Djuka Aiko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Djuka Aiko

Témanyitás  Djuka Aiko on Csüt. Dec. 05 2013, 18:46

Első kalandom - A hajó út Getsugakuréba

1.nap (A hajó inas):Már dél elmúlt mikor a kikötőbe értünk és megálltunk a már csak ránk váró hajó előtt. Én a térdeimre támaszkodva fújtattam de útitársamon meg sem látszott a sietség jele, egy árva izzadság csepp sem mutatkozott rajta.

-Végre jó uram már, csak magukra vártunk még tíz perc és itt hagytuk volna magukat. Köteleket eloldani vitorlákat felhúzni! ordította a matrózoknak

Siettünk volna fel a padlón amikor is:

-A kutya nem jöhet!

-Nem kutya, farkas! válaszoltam.

-Akkor sem, ez egy teherhajó nem cirkusz, utasokat is csak kivételes esetekben viszünk. ütögette meg a duzzadt erszényét.

-Kapitány kérem.

-Sajnálom uram, kötnek a szabályok.

Magam előtt összekulcsolt kezekkel és tágra nyílt szemekkel néztem én is a kapitányra.

-Kérem szépen, had jöjjön Juki is. Nem lesz vele baj. Kérem kapitány.

-Áááá -kapott a fejéhez és sapkáját kicsit előre lökve vakarni kezdte azt- ne nézz rám így te gyerek. Rendben egy feltétellel, mivel beteg lett a hajó inas és ha elvégzed a munkáját akkor jöhet a kutyád is.

Kérdően néztem a kísérőmre, de ő csak megvonta a vállát ezzel rám bízva a döntést. Aztán Jukira néztem, nem tudnék megválni tőle, anyukámon kívül ő a legnagyobb kincsem.

-Elvállalom bár mi is lesz a dolgom. De ő nem kutya hanem farkas.

-Bánom is én, hogy kutya vagy farkas. Gyerünk igyekezzünk! A 9b az önök kabinja, vacsora hétkor, veled gyerek pedig reggel hatkor a fedélzeten találkozom.

Nagyon kicsi volt a kabin két egymás fölötti ággyal. A táskáimat ledobtam a legtávolabbi sarokba, felmásztam, Juki egy ugrással mellettem  termet és a nagy kimerültségtől egyből el is aludtam.

2.nap (A klón): Reggel Juki nyelvcsapásai ébresztettek az ő belső órája pontosabban jár mint az enyém. Nagy nehézségek árán sikerült csak kidörzsölnöm a csipát a szemeimből. Az alattam lévő ágyról nagy horkolás hallatszott ezért macskaléptekkel igyekeztem elhagyni a kabint, nehogy felébresszem őt, akitől még mindig nem kérdeztem meg a nevét. A kapitány pont egy matrózzal beszélt valami laza csomóról amiből igazán én semmit sem értettem, de megálltam mögötte és vigyázzba vágtam magam, talán túlságosan is beleéltem magam az inas szerepébe, Juki pedig leült mellém utánozva engem szintén kihúzta magát és így vártuk, az eligazítást.

- Mi a neved gyermek?

- Aiko.

- Nos Aiko, a feladatod nem más mint, hogy a fedélzet mindig fel legyen mosva és ezenfelül, még a konyhán is be kell segítened, amit -pillantott rá az órájára - máris megtehetsz, nem sokára reggeli.

Siettem is a konyhára és ott segédkeztem, a szakácsnak a reggeli után pedig várt rám a rengeteg mosogatni való, Jukira meg a sok-sok maradék falat. Még a tányérok felével sem végeztem, amikor már a kapitány kiabálta a nevem.

-Aiko! -Aiko! Miért nincsen még felmosva a fedélzet?

Rohantam ahogyan csak a lábam bírta fogtam a felmosót és neki estem felsúrolni a fedélzetet. Éppen hogy csak kész lettem az orr résszel, amikor a szakács kiabált.

-Aiko! Miért nincsen még elmosogatva? Zöldséget is kéne tisztítanod az ebédhez.

Most a konyhába rohantam, és folytattam a mosogatást. Amikor!

-Aiko! Miért, hagytad abba? Azonnal folytasd a felmosást!

Siettem vissza és folytattam a fedélzet súrolását, még csak kettőt sem húztam a felmosó ronggyal.

-Aiko! -Aiko! Hová tűntél már megint?

Mérgesen csaptam földhöz a felmosó kefét, kezeimet magam előtt összekulcsolva mérgelődtem magamban:

-Aiko! Aiko! csináld azt csináld ezt! Eldönthetnék már végre mit is csináljak. Miért nem tépnek mindjárt ketté? Ketté? -Kezeim gyorsan kézjeleket formáltak. - Bunshin no Jutsu. Aklónt olyan pózban hoztam létre, mintha felmosna, Jukit pedig mellé ültettem egyik mancsát a kefén tartva, és mozgatva teljesen olyan látványt nyújtott mintha én mozgattam volna. Jómagam pedig bementem a konyhára. Egész jól haladtam így, hogy végre csend honolt és nem hallottam a nevemet állandóan. A kapitány jött a klónnal szemben és egy elégedett mosolyt küldött felé, hogy végre a dolgomat végzem, majd belesett a konyha ablakán. Csodálkozva kapta vissza a tekintetét a klónra majd vissza az ablakra és megint rá. Álmélkodva vette fel a fejvakargatós pozícióját.
3.-5. nap: Duzzadó vitorlákkal haladtunk a cél felé.
6. nap (A patkányok): A mai napon, kaptam egy extra feladatot is a kapitánytól. Próbáljam megszabadítani a hajó rakterét a patkányoktól, mert mostanában egyre több merészkedik fel belőlük a felsőbb fedélzetekre, élelem után koslatva. Egész nap ezen kattogott az agyam ugyan, hogyan is kaphatnék el egyet is egyáltalán? Kezemben egy lámpással remegő lábakon ereszkedtem le a lépcsőkön a hajó gyomrába, habár Juki végig mögöttem volt még is, elég félelmetesnek és ijesztőnek tűnt nekem ez a sötét és nyirkos, recsegő ropogó hangokkal teli környezet. Egy két lépést tehettem a lépcső legaljától, amikor a lámpa fényét vissza tükrözve több ezer szempár fénye ragyogott fel előttem, de így utólag visszagondolva nem lehetett több húsz párnál, a rémülettől és a meglepetéstől, seggre pottyantam egy kézzel Juki bundájába kapaszkodva. Aki kérdően nézett rám, majd megeredt a patkányok irányába, el is kapott egyet és nagy megelégedve falta be, végre friss hús van az étlapon. Folyt a kergetőzés egyik sarokból a másikba, de a patkányok mindig találtak valami kiutat a dobozok között, eliszkolva farkaskám hatalmas fogsora elől. Azon töprengtem míg néztem a kergetőzést, ha két Juki lenne, simán sarokba tudná szorítani. -Henge no jutsu és ezzel a mondattal felvettem Juki alakját és elkezdtem a menekülő patkányokkal szembe futni. A patkányok a szemből is közeledő fenyegetéstől megrettenve csak egyetlen kiutat találtak fel a lépcsőn emeletről emeletre, mi pedig utánuk, felborítva aki az utunkba került. Nem látván más kiutat a patkányok mind a tengerbe ugrottak. Juki pedig szomorúan nézett utánuk.

7. nap (A vihar) Valamikor éjjel törhetett ki a vihar, a kapitány nem is engedte, hogy a fedélzeten tartózkodjam ezért csak ücsörögtem az ágyam szélén és elengedett kézzel, igyekeztem egyensúlyozni, a hullámok keltette ide oda történő himbálózást.  Most kihasználva az alkalmat elkezdtem jobban, szemügyre venni a férfit, aki kiragadott az eddigi életemből. Hatalmas ember volt, most hogy így jobban megnézem lehet ketten is kijönnének belőle, Fejét sűrű fekete haj, arcát erős fekete szakáll fedte megnehezítvén, hogy megítélhessem a korát. Rettentő módon untam magam ezért összeszedtem minden bátorságom és megszólítottam.

-Elnézést uram kérdezhetek?

Abbahagyta katanája élezését amivel éppen foglalatoskodott, keresztbe tette maga előtt a kezeit majd hátra dőlt.

- Már azt hittem a patkányokkal együtt a nyelved is elúszott. -nevettet fel hangosan. Erre még én is elmosolyodtam.

- Sensei, megkérdezhetem miért kell önnel mennem? Nem nagyon értem ezt a dolgot.

-A nevem Hiari és akárcsak te én is Djuka vagyok. Családunk története generációkig nyúlik vissza. Egykoron édesapád is velünk élt, amíg a szíve Namizuo nagymester engedélyével édesanyádhoz nem szólította. Mindig is igyekeztünk nyomon követni a leszármazottakat és fent tartani vérvonalunkat. Nos az igazat megvalva te is azért jössz most velem, mert a volt sensejed Saruma, felhívta Namizuo nagymester figyelmét rád, hogy talán megvan benned a családunk igazi vérvonala ami nagyon kevés embernek adatik meg. Éppen ezért, fogsz nálunk tanulni, hogy fény derüljön erre a titokra rendelkezel e, a speciális génekkel. Biztosan hiányzik anyukád, de majd ha itt az ideje meglátogatod, de addig még nagyon sokat kell tanulnod és dolgoznod.

- Akkor én is erős ninja leszek?

- Az csak rajtad múlik majd.

Még beszéltünk egy két dologról de aztán korán lefeküdtem aludni, kihasználva pihenő napomat.

8. nap (A kalózok): Végre elállt az eső és csak a szellő lengedezett lágyan, hűsítve a nap melegétől forrongó levegőt. Nagyon furcsa volt az ide oda ringatózástól a szinte egy helyben topogás, mintha órák teltek volna el mi pedig csak hátra felé haladnánk.

-Hajó a láthatáron! Hangzott el az árbockosárból.

Mindenki szeme az őrszem által mutatott horizontra szegeződött.

- Kalózok! Kalózok!
- Mindenki a fegyverekhez, készüljetek!

A hajó szélsebesen közelített felénk, mintha a föld összes szele az ő vitorlájukba kapaszkodna. Tekintetemmel mindenhol Jukit kerestem. Láttam amit alakja elsuhan a hajó tatjánál és eltűnt előlem, ekkora Hiari Sensei állt mellettem.

-Aiko! Gyere állj mögém bármi is történjék ne mozdulj onnan.

-Igen Sensei!

Ekkorra már teljesen mellénk ért a kalózok hajója és csáklyák repkedtek át, mind közelebb és közelebb csalva a két hajót. Füst bombák tömege robbant a fedélzetünkön az orrom hegyéig sem láttam csak nagyjából éreztem/sejtettem merre is van a Sensei. Hirtelen Juki landolt mellettem és egy hang élesen felvisított ugyan abból az irányból, a füst oszlani kezdett, én pedig dermedtem néztem farkasszemet az egyikükkel, és a felém döfő késével. Lassított felvételként láttam az egyre közeledő pengét a nap sugarai élénk sárgán cikáztak rajta, én pedig csak néztem és néztem nem tudtam mit cselekedjek. Sok minden eszembe jutott. édesanyám nevetése a picurka Juki puha bundája, és életem több boldog pillanata. Amikor egy lökést éreztem, elestem és bevertem a fejem.

9.nap (Az emlék) Az ágyamban tértem magamhoz és hallottam amint a Sensei és a kapitány éppen rólam beszélnek!

-Magához tért már?

-Még nem, de nem lesz semmi baja, nagyobb lehetett az ijedség mint a fájdalom.

A Senseinek igaza volt, és eszem ágában sem volt kinyitni a szemeim. Szégyelltem magam, hogy tehetetlen voltam és lebénultam. Sajnálom Sensei, hogy csalódást okoztam és nem teljesítettem amit megígértem neked.

'"Éppen, hogy csak elkezdődött az utolsó tanév és haza tartottam az akadémiáról.

- Aiko! Várj!

- Saruma Sensei. Mit keres itt?

- Gyere velem, út közben elmondom.

- Tudom jól milyen nehéz egy ifjú akadémista sorsa, főleg akkor ha nem rendelkezik, olyan szülőkkel akik kellő segítséget tudnának adni a fejlődésében. Nagyon rosszul megy neked a fegyverek használata, éppen ezért megtanítok neked egy jutsut, amivel majd megtudod védeni magadat. De előbb fogd meg ezt a papírlapot és koncentráld bele a csakrádat.

-Mire jó ez Sensei?

-Ahogyan gondoltam Víz elemű a csakrád mint az apádé.

-Víz elemmű ?

-Igen de erről majd később beszélünk, a jutsu amit megtanítok neked az a Mizurappa. Tanítás után minden délután itt találkozunk, amíg teljesen el nem sajátítod. Sajnos nincsen több időm foglalkozni veled.

-Igen Sensei!

-Egy valamit ígérj meg nekem, bár mi is történik nem hagyod magad bántani és nem hagyod, hogy megsérülj!

-Ígérem Sensei.'"

Könny cseppek szöktek a szemeimbe, úgy éreztem elárultam őt és Jukit és Hiari Senseit, nem utolsó sorban a magamnak tett ígéretet, hogy erős ninja leszek. Nem tudtam a Sensei és Juki szemébe nézni, ezért meg sem kíséreltem felkelni.

10.-12. nap kedvező szelet kaptunk, holnap elérjük Getsugakurét.

13. nap (Új otthon): -Jó reggelt kapitány! jelentkeztem szolgálatra nála

-Jó reggelt! Ma már nem kell felmosnod, egy-két óra és kikötünk. Azok ott előttünk már Getsugakure házainak alakjai.

Kikötés után elköszöntünk a kapitánytól, és ismét szedhettem a lábaimat a mester után. Akinek a tekintetét még mindig igyekeztem kerülni, továbbra is szégyelltem magam. Egy nagy házhoz értünk, mely U alakban helyezkedett el, az udvar közepén egy nagy szoborral. A mi kis rozoga házikónkhoz képest ez egy hatalmas palotának tűnik. A küszöbnél megálltam nem mentem tovább a Sensei után, aki szintén megállt és visszafordult az irányomba várva, hogy kövessem.

- Hát ez lenne az, ez lesz az elkövetkezendő időben az otthonom?

- Így van Aiko, gyere kérlek!

Nagy levegőt vettem és azzal a lendülettel beléptem életem új fejezetébe.


A hozzászólást Djuka Aiko összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 05 2013, 20:16-kor.

_________________
avatar
Djuka Aiko
Játékos

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka Aiko

Témanyitás  Deidara on Csüt. Dec. 05 2013, 19:33

A feléig olvastam, ott előkerült egy durva, de elég gyakori hiba, amit légy szíves javíts, utána szólj és folytatom. Ez a hiba pedig a klóntechnika. A sima bunshinok nem képesek se mosogatni, se semmilyen tárgyat megfogni, nincs fizikai valójuk. Ezek egyszerű, testetlen illúziók, melyeken bármilyen anyag áthatol, amint pedig megteszi, szétfoszlanak.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka Aiko

Témanyitás  Djuka Aiko on Csüt. Dec. 05 2013, 20:10

Átszerkesztve, köszönöm a kijavításomat, ezen a téren ezek szerint hibás volt, a tudásom, de legalább tanultam valami újat. Remélem így már elfogadható formába került. 

_________________
avatar
Djuka Aiko
Játékos

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 130

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka Aiko

Témanyitás  Deidara on Csüt. Dec. 05 2013, 21:16

Így már rendben van. Kellő hosszú volt, színezett és többnyire reális. Egy-két helyesírási hiba azért akadt, de nem vészesen. Egyébként ha már színezgetsz, formázgatsz, javaslom használj sorkizártat (8.gomb, justified felirat), sokkal kényelmesebb olvasni, az újságok se véletlenül használják. A kalandodért a legújabb szabályzat alapján +10 chakrával gazdagodsz.

avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Djuka Aiko

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.