Kagua Hatami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kagua Hatami

Témanyitás  Kagua Hatami on Pént. Feb. 14 2014, 19:46

Meleg lehűtési akció és egy új barát

   Sietősen lépdelt a kisváros utcáin, lába nyomán szinte porzott a portalan úton. Vörös haja lobogott, kezével pedig utat tört azon kevés ember között, akik pont arra jártak, és ő pont arra kanyarodott amerre azok voltak. Pedig széles volt az út, és nagy része szabad volt, de ahelyett, hogy azon a részen ment volna, inkább úgy döntött, hogy nem. Emberek repültek, ő trappolt, és meg nem állt egy hatalmas hófehér épület előtt, amely a legnagyobb volt a városkában, és az utcákra nyíló oldalon egy hatalmas barna faajtó, és pár üveg volt. Bámészkodott volna, ha lett volna min, de nem volt. Nemes egyszerűséggel feltépte az ajtót, és belépett, majd egyből orra esett. Pontosabban eltaknyolt a küszöbön, és nem túl kellemes látogatást tett a padlónál. Szitkozódva felállt, orrát dörzsölve odabaktatott a pulthoz. 
A pult az ajtóval szemben volt, a fal mentén, amire egy italos szekrény volt akasztva, míg falapján egy csengő. A falak vérvörös-fekete tigris mintában pompáztak. Pár asztal és egy rúd helyezkedett el a szobában. Az utóbbin egy majdnem meztelen nő táncolt, míg sok férfi - és pár nőnemű egyén - nyál csorgatva legeltette szemét, miközben pénzt adogattak neki, amit pár bájos pillantással, tettel hálált meg. Ez a hely bordélyház részlege volt. 
Undorodva odasietett  a pulthoz, és mivel senkit se látott ott, megnyomta a csengőt és várt. Hamar egy eddig észre nem vett ajtó mögül egy fura figura lépett ki. Vagyis a számára az volt, mert eddig nem nagyon találkozott ilyen alakkal. Fekete szeme, és ugyanilyen színű csimbókos haja majdhogynem kontrasztot alkotott sötét barna bőrével, amit kiemelt a világos rózsaszín pólója és fehér halásznadrágja. Fején egy lila fülhallgató volt, lábán meg semmi se.
Odabaktatott a pult mögé és nem túl kedves pillantásokkal méregette a lányt.
- Mit akarsz? - tette fel minden udvariasság, vagy kedvesség nélkül a kérdést.
- Yuurekai-t keresem - válaszolt tömören és röviden, nem volt oka hazudni. Minek hazudna? Semmi rossz szándéka sincs.
- Értem. És mond csak... - itt egy kis szünetet tartott, hátha fogja a vörös hajú leányzó, hogy a nevét szeretné tudni, de mikor rájött, hogy annak nem esett le, folytatta - Miért keresed őt? - tette fel immáron kedvesebben, vagy legalábbis emberibb hangnemben a kérdését.
- Kérdezni akarok tőle valamit. Semmi komoly, csak segítség kellene, és lehet, hogy ő tudna  - vázolta a lány, de a fő okot, hogy mégis "Miért?", azt továbbra sem közölte.
- Hááááát.... Rendben. Ha nem akarsz neki rosszat, akkor jöhetsz! - nézett rá komolyan a srác, majd mikor látta a lány barna szemeiben, hogy nem akar ilyet, kilépett a pult mögül, és megragadta kezét, majd ahhoz az ajtóhoz húzta, amin nemrég kijött. 
- Itt várj! - szólt, majd kinyitotta az ajtót, bement, és becsukta. Halk beszéd zaja hallatszott, de semmi több, így hiába akart volna fülelni, semmit se hallott volna. Pedig próbálta.
Hamarosan kinyílt az ajtó, és a korábbi srác betessékelte, majd kiment, valószínűleg vissza a pulthoz. 
A szoba, ahova került, hófehér volt, festményekkel díszítve, pár ablakkal karöltve, egy üvegasztallal, egy székkel és rajta egy... Meleggel. Első ránézésre csak az lehet. Világoskék haj, rózsaszín napszemüveg, citromsárga ing, piros térdnadrág és egy világoslila strandpapucs. Hirtelen döbbenet lett úrrá rajta, álla szinte a padlót koptatta, fején az a jellegzetes "ezt nem hiszem el" döbbent anime kinézet volt jellemző. De csak volt, mert hamar megrázta a fejét, aminek hála a falat nem túl gyönyörűen, és nem túl kecsesen megfejelte. Sajgó kobakját simogatva leste a férfit - akárhogy is nézzük, csak az -, de az nem mozdult. Csak nézte a lányt.
- Nooos? - kérdi kényes, cincegő hangon. "Most már biztos, hogy buzi" ~ gondolta hirtelen a lány, majd válaszolt:
- Ööööö... - mármint, ha ez válasznak nevezhető, akkor ezt mondta neki, de a valószínűleg Yuurekai nevű egyén csak kíváncsian fordította oldalra a fejét.
Zavartan álldogált még pár percig, nem gondolta volna világéletében sem, hogy egy ilyen egyénnel hozza össze valamikor a sors, de ezek szerint egyszer ezt is meg kell élni és ennek most jött el az ideje.
- Maga Yuurekai? - kérdi inkább, hogy leplezze zavarát, és egyéb furcsa gondolatait a férfi előtt.
- Természetesen. Ha nem én volnék, akkor nem én fogadnálak, drága - újabb égerhangú cincogás. Meg is rándult a szemöldöke, de hamar korrigálta, így elmúlt.
- Mondja csak, nem tud valamit Kagua Eiku-ról? - tette fel a kérdését, de anyja nevét nem említette, mert sajna nem tudta mi a vezetékneve. Csak a keresztnevét ismerte, de az édeskevés. 
- Hmm... Nem hiszem drága... De van egy tekercsem, amiben minden itt járt férfi neve benne van, aki valaha itt járt ebben a városban. Ha akarod eljöhetsz velem megnézni, hátha ott van neve, és taláááááán - húzta el a "talán" szóban az "á" betűt, jelezve a mondandójában azt, hogy nem biztos, hogy úgy lesz, ahogy - megtalálod azt az embert. De cserében légy oly' kedves, és addig vigyázz rám. Látom rajtad, hogy shinobi vagy, így lesz valamit valamiért alapon a dolog. Rendben?- most a cincogás elmaradt és rendes, mély hangján szólalt meg, aminek hatására a hátán is felállt a szőr. 
- Rendben - egyezett bele, hisz' ez nem túl komoly dolog elméletileg és még csak az ő hasznára válhat a dolog.
- Gyere - ragadta meg a lány karját, és azon az ajtón kirángatta, amelyiken bejött. A csimbókos hajú csak furcsállva nézte őket, majd inkább az italok készítésének szentelte figyelmét.
Kimentek az utcára, és egyből minden arra járó szeme rájuk szegeződött, de Yuurekai semmit se törődve velük húzta maga után a lányt, aki eleinte próbálta kiszabadítani a kezét, de egy idő után már hagyta az egészet, és a férfinek vonszolnia kellett a lányt, mert az már szinte ült a földön és úgy húzatta magát.
Hamarosan kiértek a városból, és egy szikár tájon lépdeltek, amikor ugatást  hallottak meg, és egy fehér, kölyök husky harapott bele a férfi lábába, aki elakarta repíteni a lábáról, de nem sikerült neki, mivel a lány megfogta a kiskutyust, és leszedte a lábáról, és magához ölelte. 
- Te.. Te... Ezt a dögöt szeretgeted? - kérdi a férfi, miközben védekező állást vesz fel, és gyilkos szemmel nézi a lány karjaiban pihegő állatot.
- Dög? Ez hol dög? Sehol! - kiabálja a kérdezett, mert nagyon felidegesítette a kicsit más hajlamú egyén vélekedése a kutyáról.
- Tudod, minálunk a kutya balszerencsét hoz! - világosította fel a lányt szónoki hangon Yuurekai, majd furcsállva nézte a lányt, aki hirtelen sarkon fordult, és távozott, de előtte még egy "Várj, mindjárt jövök"-öt odaszólt neki. Szemüvegét babrálva várta Hatamit, aki pár perc múlva egy lefedett vödörrel tért vissza. 
- Ez... Mi? - tette fel bizonytalanul a kérdését, szemét közben végig a vödör és a husky kölyök közt legeltette. 
- Ezzel... Lehűtelek! - kiáltotta a lány, és ráöntötte a vödör tartalmát ráöntötte az épp menekülőre fognia akaró férfira, akire a várt víz helyett valami fehér por hullott.
Amint elült a por, a férfinek már hűlt helye se volt. Prüszkölve rohant vissza oda, ahonnan jött, és később döbbenten vette észre, hogy már nincsennek ferde hajlamai, de ezt Hatami már nem tudta, ugyanis ő még mindig ugyanott állt.
Szomorúan csóválta fejét, hisz' nem tudta meg amit akart, és még csak ő járt rosszul. Valószínűleg a férfi nem szívesen látná viszont. Meg is érti. A helyében ő is így tenne, de mivel nincs a helyében, nem így tesz.
    A kisállat leugrik a földre, és kitartóan nézi a lányt. 
- Mi az? Csak nem maradni akarsz? - kérdi tőle, mire a kutyus csak vakkantott - Oké, akkor maradsz, de névtelenül... Áhh.. Nem lehetsz! - túr bele tanácstalanul  a hajába, mire a husky megnyalja a lábát- Adok nevet, adok nevet, csak ötlet kellene, az meg nincs nekem! - felkapja a kutyust, és elindul vele egy ismeretlen irányba, közben a néven gondolkozott.
Mikor már vagy két órája megállás nélkül bandukolt nyomában a társának nyilvánított kutyával, beugrott neki egy név: Kuro. 
- Meg van! - kiáltott fel, majd megállt az őt követő állattal együtt - A neved Kuro lesz! Oké? - kérdi csillogó szemekkel, mire az állat vakkant egy rövidet. A lány vidáman felkapta, megölelgette, majd lerakva tovább haladt, de immáron vidáman ugrálva, el is feledve a nem régi fura incidensét Yuurekai-val.
Így történt, hogy Hatami, és Kuro egy életre barátságot kötöttek, és társakká váltak.

//Ha lehet, akkor szeretném kérvényezni, hogy a husky kölyök kutyát betehessem, mint NJK-t a Kalandokba, és Küldetésekbe. Nincs semmi különleges ereje, csak egy átlagos állat.//
avatar
Kagua Hatami
Játékos

Tartózkodási hely : Vándorúton szülei gyilkosa után kutatva, valamint a lassan beköszöntő elmebaj küszöbén tiporog...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 189

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kagua Hatami

Témanyitás  Deidara on Hétf. Feb. 17 2014, 12:31

Láthatóan fejlődsz, most már kellő hosszú volt az élmény. Néhány hibával azért találkoztam, és hát ninjás vagy narutos dolog se volt sok, de a könnyed hangvétel és humor miatt gördülékenyen olvasható, és kellően vizuális is, szóval megérdemled a +9 chakrát, továbbá a kutyust, viszont akkor pályázatot már ne adj be ebben a hónapban.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.