Isumi Saya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Isumi Saya

Témanyitás  Isumi Saya on Szer. Feb. 05 2014, 22:58

Isumi Saya
Életkor:16 év
Születési hely: N/A
Tartózkodási hely: Tűz országa
Rang: Maiko
Nem: Nő
Magasság: 153 cm
Súly: 42 kg



Felszerelés: Arcfesték, rajzszén, ecset, tinta, papír, illatszerek, tű, cérna, wakizashi, yumi, tíz nyíl, faláda sok kis rekesszel, egy kimono a ládában, kyuudoo ruha szintén a ládában, két legyező, eső/napernyő, teafőző készlet, shamisen



Kinézet: Korához képest magas de annál vékonyabb lány. Hosszú fekete haja van és kék szeme. Részben taníttatása részben a természete miatt mindig kihúzza magát. A két kimonója vagy a kyuudoo ruha van rajta mindig. Az egyik kimono rózsaszín és cseresznyevirág mintás, a másik kék és egy sárkány van rá festve. A kyuudoo ruha első része fehér a hakama pedig sötétkék. Ha kyuudoo ruha van rajta csak akkor látszik igazán hogy az izmai erősek és szálkásak. Ez azonban nem csúfítja el még így sem. Kimonóban pedig szinte teljesen el tudja rejteni az erejét. A csuklóján mindig ott lóg az egyik legyezője. Az egyik kék a másik rózsaszín. A kimonókhoz illő mintákkal. Erős napsütésben és esőben rózsaszín ernyőt visz magával.



Jellem: Mérsékelt visszafogott természet addig ameddig valami nem bosszantja fel. Akkor azonban semmi nem állhat az útjába. Gésaként mindig mértékletes és nem visz túlzásba semmit. Örömét visszafogottan mutatja ki szomorúságát pedig végképp elrejti. Gyöngéd és figyelmes. Szeret táncolni, énekelni, festeni, teát főzni. Mindig igyekszik méltóságteljesen viselkedni. Nem vitatkozik senkivel ha nem fontos. Ennek ellenére ha megkérik, hogy fejtse ki véleményét azt frappánsan meg tudja fogalmazni és meg is tudja védeni. A kimonója alatt mindig nála van a wakizashija. Rejtve és észrevétlenül ugyan de meg tudja védeni magát ha szükséges. Amikor azonban nem gésaként kell helytállnia akkor nem enged az igazából. Hevesen vitatkozik, erősen gesztikulál és a tettlegességtől sem riad vissza. Persze mindezt úgy hogy ne tudódjon ki senki külvilági előtt.



Történet:
Életem első emléke az okiából van. Nem tudom előtte mi volt Okasan nem beszél róla semmit ahogy a többiek sem. A tűz országának szívében egy magas fa épület. Dísztelen és szürke. Minden ablaka be van fedve mindig. Egyedül az udvarba süt be nap de az is körbe van zárva magas kőfallal. Soha senki nem láthat be ide. Ez a titkok kis szürke ékszerládája. Én mégis ellopok neked néhány kis igazgyöngyöt a ládából. Az ékszerdoboz mélyén csendben ül Okasan. Ő minden ékszerek legcsúnyábbika. Mégis minden lánchoz hozzá van fűzve és minden ékszer hozzá kapcsolódik. Öreg és gonosz banya. Ha nem tetszik neki valami akkor nagyon mérges lesz és megbünteti az első arra járó embert legyen az bűnös vagy ártatlan. Okasannal mindig tisztelettel kell beszélni Mellette mindig ott van Harunasan. Ha lehet még Okasannál is öregebb  és csúnyább. De Okasannal ellentétben ő kedves és vicces is néha. Mindig segít ha valami nem megy. Segít öltözködni Izanaminak és Tsukikonak. Nekem és Sakurának pedig segít a házimunkában. Izanami a legszebb ember a földön. Magas vékony szép és okos. Ő igazi gésa. A házban mind Okasantól kaptunk nevet. Mindenki olyat, amilyen ráillik. Izanami nagyon szép úgyhogy ő az első és legszebb nőről Izanami istennőről kapta a nevét. Tsukiko a hold lánya. Ő azért kapta ezt a nevet mert ő a legjobb szórakoztató szerte a világon. Egész éjszaka tud inni a férfiakkal ha kell és utána táncolni is tud. Ha valaki nagy ünnepséget rendez akkor Tsukikot mindig meghívják. A többi gésa mind kifárad estére de ő nem. Ó igen. Ő is gésa mint Izanami csak ő nem olyan szép. Ezért nincs is danája. De ez sem Okasant sem őt nem zavarja hisz így is sokszor hívják fellépni. Sakusachan még nem gésa. Egy évvel idősebb nálam és szorgalmasan tanul, hogy gésa lehessen. Ő segít Tsukikonak. Nagyon kedvelem és ő is engemet. Ha lehet akkor segítünk egymásnak. Ő a cseresznyevirágokról kapta a nevét. Okasan szerint nem érte meg az árát. Olyan mint a cseresznyevirág. Nagyon szép de gyorsan levirágzik majd. Okasan nem kedveli Sakurát és ezért folyton bántja. És végül én jövök a sorban. Saya a kardok tokja. Okasan szerint szép és előkelő vagyok. Csillogok a sok lakktól és máztól. de néha úgy vágok mint a kard. Okasan engem sem kedvel igazán de engem nem mer bántani annyira mint Sakurát. Izanami megkért, hogy legyek a kísérője és azóta vigyáz rám. Okasan nem akar összeveszni Izanamival ezért nem bánt engemet. Az okiából csak ennyi a fontos. Okián kívül még van pár fontos ember. Gakuya daimjo aki Izanaminak a danája. Izanami mindenhova elmegy ahova Gakuya úr. Mivel én vagyok a kísérője én is megyek velük. Atsutomo a daimjo fia is fontos személy. Ő pont olyan idős mint én. A daimjo nagyon kedveli a fiát ő pedig engemet. Így Okasannak nagyon fontos hogy mindenhova elkísérjem Izanamit. Ameddig Izanami Gakuya urat szórakoztatja addig Atsutomo velem játszik. Ilyenkor a daimjo mindig ad egy papírt Izanaminak ami boldogítja Okasant. eleinte nem értettem de később rájöttem mért. Most hogy mindenkit bemutattam készen állok egy izgalmas történetet elmondani.
Nagyon rég óta az okiában élek. Lehet, hogy itt születtem. A lényeg az hogy minden emlékem ide köt. Izanami és Tsukiko mindig is kedvesek voltak hozzám. Sakura még nem volt itt az elején. Őt csak később vette Okasan. Mindig én dolgoztam otthon Harunasannal. Felmostunk törölgettünk főztünk mosunk. Négy évesen ugyan nem sokat segítettem de Harunasan mindig elvárta, hogy csináljak valamit. Izanami reggel mindig aludt. Este sokáig szokott mulatni és reggel mindig fáradt. Akkoriban még Tsukiko sem volt igazi gésa. Ő kísérgette Izanamit. Ameddig Izanami aludt addig Tsukiko a ruháit és a dobozát rendezgette vagy tanulni ment az iskolába. Délután Izanami felébredt és játszott velem. Addig Tsukiko segített Harunasannak. Hat éves voltam amikor Tsukiko születésnapján Okasan megengedte, hogy felvegye az egyik kimonot. Aznap Tsukiko nagyon boldog volt. Ő is gésa lett. Mivel az első éjszaka amit gésaként töltött nagyon megkedvelte mindenki így Okasannak nem maradt választása minthogy őt is elengedi ezután Izanamival. Így kísérő nélkül maradtak egészen az első esős napig. Együtt készültek elmenni. Ameddig felkészültek én előkészítettem az ernyőket. Amikor Izanami meglátott a két ernyővel egyenesen Okasanhoz futott.
Okasan! Eljöhet velünk a kislány?-kérdezte mert akkor még nem volt nevem. Okasan akkor nagyon rossz kedvében volt. Nem szerette az esőt.
Menjen ahova akar.-morogta és befordult.-De ha baja esik te fizeted ki az árát.
Okasan mindennek az árát tudta. Semmi más nem számított csak hogy az a valami mennyibe kerül vagy hogy mennyit ér. Szerencsére én olcsó voltam Izanaminak pedig volt egy gazdag danája. Izanami vállalta a kockázatot, hogy esetleg fizetnie kell értem. Mindkettőjüknek tartottam az esernyőt aznap este. A két ernyő között állva minden víz az én nyakamba hullott. Mégis az volt életem egyik legszebb napja. először jöttem ki az okiából. Még sosem jártam odakint. A kinti utcákat csak a falon csimpaszkodva láttam. Egy hatalmas házhoz mentünk ahol rengeteg ember szórakozott. Volt ott sok gésa is. Izanami meghagyta, hogy várjak kint az eresz alatt. Leültem és vártam rájuk egész este. Már nagyon unatkoztam é fáradt is voltam amikor egy fiú jött hozzám. Díszes kimonó volt rajta nagyon finom anyagból. Egy ököl méretű csomó fogta össze. Ő valami nagy ember. Feltérdeltem és mélyen meghajoltam ahogy azt Harunasatól tanultam.
Te ki vagy?-kérdezte a fiú. Nem tudtam mit mondani ezért inkább halgattam.-Nem hallod? Azt kérdeztem ki vagy?
Ööö… Izanami-sant kísértem idáig.-böktem ki végül nehezen.
És mi a neved?
Az még nincs. Okasan még nem adott.
Ez vicces. Mindenki kap nevet amikor megszületik.
Én... én...nem...kaptam.-mondtam bizonytalanul.
Nem baj. Majd fogsz kapni akkor.-mondta csalódottan a fiú.- Akarsz játszani velem?
-Igen!-csillant fel a szemem.– De... de nem mehetek el innen. Izanami megharagudna.
Semmi baj. Idehozom a sógit.- mondta és elfutott.
Néhány perc múlva visszatért és egy fatáblát meg egy csomó kis fakockát hozott. Letette a táblát és felrakta rá a bábukat.
-Te kezdesz!– mondta és a felém lévő kockákra mutatott.
Én...én...ezt...ezt nem tudom.-hebegtem. Sosem láttam még sógit.
-Nem tudsz sógizni?– kérdezte meglepődve.-Te mit játszol akkor?
É...én...Izanamival szoktunk együtt rajzolni-mondtam.-Meg...Tsukikoval teát főzni.
Látszott rajta hogy egyikhez sem fűlik a foga.
-Én meg ezeket nem tudom.-vallotta be kis hallgatás után.– Tudod mit? Megtanítalak sógizni te meg engem rajzolni. Jó?-Kérdezte és átült a tábla túl oldaláról mellém.
J...Jó.-mondtam. Tetszett hogy új játékot tanulhatok de én nem tudok neki rajzot tanítani. Azt csak Izanami tud. Szerencsére a fiú nem várta meg a panaszaimat hanem nagyban belemerült a sógi magyarázásába.
Tehát az a király. Látod…?
Amikor minden bábúnak tudtam a nevét elmagyarázta, hogy ki merre tud lépni és ki kit tud leütni. Hosszasan elemezte a bábuk értékét és az alkalmazási lehetőségét. Amikor a stratégiák elemzésébe kezdett bele kinyílt mögöttünk az ajtó. Izanami és egy középkorú úr lépett ki rajta.
Hohó Nem is kell sokat keresnem!-nevetett a bácsi.-Megvagy Atsutomo! Mit csinálsz itt?
Megtanítom sógizni apa!-mondta büszkén felállt és rám mutatott.-Képzeld el nem ismeri a szabályokat!
És ő kicsoda?-kérdezte Atsutomo apja. Ekkor jutott eszembe, hogy nem is köszöntem. Gyorsan meghajoltam felé is.
Ő a kísérőm!-mondta szemlesütve Izanami.
És mi a neve?
Még nincs neki.
Értem. Szólj Okasannak hogy minél előbb találjon neki egyet. Ó és legközelebb is kísérjen el. Mindenkinek tudni a kell sógizni.-mondta és elmosolyodott.
Igen Gakuya-sama.-mondta vigyorogva Izanami.
Gyere Atsutomo. Mennünk kell.-mondta Atsutomo apja. Atsutomo összeszedte a sógit és elbúcsúzott. Beszálltak mindketten két díszes hordszékbe és elmentek.
Majdnem szégyenbe hoztál!-szólalt meg Izanami amikor elmentek.-De nagyon ügyes voltál. Ha ezt elmondom Okasannak akkor örülni fog. Ügyes lány vagy! Na de most menjünk haza.
Néhány pillanat múlva megjött Tsukikot is. Felkaptam a két ernyőt és hazamentünk. Másnap Izanami szokásától elég eltérően korán kelt és szakadt Okasanhoz. Bezárta az ajtót és hosszasan beszéltek. Okasan sokszor hangosan felnevetett. Amikor Izanami kijött és visszament a szobájába benéztem egy pillanatra Okasanhoz. Ritkán volt ilyen boldog.
Egy hét elteltével Izanami jött oda hozzám.
Gyere!  Segíts felvenni a kimonót! Megint kísérned kell.– Azonnal rájöttem, hogy mit vár el tőlem. Izanami Gakuya-samahoz megy megint. Atsutomo is ott lesz. Ha ismét találkozunk akkor meg kell tanítanom rajzolni. Én még mindig nem tudom, hogy ezt hogy kéne. Féltem mit kell mondanom Atsutomonak. Izanami észrevette rajtam.
Mi a gond?-kérdezte.-Találkozhatsz újra Atsutomoval.
Én… én megígértem neki hogy megtanítom rajzolni.-hebegtem.– De nem tudom, hogy hogyan kell. Azt csak te tudod.
Semmi gond.-mosolygott rám.-Mutatok pár trükköt ha felöltöztem. Most segíts felöltözni.
Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a kimonóért. Még Okasan morgolódása sem tudta leolvasztani a vigyort az arcomról. Izanami megmutatta mit tanítsak Atsutomonak. Elraktam egy darab papírt és egy ecsetet és ismét  átkísértem Izanamit és Tsukikot a teaházba.
Atsutomo már várt rám az előtérben. Megvárta míg Izanamiék bemennek. Akkor kézen fogott és átvitt egy kényelmes szobába. Már fel volt állítva a sogi tábla. Játszottunk néhányat de Atsutomo csalódottan tapasztalta, hogy nem vagyok egy stratégiai zseni. Néhány játék után unalmas lett hogy folyton ő nyer. Elővettem a papírt és az ecsetet és festettünk. Későn jött be a szobába Izanami és Gakuya-sama. Atsutomo ismét boldogan távozott egy csokor virág rajzával együtt. Azóta rendszeresen kísérem Izanamit ha Gakuya-samához volt hivatalos.
Egy év telt el. Én nagyon gyorsan tanultam a sogit Atsutomo pedig egyre szebben rajzolt. Egy alkalommal amikor Izanaminak az egyik teaházban Tuskikonak pedig egy másikban kellett lennie és esett az eső sz egész éjszakát futkosással kellett eltöltenem. Nem tudtam elég figyelmet szentelni Atsotomonak és ráadásul Tsukiko is elázott. Okasan ekkor döntött úgy, hogy vesz még egy segítőt. Ez a segítő lett Sakura. Őt Okasan sosem akarta hogy gésa legyen ezért gyorsan el s nevezte. Egy évvel idősebb nálam. A szülei adták el mert nem tudtak fizetni a kölcsönükért. Szegény Sakura eleinte egész este sírt. Ilyenkor mindig melléfeküdtem és vígasztaltam. Nagyon ügyes volt a munkában és sokat segített. Okasan mégis mindig haragudott rá. Valamiért Izanami sem kedvelte és nem beszélt hozzá sokat. Harunasan inkább a kimonókkal foglalkozott. Okasan Sakurát nem engedte fel a felső emeletre így Harunasannal nem is nagyon találkozott. Egyedül Tsukiko és én voltunk hozzá kedvesek. Nem csoda hát, hogy minden titkát megosztotta velem. Én is sokat meséltem neki. Atsutomoról és a gésákról. Nagyon jól kijöttünk egymással. Néha csak azért hogy bosszantsuk Okasant segítettünk egymásnak a munkában. Néha olyan gyorsan végeztünk, hogy az egész délután szabad volt számunkra. Ilyenkor kimentünk a folyó partjára és egész délután ott játszottunk a városi gyerekekkel vagy csak feküdtünk a fűben és beszélgettünk. Sakura még Izanaminál is szebben rajzolt. Ő is sok mindent tanított. Amikor meséltem neki Atsutomoról teljesen felvillanyozódott és azután minden este kérdezte mint volt hogy volt.
Újabb gondtalan év telt el. Közben Atsutomo és én is felnőttünk. Atsutomonak követnie kellett apját a szamurájok útján. Edzésekre járt és egyre erősödött. egy alkalommal Gakuya-sama rendezett bált a kastélyában. Izanamira bízta a szervezést. Mint  mindig én kísértem fel Izanamit a kastélyba. Délelőtt mentünk, hogy legyen idő estik előkészülni. Izanami azonnal eltűnt a feladatai között én pedig Gakuya-sama kérésére felkerestem Atsutomot. Éppen a dojoban volt és Kyuudoozott. Egyedül állt az elhúzott papírfalak előtt és méltóságteljesen lőtt az udvaron álló célpontok felé. Amikor beléptem az sem zavarta meg. Hátra sem nézett és nem remegett meg. Lőtt és majdnem teljesen a közepét találta el a célt. Csak azután fordult meg és nézte meg ki jött be.
Óooo Tokunei-chan.-kiálltott fel boldogan. Ő adta nekem ezt a nevet. Azt jelenti névtelen.– Pont jókor jöttél. Gyere te is kyuudoozni. Szerintem tetszene.
Kézen fogott és berángatott az egyik szobába. Kirakott egy rakat ruhát elém. Mondta, hogy öltözzek át. Kiment és behúzta az ajtót. A ruha nagyon bonyolult volt. Nem tudtam rendesen megkötni. Hosszas ügyetlenkedés után benyitott Atsutomo. Nyolc évesként ez nem zavarta egyikünket sem. Segített felvenni a git és megkötni a hakmát. Nyilat választottunk és megmutatta hogyan kell lőni. Az íjat tartó oldalon kibújt a giből és szép lassan felemelte az íjat. Lőtt és talált. Követtem a példáját. Nem volt egyikünk sem zavart. Ugyan mi gond lehet ebből. Én nem találtam el a célt és Atsutomo szerint nem is jó technikával lőttem. Odajött és megmutatta, hogy kell tartani a kezemet, hogy mozogjak és húzzam ki az íjat. Egész délutánig gyakoroltunk. Akkor lépett be Gakuya-sama a terembe Izanamival. Ők idősebbek és jobban értették a nemek közti különbséget. Izanami sosem volt még ennyire zavarodott. Odarohant hozzám és feladta rám a ruhát. Nagyon mérges volt és azonnal hazaküldött. Gakuya-sama addig Atsutomot hívta félre és komolyan beszélt vele. Aznap délután az okiában vártam a késő estét és nem Izanamit kísértem. Sakura-san is bölcsebb volt nálam. Amikor elmeséltem neki mi volt ő is megijedt. Nagyon gyorsan félrehívott és azt mondta, hogy titkoljam el Okasan elől a történteket. Aztán hosszasan beszélt nekem az illemről. Mit szabad egy fiú társaságában és mit nem. Ő a kinti világot is megismerte mielőtt az okiába került. Többet tudott mint én. Izanami amikor későn hazajött nagyon mérges volt. Nem beszélt hozzám és Okasannal sem. Bement a szobájába és egyedül maradt egész éjszaka. Másnap délben ébredt és még mindig nem állt szóba velem. Okasanhoz ment és hosszan beszéltek. Okasan nagyon mérges lett. Eldobott egy tálkát ami összetört. Kiabált Izanamival és folyton engem emlegetett. Az egész okiában lehetett hallani, hogy dühöng. Nagyon rossz volt amit csináltam. Elszégyelltem magamat és nem mertem Okasan elé kerülni. Este Sakura-san jött és mondat, hogy Okasan szeretne látni. Minden félelmem beteljesült.
Amikor Okasanhoz beléptem nagyon mérges arcot vágott. Egy nagy faláda előtt ült amire a Daimjo jele volt felvésve. Ki volt nyitva és egy levél volt mellette. Nem láttam bele mert nem mertem Okasanhoz közel menni.
Olvasd el a levelet.-mondta Okasan sok rosszat sejtető hangon. Odaléptem és kezembe vettem a papírt.
Tokunei-san!
Kérlek bocsásd meg hogy olyan szigorú voltam hozzád. Tudom, hogy csak a legjobbat akarod Atsutomonak. Megértem, hogy fiatalságod miatt nem vetted észre a rosszat abban amit csináltál. Nem szeretném, hogy ha ez kedvedet szegné és nem jönnél többet hozzánk. Atsutomo nagyon számít rád és ahogy hallottam nem lőttél rosszul. Kérlek fogadd el ezt a git és hakamát bocsánatkérésként. Ez olyan ruha amit a lányok hordhatnak ha kyuudoozni szeretnének. Okasan és Izanami-chan bizonyára megmutatja, hogy kell felvenni. Legközelebb hozd magaddal hogy ne kelljen megint olyan kínos helyzetbe hoznod a nővéredet mint a múltkor.
Okasan!
Téged megkérlek, hogy adj nevet a kislánynak és írasd be az iskolába. Szeretném ha gésa lenne belőle, és támogathatnám fiam Atsutomo kedvéért. Bármit is mond Izanami a tegnap történtekről kérlek ne bántsd a lányt hisz csak jót akart. Már beszéltem erről Atsutomoval gondolom Izanami is beszélt mér vele. A hibáit megbocsájtom a kedvessége miatt.
Izanami-chan!
Kérlek te se haragudj rá. Nincs semmi ami a te hibádból történt volna. Kérlek inkább okítsd, hogy olyan remek gésa legyen belőle mint te. Kedden a megbeszéltek szerint várlak a teaházban mindkettőtöket.
Gakuya a tűz országának Daimjoja.
Amikor belenéztem a dobozba egy finom szövésű ruhát láttam benne. fehér gi és sötétkék hakama. Egy aprólékosan elkészített sötétkék mellvért és egy kesztyű volt benne. Olyan mint amit csak a nagyurak engedhetnek meg maguknak. Okasanra néztem és rosszalló arckifejezést láttam az arcán.
Vagy az istenek kedvelnek nagyon vagy a Daimjo nagyon nagylelkű.-morogta.-Meg akartalak büntetni de ez után nem lehet. mért van az hogy minden ballépésed előnyödre válik? Veszélyes vagy. Ugyanakkor a merészséged ismét az okia javára vállt. Legyen a Daimjo akarata szerint. Elmehetsz tanulni és kísérheted Izanamit továbbra is. De még egy botlás és nagyon megjárod. Világos?
Igen Okasan.
A ládát Okasan betette a többi ruha közé. Én kihátráltam és felfutottam a szobába Sakurához. Széles mosollyal újságoltam el mi történt. Sakura nagyon érdeklődve halhatta és felujjongott mikor meghallotta Okasan döntését. A nagy Ünneplés közben nem is vettük észre, hogy Izanami benyitott a szobába.
-Igaza van Okasannak.-mondta félig szigorúan félig vigyorogva.– Veszélyes vagy! Majdnem tönkretetted három év munkámat. A daimjo nagyon mérges volt amikor meglátott.
Gomenasai Izanami-oneesan.
-Ugyanakkor valami isteni segítséget is kaptál.-nevetett fel mint aki már nem tudja visszafogni az örömét.– Még nem is vagy Maiko de már van danád. Nagyon büszke vagyok rád imooto.
Odajött hozzám és átölelt. Minden dicséretnél jobban esett.
De ha még egyszer ilyen helyzetbe hozol kitépem a hajadat.-mondta színlelt szigorral. A széles mosoly az arcán azonban elárulta, hogy nem gondolja komolyan.
A veszélyes kalandommal kiérdemeltem Okasantól a Saya nevet. Ahogy azt már korábban elmondtam Okasan szerint szép és elegáns vagyok de néha nagyon veszélyes. Ezért kaptam ezt a nevet. Azóta iskolába járok. Mindenféle gésa tudást tanulunk. Zenélni énekelni táncolni teát főzni szakét melegíteni. Esténként sogizok és rajzolok Atsutomoval. A hét utolsó napján pedig versenyben lövünk célba a daimjo kastélyában. Néha Atsutomo kardozni is tanít. Kaptam tőle egy Yumit és egy Wakizashit. Az íjat nekem készíttette megfelelő méretre Gakuya-sama. A kard is pont megfelelő hisz könnyű és rövid. Lányoknak nem is szabad hosszabb kard. Az ilyen edzések után megmutattam Atsumotonak hogy mit tanultam én. Általában főztem neki teát majd zenéltem énekeltem vagy táncoltam neki. Ahogy telt az idő egyre bonyolultabban éreztem Atsutomo iránt. Valószínűleg viszont is így volt mert egyre inkább az edzés utáni teázás és tánc volt a mindkettőnk által várt elfoglaltság mintsem a célba lövés vagy tatamivagdosás. Boldog voltam, hogy lenyűgözhettem Atsutomot ő pedig örömmel nézte a táncomat.
Mind Izanami mind Okasan állította hogy szép lány lett belőlem. Tízen öt éves koromban ismét egy láda érkezett a daimjotól. Most a levél Okasannak szólt. Csak a végső tartalmát tudom. A daimjo szerint kész vagyok, hogy maiko legyek. Azért hogy ezt elősegítse ajándékot küldött. Egy Kék selyem kimonó volt a ládában hozzá illő obival és legyezővel. A kimonó nagyon finom szövésű volt és az anyaga esése olyan puha volt mint még semminek. A színe olyan kék volt mint a szemem. Arannyal volt néhol áthímezve. A hátulján egy hatalmas kék sárkány kacskaringózott. A két ruhaujján pedig emberek. A baloldalin a gonoszok akiket a sárkány megbüntet a jobbon pedig a jók amint elnyerik jutalmukat. A két ujjnyi emberek minden apró részlete ki volt dolgozva egyesével pont mint a sárkány apró pikkelyei. Nem az anyagra volt ráfestve a kép hanem maga az anyag volt mintás. Egy ilyen kimonó egy vagyont ér. Talán ez a legdrágább kimonó az egész okiában. A legyező finoman megmunkált papírból szintén művészi munkával ábrázolta a kimonón lévő sárkányt. Az obi puha volt. még mikor meghúzta rajta Sakura-san akkor sem szorított. elsírtam magam a boldogságtól. Ezt nem az Okai kapta hanem személyesen én. Atsutomo keze volt a dologban. Most már biztos hogy nem csak a táncom miatt várt vissza minden héten. Amikor maiková fogadnak akkor fogom először felvenni. Nem tudom, hogy egyáltalán ki tudom-e magamat festeni olyan szépre hogy ne rontsam el a kimonó szépségét. mindenesetre ezután még inkább Atsutomo kedvében járok majd.
A szépítkezésben két sikeres gésa segített így nem volt miért izgulnom. A szép kék szemeim az azonos színű kimonóval mindenki tetszését elnyerte. A táncot hiba nélkül mutattam be. Az éneket olyan tökéletesen énekeltem ahogy tudtam. A legközelebb a daimjo és a fia ült. Atsutomo végig csillogó szemekkel figyelt. Nem nézett másfele még akkor sem ha hozzá szóltak. Az elpirulásomat azonban a púder jól elfedte szerencsére. Az okiának ezentúl három kedvelt gésája volt. Izanami a tapasztalt és nyugodt Tsukiko a mókás és szórakoztató és a fiatal új lány Saya. Ismét egy év telt el. Minden este kaprunk meghívást valamelyik teaházba. Ha valamikor mégsem volt semmilyen alkalom az ünneplésre akkor a daimjo palotáját kerestük fel. Az év gyorsan elrepült mindvégig boldogságban.
Sajnos mint mindennek ennek is vége szakadt. Üzenetet hozott egy fiú. Atsotomo-sama azonnal látni akar. Amikor felmentem a kastélyba egy csapat samurai jött kifele teljes páncélban. Amikor bejutottam az udvarra még több fegyverest láttam. A kastély bejárata előtt ült a daimjo a lovon. Ő is páncélban. Ahogy felé tartottam egy lovas beért hátulról és megszólított.
-Saya-chan!-hallottam Atsutomo hangját eléggé eltorzítva a harci maszktól.– Leugrott a lóról és egyik kezével a kezemet másikkal a ló gyeplőjét fogva félrevont a kert egy nyugodt pontjára.
Saya-chan! Nagy baj van. Háború tört ki a szomszédos országokkal. Nincs veszélyben a város de portyázók lehetnek a közelben. Nekünk ki kell lovagolnunk, hogy a ninjákat segítsük a harctéren. Nem marad senki a városban. Nagyon félek, hogy esetleg bajod esik. Hívtam két ninját akik biztonságba kísérnek a rejtett falujukba. Kérlek menj velük. Sokat segítene. Ha miattad kell izgulnom a csatatéren akkor nem tudok a harcra koncentrálni.
Igen.-hebegtem még mindig ledöbbenve.-De ígérd meg hogy ne esik bajod. Kérlek.
Ugyan.-nevetett fel.-Te legyél biztonságban és akkor sérthetetlen leszek. Ezek csak ugribugri ninják.-vigyorgott rám szélesen a maszk mögül. Látszott rajta hogy fél. Mindenki tudja, hogy a ninják a legjobb harcosok a földön. Csak engem akart megnyugtatni.
Igen.-néztem most már mélyen a szemébe.-Elmegyek. Biztonságban leszek. De akkor te is legyél sérthetetlen.
Atsutomo nem válaszolt csak felugrott a lóra. A lovak hangos patadobogás mellett elhagyták a kastély kertjét. Két férfi maradt csak a kert túl felén. Az egyikük teljesen feketében ült az egyik virágtartó láda szélén. A másik felkötött szárú hosszúnadrágot és zöld mellényt viselt. ő ugrált és harci mozdulatokat gyakorolt. Amikor meglátott felém fordult és hanyag lekezelő mozgással odajött hozzám.
Te miattad nem mehettem a harctérre?-kérdezte nem éppen kellemes stílusban.-Akkor indulás. Nem akarok több időt pazarolni.
A másik felkelt és vállon fogta az előzőt. A fejfedője eltakarta a szemét az arcát pedig rongy takarta. szinte egy kis bőrfelületet sem lehetett látni rajta. A hangja is sejtelmes volt.
Kérem bocsásson meg Saya-sama. Kicsit heves. Ha gondolja akár indulhatunk is.
M...még összeszedem a holmiimat. H...ha szabad.-zavartan próbáltam megkeresni a szemét.
Semmi akadálya. Kérem mutassa az utat.
Amikor beszámoltam Izanaminak és Sakurának mind megijedtek és félteni kezdtek. Sakusachan segített összerakni mindent ami kellhet. Izanami eltűnt és csak utolsó pillanatban jelent meg.
-Ezt neked hoztam.-azzal átnyújtott egy kimonót. Egy rózsaszín cseresznyevirg mintás kimonót.– Az enyém volt. Gakuya-samától kaptam. Az a baj, hogy kinőttem és már nem hordhatom. De neked pont jó lesz. Ha felveszed jussak az eszedbe.-azzal átölelt. Hallottam, hogy nehezen veszi a levegőt.-Te voltál a legjobb tanítvány akit valaha kívánhattam.
Felugrott és kirohant a szobából. Sakura-san segített levinni a csomagokat egy kézi szekérig. Egy öreg fuvaros húzta. A két ninja mellettünk gyalogolt és mutatta az utat. Hosszan néztem hátra és integettem Sakura-sannak. Amikor a domb mögött eltűnt az okia lehajtottam a fejemet és sírni kezdtem. Atsutomo-sama lehet, hogy meg fog halni. Izanamit és Sakurát lehet, hogy soha nem látom viszont. Az eddigi életem teljesen meg fog változni. A fekete ruhás ninja felnézett és látta, hogy sírok. A másik előreszaladt valamiért így nem hallotta.
Semmi baj nem lesz. Atsutomo-samára rengetegen vigyáznak. Gakuya-sama pedig megkérte a hokagét hogy élhess a rejtett falunkba. Te is biztonságban leszel.
Ez a hangzása ellenére mégsem nyugtatott meg annyira mint ahogy azt a feketeárus tervezte de bizalmat ébresztett bennem. Megtöröltem a szemem sarkát és előre néztem az úton. Legyen aminek lennie kell. Legalább a ninjáknak is láthatják milyen gyönyörű egy gésa teljes pompájában.

/*Multikari Miyamoto Musashi (nem értettem a megkötéseket pontosan. Kérlek ellenőrizd.)*/


avatar
Isumi Saya
Játékos

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: D
Rang: Maiko
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Isumi Saya

Témanyitás  Deidara on Kedd Feb. 11 2014, 22:33

Tetszett a koncepció, végre nem egy sablonos előtörténet. A fogalmazáskészségeden még lehet majd javítani, a többivel elégedett voltam. Megkaphatod a felsorolt tárgyakat, valamint 3000 ryot. D szintű, Tűz Országa-beli civil lettél. Írj adatlapot, kezdheted a játékot második karaktereddel is.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.