Határvidék

23 / 23 oldal Previous  1 ... 13 ... 21, 22, 23

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Május 21, 2017 10:25 pm

// Hakkyou Katsumi: Veszélyben a szállítmány?  //
 
Hiroto végig hallgatja ötletedet. majd még utána is egy darabig csak csöndben elmélkedik. Még állát is simogatja morfondírozása közben hüvelyk és mutató ujjaival. Amint döntésre jut jobb kezét visszaengedi teste mellé.
-  Nem rossz ötlet. De mivel időre kell leszállítanunk a rakományt. Így most nincs rá időnk, hogy megvárjuk, amíg lemásolod az iratot. De ha a kocsin utazva is meg tudod csinálni, akkor semmi akadálya.
A férfi megvárja válaszodat és annak megfelelően folytatja.
Ha elvállalod, akkor Hiroto jobb kezével odanyúl taktikai mellénye egyik tekercstartó zsebéhez. Majd egy kisebb pattanó hangot hallasz, ahogy a zsebet záró patentot szétszedi ujjaival. A mellény tárolójából előhalászik két kis méretű tekercset és feléd nyújtja.
- Ezek megfelelnek a célra, vagy adjak nagyobbakat?
Ha kell, akkor ad másik kettőt közepes méretben. Még nagyobból csak egyet tud adni.
Ha nem vállalod el, akkor nem történik semmi. És nem fog szemmel sem gyilkolni.
Azonban még mielőtt szétszélednétek, pakolni az induláshoz elmondja kinek mi lesz a dolga.
- A feladatkörök a következők lesznek. Katsumi és Hitomi lesz az első szekéren. Mivel Katsuminál vannak az okmányok. De azért a kocsisnak is segítsetek navigációval, ha szükséges. Fiúk ti hátul lesztek. Én pedig, majd középen. De azért majd időközben szétnézek, nehogy gond adódjon. - Ekkor tekintete teljesen a fiúkat célozta meg. Mintha csak tudná, hogy a fiúk képesek borsot törni az orra alá cselekedeteikkel. Már csak az kérdéses, hogy ezt vajon, hogy miként oldják meg. Egy veszekedéssel vagy valami közös csínnyel. A két fiú nem szólt semmit csak némán hallgattak.

Összeszedelőzködtek és a karaván már indul is Torishima irányába. Az útkereszteződési tábla szerint, ami a következő megállótok helyszíne is. Ahogy Hiroto mondta az első szekéren utaztok, Hitomival. Aki ki is használja a helyzetet, hogy jobban megismerkedjen veled.
- Mond csak te mióta vagy a Hakurei szentély mikója. Már ha szabad érdeklődni. Mert te nem vettél részt a bemutatóban, mint a többiek. Vagy csak szimplán nem szeretsz szerepelni?
A zötykölődős úton, haladva a melletted ülő lány néha-néha hosszú barna haját hátra fésülgeti ujjaival. Amikor már lég sok szála előre libbent a pattogástól.
- Mit szólnál hozzá, ha amíg itt utazunk kitalálnánk néhány formációt, esetleges támadás esetére? Nekem a távolsági harc az erősségem. A taijutsuba nem is nagyon jeleskedem. Az chakrám eleme pedig a szél. Kitalálsz ezek alapján valami formációt, vagy esetleg mondasz magadról te pár dolgot és találjak ki én valamit?
A karaván útja lassan elhagyja a mezőt és betér egy erdőbe. Ahol már kisebb a látótávolság és sok a holttér. Hála a jól megnőtt vaskos törzsű fáknak. Valamint a sűrűn növő aljnövényzetnek. Ezért ajánlott a fokozott óvatosság.

Következő poszt mehet ide: Erdősségek

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Júl. 23, 2017 12:51 pm

// Naka //

Okami szavai után reccsen egyet egy kósza faág a hátatok mögül, melyre szinkronban fordultok meg. Barátságos egység látszatra, súgja ezt a konohai fejpánt a kapucnis férfi karján. Szótlanul átnyújt egy tenyérnyi méretű tekercset az egyetlen férfinak a csapatban, majd el is tűnik a szemetek elől. A férfi elhúzza a száját, szinte tudja mi szerepelhet a piros szalagos papirosban.
Szétnyitja, majd gyorsan átfutja szemeivel. Túl sok érzelmet nem mutat arcán, lehet már hozzászokott az ilyenekhez. Sóhajt egy lágyat, majd feléd fordul.
- Ez már a sokadik alkalom. - Vonja meg kissé vállát enyhe elfogadás jelét mutatva. - Úgy néz ki itt végeztünk is, másnak adják a feladatot, révén "sürgősen" vissza kell térnünk a faluba. Remélem ez alkalommal jó okkal... - A sürgős szócskánál idézőjelet mutat a férfi, bizonyára okkal gúnyolódik a döntésen. Noha nem tetszését kinyilvánítja, érdekes mód egy csepp ellenkezés sem mutatkozik meg a parancs iránt. Női társad pedig szokatlanul némán néz és engedelmeskedik. Feltápászkodtok, majd egy kis néma állás után a nő töri meg a csendet.
- Úgyis kiküldenek egy másik csapatot helyettünk.
- Remélem. Akkor... Indulhatunk?

// Ide ( http://narutohun.niceboard.org/t600p325-konoha-kapuja ) jöhet a következő poszt, ha jövőhéten átvesznek, ha nem. No persze, ha más instrukciókat kapsz az új mesélőtől, akkor aszerint cselekedj. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Hétf. Okt. 02, 2017 8:20 pm

//Hatake Kakashi - Kezdőposzt//

Az Erdő Országából végre a Tűz Országába értem. Útközben meg is álltam egy fogadóban enni. Szótlanul ültem, és csak néztem magam elé. Csak annyit beszéltem, amennyit kellett. Nagyjából közöltem a rendelésemet, és odaböktem egy "köszönöm"-öt a tulajdonos irányába, és... ennyi. Aludni is megpróbáltam, de egy szemernyit sem sikerült. Fogalmam sincs, hogy érezzek. Fogalmam sincs, mit gondoljak. Ilyen könnyen, csak így a semmiből, véget ért a háború? Furcsa ezt mondani, de olyan, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem. Annyira a részemmé vált... a részemmé. Igen. Valóban. Ezt is furcsa kimondani. Ezt sem tudom hova tenni. Erről sem tudom mit gondoljak. Egy újabb dolog, amin csak töprengeni tudok, de megoldást nem tudok rá találni. És ez... dühít.

Egyre kevésbé tudom visszafogni a feltörni vágyó érzelmeket. Legszívesebben ordítanék. Úgy érzem, túl gyorsan halad a világ, és minden csak úgy elszalad mellettem. Észre sem veszem, és meghalok, anélkül, hogy elértem volna bármit is. Észre sem veszem, és a mennyekben találom magam, anélkül, hogy bármit is letehettem volna az asztalra, mellyel megtisztelhetem a szeretteim emlékét. Hogy nézzek így szembe velük? Bár... lenne bátorságom szembe nézni, azok után, amiket tettem?
- Végre egyszer... - szólalok meg, ahogy a határvidékeken bóklászom, ahol még a madár sem jár.
Végre egyszer, majdnem elértem valamit, önös erőből. Azt hittem, én hozhatom el a békét, vagy
legalább segédkezhetek benne. Még is hogy lehettem ennyire naiv? Hát még mindig nem tanultam meg a leckét? Az élet nem ilyen. Az istenek nem ennyire kegyesek. Sőt, kezdem azt hinni, hogy csak azért sült el ennyire balul a dolog, mert ott voltam. Vagy én hozok kárhozatot, vagy követ engem. Tényleg olyan, mintha az istenek büntetnének engem. De... meglepődöm egyáltalán ezen? Nem érdemlem ezt meg?
Felsóhajtok. Azt hittem, már túl vagyok ezen. Azt hittem, már sosem fogom így érezni magam többé. Ezért mentem Konohába, és ezért tisztelegtem még egyszer utoljára, a szeretteim előtt. Nem akarom, hogy megint minden visszatérjen a kerékvágásba... de nem is térhet. Hiszen, most nem épp ezzel van bajom? Mi másért zavarna az, hogy véget ért a háború? Vagy inkább a közreműködésem hiánya zavar? "Értelmetlen" - mondták az odaérkezők. Értelmetlenné vált a béketárgyalás. Az ottani eseményeket tekintve, mindvégig az is volt.
Szép lassan, ökölbe szorul a kezem. Csikorgatom a fogaim. Legszívesebben üvöltenék... de nem akarok. Nem akarom átadni magamat az érzelmeimnek. Nem akarom, hogy megint ugyanaz legyen, mint oly sokszor. Tudom, hogy a kómába esésem előtti időket már nem kaphatom vissza. De akkor, amikor Goto-val tanultam meg a Kaze no Yaibát, jól éreztem magam. Úgy éreztem, én is tehetek valamit. Én is képes lehetek valamire. Én is elérhetek valamit.

Madárcsicsergés hangja üti meg a fülemet. Ismét csak belezavar a gondolataimba. Ismét csak zavar. Pontosan ugyanúgy, mint régen. Akkor sem hagyhatom ezt... nem hagyhatom. Nem veszíthetem el megint az irányítást, nem hagyhatom, hogy ismét szörnyeteggé váljak, mégha az is vagyok. A fenébe is, megint ezek az ostoba gondolatok! Nem hiszem, hogy sokáig magamban tudom ezeket tartani, de kivel beszélhetném meg? Bizonyára mindenhova eljutott már a hír. Mindenki tudja, hogy a háborúnak már vége van. Bár két nap alatt kétlem, de lehetséges, hiszen ezek... ezek kétségkívül sorsdöntő hírek. Sorsdöntőek, mi...?
Felhorkantok.

***

Goto szentélye felé vettem az irányt. Tudom, hogy a határvidékek közelében van, bár elbóklásztam a véset irányába, amit a Mizuki Kahndo nevű öregúr kérésére csináltam, még hónapokkal ezelőtt, a vándorutam elején, de nagyjából tudom az utat. Most legalább van hova mennem. Igen, valami változott. Tanulnom kell valamit. Ismét a chakraelméletbe akarok temetkezni... lehet, hogy csak húzom az időt, de legalább fejlődöm. És talán, ha eleget fejlődöm, akkor elvonhatom a figyelmemet arról, hogy ismét mennyire mihasznának gondolom magam, még ha csak egy kis időre is. Lehet, hogy csak idő kérdése, míg ismét robban a bomba. Olyan ez, mint egy visszaszámlálás. Mint az az érzés, amikor megformázod a kézjeleket, majd várod, hogy a technikád formát öltsön. A kettő közötti, köztes állapot. A vihar előtti csend.
Nem. Nem gondolkozhatok így. Ki kell zárnom ezeket magamból, vagy valahogy túl kell tennem magam rajta. De ugyanakkor, az is eszembe jut, hogy miért nem nézek szembe a problémával? Miért söpröm így véka alá? Ennyire félnék attól, mit látok, ha mélyen magamba nézek? Vagy attól félek, hogy ismét, tényleg, minden visszatérne a régi kerékvágásba, és az elejétől kezdődne az öngyűlöletem? Hogy pont olyan lennék, mint akkor, amikor felkeltem a kómából?
Talán... de ezen sem akarok töprengeni. Egyre csak Keiko szavai járnak a fejemben. "Túl sokat töprengsz, Satoshi". Igen. Éppen azt teszem. Mindig is így volt. Furcsa volt egy olyan világban felébredni, ahol minden más volt. Most pedig... olyan, mintha ismét egy olyan világban járnék, ahol minden más. Nem olyan... mint ahogy megszoktam. Megszoktam volna a káoszt? Megszoktam volna az igazságtalanságot?
- Miért, miért gondolkozom ezen?! - szidom le magamat gondolatban.
Végül kijövök az erdők takarásából, és a még mindig romokban levő szentélyhez érek. A falusiak még mindig javában munkálkodnak. Körbenézek, és megpróbálom megtalálni Goto-t. Ha nincs itt, akkor az erdőségekben bóklászom, hogy a nyomára akadhassak, mert vélhetőleg gyakorol. Ha ott sincs, akkor kénytelen leszek elindulni a háromnegyed órányi távra levő faluba, melynek fogadójában szokott megszállni, de általában csak éjszakára. Tudtommal nincs vasárnap, bár már azt sem tudom, milyen nap van.
Amennyiben megtalálom Goto-t, és amennyiben szóvá teszi, hová tűntem el öt napra, válaszolok.
- Az erdőségekbe mentem, megtalálni egy... számomra kedves emléket. Útközben találkoztam egy konohai ninjával, aki közölte velem, hogy egy béketárgyalásra indul. Vele tartottam. És... visszatértem. A háborúnak, mint már gondolom hallhattad, vége. - mondanám egy keserédes félmosollyal.
Szerintem ezzel mindent elmondok, ha nyílik rá lehetőségem. Goto-ból mindig is áradt a bölcsesség, és a megértés... hiába nem volt a szavak embere, általában az arckifejezése is sokat mondó volt. Na meg, olvasta a naplómat. Tudja, min mentem keresztül. És botorság lenne állítani, hogy nem ismer. Amennyiben sikerült megtalálnom, és szavaim meghallgatásra találtak, ismét megszólalok.
- Szeretnék... tanulni valamit. Bármit. - mondom ki végül.
Bár a szavak úgy hangzanak, mint egy segélykiáltás. Valószínűleg láthatja is, hogy hasonlóan érzem magamat, mint mikor a Karyuudan-t tanultam Nobuyuki halála után, de nem adok neki hangot. Legalábbis, próbálom nem kimutatni, és tőlem nem megszokott pókerarccal palástolni az érzelmeimet. Még önmagam számára is. Eddig még sosem kérdezett rá... nem hiszem, hogy most megtenné. Ha pedig mégis, hát nem tudom, mit fogok válaszolni.
avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 503

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Okt. 05, 2017 11:37 pm

// Villámtanulás (Kakashi tempóhoz képest) //

A romokban heverő szentélynél történő keresésed sikertelennek bizonyult, így hát az erdőség irányába indultál, ahol meg is találtad a keresett férfit. Becsléseid, miszerint Goto bizonyára gyakorol igaznak bizonyultak. Mikor meglátott bólintott feléd,mit köszönésnek szánt. Megvárta míg odaérsz, majd kérdőre vont téged.
- Öt nap. Hova tűntél? - Felelte a szokásos, kimért stílusában. Miután tájékoztatásod és tanulni vágyásod elhagyta szádat ő is szóra nyitotta száját, de szinte csak résnyire, amit azonnal be is csukott. Gotonak nem kellenek felesleges szavak, melyekből táplálkozhat, vagy építkezhet, ő ahhoz túl jól ismer téged. Talán, csak ő az egyetlen, aki igazán. Hátat fordított, majd tisztes távolságra sétált tőled.
- Talán mindig is lesz háború, míg emberek járják a földet. - Kis szünet. - Oldd fel a szél elemű chakrádat, szükség lesz rá. - Ezután kiegyenesedett és egyből kézjelekbe is kezdett. Név szerint: tigris - ökör - kutya - nyúl - kígyó. Természetesen már azon a szinten vagy, hogy bizonyos technikákat kézpecsétek nélkül használj, de te is jól tudod, hogy új jutsuk esetén a pecsétek elengedhetetlenek. Miután befejezte a sorozatot várt, talán csak arra, hogy felfogd a rövid sorozatot, esetleg próbáld kitalálni a pecsétekből az elkövetkezendő technika jellegét... Vagy csak megesett a szíve rajtad és kevésbé akar terhelni azon a szép erdős területen, amin elhelyezkedtek. Ennek a feltételezésnek a talapzata hamar szertefoszlott, amikor is mentorod egyenesen a te irányodba küldött egy abnormálisan gyors és nagy mennyiségű széllöketet.
- Fuuton: Daitoppa! - Ha próbálkozol védekezni, ha nem, a hirtelen jött lendületnek hála a földnek többször nekicsapódva bukfencezel egyenesen egy fa törzsébe, mely fájdalmasat reccsen. Vagy az a hátad? Nem, bizonyára a fa - jelzik a fejedre hulló aprócska levéltömegek. Goto közelebb jön, körülbelül 20 méterre tőled, majd megszólít.
- A fiú, akinél még egy akadémistának is jobb volt a chakrakontrollja. Te jössz. - Szavaiból egyértelműen az jön le, hogy ebből a távolságból kell gyakorolnod azt a jutsut, amit nem rég láttál, méghozzá egyenesen ellene.

// Mivel C rangú technikát tanulsz A rangot súrolva ezért, ha jól játszod kártyáidat két poszt alatt elsajátíthatod. Amit kérnék a következő posztodban: Próbálkozások Goto elfújására, chakraelmélet érintése, Goto visszatámadása és Goto irányítása. Mivel saját NJK-ról beszélünk ezért nem vitás, hogy a te kezedben jobb helyen van és produktívabban fogsz írni, ha szabad kezet kapsz fölötte. Addig írd, hogy estig gyakoroltok és már 80%-ban elsajátítottad a lényeget, csak még kéne egy kis plusz. Természetesen szüneteket is beleírhatsz, egy jó beszélgetés is elfér benne, ha jól van tálalva. A továbbiakban is próbálom minél kevesebbet beszéltetni Gotot, nehogy rossz irányba vigyem a személyiségét. Minimum poszt limit nincs. Jó írást! //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Kawajiri Satoshi on Vas. Okt. 15, 2017 10:59 am

Goto szólásra emeli a száját, de mégis úgy dönt, hogy nem szólal meg. Volt valami a tekintetében, mielőtt meggondolta volna magát, valami, amit nem igazán tudok hova tenni. Időm sincs rajta nagyon töprengeni, hiszen hátat fordít nekem, és elsétál. Egy pillanatra már azt hiszem, hogy itt hagy, mire végül csak megszólal. Mindig is lesz háború, mi? Ezzel azt akarja mondani, hogy ez nem az utolsó volt, vagy inkább azt, hogy ez is csak egy volt a sok közül? A fejemet rázom. Nincs már ember, akit elveszíthetnék az eljövendő háborúkban. Csak ennek az egynek volt jelentősége számomra. De lehet, hogy valami egészen mást akart mondani. Goto-tól még az is kitelne, hogy ha a háború fogalmát az élet körforgásának természetes, szükséges részeként ítélné meg. Fogalmam sincs, mennyire idős lehet, de a fiatalos kinézete ellenére már egy unokával is büszkélkedhet, aki legalább annyi idős, mint én. Ha élete számottevő részében ninjaként tevékenykedett, bizonyára a harmadik, vagy esetleg a második ninjaháborúban is részt vehetett. Kétségtelen, hogy több vérontásnak lehetett szemtanúja, mint én, ebből kifolyólag, lehet, hogy már megszokta. De én még nem tudom ennyire természetesnek venni. Időm sem volt megbékélni a ténnyel, sőt, maga a háború létezésével sem.
Nagyjából ennyi töprengésre van időm, mire Goto megfordul, és kijelenti, hogy oldjam fel a szél chakrámat. Szóval egy szél technika. Helyes, abban nem vagyok még annyira képzett. Mielőtt elmentem volna a béketárgyalásra, a férfi akit köpenye színe végett Blue-san névvel illettem, megtanította nekem az Ayatsuito no Jutsu-t, melyet alacsony szintje miatt könnyen elsajátítottam, és a Housenka no Jutsu-t, mellyel pedig a tűz elemmel való természetes affinitásom miatt, nem akadtak nehézségeim. A szelet azonban, szó szerint kierőszakoltam magamból, és csak egy szél technikát tudok, de arra sem mondanám, hogy tökéletesen. Mielőtt azonban egyáltalán alkalmam adódna feloldani, szokás szerint töprengéssel töltötem az időt, így csak arra eszmélek, hogy Goto kézjeleket formál, majd egy elképesztően gyors és nagy mennyiségű széllöketet küld felém, aztán a technika nevét is kimondja. Mielőtt alkalmam lenne kideríteni, mi is lehetett pontosan az a jutsu, a széllöket ledönt a lábamról és a földre esem, majd hátrabukfencezek egészen egy fa törzséig, melynek nekicsapódom.
Felszisszenek, és előre dőlve a hátamat fájlalom, míg a falevelek a földre hullanak körülöttem. A hátam sajog, és úgy érzem magam, mintha egy szekér hajtott volna át rajtam. De ez legalább felébresztett. Azért mert alig aludtam az elmúlt két napban, majdhogynem félálomban jöttem ide, de most már teljes egészében éber vagyok. Egy fájdalommal teli arckifejezéssel tápászkodom fel, ami lesöpri a fejemen kényelmesen pihenő faleveleket, majd Goto-ra nézek, aki eddigre már közelebb sétált hozzám. Egy ismerős mondatot hallok a szájából. "A fiú, akinél még egy akadémistának is jobb volt a chakrakontrollja". Volt. Hangsúly a múltidőn.
Egy félmosolyt ejtek meg felé, majd elemezni kezdem a helyzetet. Goto-nak szokása egy szót sem szólni a technikáról, amit tanít, és feltett szándéka, hogy a tanonca magától jöjjön rá a nyitjára. De most, annak ellenére, hogy engem korábban megszidott érte, kimondta a technika nevét. Ez azt jelenti, hogy a technika neve egy támpont. A hatását is megmutatta, hogy megnézzem, mielőtt használni próbálnám. Úgy gondolja, hogy ennyi elég. Tehát, feltételezhető, hogy a Kaze no Yaibát és a szél tulajdonságait alapul véve, nem lesz gondom a technikával. Azonban, Goto legalább két lovasszekérnyi távolságra áll tőlem. Bizonyára ez a kihívás része. Csak áll ott, mint egy szobor, de az újdonsült harci tapasztalataimnak köszönhetően látom, hogy a védelme tele van résekkel. Szinte csalogat... rajta kell használnom a technikát. Túl hiú lennék, vagy tényleg azt akarná, hogy szabadjára eresszem a dühömet? Nem. Ezen nem elmélkedhetek. Inkább... nem akarok. A chakra-elméletbe kell temetkeznem. Igen. Ezt akarom.
Goto csak szótlanul áll, és látszólag a semmibe meredő arckifejezéssel kémlel. Akkor, először is... feloldom a szél chakrámat. Egy lenge szellőt érzek körülöttem. Már nem kell becsuknom hozzá a szemeim, vagy koncentrálnom. Sokkal erősebb lettem, mint voltam, és ezt javarészt Goto-nak köszönhetem. Bár gondolataim sokrétűek ugyan, de nem adnak otthont hiú ábrándoknak, így biztos vagyok benne, hogy nem fogom tudni úgy elsöpörni, mint ő tette velem, de nyilvánvalóan célja van azzal, hogy rásarkall. Akkor elemezzünk. A technika neve Fuuton: Daitoppa. Azaz Szél Elem: Áttörés. Bizonyára egy védelem áttörésére utal, legalábbis ebben az esetben. Ezt már értem. Goto először kézjeleket formált, majd összecsapta a tenyerét. Talán szükséges hozzá, vagy így könnyebb...? Feltételezzük, hogy szükséges. Tehát, amikor Goto egy tapshoz hasonló mozdulatot végzett, egy hatalmas széllökést generált vele, mely eltaszított. De ha a tenyere nem volt szabad, akkor a technikának nincs epicentruma. Ismét csak nem olyan, mint egy katon jutsu, mert abban szinte mindegyiknek van központja, most pedig, pont mint a Kaze no Yaiba esetében, a kiindulópont maga a felhasználó, és a fegyver, melyet használ, maga a szél. Kíváncsiságból, kézjelek nélkül összecsapom a tenyerem. Semmi. Egy kicsivel erősebb szellő keletkezett, de a különbség elenyészően parányi volt. 
Mik is voltak a kézjelek? Tigris, ökör, kutya, nyúl, kígyó... megformálom őket, majd az áramlatot egyenesen előre koncentrálom, és összecsapom a tenyerem. Egy kisebb áramlatot küld előre, de semmi. Még csak el sem jut Goto-hoz. Nem, korai volt ez a próbálkozás. Miközben gondolkozom, elmosolyodom. Pont úgy történt, ahogy gondoltam. A gyakorlatozás tényleg segít másra koncentrálni, és erre most szükségem van. Tapsolni kezdek, először finom mozdulatokkal, majd erősebben, és vizsgálom az áramlatot. A tenyerem körül inkább megszakad, mintsem keletkezne, egyedül a tenyereim összecsapásának ereje generál egy kisebb áramlatot. De Gotonál olyan volt mint egy... robbanás. Tehát... pont, mint a hanghullámok. A hanghullámok utat törnek maguknak. Áttörés. Ez esetben áthatolást jelent, és már nem csak egy személy védelmén. Pont, mint amikor egy óceán közepéről üvöltesz, és a tőled rendkívül messze levő szigeten is meghallják a hangod, mert a hang a vízben így terjed. Ugyanígy, az áramlatnak is terjednie, növekednie kell. Tehát a hatást, melyet a tenyerek összecsapásával érsz el, fokozni kell, azaz ki kell terjesztened a chakrád, vagy... egy nagyobb áramlatot generálni. 
Próbáljuk először a kiterjesztést. Elmutogatom a kézjeleket, majd összecsapom a tenyerem, és utána kiterjesztem a chakrámat. Így az áramlat csak szétterjed. Akkor... helytelen volt a feltételezésem, és egy előzőleg keletkezett áramlatot kell egy helyre koncentrálni, majd kirobbantani. De ezt talán tudtam is... csak a technika minden aspektusát meg akarom vizsgálni. Goto ennek hangot is ad.
- Rendkívül elővigyázatos vagy. - jegyzi meg.
- Csak nem akarok hibákat véteni. - bököm oda.
- A hibáidból tanulsz. - vágja rá Goto szinte azonnal. - Ha óvatoskodsz, akkor túlbonyolítasz. Ez már meg is történt.
Pislogok egy párat, majd villámcsapásként hasít belém a felismerés. Egy idióta vagyok. Azt mondta, oldjam fel a szél elemű chakrámat, nem azt, hogy használjam is. A szél elemmel áramlatokat vagy képes generálni, és irányítani. Ha összecsapod a tenyered, áramlat keletkezik, melyet felerősíthetsz. Pont, mint amikor a Kaze no Yaibánál meglendítettem a tenyerem, és a keletkezett áramlat hatását tudtam felerősíteni. Most azonban a szélpengék helyett az áramlatot kell egészben tartani, de a fuuton chakrát nem lehet csak úgy összefogni. Pont, mint a szélnek, szabadon kell szállnia. El kell engedned magad, és hagyni, hogy az áramlat magának törjön utat. A sebesség és az erő pedig befolyásolható. Tenyerembe temetem az arcom, majd a halántékomat kezdem masszírozni, ezután kifújom magam, és ismét kézjelekbe kezdek.
- Fuuton: Daitoppa! - kiáltok fel, majd a tenyerem összecsapásával egy áramlatot generálok.
De mivel nagyon gyorsan próbáltam ismét összefogni az egészet, a széláramlat csak a hajamat lobogtatja meg, és a hozzám közvetlen közelségben álló fák levelét fújja meg, Goto-hoz el sem ér. Elgondolkozom. Tényleg túlbonyolítottam. Goto kimondta a Kaze no Yaiba nevét, mikor demonstrálta az ő verzióját egy éppen kidőlő fán. Szerintem ezzel... nem csak azt akarta mondani, hogy a technikát fogom ilyen állapotban túlbonyolítani, hanem a háború kérdésével is így teszek. Tehát, Goto azt akarta megmutatni nekem, hogy nem kell valaminek minden aspektusát megvizsgálni ahhoz, hogy megértsd. Elég csak sajátos értelmet találni neki. Valamit, amiben... te magad lelsz rá önmagad igazságára. Amiről érzed, hogy helyes. Mivel ismét kezdenek egy olyan mederbe terelődni a gondolataim, melybe nem kívánok belemártózni, így inkább a technika gyakorlására konecntrálok. Próbálkozás követ próbálkozást, de mindig vagy túlbonyolítom, vagy szimplán csak elrontom. A fáradtság végül utolér, és a szemeimet dörzsölve fújom ki magam.
- Elég volt, Satoshi? - kérdezi Goto összefont karokkal.
- Nem. - szólalok meg szinte azonnal. - Még bírom.
- Bírod? - emeli fel a szemöldökét Goto.
Ez... rendkívül baljósan hangzott. Görnyedten, lehajtott fellel támasztom karjaim a combomon, így felemelem a fejem, hogy Goto szemeibe nézzek. Nem látok benne semmit... vagy inkább, nem tudok olvasni benne. Nem tudom mit értett ez alatt. Bizonyára megint valamiféle leckét talált ki, melyből először csak több hátrányom fog származni, mint előnyöm. Miután sikeresen kifújtam magam, kiegyenesedem, majd kinyújtóztatom megfáradt tagjaim, aztán ismét felszabadítom a szél chakrámat. Ismét lenge szellőt érzek magam körül. Hagyom, hogy az áramlat keringjen körülöttem, hagyom, hogy a maga útját járja. Becsukom a szemeim. Hébe-hóba megszabom az útját, de nem erővel, hanem érzéssel, finoman. Mintha a szél maga akarna abba az irányba menni, amerre terelem. Nem irányítom... terelem. Ezen van a hangsúly. A katon kirobbanó erejével ellentétben, mely inkább olyan, mint a lelkünkben égő harci szenvedély tüzének megtestesülése, a fuuton olyan, mint egy tiszteletteljes paktum magával a szél elemmel. A szél szeszélyes, ragaszkodik a szabadságához. A tűz dühös, és pusztítani akar. Talán Goto-nak tényleg igaza van, és mindkét elem tulajdonságainak spirituális vonatkoztatása illik rám. Bár... ezek csak az én gondolataim. Ismét elmosolyodom. Igen, ezek az én gondolataim. Saját, önös igazságomra találtam, sajátos értelmet adtam a bennem dúló energiáknak. Nem harcolnak egymással, hanem segítik egymást... okkal léteznek. Nem hiába találhatóak meg bennem. Okkal tudom használni a szél elemet. Rosszul álltam hozzá... a szél ez esetben a szabadságvágyamat jelképezi, azt, hogy ki akarok törni a béklyóimból. A tűz pedig a bennem rejlő szenvedélyt és akaratosságot. Nem lepne meg, ha Goto mindebbe belegondolt volna, és ezért döntött volna a Daitoppa mellett. Ez megmagyarázná azt is, Goto miért akart először megszólalni, aztán meggondolta magát. Úgy gondolta, jobban fogom érteni, ha magam jövök rá, és... igaza volt. A Doktor kétségkívül jól választott, mikor hozzá vezetett. Tényleg ő az a mester, akire szükségem van. Ettől a gondolattól akaratom ellenére is egy mosoly tör utat magának a próbálkozásoktól, és a fáradtságtól megviselt ábrázatomon.
Kézjelekbe kezdek, majd a tenyerem összecsapásával egy áramlatot generálok, melynek ereje bár csökken, mire eléri Goto-t, a ruháit azért meglibbenti. Erre legnagyobb meglepetésemre, ő is kézjelekbe kezd. Szóval ezért voltak annyira ominózusak a szavai... időm sincs védekezni, Goto azonnal visszatámad, és a saját, rendkívül erős áramlatával sodor el, majd taszít ismét a fának. Ezúttal még csak nem is bukfenceztem, a szél csak felkapott, és utamnak eresztett, beletaszított ugyanabba a fába, mint előzőleg. Ismét felszisszenek, és négykézlábra esve szorítom össze a fogaim.
- Most már vissza fogsz támadni..? - kérdezem megrökönyödve, miközben feltápászkodom.
- Te támadtál először, nem? - mondja Goto egy félmosollyal.
Erőt veszek magamon, és próbálok figyelmen kívül hagyni a sajgó hátamat. Goto először jóval távolabb állt tőlem, mikor használta a technikát, most már csak körülbelül 20 méter a köztünk levő távolság, ezért tudott így eltarolni. De nem tudom, mit akar ezzel... talán azt akarja elérni, hogy lássam be, elég volt, és ne gyakoroljak ennyire fáradtan? De inkább kibírom a fájdalmat, mintsem most abbahagyjam, mert akkor túlságosan a gondolataimba temetkeznék. Nem vagyok hajlandó alább adni, és elhatározom magam egy újabb kísérlet mellett Goto elsodrására. Becsukom a szemeim. Érzem a körülöttem keringő áramlatot. Kinyitom a szemeim, kézjelek, majd összecsapom a tenyerem. Egy áramlat keletkezik. Elengedem magam, és inkább terelem a szelet, mintsem kényszeríteném. Az áramlat fokozatosan, de gyorsan erősödik, a chakrahatás erősödésével egyben. Azonban, ismét túl gyenge lesz, mire eléri Goto-t.
- Nem elég jó! - jegyzi meg, majd rákontrázik.
Megint a fának repülök. Ezúttal még vártam is, de legalább ugyanannyira, sőt, jobban fájt, mint előzőleg. Most már nem is tudtam négykézláb megtartani magam, szimplán csak eldőltem. Ismét feltápászkodom. A tekintetem dacos. Láthatja rajtam, hogy nem vagyok hajlandó alább adni, és csak azért is próbálkozni fogok. Nem hagyom abba. Nem vagyok hajlandó. Egy félmosolyt, vagy legalább egy bólintást várok Goto-tól, de ő csak összefont karokkal áll, és vár, tökéletesen rezzenéstelen arccal. Hát... ez nem volt valami bátorító.
Goto megemlítette korábban a chakra-kontrollomat. Semmit sem mond ok nélkül. Ismét az lesz a kulcs. Terelem a szelet... igen, de én generálom az áramlatot. Az áramlat a részem, az én saját chakrahatásom. Tehát nem a létező áramlatot erősítem fel, hanem szimplán egy nagyobb chakrahatásra van szükség. Szinte... kirobbanóra. Áttörés. Utat törés. Szeszélyesség, szabadságvágy... ez lesz az. Ugyanolyan érzésem van, mint amikor a Kaze no Yaiba nyitjára jöttem rá. Minden eddigi, kuszának, vagy helytelennek tűnő gondolatom egy egésszé áll össze. Ismét látom, ahogy lelki szemeimmel, lótuszülésbe helyezkedve lebegek az óceán fölött, melynek felszíne gondolataimtól fodrozódik. Csak úgy, mint ahogy a technika neve is sugallja, a megoldás kulcsa szökőárként tör utat magának, felkavarva az állóvizet. Belső önmagam kinyitja szemeit. Érzi, hogy rájött. Én is vele együtt érzem.
- Megvan. A keletkező szélrobbanással utat törsz magadnak. Mindent elsöpörsz. Nem egy helyre kell koncentrálni, nem kell kiterjeszteni, hanem hagynod kell, hogy a technika, az érzéseidet szimbolizálva, utat törjön magának. - mondom büszkén.
Goto erre már bólint, de nem tűnik elégedettnek. Én azonban az vagyok. Nem várok csodát, de azért koncentrálok. Hamarosan beesteledik. Már nem sok időm van, mielőtt annyira úrrá lenne rajtam a fáradtság, hogy ne tudjak koncentrálni. Nem túl előnyös egy chakrahasználónak napokig ébren maradni, de szeretem feszegetni a határaimat. Sőt... ettől érzem, hogy élek. És most, szükségem van arra, hogy megmutassam önmagamnak is, hogy még mindig itt vagyok, és még mindig dacolok. Még mindig küzdök. Igen, ez lesz az. Érzem magamban az erőt, érzem a magamban felszabaduló energiákat. Az elmémben levő kép leomló festményként tör utat magának a valóságba, és eggyé válik vele. Utat tört magának.
Eljött az igazság pillanata, így hát feloldom a szél chakrámat. Kéz jelekbe kezdek, majd utat török magamnak.
- Fuuton: Daitoppa! - kiáltok fel, mint egy annak szimbólumaként, hogy érvényesítettem az akaratom.
Egy hatalmas, minden eddigi próbálkozásomnál erősebb szélrobbanás keletkezik. Nem akarom irányítani, nem akarom befolyásolni, hagyom, hogy utat törjön magának. Hogy ne csak feszegesse, hanem áttörje a határaimat. A szél a szabadság szimbóluma... és megtöri a béklyókat. A nekicsapódásaimtól lehulló falevelek a magasba szállnak, a mögöttem levő fa törzse már-már megtörik, a szél robbanás pedig elér Goto-hoz, és felkapja a ruháit. A rövid haja is meglibben, és még pislog is egyet, azonban ő maga, csak úgy, mint én, nem hajlandó alább adni, így nem mozdul. A földdel tette egyenlővé lábait, és nem hajlandó mozdulni. A szélrobbanás áthalad rajta, és még a mögötte levő faleveleket is eltaszítja, aztán egyre gyengül, majd eltűnik. Én magam nem éreztem az áramlatot, hiszen én voltam az epicentrum.
- Sikerült... - kezd bele Goto, majd megropogtatja a nyakát. - ... éppen hogy.
Éppenhogy. Már ismerem annyira, hogy tudjam ezzel nem sértegetni akart, hanem a lehető legnyíltabban kimondani (már amennyire tőle kitelik), hogy ez a maximum, amit ilyen állapotban képes vagyok véghezvinni. De én büszke vagyok rá. Ez a technika jóval egyszerűbb, mint gondoltam, nagyjából egy szinten lehet a Housenkával. A Kaze no Yaiba keményebb dió volt... itt inkább a fáradtságom, és a koncentrációhiány volt az, ami akadályt jelentett. De mindezek ellenére, büszke vagyok magamra. Ezzel már két széltechnikát sikerült magamévá tennem.
- Amint kipihentem magam, már teljes egészében sikerül. Vannak benne hibák, ezt még én is látom... de a lényeg megvan. - mondom büszkén, egy mosollyal az arcomon.
Kifújom magam, majd büszkén tekintek a körülöttem levő, jobb szó híján, ürességre. Majdnem minden kisebb tárgy, növény, és egyéb helyet változtatott, vagy arrébb repült, még a mögöttem levő fa kérge is megrepedt (bár arra rásegítettem a folyamatos nekicsapódásommal). Utat törtem magamnak, és elértem Goto-t is, pedig húsz méterre volt tőlem. Utólag belegondolva lehet túl sok chakrát adtam bele, de a chakrakontrollal mindig is bajom volt. Hm... olyan, mintha vigasztalni próbálnám magam. Talán kezdek kevésbé szigorú lenni magamhoz? Vagy inkább kezdek magam is rájönni, hogy nem vagyok olyan tehetségtelen, mint gondoltam?
A természetes, tehát nem általam okozott, késő délutáni, vagyis inkább esti szellő egy falevelet ereszt útjának. Kitartom a tenyerem, és egyenesen beleszáll. Ismét felszabadítom a szél chakrámat, és feldarabolom, aztán a levél darabjait útnak eresztem. Tényleg... tényleg magaménak érzem a szelet. Tényleg megvolt bennem az affinitás. Goto nagyszerű mester. Elismerően nézek rá, ő azonban nem viszonozza azt. A tekintete továbbra is semmit mondó, vagy csak így akarja.
- Szóval... - töröm meg a kínossá vált csendet.
Megköszörülöm a torkom, bár már tényleg nagyon nehéz ébren maradnom, azért próbálok erőt venni magamon, de jelenleg még arra sem vagyok képes, hogy továbbra is a háborún izgassam magam.
- És most? - kérdezem meg végül.
avatar
Kawajiri Satoshi
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Specializálódás : Keiko :'(


Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 503

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Okt. 20, 2017 11:56 pm

// A posztod kissé overkill lett eme alacsony rangú technikához, de ennek köszönhetően a jutalmad a jutsu egy kör alatti elsajátítása (noha majd nem árt gyakorolni a jövőben) és +5 ch. //

- Most? Most próbálj meg nem összeesni. - Ahogy ezt kimondja Goto, a kelleténél is jobban megérzed a fáradtságot, és akár kidőlsz teljesen a megmérettetésektől, akár nem, még pont látod, ahogy mentorod a semmivé lesz. Füstnek jele nincs és shunshin keltette apró légáramlatot sem tapasztalsz. Teleportál? Csak nem. Mindenesetre nem ez az első alkalom, hogy csak úgy az egyik pillanatról a másikra eltűnik ki tudja mit csinálni, ki tudja hol.
Hogy mivel töltöd maradék idődet azt természetesen csak te tudhatod, de legyen az egy fogadóban való megszállás, vagy éppen az ájulási pontnál való természet adta ágyon való alvás, másnap mentorod kelt fel.
- Idő van. - Ezután el is vezet az előző napi helyre, a szokásos szótlan stílusában (ha ott aludtál másnapig, akkor természetesen nem, csak felkeltett téged). Odasétált egy közepesen vastag farönkhöz, majd belehajított egy kunait. A fa reccsent, de jól tartotta magát és alig-alig repedt meg. Ezután kivette a fegyvert feléd nyújtotta, majd saját szemeiddel jól látható chakrát vezetett a fegyverbe. Lendített vele egyet a fa irányába és könnyűszerrel kettévágta. A mozdulatából teljes mértékben kivehető volt, hogy lendületet alig vitt a vágásba, hát még erőt. A chakrája lehet a ludas, attól lehet ilyen éles egy átlagos fegyver. Ezután megállt két másodpercre és rád nézett, talán, hogy láthassa kellően figyelsz-e. Mondjuk ez furcsa lenne tőle, ennyire nem szokta érdekelni... Bár az is tény, hogy förmedt rád már azért, hogyha nem vagy kíváncsi a mondandójára, sem arra, amit tanítani akar neked, akkor minek hívjon tanítványának. Érthető, elvégre ki akar a falnak beszélni? Mellesleg lehet a tekintete csak egy jelzés volt, hogy te is lehetnél a farönk helyében. Mindenesetre ezután még jó pár darabra vágja a fát és egy kupacba gyűjti, majd egy kis tűz elem feloldásával begyújtja azt.
- Ez a természet útja. - Hajítja feléd a tőrt, bizonyára azzal a céllal, hogy elkapd.

// Tudni szeretnék arról, hogy mivel töltötted a maradék napodat, és persze arról, hogy hol. A tanulás két részből fog állni, az első része a kunaival fog történni, majd ha elég jól haladsz, akkor Goto odaad egy átlagos katanat, hogy azzal folytasd. A tőrt teljes mértékben elsajátítod, a katanara is ráérzel, de nem tökéletesen. Az egész technika 85%-át sajátítod el biztosan, a maradékot feltételes módú próbálkozásban írd meg. A használt elemet te választod, de a katont ajánlom, azzal sokkal egyszerűbb dolgod lesz. Jó írást! //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Hirota Yukionna on Kedd Nov. 07, 2017 8:47 pm

// Kaibutsu Hiroto - Amikor a szó már nem elég...// 

Egy jó meleg nyári nap ez is... bár, Konohában ne is várjon dermesztő hideget az ember. Hiroto sem élvezhette már a kellemes téli szellőket. Dög meleg volt.. és neki épp küldetésre kellett mennie, ahelyett, hogy egy jó hideg ital keretében megpróbálná felforrt agyvíz nélkül túlélni a napokat.  S így is, talpig shinobi egyenruhába öltözve, haját kiengedve indult neki kirendelt feladatának. Egy egyszerű rutin- melónak tűnhetett ez már számára. Konoha falain kívül, de még a tűz országának területén, egy ellenálló banda szervezkedik. Nem tudni kik ők, s honnan valósiak. Sőt, azt se, hogy egyáltalán shinobik e. Amit összesen tud róluk a falu, az az, hogy veszélyesek. Nem egy kereskedő, s beszállító vesztette el áruját, vagy rosszabb esetben az életét is. Ezt pedig a tűz országának vezetője se hagyhatta már szó nélkül. Azonnal mozgósította is, egy épp a faluban lézengő emberét. Név szerint Kaibutsu Hiroto- t. Aki akármennyire is akart, nem ellenkezhetett a vezető szavával. meg persze.. fizetést is kap érte.. ami meg kell hagyni, nem is olyan rossz dolog...
Shinobi tempóban, olyan fél napi járásra volt a terület, ahová kirendelték. Itt látták leges legtöbbször a nevezetes bandát. Azonban, amint a ninja odaér... a terület.. üres. A füves puszta, melyet körülölel egy erdő, s a távolban még egy domb is csodás látképet nyújthat.. egyszerűen nem zargatja senki. Mindössze az apró buckáról lefolyó csordogáló patakból éppen ivó állatok. Ezen felül, tényleg csal madarak, s kisebb rágcsálók helyezkednek el, s menekülnek mindenfelé. Virágok nyílnak, körbe a területen. Enyhe nyári szellők ringatják növények sokaságát. Táncra perdítik fűszálak sokaságát, s megrezgetik az erdő fáinak lombkoronáját. Ez nem jó.. valami nincs rendben.. az egész... túl gyanús.. Nem, de bár?
Későre jár már. a nap utolsó narancssárgás sugarai táncolnak a Konohai shinobi arcán. Lassan tűnik el a horizonton az éltető égitest, s helyét átadja az éjszakának. A hold méltóságteljesen foglalja el, fénylőbb társa helyét az éget, s megannyi csillaggal együtt, boldogít mindenkit, ki maga felé tekint. Gyönyörű éjszaka volt. Csillagok sokasága, sőt, még pár hullócsillag is fellelhető volt.  Nyugodt volt.. s biztonságérzetet adó.
Ekkor, érdekes zajra lehetsz figyelmes. Olyanra mely megzavarta a tájon nyugvó csendet. Eme kellemes érzést. Susogások.. léptek hangjai.. s a fémes hang, amint két kés éle, egymáson csúszik. Majd egy alak kezd el kirajzolódni a távolban. Körvonalai, már tökéletesen látszódtak, s ahogy egyre közelebb ért, teljes lénye kirajzolódott. Bár, a félhomályban nehéz látni bármit is... mégis, a az alak márványos bőrét, nem tudtad volna összekeverni egy fával. Ahogy már látótávolságon belülre ér, tökéletesen láthatod rajta, hogy egy férfi. A húszas, harmincas éveiben járhat. Rövid, felül kicsit hosszabbra hagyott, fekete, hátra simított haja van. Szeme, akár az óceán, olyan kék volt. Ruhája, egyáltalán nem hasonlított egy shinobiéra... sokkal inkább, egy egyszerű járókelőére. Kezében megpörgetett valamit, majd a szájához emelte. Cigaretta. Egy szempillantás alatt rá is gyújtott. Még az öngyújtó fényében, láthattad a férfi kezén, tetoválását. alakját már nem bírtad kivenni, csak azt, hogy van. Eztán, az ember nagy mosolyra húzta száját. Szinte füléig felkúszott. Majd elégedetten sóhajtott egyet.
- Na hello... – kezdte sejtelmesen. – Te leszel a következő kajaellátónk? – köhögte, majd kimutatta foga fehérjét... s elvicsorodott. 
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 64

Tartózkodási hely : Még nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 286

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Hétf. Nov. 13, 2017 9:39 pm

Újabb küldetésen vagyok, ezúttal egyedül. Úgy tűnik, valami nagyon alap dologról lehet szó, ha már nem kaptam társakat. Nem sok információm van, csupán annyi, hogy egy banda fosztogat az országunkban. Konkrét számokat nem tudtak mondani, így kérdéses, hogy mennyien lehetnek. Eddig többnyire csak fosztogattak, de elvétve előfordult az is, hogy megöltek valakit. Nem túl jó... Eddig egyszer volt szerencsém rablóbandához, de akkor csapatban. Könnyedén végeztünk velük, remélem ez most is így lesz.
Amikor megérkezek a kijelölt helyre, nem találok semmit. Nincs itt semmi, csak a természet lágy öle. Sejtettem, hogy ez lesz, hisz eléggé nagy hülyeség lenne ott letáborozniuk, ahol fosztogatnak Viszont ez a hely tökéletes arra, hogy átnézzem a környéket és találjak valamilyen nyomot, amin elindulhatok. Így hát alaposan megnézem a növényzetet. Próbálok lábnyomokat keresni, letört ágakat, gallyakat, bármit ami arra utalhat, hogy valakik jártak erre gyalogosan, vagy bármilyen más módon.
Majd lassan beesteledik. Egy fa tövében verek tanyát, de nem ütök komolyabb tábort. Nem gyújtok tüzet, szimplán csak leülök és várok. Figyelem a környezetet, hallgatózok és elmélkedek. Hamarosan zajra leszek figyelmes. Pont olyanra, mint amikor valaki sétál. Azonban mellette valamilyen fémes zajt is hallok. Olyan, mintha két kést húznának el egymáson. Majd végre meglátok valakit. Nem igazán tudom kivenni, ki lehet az. Próbálok fülelni, hátha újabb mozgást hallok meg, ráadásul most már fel is állok a helyemről és előre lépek párat.
Az illető rágyújt egy cigire, majd nemsokára megszólal. Közömbösen figyelem, várok pár pillanatot, mielőtt megszólalnék.
- Kaja ellátó? Meglehet - biccentek egyet. - Csak nehogy megfeküdjem a gyomrotokat!
Ekkor alaposan körbenézek, hátha észreveszek néhány mozgó árnyat vagy valamit, amiből kiderülhet vannak-e társai.
- Mit akarsz tőlem és kik azok akikről beszéltél? - kérdezem tőle.
Ha rám támadna, akkor elugranék előle, majd gyorsan kézpecséteket hoznék létre. Ezt követően aktiválok egy Gōkakyū-t. Direkt a fickó mellé célzok, nem akarom megölni őt. Inkább csak arra használom a támadást, hogy megvilágítsam a környéket. Ha más is van itt, akkor biztos felfedem a kilétét.
Ha nem támad rám, akkor megvárom mit lép a fickó.
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Hirota Yukionna on Csüt. Nov. 16, 2017 7:50 pm

// Kaibutsu Hiroto - Amikor a szó már nem elég...// 

A fekete hajú shinobi, nem kicsit frappánsan válaszolt vissza, az ismeretlen alak kérdésére. Eztán megpróbált körbenézni. alaposan, mégis gyorsan. De az egyetlen, amit észrevehetett, az a látási viszonyok folyamatos romlása. Sűrű köd emelkedett a tájra. Szürke.. s átláthatatlan. így, még a közelben cigarettázó férfi alakjának kivevése is egyre nehézkesebbé vált. S a tájra nehezedő köd.. csak egyre sűrűbbé vált.. olyanná, akár egy fal. Egy vastag..  s rések nélküli fal... Idegesítő.
Ekkor a Konohai még egy kérdést szegezett a furcsa alak irányába. Ki egyszerűen csak elnevette magát.. majd sokat sejtetően, lassú hátrálásba kezdett.
- Életet...  – nevetett... Még mindig.. Furcsán.. harsányan.. Diadalittasan.. Őrülten.
De a férfi nem támadt.. Semmi ilyesmi mozdulatot nem tett.. mintha.. nem is akarna bántani. Egyszerűen csak.. lassan... mégis folyamatosan hátrált. Talán el akart tűnni előled? El akar bújni? Visszahúzódni? Vagy.. Menekülne? Bármit is teszel.. bármit is mondasz.. az alak már nem reagál.. csupán nevet. Lehetetlen őt ebből kizökkenteni. Lassan már nem is látsz mást, csak cigiének parázsló végét. Hogyha közelítenél felé, nem érnéd utol. Akármilyen gyorsan is futnál.. sose érhetnéd el... sose érinthetnéd meg.
- Tudod fiam.. nem akarunk mi rosszat.. csupán visszakapni azt, amit elvettek tőlünk.. – mondta nyájasan.
Szinte, már nem is érted, hol vagy. Nem is érted mi történik körülötted. A köd oly vastag, hogy már saját magad is alig látod. S a férfi.. vele mi lesz? Őt ki kapja el? Egyáltalán ő az, akit el kell kapni?
Bármit is teszel.. szinte azonnal egy nagy súlyt érzel hátadon. Mely rád nehézkedik, majd a földre küld. Olyan, akár egy a bordáidra dobott üllő. Ami nem akar mozdulni. Mégis.. olyan meleg.. s megnyugtató.
Akaratlanul is pislogsz egyet, s mikor szemeidet újfent kinyitod, már nem találod magad körül a ködöt.. se a férfit. Nem hallod se az ő, se a fémek egymáson csikorgásának hangját. A tájra újra némaság ült.. rád pedig egy ember.
Ahogy a testedre nehezedő súlyra tekintesz, egy hosszú hajú, lányt pillanthatsz meg. Hófehér hajkoronáját a Konohai fejpánt ékesíti. Arcát nem láthatod egyelőre, mivel az a föld felé néz. Elesett volna? Úgy pár másodperc múlva kezdett el csupán feltápászkodni. Kezeit a fűvel borított talajra helyezte, majd feltolta magát. Arcát felemelte, egyenesen rád. Ekkor láthattad márványos bőrét, még a félhomályban is.. s a sötétségben is ragyogó ciklámen színű szemeit. A leányzó, amint észreveszi arcod, saját orcájára idegesség ül ki. De nem is kevés. Úgy látszik, nem számított jelenlétedre. arca elvörösödik, s a másodperc töredéke alatt ugrik álló helyzetbe. teste remeg.. teljesen bepánikolt.. úgy tűnik, mindenre számított, csak erre nem. Kezeit egymásba fonja, majd amint szembe kerül veled, testét megdönti.. s meghajol.
- Annyira.. annyira sajnálom.. é... én nem láttalak. O.. olyan sötét volt.. s én  nem láttam.. csak mentem.. és elestem.. Bocsánat! Nem számítottam rá, hogy azonnal, s így talállak meg! – rebegte lehajtott fejjel. Hangja kedves volt.. vékony, s halk. Aranyos. A leányzó körülbelül 19 évesnek tűnhetett.. s még mindig remegve emelte fel tekintetét. – Úgy sajnálom.  – vett egy mély levegőt – U.. ugye te vagy Kaibutsu Hiroto- san? - várta válaszod.. amennyiben helyeselsz rá, folytatja – A nevem Hosokaya Sumi... engem rendeltek ki melléd, hogy segítsem a küldetésed.. hogy segítsek a furcsa banda kiderítésében. – sóhajtott – Gondolom.. most felmerült benned a kérdés.. hogy eddig nem erről volt szó, igaz? Az igazság az, hogy mi se hittük volna, hogy ez a banda számít is valamit.. Eddig csupán egy porszemnek tűntek Konoha orcáján.. de mint a felderítőink kiderítették.. Rosszabbak, mint gondoltuk.. veszélyesek... shinobik. Céljaikat, s tagjaikat nem ismerjük.. csak azt, hogy egy ninja.. akármilyen erős is..  egyedül nem biztos, hogy túlélne egy csapat vele egyrangút.. ezért jöttem én... kérlek fogadd el a segítségem.. – döntötte meg megint fejét a lány. 
avatar
Hirota Yukionna
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 64

Tartózkodási hely : Még nem találtam ki semmi menő szöveget...


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin - Lazy princess
Chakraszint: 286

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidék

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

23 / 23 oldal Previous  1 ... 13 ... 21, 22, 23

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.