Hiyama Takeo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Szomb. Feb. 01 2014, 11:59

Az elhatározás és a kőkemény edzések
 
A szembesülés
 Hiyama Takeo, Tanigakure geninjének már a geninvizsga után szembesülnie kellett a tényekkel, önmagával kapcsolatban. Még hozzá azzal a ténnyel, hogy jócskán van mit behoznia. Személyiségéből és felfogásából adódóan (ami egyfajta családi vonás), nem az a tipikus ninjutsut használó shinobi. Bár képes a ninjutsu használatára, ám mégsem tulajdonít neki komolyabb jelentőséget, és valljuk be, nem is egy zseni belőle. A genjutsuhoz pedig teljesen síkhülye, nemcsak, hogy képtelen a használatára, de még kioldani sem tudja. Szóval maradt neki a taijutsu és a fegyveres harcmodor. Ezekhez van is tehetsége, viszont az előző mestere (aki genjutsu specialista volt) keze alatt nem fejlődött semmit sem a pusztakezes harci tudása. A mestere halála után, kapott egy új jounin oktatót, Sora senseit, aki Takeo nem kis örömére, igen profi módon ért a taijutsuhoz.  A mesternek sikerült is két fogásra megtanítania a genint, aki ugyan örült, az új technikáknak, de valahol mélyen belül érezte, hogy így is nagyon le van maradva. Eldöntötte, hogy az lesz a nindzsa útja, hogy profi taijutsu és fegyver specialista lesz. Ám ehhez nem elég az új mester, neki is kell tennie valamit. Fel kell edzenie a testét olyan szintre, hogy komolyabb, erősebb és hatékonyabb taijutsu technikák elsajátítására is képes legyen. Növelnie kell az állóképességét, javítania kell a gyorsaságán, keményítenie kell a testét.
 
A kemény edzésekkel teli első hét.
 
Az első nap
 Hála a jó égnek, hogy Tanigakure egy kis pici eldugott nindzsafalu, ahol nem igazán szokott sok minden történni, így a nindzsáik is nyugodtabban élhetnek valamivel. Ifjú shinobinknak volt ideje az edzésre. Ez szép napsütéses reggelen Takeo lekocogott a kiképzőterepre, majd oda érve, egy kis gimnasztikával és nyújtással kezdett, bemelegítés gyanánt. Majd a fabábú elé lépett, és elkezdte csupasz ököllel püfölni. Először csak 100 db ütést csinált, majd látta, hogy az öklén a bütykök rendesen lehorzsolódtak, ezt követően ugyanezt a gyakorlatot, megismételte tenyérrel, mivel a tenyér nem annyira sérülékeny, mint az ököl, ezért a tenyeres ütésekből 200 darabot csinált.
~ Ez bizony nem lesz elég! Ennél sokkal több ahhoz, hogy kőkemény legyen minden egyes csontom! ~ bosszankodott magában, ám ő nem ez a típus, aki egykönnyen feladja. Azonnal neki is állt lenyomni 100 fekvőtámaszt ökölbe szorított kézzel a kavicsos kemény talajon. Alaposan le volt már izzadva, de őt ez nem zavarta, hiszen következett ismét száz rúgás, méghozzá sípcsonttal a fabábút. Ezt követően ugyanennyi a másik lábbal. Bal lábbal kicsit nehezebben, ment neki, de úgy nyolcvannál már kezdett belejönni. Mikor végzett az összesen kétszáz darabnyi rúgással, alaposan lehorzsolódott a sípcsontja. Következett egy 1 órás pihenő. A pihenő ideje alatt, a genin lótuszülésben meditálni kezdett. Szépen egyenletesen lélegzett. Az idő továbbra is tiszta volt, erősen sütött a nap, elég meleg is volt aznap.
A meditáció után, 100 guggolással folytatta. A hatvanadik guggolásnál már eléggé ki volt merülve, de a taijutsu utáni tudásszomja és elkötelezettségének hála felül tudott kerekedni a fáradságán, és ugyan vicsorítva, csikorgó fogakkal, de végig nyomta a kitűzött száz guggolást. Levezetésül pedig kétszáz rúgás következett lábfejjel a fabábún. Mikor ezzel is végzett, már iszonyatosan ki volt fáradva.
- Azt, hiszen mára ennyi elég lesz. – mondta lihegve, majd szépen lassan (gyorsan nem is tudott volna) haza ballagott.
 
A második nap
 Másnap reggel hatalmas izomlázzal kelt fel. Az első nap eléggé durva volt kezdésnek. Ám ezen a napon a cél az volt, hogy még keményebben vagy legalább ugyanolyan keményen teljesítsen, mint előző nap. Kezdésként körbe futott a falu körül ötször úgy, hogy a lábaira rátett 3-3 kg lábsúlyt. Így összesen 6 kg-os terhelés alatt futott.
~ Növelnem kell a tempót! ~ jegyezte meg magában a második kör után, ezt követően tényleg növelte a tempóját. Mikor végzett az ötödik körrel, ismét a kiképzőterep felé vette az irányt. Kis gimnasztika és nyújtás után kinézett magának egy fát, és annak az ágán el kezdett húzódzkodni, 40 után rájött, hogy ez nem elég kemény. A genin tudta, hogy jóval nagyobb teherbírást kell teljesítenie, ezért egy 20 kg-os tárcsát rögzített a derekára és úgy kezdett el húzódzkodni. A huszadik után már érezte, hogy jóval keményebb lesz, mint gondolta. Harmincat sikerült teljesítenie ebből. Kis pihenő után, a kiképzőterep egyik dojo-jának a lépcsőjéhez ért, ami huszonöt lépcsőfokból állt. Hősünk leguggolt, feje fölé emelte a 20 kilós tárcsát és guggolva felugrált a lépcső legtetejére és vissza, mindezt tízszer. Ezen a napon még melegebb volt, aminek következtében a gyakorlatok is nehezebben mentek. Mikor a legutolsó ugrás volt hátra, beremegett a combja a fáradtságtól, és mikor leugrott az utolsó lépcsőfokról, a tárcsába beverte a fejét.
- Áááúúúcs!!!! Júúúj… a fenébe!!! – ordított fájdalmában miközben szeme körül csillagokat látva, fejét fogva hempergett a földön. Szerencsére nem volt annyira vészes. Kis pihenő után nehézkesen felkelt, majd egy fa alatt pihenésképpen megint meditálni kezdett. Közel 2 órás meditáció után, ismét a fabábú elé állt. Ugyanaz a gyakorlat következett, mint előző nap, 100 ütés ököllel, 200 tenyérrel, majd 100 rúgás sípcsonttal, 100 lábfejjel. Mikor a fabábú püfölésével végzett, hullafáradtan, felrepedt bőrű ököllel és horzsolt sípcsonttal haza ment. A vacsoránál az anyjától kapott egy fejmosást:
- Takeo, édes fiam! Nem viszed túlzásba ezt az edzést? Csak tönkre teszed magad! A volt csapattársaid is edzenek, de a gyakorlások után még sem néznek így ki! – mondta az anyja elégedetlenül. A kicsi fia, pedig csak a magában válaszolt a muterjának.
~ Persze muter, mert a másik két egykori csapattársam, közül egyik sem taijutsu beállítottságú. Egyikből genjutsu használó lesz, a másik pedig szanitéc nindzsának készül. De hiába is magyaráznám meg, úgy sem értenéd. Hmm… ha apa még élne, ő biztosan értené, miért csinálom. ~ gondolta magában. Az anyjai jó tanács ellenére, itt most a geninnek volt igaza. Takeo édesanyja, sosem volt nindzsa, ő csak egy helyi étterem szakácsnője, ezért ő nem tudja, hogy milyen lehet shinobinak lenni. A vacsora után letusolt, majd neki esett az ágynak. Hanyatt fekve bámulta egy darabig a plafont, miközben elmélkedett.
~ Fáj minden egyes izmom, fáradt vagyok, mint a hulla. De holnap még ennél is többet kell edzenem! Muszáj lesz a fájdalomtűrő képességemet, az állóképességemet, a teherbírásomat növelni. Feszegetnem kell a határaimat. Ki kell tolnom a küszöbeimet amennyire, csak lehet. Egyszerre kell gyorsabbnak, ügyesebbnek, erősebbnek és szívósabbnak lennem. Holnapi nap megint kemény lesz. ~ filozofált el magában, majd elaludt.
 
A harmadik nap
 Újabb nap következett, újabb kihívásokkal, és persze még több kemény edzéssel. Shinobink ismét a lábsúlyokat lábára erősítvén el kezdte körbe futni a falut, most öt kör helyett, hetet futott. A futás után következett egy kemény hasizom erősítő gyakorlat. Egy fa vastag ágára felkötötte magát a lábánál fogva, onnan fejjel lefelé lógott le. Elkezdett lenyomni kétszáz felülést. Felülések közben, erőlködve és vicsorogva hangosan számolta. A felülések után fekvőtámaszok következtek, szintén ökölbe zárt kézfejjel, kétszáz darab. Utána kis pihenő, majd ötven fekvőtámasz, ám most kézen állva. A kézen állásos fekvőtámaszok után egy hosszabb, egy órás pihenő következett, a szokásos meditálás formájában. A meditálás közben Takeo nem csak testileg pihent, hanem egyben szellemileg is edzette magát. Ilyenkor mindig elmélyült magában és erősen koncentrált, valamint felkészült lelkileg a következő kemény gyakorlatokra. A pihenő után a csuklóira 3-3 kg súlyt erősített, így mindkét karját összesen 6 kg-os terhelésnek tette ki. Ilyen terheléssel állt a fabábú elé, amit elkezdett püfölni. Mivel nem akarta túlerőltetni magát, így valamelyest visszavett a gyakorlatokból. Száz ütés ököllel, tenyérrel, valamint újításként könyökkel is, abból is szintén százat. Sok idő múlva, mikor végzett a gyakorlatokkal, érezte, hogy most sokkal jobban el van fáradva. Pihent megint egyet, majd levette a csuklóiról a súlyokat. A bokáira a szokásos 3-3 kg súlyt erősített fel, 6 kilóval terhelt lábbal, elkezdte rugdosni a fabábút, 100 rúgás sípcsonttal, 100 lábfejjel és újításként 100 sarokkal és 100 térddel. Mikor ezekkel is végzett kidögölve haza csatangolt valahogy.
 
A negyedik nap
 Ez a nap is úgy indult, mint az előző három, viszont a sok fabábú csépeléstől, muszáj volt pihentetnie a kezét és a lábát. Ezen a napon most másra lett helyezve a hangsúly, az egyensúlyérzék fejlesztésére. Nindzsánk felmászott egy olyan 4 méter magas faoszlop tetejére, aminek az átmérője 20 cm volt. Az oszlopon, egy lábon állt, a másik lábát oldalirányba kinyújtva a magasba emelte, az arca szorosan a vádlijához ért.
// Valahogy így, mint a képen //
 
Tíz percig állt így mozdulatlanul. Az elején billegett nem is kicsit, ám azért sikerült neki megtalálni az egyensúlyt. Ez a tíz perc, olyan volt neki, mint ha egy teljes óra lenne. Folyton nézegette a stopperóráját, hogy mikor telik le, azaz átokverte tíz perc. Az utolsó percekben, megint elkezdett billegni, majdnem le is esett, de csak kitartott, ha nehezen is. Következett ugyanez a másik lábbal, újabb kínlódás. Koncentrált és összpontosított, ahogy csak tudott. Pár billegést leszámítva, ennek is meglett az eredménye. Nagyon megörült annak, hogy másodjára is sikerült összehozni a tíz percet.
- Ez az! Sikerült! – kiáltott fel örömébe, ám ekkor elveszítette az egyensúlyát és leesett az oszlopról, a hátsójával tompította az esést.
- Ááúúú! Jaaaj a seggem… basszus! – mondta elégedetlenül. Majd kis pihenő után ismét felment az oszlopra, most az egyik lába az egyik oszlopon, másik lába a másik oszlopon volt. A két oszlop között akkora volt a távolság, hogy sima közönséges terpeszben nem lehetett rajtuk állni, le kellett mennie spárgába Takeonak. Négy méteres magasságban spárgázva, neki állt a genin a levegőbe egyeneseket ütni felváltva, olyan villámgyorsan amennyire csak tudta, mindezt úgy, hogy a csuklóira volt rögzítve a 3-3 kilós súlyok. Így próbálta növelni az ütésének a sebességét, miközben a spárgának köszönhetően, nyújtotta a lábait, ráadásul az egyensúlyra is figyelnie kellett, mert mégis csak négy méter magason volt. Ilyenkor nem koncentrált a lábába chakrát, amivel könnyedén rögzíthette volna magát, hiszen az, csalásnak minősült volna. Húsz percen keresztül nyomatta így az ütéssorozatokat, majd fáradtan lejött az oszlopról. Fél órás pihenő után következett a teljes testes gyakorlás. Felvett egy 10 kilós mellényt, 3-3 kg súly a karjain, 3-3 kg súly a lábain, így összesen 22 kilós súly többlettel neki állt minél nagyobb sebességgel taijutsus mozdulatokat végre hajtani, ütések és rúgások kombinációit és sorozatait hajtotta végre.
~ Még mindig lassú, sokkal gyorsabban! ~ biztatta magát, és fokozatosan elkezdte növelni a sebességét. Nyomatta ezt tíz percig, majd öt perc szünet, és újabb tíz perc intenzív árnyékolás.
Ezt követően húsz perc szünet, majd végezetül 200 felülés.
 
Az ötödik nap
 Reggel korán kelve, a tegnapihoz hasonlóan 22 kilós súly többlettel neki állt futni öt kört a falu körül, majd, a 10 kilós súlymellényt levette, de csak azt. A fabábú elé sétált, és minden ütésből és rúgásból, megcsinált 100 darabot. A rendkívül kemény és fárasztó gyakorlatok után leült pihenni. Pihenés közben az eget bámulta, és elkezdett elmélkedni.
~ Érzem, hogy sikerülni fog elérnem azt a fajta testi erőnlétet, ami a későbbiek folyamán segíteni fog a taijutsu pályafutásomon. Bár nem most, hanem jó sok idő múlva. Szerintem kezdésnek nem olyan rossz, amit csinálok, persze nagyon messze vagyok, még az igazi taijutsu specialistáktól. De valahol el kell kezdeni. Én a jelenlegi tudásommal ennyit tudok teljesíteni. Tudom, hogy jobb leszek! ~ A pihenő után, a feje fölé emelte a 20 kilós tárcsát, és elkezdett guggolva fel- és leugrálni a lépcsőn, oda-vissza húszszor. Majd ezt követte száz fekvőtámasz, kétszáz felülés, és kétszáz törzsemelés. Ahogy telt az idő, úgy fáradt geninünk is. A nagy meleget, lágy szellő hűsítette valamelyest, a kis fuvallat is sokat segített a magát kegyetlenül gyötrő geninnek. Hősünk fáradtan, sebes végtagokkal, ám fanatikusan edzett. Fejébe vett valamit, és el is akarja érni a célját. Nem akar ő legendás nindzsa lenni, nem akar ő kage lenni, de még csak a legerősebb sem, csupán abban akar jó lenni, amit kitűzött magának. Ahogy végzett az edzéssel, eltelt ez a nap is. 
 
A hatodik nap
 Shinobink ezt a reggelt a szokásostól eltérően nem mindjárt, kemény edzéssel, hanem meditációval kezdte. Lótuszülésben koncentrált szobája erkélyének korlátján. Egyszer csak váratlan dolog történt, az erkélyre lépett az anyja és így szólt:
- Fiam! El kellene menned a nagyihoz, segítened kellene neki a ház körül. - Muter ma nem érek rá, folytatnom kell az edzést. – mondta a fiú.
- Menj csak el fiam, pihenj egy kicsit, az utóbbi napokban csak gyepálod magad, úgyis rég voltál a nagyinál. Legalább most meglátogathatod. – próbálta rábeszélni a muter a fiát.
- Hmm… rendben, megyek. – válaszolta Takeo.
~ Tény, hogy rég voltam a nagyinál, és annak ellenére, hogy csípem az öreglányt, ma nem szívesen mennék el hozzá. Felborulna az edzés tervem. Nem azért kínoztam magamat az utóbbi napokban, hogy most csak kertészkedjek a nagyinál. Na mindegy, megígértem a muternak, hogy megyek, szóval a számból nem csinálhatok segget. Viszont valahogy ki kell találnom, hogy hogyan tudok edzeni a ház körüli munkák mellett. ~ töprengett shinobink magában, majd elindult a nagymuterjához. Mivel a nagyszülő messzebb lakott így a mi kis találékony túlbuzgó nindzsánk, lábsúlyokkal felpakolva, futva ment a látogatóra, hogy már menet közben is eddzen. Mikor megérkezett a nagyihoz, a kölcsönös üdvözlés után, megkapta hősünk az első feladatát, ganajozza ki a disznóólat. Nem igazán tetszett a srácnak az ötlet, de nem volt mit tenni, neki állt a melónak, a trágyát egy nagy hordóba kellett összegyűjtenie. A ganajozás után odébb akarta rakni a hordót, ám az nagyon nehéz volt, lehetett vagy kétszáz kiló. A fiú mikor meg akarta emelni megcsúszott a sárban, és a lába a hordó alá került. Először kissé megijedt, ám könnyebben megemelte a hordót, mint ahogyan sejtette. Ekkor eszébe jutott egy ötlet. Egy igen őrült ötlet. Hanyatt feküdt, majd a trágyáshordót a keze és a lába segítségével maga fölé emelte, mindkét karjával és mindkét lábával elkezdte kinyomni a hordót, majd leengedni és újra kinyomni. Mintha csak súlyzóval fekve nyomást végezne.
~ Nem is rossz! Jó dög nehéz, ráadásul penetráns orrfacsaró bűz árad belőle. De nem érdekel! Ha a jó taijutsu tudáshoz, az kell, hogy a világ összes ganaját megemeljem egy csomószor, hát legyen! ~ határozta el magát ezzel a meglehetősen furcsa gondolattal, majd ötvenszer kinyomta a hordót. A nagyi szomszédja értetlenül nézték, a srácot és nem értették, hogy ez a fiú miért szerencsétlenkedik, ráadásul ennyire erőlködve. Ez után jött a favágás, nindzsánk a legkisebb fejszével elkezdte csapkodni egy kézzel a fatörzsét, a másik kezét hátra tette. Száz ütés fejszével csak jobb kézzel, majd csak ballal. A  fa törzse jó vastag volt.
~ Nem is olyan rossz gyakorlat ez sem! Váltott kézzel fa kivágása, erősödik tőle az alkarom! ~ örült magában, majd a sok csapkodástól csak kidőlt az a fa végre. Utána jött a kútról való vízhordás, ám buzgó geninünk ismét érdekesen oldotta meg a feladatot, két nagy vízzel teli vödröt kézen járva vitte, a lábai majdnem spárgába voltak, egyik lábán az egyik vödör csüngött, a másikon a másik vödör. Egy vödörbe 12 liter víz fért. Takeo elkezdte vinni a vödröket a nagymuternak, aki éppen öntözött.
- Jáj Takeo, mit művelsz? Hát édes fiam megbolondultál? Miért csinálod ezt? – kérdezte szörnyülködve szegény nagymama.
- Taijutsu mindörökké!!! – válaszolta erőlködve, az unoka.
- Taiju… micsoda? Áhh… nem értem ezt a gyereket. Biztos túl sokat volt szegényke a napon. – mondta a vénasszony, miközben legyintett egyet.
Már jó tizedszer fordult így kézen járva a vödrökkel, mikor a nagyi jelezte, hogy nincs már mit öntözni, nem kell több vizet hordani.
- Nagyi ne hagyjuk abba, öntözz még valamit! – szólalt fel shinobink, lelkesen.
- De fiam nincsen már mit öntözni! Kinek a kertjét öntözzük akkor, a szomszédét? – kérdezte a mama.
- A szomszédé az, kevés lesz! Inkább az egész utcáét! – válaszolt vissza az unoka halál komoly arccal. Szegény öreglány rácsapott a saját homlokára, úgy le volt döbbenve. Ám az öntözésnek vége lett, Takeo elbúcsúzott a nagyanyjától, aki most kivételesen nem is bánta, hogy nem marad tovább még egy kis ideig az unokája. A nap letelt a genin hazament. Gyaloglás közben elgondolkodott.
~ Nem is volt olyan rossz ez a kis munka, végül is, edzettem is!~
 A hetedik nap
Csodaszép reggel, süt a Nap, csiripelnek a madarak. Egy újabb kemény edzésekkel teli nap. Az elmúlt napokban, rengeteg megerőltető edzést hajtott végre hősünk. Ám neki ez még korántsem volt elég. Hatalmas izomláza volt és fájt is mindene, de úgy tervezte, hogy ez lesz az a nap, amin igazán be fog keményíteni. A szokásos súlyokkal felpakolt testével, elkezdett 10 kört futni a falu körül. Majd ezt követte, a több száz ütés és rúgás a fabábún. Ahogyan a feladatokat végezte fokozatosan kezdett lassulni, amit ő ugyan kezdettben nem vett észre, hiszen megszállottan edzett. Kisebb pihenő után jött a fa ágán való húzódzkodás. Ezt is végig csinálta, de sokkal jobban elfáradt tőle, mint gondolta, azonban csak kevés pihenő időt tartott, hiszen azon fáradozott, hogy növelje a tempót. Ennek viszont meg lett később a következménye. A nagymamánál való előző napi vízhordás, egy új edzési módszer kipróbálását eredményezte. Takeo kézen állva nyomott fekvőtámaszokat, miközben a két talpa között egy húsz kilós tárcsát tartott. Harmincnál többet azonban, nem tudott megcsinálni, ugyanis váratlan fordulat következett. A srác összeesett. Ez volt az ára a túlerőltetett edzésnek. Az ifjú titán feszegetni akarta a saját korlátait, hát megkapta. A harmincadik fekvőtámasz után, érezte, hogy gubanc lesz, így abba hagyta, majd elhomályosult minden körülötte. Hanyatt fekve hevert ájultan. A napot eltakarták a fekete felhők, a szél felerősödött és elkezdett esni az eső. Mikor már a sokadik esőcsepp hullott a fiú arcára, akkor ébredt fel. 
~ Mi történt? ~ tette fel a kérdést magának.
- Ne erőltesd meg magad ennyire haver! Elájultál és kimerültél. Kicsit vissza kellene venned a tempóból. – és jött is a válasz a kérdésre egy éppen arra járó jounintól, aki ott állt a földön fekvő srác mellett, felsegítette Takeot, majd tovább ment a dolgára.
~ Francba! Lehet igaza, van a tagnak, nem kellene ennyire strapálnom magamat. Túlzásba estem. Azt hiszem mára ennyi elég volt bőven! ~ ismerte be magának a tévedését, majd a zuhogó esőben, fáradtan haza ballagott. A történtek ellenére, nem volt csalódott, de még csak rosszkedvű sem, hiszen egész héten keményen edzett.
 
A második és harmadik hét
 A következő két hétben növelte az edzésének a terhelését. A második héten, már a karjain és a lábain lévő súlyokat 3,5 kilóra növelte. Valamint a fabábún végre hajtott ütések és rúgások számát is megemelte 100-ról 150-re. A harmadik héten a súlyokat 4-4 kilóra, az ütések és rúgások számát pedig 200-ra emelte. Kitartóan edzett ahogyan csak tudott, lényegesen jobban összpontosított a dolgokra. Tanult a hibájából, ezért oda figyelt arra, hogy ne erőltesse megint túl magát. A sok edzésnek meg lett a gyümölcse. Lefektetett egy jó alapot, a későbbi fejlődéshez. Hősünk 3 hétig keményen edzett, ám ez még csak a kezdet volt. Takeora ennél még sokkal több és keményebb edzés fog várni.
 
 // Ezzel a történettel a célom nem feltétlenül az, hogy + chakrapontot kapjak, hanem az, hogy bemutassam a karakteremnek a taijutsu iránti elhivatottságát. Tényleg taijutsu specialista shinobivá szeretném, majd felfejleszteni a karaktert. //


A hozzászólást Hiyama Takeo összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 12 2014, 17:34-kor.
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Uchiha Madara on Szomb. Feb. 08 2014, 09:55

Üdv,


Maga az ötlet jó, azonban ez nem úgy megy, ahogy a való életben sem, hogy egyik nap lenyomunk 100 fekvőt, akkor a második napon 200-at. Ez Lee Smile Kérlek, bővítsd ki még 1-2 időintervallumot elhelyezve benne, és így az össz idő legyen 3-4 hét. A bővítést kérném új színnel jelölni. Amúgy tetszett Smile

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Szer. Feb. 12 2014, 17:36

A javítás megtörtént lila színnel jelöltem. 
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Feb. 13 2014, 16:29

Rendben, jutalmad +12 chakra, valamint fejlesztetted a fizikai erődet, nőtt a taijutsus képességed, amelyet felvezethetsz az adatlapra.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Szer. Márc. 26 2014, 19:08

A fegyverek szava
 
A Bot
 Tanigakureban ismét nyugodt volt minden, a mi ifjú nindzsánknak pedig ismét volt szabadideje, ugyanis nem kellett neki éppen küldetésre menni. Ezt az időt is alaposan kihasználta, még hozzá edzésre. Úgy döntött, hogy amíg teheti szabadidejében fegyverforgatást fog gyakorolni. Egyrészt, mert ráfér, másrészt pedig ezt a fajta harcmodort is magas szinten szeretné kitanulni, a taijutsu mellett. Geninünk a kiképzőterep felé vette az irányt, miután összepakolta a fegyvereit. Köztük voltak az apja fegyverei is. Az idő kellemes volt, ragyogóan sütött a nap, vagyis tökéletesen alkalmas idő volt a gyakorlásra.
 A kiképzőterepre érkezvén belekezdett a dologba. Először egy alapos bemelegítéssel, valamint nyújtógyakorlatokkal kezdett. Ezt követte a legelső valódi fegyveres gyakorlás, a botvívás. Először egy kölcsönkért bo-val gyakorolt be pár alaptechnikát, ütéseket és hárításokat, levezetésképpen pedig a pörgetését, de nem a látvány végett, hanem hogy fejlessze ezzel is az ügyességét. A bo forgatása nem is ment neki olyan rosszul, anno apjától tanulta, valamint a nagybátyjával is sokat gyakorolta ezt. De a shinobi nem volt megelégedve a sebességgel. Ő szerinte ez nem volt elég gyors. Törte a fejét, hogy milyen módszerekkel tudná elérni azt, hogy a fegyverkezelése kellően gyors legyen. Ekkor eszébe jutottak a taijutsus edzései. Azokon az edzéseken súlyokat erősített a végtagjaira, és így edzett, ezzel a módszerrel, gyorsította az ütéseit és rúgásait. Ugyanezt a módszert követte a fegyveres harcmodor gyakorlásában is. Na de honnan találjon olyan hosszú rudat, aminek a tömege háromszor-négyszer akkora, mint egy bo-é. A megoldást a kiképzőterepen található régi dojo körül találta meg. Ez a dojo már régen bezárt, jelenleg egy omladozó koszfészek ez az épület, el is lett kezdve a lebontása, de nem lett valami végett befejezve. A lebontott épület körül található törmelékek között, leleményes geninünk talált egy vascsövet, ami szinte ugyanolyan vastag, bár 2-3 centivel hosszabb volt, mint egy bo, ám ekkora méretbeli különbség nem okoz komoly problémát az edzésben. Ugyanakkor a súlya körülbelül négyszerese volt, mint az eredeti fegyveré. Hősünk ennek megörült, nyomban el is kezdte a gyakorlást.
 
 A vascsővel történő botvívó technikák kivitelezése, azonban okozott némi kellemetlen meglepetést. Egy ideig ugyan ment a dolog, értelemszerűen kezdetben lényegesen lassabban, mint az eredeti fegyverrel, de ez még csak a kisebb probléma volt. Elkezdett izzadni a mi kis Takeonk tenyere, a vascső pedig ilyen formában csúszott. Egy gyors pörgetés közben kicsúszott a kezéből az sebtében gyakorlófegyvernek minősített eszköz, és a genin két lába közé csapódott. Nindzsánk egy közel öt perces, harminc méter hatósugarú körben biztosan dobhártyaszakadást okozó, szopránszólóba kezdett, miközben összegörnyedve embriópózban hempergett a földön. A szerencsésnek cseppet sem mondható eset után felkelt, majd óvatosan folytatta a gyakorlatot. Közel tízpercnyi pörgetés után, mikor már kellően elzsibbadt mindkét alkarja és csuklója, tartott némi pihenőt. A pihenő után egy másik gyakorlatot eszelt ki magának. A vascsővel oda ment az egyik fabábú elé és elkezdte azt püfölni, igen ám de csak egy kézzel, ráadásul úgy, hogy a cső legvégét fogta. Megtartani is nehéz ezt csuklóból, nem hogy még ütni is vele. De ő ezzel nem törődött, összeszedte minden erejét, is belevágott a dologba. Ez a gyakorlat több célt is szolgát, egyrészt erősítette a csuklót, másrészt fejlesztette az egyensúlyi készséget, harmadrészt, a gyorsaságot, valamint az ütőerőt is. Shinobink ahányszor ezzel a módszerrel próbálta megütni a bábút, annyiszor ki is esett a kezéből a cső. Persze ezzel egy cseppet sem volt megelégedve, éppen ezért fokozatosan próbálta végrehajtani a gyakorlatot. Kezdetben kizárólag a megtartásra törekedett, meg kellett szoknia annak a súlyát, utána gyengéden ütötte, sőt inkább csak hozzáérintette a fabábúhoz. Ám közel tíz perc után igen bedurrant a jobb alkarja és fájlalta már a csuklóját is. Ugyanakkor az edzésnek még messze nem volt vége, következett ugyanez bal kézzel is. Itt még nehezebb dolga volt, hiszen ő jobbkezes alapvetően, így bal kézzel még ügyetlenebbül volt. Ezt a gyakorlatot még lassabban csinálta, nem is tudta volna gyorsabban. A bal keze amúgy nem volt gyengébb a jobbnál, csak ügyetlenebb. Ide-oda mozgott a kezében, nem győzte korrigálni a mozgását. Negyedórányi próbálkozás és erőlködés után, lenyújtotta a karjait, kicsit pihentette, majd ezt követően immáron két kézzel formagyakorlatokat végzett a vascsővel. Hozzá kellett szoktatnia a kezét egy nehéz tárgy minél gyorsabban kivitelezhető mozgatásához, hogy később az eredeti jóval könnyebb fegyvert, sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudja kezelni. Húszpercnyi fegyverforgatás után tartott egy lényegesen hosszabb pihenőt. A vállait, hátizmait és főleg az alkarját és csuklóját alaposan megdolgoztatta. A pihenő ideje alatt meditált egyet. Ilyenkor nem csak pihen, hanem koncentrál is. A közel két órás meditáció után újra kezdte a gyakorlatokat. Bár pihent valamennyit, de az alkarja még mindig meg volt erőltetve, de ő nem adta fel, folyamatosan püfölte azt a fabábút, ahogyan csak tudta. Majdnem félórányi edzés után, haza ment pihenni.
 
 Másnap reggel, mikor felkelt be volt neki durranva az alkarja, nem kicsit, fájt az izomláztól. De őt ez nem zavarta, az izomlázra amúgy is rá kell dolgozni. Bemelegítésképpen futott 3 kört a falu körül, majd a kiképzőterepre érkezvén, lenyomott 100 fekvőtámaszt. Ezt egy alapos nyújtógyakorlatok sokasága követte, főleg karra próbált nyújtani. Ezután neki leselkedett a valódi edzésnek, ugyanaz, mint tegnap. Vascső pörgetése, a lehető leggyorsabban kivitelezhető támadó és védekező formagyakorlatok, valamint a fabábú püfölés egy kézzel, a cső legvégét fogva. Az utóbbi ismét nehezen kezdődött, ám egy idő után alakulgatni látszott a dolog. Ez ment még három napon keresztül. Az ötödik napon kipróbálta az igazi bo-val a technikákat, valóban sokat gyorsult a fegyverkezelése, és bár ez nem volt egy végleges állapot, de a négy napos edzés után, shinobink úgy érezte, hogy a bo-nak szinte nincs is súlya a vascsőhöz képest. Ezután a pontosság fejlesztésére ment. A bo-val történő döfés pontosságát szerette volna fejleszteni. Egy régi megoldást választott erre a feladatra, otthon talált fémkarikákat, egy nagyobbat, egy közepeset és egy kicsit. A nagyobb karika átmérője háromszor nagyobb volt, mint a kör keresztmetszetű 3 cm átmérőjű bo-nak. A közepes karika átmérője kétszer nagyobb volt, míg a legkisebb karikán épphogy csak átfért a bo. Ezeket, a karikákat ráerősítette botok végére, majd a fölbe szúrta őket. Először a legnagyobb karikával kezdett, megpróbálta a botot átszúrni a karika közepén, ám az elején bizony a fémgyűrű szélét találta, többször egymás után, pár perc után és több odafigyeléssel már sikerült a döfésnek keresztül mennie a karikán egyszer-kétszer. Öt-tíz percen keresztül végezte a gyakorlatot, azonban ez hol sikerült, hol nem. Volt olyan hogy egymás után háromszor mellé szúrt, negyedikre pedig sikerült, de volt olyan is hogy egymás után kétszer is tökéletesen átszúrt a lyukon, utána pedig háromszor mellé ment és így tovább. Nem volt valami szórakoztató edzés, sőt az ifjú nindzsának nem kevés bosszúságot okozott. Ez a feladat a laikus szem számára talán csak egyszerű ügyességi játéknak tűnt, azonban ennek a gyakorlatnak megvolt a maga komoly funkciója, nem csak a pontosságot és az ügyességet fejlesztette, hanem azt a célt is szolgálta, hogy rendkívül kifinomulttá tegye a gyakorló fegyverforgatását is. Közel két óra edzés után egészen jól belejött Takeo, bár azért pár mellé szórás így is becsúszott. Ez a feladat, komoly koncentrációt igényel, szóval mentálisan is elfárad tőle az ember. Ezen a karikán két napig edzett, naponta négy órát, egészen jól belejött így megpróbálkozott a közepes karikával. Itt már lényegesen nehezebben mentek a dolgok, az első tíz perc intenzív próbálkozás után szinte az összes mellé ment, néha véletlenül 1-2 sikeresen átment a karikán. Ám az előző karikán szerzett tapasztalatait itt is tudta, részben hasznosítani, először lényegesen lassabban végezte ezeket, a mozdulatokat, így lassabban haladt ezzel a gyakorlattal. Komoly 5 órányi gyakorlás kellett neki, hogy valamelyest elfogadható szinten menjen neki ez. Ám ezzel a srác nem volt megelégedve, szokás szerint. Másnap először, nem is kapásból a karikával kezdett, hanem ismét a vascsővel és a fabábúval (csak azért, hogy ne menjen ki a gyakorlatból) edzett jó egy órát utána pihent egyet, és csak utána állt neki a közepes karikának. Úgy jó 3 órányi fizikai és főként mentális nyúzás után, egészen elfogadható lett az eredmény, éppen ezért, hogy ez még jobban menjen a következő napot, erre a karikára szánta. Végre elérkezett a legkisebb karikához, már előre sejtette, hogy ez még nagyobb szívás lesz, mint az előző kettő. Ez a sejtés, bizony már az első fél órában beigazolódott. Sorra vagy mellé ment a szúrás, vagy csak a fémgyűrű oldalát találta el, a lyukon nem ment át. Takeonak az egy tenyere bőven elég volt ahhoz, hogy megszámolja, hogy hányszor sikerült betalálni a fémgyűrű közepébe. Eleinte el is vette neki a kedvét, na de a végső cél fontosabb volt mindennél, geninünk túlságosan is büszke volt ahhoz, hogy megengedje magának azt, hogy alul maradjon egy karikával szemben. A koncentráció, az elszántság, no meg az a rengeteg próbálkozás két nap alatt meghozta a kívánt eredményt.
 
A sarlók
 A több napos botvívás gyakorlása után ideje volt más fegyverekkel is gyakorolni. Így Takeo az egyik kedvenc fegyverét vette elő, a kama-t. Kettő volt neki, párban szerette ezt használni. Először persze a szokásos bemelegítéssel kezdett, majd a fegyverekkel különféle formagyakorlatokat hajtott végre, melyekben szerepeltek mind védekező, mind támadó technikák. Azonban jött a szokásos elégedetlenség, nem volt neki elég gyors. Ilyenkor pedig bevetette a szokásos primitív edzésmódszerét, a nehéz tárgyakkal történő gyakorlást. Erre a célra egy is egy furcsa megoldást eszelt ki, két darab 10 kilós kalapácsot. A kalapácsok nyeléből lefűrészelt egy keveset, így pontosan olyan hosszú lett, mint egy kama nyele. Mivel az alkarjai a sok taijutsu edzéstől már kellően megedződött, így nem volt nehéz megtartani a kalapácsokat. Azonban, mikor elkezdte végre hajtani a technikákat nagy sebességgel, pontosabban csak próbálkozott vele, mert megtartani és megmozgatni egy kézzel egy ilyen nehéz tárgyat, két külön dolog. A meglendített mozgatásnak bizony lett egy igen kellemetlen eredménye, ugyanis shinobink térdének neki koccant a kalapács, fájdalmában hirtelen elengedte a kalapácsot, ami ráesett a lábfejére. Hatalmas ordítás közepette, egy lábon ugrált miközben minkét kezével a fájós lábfejét fogta. A közel öt perces tortúra után, valahogyan összeszedte magát, és sokkal figyelmesebben és persze óvatosabban kezdett neki a gyakorlatnak. A kalapácsokat erősen fogva, elkezdte minél gyorsabban vágásokat végrehajtani a vele a levegőben. Persze ez sem ment olyan könnyen az elején, de ami késik, nem múlik, hősünk kellően makacs és kitartó ahhoz, hogy végig csinálja. Kellett hozzá nem kevés idő, hogy hozzá szokjon ehhez a súlyhoz, azonban a kitartó próbálkozásnak meglett az eredménye, ugyanakkor az alkarjában szintén kegyetlen izomláz lett, ráadásul más izmai is égtek a láztól, ez a gyakorlat kicsit másabb fajta izmokat mozgatott meg, mint a botvívásnál. Ezt az edzést három napig csinálta, majd letesztelte ezt is az igazi fegyverrel, valóban gyorsult valamelyest a sarlóval történő technikái.
 Utána következett szintén a pontosság fejlesztése. Takeo egy papírlap végét átlyukasztotta, majd a lyukon át egy madzagot bújtatott át, ezt az egészet pedig rákötötte egy faágra. A feladat az volt, hogy a kama-val a madzagon lógó papírt félbe szelje. Ezzel a módszerrel, nem csak a pontosságot, hanem a vágás helyes technikáját is gyakorolta. A sarlóját borotvaélesre élezte, majd elkezdte a gyakorlást. Az első tíz vágás után a papírlapnak semmi baja sem lett, egyszerűen csak kilengett, a következő húsz vágásnál a papír hol kilengett, hol begyűrődött. Mikor már úgy az ötvenediknél járt, akkor a papíron egy mindössze 1 centis vágást sikerült ejtenie. Ez a gyakorlat szintén nagy koncentrációt és persze nem kevés türelmet kívánt. A karikás gyakorlathoz hasonlóan ez is főként szellemileg fárasztotta le a genint. Jó egy órányi próbálkozás (és persze a folyamatos papír csere) után már folyamatosan egymás után akár többször is sikerült a lap negyedéig bevágni a kama-val. Rá még két óra edzéssel már a feléig is ment. Így telt el 3 nap, sok edzéssel, próbálkozások sokaságával, nem kevés türelemmel, némi bosszankodással, ám a végén az eredmény meg lett.


A kard
 A kama után a másik kedvelt fegyverével gyakorolt, a ninjato-val. A kardforgatás az mindig is érdekelte a genint (persze csak a taijutsu után). Először bokkennel gyakorolt be pár mozdulatot, főleg fentről indított vágásokat, majd oldalsó vágásokat. Ez volt a bemelegítés. Ezután következett a valódi karddal történő vágás és szúrás technikák átismétlése. Ahhoz, hogy az éles karddal kivitelezett vágásokat, folyamatosan tudja gyakorolni, megfelelő terepre volt szüksége, ezért egy bambuszerdőbe sétált ki. Ebben az erdőben rengeteg bambusz nőt, így nindzsánknak bőven volt min vágásokat begyakorolni. Azonban egy bambuszt karddal kivágni nem olyan nagy teljesítmény, ezért shinobink kitalált magának egy nehezítő módszert. Közelebb lépet az egyik növényhez, olyannyira, hogy nem tudta normálisan kinyújtani a kardot, markoló kezét. Ilyen kis távolságból nem tudta olyannyira felgyorsítani a vágótechnikáját, amivel felbe szelhetné a bambuszt. A kezdeti próbálkozások értelemszerűen itt sem mentek könnyen, ilyen közelről nem volt könnyű, komoly erőt kifejteni, így a növény szárának csak a feléig hatolt bele a penge. De még a huszadik vágás sem hozott komoly eredményt. Persze ahogy ment az idő és ezzel együtt a vágások sokasága, lassan és fokozatosan sikerült félbe szelni a növény szárát, ám a végső cél az, az volt, hogy egy suhintással szeli félbe a növényt. A shinobi rájött, hogy a szokásos vágás technikák helyett itt más dolgokat is figyelembe kell venni, próbálkozott a vágás szögével, a testének súlypontjával, történő helyezésével, de komoly eredményt ezek sem hoztak. Aztán fokozatosan kezdte kipuhatolni a dolgokat, mikor vágott nem csak a csípőjét fordította el, hanem a teljes testét, úgy hogy lekövette a vágás irányát is, na persze azonnali eredményt ez sem hozott, de azért még is csak mélyebben vágta át a kard a bambuszt. Igyekezett minél hirtelenebb módon vágni, a robbanékonyságát szerette volna kihasználni, de még így sem sikerült neki. Próbálta úgy is vágni, hogy vágás közben hirtelen előre lép, belép. Ez nem is volt olyan rossz gondolat, hiszen így már csak két vágás kellett ahhoz, hogy elvágja a vaskos és erős szárat. A sokféle próbálkozásból leszűrt, számára hasznos megfigyeléseket összevetette, majd fokozatosan el is kezdte kivitelezni. Négy nap folyamatos gyakorlás után sikerült neki a gyakorlat.
Ezt követően pedig magát a vívást gyakorolta, a nagybátyja Kazuya segített neki ebben, aki egy kenjutsuhoz jól értő jounin volt. Bokkennel vívtak egymás ellen gyakorlóharcokat, ahol Takeo értelemszerűen alul maradt mindig, ugyanakkor Kazuya ellátta pár hasznos tanáccsal és mutatott neki pár dolgot, amivel fejlesztheti a vívóképességét. Sokat kell még hősünknek fejlődnie, de jó úton jár.
 

 
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Deidara on Szer. Ápr. 02 2014, 12:02

Hát nem rágtam tövig a körmöm, kevés leírással és gondolattal találkoztam, de kevés hibával is. Kellő hosszú volt, és látszik, hogy értesz ahhoz, amiről írsz, fektettél bele energiát. Kerek lezárás nem igazán volt, ahogy formázás se. 10 chakrával jutalmazlak.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Szer. Ápr. 16 2014, 16:05

Az kellemetlen küldetés, a rondaság, az edzés és a túszmentés
 
 Ez a nap is úgy kezdődött, ahogyan a többi, az ifjú genin reggel felkelt jókedvűen, hiszen a mai napon edzés van. Reggeli után magára pakolta a kéz –és lábsúlyait, majd lefutott a kiképzőterepig, ahol kapásból el is kezdte az edzést. Először lenyomott száz fekvőtámaszt, majd ezt követte kétszáz felülés. Pontosabban csak követte volna, hiszen mindössze csak a negyvenedik felülésig jutott el, ugyanis az edzést félbe szakította a falu egyik chuninja.
- Hé Takeo! A vezetőnk Batta hívat téged! – kiáltott rá a chunin az éppen felülések sorozatát nyomó geninre.
~ Chh… már csak ez hiányzott! Pont most kell küldetést adnia, mikor edzek? Na mindegy, végül is ez a dolgom shinobiként. ~ jegyezte meg magában, majd az edzést abbahagyta és rohant a falu vezetőjének az irodájába. Ott várta Tanigakure vezetője Batta, aki így szólt:
- Hiyama Takeo, kaptunk egy megbízást a Tészta földjén élő gazdag családtól. Ott náluk kell majd teljesítened a küldetésedet.
- Ez jól hangzik! Egy gazdag előkelő családnál kell feladatot teljesítenem. Gondolom testőri feladatkört, fogok teljesíteni, vigyáznom kell egy fontos emberre! Ugye ez lesz a feladatom? – kérdezte lelkesen a genin.
- Őő…háát…őő…nem egészen. A helyzet az, hogy…izé…őő… takarítót keresnek. – válaszolta nem túl határozott hangnemben és kínos mosollyal Batta, ezt a feladatkört ismertetni, még neki is ciki volt.
- Ta-takarítót?!! Na ne! Na én lépek edzeni, keressen valaki mást. – jelentette ki hősünk nem túl elégedetten. Bár nindzsánk rendkívül kötelességtudó volt, és soha sem kritizálta a rászabott küldetést, soha sem hisztizett ez végett. De ez most még neki is sok volt, ilyen pitiáner küldetés már majdhogynem sértő volt számára, és még a tetejében az edzését is meg kellett szakítania. Már éppen sétált volna kifelé az irodából, mikor a vezető utána kiáltott.
- Várj! Nem mész sehova! El fogod vállalni a küldetést, több okból kifolyólag is. Egyrészt, te vagy az egyetlen szabad geninünk, a többi genin éppen küldetést teljesít. Másrészt, egészen tisztességes összeget fizetne a család, miután sikeresen elvégezted a ”küldetést”.
- Nyugodtan mondja ki, hogy ”takarítást”. Rendben elvállalom, úgy sem tehetek mást. – közölte Takeo, szintén nem túl elégedetten. Miután le lett tisztázva a dolog, a genin hazament összeszedte a felszerelését, majd egyből útnak is indult.
~ El sem hiszem, rám bíznak valami gagyi melót és kizökkentenek az edzésemből is. Hogyan leszek így profi taijutsu harcos? Valahogy össze kell majd egyeztetnem a munkát és az edzést. Mondjuk állítólag szép összeget, fizetnek. Ez nem is baj, mert anyagilag nem állok valami fényesen. Már régóta tervezem, hogy vásárolok fegyvereket magamnak, de eddig nem volt rá elég pénzem, de talán most szerencsém lesz. ~ filozofált el magában.
Hosszas utazás után megérkezett a Tészta Földjére, ott némi keresés után megtalálta a megbízó lakhelyét. Ott az egyik szolgáló kísérte be a megbízóhoz. Az egész család ott ült. A férfi, aki valószínűleg a családfő volt, megszólalt:
- Légy üdvözölve ifjú shinobi szerény hajlékunkban! A nevem Chikuma Koshiro, ő pedig a feleségem Yoko, ez a szépséges tünemény pedig a kislányom Hotarubi. A feladatod a ház és a porta rendbe tétele lesz.
- Üdvözletem! A nevem Takeo, állok rendelkezésükre! – mondta a genin, aki nagyon letaglózódott mikor meglátta Koshiro úr nem igazán szép leányát.
~ Szépséges tünemény?! Anyám borogass! Kegyetlenül ronda, mint a háború. Ilyen szörnyű látványt senkinek sem kívánnék, ezért a szörnyű látványért minimum S-osztályúvá kell majd minősíteni ezt a küldetést. ~ szörnyülködött el magában. Szegény Hotarubi tényleg nem volt valami szép, nagyjából 15 éves lehetett, de már 120 kg volt, kancsal is volt, emellett nagyon szeplős, pattanásos, kapafogú, szemüveges és lapátfülű is. Összegezve, minden Takeo korabeli srác rémálma.
Egy jó ebéd után, a genin neki is állt a munkának, az első munka az ablakpucolás volt. Egy ekkora háznak, majdhogynem palotának nem két-három ablaka volt, hanem sokkal több. A kis shinobi viszont nem akart lemondani az edzésről sem. Ki kellett találnia, hogy hogyan egyeztesse össze a melót az edzéssel. Az ablakpucolást kissé szokatlanul oldotta meg, mivel egy kisebb létráról kellett neki a feladat elvégeznie, így azt használta fel amilye volt. Kézenállást vett fel a létra legfelső fokán, de csak egy kézzel, hiszen a másik kezében az a rongy volt, amivel az ablaküveget tisztította, a vízzel teli vödör pedig az egyik lábára volt akasztva, hősünk amolyan tótágas formát vett fel. Így takarította le az ablakokat, ezt az éppen arra járó Hotarubi meglátta és így szólt a mellette álló édesanyjának:
- Anyu ez a fiú olyan helyes!
A genin mihelyt ezt meghallotta, ijedtében leesett a létráról és a nyakába borult a vödör víz.
~ Te szent ég! Buddha ments meg ettől a szörnytől! Nem elég, hogy gagyi ez a küldetés, de pont egy ilyen rondaságnak tetszek?! Az egész világ ellenem, van ezen a napon! ~ szörnyülködött el magában, majd felkelt és folytatta a munkáját. Jó egy órányi meló után következett a másik feladat. A hatalmas előcsarnok padlóját kellett felsikálnia. Takeo ebbe a munkába is beépítette az edzéstervét, miközben térdelve sikálta a padló kövét, beiktatott egy új módszert. Kockánként kezdte feltörölni a követ, és kockánként lenyomott 5 fekvőtámaszt. Mire a csarnokkal végzett, addigra majdnem 700 fekvőtámaszt csinált meg. Egy órányi pihenés után következett a söprés az udvaron, a meló után, Takeo elkezdte pörgetni a seprűt, úgy mintha botvívást gyakorolna. Ez volt az aznapi munka. Másnap reggel felkelt, némi reggeli elfogyasztása után következett a favágás. Ezt a munkát egyébként kifejezetten szerette, mert nem csak karerősítésre volt jó, hanem ezzel egyidejűleg begyakorolta a vágásokat is. Mivel egy nagyméretű fát kellett kivágnia így ez a munka eltartott jó két óráig. Majd ezt követte a kert felásása. A kerti munka ugyan nem tartozott a shinobi kedvencei közé, de mint köztudott az ásás, bizony kemény fizikai munka. Mivel a kis geninnek meg kellett szakítania az edzéseit, így tulajdonképpen minden nehezebb fizikai munkának örült, hiszen ezt is úgy fogta fel, mint ha csak erősítene. A váltott kezes favágás alaposan megdolgoztatta a karizmait, aminek örült. De nem sokáig, ugyanis Hotarubi ismét oda ment hozzá és kedvesen így szólt:
- Takeo, hogy te milyen izmos vagy. Ugye nincs barátnőd?
Geninünk ettől a kérdéstől majdnem szívrohamot kapott, amikor pedig rá is nézett a ronda lányra, akkor pedig az olyan volt neki, mint ha lidércet látott volna.
~ Miért, miért?!! Muszáj mindig nekem szívni a legnagyobbakat? ~ szörnyülködött magában, ráadásul ki is esett a kezéből a fejsze ijedtségében, a szerszám pedig ráesett a lábfejére.
-Áááú! – ordított hősünk fájdalmában és idegességében. A csúnya lány pedig szomorúan odébb állt. Vége volt aznap minden munkának, pont indult volna vacsorázni, mikor hatalmas sikítást halott a házból, shinobink befutott és olyan látvány tárult a szeme elé amire nem számított. Négy férfi állt ott, kezükben fegyverekkel, hárman a szülőket és az egyik szolgát vették őrizetbe, míg a bandavezér a katanáját Hotarubi torkához szegezte, ezt követően így szólt:
- Chikuma Koshiro! Mi vagyunk a Négy Sakál Banda, ha nem adsz nekünk 3 millió ryo-t, akkor lányodnak elvágom a torkát!
- Kérem, ne tegye! Inkább fizetek, csak a kislányom életét kímélje meg! – mondta Koshiro úr könyörögve.
- Nyugalom, nem kapnak az urak egy 1 ryo-t sem, nem hogy 3 milliót. És a lánynak sem lesz elvágva a torka. – szólt közbe nindzsánk teljesen nyugodt hangnemben, enyhén flegmán. A túszok és a banditák is meglepődtek ezen a kijelentésen, nem kicsit. Tudta, hogy csak egyszerű  banditákkal van dolga, egy shinobinak az ilyenek nem ellenfelek.
- Hé te kis szolgafiú! Inkább eredj wc-t pucolni! Hord el innen magad, ha kedves az életed!- fenyegette meg őt a vezér. Ekkor Takeo elővette az egy kunait és a bandavezér felé dobta de csak lazán, a bandavezér könnyedén elhajolt előle, a kunai beleállt a falba, a vezér gúnyos mosollyal a falra nézett és röhögve így szólt:
- Legalább tanuljál meg célozni!
Ám ekkor a genin elkiáltotta magát:
- Dainamikku Entorii! – és ezzel a technikával teljes erőből állba rúgta a banditák vezérét, aki három métert repült hátra. A többi bandita elengedte a foglyokat, majd kétségbeesetten próbálták a főnöküket felpofozni, hogy az magához térjen, ám a vezér csillagokat látott maga körül forogni, azt sem tudta, hogy hol van.
- Most ti jöttök. – figyelmeztette őket a genin, majd feléjük futott és alaposan elverte őket. A banditák vérző orral-szájjal, monoklikkal és kivert fogakkal megemelték a főnöküket és sántikálva elfutottak. Mikor a veszély elmúlt, Koshiro úr megkönnyebbülten Takeohoz szólt:
- Fiam! Köszönöm, hogy megmentetted az életünket, örökre az adósod vagyunk! – hálálkodott az apa.
- Takeo te vagy az én hősöm! Köszönöm! – futott a genin felé Hotarubi, csücsörített szájjal, majd átölelte a shinobit és egy hatalmas puszit nyomott az arcára, azzal a hatalmas nagy pampula szájával. Ám ekkor a shinobi körül füstfelhő kíséretében egy pukkanás hallatszott, majd az egész család, de különösen Hotarubi meglepődve nézett maga elé, hogy nem is Takeot öleli, hanem egy farönköt. Ugyanis a shinobi a Kawarimi no jutsu-t alkalmazta.
- Tyűű…ez volt a legveszélyesebb része a mentőakciónak… szegény farönk. – mondta megkönnyebbülten hősünk majd lejött a mennyezetről ugyan is ott volt.
~ Chh… el sem hiszem a banditákat alapszintű taijutsuval elvertem, erre pedig ninjusut kell bevetnem egy csúnya lány ellen. Ez gyalázat. ~ szörnyülködött megint magában ifjú nindzsánk.
- Fiam a küldetésedet elvégezted. Még egyszer köszönöm szépen! Itt van a küldetésért járó pénz - adta oda neki a kis zsákot – ez pedig a Tiéd kis barátom, némi zsebpénz – majd a shinobi kezébe nyomott még egy zsákot, ami kicsit kövérebb volt az előzőnél, a genin ezt illendően megköszönte. Ezután elköszöntek egymástól, majd a kis genin útközben haza sétálva el kezdett töprengeni.
~ Nem volt valami pompás ez a küldetés, de legalább kaptam pénzt. Ez mondjuk rendes volt az öregtől. Nem baj, anyagilag amúgy is le voltam égve. Hmm… fegyvereket akarok venni amúgy is. ~gondolta magában, majd szépen haza bandukolt.
 
 
 
 
 
 

 
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Deidara on Szomb. Ápr. 19 2014, 13:44

Ez ugyebár egy küldetés, tehát nem a kaland kategóriába számoljuk, hanem küldetésként könyveljük el. Volt benne humor, és formázás, ezek jó dolgok. Néhány fogalmazási hiba is előfordult. 2500 ryot és 10 chakrát szereztél.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Szomb. Jún. 21 2014, 21:27

Gyorsaság és szívósság
 
  Egy újabb nyugis két hét Tanigakureben. Ez az időszak hősünk kedvence, hiszen ilyenkor számára csak egy dolog létezik, a kőkemény edzések. A legutóbbi tanulása során, mikor a Gouken stílust tanította neki a mestere, felfigyeltek arra, hogy a gyorsaságán van még mit fejleszteni. Éppen ezért, a rendelkezésére álló időt, ennek fejlesztésére fogja szentelni.
 Reggel miután felkelt lerohant a régi elhagyatott dojo-ba, ilyenkor mindig ezen a helyen szokott edzeni, hiszen tulajdonképpen rajta kívül ezt a helyet senki sem használja. Először elkezdett egy bemelegítő sorozatot lenyomni, 300-at csinált fekvőtámaszból, guggolásból, felülésből és törzsemelésből. A szettek után következett a valódi rávezető edzés. A testén viselt súlyainak a tömegét tovább növelte, a 12 kg-os súlymellényét lecserélte egy 15 kg-osra, a 3-3 kg-os kézsúlyait 5-5 kilóra növelte, valamint az 5-5 kilós lábsúlyait is 7,5-7,5 kilóra cserélte le. Így összesen 40 kg-os terheléssel állt neki a gyakorlásnak. Először az ütéseinek a sebességét akarta megnövelni. Elkezdett árnyékolgatni, olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, próbálta minél tovább fenn tartani a tempót. A villámgyors levegőben történő ütéssorozatok eléggé fárasztóak voltak. Ezek a gyakorlatok nem csak a gyorsaságot növelik, hanem egyben az állóképességet is. A kis genin csakúgy csépelte teljes sebességgel a levegőt.
~ Növelnem kell a tempót! Gyorsabban! ~ ösztönözte magát, hiszen előre tudta, hogy ez az edzése is arról fog szólni, hogy hülyére gürizi magát. Takeo több percen keresztül folyamatosan váltotta az ütéseit, érezte a nehézséget, amit a súlytöbblet okozott neki. Ezután már nem csak a levegőt csépelte, hanem egy fabábút. Már az edzés előtt eltervezte, hogy chakrát egyáltalán nem fog használni, csakis a saját testi erejét fogja felhasználni az edzései során. Hősünk ütései csak úgy kopogtak a fabábún, ám ő még mindig nem volt elégedett.
- Gyorsabban! Ennyi nem elég! – ordította vicsorogva, le volt már jócskán izzadva, az öklein a bütykök már elkezdtek vérezni, a bandázs már szétfoszlott a kézfején, a bábú felülette is kezdett itt-ott repedezni, de ő csak csinálta tovább és tovább, sőt egyre gyorsabban. Persze azonnali látványos gyorsulás nem volt, hiszen mikor kicsit sikerült is neki ténylegesen felgyorsulni, akkor először arra törekedett, hogy azt az adott sebességet minél tovább sikerüljön fenntartani. Már önmagában a fenntartás is komoly megpróbáltatás volt, nemhogy még a rágyorsítás. Ezt több órán keresztül nyomatta, persze azért tett bele pihenő időt is. Majd ezután jött ugyanez csak lábbal. A rúgások gyakorlása szintén nehezen ment, sőt még nehezebben, mint az ütések. Geninünk sípcsontja nagyon szét volt horzsolva, olyan volt a bőre, mint egy durva csiszolópapír. Ezeket, az edzéseket hat napon keresztül csinálta, mindig próbált egy kicsit gyorsítani az ütésein és rúgásain.
 A hetedik napon kipróbálta súlyok nélkül is, bizony meg lett a várva várt eredmény, sokkal gyorsabbak voltak a támadásai, súlyok nélkül ráadásul nem csak villámgyorsan mozgott, hanem kevésbé fáradt el, és tovább is fenn tudta tartani a sebességét. Viszont geninünk még mindig nem volt teljesen elégedett, érezte azt, hogy ugyan valóban sikerült a gyorsaságát növelnie, de ennél a még többre lesz szükség a későbbiek során. Pihenésképpen szépen nyugodtan leült meditálni, majd elkezdett azon töprengeni, hogy mégis hogy a búbánatban tudja ennél hatékonyabban fejleszteni a gyorsaságát. Hosszas gondolkodás után eszébe jutott, hogy valami olyan helyen kellene gyakorolni, ahol sűrűbb a közeg. Ekkor ötlötte ki a ”víziedzést”, mivel a víz sűrűbb és nehezebb közeg, mint a levegő, így jobban akadályozza a mozgást. Amennyiben sikerülne elérnie azt, hogy vízben minél gyorsabban mozogjon, akkor a szárazföldön már nagyon gyors mozdulatokra lenne képes. Ezt a gondolatot tett követte, a genin kiment a faluból, majd a legközelebbi tavat felkereste. Ez sikerült is, neki a falutól nagyjából 4 km-re talált is egy kisebb tavat. Levette a lábbelijét és a felsőruházatát, majd beugrott a vízbe, ám shinobinknak nem felelt meg a víz hőmérséklete.
- Jáááj!!! Ez hííídeeeg!!! – visított fel, majd ki is jött gyorsan a vízből – Basszus! Ez jéghideg, ez így nem lesz valami jó – mondta vacogva és, ám ekkor jött egy ötlet hirtelen. – Meg van a megoldás! Katon … - mondja miközben össze-vissza, alkot kézpecséteket – Vízforraló jutsu! – és teljes tüdőből okádná ki a lángokat, ám semmi, csak egy, két perces fulladozó köhögés. A mi kis Takeonk hiába tűz beállítottságú, soha sem tanult semmilyen elemi ninjutsut, így hoppon maradt, de azért megpróbálta. Miután megszokta a teste a víz hőmérsékletét, neki állt az edzésnek. Most nem volt rajta semmilyen testre rögzíthető súly. Először csak egy bizonyos mélységig ment be a tóba, körülbelül a nyakáig ért a víz. Ezután neki állt az edzésnek, először az ütéssorozatokkal kezdte. Megpróbált egyre gyorsabban és gyorsabban ütni folyamatosan a víz alatt, érezte, hogy az ütései húzását, mikor tolta maga előtt a vizet. Bizony nem volt egyszerű, akármilyen gyorsan is csinálta hamar elfáradtak a karjai. A víz alatti ütéseiből mindössze annyit lehetett látni a vízfelszínén, mintha csak egy kisgyerek pancsolna. A kétórányi víziedzés után eléggé elfáradt, úgy érezte, mintha leszakadna mindkét karja, kisebb pihenő után következtek az alacsony magasságú rúgások a víz alatt. Erre szintén 2 órát edzett, próbált minél gyorsabban rúgni, ám csak nagy izomlázat csinált magának a combjaiban.
 Másnap újra lement a tóhoz, és elismételte az előző napi gyakorlatokat, ám előtte alaposan bemelegített. Jobban összeszedte magát, az egész testét beleadta az ütésekbe és rúgásokba, a légzésre is jobban odafigyelt. Most már a vízfelszínen nem csak kisebb felfreccsenéseket lehetett látni, hanem nagyobb vízgyűrűket és kisebb hullámokat is, amik gyorsan váltogatták egymást, hiszen a mi nindzsánk begyorsult. A víziedzésnek a másik pozitívuma az volt, hogy a vízben történő mozgástól az izmok ellazulnak egy idő után, nem lesz tőle kötött az ember. Egy taijutsuhasználónak ennél nem is lehet jobb. Három napon keresztül folytatta Takeo az edzéseket a tónál, és ahogy haladt az edzéssel, a vízfelszínen a hullámok is fokozatosan nőttek és erősödtek. Mikor már elfogadhatóan ment neki a dolog, megpróbálkozott egy merészebb módszerrel. Tudni akarta azt, hogy vajon egy nagyobb rá nehezedő víznyomás alatt mennyire lehetne gyors. Ezt ki is próbálta, még beljebb merészkedett a tó vizébe, mikor már nem ért le neki a lába, akkor még beljebb úszott majd alámerült. Nagyjából 3 méter mélyen lehetett, ekkora mélységben már azért nehezedik rá némi nyomás. Mikor már leért a talpa a tó sziklás aljához, két nagyobb szikladarab közé beékelte mindkét lábfejét, hogy a felhajtó erő ne vigye őt fel, miközben a víz alatt kivitelezi az ütés- és rúgástechnikáit. Tudta azt nagyon jól, hogy gyakran fel kell majd jönnie levegőért, éppen ezért csak rövid sorozatokat nyomatott, de azt olyan gyorsan, ahogyan csak bírta. Ez az edzés a tüdőkapacitását is fejlesztette. Shinobink elkezdte a teljes víz alatti edzést, a tiszta vízben láthatta, ahogyan az ütései keltenek némi áramlatot, az alkarja és az ökle körül sok apró buborék gyöngyöződött ki, mintha pezsgett volna a keze. Ez a sebesség végett volt. Olyan gyorsan csinálta, ahogyan csak tudta, ahányszor sikerült neki kellően jól felgyorsulnia pont akkor fogyott ki a levegőből, így kénytelen volt felúszni a felszínre. Újabb mély lélegzett után ismét lemerült és teljes erejéből zúdította az ütés-és rúgászáporait, karjai és lábai csak úgy hasították a vizet, ám csak rövid ideig. Takeo tudta nagyon jól, hogy itt nem csak azt kell elérnie, hogy minél gyorsabb legyen a víz alatt, hanem azt is, hogy minél tovább lent tudjon maradni, vagyis minél tovább bírja ki levegő nélkül a víz alatt. Ugyanis ha minél tovább lent tud maradni, akkor több ideje van arra, hogy a végtagjai kellően fel tudjanak gyorsulni. Nem kell a gyorsulás fázisait megszakítani azzal, hogy feljön gyakran levegőért. Ez egy igen fárasztó és keserves edzés volt, amit 4 napon keresztül gyakorolt, ám az utolsó napon meg lett az eredménye.
  Immáron a szárazföldön, súlyok nélkül kipróbálta az ütéstechnikáit, a gyorsaság magáért beszélt, az ő szintjén ez a sebesség megfelelt. Shinobink végre elégedetten mehetett haza kipihenni e két hét fáradalmait.
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Deidara on Vas. Jún. 22 2014, 21:38

Rövidebb és nem olyan érdekes sztori, mint az előző. Ettől persze még nem rossz. 7 chakrával jutalmazlak.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Pént. Aug. 08 2014, 19:18

Ha fáj, ha nem, bírd ki!

  Egy újabb küldetésmentes szabad hét Tanigakure-ben, hősünk számára. Ezek az időszakok a kedvencei a mi edzésmániás geninünknek. Takeo sokat gondolkodott azon, hogy hogyan tudná még jobban feledzeni a testét ahhoz, hogy eredményes taijutsuhasználó legyen. Úgy gondolta, hogy nem ártana növelnie a fájdalomtűrő küszöbét. Hiszen egy éles harcban, annál tovább tud talpon maradni, ha minél jobban bírja a fájdalmat. A sok fabábú püföléstől a sípcsontjában és az öklében már majdhogynem kihaltak az idegek, így ezeken, a részeken már alig érzi a fájdalmat. Viszont a többi testrészén egészen más a helyzet, így ideje azokat is keményíteni. Ehhez az edzéshez, segítségre volt szüksége. Kazuya nagybátyja éppen kéznél volt, el is ment hozzá. Majd mikor a nagybácsi fogadta, kisebb beszélgetés után neki is álltak az edzésnek.
- Mond Takeo, pontosan mit is kell majd nekem csinálnom? – kérdezte Kazuya.
- A te dolgod egyszerű lesz Kazuya bácsi, fogod azt a fahusángot, és engem kell ütnöd folyamatosan, fokozatosan egyre erősebben. Nekem pedig ki kell bírnom. Az elején csak lazábban üss, hogy szokja a testem. – magyarázta a genin. Kisebb gimnasztika, nyújtógyakorlatok után shinobink levette a felsőruházatát, a nadrágját pedig a térde fölé tűrte, majd felvette a lóállást, széttárta a karjai és befeszítette minden izmát, ahogyan csak tudta. Majd intett a nagybratyónak, hogy mehet a menet.
- Höhö! Ezen jól fogok szórakozni! – mondta dörmögő hangon nevetve a jounin, majd erőteljesen rávágott unokaöccse combjára. – Áááúúú!!!! A francba! A ”fokozatos” szónak melyik részét nem érted? Miért vagy ilyen bunkó? – kérdezte óbégatva a kis nindzsa, miközben a földön hemperegve, fájlalva fogta a combját, ám azonnal kapott még egy nagy ütést a másik combjára is. – Hékás! Ezt most megint miért kaptam? – kérdezte ismét a genin.
- Azért mert azt mondtad rám, hogy bunkó, Te bunkó! Hahaha! Ezt nem hagyhattam ki. – válaszolta Kazuya harsányan kacagva, miközben a hasára csapott a röhögéstől. ~ Na, tessék a szadistája még élvezi is! ~ jegyezte meg magában hősünk, majd miután talpra állt, és persze a segítője is kellően kiröhögte magát, elkezdték komolyan az edzést. Takeo először a jobb combjára kapta az ütéseket, először csak lazán, majd fokozatosan erősebben. Bizony az elején többször is felszisszent, és erősen vicsorogva türtőztette magát. Tudta ő nagyon jól, hogy ezen a héten olyan lesz, mint a ronggyá vert kutya. De egyszerűen kellett ez neki a fejlődéshez. Egy taijutsu-harcosnak kétféle állóképesség kell. Kell egy általános jó állóképesség, hogy bírja az iramot, és ne fáradjon el az első tíz ütés után, és kell egy ütésálló-képesség is, hogy az első pár találat után ne essen össze a fájdalomtól, hanem talpon tudjon maradni, vagyis szívós legyen. Ezt geninünk nagyon is jól tudta, szóval éppen elérkezett ennek a fajta képességfejlesztésnek is az ideje. A folyamatos combra mért ütéseket elég nehezen viselte, kezdetben, volt kőkemény fogcsikorgatás, később pedig már annyira zsibbadt a lába, hogy már alig érezte. Vérvörös izzadt fejjel tűrte a fájdalmat. 40 ütés az egyik combra, és ugyanennyi a másikra is. Mikor ezzel végeztek, akkor Kazuya alaposan kimasszírozta, átgyúrta nindzsánk combját. Majd kisebb pihenő következett. A pihenő után alig tudott a lábára állni a genin, ám újra felvette a lóállást, most a vádlija következett. Szintén 40-40 ütés következett. Ez nem volt annyira fájdalmas, mint az előző, de azért itt is össze kellett szorítania a fogait a shinobinak. Mikor megtörtént a 80 ütés, a srác alig állt a lábán, alig tudott odébb menni, így újabb pihenés következett. A masszírozás közben a jounin így szólt hozzá:
- Ez nem lesz neked így sok egyszerre? Nem hittem volna, hogy ennyire fanatikus taijutsus lesz belőled, de ha már elkezdted, akkor végig kell, szenvednek ezt az edzést is. –
- Tudom. De most nem érünk rá pihenni! – válaszolta a genin, aki feltápászkodott valahogyan, majd ismét beállt alapállásba. Most a gyomorszája következett, szintén ugyanannyi ütés. Az még hagyján, hogy nagyon fájt neki, ráadásul vérvörös is lett a hasa. Persze tudta, hogy mire végez ezzel az edzéssel, tiszta véraláfutásos lesz az egész teste. – Tökös egy gyerek vagy Takeo, azt meg kell hagyni, lemerem fogadni, hogy a faluban egyik genin sem merné magát üttetni, de még a chuuninok közül is csak igen kevesen. – mondta elképedve hősünk nagybátyja, aki ugyan kezdetben viccelődött ezen, de a sokadik husánggal való ütlegelés során, rájött, hogy az unokaöccse elég kemény dologba vágta a fejszéjét, ami a fejlődését illeti. Kazuya keményen csapkodta a srácot, aki már vicsorogva hörgött és néha-néha térdre is esett a lóállásból. Mikor a has felkeményítése megtörtént következtek a bordák, itt a jounin lényegesen gyengébben ütött, hiszen nem akarta azt, hogy a genin bordája eltörjön. Ezek az ütések voltak a legfájdalmasabbak, hiszen itt a fahusáng közvetlenebbül érte a csontot. Takeo minden egyes ütésnél azt ordította, hogy ”Nem fáj!”. Holott persze fájt neki, épphogy össze nem vizelte magát. De ő csak azért is erőltette magában a dolgot. Így próbálta buzdítani magát, el akarta terelni a gondolatait a fájdalomtól. Mikor ezzel a résszel is végeztek, következtek a lapockák, ez annyira azért nem fájt neki, így ezt könnyebben viselte. Amikor ez is megvolt, hősünk úgy döntött, hogy a mai napra elég. Haza ment bicegve, nyögdécselve. Az anyja tátott szájjal fogta a saját fejét, hogy mégis mit csinált ez a gyerek. De persze a srácot ilyenkor semmi sem érdekelte, csak egy jó étel és egy kiadós pihenés kellett neki. Bekente magát gyulladáscsökkentő krémmel, hogy valamit enyhítsen.
  Másnap, nem volt testkeményítő edzés, hiszen tudta ő azt nagyon jól, hogy szüksége van a testének némi regenerálódásra, éppen ezért csak a közönséges edzéseket végezte, felülés, fekvőtámasz és társai. Persze, sokkal nehezebben mentek neki a gyakorlatok, de azért megcsinálta a sorozatait. De főként meditálással telt el ez a napja, valamint rengeteg nyújtógyakorlattal. Este még a gyógyfürdőbe is elment, ezzel segítve valamelyest magának, ugyanis tudta, hogy holnap még keményebb napja lesz. El is érkezett ez a nap, a genin újra a bácsikájával volt, aki vonakodva egyezett bele az ütlegelésbe. Shinobink most egy másfajta módszert akart kipróbálni. A saját edzési módszereit akarta keverni az ütlegeléssel. Amikor lenyomott 5 guggolást, akkor a nagybratyó egy ütést mért a husánggal a fiú combjára, de ez az ütés erősebb volt, mint a tegnapelőtti. Minden egyes ütést 5 guggolás követett. Összesen 20 ütés volt az egyik lábára. Vagyis 200 guggolás kísérte végig az összesen 40 ütést. Az ütések száma ugyan ”csak” feleannyi volt, mint előzőleg, viszont erősebbek voltak ezek a csapások, ráadásként maga a gyakorlat is nehezítette a dolgot. Ez még fájdalmasabb volt, mint az első ilyen nap. Ugyanis itt a folyamatosan terhelt mozgó izomzat, kapta be az erősebb ütéseket, ráadásul az első napon elszenvedett ütések még nem regenerálódtak teljesen. Volt óbégatás az ifjú harcos részéről, de amit bírni kell, azt bírni kell. Mikor a comb megvolt, akkor következett a vádli ugyanígy, ebben a formában guggolásokkal lekísérve, ezt könnyebben kibírta, hiszen a vádli az nem annyira fájdalmas terület a testen.  Mikor ez is meg volt akkor pihenő következett. A jounin csak csodálkozni tudott, hogy a fiú ennyire nehezíti magának a gyakorlatokat. Nos igen, hősünk ilyen téren mindig is kreatív volt. A fél órás szünet után, egy újabb módszert alkalmazott a genin, amit el is magyarázott az őt püfölő bácsikájának.
- Figyelj, most egy újabb módszer következik. A hasamat kell püfölnöd megint, pont úgy, mint tegnap előtt. Csak most az lesz, hogy a lábamnál fogva felkötsz ennek a fának a vastag ágára, ahonnan én fejjel lefelé fogok lógni, mint egy zsák. Mikor megcsinálok öt felülést, te rávágsz egy erősebbet a hasamra, majd újra öt felülést nyomok, és így tovább… -
- Hehh…rendben. – mondta nagyot sóhajtva, fejét rázva Kazuya, aki azt tette, amit az unokaöcsikéje kért tőle. A genin ott lógott a fán, megcsinálta az első öt felülést, majd kapta is a hasára az erős ütést, amitől úgy kilengett, mint egy hinta a játszótéren. A nagybratyó nem győzte mindig megállítani az ütések utáni kilengéseket. A 100 felülés és a 20 ütés, kissé megerőltető volt nindzsánk számára, nem csak, hogy nagyon fájt neki, de fárasztó is volt így. Kazuya úgy szedte le Takeót a fáról, mint a kötözött sonkát a füstölőből. Újabb kisebb pihenő, de nem sokáig, mert következtek a bordák. Itt megint igencsak óvatosan jártak el. Az oldalsó felülések során a borda folyamatosan erőhatásoknak volt kitéve. Itt bizony szakaszonként is meg kellett állni, pihenni. Hiszen ez sokkal fájdalmasabb volt, mint a többi. Ennek a testrésznek a felkeményítése igen sokáig tartott, a kis genin fogcsikorgatva és hörögve viselte a fájdalmat, próbálta úgymond kikapcsolni az agyát, de valahogy nem akart összejönni neki, mert a fájdalomérzet bizony erősebb volt. ~ Gyerünk! Ki kell tolnom a korlátaimat még jobban! Muszáj feszegetni a határaimat! Ha nem ismerem meg a saját testem határait, akkor képtelen leszek az erősebb technikák elsajátítására, valamint alul fogok maradni a harcokban a képzettebb ellenfelek ellen. ~ próbálta magában, önmagát buzdítani. Ezek az edzések, nem csak komoly fizikai igénybevételt követeltek, de mentálisan is erősen lefárasztották a shinobit. A hosszú időre elhúzódott bordapüfölés után, következett a lapocka, ezeket, az ütlegeléseket törzsemelés kísérte le. Ezt jobban elviselte a genin, így kicsivel gyorsabban is haladtak ezzel. Mikor már minden megvolt, Takeónk alig tudott a lábára állni, mindene fájt, alig tudott haza bicegni.
   Két teljes napig pihent ezután. Gyulladáscsökkentő kenőcsök, borogatások, jegelések, majd gyógyfürdőben való üldögéléssel telt el ez a két nap. Ez a fajta edzésmódszer, nem olyan volt, mint azok, amiket eddig csinált, ez sokkal aprólékosabb ráadásul jóval nehezebben is lehet benne fejlődni. A hatodik napon pedig ugyanazokat az ütlegelési-sorozatokat csinálta meg, amit a legelső napon. Az a nap telt el a leglassabban. A genin a hetedik napon, ismét pihenő napot tartott, hiszen szó szerint nem tudott ki kelni az ágyból sem. A rehabilitációval egybekötött pihenés közben, sokat gondolkodott, tudta ő nagyon jól, hogy ezen a héten semmit sem javított a fájdalomtűrő küszöbén, ez a hét csupán arra volt, jó ki ismerje a saját tűrőképessége határait. Viszont ez egy jó tapasztalat volt a számára, hiszen ez a későbbi edzéseinél a hasznára fog válni.
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Deidara on Vas. Aug. 10 2014, 11:12

Érdekes edzéseid vannak. Meg lehetett volna említeni még az érzéketlenség hátrányait is, de amúgy - szóismétléseket leszámítva - rendben volt minden. + 8 chakrával jutalmazlak.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Hiyama Takeo on Hétf. Okt. 27 2014, 19:33

  Három napos pokol az akadémián


  Ismét egy szép nap, hősünk falujában. A mi shinobinknak is elkezdődött a napja, felkelt és a gyors reggeli után elindult a kiképzőtérre edzeni. Ám útközben az egyik chuunin megállította őt, majd közölte vele, hogy menjen a falu vezetőjének az irodájába. ~ Na, tessék! Biztos megint valami küldetés. ~ gondolta magában, majd az utasítást követve elindult az irodába. Mikor odaért, bekopogott és mikor szóltak neki, hogy bemehet, akkor egy érdekes látvány tárult a szeme elé. Az irodában rajta kívül sok más genin is ott tartózkodott, és ő utána is bejött még pár genin. ~ Mi van itt? Miért van itt ennyi genin? Hmm… még azok is itt vannak, akik az osztálytársaim voltak az akadémián. ~ jegyezte meg magában. A gondolatban feltett kérdéssorozat után hamarosan megérkezett a válasz, Batta-tól:
- Figyelmet kérek! Gondolom most, mindenkiben felmerült a kérdés, hogy miért is vagytok itt mind. A helyzet a következő, egy kísérleti program keretén belül fogtok tevékenykedni a Ninja Akadémián. Az akadémiai tanárokkal kigondoltunk közösen egy új oktatási programot, tapasztaltabb geninek fognak 3 napon keresztül akadémiai növendékekkel edzeni és gyakorolni. Egy geninre három tanuló jut majd. Ennek a programnak a célja az, hogy első kézből gyűjtsenek némi tapasztalatot a tanulók igazi geninektől. Így ők a saját szemükkel fogják látni és a veletek való közös edzés során tapasztalni, hogy milyen is valójában geninnek lenni. Mi az a genin szint. Ezt éreztetni kell velük. Ez az egész program azért lett létrehozva, mert az akadémiai tanulók tanulmányi átlaga nem valami jó, és a tanulók sem annyira motiváltak. Éppen ezért, van szükség rátok, hogy a lurkók ne csak a padban unják magukat az órákon, hanem veletek is közösen együtt gyakoroljanak, így talán öntünk beléjük némi lelkesedést, és így a geninvizsgát is komolyabban veszik, és talán nem is lesz annyi bukás. Most gyertek ide, mindenki kap egy papírt, amin három név szerepel, azokkal fogtok foglalkozni három napig, akik a papíron szerepelnek. – mondta nekik miközben, osztogatta a lapokat. – Holnap kezdődik a kísérlet. Teljes mértékben rátok van bízva, hogy a három nap alatt mit gyakoroltattok velük, shuriken dobálás, túlélő túra, terepismeret, csapdakészítés, fegyveres gyakorlás….akármit, amit csak akartok. Szabad kezet kaptok. Ugyanakkor a gyerekek is fognak írni egy beszámolót erről a három napról, és ezzel együtt egy véleményt rólatok. Értettétek? – fejezte be a hosszas beszédét Batta.
- Igen! – mondta mindenki katonásan egyszerre. Mikor mindenki elhagyta az irodát, hősünk ment a dolgára és folytatta az edzését, a fekvőtámaszok közben elgondolkodott. ~ Anyám borogass! Három pisissel kell három napon keresztül elpazarolnom a drága időmet? Mit mutassak nekik? ~ Az egész napos edzés után hazament, majd eltette magát holnapra.
  Másnap reggel, elballagott az akadémiára kezében a neveket tartalmazó papírlappal. Bement az egyik osztályterembe, ahol 6-7 gyerek volt, ott felolvasta a neveket, ám válasz nem érkezett, de az egyik kis srác viszont mondta, hogy kint vannak az udvaron egy padnál. Takeo kiment, ott látott három gyerkőcöt, két fiút és egy lányt, majd odament hozzájuk és ismét felsorolta a neveket:
- Amori Ibuki-
- Itt vagyok. –
- Egami Namika –
- Jelen! –
- Higuchi Kizashi –
- Én lennék az! –
- Rendben. A nevem Hiyama Takeo, nyilván ti is tudtok az új oktatási programról. Az én irányításom alatt fogtok edzeni három napon keresztül. De még mielőtt elkezdenénk, szeretném, ha válaszolnátok két kérdésemre. Első kérdés, milyen irányban szeretnétek tovább fejlődni, vagy inkább milyen shinobinak képzelnétek el magatokat? Második kérdés, mennyi a tanulmányi átlagotok? – kérdezte tőlük a genin, aki fel szerette volna mérni a helyzetet.
- Őő… hát nem is tudom, majd meglátjuk, nem tudom, hogy mihez van érzékem. A tanulmányi átlagom 2,2. – válaszolta Ibuki, miközben két pofára majszolt valami kaját.
- Én akadémiai tanárnő szeretnék lenni. A tanulmányi átlagom 1,98. – mondta Namika mosolyogva és nevetgélve.
- Akadémiai tanár, ilyen átlaggal??!!! Óh… kisasszony össze kell kapnod magadat rendesen. Amúgy miért mosolyogsz folyton? – kérdezte Takeo, aki nem értette, hogy ez a kislány miért vigyorog állandóan.
- Azért mert cuki vagyok! – jött a válasz hamar a lánytól, szintén mosolyogva. Hősünk akkorát csapott a saját homlokára, hogy Konoha-ig is lehetett hallani. ~ Na, ne!!!!~ szörnyülködött el magában. De ekkor jött a harmadik gyerkőc válasza is:
- Chöhh… az én átlagom nem nagy szám, 1,6. Viszont ez nem állít meg abban, hogy én legyek a falu legkeményebb nindzsája. Igazából elég szerény kis célt dédelgetek, ANBU-parancsnok akarok lenni. De nem ilyen balfácánokkal szeretném elpazarolni az időmet, mint például veled Takeo! Yeah! – mondta a csávó keményen, ám shinobink akkora pofont adott neki, hogy a menő gyerek egyből seggre esett, majd feltápászkodva így szólt nyafogó hangon:
- Áú! Mi volt ez? Júúj, ez fáj! Anyuu…. –
A mi geninünk pedig csak szörnyülködött. ~ Istenem! Tuti, hogy én fogtam ki a három legrosszabbat! Egy dagi zabagép- mondjuk ő válaszolt a legnormálisabban - egy butuska cuki kislány és persze a nagyszájú vagány gyerek, akinek persze csak a szája nagy, mert amúgy egy kis beszari selyemgúnár. ”Kiváló” csapat összeállítás. Pff… és még Batta mondta, hogy motiváljuk őket. Ide nem motiváció kell, hanem először is fegyelmezés. Lerágom a bal lábamat, ha ezekből nindzsák lesznek. ~ gondolta magában, miközben elkeseredetten végigmérte a három kölyköt.
- Na gyerekek. Kemény három napunk lesz, az egyszer biztos. Egy shinobinál nagyon fontos, sőt alap dolog, a jó fizikai kondíció és az állóképesség. Mert hiába tudsz városromboló ninjutsukat, ha kétpercnyi futás után kiköpöd a tüdődet. Az elkövetkezendő három napban a fizikai teljesítőképességeteket fogjuk fejleszteni. Kezdésnek legyen 30 kör itt az udvaron. – mondta nekik és adta ki az utasítást geninünk. A három kis lurkó kocogott, de már a tizedik körnél erősen lihegtek, látszott rajtuk, hogy nincsen valami jó állóképességük. Ezután lenyomatott velük 100 fekvőtámaszt, ő is velük együtt csinálta az edzést – így sikerült összekötni a kellemetlent a hasznossal - , de gyerkőcök hamar kifáradtak itt is. Ibuki jó ha 30-at megcsinált, Namika is csak negyven körül teljesített, Kizashi a menő gyerek épphogy elérte a hatvanat.
- Gyerünk, gyerünk! Nincs lazsálás! Ötven húzódzkodás, rajta! – utasította őket Takeo miközben húzódzkodott. Az akadémiai növendékek fogcsikorgatva, vicsorítva remegő testtel görcsösen húzták fel magukat, és persze nem sikerült teljesíteniük a kért mennyiséget. A panaszkodás az ment ezerrel, az edzés túl nehéz, a daginak nem volt kajaszünete, hősünk pedig kegyetlen, ám Takeo nem kímélte őket, újabb gyakorlatokra utasította őket, felülések, guggolások és törzsemelések. Szegényeknek ez kínszenvedés volt.
- Na jól van mára elég lesz! Mennyetek haza pihenni, de holnap folytatjuk. – mondta nekik nem túl elégedetten.
- Szadista!!!! – fejezte ki a véleményét a három diák egyszerre, akik lihegve holtfáradtan ballagtak haza.
  Másnap reggel, hatalmas izomlázzal jelentek meg az iskola udvarán, shinobink pedig már várt rájuk különféle edzőeszközökkel, udvariasan köszöntötte őket, ők viszont kevésbé udvariasan köszöntötték őt, majd indult a második nap.
- Srácok ma egy új edzésmódszert fogtok kipróbálni. 10 kg-os súlytárcsát kell a fejetek fölött megtartanotok miközben guggolva körbeszökdeltek az udvaron 20-szor. – mondta nekik, majd ő is elkezdte, persze ő 40 kg-os tárcsával. Szegény Namika megemelni is alig tudta, Kizashi előre szökdelt egy hatot-hetet, majd oldalra kidőlt, Ibuki a második szökdelésnél elesett. A genin erényesebben rájuk szólt, hogy csipkedjék magukat, mert még rengeteg gyakorlat van hátra. De ők csak bukdácsoltak, nyögdécseltek és izzadtak, 3 óra alatt nagy nehezen megcsináltak 4 kört, ám utána oxigénsátor kellett mindegyiknek. ~ Hát mi van ezekkel? Manapság nincsenek testnevelés órák az akadémián?? ~ csodálkozott magában Takeo, de ő nem hagyta annyiban 10 perc pihenő után fekvőtámaszok, felülések, törzshajlítások, és más gyakorlatok nem kis mennyiségét zúdította rájuk, késő délutánra végeztek mindennel. Sántikálva, lógó nyelvvel, kiizzadva szinte négykézláb mentek haza.
  Elérkezett az utolsó nap. A tanulók késve jöttek, és már fáradtak voltak, előre féltek az edzésektől. Kérték a genint, hogy ezen a napon legyen lazább az edzés. Hősünket sokra mindenre meg lehetett kérni, de arra nem, hogy vegyen vissza az edzésekből.
- Szó sem lehet róla. Ez az utolsó nap, ma kell belehúznunk! Ma taijutsu alapozás lesz. – mondta nekik lelkesen és jó kedvűen. Közösen lefutottak a kiképzőterepre, és kiadta nekik a feladatot, 100 ütés és 100 rúgás a fabábún. Ez a gyakorlat volt a legrosszabb szegényeknek, fájt a kezük-lábuk, nyafogtak és hisztiztek. Mikor nagy nehezen megcsinálták remegett mindenük. Utána jött a 100 térdelés és 100 könyökütés – és mellé dupla annyi hiszti. Az edzés végén sántítva ment haza a három diák.
  Másnap, minden genin bent volt az irodába, és Batta ismertette velük az eredményt:
- Háát….őőő…izé…szóval, a kísérleti program, enyhén szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, enyhén szólva. Egyszóval, irtó pocsék lett, teljes kudarc. A tanulók véleményei rólatok….nos…kevésbé lett pozitív. Nos, kiosztom a papírokat, mindenki elolvashatja, hogy miket írtak rólatok a ”tanítványaitok”– közölte velük a falu vezetője, akinek szintén ciki volt ismertetni a dolgot, majd kiosztotta a lapokat. Minden genin elkezdte olvasni a róluk írt véleményeket.
- Beképzelt parancsolgató buta liba. Tessék??!! Ilyet írni rólam??!! Szemét kis mocskok! – dühöngött az egyik kunoichi.
- Nagyképű okoskodó majom. Na megálljatok, ezért aztán….olyat kaptok, hogy…*****!!!! – hőbörgött egy másik genin.
- Kegyetlen és szadista vadállat. De most miért? Azokért a laza tesiórákért? – csodálkozott Takeo. De az összes jelenlévő genin dühöngött. Batta pedig az íróasztalát verte a röhögőgörcstől. Mikor már mindenki kiment az irodából, hősünk elhatározta, hogy semmi pénzért sem lesz akadémiai tanár.
avatar
Hiyama Takeo
Játékos

Taijutsu Pontok : 97


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Deidara on Hétf. Okt. 27 2014, 21:58

Ezt olyan komolytalannak éreztem, a karakterek és az események kifejezetten komikusnak, a valóságtól távol esőnek hatottak. Mint egy karikatúra igazából. Ha ez volt a cél, akkor szép munka, egyéb esetben tessék reálisabb egyéneket gyártani. Más hiba nem igazán volt. +8 chakra.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hiyama Takeo

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.