Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Hétf. Aug. 28 2017, 18:06

// Szeretik a tik a meggyeeet... ketten szeretünk mi egyeeeet //


Amikor Raion szeme újra a régi lett, még mindig összekuszáltak voltak a gondolataim. Zavart voltam. Nem akartam hinni a szememnek, még csak az emlékeimnek sem, a szemem olyan könnyes volt, mint amikor legelőször bepiáltam és úgy kiszállt belőlem a lélek, hogy még a könnyem is kifolyt. Azt hiszem, akkor voltam ilyen szarul utoljára, mint abban az emlékemben, ahol megtudtam, hogy Hibiki öngyilkos lett miattam. Olyan volt, mintha most is genjutsuban lennék. Most is? Visszagondolva arra az időszakra... azt hittem, hogy Hibiki tényleg annyira képzett, hogy az is csak genjutsu volt, hogy egyáltalán ott volt mellettem olyan hosszú ideig, és mindig győzködtem magam, hogy csak álmodom, mindez nem történt meg. Ha így lett volna, akkor elvesztegettem két évet az életemből... olyan pedig nem létezik, hogy két éven keresztül folyamatosan be legyek drogozva. A nagyapám azt mondta, hogyha úgy érzem, genjutsuban vagyok, akkor tök mindegy, melyik kézjellel, de képes vagyok ezt feloldani. Akkor nem sikerült, mert mint kiderült, nem voltam genjutsuban, aztán a nagyapám megmutatta, hogy hogy nézne ki, ha abban vagyok. A szobámban voltam Hibikivel az oldalamon. Boldogok voltunk, a hasamban már növekedett a leendő gyermekünk, már ajándékokat is kaptunk a babaváró buliban, melyek ott hevertek az asztalon és mindenhol a fal mentén. Szinte azonnal tudtam, hogy genjutsu, mert egyrészt nem létezik olyan, hogy én boldog legyek... másrészt olyan sem, hogy az ajándék közt nem volt... szaké! Persze nem jöttem volna rá, ha nem lettem volna abban az állapotban, mint akkor, és nem szerettem volna annyira az alkoholt. Ha még Hibiki élt volna akkor, amikor a nagyapám ráébresztett arra, hogy létezik a genjutsu kai, akkor bizony elhiszem, hogy teljes boldogságban élek, és valószínű, hogy a hátralévő életem is genjutsuban élem le.
Most viszont mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot és csak félig léteznék. Amikor Raion-ra néztem, akkor valami megváltozott... nem, nem lettem teljes a látványától, csupán úgy tudtam, hogy mindig is egy hideg alak volt, akiről Mirubi sem szívesen beszélt. Már rájöttem csak a hűvös válaszából is, hogy ez a kettő nem szívleli egymást. A pihenés szóra elillannak a negatív gondolataim, nem kell kétszer mondani, s úgy hátradőltem, mintha kiütöttek volna. Közben hallgattam a beszélgetést, és pár mondatot ki tudtam belőle venni, ami nem nagyon tetszett nekem. Mi a fasz? - Ja, ez volt az első kérdésem magamban, miközben a két férfi irányába néztem. Azt persze nem mutattam feléjük, hogy az arcom most is zavart, bár ezt tudták maguktól is, inkább csak... nem tudtam eldönteni, hogy mire is kellek én tényleg, ha itt van már Raion. Két csárdás nem fér meg egy kocsmában. Vagy mondhatom úgy is, hogy két liter szaké nem fér el a számban. Oh! Rácáfolnék erre. Szóval két hülye nem fér meg egy helyen. Leszámítva azt, hogy én nem hülye vagyok, csak nem normális, míg Raion.... szimplán egy fasz. Látva az ökölbe szorított kezét, most már teljesen biztosra mondom, hogy ki nem állhatja Mirubit. Most én sem tudom hirtelen, hogy hogy álljak hozzá ehhez az egészhez, mert mi az, hogy Mirubi elmegy anélkül, hogy elköszönne, ráadásul előtte nem ugrott be a boltba, hogy hozzon egy Yamazaki whiskeyt vagy kettőt? Hallatlan. Nem azért, de tényleg szükségem van valami... alkoholra, és nem arra, amit most épp Raion hoz a kezében. Oh! Most tényleg vizet hoz nekem?
- Most pedig próbálja cáfolni, hogy egy fasz... - suttogom magam elé, miközben jön felém. Tény, hogy kedves tőle. Nem gondoltam volna róla ezt. Szóval: miafaszmármegint? Egyszer hideg, utána meg meleg, váltakozik ez a pali, mint az időjárás. Persze elfogadom a vizet és azonnal megiszom. Lehet, hogy Raion számára öt perc alatt lepörgött az életem, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, hiszen az enyém volt és újra kellett élnem. Nem tenném szívesen még egyszer. Sem az elmémben, sem pedig a valóságban. Ahogy megiszom a vizet, hirtelen szédülni kezdek, és vissza kell fognom, hogy a reggelim ne Raion cipőjén vagy az arcában landoljon... igen, kicsit megviselt ez az egész, nem is gondoltam, hogy ennyire.
Miafasz? - újabb kérdéshalmaz, amikor Raion egy olyan stílusba vált, amit nem gondoltam volna tőle sose, mégpedig büszke. Úgy beszél a klánról, mint az életéről. Na, ha annyira szép és jó, meg megbecsült az a klán, akkor miért is nincs ott Iwagakuréban? Ha jól tudom, a Tensei-ek ott honosak, vagy ott gyűltek össze, meg én is onnan jöttem, de mi a fenének. Inkább lettem volna Sunagakurei, legalább a neve passzol hozzám. Suna... hehe. Celtem.
Hogy ami ezután jön, mégis mi célt képvisel, azt nem tudom. Összevont szemöldökkel figyelem Raiont, majd nem érdekel, hogy mennyire vagyok megszédülve, felállok. Az sem érdekel, ha véletlenül a cipőjére lépek, amúgy is ránézésre megmondom, hogy nem tud táncolni.
- Egy: Tensei vagy sem, a nevem Kiyoko, ezen nem változtatok. Ha valaha volt másik nevem, akkor azt már rég el is felejtettem. A Kiyoko teljesen jó, ha Kiyoi lennék, az azt jelenti, hogy csodálatos - magam sem tudom, hogy mit akartam ezzel mondani, de már rég kimondtam, hogy csodálatos vagyok. Erre nem tudsz rácáfolni, Raion... hehe... mert szarhal vagy.
- Kettő: Mi köze van ehhez Mirubinak? Nem vagyok sem a te cicád, sem pedig az övé - hát mert kutya nem lehetek, értitek. Szóval ha arra megy ki a játék, hogy bárki ellen legyek, akkor rábasztál, mert nem fordulok sosem azok ellen, akik befogadtak és adtak egy helyet, ahol újrakezdhetem. Már csak az emlékeimből kiindulva.
- Klánunk? - teszem fel a kérdésem, mert nekem is teljesen idegenül hat, nem csak neki. Azt hittem, teljesen egyedül vagyok a nagyvilágban. Talán ezért is volt mindig olyan furcsa, hogy nem tudok beilleszkedni másokhoz... sosem tartoztam máshova, csak a Tensei klánhoz, de nem tudtam róluk igazán. Oda sem tartoztam teljesen, hiszen amint megvolt a magamhoz való eszem, a nagybátyámnak álcázott rokonom, vagy családbarát el is hozott onnan. Hogy miért, az még teljes homály. Most pedig így, a húszas éveimben furcsa tudni, hogy van egy családom, amely meglehetősen nagy. Ha persze ki nem haltak.
- Nem sokat. Csak hogy a Tensei-ek Iwában vannak... vagy voltak. Nem tudom, élnek e még. A tenseiganról pedig csak futólag hallottam, de sosem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, lefoglalt az, hogy kurva gyorsan kamaszodom és társaimnál gyorsabban nőnek a melleim - na, hát kicsit lehetnék visszafogottabb, de minek legyek? Tény, hogy furcsa, hogy mindezt most egy másik klántársammal, vagy kivel kell megosztanom, főleg úgy, hogy meglehetősen közel állok hozzá. Legalább olyan közel, hogy tökön tudom térdelni, de ez mellékes.
- Szóval... itt fogunk állni, vagy elviszel meginni egy szakét? Már nagyon rég nem voltam kint, csak itt bámultam a szürke falakat... nagyon unalmas. Kell egy kis levegő. Neked meg egy kis szín - tény, hogy alig voltam kint, sőt szinte semmit, csak amikor megejtettük Mirubival azt a kis harcot, de utána... itt ültem bent és a gondolataimba merültem. Alkohol mellett pedig sok mindent meg lehet beszélni, akár mesélhet rólunk... izé, a klánról.

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 67

Tartózkodási hely : Kreténsziget


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 655

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szer. Aug. 30 2017, 19:12

//What? XD//

Miközben deklarálod, hogy a neved márpedig Kiyoko, a Raion arcáról leolvasható halovány büszkeség szinte teljesen szertefoszlik, és visszatér, régi, jól megszokott... fapofájához. Azonban, észrevehetted, hogy ahogy felálltál, már kapta is a kezeit, hogy megpróbáljon megtámasztani, de amint látta, hogy meg tudsz állni a két lábadon a segítsége nélkül is, vissza is rántotta végtagjait. Most valamiért úgy vigyáz rád, mint a hímestojásra. Eddig még nem volt ilyen. Vajon a Mirubival elhangzott beszélgetés miatt?

- Rendben, hát... Kiyoko. A Tensei nevet egyébként is ki kell érdemelni, nem elég, hogy a klánunk tagja vagy, mely talán engem, még jobban meglep, mint téged. - kezd bele Raion, majd felvonja szemöldökét. - És, hogy Mirubinak mi köze van bármihez is? Ha rajtam múlik, semmi.
„Klánunk?” Hangzik a szádból. Raion szája egy félmosolyra húzódik, azonban nem szólal meg. Megvárja, amíg továbbviszed a gondolatmeneted, és elmondod, mit tudsz róluk. Természetesnek vette, hogy te fogsz először válaszolni a kérdésére. Puhatolózni próbál, és próbálja a dominásabb félnek beállítani magát. Azaz: tiszteletet követel. Ez azonban arra enged következtetni, hogy érdeke, hogy tiszteld. Talán a klán miatt? Van valamiféle hierarchia, amiről nem tudsz?

- Ó, élnek még, de a legtöbbjük nem számít. Csak névben Tensei... micsoda? - kezd bele Raion, de amint meghallja a melleidről tett megjegyzésedet, eláll a szava, szemei elkerekednek, és egy pár pillanatra eleget téve az „élő jégcsap” megszólításnak, szó szerint megfagy, és csak tátott szájjal bámul.
Úgy tíz másodperc múlva korrigálja magát, addig viszont van esélyed akár elhúzni a kezed az arca előtt, de semmire sem reagál, még arra sem, ha tökönrúgnád. Na jó, arra talán igen, de rohadt vicces lenne, ha annyira kiégetted volna, hogy szó szerint kisült az agya, aztán mint egy jó operációs rendszer, nyomott egy indítási javítást. (Egyébként mi a faszom az az operációs rendszer? - a szerk.) Amíg Raion éppen próbál helyreállni, elhívod piára is.
- Szóval. - folytatja Raion úgy, mintha mi sem történt volna, egy gyors fejrázás után. - Csak névben Tensei-nek. Nem méltóak a klán nevére. Nekem, mint a klán vezérének, és klánunk öröksége legképzettebb használójaként, tisztem eldönteni az ilyesmit. Ahogy azt is eldönthetem, mikor beszélünk többes számról, és mikor válik a „klánom”, „klánunkká”. Világos, Misaki Kiyoko?
Raion a nevedre olyan hangsúlyt fektetett, hogy szinte a fogai közt mondta. Nézd csak, kommunikálni próbál! A tudtodra akarja adni, hogy nem ismer el, mint Tensei-t. De mire ez a hirtelen ellenségeskedés? Lehet azt gondolja, nem veszed komolyan, vagy időközben eldöntött valamit, aztán pár másodperc után meggondolta magát? Nők. Akarom mondani, pasik, ki érti őket.
Na, ezután, jut el Raion agyáig, hogy meg akartad hívatni magad valami lőrére, de előtte még azért megvárja, amíg válaszolsz valamit, esetleg tökönrúgod, hátha most már nem csak lefagy, hanem egy saját jégkorszakot kreál magának. De lehet jegelned kéne a témát. Heh. Egyébként, vajon Raion mit iszik? Jeget, dupla whisky-vel?
- De, igazad van. Engem is untat már ez a hely. Kövess hát. - mondja, majd biztos léptekkel elindul előre.
Amint kiléptek a bázis bejáratán, már nem mögötte lépkedsz, hanem mellette. Raion nem tekint rád, csak előre. És... egy rohadt szót sem szól. Meg kell törnöd a csendet, mert ő nem fogja. A klánotokról való beszélgetést valószínűleg folytatni fogjátok amikor majd italhoz jutottatok, de biztos, hogy jó ötlet nektek szabadon lófrálni? Ez elvégre a Füst Országa, ahol... nos, ez elvégre a Füst Országa. Lehet két plusz bűnöző nem oszt, nem szoroz.
Azonban, már biztosan észrevetted, hogy Raion most sokkal rosszabbul palástolja az érzelmeit, mint eddig, Talán azért volt eddig annyira szűkszavú, mert éppen hogy béna az ilyesmiben? Vagy egyszerűen csak kiszorította magából az érzelmeket, de amikor a klánjáról van szó, másképp cselekszik? Mint a legtöbb ember, neki is megvannak a maga furcsaságai, de ha valaki, hát te biztosan meg tudod törni a jeget (sose unom meg – a szerk.), hogy kiszedd belőle, amit tudni akarsz. Már egy-két kérdés talán az eszedbe is juthatott. Bár még mindig nehézkes koncentrálnod a mentális megerőltetés miatt, Kiyoko még félholtan is képes a szüntelen pofázásra, így emiatt, minden bizonnyal nem kell aggódnod.

//A Genjutsu Kai technikát felírhatod az adatlapodra. Meglepően "seamless" módon vezetted le, először észre se vettem, hogy ott van. Az írás mennyiségével pedig nincs gond, mert erről a technikáról nem igazán lehet többet írni. Very Happy//
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Misaki Kiyoko on Szomb. Szept. 23 2017, 19:17

// Sublótarcú az én babám, szőrös mellű állat,
Ott dorombol a komondor, tépd leja ruhádat,
Ne turkáld az orrod lukát, visítson a tekkno,
Gyere ide, harapj bele a hajamba hejjho! //

 
Hogy Raionnak milyen tervei vannak Mirubival, vagy Mirubi ellen, az nem az én dolgom. Valahogy ráeszméltem már, hogy nem jó belekötni mások vitáiba, én pedig nem szeretnék e kettő közé állni, ha már annyira utálják a másikat, akkor pusztítsák el egymást, én meg ragadok egy popcorn-t. Biztos, hogy nem lepi meg annyira a Tensei név őt, mint engem, hiszen ő tudott mindvégig arról, hogy Tensei, én meg huszonnégy évem alatt még nem jutottam el oda, hogy egyáltalán halljak arról, hogy Tensei. Dikk, de felvitte az isten a dolgát, még páváskodik itt! Azt hiszi, hogy majd tisztelni fogom azért, mert hamarabb lett a klán tagja, mint én. Hát elmondom, Raion, így sutyiban is, hogy amíg nekem a nevet kell kiérdemelnem, addig neked az én tiszteletemet. Nem tettél le semmit sem az asztalra, hogy több legyél a szememben önmagamnál… legalábbis nem tettél úgy le semmit, hogy én azt látnám. No meg a neved is ismeretlen előttem. Ezt persze nem teszem szóvá, mert még nincs rá okom, de majd ha lesz, huhú, Raion, vigyázz az asszonyi haraggal!
- Hát persze, mindjárt gondoltam, hogy szociálisan alultáplált vagy – jegyzem meg, amikor áll és bambul előttem tátott szájjal. Vagy csak nem volt még dolga nővel, hogy jól megmondja neki, és olyan nyíltan beszéljen a serdülésről, mint azt én teszem.
A pali kajak befásult. Érződik a szavaiban és a hangnemében is, hogy mindenkit lenéz, aki nem Ő, vagy aki nem tett többet azért, hogy több legyen a szemében, mint Ő maga. Megtanultam már, hogy amikor így hallom a nevem, és a teljes nevem, az sosem jelent jót, elvégre nem azért mondják, mert valami jót cselekedtem. Pont ellenkezőleg: rosszat tettem, vagy nem tettem semmit. Persze hidegen hagy, hogy mit gondol most rólam, hümmögök.
- Változtatnunk kell majd a dumádon, mert így egy nőt sem fogsz felszedni a közeljövőben, és ha jól tudom, egy ideje már szingli vagy. Születésed óta? – kicsit sem titkolom, hogy ki akarom égetni, legalább annyira, mint az előbb, és reménykedem abban, hogy tudok hatni az idegeire. Gyökerestől ki akarom tépkedni azokat az idegeket.
- Valamint egy kis sármot is kellene kreálni az arcodra. Tudod mit? Egy napra csak neked kinyit Kiyoko szépségszalonja ingyen és bérmentve – höh. Igazából kíváncsi lennék, mit tudnék kihozni belőle. Bevallom, szabadidős elfoglaltságaim és hobbijaim közé tartozik a mások arcának átbuherálásáról való képzelgés, és egész szép, valamint vicces eredmények születnek. Elképzelem, ahogy Raion ott ül a székben, én meg vihogok minden egyes alkalommal, amikor megfordítom és tükröt adok a kezébe. Ilyen képek többek közt a Hitler-bajusz (Ki az a Hitler? – a karakter), valamint a bohócok haja. Lényeg a lényeg, jelentősen szebb külsőt varázsolnék neki.
- Zsír, te fizetsz – mutatom fel hüvelykujjam egy csábos mosollyal, amikor megjegyzi, hogy neki is unalmas itt a falak közt. Nem tudom… kellene bele valami élet, mert így elég sötét napokat élünk meg. Épp ezért vetettem fel, hogy kipingálom Raion-t, mert így egy nő sem fordul meg utána, de Kiyoko keze csodákra képes, annyira, hogy nem csak nők, de pasik is füttyenteni fognak a ringó hátsójára. Erre automatikusan megnéztem, amikor kiértünk a bázisról a szabadba. Hm… lapos. Nem minden férfi feneke lehet szép és kerek meg feszes. Ajj, fene, miért nézem meg automatikusan mindenkinek?!
- Mennyi idős is vagy? – kezdem ezzel, hogy az én gondolataimat is eltereljem. Remélem nem vette észre, hogy megbámultam a seggét. Ezt a férfiaknak szokás.
Ahogy kiértünk, észrevettem rajta, hogy valóban szociálisan alulmaradott. Nem tudom, mi oka lehet ennek, és remélem, hogy később majd rájövök és kihozhatom belőle a beszédes énjét. Úgy tűnik, hogy a klánról szeret beszélni, szóval csak meg kell találnom azokat a témákat, ami őt is érdekli… vagy éppen újonnan leesik tőle az álla. Viszont az is igaz, hogy nem szeretem, amikor valaki ilyen mélabús, így valahogy feladatomnak tartom, hogy ezeket az elveszett lelkeket visszahozzam az élők sorába, ugyanis Raion ebben a pillanatban inkább tűnik egy halott marionettnek, mintsem élő embernek.
- Kössünk egy fogadást. Mibe, hogy jobban bírom az alkoholt, mint te? Ha nyerek, egy hétig fizeted a kajámat, biztosítalak, hogy bélpoklos vagyok, de nem látszik, mert a mellem nagyobb, mint a hasam – tessék, megint a melles poénok, nem tudom, mire jók ezek. – Viszont ha nem állsz ki ellenem, akkor… szarhal vagy – arról persze szó sem volt, hogy mi történik akkor, ha ő nyer, szóval igyekeztem úgy mondani, hogy ez ne tűnjön neki fel, és a szarhal ragadjon meg benne. Ki is mondtam, hogy szarhal, tessék. Egyszerűen csak szeretném valahogy beszéltetni, s hogyha már eddig nem volt kivel szórakoznom, akkor őt bevezethessem a Kiyoko-féle életvitel rejtelmeibe. Egyszóval szórakoztatom.

_________________

>>Katt a képre az adatlaphoz<<
Multik: Wakizashi Yumi, Kenshiro Mika
avatar
Misaki Kiyoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 67

Tartózkodási hely : Kreténsziget


Adatlap
Szint: A
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 655

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Szer. Szept. 27 2017, 23:24

Nem kifejezetten követtem számon a dolgok menését. A nő az előzőek alapján is leszűrhette volna a dolgokat, de úgy tűnt nem kifejezetten figyel rám, vagy egyszerűen teljes mértékben tesz rá, hogy igazából figyelmen kívül próbálom hagyni. Láthatta rajtam, hogy elmém máshol jár és bár fél füllel végig követtem, amit mond, kifejezetten nem hagytam magam elterelni magam a kutatásaimról. Nem szabadott! Muszáj volt minél hamarabb befejeznem, különben soha nem fogom elérni a céljaim. Mindenesetre valamilyen szinten egyet kellett értenem Kiyokoval. Éreztem, hogy testem nem egészen úgy akar működni, ahogy én akartam, hiába próbáltam túlerőltetni magam a szervezetem kimerült, alvásra volt szükségem. Így átgondolva, csoda, hogy ébren voltam képes maradni, hisz még azt az ingert sem vette be a testem, amikor a nő hozzámért. Még egy ideig küzdöttem, de éreztem, hogy testem egyre gyengébb, és szinte már akaratlanul is elsüllyedtem az ágyba, hogy mire kihunynak a fények, teljesen elringasson az éj… vagy reggel… kinek hogy tetszik.
 
Kimerült voltam, bár de valamivel jobb erőben ébredtem, majd hamarosan be meg is reggeliztem a tegnapi ételből. Nem zavart, hogy kihűlt és bár kicsit furcsa íze volt, még nem romlott meg (legalábbis elvileg). Fáradt voltam még ezt elismerem, de nem is csoda, hisz nagy valószínűséggel egy teljes napot aludtam, és a hosszas virrasztás után a szervezetemet eléggé lecsapta ez a hosszas szundi. De nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy nagy valószínűséggel egy fél-egy óra múlva ismét jó erőben és friss leszek… vagy nem. De ezzel nem tudok mit kezdeni. Már próbáltam is vissza-visszaszedni az elvesztegetett időt, de miközben a jegyzeteket és a könyveket pakolásztam ásítgatva, miközben bejött az idős felügyelőm jött be és átadta az üzenetet, melyre csupán egyetlen lényegre törő, bár számár a talán már megszokott válasz érkezett.
- Hüm..

Majd nem is figyeltem rá, hanem helyette rendezgettem kicsit a dolgaim, majd miután elpakoltam őket a táskámba, a felszereléseimet magamhoz véve kisétáltam az ajtón, egyesen a kijárat felé. Nem volt szükségem kíséretre. Ha nem tudom megvédeni magam, akkor fölösleges az időhúzás.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 49


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 374

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Vas. Okt. 01 2017, 10:24

//Misaki Kiyoko, a Megasztáros lost footage//

Raion felvont szemöldökkel hallgatja a csípkelődésedet.

- Nőt? Felszedni? Én? - hangsúlyozza a szavakat hitetlenkedve, és megrökönyödve, mint egy nő, mikor a testsúlyáról kérdezik. - Ugyan kérlek, Kiyoko. Egy nő sem volt eddig méltó arra, hogy továbbvigye a Tensei nevet. Ha a tiszteletreméltó és hatalmas Raion Tensei testnedvcserére adja a fejét, az csak és kizárólag az utódnemzés, és a vérvonal továbbvitele céljának jegyében lehet.
Ahogy befejezte mondandóját, bólogat. Mintha büszke lenne magára, hogy milyen jól szituált, akademikus választ adott a kérdésedre. Arra bezzeg nem válaszolt, hogy születése óta szingli-e. Vajon miért?
- A szociális alultápláltságom pedig csak a pórnép illúziója. De, készségesen megbocsátom neked a feltételezésed, elvégre, tisztában vagyok életed minden egyes aspektusával, és tudom, hogy nem sok időt töltöttél olyan előkelő társaságban, mint a Tensei klán feje. - mondja kimérten, majd ahogy meghallja, hogy ő fizet, ismét felvonja a szemöldökét, és egyenes szája hirtelen mosolyra fakad.
Felmutatja mutatóujját, jelezve, hogy várj, majd eltűnik a Jigokutari sötétjében. Pár perc múlva ismét előbújik, egy hatalmas erszénnyel a kezében, teletömve ryo-val.
- Nem. Mirubi fizet. - mondja mosolyogva. - Ez a minimum, amit megtehet, ha már egy koszos trágyadomb közepén szállásolta el a Tensei klán vezérét.
Ismét bólogat. A ruháiból ítélve egyébként is csóró és csak nem volt pénze, ennyi bizonyos, szóval inkább lehúzta Mirubi-t. De úgy néz ki, tényleg keveset beszélgethetett bárkivel is az utóbbi időben, azaz, jobban mondva, kevés alkalma volt másoknak villogni a felsőbbrendűségével. Ez neki valamiféle hobbi lehet, bár az eddigi viselkedéséből ítélve, felsőbbrendűségét bizonygatni inkább a kedvenc elfoglaltsága. De inkább tűnhet jópofának, mint tényleg lenézőnek, hiszen látszik rajta, hogy hosszú idő óta beszélgetett bárkivel is, a fennhéjázó maszkja töréseiben pedig már felfedezhetted a törődés apró jeleit, szikráit.
A "mennyi idős is vagy" kérdésre komolyan elgondolkodik, miközben kinyitja a Jigokutari hatalmas páncélajtaját, és az aknán keresztül, a fogantyúkat használva, felugrál a felszínre. Az ajtót persze nyitva hagyja. Mit érdekli őt? Amennyiben utánamész, és felértél, először a nap fénye vakítóan hathat, de ha egy ideig erőlködsz, sikerül nyitva tartanod a szemed. Végre, nem a dohos, levegőtlen bázison, hanem a szabadban vagytok. Előttetek egy fűvel benőtt, használatlan mező terül el, mely bizonyára egykor szántóföld volt.
Raion már az állát a tenyerének támasztva vár rád.
- Azt hiszem huszonhat. Nem számoltam mostanában. Azt sem tudom, mióta vagyok itt. - mondja komoran, majd elindul előre.
Nem számolta? Érdekes. Egyébként, tudja egyáltalán, hogy hova megy? A fogadásra való felhívásodat pedig egy félmosollyal fogadja, majd felhorkant.
- Ha! Italpár... - a szarhal kifejezést meghallva megint lefagyott egy fél percre.
Elgondolkozik, majd válaszol.
- Szar... hal? Egy hal... szarból? Mégis miféle vidéken létezhet ilyen gusztustalan teremtmény, és mi eszi meg őket? Egy szarcica? Azt hiszem még mindig nem láttam eleget a világból. - ezután a szemedbe néz. - De, ez a "szarhal" egy elég közönséges, ocsmány állatnak hat számomra, mely nem méltó arra, hogy a Tensei klán címerén foglaljon helyet. Raion Tensei-ről senki se mondja, hogy ő egy... szar...hal! Tehát, a kihívásodat elfogadom. Most pedig gyere, keressünk egy lőrebódét! Lehetőleg előkelőt.
Ezután ismét elindul előre, kimért, kihangsúlyozott léptekkel. Nem áll meg, bármit is csinálsz vele, ha lefogod, még akkor is megy előre. Az eső friss illatából ítélve az előbb esett. Ahogy kiértek a fűvel agasan benőtt területről, Raion meglát maga előtt egy pocsolyát, amely széltében akkora, mint ő hosszában.
Raion felhúzza a szemöldökét. Miért nem lépi át? Megáll, és legalább egy percig nézi, szúrós szemmel. Komolyan azt várja, hogy a pocsolya elálljon az útjából? Végül aztán megunja a várakozást, és egy tűzjutsuval gőzzé változtatja a vizet, majd ekkor lép bele a megszáradt, víz által kivájt lyukba, és megy előre.
- Szóval, Kiyoko. Mihez kezdesz a tudásoddal, mely szerint Tensei vagy? Elfogadod sorsod, és elfoglalod helyed köztünk? Vagy tovább fecsérled az időd egy olyan felfuvalkodott hólyag szolgálatában, mint az a semmirekellő Mirubi? - kérdezi, éllel a hangjában.
Nagyon nem szereti Mirubi-t. De úgy néz ki, számodra van reménye. A kékvérű fickóban még mindig nehéz olvasni, hiszen tényleg váltakozik, mint az időjárás, ráadásul még szarhal is. Még mielőtt tudnál válaszolni, feltesz még egy kérdést.
- És, mondd, Kiyoko. Miért volt dolgod ennyi férfival? Mi szükséged van a testi örömökre... - egy pillanatra habozik, majd folytatja. - ...ráadásul ilyen széles tárházukra, mint a gondolataidban láthattam, és miért habzsolod ennyire az életet? Nem gondolod, hogy kezdhetnél többet is magaddal? De nem az Amegami szolgálatában, persze. A Tensei klán nem szolgál. Amit látsz magad előtt, a senkiházi Mirubi és köztem, az pusztán egy egyezség része. Menedéket kértem tőle, mikor már kezdett kicsúszni a lábam alatt a talaj. De ő, talált egy módszert arra, hogy itt tartson, aminek nem tudtam ellenállni. Most pedig csapdába estem. Ugyanúgy ahogy te is, a kéj és hovatartozás csapdájába estél. Nem érzed úgy, hogy többre vagy hivatott? Nem érzed úgy, hogy tartozol ennyivel a klánodnak, s magadnak? Elvégre, a Tensei klán birtokolja a leghatalmasabb dojutsu-t a világon. Ne tévesszen meg az Uchihák vagy a Hyuugák alsóbbrendű szemtechnikája, MI vagyunk azok, akiket igazán fél a világ. És félni is fog.
Ezzel Raion elhintett egy apró morzsát, és elhúzta előtted a mézesmadzagot, melyen elindulhatsz. Úgy néz ki, most ő vette át az irányítást. Oké, hogy be nem áll a pofája a klánjáról, de valószínűleg ezzel akarja palástolni meglepettségét, hogy talált ez magához hasonlót egy olyan helyen, mint a Jigokutari. Minden valószínűség szerint próbál egy közös hangot találni kettőtök közt, és hasonlóságokat, melyekkel egy testvért szerezhet magának. De, ahogy minden kapcsolat kezdetéről elmondható, ha az ember az elején lefekteti a határokat, akkor azok megmaradnak, és a másik fél tiszteletben tartja őket. Ha most kiderül rólad, hogy nem vagy olyan kékvérű szenzációhajhász, mint a jégcsapból emberré lett Raion, akkor ezt tiszteletben is kell tartania. Már ha, tiszteli a határokat. Szépen, lassan nyílik meg, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Bár abba meglepő módon beleegyezett, hogy igyatok.
Van időtök a további beszélgetésre, azonban úgy egy fél órányi gyaloglás után kiértek egy földútra, és megláttok egy eléggé tagbaszakadt épületet, mely előtt lovak állnak. Raion a levegőbe szimatol, és megérzi az alkoholszagot.
- Á, ez az. Ez jó lesz. Legalább a tető nem ázott be. Eleget gyalogoltam már a koszban és a sárban. Kövess hát, Kiyoko, és megmutatom neked, hogy egy Tensei bárkit az asztal alá iszik. - mondja büszkén, majd elindul a kocsma irányába.
Az épület előtt már duruzsolást lehet hallani, néha-néha egy-egy kiáltást, melynek keretében valaki egy újabb kört kér. Vendégek vannak bőven, pedig a helyiség nem túl nagy.
- Pórnép. - ereszti el Raion a fogai közt, majd egy mozdulattal szélesre tárja az ajtót, és belép.
Bent többnyire férfiak vannak, csak a felszolgálólányok nőneműek, és persze Te. Az elhanyagolt külsejű, sárgásfogú parasztok mind úgy néznek rád, mintha még életükben nem láttak volna nőt. Minden mozdulatodat követik, és úgy megbámulnak, mintha már a szemükkel vetkőztetnének. Képzeletben már biztosan tovább is eljutottak, de mivel férfival jöttél be, nem jönnek oda hozzád, bár nem igazán akarnak visszafordulni az italaikhoz, hisz Te jobban lekötöd a figyelmüket.
Raion felhúzott szemöldökkel, és undorral telt arckifejezéssel néz végig a vendégeken. Vélhetően már úgy gondolja, hogy ez a hely nem méltó a rangjához, de inkább ide jöjjenek, mint gyalogolni.
- Kocsmáros. - lép oda a pultoshoz, majd tekintélyt parancsoló hangon folytatja. - A legjobb, legdrágább, legelőkelőbb italodat. Kettőt belőle. Nehogy megpróbálj valami lőrével megvesztegetni, vagy porig rombolom ezt a bódét.
A kocsmáros a pult mögött, nem hatódik meg Raion szavaira, sőt, fel sem keltik a figyelmét. Vélhetőleg a Füst Országában mindenki így keménykedik, szóval, sokszor hallott már ilyesmit, annyira sokszor, hogy már a szeme se rebbenjen.
- Rendben, foglaljanak helyet. - mondja az öreg unott arckifejezéssel, Raion pedig bólint, tiszteletnek véve a közönyt, elégedett arckifejezéssel sétál egy kétszemélyes asztalhoz.
Ha te is leülsz mellé, akkor rövid időn belül ki is hozzák az italaitokat.
- Ami azt illeti... még egy dologról beszélnünk kell, mielőtt az önkívületig isszuk magunkat. -jegyzi meg. - Meddig akarsz az Amegamiban maradni?
Most, hogy már eleget kerülgette a forró kását, rá is tért a tárgyra.

//Kövi poszt ide: http://narutohun.niceboard.org/t3544-fustoskocsma#59084 //
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon Napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Okt. 04 2017, 20:51

// Kenshiro Hanae - Innentől viszem tovább megint a kalandodat, bár nem sokat haladtatok. //





~ Egy hónappal később ~

Egy hónap megerőltető edzések sorozata, melyet Kouzenmaru és Igameku vezettek le. Persze nem csak gyakorlásból álltak a hetek, Hanae munkára is be lett fogva. Üzeneteket kellett kézbesítenie az Amegami nevében és kisebb C szintű feladatokkal is megbízták őt, persze Igameku felügyelete alatt. Most pedig éppen egy Kemurigakure no Satohoz közeli faluból jöttek meg Kouzenmaruval és Igamekuval. Egy sikeresen teljesített feladat után vették fel a jogos jussukat és ha már ott jártak, beszereztek némi élelmet is. 

[...]

Az ismerős kő, melyen az Amegami jelképe díszelgett, nyitva állt. Szokatlan volt, de valószínűleg csak nem rég érkezett valaki. Lehet hogy Mirubi? Már jó ideje eltűnt Tenshivel együtt. Hanae már egy hónapja nem látta szeretett mesterét, most itt lehet az esély rá. 
- Egyre ügyetlenebb vagy kölyök! - Hanae már jó előre beugrott a járatba és Shinobi képességeit használatba véve, fürgén és könnyeden landolt odalent. Ez számára már nem okoz gondot, nem úgy mint az öreg Kouzenmarunak, ki Igameku hátára csimpaszkodva ugrott be mindig a járatba. Az érkezés ezúttal sokkal rázósabbra sikeredett, így a lógó orrú vénség jókora taslit nyomott a sápadt robotra, kit Hanae szinte alig hallott eddig megszólalni.
Miközben ez a jelenet folyt, Hanae odalent várta őket, és bár az a kettő nem vette észre, de a kislány jól kiszúrta a padlón lévő vér és nyálfoltokat, valamint azt, hogy az előterem kétszárnyú, vaspántolt faajtajai tárva nyitva voltak. (Az előteremből amiben vagytok egyből a korfolyosóra lehet kimenni) Azon vezettek kifelé a testnedvek.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Csüt. Okt. 05 2017, 21:08

Hosszú idő telt el, mióta komolyabb pihenést megengedhettem volna magamnak. Elég kimerítő volt ez az egy hónap, de úgy ahogy sikerült rendeznem az életem, így ritkán fordult elő, hogy ne tudjak feltöltődni egy-egy küldetés után. Igaz, hogy Kemuri rövid pórázon tartott minket és leginkább futárkofásból álltak a feladataim. Kissé berozsdásodva éreztem magam, de nem panaszkodhattam. Nem volt kinek. Ez az egy hónap kíméletlenül telt el és bár megerősödtem az óta, leginkább csak elhatározásban, mintsem testileg. De mint mondtam… nem panaszkodhattam. Ez a rövidke idő, melyet mester nélkül kellett eltöltenem gyökerestül megváltoztatott, jobban, mint amit el is ismertem magamnak. Belül állandóan üresnek éreztem magam, hiába végeztem bármiféle munkát mindig csak az jutott eszembe milyen ügyetlen és gyenge vagyok. Ezen… úgy érzem… változtatnom kell. Rá se figyeltem a két alakra, akik ezúttal is kísérőim voltak, ennyi idő után, már teljesen megszoktam a morgolódásokat. Azonban ezúttal más hívta fel a figyelmemet. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor a bejárat nyitva volt. Erre még nem volt példa. Valami… nem stimmel. Kissé összehúztam gyanakodva a szemeim, majd előhúztam a ruha lábszárába varrt tokból a fekete tantom, majd némán és tapasztaltan leszökkentem a lyukba. Nem kellett zseninek lennem, hogy érezzem a bajt. A véres köpet mindennél többet mond. Fejembe húzom a szövetmaszkom, mely eltakarta loboncomat és arcomat, majd a Láthatatlanság Köpenyegét felhasználva a falhoz lapulok némán. „Társaim” nagy eséllyel még csak észre se vették, amennyire el voltak foglalva magukkal. Ösztöni lényemre süllyedtem le, teljesen „eggyé válva a kőfallal” és vártam. Vártam, ami úgy érzem elkerülhetetlen. Nem tudom mi történt itt, de Mirubi-sama is megbocsájt majd nekem, ha egyszer visszatér. Talán nem fog haragudni, ha megtudja, hogy elrejtőztem két „társamat” felhasználva csaliként. Remélem…

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 49


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 374

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Okt. 06 2017, 18:09

// Az eltelt hónapot kiélményezheted. //



Rengeteg idő telt el azóta, hogy Hanae az Amegami kötelékébe került. Ez idő alatt megedződött, embereket is ölt és kitanulta a Ninja életforma alapjait. A kérdés csak az, hogy miért? Miért volt erre szüksége? Azon túl, hogy képes lehet magát megvédeni, mi értelme van mindennek? Hiszen Hanae csak tette, amit mestere kért tőle. Mestere, ki sokkal inkább egy rokon a kislány szemében, az utolsó ismert, életben maradt családtagja, s ennek okán olyan kötelék köti őket össze, mellyel Hanae is tisztában van. Kiben bízhatna az ember, hogyha nem a tulajdon családjában? 
Mirubi mégis itt hagyta őt. Hanae számára talán az Ame no Ekibiogami nem több egy helynél, ahol élhet. Számára talán mindig is csak Mirubi jelentette a menedéket, mindig ő volt az, aki az életet jelentette. Még akkor is, amikor meg akarta őt ölni... Még akkor is, amikor hagyta, hogy elfogják őt és még akkor is, amikor túl durva volt vele. Mostanra viszont, ez a személy eltűnt az életéből, maga mögött hagyva azt az ígéretet, hogy hamarosan visszatér. Ám ennek már egy hónapja és most már semmi sem biztos.
Amikor Hanae Kouzenmarut kérdezte arról, hogy mikor tér vissza Mirubi, ő sem tudott mondani semmit. Idő közben Kiyoko is távozott, bár róla csak vajmi keveset tudni, ahogyan a csuklyás férfiról sem hallani, aki ott volt azon az éjszakán, amikor Mirubi megmentette Hanaét. A bázis üressé vált, sokkal üresebbé és nagyobbá, mint amilyen valaha is volt. A folyosók lángjai egyre sűrűbben halványultak el, a levegő egyre hidegebb lett. Kouzenmaru és Igameku keveset tartózkodtak Jigokutariban és ha valamelyikőjük elment, szinte mindig vitte magával a kislányt. Így nem volt értelme az üres bázis világításának, sem pedig a melegen tartásnak. Az Amegami bázisa kietlenné, a kislány jövője pedig képlékennyé vált.
- A hátam... - Nyögte fel az idős férfi, miközben görbe derekát fogta. - Legközelebb óvatosan ugorj le, vagy kiadom az utad! - Dünnyögte maga elé, miközben Igameku csak szótlanul tűrte az öreg zsörtölődését. Egyetlen egy fáklya volt az egész teremben, mégpedig az egyik falrészre felerősítve. Kouzenmaru kutakodni kezdett táskájában, de nem talált semmit. Valószínűleg lámpását kereste, amit elfelejtett elpakolni. - Ekibiogamira mondom, ez a hely el van átkozva! Na te szerencsétlen, add a fáklyát. - Tartotta maga mellé nyitott markát, miközben Igameku csak szó nélkül leemelte a falra erősített tartóban lobogó fáklyát és Kouzenmaru kezébe adta. - Hol van ez a lány? Már megint előre ment? - Hanae már megszokhatta, hogy Kouzenmaru folyamatosan magában beszél és a legtöbbször nem vár választ senkitől. Egyszerűen csak hangosan gondolkozik...
Ami viszont a bujkáló Kunoichit illeti, ebben a homályban egyikőjük sem veszi őt észre. Igameku túlságosan el van foglalva azzal, hogy kiszolgálja az öreg szeszélyét, az pedig természetesen alig lát... Mindazonáltal, ahogyan az öregemberek többsége szokta, úgy Kouzen is az előtte lévő talajt kémlelte. Számára émelyítő volt előre nézni, mert arra csak a bázis sötétjét láthatta, lefelé legalább a padló fémes csillogását figyelhette és tulajdon lábait természetesen. Így vette észre az elkenődött testnedveket, amik kivezettek egészen a Körfolyosóra. 
- Mi a pokol...? - Suttogta maga elé az öreg, miközben kifelé csoszogott. A vérfoltok balra vezettek. - Kölyök! - Vakkantott fel parancsolóan a vénség, mire Igameku kardját rántva termett mellette. Hanae hallhatta, hogy lassú léptek zaja visszhangzik a Körfolyosó óriási falairól, de idebentről csak a körfolyosón álló Kouzenmarut látta hunyorogni, valamint az előtte álló Igamekut kardját erősen markolni. A bejárat még mindig nyitva van...

// Tehát a bejáratból egyből ugye egy kisebb szobába érkeztek, amiből egy kétszárnyú ajtó vezet a hatalmas Körfolyosóra. Kouzenmaru és Igameku ugyan kilépett a szobából a körfolyosóra, de az ajtónál tovább nem mentek. Balról hallhatóak a léptek zajai, Hanae szobája jobbra van. De ugye Hanae maradt a bejárat "előszobájában" és innen látja, hogy társai a folyosón állnak. //

Ha Hanae marad és figyeli az eseményeket, akkor egyre csak erősebben kezdi hallani a kopogó léptek zaját, míg végül Kouzenmaru erélyes, ámbár öregesen remegő hangja csendül fel.
- Ki van ott?! Mirubi? - Kérdi, ám válasz nem érkezik. A rejtőző lány jól látja, hogy Igameku egyre csak erősebben markolja kardját, szinte már beleremeg. 
A léptek hangja szaporábbá válik, a közelgő személy már fut!
- Ez... Ez egy... Öld meg! ÖLD MEG MOST AZONNAL! - Ordítja el magát Kouzenmaru és Hanae látja az arcára kiülő félelmet. Szemei kikerekedtek, hiányos fogai közül csak úgy fröcsögött a nyál, ahogyan felrivallott, míg Igameku kardja kéken felvillant. Suhint vele, de már késő. Hanae nem is bírja követni, hogy mi történik: Látszólag egyszerre vált el Igameku feje a testétől és hullott darabokra a Kouzenmaru kezében lévő fáklya, minek pislákoló darabkái lassan alusznak ki a sötétben... Vakság lesz úrrá Hanaén. A földre zuhanó testek tompa csapódása után, Igameku kardjának éles, a padlóval való ütközését követően csend szállt alá. Egyetlen egy dolgot hall a kislány, egyetlen egy démoni, mély szuszogást. 
Míg Hanae szívverése és lélegzete lelassul, hogy elrejtse jelenlétét, úgy válik egyre szaporábbá a sötétben álló alak zihálása, mi már-már morgásként hat. Akárcsak egy igazi szörny. Vajon ő lát a sötétben, vagy ő is vakságba kényszerül, ahogyan Hanae? 



// Amennyiben kapok tőled egy hosszú irományt arról, hogy Hanae hogyan próbálja felerősíteni a hallását, szaglását és látását a chakrája segítségével az egyéb reakciókon kívül, megtanulhatod annak képességét, hogy hogyan erősítsd fel chakrával az érzékeidet. Egy a Shikiyaku no Jutsu részfolyamata. Ez persze nem kötelező, csupán egy lehetőség a számodra. //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Csüt. Nov. 23 2017, 16:35

Szerencsém volt talán. Nem tudom bizonyosra megmondani, hogy sikerült-e jól elrejtőznöm-e vagy sem. Igazából nem igazán tudtam felfogni még most sem a tehetségem mögötti igazi hatalmat, hogy mivé válhatok, ha valóban elsajátítok egy-két olyan technikát, mellyel lopakodásomat egy egészen új szintre emelhetem. Már voltak gyenge próbálkozásaim, de magamtól nem tudok olyan gyorsan fejlődni, mintha valaki szárnyai alá venne, ezért olyan fájó leginkább, hogy elhagyott a mesterem. Egyelőre tehát meg kell, hogy bizonyosodjak róla, hogy nincs semmi probléma a rejtekemmel, és ehhez igazából nem is kellett túlságosan sok minden, elég volt csupán várnom. Két társam, akihez nem túl sok érzelem kötött (elviekben mesterem távollétében nekik kellett volna képezniük, de jóformán csak amolyan bébi csőszködésnek fogták fel a dolgot, mely valamilyen szinten bosszantott a fiatal korom ellenére is), így semmilyen bűntudatot nem éreztem, hiába engedtem őket nagy eséllyel a veszélybe egy szó nélkül. Fontos megjegyezni, hogy igazából valamilyen szinten sajnálnám őket alap esetben, de miután a rejtőzködéshez kénytelen voltam levinni a funkcióimat „alfába”, így ebbe a rejtélyes ösztöni szintben képtelen voltam az olyan érzelmek felfogására, mint a sajnálat. Nagy eséllyel, ha történik velük valami, természetesen utólag hatalmas bűntudatot fogok majd érezni, hisz miattam sérülhetnek meg, de egyelőre nem teszek semmit. Mindenesetre valamilyen szinten őket is minősíti az a tény, hogy ilyen könnyen elvesztettek szem elől, annak ellenére, hogy közel egy időbe jöttünk le. Bár tény és való, hogy jómagam elég gyorsan reagáltam, de ő nekik még a hiányom is elég lassan tűnt fel. Ez Kouzenmaru esetén még valamennyire érthető, mert amennyire én tudom, nem rendelkezik semmilyen shinobi képzéssel, így az ő esete nem annyira súlyos, de a testőre Igameku esetén azért kissé meglepődtem. Amennyire jól informálódtam, jól puhatolóztam körbe ebben a pár hónapban annyit szedtem össze, hogy a férfinak elvileg valahol a B és A szint között kéne lennie elvileg, de mindenképpen a B középső osztályában foglal helyet technikai képzettsége miatt. Való igaz, hogy chakra és érzékelés tekintetében már én magam is valahol a B szinten lehetek, de harci tapasztalataim, még csak valahol a C szinten foglalhatnak helyet. Ezeknek az információk tudatában valóban felmerül a kérdés, hogy a férfi vajon miért hagyta elveszni a jelenlétem. De mindegy. Lényegtelen. Ez csak a saját alkalmatlanságát bizonyíja, hogy nem való testőrnek. A fáklya fényétől talán kissé jobban a falhoz simulok, hogy ne vetüljön rám a tompa fény. Az idősebbik férfi mormogását teljesen figyelmen kívül hagytam, mára már megtanultam, hogy amiket mondogatni szokott az orra alatt, valójában nem számít lényeges információnak, de mikor végül felfedezték az ellenfélre utaló jeleket, máris rájuk emeltem a szöveten keresztül a tengerkék szemeimet. Nem látom őket tisztán a szövet miatt, de nagyjából képes vagyok kivenni a körvonalaikat, ahogy előrehaladnak a fáklyafényben. Igazából hátrányom is lehetne ebből, de tudom, hogy akkor se látnék sokkal többet, ha szabad szemmel néznék, a bázison uralkodó félhomály miatt. Fáj beismernem, de sajnos elég nagy hátrányba vagyunk jelenleg, ha valóban megtámadtak minket. Mirubi-sama biztos azt javasolná, hogy ne rohanjak előre csak úgy a sötétben, illetve vigyázzak magamra. Ha itt lenne, biztos megbocsájtana, hogy két társunkat küldtem előre. Igen. Minden bizonnyal. Az információk hiánya túlságosan veszélyes a saját életünkre. Muszáj valahogy megszereznünk némi tudást, amellyel megnövelhetjük a túlélés esélyét egy rajtaütés közben. Én is így teszek, és az én esélyeimet a két férfi fogja növelni. És jól döntöttem. A két alak lassan haladt előre, egyre jobban eltávolodva a még nyitott menekülő lehetőségtől. Egyre jobban távolodtak és jóformán, ahogy kiléptek a szobából a körfolyosóra már szinte ténylegesen csak a körvonalaikat láttam tompán, de legalább a teljes sötétség vont körbe engem, egyedül némi tompa fény világította meg a kijárat előtti kis területet, de a szintkülönbség miatt nem volt elég ahhoz, hogy teljesen besüssön ide bevilágítva a teret. De ez kedvezett nekem legalább. A bestia, mely nagy valószínűséggel nem volt ember(, vagy legalábbis már nem), lecsapott a védtelenné vált shinobira és az az ügyintézőre. Villámgyorsan történt minden egy pillanatra már-már az ösztöni szintből is kiszakított a meglepettség, így kis híján majdnem megszólaltam, ám az utolsó pillanatokban megerősítettem a tudatom és nem reagáltam. Rövidke ideig azért eltartott, míg megzaboláztam a testem, de remélhetőleg a Rejtőzködés köpenye elég volt ahhoz, hogy akkor is elfedjen, ha esetleg az ellenfelem lát a sötétben. Ugyanis a terem elsötétült. Még láttam, ahogy a zsoldos fejét valami levágja, illetve széthasítja az idős férfi kezében lévő fáklyát, majd az utolsó fényfoszlányok is eltűntek. A hirtelen támadt „csendbe”, melyet csak az állatias moraj tört meg néha-néha, könnyen kigondolható volt, hogy vajon mi is történt valójában Kouzenmaruval. Nem voltam abban az állapotban, hogy sajnáljam őket, de szerencsére képes voltam átlátni a helyzetet annyira, hogy tudjam ösztöni szinten is, hogy mi a következő lépés. Természetesen nem mozdultam, mert nem tudhattam milyen erős a behatoló látása. Amennyiben lenne hőlátása, állati szaglása, vagy ultrahangos képessége, már nagy eséllyel nem élnék, abból ítélve, hogy milyen gyorsan el lettek intézve a társaim. Muszáj volt információt szereznem a betolakodóról, s bár van róla némi dolog, ez nem fogja megkönnyíteni a dolgom. A tudottak: Nem teljesen emberi tudattal, testtel rendelkezik, sokkal erősebb, gyorsabb, mint én. Ezek tudatában érthető tehát, hogy a harc nem megoldható a jelen pillanatban. Ráadásul nagy valószínűséggel segítségre sem számíthatok. A jelenlegi állapot miatt, nagy eséllyel a bázison tartózkodó összes személy halott, beleértve az ANBU-s egységeket, hisz ha jobban megfigyeljük, nem hallunk csatazajokat, ami azt jelenti, hogy senki sem próbálja megállítani a behatolót. Kissé pörgősebb chakraáramlást indítottam meg magamban, ahogy átveszem a dolgokat a fejemben. Elő kell készítenem a testemet az érzékelésre, különben elrontom, ehhez viszont fel kell élénkítenem a chakraáramlatom, mely lassú áramlásként csordogált bennem, hála a „Hibernált állapotnak”. Ujjam tompán megmozdulnak, ahogy ismét érzem magamban az áramlást és remélem, hogy ellenfelem nem rendelkezik chakraérzékelő tulajdonságokkal. Lehunyom a szemem, hisz amúgy sem látom mást, mint sötétséget. Keresem magamban azt a bizonyos erőt, mely elengedhetetlen a technika sikeréhez. Az erő, mely ahhoz kell, hogy kiterjesszem chakrám és lássam azt, mit nem láthatnék. Az érzékeim valamicskét eltompulnak, ahogy az áramlat egy rövid időre alábbhagy, majd egy hirtelen fordulattal kiélesednek, ahogy útjára engedem a chakrám. Mirubi-sama megtanította az alapokat, akár akaratlanul, akár szándékosan. Most is emlékszem, ahogy a két klónjával elrejtőzve tanított, még akkor is, amikor kimerült voltam. De ő nem kímélt és rám parancsolt. Akkor elpityeregtem és kissé kétségbeesve próbálkoztam, s bár sikerült, akkor még nem értettem mi célja volt annak az estének. De most már tisztábban látom a dolgokat. És úgy érzem, készen állok. Gyakorolgattam kissé szabadidőmben, hisz mást nem tudtam tenni önszántamból, így elsajátítottam azt a képességet, hogy gyorsabban és precízebben előhívjam ezt az adottságot, mellyel észlelhetem az ellenfelem. Érzem, ahogy a chakrám szétterül a környezetben, kitöltve a teret és egyre jobban tágul, mindaddig és azon túl is, míg meg nem találtam a célt. Az ellenfélt. Itt kissé megállok, megpróbálva teljes figyelmemet a lényre fókuszálni. Próbáltam letapogatni. Mi ő, milyen erős, milyen a chakrájának természete. Hasonlóan, mint Mirubi-samanal, ám nála ezek a letapogatások, akkor csak véletlenek voltak, mégis képes voltam rá… ha most ere összpontosítok, remélem, sikerrel járok. A lehető legtöbb információra szükségem volt, ám megvolt a veszélye annak, hogy túlságosan feltűnő lesz a chakrám, ha esetleg ő is képes erre, amire én. Chakrámmal körbefonom testét, chakrámat az övéjére kapcsolom. Muszáj, annyit megtudnom amennyit csak lehet és amennyiben sikerülne valamit „kiszednem” a chakrájából, amennyire állóképességem és technikai ismeretemen kifér, megpróbáltam feltérképezni a bázis többi pontját lelki szemeimmel (és chakrámmal), hogy találok-e még élő chakrát. Nem tudhatom, hogy hányan jöhettek be és él-e valaki. Fel kell készülnöm a legpontosabb helyzetre, mert ha elszúrom, lehet, nem leszek képes elmenekülni.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 49


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 374

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Dec. 13 2017, 12:14

// A Szenzor ismereteket vezesd fel az adatlapodra. // 



A Sötétség Birodalmában, lélegzetét visszafojtva vált semmivé, miközben társait brutális módon lemészárolták.
Minden elnémult, Hanae pedig most kezdte el érezni, hogy őrjítő hideg járja át törékeny testét. Ahogyan a falnak nyomul, annak acélozott burkolata olyan csontig ható hideggel támad rá, mint lassan másfél évvel ezelőtt abban a barlangban. Akkor, amikor még csak gyermek volt, akkor amikor még nem tapadt vér a kezéhez, akkor amikor még ártatlannak lehetett hívni... Akkor, amikor a szüleit is elvették tőle, pontosan úgy, ahogyan azt most jelenlegi családjával készülnek megtenni. 
A támadó Hanae számára tagadhatatlanul egy olyan szörnyeteg volt, mely mellőz minden emberit. Egy lény, mely arra hivatott, hogy öljön, s ki a gyermekek rémálmaiban jelent meg, az ágyuk alatt bujkált és a szekrényükből kapott utánuk. Most pedig, már csak ennek a Bestiának a lélegzetét lehet hallani. Fogai között préseli ki a levegőt, fújtatva fordul körbe. Hanae nem lát a sötétben, a fáklyák fénye sem nyújt vigaszt többé számára... Hanaénak van egy kis ideje: A lény hallhatóan elkezdi átkutatni a hullákat, a zsebeiket és a rejtett tárolóikat, még Igameku kardja is nagyot csörren, ahogyan odébb rúgja azt.
A kislány összeszedve minden erejét és lélekjelenlétét, próbál kissé visszatérni az ösztönszerű rejtezésből, majd használva Szenzor képességeit felmérni a terepet. Sokat gyakorolta már ezt és talán nem tudja pontosan, hogy mit és hogyan is csinál, de sikerül felmérnie a terepet, még ha nem is a bázis egészét. Alaposan "letapogatja" a Bestiát, kinek forró lehelete páraként tűnik tova Jigokutari hideg sötétjében. Egy ember... Legalábbis minden jel arra mutat, hogy egy emberrel van dolga. Ugyanakkor roppantmód erős. Nem érződik úgy chakrája erőssége, mint Mirubinál, de erős... Erősebb, mint Hanae. Tovább haladva, érzékelését kiterjesztve az egész Bázisra világossá válik a számára, hogy Igameku és az Öreg halott. Testük már csak egy tárggyá vált, chakrájuk kiveszett testükből... Az egész bázis kihalt, ám Hanae egy erős chakraforrást érez Mirubi szobája felől. Ahogyan tovább próbálkozik, biztos lesz abban, hogy a szobában ketten vannak, s az egyik chakrája nagyon hasonló Mirubiéhoz, talán pontosan ő az... Nem tudja kivenni, ugyanis az egyén chakrakészletei a végüket járják, és chakra hiányában az elemzés is nehezebb, azonban a másik személy ereje teljében van, sőt! 
Hanae testében óriási félelem lesz úrrá: Az ereje teljében lévő Ninja maszkja villan fel szemei előtt. Egy ANBU maszk, melyen a férfi farkasfényt vető szemei csillannak át, félelmet keltve a lányban. Ebben a pillanatban a kapcsolat is megszakadt, valaki megszakította, méghozzá erővel. Ő tette volna? 
Eközben a lény befejezte a keresést és lassú, kopogó léptekkel indul meg az előterembe, oda, ahol Hanae jelenleg elbújt. A lány hallja, ahogyan a "Bestia" nagyokat szagolva a levegőbe keresi őt, s minden bizonnyal meg is érzett valamit, ugyanis szája - bár Hanae nem látja - mosolyra húzódik és halk kuncogást enged meg magának rekedtes hangján.
- Úgysem bújhatsz el előlem... - A szavak nem csak rekedtesek és mélyek voltak, hanem tompák is.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve...
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Hétf. Jan. 01 2018, 21:53

Megvártam a kellő időt arra, hogy kicsit kizökkenjek az éberségemből, és hogy alámerüljek kissé a tudatalattimban rejlő tudásba. Nem igazán vagyok még mestere még ennek a technikának és egy ideig meg kell szakítsam ösztönszerű lényemet, hogy kicsit össze tudjam szedni magam, de mire végül megvolt, elindult a technika ismét visszasüllyedhettem az Ösztön rejtekébe. Chakrám láthatatlan ködként kezdett el terjedni, ahogy egyre jobban kezdte befedni a helységet, majd szépen lassan a termen kívül a folyosón álló alakokat is letapogatta. Kétség sem fért hozzá, hogy a két „társam” halott, hisz nem éreztem belőlük semmilyen chakrakeringést, ellenben a férfiből igen erős hullámok érkeztek felém. Érezhető volt a kettőnk közti különbség a hatalmas akadály, melyet nem lennék képes egykönnyen túlszárnyalni. Ez így nem igazán lesz szerencsés, de talán még meg tudom oldani remélhetőleg. Jó ideg még nyugodtan fürkésztem tovább a helyet, hátha további behatolókra is lelek benn az Amegami belsejében. Nem lenne jó dolog persze, de azért jobb felkészülni, mint kudarcot vallani fél információ miatt, ezért is fedezem fel minél jobban a területet, hogy nehogy valaki meglepjen a sötétből… azonban úgy vélem ez maga volt az a dolog, amit soha nem szabadott volna meglépnem, de most már túl késő volt visszakozni. A torkomba dobogott a szívem. Éreztem, ahogy a tanácstalanság és zavar átjár, ahogy a kis csoporton is átsiklik a chakrám és „kielemzem őket”. Érzem ahogy egyre jobban szakadok ki a rejtőzködésből és a végére nagy eséllyel teljesen figyelmen kívül is hagytam. Mesteremhez hasonló chakrát érzékeltem, de tisztában voltam vele, hogy az nem ő, hisz az övé jóval erőteljesebb, ám a másiké össze se volt mérhető az én jelenléktelen kis chakrámmal, emellett a felvillanó „rémkép” bőven elegendő volt, hogy visszavonulót fújjak. Agyamat eluralta a pánik, így ezelőtt cselekedtem, mielőtt bármit is átfontoltam volna. Előugrottam és a kijárat felé vetettem magam. Tisztában voltam vele, hogy a mozgásra az ellenfelem is felfigyelt, de reménykedtem, hogy gyorsabb vagyok nála. A tőröm visszacsusszant hüvelyébe, hogy aztán két kunai repüljön el felfele a kijárat felé, amint én elszökkentem. A két kunai a falba csapódva egy drótot feszít ki, melynek végét én magam tartottam kézbe, Így ha ellenfelem követett egyszerűen a Nawabare-val csapdába ejtem, hogy meg akadjon, a lendülete a többiről meg a két elejtett robbanójegyzet majd cselekszik, ugyanis a félelmem még azt is meggátolta, hogy a szervezet búvóhelyébe vezető titkos alagutat megkíméljem. Úgy éreztem az lesz a legjobb, ha az egész bejárat beomlik, amint kijutottam és olyan messzire futni, amennyire csak tudok. Muszáj megmenekülnöm… muszáj megtalálnom Mirubi-samat különben a végén még csapdába sétál!

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 49


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 374

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Amegami Titkos Bázisa - Jigokutari

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.