Határmenti falu

1 / 7 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Határmenti falu

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Jan. 01 2014, 22:08

Egy aprócska falu, néhány utcával és házzal. Az itt élők háziállattartásból, valamint gyümölcs- és növénytermesztésből élnek, naprakész hús és zöldséggel szolgálnak a kapuban felállított kis piacon.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Pént. Jan. 03 2014, 13:06

A maradék út alatt amíg, kihívtak minket a barakkokból, illetve előkészítettük a jegyeket, még utolsó ellenőrzésre, nem történt semmi baj. Legalábbis velem, habár volt akit elfogtak, én nagy szerencsével megúsztam. A katonák folyamatosan fenntartották a rendet, és amint végre mindenkit és mindent rendben találtak elengedtek. Amint lesétáltam a pallón, a homokos talaj felé vettem az irányt.
Ekkor eszembe jutott, amit még a szigeten tanultam, vagyis a homokirányítást. Elgondolkoztam azon, mi lenne, ha még egyszer megpróbálnám, azt a jutsut ami eltörte a kezemet, a homok páncélt. Habár még nem gyógyultam fel 100%-osan talán itt lenne az ideje egy újabb próbának. Elsőnek is egy csendes helyet kerestem magamnak, ahol van bőven homok és lehetőleg egyedül vagyok, és nem tud senki sem zavarni. Szerencsémre egy kis keresgélés után meg is találtam a kívánt helyet. A parton volt egy kisebb elkerítet rész, amit még homok fedett be, de valahogy a hosszú idő során, fák is kinőttek a talajból, így nem csak homokom volt, szerencsére még el is voltam kerítve az idegen emberektől.
Az idő pompás volt, így amint lepakoltam a cuccaimat, a közeli fa tövébe, 1-2 korty hideg víz után hozzá is láttam a tanulásnak.
Ismételten eszembe jutottak a mester szavai, illetve az a rossz emlék, ahogyan a homok felülkeveredett rajtam és elnyelte a karomat. De mindenek előtt egy alapos bemelegítéssel kezdtem és átvettem a szigeten tanult alapokat. Chakrát vezettem a talajba, azon belül a homokszemekbe és a tanultak alapján elkezdtem formázni. Szerencsére nem telt sok időbe és máris kedvemre tudtam alakítani a labda nagyságú homokformát. Szép lassan magam előtt irányítottam, majd egy hirtelen való mozdulattal, elhajítottam és így játszottam vele, amíg rá nem éreztem ismételten a tikára.
Na, most akkor lássuk a medvét- kiáltottam fel majd megpróbáltam visszaemlékezni a mester szavaira. Egy nagyon erős technikáról van szó, ami hatalmas védelmet tud nyújtani az ember számára. Lényege, hogy mint valami páncél, úgy kell felvenni a testünkre a homokot, vagyis be kell fedni vele. Kicsit féltem az egésztől így nagyon óvatosan láttam hozzá.  
Elsőnek is a karomon próbálkoztam, mivel ha lábammal valami történne, nagyon rosszul járnék. Sőt nagy valószínűséggel veszélybe is kerülhetnék, mint szökött ninja. Tehát ahogy a szigeten is vettük, elsőnek egy kisebb adagot vettem az irányításom alá, amit a végtagomra helyeztem, nyílván ez nagyon kezdő színvonal, de csak így tudom elsajátítani, főleg egyedül.
Minden egyes lépést nagy alapossággal követtem el. Nem akartam, hogy ismételten megsérüljek. Nehéz dolgom volt, hisz abból kelet építkeznem, amit több hete mondtak el nekem. Tehát visszatérve a jutsuhoz. Amint ráhelyeztem azt a bizonyos az alkaromra ismételten előtört az a hasító fájdalom, ami a szigeten is.
-Ezt nem hiszem el, miért csinálja ezt velem?- de most szerencsém volt, és sikerült megállítanom ezt a folyamatot és nem lett semmi baja az alkaromnak. Átgondolva a helyzetet, csakis a túl sok chakra vezethet ilyen problémákhoz. Valahogy meg kell tanulnom kordába tartani. Így elsőnek is ezt gyakoroltam.
A sérülést elkerülése érdekébe egy darab botot vetem elő, és megpróbáltam azon létrehozni ez a technikát.  Habár egy homokmester biztosan nem így csinálná, nekem elsőnek is meg kell tanulnom a chakra normális használatát. Ugyan így hozzá is láttam a gyakorláshoz.
Amint beleszúrtam a kb 50cm-es nem túl vastag botos a földbe, felálltam vele szembe, és azt gyakoroltam, ami a jutsu lényege lenni. Megpróbáltam úgy beteríteni, hogy annak ne legyen semmi baja, és hogy ráragadjon a homok és persze meg is szilárduljon. Tudtam, hogy ez így egyszerre nem lesz valami könnyű feladat, de nem volt mit tenni. Azért, hagytam el a Djuka birtokot, mert homokot akarok tanulni, így hát nem szabad feladnom. Minden egyes lépéssel közelebb vagyok a célomhoz.
Na de lássunk is hozzá! A terv ugyan az volt, mint az előbb, csak most jobban odafigyelek a chakrára. Megpróbálok jobban koncentrálni és kicsit kevesebb chakrát beletenni. Amint felemeltem egy adagot és ráhelyeztem a botra, csoda történt a bot most valahogy nem tört ketté. Ebből arra következtettem, hogy a hiba oka, a kapkodás volt és a nem megfelelő chakra használat. Annak ellenére, hogy a charkrát folyamatosan fenn kell tartani, nagyon jó kis technikának tűnik. Ekkor egy kunait vettem a kezembe, majd a bot felé dobtam. Viszont ha nem vagyok ott, akkor el sem hiszem. Kb 1.5 méterre lehetem tőle, de fegyver nem hogy nem sebesítette meg, konkrétan lepattant róla.
Most megpróbáltam az egész technikát magamra átvinni. Habár még izgultam, tudtam, hogy ha végig nyugodt leszek, és nem kapkodom, el akkor nagy baj nem érhet. Így hát szép lassan elkezdtem felvinni a homok a végtagjaimra, elsőnek az alkaromra és így mentem végig.
Amint feltettem az első réteget, valahogy éreztem, hogy sikerülni fog. Nem azért mert annyira jó vagyok, hanem tudtam, hogy nekem ez a kötelességem és kénytelen vagyok a jutsu elsajátításához. Amint sikerült felvinnem az első réteget, úgy követte a másik és perceken belül, csak a fejem volt csupaszon. Talán ettől féltem a legjobban, most dől el minden, képes leszek irányítani a homokot, vagy pedig összezúzza az egész arcomat.
Nincs választásom, egy lapra kell feltennem mindent.
Végül szerencsém volt, és nem történt kár, sikeresen el tudtam sajátítani a jutsut. Nyilván még sokat kell rá gyakorolnom, hogy pillanatok alatt létre tudjam hozni a védelmet.  
De az alapja megvan. Amint végeztem, feloldottam az egészet és megvártam, hogy leperegjen a testemről ez az áldás, és nagy boldogsággal indultam tovább.
 
 
Az edzés miatt ki voltam merülve, így az utam egy kicsi kis faluba vezetett. Összesen pár utcából állt, de biztos voltam magamba, hogy itt legalább nem veszek észre.
Elsőnek egy kisebb boltba mentem be ahol vettem magamnak, egy jó nagy adag hideg élelmet, meg persze vizet. Szerencsére itt mindenki kedves volt és segítőkész, így bármiféle kérdezés nélkül hozzájutottam a kívánt élelmiszerhez. Fegyver egyelőre nem volt szükségem, mivel nem nagyon használtam őket, így még tökéletes állapotba voltak.
Amint bevásároltam, meg is ebédeltem illetve egy kicsit lepihentem, egy viszonylag eldugott helyen. Most már hogy szökött vagyok, minden egyes lépésemre oda kell figyelni  és nem kóborolhatok csak úgy az utakon.    
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Jan. 04 2014, 01:35

A bot jó gyakorlóbábunak bizonyult, amint sikerült a bevonása, nekikezdtél saját testeden is, hogy elsajátíthasd.
Nem telt el sok idő, a nyugalom, a szabadság érzete segített és erőt adott, így hamar kezdte elfedni tested a földön lévő homok, lassan kúszott fel lábaidon, majd karjaidra is kiterjedve bevonta a tested. Nehezen vetted rá magad, hogy az egész arcod eltakard, de meg kellett tenni a tökéletes elsajátításhoz.
Ott álltál, a fejed tetejéig bevonva egy vékony, ám erős homokréteggel, a technika ugyan kifárasztott, mégis sikeresen végre lett hajtva. Indulnod kell, tartalékaid kifogyóban vannak.

A kis faluba beérve élelem és víz után kutattál, egy idős hölgy ki is elégítette vágyad néhány rizsgombóccal és egy-két üveg vízzel.
A rizsgombócok még gőzölögtek, nem volt sok, de épp elegendő, hogy teltnek érezd magad egy jó időre.
A városban találsz egy fogadót, amely üres volt szinte. Két emeletes faépület, az aljában egy pult, amely ételt is italt kínál a beérkezőknek, az emeleten pedig zárható szobák ággyal és nyugalommal. Ára 800 ryo/éjszaka, valamint 150 ryo egy étkezés.
Amíg nincs terved a továbbiakra, talán benézhetsz néhány napig, amíg elcsendesedik minden.

A fogadóban néhány személy tartózkodik csupán, egyikük az idősebb pultos és vendéglátós, rajta kívül csupán néhány jöttment szegény tartózkodik a falak között, így fontold meg a lehetőségeket.

A boltban kifizetett csomagod 300 ryot vont le tárcád tartalmából.
Ha a fogadóban maradsz, írd le a napod további részét, nem kötelező bennmaradnod, csupán az este kell pihenned, már ha akarsz. Amennyiben továbbállsz egy hosszú és fárasztó út vár rád a következő, hasonló beállítottságú faluig.
A technikát felvezetheted az adatlapra + 5 Chakrat is a szép megírásért és a segítség nélküli elsajátításért.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Szomb. Jan. 04 2014, 10:41

A kis faluban az első célom, hogy találjak valami élelmet és persze szállást. Szerencsémre az egy-két utcából álló falucska, mind jeleskedett, szállással és persze valamiféle piaccal.
Amint beléptem az egyik ilyen üzletbe, egy nagyon aranyos hölgy termet előttem, aki napra készre állt, hogy engem kiszolgálhasson.
Szép jó napot kívánok hölgyem! Esetleg nincs valami ennivalója, tudja nagy edzésbe volt részem és elégé kifáradtam illetve szeretnék kérni még pár üveg vizet, jó lesz a csap víz is. – mosolyogtam egyet majd tárcámat ráhelyeztem a pultra.
Kedves hölgyemény, nem volt valami beszédes, csak annyit mondott: Persze hogy van- majd megfordult és kivett három nagy gőzölgő rizsgombócot a sütőből és levett a pultról, három 1literes vizet a polcról, majd a pultra helyezte.
300 ryo lesz- mondta mosolyogva, majd miután kivettem a tálcámból az árát, a vizeket beraktam a táskámba majd a gőzölgő gombócokkal kisétáltam az utcára.
A falu teljesen ki volt halva, ahogy mendegéltem, közben igen nagyokat falatozgattam a hatalmas gombócokból, majd miután megettem mind a hármat, éppenséggel egy fogadóhoz érkeztem.
A fogadó kétszintes volt, és rettentően üres, az árakat tekintve, hát nem volt valami olcsó, de azért megfizethető. Az ott élő emberek a személyzetet takarta, tehát vendég nem nagyon volt. Úgy határoztam, hogy itt maradok pár napig, és az étkezést is befizetem, de mielőtt még beköltöztem volna, egy fontosabb elintézi valóm volt.
Nagy szerencsémre a fogadó mellett, volt valami kézműves bolt, ahol maszkokat, anyagedényeket és egyéb más tárgyakat készítettek. Az üzlettel szembe álltam észrevettem, hogy egy nagyobb agyagtök volt felakasztva, ami a víz tárolására szolgál, de nekem most másra fog szolgálni. Így amint levettem a polcról, és kifizettem, a partra mentem ahol tele megmertem homokkal és a hátamra erősítettem fáslik segítségével. Nem volt valami nehéz, de bőven fért bele homok.
Visszatérve a fogadóba, kivettem magamnak a szobát és megbeszéltem a tulajjal, hogy az étkezést a szobámba szeretném lerendezni, így csak tegyék az ajtó elé.
Amint megkaptam a kulcsokat, el is indultam a felső szintre, ahol a 12-es szobát kaptam meg. Belépve nagy tisztaság és rend fogadott. Két nagyobb szoba volt, egy hálószoba, ahol volt egy ágy és egy nagyobb asztal, valamint egy fürdőszoba, ahol wc illetve egy fürdő állt.
Mivel fáradt voltam és a kezembe ismételten elkezdett fájdulni, az ajtómat bezártam, holmimat lepakoltam és lefeküdtem aludni.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Jan. 05 2014, 14:19

Ayame, Rikuno
Rikuno
A puha ágyba hamar elaludtál, a fáradtság, az elmúlt napok emlékei egy pillanat alatt végigfutottak szemeid előtt, majd minden elsötétült.
Másnap reggel, miután felkelsz, és lesétálsz, a pultos köszönt.
- Szép reggelt, uram. Kíván reggelit? - mosolyodik el. A férfi egy könnyebb, mégis laktató reggelit tálal fel neked, amelyet el is kezdesz enni a pultnál. A tál fele már üres, mikor halk lépések törik ismét meg a csöndet. A falépcsőn egy vékony lány sétál le, ruhája néhol szakadt. A pulthoz sétál és ő is reggelit kér.
Miután befejezted a reggelid, úgy döntesz a mai napon is gyakorlod a homokpajzs technikádat, habár kezed fáj a tegnapi naptól, a rákötözött fásli egyben tartja. Homokos területet a falu mellett találsz, eldugott, csendes hely. 

Ayame
A szökés után azonnal ágyba dőlsz te is, és csak reggel kelsz fel. Éhes vagy, az este elfogyasztott étel nem volt elég, egyáltalán nem. Azonban a bőséges reggeli kompenzálja helyzeted. A pultnál egy fiú ül, kinek keze fáslival van bekötve, igaz, hogy már nem kötődsz Konohához, mégis orvos vagy, talán segítségre szorulna. Nagy terveid nincsenek a mai napra nézve, a faluban vásárolhatsz magadnak élelmet, vizet és egy-két fegyvert is találhatsz a kapuban kialakított piacban.

Közös: A közös reggeli után Ayame a segítségét ajánlja fel Rikunak, aki a válasza után gyakorolni megy a homokos területre. Ayame, ha szeretnél, vásárolhatsz, utána viszont lehetőség szerint kövesd a fiút. beszélgessetek, lehet igaz vagy akár kitalált történetet kreálni, a cél, hogy a két karakter megismerje egymást. Délutánig írjátok meg mind a ketten a postokat, kinn vagytok a homokos területen, Rikunak gyakorolnia kell technikáját, ám mostanra csatlakozott hozzá egy orvos, aki segít neki, ha baleset történne.


Ui: A fogadóban elköltött pénzt még nem kell levonni.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Hikari Ayame on Hétf. Jan. 06 2014, 20:45

Madara és Rikuno


A hozzáállásom? Szimpatikus? Egy apró mosolyt jelenik meg az arcomon kijelentésére, és azon gondolkozom, mégis milyen hozzáállásról beszél. Még én sem vagyok tisztában a hozzáállásommal. Egyik pillanatban teljesen ellenzem, hogy valakit meg kelljen ölnöm, de a következő pillanatban már semmi bajom sincsen vele. Na jó, ez nem teljesen így van. Valahol érzem, hogy soha életemben nem fogom ezt elfelejteni. Mély bűntudat marja a bensőmet. A szívem fáj, a fejem lüktet, a kezem remeg. Úgy érzem most, hogy elvettem valaki életét, magamból is kiöltem valamit. Valamit, ami soha többé nem lesz már meg bennem. Többé már nem vagyok az, aki voltam. A lemoshatatlan vér a kezemen... Örökké ottmarad. Mintha megbélyegeztek volna, mintha örök sebet okoztak volna nekem... És az egészben az a legrosszabb, hogy nem más okozta. Hanem én tettem.
A következő pillanatok olyan gyorsan elszállnak, hogy képtelen vagyok felfogni, mégis mi történik körülöttem. Annyit látok csupán, hogy a földön fekvő halott ANBU hulláján jelek rajzolódnak ki, és mielőtt elkezdhetnék gondolkozni, hogy mégis mi a vihar lehet ez, Mesterem már rég megszólít, és utasítást ad nekem, hogy tűnjek el innen. A földön fekvő papírokra esek, és olyan erővel ragadom őket magamhoz, hogy félek porrá zúzom az egészet. A földön mászva próbálok minél messzebb kerülni, próbálok lábra állni, de minden olyan baromi lassan történik, hogy mire a földön hemperegve sikerül Mesterem felé fordulni, mire képes vagyok bármit is felfogni a világból... addigra Koroshiya és a hulla már eltűnt.
- ... Mi? - kérdezem halkan remegő hanggal, a papírokat pedig úgy szorítom magamhoz, mintha az életem múlna rajtuk. - MI?! Mégis... mégis mi történik? - a hangom elcsuklik, mintha a beszéd is nehezemre esne, és remegő testtel fekszem a földön. Körbenézek. Sehol senki. Egyedül maradtam. Én... én tényleg... - ... egyedül maradtam. - A gondolattól könny szökik a szemembe.
Úristenem! Egyedül vagyok! Nem maradt senkim. Nem mehetek vissza a faluba, hiszen megöltem egy ANBU-t. Ez nem maradhat titokban, ki fogják szedni belőlem, hogy mi történt. Nekem nincs többé itt életem. Többé nem mehetek haza. Mielőtt gondolataimban még mélyebbre merülnék, csak Mesterem utolsó szavaira tudok gondolni. "Menekülj!" De mégis hová kéne mennem? Hova mehet egy lány, aki soha életében nem volt még egyedül? Ennyire, ennyire nagyon egyedül. A világ olyan nagy, én olyan kicsi vagyok hozzá. Hova mehetnék mégis?
A papírokra pillantok, a szemem előtti könnyfátyol ugyan mindent elmos a külvilágból, és egy betűt képtelen vagyok leolvasni, mégis valamiért erőt veszek magamon. Fogalmam sincs miért. Talán mert élni akarok. Most vesztettem el mindent, amit lehetett, mindent amim volt, de muszáj tovább mennem. Elvégre most indultam még csak el nem? Miközben azon gondolkozom, mégis hova futhatnék, csak azt veszem észre, hogy a lábaim egyre gyorsabban és gyorsabban mozognak, és egyre inkább távolodok a helytől, ahol minden megváltozott. Soha többé nem akarok itt lenni. Soha többé nem akarok erre emlékezni. Valami mégis azt súgja, hogy mostantól semmi más nem fog a fejemben járni.
Addig menekülök szüntelenül, míg egy kis faluba nem érek. Maroknyi ház, maroknyi ember. Az utcák kihaltnak tűnnek, a nap már egyre inkább lemenőben van. Lassítok a tempón, és lihegve, kimerülten botladozok végig a homokos talajon, amíg végül meg nem pillantok egy fogadót. Egy pillanatba sem telik, amíg úgy döntök, bemegyek.
Belépve emlékek rohamoznak meg. Kumogakure no Sato jut eszembe, ahol képzésen voltam, és találkoztam azzal a lánnyal, Aoi-val. Csúnyán összevesztünk. A falvainkról beszéltünk. És megvédtem Konohát. Képtelen voltam végighallgatni, milyen borzalmasan beszélt a szülővárosomról. Most pedig egy hatalmas tátongó lyukkal a szívemben gondolok arra, hogy elárultam azt a falut. Amit nemrég még olyannyira szerettem és méltattam. Megrázom a fejemet, mintha ki tudnám rázni belőle a gondolatokat és az emlékeket. Próbálom minden gondolatmenetemet mélyen elnyomni magamban, és úgy tettetve, mintha misem történt volna a mai nap folyamán, közelebb lépek a pulthoz.
- Konichiwa! - köszöntöm a pultos férfit. - Értem. Köszönöm szépen. Ez elég jó fej gesztus - vigyorodok el, megfeledkezve magamról, és mindenről ami történt. Aztán ahogy ismét megrohamoznak az emlékek, a vigyor az arcomra fagy, és lassan sikerül lekaparnom róla. Az ételt ugyanúgy lapátolom be, mint bármikor máskor tenném. Egy pillanat alatt volt kaja, nincs kaja. Megköszönöm a vacsorát, és olyan gyorsan termek a szobámban, hogy megvádolhatnának teleportálásért.
Bár borzalmasan piszkos, és izzadt vagyok, azt sem mondanám, hogy nem gyűlnek a legyek a szagomra... vagy esetleg keselyűk rosszabb esetben, de képtelen vagyok még egy lépést tenni. Az ágy pedig olyan csábítóan kacsintgat felém, hogy feljelenthetném molesztálásért. Mielőtt eljutna a tudatomig, hogy van fürdőszoba, már rég az ágyban fekszem, piszkosan, koszosan, szomorúan, könnyel a szememben.
Reggel arra kelek, hogy az ablak egyszer csak becsapódik a hirtelen támadt huzattól.
- Hm? Nem emlékszem, hogy este kinyitottam volna... - dünnyögöm halkan és gyanakvóan kászálódok ki az ágyból. Közelebb lépek, hogy becsukjam az ablakot, és a függönyt is behúzom, pedig a reggeli nap fénye meleg színnel tölti meg a kihalt szobát. A szekrényhez lépek, és kiveszem az első törülközőt ami a kezem ügyébe kerül. Minek egy egyszemélyes szobába legalább tíz darab törülköző? De baromság. Nem foglalkozva vele és a szememből kidörzsölve az álmosságot, kinyitom a fürdőszoba ajtaját.
- Ááááááááááááá! - sikítok torkom szakadtából. A törülköző kiesik a kezemből, a szívem pedig egy pillanatra megáll. Nem hiszek a szememnek. Nem hiszek a szemeimnek, amikre hirtelen váratlan könnyfátyol borul. Idegesen kapkodom a levegőt, a hirtelen rám tört légszomj megakadályoz a sikításban és a beszédben egyszerre. - De mégis... mégis mi a fene... - krákogom remegve. A földön anya fekszik és apa, egymás kezét fogva. Az arcuk, a kezük, a testük... Mindenük véres. Minden tiszta vér. Meghaltak. Valaki brutálisan szétkaszabolta őket. Sírva fakadok, ahogy beljebb lépek a fürdőszobába a szívem kettéhasadt. Felnézek, velem szemben egy tükör lóg a falon. A szemébe nézek. A benne lévő ember én vagyok... de mégsem én. A kis genint látom benne, a tizenkét éves genint, aki kilépett az akadémia ajtaján, amikor végre megkapta a fejpántját. Ő is sír. Nem csak én.
- Ayame! - a nevemet sírja. - Apa és anya... - sír tovább, képtelen érhetően beszélni, hisz taknya nyála összefolyik. - Anya és apa... MIÉRT? Miért ölted meg őket is?
A könny az arcomra fagy, a szemem pillanatok alatt kiszárad. A kezem, amellyel anyáék felé nyúlok, tiszta vér. Csöpög róla a vér, én pedig undorodva bámulom.
- Mi? Nem! Én nem. Ez nem az ő vérük. Én nem tettem semmit! Nem akartam ártani senkinek! - Térdre rogyok, és a törülközőért nyúlok, amit a földre dobtam. Megragadom, és minden energiámat felhasználom, hogy lesikáljam a kezemről a vért. Az egész fehér törülköző piroslik tőle, de mikor kihúzom alóla a kezemet, az még mindig csöpög a vértől. Ijedten a ruhámba törlöm, de semmi. Minden véres lesz, de a kezem is az marad. Odarohanok a szekrényhez, kinyitom azt, a szekrény falán is elkezd csurogni a piros folyadék. Kiveszek még egy törülközőt. És még egyet. Az összeset, amíg el nem fogy...
De...
A kezem még... - Még mindig véres - dünnyögöm, és összeesek a padlón, beverve a térdemet.
- Aú! - szisszenek fel. A földön fekszem, és a térdemhez kapok. - Mi a... ? - körbenézek. A nap besüt a szobába, az ablak zárva van. Ijedten bámulok körbe. A szekrény csukott ajtaja tiszta. Odarohanok és kinyitom. Egy törülköző köszön vissza rám.
- Ch... Sejthettem volna. Mégis hol adnak tömérdek mennyiségű törülközőt? Már ebből tudhattam volna, hogy az egész csak egy álom - nyugtatom le magamat, és végigsimítok verejtéktől izzó arcomon. Kikapom azt az egy törülközőt, és berontok a fürdőszobába. Sehol sincs vér. Se hullák. Se apa, se anya. És még a tükör is normális.
Beállok a zuhany alá, és elkezdek tusolni. Jól esik a hideg zuhany. Most baromi jól esik. Egy kis meleget sem engedek magamra, attól csak még furábban érezném magamat. Megmosom a hajamat is, mindenemet megmosom, és mégis csak az jár a fejemben, hogy örökké véres maradok. Egy pillanatra megint vérben ázottnak látom a kezemet, de egy pislogás, és eltűnik. Képzelődés.
Felöltözök levetett ruháimba, melyek szakadtak és piszkosak, de legalább én nem vagyok az bennük. Meggyötörten lebukdácsolok a lépcsőn, és olyan szinten sikerül bukdácsolnom, hogy a legutolsó lépcsőfoknál hanyatt esek. Ez ilyen Hikari Ayame szokás, vagy hogy is mondjam. Képtelen vagyok normálisan lépcsőzni.
- Ohayou gozaimasuuuu! - nyafogom, és a végét úgy elnyújtom, hogy egy kényelmes ásítás kerekedik belőle. Végignézek a fogadó előszobáján. Csak egy ismeretlen fiú ül a pultnál. Odasétálok, és leülök mellé. Nem szégyellem magamat, egyszerűen rápillantok, és látványosan végigmérem. A szemem megakad a fáslival bekötött kezén, és felhorkanok. - Neked is jó napjaid lehetnek. Vándor ninja vagy? Vagy megszöktél? Vagy csak random kedved támadt falusi levegőt szívni? - kérdezem, miközben kikérem a reggelimet. Jókora adagot követelek, mert a gyomrom lassan engem fal fel.
- Ez egy igen hosszú történet. Nem szívesen válaszolok ilyen kérdésekre, főleg idegeneknek, ki tudja hátha még a vesztemet okozod - kérdezi egy gyanakvó pillantás nekem ajándékozása közben. - De mit érdekel ez téged ez?
- Bocsánat Morci-sama, hogy kérdezősködni mertem - forgatom a szememet, és lesújtóan méregetni kezdem a fiút. Úgy tűnik ő is bal lábbal kelt fel... Mondjuk legalább lábbal kelt ki az ágyból, és nem térdel. - De nyugi, nálad azért én nagyobb kutyákra vadászom - kacsintok, mintha én annyira veszélyes teremtmény lennék, aztán a tekintetem a kezén állapodik meg. Zavartan fészkelődök, valamiért kényszert érzek rá, hogy segítsek neki. Lehet azért, mert rosszat tettem tegnap? A gondolatba még most is beleborzongok. Talán a tudat, hogy valakitől elvettem az életet, arra sarkall, hogy most jót tegyek. Ha már itt tartunk, akkor megpályázom a fogtündér szerepet, és cukorkát fogok osztogatni a gyerekeknek. Végül is úgysem tudom mihez kezdhetnék most magammal. - Ha segítek neked rendbe tenni a mellső lábadat, akkor elhiszed, hogy bízhatsz bennem? - pillantok rá komolyan.
Úgy tűnik sem a kedves megszólítás, sem a mellső láb kifejezés nem nyerte el a tetszését, mert félrenyeli a finom falatot, és úgy elkezd köhögni, hogy félek megfullad. Azért durva lenne, ha már szájkaratéval is embert ölnék... Ismét egy csípős megjegyzés, amitől kiráz a hideg. Feláll a pulttól, hátha attól könnyebb lesz lecsusszanni a falatnak, és csakugyan megnyílik a vizicsúszda a gyomra felé. Arca feldúlt, de látom rajta, hogy a karja fájdalmától megrándulnak vonásai.
 - Mégis ki vagy te és mit akarsz tőlem? - Na ettől én kezdek el köhögni, de sokkal kevésbé hatásosabb, mert nekem nincs a fél reggeli a pofámban. Már megint ez a kérdés. Hirtelen harag önt el, legszívesebben nekiugranék, de akkor eszembe jut a tegnapi hulla, és valahogy képtelennek érzem, hogy bárkinek is tudnék ártani ezután.
- Ayame vagyok - tartom fel a kezemet, mint aki megadja magát a rendőrségnek. - Konohai ninja voltam, még... úgy... tegnap - sóhajtok kelletlenül, aztán emlékeztetem magamat, hogy nem jött el a mesedélután ideje, és rápillantok. - És csak segíteni akartam! Az életben nem fog normálisan meggyógyulni a kezed, ha csak ráhánysz egy adag fáslit. Hogy sebesült meg? - érdeklődöm meg, nem törődve a saját dolgaimmal. Lenne min gondolkoznom. Mind múlton, mind jövőn, de leginkább a jelenen. Talán azért akarok ennyire segíteni neki, mert akkor elbújhatnék a saját problémáim elől. Épp csak egy percre.
- Egy edzés során, sajnos a technika erősebb volt nálam és egyszerűen kettétörte a kezemet, habár azóta volt egy műtétem, állapota nem lett jobb. Te értesz hozzá? - adja végül meg magát, és leül mellém a székre, hogy az orrom alá dugja sebesült kezét.
- Szanitéc tanítvány vagyok... - ... a macska meg a hétnek a nyócát rúgja meg, hogy képtelen vagyok felfogni, hogy a dolgaimat, csak múltidőben tudom közölni jelen esetben. Sóhajtok. - ... voltam. Sajnos még nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy összeforrasszam a csontot, de ha megengeded, akkor felmérem, hogy mi a probléma pontosan és aszerint bekötöm neked - ajánlom fel, mire csak egy bólintás a válasz. Nem is gondolkozok tovább, előveszem a kis hátizsákomból a szanitéc készletemet, és kiborítom a pultra a tartalmát. Van benne fásli, és egy-két rúd, amit még apáéktól csórtam el. Valami szekrényt akartak építeni, én meg elvettem néhány erősebb lécet, hogy jó lesz majd, ha merevítőnek kellene. Most jól jön. Óvatosan leszedem a kezéről a fáslit, és a kezemet az ő kezére rakom. Nem nagy fáradság megállapítani, hogy a csontja pontosan hol és hogyan tört el. A kezem körül zöld aura jelenik meg, mialatt elvégzem a Shindan-t, és a chakrámmal kitapogatom, pontosan mi is a probléma.
 - Hm... - hümmögök, mint valami igazi profi, de nem direkt. Most az egyszer tényleg nem felvágni akarok, csak segíteni. Egek... milyen nyámnyila lettem. Pf.
A csontja már helyre van rakva, nincsen teljesen elmozdulva egymástól, csupán nincs összeforrva, ami valljuk be a nagyobb probléma. De mégiscsak jobb ha nem nekem kell a csontot visszarándítani a helyére, nem? Csak a halálsikoly jutna eszembe a kiáltástól, amit a csont visszamozdításának fájdalma okozna. A merevítőt a karja alá teszem, és erősen összekötöm őket egy jó adag fáslival.
 - Nos, mivel nem tudom összeforrasztani a csontot, ezért muszáj lesz pihentetned. Ha szedsz kalcium tablettákat, akkor azzal gyorsíthatod a csontok összeforrását. És persze szedj fájdalomcsillapítót. Ez azért mégsem egy rendes gipsz, ami biztonságosan összetartja a csontokat, de nem lesz vele baj - mosolyodok el bizakodóan. - Ugye ma már nem akartál edzeni?
 - Rendben és köszönöm. Igen mindenképp kell edzenem, maximum ezt a kezemet nem használom - feleli, mire én bólintok. Nem is időzik tovább, mivel a tányérán már semmi elfogyasztható nem maradt, ezért feláll a pulttól, és a cuccát, meg valami idióta tököt visz magával, míg el nem tűnik a szemem elől. - Köszönök mindent biztos vagyok benne, hogy találkozunk a nap folyamán - kiált még vissza.
Két adag reggeli számba gyömöszölése után én magam sem időzök sokáig. Felmegyek a szobámba, és alaposan összepakolom a cuccomat, rendbe szedem a dolgokat. Bár nincs sok minden nálam, de ami nálam van, az legalább legyen rendben. A ninja felszerelésem nálam van, hisz Koroshiya-sama megkérte, hogy hozzam magammal, és a kórházban voltak indulás előtt. De minden más ruhám... és a KÖRÖMLAKKGYŰJTEMÉNYEM - enyhe sokk - is otthon maradt. Bár valljuk be, ez a legkisebb gond most az életemben.
A boltba megyek, és veszek magamnak pár gyümölcsöt, meg vizet, az útra. Fogalmam sincs milyen útra, de minél messzebb vagyok Konohától, annál jobb. Azért... azért durva belegondolni, hogy szökött ninja vagyok. Sőt mi több... egy szökött hazaáruló. A gondolattól könny szökik a szemembe, de a langyos szellővel szembe állva hamar kiszárítom a szememből. Egy másik boltban veszek magamnak egy hátitáskát, mert csak egy shurikentartó, és egy szanitéckészlet van nálam, és abba van belenyomorgatva mindenem. Az élelmet, pedig úgyis táskába kell majd raknom.
Miután mindent kifizettem azon gondolkozok, mivel üssem el a nap többi részét. Valamiért borzalmasan érzem magamat. A tudat, hogy nincs hova mennem... Megijeszt. Megijeszt a nagyvilág, hogy egyedül vagyok, hogy nem mehetek haza.
 - Úristen, úristen... - csak azt veszem észre, hogy már egy épület mögött ülök, és a saját térdemet szorítom a mellkasomhoz. - Úristen! - dünnyögöm. Sírni van kedvem, üvölteni, bömbölni, és esetleg végezni magammal. Nem kapok levegőt, nem tudom mit kezdhetnék. - Úristen - suttogom elhalt hangon, szinte csak tátogok. Nem jön könny a szememre. A testem remeg, ismét érzem, azt a furcsa érzést. Hogy a mellkasom széthasad, hogy a fejem lüktet, a kezem remeg. Egyedül vagyok. Anya? Apa? Hol vannak. Hová tűnt mindenki... Pedig valójában ők nem tűntek el. Én vagyok az aki eltűnt. És... fogalmam sincs mit kezdhetnék.
 - Egyedül vagyok... soha nem voltam még ennyire egyedül - vallom be végre magamnak, és mondom ki hangosan. Már ha hangosnak lehet nevezni egy a lepkefing frekvenciáján megszólaló vallomást. Felpattanok, és futásnak eredek. Meg kell találnom, biztos itt kel lennie valahol. Elvégre edzeni akar nem?
Eltelik pár perc, legalább öt, mire végre megtalálom őt. Az erdőben egy kisebb tisztáson találom, nem messze a falutól, hogy éppen vissza lehessen rohanni, ha valami baj történne. Először nem vesz észre, talán pont ezért tudok olyan közel menni hozzá. Háttal áll nekem, én pedig egyik pillanatról a másikra termek mögötte. Nem is tudom mit gondolok... csak annyit tudok, hogy ő valaki, aki egyedül van itt a semmi közepén, mint én. Csak annyit tudok, hogy olyan egyedül vagyok, mint még soha, és olyan kétségbeesett mint még senki. Mielőtt gondolkodnék, kétségbeesetten a mögé állok, és magamhoz szorítom hátulról, a kezemet pedig a mellkasa előtt összekulcsolom.
 - Ígérem megcsinálom a kezedet Morci-sama, ahányszor csak szeretnéd - szólalok meg rögtön, mielőtt még ijedtében nekem támadhatna. - Csak kérlek, hadd maradhassak itt egy kicsit. Ha még egy percet egyedül kell töltenem, egyszerűen megölöm magamat - dünnyögöm halkan, aztán mikor úgy érzem kellően idiótát csináltam magamból, akkor elengedem, és leülök az egyik fa tövébe.
Ha beleegyezik segítségembe, akkor ott csücsülök a fa alatt, ha pedig kitalál valamit, hogy hogyan tud gyakorolni, akkor segítek neki. Amikor pedig szükség van orvosi kezeimre, akkor újrakötöm a kezét. Ameddig nincs szükség rám, addig könnyen elidőzök a fa tövében, az orvosi papírokat olvasgatva, melyeket Koroshiya-sama hagyott rám. Ez az egyetlen emlékem róla. Ezért öltem meg valakit. Ekkor eszembe jut a táskámban lapuló ANBU maszk is, de még nem veszem elő, mert a végén még amiatt hívnám fel magamra a figyelmet.

-------------------------------------------------------------
vásárolt:


Hátizsák
Elérhetőségi szint: E
Szövetből, bőrből, és szintetikus anyagokból összeállított téglalap alakú táska, amiben nagy tekercsek, egész öltözetek, többnapi élelem, és kézi fegyverek is elférnek.
Ár: 300 Ryu
Megjegyzés: Nincs korlátozás.

+ pár gyümölcs, és víz
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd. Jan. 07 2014, 18:13

Ayame, Rikuno, Itanashi


Itanashi lelkesítő beszéde ösztönzőleg hatott rám is és hamar beindított a gondolataimat. Először a háború járt a fejemben és a harc amit nem is olyan rég életre, halálra vívtunk Iwagakure ellen. Félek tőle, hogy ezt még vissza fogjuk kapni, hogy egy tartalék haderővel ilyen csúnyán elvertük a nagy Iwagakurét amely a szervezettségéről és tömegseregéről híres. Aztán Haru jutott eszembe. Az egykori vezető mint példakép élt emlékeimben, mint egy igazi hős aki visszatér világ körüli útjáról és megmenti a klánját. Vajon ő most hogy cselekedne? Mit meg nem adnék ha legalább egyszer tudnék beszélni vele valahogyan. Most azonban nincs itt az ideje a siránkozásnak. Ebben a pillanatban éppen megbuktatni készülünk egy vezetőt, ráadásul nem is akárkit hanem Enrakut aki a konohai egyesült haderő főparancsnoka. Bár a háborút nem szándékozom elveszíteni a víz szövetsége ellen, de ezt a vezetést ami jelenleg van valóban le kell váltani. 
Egy darabig futottam futottam Ita mellett aztán egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy a fiú egyre magasabb lesz majd hirtelen valami nagy gólem szerű óriás vállán állt már. Az egész olyan gyorsan történt, hogy egy laza mosolyon kívül nem is volt időm lereagálni a történteket. Chakrát vezettem a lábamba és felugrottam az ifjú jashinista mellé. 
- Mit gondolsz testvér, szerinted nem lenne egy kicsit balgaság most megtámadni Enrakut amikor az egyesített haderő főparancsnoka? Bár pontosan tudom, hogy ez a vezetés már megért a váltásra, de nem szándékozom elveszíteni a háborút Kirigakure ellen. Nem tudom te hogy vagy vele, de azért ezt még át kell gondolnunk egyszer szóval javaslom, hogy beszéljük meg amint visszaértünk a klán birtokra. Úgy is szerettem volna mutatni pár újdonságot... - Közben a távolban néhány apróbb tetőt és valami füst szerűt pillantunk meg. - Hmmm ez jó jel, nézd csak ott a távolban füstöt látni meg lehet, hogy azok tetők ezek szerint elértük a határt. Nem is csodálom, hogy nem állt utunkba senki. Konohának most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a Kusagakurei határt figyeltesse... Ez a legjobb hely csapat toborzásra. Egy határmenti faluban aztán mindenféle söpredék megtalálható, elveszett és vándor ninja egyaránt. Ráadásul konoha határain mostanában komoly shinobik húzták meg magukat úgy tudom. 
Amikor már kicsit közelebb értünk a faluhoz az erdő széléről hangokat hallottam. Az is lehet, hogy fogadó bizottságba botlunk. Örülnék ha le tudnám tesztelni új jutsuimat, de van egy olyan érzésem, hogy most nem fogok ilyen szerencsével járni.
- Itanashi hallgasd csak ez a kis szél furcsa hangokat hoz. - Ha egy kicsit hegyezed a füled hamar meghallhatod egy fiú és egy női vagy lehet, hogy kisebb fiú hangja. - Azt javaslom szüntesd meg ezt a gólemet mert ezzel csak felhívjuk magunkra a figyelmet. 
Azzal leugrok a gólem válláról és gyalogszerrel folytatom tovább utamat a hang forrása felé. Kíváncsi lettem, de azért a biztonság kedvéért megfogtam egy kunait és becsúsztattam a kabátom ujjába. 

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 92


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1182

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Szer. Jan. 08 2014, 19:48

A reggeli ébredés nálam mindig is nehezen ment, nagyon utálok korán kelni, és még jobban utálok későn lefeküdni. E szempontból nem vagyok valami fit alak. Órákig képes vagyok az ágyamba feküdni és a falat bámulni mialatt az álmaimon gondolkozom. Néha még filozófiai témába is belevetemedek, csak hogy valamire jussak az álmok kapcsán. Vajon mit takarnak az álmok és miért álmodunk?, hát sajnos azt nem tudom. Sokan úgy vélik, hogy a jövő van benne, sokan pedig az egészet badarságnak tártját. Ez az egész egy nagy titok, talán hasonló kaliberű kérdés, mint Isten létezése, vagy hogy van e élet a halál után? A válaszokat sajnos nem tudom, hisz ha tudnám, akkor nem ülnék órákig a meleg takaró alatt, azon gondolkozva, hogy most ebből az álomból mit is tudnák leszűrni. Ezen a nap se volt máshogy.
Éjszaka a kolostoromba jártam, hogy meglátogassam a régi barátaimat és a mestereimet.
Nagyon szokatlan érzésvolt, és nagyon fura. Azóta, hogy elhagytam őket, vagyis a családomat, öt év telt el. Mindig nagy örömmel emlékezem vissza rájuk, és ha bajba lennének, én lennék az első aki, foggal-körömmel harcolna a védelmük érdekében. Szeretem őket, de egyszerűen nem értem, hogyan juthattam odáig, hogy menekülnöm kell a háború és a Hold katonái elől. Nem csináltam semmi rosszat, nem öltem, nem csaltam, de mégis úgy érzem magam, mint a család feketebáránya. Tisztán emlékszem, hogy a kolostor térköveit járom, Lee barátommal és a közös jövőnkről beszélünk. Ő épp az taglalta, hogy egy szerzetesi iskolát akar nyitni ahol szegény, vagy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.
Világ életébe rendes embernek ismertem, és valahogy éreztem, hogy nem is fogja lejjebb adni.
-      És te hogy tervezed Riku, mi lesz veled pár év múlva?- kérdezte barátságos hangjával.
Ekkor hirtelen képváltás történt és egy számomra ismeretlen faluban találtam magam. Háború folyik még a helyszínen, mindent elönt a tűz és a vész. Tetemek vesznek körül, és gyermekkiáltásokat, illetve egyéb állathangokat hallok. Nem vagyok egyedül, előttem két ismeretlen alak jár-kel. A ruhánk közös, de nem ismerem fel őket, nem tudom kik azok. Hátulról, talán az egyik egy nőre hasonlít. Ruhája miatt nem tudom pontosan megállapítani, de hosszú haja és vékony combjai nagyon is arra utalnak. A másik tagról sajnos nem tudok semmit leírni, arcát, nem látom, és alakját homály fedi.
Egy újabb képváltás, habár a helyszín maradt és az emberek is csak a cselekmény változott.
A hármunk kezébe fegyver van, és ha nem is látom, pontosan mit csinálunk, de azt jól érzékelem, hogy pusztítunk. Emberek ölünk, házakat gyújtunk fel, és persze folyamatosan rabolunk. Nem igazán értem, hogy mégis mibe keveredtem, de tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Miden egyes mozdulatomat, erős nyöszörgés követ, ágyamba össze-vissza forgolódok, és takarómmal erőseket rúgok, mintha valóban lenne ott valaki.
Álmomat hamarosan megszakítja egy ismerős hang.
Reggeli- jött fel egy erős férfihang az emelten keresztül.
Erre hirtelene kipattantak a szemeim, majd felrugaszkodtam és kiugrottam az ágyból.
-Mégis mi volt ez? Ügye ez csak valami rossz álom?       
Nem nagyon értettem, hogy mégis miért álmodhattam ilyeneket. Gyors mozdulattal a kezembe veszek egy még tiszta törülközött és a csap felé hajolva, erős csapkodással mosom le az arcomról a fáradtság reggeli jeleit. A víz langyos volt és nagyon kellemes. Pár perc elteltével, újult erővel hagyom el a magas páratartalmú fürdőszobát, és a szekrény felé léptem. A nagy csomagolásban tettem be magamnak váltó ruhát, amit fel is vettem, majd elindultam kifele, egyenesen az étkező felé.
Kellemes szagok lepik el a lépcsőházat, és korgó gyomromnak talán ez a mennyország.
Az asztalomon egy nagy tálca foglalt helyet, amin minden földi jó megtalálható.
-Nyami, na, végre valami normális kaja!- kiáltottam fel, majd miután feltűrtem pulóverem úját, hozzá is kezdtem a lakomázásnak.
 Úgy dobáltam bele a falatokat, a számba és olyan gyorsan ettem, mint aki egy hete nem látott volna semmi élelmet.  
A nagy reggelizésem közben egy ismeretlen alak jelent meg a lépcsőn, aki szép lassan felém indult. A kb 160 cm-es nem túl nagy de izmos alkatú lány. Kicsit kopottas öltözetén egyértelműen látszik, hogy szökött. Szép hosszú haja és barnás arcának színe akár a gesztenye. Nem volt valami idős olyan 17-18 közötti, szóval velem egy idős. A hölgy a kezeimre lett figyelmes, és habozás nélkül meg is szólított.
- Neked is jó napjaid lehetnek. Vándor ninja vagy? Vagy megszöktél? Vagy csak random kedved támadt falusi levegőt szívni? – kérdezte
-Ez egy igen hosszú történet. Nem szívesen válaszolok ilyen kérdésekre, főleg idegeneknek, ki tudja, hátha még a vesztemet okozod. - De mit érdekel ez téged ez?- válaszoltam vissza kisség morogva, jelezve, hogy törődjön a saját dolgával.
- Bocsánat Morci-sama, hogy kérdezősködni mertem.  De nyugi, nálad azért én nagyobb kutyákra vadászom -
Szavai hallatára, nagyon bedurvultam és mikor épp válaszolni akartam, egy fránya falat, valahogy megakadt a nyelőcsövemben. Ekkor erős köhögésbe kezdtem, és hogy valamit segítsek magamon leugrottam az aszatról és kisebb ütést mértem a hasfalamra ekkor a falat sikeresen lecsúszott.
 - Mégis ki vagy te és mit akarsz tőlem?- kérdeztem megzavarodottan, miközben visszamásztam az asztalomra és egy pohár vízzel könnyítettem a helyzeten.
- Ayame vagyok . - Konohai ninja voltam, És csak segíteni akartam! Az életben nem fog normálisan meggyógyulni a kezed, ha csak ráhánysz egy adag fáslit. Hogy sebesült meg? 
- Egy edzés során, sajnos a technika erősebb volt nálam és egyszerűen kettétörte a kezemet, habár azóta volt egy műtétem, állapota nem lett jobb. Te értesz hozzá? – kérdeztem
Sajnos még nem vagyok elég képzett ahhoz, hogy összeforrasszam a csontot, de ha megengeded, akkor felmérem, hogy mi a probléma pontosan és a szerint bekötöm neked 
 - Nos, mivel nem tudom összeforrasztani a csontot, ezért muszáj lesz pihentetned. Ha szedsz kalcium tablettákat, akkor azzal gyorsíthatod a csontok összeforrását. És persze szedj fájdalomcsillapítót. Ez azért mégsem egy rendes gipsz, ami biztonságosan összetartja a csontokat, de nem lesz vele baj -  Ugye ma már nem akartál edzeni?
 - Rendben és köszönöm. Igen mindenképp kell edzenem, maximum ezt a kezemet nem használom válaszoltam mialatt felálltam az asztaltól hátamra vettem a felszerelésemet és elindultam a kijárati ajtó felé.
-- Köszönök, mindent biztos vagyok benne, hogy találkozunk a nap folyamán -kacsintottam vissza, majd elindultam a terepre gyakorolni.
Az idő pompás volt, így remek alkalom volt egy jó kis edzésre. Természetesen a homokot fogom gyakorolni, így amint megérkeztem a kívánt helyre hozzá is álltam. Elég jól elvolt takarva e a terület a hatalmas fáknak köszönhetően, így más nem nagyon láthatott be.
NA hát akkor lássunk is hozzá! Első lépésként ismételten a homokirányítással foglalkoztam, támadtam és védekezte. Célpontokat állítottam fel stb..
Minden úgy ment mint a karikacsapás, mielőtt még hozzá láttam volna a homokpáncél gyakorlásához, egy fura érzés fogott el.
-Te meg mégis mi a fenét csinálsz??- riadtam fel, mint valami kisgyerek az egyik rémálmából. -Alig ismerjük egymást, és máris ölelgetsz?
 Ígérem, megcsinálom a kezedet Morci-sama, ahányszor csak szeretnéd. Csak kérlek, hadd maradhassak itt egy kicsit. Ha még egy percet egyedül kell töltenem, egyszerűen megölöm magamat- kérlelte a hang, aki úgy szorította a derekamat, mint ha az anyja lennék.
Jó-Jó, nyugalom csak engedj el. Mindjárt megfulladok, és ha így folytatod még a reggelit is kinyomod belőlem.  
Rendben, ha annyira szeretnél, akkor segíts nekem. Ki akarom deríteni, hogy mennyit bír a el ez a jutsu. Ekkor végre elengedett és kicsit hátrált.
A feladat a következő lesz, elsőnek is nyugodtan dobálj rám surikenek, és ha meguntad próbálj megsebezni a puszta kezeddel, De ne durván, mert még én sem ismerem annyira a jutsut, szóval csak óvatosan.
Majd miután létrehoztam a homok páncélt, most már sokkal hamarabb, felálltam a szimpatikus hölggyel szembe és vártam a támadásra.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Itanashi on Szer. Jan. 08 2014, 22:55

Itanashi és Karu gyalog folytatta útját, mikor meglátták a távolban az aprócska falut. Ekkor Karu hangokra figyelt fel.
- Érzem. Itt vannak előttünk. - a fiú nem hazudott. A testébe épített fémrudak segítségével látta őket,a  chakrajukat, a testében egy bizonyos területen belül tartózkodókat. Itanashi érezte, hogy az előttük álló két személy chakraja jóval kevesebb a két kusagakureinél, ám mégsem nevezhető gyengéknek. Itanashi kíváncsi lett, elvégre is embereket és támogatókat keres maga mögé, akik segítik őt "szent" küldetésén. Egyikükön sem látott fejpántot, ruházatuk is koszosabb, használtabb volt a városi shinobiéknál.
A érzékelt két személy közel állt egymáshoz, egy lány és egy ifjú, kinek arca ismerős is lehetett a jashinista számára, hisz Rikuno is a Djuka klánnál szolgált, a klánban, amelyről a fiú mér elfeledkezett. Itanashi tesztnek akarta kitenni a két idegent. Először is csak megfigyelte őket rejtekéről, észrevétlenül. Mikor látta, ahogy a lány támadásai lepattannak a fiú testéről, magára gondolt, mikor talán hasonló technikáját próbálta, a technikát, amely segítségével karcolás mentesen tért vissza a frontról. A fiú valamilyen föld elemű technikát használhat, ám ez eltér az általa ismert Kootetsu Karadatól. Mintha apró, poros föld hullana a fiúról a becsapódáskor. 
- Meglátjuk, mit tudnak.
Ekkor Itanashi egy földklónt hozott létre, amely a föld alá bújt, hogy a megfelelő pillanatban támadjon. 
A föld technikát használó fiú felé egy ököl méretű kődarabot indított egy technika segítségével, csak is egy darabot. Ám ennek az egy darabnak sebessége gyorsabb volt az átlag kunainál, tömege pedig a háromszorosa is akár, így a fiút a kunaiok lepattanása közben meg tudja lepni, a szálló kődarabbal egy kicsit megtántorítani. Mikor a csapás beérkezik, akkor tör elő a földből a klón is, árnyként nő ki, majd a lány felé indít egyből egy vízszintes csapást, fej magasságában.
 Itanashi most megtudja, vajon belebotlott e egyből két olyan shinobiba, akik támogatják őt küldetésében, vagy két újabb gyermek halálát okozza. Karunak, amennyiben be akarna avatkozni, megtagadja, hisz ő nem tudja még, Itanahsi milyen típusú személyeket keres a pozícióra.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 107

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Pént. Jan. 10 2014, 18:12

A lány szerencsére engedelmeskedett és szép lassan elengedte a derekamat, majd kicsivel hátrált és belegyezett a gyakorlásba.
-      Tehát amint előbb mondtam, felveszek egy különös formát, és jelzésemre kezd el támadni, elsőnek csak távolsági fegyverekkel, majd ha meguntad nyugodtan törj rám, a puszta kezeddel, és üss, amíg el nem fáradtál.
Majd miután a lány kicsit hátrébb lépett, úgy 5-6 méternyit, a talajon lévő homok segítségével, és a tanultak alapján beporítottam magamat, majd mikor végleg készen álltam, egy intéssel jeleztem, hogy várom a támadást.
Aya így is tett, erős mozdulatokkal kezdte hozzám vágni a kitűnő állapotba lévő, penge éles fegyvereit.  Bevallom először kicsit féltem a becsapódástól, így a kezdetekkor megpróbáltam elhajolni, vagy valamilyen módón kitérni a fegyverek elől. De persze ahogy egyre többet és egyre intenzívebben kezdet dobálózni, végül egy-kettőt bekaptam, de ebből semmit nem éreztem. Hihetetlen volt számomra a technika ereje, akár egy áttörhetetlen pajzs.
Ahogy telt, múlt az idő, láttam Ayan, hogy kezd kifáradni.
-      Héj te lány! Kicsit üljünk le valahova pihenni, és igyunk egy pár korty vizet, látom, kezdesz fáradni.
Természetesen én is ugyan ilyen fáradt voltam, hisz a chakrát folyamatosan fenn kelet tartanom, csak hát az nem akartam neki mondani. Épp ahogy, eleresztettem volna a technikát, egy nagyobb erejű kődarab, csapódott a mellkasomba.  Mivel erősebb volt és gyorsabb a kunai-nal és nem is számítottam a támadásra, meglepetten csúsztam hátra a homokos talajon.
Ekkor egy ismeretlen alak tűnik fel, a föld alól, majd Ayara támad.
-      Mégis mi a fene folyik itt? És ki ez a fickó. - kérdeztem dühösen, majd a homokos talaj kihasználva egy kis-darab homokot emeltem,hátha jönne még onnan valami,ahonnan ez jött, majd és Aya segítségére indultam.
Nem tudom, ki lehet, vagy kik támadhattak ránk és miért, de Aya nekem kezd gyanús lenni.
Tudtam, hogy nem szabadot volna vele szóba állni, lehet, hogy most ez az életembe fog kerülni. Nyilván nem fogom itt hagyni, segítek neki, és megpróbálom valahogy, kimenteni a helyzetből. A csapás valahonnan a távolból érkezhetett, így sejtésem szerint többen lehetnek, kivéve, ha ez a fickó egy klón.
A tervem a következő, mivel nem tudom Aya képességeit, így egyelőre féltem őt. Megpróbálom kihasználni a helyzetet, így amíg nem figyel rám, egy támadást el tudok indítani.  Nem akarom kimutatni a jutsuimat, hátha még szükségem lesz az ütőkártyákra.
Tehát amint az ellenfelem közelébe érek, aki épp Aya-val harcol, egy adag homokot nyomok a szemébe, ezzel megakadályozva a látását ettől nagy valószínűséggel elfogja veszteni a legfontosabb érzékszervét egy időre. Ezt kihasználva , ha szükséges egy dinamikus belépővel arcba rugdosom, ha nem akkor csak simán fejbe, majd megfogom Aya-t és hátrálunk olyan 5 métert. Persze folyamatosan fenntartom a pajzsot, és ha sikeresen mellettem lesz, akkor egy újabb tervet eszelünk ki, persze figyelve a távolsági támadásokra.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Hikari Ayame on Hétf. Jan. 13 2014, 19:00

Karu. Itanashi és Rikuno
/ha vannak helyesírási hibák akkor elnézést, illetve a gáz fogalmazásért is. eléggé ki vagyok ma fulladva.Smile

 - Rendben - bólintok engedelmeskedve, és  pár méterrel a fiúval szemben megállok. Érdeklődve figyelem, hogy milyen technikát alkalmaz a névtelen fiú, akit csak Morci-samának tudok hívni, mert valahogy nem jutottunk el addig, hogy ő is bemutatkozzon nekem. Mindenesetre nem nagyon fektetek nagy hangsúlyt erre, a lényeg, hogy tudom valahogy szólítani. Így is úgy is, csak azt mondanám, hogy "hé, te" nem is nagyon emlékszem, hogy van e olyan, akit állandóan a nevén szólítok.
 - Vaaagy amíg te el nem fáradtál - emelem fel a mutatóujjamat, csak hogy tudja nem biztos, hogy én vagyok itt a leggyengébb. Halvány lila gőzöm sincs róla, hogy milyen képességei lehetnek, de jelen pillanatban annak örülök, hogy legalább nem kell egyedül lennem. Mindegy, hogy S szintű bűnöző shinobi, vagy D szintű kezdő - amit mondjuk kétlek, ha ilyen technikát tanul - a lényeg, hogy egy élő és mozgó ember. Élő... na igen, ez azért eléggé fontos feltétel nálam.
Nem telik sok időbe, mire elkezdem őt hajigálni a fegyvereimmel. Nem udvariaskodom, tényleg megpróbálom eltalálni, és néha sikerrel is járok, de olyankor nem úgy tűnik, mintha bármi sérülést is szenvedne a fiú. Ezek szerint a homokpajzsa működik, ami azért jó dolog gondolom. Bár fogalmam sincsen, hogy pontosan mit vár a pajzstól, a lényeg, hogy sebesülést nem szerez. Így hát tovább dobálom a fegyvereket, ha elfogy, akkor összeszedegetem az eldobáltakat, és új kört indítok a hajigálásban. Jó mókának bizonyul. Sokkal jobbnak, mint egy családi activity parti.
Így hát fáradásomig kiélvezem a fegyverek dobálását, és épp úgy döntenék, hogy még dobok egyet-kettőt, aztán ököllel is nekitámadok a fiúnak. De ha már úgyis fel kell majd szedegetnem az eldobált kunai-okat és shurikeneket, akkor már miért ne dobjam utánuk a kezemben lévő pár szemet? Már lendítem a karomat, hogy eldobjam felé az éles fegyvert, amikor megszólal, és elvonja a figyelmemet.
Mi az hogy én kezdek fáradni? A fejem elvörösödik, elkap a méreg, de mielőtt még nekiugorhatnék, hogy bennem bizony annyi energia van még, hogy minden nemzetnek elegendő lenne, de akkor hirtelen váratlanul megtámadnak minket. Vagy mi... Gondolom ez támadásnak minősül, mivel mire észbe kapok, és sikeresen felfogom mi a vihar folyik körülöttem, addigra feltűnik egy maszkos férfi, és nekem ront. Fogalmam sincsen, hogy a fiú hogyan reagálja le a támadást, de bárhogy is teszi, mindenesetre nekem most a saját dolgommal kell foglalkoznom. Majd ha sikeresen megvédtem önmagamat, akkor az ő segítségére sietek. Vajon ő miatta támadtak meg minket? Vagy engem vettek észre? A férfi maszkja igen messze áll egy ANBU maszk-tól, de akarva akaratlanul is eszembe jut, hogy talán gyarapítanom kéne a gyűjteményemet, és minél több maszkos shinobit ki kéne nyírnom. Ettől a gondolattól kiráz a hideg, a szívem pedig önkéntelenül összefacsarodik egy mazsola méretű fonnyadt akármivé. Most viszont nincs időm ilyeneken gondolkoznom.
Reflexből emelem a kunait a fejemhez, miközben el is hajolok az ütés elől, és azelőtt cselekszem, hogy felfognám mit tennék. A kezem mintha egyszer csak a tenyerembe szökne. Pont olyan érzés fog el, mint mikor az utolsó csapást mértem az ANBU-ra. Egy kis hang megint megszólal a fejemben, hogy talán jobb lenne, ha hagynám magamat, és egyszerűen meghalnék, hogy soha senki ne nézhessen rám rosszalló tekintettel, undorodva. Főleg ne én magam, a tükörben. Vagy az álmomban lévő pár évvel ezelőtti énem. De ahogy minden emberben, bennem is ég a túlélni akarás heves lángja, és amíg még van bennem élet, addig nem fog kihunyni. A kezem fent marad a fejem felett, míg a másikba a lehető legtöbb chakrát vezetem, és egy pillanat sem kell ahhoz, hogy elektromos töltéssé alakítsam. Azonnal hozzáérek az előttem lévő mellkasához.
 - Ranshinshou - dünnyögöm a jutsu nevét. A férfi a hirtelen lökéstől valamivel hátrál, és én sem várok egy másodpercet sem, mire méterekkel hátrébb vetem magamat. Ha minden jól ment, akkor most nem tud túlzottan mozogni. Vagyis tud, de meg fog lepődni, amikor a karja helyett mondjuk véletlenül a nagylábujja kezd el mozogni, a nagylábujja helyett pedig a nyelve.
A fiú... aki ezek szerint a szövetségesemmé vált, legalábbis egy harc erejéig, hirtelen mellettem terem, miközben rajtam segítve ellenfelem szemébe irányít pár homokszemet.
Lihegve és gyanakvóan pillantok a mellettem álló fiúra, miközben le sem veszem a szememet a velünk szemben éllóval. Még nem mozdult meg, így hát nem lehetek benne biztos, hogy működött a technika. Illetve kitudja, ha sikeresen megjegyzi, hogy melyik testrésze helyett melyik mozdul, akkor sikeresen kikerülhet a csapdámból. A kunaiomat magam elé tartva állok a fiú mellett.
 - Még hogy én kifáradtam - lihegek halkan. - Majd ha szétrúgtuk pár szociopata zaklató seggét - dünnyögöm.
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Itanashi on Hétf. Jan. 13 2014, 20:59

Itanashi rászabadította két hasonmást a bokrok mögött gyakorló geninekre, akik hihetetlenül gyorsan védték meg magukat és álltak össze, hogy közösen fedezzék egymást. Mind a lány gyors bénítótechnikája, mind a fiú védelme elnyerte az ifjú jashinista tetszését. Talán meg is találta azokat, akik segíthetik őt küldetésében? Vajon az előtte álló shinobik elég erősek ahhoz, hogy Itanashival tartsanak, és végigkísérjék őt, elhozva Jashin birodalmát?
- Mit gondolsz? - suttogja társának. Habár a fiú valamiért késztetést érzett, hogy maga álljon a két genin elé. Alkalmazva Meisai Gakure technikáját, egy szempillantás alatt beleolvadt környezetébe, így közelítve meg a védelmi pozícióba elhelyezkedett ifjakat. 
- Különlegesek vagytok - szólítja meg őket, egyenlőre fennhagyva álcáját. - Habár nem vagytok képzett shinobik, a képességeitekkel nagy dolgokra vagytok hivatottak - folytatja beszédét, mindeközben feloldja a két klónt. A bénult klón, amely mozgásképtelen lett egy mozdulattal földdarabokban hullik szét. A másik pedig a két genint vette célba, ám még egy komolyabb támadás előtt társának sorsára jutott.
- Érzem az erőtöket, tudom, mikre vagytok képesek - ferdít egy kicsit a fiú, habár nem járt messze az igazságtól. Tisztán érezte a két fiatalban csörgedező chakrat, tudta, kettejük ereje semmit sem jelent az ő párosuk ellen. Ám Itanashi nem mozgósított komolyabb erőket, környezetébe olvadva szólította meg ismét a fiatalokat.
- Fiatalok vagytok még, mégis ilyen messze kerültetek a falutól. Fejpántot sem látok nálatok. Netalán szököttek vagytok? habár...nem is számít kik vagytok. - ekkor oldja fel technikáját és jelenik meg hirtelen a kis csapat mögött, alig néhány méterre. - Hanem az, hogy merre haladtok? - A sötét köpenyes férfi álarca mögül figyeli őket, azonban kezét háta mögött összekulcsolva tartja, kihúzva magát áll méltóságteljesen előttük, pontosabban mögöttük. A genin és Itanashi között vagy másfél fej különbség van, nem beszélve a lányról.
A toronymagas jashinista a fiúra néz, felismeri a homokba burkozott fiatalt. Rezzenéstelenül kezdi meg első lépését a fiatalok felé.
- Kölyök - szólítja meg egyenesen a fiút - Mit keresel itt? Talán te is szökött shinobivá váltál, Rikuno - hangja elmélyült, mikor kimondta a nevet. Itanahsi és Rikuno egy klánhoz tartozott, csupán Itanashi vérbeli tagja volt a klánnak, míg Rikuno zsoldosként szolgálta őket.
- Ezek szerint te is a magad utadat járod. Messze merészkedtél a kis szobádtól, Rikuno. Nos - vesz elő egy cigarettát, majd rágyújt - Ezek szerint az utunk akár találkozhat is. Az iménti csupán egy apró felmérés volt, kíváncsi voltam arra, kikbe futok bele.- ekkor a fiatal lányra nézett, majd kifújta lassan a füstöt. 
- A technikád lenyűgöző, egyetlen mozdulattal képes voltál megbénítani egy teljes chakrahálózatot, harcképtelenné és mozgásképtelenné téve a klónomat. Kiemelkedő tehetség. - vetette bele magát az ismerkedésbe. Nem volt ínyére a dicsérés, azonban most komolyan meg kell válogatnia, ki az, aki megfelel az elvárásainak.
- Talán kamatoztathatnátok az erőtöket a szárnyaim alatt. - vetette fel elsőként a beszervezés ötletét. Cigarettája a végét járta, eldobta a homokos talajba, majd lassan lépkedni kezdett.
- Kevés az ilyen tehetség - szólította meg ismét a lányt. - Ritkán születik efféle shinobi. Furcsa, hogy nem csaptak még le rád az országod ANBU-i és kényszerítették ki a tehetséget belőled, és tettek egy névtelen, átlag emberré. Az országok csak elnyomják azt, aki tehetséges, küldetésekre küldik őket, hogy elhitessék, számítanak is valakinek. De a küldetéseket bárkinek oda lehet adni. Elnyomják a tehetséget és a névtelenek soraiba taszítják, hogy erejükkel a nagyhatalmakat szolgálhassák. Azonban hamarosan megváltozik a világ. hamarosan eljő a sötétség és a láng, a láng, ami mindent elpusztít. A hamvakból pedig egy új világot teremtünk, ahol az erő lesz a hatalom, nem a pénz. Egy világ, amelyben nincs helye a mocsoknak és azoknak, akit néhány ember tesz naggyá. Eljő az Ő világa - kihangsúlyozva az Ő-t . Itanashi megint lelkesítőbeszédbe kezdett, ilyenkor nem érzékel időt és teret. Csak a nagyúr szavait mondja, mint egy igazi próféta. Visszafordul a két fiatalhoz, befejezi lassú lépkedéseit, megáll.
- Ahogy mondta, hívőket gyűjtök magam mellé, akik erejükkel és képességükkel kitűnnek a többiek közül. Kitűnnek azok közül a fejpántot viselők közül, akiknek sorsuk a sorkatonák között végződik. - Itanashi tudta miről beszél, a háborúban volt ideje szemügyre venni a katonákat. Mindegyiküknek ugyanaz az arc, csupán a fejpánt volt más. Tudta, a katonák féltek, amikor megjelent a fronton, mert tudták, ő nem hétköznapi shinobi. Őt az élet tanította és edzette. Saját erejéből képes volt elszakadni mindentől, ami fontos volt a számára, azért, mert egy nagyobb hatalom, az emberek számára ismeretlen és félt erő kiválasztotta őt. Hiszen jashin választotta ki őt aznap este, amikor a Kannabi híd romjainál sétált este. Jashin elküldte hozzá követőjét, ám Itanashi gyorsabb volt a férfinál. A nyaklánc, amelyet viselt, most a fiú nyakába tündököl. Őt kiválasztották az nap este, a hangok, azok a hideg, gyilkos hangok, amelyek kísérték őt álmain keresztül, a hang, amely végül parancsba adta saját édesanyjának megölését. Itanashi elfogadta a Nagyúr hívását, felöltötte a Kiválasztott szerepét, hogy ő is Lidérces álmokat okozzon mindenkinek, akik hátráltatják az Ő birodalmát.
- Amennyiben ilyen véget akartok, továbbállok. Viszont ha akarjátok tudni mi is az igazi erő, akkor csatlakozzatok. Ha tudni akarjátok, mire is képes az erő, a pusztító erő, akkor kövessetek. Kövessetek, segítsetek nekem, cserébe én kitanítalak titeket, átléphetitek azokat a korlátokat, amelyeket a városokban lévők szabtak meg. A valódi erőnek nincs határa. Kövessetek és teremtsük meg együtt az új világot. - fejezi be a fiú, ekkorra már kezeit ismét összefogta háta mögött.
Reménykedik benne, hogy a két genin nem olyan ostoba, hogy nyíltan nekirohanjanak, valamint nem is tudják, hogy Karu is a közelben van és figyeli minden egyes lépésüket. Ám Itanashi valamiért érzi, nem véletlenül jöttek ide. Mintha előre meg lenne írva. Jashin akarata hamarosan beteljesedik és megszületik a világ új Prófétája.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 107

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Jan. 13 2014, 23:06

Egy pillanatra megijedtem amikor Itanashi eltűnt és megindult a fiatalok felé. Az ifjú jashinista kegyetlenségeit már nem egyszer néztem végig ám ezúttal tudtam, hogy nem áll szándékában gyilkolni legalábbis reménykedtem benne. Valahol mélyen belül ő is tudta, hogy most valóban embereinkre akadtunk. Bár a két shinobi alig léphették át a genin szintet, volt bennük valami ott mélyen amit már nagyon régen nem láttam az új generációban. Ezekben a fiatalokban ott volt az élni akarás. Az akarat amely jelen helyzetben, hogy valaki belépett a kis ötször öt méteres világukba, védekezésre és nem hátrálásra vagy gyanusítgatásra bírta őket. Sok mindent láttam az utóbbi években kusagakuréban de ilyen shinobikért én is elmennék a világ másik végére. Valami olyannal rendelkeznek ami sokkal többet jelent bármilyen fizikai vagy más erőnél. Egy kicsit mintha magamat és az öcsémet látnám amikor kétségbe esetten védekeztünk kusagakuréban, de tudtuk, hogy nem szabad feladni mert ez egyszerűen a mi utunk. Látszik rajtuk, hogy nemrég hagyták el 'otthonaikat' és az egyiket még ismeri is Itanashi. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. Minden esetre tehetségesnek tűnnek első ránézésre, de ezzel nálam még nem mentek át. Nekem inkább a tűz a tekintetükben, ez volt az ami megfogott. 
Egyszerűen minden trükk nélkül sétálok ki a bozótból és közben hangosan tapsolok amikor társam már befejezte a mondandóját.
- Gratulálok. Meg kell mondjam barátom most egy kicsit irigykedem rád, hogy ilyen embereket találtál ráadásul ilyen hamar... Alig indultunk el. - Azzal végig mérem először a fiút aztán Ayamet, szépen lassan nyugodtan es reszletesen. - Bocsássatok meg a modortalanságomért a nevem Kenshiro Karu kusagakuréból. Egyet kell értsek a társammal. Higyjétek el voltam én is annak idején a ti helyzetetekben, ez egy kitűnő lehetőség arra, hogy bizonyítsatok magatoknak így a világnak is. Amennyiben úgy döntötök, hogy velünk tartotok Itanashi nálam meghúzhatjátok magatokat. Nem fognak keresni és nyugodtan tudtok pihenni vagy éppen edzeni. 
Azzal hátat fordítok és felugrok a legközelebbi fára. Nem húzom halasztom a belépőmet mert itt most nem én számítok és ezzel tisztában is vagyok. Lesz ami lesz alapon próbáltam segíteni a bajtársamnak, de el is hagyom a terepet és hallótávolságban tüntetőleg háttal megállok. 

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 92


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1182

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Kedd. Jan. 14 2014, 15:33

Amint elindítottam a támadásomat, hihetetlenül nagy összhangba tudtunk dolgozni, mintha már több éve egy csapat lennénk. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismertük egymást, sem technikailag, sem pedig mint barát, mégis sikerrel felül tudtunk kerekedni az ellenfelünkön. Ami sajnos, csak egy klón volt.  Ennek ellenére meg tudtam fogni Aya-t, és magamhoz tudtam rántani. Ekkor egy igen váratlan dolog történt.  Egy maszkos alak jelent meg előttünk, ki hosszú fekete ruhát viselt, minek közepén egy fura jel volt felvarrva.
Akár csak egy szekta, gondoltam magamba, majd tovább figyeltem ezt a fura alakot.
Mégis ki vagy te? és mit akarsz?- kérdeztem izgatottan, miközben egy lépést tettem hátra.
De mire feltettem a kérdést, már mondta is a meséjét. Eleinte nem mosdott semmi lényegre törőt, csak dicsért minket, amit nem igazán tudtam mire vélni. Nem nagyon szokta dicsérni, főleg a Djukáknál. Nyilván tetszett neki, hogy amilyen fiatal vagyok, úgy tudom használni a homok titokzatos erejét. Nem igazán értettem, hogy mi akar tőlem minden, de amikor megszólított végképp összezavarodtam.
Mit keresel itt? Talán te is szökött shinobivá váltál, Rikuno?- kérdezte tőlem elmélyült hangon.
Mégis honnan tudta a nevemet, és, hogy elmenekültem? Aztán egyből leesett, nyilván ő is klán tagja volt, csak az a maszk teljesen lehetetlenné teszi, hogy felismerjem. Ő vajon miért hagyta el a klánt, és most mit keres itt.
Majd a lány felé fordult. Őt is hasonló szavakkal illeti, mint engem. Én személyem szerint, csupa pozitívummal fogtam fel ezt az egész megszökést. Sikerült továbbfejlesztenem a technikámat, találkoztam egy lánnyal, aki annak ellenére, hogy egy kicsit „fura” sikeresen meggyógyította a karomat, aztán úgy harcolunk együtt, mintha már több éve társak lennék, és most itt van ez a fickó, aki volt Djuka tag volt és agyon dicsér minket, ahhoz képest, hogy mi csak 17éves kis zöldfülűek vagyunk.
Majd egy fura ötlettel állt elő, azt szerette volna, hogy csatlakozzunk hozzájuk.
Nagyon érdekes fickó és jól beszél, tényleg úgy éreztem magam, mint aki különleges. Ekkor magamba is néztem és visszaemlékeztem, hogy miért is hagytam el a klánomat. Azért mert nem tudtak a tehetségemmel mit kezdeni. Erre most itt van ez a Djuka, aki felajánlja nekünk, hogy segít, cserébe, ha csatlakozzunk hozzá. Tényleg most belegondolva nem sok 16-17éves gyerek rendelkezik a homok erejével, talán ő lenne az egyetlen esélyem, aki mellett, tökélyre tudnám fejleszteni az erőmet? A mester is megmondta ez egy igen ritka képesség, és ő egyetlen embert ismer, aki ezt az elemet tökéletesen ismerné, az pedig maga a Kazegake.
A nagy beszélgetésbe egy új figura jelent meg, aki szinte ugyan olyan ruhába volt, mint a maszkos alak, csak ő nem takarta el az arcát maszkkal. Szimpatikus és rendes embernek tűnt, hisz még tapsot is kaptunk tőle. A feladatuk most már egyértelmű volt, egyszerűen embereket gyűjtöttek a szövetségükhöz, minek a célja a világ újrafelosztás, nem vagyoni, hanem erő alapján. Habár az ötlet számomra nagyon bizarr volt, nem állt olyan messze tőlem, mint hinnék. Rengetek mindent tanultam a kolostorba, és az ott lévő emberek is hasonlóan gondolkoztak a vagyonról. Nyilván nem értenének egyet, a világ pusztulásával, de abba biztos vagyok, hogy az anyagi alapon felosztott társadalmat, teljes mértékben megvetik, ezért is költöztek, kolostorokba és ezért éltek úgy, ahogy mai napig élnek.
-      Habár nem tudom, hogy mit tervezek a jövőben és azt sem tudom, hogy jól döntöttem e, de úgy érzem, hogy nekem most az a lehető legjobb megoldás, hogy csatlakozom az osztagba.
Fogalmam sincs, hogy mit hoz majd a háború, és nem tudom, meddig tudok itt, szabadon mászkálni. A legfontosabb dolog, hogy a képességeimet fejlesszem, és, hogy valamilyen biztonságos, helyen tudjam tölteni a háború csapásait.
Nyilván még piszkosul fiatal vagyok, és már most tudom, hogy a kezeim hamarosan vér fogja színezni, jelen pillanatba nem tudok mást tenni, mint hogy:
CSATLAKOZOM!
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Hikari Ayame on Szomb. Jan. 18 2014, 10:35

Karu, Itanashi és Rikuno
/neharagudjatok a késésért, ez csak most ment ilyen lassan, mert a hetem káosz volt Very Happy


Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy mégis mi az isten nyila talált el minket az imént, és kik támadtak ránk. Valahol attól félek, hogy talán beértek engem a konohai ANBU-k, de próbálom ezt a gondolatomat azzal elhessegetni, hogy nem valószínű, hogy rögtön a nyomomba erednének. Végül is csak egy konohai genin vagyok. Valószínűleg az arcomat sem nagyon ismerik. És még mindig társuk hulláját, vagy félig élő testét keresik valahol a falak mögött, az erdőben, ami a szemem láttára vált nem létezővé mesteremmel együtt. A fájó emlékek a szívembe marnak, és megint elfog az a tehetetlen érzés, hogy nem tudom mihez kéne kezdenem. Vicc amit csinálok... A mai napom abból állt, hogy random belekotnyeleskedtem egy idegen fiú dolgaiba, és vásároltam, reggeliztem, próbáltam elterelni a gondolataimat, mintha nem lennék egy szökött ninja, akinek a minap pecsételődött meg a sorsa azzal, hogy elárulta a faluját egy ANBU kivégzésével.
Gondolataim mélyéből egy erős hang ránt ki. Gyorsan kapom a fejemet a hang irányába, hogy megleljem a forrását, de semmit nem látok. Idegesen hunyorítani kezdek. Ez valami vicc volna? Valami genjutsu, ami összezavarja a halló és a látó szerveinket? Vagy valami rejtőzködő jutsu? Akármi is legyen, éberen próbálom kisilabizálni, hogy mégis honnan beszél hozzánk a levegő, de bárhogy kapkodom a fejemet, semerre nem látok embert. Csak a hangját hallom. Csak a szavait értem. Már amennyire ezt értésnek lehet nevezni. Próbálom kitalálni, mégis miről beszélhet, de az agyam mintha le lenne blokkolva. Átkapcsoltam védekező pozícióba, és képtelen vagyok egy idegen, láthatatlan fickó monológját hallgatni. A kezemben lévő kunait szorongatom, hogy csillapítsam a bennem tomboló adrenalint, és próbáljak egy kicsit arra koncentrálni, amiről a fickó beszél.
És a szavai meglepnek. Egy váratlanul felbukkanó, igen magas szintű shinobitól, aki láthatatlanul járkál körülöttünk... nos azt vártam volna, hogy éppen a halálba fenyeget minket cifra mondatokkal. De mégsem. A hangjából kiderül, hogy olyan halálosan nyugodt, hogy a temetőben fekvők mellette örökmozgó kisgyerekek lehetnének. Egyszer csak hátrakapom a fejemet, és lám, ott áll mögöttünk egy maszkos férfi, hosszú fekete köpenyben, és számomra ismeretlen jellel a mellkasán. Pont úgy néz ki, mint az imént legyőzött klón. Csak ő sokkal... emberibb. Mondjuk nem is tudom, mert nem egy marék földből van összetákolva.
Már éppen szólásra nyitnám a számat, hogy valami rohadt meggondolatlant közöljek a társasággal, amikor kiejt egy nevet, amit még éltemben nem hallottam. Rikuno. Az mégis kicsoda? De a mellettem megmozduló fiatal fiú szótlan reakciója az súgja, hogy őt hívják Rikuno-nak, de mintha ő maga sem tudná, hogy honnan kéne ismernie a férfit. Azért ironikus... Én, aki már egy egész napja ismerem ezt a fiút, eddig nem is tudtam, hogy Rikuno-nak hívják. De egy fickó, köpenyben, meg maszkban, valószínűleg sokkal nagyobb hatalommal, mint amit én valaha el tudtam képzelni, aki amúgy öt perce még nem is tudtam, hogy létezik, aztán megtámadott minket... Nos ő simán kölyöknek szólítja a fiút, akinek én még a nevét sem tudtam. Egy pillanatig azon gondolkozom, hogy ezek ketten talán összeesküdtek ellenem, de a fiú értetlen reakcióját nézve rá kell jönnöm, hogy vagy a világ legjobb alakítása folyik éppen mellettem, vagy pedig tényleg nem tudja ő sem tudja, hogy mi a vihar van itt. Tippelgetéseim közepette arra leszek figyelmes, hogy a férfi rám pillant, és hozzám intézi a szavait.
Meglepetten hallgatom szavait. Azokat a szavakat, amelyeket még soha nem hallottam senkitől. Különleges volnék? Valamire jó vagyok? Vajon tényleg van bennem tehetség, amit megpróbáltak elnyomni bennem? Vagy az egész csak értelmetlen rizsázás, hogy a bizalmamba férkőzhessen? Valamiért az utolsó lehetőséget rögtön kilövöm. Nem annak az embernek tűnik, aki mindjárt felnyársal minket, és megsüt vacsorára. Inkább olyasvalakinek tűnik, aki simán megtehetné velünk, de most nem ez a célja. Úgyhogy csak szótlanul hallgatom tovább, nem szólok közbe.
A férfi szavait rágom meg ötödször is már, még mindig a kunait fogom, de valahogy mintha engednék öklöm szorításából. A következő pillanatban azonban új személyt köszönthetünk köreinkben. Egy Kenshiro Karu-ként bemutatkozó férfi. Ő is egy nevet említ... Itanashi. Ezek szerint így hívják a maszkost. Egek. Sosem gondoltam volna, hogy miután elhagyom a várost, hirtelen három új nevet kell majd megjegyeznem. Sosem volt jó a névmemóriám, de valami azt súgja, az ő nevüket elfelejteni is nehéz lenne. Az első személyek az új életemben. Rikuno, Itanashi és Karu. Valóban ők lennének? Élnem kéne a lehetőséggel? De akárhogy is elgondolkozok ezen, mosolyra húzódik a szám. Még hogy élnem kéne-e vele... Hisz ha nem élek, akkor hamarosan halott leszek, nem igaz?
 - Khm... - köszörülöm meg a torkomat, hogy én is meg tudjak szólalni, de ezzel nem a figyelmet akarom magamra vonni, csupán leküzdöm a torkomban lévő hatalmas gombócot. Utoljára akkor éreztem ekkora gombócot ott, mikor félrenyeltem a dango-t. - Én... A nevem Hikari Ayame. - Úgy érzem először nekem is be kéne mutatkoznom. Bár ettől úgy érzem, mintha valami csoportterápián lennénk, és arról beszélnénk, hogy mióta nem nyúltunk alkoholhoz, stb. De ismét elhessegetve a hülye és gyerekes gondolataimat próbálom összeszedni mit is akarok mondani. - Valójában nem fontos a nevem. Sosem volt fontos a nevem. Konohai ninja va... voltam. Még tegnap. De azóta... Történtek dolgok. A kezeim tegnap óta vöröslenek a vértől - pillantok az egyik tenyeremre, ami csak egy kicsit sebes, és piszkos, de egy csepp vér nincsen rajt.a Mégis mintha csöpögne tőle, mint álmomban. Furcsa, most először nem könnyezek be az emlékektől. - Rájöttem, hogy egy senki vagyok. Mindig is egy senki voltam. És rájöttem, hogy csak úgy lehetek valaki, ha nem hallgatok azokra, akik sosem ismertek el. Kicsit vicces és egyszerre furcsa belegondolni, hogy már akár ma megölhetnek, vagy holnap. De sokkal jobb napról napra élni, mint örökké, az ismeretlenség homályában. A lényeg... hogy ha meg is halok nemsokára, vagy ha nem, ha csak még véresebb lesz a kezem, vagy ha nem, ha mindenemet elvesztem... - halkan kuncogok egyet. - Miket beszélek, már nincs is mit elvesztenem. Örülök, hogy senki vagyok. Ha lennék valaki, akkor csak nagyobbá tudnék válni. Így hogy senki sem vagyok, válhatok valakivé. Bárkivé, akivé akarok. Ha már senki vagyok, nem akarok olyan senki lenni, aki fél, menekül, vagy ölbe tett kézzel várja amit érdemel. Én egy olyan senki kell hogy legyek, aki most csatlakozik, és nem menekül, hanem valakivé válik. Úgyhogy én is csatlakozom - fejezem be összeszedetlen monológomat.
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Itanashi on Szomb. Jan. 18 2014, 11:49

A fiatal jashinista nem vallott kudarcot. A Djuka-k egykori zsoldosa, illetve a fiatal lány, kinek képességére azonnal felfigyelt Itanashi, elfogadták a feltételét annak, hogy kövessék őt. A két fiatal mostantól hozzá tartozik. Itanashi elmosolyodott álarca mögött.
- Kövessetek hát, gyermekeim - emeli fel két kezét Itanashi. Miután a két fiatal közelebb kerül hozzá, Itanashi egy új témába kezd bele. Az Ekibiogamiba.
- A köpenyen található szimbólum egy összetett, ősi jelkép. A háromszög jelzi az Isteni erőt, míg a szem, a Mindent látó szemet. A szervezet, amelyet a szimbólum jelképez, Ame no Ekibiogaminak hívják, ám csupán a csíráit szórtuk el a Fű országában. Követőket keresünk, akik igéinkkel járják a világot. Célunk a hatalom megszerzése, az erő kiterjesztése a világ minden országára. - ekkor lassan lépni kezd, nyaklánca kilóg köpenye alól.
- Van azonban még valami, amiről tudnotok kell. Amennyiben segítetek nekem, én erőt adok nektek. Nevet szerezhettek magatoknak. Olyan nevet, amelytől az egész világ fél és retteg. Az emberek félik azokat, akiket a sors különös hatalommal ruházott fel. Elkerülik, mert nem tudják, mire is képes valójában. hallanak róla, az erőről történeteket, legendákat, de sohasem tapasztalhatták meg a bőrükön. Félnek a haláltól, félnek, a lelkük mentik. Amint láthatjátok - veszi kezébe nyakláncának végét, lelógatva ujjai között a kört, amelyben a háromszög áll - Egy másik szimbólum is fellelhető. Ez az Isten szimbóluma. Jashin-sama jelképe. A sors nekem ezt az utat szánta. Én Isten hírnöke vagyok, a világ majdani prófétája. Jashin szólt hozzám, mikor a sötétség körülzárt. Jashin volt az, aki erőt adott, mikor elbuktam volna...és Jashin volt az, aki hatalmat adott, és erőt, hogy ítélkezhessek az emberek fölött. Az Ekibiogami is csak egy eszköz a Nagyúr kezében, egy olyan eszköz, amely segítségemre lehet, hogy elhozhassam az Ő birodalmát. Az emberek már rég kiérdemelték a büntetést, nem tisztelnek semmit, nincs értelme az életüknek. Csupán bábok a nagyhatalmak kezében. Ám a nagyhatalmak is elbuknak egyszer. Akkor pedig kelleni fog egy vezető, aki kivezeti őket a sötétből, segít, hogy lelkük ne kárhozzon el, segít, hogy lelkük bebocsátást nyerhessen a birodalomba, az Ő birodalmába. Ez a küldetésem. Ebben pedig segíteni fogtok - ekkor arcához emelte kezét, majd lassan leemelte álarcát. A látvány magáért beszélt. Egy idősebb arcú, mégis fiatalos kisugárzású férfi arca jelent meg előttük, kinek egyik szeme alatt mély vágás, míg másik arcát savmarás nyoma roncsolta, valamint szája alatt, és orrában rövid, fekete piercingek álltak ki. Arca rémálmokat kelthet a gyermekek szívében, ám az előtte álló két shinobi nem volt már gyerek - Cserébe én olyan hatalmat adok a kezetekbe, amelyről még álmodni sem mertetek. - Talán Rikuno ráismer, bár az sem kizárt, hogy teljesen elelejtette már a fiú arcát, akit egykoron Sendonak hívtak. A hegek és sebhelyek nem kímélték a fiút, arcát nem kicsit formázták át, a piercingek, melyeknek köszönhetően megmondja, ha valaki olyan kerül a közelébe, akitől tartaniuk kellene, csak egy újabb lapáttal tesz rá.
- Segíteni fogtok, cserébe én naggyá teszlek titeket. - fejezi be mondanivalóját. Beszéde komor volt, talán ijesztő is. A két shinobi még nem is tudja, mibe kerültek igazán. Egy biztos, a két kusagakurei mellett nincs okuk félni.

A kaland ezennel lezárult, a jutalom a megismerkedés maga, amennyiben egy bővítményben összefoglaljátok, kaphattok rá egyebet is. Az Ame no Ekibiogami nevű szervezet megnyitotta kapuit előttetek. Az adatlapra felvezethettek egy szervezeti köpenyt, amennyiben igénylitek.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 107

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Itanashi on Vas. Jan. 19 2014, 21:55

Orochimaru
Tanulás

Itanashi küldetéssel indult a Tűz országába, elhagyatott falvának szövetséges területére. Küldetése egyszerűen hangzott, ám sokkal összetettebb, mint amennyire hangzik. Csapatot kell alkotnia, követőket kell magához gyűjteni, hogy elérhesse céljait. Az Ekibiogami segít neki, hogy erősebbé váljon, ám követők nélkül semmit sem ér a harca. A szent harca, amely a birodalom megteremtéséről szól. Egy Birodalom, amelyben Jashin, a mindenható Nagyúr, ő pedig a kiválasztott, a próféta. 
Itanashinak, valószínűleg a szerencse miatt, ám ő sokkal inkább Jashin-sama jóságának köszönhetően, sikerült ráakadnia két fiatalra, kik képességükkel hamar felkeltették az ifjú pap érdeklődését. A párost egy fiatal lány és egy fiú alkotta, kit Itanashi felismert, elhagyott klánjánál, a Djuka klánnál vállalt zsoldos szerepet, ígylátták régebben egymást, azonban Rikuno, a fiatal shinobi nem ismerhette fel volt társát, arcát a sebhelyek eltorzították, valamint a Vér kanjival jelölt álarc is teljesen eltakarta az arcát. 
Rikuno, a szökött getsugakurei shinobi úgy tűnt, kifinomult érzéke van a Doton technikák, amelyeket Itanahsi is űz nagy iparban, egy olyan ágába, amelyről a jashinista még nem hallott korábban. Rikuno képes az apró szemű követ, a homokot manipulálni és irányítani, komoly jövő várhat rá, főleg ha a pap mentorálja és tanítja saját erejével és technikáival.
Ugyanilyen erő birtokosa lehet a lány, Ayame, aki talán Itanashiban találja az embert, aki valakivé teszi őt. A lány rövid bemutatkozásából kiderült, önbizalmát a Tűz ország igen csak elvette, és szinte erővel döngölte a földbe. Ő elmenekült a sors elől, félt, hogy névtelenül hagyja el testét és vándorol tovább a lelke. Itanashi mindkét fiatalban nagy lehetőséget látott, ezért is vette őket szárnyai alá, hisz még kiforratlanok az erő terén, valamint olyan jellemmel bírnak, amely az ifjú papnak úgymond kapóra jön, hisz ők ketten segíthetik a küldetését.
Itanashi bevezette őket az Ekigiobamiba, a szervezetbe, amely Itanashi számára is elhozhatja a fejlődést, erejének kibontakozását, és teljessé válását. Még néhány napot tervezett Itanashi a Tűz országában tölteni, hogy összeszedve gondolatait, tesztelve újdonsült csapatát, készen állva indulhasson vissza Kusagakureba, az országba, amelyből elszökött, és most ismét visszatérhessen, immáron másodszorra, hogy nekikezdhessen terveibe, a hatalom megdöntésébe.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 107

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Hétf. Jan. 20 2014, 20:39

Talán egyszer és mindenkorra vége lesz a menekülésemnek. Habár még kissé óvakodom ettől a szervezettől, de az egészen biztos, hogy valami új dolog indult meg az életem időszakaszán.
Hogy ez a dolog mivel fog zárulni, azt nem tudom. Talán valóban be fog teljesülni a vágyam és is olyan híres leszek a homokirányításban, mint a Kazekage. Vagy meghallok, mint egy átlagos shinobi a csatamezőn, kinek még egy fejpánt se lesz a homlokán, csak az a fura isteni jel, minek értelmét még talán most sem értem.
 
Ahogy a mező hatalmas területén sétálunk a végtelen felé. Hisz én csak követem őket, akár egy hűséges kutya a gazdáját, ismételten régi emlékek, és képek jutnak eszembe. A kolostor aztán az ott tanító mesterem, a legjobb barátom Lee, illetve a Djukák a frontról. Talán vissza kellett volna mennem a kolostorba? Talán nem ezt az utat kellett volna választanom?
Nem tudom, és sajnos nem is fogom megtudni. Megígértem, amint megerősödöm, visszamegyek a kolostorba, és én is mesterként fogom tanítani a kis szerzeteseket. Talán még valamikor látni fogom azokat az embereket, akik a földelem alapjait vésték belém, és meg tudom nekik hálálni, azt a rengetek segítséget és szeretett, amit ott kaptam.
De az egészen biztos, hogyha valaki kezet emel, rájuk azt gond nélkül eltaposom a föld színéről.
 
Hé Sendo!- szólítottam meg az immáron új társamat.
-   Vagyis Itanashi, ne haragudj, csak ez még igen fura nekem, hogy egy volt taggal kell újra együtt csapatott alkotnom, aki közben nevet váltott.
-    Mi lenne, ha gyakorolnánk, egyet, szeretném tovább fejleszteni a Homok elememet, és úgy érzem, hogy itt a lehető legjobb alkalomi- Teszem fel a kérdést a kissé furán viselkedő, volt Djukának, remélve, hogy beleegyezik a tanulásba. 
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Uchiha Madara on Hétf. Jan. 20 2014, 21:28

Rikuno - tanulás

~Hé, Sendo~ fordítja fejét a jashinista Rikuno felé. Tekintetén látszik, nem akarja többet hallani ezt a nevet. Hisz már semmit sem jelent számára, e név meghalt a tűzben, amely aznap este ütött ki, hamuvá égetve az egész házat, az édesanyját, a múltat, mindent. Itanashi beleegyezően bólintott, mikor rikuno tanulásra és edzésre kérte fel őt. Elvégre most már a mentora, edzenie kell őt és Ayamet, ha valóra akarja váltani céljait.
- Jól van, Rikuno. - habár Itanashi nem ismerte a homoktechnikákat, úgy vélte, a föld elemi technikának segítségével megadhatja a kezdő löketet Rikunonak, hogy maga fejlesszen ki technikákat. - Mutatok valamit, hátha a segítségedre lesz. A technika, amellyel rád támadtam a Tobi Tsubute nevet viseli. A lényege, hogy a földből kisebb kődarabokat kiszakítva támadjunk rá az ellenfélre. - ekkor a fiú kézpecsétekbe kezdett, majd a föld egy pillanatra megremegett. Kisebb, nagyobb sziklák emelkedtek ki a földből, vagy egy tucat és egyenesen a közeli fákat vették célba. A sebességük és az erejük könnyedén áthatolt a fák törzsén, hatalmas reccsenésekkel törve azokat darabokra.
- Próbáld meg a homokot használni, kiemelni a földből és apró gömbökké formázni. Egyenlőre idáig juss el. - tanácsolta a fiú, majd egy klónt hozott létre, aki figyelte a továbbiakat, míg ő maga rágyújtott és sétálni kezdett. 
A klón folyamatosan figyelte Rikunot, mintha ugyanaz a fiú állna még most is ott vele szemben. 

Rikuno, a feladatod, hogy a homokba vezesd a chakrad, majd kiemelj néhányat, legalább 5 darabot. Egyenlőre ezzel a néhánnyal dolgozunk, a körben nem lesz más dolgod, mint a darabok kiemelése a talajból, és formázása. Egységként kell állniuk a végén, hisz az apró szemcsék miatt nehezebb a technika kivitelezése, könnyedén szétesik. 

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Kedd. Jan. 21 2014, 16:55

Amint felvetettem az ötletet, vagyis hogy tanuljunk, szerencsémre Itanashi, nem hátrált, és egyből belemet az okításba. Mivel ő lett a mentorom, így őt kell megkérnem arra, hogy még több homoktechnikát megtanuljak. A gyors fejlődés érdekébe nem is haboztam, ezért is kérdtem, meg hogy edzünk egyet közösen.
Úgy vélte, hogy amit meglehet csinálni, földel, azt meglehet csinálni homokkal is. Ami könnyedén el is képzelhető, hisz a homok alapja a föld.
Azzal a technikával drukkolt elő, amivel nem is olyan rég támadott meg. A neve Tobi Tsubute, minek a lényege, hogy a földből kisebb kődarabokat kiszakítva támadjuk meg az ellenfelünket. Rendkívül jól lehet alkalmazni, távoli és közepes távolságú támadásként.
Az én feladatom az volt, hogy a homokot próbáljam kiemelni a földből illetve azt formázni. Úgy véltem, hogy a technika alapja, a szigeten elsajátított Homokirányítás jutsu, csak most nem egyet, hanem minimum 5db labdát kell formáznom.
Na, akkor lássunk hozzá!- kiáltottam fel.
Majd ráléptem a homokos talajra és chakrám segítségével megpróbáltam kisebb méretű homoklabdákat kiemelni a földből. Pontosabban chakrát vezettem a homokos talajba és azon belül is a homokszemekre. Szerencsémre könnyedén meg tudtam formázni, hisz azok az alapoknál már megtanultam, a nagyobb gondot a mennyiség jelentette.  
-          Vajon hogyan tudnék egyszerre 4-5 darabot felemelni a felszínre, ugyan olyan keménységbe?
Aztán eszembe jutottak annak a fickónak a szavai, aki még a szigeten tanította nekem az alapokat.  
Folyton azt emlegette, hogy mindennek az alapja a megfelelő chakra használat, ha azt jól begyakorlod, akkor a homoktechnikákat, sokkal könnyebben el tudod majd sajátítani.
Nagy valószínűséggel itt lehet a probléma. Talán túl kevés a chara és nem koncentrálok eléggé, hogy létrehozzam az 5 golyót.
Ezzel a fejjel indultam neki ismételten a gyakorlásnak. Most sokkal figyelmesebben és több chakrát adtam bele, mint az előbb. Megpróbáltam egyformán elosztani a chakra hálózatomat, hogy minden egyes labda ugyan olyan tömegű és keménységű legyen. Habár ez valóban nem egy könnyű feladat, gyakorlás kérdése az egész. Mivel az alapok már a fejem be voltak, így csak annyira kellet rájönnöm, hogyan is hozzam lére az 5db labdát.  
Olyan fél óra elteltével, rájöttem a technika kulcsára, ami nem mást, mint az előbb említett egyenletes chakra használat, így végül sikeresen létre tudtam hozni, azt az 5db homoklabdát, méghozzá egységes keménységűre.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Obotsu Ryu on Szer. Jan. 22 2014, 14:50

// Itanashi //


~Nem hiszem el, miért nem kérdeztem meg a kis töpörtyűt, hol van ez a maszkos társ? Most itt dekkolok egy faluban, nem tudom miért, és elindulok, nem tudom hová, áh, inkább hagyom az egészet, eltűnök a pénzzel, és ha feltűnnek újra, akkor leverem őket.~ Miután ez a gondolat a fejébe szegecselte magát, egy közeli fogadóba tért be, ahol egyből a pulthoz ült, és kért egy kis ételt, egy kancsó szákéval.
- Mikor fog fizetni? - kérdezi a fogadós. Obotsu nem is figyelt rá, egyszerűen evett, és ivott, jól bírta a piát, ettől a mennyiségtől csak szalonspicces lesz, több nem, így jól fogja érezni magát, de még nem lesz egyensúly problémája. Bár azon kívül minden részegséggel kapcsolatos "trükk" előjön, magabiztosság hatványozva, önimádat a negyediken, bátorság már nem is tudom hányadikon, és vérszomj, amit csak az szokott előhozni, ha valakivel harcolhat, tehát ilyen állapotban mindenkivel harcolni akar. Miután elfogyott a kancsó, és az étel, a fogadó újfent megkérdezte, hogy mikor fog fizetni a jounin.
- Ide figyelj te sz*rzsák, nem láttál egy maszkos csókát errefelé? Olyan köpeny van rajta, hogy. Hát nem érted? - mondta a férfinek, majd kezével elengedte a nyakánál a ruháját, és visszaült, megfordult és körülnézett. Nem látta ezt a férfit, de ketten bizony kinézték őt, hogy majd elkapják a részeg mindenit, és kirabolják, hát nem tudták kivel van dolguk. Obotsu két mozdulattal törte el a két férfi nyakát, és dobta a fal mellé őket, majd eszébe jutott, hogy még nem vette fel a köpenyt, így most nem tudják, hogy melyik szervezet is végzett ezekkel a gyengékkel, és hát végülis ezért fogadta el a pénzt, így elővette a kardját. Az egész csehó kirohant az utcára, egy ember kivételével // ez lennél majd te //, de ez nem érdekelte a jounint, odasétált az egyik testhez, és a hasába vágta, kicsit görbe vonalakkal, a fordított háromszöget, meg a szimbólum további részeit. Nem volt már sok ideje, mire néhányan visszajönnek, hogy elfogják, elintézzék, azért amit tett, de nem érdekelte, tudta, hogy nincs esélyük ellene, így visszaült a pulthoz, és kért még egy adag ételt. Most rengeteg pénze van, így nem szükséges lopni, azt csak akkor szokott, ha éppen nincs nála elég zsé, így zsebéből elővett 500 ryo-t, odadobta a pultosnak.
- Hallgatok, hallgatok!
- Idióta, nehogy már hallgassál, a pénz azért van, hogy adják ételt, a legjobbat, emellett szeretném, ha erről egy napon belül az egész falu tudjon, és félje. Megértetted? - mondta a csávónak, és evett tovább. Talán furcsa ez a tette, tekintve, hogy az elején elhatározta, hogy mégse segít a szervezetnek, de Obotsu nem a logikus lépések mestere, és kedvelője...
avatar
Obotsu Ryu
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Démon // Jounin
Chakraszint: 1034

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Jan. 23 2014, 14:53

Rikuno

A klón csak állt és nézte, ahogy a homokos talajt irányítod. Nem kis idő elteltével emelted ki az 5 golyót és formáztad azt a kezeddel olyan keménységűre, hogy komolyabb sérülést is okozhasson annak, akit megtámadsz vele.
- Nem rossz, ám ez csupán 5 lövési lehetőség. - lép közelebb a klón. - Most próbáld meg ennek az ötszörösével. - adja a következő utasítást. Ám mielőtt belekezdenél, a klón még egy szó erejéig megállít. 
- Mivel a homok igen könnyű, valamint a szemcséinek mérete miatt akár a szél is elfújja, így könnyebben tudnál mozgatni egy nagyobb mennyiségű homokot, amelyből a lövedékeket létrehozod. Ez azért is praktikus, mivel nem találhatsz mindenhol homokot, ha csak nem hozol létre te magad. Így próbálj meg először egy nagyobb mennyiségű homokot megmozgatni, ezt akár egy sávban is vezetheted magad előtt, és ebből a sávból alkosd meg a lövedékeid

A feladat:
Létre kell hoznod először is egy homoksávot, amely tekeredhet körülötted, vagy csupán kiemelheted a talajból, majd ezután a chakraddal már átitatott homokból alkosd meg a lövedékeket. A chakrakészleted a végére igen csak megcsappan, viszont a sávból létre tudsz hozni összesen 20 lövedéket, amennyiben terjedelmes postot kapok. A tanulás végeztével a klón veled marad, kérdezheted őt céljairól, szinte bármiről, csak egyet ne feledj, a melletted álló személy már nem az a fiú, akit ismertél. A kérdéseidet tedd fel sorba, és a következő körben választ fogsz rájuk kapni. A nap hátralévő rézét töltsd pihenéssel a parton, valamint az sem árt, ha a lopótököt homokkal felöltöd.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Itanashi on Csüt. Jan. 23 2014, 15:47

Obotsu Ryu

~Ez az erő~ nyílt tágra az ifjú szeme, miközben szobájában ült és terveket szőtt. A testébe épített rudak segítségével érezte a házban lévők chakraját, annak nagyságát, épp ezért ült eddig békességben, a sajátján  kívül nem volt nagyobb mennyiségű chakra az épületen belül, eddig. Ám most egy óriás méretű chakratömeg jelent meg, majd néhány perccel később más chakrak tűntek el. Itanashi tudta, ez minek köszönhető. A nagy mennyiségű chaka felkeltette érdeklődését, érezte, a sajátjának majdnem a duplája lépett be az épület ajtaján, mégis kíváncsivá tette őt.
Felkelt az asztaltól, majd sétálni kezdett az ajtó felé. Talán nem a legjobb ötlet harcba keveredni a lent tartózkodó személlyel, őt mégis vonzotta az erő. Kíváncsivá tette az erő birtokosának léte. Itanashi azonban nem csak lesétált és rákérdezett a férfira. Félt, hogy esetleg őt keresik, habár erre kicsi az esély, hisz mindenki halottnak hiszi, talán valaki mégis követte őt eddig titokban.
Az ablakot használta kijáratnak, leugrott a földre, majd az ajtó felé sétált. Az ajtó előtt néhány személy állt, remegő testtel. felismert néhányat közülük, a fogadó vendégei. Mivel a vérontás már elkezdődött, így nem szeretné, hogy szemtanúk szökhessenek meg a benn lévő személy és a közte lévő találkozásból. Így Itanashi igen hamar ugrott a személyek elé és döfte le őket nemes egyszerűséggel. Még kinn létrehozott egy klónt, melynek testét a föld képezte, a kész hasonmást pedig az ajtó felé küldte.
A klón benyitott az ajtón. A látvány egyszerre sokkolta és nyűgözte le. Egyetlen férfi ül az asztalnál, csendben evett, körülötte minden vérben úszott. A halottak szaga keringte be a termet. A férfi jóízűen falatozott, asztala mellett viszont Itanashi felfigyelt még valamire. Egy test feküdt, amelybe egy ismert jel volt vésve. Az Ekibiogami jelképe.
Itanahsi megállt az ajtóban, majd így szólt.
- Megnyerő a stílusod. - szólítja meg őt. - Figyelemfelkeltő az erőd. És a jelkép...Csak nem Mirubi talált magának újabb követőt? - adta a szavakat a klón szájába. - Azonban...nem mindegy, kit választott maga mellé. Kinn beszélhetünk tovább, már amennyiben élve kijutsz a házból... - lépett ekor be két másik hasonmás, mindegyikük álarcot viselt és sötét köpenyt. A három klón egymástól 1-1 méterre állt fel, és az idegen reakciójától függetlenül, Itanashi nem tesz mást, minthogy a három klónt nemes egyszerűséggel felrobbantja a Tsuchi Bunshin Daibakuha no jutsu segítségével. A három klón ereje akkora, hogy az alsó szint nagy részét eltörölje, az idegennek gyorsnak kell lennie ahhoz, hogy elkerülje a technika pusztító hatását. A fogadó bejárati fala teljesen leomlik, valamint a benn lévő asztalok és székek is megsemmisülnek, nem beszélve a pultról és a fogadósról. Amennyiben túléli a robbanást, a kinti látvány tárul elé, néhány leölt és földbe szögezett személy, akik még előle menekültek ki, valamint egy álarcos személy, aki hátratett kezekkel áll és figyel alig 10 méterre a bejárattól, a robbanás hatótávolságán kívül.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 107

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Obotsu Ryu on Szer. Jan. 29 2014, 01:57

Miután eligazította a tulajt visszaült a helyére, hogy elfogyassza az ételt, amikor az üres csehóba belépett három férfi, ugyanolyan ruha, maszk, megjelenés, és magasság egyesítette őket Obotsu szemében egy személlyé. Raion emlékeiből ítélve ez a személy Itanashi, de nem tudni melyik az igazi. Miután elmondta a véleményét, egy gyors kihívást rejtett a szövege, amit rögtön meg is kezdett egy robbantással, Obotsu sebesen a pult mögé ugrott, hogy az fogja fel a lökéshullámot, amit a detonáció okozott, és ha törmelék próbált átjutni rajta, akkor a Mizu Kawarimi segítségével védte ki azt, így sértetlenül úszta meg a kocsma felrobbantásának tervét. A falak már nem álltak, és így a jounin láthatta, mit művelt kint is a férfi, mosoly ült az arcára, ami hirtelen megvetéssé fajult.
- Komolyan, ennyi?! Azt hittem megmérkőzünk vagy valami, Mirubi emlegette, hogy be akarsz majd avatni, vagy fel akarsz mérni, vagy micsoda, de, hogy ennyi legyen, még az ujjamat se kellett megmozdítanom. - sétált kifelé az épületből. Az ellenfele, pontosabban társa, nem tudhatja miként úszta meg sértetlenül ezt az akciót, de egy karcolás sem látszott a jouninon, csak a fehér ruhája lett piszkos. - Jössz nekem 500 ryo-val és egy ebéddel, amiért elpusztítottad a pénzem, és a kajám. Hogy lehet valakinek akkora arca, hogy lenézzem engem, de rendben, ez talán számodra elfogadható, de én is megnézném mennyire is vagy gyors. - mondta, majd hirtelen mozdult, és gyorsan nem ment túl sok métert előre, csak az épület elé tért ki, de, a sebessége miatt nem láthatta a kézjeleket a maszkos.
- Suiton: Suitenhoufutsu! - mondja, majd a talajvízbe pumpált chakrát gömbként emeli a felszínre, és próbálja belezárni a férfit. Ha az még időben észreveszi a körülötte összezáródó börtönt, és sikerül megmenekülnie, akkor biztosan eltávolodik a víztömbtől, így ő annak a közelébe megy, és sebesen elmutogat 44 kézjelet, hogy megnézze mire képes egy sárkánnyal az őt ennyire lenéző férfi. - Suiton: Suiryuudan no Jutsu! - ordítja, és adja bele erejét a csapásba, épületek dőlnek romba, emberek sikítoznak, gigászok csatája ez, de Obotsu szemszögéből csak egy felmérő, ha sikerrel kiállja a próbát Itanashi, egyszerűen elengedi a kontrollt, és tapsol egy kicsit.
- Nos, esetleg lehet némi megbeszélni valónk, Mirubi kérte meg, hogy jöjjek ide, hogy emlékeztesselek, tagokat kell keresned a szervezetbe, erős tagokat. Esetleg találtál már valakit? Letesztelném szívesen, mekkora az ereje. - mondja vérszomjjal az arcán. - Illetve, hogy segítsem a küldetésed, úgy tűnik, te leszel az alárendeltem, Itanashi. - fejezi be önelégült vigyorral a képén.
avatar
Obotsu Ryu
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Démon // Jounin
Chakraszint: 1034

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Itanashi on Szer. Jan. 29 2014, 06:48

Az idegen elkerülte a detonációt, amely a falakat is ledöntötte, mindezt egyetlen karclás nélkül. Kisétált a fogadóból, már ami megmaradt az egészből, majd az ifjúra meredt. Itanashit emlékeztette a frontra, melyet hasonlóképp harcolt végig, egyetlen karcolás nélkül, ez már egy olyan szempont volt, amely tetszett a jashinistának.
Habár a suiton technikák terén voltak hiányosságai a papnak, a testébe épített rudaknak köszönhetően érezte, amint Obotsu chakrat koncentrál és vezet a talajba. Itanashi, mikor a talaj alatta is megtelt chakraval, egy egyszerű mozdulattal ugrott hátra, megfordulva a levegőben, majd készült az újabb támadásra, hisz az idegen chakraja még most is aktívan keringett és a létrejött tócsába koncentrálódott. Az idegen, kinek nevét még most sem ismerte egy újabb technikát vetett be, amely szintén a víz elemen alapult. A tócsa emelkedni kezdett, a szintje megnőtt, kavargott.
Itanashi is kézjeleket formált, majd a vízből kitörő sárkányt a Doton: Chidokaku nevű technikával állította mégpedig úgy, hogy lábain keresztül a talajba vezetett chakraval kiemelte magát egy földkockával. Az érkező sárkány így a földből készült kockába csapódott bele, ezzel eltévesztve célpontját. Habár a víz szétterült a kokca körül, Itanashi pedig várta az újabb suiton technikát, az nem következett be.
Az idegen tapsolni kezdett. Itanashi a magasból nézett le rá.
- A feladatot már bevégeztem, megtaláltam azt a két személyt, akik alkalmasak lehetnek küldetésem eléréséhez. habár erejük még kiforratlan, a kezeim alatt nagy dolgokat hajthatnak végre. - A fiú lassan lépni kezdett, miközben a kőtömb süllyedni kezdett. Obotsu felé indult, miközben cigarettára gyújtott rá.
- Ezek szerint valóban Mirubi küldött. A nevemet már tudod, azonban én még nem ismerem a tied - fújta a füstöt egyenesen a férfira. 
- Az 500 ryodat kárpótolni fogja mindaz, amelyet véghezviszünk. Nagy terveim vannak, azonban megzavartad a feltűnősködéseddel a koncentrációm. Most, hogy küldetésem bevégeztetett, egy új csapattal indulok vissza a Fűbe - szívott még néhány slukkot a cigarettába - És történelmet írok. A Fű vezetőségének már nincs sok ideje. Hamarosan egy új világot teremtünk, egy világot, amelyben az Isteni akarat fog diktálni. Az emberek félik a nagy erőt, alárendeltjeivé válnak a hatalomnak. Mi fogjuk ezt a hatalmat képviselni. A szervezet által olyan erőkre tehetünk szert, amelyről még cska álmodozni sem mernénk. Tarts velem, csuklyás harcos/Obotsu /attól függ, bemutatkozol-e/. Segítsd harcomat, cserébe én hatalmat adhatok neked és pénzt. Amennyit elképzelni sem mertél. Jöjj, hogy a férgeket - néz a földön fekvő, megcsonkított, megölt emberek fekvő testére - elpusztítsuk, ezzel történelmet írva teremtsünk egy új világot.

_________________


"Jashin, ki belém látsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek fölött"

A Hónap Játékosa 2014. március, július

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Itanashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 107

Tartózkodási hely : Jashin nyomában


Adatlap
Szint: S
Rang: Kaishin // Vérpap
Chakraszint: 1221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 7 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.