Erdőszéli Város

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Hétf. Júl. 06 2015, 13:56

A férfi egy hozzájuk aligha hasonlítható vezető, bármennyire is tagadnák a mellette álló férfiúk a különbözőségeket. Ő maga viszont aligha hibáztathatja Danzout, sőt ez még csak meg sem fordul a fejében: a férfi keménykezű vezetőnek tűnik, akinek vasakarata derékba töri mindazokat, akik nem hajlandóak meghajolni döntései előtt – viszont a legszilárdabb vas is megolvad, ha tűz lángjainak van kitéve.
Bár nem hibáztatja, de nem is kedveli – és úgy is gondolja, talán sosem fogja a szívébe zárni őt –, ámbár ez az érzés valószínűsíthetően kölcsönös jelenség. Az érdekek és ellenérdekek csatája pedig mindezeket kiélezik, az eredmény pedig amolyan macska-eb kapcsolat, ahol először csak tisztes távolságból méregetik egymást, felmérve a másik gyengeségeit, céljait és esetleges alantas szándékait. Ebből a szempontból érthető Danzou keménysége, viszont éppenséggel rossz vízre evezett – a röghöz kötöttség ugyanis tüske minden szabad lélek tenyerében; egy olyan tüske, amit ha kell, húscafatostul tép ki az ember. 
Danzou viszont most nagy úr, aki követeli, hogy ők is behódoljanak előtte; az ANBU-gárda, amit felsorakoztatott velük szemben, ugyan fenyegető jelleget képvisel, hiszen annak tagjainak egyrészt ez a dolga, másrészt képzett shinobikból alkotják az osztagokat, a legkülönb aberrált gyilkosok, mégis olyanokkal állnak szemben hármójuk képében, akik félelmet nem ismernek, hiszen csakis egymásért élnek.
~ Pont olyanok, mint mi magunk… Az álszenteskedés tényleg nem ismer határokat. De Danzou, én drága, édes Danzoum… okkal hiheted magad úrnak közöttünk, okkal helyeztetheted magadat piedesztálra, de ne hidd, hogy lenézhetsz ránk, ne hidd, hogy gyengék volnánk, mert nem is tévedhetnél ennél hatalmasabbat...~
A lány eddigi hozzáállása kelletlen diplomatáéhoz volt hasonlatos, viszont a tárgyalás elejétől fokozatosan történő acélosodása végkifejletét veszi. Ezt lehet, Danzou egyfajta győzelemként fogja konstatálni, mégis jelnek van szánva: nem egyszerű kutyák ők, akik etető kezet keresnek.
A tekintetének mélyében tüzes inferno gyúl, az arca hófehér márvány, haja vörös, mint áldozatainak vére, testtartása éles, akár a pengéje – úgy tűnik, ő maga is komolyan veszi a szituációt, ahogyan a mellette álló két férfi is.
Az Unazaki klán szövetségesi szolgálatokat ajánl fel Konoha no Sato részére, nem pedig alattvalóit... Nem azért ajánljuk fel szolgálatainkat, hogy láncra verjenek, hanem azért, hogy harcoljunk és védjünk, mint önálló klán, hiszen a láncra vert kutya azon foglalatoskodik, hogyan tépheti el azt. Míg ez a mi esetünkben értéktelenítené a szövetségünket: nem olyan shinobikként érkeztünk, mint bármely falu lakója; egyrészt különálló egység vagyunk, akiknek az értéke információban mérhető – az alvilág, sőt maga az Akatsuki sem venné fel velünk a kapcsolatot, ha feltárnák Konoha pecsétjét. Az értékünk, melyet Konoha is élvezhet, nem abban áll, hogy fejpántot viselünk, mint bármely shinobi, hanem abban, hogy olyanok vagyunk, mint a többi törvényen kívüli, annyi különbséggel, hogy Konohával állhatnánk szövetségben. Ezért mindössze politikai és diplomáciai mentességet kérünk Konohától, egyfajta tiszta lapot, miközben megtartjuk önállóságunkat.
Nem lepődik meg azon, hogy Konoha mit kér, mit követel; ezen időkben szükség van ellentételezésre, mely biztosítja, hogy a másik nem fog ellene fordulni, de véleménye szerint elég keserves lehet Konoha helyzete, ha már rögtön ilyesfajta megoldásokhoz folyamodik – a felek viszont azzal is tisztában lehetnek, hogy a felajánlott szolgálataik nem kevés előnnyel járnak, melyet érdemes lehet kihasználni, hiszen ők aztán olyanok, mint a szellőben szálló pillék. Ha nem szerzed meg, akkor tovább fog illanni, s majd más tenyerében landol. Senkinek nincs szüksége arra, hogy a csatatéren velük találja magát szembe; valószínűleg ezért is érkezett Danzou egy kisebb sereggel. Noha alkalmasak lehetnek arra, hogy megállítsák őket, talán végezzenek is velük, de nem azelőtt, hogy hatalmas pusztítást végezzenek – mind az élőkben, mind a környezetben.
Érthető Konoha aggodalma, éppen ezért ajánljuk fel azt, hogy távol tartjuk magunkat Konohától, mígnem bizonyítjuk önmagunkat a csatatéren; így Konoha megtartja titkait, mi pedig az önállóságunkat. Ugyanis tisztelettel közlöm önnel, Hokage-sama, hogy nem vetjük magunkat alá pecsételési eljárásnak. Ön korábban bizalomról, később pedig hűségről beszélt, mindegyik esetben árakat említve, mégis mind a kettőnek fizetését reánk róva. Konohagakure no Sato bizalmát valóban nekünk kell elnyernünk, az Unazaki klán hűségét viszont Konoha no Satonak. Ha viszont Konohában lenne szükség az Unazaki klánra bármilyen okból kifolyólag, akkor én, Unazaki Nakashima, szóvivőként képviselem azt, s hozzájárulok ahhoz, hogy ott-tartózkodásom alatt felügyelet alatt álljon személyem. Ez alatt tudást is hajlandó vagyok átadni Konoha lakosainak, bizonyítva, nincs titka az Unazaki klánnak Konohagakure no Sato előtt.
Ő maga nem számított arra, s talán Danzou sem, hogy egyszeri véleményváltás után kompromisszumra jutnak, hiszen az aligha lenne életszerű, viszont a Hyuuga klán máris belekontárkodik tárgyalásukba – véleménye szerint ez némileg felvázolja, hogy a Hokage mégsem olyan diktátor, mint amilyennek a pletykák tartják: ha valóban vaskezű vezető lenne, nem hagyná, hogy a Hyuuga klán is elhelyezzen pecsétet egy olyan személyen, aki elsősorban az ő alattvalója lehetne, hiszen konkuráló érdekeket ébreszthetnek a pecsételő felek a megpecsételtben. Elvégre így hűséggel tartozna egyrészt a vezető, másrészt a klán irányába, akik egymás ellen fordíthatják a megpecsételtet. Arról nem is beszélve, hogy ő már jog szerint is Unazaki – a Hyuuga klánnak eddig se volt felségjele felette, most pedig már végképp nincs.
Acélos érdeklődéssel várja a fejleményeket és a reakciókat, miközben folyamatosan figyelemmel követi környezetüket, annak esetlegesen bekövetkező változásait.
~Ha arra kerül a sor, akkor utolsó lélegzetünkig harcolunk, hogy kijussunk a karmaitok közül...~


avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Csüt. Júl. 16 2015, 13:49

//Danzou//
//Semmi gond ^^//

A nyílvessző elől sikeresen kitértem, de nem kellett hozzá sok idő és már repült a második is. Ügyes volt az íjász, az egyszer biztos. Kapkodnom kellett a lábaimat, hogy ne maradjak a felém süvítő halál útjában. Végül csak sikerült bebújnom egy fa mögé és szólnom a Chunninnak.
~ Na persze, mintha rászorulnék a segítségedre. – gondoltam szemtelenül, miközben már másra figyeltem. Konkrétan a chakrakontrollra, ami a Bunshin no jutsuhoz kell. Több klónt alkottam, mint ahogy eredetileg terveztem, mert hát az íjász is jobb, mint ahogy képzeltem.
~ Tiszta hülye vagyok! Ha alábecsülöm az ellenfelemet, akkor nekem annyi. Akkor térjünk át arra, hogy túlbecsülöm az ellenfelemet. Ezentúl úgy fogok cselekedni, mintha mindkettő profi módon tudná használni választott fegyverét.
Ezzel el is döntöttem, hogy mostantól komolyabban veszem a dolgot – mintha eddig csak szórakozás lett volna. Szerencsém volt, hogy elterelést alkalmaztam, különben nagy eséllyel sündisznóvá váltam volna, kiindulva a nyíl becsapódásának hangjából. Eztán kiugrottam és elhajítottam a négypengéjű dobókaszát, – ahogy magamban a Fuuma shurikent hívom – ami kissé célt tévesztett és elérte, hogy innentől fogva az íjász mindenhol lábatlankodjon. Már persze ha túléli, amihez nekem is lesz egy-két szavam.
~ Majd ha megöltem a társát, akkor összekaparom a földről és így, vagy úgy kiszedem belőle azt, hogy hol van a többi társa és a lopott cuccok maradéka. De előtte a Kusari-gamás emberke.
Ahogy elnéztem, ellenfelemet nem igazán hatotta meg az elterelés és nagy sebességgel közeledett felém. Arcomra széles mosoly kúszott. A harc jó dolog és bár sietnem kéne, ki akarom élvezni. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy ha Shikogo megérkezik, akkor esélyem se lesz nekem megölni ezt az ellenfelet, ezért inkább úgy döntöttem, hogy gyorsan végzek vele. A terv szinte ösztönszerűen jött. Már sima bunyóknál is megtanultam: a legveszélyesebb ellenfeleket szimplán erősen meg kell ütni, vagy rúgni a gyengepontjukon, aztán megrugdosni, amikor a földön fekszik. Ezt a módszert akartam átültetni a jelenlegi helyzetbe.
~ Mivel a kusari-gama egy igen veszélyes fegyver a rászerelt lánc miatt, amivel blokkolhatja a kardomat, sőt, el is veheti, ezért először azt kell elérnem, hogy ne tudja használni. A Dainamikku Akushon segítségével megpróbálok előtte teremni és teljes erőmmel ágyékon rúgni, aztán oldalra ugorva kikerülni a hatósugarából, csak hogy utána felnyársalhassam a ninjatommal, vagy legalább megpróbálom megsebesíteni a fegyverforgató kezét.
Ezzel a lendülettel neki is álltam végrehajtani a tervemet. Ha nem jön össze és harcba kell bocsátkoznom vele, akkor egyszerű vágások és cselezések segítségével próbálom összezavarni és sok kis vágást ejteni rajta, míg a vérveszteség és a fájdalom hatására akkora rés nem támad a védelmén, hogy egy jól irányzott döféssel kivégezhessem.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szomb. Júl. 25 2015, 14:55

//Miszage//


Ellenfeled mint egy megveszekedett örült, üvöltve rohan feléd. Feje felett lengetve a lánc végén fogva fegyverét. Célját nehezen lehetne félreérteni, egyértelműen a véredet akarja. Fegyvere féltávolsági így okosan úgy döntesz inkább közelharcban veszed fel ellene a harcot. Tervedet siker koronázza. Miközben a nagy mamlasz fut feléd fegyverét lengetve, te egyik pillanatról a másikra megjelensz előtte és egy kegyetlen rúgást mérsz neki a legnevesebb szervére. A harci üvöltés hamar átalakul fájdalmas kiáltássá, és mintha pár oktávval fejeb lenne most a hangzása. A fájdalomtól azonnal össze görnyed, majd segítőkészen fejen térdeled mitől végre hanyatt dőlve hánykolódik tovább a porba. A szájából szitkok érkeznek az összes felmenődre ám egyelőre még teljesen képtelen a harc folytatására. Fegyvere tőle egy méterre hever, ugyanis mikor sikeresen eltaláltad fájdalmában az kifordult a kezéből. Természetesen nem szeretnél neki lehetőséget adni, hogy jobban legyen ezért igen erős rúgásokat mérsz a földön lévő testre. Minden rúgásod, egy fájdalmas nyögést vált ki belőle, ami talán zene lehet a füleidnek. Viszont sajnos egy hibát vétettél. Hiába mondtad azt, hogy nem becsülöd le ellenfeleidet, mégis ebbe a bűnbe estél. Jogosan hiheted azt, hogy az íjász láblevágása, illetve földre zuhanása elegendő volt ahhoz, hogy végleg lefegyverezed, ám nem bizonyosodtál meg róla. Persze nehéz is lett volna, miközben éppen támadnak téged. A láb nélküli manus míg te társát rugdostad, a földön fekve erőt vett magán és célba vette a hátad. Nem titkolt célja az volt, hogy egy vesszője elérjen a szívedig. Bizonyára már csak a bosszú segített neki eszméletének megtartásában és abba, hogy egy újabb próbát tegyen a likvidálásodra. Mivel nem láttad gyilkos szándékát ezért kitérni sem tudtál előle. Két rúgás között, hirtelen fájdalom hasított bele a hátadban a lapockád táján. Szádból pár csepp vér repült ki, ahogy egész tested megrázta a találat. Szerencsédre nem tudott ebben az állapotban annyira pontosan célozni az ellenfeled, hogy a szívedet eltalálja hátulról. Másfelől az is nagy segítségedre volt, hogy sérülten, nem tudta elégé megfeszíteni a húrt az íjon, így a nyíl nem döfött át csak kb három centi mélyen fúródott beléd. Arra azért elég volt, hogy erős fájdalmat okozzon neked, és megnehezítse az életed. Ha hátrafordulsz, már eszméletlenül látod az íjászt, úgy néz ki minden akaratereje ebben a lövésben volt és utána rögtön elájult a vérveszteségtől. Kérdéses mit csinálsz most? Vagy egy elájult ellenfeled, van egy földön fetrengő ellenséged, és vagy te ki ha megpróbálja sem tudja rendesen megfogni a benne lévő veszőt, az esetleges próbálgatásokkal járó mozgások meg csak nagyobb kárt és fájdalmat okoznak.


Chakrád: 97 % (A klónok miatt)
Állapotod: 60% Vágás a karodon és a hátadon a bal lapockádnál benned egy nyílvessző. Minden mozdulatod fájdalmat okoz. A hirtelen mozgásokra nem vagy képes. Vérveszteséged nem súlyos, de harcolni és gyorsan menekülni már nemigazán tudsz.


//Nálam a %-okat úgy tekintsd, hogy chakránál ha 0% akkor egy csepp chakrád sem marad, ilyenkor el is ájulsz, de minél kevesebb annál fáradtabb is vagy. Ez jelen esetben még nem áll fent nálad. Sérülésnél 0% a halál és olyan 10-20%-tól van az eszméletvesztés.//

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Shimura Danzou on Pént. Júl. 31 2015, 13:26

// Miszage - Oyoki vett át tőlem, nem tudom mennyire lettél tájékoztatva. Én sajnos kapacitáshiányban szenvedek éppen ezért nem bírtam volna neked megfelelő sebsességgel írni. Köszönöm a megértésedet és további jó játékot kívánok!//

// Hyuuga Aikan //

Danzou egyetlen el nem takart szemével szorosan "fogja" a lányt, ereszteni el sem akarja. A háttérben lévő Unazakikkal szinte már nem is törődik. De miért is tenné? Az eddigiek alapján nagyon úgy tűnik, hogy Nakashima nem csak egyszerű diplomata, hanem főrangú Unazaki is egyben, aki ismeri a klán terveit, elvégre azokról hosszasan beszél. Ergo: a két férfi jelentéktelen. Elvégre mi szükség van két olyan vezetőre, akik nem nagyon hajlandóak még csak megszólalni sem, miközben ott van Danzou előtt Nakashima, aki több szállal is kötődik Konohagakure no Satouhoz, mégis főember az Unazakiknál. Talán Aikan végig sem gondolta, hogy jelenleg önmaga a legnagyobb ellensége. Nem a jelleme, nem a képességei, hanem az, aki. A rangja, az ismeretei és a... múltja. A Hokage továbbra is olyan szigorú magabiztosságot sugároz, hogy az már talán zavaró. Nem lehet  véletlen, hogy míg Aikan hosszan prédikál, addig Danzou részéről elég egy-egy mondat ahhoz, hogy felszítsa a kedélyeket. Bár az előtte álló három személy erős és veszélyes, Nakashima sejtheti, hogy Danzou nem egészen úgy vélekedik az erőviszonyokról, mint ahogy azt a lány szeretné. Az, hogy Danzou itt van, azt jelenti, hogy szereti kezébe venni a dolgokat és nem riad vissza attól, hogy ha cselekednie kell. És a könyörtelenségéről szóló hírek alapján talán az Unazaki klán részéről sem megfelelő válasz, ha kötik az ebet a karóhoz. Elvégre nem másik opciót ajánlottak, hanem egy határozott visszautasításban részesítették a Hokagét, miközben Ők járultak színe elé... A lány utolsó két mondata alatt, különösen a "hozzájárulok" kifejezésnél Danzou arcára halvány mosoly kúszik fel. Nem örömteli, nem vidám, inkább kárörvendő mosoly, mint amikor az ember látja egy ellenlábasa hibáját és jót kacag rajta. Jeges tüske ez Danzou arcán, nem melengető baráti gesztus.
- Mintha az Unazaki klán nem lenne biztos magában. - Hangja is olyan, mint az előbbi mosoly. - Egyszer szövetségről, azután szolgálatról beszélsz. Nincs szükségünk még egy szövetségesre. Így is több van, mint kellene. Szövetségesnek lenni néha nagyobb terheket ró az emberre, mint amennyit ér az a szövetség. Mégis... Konohagakure no Satou kitart a szövetségesei mellett, erről híres és hűek is maradunk ehhez az eszméhez. - Fagyos hangjába talán gúny cseppjei keveredtek volna? - De az Unazaki klán híre közel sem megbízható. Mi hasznunk hát egy olyan szövetségből, mely mellett mi képesek lennénk kitartani, de Ők bármikor elárulhatnak? Szolgálatról viszont... - Ha eddig lappangot is benne, most már nincs a szavaiban megvetés, vagy gúny -... beszélhetünk... Konoha mindig is bőkezű volt azzal, aki hűen szolgálta érdekeit.
Úgy tűnik végre Danzou is hajlandó volt hosszabban beszélni. Talán készül valamire? Vagy csak a feszültséget próbálja oldani a "maga módján"?
- Arról még nem beszéltetek, hogy mit reméltek ettől az üzlettől.
Érezhetően nem fejezte még be azt a részt, hogy mit ért pontosan szolgálat alatt és hogy milyen feltételekkel akarja biztosítani az egyezség betartását. De témát váltott. Gyorsan és észrevehetően. Miért?

// Egyrészt elnézést kérnék a késésért, másrészről pedig remélem megérted, mert számos elfoglaltságom mellett elég nagy kutatómunka kellett, hogy ez a poszt bizonyítottan létezhessen, tehát semmi "fikció" - tudom, furán hangozhat ez egy fantasy-világban -, hanem valóságos képességek szerepeljenek benne ^^ ( Illetve ebben a posztban konrétan még nem érződik, majd a további körvűltások sorn fog kiderülni, hogy mire is gondolok) //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Hétf. Aug. 03 2015, 10:56

[Danzou – Madara]

Bár érzi az idősebb férfi mélyre ható tekintetét, azt ő maga nem viszonozza lassan lángba boruló szemeivel. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyengébben próbálna meg tekintetével lyukat égetni a férfi mellkasába, mint a férfi az ő fejébe, de nem annyira ostoba, hogy akár csak egyszer is a Hokage szemeibe nézzen. A vér íze, valamint szájnyálkahártya fájdalma még érződik, emlékeztetve őt arra, miben is jó igazán: fájdalom okozásában és vérontásban. Ahogyan itt minden jelenlévő – egytől egyig. Ugyanis itt mindenki gyilkos és terrorista; még a Hokage is, sőt, legfőképpen ő, hiszen bármennyire is próbálja magát nemesi csomagolásban prezentálni, közölük valójában ő az, aki a legkevésbé megbízható.
Szíve szerint egy kiadós szemforgatással jutalmazná Danzou önajnározó monológját, mely mindössze büszkeségében sértett vénember szavakkal van tele; olyan vénemberével, aki tudja, de legalábbis sejti, hogy számára a vég már kopogtat egy shinigami formájában, vagy egy emberi alakot öltött Kaszáséban. Egy vénember, aki minden erejével kapaszkodik az élet mulandó szalmaszálaiba, törekedve arra, hogy nyomot hagyjon maga mögött, végleg beleírja magát a történelembe, tetteivel mások életét befolyásolja, esetleg határozza meg teljes mértékben.
De a szalmaszálak elégnek, vagy megfagynak és szilánkosra törnek – ha a tűz lángra kap, mindent felemészt, ha a jég milliárdnyi szilánkra pattan és hull alá, akkor az azon lépdelőkbe belevág, sebhelyet ejtve a rendszeren, egyenesen a szívbe haladva, ahol mindent megfagyaszt, mígnem a kies világ csakis a halottaké lesz.
~ És akkor már nem fogsz így mosolyogni... ~
Mindezek ellenére nem forgatja ezüstös szemeit, csupán orrcimpái tágulnak, amint forró levegőt fúj ki rajtuk; fogalma sincs, miért ő a tárgyaló fél, hiszen alapvetően semmiféle affinitást nem mutatott sem a türelemre, sem a kompromisszumkészségre – főleg olyanokkal szemben, akiket egyrészt megérteni és elfogadni sem képes, nemhogy asszimilálódni hozzájuk, egyeztetni akaratát velük. A két világ annyira távoli, hogy egymás közelébe sem keringenének évszázadok leforgása nyomán; közös nevezőjük így tehát aligha lehetne.
Az önmagához nem illő szituáció az irritációs szintjét jóval meghaladja, melynek következtében az érzelmei a vaskos és hatalmas árnyékot vető magassággal rendelkező mentális falai mögül fel-felcsapnak, lassan elolvasztva tüzes mivoltukkal mindent, ami valaha nála az önkontroll jeleként manifesztálódott. De tartja magát, ahogyan azt eddig megállás nélkül tette és tenni fogja...
~ Konoha... A falu, ahol Kibusha és én is születtünk, ahonnan nem csak külön, hanem együtt is eredünk. Egykori otthon és barátok... De ők is már vagy meghaltak, vagy távoztak... A falu, ami ellen csakis létezésünkkel ártottunk. És az, aki láncra akar bennünket verni, bestiákat, mint holmi kutyákat, idomítva minket, mint a ninjuukat, gondolva azt, hogy megváltást nyerhetünk. ~
Torkában a hányás savas íze majdnem egy éles fintort csal az arcára, de izmai meg sem rezzennek. Szívében mégis csalódottságot érez; egyrészt önmagában, amiért felmerül benne a gondolat, hogy egykoron, még mielőtt mindez elkezdődött volna, ő szívesen követte volna Danzout. Ő csakis azt akarta, hogy feladattal lássák el, hogy hasznos tagja lehessen annak a társadalomnak, aminek feltétlenül, s feltételek nélkül a tagja akart lenni. Danzou viszont akkor még az árnyékbirodalmában trónolt, s talán még nem is látta őt, mikor még a fényben járt, de ha látta is, jelentéktelennek tarthatta.
Csalódást érez továbbá nemcsak önmaga és Danzou személyével kapcsolatban, de a Hokage szerepéve kapcsolatban is; az egy dolog, hogy valaki hétköznapi jelleggel nézi őt ostobának, az viszont teljesen más kaliberű, ha valaki egy tárgyalás során teszi ezt.
~ Nagy, hatalmas úrnak hiheted magad, s talán okkal, de jelen pillanatban inkább ok nélkül. Van országod, ez igaz. Van hadsereged, ez is igaz. Nekünk nincs országunk, ez igaz. Csak páran vagyunk, ez is igaz. De Konoha is így kezdte, s ide is redukálódhat bármelyik pillanatban. Ahhoz, hogy Konoha pozitívan jöjjön ki a háborúból egy Isten beavatkozása kellene, egy olyan erő, ami minden észérv felett és Konoha pártján áll... ~
A tüdejében felgyülemlő forróságot csakis az oldalán szilárdan álló két férfi jelenlétének köszönhetően tudja gyeplő alatt tartani; nélkülük Danzou szavai hallatán valószínűleg már régen fel- és kirobbant volna. Gondolatban elmosolyodik, ha valóságban nem is; Danzounak iszonyatosan sok vesztenivalója van, míg valljuk be őszintén, nekik közel sincs annyi, csakis az életük – az talán pénzben sokat ér, de azon túl többet talán nem is, habár nem tudja, egész pontosan a két férfi hogyan vélekedik erről a dologról. Ha oda kerülnek viszont, akkor egészen költői lenne, ha közös életüket közös halál követné, megkoronázva mindent. Ő maga viszont nem hajlandó minden ok nélkül eldobni az életét, illetve letenni azt más lábai elé.
Szövetség, szolgálat... – hangja unott monoton, a táblán végighúzott köröm kitartott csikorgása –... civilizált szavak az életekben mért üzletre; de hiszen a szövetség is egyfajta szolgálat – az egyik ívelt szemöldöke felszökik homloka közepére –, hiszen nincs olyan szövetség, ahol a felek ne tennének egymásért dolgokat, szolgálva ezzel a szövetséget. Ha Konoha csakis szolgálatról, mint alávetettségről hajlandó tárgyalni, akkor viszont szövetségeseinek létét is tagadja, mind a falun belül, mind azon kívül... bár valljuk be őszintén, lassan sehol sem marad szövetségese Konohának. Hiszen Sunagakure mellett is sikerült kitartania Konohának, nemde? – Már ő maga is mosolyra húzza vérvörös ajkait; Danzouéhoz hasonló szentimentalitással, mégis attól érezhetően eltérő tartalommal: szadizmust és szarkazmust hordoz, s ha nem kontrollálná magát, valószínűleg démoni kacajban törne ki. – Pont, mint Uzushio...
A történelmi hasonlóságok valóban kísértetiesek, bár igyekszik nem eltöprengeni az irónián.
Na meg persze ott vannak azok a bizonyos vesztésre álló, vagy már teljesen elveszett frontok... – hangja ugyan suttogássá halkul, mely mégis könnyen terjed a csendben, ahol még a tű lehullását is hallani lehet – és akkor még nem is beszéltem arról, ami még ezután jönni fog. Ha ezeken Konohagakure változtatni akar, akkor talán érdemes volna szövetség felé tendálnia, nem pedig szolgálat idealizálásához ragaszkodni.
A jövőre szóló terveiket pedig addig nem közli, míg Konoha szövetségre nem hajtja a fejét – nem fogja feltárni lépéseiket, hogy aztán Konoha dühből és bosszúból azok aláásására tevékenykedjen.
Danzou szavai hallatán viszont természetesen minden oka megvan arra, hogy a korábbi bizalmatlanságot egy szinttel feljebb tornázza.
~ Na most ugrik a majom a vízbe... ~
Tisztában van szavai provokatív jellegével, ahogyan azzal is, hogy az a proverbiális territórium, amire tévedt a téma nem épen olyan, ahol engedhetne a tárgyalópartnerének; mindezek következtében felkészül a legrosszabbra, vagy legalábbis a legvéresebbre.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Csüt. Aug. 06 2015, 23:07

// Hyuuga Oyoki //

A fickó ordítva rohant felém, mint akinek elmentek otthonról. Nála eddig tartott a túlbecsülésem. Vagy nagyon profi, vagy nagyon hülye. Legjobb tudomásom szerint a képzett harcosok először felmérik az ellenfél képességeit és csak utána támadnak, de akkor is lehetőleg hangtalanul, felesleges mozdulatok nélkül. Ez egyik sem volt. Nem is tartott sokáig legyőzni. Elég volt adnom egy szép nagy rúgást az ágyékára és máris nekiállt vizsgálni a talaj minőségét. Vagy legalábbis közelebbi kapcsolatba került vele. Ez után követtem el az első hibámat. A helyett, hogy leszúrtam volna a földön fetrengő férfit, én inkább egy eddig ismeretlen részemre hallgatva rugdosni kezdtem. Elvetemült vigyor szaladt az arcomra, miközben egymás után érték erősebbnél erősebb rúgásaim. Egymás után következő sikolyai mámorító szimfóniává álltak össze, mely zene volt füleimnek. Fegyvere messze volt, így attól nem kellett tartanom.
- Nyugodj meg, én is szidom a felmenőimet. – válaszoltam ellenfelem szitkaira.
~ Széttöröm a bordáit, aztán addig kínzom, míg Shikogo ide nem ér. Remélem sokáig kell még rá várni. – bukkantak fel a tőlem teljesen idegen gondolatok az elmémben. Sajnos a hirtelen feltörő szadizmus teljesen elterelte a figyelmemet arról, hogy a másik ellenfél talán még magánál van. Ez volt a második hibám, amiért csúnyán meg is lakoltam. Hirtelen éles, erőteljes fájdalom hasított a hátam bal oldalába. Az egész testem beleremegett valaminek a becsapódásába, amiről már az előtt tudtam, hogy nyílvessző, mielőtt megnéztem volna. A látásom egy pár pillanatra elhomályosodott, de hamar ki is tisztult. A harmadik hibám az volt, hogy nagy sebességgel megfordultam, amitől azt hittem, hogy belehalok a fájdalomba. Hangos, fájdalmas nyögést hallattam, miközben vártam, hogy kitisztuljon előttem az újból homályossá vált kép. Ekkor láttam meg a földön fekvő íjászt, de már nem volt eszméleténél.
~ Idióta vagyok! Persze, hogy csak nekem van annyi eszem, hogy figyelmen kívül hagyjak egy ilyen veszélyes fegyverrel ellátott ellenfelet. Na, ez gáz. Ha egyszer hazaértem, lenyomok ötszáz fekvőtámaszt, aztán addig ütök egy fatörzset, amíg le nem nyúzom az összes bőrt a kezemről. – fogadkoztam magamban, mint ahogy pár ismerősöm szokott. Mivel a másik ember mégis csak harcképesebb volt, ismét egy gyors, de már az előbbinél lassabb, viszont majdnem olyan fájdalmas mozdulattal visszafordultam. Nagyon reméltem, hogy a kusari-gamás emberke még a földön fekszik, mert harcolni nem igen lettem volna képes. A számban fémes vér ízt éreztem. A látásom erőteljesen rosszalkodott és a sokk kezdett hatalmába keríteni.
~ Asszem Hake ezért életem végéig piszkálni fog. Az első C szintű küldetésemen ilyen aranyos sérülést szereztem. Na, mindegy. Ezzel itt minél hamarabb végeznem kell.
Ha a férfi még mindig a földön fekszik, remélhetőleg a rúgásaim által megkárosítva, akkor a ninjatomat megpróbálom minél erőteljesebben a tüdejébe szúrni. Ha nem jön össze, akkor jó a gyomra, vagy a mája is. Ha felkelt, akkor bal kezembe veszek egy kunait, jobban pedig szorosan tartva ninjatomat, mintha félnék, hogy elveszítem, próbálok védekezni, amíg észre nem veszem rajta, hogy egy támadás után megrándul a fájdalomtól. Ekkor megpróbálom leszúrni, mert egy elég erős vágás túl fájdalmas lenne. Ha nem történik ilyen, akkor megpróbálok elbotladozni előle, amíg Shikogo meg nem jön. Akármi történik is, a nyílhoz nem nyúlok, mert már megtanultam az akadémián, hogy ilyen esetekben nem szabad kihúzni, nehogy elvérezzek. Reménykedem, hogy Shikogo majd tud segíteni.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Kedd. Aug. 11 2015, 14:13

Nyíllal a hátadban még egy ütést mérsz földön fekvő ellenfeledbe a fegyvereddel, amitől ő sikeresen eszméletét is veszíti. Ám az ütésed nem csak neki okozott fájdalmat, a benned lévő nyíl minden mozdulatodra reagál, és ahogy mozog ő is mozdul benned olykor átszakítva az izomrostod egy részét. Ám a ninja lét ilyen, a fájdalom mondhatni a munka egyik kötelező felszerelése.
- Hát veled meg mi történt?- Érkezik a kérdés a hátad mögül. Lehet a fájdalom, vagy csak az érzékszerveid tompulásának hála, de nem vetted észre, hogy bárki is megközelített volna téged. Nagy szerencsédre nem egy újabb ellenfél állt mögötted, csupáncsak a küldetés vezetője ki egyben most a bajtársad is Shikogo. Hamar és rutinosan felméri a terepet, majd a két ájult testet egymáshoz húzza és egy dróthuzal segítségével össze is kötözi őket. Külön figyelmet szentel annak, hogy a kezük oly feszesen legyen a testükhöz rögzítve, hogy semmilyen kézjel megformálására ne legyen lehetőségük. Mikor a dolgával végzet, és te is elmesélted amit akartál, téged vesz kezelésbe.
- Kicsit szorítsd össze a fogaidat, mert ez bizony fájni fog.- Először egy kunai késsel körbevágja a testedből kiálló nyílnál lévő ruhádat, hogy könnyebben hozzáférjen a sebhez. Majd a vessző tövére erősen ráfog és egy határozott mozdulattal kihúzza azt belőled. Nem rántja ki, csak kis és folyamatos tempóval húzza, míg végül el nem hagyja a testedet. Közben téged kegyetlen fájdalom jár át, hisz akármennyire, is ügyel rád azért minimális roncsolódásokat okoz a fegyver eltávolítása. Ám sajnos még a nehezén nem vagytok túl. Egy kis vizet vesz majd míg lassan folyatva tisztítja a sebet, a kunai késsel kivágja az elhat bőrdarabokat. Ezt követően a kivágott ruhadarabodból, kis gombócot gyúr, amit a sebhez tamponálva rak, majd saját ruhájából is vág egy nagyobb darabot amit a testeden körbekötve fixálja a tamponálásra szolgáló kis gömböt.
- Most már rendben leszel, de ha hazaértünk egy orvosnak rá kell néznie. Bizonyára még egyszer ki kell tisztítani a sebet és után össze is kell varrni. Ha teheted a kezeidet inkább ne használd, mert az piszkosul fog fájni, de a sétálásban nem fog korlátozni a sérülésed.- Kapod a pontos információkat, majd hamar a két áldozatodnak szenteli a figyelmét. A levágott lábúnak is ellátja minimálisan a sérülését, hogy legalább a vérzése ne legyen olyan aktív, majd megpróbálja felpofozni őket. A nagydarababb akinek a legnemesebb szervére mértél egy rúgást magához is tér.

- Ha jól sejtem, még nem volt alkalmad kipróbálni magad a vallatásban igaz? Nos most itt a lehetőséged. Bármit tehetsz velük, hogy megtudjuk ami minket érdekel, de ne haljanak meg. Addig én értesítem a falut egy levéllel.- A szavai után letelepedett, egy fához és szorgosan elkezdett körmölni. Most rajtad volt a sor, hogy információkat szerez a megkötözött ellenségedtől.

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Csüt. Aug. 13 2015, 10:07

// Hyuuga Oyoki //

A melák kapott még egyet, ami sikeresen ki is ütötte. Csak az utolsó pillanatban gondoltam meg magam és akkor döntöttem el, hogy nem fogom megölni. Akkor nem kínozhatnám meg. Persze azért ez az ütés is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy a nyíl még nagyobb fájdalmat okozzon. Ez után szerencsémre - vagy balszerencsémre? - megérkezett Shikogo.
- Elkövettem egy hibát. Nem néztem a hátam mögé, mikor már biztosra vettem a győzelmet. - feleltem egyszerűen, aztán visszatértem a fogcsikorgatáshoz, mert a nyíl elég erős fájdalmat okozott. Közben természetesen szidtam magam, amiért nem vettem észre a Chunnin érkezését. Ha ellenség lett volona, akkor halott lennék.
- Muon Satsujin? Nem hallottalak. - ismertem be, miközben figyeltem, hogy megkötözi a két ájult tolvajt. Úgy kötözött, mintha ninjákkal lenne dolga. Igaza is volt. Biztos szívta már meg e miatt. Épp a hátamban álló nyíl adta meg nekem a tökéletes példát arra, hogy még a legyőzött ellenfelet sem szabad lebecsülni. Mikor végzett velük, az én ellátásom következett. Szakszerűen megoldotta a dolgot, bár még így is borzalmasan fájt.
~ Aki béna, az megérdemli a büntetést. - gondoltam sötéten, miközben a nyilat húzta ki. Elhatároztam, hogy hang nélkül tűröm a műveletet. Nem jött össze. Ilyen fájdalmat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint a kisebbeket. Szerencsére nem tartott sokáig és már el is voltam látva. Szinte megkönnyebbültem, hogy már nem volt bennem a nyíl. A hátam bal oldala erősen lüktetett, szóval biztos voltam benne, hogy a bal kezemet nehezen fogom használni. Remélhetőleg a jobb könnyebben fog menni.
- Elkérhetem a nyilat? Megtartanám. - mondtam mikor végzett, majd hozzátettem, hogy legyen kedves és szedje ki a fuuma shurikenemet, ami a fába fúródott, mert nekem ilyen állapotban kicsit problémás lenne. Már épp letelepedtem volna, mikor felpofozta a foglyokat és megkért, hogy szedjem ki belőlük az információkat. Széles, vérfagyasztó vigyor ült ki az arcomra, miközben odaballagtam a földön ülő kötözött sonkát játszó fickókhoz. Övtáskámból elővarázsoltam egy kunai kést és leguggoltam. Közben próbáltam úgy mozogni, hogy minél kevésbé fájjon. Már csak a gondolatra is, hogy megkínozhatom, megnyaltam a számat.
- Játsszunk egy játékot! Kérdezz-feleleknek hívják. - tolom az ágyékához a kunait. - Nagyon szívesen szórakoznék egy kicsit, de sietnünk kell, szóval csak egyszer kérdezek és ha nem válaszolsz, akkor búcsút inthetsz férfiúi büszkeségednek. Aztán megint kérdezek. Ha arra se válaszolsz, akkor az egyik szemednek is vége. Meglátjuk meddig bírod. A szemed után a másik következik, aztán utána egyesével levagdosom az ujjperceidet. A lábaddal kezdem. Utána jönnek a kezeid. Szépen kérlek, ne válaszolj egyből. Na most, hogy vázoltam a helyzetet, felteszem a kérdéseket. Először is hol van a táborotok? Hányan vagytok összesen? - kérdezem a legalapvetőbb dolgokat. Ha Shikogo közbeszúr valami kérdést, akkor azt is felteszem. Természetesen nem csak ennyi kérdésem van, de nem szabad egyből feltenni mindent, mert a végén még elfelejti valamelyiket.  
- Remélem nem válaszolsz egyből. Hallani akarom a sikolyaidat. - teszem hozzá vérfagyasztó hangon.

//Bocsi, kicsit laposra sikeredett//
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szomb. Aug. 15 2015, 13:33

Shikogo nem beszélt most sokat, még amikor a technika felől érdeklődtél akkor is csak egy sejtelmes mosolyt küldött feléd. Ám ez téged talán annyira nem is zavart, hisz amiket kértél tőle készségesen megtette. A hátadból kihúzott nyilat odaadta neked, hogy tudjam majd őrizni mint holmi szuvenír, és a levél megírása után megidézett egy mókust, és azzal bocsátotta útjára az irományát. Ezt követően elment neked a fuuma shurikenedért, kihúzta a fából, és azt is odavitte hozzád. Majd jobb dolga híján inkább annak szentelte a figyelmét, ahogyan a kikérdezést csinálod. Nem tudni, hogy a szemedben csillogó kegyetlenség, vagy a szavak amik elhagyták a szádat, esetleg ezeknek egyvelege, de a magánál lévő foglyotoknak látszólag többet értek a testrészei mint a bajtársairól szóló információk. Úgy dalolt mint egy madárka miközben a hangja olykor-olykor elcsuklott a félelemtől.
- A...a...a táborunk in...innen körülbelül egy kilométerre van északnak. Összesen öten voltunk uram. Ké...Kérem szépen nem öljön meg, en… engem rákényszerítettek erre.- Az előbb még üvöltve támadó nagydarab fickó most olyan volt mint egy nagyra nőt dadogós óvodás. Szeméből könny csordogált és félelmében reszketett mint a nyárfalevél.
- Nem mondom, hogy a legelegánsabb módszerrel szerzel információkat. Egy genjutsu, ennél azért kifinomultabb módszer, de meg kell hagyni hatásos. Ám a szemed csillogása nem tetszik. Vagy túl kevés halált láttál még és nem tudod mit beszélsz vagy túl sokat és az vette el az eszed barátom.- Érkezik a kétfős csapat vezetőjétől a kritika. Hangján érződik, hogy nem sértésnek vagy provokációnak szánta, inkább csak a megfigyeléseit osztotta meg veled.

- Nos hogy szeretnéd? Jössz velem ilyen állapotban is a többi söpredék megtalálásához, vagy inkább vigyázol ezekre? Habár megkötözve sokat nem tehetnek, de a hátad azért engem még aggaszt.- Kérdi majd válaszodtól függően vagy elindultok ketten, ez esetben társad hagyja, hogy te haladj elől. Valószínűleg még mindig a képességedet méri fel. Ha maradsz akkor Shikogo eltűnik a fák között és rajtad áll mivel ütöd el a fennálló időt.

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Shimura Danzou on Vas. Aug. 16 2015, 03:54

// Hyuuga Aikan //


Hatodik Hokage, avagy Rokudaime Hokage. A csengése más, a tartalma ugyanaz. Mindkét elnevezés csupán kiejtésben különbözik. Mindkettő jelzi, hogy ötnek már halnia kellett. Vagy legalábbis az általános Kage szabályok szerint így lenne logikus. De Konohagakure no Satou ebben is más tendenciát mutat. Meghalt az első, Őt az öccse követte. A második azért halt meg, hogy élhessen a Harmadik és a Hatodik. És Ők egymás ellentétei, akár az első és a második. Ennek ellenére... a Második mégis Sarutobi Hiruzent választotta, nem pedig Shimura Danzou-t. Sarutobi Hiruzen pedig már csak tiszteletbeli Hokage volt a Yondaime idején, mégis ketten voltak Kagék. A Yondaime halála után a Sandaime visszatért hivatalába. A Shodaime unokája lett a Godaime Hokage, aki Hiruzen elveit követte a halála után. Tsunade-hime, a Godaime Hokage azonban nem halt meg... ennek ellenére mégis van Rokudaime Hokage. Ezek olyan dolgok, melyek Konoha erényét és sokoldalúságát jelzik. Mégsincs körforgás, ezért Konohagakure kiszámíthatatlan. Danzou-val egy új kor kezdődött. Hisz benne megvannak a Shodaime örökségét őrizni kívánó motivációk, de szíve jobban húz a Nidaime módszerei felé. Persze, Aikannak erről nem kell tudnia és lehet, hogy nem is tud. Vagy ha tud is, biztosan nem ilyesfajta dolgokon gondolkodik eme pillanatokban, hisz túl nagy jelentősége nincs. Azt leszámítva, hogy Danzou fagyos mosolya talán a történelembe is beírja magát. Mert oly' gondolat torlódott fel a mosoly mögött, melyet nem enged meg magának, hogy kimondjon, de a kivitelezéséhez ragaszkodik. A Rokudaime Hokage, ki olyan nehezen szerezte meg a hatalmat, most nyugodtan, fagyos mosolyához ragaszkodva áll egy helyben és Aikanra néz. A Mankó, melyet bal kezében tart csak most tűnik fel. Eddig nem támaszkodott rá, nem használta, észrevenni is nehéz volt. Most félrehajtja a fejét, kicsit el is fordul, mint aki távozni készül.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. De kezdem érteni. Meghalni jöttetek, ugye? - kérdezi, hangja olyannyira érdektelen, hogy a szívet is megfagyasztja. - Kezdhetted volna ezzel, s akkor nem húzód az időmet. Pedig kölcsönösen jó üzletett köthettünk volna. Ha csak annyi volt a célotok, hogy dicső halált haljatok a Hokage színe előtt... akkor túl sok mesét halgattatok a háborúk hőseiről... 
Miből jutott erre a következtetésre? Esetleg egyszerű provokációról van szó? Vagy valami mást tervez? Netalán egyszerűen új elhatározásra jutott?
Danzou ugyanabban a pozicióban van. Vár valamire. A válaszra. Meg akar győződni valamiről? Érezni a levegőben lévő feszültséget. Az öregasszony teste megfeszül, mint aki ugrásra kész. Mintha az ANBU-k árnyékai is közelebb lennének...

// Rengeteg minden múlik a reakciódon. Jobb lenne ha a Két Unazaki is játszana, mert nem igazán ismerem a céljaikat, gondolataikat, így nehezen tudnám őket NJK-ként írányítani. Valamint akkor nem lennél ennyire "egyedül". De így, hogy részt akartak venni ezen, de nincsennek jelen, elég nehéz helyzetbe lettél hozva. ^^ //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Vas. Aug. 16 2015, 23:08

// Hyuuga Oyoki//

A Chunnin szokásával ellentétben most nem koptatta feleslegesen a száját. Ennek nagyon örültem. A már régről ismert mosolya viszont irritált, mint ahogy eddig is. Szerencsére csak annyi volt a dolgom, hogy ne nézzek oda. Megkaptam a nyilat is, amit minden más teendőm előtt egy kis övtáskámból szerzett dróttal az övemre kötöttem. Oldalra került, heggyel lefelé és a hegye kicsit hátrafelé is nézett, hogy mozgásnál ne akadjak bele. Ez után Shikogo leült levelet írni, nekem meg megengedte, hogy játsszak a foglyokkal. Sajnos azonban a madárka túl gyorsan kezdett csiripelni és nem jutott nekem semmi szórakozás a fenyegetőzésen kívül. De azért a biztonság kedvéért azt kicsit túl is játszottam. A csicsergése végén a nyakához nyomtam a kést és elnevettem magam.
- És mégis mi okom lenne nekem, hogy életben hagyjalak? - egy pillanatig úgy tettem, mintha komolyan elgondolkoznék, aztán elhúztam a pengét a nyakától. - De természetesen nem öllek meg. Legalábbis még. Addig biztos nem, amíg nem kínoztam ki belőled az élni akarás utolsó szikráját is. De tudod mit? Különösen kedves vagyok ma és felajánlom, hogy épségben megúszod, ha válaszolsz a többi kérdésemre is. Ugye milyen nagylelkű vagyok? Na, akkor folytassuk is a kis játékunkat. Vannak-e kint őrjáratban társaitok? Titeket keresni fognak? Minden lopott tárgyat a táborban tartotok? És végül van-e köztetek ninja? – teszem fel a maradék pár kérdésemet, aztán békén hagyom a foglyot. Shikogo megjegyzéseire megvonom a vállam, de azért válaszolok neki még akkor is, ha érezhetően nem kérdés volt.
- Nem ismerek genjutsukat és nincs az a pénz, amiért tanulnám őket. Használják csak azok, akik gyávák szemtől szembe szembeszállni az ellenfeleikkel. Én nem állítom, hogy akármelyik igaz lenne, de nem is tagadom az állításaidat. Anyám születésemkor meghalt, az egy, nevelőanyám pedig pár évvel később, ami pedig kettő. Bár ezeket nem láttam, csak a következmények voltak rám hatással. Én magam csak egyszer vettem el egy életet. Akkor is segítséggel. Önvédelemből. De nagyszerű érzés volt. – a hirtelen felbukkanó emléktől elmosolyodtam és megnyaltam a számat. Igen, egyszer. Hakevel ketten öltük meg azt a fickót, aki megtámadta csapatunk harmadik tagját, Nemit. Azt a pompás érzést, ahogy a ninjato belemélyedt ellenfelem húsába az óta sem vagyok képes elfelejteni. Gyorsan egy mentális pofonnal visszazavartam magam a valóságba. A következő kérdésen viszont komolyan el kellett gondolkodnom. Vagy maradok vigyázni a semmirekellőkre, akik maguktól is el lennének itt, vagy megyek harcolni. De ha az utóbbi történik, akkor fenn áll az esélye, hogy belepusztulok. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megyek.
- Megyek veled. Ezzel a kettővel mi legyen? – kérdezem tőle és visszacsúsztatom a kunai késemet a tartóba. Gyorsan ellenőrzöm, hogy minden felszerelésem megvan-e – különösen figyelek ninjatomra – és eddig használt jobb kezembe veszem a fuuma shurikent. Azt fogom használni, ha harcra kerül a sor. Mikor elindulunk, Shikogo előre enged, én pedig szíves örömest elfoglalom az előkelő öngyilkos pozíciót. Próbálok minél hangtalanabbul menni, bár ez elég problémás sérülten, szemeim pedig folyamatosan az erdőt pásztázzák, hátha észrevesznek valamit. Ha észreveszek valami ellenfelet, gondolkodás nélkül felé hajítom fegyveremet és csak reménykedek benne, hogy sérülésem nem fog túlságosan akadályozni ezen akció végrehajtásában.
~ Ha beledöglök is, de végig csinálom ezt a küldetést.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Oyoki on Szer. Aug. 26 2015, 10:36

A foglyotok a tőle már megszokott módon minden kérdésedre válaszolt. A hangja olykor meg-meg csuklott a félelemtől, de ettől talán csak biztosabbak lehetettek abban, hogy az igazat mondja.
- Ni-nincsenek őrjáraton mások. Mi voltunk azok akiknek őrködni kellett. Csak na-napnyugtakor keresnek majd minket, akkor lesz a váltás. Minden nálunk van egyelőre, de holnap reggel elviszi a megrendelő. Azt nem tudom, hogy ő ki, mert ő csak a főnökkel beszélt. Ninja nincs közöttünk, mi csak egyszerű fegyveres banditák vagyunk.- Kaptad meg minden kérdésedre a válaszodat. Ezt követően ejtettél pár szót a genjutsukról amire társad csak vállat vont. A gesztusa teljesen olyan volt, mintha csak azt mondta volna, áhh letojom veszett fejsze nyele. A gyilkolásról szóló történeted sem igazán hatotta meg Shikogo-t, inkább ő is már az indulásra készült. Mikor az első lépéseket megtettétek a nagydarab fickó minden bátorságát összeszedve utánatok kiáltott.
- Velünk mi lesz? Nem hagyhattok csak így itt!- A chuunin egy szempillantás alatt mellette termet és egy erős ütéssel elintézte, hogy újfent eszméletét vessze a fogoly. Egy biccentéssel jelzett neked, hogy minden rendben, és szorosan mögötted haladt. Bár csendesen igyekeztél közlekedni, ez neked kevésbé sikerült mint a hátad mögött ballagó társadnak. Nem kell túl sokat mennetek nagyjából tényleg egy kilométeren belül találtatok egy táborhelyet, ahonnan halk beszélgetés szűrődött. Mikor közelebb lopóztatok akkor már sikerült rendesebben megfigyelni az ellenség ideiglenes bázisát. Ténylegesen hárman voltak, két férfi és egy nő. A nő hátán egy íj pihent, és banditához képest igencsak szemrevaló teremtés volt. Hosszú göndör vörös haja finoman omlott a vállára és kék szemében a csintalanság mellett valami más is csillogott. Talán a kegyetlenség. Ő és a két férfi egy kis tűz körül ültek és valami állatott sütöttek éppen. A két hím nem volt kis darab, és mellettük fejsze és kard hevert a porban. Tőlük körülbelül három métere egy nagy huplis ponyva volt, feltételezhetően ez alatt lehetett a zsákmányuk. Vélhetőleg nem vettek titeket észre, és inkább az ünnepi vacsorájuk elkészítésével foglalkoztak. Shikogo jelezte, neked hogy szabad utat kapsz, tégy belátásod szerint. Valószínűleg még mindig a képességeidet akarta felmérni. Ám nem csak ő küldött neked jelzést. Ahogy szépen halkan mozogtál a hátadba és válladba nyilalló fájdalom is jelzett neked, hogy csak óvatosan, hiszen nem vagy teljesen épp.


Chakrád: 97% (Az előző technikák)



Állapotod: 65% (Azért több mint volt, mert kaptál egy kis ellátást) A hátad és bal vállad a mozgásokra reagáltan fáj. Szédülésed nincs, de nem vagy erőd teljében. Harcolni nem igazán ajánlott most neked mert habára testeden lévő kis vágások nem akadályoznak, de a nyíl helyéből sugárzó fájdalom, lassabbá és kevésbé hatékonnyá tesz téged.

_________________
Adatlap
Multi: Anso Saniko

A hős szerelmes, ki a mérgek mestere. A Hyuugák nagy rejtélye, Hyuuga Oyoki van most előtted.... hát jam... rácsesztél.
avatar
Hyuuga Oyoki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 342

Felhasználó profiljának megtekintése https://www.facebook.com/pages/Ami-neked-kell/598728250245051

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Hétf. Szept. 07 2015, 21:23

//Hyuuga Oyoki//

A pacsirta olyan szépen dalolt, hogy az újabb mosolyt csalt az arcomra. Megjegyzem valószínűleg én is beszéltem volna. A halál egy dolog, a csonkítás meg egy másik. Míg az egyiktől egyáltalán nem félek, addig a másiktól konkrétan rettegek. Elvégre mit ér egy olyan ninja, akinek hiányzik valamije? Ujjak nélkül még kézpecséteket sem lehet formálni.
Ugyan nem mutattam ki, de nagyon megkönnyebbültem, mikor kijelentette, hogy nincs köztük ninja. Ezek szerint az információink helyesek voltak. Ráadásul így is csak láb alatt leszek. Egy shinobi ellen még csak annyit se tudnék tenni, mint a sima banditák ellen. Azok ellen remélhetőleg lesz valami hasznom is. Az őrjáratról, váltásról meg hasonlókról szóló információkat másodrendűként kezeltem: nem árt, ha tudom őket, de sokban nem befolyásolják a végkifejletet. Az persze egyértelműen megkönnyítette a dolgunkat, hogy a fegyvereket egy helyen tartják.
~ Nagyon remélem, hogy nem látták el direkt rossz információval az őrséget. Én biztos azt tettem volna, de hát nem sok hozzám hasonló ember van. – gondolkodtam és természetesen gondolatmenetem végén nem pozitív módon értettem, hogy egyedi vagyok.
- Jól van. – állok fel előle – Megtarthatod a testrészeidet és az életedet is. De ajánlom, hogy ha egyszer lehetőséged lesz egy új életet kezdeni, akkor az más legyen. – mondtam az első baromságot, ami eszembe jutott. Igazából a fickó összes hibája az volt, hogy ki akart nyírni. A többi nem igazán érdekelt. A gazdagok megérdemlik, hogy kirabolják őket.
Miután végeztem a fogoly szórakoztatásával, Shikogo intézkedése után megindultunk. Alig, hogy eltűnt mögöttünk a két megkötözött férfi, beszélni kezdtem, természetesen halkan.
- Shikogo-san, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mit tudnék neked segíteni. Három ellenfél maradt és szinte biztos vagyok benne, hogy ilyen állapotban egyel se bánnék el. Ha sikerül kihasználnom a meglepetés erejét, akkor maximum egyet tudok kiiktatni. Fel tudom ajánlani, hogy eldobom ezt a shurikent – emeltem fel fuuma shurikenemet – és azt is, hogy valamelyiket egyszer megrúgom úgy, hogy használom a dainamikku akkushon-t, de ezen kívül most nem leszek sok hasznodra. Ha úgy kívánod, nem veszek részt ebben a rajtaütésben. – mondtam neki. Ugyan nem tetszett a gondolat, hogy kimaradok a legizgalmasabb részből, de tényleg nem igazán voltam olyan formában, hogy hasznos legyek. Ezt az időnként belém hasító fájdalom is tudatta velem.
A válaszra figyelve haladtam elől, próbáltam minél halkabban sétálni, de nem igazán jött össze.
~ Na mindegy. Én mindent megpróbáltam.
Nem sokkal később meg is érkeztünk a táborhelyhez. Furcsa volt, hogy ennyire messze volt az őrségtől. Én mindenképpen hallótávolságon belülre küldtem volna az őröket, mert akkor az ő harcuk már előre figyelmezteti az éppen pihenő embereket. A táborhely közelében én is lopakodásra váltottam, ami talán egy kicsit halkabb volt, mint a halk sétám. Közelebb lopóztunk és megfigyeltük ellenségeinket. Két férfi és egy nő ült a tűz körül.
~ Biztos vagyok benne, hogy a nő lesz a vezető. Szimplán túl szép ahhoz, hogy egyszerű alattvaló legyen. A szép nőket erősen kihasználják, ezért nem szoktak alacsony pozícióban lenni, nehogy esetleg kellemetlen helyzetbe kerüljenek. A főnökkel viszont senki nem kezd ki. Ugye milyen egyszerű érv? De mind tudjuk, hogy az egyszerű dolgok gyakran hatásosabbak, mint az összetettek. Az viszont nagyon nem tetszik, amit a nő szemében látok. Tudom, hogy mi ez, mert az enyémben is megtalálható, valamint az összes csapattársaméban és még a senseiemében is. Kegyetlenség. Őt kell először kiiktatni.
Egyelőre nem cselekszek, várom Shikogo lépését. Tetteim attól függnek, hogy mit mond társam az erdőben. Ha azt akarja, hogy kimaradjak, akkor csupán megfigyelőként veszek részt ezen akcióban. Ha viszont cselekvésre ösztönöz, akkor fuuma shurikenemet elhajítom a férfiak felé, aztán dainamikku akkushon-t használva a nő mögé kerülök és megpróbálom úgy megütni a nyakát, hogy elájuljon. Ez után ha sikerül, ha nem, ugyanezzel a technikával taktikai visszavonulást hajtok végre és használható jobb kezemmel előhúzom a ninjatomat, hogy várjam a fejleményeket.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Kedd. Szept. 15 2015, 20:59

«Danzou»


//A konferáltaknak megfelelően folytatnám, s ha nem gond, hozzászólásomban rögtön bele is csapok a lecsóba.//


A fiatal nő szögegyenes gerinccel, ridegség melegágyán ölelt szarkasztikus arckifejezéssel, felvont bal szemöldökkel méri fel a szituációt, melybe csöppentek, szemeiben pedig az infernót idéző kavalkád ezüstös éllel deklarálja ellenvetését. Az egész arca animált ugyan, habár jelen pillanatban élesen metszett és csiszolt márvány, mégis a tüzes tekintete az, ami igazán árulkodik gondolatmenetéről, szívének dobbanásáról. S bár választ tartogatnak a Hokage számára, ő mégsem szegezi tekintetét az idősebb, tapasztaltabb szempárnak; az a vétek túlságosan hatalmas árat követelne maga után.
A vér ízére felébredő fenevad viszont fejét emeli a vezető által követelt alávetettség hallatán; márpedig nincs olyan szörnyeteg, amely önként hajolna meg más vagy mások előtt – az ilyesfajta bűnökből megtestesített bestiákat csakis erőszakkal lehet megtörni, vagy sehogy.
A fenevad viszont – bármennyire is a világ mocskából építette fel és tartja el magát – ismeri az értékeket, melyek inkább állatiasak, ha már az eredőjüket vesszük figyelembe: saját fajtájának védelme.
Bár vér nem köti össze őket, mégis a családját képezi a két férfiú, tagadhatatlan kötelékké formálva mindazt, ami közöttük eddig volt. Saját magának tett esküt azzal kapcsolatban, hogy az Unazaki klánt soha nem árulja el, nekik hátat sosem fordít. A jelenlegi helyzet márpedig ezen eskü tartalmának felhívásául szolgál.
~ Sosem fogok neked fejet hajtani, Shimura Danzou...~
Nem állította sose, s még remélni sem merte, hogy egyszer találkozik olyan személlyel, akinek ezen világot meghaladó képességei között a jövő meghatározása szerepel, még az eseményeket megelőzően. Ezt viszont olyan meggyőződéssel éli meg és át, hogy ujjbegyei szinte a kőbe vésett sors merev és elpusztíthatatlan lapjait tapintják – fogalma sincs viszont még arról, mi vár rá, sem pedig arról, hogy a sors sem kőbe vésett, sem merev, de főleg nem elpusztíthatatlan, s ki tudja, talán még csak nem is létezik.
A makacs gondolkodás beszűkíti a látásmódot, de talán azok a döntések, melyeket meghoz valaki napi rendszerességgel, különböző tényezőket érintve, mások szemében helytelennek tűnhetnek, vagy ostobának, feleslegesnek; az azt átélő számára viszont ha másnak nem is, de legalább helyesnek mondhatóak. Ha nem ismerte volna meg a két férfit, akkor talán most nem kellene meghoznia ezt a lépést, de akkor nem is szerethette volna őket.
A sors viszont csakis egy női istenség lehet, kacér kacajjal és halálos humorérzékkel, aki feltartóztathatatlan flörtöléssel csábítja, csalja a hiszékeny halandót hálátlan hálójába.
Noha ő maga is nő, mégis ostobaság volna állítani, hogy játszmáik között a leghaloványabb hasonlóság is felfedezhető volna; játszani viszont ő is tud, melyhez akármilyen is a szerep, ő adaptálódik.
~Ami csak egyvalamit jelenthet...~
Pedig adtam választ, bár lehet, hogy a gyönyörűen telt idomaim elvonták róla a figyelmét – szavainak leforgása alatt a testét és érzékeit feszítő húr mindennemű előrejelzés és pendülés nélkül pattan el, viszont a belsőt is felemészteni képes energia kifelé irányulva manifesztálódik: a Tsuten Kyaku (Zúzó Légláb) technikát szabadjára indító bal lába önmaga elé, az ellen irányába kiterjedő kráter létrehozására irányul, azzal a hátsószándékkal ellátva továbbá, hogy nem csak a talajon lévőket kényszeríti ki pozíciójukból, de a környező épületek talapzatát is meggyengíti, aláásva a tetőkön lévők helyzetét is.
A pusztítás fizikai megnyilvánulását megelőzően szándékozik chakrát irányítani szemeibe, előhívva azt, ami megnehezítette a tárgyalásukat; a Byakugant. Törekvései alapján a lehető legalaposabban próbálja meg felméri a terepet, figyelmet szentelve az esetleges elváltozásokra, de javarészt a támadásra alkalmas személyeket szemmel tartva, figyelemmel a chakrarendszerük fellángolására, annak eredőjére, irányultságára, valamint – kiemelt figyelmet szentelve a hallásának és bőrérzékletének – figyelemmel kísérni a vakfoltját.
Ha a Zúzó Légláb kivitelezésre kerül a bal lábával, a jobbjával igyekszik elrugaszkodni a talajtól, de mindössze 35 fokos emelkedőre, eltávolodó ívet írva ellenfeleitől, melynek megtétele során hátára rögzített hüvelyből előveszi a tantoját, felkészülve a felé tartó tömeges támadásokra és azok eltérő voltára.
Ő maga ugyan nem szívesen kerül ilyen nyílt konfrontációba, de jelen pillanatban sem választási lehetősége sincs a szituációs elemeket tekintendően, sem pedig akarata azok definiálására – kitartania viszont muszáj; a két Unazaki a klán vezetősége, távozásukért pedig most ő felel, ahogyan azért is, hogy az üldözőiket legalább feltartsa.
Szívének dübörgése viszont megtölti fejét, kiszorítva a feltételes gondolatokat, fókuszálva ösztöneivel és akaratával a túlélésre.
A harcra.

{Tsuten Kyaku // Zúzó Légláb

Lényegében a Gouwan lábbal kivitelezhető változata, ám annál némiképp erősebb! Képes hatalmas krátert létrehozni vagy Falakat dönteni.
Besorolás: B
Chakraszint: 350}

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Shimura Danzou on Szer. Szept. 23 2015, 17:21

// Hyuuga Aikan //

Ez a momentum is elszáll a szélben, pontosan úgy, mint az előzőek. Mégis... fontosabb a jelenlévők számára, mint néhány másik. Furcsa dolog az idő, mint fogalom és érdekes annak sajátosságain elmélkedni. Azonban az idő akár létezik, akár csak egy elméleti spekuláció, nem képes cselekedni és nem formálja az eseményeket. Éppen fordítva. Az események formálják az idő milyenségét. S ebből kifolyólag ezek rossz idők. Békétlenek és az otthonukat elhagyni kényszerülő lakosok számára maga a borzalom. Vagy a megváltás, hiszen ha mást nem is az életüket megtarthatták. Túlságosan sokáig feszült a húr, ezért elszakadt. És a hangja akár a mennydörgés melyre a föld is kifordul magából. Szó szerint.
Ugyanis Aikan szavai után a Tsuten Kyakuval átformálta a talajt. Shimura Danzou rezzenetlen arcára nem kerültek ráncok emiatt, noha a mögötte lévő ház eleje is összeomlott. Danzou az épület stabil részén áll most kifürkészhetetlen, jéghideg tekintettel. Ám botor gondolat lenne, hogy ezek után akár csak megközelíteni is egyszerű volna a Hokagét. Amint Aikan kieresztette chakráját, hogy lábával megmozgathassa a földet, az ANBU Ninják azonnal cselekedni kezdtek. Hárman közrefogták a Hokagét a háztetőn. A többiek pedig...
Honna, az öregasszony szintén az ugrást választotta, noha reflexei nem voltak olyan jók, mint a Hokagénak. Vagy talán szándékosan engedte maga elé vezérét? Talán a testével fedezte? Mindenesetre Ő nem biztonságos távolságba húzódott, hanem a laza talajra érkezett vissza. De van, ami jobban aggaszthatja a lányt, méghozzá joggal. 
Byakuganja aktiválása után, a vakfolt miatt nem teljesen pontos számítással, legalább harminc ANBU-t érzékel, akik körbeállják az Unazakik csoportját. Talpuk alatt talán húsz nyolc méternyire további öt ember chakrahálozatát érzékeli a lány, illetve érzékel még négy fős shinobi-csapatokat a "karantén-gyűrűn" kívül. Méghozzá elég sokat. De azok nem közelednek.
Aikan háta mögött - a vakfoltot nem tekintve - az épületek tetején álló ANBU-k feltehetőleg nagy hatótávolságú tűz jutsut indítanak útnak, természetesen az Unazakikat célozva. A lány négyet számol belőlük és olyan huszonöt méterre lehetnek. Jobb oldalról is valami hasonlóval próbálkozhatnak. A távolság hasonló, azonban arrafelé hat chakrajel támad aktívan. Tízből legalább hárman az Aikan által is ismert Gouryuuka/ Nagy Sárkánytűz neveztű technikát használják, de a többiek is pokoli hőt lövelnek feléjük. Balról öt aktív chakraálózatot érzékel a lány. Ők nem tűz technikákkal próbálkoznak, hanem külöböző tekercseket használva fegyverek ármádiáját indítják az Unazakik felé. A lány érzékeli, amint több fegyver mögött chakra alapú pecsét "lobog". Nyílván aktiválásra kész robbanójegyzetek, vagy valami hasonló aljasság. Szemből a vénasszony próbálkozik egy szintén tűz alapú technikával, miközben Danzou és az Őt kisérő három ANBU megint távolabb ugranak. Nyílván, hogy meg ne égjenek. De az ő helyükre is ANBU-k állnak, akik szintén fegyverekkel próbálkoznak. Igaz, Ők legalább hét másodperces késéssel csatlakoznak az összpontosított támadáshoz. Valószínűleg a helyzetváltoztatás miatt. Az Unazakik helyzete... kellemetlen. Nagyon kellemetlen. Mint azt Aikan is megjegyezte, nem véletlenül nem szeret ennyire nyílt helyen lenni úgy, hogy körbe van véve... Mégis meghozta a döntést, ami bátor dolog volt. Nem bölcs, de bátor. És lehet, hogy a bölcsek tovább élnek, de a bátrak érnek el nagy dolgokat!

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Kedd. Szept. 29 2015, 19:31

«Misage; módosított»

A levélrejteki patrióták sikeresen rejtőzködnek a névadó levelek takarásában; a mozgásukból ítélve egyértelműen hozzá vannak szokva a térség természeti adottságaihoz – de hiszen ez önmagában a shinobi karrier egyik legfontosabb alapköve. Vérükben csörgedező, képzésük által kiélezett képességük pedig gyümölcsöt hoz, mikor konstatálják, hogy a célpontok nem veszik észre őket.
Az ifjú shinobi meglátása valóban helytálló; még ugyan nem tapasztal kifejezett nyilatkozást arról, hogy a nő a vezetője a bandának, de az elhelyezkedésükből és abból, hogy a többi jelenlévő folyamatosan felé sandít önmagában árulkodó.
További elemzésre viszont jelen pillanatban nincs ideje a főhősünknek, ugyanis az egyik mamlasz (egész pontosan a nő jobbján lévő) 5 méterrel távolabb araszol, majd pedig egy vaskosabb törzsű fa takarásában (ami a shinobik szemszögéből csupán félig takar) a bőrövének csatjával babrál, ami után pedig csurgat.
Misage felettese ekkor használja jobbját a tipikus konohai kommunikációs kézjelek elmutogatására, noha igencsak kurtán megfogalmazva szándékát:
'Én', 'leszúr', 'Te', 'elterel'.
A férfi viszont válaszreakciót nem várva – és talán nem is méltatva, de mentségére szóljon, hogy az ellen nagy sugárban könnyebbül, talán gyorsan akar végezni – akcióba lendül: a Fürge Test technika alkalmazásával félkörívet leírva kerüli meg a többieket. Tapasztalatáról árulkodik, hogy nem zavarja meg a környezetet, legalábbis olyan szinten nem, hogy a faágak meg sem rezzennek, el sem törnek alatta, így még csak nem is vonja fel magára a pihenő ellenfelek figyelmét. Amit viszont megzavar és akinek a figyelmét felhívja magára: a hugyozó alak. Neki pedig nincs sok ideje elmerengeni azon, hogy milyen helyzetben találja a halál, erről pedig a bal szemüregen agyba behatoló penge tehet. Misage azt még láthatja, hogy a Chuunin a biztonság kedvéért az áldozata száját saját alkarjával reteszeli el, a tehetetlen test zuhanását pedig saját erejével próbálja feltartóztatni.
És ez a tökéletes alkalom, hogy Misage is színre lépjen; a kérdés már csak az, hogy ezt miként fogja megtenni.

Ha nem vonja magára a figyelmet, akkor a kettő feleszmél a tompa puffanás hangjára, a Chuunin ugyanis (akármennyire is próbálná) nem képes teljesen felfogni a földre hulló testet. A nő és a gorillája a Chuunin irányába fordulnak, akinek a fél testét meglátják. A nő céloz, miközben a termetes férfi a fejszét dühből felkapva a földről célba veszi a Chuunint.
Ha magára vonja a figyelmet, akkor a nő Misage személye felé fordítja az íjat, akinek egyébként lehetősége van az őt takaró fa mögé visszalépni pont annyi idő alatt, hogy a nyílvessző a hajszálait lobogtassa csak meg. A termetes férfi a kardjához nyúl, de nem mozdul a nő mellől, csupán feltartja maga előtt az offenzív pengét – láthatóan nehezen alkalmazkodik a látása a tűz fényébe meredés után a szürkületi félhomályhoz.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Szomb. Dec. 05 2015, 23:44

//Hyuuga Aikan//

Az levelek, az erdős környezet kéretlen velejárói ezúttal tökéletes rejtekhelyet nyújtottak nekünk. Ez csak természetes volt; Konoha ninjái rengeteget edzettek erdőkben, hogy megtanulják az ilyen terepen való rejtőzködést, tájékozódást és a nyomolvasás csínját-bínját. Azon se kell meglepődni, hogy ottlétünkre nem hívtuk fel a banditák figyelmét. Már a tapasztaltabb Genninek is tudnak legalább annyira lopakodni, hogy ne olyanok legyenek, mint elefánt a porcelán boltban. Erre a gondolatra szám széles mosolyra húzódott. A rajtaütés mindig akkor a legeredményesebb, ha az áldozatok – akarom mondani a célpontok nem tudnak a támadók ottlétéről. Rövid megfigyelés után örömmel tapasztaltam, hogy azon megállapításom, mi szerint a nő a vezér helyesnek bizonyult. Csak meg kellett nézni, hogy a társai hogy néznek rá.
~ Ha nem Chuuninnal lennék, akkor biztos, hogy őt tenném el először láb alól, mert ő a vezér. Így viszont új lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ha el tudnánk intézni a társait, akkor őt elkapva nyerhetnénk sok hasznos információt. Elkapni meg csak nem lehet annyira nehéz. Elvégre ha figyelembe veszünk egy általános igazságot, amire csak a hülyék hajlandóak alapozni, akkor biztosan állíthatjuk, hogy az íjászok nem túl jók közelharcban. Na jó, vicc volt. Csak remélem, hogy Shikogo segítségével könnyebb lesz a dolog. Bár akkor meg hol marad a kihívás?
Alig egy pillanattal később az egyik fickó felkelt és úgy döntött, hogy ő most könnyít magán.
~ Legalább nem úgy fog megdögleni, hogy feszül a hólyagja. – mosolyodtam el, ahogy Shikogo mutogatott nekem és elindult hóhért játszani. A mázlista. Nekem se lett volna ellenemre egy kis gyilkolás. Ennek ellenére úgy tettem, ahogy kért. Megpróbáltam némi hangzavar keretében előugrani rejtekhelyemről, amivel lehetőleg elnyomom a komikus kivégzés végtermékeként maradó hulla földbe csapódásának zaját, aztán a még ülő férfi felé hajítani a túlméretezett shurinkenszerűségemet. Ha sikerül, ha nem, utána egyből visszahúzódok a közelemben lévő fa mögé. A nő íjász és egy nyílvessző több, mint elég egy napra. A fa mögött előveszek pár shurikent és ha elzúgott a nekem szánt nyíl a fa mellett, akkor a nő felé hajítom őket. Azok nem ölnek, csak sebesítenek és nekem éppen erre volt szükségem. Ha nem jön nyíl, akkor kiküldök egy bunshint úgy, mint nem régiben az őrszemeknél, hogy jöjjön, aztán bízva benne, hogy a csaj lassan tölt újra kiugrok és eldobom kis fegyvereimet. A shuriken dobása után, vagy ha nem válnak be a dolgok, akkor viszont megkísérlem a hátrafelé való előre nyomulást – mert a visszavonulás szót még kimondani is szégyen – egy shunshin no jutsuval és a bokrok közül, a levelek takarásából dobom a shurikeneket a nőre, vagy ha még él, akkor a másik fuuma shurikenemet a férfira. A többit Shikogora bízom.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Csüt. Dec. 24 2015, 19:10

[Misage]

A terv alapvetően igencsak tetemes részében hagyatkozik ki- és visszaugrálásra, valamint dobálózásra – legalábbis egy hozzá nem értőnek egyszerű hógolyózás tűnne fel mindebből, de valójában a környezet ideális kihasználásáról van szó; csak egy féleszű táncolna ki a tisztásra (sérülten), ahol egy íjász és egy közelharci gorilla várja.
Az elterelés tökéletesen működik; az első pillanatban sem a nő, sem a gorillája nem tudja, hogy egész pontosan mit is akar a frontálisan megjelenő alak – a fentebbi kifejtett komikus jelenettel ugyanis ösztönszerűen aligha tudnak mit kezdeni –, és épp ez a tizedmásodpercnyi tétovázás teszi azt lehetővé az ifjú shinobi számára, hogy a meglepetés erejét teljes mértékben kihasználja, annak ellenére is, hogy a sérülése bizony nem hagyja nyugodni, húzódik, mintha sóval kenegetnék a hidegtől pergősre száradt bőrt.
A fájdalom ellenére a célzása tiszta, elvégre konohai, és a méretes fegyver megállíthatatlanul suhan, majd ért célt: a férfi mellkasába vágódik, olyan erővel, lendülettel, hogy a férfi egyensúlyát is elveszti – de nem hal meg azonnal, az átvágott artériából még fröcsög a vér, cselekedni viszont már semmi esélye.
A nő füléig húzza a húrt, de nem elég gyorsan, így a nyílvessző céltalanul suhan el ott, ahol épp egy pillanattal korábban még Misage feje okkupálta a levegőt, de már húzza is a következőt, számolva a shinobi ismételt megjelenésével – azzal viszont nem, hogy oldalvást érkezik majd a következő támadás, nem pedig Misage irányából. A nő elhajol ugyan a felé tartó kunai elől, célba veszi a rangidős tisztet és lő is, de a következő pillanatban ő maga kerül lefegyverzésre; az árnyékokban meghúzódó alakokról nem tudta megállapítani, hogy nem egy, hanem rögtön kettő támadóval van dolga, így nem számított arra, hogy az első támadás, tehát Misage irányából is érkezhet még offenzíva.
Az útjukra indított shurikenek pedig szintén célba érnek: a nő végtagjaiba főleg, ezek közül a legszebb dobás egyértelműen az volt, ami az íjat tartó csuklójába érkezett. Ez még talán okozhat problémát, hiszen láthatóan átvágta azokat az ereket, amelyek igencsak tudnak vérezni, viszont a beszúródott fém jelen pillanatban elzárja a vér szabad útját. Pozitívum viszont, hogy nem fogja tudni használni az íjat, sőt, azt eldobva elesett társának kardját veszi fel, mint amolyan utolsó mentsvárat.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Vas. Jan. 03 2016, 01:09

Külső szemlélő számára ez az egész nem tűnhetett többnek egyszerű játéknál. És az én szememben tényleg nem is volt egyéb. Egy egyszerű, vicces, de ugyanakkor halálos játszma. Csupán egyetlen pillanatra volt szükség. Ennyi időre kellett elvonnom a figyelmüket, hogy ne vegyék észre Shikogot. De én ennél többet tettem. Sokkal, de sokkal többet. Elhajítottam a fegyveremet, ami útja végén telibe találta a nagydarab férfit. Hogy pontos legyek, a mellkasába csapódott. Eme általam okozott gyönyörű és vélhetőleg halálos sebnek a látványa annyira lenyűgözött, hogy majdnem elfelejtettem kikerülni a felém száguldó nyílvesszőt. Szerencsére időben elkaptam a tekintetemet az euforikus állapotot okozó látványról és ennek köszönhetően még pont sikerült kiugranom nyíl elől, mielőtt az felnyársalt volna. A fa mögé kerülve kezem a shurikentartóm felé lendült, de célt tévesztett. Mérgesen pillantottam le rá és csak ebben a pillanatban jöttem rá, hogy egész testemben remegek. A fejemben alig egy másodperc alatt többször is lejátszódott az a csodálatos pillanat, amikor fegyverem becsapódott az ellenfél mellkasába.
~ Nyugalom, idióta! Még azt sem tudod, hogy tényleg meghalt-e! Ne örülj előre, mert csalódott leszel, ha tévedsz! – nyugtatgattam magam némi sikerrel. Fogjuk rá, hogy lélekben is visszakerültem a valóságba, de az extatikus érzés azért megmaradt. Talán ez volt az, ami segített leküzdeni a sebemből sugárzó fájdalmat és elhajítani azokat a shurikeneket, amik természetesen pont célba találtak. Na, de kissé kevesebb nagyképűséggel megfogalmazva, sikerült elkapniuk a nő végtagjait, ezzel gyakorlatilag képtelenné téve őt az íj használatára.
~ Újabb siker. Talán mégsem vagyok annyira béna, mint hittem volna. – gondoltam pökhendien, de aztán mentálisan felpofoztam magam. Az öntömjénezésem kezdett átmenni olyan undorítóan idegesítőbe, hogy az már engem bántott.
~ Na tessék! Esetleg valami értelmeset nem tudnék csinálni? Kapd már össze magad te idióta és csinálj valamit, amivel ténylegesen kiérdemelhetsz egy vállon veregetést! Egyelőre csak olyan feladatokat csináltál, amiket egy nyolc éves akadémiai tanuló is csak külső segítséggel képes elcseszni! – torkolltam le magam és kezdtem úgy érezni, hogy valami nagyon nincs rendben. Mégis mi a francért beszéltem E/2-ben magamhoz?
Egy gyors fejrázással kiürítettem a gondolataimat és kezembe kaptam ninjatomat. A sebem ugyan fájt, de nem volt vészes. Csupán mintha izzó vasat húztak volna végig nagyon lassan a hátamon. Tehát a szokásos.
Figyelmemet a nőre fordítottam és elmosolyodtam. Hát persze. Ő a banditák vezére, egyértelmű, hogy nem adja könnyen magát. Még sérült kézzel is megpróbált harcolni. Igazán dicséretes. Nem kételkedtem benne, hogy nem kevés dologban bőven felülmúlt engem.
Pillantásomat le nem véve a nőről kissé közelebb sétáltam hozzá, aztán megálltam. Nagy reményeket tápláltam az iránt, hogy Shikogo óhajtja leütni, de természetesen ha a Chuunin azt parancsolja, akkor megyek én. Bár nem óhajtottam kipróbálni a „vívjunk kardpárbajt sérülten” névre keresztelt játékot. Ugyan hallottam már róla, hogy vicces, de egyelőre nem volt kedvem az ilyen poénokhoz.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Kedd. Jan. 05 2016, 21:59

[Misage]

Bár az ifjú shinobi hivatásához méltó kötelességtudattal kész szembenézni az ellenfelével még sérülten is, pont ahogyan a nagy legendákban is áll, jelen pillanatban a végső csapás nem az ő erejéből telik ki, bár egyértelmű, hogy közvetlen köze volt ahhoz.
A sérült nő ugyanis állatias vicsorral, fájdalomtól és dühtől eltorzult arccal kapkodja a fejét a támadói között, mint holmi megzavarodott és csapdába szorított áldozat, mikor vadászai már utolérték és bekerítették. Karjáról stabil tempóval csöpög a kiontott vére és ezt a végtagját láthatóan nem is tudja használni. Így mindössze a másik karja van maga elé feszesen kinyújtva – már ebből a mozdulatból tökéletesen kivehető, hogy nem kardforgató. Viszont egy felajzott (bármilyen értelemben) nőnél kevés veszedelmesebb szörnyeteg van.
A képben ismét feltűnő Chuunin viszont egyrészt férfi, másrészt magasabb, harmadrészt láthatóan közelharcban is képzett, noha ez utóbbi alapfeltétel. A nemek közötti különbség pedig kristálytisztán kitűnik, mint ahogyan ezen a pályán sokszor: nemcsak a férfi mentalitás, de a szilárdabb fizikum az oldalán áll, melynek következtében könnyen a nő fölé tornyosul mind testben, mind képességben, ehhez pedig már csak kifinomultságot kölcsönöz a gyakorlatias mozdulat; nekifutásból felugorva ront a nőre, aki természetesen automatikusan a magasba emeli a kardját. A Chuunin a szandál talpával a kard – nő felé eső – kétharmadánál lépi meg azt, ráhelyezve teljes testsúlyát és a röppályával eltolva a hegyét és élét a testétől. Ez a mozdulat egyrészt nemcsak gyors, de kiszámított is ahhoz, hogy a nő ne engedje el a kardot, így azzal együtt a földre zuhanjon. A férfi következő mozdulata shinobi-ridegséget sugároz, hiszen a sérült karját erősen megragadva – körmeit a vérző részekbe vájva – tekeri azt a háta mögé és kényszeríti hasalásra az ellent.
Volnál szíves némi kötelet vagy drótot adni? – Kérdezi a válla felett rápillantva főhősünkre. – Vagy ha pornót hoztál helyette, akkor van a bal combomon tekercsben, de neked kellene előszedned, Szépfiú... Miért van egy olyan előérzetem, hogy a nővérkék csak téged fognak észrevenni?
Úgy tűnik, hogy elöljárói rang vagy sem, a győzelmi mámor minden (hímnemű) ember nyelvét megereszti, kedvét belengi.
Amennyiben sikerül a kötözés, a Chnuunin megragadja a nőt az ép karjánál fogva és elkezdi az utat visszafelé. Még hátrasandít Misage-ra:
Pecsételd el ezt a sok motyót és irány haza!
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Misage on Szer. Jan. 06 2016, 21:42

//Hyuuga Aikan//

Ugyan kész lettem volna én letudni a problémát, amit a nő jelentett, de szerencsére Shikogo megoldotta helyettem. Igazából ebben a szituációban kifejezetten örültem is neki, tekintve, hogy egészségi állapotomat még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhettük volna kiválónak. Bár lehet, hogy még én is el tudtam volna bánni a kérdéses nőszeméllyel, elvégre még mindig ott volt a tarsolyomban a dainamikku akkushon.
Mikor megláttam, hogy társam mozdult, már csak egyetlen teendőm volt: szélesen rámosolyogni a nőre, miközben leengedem a fegyveremet. Ezt probléma nélkül meg is tettem és félig készenléti, de félig már pihenő állapotban néztem végig, ahogy lefegyverezte. Amint végzett a feladatával, én már a hullát bámultam. Vigyorom még szélesebb lett. A második gyilkosságom! Szinte már önkívületi állapotba kerültem, ahogy néztem az üvegesedő tekintetet.
- Vannak, akik azt mondják, hogy az első pár alkalom felejthetetlen élmény. Asszem egyetértek velük. – motyogtam félig hangosan, eredetileg csak magamnak, de valószínű, hogy Shikogo is hallotta. Bár mintha ezt a mondást más típusú felnőtt tartalmas dolgokra használnák.
~ Mindegy, nekem ez is felejthetetlen. Nem értem, hogy miért nem beszél senki arról, hogy milyen jó érzés elvenni valaki életét. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több ninja és egyéb harcos lenne. – gondolkodtam boldogan. Extatikus állapotomból a Chuunin rántott ki, aki drótot kért tőlem.
- Persze, hogy van nálam! Általában Hake hozza a pornót, mi meg a hasznosabb cuccokat. És sajnos nem pakoltam be, mivel tudta a fene, hogy az a marha nem jön. – válaszoltam félig nevetve, miközben kihalásztam övtáskámból az összes maradék drótomat és odaadtam neki. A jó hangulatom egyre inkább fokozódott. A küldetés elvégezve, elkövettem életem második gyilkosságát, a célpont enyhén megkínozva elfogás közben és még lelki terrort is alkalmazhattam egy banditán. Ezek a – számomra – pozitív élmények bőven elegek voltak ahhoz, hogy elfelejtessék velem a nyíl okozta fájdalmat.
- Szépfiú? Bocs, de nem igazán vagy az én esetem. Nem mondom, hogy akármi bajom lenne veled, de a kissé – na jó, sokkal – nőiesebb típushoz vonzódom. – vicceltem el a társalgást és ninjatom eltétele után nekiálltam a feladataim teljesítésének. Elsőként nagy nehezen visszaszereztem elhajított fuuma shurikenemet. Egy kézzel kissé problémás volt kiszabadítani a mélyre fúródott fegyvert, de valahogy csak sikerült. Aztán utána törölhettem áldozatom ruhájába a vért a pengékről. Nem baj, ennyit bőven megért. Ezt követően elzártam az összes cuccot, amit kellett és Shikogo után indultam.
- És mi lesz azzal a kettővel, akiket az erdőben hagytunk? Gondolom nem nyírhatom ki őket… - ajánlottam fel a lehetőséget, mikor végeztem feladataimmal. Igazából nem számítottam pozitív válaszra, de nem is nagyon zavart a dolog. Nem vagyok telhetetlen.
avatar
Misage
Játékos

Taijutsu Pontok : 39


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 265

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Kedd. Júl. 12 2016, 09:41

[Danzou]

Az idő valóban halovány porszem az elmúlás lapjai között, mely nem válogat, kinek a vállára hull; gazdag és szegény, öreg és fiatal, erős és gyenge ugyanúgy megtapasztalja, ugyanúgy az áldozata státuszától függetlenül. Nem számít, mit teszel, sem az, hogy ki vagy: az idő a legnagyobb ellenfeled, nem pedig a szomszédod, a rosszakaród. Ő a legkegyetlenebb szerető, akit valaha találhatnál. Így hát nem számít, hogy király vagy-e, vagy talán szolga – elviekben.
Elviekben minden egészen más; a kék is kékebb, a fű is zöldebb, a vér is ragyogóbb, ahogyan az ideál is, amiért kiontják azt. De a valóság mindig sokkal árnyaltabb, sokkal összetettebb, épp emiatt van szükség az ideálokra még úgy is, hogy tudjuk, leáldozóban lévő személyek képzelgései csupán.
De jelen pillanatban a sakktábla elég egyértelműen állt fel: a magukat felfedő számok táncra készek, a király elfoglalta helyét a trónján – de rajta kívül vajon ki milyen szerepet tölt be? Feltételezhetően mind megkülönböztetés nélküli gyalogok abban a tévhitben, hogy bástyák, futók, huszárok, de pont ez a meghatározhatatlan jelleg teszi őket veszélyessé, hiszen amennyiben nem vagy tisztában az ellenfeleid értékével – legyen az objektív-stratégiai, szubjektív-szentimentális –, akkor nem is tudsz előre számolni az ellen prioritásaival.
Ám ez jelen esetben mégsem teljesen igaz: jelen esetben ez majdhogynem egyértelmű; elfogni vagy megölni – a jelenlévők számából adódóan is elég nehéz konkrétumot megfogalmazni, hiszen van, hogy ennyi ellenfél kell három kivégzéséhez, de van olyan is, hogy egy kifejezetten erre specializálódott shinobi is elég erre a feladatra. Bár természetesen a háború arról szól, hogy kinek van nagyobbja – serege, földje, ételtartaléka, eszköztartaléka, pénztartaléka. ~Valószínűleg a férfiak ezért szeretnek ennyit háborúzni. ~
A vérvörös haja meglibben a mozdulata hatására és meg is lobban a rávetülő napsugarak ölelésében. A testét átjáró adrenalin élesíti elméjét és érzékszerveit; ugyanis nem ostoba – legalábbis akkor nem az, amikor a szituáció megköveteli tőle az épelméjűséget –, tudja jól, hogy a jelenlegi helyzet nem éppen habostorta, vagy ha mégis, akkor bizony a tömény szirupos részben vannak elmerülve, ahonnan érdemes volna talán kimászni. Ha ők a mézbe ragadt legyek, akkor Danzou bizony a dagadt pók, aki lakomázni készül.
~ De vajon minek maradt itt egyáltalán? Miért nem sétált el? ~ Teszi fel magában a kérdést. ~ Gondolom, nem az embereiben kételkedik, hiszen hozott belőlük bőven... elvégre háború van, biztos van elfekvőben több tucat embere, ha már a genineket kiküldi tölteléknek... De ha showműsort akarsz, akkor ebbe beleszaladtál, Kisöreg, mert bizony ezt a ruhát nem tudom csak úgy letépni magamról, hogy pucéran parádézzak! Legközelebb szólj előre és megdumcsizzuk egy üveg sake fölött. Na jó, nem, legyen tíz... ~
A közterület-rendezés után felálló pozíciókat felfogva suhan át a fején a gondolat, hogy Honnával még örömmel tárgyalt volna, hiszen nőből van, és „milyen átkozottul menő már, hogy a nyanya stabilan tolja a hatvanat, de itt rockerkodik... és egyébként mit is szívsz?”, de azért érdemes megjegyezni, hogy ez a gondolatfoszlány párhuzamosan fut a Danzou-s poénokkal, mint például: „a szeme sem áll jól, azzal a takarttal esküszöm, hogy megbögyörészett”, de persze helyt kapnak az igénytelen szóviccei, mint például „na ne Szemtelenkedjünk már!”, de egy pillanat erejéig majdnem  rákérdezne, hogy „milyen nyugellátást szolgáltatnak Konohában, hogy ezek ketten itt ugribugriznak, kivéve, ha titokban az iroda zárt ajtaja mögött forró nyusziszexet tolnak, mert az állítólag fiatalon tartja az embert”.
Tulajdonképpen majdhogynem megkönnyebbülten nyugtázza, hogy még az ilyen helyzetben is képes megtartani a – tagadhatatlanul szörnyű – humorérzékét, habár taktikailag aligha válhat az javára. Így hát kénytelen a szokásos gyakorlatiassággal tökön ragadni a problémát, így hát a társainak elsuttogott: – Fejre vigyázz... – egyrészt nem is érkezik időben, másrészt túlságosan nem is hangsúlyos.
Meglepő viszont, hogy két ilyen praktikus személy hogyan találhatja magát ellentétes oldalon. Ugyan nem ismerik egymást, de valójában nem is különböznek annyira, mint amennyire azt a fiatal nő kiáltani szeretné – az egyikőjük még fortyogó vulkán, a másik már a jéghideg tűz; az egyik még a dramaturgia hű követője, a másik már edzett acél, az egyik még csak a pókhálóját szövögeti, a másik már a hálópalota közepén ül. Bár jelenleg még csak ehhez hasonló gondolatok sem keringenek a fejében, ha mégis megkörnyékeznék őket, valószínűleg a koncepciót azonnal eltaposná és Danzout is arcon köpné.
De egy csárdában két dudás nem férhet meg, így valamelyiknek vagy távoznia kell, vagy pedig beadni a derekát – és a helyzetet tekintve egyik sem teszi ezt magától. Így hát a túl későn leadott figyelmeztetés természetesen akkor érkezik, amikor a masszív chakralöket a kezeiből már megindult: a tenyereiből induló Kasseiken ugyanis önmagában is jelentős hatalmat képvisel, függetlenül attól, hogy ki használja; viszont létezik a női egó is, mely alapján szeretné azt hinni, hogy az általa megindított támadás a szokásos kalibernél a pozitív irányba eltér. Ezt kihasználva fordul azzal körbe: szándékai szerint egyrészt visszaverné az elemi és a nem elemi támadásokat, de ezen túl is pokoli pusztítást kívánna maga mögött hagyni – „a pokol haragja semmiség a megbántott nő dühéhez képest”1 –, talán éppen ezért használja ki a forgási momentumot és vezeti át azt a következő támadásába, mellyel immáron tüzes poklot kíván elrendelni: véleménye szerint a Katon: Zukokku erre némiképp alkalmas lehet, de valahogy az utóbbi időben nem volt ehhez hasonló démoni gondolatok realizálására terepe; a csuklóján felizzó Tűzszerződés pecsétje elviekben ez utóbbi technika kivitelezését segíti és növeli annak potenciálját, de valójában ezekkel egyrészt terepet, másrészt viszont időt is akar nyerni a két férfinak, hogy a jelenlévőkkel adekvát péniszpárbajba kezdjenek és annyi fehér dolgot lövelljenek ki magukból, amennyit csak akarnak (bár persze kérdéses, hogy az ellen által preferált tűz elem masszív reprezentációjával szemben hogyan fognak bírni a Jéghercegek), ám a fentebb említett teret és időt önmaga részére is igyekszik biztosítani, hiszen a Danzou által elrendezett orkesztrális felállás igencsak zseniális: egyrészt körbe vannak véve, ahonnan alapvetően mindig sokkal nehezebb kifelé harcolni, másrészt nem haladhatnak földrajzilag befelé, hiszen akkor Konohához kerülnek közelebb; minél közelebb, annál többet kell visszafelé haladni és annál könnyebb őket ismételten bekeríteni. Az elszórva elhelyezett osztagok viszont elzárják őket az erdőtől, amerre menekülhetnének. További menekülési lehetőséget prezentál az égbolt – legalábbis prezentálna, amennyiben nem lenne jelen ennyi köpködő mócsing, akik csak arra várnak, hogy a madárháton naplementébe elröppenő jómadarakból palimadarat csináljanak. Így tehát az ég ki van húzva legalább addig, míg a felszállás lehetőségét nem biztosították.
Így tehát jelen pillanatban számára egy irány marad: lefelé.
Ugyanis, ha szemei nem csalnak, alattuk is matatnak, ami valljuk be őszintén, elképesztően gyanús – bár nem törvényszerű, a támadóik által felvett alakzat egy körre emlékezteti, de természetesen tudja, hogy egyéb geometrikus formák is teszik a dolgukat, de ő személy szerint köszöni szépen, nem kéri, hogy feldugjanak neki egy területi pecsétet „hellósziaviszlát”.
Épp ebből kifolyólag guggol le még mikor pokoli tüzet (és szájszagot) lehel az ellenre, azt befejezve megérinti a lábai alatt már jelenlétét megsínylett köves-sziklás-földes talajt, aktiválva a Shinranbanshou Douka no Jutsut: szándéka szerint igyekszik felvenni a megérintett elem fizikai tulajdonságait is, de elsődleges célja ezzel nem más, minthogy az Iwagakure no Jutsu által leutazhasson a geológiai rétegen keresztül az alattuk mókoló mócsingokhoz, hogy beköszönjön hozzájuk és rákérdezzen:” hogy telik a napközis foglalkozás és mikor van uzsonna, mert egyébként rákra éhezem, jó kis citromos mártással... ugye nem hatott negatívan a citrom-exportra a háborútok? Mert ha igen, akkor ezt bizony elcsesztétek!”
Persze tudja jól, hogy ugyan vakondpartiba készül, lehetséges, hogy a fiúbanda tagjai robbantgatni akarnak a felszínen, vagy szimplán tetováló szalont akarnak nyitni a szabad ég alatt – de ki tudja, akár a föld alatt meghúzódó folyosó talán még el is vezetheti őket majd ebből a slamasztikából.
Ugyan igyekszik humorosra venni a figurát (egyébként már rég beleőszült volna ebbe a csirkekergetésbe), tisztában van vele, hogy a föld alatti tüzeskedés-robbantgatás-duhajkodás egy nagy piros ikszet kap, így mentálisan és fizikailag is felkészül a közelharcra, ha arra kerül a sor (gondol ő itt a Hakke Hyakunijuuhachishou technikára.)





//1 William Congreve – Gyászoló Menyasszony; III. felvonás, IV. szín
Felhasznált technikák (sorrendben):
Kasseiken – Chakra Feltámadás Kardja
Katon: Zukokku – Tűz elem: Fejhasogató fájdalom // https://www.youtube.com/watch?v=KzQ4duV1bzU
Shinranbanshou Douka no Jutsu – Mindent Asszimiláló Technika
Doton: Iwagakure no jutsu – Föld elem: Földben rejtőző jutsu
Nem felhasznált, de tervezett technika:
Nyolc Látnoki Jel, 128 csapás (Hakke Hyakunijuuhachishou)
Edit: aláírás hozzáadása, dőlés kódjának javítása

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Shimura Danzou on Szer. Júl. 27 2016, 13:39

// Aikan //

Nakashima ádáz hangulatban van. Jól lehet, belső tombolását saját elmeszüleményei magasztalásán tölti ki, noha remek érzékkel poénjait inkább megtartja magának. Természetesen az is lehet, hogy ez hiba, elvégre ilyen "viccek" hallatán talán maga a Rokudaime Hokage is szörnyet halna kínjában. Mindegy, elszalasztotta ezt a teátrális esélyt. Haragja lángol. Nehéz eldönteni, hogy azért lobog benne ennyire a fekete tűz, mert meg merték támadni, vagy azért, mert szavai és hírneve ellenére ennyire "semmibe" veszik. A női jellem talán megfejthetetlennek mutatkozik, mert szeszélyes és változékony. Ennek ellenére Aikan lépései egyelőre kiszámíthatónak tünnek, noha az előre eltervezettség hiánya bizony érződik. Azt tervezi a lány, hogy a Kasseiken erejével fog védekezni. Igen ám, viszont mivel a támadás minden írányból érkezik, ez közel sem olyan egyszerű. Terve, hogy a sötét chakrás védekezés után egyből támad egy kifejezetten erős tűz technikával, ideális lehetne, ha egymaga helyezkedne el a védelmi körben. Persze továbbra is fenn állna az a probléma, amit a túlerő jelent, így miközben Aikannak csak egy embernyi reakcióideje van - legyenek képességei bármennyire is legendásak - addig ellenségei legalább harmincszor ennyi időt tudnak felhasználni - lévén, hogy többen vannak. Mivel azonban két Unazaki társát feltehetőleg nem akarja megölni, így a védekezés kissé esetlenre sikerül és kevésbé könnyed a jutsuk közötti átmenet, már csak a jutsuk milyenségéből és létrehozási formájából adódóan is.
A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy Aikan valóban a sötét chakrát használja, sőt annyira beleveti magát a saját elképzelésébe, hogy ebből társai túl sokat profitálni nem képesek. Azért lássuk be: a lány terve monumentális és lenyűgöző, éppen olyan szeszélyes, mint a gazdája. Azonban a szeszélyes emberek ritkán figyelnek az apró részletekre, ha elragadja őket a hév - nem, nem a HÉV Very Happy .  Miközben a két Unazaki valami jutsut akar létrehozni, még időben lebuknak valamiféle belső megérzés következtében, amikor Aikan amolyan lövegtorony módjára szórja magából a Kasseikenek tömegeit. Azonban ezt így megúszni lehetetlen. A két Unazaki is megkapja a magáét a sötét chakrából, méghozzá a hátukba. Bár a lány célzott, elfelejtette, hogy ilyen közelről és ilyen sebességgel, ráadásul ennyire gyors jutsuváltásokat tervezve azért még Ő sem képes írányítani egy olyan chakrát, amelynek legfőbb tulajdonsága az elburjánzás. Ashura és Kibusha szintén arrébb repülnek a lány jutsujának hatása miatt, noha Aikan ezt csak a Byakugan miatt érzékeli. Ha egymaga akart harcolni, akkor ez a terve sikeresnek bizonyult. Noha abban igaza volt, hogy a két "jégherceg" nem tudott volna olyan egyszerűen visszaverni egy ilyen támadást, mint Aikan. Azonban még a lány képességeinek is vannak határai. Érzi a hőséget, mert egy egy tűzcsóva veszélyesen közel jutott. A sötét chakra és a fegyverek találkozása számtalan robbanást okoz és ez inkább Aikanhoz közeli, mint az ANBU-hoz. Túl sok az ellenség, túl széleskörű a támadási perspektíva.
Érzékeli a lány, hogy az Unazaki összekapják magukat, azonban nyílván a későbbiek folyamán - amennyiben lesz ilyen... - elvárnak majd valamiféle magyarázatot. Vagy persze az is lehet, hogy nem. Igazából ez most a legjelentéktelebb dolog, mert túlélték a támadást, ennek ellenére a lány nem áll meg, tudja, az a véget jelentené. Tanulva az előző esetből, a pokol ádáz tűzét nem szórja minden írányba, csak arrafelé, ahol az Unazakik éppen nem tartózkodnak. Nem egyszerű ez így, mert túl sok helyre kell figyelnie, még egy olyan embernek is, aki rendelkezik a Byakugan áldásával. Ez önmagában nem jelentene problémát, ha egy stabilabb jellem kapná ezt a feladatot - ám ez nem így van és erre többek között a Yami no chakra is bizonyíték. Hogy a pokol tűzét az ANBU-k miképpen állítják meg, az annyira nem érdekli a lányt. Azt még azonban bőven érzékeli, hogy az Unazakik is harcolni kezdtek, ezáltal védve Aikan hátát...
A leány már következő technikáját készíti elő, miközben körülötte tombol a "vihar". Jobbra-balra tűzek, Hyoton-jutsuk és hasonlók csapnak össze. Mindez mintha eltűnne a világból. Szirmok, csodás rózsaszirmok jelennek meg, hullnak alá az égből, egyenesen a lány felé. A föld alól másznak fel hozzá, hogy beterítsék Aikan testét, aki érzi, homályosodik a világ. Talán meghalt? Eltalálta valami és ez már a halál kapuja? Mert hogy kerülnek ide virágszirmok, ráadásul hogyan rendelkezhetnek élettel, akarattal, hogy körülvegyék, megmásszák Őt?


// Megjegyzés: Tehát Aikan terve szerint még nem jutott le a föld alá. //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szer. Júl. 27 2016, 23:37

[Danzou]

A háború szörnyű dolog; gyűlöletet szül, agressziót nevel és halált hagy örökül. A véráztatta csatamezők, a felszaggatott tisztások, a lerombolt építmények és a parázsló tüzek mind annak a jelei, hogy volt valaki, aki nem adott alább, nem hunyászkodott meg a konfliktus hevében, legyen mögötte koholt vagy valós eszme – de az eszmék gyártói és kikiáltói viszont mindig sértetlenül sétálnak el.
De talán Danzou mindenkinél jobban tudja, milyen embereket kiküldeni a frontra úgy, hogy esetenként tudja, a közvetlen és elkerülhetetlen halálukba küldi őket. Amikor elmeállapota kifogástalan, lucid, feltenné a kérdést, hogy érez-e még bármit a sakkmestert megtestesítő vezér, vagy már minden ehhez kapcsolódó emóció kihalt lelkületéből? Érez egyáltalán bármit is, mikor genin csapatokat küld az ismeretlenbe? Miért nem kutatja olyan hévvel a hidra fejeit, mint ami az elvárható lenne? Ő ugyanis aligha hiszi el, hogy nem tudná felkutatni a főszereplőket; az arzenáljában továbbá elképesztő aduászok is lapulhatnak, akik kifejezetten az árnyékokból operálnak; a sötétség az, amit fogyasztanak, amit lélegeznek, s nevüket is csak a sötétség ismeri. A hatalom ugyanis az árnyakkal hál és diskurál, sosem a könnyed szentimentalitással.
Ő maga – legalábbis állítása szerint – sosem lenne képes ilyen, álláspontja szerint szívtelen és felesleges áldozatokat meghozni, még letagadott naivitással hisz az elhatározottság erejében. Ilyen értelemben valóban hevesen a mellkasát püffölő titán, aki ádáz harcokba is előre megfontolt tervek nélkül csörtet és törtet, akinek az első válasza a teljes és megkérdőjelezhetetlen pusztítás – legyen az penge, tűz vagy robbantás által. Namármost tűzből és robbanásból van jelenleg bőven; ezek ez az ő lételemei, úgyhogy ő köszöni szépen, de a humorérzéke pompásan szikrázik, nem is szorul tupírozásra (“Danzou meg maradjon a kerestzrelytvény után következő szóvicceknél”); sőt, talán ki kellene hívnia az ellent egy kiadós Humorpárbajra – avagy: amikor a csivava felugat a dobermannak.
A kérdés tehát adott: mi történik akkor, ha egy megállíthatatlan erő ütközik egy mozdíthatatlan tárggyal? Divatkatasztrófa alaphangon, de ezen felül okkal feltételezhető az is, hogy Danzou gyorsan elveszítené rokkantnyugdíj jogosultságát, mert nem csoszogó személyekből lesz Kage, hanem általában rendelkeznek zselé-lábas boogie táncmozdulatokkal, arról nem is beszélve, hogy a botja is feltehetően ágyút rejteget, de legalább egy varázspálcát. ~Persze nekem is van pár olyan mozdulatom, amitől lehidal itt helyben…Uhlálá!~
Ami pedig a Jéghercegeket illeti? Nos valóban, feltételezhetően bárki másnál beindítaná az önostorozás biokémiai reakcióját – nála? Hát ott némileg másként alakulnak az ilyenek: “Én mindig mondom, hogy a férfiak csak útban vannak és tessék, itt az élő bizonyíték!”, meg természetesen a kihagyhatatlan: “Na legalább most nem engem döntenek le a lábamról! Nemzetközi nőnapot mindenkinek!”, hiszen náluk a családon belüli erőszak személyiségbeli velejárója a házasságnak, ezt tagadni botorság volna. Az uniform verbális reakció viszont most sem marad el: – Bocsi, szívem, szeretlek! – Ami, természetesen az összes sérelemre automatikusan érkezik: rongálás, fizikai vagy verbális abúzus; nem számít, miről van szó.
Az arcára kiülő kaján és tagadhatatlanul őrült vigyor viszont minden rápirító szót a fejébe fojt, ahol az egyre őrültebb koncepciók kavalkádjában el is vesznek; az adrenalin ugyanis tombol, a hormonháztartásáról nem is beszélve.
A meglátás viszont hibátlan: nem a terveiről híres, de még csak nem is az összeszedettségéről – ezek számára aligha ismert koncepciók. S bár a chakrájának szabadon engedése eufóriával tölti el, a precizitás kivitelezéséből erősen hiányzik – ismét: nem erről híres.
Az élet iróniája természetesen ismét bekopog, hiszen – bár nem tudhatja biztosan – feltételezései szerint pont az a művészet kényezteti, melyre sosem adta fejét, azt sosem tanulta, de például a kenjutsuval szemben ezzel igencsak ki lehet őt gáncsolni.
~Robbanás jóóó, a robbanás szexi. A robbanás füstöt generál – az annyira nem szexi. Kivéve, ha mégis. Márpedig ez jó cucc. Atyagatya, Vénember, miért nem mondtad, hogy ilyen cucc van nálatok készleten? Zokszó nélkül jöttem volna...~
A szirmok egyre közelebb táncolnak és bár szíve szerint bökdösné, hessegetné őket, ahogyan néha a macskák is teszik, viszont a gondolatai azok, melyek nem hagyják nyugodni: „Nézzenek oda, a vén kujon de kis perverz, rózsaszirmos előjáték? Hát végülis van itt olvadt jégből víz, meg kráter; ez tulajdonképpen egy posztmodern jakuzzi. Meg van itt tűz is rendjével; majdhogynem gyertyáknak tűnik. Tudtam ám, hogy mélyen legbelül – valahol igazán mélyen, a szívműtött sarokban – egy ízig-vérig romantikus! Én ezt titi-tutira megértem, hiszen én magam is adom itt a normálisat folyamat, mert enélkül talán bezárnának a dilisek közé. És ott aztán nincs manikűrös!”
Legalább egy vacsorára igazán meghívhattál volna, Danzou, még ha ez az utolsó is. De a háború biztos leterhelte a büdzsét és nincs egy garasod se erre... – Ugyan már nincs annyira tisztában magával, hogy tudja, ezt bizony hangosan ejti ki, de talán nem is kifejezetten érdekelné.
Még szinte látja is elhomályosuló lelki szemei előtt, amint a vaginája rákiált a felfelé kommandózó rózsaszirmokra: „Itt úgysem jössz át!”, mikor tesz egy utolsó bágyadt kísérletet arra, hogy az esetleges genjutsut megtörje (mindenét feltéve erre a kérdéses elméletre), mondván, hogy „őt bizony nem egy hetvenes csóka fogja életében először gerincre vágni”, de a szándék túl későn érkezik: a fények kialszanak, a függöny aláhull.


… ami a többieket illeti: köszöni szépen, oldják meg maguk a problémát, ő maga nyugdíjba vonult!
~A menedzsere


//Nagyon szépen köszönöm a játékot, valamint elnézést kérek, hogy ennyire elhúzódott miattam; amennyiben fennakadásokat akadtam, őszintén sajnálom!
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 173


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 1981

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Shimura Danzou on Szomb. Júl. 30 2016, 12:31

// Megjegyzések: Unazaki Kibusha, mivel kezdőposztot sem írt, ezért nem vett részt a játékban, mintha itt sem lett volna. Unazaki Ashura: Konohagakure no Satou által elfogva, speciális börtönben, különleges felügyelet alatt, fogságban van.
A város közepe megrongálódott, leírás megváltoztatva! //

// Hyuuga Aikan //


Legyőzték? Gyorsabban ment, mint ahogy arra Danzou számított. Nem baj, majd ezt a gyengeséget kitépi belőle. Nagy tervei vannak a lánnyal, nagyon nagy tervei. Ha sikerül hűséget rejteni a szíve alá, akkor még sokra viheti. Ha nem... akkor a Hyuugák martaléka lesz, alkujuk szerint. Danzou mosolya hervasztó, noha őszinte. Nem tudja pontosan miképpen ütötték ki a Hyuugát. De van róla fogalma, elvégre konkrét parancsokat fogalmazott meg. Ashura és az ismeretlen harmadik - talán valami csatlós? - még küzd, ám hiába. Konohagakure no Satou hadigépezetét három ember nem győzheti le... főleg nem akkor, amikor a Rokudaime Hokage írányítja a hadmozdulatokat! Az Unazakik egyik vezetőjét is sikerül elfogni. A harmadik, ismeretlen csatlós. Át akarták verni? Nem számít. Danzou kiadja a jelet és az ANBU NE kettétépi, halála gyötrelmes, de szürke és jelentéktelen. Ő már nem is figyel oda. Ashura kiváló túsz, még nem tudja, hogy mihez kezd vele... de vannak tervei. Ami viszont kifejezetten érdekli, az a lány. Olyan tehetsége van, ami keveseknek. Az ANBU NE ékességévé válhat! Danzou elmosolyodik a gondolatra... Ő parancsol most már életnek, halálnak a falu berkein belül, mégis... az ANBU NE-t érzi igazán sajátjának. Hiába, vannak szokások, melyeket évtizedek után nehéz levetkőzni.

*********************
Elhelyezett védelem:
- Sennou Jutsu // Agymosó Technika -/- Yamanaka Nomue, ANBU NE, NJK
 - Blokkolta a lány minden emlékét.
- Juinjutsu: Kensei // Átok Pecsét: Befolyás/Korlátozás -/- Shimura Danzou, Hokage, NJK
- Sheisindo // Elmeblokád -/- Yamanaka Nomue, ANBU NE, NJK
 - Lány emlékeinek és a Sennou jutsunak a védelmét szolgálja



************************

Hideg kőpadlón ébred. Nem emlékszik semmire, gyengeség fogja el, sőt: félelem. A gyomrában mocorog valami, forog körülötte a világ. Kötelek, láncok feszítik a kezeit, lábait. Amint ennek tudatára ébred, a teste ösztönösen menekülni próbál, ám hiába. A halovány fényt néhány gyertya szolgáltatja. Rút és vénséges vén férfi totyog oda hozzá, bűze iszonyatos. Torz vigyora miatt kilátszik fogatlan ínye, heges ajka. Szájszaga olyan, akár a másnapos halál lehellete. Kezében szike villan, Aikan aki még a saját nevére sem emlékszik, nem tud ellene tenni, a láncok feszítik a testét.
- Hát felébredtél, picikém...? Végre! Ideje megnéznem, hogy belülről is ilyen csinos vagy-e...
Halk, sátáni kuncogás. A szike jéghideg, amint a lány hasánál a bőrhőz ér. A fájdalom dermesztő, amint a húsába hatol a penge. Érzi, amint forro vér cseppeji csurognak végig a bőrén. Talán már a könnyeit sem tartja vissza, ha vannak még... Mindeközben a férfi gyermekded dalra gyújt. A lány hasán már ott éktelenkedik a vágás.
- Akkor most, nézzük, mi van benned...
A lány érzi, hogy a férfi keze a gyomrába akar hatolni, amikor is...
... irdatlan csattanás jelzi, hogy az ajtó kivágódik! Fény ömlik a terembe. Aikan akaratlanul is odanéz. Három alak, akikből nem látszik semmi a fekete ruha alól, rohan be. Rávetik magukat a szikés férfira, aki rémületében nem tudja tartani a hólyagját. Aikan éri a vízelet bűzét és azt is, amint befolyik a háta alá... Ekkor belép egy újabb ember. Arca felét fásli takarja, mint ahogyann a teste jobb oldalát is. Botra támaszkodva biceg, vörös-fehér köpenyt és kalapot visel. Mintha már látta volna valahol, de Aikan nem tud visszaemlékezni. Balról üvöltés rázza meg a levegőt, amint az ANBU élve széttépi a vénembert. Aikan kinzója halott, csúf véget ért. A hokage egyenesen lányhoz sétál.
- Hogyan bukhattál el? Már azt hittem, elárultál! Hagytad, hogy egy ilyen ember legyőzzön? Hiszen már alig élt... csalódtam benned, leány! Ugye nem okozol nekem több csalódást?
Furcsa érzés. Aikan fejében ekkor fogalmazódik meg a gondolat, amit talán ki is fog mondani, bár ez még rajta áll: "Nem, bocsáss meg, hűségem a faluhoz és hozzád, Hokage-sama, töretlen!". Igen, ez a gondolat olyan, mint a remény. Nem lehet kitépni a fejéből, noha eddig azt sem tudta, hogy a Hokage áll előtte... noha... most már emlékszik. Ez a gondolat jelenleg az egyetlen kapaszkodója egy olyan múltba, melyre nem képes visszaemlékezni. ( Shisui szemének képessége)
Ajkán oda nem illő, halovány mosoly jelenik meg, a kedveség egy idegen, apró szikrája.
- Épülj fel... és utána majd megbeszéljük a történteket!
A Hokage megfordul és lassan kisétál a teremből. Hallani léptei zaját és sétabotja koppanásait. Meglepő, de ezek olyan hangok, melyek jóleső nyugalomba ringatják a lányt. Furcsa.


// Következő poszt helye: konoha kórháza!
Az eddigi nem volt hosszú, inkább elhúzodó játék, szerintem rengeteg lehetőség rejlett benne, persze nem lehet mindent kiaknázni, ezért mi most csak az egyik útra léptünk rá. Ennek megfelelően +15 chakrával és +1 TP-vel jutalmazlak, írd fel az adatlapodra. ^^ Illetve... kérlek nyiss egy új posztot az adatlapod topicjában, ahol az "új Aikan" adatait vezeted. Azokat az információkat/Jutsukat amiket újra ismer, vagy megismer. ^^ //

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőszéli Város

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.