Határmenti falu

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Senju Tobirama on Csüt. Nov. 03 2016, 10:19

Kérdéseid hallatára a nő megállt és megfordult.
-A nevemre vagy kíváncsi? Hát legyen.. Misa vagyok. Szóval Ti semmilyen tájékoztatást nem kaptatok, de úgy egyáltalán, ugye? Huhh! Na jó...  Akkor, ahogy említettem pár fószer megjelent a semmiből. Eleinte teljesen normális átutazóknak tűntek, nem volt velük gond, majd egy nap előkerültek a fegyvereik. Raboltak és fosztogattak, ám nem egyedül az említettek, érkeztek társaik is. Úgy gondoljuk hogy az Arany Selyem bűnszervezettel van dolgunk, akik úgy évente megszállnak és kirabolnak így egy falut, majd nyom nélkül eltűnnek. Eddig nem történt semmi nagyobb intézkedésünk, most először küldtünk egy, a körülményekhez képest erősebb csapatot. Amit meg kell figyelnetek elsősorban, hogy kik lehetnek tagok, majd lehetőleg viszonylag egy időben lekapcsolni őket. Nem tudunk erőszintjükről semmit, mert sose kerültek shinobikkal még összetűzésbe, csak civilekre utaznak. Ezért remélhetőleg nem lesz gond, ha ti a faluba én meg a vezetőhöz megyek. Legalábbis megpróbálom megtalálni... - Zárult le magyarázata, pont mikor megláttátok az említett település kapuját. Látszólag minden a legnagyobb rendben ment. Legalábbis távolról nézve. Ahogy közeledtetek látszott, hogy az emberek szenvednek és keserves napokat élnek át. Pár lépést megtéve, s ezzel tovább haladva, a kunoichi eltűnt szemetek elől, csupán egy fecnit hátrahagyva. "Sok szerencsét! Két nap múlva itt!" Lassan megérkeztetek s feltűnhetett, hogy a kapuőrök sehol. Egyetlen őr sem tartózkodott a helyén. Ez az éppen az utcán verekedő két alkoholtól bűzlő férfin is látszott. Senki nem kapcsolta le őket. Olyan volt mintha egy törvényen kívül élő falu életébe csöppentetek volna bele. Most már érezhetitek az ügy komolyságát. Balra tőletek egy ivó volt, míg jobbra egy szálló. Előttetek a piac üres képe terült el.
-Na most benne vagyunk...- Szólalt fel társad. -Hol kezdjük szerinted? Én a szállót javaslom, tegyük le a cuccainkat előbb.- Tekintett jól megpakolt táskájára.

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Ishihara Aki on Vas. Nov. 06 2016, 14:35

Kérdéseimre a nő rögtön elkezdett válaszokat adni. Ezek szerint vélhetően valami bűnszervezet tagjai ellen kell mennünk. Azok alapján, amit hallottam jól szervezettnek tűnnek. Lecsapnak egy helyen, kifosztják, majd nyom nélkül eltűnnek. Ráadásul nem szállnak el maguktól. Évente csak egyszer dolgoznak, így nem keltenek akkor feltűnést. Azonban ha ez igaz, akkor kérdéses, hogy egyáltalán ott találjuk-e még őket. Lehet már rég továbbálltak. Ha ez így is van remélhetőleg sikerül valami használható információt találni rólunk és a nyomukba eredhetünk. Hamarosan már látni is lehetett a falut. Messziről nem lehetett semmi különöset látni, de ahogy közelebb értünk már más volt a helyzet. A falu utcái szinte teljesen üresek voltak, mindössze két részeg verekedett az utcán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Senseiünk egy szó nélkül tűnt el előlünk, mindössze egy apró fecnit hagyott hátra, amiben arról informált minket, hogy két nap múlva találkozunk itt. Nem tűnik valami felelősségteljes személynek. Előttünk egy üres piactér terült el. Normál esetben ilyenkor, még ha nincs is nagy forgalom, de legalább pár embert lehet látni, azonban most egy árva lélek sincs itt. Balra egy kocsma, jobbra pedig egy szálló volt látható. Új társam rögtön fel is szólalt egy javaslattal. Én viszont erre csak a fejemet ingattam.
- Nem tartom jó ötletnek. Ha ez a banda még a faluba van, akkor nem biztonságos a felszereléseket itt letenni, megszállni meg még annyira se. Jobba lenne, ha az éjszakákat inkább a falun kívül töltenék. Persze nem rossz ötlet körülnézni a szállóba, de ilyenkor kétlem, hogy sokan lennének ott. Szerintem a kocsmát kéne előbb megnézni és majd később visszajönni.
Remélhetőleg elfogadja, amiket mondtam és beleegyezik abba, hogy a kocsmát nézzük meg előbb. Ha igen, akkor rögtön a bejárat felé veszem az irányt és benyitok.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 231

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Senju Tobirama on Csüt. Nov. 17 2016, 13:28

Társad, szavaid igazságára rádöbbenve, hirtelen homlokához nyúlt,
-Teljesen jogos! Igazad van. Akkor menjünk a kocsmába.- Szólalt fel kissé sajnálkozó hangnemben.
Jól láthatóan nem ő lesz az, aki a feladat vezetői szerepét fogja betölteni. Jelenleg a Te vezetői képességeid lesznek tesztelve, legalábbis a jelek szerint. Ahogy közeledtetek egyre tisztább képet is kaptatok a létesítményről. Egy kisebb kerítés előzte meg a bejáratot, melyeken belül kültéri asztalok helyezkedtek el pár vendéggel, kik jöttötökre egyből felfigyeltek. A konohai jelzést figyelve hirtelen csendben szegezték rátok tekintetük. A megszokott kocsmazaj semmivé vált, s keserű, ám reménykedő szempárok vizslattak titeket.
-Megjöttek...segíteni fognak?- Kaptatok el néhány szösszenetet egy-két párbeszédből.
Ahogy beléptetek, hasonló fogattatásban volt részetek. A kocsmáros szinte elétek ugrott.
-Üdv, jó emberek! Mit hozhatok? Természetesen az első kört a ház állja!- Próbált kedvetekben járni, ugyanolyan reménnyel szemében, amilyen a többi ember felől is sugárzott.
Egy asztal azonban nem osztozott ebben, sőt inkább undorral nézett rátok. Egy hatfős csapat közvetlen veletek szembe, kik aztán elég gyanúsan kezdtek egymás között sutyorogni.

-Én elmegyek a mosdóba, addig keress asztalt szerintem.- Szólt társad, majd egyszerűen megindult az ajtó irányába, melyen a férfi mosdó jelzése is megtalálható volt.
Épp elhaladt az előbb említett asztal mellett, mikor felvillant az acél. Egy szempillantás sem volt, s a fiú a térdre rogyott. Utolsó csepp erejéből hátrapillantott rád. Kezét kinyújtotta várva a segítségedet. Torkából vére kezdett csordogálni, majd egész patakokat formálva festette be ruháját fokozott intenzitással. Erősödő szörcsögő hang hallatszott. Levegőt próbált venni. Ekkor éreztél egy hirtelen lökést, mely kitaszított az ajtón. A kocsmáros volt az, kinek hátában egy tőrt fedeztél fel. A neked szánt kunait felfogta, s kitaszigált maga előtt az ajtón.

-Menj! Siess! Jönnek!- Hangzott el figyelmeztetése, melyet követve tisztán hallhattad egy nagyobb csapat közeledését.
Az egyik vendég kintről eltorlaszolta az ajtót, s nekifeszültek páran, ezzel feltartva a bentieket egy ideig.
-Kérem! Menjen! Holtan nem segíthet...- Kérlelt a sebzett férfi.
Láthatóan komoly sérülésekkel küszködött, s a halál vár rá ezen a helyen. Ha azonban magaddal akarnád vinni túlságosan lelassítana. Még van időd menekülni, ha gyors vagy. Nem ért még el a közeledő ellenség. Ám ha tétovázol, biztos, hogy odaérnek és akkor már csak egy út vezet ki innen. Harcolnod kell... És ki tudja meddig tudják bent tartani azt a másik hatot?
Mihez kezdesz most? Küzdeni fogsz a kisebb sereg ellen, vagy menekülőre fogod és megkeresed vezetőtök, jobban mondva vezetőd...

//A történtek mindössze néhány pillanat alatt zajlottak le. Ezért nemigen tudtál reagálni társad halálára sem. Innentől azonban a választás a tiéd, hogyan tovább?//

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Ishihara Aki on Vas. Dec. 18 2016, 10:28

Társam hamar beleegyezett a tervembe és rögtön megindultunk a kocsma felé. Belépve egy kicsit váratlan jelenség fogadott. Az emberek arcán remény sugárzott, ahogy megláttak minket. Shinobiként ez nem túl gyakori. Sok ember nem kedveli a fajtánkat. Ez lehet amiatt, mert rossz tapasztalatuk volt a múltba, vagy szimplán csak amiatt dühösek, hogy nem érkeztünk meg időben. Itt azonban a fogadtatás kimondottan kellemes volt. Leszámítva egy asztalt, akik elég rossz szemmel néztek ránk. A kocsmáros rögtön meg is jelent előttünk és buzgóan igyekezett a kedvünkbe járni. Nem mondom, hozzá tudnék szokni az ilyesfajta bánásmódhoz. Társam rögtön a mosdó irányába indult el. Ahogy elhaladt a már előbb említett asztal mellett, ahol pár rossz arcú ember ült, valamire felfigyeltem. Mindössze egy fémes csillanást láttam, mire egyáltalán sikerült volna összeraknom a dolgokat, addigra már késő volt. Az egyik férfi egy gyors mozdulattal vágta át a fiú torkát. Azelőtt láttam már embert meghalni, azonban soha se volt olyan, hogy egy társammal történt volna ilyesmi. Persze jól tudtam, hogy ez bármikor megtörténhet, de akkor is elég nehéz volt elhinni, amit most láttam. Már épp a fegyveremért nyúltam volna, mikor egy lökést éreztem. A fogadós elém vetette magát, majd igyekezett az ajtón kitolni. Ekkor vettem észre a kunait a hátában, amitől igyekezett megóvni. Pár pillanat múlva már kint is voltam és a kocsma vendégei egyként feszültek neki az ajtónak, hogy azt zárva tartsák. Eközben messziről lépéseket hallottam. Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan hányan tartanak felén és, hogy azok vajon ellenségek-e vagy barátok. A kocsmáros távozásra sürgetett. Igaza van abban, hogy ha itt meghalok, akkor nem leszek képes segíteni, azonban elnézve őket, valószínűleg csak a halál várna rájuk, ha most elfutnék. Az agyam gyorsan járt azon, hogy mégis mit tudnék csinálni. Fejembe összeállt egy gyors kis terv, bár nem tudom, hogy mennyire megvalósítható. Shunshint használva gyorsan az utca közepén termettem, majd a földre egy robbanó jegyzetet helyeztem. Mikor ez megvolt visszatértem az ajtóhoz. Kezembe vettem 4 kunait, majd azok közül kettőt az ajtólap és keret között lévő résbe ékeltem, míg másik kettőt az aljába. Ez egy rövid ideig megtudja állítani őket, legalábbis remélem. Egy robbanó jegyzetet tettem az ajtóra is, majd felkaroltam a kocsmáros.
- Mindenki, futás! Kifele a faluból, gyorsan! kiáltottam el magamat, majd a kocsmárossal együtt elkezdtem szaladni. Ha sikerül elég távolságot nyernünk, akkor az ajtón lévő pecsétet felrobbantom, ezzel a kitörni szándékozó banditákat eléggé meglepem. Futás közbe igyekszek figyelni a mögöttünk érkező csapatra is. Ha elérnek arra a részre, ahol a robbanójegyzet van, akkor azt is aktiválom, ezzel megritkítva a számukat és remélhetőleg elég időt nyerve ahhoz, hogy elmeneküljünk. Ezek után az irányt a falun kívülre veszem. Igyekszek olyan helyet keresni, ahol könnyen megbújhatunk. Ha van a közelbe valami erdő akkor azt veszem célul. Ha sikerül elmenekülni és valami biztosabb helyre jutni, akkor előveszem a nálam található elsősegély dobozt. Nem vagyok orvos, azonban annyi kiképzést kaptam, hogy gyorsan el tudjam látni a férfi sebét, legalább annyira, hogy ne haljon bele.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 231

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Hirano Reina on Szer. Dec. 28 2016, 22:08

// A megbeszéltek alapján átveszem a kalandodat. ^^ //

Aki talán még soha nem kényszerült ilyen komoly döntések meghozására mindössze ilyen rövid időn belül. Az események megfékezhetetlen egymásutánisága felbolygatta az eddig gyanúsan csendes falut. A lány egyedül maradt. A Sensei és majdani társa sem lehettek segítségére. Minden teher az ő vállait nyomta. A stresszhelyzetben mégis sikerült brillíroznia és eszébe jutott egy ötlet, ami ha sikerül, akár sok ártatlan falusi életét is mentheti. A kunoichi a Fürge Test Technikát alkalmazva követte el az előkészületeket. A földre tapasztott egy robbanó cédulát, majd az ajtót tartókhoz sietett itt is ugyanazon eljárást alkalmazva. A kocsmaajtó oldalának és aljának hézagaiba kunaiokat ékelt. Ezután elkiáltotta magát és kiadta az utasítást a civileknek, hogy bizony illő lenne menekülniük. 

A pánik eluralkodott mindenkin. Páran csak dermedten álltak, mások fel-alá rohangáltak. Nagyon kevesen tették azt, amit Aki kért tőlük. A félelem képes megkérdőjelezni a józan ész szavát s úrrá lenni akkor, mikor a legkevésbé sem lenne rá szükség. Na most ez egy pontosan ilyen pillanat volt. A pánikra csak rátetézett az ajtó kirobbantása, aminek a szele pár civilt is megsuhintott. A feltételezhető bandatagok idegtől túlfeszülve robbantak ki az ajtón, ám csak hátrahőköltek a robbanás miatt, sebesülésnek nyoma sem volt rajtuk. A lány a kocsmárost megtámasztva szedte a lábait. Háta mögött kétségbeesett sikolyok hasították ketté a levegőt. Az ellenfelek közül hárman a még közelebb lévőket vették célba, hárman pedig egyenesen a felállított csapda felé vették az irányt. Aki folyamatosan hátrapillantva kivárta a megfelelő alkalmat és nem habozott a másik robbanó cédula feloldásával. Az egyik férfit elkapta a detonáció, a másik kettő pedig annak környékén helyezkedett el, és hátraugrottak, de még így is kijárt nekik a robbanás erejéből, na meg a leszakadt végtagokból és testrészekből. Vagy ölsz, vagy pedig téged ölnek meg. A shinobi világ kegyetlen körforgása. Mégsem lehet túl szívderítő látvány egy emberi élet ilyen brutális kioltása....

- Hagyj itt! Nem érted?! - köhögte ki erőtlenül a dobókés által mélyen sebzett férfi, és egyre több vért vesztett, ám a fájdalom meggátolta abban, hogy ellenszegüljön a lány akaratának. Aki ebben a szerencsétlen helyzetben egy valamire támaszkodhatott csupán, a természet óvására. A közelben egy erdős területre értek, bár a kocsmáros magával cipelése jócskán lassította a haladását és a léptek vészjóslóan egyre közelebbről hallatszottak.
- Hol vagy, te kis patkány? - üvöltötte egy mély hangú férfi torkaszakadtából.
- Előlünk nem menekülhetsz! - csatlakozott hozzá egy fiatalabbnak hangzó fiú hangja, már-már idegesítő magabiztossággal.

Az erdő ezen részén nem akadhatott másra, csakis fáktól dús területekre, de a szükség törvényt bont alapelvének értelmében ez is éppen elegendő volt. Egy széles törzsű fa mély odújában tökéletes búvóhelyre leltek, legalábbis egyelőre.



Aki elővette az elsősegélydobozát és a seb lefertőtlenítésével és ellátásával foglalatoskodott, aminek a kocsmáros láthatóan nem örült. És nem csak azért, mert rohadtul fájt neki.

- Nézd kölyök, kedves vagy, de ne velem foglalkozz! - nyögte meggyötörten, ahogy rögeszmésen a fejét kapkodta. Rettegett attól, hogy megtalálják őket. Egy fiatal lány kezében van az élete. Nem, nem csak az Ő élete, hanem a civil lakosságé is. A haragos csörtetés egyre közelebbről hallatszott, és a seb ellátása időigényesebbnek bizonyult, mint arra a lány számított. Főleg két pasassal a nyakukon.

- Na jó, nekem elegem van ebből! Akkor erdőstől gyújtom fel őket! - őrjöngött a fiatalabbik. A rejteket nyújtó odújuktól nem messze füstöt láthattak felszállni. A lány megkockáztatja, hogy megtalálják őket, miközben a sebet látja el, vagy netán felhúzná ismét a nyúlcipőt? Esetleg újabb terve van?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Ishihara Aki on Csüt. Jan. 05 2017, 00:52

Tervem közel sem volt hibátlan, ami miatt nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. A civilek pánikba estek, ami miatt nem sikerült időben eltávolodniuk az ajtótól. Szerencsére azért valamennyire észbe kaptak, mert a robbantás pillanatában senki se volt olyan közel, hogy komolyabb sérülést szerezzen, azonban ugyanez igaz volt a kocsmában lévő bandatagokra is, mivel láthatóan őket sem kapta telibe a robbanás. A kocsmárost felkarolva igyekeztem menekülni. Közben a másik csapat is befordult az utcába és egyenest felém vettét az irányt. Szerencsére nem vették észre az elhelyezett csapdát, így párat azonnal megölt a robbanás. Nem mondanám, hogy szeretem ezt tenni. Mások életét kioltani nem könnyű dolog, azonban ezen helyzetben nem volt más választásom. Túl sokan vannak ahhoz, hogy egyedül harcolni tudjak ellenük, ha pedig így maradnak a dolgok, akkor sok civil fog áldozatul esni nekik. A kocsmáros kétségbeesetten próbált meggyőzni arról, hogy hagyjam magára, azonban nem voltam rá képes. Azért jöttem, hogy segítsek az embereken, akik itt élnek, így nem hagyhatok magára senkit se, főleg úgy, hogy komoly sérüléseket szenvedett. A faluból kiérve az erdő felé vettem az irányt és igyekeztem valami olyan helyet keresni, ahol elrejtőzhetünk. Közben pedig páran a banditák közül a nyomomba eredtek. Fogalmam se volt, hogy hányan lehetnek, így igyekeztem minél jobban sietni. Hamarosan találtam egy faodút, ami pont elég nagy volt, hogy beférjünk. Rögtön elkezdtem ellátni a férfi sebesülését, miközben reméltem, hogy nem találnak meg minket. A kocsmáros újra nemtetszését fejezte ki, azzal kapcsolatban, hogy segíteni próbálok neki.
- Fejezze már be és hagyja, hogy ellássam! Azért jöttem, hogy segítsek és nem fogom tétlenül nézni, hogy megölnek embereket. Mindent megteszek, amit tudok, hogy megmentsek mindenkit, de jelenleg ennyi telik tőlem. Mindketten túl fogjuk élni és amint tudok visszatérek a faluba, hogy segítsek a többi lakoson.
Bár ezt mondtam fogalmam se volt, hogy miként fogom ezt megtenni. Ötletem sincs, hogy hányan lehetnek a banditák, azt viszont tudom, hogy én egyedül maradtam. A mesterünkről nem tudok semmit és egyetlen társam meghalt. Talán most először volt időm egy kicsit elgondolkozni azon, hogy mi is történt valójában. Elég megrázó volt, ahogy láttam a fiút meghalni, ráadásul nem is tudtam semmit se tenni azért, hogy megmentsem. Hibásnak éreztem magamat, mert az én ötletem volt, hogy oda menjünk. Mindketten túl könnyen vettük a feladatot. Nagy hibát követtünk el, ami kitudja, hogy hány ember életét követelte.
A gondolkozásomat üldözőim hangja törte meg. Vagyis pontosabban az egyiké, aki fiatalabb volt. Hallhatóan ideges volt. Nem voltak messze. Azonban mindössze egy kisebb csapatról van szó, így talán le tudnám győzni őket. Láthatóan a férfi beváltotta fenyegetését az erdő felgyújtásával kapcsolatban és nem messze füstöt láttam felszállni. Az utóbbi időben nem volt nagy szárazság, így nem fog olyan könnyen leégni a hely, ettől függetlenül veszélyes lenne túl sokáig itt maradni. Azonban a kocsmárossal a vállamon nem tudnék elég gyorsan elmenekülni, ami veszélyeztetné mindkettőnk életét.
- Most kimegyek és megpróbálom elintézni azokat, akik követnek minket. Addig ne mozduljon! Hamarosan visszajövök - mondtam neki, majd óvatosan kinéztem az odúból.
Ha nincs senki a láthatáron, akkor kimászok, majd a fa oldalán felmászva az ágakon közelítem meg a a tűz helyét. Igyekszek óvatosan és halkan közlekedni, hogy ne vegyék észre a jelenlétemet.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 231

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Hirano Reina on Hétf. Jan. 09 2017, 15:21

// Ishihara Aki - Bűn és Bűnhődés //

A kijelentésed hallatán a férfi csak nyelt egyet és a pánik, mi eluralkodott rajta, enyhült. Bár a többi lakos megemlítésénél arca a szokásosnál is gondterheltebb ábrázatot öltött. Mégis talán az nyugtathatta meg, hogy biztosítottad arról, mindketten túlélitek és a tőled telhető legtöbbet nyújtod. Leszegezte tekintetét és mereven tűrte, ahogy a sebét látta
d el, s ajka egy halk köszönömöt eresztett ki.

Míg a nap eltelt borzalmain méláztál, máris egy újabb ütötte fel fejét. A banditák hangja egyre közelebb s közelebb ért hozzád, de nem voltál annyira szorult helyzetben, hogy ne tudj belőle kimászni. Előnyöd volt velük szemben, mégpedig az, hogy te pontosan tudtad, hol vannak. Ők pedig csak a sötétben tapogatózva égetik maguk előtt az utat, ami hát valljuk be, nem túl bölcs döntés. De hát ezt teszi az emberrel, ha eluralkodnak rajta az indulatai. Elhatároztad magad, majd a kocsmárost maradásra intve kilestél a rejtekhelyetekről. Minden tiszta volt, így kimerészkedtél az odúból. Felmásztál a fára és az ágak közt óvatosan szökellve érted el a felszálló füst környékét. Mindeközben folyamatosan pásztáztad a környezeted, és a számításaid beigazolódtak. Rátaláltál a célszemélyekre. Nem voltak többen két főnél. A mélyebb hang tulajdonosa egy magas, vékony férfi volt. Társa, az imént majdnem idegösszeomlást kapott fiatalember alacsonyabb volt, de jóval izmosabb. Mikor halkan
odaérkeztél elrejtőztél, és elcsíphetted a beszélgetésüket.

- Tudtam, hogy nem szabad megbíznunk benne! -
dühöngött a fekete hajú.
- Az életükkel fognak fizetni érte, nyugodj le. - felelte higgadtan a másik.
- Megegyeztünk, hogy a családját nem bántjuk, ha az ittlétünket titokban tartja! Erre mit csinál? Ránk küld pár konohai kis suttyót! Azt hiszi ez elég? - tombolt tovább, és egy tűzlabdát vágott neki az előttük lévő fába, mi lángra kapott.
- Rai, nyugod már le! Azt hiszed, ha felhívod magunkra a figyelmet az ordibálásoddal és a fél erdő felégetésével, nem menekülnek tovább? Legyen már eszed! - szólt rá erélyesebben a magas, fehér hajú férfi.

A jelenetet oldalról kísérhetted figyelemmel. Ez akár egy jó alkalom is lehet a támadásra, hiszen egymással vannak elfoglalva. A tűz sem zavar meg téged, ugyanis nem a te irányodba lőtte el a tűzlabdát az alacsonyabbik. Ráadásul még a jöttöd
sem vették észre. Mit teszel?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határmenti falu

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.