Határvidékek

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Kedd Júl. 11, 2017 11:55 am

//Sállálá. Akarom mondani, Sharo Lu.//


Guggolva érkezel a földre, egy sérülés nélkül... legalább is azt hitted. A kard rendkívül közel ment el melletted, csak ellenfeleid botorságának, és a nem túl kedvező látásviszonyoknak köszönheted, hogy nem talált vállon. Azonban, bal válladból vér serken ki, de úgy néz ki, a penge csak végighúzta. Bár a ruhád felszakadt (ajaj), és a seb még vérzik is, bár alig. Ezt azonban vagy nem veszed észre, vagy nem túlságosan izgat, és egy rövid helyzetfelmérés után támadásba is lendülsz. Ívesen jobbra, majd balra suhintasz pengéddel, és egy pár random embert el is találsz. A hiba azonban az, hogy ezután hátraszökkensz, pont bele a mögötted álló tömegbe. Ezt egy pár mögötted álló ellenfeled ki is használja, és azonnal irányodba vág. Éles fájdalmat érzel a hátadban, ahogy egy penge végigszánt rajta. Az egyikük úgy néz ki meg is lökött, vagy megrúgott, így előre lépsz egy párat, mire hirtelen elölről ér egy vágás, ám ez sokkal jobban fáj. Minden bizonyára felbőszítetted a veled szemben állókat azzal, hogy ritkítottál egy kicsit belőlük. Egyik vágás sem túl mély, hála ellenfeleid képzetlenségének, azonban a fájdalom, mellyel járnak, ismerős. Egy szúrás éri a lapockádat, melyet úgy élsz meg, mintha egy darázscsípés lenne. Azonban, mielőtt tudhatnád, merre csapj, reagálni sincs időd, mire megtörténik a baj: valaki felnyársalja a lábadat egy pengével. A szúrás mögüled érkezett, és ha hátrafordulsz, hogy megnézd ki volt az, egy hiányos fogú, hiénaképű férfi áll mögötted mosolyogva, kardját a vádlidba mártva. A penge a földbe gyökerezik, te pedig féltérdre esel. Iszonyatos fájdalom hatol a lábadba. Ezután a kezeidet rúgások érik, melyeknek hála megszabadítanak pengéidtől, bár az egyik idióta pont a pengédbe rúgott, és ezáltal vér fröccsen ki a lábfejéből, egyenesen az arcodba. A társai ki is segítik őt onnan, mire valaki a tömegből megszólal.
- Engedjetek oda! - mennydörgi egy mély férfi hang, társai pedig félreállnak.
Egy, a többieknél jóval nagyobb, és vaskosabb termetű, középkorú, szakállas férfi áll meg előtted, szemeiből csak úgy sugárzik a gyűlölet. Fogalmad sincs, hol vannak a kardjaid, így védeni sem tudod magad, de az biztos, hogy ezt a fickót felbőszítetted valamivel.
- Igen, te vagy... - mondja, ahogy végigmér téged. - Te ölted meg a fiamat!
Ahogy felkiált, már csattan is egy pofon, olyan erősen, hogy úgy érzed, mint akkor, amikor egy sziklába verték a fejed. Vér buggyan ki a szádból, és ajkad felszakadt, az arcod pedig zsibbad. Ezután a férfi megragadja a hajadat, majd közel hajol hozzád.
- Miért... miért ölted meg őt?! Mit ártott neked?! Halljam! - kiáltja, miközben egyre szorosabban fog, a szabadon lévő keze pedig szinte remeg a dühtől.
A hangjában egyszerre ég a düh számodra jól ismert lángja, és a szomorúság kínkeserves kakofóniája is becsatlakozik a szimfóniába. A finálé pedig az, hogy talán még sosem voltál ekkora slamasztikában. Ami a mondandóját illeti, fogalmad sincs, miről beszél, sok mindenkit öltél már meg... lehet, hogy végeztél a fiával, lehet, hogy összekever valakivel. Lehet, hogy nem is Vérengző volt, hanem te. De úgy néz ki, hamarosan csatlakozol a férfi fiához, ha csak nem találsz ki valamit, nagyon gyorsan.
Ellenfeleid még mindig körbevesznek, bár az egyikük súlyosan megsérült, hála annak, hogy a pengédbe rúgott, míg néhányan holtan fekszenek, vagy az utolsókat hörgik. Üvöltések, és hahotázások hallatszanak, néhányan jól mulatnak azon, hogy mekkora visszakezes pofont kaptál. Te azonban nem. Egy penge van a lábadban, nem tudod Satsubatsu hol van, az is lehet, hogy valaki elvette, a tőrödnek pedig se híre, se hamva. A ruhád több helyen felszakadt, több sebből vérzel, és gyötör a fájdalom. Ha ez még nem lenne elég, jelenleg egy nagy termetű férfi emel fel a hajadnál fogva, ezzel pedig a penge újra, és újra felsérti a húsodat.
Hogyan tovább, Sharo Lu, Yukigakure démona? Ez lenne a befejezés, amit kivívtál magadnak? Ez az, amit megérdemelsz? Elégedett lennél holmi küldönccel, aki bevégezteti veled sorsod? Ez lenne egyáltalán a sorsod? Így akarod végezni? Nem... még nem.


//Előzőleg azt írtam, hogy amennyiben nem ugrasz le a földre, vagy próbálod elkerülni valahogy a támadást, a penge a bal válladba fúródik. Azonban, te úgy játszottad ki, a penge a fejed mellett megy el, és utána ugrasz le a földre, ennek azonban időrendben, szinte egyszerre kellett volna történnie. Nyilvánvaló, hogyha nem próbálod meg elkerülni a támadást sehogyan sem, vagy nem ugrasz le még a kardok landolása előtt sem a földre, akkor valamilyen úton-módon ártani fognak neked. Az ilyenekre legközelebb figyelj. Smile 
Ami a további cselekvéseidet illeti, nem tudtad átadni az irányítást Vérengzőnek, és nem tudtál földet dobni az ellenfelek irányába, ahogyan azt tervezted, hiszen már azelőtt elkaptak, viszont a tőrödet sikerült elővenned, bár már nincs nálad.//

_________________
Aktív Mesélések:
Kuro, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi, Nara Akane, Kenshiro Mirubi, Hiromi Akio, Yukari Yama, Nanja

Fagyasztott:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Tensei Zento
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL 99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Kedd Júl. 11, 2017 5:02 pm

//Ezért most beszívott Mickey-t kapsz: -.- //


Jeeej úgy imádom az ilyen szituációkat. De tényleg annyira vicces. Néha elgondolkozom hogy az embereket ennyire irritálja a hajam látványa? Miért mindig azt tépik meg? Soroljam? Először is azok a kutyák is a hajamat támadták akiknek megígértem a csillámpónikat, a vörös hajú hülyegyerek is és... ja az akinek nem mondjuk ki a nevét mert idegbajt kapok tőle. Unott tekintettel meredek magam elé, mint aki az egész körülötte lévő világot unja. De komolyan ha meg akartok ölni rajta. De ez így nagyon gáz. Csak a kezdők dumálnak ennyit. Nem akarod elmagyarázni mi történt az elmúlt percekben? Kuss. Olyan gáz vagy. Ha a fákon maradtál volna most lenne egy szemeeeem~ Add a szemedet Luluuu. Így is látsz mindent. De azt mondtad enyém a jobb. Nem. Amúgy a balban egyeztünk meg. Az viszont már nagyon nagyon régen volt. Neked fél év ilyen sok? Boszorka... Húzz vissza a helyedre. Most nem vagyok kedves kedvemben, hogy költőien fogalmazzak. Lelkileg labilis vagyok, ahogyan megint a másik oldalára fordul bennem a hinta. Hányingerem támad, de elfojtom magamban az ilyesmit. Azt hiszem tényleg össze kellene foglalnom nektek mi történt. Meg azt, hogy miért cseng a fülem ennyire. Készüljetek, véres lesz. 
Tehát miután lebucskáztam a fáról majdnem sikerült kitörnöm a lábam. Valahogy furcsa előérzetem volt, de a terveimet sajnos... nem tudtam kivitelezni. Fejben megvolt, de nem voltam elég gyors. Főleg hogy MEGINT A VÁLLAM! Miért mindig ez? Mindegy, a lényeg, hogy mivel sikerült nagyon ügyesen hátralépnem, most oda a pulcsim háta. Meg egy kicsit az enyém is. Sebaj, ott elférnek a hegeim. Csak az arcomat féltem, hiszen a homlokomra azóta használok alapozót mióta... nos volt egy kis balesetem egy ellenszenves sziklával. Annyira tudtam hogy ez lesz. Hadd meséljem tovább. Szóval Vérci rossz előérzete bekövetkezett és... basszus a hajpántom a földre esett. Ezt nem hiszem el... Bosszankodtam  egy ideig, de végül a fájdalom térített észhez. Valahogy a vicces kedvem azonnal elszállt (bár még gyászolom a drága kiegészítőt) amint megláttam a lábamban a pengét. Francba! Ez így nagyon nem jó. A következő amire emlékszem az, hogy a földön térdelek. Imádkozok érte, hogy lassan ne érezzem a lábamat, mert ez borzasztó. Mintha belülről próbálnának izomrostonként szétszedni. Mondtam már, hogy néha képtelen vagyok több dologra figyelni egyszerre? És most, a fájdalom vörös ködén át semmi másra nem tudtam gondolni csak a lábamban lüktető érzésre. Kurva életbe! Sosem szoktam káromkodni, de ez most... ez most annyira... ezután igyekeztem lenyugtatni magam. Persze semmi sikerrel. Az ujjaim megrándultak, ahogyan a kardomat kerestem, de nem találtam meg. És igen, akkor estem kétségbe. Vagyis... ez lehet, hogy viccesen hangzik, de nem én estem kétségbe. Hanem Vérci. Olyan hirtelen tűnt el, hogy szinte fizikai fájdalomként hatott. Tudom, hogy vissza fog jönni, mindig visszajön. De én addigra már halott leszek. Azt mondtam magamnak, hogy nem félek a haláltól. És tényleg nem. Az a rettegés amit most érzek nem a helyzet miatt van. Hanem a remegő ujjaim miatt. Az üres kezem miatt. Még soha az életben nem... Ezután pedig már tudjátok mi történt. Hirtelen ért a pofon amit kaptam. A fülem azonnal csengeni, míg az arcom égni kezdett. Vért éreztem meg a számban, a saját édes véremet. Imádom az ízét, de most ez is csak tompán hatott számomra. A hajam szenvedett egy keveset, majd valami nem túl barátságos embert láttam meg. Amennyit homályos látásomon keresztül észleltem belőle. 
Amíg én ezt most így lejátszom még egyszer magamban és a földet bámulom... Addig mintha az előttem lévő beszélne hozzám valamit. Persze nem nagyon érdekel miről van szó így nem is figyelek. Igen, rossz tulajdonság. Kemuriban mondjuk jól jött az idióták között. Valami viszont megfog a mondandójában. Ahaa~ szóval valami nyomorék gyerek miatt van így kiakadva az öreg? Vér folyik le az államon, kis patakban csordogál fehér bőrömön. A lábamban újra feléled a fájdalom. Szám a fájdalom ellenére mosolyra húzódik. 
- Akkor ha jól sejtem ez valami pitiáner kis bosszú? Igen? Hát mit is mondjak... Fogalmam sincs ki lehetett az, nem emlékszem a barom fiadra, de azt hiszem nem is érdekel. - még fojtatnám a halálos beszédet, hogy végül a halálba hajszoljam magam, de ekkor elakad a szavam, köhögőroham tör rám. Amikor újra felnézek, már nem én vagyok. Nem nem. Ezt nem engedhetem, én önmagamként akarok meghalni. Vérci kihasználta a rossz pillanatomat és... már mindegy is. Most nem az én javamra dolgozik. Vagy igen? - Most megöltök? Sorolnám az indokokat szívesen de... nem fogok más mondani, csak azt, hogy ez gyáva tett. Borzasztóan gyáva. Igen, a fiadért teszed? És ők miért? Ha ez csak a te érdeked akkor azok mit csinálnak itt? Annyi bátorság se szorult beléd te féreg, hogy tisztességesen próbálj megölni minket? 
Fájdalmasan harapnék az ajkamba, de még mindig nem az enyém a testem. Vérengző igencsak bátran beszélt, de tudom, hogy arra számít, hogy erre majd végeznek velünk. Egy próbát azért megért... Köszi Vérci. Megint egy agyatlan voltam. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Csüt. Júl. 13, 2017 7:45 pm

A férfi elkerekedett szemekkel, fogcsikorgatva hallgatja végig a szavaidat, miközben szabad keze ökölbe szorul. Ahogy, immár Vérengzővé avanzsálva, befejezted a mondandót, a fickó torka szakadtából üvöltve förmed rád.
- TE KIBASZOTT... - kezd bele, de szava szinte azon nyomban el is akad, amikor is, hirtelen, valami a mellkasába fúródik.
Ha jobban megnézed, láthatod, hogy egy... hatalmas szilánk nyársalta fel a szívét. Nem is szilánk, inkább... egy rendkívül vékony tőr? Nem, sokkal inkább olyan, mint egy... jégcsap? A hirtelen fájdalomtól, a behemót méretű férfi ütésre emelt keze lelankad, majd fejét sérülése irányába mozdítja. A körülötted lévő tömeg elcsendesedik, és ijedten néz körbe. A téged bántani készülő fickó még egy jégcsapot, inkább rendkívül hosszú jégszilánkot kap, ezúttal egyenesen a fejébe, amitől szorítása a hajadon megenyhül, majd elenged, ő pedig azon nyomban eldől. Mielőtt még a többiek akár csak szóhoz is tudnának jutni, egy teljes jégszilánk-arzenál (azaz szinte több ezer, szemmel láthatólag minden irányból) indul meg feléjük a semmiből, és csinál belőlük trappista sajtot. Az összes szilánk derékmagasság fölé célzott, így téged, aki a földön térdelt, még csak el sem talált, bár az egyik elsuhant a hajad mellett. Több sebből vérezve, mindannyian holtan esnek össze. Kész hullahegyek állnak körülötted, vérük szinte patakokban folyik. Amíg a férfira, aki meg akart ütni téged, pontosan céloztak, a téged bekerítő tömeget már csak egy "golyózápor" érte. Még azok is, akik életben maradtak, rövid idő után feladják a küzdelmet.
Ha körbenézel, hogy vajon ki lehet a hirtelen támadás forrása, egy alakot láthatsz közeledni feléd. Fekete, hosszú kabátja van, melynek gallérja szőrmében végződik. A fiatal, sármos, sápadt fehér bőrű, szemmel láthatólag húszas éveiben járó férfi végigsimít, hátrafésült, ébenfekete hosszú haján, ahogy egy sanda félmosoly kíséretében közelít hozzád. Fekete bőrkesztyűket vesz fel kezére, majd megáll veled szemben, tisztes távolságra, végül összekulcsolja a karjait.

- ***** *****, azaz Sharo Lu. Üdvözöllek. - mondja bársonyos hangján az új jövevény, ki minden bizonyára a jégszilánkok tulajdonosa (de nem lehetsz biztos abban, hogy mindet ő lőtte ki).
Az első két szó amit kimondott... pedig az igazi neved volt, kétség sem fér hozzá. Ez a férfi ismer téged.
- A nevem Mogami Sakamoto, és Yukigakuréból jöttem, azzal a céllal, hogy visszavigyelek téged a faluba, ahol felelsz a bűneidért. Minden bűnödért. - mondja szigorú tekintettel, ezután egy pár lépéssel mögéd kerül.
Szépen, lassan lépdel, közben pedig rád sem néz. Rendkívül biztos magában. Mintha akarná, hogy megtámadd. Amint odaért, egy mozdulattal kirántja a kardot a lábadból. Éles fájdalom járja át a vádlid, és a sípcsontodat. Úgy néz ki, a penge csontot ért. A seb mindezek tetejébe még vérezni is kezd. Eztán, a Mogami névre hallgató férfi ismét visszavándorol az eredeti helyére, megint csak, szépen lassan, és amint ismét szemben áll veled, egy suhintással eltünteti a pengéről a vért.
- Szép példány. - jegyzi meg, csodálva a fémet. - Kár, hogy egy ilyen csőcselék kezében kötött ki, mint amit utánad küldtek... de sebaj. 
Az először látott félmosoly ismét visszatér arcára, amint végigmér téged, majd füttyent egyet.
- Előjöhetsz! - kiált fel.
A semmiből egy ninja tűnik fel mögötte, egy arcát takaró fekete maszkkal. Sokkal alacsonyabb, mint a magas, sovány Mogami, és a maszktól eltekintve ugyanolyan ruhát visel, mint a többiek, akik korábban bekerítettek.
- Mondhattad volna, hogy kinyírod az embereim. - szólal meg a Mogami mögött álló férfi.
A hangja alapján felismered, ő volt az, akinek a kiáltására felébredtél.
- Majd később megköszönöd. - böki oda neki Mogami, miközben fél szemmel ismét a kezében lévő pengét bámulja. - A fizetségedről holnapra gondoskodom, menj és oltsd ki a tüzet. - adja ki a parancsot Mogami, majd a maszkos férfi bólint, és ismét eltűnik.
Ha körbe nézel, észreveheted, hogy a lángok már nem csapnak annyira magasra, mint előzőleg. Biztos lehetsz benne, hogy Mogami "üzlettársa" szította őket.
- Ami pedig téged illet, Sharo Lu... - kezd bele Mogami, amint rád néz, közben pedig a kard markolatát fogja a kezében. - Választást kapsz. Vagy szépen, csendben velem jössz, és gondoskodom róla, hogy visszatérésed a falunkba kényelmesen teljen... már amennyire megérdemled. Vagy pedig, ellenszegülsz. Utóbbi esetben... nem vállalok felelősséget az esetleg sérüléseidért. Vagy halálodért.
Ezután Mogami szemrevaló, de mégis sokat sejtető mosolya egy tenyérbemászó, szinte hiú vigyorba avanzsál, mely szinte ösztökél téged arra, hogy megtámadd. Nyilván erre számít. Ha a köréd lévő hullahegyre nézel, a vér és bensőségek tengerében megláthatod Satsubatsu-t, és a tőrödet. Könnyedén elérheted őket, de nagyon megsérültél... biztos, hogy így lenne esélyed ez ellen a Mogami ellen, főleg, hogyha tényleg egyedül intézte el mind a száz bérencet?


//Megjegyezném, hogy nem lenne bölcs dolog megtámadni Mogami-t, addig amíg beszél hozzád, persze ettől függetlenül megteheted. Smile //

_________________
Aktív Mesélések:
Kuro, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi, Nara Akane, Kenshiro Mirubi, Hiromi Akio, Yukari Yama, Nanja

Fagyasztott:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Tensei Zento
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL 99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sharo Lu on Vas. Júl. 16, 2017 4:25 pm

//Hogy ne kavarodj össze drága (khm khm) mesélőm, előre szólok, hogy lesz néhány váltás a megfigyelőként létező Lu és a cselekvő Vérci között. Lu az E/1, Vérci pedig az E/3. ^^//


Beletörődött arckifejezésünkből egy másodperc alatt döbbent, tágra nyílt szemekkel. Már fel is készültem lelkileg arra, hogy a testemnek valami bántódása esik de ekkor... teljesen ledöbbenek. Egy ideig levegőt sem veszek amikor meglátom hogyan szúródik valami az előttem lévő férfi mellkasába. Először pengének vélem, ám nem sokkal később Vérci gondolataiból ki tudom venni, hogy jégcsapról van szó. Körbetekintenék, hogy honnan jött ilyesfajta támadás, ám most csak külső megfigyelő vagyok. Kérdezhetném Vércit, de valószínűleg kedvesen ignorálna aztán tovább játszaná a nagymenőt a testemben. Semmi sem mozdul. A férfi még kap egyet, majd elengedi a hajamat és a földre esik. Úgy kell neki! Mint egy zsák krumpli! A fejbőrünket húzó érzés azonnal megszűnik, ahogyan a hajam a szokásos enyhén lebegő mozdulatával a vállainkra esik. A lábunkat még mindig égeti a fájdalom, de Vérci nem tesz semmit ellene. Furcsa, de most mindenre közösként kell utalnom. Most nem csak én vagyok... én most csak egy röpke gondolat vagyok. Egy csepp a folyóban aminek a sodrását lehetetlen befolyásolni. Vérci...Nem bízom benne. A döntéseiben. Harc közben borzasztóan tud viselkedni de most... talán az ilyen helyzetekben megállja a helyét az a büszke tyúk. Ch... Ezt hallom ám. Elfordítja a fejét, hogy jobban lásson, így én is más képet kapok. Az emberek akik eddig körülálltak minket most mind haldokolnak, mindannyiukat átszúrta egy vagy több jégcsap. De honnan? Valószínűleg valamiféle technika lehet. De akkor is... mégis mi folyik itt? Minden zavaros körülöttem. A lábamban továbbra is érzem a fémet, fájdalmasan, valósan. Furcsa hogy én érzek mindent, hallok mindent, de csak valami furcsa köddel körülvéve. Ezt hívják őrületnek? Vérci mélyen hallgat, csak akkor szisszen fel amikor meglát valakit felénk sétálni. Nem ismerős az alak, de valahogy nem is érdekel. Csak el akarok innen futni, a szabadon, elrejtőzni, valahol ahol melegebb van. Hogy én mennyire utálom a telet... Ilyesmiken merengek miközben furcsa dolgok történnek körülöttem. 
Óvatos. Most annak kell lennie. Hogy fél e? Nem. Viszont az események amik körülötte történtek mindenképpen zavarosak. Nem tudja hova tenni az alakot, aki lassan a közelébe ér, de nem számít semmi jóra. Valószínűleg ő is Lulura vadászik. Ha belegondol akkor rengeteg tett az ő nevéhez tapad, a másik lány néha csak sírni és ellenkezni tudott. És még azt sem. Akkor kezdődött minden, azon a napon amikor Lulu nem tudta volna megölni Őket. Ő megtette. Aztán már ment minden mint a karikacsapás. Merengéséből az idegen szavai szakítják ki. Felé kapja a fejét és szemügyre veszi. Semmi különös, bár Lu nem ezt mondaná, ő csak a veszélyforrást látja az ismeretlenben. És akkor hirtelen elakad minden. A sötétség egy pillanatra veszi csak körbe és már vissza is rántja oda ahová tartozik. A csendes megfigyelésbe. 
A vállaim megremegnek egy kicsit amikor visszatérek a testembe. Földöntúli élmény az ilyesmi. A nevemet hallom, azt amitől Vérci annyira megijedt. Fél attól a névtől, úgy mint a tűztől. De én képes vagyok homokot szórni arra az átkozott tűzre. Végigpillantok az átkozotton aki valószínűleg előző támadóim mostani támadója. Ok ez hülyén hangzik. Szóval aki megölte a barmokat. De egyedül? Ki tudja... Most úgy sem ez a legfontosabb. Honnan tudja a nevemet? Éppen mondanék valamit, de ekkor meg is magyarázza mi is folyik itt. Lélekben kétségbeesek. Nem nem. Tudod mikor rohadt szemét! Ekkor viszont a csávó valami M-betűs nevű mögém lép és kihúzza a kardot a lábamból. Sötétség. 
A fájdalom adta lehetőséget kihasználva újra helyet cserélt a naiv kicsi lánnyal. Hányingere támad, a fájdalom pedig újra kicsírázik a lábában. Vékony, elnyomott sikításként csuklik meg a hangja. Azonnal össze is rogyna, ha nem lenne benne annyi büszkeség, hogy megtartsa magát a karjaival. A seb erősen vérezni kezd újra, de őt ez sem hatja meg túlságosan. Csak egy dolog lebeg a szeme előtt. Hátra helyezi a súlypontját és kezeivel támaszkodva ül le, hogy láthassa a sebet a lábán. Nem vészes, de így is beletelik majd egy kis időbe hogy meggyógyuljon. Végignézi a jelenetet és le is szűri belőle hogy... Ezek ketten valószínűleg összedolgoztak. Az a Mogamiként bemutatkozó valamiféle fizetséget emleget - eszerint felbérelte azt a maszkosat. Vérengző a hangot is beazonosítja mint azt a kellemetlen zajt ami felébresztette Lulut, így megszakítva az álmot amit ő bocsájtott feléje. Amikor a maszkos felszívódik egyedül marad azzal a.... furcsa férfival. Lu mit tenne most? - fut át elméjén a kérdés, de el is hessegeti a gondolatot. Most az övé a test, neki kell döntenie. Lu valószínűleg beszólna ennek a Mogaminak aztán meg meghalna. Épp ezért... neki nem szabad ezt tennie. Az ajkába harap miközben vívódik magában. Ha belegondol akkor ez mindenképpen egy vesztes szituáció. Ha felidegeli magát abból megint a szokásos lesz, azt nem akarja. Viszont ha... A fejét ingatja. Nevetséges. Ez az egész! Ő nem fog visszamenni oda, nem fogja kitenni ennek Lu elméjét. Mert akkor ő abba beleőrül. Még ha ez nem lenne elég. Lu... ő nagyon vizuális ember, ha vissza kellene mennie oda valószínűleg összeroppanna. Most hallgat mint a sír, ami aggasztja Vércit. Ám a szituáció mulattatja. Ő maga a hangulatingadozás. Egyszer komoly, máskor már fulladozik a nevetéstől. Lu is ilyen, de... ő inkább már értelemben. Elmosolyodik ahogyan a férfire néz. 
- Hogy mondod? Nem vállalsz felelősséget? Igen? Milyen nyugtató tények. - kuncog egy kicsit majd egyik tincsét csavargatva folytatja -  Csak hogy tudd... én nem megyek vissza abba a leptratanyába. És most mi lesz? Megölsz? Ha megteszed kérlek itt áds el a hullánkat mert itt nem olyan fagyott a föld. 
Szinte csevegő hangnemben beszél, de szemei mást üzennek. Lélektükrei megint kicsit olyan csillogó, szinte fénylő vörös hatást keltenek, mint mindig Vérci jelenlétében. Kezével bármikor Satsuért nyúlhat ha a férfi rá támadna, de nem tesz semmit, csak üldögél ott a földön, szinte gondtalanul. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 428

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szer. Júl. 19, 2017 3:12 pm

Mogami felhúzza a szemöldökét, majd sóhajt egyet.
- Szívesen végeznék veled itt helyben, de tudod, az a kettőnk közti különbség, hogy én nem vagyok hajlandó beszennyezni falunk becsületét. Egy háborúban semlegesnek maradni kívánó ország egy elveszett ninjája, őrült tömeggyilkos módjára ámokfutott az Öt Nagy Nemzetben. Azt hiszed, a tetteid után Yukigakure engedni fogja, hogy ilyen könnyen megúszd? Azt hiszed, én engedni fogom? A halál megváltás lenne neked. - mondja gyűlölettel teli hangon, ezután pedig csettint egyet.
Mint egy parancsszóra, a csettintés után szinte azonnal, erős fájdalom nyilallik a tarkódba, majd elveszted az eszméleted.

***

Egy vödör hideg vizet öntenek a képedbe, erre pedig felkelsz. Nem tudod meddig lehettél eszméletlen, de legalább egy napig biztosan. Kezdesz éhes, és szomjas is lenni.
- Ébresztő! - kiáltja egy férfi, vödörrel a kezében.
Ha körbenézel, láthatod, hogy egy sötét szobában vagy, mely leginkább egy hajó belsejére hasonlít. A folyamatos mozgolódás és rezgés miatt biztos lehetsz abban, hogy egy hajón vagy. Na meg, a hullámok csapódásának hangjaiból is meg tudod mondani, illetve abból is, mert már sokszor utaztál a tengeren. Miután a matróz (vagy talán kalóz, de ez nem látszik rajta) meggyőződött arról, hogy felkeltél, a vödörrel a kezében elmegy, majd Mogami lép ki a sötétségből. Egy székben ülsz, kezeid és lábaid lekötözték, és egy fegyvered sincs nálad, a sebeidet azonban ellátták. Ám, ahogy végignézel Mogami-n, egy ismerős, vörösre színezett pengét tart a kezében. Ez a tiéd... ez Satsubatsu.
- Jó "reggelt", Sharo Lu. - mondja unottan Mogami. - Hamarosan megérkezünk a Víz Országába, ahonnan majd átszállunk a Hóba, aztán otthon is vagyunk.
Miután befejezte mondandóját, Satsubatsu-t veszi szemügyre.
- Gyönyörű kard. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen... korcs kezében kötött ki, mint amilyen te vagy. Egy alávaló bűnöző nem méltó arra, hogy egy ilyen remekül megmunkált pengét forgasson. Lefogadom, hogy loptad. - ezután leveszi a szemét a kardról, majd közeledni kezd feléd, végül centiméterekre előtted áll meg.
- Azok után, amit tőled láttam, csodálkozom, hogy egészen idáig sikerült meglógnod előlünk. Hogy érted ezt el, Sharo Lu? Netán kihasználtad női bájaid? Vagy volt egy segéded? Esetleg ez a penge teszi? - kérdezi, miközben felmutatja Satsubatsu-t. - Van valami különlegessége, amiről nem tudok?
Nyilvánvalóan, nehezen fér Mogami fejébe, hogyan tudtad idáig elkerülni az elfogatásodat. Ha nem válaszolsz, vagy nem tetszik neki a válaszod, pofon vág, majd szabad kezével megszorítja az állkapcsod, miközben rendkívül közel hajol hozzád.
- Megfogod tanulni, mit jelent az, hogy elárulod a faludat. És meg fogod tanulni, mi az a kötelességtudat! Értetted?! - kiáltja dühösen, majd végül elengedi az arcod, majd járkálni kezd körülötted.
Amennyiben úgy válaszoltál, ahogy az neki tetszik, csak bólint egyet, majd csendben kezd járkálni, fel s alá a helyiségben. Végül, úgy egy órányi csend után (feltéve, hogy nem szóltál hozzá semmit), hangos robaj, és szinte folyamatos rázkódás kíséretében, a hajó megáll. Partot értetek.
- Megérkeztünk. - mondja Mogami, majd csettint egyet.
Két ember lép ki a sötét szoba egy-egy oldalából, mindketten hófehér ruházatot és maszkot viselnek, valószínűleg azért, hogy beleolvadjanak a Hó Országának természetes környezetébe. Az egyik a jobb oldaladon, a másik a bal oldaladon áll meg, közben Mogami odalép hozzád, és egy határozott mozdulattal átvágja a kötéseidet. Ha valamivel próbálkozni akarsz, itt az ideje. Ha nem teszed, akkor az egyik fehérruhás ninja szótlanul megragadja a karodat, majd felállít a székről, végül a hátad mögé tekeri mindkét karodat, majd egy kézzel közrefogva őket, kivezet a szobából. Ha nem vagy hajlandó előremenni, Mogami könyökkel gyomorszájon vág, és ezt kihasználva rángat előre a kétlábonjáró bilincsed.
Embertelen, ahogy a bűnözőkkel bánnak, nemde? Kivezetnek a hajó elejére. A hideg tengeri levegő hatására fázni is kezdhetsz. A ruhád még mindig szakadt, és bár a sebeidet bekötözték, ugyanazt a szakadt göncöt adták vissza rád, vagy csak feltépték ott, ahol a sebet kellett ellátni. Az utóbbi valószínűbb (a két felszíni vágást egyébként nem kötözték le, a vádlidon találhatót azonban igen, amiatt pedig még mindig nehéz lábra állnod, és nehezedre esik tartani immáron fogvatartóid tempóját). A matrózok szótlanul bámulnak titeket. Senki sem hajlandó segíteni neked, még csak meg sem szólják azt, ahogyan bánnak veled. Bizonyára Mogami a tudtukra adta, ki vagy, és mit tettél. Talán vártad is ezt a bánásmódot. Bár a matrózok mindegyike férfi... mire is számíthatnál tőlük? Csendben figyelik, ahogy lesegítenek a hajóról... azonban. Egy vékonyabb deszkán kell átkelniük, hogy leszállhassanak a vitorlásról, és földet érjenek.
Egy parton értetek földet, ahol egy lelket sem látsz magad körül. A közelben van egy erdő, a távolban pedig hegységek. Mogami marad leghátul, te lépsz le először a deszkáról. Ha meg akarsz szökni, itt az alkalom, de hogyan szerzed vissza Satsubatsu-t? Mogami elgondolkozott valamin... csak a semmibe bámul, a kardoddal a kezében, míg vele szemben vigyázzban áll a másik hófehér ruhás (feltehetőleg) yukigakurei. Itt kellene cselekedned? Ha meg akarsz szökni, megteheted. Azonban... hamarosan egy erdőségbe fogtok belépni, talán ott célszerűbb lenne leráznod őket. Ha szerencséd van, nem is értek ki az erdőből, mielőtt leszáll az éjszaka, hiszen ahogy látod, már naplemente van.
Amennyiben nem teszel semmit, a másik fehér ruhás fickó is leszáll a hajóról, majd legvégül Mogami. A közvetlenül mögötted álló férfi még mindig szorosan fogja a karjaid, miközben végigvezetnek a parton. Ismét egy kitűnő alkalom a szökésre... lehet, nem gondolnak arra, hogy megtennéd, mert Mogami azt hiszi, kellően megfélemlített? Vagy éppen arra akarnak rávenni, hogy megpróbálj megszökni? Hiszen mindenki tudja, milyen a Víz Országa, és milyen Kirigakure... bár ha meg akartak volna ölni, megtették volna a Füstben is, nem? Annak az országnak még rosszabb híre van, mint a Víznek, ezt pedig te is nagyon jól tudhatod.
Akár hogy is, hogyan tovább, Sharo Lu?

//Jó, most lehet, hogy kicsit brutál voltam, de szerintem reális, hogy ilyen bánásmódot kap egy körözött bűnöző, aki ráadásul elveszett ninja is, azaz a faluja szemében egy áruló. Akár hogy is, lookie here, találtam egy topicot csak nekünk! *.* Ide kérném a következő posztot: http://narutohun.niceboard.org/t3028-viz-orszaganak-partjai //

_________________
Aktív Mesélések:
Kuro, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi, Nara Akane, Kenshiro Mirubi, Hiromi Akio, Yukari Yama, Nanja

Fagyasztott:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Tensei Zento
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : A Holdon napozom


Adatlap
Szint: S
Rang: LvL 99
Chakraszint: Forthehorde

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.