával támad és megpróbálja a Nibi testének minél nagyobb részét elárasztani mintha csak tüzet oltana. Egyszerű, akár az iskolások a tábortűzzel. Itt csupán az a különbség, hogy ez a tűz emberi mértékkel mérve sosem alszik ki, ez legalábbis az én véleményem. 
Amint befejezem a kézpecsét sorozatot megtámadom a Nibi oldalát ismét "Suiton Zessenzan". 
Nincs esélye a démonnak ezúttal tényleg elkaptuk. Próbálom lefogni a száját minél jobban és a végtagjait, hogy ne tudjon menekülni. A zessenzannal pedig vigyázok, hogy ne sebezzem meg se Itanashi gólemét se mást aki esetleg az utamba kerülhet. Ha mások az utamba kerülnek természetesen nem alkalmazom a technikát, akkor csak megsokszorozom a láncokat és azoknak a szorításán fokozok. 

// A második tablettát természetesen lehúzom az adatlapomról amint körváltás volt és megtörtént amit tervezek. Kazuya a leírtak szerint továbbra is vízzel támad a Nibire, mivel van már rendelkezésre álló de ha kell akkor ismét elárasztja a területet. //

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Kedd Dec. 16 2014, 15:52

// Öhm nem igazán értem, hogy Itanashi te mit olvastál, mert Deidara posztjából egyértelműen kiderül, hogy Mirubi láncai elkapták a Nibit és körbetekerték, csak ugye a Nibi akkora erőt képvisel, hogy még így is képes a mozgásra, lévén, hogy macska és egy Bijuuról beszélünk. Egy szó nem volt arról, hogy a láncok leestek volna a földre, viszont így beleavatkozott a Gólem Mirubi technikájába és nem képes így a karakterem tovább fenntartani a láncok irányítását és erősségét, valamint tovább nem korlátozzák a Nibit. Ez így most furán jött ki // Megbeszéltük és akkor a Gólem valójában csak megfogta a láncot és azt használta, nem pedig leszedte. Én értettem félre, mert a "Földre hull" láncok nekem egyenlőek azzal, hogy nem csak lelóg a Nibiről, hanem az egész a földön van //


   Hatalmas harc hatalmas emberekkel. Mondhatnánk ezt is, de ez itt most koránt sem annyira drámai és koránt sem annyira megerőltető, mint amit Őseik megéltek. Habár, ez nem is meglepő. Amennyi Chakratablettát a Pap elhasznál, könnyen lehet, hogy komolyan fog károsodni a szervezete és legyengül majd a teste. Mirubi egy Energiatabletta bevétele után nem volt képes három napig a teljes erejével közlekedni és tenni-venni. Bár azt se felejtsük el megemlíteni, hogy Itanashi strapabíróbb és komolyabb erőt képvisel mint Mirubi, így lehet, hogy csak chakrájára lesz hatással ez a szer. Azonban Mirubi is használta magán az elkészített chakrakoncentrátumot, amit rongyba itatott és amint belépett a barlangba a szájába is vette, hogy a szervezetébe jusson. De úgy tűnik, hogy ez a szer nem akar hatni. Vajon nem szánt rá elég időt? Nem hozta volna jól össze az összetételt, vagy csupán csak nem jól használta a ronggyal? Nem tudni, de az biztos, hogy a rongyba itatott szer nem kezd el hatni. Egyetlen lehetősége az, hogy megkezdi azt az üveg Chakra szert amit a Chakra Chuunyuuval hozott létre. De nem teszi, ugyanis a későbbiekben még szükség lehet rá, főleg akkor, ha a visszaút kissé göröngyösebb lesz.
   Mirubi hatalmas láncai körbefogták a Nibit pontosan ott, ahol akarta, ám ez eddig még csak két lánc... Azonban Hishimon is sikeresen betalált, így az elpecsételt füst hamarosan kifejti zavaró hatását a Nibire. A rossz dolog az egészben, hogy Hishimon is odaveszett, ugyanis a méreg amit szabadjára engedett, valamint az erősen zavaró környezet kikezdte a Kage Bunshin erősségét és Hishimon feloszlott... Szerencsére a klónba fektetett Chakra is visszajött vele, így Mirubi visszanyerte a teljes chakrakészletét. Ha lenne itt egy érzékelő, akkor érezhetné Mirubi chakrájának folyamatos ingadozását, viszont mivel a chakra egyenlő, így a nem lenen képes megkülönböztetni az eredetit és a klónt.
   A három Shinobi hatalmas erőket vetett be a harcokba. Míg Mirubi rafinált módon felkészült az ütközetre és tervvel állt elő, folyamatosan taktikázva és figyelve az eseményeket, addig Itanashi nyers erővel és mérhetetlen gonoszsággal csapott bele az egészbe, beleadva mindent, saját épségét is kockára téve... Hatalmas technikák és hatalmas erő. Ez Itanashi. Karu persze eközben folyamatosan támogatja a csapatot, ahogy most is, azzal a tökéletes Suiton technikával támad, amivel már megsebezte a Nibit. Az Ő szerepe ebben az egészben a legváltozatosabb, ugyanis közelharcban és távolsági harcban is megállja a helyét. Abban viszont mindhárman egyenlők, hogy nem szeretnének túlságosan közel kerülni ehhez a lényhez...
   Idő közben megérkezett Kazuya is, ám ekkor váratlan dolog történt. Itanashi Gólemén látszik, hogy már nem bírja sokáig a gyűrődést, ám Karu lefogó technikája és Mirubi láncai nagyban segítenek a lénynek, aki a láncokat használva próbál plusz előnyhöz jutni. Szerencsére csak az egyik ilyen láncot fogta meg, ám Mirubinak nem állt szándékában a másik két láncot is előidézni a tekercsből, mivel később azokra még szüksége lehet, így továbbra is a plafonon maradva, visszafelé kezdett el futni. Egy lánc még mindig a "hatalma" alatt állt. Tudta, hogy Kazuya érkezésével a csapat esélyei jelentősen feljavultak, így célba veheti az egyetlen kijáratot. Amint odaér, nem megy ki rajta, hanem megfordul és folyamatosan nyomon követi az eseményeket. Sok chakrát veszített és nem úgy tűnik, mintha a csapat nagy része elegendő erővel rendelkezne akkor, ha a kint lévő ellenfelek még élnek. Éppen ezért megpihen odalent és csak akkor avatkozik közbe, ha muszáj. A megmaradt lánca folyamatosan fogja a Nibit és a másik, amit a Gólem használ a Nibi ellen, azzal pedig csinálhat Itanashi amit akar. A Nibi így is, úgy is vesztes helyzetben van...


_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Matatabi on Hétf. Dec. 22 2014, 23:36

Újra és újra végigparázslott rajta a düh. Ezek az aprónépek nem győzhetik le. A láncok, az élő föld szörnyetege kellemetlen és zavaró, egyenesen arcátlan dolgok voltak a szemében. Az apró népek bizonyára hírből sem ismerték a nemes küzdelmet. Lopakodnak, trükköznek.
Mata dühösen üvöltött a gólemre. Azt hitte, hamarabb végez vele, de ha ilyen makacsul kitart, hát nem sajnálja az erőt a pusztításból. A málladozó kar könnyű célpontnak tűnik, így az az első támadás célja. Szájából újabb kisbomba tör elő.
A következő a gólem középpontját támadja. Mielőbb tönkre kell tenni a szörnyeteget, és benne azt a kisembert. Gyorsan, mielőtt a láncok túlságosan rátekerednének.
Már nem mernek közel jönni hozzá. Ezt legalább már megtanulták. Ha még egy kicsit kitart, megmutathatja nekik, mekkora hiba volt kikezdeni vele. Akkor is ha az új ember a vízzel az erősebbek közül való.
Ha a gólem megrogyott, a láncok következnek.
Ha védekezni kell, a kék lángok gömbszerű aurát formáznak körülötte, majd az egyszerű formázásból technikát létrehozva a tűz gömbökké hullva szóródik ellenfeleire, hogy számtalan robbanással viszonozza a támadást.

Ha pedig olyan technikával támadják, mely komoly sebet ejt, a gömbszerű aura takarása alatt elkezd egy nagyobb bombát megformázni, hogy végre lezárja a küzdelmet.
avatar
Matatabi
NJK

Tartózkodási hely : Lepecsételve Kenshiro Karuba


Adatlap
Szint: S
Rang: Nibi
Chakraszint: Ismeretlen

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Deidara on Szer. Jan. 07 2015, 11:14

A harcoló felek tovább küzdöttek, egyre jobban fáradva, sérülésekkel gyarapodva. A macskadémon rengeteg tartalékkal rendelkezett, ellentámadásai sokkal veszélyesebbek voltak, mint azt a csapat néhány tagja gondolta. A Nibi a gólemet szemelte ki elsődleges célpontnak, abból pedig nem is maradt túl sok ezután, ám Karu vízsugara és Itanashi chakrakardja elképesztő fájdalommal jutalmazták a démont, időt nyerve Kazuyának is, hogy segíthessen. Mirubi taktikusan járt el és szinte teljesen kivonta magát a küzdelemből, a Nibi azonban már túlságosan legyengült ahhoz, hogy ezt kihasználhassa. A csapat végül győzedelmeskedett felette.
Többségük fáradtan és sérülten szemlélhette a hegy belsejét. Pihenőidejük nem nagyon volt, Rikuno és Yuu érkezett ugyanis, kissé megtépázva. Mögöttük legalább egy tucat, ha nem több képzett shinobi, a mélység mérgei, a páros csapdái és esetleg néhány földtechnika könnyen lelassíthatta őket. A csapatnak azonban másik kijáratot kellett találnia vagy teremteni, no meg persze pecsételni. Mondhatni, ritka szorult helyzetbe kerültek.
 
Még decemberben értesültem róla, hogy többetek egyetlen körrel be szeretné fejezni a kalandot, ezért lesz lezárva. Egy-egy posztot kérek tőletek (a Nibinek ez opcionális), melyben magatokban is lezárjátok az eseményeket, sikeresen megmenekültök, illetve feltételezem, hogy a karakterek elbeszélgetnek majd egymással.
 
Mirubi, Itanashi és Karu aktívan játszottak, ötletesen használták technikáik és jellemeik, gondolataik is jól átjöttek. Mirubi foglalkozott tán legtöbbet jellemének kijátszásával, Itanashi vitte hátán az ütközet jó részét, Karunál pedig a gondolatábrázolás és aktivitás volt kiemelkedő. Mindhármuk jutalma 30 chakra.
 
Külön köszönet illeti Nibit irányító segítőnk, ki önzetlenül szánta ránk idejét. Remélem, hogy örömét lelte egy efféle lénnyel folytatott játékban.
 
Mirubival még konzultálok a Kabutoval kötött üzlettel kapcsolatosan, Itanashi pedig ne felejtse el megemlíteni a pirulák rövidebb-hosszabb távú mellékhatásait.
 
Yuut ki kellett hagyni, de szépen játszott, sokat foglalkozott karaktere jellemével és gondolataival, így 20 chakrával jutalmazom. Rikuno később csatlakozott hozzánk, de jól láthatóan igyekezett ezt behozni, kivette részét, ahol csak lehetett. Szintén 20 chakrával jutalmazom.
Rikuno és Yuu is ide írja záró posztját, immár ismét egy szálon vagytok.

Jutalmak felírva...
Karu szenvedései megkezdődnek a Nibi mesélőjével lemesélve azokat ~ Rikudou
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Itanashi on Szer. Jan. 07 2015, 12:22

~ Átkozott szörnyeteg. Most megdöglesz!~ kiáltott szinte gondolataiban a pap, mikor a gólem felemelte egyik karját. Ám a Nibii hajthatatlan volt.
~ Mégis honnan van ennyi ereje? Hisz annyi támadást viselt már el a szervezete.~ elemezte a fiú az előtte álló monstrum állapotát.
- Na de most... a Nibii mancsával hatalmasat csapott a gólem testére. A test megremegett, emberméretű szikladarabok törtek le belőle.
- Most eljött az idő - kántálta tovább a pap, nem törődve azzal, hogy a gólem hamarosan megsemmisül.
- Hogy végleg befejezzük ezt a harcot - ekkor a gólem karja körül megjelent a pap sötét ereje, mely bevonta a sziklaszörny karját, és egy hegyes pengévé formálta azt. A pengével felfegyverzett gólem a Nibii testét vette célba, majd átdöfte a lángtestet.
- Pusztulj! - kiáltotta, miközben a penge áthatolt a Nibiin, majd megsebezte ismét. Majdnem egyidejűleg támadott azonban a démon is újra, melynek következtében a gólem feladta a harcot, és darabokra hullott. Ám Karu is egyidejűleg támadott a pappal, így kettejük támadása végleg kifektette a szörnyeteget.


Sötét van. Teljes vakság. Valami csepeg. Mintha víz lenne. 
~Jöjj el hozzám~ szólt hirtelen egy mély hang a sötétben.
~Uram!~ hajt fejet a láthatatlannak.
~Jöjj el hozzám, oda, ahol minden kezdődött~ a hang ezután megszűnt, majd hirtelen, minta fény pislákolt volna a sötétben.
~Igenis, Jashin-sama~ felelte, azonban választ már nem kapott


A pap ott állt a lángoló testű, fekvő szörny mellett. Zihált, fáradt volt, azonban nem adhatta fel itt. Még nagyon sok minden van, amit el kell intéznie. Már küldetése előtt is sokat gondolkodott, és a Nibii elleni harcnál pedig rájött, nincs keresnivalója tovább itt. El kell mennie egy időre, hogy tovább fejleszthesse magát. A démon megmutatta neki, hogy valóban sokat fejlődött, ereje méltó már, hogy Jashin szolgájának nevezhesse magát...de még nem tökéletes. El kell hát hagynia újra mindent, elszakítani a világ láncait, a kötelékeit, hogy elhozhassa az álmot. 
A pap testét több helyen hegek és vérző sebek tarkították, ám korántsem oly mélyek, hogy komolyabb problémát okozhasson. Ezeket a sebeket a Nibiitől szerezte, túlélte a világ egy démona elleni harcot. Kihúzta magát, a porfelhőben lépkedett ki a többiekhez.
- Karu, vége. A Nibiit elfogtuk, így az én részemről teljesítettem azt, ami az én részem volt. Remélem, nem kell csalódnom a te szavadban. El kell, hogy menjek, még találkozunk. Ha eljön az idő, én fogok elmenni hozzád. Addig is, viszlát, barátom - utolsó mondatát halkan mondta, remélte, hogy csak Karu hallja ezen sorait. Ha túlvan társán, a teremben lévő másik személyhez sétál, kinek szintén ismernie kell a pap terveit, vagy legalábbis annak egy részét.
- Mirubi... - szólította meg. - Csalódás volt látni, ahogy az Ekibiogami vezetője meghúzta magát. Nem vezetőhöz méltó ez a fajta viselkedés. Csak a gyengék rejtőznek el. Ki kell állnod a harcban, még ha az életedbe is kerül. Hisz csak azokra lehet felnézni, akik bátran néznek szembe a halállal. Csak azt fogják követni, aki képes egybetartani és megfelelően vezetni másokat...- a pap ekkor véres tenyerét a fiú vállára helyezi
- Nekem most el kell mennem. A Nagyúr ismét hívat magához. Nem tudom, mennyi ideig leszek távol, ahogy azt sem, hogy ki leszek, mikor visszatérek. Azonban... - ekkor hátrálni kezdett a fiútól, kezeivel pecséteket kezd formálni. - Hátrahagyok neked valamit. Valamit, aminek később nagyobb szükségét veheted, mint gondolod. Számomra egyetlen igaz vezető létezik, ez pedig a Nagyúr. Azonban láttam, mire vagy képes. A sötét erő, mely körbevett azt jelenti, még mindig megveted az emberiséget, így céljaidtól nem tértél el. Ez a valami egy kötelék lesz, amely segít, hogy ne térj le utadról. Egy kötelék, mely minket újra eggyé kovácsol, kettőnk ereje pedig bármire képes lehet. Mi ketten páratlan dolgokat vihetünk véghez. Azonban ez az idő még nem jött el. Most menj, tanulj még, Mirubi. Tanuld meg használni az erődet, ne csupán birtokold. A sötét erő páratlan dolgokra képes. Ne futamodj el a harcoktól, mert csak a gyávák bújnak meg. Szembe kell nézz a halállal. - ekkor fejezi be a pecséteket, 18, ha netalán a fiú számolta volna. A pap egyre távolodott, mikor a pecsétek befejeztével a fiúvállára rátapadt vér, ha Mirubi engedte a vállának megfogását, szétáradna a fiú vállán, a Vér kanji-ját ábrázolva, majd vörösen felizzana egy pillanatra, végül a fiú testébe pecsételődne. Itanashi nem mondd semmit, hisz már megtette korábban.
~Indulj~ szólította a belső hangja a fiút, mikor az már a barlang falánál tartott.
Itanashi eltűnt a falban, mielőtt másik két társa beérhetett volna, ezzel eltűnt a helyszínről.
A lehető legtávolabb akar a föld alatt kerülni a fiú, hogy egyenesen a Hozukijo létesítményét elérhesse, és megkezdhesse feladatát. Eljött az idő, hogy Prófétává váljon.


//A tabletták hatását a következő kalandban játszanám ki//

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 147

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1324

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Szer. Jan. 07 2015, 16:41

// Köszönöm a mesélést, bár Én kicsit csalódott vagyok, hogy ilyen hamar vége //


   Mirubi áhítattal nézte végig, ahogy láncai lefogják a Nibi testét, majd Itanashi Góleme harcba száll a hatalmas démonnal. A hihetetlen hőt is kibíró acélláncok néhol már kissé olvadtak voltak, de látszott rajtuk, hogy még bírják a gyűrődést... A Nibi lángjai és technikái beborították fénnyel az egész barlangot. Minden kékben fürdött...
   A fiú, gyorsan feltekerte, majd rögzítette a hatalmas tekercset, majd tovább figyelte az eseményeket, hogy ha kell, be tudjon avatkozni a harcokba. Ám ekkor valami olyan történt, amire a legkevésbé sem számított. Itanashi felerősített fegyverével és Karu víz technikájával sikeresen leküzdötte a Démont, leterítve azt a földre. Ekkor Mirubi láncai még egyszer megfeszültek, így a Nibi veresége most már egyértelmű volt mindenki számára...
   Mirubi nem tudta elhinni ami történt. Ennyivel elintézték volna a Kétfarkú Bijuut? Ennyire erősek lennének így együtt? Habár, való igaz, hogy ezzel a négy fős csapattal, akik szembeszálltak a Nibivel, nem sokan vennék fel a kesztyűt, de egy Bijuu sokkalta nagyobb falat. Ha nincs elég embere egy falunak, akkor lehetetlenség megállítani őt. De ők hárman - hiszen ők végezték a munka nagyját - voltak azok, akik összedolgozva el tudták intézni ezt a szörnyet. Mirubi felhagyott a láncok szorításának kísérletével, elvégre eléggé rá vannak tekeredve ahhoz, hogy ha a Nibi próbálkozna a mozgással, akkor ne tudjon felkelni. Ekkor pedig Itanashit vette észre a fiú. Látta az imént, hogy átszúrta a szörnyet azzal a hatalmas és igencsak baljós kinézetű chakratömeggel. Ilyen magasra fejlesztette volna a Sötét Chakra manipulálását? Habár, régóta nem látta őt, de amikor utoljára a Gőz Országában találkozott vele, akkor még nem rendelkezhetett ezzel az erővel, hiszen akkor azt érezte volna... De akkor hogyan? Hogyan képes ilyen mértékekben felszabadítani és formázni ezt a Chakrát? Félelmetes ereje van, de Mirubi még most sem fél tőle. Amint a Pap felé vette az irányt, Mirubi chakrát kezdett el felhalmozni. Folyamatosan keringett a szervezetében és egy helyre halmozódott: A kezébe. Amint a Pap egyre közelebb lépett hozzá, beszélni is elkezdett. Mirubi szándéka először egyértelmű volt, hiszen nemrég még teljesen kiszámíthatatlan módon Itanashi csúnyán elintézte őt azzal a gyomor ütéssel, de ezúttal a fiú résen volt! Nem követi el még egyszer ezt a hibát, így már hátrált volna el, amikor meghallotta Itanashi szavait. Cinikusak, lenézőek és oktató jellegűek voltak. Csupa förtelem. Egy olyan ember szavai, aki nem érti az előtte álló személy gondolkodását, nem érti annak hosszútávú terveit.

~ *Ez az ember, tényleg átadta magát a Sötétségnek. Az elméje ködös és tébolyult, de így nagyobb pusztító erőre tett szert... *Hehe. Látod? Ha te is átadnád magad az érzéseidnek és így "egyé válnánk" akkor még nagyobb erőre tehetnél szert! Ezen még nem gondolkoztál Mirubi...? *Azt hiszed, hogy leszek annyira ostoba mint Ez itt... Ha az érzéseimet nem fojtom el és befolyásolnak a harcban, akkor olyan következményekkel járhat, mint az előbbi eseted... Elégtél mert túl közel mentél ahhoz a lényhez... Nem fogok megtébolyulni. A Célomhoz csakis a józan és tiszta elme vezethet el. Addig vissza kell fognom magam. Onnantól viszont, eljöhet mindaz amire évekig kellett várnom! ~
Tehát Mirubi terve az volt, hogy hátrál, ám amint meghallotta Itanashi szavait és lefuttatta azt a kis csevejt magával, vagyis Hishimonnal, úgy döntött, hogy nem hátrál meg, ezzel is jelezve az előtte álló Férfinak, hogy nem fél tőle. Túlságosan is megfordultak az erőviszonyok. Nemrégiben Mirubi még alattvalóként tekintett Itanashira, majd egyenrangú társként és most egy olyan személyként, aki erőben felette áll. De mint tudjuk, ebben a Világban az erő még semmi... Így hát Mirubi dacból, hagyta, hogy a Pap megérintse a vállát. Testének minden izmát megfeszítette, ahogy a karját is. Lábujjai vadul karmolták szandálja alját, hiszen a feszültségnek valahol ki kell jönnie, ám arca még így is nyugalmat sugárzott.
   Itanashi bejelenti, hogy el kell mennie egy időre, majd leveszi kezét Mirubi válláról, aki csak végignézi ezt a mozdulatot, majd undort érző arckifejezéssel visszafordult Itanashihoz és egyenesen a szemébe néz. Nagyon nem tetszik neki, hogy indokolatlanul megérinti és mindennek a tetejében összevérezi a Szervezeti Köpenyét. De mi történik? Amint ellépett, kézjeleket kezdett el formálni! Támadni akar vagy csak egy technika, amivel eltűnik? Mi történik? Mirubi megfeszített izmait elengedni, majd kissé szétteszi lábait, hogy egy olyan pózt vegyen fel, amiből védekezni és támadni is könnyebben lehet. Folyamatosan figyeli a Papot, majd Chakrát gyűjt. Körülötte a levegő elkezd mozogni, majd a Sötét Chakra is fokozatosan megjelenik a fiú teste körül.

- ... Szembe kell nézned a halállal.  
Mondta ki utolsó szavait a Pap, majd elmutogatva a tizennyolcadik kézjelet is, Mirubiba villámként csap a felismerés! Az előbbi mozdulata, amellyel testi kontaktusba kerültek, egyáltalán nem vall Itanashira! Nem olyan személyiség és nincsenek is olyan jóban, hogy bármiféle vállveregetésre, vagy éppen egy érintésre lenne szüksége bármelyikőjüknek is a másiktól! Ez egy terv része! Mirubi azonnal a vállához kap, ránézve a vérfoltra, majd kezével megpróbálja letörölni azt, de már túl késő. Későn kapcsolt, hiszen a vérnek kell lennie a kulcsnak! Ekkor bizsergést érzett a vállán. A Vér átszivárgott könnyedén az anyagon, még csak egy foltot sem hagyva rajta, hiszen irányítva volt, feladata volt! Mirubi lekapja magáról a köpenyét, ami alatt a Chuunin Taktikai ruházata van: Mellény, Nadrág, Övek. A mellény alatt csak egy Fekete Trikó volt, így jól láthatóvá vállt a vállába "égett" vörös Kanji: "Vér." Ekkor Itanashira nézett és már emelte volna maga elé a karját, hogy megtámadja a Papot, de addigra Itanashinak már hűlt helye...

// Hagyom hogy Karu írjon utána lereagálom a történteket. A pecsételés után Mirubi otthagyja a hatalmas láncokat, mivel azok visszapecsételése nagyon sok idő lesz //


_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szer. Jan. 07 2015, 17:39

Ahogy a démon megtámadta a Itanashi által teremtett gólemet egy pillanatra azt hittem itt a vég. Ha a pap elesik akkor az egész küldetésnek befellegzett. Aztán valami isteni csoda segítségével Itanashi egy utolsó támadásra össze tudta szedni magát. Kombinált támadásunk végül megtörte a macska démont így a nyomás alatt sikerült annyira megsebeznünk, hogy elvesztette az eszméletét. Nem tudom, hogy meddig tart ez az állapot ezért azonnal feloldottam a védelmemet amely még a Nibi ellen is hatásosnak bizonyult. Nagyon hálás vagyok annak a vándornak, hogy felruházott egy ilyen hatalommal. A chakrám végén járok még a két energia pirula ellenére is amit felhasználtam a harc közben. Életemben nem éreztem magam még ennyire fáradtnak. Alig álltam a lábamon amikor a pap odajött hozzám és közölte, hogy még visszatér. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy szándékában áll elmenni talán most azonnal. Csupán bólintással jeleztem szövetségesemnek, hogy köszönöm a segítségét. Ebből valószínűleg nyilvánvalóvá válik neki, hogy nincs annyi erőm, hogy megvitassuk esetleg elemezzük a csatát. 
Az utam ezután egyenesen a lángoló testű szörnyeteg felé vezet aki így talán mintha kisebbnek tűnik mint a harcban. Amint közeledek felé kezdem úgy érezni, hogy a tüze megtisztít minden bűnömtől. Ez vajon a tisztító tűz amiről már annyi vallásban hallottam. Nem tudom, hogy a jövőben milyen következményei lesznek ennek a harcnak de egy dologban biztos vagyok. Győztünk és mind egyben vagyunk. Nem tudom, hogy milyen szerencse kellett ahhoz, hogy ezt így lehessen kivitelezni, azt viszont tudom, hogy mi fog következni. Minél közelebb értem az eszméletlen Nibihez annál világosabbá vált, hogy ez a lény sosem fogja feladni.  Így a jövőben valószínűleg ennél sokkal véresebb harcokat kell majd megvívnom de akkor már nem lesznek ott a társak, hogy segítsenek. A Macskadémon előtt már nem bírtam talpon maradni. Az erőm elhagyott, mintha teljesen kifacsartak volna, mint egy szivacsot. Ekkor azonban Kazuya lépett oda hozzám. 
- Karu figyelj gyorsan végre kell hajtanom a pecsételést. Fájni fog fiam nagyon de nincs más esélyünk. Készülj fel amennyire tudsz és vedd le a felsődet...
Nem is kérdezősködtem csak így térdelve engedelmeskedtem az egykori Kenshiro vezetőnek. Ledobtam a kabátomat amit apámtól örököltem majd a felsőmet is levettem. Innentől csak képekben emlékszem a történtekre. Beviharzik Rikuno és Yuu. Elmondásuk szerint a barlangot megtámadták és nem sikerült feltartani őket. Kazuya nem teketóriázott sokat. Még a pecsételés előtt létrehozott 2 savklónt. Sötétség következett majd a következő pillanatban Itanashi már fel is szívódott. Kazuya két klónja az egyetlen megmaradt kijárat felé indult. Arról jöttünk és le akarja zárni a helyet? Biztosan van ötlete. Rábízom magam az öregre. A következő pillanatban már csak a saját lélegzetvételemet hallom. Megint sötétség és az idő is megáll... Kazuya kézpecsétek sorozatát mutogatja majd tenyerét köldököm fölé helyezi majd érdekes szimbólumok kezdenek megjelenni a testemen. Nem is vettem észre, hogy fekvő pozícióban vagyok már. Ezek szerint valóban kezdem elveszteni az eszméletemet. Ez talán csak a pirulák hatása... Olyan közel vagyok a Nibihez, hogy érzem tüzének melegét. Nem hagyja, hogy kihűljek és meghaljak. Még akaratán kívül is megvéd, pedig én az életére törtem, milyen ironikus is ez az egész.   
Olyan fájdalom hasít a testembe amit még nem éreztem. A Nibi chakrája beáramlik a testembe és érzem amint a pecsét megtöltődik chakrával. A fájdalom elviselhetetlen üvöltenék ha tudnék, de ehelyett csak rángatózom a földön mint egy rongybaba. Félig magamnál vagyok ám a képek csak úgy suhannak mintha a lelkemet kizárták volna a testemből. 
Kazuya sziluettje egy pillanatra megint láthatóvá válik és újabb kézpecséteket látok tőle. A már megalkotott pecsétre helyezi a kezét és ismét érzem amint a fájdalom végig fut minden porcikámon. Ezúttal azonban sokkal rövidebb ideig érzem a hatását. Érzek egy nagyobb rázkódást... 


Eközben Kazuya elvégzi a pecsételést és a Nibit hozzám kapcsolja az elzáró pecséttel. A pecsét mint egy vákuum beszívja a démon chakráját ám ez a művelet több percet vesz igénybe. Közben Kazuya klónjai a bejárathoz rohannak és berobbantják az egyetlen kijáratunkat majd halljuk a csatazajt. A klónok azt a gyilkos felhőt hozzák létre önmagukból amit én is rendszerint használtam amikor még képes voltam rá. Ezzel remélhetőleg sikerül addig feltartani üldözőinket amíg Kazuya befejezi a pecsételést...


... fekszem és a csak éppen, hogy kapok levegőt uganyis vízben van a fél fejem. Amint magamhoz térek föl állok. Ez nem az a barlang ahol harcoltunk. Első pillantásra azt mondanám, hogy nem ismerem ezt a helyet de mégis olyan ismerősnek tűnik. Érdekes, hogy most rajtam van a ballonkabátom és a fekete felsőm is. Talán rám adták amikor megpróbáltunk kijutni. Végig nézek a karomon, érdekes eltűntek a sebek amiket a Nibi ellen szenvedtem el. Mi történik hol vagyok? Körülöttem a falakban csövek futnak mindenfelé mintha valami csatornarendszerben lennék. Felnézek és előttem egy hatalmas acélrács, mögötte a végtelen sötétség. A sötétségben egy pillanatra megvillan egy szempár. Nem mernék megesküdni, de mintha a Nibi szemeit láttam volna. Ekkor valami furcsa erő ismét elragad és minden ismét elsötétül.
~ Most már sosem leszel egyedül! 
Nem mernék megesküdni de mintha anyám hangját hallottam volna a fejemben és ekkor minden ami eddig fontos volt eltűnik...

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Szer. Jan. 07 2015, 18:35

// Mirubi elméletileg így 55%-on van Chakra ügyileg. //


   Ismerős alakok toppannak be a Barlang minden irányból lezárt termébe. Egyedül egyetlen egy darab kiút maradt, amit Itanashi szintén lezárt, de egy ajtó méretű rést hagyott, hogy az esetlegese menekülési útvonalat megtartsa. Igazán elmozdíthatta volna a többi lezárt kijárat elől a bemozgatott földdarabokat mielőtt elmegy. De nem így lett, éppen ezért a csapat most kelepcébe került. Egyetlen esélyük egy fentebb található kisebb kijárat lehet. Már ha van ilyen. A csapat megérkező tagjai Yuu és Rikuno - akiknek mind közük van az Amegamihoz - azt a hírt hozták, hogy ellenség közelít. A lehető legrosszabbkor. Hogyha Itanashi itt lenne, akkor a föld technikájával eltorlaszolhatná a járatokat, majd utat nyithatna valamelyik irányba, hogy távozhassanak. De jelen helyzetben a Jashinistra Papra nem számíthatnak...
   Mirubi már indult volna a bejárat irányába, hogy előbb érjen oda mint az ellenség és meglephesse őket, de Kazuya klónjai megelőzték. A Fiú megkönnyebbült, hogy a férfi kiokádott Savval képes volt a klónokat létrehozni. Egy ilyen személlyel az oldalukon, talán a falba is olvaszthatnának egy lyukat. De most nem ez a legfontosabb. Mirubi övtáskájából előveszi a chakra tintáját, majd ujját belemártva felrajzolja bal tenyerére a Fuuka Houin // Tökéletes Elzárási Mód pecsétjét, majd előveszi a kicsi ecsetét és felrajzolja a további szükséges jeleket. Ezután odasétál a Nibi lefogott és ájult testéhez, majd maga elé szegezi bal tenyerét. Chakrát koncentrál a jobb kezébe, azon pedig egészen pontosan a pecsétbe, majd megformálva a fél Patkány kézpecsétet a chakráját kiáramoltatja a testéből, majd a Nibi lángjai felé irányítja azokat. Amint ez megtörtént, megformálja a Tigris, Patkány, Kos kézpecsétet és bal karját újra kinyújtva aktiválja a pecsétet, mire a vákuum létrejön és a Nibi testét fedő lángok egy részét elpecsételi. A Chakra nagysága és a pecsét mérete miatt, csak egy Endan tűz mennyiségének megfelelő lángtömeget tudott csak elpecsételni, de ez is megteszi. Szüksége lesz rá a kutatásaihoz.
   Miután végzett a pecsételéssel, odasétált Karuhoz, aki pucér felsőtesttel fekszik félájultan a földön. Kazuya megkezdte a pecsételést... Érdekes látvány az egyszer biztos! A minták és a technikák is igencsak érdekesek, ezeken kívül pedig Mirubi sohasem hallotta ezeknek a pecsét technikáknak a nevét: Bijuu Sashiosae // Bijuu Hozzácsatolás,  Shishou Fuuin // Négy Jel Pecsét. Kazuya ezen technikák neveit használta és jeleit rajzolta fel. Először a Nibi testét és chakráját pecsételte le Karuba, majd az utolsó pecsétet is rátette. Ezekből persze Mirubi nem értett semmit és nem is akart. Miközben Kazuya a pecsételést végezte, a fiatal Kenshiron látható volt egy másik pecsét is. Egy fordított "Y". Mirubi ezt is érdeklődve figyelte, de mint már mondtam, nem tulajdonított mindezeknek nagyobb jelentőséget. Elővette a már elkészített - Kyouka Shohou: Chakra Chuunyuu // Okító Recept: Chakra Befecskendezés technikával - chakra termelődést fokozó szerét, ami egy néhány milliliteres fiolában volt és Itanashinak, valamint Karunak szánta volna, majd Karu fejénél féltérdre ereszkedett, kinyitotta a száját és belecsepegtette a szert.
- Ez fokozza a Chakratermelődést. A Szervezete így könnyebben birkózik meg a pecséttel.
Mondta Kazuyának, aki eközben folyamatosan Karuval törődött. Mirubi használná az Irio Ninjutsujait is, de nem teszi, ugyanis túl sok chakrába kerülne és a pecsételés közben úgy véli, hogy nem szerencsés megzavarni sem Kazuya, sem pedig Karu chakraáramlását.

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Csüt. Jan. 08 2015, 16:24

A sötétség... Mintha a semmi közepén lebegnék. Néha éreztem valamit. Arra gondoltam, hogy ezek ingerek lehetnek a külvilágból. A fájdalom már elmúlt, vagy lehet, hogy nem sikerült a művelet és én meghaltam? Sötétség és magány... csupán ennyi jutott osztályrészül nekem Kenshiro Karunak. Ezek azok a dolgok amiktől a leginkább félek. Az a hang a fejemben mintha anyám lett volna, de vajon mikor hallottam? Másodpercekkel, percekkel vagy talán órákkal ezelőtt? Az időérzékemet teljesen elvesztettem. A magány nyomasztó volt érzem, hogy kezdek megőrülni. Még soha életemben nem éreztem magam ennyire egyedül. Távol a világ zajától és minden nyüzsgésétől így magamban, de talán az is lehet, hogy ez a túlvilág és ez vár rám azokért a szörnyűségekért amiket tettem? Az önzőségemért, hogy mondhatni eladtam az egyik klántársamat magának a megtestesült gonosznak? 
Szörnyű dolgokat tettem mert vissza akartam szerezni azt ami születésemtől fogva engem illet. A véremben öröklődő képességet amely számomra nem csak egy plusz adottság volt hanem egy jelkép, a klánom jelképe amelyet Kirigakure véresen legyilkolt. Végül nem sikerült beteljesítenem a bosszúmat sem. Ez a démon túl nagy falat volt. A testem nem bírta el a terhelést és valószínűleg ha a többieknek van annyi eszük inkább rám robbantják a barlangot...


Eközben az eszméletlen Karu felett Kazuya befejezi a pecsételést. Amint Mirubi odasétál Kazuya egy pillanatra gyilkosan mered a fiúra aztán az egyetlen bejára felé fordul amelyet az imént robbantottak be klónjai. Mirubi eközben megitatja Karuval a lötyit... Kazuya visszasétál a fiúhoz és közben figyeli a csapat megmaradt részét. 
- Milyen rég is volt utoljára, hogy ennyi Kenshirot láttam egy helyen. Köszönöm Karu nevében a segítségedet Mirubi. Ha jól tudom így hívnak... Karu sokat mesélt rólad. Most azonban hagyjuk a  formaságokat. A fal másik oldalán egy komoly shinobi egység vár ránk. Ahogy éreztem őket egy pillanatra mielőtt elkezdtem a pecsételést legalább tucatnyian vannak. Mivel az egyetlen menekülési utunkat lezárták ezért az egyetlen esélyünk ha követjük a vizet ami az apróbb réseken folyik el. valószínűleg biztosan van valamerre egy másik alagút. Maradt még annyi chakrám, hogy lyukat égessek a sziklába ám ez a vastagságtól függően hosszabb folyamat is lehet. Mirubi Yuu meg kell keresnünk ezeket a réseket még az is lehet, hogy találunk egy olyat amelyen akár el is férünk és így nem kell chakrát pazarolnom. Karu állapota jelenleg stabil. Úgy látszik sikeresen túl élte a pecsételést és a teste is kibírta a terhelést... Csupán kómában van ezért hagyjuk itt remélhetőleg hamarosan magához tér. Fontos hagynunk, hogy magától ébredjen fel. Nem tudhatom pontosan, hogy most milyen folyamatok zajlanak az elméjében ám azt sejtem nem lehet egyszerű megosztani a testedet egy másik ráadásul ilyen isteni entitással...
Azzal Kazuya elindult keresni az általa beszélt nyílásokról.


~ Karu! Ébredj fel!
Egy pillanatra megint megpillantottam megint a csöveket és hallottam a csöpögést aztán egy szörny üvöltése kitép ebből a magányból, amire az embereket kárhoztatták életük során. 
~ Lélegezz!
Nem tudom pontosan, hogy a tudatalattimat képzelem el vagy tényleg hangokat hallok a fejemben. Próbálom kinyitni a szemem de csak a sötétséget látom. Aztán pislogni kezdek és olyan köhögő roham tör rám, hogy még másodpercekig fekve maradok. Vizet öklendezek föl és elkezdem felfedezni a környezetet. Aprócska tűz ég mellettem ami feltehetőleg valamilyen Katon ninjutsu maradéka. Körben a barlangot hasonló apró fénypontok világítják meg szám szerint három. Mellettem a földbe beleállítva valamilyen rögtönzött fáklya. Ezt biztos Kazuya találta ki...
~ Mozdulj meg!
Abban a pillanatban elernyedt végtagjaimba egy csapásra visszatér az erő. Nem úgy mint eddig ha valamilyen végtagom elzsibbadt. Felülök és veszek két köhögés között egy nagy levegőt...
~ Most már sosem leszel egyedül!
Valamilyen furcsa béke szállt le a helyre ahol vagyok... Gyorsan felveszem a felsőmet és a kabátomat mert eléggé fázom.
- Valaki van itt? Hahó?

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jan. 08 2015, 18:56

// Folytatom a Kalandot a Saját Karakterem Mirubi NJK lesz, valamint amíg Yuu nem tér vissza addig Ő is. Rikuno Itanashival távozott a Doton Technikáikkal. A Kalandot addig mesélem, amíg a Nibi megszemélyesítője nem folytatja nekünk //


   A csapat igencsak komoly harcon van túl, ami talán könnyebb  volt, mint amire számítottak, de talán a neheze még csak most következik! Az ismeretlen ellenfelekből álló különítmény megérkezett a barlangokba és Itanashi a Doton technikáival lezárt minden lehetséges kiutat. Ám Kazuya képes volt robbantani befelé, így kifelé is meglehet oldani a távozást. A Savklónok megtették a munkájukat, több percre akadályozták az ellenfeleket, akik jelentős veszélyt jelenthettek a legyengült csapatra. Rikuno nem tehetett mást, követte a Papot és Doton technikáikkal pillanatok alatt kijutottak. Bizony, a megegyezés csak ennyiből állt: Elkapni a Nibit és lepecsételni! Amint ezt megtörtént, mindenki a saját bőréért volt felelős. Mirubi jól tettem hogy segített Karunak és mellette maradt, elvégre így elnyerhette Kazuya szimpátiáját is. De most a fiúnak segítenie is kell...
   A csapat maradék három tagja körbenézett. A kisebb érsek még nagyrészt mindig víz alatt voltak, de Yuu felerősített érzékeivel könnyen rálelt egy nagyobb lyukra a falon, ami a sötétség miatt úgy tűnik, hogy a falban folytatódik. Nem tétovázták hát, Mirubi és Kazuya felkarolták Karut és chakrát gyűjtve felugrottak vele a nyíláshoz, Yuu pedig utánuk. A nyílás ugyan fokozatosan szűkült, így nem lehet keresztül menni rajtuk, de egy megfelelő technikával könnyedén utat lehet robbantani, elvégre a fény már látható is a járat végén. Kazuya így tehát kézjeleket formált és viszonylag gyorsan lyukat égetett a járatba, ami pont akkora volt, hogy kiférjenek rajta.
   A csapat immáron a friss levegőn van. Szemeik elé pedig Hoshigakure rejtett falva kerül, ám nem akármilyen formában. A hegy egy lyukas pontján állnak. Mögöttük a csatározásoktól beomlani készülő barlang, előttük pedig a Méreggel teli árok, amely körbe veszi Hoshigakure no Satot. Itt az idő a cselekvésre. Mirubi és Karu is levette már rég a gázálarcot, amit a barlangban hagytak, így a méregbe nem mehetnek. Meg kell kerülniük a hegyet, hogyha el akarnak menekülni...


Karu egy sötét teremben találta magát, immár másodjára. Először mikor itt volt, a teste visszaragadta őt a valóságba, ám amint a második pecsételés is megtörtént, újra eszméletét veszítette. Alatta víznek látszó talaj van, de feltűnően szilárd... Mi lehet ez a hely? A hangok... Ismerős hangokat hall a fiú. Olyan, mintha az anyja szólítaná. Lehetséges lenne? Vagy csak a képzelete játszik vele? Bizonyára láza van és a teste szenved, de most idebent úgy érzi, hogy túl teng testében a chakra és akár egy hegyet is képes lenne felemelni, ám a bizonytalanság ami a szívén úrrá lett, most nem engedi őt bármi máson is elgondolkozni. A vak sötétség amely a terület többi részét fedi, igencsak félelmetes. Az ismeretlentől való félelem... Hamarosan a homályból két szempár tűnik fel. Az egyik sárgás fényű, a másik pedig zöld... Karu hangja visszhangzik a szilárdnak vélt sötétségben, majd a hang hallatán hirtelen, mind egy szempillantás alatt hatalmas kék fény csap fel a sötétségből. A fények a lángokból erednek. Karu számára most már teljes megvilágításba kerül minden! A sötétség megszűnik és minden kékes árnyalatban pompázik. A távolban lévő homály ami a végtelenséget mutatja ugyan megmaradt, de a fiú tökéletesen látja, hogy egy Zafír színű rácsozott cella szerű ajtó előtt áll. Ám ez az ajtó hatalmas méretű és odabent a Nibi fekszik a lángjai pedig dühösen csapnak fel körülötte, ahogy felemás színű szemével a fiút nézi.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Csüt. Jan. 08 2015, 19:58

Egy pillanatra magamhoz térek aztán megint beszippant a sötétség. Talán túl korán akartam elmenni innen? Ilyen könnyen nem szabadulhatok a sötétségtől? Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű de azért ennél talán egyszerűbbnek hittem ezt az egészet. A sötétség hirtelen megszűnik halvány fényt látok és ismét abban az ismerős teremben vagyok. A falakban csövek futnak és valahol hallom ahogy csepeg a víz. Körbenézek és ismét megpróbálok szólítani valakit. Mi ez a hely? Annyira ismerős de mégis... még sosem jártam itt azelőtt.
- Van itt valaki? Hogy kerülök ide?
Egy pillanattal később olyan fény ragyogja be az egész környezetet, hogy kénytelen vagyok a szemem elé tenni a kezem. Amíg a szemem hozzászokik a megváltozott fényviszonyokhoz a sejtésem kezd beigazolódni. Előttem a fény forrása nem más mint a Nibi teljes mivoltában. Mintha a csata meg sem történt volna ismét kész a harcra. Ahogy rám néz érzem a dühét ami teljesen jogos hiszen mi jöttünk ide és támadtuk meg őt minden ok nélkül mondhatni, azonban a csata közben volt egy pillanat amikor mintha összekapcsolódtunk volna. Csak egy röpke kis pillanat volt de akkor fedeztem fel milyen nemes is valójában ez a lény. Különbség a mostani helyzet és a csatatér között csupán annyi volt, hogy most egy hatalmas zafír szerű kapu választott el minket. A kapun egy pecsét amely mintha lezárta volna a démon elől az utat. Értem tehát így nézne ki a pecsét amit Kazuya használt, hogy a Nibit hozzám kösse. Na jó akkor most gyorsan essünk túl a nehezebb részén. Nem tudom, hogy fogom tudni rávenni, hogy gyógyítson meg de meg kell tennie és akkor majd valahogy megoldjuk, hogy valahogy el tudjunk válni egymástól...
- Nem tudom, hogy tudsz-e beszélni vagy valamilyen módon kommunikálni ezért ha érted amit mondok akkor valahogy jelezd. Biztos vagyok benne, hogy tudsz valamilyen formában de hogy felgyorsítsuk a folyamatot most egy kicsit beszélgetni fogunk. Először is bármennyire hihetetlen, de sajnálom, hogy ennyi fájdalmat kellett okoznunk neked...
Ebben a pillanatban egy nagyon erős fájdalom hasít bele a hátamba. Elvesztem az egyensúlyomat és térdre rogyok a Nibi előtt. Emlékek suhannak át az elmémen. Elmúlt csaták véres és ádáz emlékei. Egy pillanatra úgy érzem több ezer sebből vérzek de aztán a fájdalom kezd enyhülni. Látszik, hogy a testem alig bírta elviselni a pecsételés okozta sokkot. A tudatom mindjárt megadja magát. Nem szabad itt most feladnom... 
Remegő lábakkal állok fel ismét. Bár úgy éreztem eddig, hogy hozzászoktam a fájdalomhoz, de ezek szerint a java még hátra van. Remegő hangon folytatom a beszédemet. 
- Azt gondolom, hogy érzed, hogy valami nem stimmel a chakra áramlásomban. Ezt a zavart egy gátló pecsét okozza amely elvette tőlem azt ami emberré tett... A klánomat a múltamat, lényem egy részét. ha már itt tartunk a nevem Kenshiro Karu és azért jöttem hozzád, hogy kölcsönkérjem az erőd. Legjobb tudásom szerint ennek nincs... 
Ismét erős fájdalom feszíti meg minden izmomat. Mintha görcsölnék.
- ... szóval nincs más módja mint, hogy a testembe pecsétellek és aztán az erődet felhasználva feltöröm ezt a pecsétet. Ezek után valahogy megoldjuk és mindenki megy a saját útján. Mi a válaszod Nibi?

Kazuya javaslata, hogy kerüljétek meg a hegyet hiszen ez a legegyszerűbb mód, de meghallgatja a többieket is.

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Csüt. Jan. 08 2015, 20:20

Záró poszt / bocsi a késésért/
 
Talán a túl gyors és meggondolatlan támadás következtében, kell gyorsan hátrálnom és valahogy eltérni a robbanás elől. Ugyanis az áldozat, aki szépen belesétált a csapdánkba, a lerántás következtében egy robbanójegyzettel ellátott fatuskóvá vált. Gyorsan reagáltam és a Tüskés Védelmező technikával próbáltam felfogni a robbanás erejét.
Természetesen a robbanás ereje igen nagy volt, így a védő réteg is könnyedén megpörzsölődött, azonban ez elegendő volt ahhoz, hogy én nem szenvedjek el halálos sebeket.  Majd Yuu mellé álltam és vártunk a támadóra, esetleg valami újabb rejtett támadásra.
Hamarosan azonban már jöttek is, igen többen voltak. Nem volt rajtuk semmilyen jelzés, sem pedig homlokvédő, így talán valami zsoldos sereg lehetet. Nem hittem volna, hogy sokáig fel tudtuk volna őket tartatni, azonban eszembe jutottak a csapdák, amiket még felállítottunk. Talán ha oda betudjuk csalni őket, akkor nem lesz nagy probléma a maradékkal elbánni, sőt talán ezekkel a csapdákkal az összest el tudjuk intézni.
Gyors mozdulatokkal berohantunk a barlang közepébe, majd vártunk. Az ellenfél amint meglátott minket, gyors rohammal próbált letámadni, azonban az figyelmetlenségükre sikeresen bele is sétáltak az első csapdába, vagyis a kifeszített kunai-ok sikeresen eltalálták őket. Nem végeztek velük, azonban földre kényszerítették őket. A következő egyedet a kötélcsapdánk kapta el, amitől fellógatva a szédelgett a magasba. Már csak ketten voltak, és volt is még egy csapdánk. Persze a nagy hévben és idegességükbe, nem igen figyeltek semmire, és az egyikőjük bele is sétált, majd egy kötél rántotta fel őt is a magamba. Az utolsó ellenfél, már vészesen közel volt hozzánk, aki kataná-jával próbált támadni.
-Senei Ta Jashu- emeltem magasba a kezem, majd egy tucatnyi kígyó szállt felé. Ha katanájával, egy-kettőt meg is tudott semmisíteni, a maradékkal nem tudott mit kezdeni, így ők végzetes sebet ejtettek rajta.
Az összest el tudtuk kapni, azonban ez még nem elég, végezni is kell velük, így Yuuval közösen egy-egy karddöféssel kioltottuk az életüket.
-       Ezekszerint vége, itt az idő, hogy mi is lemenjünk a barlangba.
A barlangba komoly harc folyt, de szerencsére mindenki épségben volt. A szóbeszédek valóban igazak voltak, hisz ott feküdt az a hatalmas szörnyeteg, a Nibi, teljesen kimerülve. Győztünk!
-       Mirubi, mint a küldetés vezetője szeretnék elbúcsúzni, hisz az én mesterem Itanashi, és nekem őt kell követni. Úgy látom, hogy sikerrel jártunk el, így itt az ideje, hogy elmenjek. Nem tudom, hogy mit terveztek a jövőbe, de amennyiben Itanashi is követni fog titeket, vagy segít nektek, akkor ugyan úgy én is itt leszek, és számíthattok rám. Addig is viszlát.

Amint elköszöntem mindenkitől, kimentem a barlangból majd Hozukijo felé vettem az irányt. Ezzel lezárva egy újabb kalandot.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Jan. 11 2015, 22:29

   Kazuya a csapat rangidős shinobija azt javasolta a többieknek, hogy kerüljenek Délkeletre, elvégre arra van a Vas Országa. Ha annak a határait elérik, akkor oda a Hoshi és az esetleges Kiri ninják nem követhetik őket, mivel semleges terület és az esetleges Samuraiokkal még mindig könnyebb elbánni mint a Hoshigakureiekkel, vagy pedig a Kirigakurei ANBU-val. Éppen ezért Mirubi és Kazuya erősen megragadták Karu ájult testét, majd megtartva azt, leugrottak a hegyről. Az érkezés mondhatni simán ment, ám hirtelen nagy durranás hallatszott. A Barlang beomladozott járata kirobbant. A négy fős csapat három eszméleténél maradt tagja felnézett és gondolkodás nélkül is tudták, hogy a nyomukban lévő ellenfelek azok, akik most kirobbantották a járatot, hogy levadásszák a zavargást keltő Ninjákat. Nos, tehát a csapat nem tétovázott, azonnal nekikezdett a menekülésnek.
   Yuu felerősített érzékeivel továbbra is a csapatot támogatta. Kötelessége és talán érdeke is volt, hogy ezekkel az emberekkel maradjon, elvégre ha most leszakadnak, akkor bizonyára az ellenfelek végeznének velük. A felállás a következő: Kazuya és Mirubi nagyobb és elnyújtott ugrásokkal halad előre Karu testét két oldalról felkarolva, Yuu pedig mögöttük haladva hátra tekinget és figyeli az ellenfeleket. Már több méterre eljöttek a hegy lábától de még csak most kezdenek kiugrálni az ellenséges ninják. Összesen hatot számoltak, ám a bal oldalon lévő füstből is egy gázálarcos csapat ugrik ki és mint minden jó, hivatalos csapat, ők is négyen voltak. Egészen biztosan Hoshigakurei ninják! De akkor mi a másik csapat? Nem lehet tudni, de az biztos, hogy az egyenruhájuk nem egyezik, viszont nem zavartatva magukat két oldalról próbálják megközelíteni a csapatot. Ha ellenfelek lennének, akkor bizonyára egymásnak esetek volna, de most nem ez történt. Így tehát a csapat mögött a hegy és a Hoshigakurei árok, előttük pedig a dombokkal, sziklákkal tarkított sivár táj, minimális fedezékkel. A Sziklás táj után homályos a kép, de úgy tűnik, mintha hegyek lennének, ám az nagyon messze van. Legalább egy Órás séta és egy fél órás rohanás. Lehetséges, hogy az már a határ... Minden esetre a csapatnak össze kell magát szednie, mivel ebben a tempóban hamar beéri őket az immáron tizenegy tagú ellenség!


Idebent minden olyan csendes. A külvilág zajai és érzései nem hatolnak be ide. Mintha egy teljesen más dimenzió lenne ez. Karu nem tétovázik, rögtön a dolgok közepébe vág és habár nem tudja, hogy a Bijuu képes-e kommunikálni vagy megérteni az emberi nyelvet, de ha az értelmes Ninjuukból indulunk ki, akkor egy Bijuu többre is képes mint az emberi beszéd... A Nibi nem reagált Karu szavaira és ha reagált is volna, azt Karu nem látta volna, - maximum ha megszólal a szörny - elvégre a földre esett fájdalmában. De nem adta fel, tovább folytatta a beszédet. A Nibi dühös volt, ám látva a fiú szenvedését, lángjai kissé lenyugodtak. A Szívében mardosó gyűlölet továbbra sem tompult, de nem egy rossz Démonról van szó, neki is vannak érzései. Bár koránt sem annyira jószívű mint a Hatfarkú társa, sokkal inkább olyan mint egy harcos Kunoichi emberi érzelmekkel... Ám a fájdalmakról amiket Karu átélhetett, neki is eszébe jutott az az érzés, amikor az a vízsugár többször is átvágta a testét. A harag szikrái újra lángra kaptak, ám nem förmedt rá a kicsiny lényre, ami most börtöne...
- A pecséted amivel megbélyegeztek koránt sem olyan egyszerű, mint aminek azt te gondolod... Érzem a pecsétet és a tested minden rejtett titkát. De nem szeretem, hogyha valaki Önző!
A Nibi hangja tárgyilagos és nőies volt. Hát valóban tud beszélni és mint kiderült, Női lélekről van szó. Karu nyitotta volna száját újra, ám a szoba távolodni kezdett tőle. Mintha valami kiragadná őt innen térben és időben... Érezni kezdte a szelet az arcán, érezte ahogy a teste föl s le mozog, miközben nyomó és súrlódó fájdalommal ráncigálják azt két oldalról. Majd meghallja Mirubi hangját.
- Fel kell tartanunk őket valahogy!
Mondta, mire Karu elkezdte kinyitogatni a szemét. Látta, ahogy Kazuya és Mirubi felkarolva őt, folyamatosan ugrálnak előre...


Karu
Állapot: 20% - Fáradt vagy, a testeden sok a karcolás, ám a pecsételés kimerített. Pár percben belül ez elmúlik és visszanyered az erődet.
Chakraszint: 110 % - Mirubi chakrafokozója dolgozik benned. Elég nagy dózis, így nem csak a duplájára nőtt a Chakrád a chakrafokozó a testi energiáidat is kellene, hogy növelje, de a Nibi chakrájának és a pecsétek "súlya" ezt a hatást nagy mértékekben tompítaná. Normális esetben Karu pár napig még eszméletlen maradna (A hatás még két körig tart, ami összesen 5 percet foglal magában)

Yuu [Az inaktivitás következményekkel fog járni ha a kaland végégi nem érkezik poszt]
Állapot: 60% - Kissé kimerült már a Shikiyaku no Jutsu sokszori használatától és az előző harcoktól és meneteléstől.   
Chakraszint: 70%

Mirubi
Állapot: 80% - Nem tett különösebb erőfeszítéseket
Chakraszint: 55% - Az előzőek
  
Kazuya
Állapot: 45% - Egyre jobban fárad, a pecsételés is kimerítette
Chakraszint: 35% - A Pecsételés és az utána következő jutsuk

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Jan. 12 2015, 00:38

A sötétség és csönd egy pillanat alatt megtört amint megpillantottam a Nibit. Olyan felséges volt most is mint az első pillanatban amikor megpillantottam a barlangban. Reméltem, hogy nem fogom elszúrni ezt az egészet, mert bár sok fájdalmat okoztam neki azért tudom, hogy nem lehet egyszerű ezek után gyűlölet nélkül a szemembe néznie ám ez mégis sikerült neki. A haragot láttam benne irányomban, de nem fedeztem fel gyűlöletet lényében. Ez olyan dolog amit az emberek éreznek és a Nibi kisugárzását inkább lehetett érezni mint egy másik emberét. Úgy éreztem, hogy ez a hely felrobban a chakra túltengéstől. Ha valahogy tudnék innen chakrát lopni akkor az jóval leegyszerűsítené a kijutásunkat a barlangból. Ez azonban most másodlagos szerepet töltött be terveimben. Első sorban el akartam mondani a Nibinek miért is volt erre az egészre szükség és mit várok tőle mielőtt elengedném... Bár sejtettem, hogy ezzel az elengedéssel még gondok lesznek de azért megpróbáltam ezzel motiválni ám, amikor válaszolt minden tervemet áthúzta. 
- A pecséted amivel megbélyegeztek koránt sem olyan egyszerű, mint aminek azt te gondolod... Érzem a pecsétet és a tested minden rejtett titkát. De nem szeretem, hogyha valaki Önző! 
Megdöbbentem... Az igazat megvalva nem hittem volna, hogy ez a lény nőnemű és úgy beszél mint egy kunoichi és mégis így volt. Hangja tiszta volt és határozott. Bár nem tudtam eldönteni, hogy a fejemben hallom vagy a fülemmel, de ettől függetlenül valami furcsa nyugodtságot éreztem. Mintha az ürességet ami bennem volt egy pillanat alatt feltöltötte volna valami ezekkel a szavakkal. Tudtam, hogy bizonyára nyitott könyv lehetek neki hiszen annyival áll fölöttem, hogy azt felfogni józan ésszel nem lehet. Még most sem értem, hogy miként sikerült legyőznünk őt, de azt tudom, hogy nagyon haragszik rám amiért ok nélkül idejöttem és most ráadásul rátettem még egy lapáttal. 


Amilyen gyorsan ide kerültem úgy egy pillanat alatt az egésznek vége is volt. Mintha csak egy álom lett volna az egész. Miután a Nibi közölte, hogy nem kér belőlem ezért úgy véltem, hogy ezt egyenlőre megúsztam. Tudtam, hogy még sok beszélgetni valóm lesz vele. Milyen furcsa most, hogy hozzám van láncolva teljesen másképp tekintek rá. Valószínűleg sokkal értelmesebb nálam és mivel már annyi életet leélt valószínűleg amennyi éve én élek ezért azt hiszem, hogy érvekkel nem fogom tudni meggyőzni, hogy segítsen. Ekkor azonban elkezdtem érzékelni, hogy lassan emelkedek és ereszkedek. Mintha vinnének és úton lennénk. Az első amit meghallottam az Mirubi hangja volt. Kinyitottam a szemem és érzékeltem, hogy visznek engem és már úton is vagyunk. 
- Fel kell tartanunk őket valahogy! 
Ennyit hallottam Mirubitól aztán megpróbáltam kihámozni magam a másik kettő karjaiból. Éreztem magamban őt. A kapcsolat gyengécske volt és olyan törékeny akár egy gyertya láng, de lobogott és...
Hirtelen ismét irgalmatlan fájdalom hasított a hátamba egy pillanatra így mégsem téptem ki magam a többiek kezéből inkább hagytam, hogy a testem elernyedjen. Kábultnak éreztem magam de éreztem őt a bőröm alatt az ereimben, az egész testemben. Egy kis időre a hasamhoz nyúltam majd felpillantottam a többiekre. Hálásan tekintettem Kazuyára és csak ennyit mondtam nekik.
- Köszönöm!
Azzal felvettem a többiek tempóját és gyorsan felmértem a helyzetet. Követnek minket ráadásul nem is kevesen. Egy egész különítmény vadászik ránk. Éreztem magamban az erőt... Nem tudom, hogy mitől regenerálódott a chakrám ilyen gyorsan de tudtam, hogy képes vagyok az ellenfélre olyan csapást mérni amit megkeserülhetnek. 
- Figyeljetek van egy ötletem, hogy miként rázhatnánk le őket! dobáljatok el minden robbanójegyzetet ami nálatok van. És adott parancsra mindenki robbantsa fel. Ezzel megzavarhatjuk őket és kis szerencsével párat le is szedhetünk és spórolunk a chakrával. 
Ha ezt a többiek is megteszik abban az esetben 5 robbanójegyzetet széjjel dobálok miközben menekülök és csak figyelek hátrafelé, hogy mi a helyzet Amint odaér az ellenfél csapata azonnal robbantunk. Remélhetőleg ezzel sikerül akkora detonációt előidézni, hogy az leszedjen közülük párat. Ha még továbbra is követnek megkérem Kazuyát, hogy menjen elöl és mutassa az utat ugyan is bizonyára elfáradt, én viszont visszább maradok Mirubival és remélhetőleg valamilyen kombinált támadással felfoghatjuk őket. 
- Figyelj csak Mirubi van egy jó ötletem. Ha jól rámlik te képes létrehozni egy ilyen nagyobb lökést azzal a fertőzött chakrával amivel Ita is rendelkezik. A tervem a következő és eldobok egy shurikent amit a technikám segítségével megsokszorozok. Az időzítés nagyon fontos ugyanis neked ezeket a shurikeneket kell az ellenfél felé löknöd a technikáddal, olyan sebességre gyorsítva azokat, hogy ne legyen esélyük kikerülni!
ha Mirubi megérti és belemegy a játékba abban az esetben Eldobok egy shurikent üldözőink felé és megsokszorozom őket amennyire csak tudom a Shuriken Kagebunshin no Jutsu segítségével amit Mirubi remélhetőleg be tud gyorsítani annyira, hogy halálos legyen az ellenfélre nézve.

// Kazuya elöl halad tovább és egyelőre nem avatkozik közbe! //

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Yuu on Hétf. Jan. 12 2015, 11:02

A shinobik világa tele van meglepetéssel, váratlan fordulatok tömkelegével. Amikor már azt hiszed, hogy elértél valamit, netán egyirányú jegyet biztosítottál a számára a túlvilág felé, rájössz, hogy érzékeidet becsapták, hiszen ahogy a mondás is tartja, semmi se az, aminek látszik, főleg nem ebben a világban. Rikuno is így járt, úgy tűnt, hogy megszabadult a feléjük tartó ellenségtől, helyett bekövetkezett némi pukk és egy nagyobb bumm. A várható detonáció felpörgette mindkettejüket, Yuu szinte azonnal odébb igyekezett vetődni, míg társa egy védekező természetű jutsut aktiválva ugrott be hősünk elé, hogy többé-kevésbé felfogja a robbanást. Túlélték, nagy lehetett volna a boldogság, azonban több aggasztó tényező is akadt.
Nemcsak hogy nem a helyi bandával volt dolguk, akiket így már nem lehetett megtéveszteni az egyenruhával, de még csak nem is árulkodott öltözetük arról, hogy honnan is jöttek. A másik dolog, ami aggodalomra adhatott okot már jóval egyszerűbb volt, hiszen ketten voltak, lássuk csak, egy…,kettő…, három…, a lényeg hogy jó sok ádáz, képzett anonim nindzsa ellen.


*

Morcosan, megtépázva, néhány hullát hátrahagyva, de még életben baktattak a hegy mélyébe. Kardjuk, jutsuik útját nem állhatta semmi. A csapdák életmentőnek bizonyultak, noha sokáig nem tartóztathatták fel a nyomukban lévőket, mégis nyertek némi időt, hogy közelebb kerülhessenek az öngyilkos csapat többi tagjához és egy nagyobb veszedelemhez. Utóbbiban már nem lehettek annyira biztosak, hiszen megfigyelhető volt, hogy a rengések egy ideje megszűntek, a sziklák útvesztőjében látszólagos béke honolt.


*

Utánuk a vízözön vagy csak az emberözön? Bárhogy is van, magukkal hozták a bajt, noha Itanashi lezárta az összes lehetséges be és ezáltal kijáratot is, valószínűleg csak ideig-óráig tudják feltartani őket, kivéve, ha megfelelő módszerekkel a tarsolyukban képesek pillanatokon belül eltakarítani az útakadályt.
Mindez azonban nem nagyon foglalkoztatta. Lenyűgözte a barlang padlóján heverő óriási démon, melyhez képest a benne lévő satnya lélek egészen eltörpült. Legalábbis Ő maga így érezte. Sokáig már nem csodálhatta ezt a fenséges lényt, hiszen bátor, ugyan akkor teljesen leamortizált vezetőjük testében nyoma veszett a pecsételési folyamatok során. Miután két segítőjük elhagyta a helyszínt, egyszerűen beolvadva a sziklába, hatalmasat koppant elméjében az a tény, hogy csapdába estek. A pecsételés nem tűnt két perces munkának, az eddig harcban állók erejük határán voltak, legalábbis rájuk pillantva nagyon úgy tűnt, hasznát vennék némi alvásnak. Ő maga, noha fittebb volt a démonvadászoknál, sokat nem ért volna a túlerővel szemben, így új alternatívát keresett mellyel megszökhetnek szorult helyzetükből és ezáltal a halál csontos kezére is rácsaphatnak egy nagyot. Körbekémlelvén a sötétben, bár felfedezett kisebb-nagyobb és még emberméretű repedéseket is, melyben könnyű szerrel elférhetnek, nem volt rá garancia, hogy jutnak bárhova is. Fortuna azonban rájuk kacsintott, de még milyen kacsintás volt. Levegő, gyengén érezhető, alig észrevehető, de a felerősített érzékeket nem tudta kicselezni. Egy nagyobb, emberméretű résből levegő szivárgott a lezárt terembe vagy inkább medencébe, amire jelen pillanatban sokkal jobban hasonlított a helység. Habozás nélkül felhívta a többiek figyelmét erre az apró tényre, miszerint akár túl is élhetik ezt a mai kalandot és nem feltétlenül kell nekik elpatkolniuk ebben a sötét lyukban.


*

Szabadság, szerelem mentesen ugyan, de szabadság. Hoshigakure nyílegyenes irányba, noha némiképp zuhanni kéne pár métert hozzá, mérges gázból való szippantáshoz szintén ugyan ez dukál. Omladozó be illetve kijárat a hátuk mögött, feltehetőleg ellenséggel nyakon öntve, nyami.  Minden bizonnyal rossz csillagzat alatt születhetett, hogy mindig ilyen peches és életveszélyes helyzetekbe kerül, ami nem is lenne baj, de a társai egyfolytában igazi fanatikusnak, öngyilkosnak, lázadónak, forradalmárnak és a többinek bizonyulnak. Azonban nincs mit tenni, jobb ha velük tart és amíg képességei és tudásához mérten, a tőle telhető módon távol tartja a többieket a bajtól, addig Ő maga is megúszhatja ezt a kalandot. A kis naiv, ő így gondolta, de nem sok idő kellett ahhoz, hogy a nyomukra elljenek. Hoshigakure és az ismeretlen haderő egyként közelít feléjük, remek. Azonban egymaga nem képes velük felvenni a harcot, egy szál kardja, noha halálos fegyver a kezében, nincs idő a hadakozásra. Talán szabadon kéne engednie a gonoszt? Megtehetné, egész biztos készséggel átvenné a teste felett az uralmat és felaprítana itt mindenkit. Visszautasíthatatlan ajánlat lenne, nem? Ugye?
Hiába töpreng, nem meri rászánni magát és nem is lesz rá szüksége, legalábbis egyelőre. Hős vezérük magához tér és félholt állapotában, de lehet hogy alvajáró, azonnal ötletel és parancsot rikkant, melyet Yuu ugyan nem tud kivitelezni, de a többiek annál inkább, noha az ötlet kicsit sem tetszik a nagyszerű kardforgatónak, hogy a háta mögött pár méterrel próbálják miszlikbe robbantani az ellenséget.
avatar
Kenshiro Yuu
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol az elmém mélyén...


Adatlap
Szint: C
Rang: Jutsetsu
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Jan. 12 2015, 16:29

   Mostanra a csapat minden tagja csatlakozott a meneküléshez, ugyanis Karu felébred. Furcsa érzés volt számára érezni, hogy teste gyenge mint a harmat, de chakrája szinte már túlcsordul. Általánosságban ha a chakra túlteng valakiben, akkor majd kicsattan az energiától, ám Karu is sejtheti, hogy a pecsételésnek van köze mindehhez. A csapat most már gyorsabb tempóban haladhatott, mivel Karut nem kellett cipelni, de Ő így is eléggé lemaradozott a többiektől, ám egyikőjük sem hagyta magára. Ki érdekből, ki pedig bajtársiasságból és ki pedig gondoskodásból, de a jelenlévők közül talán mindenkinek nyomós indokai vannak, hogy miért ne hagyják odaveszni az újdonsült Jinchuurikit...
   A tizenegy fős ellenséges csapat, hatalmas erőket vonultathatott fel. Habár, Yuu és Rikuno nem ezt mondaná, de valószínűleg a Zsoldosnak tűnő Ninják és a Hoshii ellenfelek is komoly erőket birtokolnak. Habár, ez még nem tényszerűsíthető, de jobb felélni mint megijedni. Éppen ezért Karu egy újabb tervel állt elő, amivel vagy megsemmisíthetik vagy lelassíthatják az üldözőiket. A robbanójegyzetek szétdobálásával Karu és Mirubi foglalkozott, mivel a többiek nem birtokoltak ilyesmit. Mirubi láthatóan galacsinokba gyúrta össze a jegyzeteket, majd szétdobálta őket a kisebb kövekkel tarkított területen. Természetesen Yuu vigyázott és a társak is vigyáztak Yuu épségére, így rá nem tapadt egy robbanójegyzet sem. Ami viszont lényeg, hogy az eldobált jegyzetek nem látszódtak és vannak olyan távolságra - nagyjából 100 méter - az ellenféltől, hogy ne lássák amit csinálták.
   Amint az ellenfél a közelbe ért, az összesen 10 robbanójegyzetet egymás után robbantották fel a Kenshirok, aminek a következménye egy, a környezetet is eléggé megrázó robbanássorozat lett, ami szét reppentette az ellenfél csapatát. A Zsoldosok közül hárman a magasba repültek, míg hárman elugrottak. A Hoshigakurei ninják közül zavartalanul folytatták tovább útjukat mind a négyen. Testüket láthatóan valamilyen Chakra Aura vette körbe, ami vélhetően - a képzett shinobik kikövetkeztethetik gondolkodás nélkül - megvédte őket a robbanástól és most kézjeleket formálnak. Karu ekkor áll elő a következő tervvel, ami egy kombinált támadás lenne. Neki is kezdenek a jutsu megvalósításának, elvégre Mirubi egy bólintással és a "Rendben" szóval biztosította Karut a támogatásáról. Chakrát kezdtek halmozni mindketten. Karu kezébe vette a Shurikent, majd nagy mennyiségű Chakrát vezetett bele, míg Mirubi mindkét kezét előre tartotta. Érezhető volt körülötte és a kavargó levegőben ugyanaz a vészjósló érzés, ami Itanashi közelében is. Karu kezében a Shuriken már-már kékes fénnyel izzott, annyi chakrát vezetett bele, majd amint végeztek mindketten, Karu eldobta a Shurikent. Az előkészületek nagyjából tíz másodpercig tartottak, így a Hoshigakurei ninjáknak volt idejük befejezni a kézjelsorozatot. De már késő volt! Karu elhajította Shurikenjét, amit megsokszorozott technikája segítségével, így hatalmas mennyiségű chakrával összesen 100 Shurikent hozott létre. Mirubi sem volt rest, Ő is rengeteg chakrát halmozott fel és egy kétkezes Kasseikent indított útjára. A fekete hullám megtolt a Shurikenek teljes szélességét és hihetetlen gyorsasággal érte el az ellenfelet, akik Különleges Chakrájukat irányították volna éppen...
   A Shurikenek úgy csapódtak bele az ellenségekbe és a talajba, mintha száz puskagolyót lőttek volna ki rájuk. Némelyik Shuriken átlyukasztotta a ninják testét, némelyik pedig hatalmas földrobbanással fúródott bele a talajba, kisebb krátereket hagyva maguk körül... A Csapat nem várta meg, amíg a technika keltette por eltűnik, azonnal folytatták az útjukat. Yuu és Kazuya néhány méterrel előttük járt, ám amikor Mirubi és Karu visszafordult, hogy csatlakozzanak, látták ahogy Kazuya és Yuu megálltak. Yuu számára igencsak érdekes lehetett a látvány, ugyanis lemaradt társai valószínűleg elintézik az ellenfeleket, ám Kazuya megállásra szólította fel Yuu-t. Kezeit a fiú elé tartotta. Amint ez megtörtént, előttük mintha megnyílt volna a tér... nagyjából 100 méterre voltak a jelenségtől. Négy ANBU maszkos ninja tűnt fel a homályból. Úgy tűnt mintha a messzi hegyekből léptek volna ki, ám valójában nem ez történt. Egy Genjutsu az, amibe bele esett a négy behatoló, méghozzá egy nagy területre ható Genjutsu. Mirubi és Karu ekkor beérte a többieket és csatlakoztak. Hamarosan a köd elülni látszott és a táj is elhomályosult, alakot öltve a valódi terület: Nagyjából hat sátorból álló, Kirigakurei Jelekkel ellátott Tábor. A négy ANBU mögött további öt Kirigakurei Chuunin egyenruhát viselő Ninja, akik éppen egy jelekből alkotott körből álltak fel... A tábor mögött egy nagyobb erdő terül el, amit eddig a köd és a Genjutsu fedett...

// Kazuya mivel tapasztalt, így tudja, hogy ha ezek a Kirigakurei ninják már a hegytől Genjutsut használtak a csapaton, akkor vagy észrevétlenül közel kerültek hozzájuk, vagy pedig távolról használtak Genjutsut, ami vagy egy nagyon összehangolt specializálódott csapatra vall, vagy pedig nagyon sok chakrafelhasználásra, ami azt jelenti, hogy valamilyen chakrafokozó hatása alatt vannak.


Karu
Állapot: 30% - Fáradt vagy, a testeden sok a karcolás, ám a pecsételés kimerített. Pár percben belül ez elmúlik és visszanyered az erődet. (Fokozatosan jön vissza az erőd) 
Chakraszint: 80% - A hatás lejárta után, a chakrád visszaáll a Deidara által utoljára felírt Chakrára

Yuu
Állapot: 60%
Chakraszint: 70%

Mirubi
Állapot: 80%
Chakraszint: 35% 
  
Kazuya
Állapot: 41%
Chakraszint: 35%

Megjegyzés: A Kiri ellenfelek használták a Kirigakure no Jutsut és a Duplázó Terület technikát a hatás eléréséhez. Ezzel magyarázható a tér meggörbítése ami valójában az elétek vetített terület átlépése volt, a köd pedig homályosabbá tette a területet. A pecsétek és az öt Kiri ninja hozta mindezt létre koncentrálva. Ezt csak ti tudjátok, a karaktereitek nem sejthetik, csak ha logikusan levezetitek.  //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd Jan. 13 2015, 21:44

A támadásunk sikeresen célba talált. Amint létrehoztam a jutsut ismét mintha olyan erős fájdalom hasított a testembe, hogy úgy éreztem valami belülről tép szét. Nem bírtam tovább és felüvöltöttem a fájdalomtól!
- Kérlek segíts! Nem bírom elviselni ezt... Kérlek... Kérlek...
Suttogtam magamban bár nem tudom kinek könyörgök... A fájdalom ahogy jött úgy el is múlt szinte azonnal. Nem hiszem, hogy más halhatta, hogy mit suttogok csupán a fájdalommal teli kiáltást. Az viszont felvillanyozott, hogy a technikánk sikeresen célba talált és remélhetőleg maradéktalanul végeztünk a hoshigakureiekkel. Hallottam már róla, hogy a hoshi ninjáknak van egy fajta különleges képességük de ezt eddig nem nagyon akartam elhinni. Aztán felfedeztem magamban a kekkei genkai örökséget és onnantól hinni kezdtem az ilyen erőkben. Mirubival a kombinált támadásunk viszont meghozta a hatását és a közvetlen közelünkben szinte mindent elpusztított. Valami azonban mintha megváltozott volna a chakra rendszeremben. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem olyan érzés volt mint amikor Ao megpecsételt, mert az csupán a sav megidézését tette lehetetlenné... ez most más volt. Biztos vagyok benne, hogy ez a pecsételés utóhatása.  Azonban ha ez így van akkor nagyon oda kell figyelnem. Éreztem ahogy nyerem vissza az erőmet, de azt nem tudom meddig tart még amíg teljesen sikerül visszanyernem azt az állapotot ami a pecsételés előtt volt. 
Miután visszafordultunk előre egy pillanatra mintha valami nem stimmelt volna a környezettel. Legutóbb amikor előre néztem még hegyeket láttam a távolban most azonban csak ködöt látok és amint egyre közelebb érünk egy tábor körvonalait. Kazuya szinte azonnal megtorpan és megállítja Yuut is. Mi is megállunk a volt kenshiro vezetővel egy vonalban.
- Feltehetőleg genjutsut használtak rajtunk, de már elég rég óta. Gyakorlatilag amióta erre jövünk végig egy genjutsuba néztünk bele. Nyomorult oninek...
Mondja Kazuya és közben látom, hogy erősen töri a fejét valamilyen terven. Nekünk viszont nagyon vesztegetni való időnk. Bár a hoshi injákat talán sikerült elintézni, de a másik csapattal még számolni kell. Genjutsu? Erről már hallottam annak idején Kazuyától és az öregtől is. Mindenféle illuziókat láttatnak az áldozatukkal akik ilyen fajta ninjutsut használnak. Ezekben az illuziókban az a veszélyes, hogy igazából nem történnek meg az emberrel a legtöbb esetben amiket lát, de a genjutsu az agya azon részére hat például a fájdalom központ ami valóssá teszi adott esetben a fájdalmat. Ebből következik, hogy szinte bármit el lehet hitetni az emberrel!
- Várjunk csak, de ha ilyen messziről fent tartották ezt a technikát hiába a légyszám akkor is rengeteg chakrájukat vehette igénybe...
Eközben lopva hátrapillantok. 
- Megint támadt egy ötletem ám ehhez szükségem lesz rád Yuu! A terv a következő: mi ketten Mirubival megpróbáljuk elintézni ezt a kirigakurei bandát. Mivel Hoshigakure nincs jóban ezekkel így ha ők küldték a zsoldosokat azok meg fognak állni. Ha nem abban az esetben Yuu te jössz. Arra kérlek, hogy engedd szabadjára benned lakozó szörnyet és próbáld meg elintézni őket mind egy szálig. A lényeg, hogy senkit ne hagyj életben a zsoldosok közül. Rád bízom, hogy miként végzed ki őket, csak tedd el őket láb alól. 
Ekkor elindulok pár lépéssel Kazuya elé. 
- Sensei a te chakrádra még szükségünk lehet. Ha minden kötél szakad kérlek hívd segítségül a teknősöket...
Közben Mirubira pillantottam, aztán felmértem az ellenfelet. Gyűlölet futott végig rajtam amikor megláttam őket. 
- Küldjük őket egyenesen a tüzes pokol mélyére Mirubi! Jöhet a legerősebb tűz technikád amit ismersz. 
Azzal kézpecséteket formáltam és egyenesen a Kirigakurei elit shinobikra céloztam. Lehettek gyorsak és erősek, gondoltam magamban.
- Ezt védjétek ki! Katon Gouka Messhitsu!
A hatás egészen elképesztő volt. Remélem Mirubi még rásegít valamilyen tűz technikával, mert ketten együtt tényleg sanszos, hogy ki tudjuk őket végezni minden gond nélkül de talán egyedül is sikerülne ezzel a technikával. A hatás egészen elképesztő volt. Vettem egy mély levegőt mint a tűzsárkány rakétánál de most sokkal koncentráltabban okádtam tüzet. Remélem ez elég lesz, hogy elsöpörjem az egész tábort. Az biztos, hogy a támadás elemi erejű és pusztító akár egy valódi sárkány!

// A katon ninjutsut amit használtam itt lehet megtekinteni! Smile //

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Yuu on Csüt. Jan. 15 2015, 20:13

Ahogy a helyzet forrósodott, a két fiatalabb szörnyeteg megmutatta erejét, melyet az egész világ retteghetett. Yuu némiképp keserű szájízzel tartott tovább Kazuyával, míg Karu és Mirubi az ellenség eltakarításával és darabokra tépésével foglalatoskodott. Flusztráló volt a tudat, hogy ereje elenyésző és Ő maga pedig tehetetlen. Gyalog, ez volt a szerepe a világ sakktábláján, abban a világban, ahol nála sokkal hatalmasabb emberek formálták a világot. Túl volt már ifjú korának legjobb részén, noha nem volt még túlzottan öreg, de közeledve a harminchoz, úgy érezte, egyre kevesebb esélye van, hogy tökéletes fegyverré csiszolja magát. Noha a történelemkönyvekbe bekerülhet vérrel, de a neve, melyet a kegyetlenkedéseivel jegyez be a világ történelem könyvébe, olyan sivár, olyan jelentéktelen. Nem több egy mészárosnál, ám még minden változhat. Karddá válhat, melyet nem olvaszt meg a nap tüze, nem állít meg szikla és mely kettészeli akár a Holdat is. Saját zabolátlansága és a benne lévő valódi démon ereje, mely mostanra eggyé vált chakrájával, talán sorsfordító lehet. A halál, a bukás elkerülhetetlen, ám mindez mit se számít, ha valamilyen fenséges formában örökre nyomot hagy a világon.
Igazi mészárszéket rendezett a két holt fáradt shinobi, kikben még így is legalább kétszer akkora erő szorult, mint Yuuba, aki nem volt képes még teljesen kihasználni új erejét. Tehetetlenségében már maga is nekiesett volna üldözőiknek. Keze görcsösen fonódott kardjának markolatára, készen arra, hogy bármelyik pillanatban előrántsa fegyverét. Ahogy egyre inkább szorult a nyakuk körül a hurok, úgy tűnt, a sors megadta a lehetőséget a bizonyításra. Kazuya megálljt parancsolt és nem csak azért, na jó, talán azért, mert a tér furcsa mód meggörbült előttük és néhány shinobi lépett ki a furcsa jelenségből. A káprázat ahogy jött, úgy el is tűnt, nem hagyva mást, csak ellenséget a helyén. Csapdába kerültek vagy már a kezdetektől csapdában voltak, ezt Ő maga se tudta. Nem volt menekvés.
Karu, látszólagos hidegvérrel, kimerülve ugyan, de csatára készen állt és ezt Yuuval is tudatta, noha olyan parancsa is akadt, mely eldönthette volna az egész helyzetet. Sajnos a parancs vagy inkább javaslat, kétélű kard volt, hiszen amilyen eséllyel elpusztíthatja ellenségeiket, ugyan úgy elpusztíthatja önön magukat is. Az egyetlen dolog amit vezetőjük nem tudott, hogy Yuu már egy másik, pontosabban saját világában járt.


*

- Ha szabadon engedsz, eltakarítom a szemetet és életben maradhatsz…, ami a társaidat illeti, nos, nem ígérhetek semmit. Megvetem Kirigakurét, a Kenshirókat, noha voltam olyan szerencsétlen, hogy egy Kenshiro lett az új gazdatestem, de szükségem van rád és elég sötét a lelked és az elméd ahhoz, hogy a hasznomra legyél és ki tudd aknázni végtelen erőm forrását, idővel.
Nem érzett ezúttal semmit, ahogy a székében ücsörgő férfira emelte a tekintetét. Korábban elöntötte már vérszomj, amikor a saját életéért küzdött, hogy elméjét ne igázza le ez az ördögi lény. Érzett már félelmet, rettegést, amikor tudatának sáncait ostromolta és elrángatta a valóságból, hogy megkaparinthassa a testét. Most azonban higgadt volt, mérlegelt. A Kapitány igazat beszélt, nem volt sok lehetőségük. Karu, Mirubi, mindketten fáradtak voltak, erejük megfogyatkozott a macskadémon elleni harcban és még ők se szállhattak szembe hosszú távon ekkora túlerővel. Maga a gonosz volt az egyetlen lehetőségük, noha nem volt rá garancia, hogy a többieket nem öli meg. Szerencséjére azonban önön magának nem volt vesztenivalója. Ha vissza tudja szorítani akkor mindenképp túléli. Egyedül remélni tudta vezetőjük naprakészségét az útitársában lévő lény természetéről és kockázatáról.
- Megkapod amire vágysz. - mondta színtelen hangon, tekintetét pedig belefúrta a férfi szemeibe.
- Azt azonban áruld el, mégis mit kell tennem, hogy te visszatérhess?
Egy ideig némaságba burkolózott a fura kalapos alak, vizsgálta Yuut. Meghökkent, noha csak egy pillanat erejéig és bár ezt nem mutatta ki, de rendkívül furcsának tartotta új testének régi és jelenlegi gazdájának reakcióját. Nem félt és nem is ellenkezett. Lehetséges, hogy találtak valami trükköt amivel megszabadulhatnak tőle és örökké az enyészetté válik? Nem túl valószínű, a helyzetük pedig valós volt, nélküle elvesznek.
- Nos? Hogyan szabadíthatlak ki?

Felhagyván az elmélkedéssel, színtelen hangján az ifjúhoz szólott.
- Az egyetlen módja, hogy kiszabadíthass, ha meghalsz, itt, ebben az üres szobában. De te nem ezt akarod ugyebár, csak hogy ideiglenesen visszatérjek. Amennyiben emlékeim nem csalnak, világosan elmondtam még első találkozásunk alkalmával, ha gyávának, gyengének bizonyulsz, akár csak egy kis gyengeséget mutatsz, áttörök a védelmeden és leigázlak. Azonban úgy áll a helyzet, bánatomra, túl összeszedett lettél, őrültséged erősebben keveredik a racionális éneddel, mint valaha. Nem féled a halált, mely bátor dolognak tűnik, ugyan akkor botor is. Erős vagy, talán az első igazi méltó ellenfél számomra, noha ettől még nehogy azt hidd, hogy sokáig nyugtod lesz tőlem. Azonban mivel gyengeségedből nem táplálkozhatok, az egyetlen dolog amit tehetsz, hogy feladod magad nekem.
- Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre.

- Halj meg, azaz csak majdnem és én előtörök és megmentem szánalmas porhüvelyedet, noha abban az állapotodban, szerencse kell hozzá hogy megfékezz. Akár leengeded elméd sáncait, akár a halál peremére kerülsz, készülj fel életed legkeményebb csatájára, ha nem akarsz az enyészeté lenni.


*

A lélek világát felváltotta az eleven, fizikai valóság, melyben helyzetük cseppet sem lett rózsásabb. A szemében elszántság lángja égett, elméjében némi kétely visszhangja verődött vissza, de már döntött, nem fog visszafordulni. Azt se várja meg, hogy Karu és a többiek még jobban kifárasszák magukat és talán megmeneküljenek a kutyaszorítóból. Mi van ha ez még csak az előőrs és többen vannak? Ha nem lesz egy időre önmaga, akár száz shinobival is végezhet közvetve, a győzelem borítékolva van. Tudta hogy azzal amit tesz, veszélybe sodor mindenkit, rá pedig szörnyű megpróbáltatások várnak, de nem érdekelte. Egy hozzá hasonló sose lesz olyan szerencsés hogy csak egyszer kelljen szembenéznie a halállal.
A penge szinte nesztelenül siklott ki hüvelyéből, majd gazdája ellen fordult. A jéghideg acél könnyű szerrel szúrta át a bőrt, majd hasának izmait, hogy végül mélyen megálljon testében. Fájdalmas üvöltést hallatva a földre rogyott, de alig pár másodperccel később, füstszerű bíbor chakra tört az ég felé, szeme előtt elhomályosult a világ és míg teste ismét talpra állt és ördögi kacaj kíséretében kihúzta magából a kardot, míg sebe elkezdett begyógyulni a chakra hatására, addig Ő maga talán a kinti világnál is veszedelmesebb harctérre került.


A hozzászólást Kenshiro Yuu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 22 2015, 10:44-kor.
avatar
Kenshiro Yuu
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol az elmém mélyén...


Adatlap
Szint: C
Rang: Jutsetsu
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Jan. 20 2015, 17:55

// Ha jól értesültem akkor Tsume innentől átveszi a Kalandot. Minden infót elküldök neki! //


A négy fős leharcolt csapat hatalmas próba elé lett állítva. Amint Kazuya megállította Yuu a többiek is csatlakoztak és a már előbb leírt jelent játszódott le előttük. AZ Erdő mindössze néhány méterre volt tőlük, amely talán a menedéküket is jelentheti, elvégre errefelé a Vas Országa van, így nem igazán táborozhatnak ott a Kirigakurei Ninják. Ám ez a négy fős ANBU csapat és a mögöttük lévő Chuunin egyenruhás shinobik komoly gondokat állítanak a csapat elé... Kipihenten és sérülésmentesen Yuu, Karu, Kazuya és Mirubi talán fel tudná venni a harcot ezzel a kilenc ellenféllel úgy, hogy elmenekülhessenek, de ebben az állapotban koránt sem lenne ez annyira könnyű. Ami viszont biztos: Ha meg akarnak menekülni akkor vagy nagy áldozatra, vagy pedig komoly segítségre lesz szükségük. Itanashi és Rikuno valószínűleg már messze jár, így nem maradt más választás, mint a harc... "Segíts magadon és Isten is megsegít." Ez esetben vajon melyik Istenről lenne szó? Amaterasuról? Ekibiogamiról? Jashinról? Nem lehet tudni, ahogy azt sem, hogy az ellenfél oldalán milyen ninják állnak. Az viszont biztos, hogy felismerték Karu testén az "Y" pecsétet és azokat a jeleket is, amelyek egy Bijuu elzárására hivatottak...
Másodpercek alatt zajlott le minden... Karu azonnal kézpecséteket formált, ezalatt pedig kiadta az utasításokat Yuunak és Kazuyának, akik természetesen tették azt amit tenniük kellett. Nem lehet tudni, hogy Yuu mégis mennyit fogott fel abból, amit Karu mondott neki, ugyanis elméje teljesen más helyen járt, de az biztos, hogy ami most következik arra sem az ellenség, sem pedig a jelenlévő tagok közül néhányan nem számítottak. A száz méterre lévő tábor mozgolódni kezdett, miközben Karu csapata egyre közelebb lépkedett hozzájuk. Mirubi bólintott, hiszen az előző kombinált támadás is bevált. Karu létrehozta pusztító technikáját, ami a feléjük száguldó ANBU csapatot igazából egyáltalán nem érte váratlanul, hiszen száz méterre volt egymástól a két csapat. Habár, Karu és Mirubi is megvárták, amíg közel ér az ellenség, majd csak utána használták a technikát. Karu hozta létre először a jutsut és már Mirubi is készült volna a technikához, amikor is a mellettük lévő Yuu magába szúrta a kardot. Mirubi azonnal felhagyott a technika létrehozásával. Nem tudni, hogy mi járt a fejében, viszont elárulhatom, hogy valamiféle csapdára gyanakodott, hiszen nem mindennapos dolog az, hogy magába szúrja a saját kardját egy Ninja... Karu Technikája így egyedül nézett szembe a négy Kirigakurei ANBU-val akik kézjeleket formáltak, ám ezt Karu már nem látta a hatalmas tűztömeg miatt... Mirubi eközben a földre térdelő Yuuhoz sietett, aki kihúzta magából a kardját, ám ekkor hatalmas Bíbor színű chakratömeg szabadult fel a fiatal Jutsetsuból. A közeledő Mirubit ez a chakratömeg könnyűszerrel taszította odébb, egyenesen Keletnek, míg Kazuya talpon bírt maradni, ám neki is hátrálnia kellett. Karut szintén meglepetésként érte a "lökéshullám," ám a Ninjutsuját pont betudta fejezni... A technika helyén csupáncsak egy hatalmas por és hamufelhő maradt, ahogy a hő felzavarta a talajt, majd megégette azt. Ám nem tartott sokáig a tétlenkedés ahogy Mirubi és Karu feltápászkodott a földről, a tömény füstből kettő, fejenként egy-egy nehezékkel ellátott lánc, vagyis Kusari-Fundo tört elő és tekerte körbe a két Kenshirot. Ez a technika Kirigakure kedvelt elfogó technikája, ám furcsa, hogy csak egy-egy lánc jutott mindkét Shinobira, míg Kazuyára egy sem.
A dolgok zajlanak arra Északon, míg itt a porfelhő lassan elülni látszik... A Hoshigakurei haderő komoly károkat szenvedett és a Kombinált támadást egyedül két Hoshigakurei Ninja élte túl teljesen sértetlenül Csillagchakrájuknak köszönhetően. Tudják, hogy a csapat miért jött ide és mit birtokolt. Azt, amit Hoshigakurénak oly nagy titokban nem sikerült hosszú időn keresztül megszereznie. A Két Chuunin, így felbátorodva nekiindult az ellenségnek hátba támadva azt, valamint kész arra, hogy a Kirigakurei haderővel is szembeszálljon, elvégre Ellenséges Nemzetről van szó... Rangjuk ugyan Chuunin, de erejük és szívük nem. Ez a különleges chakra ami körbelengi a testüket és védelmet nyújt számukra, minden bizonnyal a Jounin szintre emeli őket... 



Eközben Karu csapatának jelenlegi legerősebb tagja egy furcsa helyen találta magát. Egy fehér szobában...






Karu
Állapot: 50% - Fáradt vagy, a testeden sok a karcolás, ám a pecsételés kimerített, viszont most már nem érzed ennek terhét.
Chakraszint: 50% - A Fokozott Chakratermelés amit Mirubi technikája okozott megszűnt, ám a chakrát felhasználtad a Katon Technikára

Yuu (Exlaw)
Állapot (Yuu Fizikai Teste): 150%
Átváltozás: 1% - Körönként 10%-ot fog felmenni, ha Eléri a 100%-ot akkor Yuu veszít és a Kapitány átveszi felette az irányítást
Chakraszint: 200%

Yuu (Fehér Szoba) - A harc kezdetét veszi az Exlaw és Yuu között. A Mesélő irányíthatja az Exlawot, megszólalhat vele, ám mivel Te tudod legjobban kijátszani az Exlaw jellemét így minden posztodban megírhatod, hogy mit mond az Exlaw
Állapot: 100%
Chakraszint: 100%


Mirubi
Állapot: 75%
Chakraszint: 35% 
  
Kazuya
Állapot: 41%
Chakraszint: 35%


A hozzászólást Rikudou Sennin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 22 2015, 16:16-kor.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szer. Jan. 21 2015, 01:04

Sikerült megalkotnom a technikámat és hatalmas mennyiségű tüzet szabadítottam a felénk tartó Kirigakureiekre, akik látszólag észrevették a pecsétet a hasamon, mert mintha kiválasztottak voln a többiek közül legalábbis egy pillanatra így éreztem. A technikám végigsöpört a tájon és feldúlta annak minden szegletét ahol érte. A pusztítás mértéke elképesztő volt és egy pillanatra el is vesztettem az onineket a szemem elől ami komoly hiba volt, de közben valami olyasmi történt amire egyáltalán nem számítottam. Egyik pillanatban Mirubi még mellettem volt a másikban pedig Yuu felé vette az irányt... Így sajnos az ekibiogami feje nem tudott ezúttal besegíteni. Valami baj lehet Yuuval, vagy miért ment oda? Ekkor láttam meg, hogy első emberem aki mondhatni a bizalmasom konkrétan hasba döfte magát a saját kardjával. Miközben odafordultam elvesztettem a Kiri jouninokat szem elől és az egész egy pillanat alatt történt. Egy nagyon erős lökéshullám rázza fel a tűz pusztítása után a tájat. Mi üthetett ebbe a fiúba, hogy megpróbál végezni saját magával? Talán csak így tudja szabadjára engedni az exlaw erejét? Az eredmény mindenesetre borzalmas és lenyűgöző egyszerre. Ez a chakra úgy veszi körbe a testét mintha valami méreg lenne és közben mégis mintha gyógyítaná azt. 
- Mirubi TŰNJ EL ONNAN!!! 
Üvöltöm a csapattársamnak aki minden bizonnyal eddig nem volt tisztában vele, hogy miért is hoztam magammal az amúgy ártalmatlannak tűnő Kenshirot. Ebben a pillanatban azonban valami nagyon furcsát éreztem... A testemre valami fémes tekeredett rá ami nagyjából gúzsba kötött és kétszer átfordult rajtam miközben a végén lévő súly a földre esett. Pontosan tudtam, hogy mi ez. Az éppen feltápászkodó Mirubit ugyan így próbálják csapdába ejteni. Ez Kirigakure kedvelt elfogási módszere. Persze, hiszen ők imádják megbénítani az áldozatot mielőtt elkapják. Elvesztem az egyensúlyom és nem tudom megtartani magam és mint egy krumplis zsák dőlök a föld felé. Most már semmi sem tarthat vissza a becsapódástól. Próbálom a kezemet valahogy magam elé tenni, de csak annyi érek el, hogy sikerül a testem elé behúznom a két karom és ezzel tompítani az ütést. Egy pillanatra elsötétül a világ. A másodperc tört részére, de számomra megáll az idő. Ismét a bronz kapu előtt vagyok, ezúttal azonban nem látom a Nibit. Egyszerűen felidegesít a tény, hogy tehetetlen vagyok és semmi esélyem sincs ezek ellen. Most, hogy már sikerült befognunk a világ kilenc démona közül egyet ezek meg egyszerűen csak elkapnak. Egyik oldalról a Kirigakurei haderő, a másikról hoshigakure. Hoshigakuréban talán nem végeznének ki, de előbb utóbb a börtöneikben érne utol a halál ha nem a rajtam végzett kísérletek közben. Teljesen kikelek magamból és így üvöltök bele a végtelen sötétségbe. 
- HOL VAGY? Az isten verje meg ha ki akarsz jutni innen élve akkor SEGÍTS NEKEM!
Utasítom a Nibit, mintha egyáltalán hatalmamban állna. Ekkor ismét görcsös rángás fut végig testemen és ismét térdre rogyok mint a legutóbbi alkalommal amikor itt jártam. A fájdalom ezúttal sem kegyelmez és lesújt rám. Nem csoda, hogy a testem nem bírta a pecsételést. Normális esetben több nappal előtte fel kell készülni egy ilyen folyamatra és gondolom legalább fél napot vesz igénybe egy ilyen szertartás. A szervezetemet, az idegeimet annyira megterhelte a pecsételés, hogy az izmaim maguktól rándulnak össze mint valamiféle izom memória, a többi pedig már fejben dől el. 
- Karu ez mind csak fejben létezik! Le tudod győzni, le tudod győzni!
A következő fájdalom roham olyan erős, hogy a könnyem is kicsordul. Suttogom magamnak a bátorítást de mire megyek vele? Ideje lenne már végre a saját lábamra állnom és megmutatnom a világnak, hogy Kenshiro Karut nem ilyen egyszerű elintézni. Megint a sötétség és az egyedül lét ezektől rettegek a legjobban. Ha a Nibi most bele olvas a gondolataimba akkor csak rettegést érez...
- Tudod mit? Nincs szükségem a segítségedre, te csak figyeld innen az eseményeket. 
Kinyitom a szemem és látom, hogy valóban csak a másodperc tört része telt el a valóságban. Bár én a hasamon vagyok, de érzékelem, hogy valaki közelít felénk. Közben a fém hidegét érzem a hasamon... Hason fekve egy gyors kézjelsorozatot mutogatok. 
- Shinrabanshou Douka no Jutsu!
A bőröm villámgyorsan felveszi a fém állagát én pedig amint az egész testem átalakult a hátamra fordulok és egy elrugaszkodással egyszerűen talpra ugrok. Koncentrálom a megmaradt chakrámat és felhalmozom a karomban mintha csak a Chingare/Földvihar nevű technikát szeretném használni. Ugyan ezen elv alapján töltöm fel a karomat chakrával, majd egyszerűen szétfeszítem a láncot amíg el nem szakad. Fémes bőrömmel ez valószínűleg gyerekjáték.
Bár már kezdek erősen fáradni ezért erre még meghagyok egy kis chakrát. Ismét kézpecsét sorozatba kezdek és még fentartva a Doukát de használom Suiton fegyvertáram legkegyetlenebb technikáját...
- Suiton Zessenzan! 
A rám támadó ellenfeleket egyszerűen kettévágom derékban. A maradéknak pedig egyszerűen puszta kézzel megyek neki. Amíg a vándor etchnika aktív úgy is olyan vagyok mint egy tank. Fémmé keményedett bőrömön nem tudnak sebet ejteni sem fegyverrel sem technikával valószínűleg így egyszerűen csak maximális (Chinagare szintű) erővel egyszerűen csak betöröm a koponyáját a szembe jövő ellenfeleknek. 
- Remélem jól szórakozol Nibi! 
Magamban egy picit mosolygok, aztán eszembe jut a végtelen sötétség és az egyedül lét és a pillanatnyi vidámság ismét átadja helyét a rettegésnek.


// Kazuya eközben csak akkor avatkozik közbe, ha Karu kap valamilyen életveszélyes sebet. inkább Mirubinak segít kiszabadulni mer tudja, hogy unokaöccse könnyedén kiszabadul a láncok rabságából. Illetve az ellenfélnek shurikenekkel támad chakra spórolás szempontjából. Eközben szemmel tartja az éppen őrjöngésbe kezdő exlawot, hogyha szükséges leállíthassa! // 

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Yuu on Csüt. Jan. 22 2015, 11:39

Ahogy életének veleje a föld italává vált, tudata úgy halványult. A halál ismeretlen volt számára, elfogadhatatlan dolognak tartotta, amíg célját be nem teljesíti. De mi is valójában az a cél, amiért érdemes egy egész éltet szentelni. Az őrület indái túl régóta beszőtték az elméjét ahhoz, hogy sokáig tisztán gondolkodhasson. Alig volt több egy pengénél mások oldalán, míg a valódi ember valahol eltűnt és csak az ehhez hasonló helyzetekben tért vissza. Talán nem is volt igazán elmebeteg, egyszerűen csak így védekezett a világ őrülete ellen. Tűz ellen tűzzel.
De mindez mit se számított már, most meghal és véget ér minden. Hamis illúziónak bizonyult ez az érzés. Nem volt több káprázatnál mely nem ígért fényt az alagút végén vagy békés örökkévalóságot. Teljesen másképp kezdtek alakulni a dolgok. Mintha testének minden sejtje lángban égne, tudata pokoli fájdalmakkal néz szembe, ahogy visszarángatják a valóságba. Üvöltene, de nincs hangja, rab lett lelkének tárolójában. Egyre csak zuhan és zuhan mígnem…
A szokásos hely, párszor már járt itt, de vérre menő harcot, talán ha kétszer vívott. Tán egy szoba lenne vagy egy teljesen másik univerzum? A lelke nem lehet, hiszen mitől lenne ennyire hófehér. Egész idáig nem sikerült rájönnie, hogy mi lehet ez a hely ahová a gonosz befészkelte magát. Tér és idő nem létezett itt, csak ők ketten.
Taichou, kinek neve még mindig ismeretlen volt Yuu előtt, ám az entitás így hívta magát, most karddal a kezében várta a férfit. Harca kész volt, arcán nem tükröződött semmiféle érzelem így azt se lehetett megmondani, hogy melyik pillanat lesz az amikor nekiront majd.
- Bölcsen cselekedtél, noha mostanra lehetséges, hogy mindenki halott odakint. De ahogy látom, ez téged cseppet sem zavar.
Yuu arca szintén kifürkészhetetlen volt. A félelem halovány lángja valahol ott pislákolt lelkének mélyén, de az élni és a visszatérni akarás tüze hatalmasabb volt minden érzelménél. Egy szál kardját ő is előhúzta hüvelyéből, majd ellenfelére mutatott vele.
- Az őrület láncai nem állíthatják meg a pengém, a sötétség nem fertőzheti meg szívemet. Őrület az őrület ellen, sötétség a sötétség ellen, ez az én utam.
Minden amit mondott látszólag értelmetlennek tűnt, azonban a Kapitány felismerhette az ősi rituálét, mely egy fogadalom keretén belül, a kardforgató fegyvere sokkal erősebb lesz. A ceremónia bevégeztetett, noha fegyverének földbe szurkálódást elhagyta, chakrája már átjárta a pengét.
Minden értelmet nyert, hiszen fertőzött volt, nem a megszokott kék energia burkolta be kedvenc eszközét, hanem a szennyezett, bíbor színű, melyből csak úgy áradt a pusztítási szándék és a gonoszság bűze.
- Hohó, látom elszántad magad fiú. Bár ha okosabb lettél volna, nem lennél ilyen helyzetben. Egy shinobi az árnyak között él és hal is meg. Te irányíts, ne mások irányítsanak. Az „alattvalók” megvívják helyetted a csatáidat. Egy igazi fenevad éjszaka vadászik, élesíti karmait és erősíti agyarát, csak ritkán megy személyesen harctérre. Ezért hagytalak idáig életben.
Míg beszélt lassan oldalra kezdett lépkedni, Yuu pedig követte példáját. Köröztek, méregették egymást, de egyikük se támadott, egyelőre.
- Nem hiszem, hogy egy magadfajta halott fickónak kéne kioktatnia, aki szánalmasan gyenge ahhoz, hogy egy emberi test nélkül életben tudjon maradni.
Nem találtak be a sértő szavak, ám némi sötét árny átsuhant táncpartnere arcán. Az inzultus azonban szó nélkül maradt és immáron a Kenshiro is úgy látta, hogy eleget vesztegették az időt. Minél előbb túlesnek ezen, annál jobb, ha pedig elbukik, már úgy is mindegy. Segítségül hívva erejét, felerősítette a látó, halló és szagló szerveit. A legjobb formájára volt szüksége ahhoz, hogy felülkerekedhessen ebben a harcban. Legvégül lábaiba is irányított némi energiát, majd egyik pillanatról a másikra, meglepetésszerűen kirobbantotta egy lépés következtében és rakéta módjára száguldott, döfésre kész karddal. Egy pillanatig se hitte, hogy ennyivel elrendezheti a dolgot, mindenesetre teljes vérszomját és gyilkolni akarását belevitte ebbe az egy támadásba.
avatar
Kenshiro Yuu
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol az elmém mélyén...


Adatlap
Szint: C
Rang: Jutsetsu
Chakraszint: 262

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Csüt. Jan. 22 2015, 16:41

   Az események felpörögtek és Mirubi egyre inkább úgy gondolja, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. Úgy tűnik, hogy nem a Nibi elfogása volt a legnehezebb dolguk, hanem ahogy gondolta, az elmenekülés. Mikor megérezte, vagyis inkább meglátta, hogy Yuu magába szúrja fegyverét, egyből abbahagyta technikáját, hogy védekezhessen. Nem lehetnek tisztában az ellenség erejével és lehetséges, hogy egy testkontrolláló technikát használtak valahogy a csapat eddig nem igazán használható tagján. Éppen ezért hagyott fel a fiú a legpusztítóbb technikájával és indult meg Yuu felé. Eközben persze tapasztalta Karu Katon jutsuját, ami legalább háromszorosa volt az Ő Karyuu Endanjának. Ahogy hallhatta a neve is más volt... Ez nem egy elhanyagolható dolog lehet a későbbiekben, de most Mirubi nem foglalkozhat ezzel.
   A terve az volt, hogy megragadja Yuu-t és megtudakolja tőle, hogy tudatánál van-e. Ha nem, akkor a földnek szorítva megkötözi drótjaival, hogy ne árthasson a csapat többi tagjának. Habár, abba nem gondolt bele a fiú, hogy ha az ellenfél átvette Yuu felet az irányítást, akkor minden bizonnyal megtámadták volna vele a csapattársakat, nem pedig kiiktatják őt, de olyan gyorsan történt a dolog, hogy ez nem jutott eszébe. Ám ami történt, arra egyáltalán nem számított. Ahogy egyre csak közeledett, úgy szivárgott ki a Fehér Hajú fiú testéből a Chakra, amely igencsak különös színekben pompázott... Mirubi szemei kikerekedtek és egy méterrel a fiú előtt megtorpant. Pupillája összeszűkült, hiszen tudta, hogy mi fog történni. Érezte a hatalmas chakra kirobbanásának készülését, ám nem akart védekezni. Túl sok chakrát pazarolna el vele, így is a végét járja! Ennek következménye viszont az lett, hogy a robbanásik feszülő és hirtelen felszabaduló Bíbor színű chakratömeg eltaszította Mirubit. A földről feltápászkodva kissé szédülten vette szemügyre a helyzetet. Néhány méterre előtte volt a hatalmas por és füstfelhő amit Karu technikája csinált és ott van az ismeretlenség is.
   Vajon sikerült megölnie a négy ANBU-t? Ez a pusztító technika hatalmas erőket képviselt, így csak nagyon komoly védelemmel lehetett megmenekülni előle, vagy egy frappáns kitéréssel. Mirubi nem engedte le a védelmét, ám nem vette idejében észre a feléje száguldó láncot ami körbetekeredett a testén és megfeszült. Tehát élnek! Hasított Mirubiba a nem éppen kellemes felismerés, ugyanis tudta, hogy a jelenlegi állapotában csak nagyon nehezen venné fel a harcot egy ANBU-val. Habár, ha belegondolunk abba, hogy Karu technikája mekkora sebesüléseket okozhatott nekik, akkor jobb a helyzet, de a Négy ANBU még mindig nagy falat.
   A fiú érezte, ahogy a láncok megfeszülnek és húzzák befelé a füstbe... Nem hagyta magát, az erős szorítással szembeszállt és chakrát koncentrált. Nem esett nehezére, ugyanis rengetegszer használta már ezt a technikát. A Ninpo: Nawabare no Jutsut // Ninja Művészet: Kötelek Tánca Technikát ami a saját kifejlesztésű Ninjutsuja. Általában az elfogás és az utána lévő kivégzés a technika szerepe, de ezúttal kapóra jön neki az, hogy az ellenfél ilyen kedvesen körbefogta őt, így chakrát vezetve a láncokba, mozgásra késztetheti őket. Nem szükséges a kézjelek, ugyanis nem egy hatalmas erejű kilövésre készül, csupán a láncot irányítva kitépi azt az ellenfél kezéből, majd egy gyors mozdulattal magához húzza azt. Talán még csak sok chakrájába sem került a dolog és már készülhetne a következő támadásra, ám aggasztó dolgok történnek. Yuu tombolni kezd és a chakra ami körbe veszi, kicsit sem megnyugtató, még akkor sem, hogyha a színe az. Így hát, hogy növelje előnyét, használja a Shikiyaku no Jutsu // Négy Láb Technika teljes formáját: Gerince meggörbül, Négy lábra ereszkedik, Karmai és Fogai megnőnek, Érzékszervei drasztikusan felerősödnek. Természetesen a fiú, hamar beleszagol a levegőbe, hogy Érzi-e az ellenfeleket, viszont most rengeteg szag keveredik, így valószínűleg nem szűri ki. Azonban a technika arra jó volt, hogy az észlelését kissé felgyorsítsa, ahogy a gyorsaságát is egy esetleges támadás esetén...

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1212

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határ- és partvidékek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

6 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.