Határvidékek

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Gonza Sasano on Kedd Okt. 07 2014, 20:09

Szamurájunk a technika segítségével sikeresen kikerülte a tűzgolyót, ám a robbanás okozta lökéshullámok végett gyorsan félre kellett bukfenceznie, ám amikor újra a két lábán állt, azonnal támadást indított a shinobi felé. Viszont a nagyszájú nindzsa kitért a támadása elől, és zökkenőmentesen folytatta a kézpecsétek alkotását. A ronin pedig az elvétett vágás következtében, kellemetlen szögbe került, ráadásul olyan testtartásban amivel megnehezítette a saját elmozgását, hogy ha netán ki kellene térnie. Pedig most nagyon muszáj lenne elmozognia. ~ Ebből a szögből és távolságból nehéz kitérni. Bár ezzel a lendülettel le tudnám szúrni, de akkor pedig ő ropogósra sütne engemet. Ha én nem tudok kitérni előle, akkor teszek róla, hogy ő térjen ki én előlem! ~ elemezte ki a helyzetét magában. Amikor a shinobi kinyitná a száját, Gonza abban a pillanatban a katanájával fejbe dobná őt. A nindzsa nagy valószínűséggel kitérne a támadás elől - bár ilyen kis távolságból neki sem lenne annyira könnyű - de ez idő alatt a ronin is azonnal hátrébb is ugrana. Az ellenfelét valószínűleg meglepné valamelyest ez a támadást, hiszen ki látott olyat, hogy egy szamuráj eldobja a saját kardját. Amennyiben sikerülne hátrébb ugrania, akkor biztosabb távolságból könnyebben ki tudna térni a tűzjutsu elől. Amennyiben a lángok elől is sikeresen kitérne, elővenné a Megváltót. Ezt a kardot a ronin általában nem szokta használni, sőt meg is fogadta anno, hogy csak és kizárólag akkor használja, ha erős ellenféllel van dolga és persze ha komoly slamasztikába kerül. Ám most emberére akadt és kénytelen lesz használni.

Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Okt. 16 2014, 10:51

Az ifjú szamuráj kockázatos lépést választott, ám... Katanájával, a kevés szúrótechnika ellenére is keresztüldöfte ellenfele fejét. A Shinobi nem számított rá, hogy Gonza a támadást választja. Úgy kalkulált, hogy a Tűz elriasztja a szamurájt, nos ez részben igaz is. Hiába a gyors mozdulat, a kard markolatát elkezdték nyaldosni a lángok, illetve az ifjú szamuráj ruhája is lángra kapott, bár ezt nem sok idő eloltani.
Ellenségét legyőzte, oh, dicsőség! Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, ráadásul a Katanára is ráfér némi javítás. S a kimonót is át lehetne szabni, némileg. Egyik pillanatról a másikra, az a shinobi jelenik meg előtte, aki segített neki bejutni. Bal karjában egy levágott és megnyúzott emberi fejet szorongat, a hajánál fogva. Nem valami szép látvány, azt meg kell hagyni. Jobb kezében egy kunai tőr van, még csöpög a vértől, nem kell sokat magyarázni, hogy mire használták.

- Ha legközelebb találkozunk a szolgámmá leszel, vagy pedig megöllek, majd kiderül - mondja a ninja, arcán kaján vigyorral, szemében mindeközben valami különös fény ízzik - Kazurai vagyok...
Ennyi az egész, majd az ifjú shinobi eltűnik. Gonzának el kell ismernie, hogy gyors. Hamarosan megjelennek az Ashano fívérek, véres karddal és egy leányt támogatva. Megköszönik Gonza segítségét és odaadják a fizettséget, az aranylemezeket, amik drótra vannak fűzve. Azt mondják, hogy Musashi tovább állt, de azt üzeni, hogy még találkoznak. Még egyszer hálásan megköszönik a segítséget, majd ők is távoznak.
Íme, Gonza itt áll egy lemészárolt tábor közepén, arannyal a kezében, megfenyegetve - vagy kihívva? - küldetését teljesítette. Mit tehet ilyenkor a jó szamuráj, mint hogy keres egy italkimérést és iszik egy jó sakét az istenek egészségére. Vagy a sajátjára....


( Musashi: + 20 chakra Gonza: + 25 mert végig jelen voltál. Mindketten kaptatok egy aranylemezfűzért, amelynek az értéke 50ezer ryou.)

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Gonza Sasano on Kedd Okt. 21 2014, 21:43

Gonza a túszmentő akció után, útra kelt. A hosszú gyaloglás közben azon merengett, hogy vajon mi történhetett Musashival aki csak úgy köszönés nélkül lelépett. Kicsit sajnálta, hogy nem személyesen búcsúztak el egymástól, hiszen valamelyest megkedvelte az öreg harcost. Több órán át gyalogolt, úgy érezte, hogy a kimerítő harc és a sok gyaloglás után nem ártana egy kicsit pihenni. Egy erdős területen egy nagy bokor mögé leült, majd táskájából elővett némi elemózsiát, hiszen éhes is volt, nem kicsit. Némi rizsgombóc és sült hal volt az aznapi "menü", mellé a kedvence a kihagyhatatlan szaké. Az ebéd után felállította a sátrát, kicsit rendbe tette magát, majd a kedvenc időtöltésének szentelte az idejét, a kard ápolásnak. Ez több órás lassú és nyugodt művelet volt. Ezt követően besötétedett, bement a sátrába és elaludt. 
Másnap reggel felkelt, ragyogóan sütött a nap, kiváló idő a vándorláshoz. Ám a hosszú utazás előtt úgy döntött, hogy meditál egy kicsit, odébb ment egy kisebb tisztásra, ott volt mindenféle szalmabábú felállítva. Ott leült lótuszülésbe egy nagyobb szikladarabra, behunyta a szemeit, majd kezdetét vette a meditáció. Közel egy órán át mozdulatlanul ült, a tudatalatti állapotában, némi chakrát is áramoltatott a testében. Később némi zajra lett figyelmes, nem is akármilyen zajra, kardsuhintásokra, ráadásul tőle nem messze, nagyjából 10-12 méterre. Lassan kinyitotta a szemét, és egy érdekes látvány tárult elé. Egy kopasz, szakállas férfi gyakorol. Ránézésre, olyan 40 éves lehetett, magas és erőteljes testalkatú volt, az alkar izma csak úgy dagadt, világosbarna felső ruházatot viselt, és fehér hakamát. Kezében egy katana, az övébe tűzve egy wakizashi, tőle kissé messzebb egy díszes naginata, ami egy fának volt neki támasztva. Semmi kétség, egy szamuráj volt. Nem nézett hősünkre, mereven nézte az előtte nagyjából 5-6 méterre lévő szalmabábút, elkiáltotta magát:
- Iaigiri! - majd hirtelen eltűnt, és a szalmabábúnak leesett a feje, a szamuráj pedig a lehullott fej mellett állt. Az egész egy pillanat alatt történt. Gonza egyszerre csodálkozva és érdeklődve nézte - bár sok mindent nem látott belőle - a szamuráj mozdulatát. ~ Az igen! Nagyon gyors volt! Nem átlagos kardforgató, és ez látszik is rajta. Ezt a lefejezést szinte nem is lehetett volna kivédeni. Mire egy nindzsa behajlítaná az ujjait, hogy megformáljon egy kézjelet, addigra nem lenne feje. ~ jegyezte meg magában a ronin. 
- Ez gyors volt! Szinte nem is láttam. Óh... bocsánat az udvariatlanságomért! - mondta miközben felállt és odament hozzá - Nem akartam megzavarni a gyakorlását, ezért elnézését kérem, csak éppen erre felé jártam és leültem kicsit meditálni. Nem tudtam, hogy ez egy gyakorlóhely, az a helyzet, hogy nem vagyok idevalósi. A nevem Gonza Sasano, a Sasano klánból, egy vándor ronin vagyok. - mondta neki majd illendően meghajolt.

Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Okt. 23 2014, 00:37

Tehát az ifjú Gonzát valósággal lenyűgözte a férfi mozdulata, noha nem tűnik úgy, mintha Ő maga túlzottan megizzadt volna a szalmabábú lefejezése közben. Úgy áll ott, mint valami elmozdíthatatlan szikla, ugyanabban a pózban, amelyben elválasztotta a szalmabábú fejét a testétől. Majd Gonza szavaira rendes, átlagos testtartást vesz fel. Nagy, barna szemeivel az ifjút méregeti. Kicsit olybá tűnik, mintha a fiatalember lelkébe akarna belátni, persze kétség sem fér hozzá, hogy ez egy igencsak bonyolult és nehéz művelet volna, amire talán még ez a harcos sem lenne képes. Hamarosan mélynek éppen nem mondható, kellemes tónusú hangján megszólal:
- Nem voltál udvariatlan, sőt a természetes érzelmek kimutatása sokkal inkább emberhez méltóbb, persze békés környezetben. HArci helyzetben, vagy amikor a történések megkövetelik, a harcosnak fel kell öltenie a hideg arcot. De túl könnyen dícsérsz, a szalmabábú nem tud arrébb ugrani, vagy hárítani, így hát cselekedetem nem volt különösebben szamurájmértékkel mérhető, bármelyik katona megcsinálná ezt utánam. Márpedig a szamurájok harcosok, büszkék is erre. Magasan a katonák fölött állnak, mind eszmileg, mind pedig képzettség ügyileg. De nehogy azt hidd, hogy hálátlan vagyok. Jól esnek dicsérő szavaid, ám az érdem nem akkora, mint ahogy azt fiatalos lelkülettel megítélted!
Rád mosolyog, röntgen tekintete újra "bekapcsol", vesédig hatol. Úgy tűnik szereti megfigyelni a környezetében lévőket, márpedig a testbeszédből egy harcosnak tudnia kell olvasni.
- Tehát vándor Ronin, azt mondod? Nos, érdekes, mindenképpen érdekes. De mond csak, kapzsiságból járod a világot? S úgy egyáltalán, miért kellene elhinnem, hogy nem amolyan pénzhajhász, könnyűéletű katona vagy, aki csak azért hízeleg, hogy kilesse titkaimat? Szamurájnak vallod magad, de túl sokan próbálkoztak már nállam. Túl sok volt a véletlenül errejáró vándor "ronin"...
Az utolsó szót kegyetlenül megnyomja, szeme megvillan, arca akár egy halotti maszk. Semmi érzelem, semmi gesztus. Kezében a penge a nap fényében tündököl, mint ahogy kopasz fejebúbja is. De ki ez, s miért eme bizalmatlanság? Ó, a válaszok ott vannak előtted, Ronin, már ha az vagy, akinek mondod magad! 

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Gonza Sasano on Csüt. Okt. 23 2014, 17:48

Kardforgatónk, nem éppen ilyen üdvözlésre számított, ennek ellenére figyelmesen végighallgatta a szamuráj mondandóját. ~ Kissé faragatlan egy fickó, és egy könnyen nem is bízik meg másokban. Még csak be sem mutatkozott, büszke szamuráj létére a jó modort és az alapvető illemet sem ismeri. De sebaj, elnézem neki. ~ jegyezte meg magában, majd hosszasan így válaszolt neki:
- Az igaz, hogy egy mozdulatlan szalmabábút akármelyik közönséges katona is le tudná fejezni, ha van a kezében valami fegyver. De nem ilyen gyorsasággal, nem ilyen precizitással és persze pláne nem ilyen kifinomult technikával! Tény, hogy fiatalabb vagyok Önnél, de én sem tegnap kezdtem a kardvívást. Láttam már több magas szintű kardvívó tudással rendelkező szamuráj mestereket, hát nem úgy mozognak, mint az átlagos katonák. Szóval hagyjuk a köntörfalazást. Másrészt miből gondolja, hogy én kapzsin járom a világot? Hmm... meg hogy, pénzhajhász... ha az lennék, akkor már le tettem volna a kardomat és nyitottam volna egy bordélyházat vagy egy kocsmát. És, hogy ki akarom-e lesni az Ön titkát? Ez érdekes feltételezés. Ezen a helyen én voltam itt előbb, Ön még ide sem ért mikor Én már javában itt meditáltam. A meditációt befejezve véletlenül figyeltem fel a gyakorlására, nem egy bokor mögül leskelődtem. Persze nem tagadom, minden technikának örülök, és igen, ha van lehetőségem elsajátítani egy új kardforgató technikát, akkor bizony élek is a lehetőséggel. Hiszen én is fejlődni akarok. Hogy szamurájnak tartom-e magamat? Hmm... nos... járjunk együtt a végére. Én ezt nem fogom szavakkal bizonyítani. - mondta miközben lassan előhúzta a katanáját a sayaból - Két szamuráj harc közben ismeri meg egymást. A kard a lélek része, és ha a két penge összecsap, akkor bele fogunk látni egymás lelkébe. Tudja mit, kössünk egy fogadást! Vívjunk egymással egy gyakorló párbajt, ha én győzök, akkor megtanítja nekem azt a "lefejezős" technikát. Ha Ön győz, akkor azonnal elhúzom a csíkot, és nem zavarom tovább! - mondta neki, majd magasba emelte a kardját, négy-öt lépéssel hátrébb ment és felvette az alapállást. Amennyiben az öreg harcos is beleegyezik a fogadásba, megvárná míg ő is felveszi az alapállást, majd elindítaná a támadását. Cikk-cakkban megrohamozná az ellenfelét, majd mikor közel érne hozzá, akkor hirtelen oldalra kiugrana és egy szúrást indítana a kardjával a bordájára.

Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Shimura Danzou on Szer. Okt. 29 2014, 23:38

Szavaidra a férfi semmiféle gesztust nem mutat, arca továbbra is maszk, sem mimika, sem pedig érzelem nem látszódik rajta. Tekintete így egészen félelmetessé vált, sőt valósággal zorddá.
- Az, hogy mondod, még nem elég. Az előbb úgy le voltál nyűgözve tőlem, most pedig párbajra hívsz? Némileg ellentmondásos, kivéve persze, ha...
Nem fejezi be a mondatot, egyik pillanatról a másikra megjelenik mögötted. Nem azért veszed észre, mert az érzékszerveidnek feltűnt, hanem azért, mert olyan veszély árad belőle. Háttal áll neked, de talán le is blokkolhatsz, most, hogy tudod milyen gyors is valójában. Noha nyílvánvalóan nyert helyzetben van, hiszen még reagálni sem volt időd, nem végez veled, sőt pengéjét elő sem húzta - igaz, egy szamurájnál ez még nem a béke jele.
- Valóban kockáztatni akarod az életed ellenem, egy párbajban, mindössze azért, hogy ne nézzelek amolyan zsoldos-katona félének? Mert ha igen, akkor elfogadom a kihívást. Ha viszont viszakozol, amit még megtehetsz, akkor engedem, hogy elmenekülj.
Szavai egyáltalán nem dölyfösek, hanem olyan emberéi, aki elszánt és megingathatatlan abban, amit hisz. Ez egyfajta fanatizmus, ami személytől függően ugyan, de néhányakra elrettentően hat, másokat ámulatba ejt.
Háttal álltok egymásnak, nem láthatjátok a másik tekintetét, ám mind a kettőtökből veszély árad. Igaz, a férfi, aki még be sem mutatkozott nem amolyan gyilkolási vágyat áraszt magából, hanem a győzni akarás szenvedélyét. És hogy Te hogyan hatsz a környezetedre? Nos, bizony jó lenne tudni, de ezt az ember önnön maga nehezne ismeri fel, így hát a tudás talán mégsem most jön.
- Akkor hát... élet vagy halál Gonza Sasano?

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Gonza Sasano on Pént. Okt. 31 2014, 09:25

A szamuráj igen gyors volt, a beszéde után egy szempillantás alatt Gonza mögé került. ~ A fene! Jó gyors... de türelmetlen is. ~ jegyzi meg magában, majd az ellenfele feltette neki a kérdést:
- Akkor hát... élet vagy halál Gonza Sasano? -
- Élet... nem foglak megölni, ha meghalnál akkor nem tudnád megtanítani nekem a technikát. - válaszolta neki a ronin, majd elkezdte a chakráját áramoltatni a testébe, majd bevetette a Rai Mai technikát, amivel villámgyorsan az ellenfele előtt termett, szamurájunk a szemébe akart nézni, pont úgy mint minden eddigi ellenfelénél, ezután pedig egy szúrást indított a katanájával. Amennyiben a kopasz harcos, blokkolná a szúrást vagy kitérne előle, ez esetben hősünk oldalra kiugrana, majd leguggolna és egy köríves vágást mérne a térdhajlatára vagy a combjára. Ha viszont az ellenfele ellentámadást intézne, akkor a Rai Mai-val kikerülné a támadásokat és igyekezne jó támadó pozíciót keresni. Kardforgatónk fejébe vette, hogy márpedig meg fogja tanulni ezt a technikát, és még ha harc árán is, de kivívja "leendő (és ideiglenes) mestere" tiszteletét. Nehéz dolga van, kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen úgy kell harcolnia, hogy ő maga ne haljon meg, és az ellenfele se, hiszen akkor nem tudná megtanítani neki az újabb fogást. Gonza eltökélte, hogy erősebbé válik, ez az egyik főcélja az életében. Ezért minden létező tudásra szüksége van a kenjutsu terén. Másrészt nem csak azért hívta ki a szamurájt, hogy tanuljon majd tőle, hanem egyúttal harci tapasztalatot is szerezzen, így két legyet üthet egy csapásra.

Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Shimura Danzou on Kedd Nov. 04 2014, 11:30

Gonza választása végülis olyannyira nem meglepő, mint amennyire az lehetne, akár. Természetesen a szamurájunk életben akar maradni, ez abszolúte logikus. A Rai Mai segítségével, megjelenik ellenfele előtt és mélyen a szemébe néz. Izmai gyorsan reagálnak elméje parancsának és egy gyors, valamint erős szúrást intéz ellenfele írányába. Az idősebb férfi oly erővel üti félre a kardot, hogy szamurájunk keze beleremeg és sajogni kezd. Ennek ellenére, folytatja tervét és a Rai Maiial távolabb kerül, mivel ellenfele ellentámadásba lendült.
Ám Gonza ismét felfedezheti, hogy nem csak Ő a gyors. Az idősebb szamuráj megjelenik előtte és lecsap, Gonza kardjával fogadja az ütést, mely megint csak nagyerejű. Ám ekkor a vele szemben álló férfi megszólal:

- Valóban szamuráj vagy, bátor és ügyes. Rendben van, ha ez a vágyad, akkor megtanítalak a technikámra. Nem kérdezem miért akarod megtanulni, épp azért, amiért én is. Úton vagy a nagyobb erő felé.

Leengedi kardját, visszacsúsztatja hüvelyébe. Elemző tekintete újfent Gonzára siklik, ám az ifjú állja a nézést. Bátorságáról és a kardforgatásban lévő ügyességéről most tanúbizonyságott tett, ami azt jelenti, hogy megérdemli a jutalmat. Lehet, hogy az idősebb csak erre várt?

- Ám mielőtt elmondom neked, hogy miből áll a technikám, szeretném, ha Te magad pontosabban kifejtenéd, hogy mit is láttál és, hogy szerinted mi kell ahhoz, hogy mindez lehetséges legyen...

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Gonza Sasano on Kedd Nov. 04 2014, 14:39

Hősünk ahogy eltervezte támadott, ám a vágást az öreg harcos, könnyedén megakasztotta, kis híján kiesett szamurájunk kezéből a kard, és még a tetejében az öreg harcos azonnal ellentámadást is indított. Bár ez a ronin számára nem volt meglepő, azonnal hátrébb is ugrott, és védte az idősebb kardforgató támadását. Nem volt neki egyszerű a fegyverével visszatartani az ellenfele kardját, ugyanis annak pengéje meteorként csapódott be az ő kardjába. ~ Basszus! Nem elég, hogy villámgyors az öreg, de még a fizikai ereje is nagy. Ő szinte csuklóból tartja a fegyvert, én pedig teljes testtel feszülök neki, így is nehezemre esik a blokkolás. A csapása olyan, mint egy lezúduló lavina. ~ analizálta magában a szituációt. Miközben egymás fegyverét akasztották, az egyenlőre névtelen harcos, elismerte a ronin bátorságát, és kardvívó tudását, és úgy döntött, hogy megtanítja neki a technikát. Ezt követően -miután a fegyvereiket eltették- kérdéseket tett fel a idősebb harcos a technikáról, melyre így válaszolt Gonza:
- Sok mindent nem láttam belőle, de annyit igen, hogy ez a technika egy villámgyors rohamozással indul, majd ezt követi egy hirtelen vágás. Hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresen lehessen ezt a technikát kivitelezni? Véleményem szerint, nagyon gyors mozgás a rohamozáshoz, majd megfelelő reakcióidő a vágás időben való elkezdéséhez, ezen kívül pontos és precíz vágótechnika. Szerintem ezek, de ha tévedek valamiben, akkor kérem javítson ki. - közölte a ronin.

Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Nov. 13 2014, 13:24



Az idősebb harcos bólogatni kezdett szavaidra, leült egy nagyobb gyökérre, miközben kezét a kardjával támasztja meg. Körbenéz, majd újra rád pillant. Valószín űleg azon gondolkodik, hogy mit is mondjon, elvégre elég jól leírtad mindazt, amit láttál. Azonban neki azt kell elmondania, amit Te nem láttál. És ez nem egyszerű dolog, viszont annál szükségesebb.

- Eme Kenjutsu közben szintén chakrát kell használni, az adja meg a gyorsaságot. Össze kell hangolni a lábat a test többi részével, miközben magadban áramoltatod a chakrát. Remélem tudod mit jelent a harcokban, illetve a harcművészetekben a ritmus fogalma. Nos, ennél a jutsunál meg kell találnod a megfelelő ritmust, ennyi az egész. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyed van, viszont ha nem, akkor próbálkozhatsz napestig, akkor sem leszel elég hatékony. Nehéz többet mondani erről, sokkal inkább érezni, mint érteni kell a dolog lényegét. Hiszen a Kard Útjának ez egy nagyon fontos pillére. Előszőr gyakorolj a szalmabábúkon, azután ha készen állsz támadj rám!

// Ha van kérdésed tedd fel, itt vagy pm-ben. Ha nincs, akkor harminc-harmicöt sort várok, de a végét hagyd nyitva. Nyugodtan vihettsz bele chakraelméletet, vagy azt, hogyan is próbálod megtalálni azt a bizonyos ritmus. Erről a harcművészeti fogalomról a legtöbbet a Go Rin no Sho-ban találsz, Shinmen Musashi no Kami Fujiwara no Genshin keze munkája. //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Gonza Sasano on Szer. Jan. 14 2015, 15:24

Az öreg szamuráj tanácsait megfogadva, hősünk el kezdte a technika tanulását. Az egyik szalmabábú elé állt, úgy jó 6-7 méterre tőle, majd először elkezdte a rohamozást. Kezdetben nem használt chakrát, ugyanis a ritmust próbálta először kifejleszteni, hogy időben kivitelezze a vágást. A távolságosztás rendkívül fontos volt, chakra használattal túl gyors lett volna, és nagy valószínűséggel rossz időben kivitelezte volna a vágást. Sokszor megrohamozta a bábút, de a vágásnál mindig a kard életlen részével, a fokával vágott. Nem akarta azonnal lefejezni, hiszen nem volt olyan sok szalmabábú, muszáj volt beosztania a gyakorlóeszközöket is. Eleinte persze volt az úgy, hogy sokszor rossz időben vágott, így a kard ferdén elcsúszott.
Hamar rájött, hogy bizony itt a jó időzésen van a lényeg, és arra a bizonyos ritmusra nem is olyan egyszerű ráérezni. Jó párszor neki kellett futni a bábúnak, kilométer hiánya nem volt aznap a roninnak.
~ Nehezebb, mint gondoltam, ez a technika csak látszatra tűnt könnyűnek. Sokkal nehezebb, mint a Kiri Kyokumen-ből történő Hirameki kivitelezése, pedig ezeknél is rá kellett érezni a ritmusra, de ez nagyon más. Itt a jó tempó mellett még a tetejében precízen is kell vágni, ráadásul nagyon rövid idő alatt. ~ jegyezte meg magában a tapasztalatait Gonza, akkor csak rohant, hol ide, hol oda. Nagyjából másfél óra elteltével, már egészen jól ment neki a rohamozás és az időben történő ”vágás”. Az alapozás megtörtént, most már chakrát is el kezdett áramoltatni a testében szamurájunk. Jóval gyorsabban is mozgott, a ritmus és a tempó ismét megvolt, ám az időzítéssel még így akadtak némi problémák. Volt olyan is, hogy elhagyta a bábút mielőtt a kardjával lesújtott volna, volt olyan is, hogy majdnem neki ütközött a bábúnak. A gyorsaságán volt még mit kontrollálni, ám egy órányi folyamatos próbálkozásnak köszönhetően, sikerült a helyes időzítés is. Már csak egy valami volt hátra, a gyors, egy szempillantás alatt kivitelezett lenyakazó vágás. Rohamozás közben beállította célpontnak a bábú nyaki részét, majd mikor érezte, hogy vágnia kell, akkor egy gyors köríves vágással lesújtott. Nem volt lassú a vágása, de nagyon messze volt még az öreg harcosétól, és ezt a ronin tudta, nem is volt magával megelégedve. Gonza mindig is makacs, maximalista, ugyanakkor alapos ember volt, ha tanulásról volt szó. Addig nem nyugodott bele, míg ő maga úgy nem érezte, hogy megfelelő. Ezért sorra hajtotta végre a vágásokat. Ahogy telt az idő, és persze ahogy a próbálkozások száma is csak nőtt, úgy egyre gyorsabban és pontosabban hajtotta végre a jutsut. Jó két óra múlva érezte, hogy most sikerülni fog, vett egy mély levegőt, erősen koncentrált a célpontra, majd megindult nagy sebességgel, úgy mint ha egy puskából lőtték volna ki, majd hirtelen a bábú feje le is esett.
~ Ez az! ~ igazolta magában, hogy eddig eljutott. Ám a neheze csak most jött. Kiviteleznie kellett a technikát a vén harcos ellen is.
- Készen állok! – mondta a mesternek Gonza, majd fel is vette a támadó alapállást.


// Elnézést a késésért!!!! //

Gonza Sasano
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Ronin
Chakraszint: 335

Felhasználó profiljának megtekintése http://taurion.hungarianforum.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Jan. 15 2015, 11:28

A nap és az ég már vöröses árnyalatúvá változott, mire Gonza diadalmasan felkiáltott. Egészen addig keményen, testét és akaratát megfeszített tampóban hajtva dolgozott, gyakorolt. Talán ráérzett a harc ritmusára, talán nem. Ez úgy is kiderül előbb, vagy utóbb. A szamuráj izzadt, fáradt. De úgy dönt, hogy akkor is megpróbálkozik egy végső csapással. Méghozzá ideiglenes mestere ellen. Persze ez nem váratlan fordulat, elvégre az öregúr mondta, hogy így legyen.

Természetesen hárítva lesz a csapás, a fáradt és kimerült Gonza nem veheti fel a versenyt a pihent és tapasztalt szamurájjal. Egy teljes napi edzés után nem. Azonban a férfi somolygásából kiderülhet, hogy egészen elégedett.

- Rendben, kölyök! Remélem megtalálod a számításodat. Tessék! - Dob Gonza felé egy papírt. - Nekem erre nincs szükségem, de Te még hasznát veheted.

A papíron egy felhívás áll, munkaajánlat. Ugyan nem neked szól, de elég komoly pénzösszeg van említve. Havonta tizenötezer ryou és legalább két hónapra kellene egy kard. Kanasabi kikötővárosba kell menned, hogy egy bizonyos Morata nevű kereskedőt védelmezz, akit valamilyen KnY kódnevű szervezet "...galád és álnok módon fenyeget, terrorizál!"

// Ha elfogadod a munkát, akkorj írj Kanasabiba ( Villám Országa ), ha nem, akkor itt végeztünk. A technikát felírhatod ( bár legközelebb picivel többet kérnék). Ez az a küldetés, amiről beszéltünk, de ne feledd: komoly esély van a karakterhalálra! //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hazukage Kurono on Kedd Feb. 17 2015, 22:21

//Rikuduo//

Nem sokkal miután Kurono csapata megalakult az Edo Tenseies figurákkal elindultak, hogy elhagyják a Szél országának határait. Mivel időkorlátja nincs, és valószínűleg Inazami nem mozdul ki a Bishamon bázisáról ezért Kurono sem siet sehova. ~Nem hinném, hogy hamar találkozunk Hana.~ Kurono érzései Hana iránt nem annyira erősek, mint azt a lánynak mutatta. Inkább szexuálisan érdeklődött a nő után, viszont barátjaként is tekintett rá. Végül is egy fiú barát akkor is barát, ha megteszi azt a bizonyos dolog. Kurono ezen gondolatokon elmosolyodott. Háta mögött sétált a három Otogakurei alak. Elég viccesen néznek ki abban a maszkban az biztos. Az orruk igazán hegyesnek tűnnek abban a maszkban. ~Nem egy beszédes alakok.~ Kurono viszont az. Eddig midig volt vele valaki akivel elfecsegte az időt, ezek a hullák csupán a harcban segítenek neki, és Kabuto szemei is egyben.
- Nem értem minek a mesteretek Inazami hagyatéka. Szerintem nem sokra megy vele, mert úgy se fogja tudni használni. – Nézett hátra Kurono miközben szövegelt. – Ti legalább a neveteket elárulhatnátok. Vagy a hulláknak már az sincs? – Kicsit gúnyosan mondta, de most kifejezetten élvezte a helyezett, hogy nem ölhetik meg és éppen ezért bármit mondhat.
- Chö. Mit tudsz te kölyök Kabuto-samáról. Neki csak egy vagy azok közül az emberek közül akit eszközként használ. – Kurono tekintette a földre szegeződött, majd vissza az ipsére.
- A kard is egy eszköz, amivel gyilkolni lehet, de ha ügyetlenül használja valaki az megvághatja saját magát. - Tekintette kicsit szúrós volt arra a hallott hang shinobira aki az előbb felszólalt. –Egyébként is egy névtelen hulla, mint hadovál nekem arról, hogy ki eszköz és ki nem. – Tette tarkóra a kezét, majd nyugodtan sétált tovább.
- Mi is élők voltunk. Az egyik legjobbak a magunk módján. Mi hárman mindig egy csapatot alkottunk. Én Go vagyok, a társaim Engo és Begomaru. – Kurono kicsit meglepődött, hogy egyikük nyíltabb lett. Megállt és megfordult. – Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Hazukage Kurono vagyok, bár ezt ti tudjátok. – Mosolyodott el. Kurono nem az a szokványos gyilkoló gép elveszett ninja. Ő mindig is csak sodródott az árral, mint ahogy most is teszi. ~Sosem gondoltam volna, hogy Kabutonak fogok dolgozni három hullával…három hang shinobival a hátam mögött.~
Lassacskán elérnek a Szél országának határához, ahol elég furcsa dolgokkal találkoznak.
- Itt csata volt. - Vonja le a környezetből ítélve. Kirigakurei, Iwagakurei és Sungakurei shinobik hullái egyaránt fekszenek itt, bár nem nagy létszámban. ~Nem foglalkoztak a nyomok eltüntetésével…Nem gondoltam volna, hogy Takumo no Sato után ennyire elfajulnak a dolgok. A víz szövetsége nyílt támadásba kezdett volna?~ Teszi fel magának a kérdést, amire szinte egyértelmű a válasz.
- Tünés innen. Bármikor visszajöhetnek, és nem szeretnék feltűnést kezdeni három járkáló hullával. - Mondta kicsit idegesen, mire az egyik hang shinobi pontosabban Go visszaszólt neki elég cinikusan. –Mi meg egy beszari kölökkel. – Kurono nem foglalkozott a megjegyzéssel. Letudta egy belegyező válasszal, majd futásba eredtek, így nem sokkal később már a Folyó országának déli részén voltak.
- Pihenjünk.- Mondta Kurono, majd megállt. – Akkor most válaszolok a megjegyzésedre...- Itt tartott egy kis szünetet. –JÓ LENNE HA BEFOGNÁD A SZÁD ÉS MEGKÍMÉLNÉL A CINIKUS MEGJEGYZÉSEIDTŐL!- Teremtette le Go-t, aki csak összefonta a karjait, és elfordította a fejét. Persze a „chö” most se maradhatott el tőle. ~Ez a pali az idegeimre fog menni.~ Jegyezte meg magában, majd kiegyenesedett. –Mivel Kabuto mindent látni akar ezért jóval lelassítotok, így jóval több időbe telik eljutni Kirigakureba, mint azt terveztem. Az út legalább 2-3 hónap, de hát nem sietünk sehova tudtommal.- Itt megejt egy mosolyt, amivel direkt idegesíteni akarja a három „alulról szagolom az ibolyát” barátait. A cinikus stílusuknak a mosoly nagyon ellentmondó és idegesítő lehet. – A helyzet nem a legjobb, mivel a folyó országa után a Tűz országán kell átkelnünk, ami nem kis feladat lesz, mivel Konoha határait jól őrzik és én nem szeretnék felesleges életeket kioltani. Remélem ebben a tekintettben értettük egymást. A legrosszabb Konoha déli vidékein lesznek, mivel ha Kirigakure megindította Sungakure ellen a támadást, akkor valószínűleg a Tea országa is frontvonallá vált, így Konoha a déli vidékekre is küldött az erejéből jócskán. - Mivel elmondta amit akart, büszkén megfordult és elindult. –Kölyök ezekre mi is rájöttünk. – Kurno ekkor megtorpant és lehajtotta a fejét. ~Pedig azt hittem csak én jöttem rá ezekre. ~ Szomorkodása után ismét útnak indultak és kényelmes tempóban folytatták az útjukat. A határtól távolodva nyugodtabbak voltak a kedélyek. Kurononak csupán a cinikus megjegyzéseket kellett hallgatniuk. A Folyó országában nem voltak annyira jelen a háborús események, mivel Suna és Konoha között helyezkedett el, így a két szövetséges állam között talán a legbékésebb országok közé számított, a jelenlegi helyzetekhez mérve. Szerencsére egy hónap elteltével elérték Konoha határait.
~Azt hiszem innentől lesz kellemetlen ez az utazás.~ Jegyezte meg magában Kurono, miközben folyamatosan haladtak előre. –Legyetek résen. Nem szeretnék felderítő őrjáratba botlani. - Kurono amint végzett a mondatával szeme sarkából egy gyorsan közeledő tárgyat észlelt, ami elől épp hogy kitudott ugrani. ~Egy kunai… Határőrök!~ Fogta fel a helyzetet, miközben négy shinobi ugrott rájuk a fák lombjai közül négy különböző irányból. ~ A fenébe! ~ Nagyon gyorsak voltak. Kurononak nincs ideje bármilyen védekező ninjutsuba kezdeni. Kurono a Rakien katana páros egyikével hárította a támadást, így egymásnak feszültek a Konohai shinobival. –Mocskos behatolók. Csak tudnám mit keres Otogakure erre.- Jegyezte meg a Konohai, mikor Kurononak eszébe jutott az Otogakurei egyenruha. ~Én barom!~ Szidta magát és, hogy elvétett egy ilyen alap hibát.
- Kár volt megtalálnotok minket. Most már nem mehettek el élve. – Mondta Kurono egy fél mosollyal az arcán, majd ellökte magától ellenfelét. A három hulla is felvette a harcot, de látszólag nem törődve saját testi épségükkel lendületes támadásba kezdtek. Kurono ennél óvatosabb volt.
-Tako Uwagi no jutsu!- Hangzott saját technikájának a neve, majd bőrét fekete pikkelyek borították be. ~Most már én is támadhatok.~ Mosolya még szélesebbre húzódott, de a kezdeményezés még mindig a Konohainál volt, aki kihasználta és támadásba lendült. Egyszerű Shunshin no jutsut használt, hogy gyorsabban Kurono közelébe jusson és Kunaival szíven döfhesse. ~ Bolond.~ Kurono nem tért ki a támadás elől. A pikkelyeknek nem árt a hagyományos fegyver. Csupán a jutsuk és a chakra penge képes áthatolni egy sárkány pikkelyén. Kurono kihasználva a védtelen részt. Alulról felszúrta a Konohai shinobit, aki utolsó leheletével vért köpött fel, majd holtan esett össze. Mikor a fejét oda kapta, hogy megnézze mi a helyzet társaival tragikus dolgot látott. Engo épp szíven szúrta az egyik Konohai shinobi. Úgy tűnik az utolsó tette volt, mivel Engo torkon szúrta. A hang shinobiból egy csepp vért nem folyt ki, sőt a sebesülése gyorsan begyógyult. ~Ezt meg hogy?~ Lepődött meg Kurono, bár gyorsan észhez tért. –Tüntessük el a nyomainkat. – Adta ki a parancsot, mire Begomaru egy üres tekercset vett elő, majd ráirt valamit, aztán kézjeleket is végzet. Egyszerűen a négy Konohai hullát egy tekercsbe pecsételte. –Tessék. Kabuto talán feltámasztja őket az Edo Tenseivel és megtudhat tőlük ezt azt Konoháról. – Kurono kissé furcsán nézett, mivel volt amit nem értett ebből, és általában Kurono amit nem ért megkérdezi. –Mi az az Edo Tensei?- Tette fel egyszerűen és lényegre törően a kérdést, miközben a tarkóját vakargatta. –Nem hallottad Orochimaru-sama és a Harmadik Hokage harcát?- Kérdezett vissza Engo. Kurono csak értetlenül bólogatott, mire Begomaru folytatta. – Az Edo tensei egy tiltott technika. A használó képest megidézni egy halottat teljes tudatában, viszont ahhoz szüksége van a testre, vagy legalább a test egy darabjára. Így lehetünk itt mi is veled. Érted? – Kurono egy igennel bólintott. – A test szabad akaratával rendelkezik, de ha a használó kellően erős akkor egy pecséttel az irányítása alá vonhatja a megidézett tudatát. A mi tudatunk szabad, de attól függetlenül még Kabuto irányítása alatt állunk. Ha akar, akkor irányíthat minket. – Tette hozzá még Go, hogy kerekebb legyen a magyarázat. ~ Kabuto tényleg erős.~ Jegyezte meg Kurono. –Rendben akkor folytassuk az utat. Sok van még előttünk. – Jelentette ki, majd sarkon fordult és folytatta az utat. Jó pár hétig meneteltek még mire elérték Konoha déli részét, ahonnan Kelet felé a füst országa és egyben Kirigakure felé lehet menni, illetve Dél-nyugatnak a Tea országa felé. Jó párszor kellett meglapulniuk a fenyegető őrjáratok miatt, de szerencsére vették az akadályokat viszont ez nagyban lassította is őket. Már 2 és fél hónapja úton vannak. Csak enni, inni és aludni álltak meg, kivéve a bujkálásokat. ~ Már nem vagyunk messze. 2 hét és elérjük a füst országát, csak ne legyen semmi probléma út közben. ~ Útjuk egy ideig gondtalanul telt, mire Engo szólalt fel. –Chhh. Őrjárat előttünk. - Kurono egy közeli fa törzséhez bújt, a többiek itt ott a magasabb fűben, vagy a fák koronái között bújtak meg. ~Ezek pont felénk tartanak. Észre fognak venni.~ Úgy tűnik a többiek is rájöttek és felvoltak készülve, hogy ezúttal mi támadjunk először, meglepve őket.  -Katon: Goukakyuu no Jutsu.! – Lehetett hallani, és a fák közül azokat is elégetve egy tűzgolyó repült feléjük. ~ Hogy vettek észre. ~ Kurono gyorsan kitért a Tűzgolyó elől, mire egy shinobi termett előtte. ~Nagyon gyors!~ Kurono bekapott egy pörgő rúgást és odébb repült. Egy fa törzse állította meg. Amint feleszmélt már jött a következő támadás, ami valószínűleg eltalálta volna, ha nem terem ott Go. A kezén egy fémszerkezet volt, ami eddig a ruhaujj takart. A shinobi ütése azt találta el, amire a szerkezet berezgett és a shinobi megbénult. Kurono kihasználva az alkalmat leszúrta a shinobit, aki megtámadta. Viszont rajta kívül még voltak hárman, és az aki előbb használta a Katon jutsut, most ismét arra készült. - Katon: Karyuu Endan. – Ez egy kifejezetten erőseb Tűz elemű Jutsu, mint a másik volt. Ekkor Engo ugrott ki a Jutsu elé. -Fuuton: Senpuuken! – Majd a lökés hullámot egyenesen a tűz forrása felé indította. A széllökés átment a tűzön, de nem akadályozta meg annak tovább terjedését egyenesen Engora száguldott. A többiek kitértek előle. Miután a tűz megszűnt, az okozója helyén már csak egy égett tettem maradt. ~ Értem. Tudta, hogy a tűz minden féle képen megégeti, de nem érdekelte, mert az Edo Tensei teste úgy is regenerálódik, de a szél lövedék, amit kilőtt egy tűzlövedék lett és telibe találta a Konohait, mivel az nem számított rá, hogy a saját tüze valamilyen szinten ellene fordul. ~ Kurono elmosolyodott, de még mindig csak kettő hallott. Még kettő életben van. Az egyik menekülőre fogta. –Kurono az egy szenzor ninja. Kapd el nem menekülhet el, mi ezt elintézzük!- Szól oda neki Go. Kurono a szenzor után eredt a Shunshin no jutsuval, csak hamar utol érte és a szenzor egy kunait hajított felé, ami Kurono válla felett ment el. ~ Ez majdnem…~ Engedte ki a levegőt magából. ~ Gyors… de vajon ki tud térni. Nagyon a menekülésre koncentrál.~ Kurono egy shurikent vesz a kezébe, aminek a sebessége gyorsabb a kunainal. –Raiton Inroku.- Így ráhelyezte a pecsétet a shurikenre, és eldobta a szenzor felé. A hátába állt, de nem állította meg. ~Ahogy gondoltam a taktikai mellény felfogta, és le sem lassította. Azt hiszem most véged. ~ Kurono elővette a Raikent majd egy egyszerű, de erős jutsut alkalmaz. –Raikyuu!- A villámlabdát egyszerűen utána dobta. A szenzor ekkor felugrott, de a labda követni kezdte, és telibe találta. ~ A Raiton Inroku. A saját technikám. Ellentétes prioritású elektronokat tartalmaz, ami az ellenkező nemű elektronokat magához vonna.~ Ismét elmosolyodott, majd a földön fekvő szenzorhoz lépett, aki még életben volt.
- Nem lehetett kellemes. - Jegyezte meg miközben kivette a hátából a shurikent és vissza helyezte a tartójába. –Sajnálom, hogy így kell meghalnod nem terveztem vért ontani az úton, de már másodjára kell megtennem…- Becsukja a szemét, majd kinyitja. – Nem hagyhatom, hogy megtudják, hogy erre jártunk…. Még egyszer sajnálom.- Kurono egy szimpla mozdulattal átszúrta a szenzor ninját a Raikennel, pont úgy hogy a kata tovább fúródva a szívet találja. A konohai még nyögött egy utolsót, aztán többé már nem élt.
- Siessünk már nem vagyunk messze. Ezeket most itt hagyjuk. Nem jönnek rá, hogy mi voltunk. Ilyen közel a határhoz Kirigakurei rajtaütésnek fogják hinni…. Nyomás! – Adja ki a parancsot, majd futásba kezdenek a Füst országa felé. Pár nappal később, már jócskán elhagyták a gyilkosság helyszínét, és elértek a füst országának határához is. –Kölyök te nem érzed?- Teszi fel Begomaru a kérdést. –De.- Válaszolja Kurono. – Mindegyük érzi, hogy nagy mennyiségű ninja van a közelben és pont feléjük tartanak, és pontosan arról amerről jöttek. ~ Nem hinném, hogy ránk gyanakodnának. ~ Kurono rögtön egy sűrű fa lombjai közé ugrik. –Bújjatok el! – Kurono még köpenyével alkalmazza a Kekuremino no jutsut, hogy még inkább a környezetébe olvadjon és megpróbál mozdulatlan maradni. A többiek is hasonló módszereket alkalmaznak.
avatar
Hazukage Kurono
Játékos

Taijutsu Pontok : 28

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 636

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Feb. 26 2015, 18:23

// Ha még megvan, akkor küld el nekem kérlek azt, amit a Három Hang ninjáról írtam neked, mivel elmentettem, de nem találom. //

   Ahogy Kurono és a csapata elbújtak a fák lombkoronája között, komoly csend állt be. Egyikőjük sem mert mozdulni, vagyis nem akart. A három hang ninjának sem lett volna éppen kellemes, hogyha elfogják őket, Kurononak pedig annál inkább hátrányára vált volna a dolog. Vajon mégiscsak jobb lett volna Sárkányokon utazni? Tehette fel magának a kérdést Kurono, ám hirtelen erős szél kapott hajába és ruházatába, ezzel együtt pedig az erdő zaja is felerősödött...
   Hamarosan már a közelből érezték a remegést, amit több folyamatosan mozgó láb okozott. Pár másodperc múlva az úton, Konohai ninják jelentek meg Chuunin öltözékben. Rengetegen voltak, legalább harmincan. Biztos, hogy nem bevetésre mennek. Úgy tűnik, mintha átcsoportosítanák őket valahonnan valahova. Eltelik néhány másodpercbe, amíg a három sorra bontott haderő átvonul Kurono és az Otogakureiek előtt, nem érezve meg semmit belőlük. Talán túl sokan voltak, de az is lehet, hogy nem igazán figyeltek oda a környezetükre. Ám egy darabig, mind a négyen ott maradtak búvóhelyükön. Természetesen Kurono volt a vezető, így a várakozást Ő törte meg, mire mind a három Hang ninja is előjött.
- Ezek rengetegen voltak.
- Igen és igencsak siettek valahova.
- Erre mind rájöttünk, de a kérdés csak az, hogy hova? Mit tegyünk?
Tette fel a kérdést Go, majd Kurono felé fordult, elvégre Ő a csapat vezetője.

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hazukage Kurono on Kedd Jún. 07 2016, 14:39

Kurono egyre inkább kezdett ingerült lenni a sok bujkálástól és attól, hogy két és fél hónapja semmit sem haladtak szinte. - Ah! - Tapos egyet Kurono a földbe. -Nagyon kezd elegem lenni abból, hogy állandóan bujkálni kell, és kezd abból is elegem lenni, hogy folyton mások hallnak meg azért, mert el akarok jutni A-ból B-be, és kezd abból is elegem lenni, hogy ti hárman a nyakamon vagytok és nem hagytok dolgozni! - Adja ki magából a dühét, és néz mérgesen a három Otogakureire. -Ha ti nem lennétek, már réges-réges-réges-réges-rég Krigakureban lennék, kezemben annak a hülye hagyatékával. Elvinném magammal Kaorit, letojnál mit akar Kabuto, letojnám mit akarok én...- Itt elgondolkodik.- Najó azt azért nem, de letojnák mindent!- Mérgelődik még. -Fuuu nagyon elegem van! - Talán a három hullazsák meredten nézz rá, de Kurono azt is letojja. Csupán a feladata érdekli. - Bocs srácok. - Mondja majd előhúzza a Raikent és gyorsaságának köszönhetően félbe vágja mind a hármat. -Huuu. Ez most jól esett.- Pár másodperccel később összeforrnak a félbevágott testek, és Go szólal meg. - Ez mire volt jó? Tudod, hogy ezzel nem tudsz megölni minket. - Nézett idegesen. - De lenyugtatott.- Mosolyodott el Kurono és tarkójára tette a kezét. -Na induljunk hullazsákok. - Monda majd tarkóra tett kézzel megindult tovább mit sem törődve a Konohai csapattal. -De hisz azok is arra mentek. - Kurono sétálás közben csak megfordult. - És? Gondot jelent nektek? - Kérdezett vissza, de a válasz nem is érdekelte. A csapat valószínűleg nem őket kereste, hanem más, hadászati, céljuk volt. Kurono a köpenye alól elővette a vérvörös maszkot és nézegetni kezdte. ~ Bishamon...~ Fut át az az agyán. ~ Ookami, Hana. ~ Próbálta keresni az összefüggés saját tettei között. Kurono, mint mindig saját magát keresi, de reméljük egyszer megtalálja önmagát. ~ Mindig is tartóztam valahova, amióta eljöttem Kumogakureból azóta tartozni akarok valahova. ~ Vissza teszi a maszkot a köpenye alá. ~ Először az Ookami, ahova Hana vitt be, hisz ő talált rám. Aztán a Bishamon ahol szintán Hana volt a vezető.~ Azért megfordul és hátra néz, hogy a három koporsóból mászott követi e, de mindenféle képen kell nekik, ha szemmel akarják tartani. ~ Mindig Hana után mentem, mindig ő segített rajtam, de azóta felnőttem és erősebb lettem. Nem érzem már mellette a helyem. ~ Ekkor eszébe jut Kaori. Inazami lánya. Kurono elképzeli a lány arcát maga előtt, persze a maszk nélkül, és akarva akaratlanul elmosolyodik. ~ Ő tényleg szeret, legalább is akkor még úgy volt...~ A mosoly eltűnik róla. ~ Vajon mi lesz, ha meglátom és nem tetszik neki, hogy el akarom vinni az apja hagyatékát. Nem tudnám bántani. ~ Kurono szeme sarkából néz hátra a három mozgó hullára. ~ De ha nem tudom megölni őket, akkor hogy tegyem el őket láb alól. Folyton meggyógyulnak. ~ Kurono elveti a gondolatot. ~ Ahh ne is gondoljunk erre. Kaori segíteni fog és kész, és nem lesz szükség arra, hogy bántsam, ha meg igen akkor úgy sem fogom és majd improvizálok valamit, és ismét koporsóba teszem ezt a hármat. ~ Kurono megáll és megfordul. -Elfáradtam.- A három Otogakurei furcsán nézz rá. - Innentől a saját módszerem jön, kerül amibe kerül, nem vagyok hajlandó tovább húzni ezt az utazást.- Kurono szeméből egy könnycsepp csordul ki, amit letöröl a hüvelyk újával, majd elmutogatja az idézés kézpecsétjeit. - Kuchiyose! - Azzal Kurono leidéz két sárkányt. Az egyik Hanna az utazó sárkány, a másik Kanrou a víz sárkány. - Sziasztok barátaim. - Kissé meghajolva köszönti a két sárkányt. - Kurono neked nem kell ennyire formálisnak lenned. Szinte családtag vagy. - Mondja Kanrou, aki Kurono egyik legjobb barátja, Hanna csak biccent rá aki szintúgy. Kettejüket hívja a legtöbbször. - Köszön barátom. - Mosolyodik el. - Azért kettőtöket hívtalak, mert most van három kolonc a nyakamon, akiket magammal kell vigyek. Megtennétek, hogy elvinnétek Kirigakurebe, persze csak a sziget határáig. - Kanrou csak bólint egyet. -Persze, de ugye velem jössz.- Mosolyodik el Kanrou. -Persze. - Hana csak oda csap egyet farkával Kanroura. Kurono és Go Kanroura ülnek fel, míg a másik kettő Hannára. - Legyetek kedvesek magasan szállni, hogy ne keltsünk nagy feltűnést. - Kanrou csak hátra fordul. - Tudom, hogy nem szeretsz feleslegesen vért ontani. - Fordul előre. -Akár csak egy bölcs sárkány. - Szólal meg Hana is. Midketten magasra szállnak, oly annyira, hogy a levegőben csak egy madárnak tűnjenek annak, aki nem nézi meg alaposabban őket. Kurno jobban összehúzza a köpenyét, tudja, hogy ilyen magasban elég nagy a hideg. 
avatar
Hazukage Kurono
Játékos

Taijutsu Pontok : 28

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 636

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Jún. 12 2016, 12:04

// Hazukage Kurono - Bizonyára tudod, hogy nem irányíthatsz NJK-at de most jól tetted, így legalább haladunk. Akartam is mondani az "időugrást" de jól megoldottad a sárkányokkal! //



   A két sárkány sikeresen lett megidézve, mire az utazók fel is szálltak rájuk. 2-2 mindkét sárkányon, majd a magasba repültek és nem törődve a Kemurigakurei és Konohai ninjákkal, átvágtak az Óceánon...
   Az Éjszaka leple alatt érkezetek meg a csapat. Innen fentről jól látható volt, hogy merre vannak felállítva az őrtornyok és az ellenőrző pontok, főleg a határszigetek környékén, ahol erős fénnyel világították meg magukat a Kirigakureiek, hogy az utazók tudják hova kell jönni. Ám elérve az Országot, a partszakaszok mentén is több tábortűz, őrtorony és hasonló építmények voltak, nagyon kevés olyan lehetőség maradt a csapat számára, hogy észrevétlenül le tudjon szállni. Végül egy sziklás, szirtes terület tetején állapodott meg a két sárkány és ott tette le a csapatot, majd elköszöntek és eltűntek.
   Itt az ideje a tettek mezejére lépni. Kurono már egy ideje nem volt a faluban, valószínűleg Szökött Ninjának titulálták, Hana pedig elárulta a falut és a Bishamont is, így ha látták őket együtt, akkor minden bizonnyal Kuronot is ellenségként tekintik. 
- Mi a terv?
Kérdezi az egyik Otogakure.

// Kurono rajta van a Bishamon pecsét? Vagy bármilyen gátló pecsét? Ide kérem a posztot: http://narutohun.niceboard.org/t3028-viz-orszaganak-partjai //

Így szerepelsz a Bingoban, persze erről Kurono nem tud:

Hazukage Kurono

Információk: Raiton specialista, Kumogakurei majd Kirigakurei shinobi, szerződésben áll a Sárkányok népével
Ismert tettek:
-Kumogakure engedély nélküli elhagyása
-Kumogakurei vadászokkal való összeütközések
- Kirigakure engedély nélküli elhagyása
- Hana Fujishima Segítése 
Veszélyességi szint: S
Leírás: sötét haj és szemek, magas, erős felépítésű férfi
Fejpénz:
20.000.000 Ryo [Élve vagy Holtan]

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Május 20 2017, 17:05

//Szegény öreget otthagytuk. Pedig jó fej volt. ^^ Khm. Többes szám? Kezdek belefáradni Luluba. Pm-ben megbeszéltek alapján írtam akkor.//


De most komolyan. Próbáltatok már pálcikákon járni? Nos én nem csak járok, hanem futok is rajtuk nap mint nap.
Tehát futok ahogyan csak gyenge lábaim bírják. Nem is nézek hátra. Igen, futok. Magamat is meglepem egy ilyen döntéssel. Máskor leálltam volna harcolni. Kötöttem volna egy ideiglenes alkut Chibimmel és ennyi, ő kibelezte volna ezt a férget nekem. De most... túl sokat kockáztatnék ha megtenném. És... tulajdonképpen én nem akarok meghalni! Akkor gyáva lennék? Nem lehet! Erőteljesen harapok újra alsó ajkamba, mire egy kevés vér jut a számba. Ám most ez sem nyugtat meg. Pedig az én saját vérem talán eddig a legédesebb amit eddig érezte. Ez persze nem azt jelenti, hogy szeretem is. Az alak kiabálása elhal ahogyan egyre csak rohanok. Furcsa, hogy senki sincs itt rajtam kívül. Hát persze, hiszen mindenkit összecsődített a bunyó. Istenek (nem léteztek, ez csak megszokás) hogy lehetnek az emberek ennyire együgyűek? Ahogyan én egyre jobban elmerül mindenféle gondolatomban aminek nem is ott van a helye ahol most van a futásom is lassul. Talán a zavartságom lehet, ám az is megeshet, hogy csak a fáradok. Vérci feltűnően hallgat a fejemben, amitől olyan érzésem lesz mintha... nos mintha üres lennék. Csak egy váz vagyok, ha ő nincs itt velem. Vajon mi lett vele? Azóta hallgat, hogy azt az üveg vért szerencsétlen pasas szemébe öntöttem. Hm. Szinte a szívembe markoló ürességgel a belsőmben érek ki a szabad ég alé. Istenek! Talán mégis léteztek mert ezt eddig lehetetlennek tartottam. Két év... persze. Ki kellett használnom egy ilyen lehetőséget és nos... megtettem. Magam mögé nézek. Sehol senki. Furcsa. És fogalmam sincs hol vagyok. Persze a tény, hogy a félőrült barmot lehagytam mindenképpen üdítő, ám a lelkemre ragadt fekete szurkot akkor sem tudom vele feloldani. Valakinek el kellene mondanom már végre, hogy... mindegy hagyjuk. Chibim is elhagyott végül? Ami azt jelenti hogy normális vagyok? Na ezt le kell tesztelnünk. A táskába nézek. Az üvegcséket kettesével számolom meg benne. Hm. Egész sok. Talán kárpótolható is leszek így. Mondjuk az egy dolog, hogy a saját gyűjteményemhez igenis kötődtem.Mindegy. A bíbor folyadék újra és újra magához vonzza színtestvéreit, a kíváncsi íriszeimet. Szóval még nem vagyok normális. Várjunk... sose leszek. Elmosolyodnék, de eszembe jut a helyzetem. Hahó! Vérci! Itt vagy? - szólongatom magamban, ám minden eredménytelen. Olyan... a szél feltámad és megtépi hiányos öltözékkel fedett tagjaimat. Olyan... hideg. Ilyen a halál? Hol van? Hova tűnt? Szinte azonnal összeomlok. A térdeim összekoccannak ahogyan a lábam kicsúszik alólam. Fáj. De nem érdekel. Arcomon valami meleg csordogál le. Letörlöm. Vér marad a kezemen. Nem. Inkább olyan mint a vörös víz. Hát... sírok? Négy éve egy könnycseppet sem ejtettem. És most igen? Utoljára mikor is sírtam? Hm. Mintha akkor is hideg lett volna. Valami rémlik. Valakit meg akartam menteni... valami kislányt. Én... nem emlékszem. A könnyeim csak folynak és folynak, véres csíkokat hagyva az arcomon. Genetika. Ami a szememet is ilyen színűre színezi az a könnyeimet is az festi be. Hideg. Üres. Egy senki vagyok így. Egyedül vagyok. 
- Gyere vissza te! Gyere már vissza! Hallod? Hiányzol Vérci. K-kérlek gyere vissza. 
Csend. Semmi se mozdul. Aztán egy halk dallam csendül fel az elmémben. Mintha valaki dúdolna. Én... ismerem ezt a dalt. Még anya tanította nekem. A könnyek folyama hirtelen megáll és nem áztatja tovább fehér bőrömet. Csend. Ez egy emlék vagy valami teljesen más? Fogalmam sincs már. Azt hiszem... én... én...
Nem vagy egyedül Lulu. 
Az ismerős hang villámcsapásként ér. Vérengző! A mellkasomban egyre erősebb szorítás hirtelen megszűnik, a gondolataim vissza kerülnek a helyükre, ahogyan a másik felem lassan rendet rak bennem. Mindent kijavít amit összetört a hirtelen hangulatváltozásaival. Nem is én mozdulok meg, a kezem magát irányítja ahogyan Vérengző a táska felé nyúl. Igen, azt hiszem így lesz a legjobb mindkettőnknek. Hogy mi történt az előbb arról fogalmam sincs. 
Azt hittem meghalunk majd. 
Hát ezért akart eltűnni! Azt hitte, hogy jobb lesz ha egyedül halhatok meg. Barom. Letörlöm a véres foltokat az arcomról miközben ügyesen kinyitom az egyik üvegcsét és felhajtom a vért. És minden kitisztul. Aztán rájövök. Basszus ott maradt... 
...ez nem jó, hiszen nem fogok boldogulni... 
...ott maradt...
A hajcsatom! Nem hiszem el! Felállok és lassan és igen csalódottan indulok meg. Úgy tűnik Vérengző unatkozik, mert dúdolni kezd a fülemben. Így lassan én is rákezdek. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Jún. 03 2017, 11:20

// +8 Ch a késésért. //

Dúdolásod hangja egyre távolabb kerül a rejtekhely bejárata elől, bizonyíték arra, hogy végleg ott hagyod az elmúlt napjaidat. Nehezedre esik? Egyáltalán nem. Bár a hajcsatod azért nálad maradhatott volna útitársként, így sajnos be kell érned Vérengzővel és a frissebb levegővel.
A lehetőségeid természetesen végtelenek, addig a pontig míg nem ütközöl bele az elveszett ninjalét rideg falaiba. Meg persze a szokásos dolgok, szükségletek fenntartása, útonállók elkerülése/kiiktatása. Ám így, szabad lehetőségekkel viszonylag céltalan is vagy. Gyakorlatilag választhatsz egy égtájat, és arra el is kezdheted az utadat. Talán ezt teszi minden elveszett lélek.
Ha északra merészkedsz egy kis farmra kerülsz, hol csak két-három ember dolgozik egy dohányültetvényen. Ruházatuk szegényes, és a munka sem tűnik valami változatosnak, ám ők mégis folyamatosan mosolyognak. Megközelítheted őket, hogy mi célból az már más kérdés. Ha kelet felé indulsz egy jó adag séta után  válaszúthoz érkezel, hol egy nő pihenteti alfelét egy kiálló tuskón. Kinézete nem átlagos, ha tömeg lenne körülötte, biztos kitűnne belőle. Tekintete tökéletes összhangba van kinézetével, rideg, mégis titokzatos. Ha nyugat felé veszed az irányt, pár óra séta után egy kietlen pár száz fős faluba kerülhetsz, hol valamiért nyüzsögnek a zsoldos és bérgyilkos kinézető egyedek. Nem beszélve a szembetűnően sok borbélyházról, minek ajtaja előtt egy szinte meztelen hölgy csalogatja az érdeklődőket és a kevésbé hajlamosokat. Kocsma és szálló is akad, ahogy egy-két étkezde is.
Ha dél felé vezet utad, egy idő után rengeteg növényzettel találkozol(a tájhoz képest), melyen ha átvágsz egy barlangszerű képződményre lelsz. Belül távoli csillogást látsz, bár nem tudod kivenni mi lehet az, túl sötét van ahhoz.


// Ezek mind első opciós találkozók, természetesen arra mész ahova akarsz és azt csinálsz amit szeretnél a lehetőségekhez mérten. Akár egy másik faluba is átszökhetsz, ha úgy tetszik. ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Hétf. Jún. 05 2017, 20:58

//Bárki olvassa is ezt a posztot, tudja meg, hogy én most annyira úgy érzem magam, hogy a legrosszabbat fogom választani... a fogaimat ne! Ne! Nem leszek még egyszer pösze. O.O//


Csendes minden körülöttem ahogyan a pusztában sétálgatok. Fájdalmas emlékként tűnik fel bennem az előbb történt "eset". Az a baj, hogy az ilyesmi mindennapos lesz hamarosan számomra. Valamikor elmegy, máskor visszajön. Nem tehetek semmit ellene. És mégis mindig reménykedtem, hogy sosem hagy itt örökre. Még az elején, amikor anyáék... nos elhunytak, utáltam, mindenemmel el akartam tüntetni őt. De amikor eltűnt mert megsértődött rám akkor éreztem csak meg igazán mi az a magány. Persze kiskoromban is egyedül voltam, ám akkor mégis ott volt a tudat, hogy a szüleim mellettem állnak. Tudom, utáltak és démonnak neveztek, de a kis ártatlan (wtf Lu?) lelkem mégis hitt abban, hogy valahogy tudnak majd szeretni. Apám persze sose volt otthon. Őt könnyű volt megvágni. Sőt, talán még élveztem is nézni, ahogyan az üvegdarab felhasítja a bőrét. De az anyám más volt. Amikor az ő finom bőrébe mártottam a szilánkot olyan volt mintha mindezt magammal csinálnám. Még mindig emlékszem a kezére ahogy felém nyúl, a sikolyaira. Oh igen azok a sikolyok tettek mindent gyönyörűvé. Izgalmassá. Ezért nem ölök némákat. Olyan unalmas amikor nem könyörögnek, nem nyögdécselnek. 
Körbetekintek a pusztában. Sehol semmi. Lassan elő kellene állnom valami iránnyal ahogyan szoktam, mert ez így nem fog menni. Nagyon nem. Kifújom egyik tincsemet az arcomból és vérvörös szemeimmel nézek végig a tájon. Semmi érdekes. Pont ugyanaz a kép ami ide érkezésemkor is fogadott. Hm. Merre legyen az út? Hiszen szabad vagyok. Vagyis most éppen nem annyira mint szoktam. Nos nézzük csak hol vagyok? Valahol a Füst Országában. Ami azt jelenti hogy a Tűz van a legközelebb. Nem mintha nem akarnék mondjuk hajózni egyet, de tekintve csekélyke vagyonomat és vizi szörnyektől való paranoiás félelmemet inkább hanyagolom ezt a lehetőséget. Hm. Ez jónak tűnik majd. Természetesen annyit vándoroltam már ide-oda ebben a furcsa világban, hogy azt hiszem az egész térképre emlékszem. Na jó a városok közül csak a nagyobbakra. De az nem zavar senkit. 
Én nem mennék arra a helyedben. 
Mert? 
Mert csak. Rossz előérzetem van. 
Egy károgó varjú vagy Chibi. 
Hm. Végül úgy döntök, hogy elindulok kelet felé. Az olyan ismeretlennek tűnik. Meg talán lakatlannak. És a határt egy idő után úgyis elérem. Sóhajtok és újra más dallamot dúdolva indulok meg a keresett irányba. A felhők közül elő-elő bújó nap segítségével tájékozódom, hiszen nincs semmilyen eszköz nálam ami segítene ebben. Ch. Ilyenkor bánom mindig meg, hogy egy rohadt hajpántot vettem nemrég és nem egy térképet meg egy iránytűt mondjuk. 
Sétálok míg lassan bimbódzó rózsaként szökik be a lábamba a gyötrő fájdalom. Francba! Épp időben azt hiszem, mert elágazáshoz érek. Nem hiszem el, hogy csak lén vagyok ilyen peches. Aztán meglátom a nőt. Ül. Ok. Mi? - ezek voltak az első gondolataim. Gyorsan végigmérem félelmetes alakját. Furcsa az biztos. De tök érdekesen néz ki. 
- Hahó! Hé! Itt vagyok jobbra igen. Nos, megkérdezhetném melyiket válasszam, ha továbbra is mondjuk... EL akarok menni innen és nem körbe körbe?

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szer. Jún. 14 2017, 16:00

// Hát igen, a térkép és az iránytű igen csak hasznos... De akkor mi fogná meg a hajadat?  Neutral //


- Ha egy ócska falu irányába szeretnéd venni az irányt akkor arra. - Mutat a vele szembe lévő útra. - Ha viszont szó szerint el akarsz menni innen, akkor a határvidék arra van. - Mutat tőle balra. - Persze, ahhoz sokat kéne utaznod.
Haját meglobogtatja a hűs szellő, aminek hála könnyebben szemügyre veheted a nyakán elterülő tetováláshalmazt. Furcsa kontrasztot ad csont fehér bőre és a fekete tinta lágy ölelése. Feláll, majd szóra nyitja száját.
- Lehet egy irányba megyünk. Van kedved egy kis társasághoz? - Végigmér téged két-három gyors pillantással és folytatja. - Vagy egy olyan emberhez aki ismeri a környéket? - Egy félmosolyt lehet felfedezni arcán, mely lágy, de erőteljes magabiztosságot sugároz. Kiegyenesedésének hála láthatod ahogy a hátán egy méretes kard lifeg pár bőrszíjjal megtartva. Bizonyára nem egy civil hölggyel van dolgod. Ahogy vár a válaszodra(és te is gondolkozol rajta) egy kereskedőnek tűnő férfi jön lovaskocsistul a határvidék felől. Lova nagyokat nyerít, amire a férfi mindig egy empatikus "jóóólvan"-nal felel. A kocsi tele van pakolva jobbnál jobb holmikkal, ruháktól kezdve egészen a tartós élelemig. Egy kunoichinek ezt nem nehéz kiszúrni a közepes távolság ellenére is, akár le van takarva a portéka, akár nem. Pár lépés után észrevesz titeket az árus és kővé dermed. Kezét maga elé emeli, de nem szól, csak remegő szájjal próbál valamit kinyögni. Hm. Van valami ijesztő az arcodon, vagy mi?

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Hétf. Jún. 26 2017, 01:00

//Nem is Lu lenne ^^//


Csendben hallgatom egy ideig a magyarázatot. Na jó az hogy közben a hajammal babrálok egy dolog. Szemeimet a furcsa idegenen nyugtatom, hiszen sose tudhatja az ember lánya kivel akad össze egy ilyen úton. Kutakodva nézek rá és az sem zavar túlságosan ha észreveszi. Egy ideig szemügyre veszem a vonásait, tekintetem elidőzik a haján és az időközben előkerült tetováláson is. Valami nincs rendben a nővel, s habár ez csak megérzés én hangulatembernek tartom magam. Ez pedig ahhoz vezet, hogy hallgatnom kell a legbelső benyomásaimra. Amikor a nő kérdez valamit összevonom a szemöldökeimet. Vércit hívnám, ám ő még mindig haragszik ràm valami miatt. Hogy épp mi miatt azt még az istenek sem tudják. Furcsa kapcsolat a mienk aminek elméletileg léteznie se kellene. Skizofrénia? Nem hiszem. Legalábbis az orvosok szerint semmi arra utaló jel nem látható. Akkor mégis mi a bajom? Elmosolyodom. Jobb az élet így, hogy különlegesnek számítok. 
Különlegesnek? Egoista barom. 
Károgó holló. 
A nőre pillantok újra, válaszon gondolkozok. Fel kellene öltenem a szokásos szerepemet? Valahogy semmi kedvem most színészkedni, így izgalmasabbnak ígérkezik az elkövetkezendő idő.
- Egyedül gyorsabban haladok nyanya de azt hiszem jól jönne egy kis útbaigazítás. - pimasz mosoly kúszik fel arcomra
Be sem tudom fejezni mert a közelből hangokat hallok. Hátrafordulok, a felénk közeledő dolog teljesen elvonja a figyelmemet. Mint amikor a macska meglátja a fényfoltokat az utca kövén. Odakapom a fejem amerről a zajt hallom. Fehér tincseim lassított felvételhez hasonlóan lebegnek utánam. Nagyon is büszke vagyok a hajamra amit már egészen kiskorom óta növesztek. Egyszer vágtak csak le belőle arra az alkalomra pedig nem szívesen emlékszem vissza. Olyan érzés volt mintha az olló a hajam helyett a gyomromat tépte volna. Vagy egyéb cuki belsőségeimet. 
Egy szekeret veszek észre. Kicsi kocsi kicsi kocsi. Hogy is van az a dal? Juuuj annyira nem jut eszembe! Csalódottan sóhajtok, kezem a kardom markolatán nyugszik. A rakományra pillantok. Hm ez viszont érdekes lehet. Meg kellene ölni a pasast és elvinni a cuccot. Hiszen ezt csak egy szerencsétlen kutya, egy a sok közül. Satsu mintha a gondolataimban olvasna egy centivel kiemelkedik a hüvelyéből. Mennének is tovább az uncsi dolgok ám ekkor áramütés szerű érzés támad fel bennem. Vérengző olyan dolgokra is figyel amikre én még csak nem is gondolok. Mindenen keresztüllát azokkal a világítón vöröslő szemeivel. Most is az ő hatására nézek az emberre. Szokatlan viselkedése azonnal feltűnik és össze is zavar. Én nem tűnhetek ellenségesnek fekete nadrágomban és fehér garbómban. Talán az oldalamon lógó hosszú kard fenyegetőn hathat de az se vészes. A nőre tekintek. A szerepem láthatatlan lepellel borít be amint megszólalok, hazugságaim gubancos fonalai az ismeretlen köré tekerednek. Nem bízom senkiben. 
- Hé néni akkor mi lesz? Nem tudod véletlenül mitől ijedt meg szegény ember? 
Ujjaim gyors ütemet dobolnak a kardom markolatának felső részén miközben hol a mellettem állót hol a parasztot figyelem. Fejemben az ütem kivàltó okaként dúdol Vérci. Néha irigylem a nyugodtságáért. Vagy ez inkább nemtörődömség? Ki tud elmenni ezen a károgó vénasszonyon....

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Szer. Júl. 05 2017, 18:34

//Sharo Lu - Na, akkor átveszlek. Azaz enyém vagy. És a színed is. Asszimiláltalak. Yup.//


A nő felhúzza a szemöldökét a "nyanya" megszólításra, és kijelenti, hogy már útba igazított. Nyilvánvalóan ennél több időt nem kíván fecsérelni rád, talán azért, mert megsértetted. Úgy néz ki, a furcsa kinézete ellenére, csak egy teljesen átlagos nő volt, hiszen oda is megy a kereskedőnek tűnő férfihoz, majd egy rövid beszélgetés után, a hölgy felpattan, és mindketten útnak is erednek, otthagyva téged. Hm. Nem érted miért nem kedvelnek az emberek... de akár hogy is, ahhoz, hogy kiérj az országból, balra kell menned, azaz a nő balja felé, mivel korábban odamutatott. Útnak is indulsz...

***

A sok gyaloglás után éjszakára egy erdőben pihensz meg. Nem volt már kedved, vagy túl fáradt voltál ahhoz, hogy fogadót keress, és néha a gonosznak is pihennie kell, így te is így teszel. Miután meggyőződsz arról, hogy teljesen egyedül vagy, álomra szenderülsz... talán képeket látsz a múltadból... talán láthatod sötét útitársad elméjének gondolatait... de az idill nem tart soká. Legalábbis neked másodperceknek tűnik a sötét, ringató nyugalom, mire egy hangos kiáltás ébreszt fel a hazugok álmából. Hazugok? Igen. Mert az igazak álma maga a halál. És úgy néz ki, megint eljött érted.
- KASSEI! - hallatszik egy mély férfi hang a távolból, olyan hangosan, hogy még idáig is hallani.
Azonnal felkapod a fejed, és körbenézel. A kardodért nyúlsz, de felesleges, mert még nem támadtak meg. Pusztán... bezártak. Körös-körül lángok csapnak fel, egy új húsz méter átmérőjű részen, tökéletes kört alkotva... számodra. Egy tűzből készült börtön...? Mily költői. A lángok abnormálisan magasra csapnak fel, és rendkívül gyorsan kezdik átégetni a fákat, és gerjeszteni az erdőtüzet. Valószínűleg egy technika állhat a jelenség mögött... de ezzel most nincs időd foglalkozni.
- Végre megtaláltalak, Sharo Lu! - kiáltja ugyanaz a hang, amelyik az előbb is mély, tekintélyt parancsoló hangját hallatta. - Köszönj a barátaimnak!
Ezután hangos robajt hallasz. A tűz valamennyire megvilágítja a dübörgő hangok forrását... egy teljes hadsereg indul meg feléd, mögötted pedig szó szerint, egy tűz fal. Ha meg tudod őrizni a hidegvéred, és képes vagy megsaccolni a támadóid létszámát, úgy százan lehetnek, vagy egy kicsivel többen. Mind fekete ruhát hordanak, hogy nehezebben lehessen őket látni. A holdfény visszaverődik pengéiken, amint előhúzzák azokat, majd szinte egyszerre, rohanni kezdenek feléd. Valaki, vagy valakik... nagyon végezni akarnak veled. Vajon most kinek léphettél a tyúkszemére? Ezek a kutyák már azt sem értékelik, hogy hasznossá teszed őket... és megmutatod nekik hol a helyük. A kardod élén. Vajon ez a helyzet ezzel a rakás csőcselékkel is, aki most neked ront? De, tegyük félre a bravádót. Elbírnál száz emberrel... egyedül? Akik egyszerre támadnak, nem egyenként, mint a történetekben? És ne feledd, ez nem egy hősi eposz: te nem vagy jó fiú. Úgy igazságos, és úgy helyén való, ha meghalsz. De nem hagyhatod, hogy így legyen vége, nem de? Nem fogsz így meghalni... bár meg kell hagyni: a kaszás most nagyon próbálkozik, de még mindig csak holmi bérenceket küldött, nem pedig önmagát. De ha ezt túléled, már bizonyára nincs sok hátra addig, míg ő maga nem jön a lelkedért.
Az egyik feléd rohanó fickó ekkor rálép valamire, ami robban egyet alatta. Vérfröccsenés, majd a végtagjai szanaszét repülnek. Az egyik mögötte rohanó társa megáll előtte, majd szemügyre veszi a krátert, amiben az előző fickó maradványai hevernek. Egy... akna? Vagy egy robbanó pecsét, ami érintésre aktiválódik? Szóval, körbezárt egy tűzgyűrű, melynek lángjai túl magasra csapnak ahhoz, hogy átverekedd magad rajtuk, miközben egy kisebb hadsereg jön veled szembe (bár néhányan gyorsabban futnak mint társaik, így kezd szétbomlani a formációjuk a távolságnak köszönhetően - vagy talán az aknáknak), mind felfegyverkezve, hangos csatakiáltással karöltve, feketében, ahogy illik. Plusz, előtted van egy aknamező. Igen, a kaszás most tényleg próbálkozik... de neki kell elvégeznie a piszkos munkát, nem de? 
Még ha most itt is hagyod a fogat, akkor sem fogod magad könnyen adni, ez már bizonyos. Kezdődhet vajon a szépséges haláltánc újabb felvonása? A kérdés már csak az: ezúttal ki lesz a főszereplő?


//Igen, komolyan egy kisebb hadsereg támad meg téged egy aknamezőn miközben valaki egy lángbörtönbe zárt. Ne feledd, lehetetlen helyzetek nincsenek, csak nehezen megoldhatóak, de attól még: megoldhatóak. Csak ügyesen. Smile Annyit még elmondanék, hogy a férfi hangját (aki a távolból beszélt hozzád) nem ismerted fel, de végül is honnan ismerhetnéd? Vérci semmit sem mond el neked.//
avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 503

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Csüt. Júl. 06 2017, 01:04

//Nem tudom most kinek is írok. Azt meg főleg nem hogy mit. Ha bárki elolvassa ezt tudja, hogy nagyon szerettem ezt a karit. És a karját is. Meg minden mást pl a fogaiiiit~ Viszont tudom egy kicsit hosszú lett... kicsit nagyon.//


Unott pillantással nézek a szekér után. Komolyan a nyanyán akadt fent? Vagy a nénin? Ki tudja, hiszen olyan érdekesnek tűnt. Mit tehet arról az ember ha konkrétan egy ilyen csúnya nénivel találkozik? Sóhajtok és elkönyvelem magamban az esetet egy újabb dögunalomnak az életemben. Egy ideig még olyan menő, merengős tekintettel nézek a távolodó alak után aztán megpördülök és szökkengetve indulok meg a mutatott irányba. 
Mint egy idő után kiderült, nem volt jó ötlet végigugrálni az utat, mert most mind a vállamban mind a lábaimban gyökeret vert a fájdalom. Fájdalmas grimaszom után átdobom a hajam a vállam felett és sóhajtok. Annyira mindegy. Ami aggaszt az a bal vállam épsége (valahogy mindig azt éri sérülés) és az élelmem hiánya. Okos dolog lett volna a kereskedőtől szerezni egy száraz kenyeret amit elrágcsálhattam volna. Olyan hülye vagy. Tudom. Végigtekintek a tájon, megmozgatom egy kicsit sajgó tagjaimat majd azzal a gondolattal indul el újra, hogy lassan rám sötétedik és amit utálok na az a sötétben bóklászás. 
Végül a fák óvó takarásában pihenek le egy kicsit. Keresek magamnak egy jó kis helyet, nekidőlök egy korhadt fatörzsnek és ellenére a kicsit sem kényelmes nyomásnak a hátamban, viszonylag gyorsan elálmosodom. Kicsit nyugtalanít az erdő nyitottsága, de végül felszínes álomba merülök tele a múltam képeivel illusztrált rémálmokkal. A gyermekkori énem vérvörös könnyekkel elárasztott arcát, a sok sikítást, emberi hangokat, újabb sikításokat, sírástól tompa szavakat. Ezeket álmodom. Minden amit látok a múltam, a történetem, a személyiségem része. Miért is kísértenek akkor ezek a rémképek engem? Aztán a kellemetlen félálomból egy emberi hang szakít ki. Azonnal felpattanok, minden érzékemmel a körülöttem lévő terepre összpontosítva. Satsut nem vonom ki mindaddig amíg meg nem hallom a nevemet. Legalábbis azt a nevet ahogyan a világ hív engem. Akkor egy kicsit kiemelem a hüvelyéből a kardot, de nem teszek semmit csak várok. Azonnal meg is lesz a hatása, hiszen a szemem előtt lángok csapnak fel. Vérvörös szemeim hatalmasra nyílnak ahogyan gyorsan körülpillantok és konstatálom a helyzetemet miszerint...
...meg fogok halni. 
Barom. Nem hagyom, hogy megöljenek engem.  
Minket? 
Engem. 
Egy ideig csendben nézelődök, aztán meglátom az embereket. Hogy a jó életbe lehet ilyen szerencsém mindig? De komolyan srácok ugye csak szórakoztok velem? Nem akarok meghalni. 
Csak fogd be és hagyd hogy én elintézzem a cuccot. Nem nem. Tehetetlenül és gyönyörű unott arccal nézem ahogyan az emberek felém futnak. De komolyan...
- Maradjatok már nyugton egy kicsit így nem lehet számolni! 
Motyogom miközben hosszú szempilláim megremegnek a szemem előtt. De tényleg. Igyekszem megszámolni őket, de miután mind megindulna elvesztem a fonalat. Rossz előérzetem támad a dologgal kapcsolatban. Satsu markolata ismerősen simul a kezembe, én viszont elengedem és csípőre teszem a kezem. Ez komoly? Szerintem nevetséges. Apró mosoly bujkál a szám szélén. A fejem iszonyatosan kezd fájni, ahogyan ellenállok Vérci utasításának miszerint meneküljek el innen. Unalmas is lenne. Hagyom, hogy közelebb érjenek és ekkor meg is történik az amiért érdemes volt ennyit álldogálnom. Ugyanis egy ember csak úgy paff, mint egy halom kavics úgy repült szét. A mosolyom immár féloldalassá lesz, ahogyan gyönyörködöm az előttem lévő szituációban. 
Menj már te...
Várok. Legközelebb melyik fog felrobbanni? Végül is úgy tűnik csak előttem vannak ezek a szépségek így... ja. Ha többet gyakoroltam volna egyszerűbben meg tudnám oldani. Chakrahasználat nélkül? Nem hinném. Amúgy is ennyi emberre... nem tudnám megcsinálni. Higgadt elmével szemlélem a futó embereket. Aztán egyszer csak bevillan valami. Megfogok és előhúzok egy kunait. Elhajítom, pont olyan szögben, hogy az egyik fekete szerkós fejébe álljon bele. Valószínűleg nem hallhatatlan egyik sem. Viszont én sem vagyok az. Hátrálok néhány lépést, de nem veszem le a szemem az ellenségről ami.... ROHADTUL KÖZELEDIK! A fejem újra fájni kezd. Az is megeshet,hogy eddig is fájt csak én másra koncentráltam. Fél kézzel átölelem egy fa törzsét, majd kezemmel intek az embereknek. 
- Csá lúzerek! 
Azzal persze nem számoltam, hogy a fa amire éppen a chakrámat irányítva sietek fel, félig ég. Idegesen harapok az alsó ajkamba, majd feljebb mászok. Persze nem a halálos magasságokba, hiszen mint tudjuk a füst felfelé száll. Egész jó vagy most Lulu. Aludtál? Szerintem inkább az életemet mentem Chibi. Engedd hadd segítsek. Erre már nem válaszolok, csak egy gyengébb ágra lépek ami messze eláll a a törzsétől és amikor a kritikus ponthoz érek egy kicsit visszahátrálok. Tudom, hogy nem lehetek idefent túl sok ideig. De talán meg tudom oldani. Ha két ember lenne... vagy öt akkor simán nekik ugranék és eltépném az összes mocskos kutya torkát de így... így nem lehetek meggondolatlan. Leülök a faágra és a bal lábamat a jobbra helyezem. 
- Tudjátok én szívesen csevegnék, de nem támogatom a kannibalizmust, így ha nagyon meg akarjátok sütni egymást csak rajta én itt leszek fent. 
Vidám hangszínem ellenére feszült vagyok. Néhány perc múlva továbbállok, talán egy fára, talán a földre ugrom, de itt nem maradhatok. Közben azért figyelek, hátha megláthatom a furcsa hang gazdáját. 
- Hé! Tök gáz amit csináltok. 
Hívhatnám Vércit, igen megtehetném, de nem győznék. Megoldom egyedül ha kell, hiszen... nem tudom mi lesz ha Vércinek engedem át az irányítást. Mindig egyel előttem jár ez igaz, de nem bízom a döntéseiben. Azóta egy kicsit pihentetem mióta fejen rúgta az öreget én meg több percig... óráig kábán ültem egy szikla tövében utána amibe belecsapták a fejem. Szóval ezek után inkább azt mondogatom, hogy nagylány vagyok én, meg tudom oldani egyedül. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Csüt. Júl. 06 2017, 19:30

//Nahellau, Satoshi helyett a staff profilommal jöttem egy életre tönkretenni a karaktered. De azért szeri van. ^^//

Az eldobott kunai-val könnyen célba találsz, és sikerül az egyik fickó fejébe állítanod, aki fájdalommal teli üvöltések közepette esik hátra, miközben a fejéhez kap. Minden bizonyára sikerült pont szemen találnod, de sajnos nem csodálhatod meg kezed munkáját, mert futásnak eredsz, egészen a tűzfalig, ahol felrohansz egy magas fára, és annak egy ágán pihensz meg, nem túl magasan, vigyázva arra, hogy ne a legszélén állj meg. A támadóid nagy része odaér, míg néhányan hátramaradnak, óvatosan lépkedve, bizonyára az aknák miatt. A hang forrását nem sikerül megtalálnod, vagy nagyon távol állhat, vagy álcázza magát, de a magasra felcsapó lángokból ítélve, a technikáját még mindig fenntartja.
A feketeruhások közül néhányan összenéznek, aztán rád, majd elmosolyodnak. Pár másodperc múlva az egyikük, színpadias mozdulatokkal fogja meg a kardját, majd rádmutat vele, és el is dobja. Ezt három másik társa követi, majd hogy nem egyszerre, így lehetetlen mindannyiukat egyszerre megfékezned. A kardok szinte sebészi pontossággal repülnek feléd, és mivel nem vagy túl magasan, el is fognak találni.
Amennyiben nem ugrasz le a földre, vagy kerülöd el valahogy a támadást, akkor a bal válladba fúródik az egyik kard, míg a másik három mellé megy, és lezuhansz a fáról, egyenesen a földre. Amennyiben valahogy sikerül elkerülnöd, és még az ágon maradsz, az megtörik kardod, és szerény személyed együttes súlya alatt, majd talppal esel a földre. Azonban, ha úgy kerülöd el a támadást, hogy leugrasz, guggolva érkezel a földre. Akárhogyan is, ellenfeleid ezúttal körbevesznek. Négy embernél már nincs kard, egy pedig, a távolból feléd tartók közül pedig már megint felrobban. Kis idő múlva, végül csak sikerül mindenkinek odaérnie (már aki túlélte az aknamezőt, biztos volt még egy pár robbanás amíg nem figyeltél), és mint egy dühös tömeg egy boszorkányt (még máglyád is van), körbeállnak. Pillantásaik nem olyanok, mint akik gyűlölnének, úgy néz ki, hogy ez nekik csak egy munka. Fogalmad sincs, hogy civilek-e, vagy ninják, de bizonyára az előbbi, bár ettől nem lesznek kevésbé veszélyesek, ugyanis a túlerő hatalmas. Néhányan random szurkálódni kezdenek, nem azért, hogy eltaláljanak, hanem azért, hogy megijesszenek, vagy támadásra ösztökéljenek, de ha túl sokat izegsz-mozogsz, el is fognak találni. Minden valószínűség szerint hallottak rólad, és vagy nem mernek támadni, vagy ki akarják élvezni a helyzetet. Undorító, nem de...? Ezek mind halállal büntetendő kutyák, akárkik is legyenek, akármit is akarjanak. De biztos lehetsz abban, hogy nem ismernek téged, csak hallhattak felőled, bár talán ez nem mondható el arról, aki egy tűzgyűrűbe zárt téged, hogy elkaphasson. Lehet, hogy csak közönséges útonállók, akiket ágyútölteléknek béreltek fel?
Akár hogyan is, ki kell evickélned valahogy ebből a helyzetből. Vajon te is elég leszel hozzá, vagy... segítségül kell hívnod sötét útitársadat? Egy biztos: támadóid nem fognak sokáig tétlenül figyelni téged, pláne, hogy már majdhogynem biztosak lehetnek győzelmükben, amennyiben harcra kerülne a sor. Néhányan még az ajkaikat is nyaldossák látványodra, a szemeikkel vetkőztetve, míg egy páran vérgőzös, gyilkolási vággyal teli tekinteteikkel szinte lyukakat égetnek beléd. Ezt már úgysem úszod meg szárazon... vagy sérülések nélkül... de legalább túlélheted, ha gyorsan cselekszel. A kérdés már csak az, hogy mit?

_________________
Aktív Mesélések:
Kuro, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi, Nara Akane, Kenshiro Mirubi, Hiromi Akio, Yukari Yama, Nanja

Fagyasztott:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Tensei Zento
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL 99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Júl. 07 2017, 23:11

//Annyira azt olvastam Nutella *.* Nutelllaaaaa//


Sajnos a csúnya hangot nem leltem meg. Gondolkozom, hogy dobáljak el le innen valamit, esetleg leveleket, hátha megvakulnak tőle ezek a barmok de... nem. Inkább csak üldögélek csendben, szinte nem is a baromarcúakra figyelek, hanem a füstre, a lángokra és a tűz ezer színére. Tényleg szép. Viszont kár, hogy nincs nálam víz. Akkor rálocsolhatnám. 
Nem aludna el. Idióta vagy...
Szerinted ezt mind komolyan mondom? Unatkozom és el kell ütnöm valamivel az időt. A baromarcúak ott lent úgysem csinálnak semmit. Nézd meg még csak fel se tudnak jönni idáig, egyenlő nem chakrahasználók. Vagy nagyon jól leplezik. Míg én magamban vitatkozom, egy kard húz el a fejem mellett. Azonnal az emberek felé kapom a fejem, hosszú hajam csak úgy lebeg utánam. felmérem a magasságot és már ugrom is. Vérci elégedetlenül morog a fejemben, de meg kellene értenie, ha ott maradtam volna... Guggolva, egész szerencsésen, érkezem a földre. Habár a térdemet kissé megviselte az akció, szinte azonnal felegyenesedem. Kellemetlen szituációba csöppentem, hiszen a körülöttem lévők... nos most kicsit mintha közelebb lennének. Azonnal azokra pillantok akik megpróbáltak dartsozni velem. Kezdem azt hinni tényleg félelmetes vagyok, ha ennyien itt vannak. Vagy lehet, hogy rosszkor vagyok rossz helyen? Körbepillantok. Nos ez nem a legjobb helyzet számomra. Messze nem a legjobb. Igaz, vannak kiskapuk, de a kezem nagyon hozzám nőtt már vagy tizenhét éve, nincs kedvem most elveszíteni. Főleg hogy nem itt fogok meghalni. Ridegen, gyilkos tekintettel nézek végig az "egybegyűlteken". A hangulatingadozásaim olyan gyorsak mint mindig, persze én tudom miért. Vagyis én. Köszönöm a tapsot minna-san, de most én jövök. Nem is figyelek , hogy közben mi történik körülöttem, csak idegesen harapok az ajkamba. Vajon fel kellene adnom végre? Nem nem. Ha még egyszer a fejem bánja... vagy rosszabb akkor huh. Akkor mit akarsz tenni? Mert eddig majdnem kardélre hánytak, megsütöttek és ne feledkezzünk meg, hogy félbeszakítotték a kedvenc álmomat. Azt amiben a múlt szellemei kísértenek? Aham. Örök kedvenc... tudod melyik a kedvenc részem? Na? Na? Kizárom a hangját. Nem érdekel amiről dumál. Hirtelen csöppenek vissza a szituációmba.
- Figyu srácok... tényleg aranyos dolog a kannibalizmus. De... ezt megszívtátok. 
Az utolsó mondat elején már a kardomon a kezem, de nem észrevehetően csúsztattam a markolatra és meg sem mozdítom. Nem. Nem fogok Vércire hagyatkozni. Nem? Kinyírlak ha vesztünk. A megszívtátok szóra már előre is lépek, a kardom a kezemben és a fegyvertelen emberek mellkasa előtt húzom el ívesen. Egyszer jobbra, majd később balra is. Miután megbizonyosodtam arról, hogy kidőltek hátrébb szökkenek. Tudom, hogy ezzel valószínűleg az összes baromarcú rám fog támadni, így a biztos esetben bal kezemben már a késem is ott van. Nem sok, de nem fogom hagyni, hogy csak úgy kicsússzon a kezeim közül az életem. Miután azokkal végeztem (mert valószínűleg annyitól csak meghalnak már... nem hallhatatlanok ha jól tudom ezek sem) átgondolom egy kicsit. A fák nem jók. Nagyon nem. Onnan ledobálnak mint egy céltáblát. Hm. Túl sokan vannak. A bushin nem használ, az összesen és engem is kinyírnának. Én tudom mi legyen. De te vajon tudod? Nem. Fogalmam sincs. Hülye kölyök vagy... Pontosan! Ezért csak olyan dolgokat tehetek amiket egy hülye kölyök tenne. Köszönöm Chibi. Lulu... mire készülsz. Hé! Gondold már át! Ennek nincs semmi értelme. Akkor... Próbálkozzunk, erre mit lépnek amit eddig és amit most fogok csinálni. Talán megritkíthatom őket. Úgy teszek mintha megbotlottam volna, a földre esnék. Erre feltehetőleg közelebb jönnek azért, hogy a poros fűves földön szúrjanak hasba. Milyen szép vége lenne. Nyam nyam. Tudjátok mit megcsinálom valahogy fszok. A földhöz közel a kezembe veszek egy kevés "port" (homok, föld, baktériumok stb) és egyszerűen körbeszórom minden felé. Elég sok ahhoz, hogy a sötétben egy kicsit vakítson. Főleg az ilyen összetételű erdei por a legjobb. Mosolyogva, félig guggolva húzom körbe has környékén a kardomat. Ha ezután rám támadnának azonnal felállok és talán szembenézek az ellenfelemmel. De nem ígérhetem, hogy ilyet nem teszek többet. 
- Tényleg én mondtam hogy dumáljuk meg. De ti úgy látszik némák vagytok. Ez dögunalmas. Kipróbálhatom sikítotok e? 
Arcomra felkúszik a mosolyom, ahogyan lassan egyik szemembe az őrület lángja költözik be Vércivel együtt. Furcsa érzés ez, de megengedem neki. Jobb kézben van a kard, ami azt jelenti nálam. A kés viszont nála. Na mit léptek srácok? 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.