Hazukage Ishida

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Hazukage Ishida

Témanyitás  Hazukage Ishida on Pént. Jan. 10 2014, 16:12

Ezer sárkánykarom: Komoda

     Általában tájleírással kezdenék, de ez most nem az az eset...gyorsan összefoglalom mi is történt. Hosszú ideje igyekszek a sárkányokat magam mellé állítani egy nagyobb cél érdekében. Egyik másik segítőkész és megad nekem tartózkodási helyeket társaikról akikről úgy vélik alkalmasak e célra. Aurun egy már szerződést köttetett sárkány el mondta nekem merre találom Komodát, de csak azért, hogy végre lerázhasson. Komodárol azt hallottam, hogy legendás erejével és taijutsu specializálódásával hihetetlen és legyőzhetetlen ellenfél. Persze mindenki csak addig legyőzhetetlen amíg nem találkozik egy méltó ellenféllel aki minden bizonnyal nem én leszek. Futsuval, drága barátommal nekivágtunk az úti célunknak konoha erdejének. Pár óra alatt meg is találtuk azt az emlékművet amit Aurun említett számunkra. És amire számítottunk az nem az volt, mint amit ott találtunk.
     Legalább egy tucat ember állta körbe Komodát aki törökülésben relaxált és hatalmas termetével még így is kimagaslott közölük. Első ránézésre azt hittem, hogy közösen relaxálnak, de jobban szemügyre véve azt kellett látnom ahogy mindegyikük üti és rúgja Komodát teljes erőből, az agressziótól eltorzult arccal. Futsu magasra húzta pofáját és kivillant hatalmas éles fogazata. Mire ráemeltem tekintetem, Futsu már teljes sebességgel rohant neki az embereknek. Elordítottam magam. A szélben szálló hangom ami Futsu nevét vitte, hamar megütötte az emberek fülét, akik úgy megdöbbentek, hogy mozdulni sem tudtak. Futsu elvakultan támadt, de szívén viselte, hogy a primitív szegény emberek, tudatlanságukban ártanak olyannak aki meg sem érdemli, nem azért teszik mert tudják, hogy mit is tesznek. Nem tétovázhattam én is rohanni kezdtem. Futsu bevetette magát az emberi tömegbe és ugrás ugrást követve mindenkit félresöpört Komoda közeléből, aki még mindig mozdulatlanul relaxált. Az emberek, ki elesve, ki egyensúlyát keresve, hangosan ecsetelték, hogy ez mennyire nem tartozik ránk és, hogy megérdemli ez az 'izé'. Komolyságom felváltotta a düh, de megtartottam jó szokásom és átgondoltam mit is tegyek, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy illedelmesen arra kérek mindenkit, hogy térjenek otthonaikba és többet ne keressék Komodát. Természetesen voltak akadékoskodók akik mégiscsak inkább hazatértek amint meglátták az elhatározott komolyságot a tekintetemben, amikor rájuk emeltem azt. Miközben támolyogtak el az emberek én azon merengtem, hogy Komoda, miért nem moccant meg miközben ütötték. Nem állt szándékomban túl sokáig ezen rágódni ezért hát inkább megszólítottam.
-Üdv Komoda.-meghajoltam.-A nevem Hazukage Ishida.
A Hazukage név hallatán kipattant Komoda szeme és felemelte fejét. Előttem ült és így is egy magasságban találkozott a tekintetünk.
-Omitofu.-szólt hozzám.-Az én nevem Komoda, Aurun már említette, hogy felkeresel, ebből kifolyólag kikövetkeztetheted, hogy volt időm kitalálni, hogy én miként tegyelek próbára.-majd levegőt vett és csak nézett.
-Mit gondolsz készen állsz?-közben felállt és megmutatkozott hatalmas termete.
Hirtelenjében nem tudtam mi lenne a megfelelő megnyilvánulás, vágjam rá, hogy mehet és tűnjek túl nagyképűnek, vagy mondjam azt, hogy attól függ miről van szó, és akkor nyámnyilának tűnök. Eltelt néhány másodperc míg gondolkoztam, majd arra jutottam, hogy ha meg sem szólalok az még rosszabb, ezért csak bólintottam egyet, bizakodó félmosollyal. Komoda arcára is mosoly ült amiből arra következtettem, hogy eddig megálltam a helyem. Az izmai kidolgozottságának nincs párja és a kisugárzása olyan erővel bír, hogy arra nincsenek szavak. Maga mögé biccentett és jelezte, hogy kövessem. Nem igazán tűnt a szavak sárkányának, de minden kérdésemre válaszolt a maga módján.
-Bocsáss meg, de hova vezetsz minket?-kérdeztem a legmélyebb tisztelettel.
-Egy vízeséshez vezetlek ahol a próbád első részére kerül sor.-meg sem fordult, csak fejjel és közben ment tovább. 
-Megkérdezhetem, hogy mióta foglalkozol a taijutsuval?-próbálkoztam barátkozni újdonsült ismerősömmel, ne legyen olyan unalmas az út.
-Már meg is kérdezted Ishida.-mosolygott hátra, de ugyanúgy ment tovább.-Ami azt illeti nem emlékszem mióta, mert amióta az eszem tudom...na szóval már akkor régóta gyakoroltam.
Nem tudtam, hogy ez most mit is jelent de összességében már azelőtt elkezdhette, minthogy emlékeket kezdett elraktározni. Mielőtt még egyet kérdezhettem volna már ott is voltunk. Meglepett, mert nem is hallottam vízcsobogást, de egyszer csak ott voltunk. Ráfogtam, hogy elkószáltam a gondolatok mezején. Komoda végre megállt és megfordult egyenesen rám nézve. Közölte velem, hogy a vízesés aljában kell ülnöm és nem szabad elaludnom. Mi sem egyszerűbb. Levetettem felszerelésem és mindössze egy kisnadrág volt rajtam. Elindultam a vízbe ami kellemesen hűvös volt, úgy képzeltem, hogy egy melegvizű forrás van a talajszintben és ezért nem olyan hideg a víz. Léptem kettőt, majd dörmögő hang szólalt fel mögöttem. Hátratekintve Komoda 'köhögött' és kezében tartotta a pólóm nadrágom és cipőm. Ekkor tudatosult bennem, hogy belesétáltam a csapdába, túlságosan is megbíztam benne és nem gondoltam arra, hogy fegyverek nélkül maradok. Azonnal felmértem a lehetőségeim, mire ráeszméltem, hogy a felszerelésem többi részéhez hozzá sem nyúlt. Elgondolkodtam. Nem is állt közém meg a fegyvereim közé, vagyis vagy nem vagyok ellenfél számára, de még kicsit se, vagy pedig nincsenek ellenséges szándékai. Azután megszólalt. Mint aki gondolat olvasó lenne tudta, hogy mit kell mondania, hogy mi járhat éppen a fejemben.
-Nyugodj meg ez a próba igazi része, a víz csak azért kellett, hogy levetkőzz és megfeledkezz a felszerelésedről, ruháidról. Ha csak szimplán arra kérlek vesd le őket még elrejtettél volna az alsódba egy fegyvert. A feladatod, hogy vissza szerezd az öltözéked darabjait...puszta kézzel.-arca komoly volt mégis semmit mondó, részemről szerintem nem akarta személyes útra terelni a próbát. Teltek múltak a másodpercek és úgy határoztam bele adok mindent, nem becsülhetem le őt...ám ekkor hirtelen megtáltosodott és nekem iramodott, mire én félre ugrottam, de nem sokon múlott, hogy elkaszáljon, majd megfordult és egy ugrás rúgás kombinációval akart félre söpörni, az idő szinte lelassult miközben behúztam a hasam és meggörnyedtem, mert csak milliméterekkel suhant el lába a hasam előtt. Az adrenalin pillantok alatt átjárta a testem minden centiméterét és az agyam reflexszerűen válaszolt. Az idő alatt amíg lába előttem lendült el, könyökkel amekkora lendületet és erőt tudtam gyűjteni lesújtottam a vádlijára ami legalább akkora volt, mint az én egész lábam, ezért igyekeztem a csonthoz ütni, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzak. Lesújtottam és éreztem, ahogy a könyököm neki feszül a lábszár csontnak, nem védekezett legalábbis ami történt erre utalt. A lába a földbe csapódott és fél térdre rogyott, de én nem álltam meg. A könyökölés lendületét használva felugrottam a feje magasságába és az arca előtt a levegőben a szemébe néztem, és amit ekkor láttam teljesen meglepett. Mosolygott, mint aki nem élvezte a harcot már mióta, az öklöm közeledtét látván becsukta a bal szemét, hogy a jobbomtól érkező ütés nehogy megsértse, de még ekkor is mosolygott, kissé ki is zökkentett, majd hirtelen beugrott, hogy mi is a feladatom és az öklömmel lesújtva az arca előtt ütöttem el és a hónaljához szorított pólómra markoltam, ezt követően két lábammal mellkasára landoltam és amekkora erővel csak tudtam elrugaszkodtam róla. Sokkal messzebb repültem, mint vártam el is feledkeztem róla, hogy a súlyokat is levettem magamról, ekkor jöttem rá, hogy már évek óta nem vettem le őket csak fürdéskor és nem is emlékeztem milyen azok nélkül harcolni, el felejtetem, hogy mennyivel könnyebb és gyorsabb a mozgásom a bilincseim nélkül. Földre landolva azonnal belebújtam a pólómba nehogy vissza vegye és újra meg kell szerezzem. 
-Ezek szerint akkor nem kell mondanom, hogy közben megöllek ha nem sikerül megszerezned tőlem a ruháid. Ám kissé megleptél be kell, hogy valljam. Tudod. Aurun nem mondta, hogy ilyen gyors vagy és azt hittem, hogy ütést kapok, még a szemedben is azt láttam, hogy meg fogsz ütni, nem pedig elveszed az egyik ruhád. Kellemeset csalódtam, de ne feledd, hogy most már nem lesz olyan könnyű dolgod.-felemelte bal kezét jelezve, hogy támadjak és másik kezét háta mögé tette.
Teljes sebességgel futottam felé, majd felugrottam és elordítottam magam.
-Futsu! Gatsuuga!-én előröl mell magasságban találtam el ami nem okozott volna neki problémát, mert még csak a kezét se helyezte közém és maga közé, de hátulról Futsu láb magasságban pont a már egyszer megütött lábát trafálta el, amitől kibillent az egyensúlyából és én felfelé pattantam róla a levegőbe, Komoda pedig féllábon kissé hátradőlve igyekezett vissza tenni lábát maga alá mielőtt még hátra esik. A levegőben ordítva egy Tsuugaval szándékoztam földre küldeni. A levegő körülöttem úgy áramolt pörgésemkor, mintha csak egy kisebb tornádó szállna alá az égből. Komoda acélos mellkasát találtam el. Nem nyögött, semmilyen hangot nem adott csak egy puffanást a földön. Szemet szúrt, hogy nem látom a kezét amiben a ruháim vannak, majd az agyamnak beötlött, hogy nem húzta ki maga alól, inkább ráesett, csakhogy ne szerezzek még egy darabot a kellékekből. Hátra húzódtam amíg felállt, mert esélyem sem volt abban a helyzetben megszereznem alóla ami kellet, muszáj volt visszavonulnom. Lassan állt fel, mint aki éppen, hogy csak pihenni heverészett le és leporolta magát. Ismét mosolygott, majd lendületet vett közben a föld is megsüllyedt a lába alatt és rohamot indított. Az arcomra kiült a félelem, nem tudtam mit tenni már késő volt mozdulnom, ahhoz túl gyorsan mozgott. Célba talált. Akkorát rúgott, hogy 10 méteres repülés után hallatszott a puffanás a földön. Futsu nem mozdult. 
-Ne haragudj érte, de ha már bevonta magát a harcba akkor ki is kell vonni.
Az érzéketlensége amit sugárzott nagyon dühítő volt, de meg kellett őrizzem a nyugalmam. Felkészítettem magam az ellentámadásra és neki is iramodtam. Komoda még mindig maga mögött tartotta a kezét, benne a holmimmal.
-Fuuton.-suttogtam magam elé miközben Komodához futottam.-Mugen.-ökölbe szorítottam a kezem.-Sajin.-hirtelen megálltam Komoda előtt 2 méterrel, igencsak meglepve őt.
Daitoppaaa!-üvöltöttem amilyen hangosan csak tudtam. Óriási széllökés rendezte át a levelek szintjét, hatalmas porfelhőt kreálva. Komoda felugrott az égbe és földet érésekor akkora áramlatot keltett, hogy majdnem teljesen kitisztult a levegő. Nézett rám keresztül a maradék szórványos kis porfelhőkön. Mosolyogva megkérdezte, hogy most mihez kezdek és abban a pillanatban arca eltorzult szemei kidülledtek és érthetetlen arckifejezést öntött magára.
-Hogyan?-lassacskán leengedte arc kifejezését és elégedett mosolyra váltott.
Miközben megigazgattam magamon most visszaszerzett nadrágom, Komoda megfordult és rám nézett.
-Tudod amikor felugrottál az pont kapóra jött. Nem hallottad ahogy mögéd kerültem, és akit te a porfelhőn keresztül figyeltél az egy szimpla klón volt, semmi több. A többit pedig már érezted. Igaz? Ahogy egy könnyed mozdulattal felugrottam, megragadtam a nadrágom és egyszerűen elemeltem a markodból.
-Szóval...a cipőd még nálam van.-emelte fel a szeme elé. 
Nagy ujjaival igencsak viccesen nézett ki ahogy a két cipőnek összekötötte a fűzőjét. Egyik fogára akasztotta majd becsukta a száját, úgy lógtak a cipők összekötve az állánál. Ezután felemelte két kezét az arca elé ökölbe szorítva és behajlította térdeit. Ekkor megijedtem. Felfogtam, hogy ez a támadó beállás azt jelenti, hogy nekem végem. Ám beugrott valami. Lepillantottam sréhen a körmeimre és tudatosult bennem, hogy azzal át tudom vágni a cipőfűzőt, ezáltal visszaszerezhetném a kirakós utolsó darabját. Már csak a fejhez kell feljutnom. 
-Ágyú effektus.-mosolyogtam a kreativitásomon. 
Odasiettem egy sziklához Komodának háttal, majd kézjelsorozatot követően.
-Fuuton:Reppusho.-kissé elrugaszkodva a földtől ,összecsapva a tenyeremet a széllökés a szikla miatt engem repített el hihetetlen gyorsasággal egyenesen Komoda feje felé. Nem volt kellemes érzés az erőhatás ami ért, de tudtam így lehet esélyem, hogy megszerezzem a cipőt. Komoda arcán landoltam és kezével azonnal felém nyúlt. Én igyekeztem, hogy egyetlen mozdulattal elvágjam a cipő biztosítóját, de nem sikerült. Komoda ökle óriási erővel ért és úgy csapódtam a földbe, mint a meteor. Ekkor rögzült bennem, hogy meg fogok halni. Komoda leengedte kezét és felém lépdelt. A földről abból a helyzetből Komoda háta mögött sütött a nap. Mi sem szebb a halálnál, mint a nap tündöklő sugaraiban fürdőzve itt hagyni a léttel járó problémákat?. Sajogtak a porcikáim. Felálltam. Már csak két óriási lépés választott el minket. A semmiből előtűnt Futsu oldalról. A köralakja a fényben gyönyörű látványt nyújtott. Szinte úszott a levegőben megcélozva a cipőket. Farkas szemet néztem Komodával akinek látszólag nem tűnt fel a dolog. De én...én a tekintetemet enyhén jobbra szegeztem. Komoda azonnal arra fordult. Észrevette Futsut. De már késő volt. Futsu a másik oldalról érkezett és én szándékosan néztem az ellenkező oldalra, ezáltal végképp a legváratlanabbul érte Futsu visszatérése. Futsu fogaival megragadta a cipőket kiszakítva Komoda állkapcsának szorításából, majd az arcáról elrugaszkodva felém ugrott. Már éreztem a cipőmet a lábamon. Viszont Komoda nem hagyta ennyiben. Futsu után nyúlt mindkét kezével, hogy megragadja, ám ezt Futsu nem láthatta.
-Futsu! Pörögj!-kiáltottam jelezve a veszélyt.
Nem is kellet több neki, azonnal pörgött ő is, mint a tornádó, de ő még okosabb is volt nálam, mert nyíl egyenesen lefelé tette ezt. Amint földet ért már Komoda is feladta. A cipő hozzám került, felvettem minden felszerelésemmel és holmimmal együtt.
     Megvoltam elégedve magammal, Futsuval meg aztán pláne. Mosolyogva beszéltük meg Komodával a harc részleteit. Annyira elégedett volt, hogy nem is tartott több fordulót, számára ebből elegendő információt nyert velem kapcsolatban. Még vele töltöttünk pár órát és kellemes beszélgetéseket bonyolítottunk le. Mesélt nekünk a buddhizmusról a lét fontosságáról és, hogy a lelkünk nem égetheti tűz, nem nedvesítheti víz és nem száríthatja szél sem, de a testünkre vigyáznunk kell. Temérdek bölcsessége hazáig lekötötte gondolataimat így pillanatoknak tűnt a hosszú út. A napot úgy zártam, hogy nemcsak egy új sárkányt tudhatok a listámon, hanem egy új barátot is.





Remélem elnyerte tetszését az olvasónak.
A kaland eredményeként megismertnek titulálnám Komodát a sárkány listámon. 
avatar
Hazukage Ishida
Játékos


Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 530

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hazukage Ishida

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Jan. 12 2014, 19:25

Szép lett :-) 
A sárkány, valamint +8 chakra felkerülhet az adatlapodra
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.