Kiképzőterepek

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hinata on Vas. Dec. 16 2012, 20:23

* Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika*

- Helyzet, hogy van némi szabad időm és nem tudom. Furcsa inditatásból, de téged választalak, hogy tanítsalak.
Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technikát meg tanítanám, hogy ha elvállalod és elfogadod, hogy én leszek mestered. Akkor talán elmagyarázom az alapokat és megmutatom.
Arról már nem beszél a férfi, hogy végig minden pillanatban ott lesz és segíteni fog. Hisz ezt neked kell kitapasztalni és be gyakorolni.
- Na mi a válaszod mert néha igen hamar meg szomjazom.
A férfi várja a válaszod, de nem túl sokáig.
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Akira on Hétf. Dec. 17 2012, 00:56

A furcsa beszédű és értelmetlen témáról magyarázó egyén megérkezett mellém, majd mondott pár szót. hogy tanítana engem. Nem nagyon ismertem a technikát, de bármi jól jöhet, hiszen ki tudja, hogy mikor lesz rá szükségem főleg most, hogy elveszett vagyok és jelenleg bárki megölhet senkinek nem hiányoznék. Talán Kanami, aki hiányolna, bár ő meg nem tudhatja ha esetleg elhaláloznék, hiszen nincs semmi, ami hozzá köthetne, így hát valószínűleg az idők végezetéig a semmi közepén rohadna a halott testem. Mivel az illető igen csak sietett, ahogy látható eléggé iszákos fajta, így nem is gondolkodom a válaszon sokat, hanem egyből Igent mondok és reménykedem, hogy túl lehetek a dolgon gyorsan, mert feladatom van, vagyis keresnem kell egy falut, ahol Kanamival "békében" élhetünk, már amennyire ez lehetséges egy szökött ninjának háborús időkben.
- Felőlem kezdhetjük is. Bár a nevéből gondolom, hogy kéne drót és nálam összesen csak 10 méter van.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 194

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 823

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hinata on Pént. Jan. 04 2013, 21:38

* Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika*

- Ja ja.
Nagyot csuklik az illető és meg támaszkodik az egyik fának. Mi után többször mellé nyúl természetesen. Így egy levegőt markolászó egyén elég komikusnak tűnik.
- Elég lesz az a tízs méter. Nah akkora hm.... a lényege dróta kötözzed meg a bábut ottan ni. Ne menyé közelebb mint 2 méter. A drótot chakrádal kell részben irányítani. Mint egy fonalat vagy valami hasonló izét. Köss csomókat és hurkokat vele. Azt majd a bábu nem fog mozogni, de az sem akit lekötöző. Így még közlekedni is lehet , még nem probátam ki egysze sem.
Az akar mély levegőt vesz és uralkodni próbál zöldülő arcán. Aztán sikerül neki és zöldből át csap színezete fehérbe.
- Na na menyé próbálkozni.
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Akira on Szomb. Jan. 05 2013, 20:40

//Tsunade: * Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika* képzés//

A férfiról messziről érezhető volt, hogy eléggé illuminált állapotban van. Nem értettem, hogy ez eddig mért nem tűnt fel, pedig az orrom jobb, mint az átlag. A levegőt markolászta, a járása elég fura volt, de a szag, ami belőle áradt elviselhetetlen volt, főleg a kifinomult szaglásomnak. Nagy nehezen elmondta a feladatom, ami elég érthetetlenre sikerült. Nem sokat fogtam fel, de valami olyasmit mondott, hogy a chakrámmal és a nálam lévő dróttal kössem meg a bábot. Nem nagyon csináltam még ilyet, de talán a horgászathoz hasonló. ~Mintha kiskoromba mintha láttam volna hasonlót.~ Megfogtam a drótot, majd a végére kötöttem egy shurikent. Az egyik, jobban dobóba, kezembe a shurikent, míg a másikba a drót végét. Eldobtam a fegyvert, majd a másikkal berántottam, hogy bekanyarodjon, aami meg is történt, de aztán ahogy a fegyver elvesztette a lendületét elterült a földön. ~Mit mondott az öreg?~ Erre eszembe jutott, hogy az öreg a chakrát is említette, így hát megfogtam a drótot és elkezdtem belevezetni a chakrám. Először csak dobálózás nélkül akarom kialakítani a megfelelő formát, így levettem a shurikent és elraktam a tokba. Megfogtam asrótot és a testemben lévő energiáimat a huzalba vezettem. Vicces kedvembe voltam, így mindenféle formát kezdtem kialakítani a dróttal, de aztán megkomolyodtam és elkezdtem kialakítani a kört. Meg volt az egy forma, de ezzel nem lehet megkötözni az embert, így ki kellett találnom, hogy folytassam a dolgot. Letettem a földre az eszközöm, majd gondolkodni kezdtem. Izanagi, valószínűleg a dróton megcsillant fény miatt letámadta a drótot és játszani kezdett. Nem nagyon zavart, hiszen csak állat, bár fura, hogy ezt egy állathasználó mondja a leghűségesebb társáról. Tovább gondolkodva nem is figyeltem a társaimra. Mivel előrébb nem jutottam, így inkább gyakorlatban akartam folytatni. Felállok mire Izanagi elrepül és elfoglalja a helyét, ahol eddig nézett. Venném fel az eszközöm, mikor látom, hogy össze van csomózva. Dühödten elkezdtem kicsomózni, de ekkor bevillant az isteni szikra.
- Köszönöm Izanagi.
Hajolok meg a madár felé, ami furcsa lehet a kívülállóknak, de engem nem zavar. Megtanultam az állatokat tisztelni és nem is bírom, ha valaki rosszul bánik egy társsal. A legnagyobb fájdalmat az okozta, hogy Kodo kirakott a klánból. Nem azért, mert így kirakott a családból, hanem az, hogy soha nem is próbálta megérteni a gondolkodásomat. Ő a nyugodt hegy, én pedig a vad tenger, mi akkor se fértünk volna meg, ha kevésbé vagyunk olyanok, mint amilyenek. Most nincs idő erre, hogy ezen filózzak, hiszen el kell sajátítanom ezt a technikát, ezzel is közelebb kerülve, hogy egyszer bizonyíthassam Kodonak, hogy nem jól döntött, amikor ellökött a klántól. Míg így gondolkodtam észre se vettem, hogy a drótot ki tudtam bogozni. Megfogtam a drót végét, majd elkezdtem a chakrám belevezetni a drótba. Sikerült kialakítanom az első kört, majd a másodikat, végül annyit, hogy egy embert meg tudjak kötözni. Igen ám, de nem csak az ember alakja nem hasonlít erre, de még a különböző embereké se. Kioldottam a csomókat, majd ismét próbálkoztam. Megpróbáltam egy emberi formát felvenni így a lábnál vékonyabb, majd deréktáj után vékonyodott, majd újra vastagabb lett. Ha végre ezzel megvagyok, akkor jöhet a báb. Megfogom az egyik végét, majd elindítom az ostorcsapást, amivel, ha minden jól megy, akkor sikerül megkötöznöm a bábot.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 194

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 823

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hinata on Kedd Jan. 15 2013, 20:06

A férfi csak csendbe figyel téged és néha fehér, máskor zöld arccal figyel. Majd hirtelen nagyot ásít méghozzá színeset. Ki kiáltja a világnak a róka nevét rendesen. Majd meg törli száját és rád néz.
- No na héj! Végre valami eredmény.
Bólogat hevesen és mosolyog, de nem sétál közelebb hozzád csak a fát támasztja. Miközben te gyakorolsz először kicsiben, majd kicsit nagyobb formában.
- Nah pff jó haladás vagy is haladjunk. Kötözzed meg a bábut így valahogyan.
A férfi elő kap valami drótot és közeli vékonyabb fát vesz vele célba. Chakráját manipulálva apró csomókat alakít ki mik össze állnak kisebb hálóvá. Gúzsba kötötte a fát, de jobb kezének két ujját is. Aztán pillanatra elaludva majdnem a földre került. Mikor fának dőlt felébredt és rád nézett.


* Nem várok el 1 A4 oldalnyi postot. Mivel próbáltad kicsiben a technikát és viszonylag szépen is. Bár lehetett volna szebben is. Írj egy postot ami nagyjából megközelíti az 1 a4 oldalt. Az, hogy csak gyakorlás szerepelhet benne? Nem írhatsz bármiről benne, de mindenképp legyen gyakorlás benne! Igen és a végét hagyd nyitva.*
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Akira on Szer. Feb. 06 2013, 00:26

//Tsunade: * Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika* képzés//

A feladat adott volt, bár nem túl sok mindent tudtam meg, hiszen a tanárom egy iszákos egyén volt, aki beszélni se tudott renedesen, nem hogy elmondani az elméletet a technikáról. Ha mindez nem lett volna elég a szaga is elviselhetetlenné és jóval nehezebbé tette a koncentrációt. Az állathasználat hátránya, hogy néha olyaat szagokat is százszor erősebben érzem, mint az átlag. Az utolsó bónusz, hogy a legtöbb dolog, amit elmondott, arra én is rájöttem, talán az ujjra tekerés volt, ami nekem nem jutott eszembe. Mivel minden meg volt és hogy még egy kicsit gyakoroljak, így előröl kezdtem a gyakorlást. Nem akartam a korábbi gyenge próbálkozásokat elismételni, csak jó érzéssel tölt el, hogy tudom honnan indultam és hova jutok majd. Első próbálkozásaim chakra nélkül mentek végbe. Először egy kunait kötöttem a drótra, majd horgász módszerrel próbáltam megkötözni a bábot. Persze ez nem sikerült, hiszen a testembe lévő energia nélkül elég nehéz létrehozni egy jutsut. A következő próbálkozásom már chakrával ment, de a kés továbbra is raajtahagytam. Ezúttal a feledékenységem szólt közbe, miszerint nem elég, hogy belevezettem a chakrát, irányítani is kell, hogy úgy alakítsam ahogy én szeretném. Rá kellett jönnöm, hogy valamit ezzel is kell kezdenem és a kunai is fölösleges. Nem volt ötletem, hogy innen hogyan tovább, bár már volt egy jó ötletem, de tobánn akartam gondolni, mert különben itt leszek ítéletnapig. Mivel jobbat nem tudtam, így leültem, hogy átgondoljam a dolgot. Izanaginak köszönhetően tudtam, hogy rengeteg mindent kell figyelembe kell vennem. Ezek közé tartozik a chakra irányítása, a drót alakítása és a csomól kialakítása. Átgondoltam az általam ismert technikákat, hogy mi az, amivel hasonlót már műveltem. Hiába próbáltam valahogy ezek a chakrairányítási módok nem jutottak eszembe. Jó ideig gondolkodtam, hogy mi az, ami a chakra testen kivüli tárgyakban való irányítását hazsnálja, hogy a tecjnika létrejöjjön. A megoldás véletlenül jött, ugyanis Moon jött oda hozzám ezzel eszembe jutattva jujjin bunshin no jutsu// vadállat ember klón jutsut, a selymes szőre meg a családom melegét és a plédet hozta fel, amiről eszembe jutott az akadémián tanult kakuremino no jutsu// A láthatatlanság köpenye technikát. A plédről egy gyermekkori emlékem egy betegségről. Anya hiába volt ápoló és orvosi ninja soha nem szerette az orvosságokat, inkább a természetes gyógymódokat preferálta. 8 éves lehettem, kinn iszonyatos vihar tombolt, én meg éppen beteg voltam. Egy plédbe tekerve ültem a tűz előtt és anyával, apával és Keikoval beszélgetek. Ekkor Moon még nem volt meg, de a családunk mindig is állatbarát volt, akkoriban egy kistestű kutyánk volt, aki a fejét az ölembe nyugtatta. Kellemes érzés fogott el az emlékre, de egyben hatalmas űrt is támasztott bennem, hiszen már egy hónapja nem láttam a szeretteim és tudtam, hogy azutám amit tettem nem tudhatom, hogy mikor láthatom újra a családom. Hiába fogott el a nosztalgia, most itt vagyok és meg kell tennem, amit mondtak. Ezzel a mondattal tértem vissza a jelenbe. Most meg volt az elmélet, már csak a gyakorlatba kell átültetni. Feltekerek pár centit a jobb kezem ujjaimra, majd a drótba vezetem a chakrám és egy ostorcsapásszerű mozdulattal megindítom a drótot a báb felé, miközben az energiák segítségével, amit mindenki csak chakraként emleget, megpróbálok minél több kisebb csomót kialakítania dróton. Mindezt addig próbálom, amíg nem sikerül.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 194

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 823

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Hinata on Hétf. Feb. 18 2013, 19:32

A részeg alak csak horkant ketöt, ahogy figyeli a próbálkozásod. Ami sikertelen bár nem teljesen, némi eredmény még is van. Viszont az édes kevés ahhoz, hogy megkötöz valakit. Egy élettelen tárgyat még talán, ha a szél nem fúj ahogyan most is szél csend van.
- Hé Huk..... gyakorolj...Huk ...tovább. Ez ...Hik ....kevés....
Hiába a tanító szinte hulla részeg, de még is a szeme elég jó. Észre veszi mi a hibád, vagy talán nem is olyan részeg mint amilyenek mutatja magát?




*Ez így minőségileg kicsit gyenge volt. Mivel így is elégé elhúzódott már ez a képzés..... Wordben kérek 1,5 oldalt. A végét hagyd nyitva természetesen a siker szempontjából. Tartalmazhat: pihenést, evés, ivás-t is nem kel feltétlenül végig csak gyakorolni. Mindenképp legyen benne egy próbálkozás ami sikertelen! Ha jól írod meg le is zárjuk és nem kell többet írnod.*
avatar
Hinata
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Akira on Szomb. Feb. 23 2013, 23:51

A technika végrehajtása nem sikerült, amihez talán az öregből áradó alkoholszag, talán az éhség, talán a tudatlanságom. Nem tudom mi lehet az ok, de majd most. ~Krrr~ Szólalt meg a gyomrom. Vagyis akkor csak ebéd után. Elraktam a drótot, majd a faluba indultam, hogy keressek valami helyet, ahol ehetek. Nem nagyon ismertem a falut, hiszen először voltam itt. A lakosoktól kérdezősködve a Kemuri teaháznál kötöttem ki. Egy gyors ebéd, egy adag ramen és hatalmas mennyiségű sushi után megköszöntem a kiszolgálást és érdeklődtem, hogy esetleg hol tudnék beszerezni ezt azt. Megtudtam, hogy nem messze a teaháztól van egy üzlet, így oda vettem az irányt. Már tudtam, hogy mit akartam, így egyből a lényegre tértem.
- Jó napot. Szeretnék egy köpenyt, amiben tudok legalább 10- 15 tekercset tárolni. - Miközben hátrament a raktárba átnéztem a cuccaimat, hogy mi van nálam és átgondoltam a dolgokat. Közben visszatért az öreg, így folytattam. - 7 tekercset, 3 kék, egy piros, egy lila, egy szürke és egy sima szélűt, egy szalmakalapot és végül 2* 10 m drótot.
Megkaptam a kért dolgokat, majd fizetés után magamra kaptam a köpenyt és előhalásztam a dolgokat, majd egyesével elpecsételtem. Kék tekercsekbe került 4 kunai és 5 shuriken, pirosba kerültek a mérgek, tabletták és Keiko parfümje, lilába a hold fejpánt és a Djuka maszk, két fuuma shuriken, senbonok és az elsősegélykészlet, a simába került Keiko, a kardom. Miután ezzel kész voltam a dolgaimat átcsoportosítottam egy széles övtáskába és a másik kettőt pedig eladtam, a maszk pedig a fejemre került. Tehát, ami elől maradt: 3* 10 m dróthuzal, bicska, vadászkés, kabala kunai és ami a hátizsákban volt, kivéve a két óriás shurikent, mérgeket, fejpántom és a tabletták. Így tértem vissza a kiképzőterepre. Az ideiglenes tanáromat nem láttam, bár a szaga még továbbra is ott volt. Mivel Moon és Izanami is egy fa árnyékát választották a tűző nap helyett, így én is amellett döntöttem. Kerestem egy terebélyes fát és alátelepedtem. A kalapomat a szememre húztam és elég gyorsan elfogott az álom. Körülbelül két órát aludtam, mikor Moon ugatására lettem figyelmes. Egy shinobi próbálta elkapni, de gyorsan sikerült elmagyarázni, hogy az én állatom, így elnézést kérve, azt az ajánlatot tette nekem, hogy esetleg segít nekem valamiben. Egyből kaptam a lehetőségen és megkértem, hogy segítsen nekem a tanulásban. Egyből felcsillant a szeme a technika nevének említésére. Kért tőlem egy drótot, amit én szívesen oda is adtam, majd keresett egy fát és a mutatóujjára tekert egy kevés drótot, majd számomra láthatatlan módon, csak az elmondása alapján tudva meg, chakrát vezetett a drótba és mintha csak egy ostor lenne a kezében kinyúlt és egy hullámmozdulat segítségével a drót rátekeredett a bábura, ami a számomra volt kirakva gyakorlásnak. A csóka azonban itt nem fejezte be, hanem kisebb hurkokat kialakítva a dróton kötözte meg az „ellenfelét”. Még egy rövid elméleti órát is tartott, majd visszaadta a drótot és feladataira hivatkozva elköszönt és el is tünt. Már tudom a technika működését és az alapokkal is tisztában vagyok, meg ki is pihentem az eddigi fáradalmakat, így újult erővel kezdtem neki a tanulásnak. ~Tehát három lépés: ujjra tekerni a drótot, chakra irányítás és csomók kialakítása.~ Feltekertem a mutatóra a drótot, majd követtem a segítőm útmutatását és mint egy ostor csaptam a dróttal. Egészen addig működött is a dolog, hogy a drót rátekeredett a bábra, de a csomók nem akartak kialakulni. Nem értettem mért, de aztán néhány próba után rá kellett jönnöm, hogy mi a hiba: kimaradt a második lépés, vagyis csak a chakrámat felejtettem el irányítani. Nem igazán volt még dolgom a chakra testen tárgyakban való irányításának gyakorlásával, így elég nehezen jöttem rá, hogy is kéne ezt csinálni és akkor se teljesen úgy jött össze a dolog, ahogy kellett volna. A drót és a mozdulat meg volt, de a csomókat csak a rátekeredés után tudtam létrehozni, mert csak akkor irányítottam a drótba a chakrám. Erre is rá kell érezni, mint minden másra. Ekkor jutott eszembe az Ishibari// kőtűk technika, amit nem sokkal az akadémia után sajátítottam el. Ott is drót segítségével kellett az áldozatba vezetni a chakrám. Annak a technikának a vonalán indultam tovább. A csomók létrehozásának mikéntjét még továbbra se értettem meg, így hát leültem gondolkodni és magam elé tettem a drótot. Szerencsémre egy kis egér futott el a drót mellett, amit Izanagi egyből észre is vett. Sajnos azzal nem számolt, hogy a drót pont az útjába kerül, így eléggé összegabalyodott vele, mondhatni szoros ismeretséget kötött vele. Szerencsére baja nem esett és ki tudtam szabadítani a huzal fogságából, de az egér elmenekült. Ekkor jöttem rá, hogy hiszen ez hót egyszerű dolog, hiszen rengeteg helyen használunk csomókat. Kaptam a fejemhez és már meg is volt a terv. Izanagi az incidens után messzire elkerült engem és inkább visszarepült az ágra, amin eddig szunyókált és folytatta az eddigi tevékenységét. Moon a hangzavarra ugatott kettőt, majd ő is visszafeküdt és követte a szárnyas élőlény példáját. Én is szívesen tettem volna a a semmit, ahogy a két társam, de nekem feladatom van, vagyis meg kell tanulnom ezt a technikát. Feltekerem a drótra, majd a chakrámat a korábban említett technikához hasonlóan a drótba vezetem a chakrám, de most nem lebénítani akarom az áldozatom, csak a drótot akarom manipulálni. A gyakorlás egész estig tartott, így muszáj voltam félbeszakítani a menetet. Füttyentettem egyet, mire Moon az oldalamon termett, Izanagi pedig a vállamon. Egy gyors vacsora, zuhanyzás és egy kis olvasás és a technikának az elméletén való elmélkedés után nyomott el a buzgalom. Még álmomban is a technika végrehajtását próbáltam több, kevesebb sikerrel. Reggel elég fáradtan ébredtem, hiszen az éjszakai gyakorlás, még ha csak álomba volt, eléggé lefárasztott. Megrendeltem a reggelit, majd ismét egy gyors zuhany és dróttal és új szerzeményeimmel a birtokomba lementem a kiképzőterepre, ahol továbbra is a kiégett táj képe fogadott. Újult erővel álltam neki a tanulásnak, amit az éjszakai álomban való bevésődés is segített. Feltekertem az ujjamra a drótot, majd a mozdulattal, amit tegnap a srác mutatott, aki el akarta vinni Moont, megindítottam a drótot és közbe belevezettem a chakrám. Amint a drót feltekeredett a bábra egyből elkezdtem a már a drótba lévő chakrámmal kialakítani a csomókat, amik arra kellettek, hogy megtartsák az illetőt, ne csak szorítsa a drót a megkötözöttet.


//Remélem nem baj, h egy kicsit bevásároltam.
Itt a lista, h mit vettem: 20 m drót, 6 tekercset, egy köpenyt, ami 10- 15 tekercs tárolására alkalmas, egy szalmakalapot
eladtam: 2 széles övtáskát
pénzbeli változás: pont nullára jön ki//

( Technika zsebelve fel írhatod. Meg amit vásároltál azt is . Tsu voltam Nyar )
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 194

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 823

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Namikaze Minato on Szer. Szept. 16 2015, 13:30

// Masaru Ibuka - Vízililiom //

Reggel volt, amikor is az utcákat róttad, egy kis reggelinek való fejében, elvégre minden nap úgy indul jól, ha az ember hasa tömve van. Ebben az időben még sokan lézengenek az utcákon, mindenki a maga útját járja, így nem meglepő az, hogy a nagy tömegben nem szúrod ki elsőre Soro-sensei integető kezét. Pedig ő széles mosollyal az arcán próbálja begyűjteni éppen a csapatot, aminek már csak te voltál a hiányzó tagja.
Miután befutottál te is, Soro üdvözölt benneteket.
- Sziasztok, most nem megyünk küldetésre, legalább is egy ideig, elvégre az összes D szintű feladat elfogyott. Ritkán van ilyen, de még egy elkóborolt gőte sincs a faluban. Szóval mit szólnátok hozzá, ha a ma egy picit edzenénk, és összeszoktatnánk a csapatot, és ha van rá időnk, akkor tanulunk is egy keveset?
- Nekem megteszi, úgy sincs jobb dolgom.
Szól közbe Ao, keresztbe font kézzel, Mai csak bólogatott félénken.
Ezzel a csapat meg is indult a falu kiképzőtere irányába, ahol ebben az időben nem volt még senki sem. A Sensei kiválasztott egy árnyékos fát és letelepedett alatta törökülésben, és végignézett a csapatán.
- Akkor kezdjük a napot egy kis bemelegítéssel. Tíz kör futás a kiképzőterep körül, majd ötven felülés és fekvőtámasz, utána majd meglátjuk mi is jön. Rajta!
Adta ki az utasítást Soro.
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Masaru Ibuka on Szer. Szept. 16 2015, 13:58

Elindultam otthonról kajálni egy kicsit, a múltkorában épp láttam a haza fele jövő úton egy jó kis ebédlőt. Gondoltam megnézem, hogy milyen. Miközben sétálgattam egy kicsit elmerengtem a gondolotaimban, leforgattam a fejembe, hogy mégis mik történtek a küldetésen, hogy miket hibáztam és, hogy mikre figyeljek akkor oda, hogy ez ne történjen meg újra. Mindig próbálok tanulni a hibáimból.
- Hát az meg ott nem a sensei - halkan motyogtam.
Nem láttam kristály tisztán de ahogyan oda értem már láttam, hogy ő az és, hogy ott áll mellette Ao és Mai is. Mindketten a szokásos formájukat hozták. Ao még mindig flegmán nézett ki, Mai pedig még mindig szerény és szégyenlős volt. A sensei elmondta, hogy edzeni fogunk, nem nagyon volt kedvem edzeni így reggel hisz még nem is ettem semmit, de muszáj volt. Hát hajrá elkezdtük azokat a feladatokat véghez vinni amiket a sensei kiadott. Semmi kedvem nem volt most valahogy hozzá, csendes voltam eddig egész nap. Nem szóltam senkihez csak bámultam mindenkit, hogy ki hogyan viselkedik. Végeztünk a bemelegítéssel, még csak bemelegítettünk de nekem már elegem volt. Ha talán valami jó kis technikát tanítani a sensei talán nagyobb lelkesedéssel tanulnák. Na de nézzük, hogy mit akar még tőlünk.
avatar
Masaru Ibuka
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 160

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Namikaze Minato on Szomb. Szept. 26 2015, 19:28

Miután kicsit izzadva és lihegve visszatértetek a Senseihez, ő hátát nekitámasztva a fának mosolygott rátok, miközben jóízűen falatozott valami pékárút, melyet magával hozott.
- Na ez meg is van, akkor mit szólnátok egy kis hmmm… vízi focihoz? Maga a játék nagyon egyszerű, lemegyünk a patakoz, és azon állva focizunk, olyan mint a rendes futball csak egy kicsit komplexebb. Na jól hangzik?
Kérdezi majd felpattant ültéből, és a megmaradt reggeliét elrejti a ruhájában. Reméljük nem felejti majd benne.
- Aha… jól hangzik meg minden, csak egy baj van, nem lehetséges a vízen járni. Nem vagyok én valami kisisten, hogy ilyenre képes legyek.
Mondta Ao karba tett kézzel. Soro megdöbbent egy pillanatra, majd ismét felétek fordult.
- Egyiktek sem tanulta meg ezt az alapvető chakraműveletet? Pedig a vízen járás egy egészen könnyű és mindemellett hasznos technika is. Na jó akkor először is bepótoljuk ezt, és utána játszunk, már ha lesz még hozzá erőtök.
- Öhm… Sensei… én ezt már ismerem.
Cincogott bele a beszédbe Mai. Soro tányérszemekkel nézett a lányra, elvégre nem sokat beszélt az elmúlt időben.
- Akkor te veled addig mást csinálunk, rendben?
Mai bólintott egyet, majd a kis csapat megindult a legközelebbi vízforrás irányába.

// A következő posztot ide kérném ^^ //
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Nashimaru Miuru on Szomb. Dec. 30 2017, 17:16

12+ gyakori káromkodások! >.>

Szörnyű hang visszhangzott a környéken, ahogy a pengém a kemény kőnek csapódott. Az egész karom beleremegett, ahogy a kemény felület ellenállt a csapásomnak. Nagy eséllyel a katanam is ripityára tört volna, ha nem vonom be valamicske chakrával. Szitkok egész sorát mormogtam el, kis híján odáig fajulva, hogy még azt a személyt is elátkoztam, aki ide tette ezt a kibaszott követ, mert a követ csak úgy szét szokták szórni végül is nem? Nem, persze hogy nem, de indulatomban gyakran szoktam olyan dolgokat összehadarni, amiket magam sem gondolok komolyan. Ráadásul most amúgy is nyűgös vagyok. Nővérkém épp küldetésen van, nekem pedig semmi dolgom nincs mostanság. Őszintén mi a faszt tudnék csinálni így egyedül, ha nem azt, amit mindig szoktam, amikor „magányosnak érzem magam”: edzek. Edzem magam, bár most valamilyen szinten ez a nap különleges, mint a többi. Bár ninja zseninek tartanak, hisz korom ellenére ideje ellőtt fejeztem be az akadémiát, ám kezdem úgy érezni, hogy mióta otthagytam azt a perpatvart, szinte egyre gyakrabban falakba és nehézségekbe ütközök. Nem. Ne is várd. Nem fogom elismerni, hogy lehetséges, hogy túlbecsültem a képességeimet, és lehet maradnom kellett, volna még. Nem, nem fogom! Az nem én lennék! Én köpök egyet rá és a lehető legnagyobb undorral és a legocsmányabb szavak kíséretében új technikák elsajátítására törekszek. Bár leggyakrabban ennek az a vége, hogy a pulzusom az egekbe nő, hisz nincs nagyon, aki elvállalna engem tanítványaként, így meg önképzéssel elég nehezen haladok. Érthető tehát, hogy miért szitkozom a kövek tetves anyját, miközben a Hien ismereteit próbálom eltanulni. Az alapokat értem, a tanulótekercsekből sikerült nagyjából megértenem a helyzetet, ám az elméleti rész nem egyenlő a gyakorlati résszel, és mivel én nem vagyok az a típus, aki szeret órákat vacakolni az elméleti részén a dolgoknak… így… „szarni bele, majd csak lesz valahogy” gondoltam magamban. De úgy tűnik nehezebb lesz, mint elsőre véltem. Az egyszerű sziklahasogatás már elég régóta megy, hisz chakrám már elég erős ahhoz, hogy olyan technikákat ismerjek (és ismerek is), ami normál chakrával is képes arra, amit tervezek. De amennyire igaz, a Hiennel karöltve ez a kenjutsu talán még brutálisabb, még hatékonyabb lehet majd. Ez pedig elég sok mindenben képes ösztönözni. Viszont az újabb recsegő, fémes hang, ahogy a pengém a sziklának csattant, már elég volt, hogy dühömbe a Kumo-Ryu-val vágjam félbe ezt a szart. Érzem, ahogy a dühöm eluralkodik rajtam, leginkább saját tanácstalanságom miatt. Nem értettem, hogy miért van ez. A chakra kontrollom elviekben jó, a technika viszonylag alacsony szintű, akkor miért nem sikerül a pengémbe vezetni a Fuuton chakrát? Jó… ez a Fuutonozás is elég új még. Bár már elég rég óta tudom, mi az elsődleges elemtípusom, valójában soha nem vettem hasznát, mivel nem igen érdekelnek engem az elemi technikák. Most viszont hasznát tudnám venni, ám ez a vacadék másképp reagál, mint a normál chakra. És ez szokatlan. Mikor csak szabadon kell engedni azzal, nincs probléma, a nagy kaliberű technikák, melyet az egyik saját találmányomnál is alkalmazok, gyerekjáték, de ez a precíz változata kissé nehézkes. Mindenesetre nem adtam fel. Ha mást nem olyan makacs vagyok, mint a franc. így hát folytattam az edzést. Néha megálltam, hogy chakrámmal körbe-körbe fonjam ügyetlenül a pengém.
- A p*csába már… miért ilyen nehéz irányítani ezt a tetves szél chakrát! –dühöngök, miután újabb támadásom nyomán csak szikrák pattantak fel és épp hogy valamicske vágásnyom került csak a kőre.
Érzem, hogy a sok sikertelen támadás már a pengében is kárt tett, és ha tovább folytatom, nagy eséllyel új kard után kell néznem. De nem igazán érdekelt ez a tény, hisz bármikor vehetek magamnak újabb fegyvert. Már úgy voltam, hogy halasztom ezt a gyakorlást holnapra, de eszembe jutott valami… hm… talán… rosszul álltam volna a dolgokhoz? Egészen eddig úgy voltam a technikával, mintha valami támadó technika lenne… csak egy pillanatra fókuszáltam… nem végig… hm… talán… igen… ez lesz az! Én marha! Ez nem egy egycsapásos szarság! Ez itt egy fenntartandó vacak! Háh… azonban mielőtt megpróbálhattam volna az ösztöneim jeleztek. Elrugaszkodtam a földtől és a közeli fa tetejére szökkentem (tudniillik a falul körülvevő erdőbe edzek, mivel itt nem zavar semmilyen barom és így nyugtom is lesz egy darabig, legalábbis eddig így hittem, hogy így lesz). Jól tettem. Ahol előbb álltam egy kunai csapódott a földbe. Hűvös, undorodó tekintettel követtem végig a röppályát és hamar fel is fedeztem a tahót, aki meg sem próbált elbújni. Arcát elfedte, egyedül ocsmány barna szemeivel meredt rám. Mikor felszólalt recsegő hangja szinte bántotta a fülem.
- Szép kitérés… Bár ha ennyi meglepett volna nem érted meg volna a „törődést”
- Nagyon el vagy szállva magadtól… - jegyzem meg, majd arcomon szétterülő undorító mosollyal azért folytatom – De ha már itt vagy segíthetsz gyakorolni az új technikám… szóval légy jó kisfiú… és… dögölj meg!
Elrugaszkodtam a faágról teljes sebességgel az ellenfelem felé szökkenve, ki már elő is húzta a wakizashiját és blokkolta a csapásom.
- Ilyen hetyke támadással nem vágsz le te senkit, te kis csitri!
Harc közben próbáltam meg alkalmazni az eddig tapasztalt technikákat, ám rá kellett jönnöm, hogy bár a chakrakontrollom megvan a fenntartás jóval nehezebb, mint eddig. Kicsit utálom magam azért, hogy legtöbbször csak ilyen egyvágásos technikákat alkalmaztam és nem fókuszáltam a fenntartandó technikákra is de nincs mit tenni ezzel. Ellenfelem képzett volt, de valamivel alattam lehetett fejlettség szinten, mert bár blokkolta a csapásaimat, nem volt képes kimászni belőle és átváltani támadásra. Néha-néha azért meglepett egy-egy bökködés szerűséggel, de ezeket minduntalan visszacsaptam. Kicsit olyanak tűnt így a harc, mintha patthelyzet alakult volna ki és az veszít, aki először elfárad. És tudtam, hogyha nem változtatok a harcmodoromon én fogok először kimerülni nagy valószínűséggel. Így hát mindezek után még több erőt próbáltam belevinni, hogy sikerüljön végre ez a tetves techika. Lelassult körülöttem az idő, ahogy harc közben emlékeimbe kutakodtam némi infó után, melyek segíthetnének. Képzeletben ismét nagyapám és a sulis emlékeimet lapozgattam át, ahogy épp azt magyarázzák, mi kell egy jó technika elsajátításához. Legtöbb ilyen tipp sima hókusz-pókusz volt és többet halandzsáztak benne, mint a valós tartalom, de nem tudhattam mi kéne a mostani helyzetembe… Ám ekkor… visszaemlékeztem.
~ Ne olyan erősen! Nem vagy te íj, hogy megfeszülj, hogy aztán ki lődd magadból a vesszőt és aztán ellazulj! – oktat ki a régi tanárom – Ez nem így megy. Légy te a szellő, melyet beszívsz hosszan, érezd, ahogy átjár a levegő, tartsd benn és érezd, ahogy részeddé válik. Ez az egyensúlyon nyugszik. Ha túl erőszakos vagy elpocsékolod a chakrád. Ha túl finom, szétfoszlik a technika. Tudnod kell mennyire légy dúrva, ám miként legyél közben olyan lágy, mint füvön megtörő harmat reggelente. Jegyezd meg! Minden az egyensúlytól függ. Tartsd szinten a technikát, ne hagyd, hogy hullámot vessen...vessen…vessen.sen.sen.sen… - visszhangzik a álomkép utolsó hangfoszlánya a fejemben.

Nem tudtam miért ez a beszélgetés ugrott be, de nem húzhattam tovább az időt. Meg kellett próbálnom, melyet az a vén szatír oktatott nekünk. Más már nem maradt. Ellenfelem és én is fáradtunk és egy rövidebb kényszerpihenőre váltunk csak szét, hogy mindketten kissé megpihenjünk az egyvégbe menő csapkodásból. Beszívtam a levegőt, majd kifújtam azt, közben lehunytam egy pillanatra a szemem és hagytam, hogy ösztöneim vezessenek. Meglepetten nyugodt voltam, talán a legritkább alkalmak egyike volt ez csupán, de teljes mértékben a technikára koncentráltam. Éreztem magamban a szél chakrát, ahogy pengém felé irányítom. Érzem, ahogy átjárja a pengét, ahogy duzzad az erőtől, ahogy teljesen körbefonja… majd végül elkezd szétoszlani a pengén. Az eddigi megformázatlan erőt, most „formába öntöttem”, ahogy egy újabb pengévé formáltam a fegyverem közvetlenül a penge éle köré. Éreztem, hogy másként reagál a chakrám erre már… éreztem az élét… a finom precízséget, mely alkotta… és az erőt, amivel képes vagyok a győzelemre. Alig pár pillanat telt el, mióta lehunytam a szemem, de ellenfelem kihasználta ezt és már szökkent is felém. Teljes nyugalommal álltam ott és a szélchakrával finoman borított pengém precízen emeltem meg, majd mikor a pengék összecsaptak, magam is meglepődtem az erején. A férfi kardja amúgy is megviselt volt, de nem hittem volna, hogy a pengém olyan könnyedén fogja átvágni azt, hogy utána a férfi húsába is belemarjon. Nem voltam elég közel, hogy lenyessem a fejét, de így is halálos csapásnak minősült, ahogy pár pillanaton belül kiderült. Magam is alig hittem, hogy sikerült, majd pengémre figyeltem, majd hasra eső férfira. Éreztem, hogy elönt az izgalom a boldogság furcsa perverz keveréke, ahogy teljesen fel leszek fűtve… majd az egész el is hal, ahogy a férfi hátán (ruháján) lévő aprócska üzenetre pillantok. „Gratulálok Miuru-nyan az új technikádhoz” Kirázott a hideg, mikor elolvastam és tudtam, hogy ki küldte utánam ezt a rohadékot. Nagybátyám undorító húzásait még mindig nem sikerült megszoknom… de lassan el fogom érni azt a szintet, mikor a bosszúm végre utoléri… érzem, hogy hamarosan a hullája fölött fogok ünnepi beszédet mondani… óóó egek… mennyire várom már azt  k*baszott napot…

// akkor ahogy megbeszéltük itt ez lesz a kezdőnk ^^ remélem nem a nagybácsis részt akarod folytatni No //
avatar
Nashimaru Miuru
Játékos

Taijutsu Pontok : 56


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 510

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kiképzőterepek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.